Halo, íme az első rész, kellemes olvasást kívánok.

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…

Csillagok Háborúja

A Régi Köztársaság Lovagjai

I.rész

4000 évvel járunk a Galaktikus Birodalom felemelkedése és a Skywalker-saga előtt, de a Köztársaság már ekkor is az összeomlás szélén áll, hiába a sok ezer év, sosem tanulnak semmit sem. Darth Malak sötét nagyúr, aki Darth Revan sötét úrnő tanítványa, szabadjára eresztette egy eddig legyőzhetetlen Sith armadát a gyanútlan és békés galaxisra.

Legyőzve minden akadályt, Malak hódító háborúja a Jedi Rendet szétszórta és sebezhetővé tette, ahogy számtalan Jedi esett el csatában és még több állt át a Sötét Oldalra és fogadott hűséget Darth Malak Sith nagyúrnak.

Egy Külső Peremvidéki, semleges világ, Taris egén, egy Jedik vezette harci flotta próbálja megközelíteni Malak erőit, egy kétségbeesett kísérlettel, hogy megakadályozzák a Sith-ek galaktikus dominanciáját…

Az űr sötétjét, a Taris bolygó világította meg, az Endar Csúcs köztársasági hajóval, ami csendesen és lopakodva próbált áthaladni a rendszeren, de ennek az esélye azonnal a 0-ra csökkent, miután több és több vörös, energia nyaláb találta el a fregattot. Lövések, robbanások és elektromos tüzek törtek ki az Endar Csúcsról. Ugyan a fregattról elvétve viszonozó tűzként zöld energianyalábokat lőttek, de egyértelművé vált, hogy a csata elveszett és a nem bírja már sokáig.

Robbanások, lövések és rázkódások, ezeket hallotta a magányos kabinban alvó lány, aki a csata egyértelmű zajai ellenére, megpróbált visszaaludni, de hiába. Egy nagy robbanástól kipattantak a felemás, a jobb kék és a bal szürke szemei. Rémülten felült, a kócos, hosszú fekete haja eltakarta a szürke szemét, de idegesen körülnézett, nem-e csak álmodik. Egy újabb robbanás és a riasztó megszólalása biztosította, hogy nagyon is ébren van és nagyon is nagy baj van.

Óvatosan kibújt a takarója alól, letette a csupasz lábát a barakk kemény, hideg padlójára és körbenézett, majd magára pillantott, egy vörös, egybe részes, testhez simuló alvóruhát viselt, ami nem takart valami sokat, a keskeny csípőjéből, pici termete ellenére dús és formás kebleinek az alakját sem rejtette nagyon és az apró testalkatából is sokat lehetett látni.

A személyes kabinja ajtaja kinyílt és egy halom Köztársasági katona özönlött be rajta, akiket egy nagydarab férfi jött be, a többiekéhez hasonló vörös és sárga köztársasági katona egyenruhában. Rövid, lenyírt szőke haja és frissen borotvált arca volt és egy sugárvető pisztoly lógott a jobb oldalán és egy rövid kard a bal oldalán, az övén legalább 3-4 gránát helyezkedett el.

- A nevem, Trask Ulgo zászlós és rajtunk ütött egy Sith hadiflotta, asszonyom! – Jelentett tisztelegve, ügyet sem vetve arra, hogy akár egy pillantást is vessen a lány apró, de formás testére, egyértelmű volt, hogy a lány, habár sokkal kisebb volt nála, a felettese. – Az Endar Csúcs támadás alatt áll és nincs sok időnk!

- Értettem! – A lány bólintott, intett a katonának, hogy nem kell vigyázzban állnia és az ágya melletti ládához sietett, hogy felvegye a saját, fehér blúzát, sötétszürke tiszti zubbonyát amiben csak elvétve volt néhány narancsszín, a szintén sötétszürke nadrágját, amit egy lopakodó generátoros övvel csatolt össze, fekete zoknit, egy fekete pár csizmát és egy pár sötétszürke kesztyűt. Egy elegáns, speciális tervezésű sugárpisztolyt, amit a jobb oldalán lévő pisztolytáskába rakott és végezetül, egy kecses, elegáns és könnyű vibropengét, a bal oldalára kötötte fel a hüvelyében. – Helyzetjelentést! – Követelte, miközben öltözködött. – A hajó állapota és Bastila Shan helyzete?

- A hajó már nem bírja sokáig, asszonyom, de Bastila helyzetéről semmit sem tudok, de mindannyian, köztük maga is, felesküdött a védelmére, biztos vagyok benne, hogy még él! Önnel az oldalunkon talán néhányunknak van esélye, hogy élve jussunk ki erről a hajóról!

- Úgy gondolja? – Kérdezte a lány, miközben összegombolta a zubbonyát, amitől egy kicsit nagyobbnak és erősebbnek érezte magát.

- Természetesen, Spring őrnagy! Sokat hallottam a maga képességeiről, kiváló stratéga, elsőosztályú diplomata, tehetséges szerelő, beszivárgó és félelmetes vibropenge forgató! Nem csoda, hogy a Köztársaság magát választotta erre a küldetésre, őrnagy! Remélem, megcsillogtatja a képességeit a mi számunkra is!

- Ne féljenek, amíg engem látnak. – A lány, magabiztos, kimért léptekkel ment végig az őt szolgáló katonák előtt, alig voltak 6-an.

Mielőtt tovább mehettek volna, a katona, aki a rangidős volt a csapatban, üzenetet kapott a karján lévő komm-linkjére.

- Itt Carth Onasi, - Egy férfihang szólalt meg a túloldalról. – egy csapat Sith katona a pozíciótok felé tart! Jobb ha felkészültök!

- Csak nem Onasi pilóta? – Kérdezte a lány, mire Trask vigyázzban állt.

- Igen, asszonyom! Az a Carth Onasi, aki a Köztársaság egyik sztárpilótája és talán több csatát látott, még magánál is! Ha ő azt mondja, rossz a helyzet, akkor az már komoly! – A katonáira nézett. – Jól van, fiúk, álljatok helyzetbe!

A katonák, egy tisztelgést követően, kimentek a kabinból és védelmi pozíciót vettek fel a folyosó végén, majd az őrnagy asszony kézjelére, lassan, de óvatosan haladtak tovább. A legelöl lévő katona egy vörös energia nyaláb becsapódásától megtorpant és egyből a lövés irányába nézett.

- Sithek! – Kiáltotta, mire a társai, a falhoz lapulva néztek rá, felmutatva két ujját, értesítve a társai az ellenség létszámáról.

Az őrnagy egy kiváló tervet osztott meg a katonáival, akik egy bólintással egyetértettek vele.

A lány bekapcsolta az álcaövét, amitől úgy tűnt, mintha láthatatlanná vált volna, majd lassan, lopakodva az ellenséges Sith katonák mögé osont. Elővette az elegáns pisztolyát és rászegezte az egyik katona lábára és elsütötte.

A Sith katona ordibálva esett a földre, mire a másik katonának csak annyira volt ideje, hogy lássa a földön heverő és ordibáló társát, de csak egy pillanatra látta a tiszti zubbonyos, apró nőt, aki szemrebbenés nélkül, tökéletesen a nyaka páncélozatlan részére szegezte a pisztolyt és meghúzta a ravaszt, majd azonnal meghalt.

A másik, a lábát fájlaló katona felé állt, a sötétszürke és fekete páncéljukban és sisakjukban teljesen egyformák voltak, de egyértelmű volt, a katona félelme.

- Könyörgöm…! Feleségem és gyerekeim v… - Meg sem hallva a katona zokogását, hezitálás nélkül meghúzta a ravaszt.

- Elképesztő volt, asszonyom! – A katonák sorra jöttek elő a folyosóról, kissé feleslegesnek érezve magukat, hogy a töpörtyű felettesük ilyen könnyen hatástalanította az ellenséget.

- Okosan harcoljatok, ne csak erősen. – Válaszolta, mire biccentett, hogy ideje tovább menni.

Egy újabb ajtó elé értek, ami mögött újabb 2 Sith katona állomásozott és egyből tüzet nyitottak az első Köztársasági katonára, akit megláttak.

A többi katona, hogy megbosszulják a társuk halálát és hogy bizonyítsanak az őrnagynak, viszonozták a tüzet és hamar kivégezték az ellenséget.

Haladtak tovább, egy nagyobb útkereszteződéshez értek, ahol egy komolyabb tűzharc zajlott. Legalább 10 Sith katona épp sarokba szorított 4 másik Köztársasági katonát, de ők sem bírták sokáig. A 4 túlélő még megtudott ölni egy Sith-et, de két másik, akik ügyet sem vetettek a társuk halálára, gránátot dobtak a Köztársaságiakra, akik azonnal szörnyet haltak a robbanásban.

A Sith-ek nem pihenhettek sokáig, mert az újabb köztársasági különítmény érkezett és egyből tüzet nyitott mindkét fél. Fehér és vörös energia nyalábok röpködtek ide-oda, de az őrnagy, le véve egy gránátot az egyik halott katonáról, az ellenségre dobta azt, ami legalább 3 Sith-et magával vitt.

Sajnos, a Sith-ek is hasonlót terveztek és ahogy az előző csapat maradékát is kivégezték, 2 katona egyszerre készült gránátot dobni, de az egyik Köztársasági katona, halálpontosan célozva, kilőtte az egyik gránátot a levegőben, ami korai robbanással nem tett kárt semmiben, de a másikat már nem sikerült megállítani és pont ott landolt, ahol halálos sebet ejthetett volna az egész csapaton.

Egy másik katona erre villámgyorsan rájött és gondolkodás nélkül a gránátra vetette magát.

BUMM

Mindenfelé vér és belsőségek repkedtek, amik beborították a társait és a felettesét is, majd elhatározva, hogy nem hagyják, hogy a társuk önfeláldozása a semmiért legyen, tüzet nyitottak és sikerült még 2 Sith-et megölni.

A Sith-ek nem adták magukat és sikerült még egy Köztársasági katonát megölniük. A szőke katona látva, hogy a Sith-ek egyre hátrébb szorulnak, megkísérelt egy újabb gránát eldobását, ami sikeresen megölt még két Sith katonát. A maradék 2 pedig már nem húzta sokáig.

A hosszú tűzharc után, a csend már természetellenesnek tűnt, de a hajó rázkódása eszébe juttatta mindenkinek, hogy még nem menekültek meg. Tovább kellett menni, az őrnagy vezette őket egy újabb ajtóig, de mielőtt kinyitotta volna, megtorpant és megállj jelzett a katonáinak. A fülét az ajtóra tapasztotta és különös, de nagyon ismerős zúgást hallott.

Kinyitotta az ajtót és két, fénykardos alak párbajozott a folyosón, egy nő, világosbarna öltözékben, fehér nadrágban és vörösesbarna csizmában, egy kék fénykardot, kecsesen és mégis erősen forgatva harcolt egy teljesen feketébe öltözött férfi ellen, aki egy vörös fénykardot, erősen és brutálisan forgatva harcolt vele.

- Egy Sötét Jedi! – Kiáltotta Trask. – Nincs esélyünk ellene! – Jelezte a katonáknak, hogy ne nyissanak tüzet, mert azzal csak maguknak ártanának. – Csak imádkozzunk, hogy legyőzi.

A párbaj nem tartott sokáig, mert a férfi, ha fizikálisan erősebb volt, a nő gyorsabb és fürgébb, könnyedén kivédte a brutális csapásokat és egy villámgyors pördüléssel, ketté szelte a férfit. Térdre rogyott a kimerültségtől és a fellélegzett Köztársasági katonákra nézett. Ahogy mosolyogva végignézett a férfiakon, kiszúrta az egyetlen tiszti uniformist viselő, töpörtyű nőt, akitől mintha megijedt volna.

Mielőtt megszólalhatott volna, egy vörös energia nyaláb fejbe, majd egy másik gyomron és kettő mellkason találva, egyből végeztek vele.

- Fenébe! – Szitkozódott Trask. – Az a Jedi Bastila partnere volt! Jól jött volna a segítsége!

Egy újabb csapat Sith katona jelent meg a folyosó végén, akik tüzet nyitottak a bámészkodó Köztársaságiakra. A létszámuk ugyan egyenlő volt, de a Köztársaságiak most helyzet előnyben voltak, mert könnyebben fedezékbe tudtak húzódni és úgy viszonozták a tüzet és emberveszteség nélkül végeztek a Sith-ekkel.

A következő megálló a híd volt, ahol egy újabb kemény tűzharc várt rájuk. A parancsnoki központban egy tucatnyi Sith katona és feleennyi katona harca zajlott, amihez erősítésként becsatlakoztak hőseink, hátba támadva a túlerőben lévő Sith-eket.

A Sith-ek, miután a javuk elesett, tudomásukra jutott, hogy két tűz közé szorultak, ezért kétségbeesésükben, mindannyian egy-egy gránátot hajítottak az ablakokhoz és egy nagy robbanás kíséretében, az űr vákuma elkezdte kiszívni a levegőt, a felszerelést és minden mást az parancsnoki központból.

Az összes Sith katona, az itt harcoló Köztársasági katona, mind az űrben végezték. A sok szikra és robbanásnak köszönhetően, egy másik folyosóra vezető ajtó kinyílt, amibe Trask megkapaszkodott és sikerült kihúznia magát.

Azonban, a felettesének nem volt ekkora szerencséje, látva, hogy az aprócska tiszti hölgy mennyire küszködik, dilemmába került, bezárhatná az ajtót és hazudhatná, hogy baleset volt, vagy visszamegy és kockáztatva az életét, megpróbálja megmenteni a felettesét.

Az utóbbit választotta, minden erejével kapaszkodva, visszább és visszább ment, kinyújtotta a kezét, amit a lány el is kapott a saját, pici, kesztyűs kezével és a katona képes volt visszahúzni, egészen az ajtóig, amit aztán be is zárt a zsilippel.

Mindketten fellélegeztek és örültek, hogy rendesen megtölthetik a tüdejüket levegővel. Nem volt sok idejük pihenni, mert a túloldalon, egy másik ajtó kinyílt és egy fekete páncélos, kopasz, szakállas férfi lépett be rajta, kezében egy vörös, dupla pengéjű fénykardot forgatva.

- Egy újabb Sötét Jedi! – Állapította meg Trask, átadva a felettesének a komm-linkjét, majd elő véve a saját vibrokardját, kiállt a férfi ellen. – Én feltartom, maga meneküljön! Keresse meg Carth-ot!

A lány nem válaszolt, csak bólintott, megköszönte és magára hagyva Trask-ot, aki alig 5 perc leforgása alatt, 2-szer mentette meg az életét, de ő soha nem lesz képes viszonozni.

Egyedül, magányosan, az összes katonája halála után, továbbra is erősen és kitartóan haladt tovább. A komm-link, amit a katona adott, ismét megszólalt.

- Itt Carth Onasi, Trask, hallasz engem? Trask, válaszolj! – Ugyanaz a férfi, aki még a kabinjában szólalt meg ezen a komm-linken volt az. A lány az ajkához emelte és megszólalt a vékony, magas, de határozott hangján.

- Trask és a többiek nem élték túl. Egyedül én maradtam.

- Nem élte… - A hangjába meglepettség és csalódottság volt. – Fenébe, jó katona volt. Mindegy, akárki is vagy, a parancsnoki központot berobbantották és a létfenntartó rendszerünk is megsemmisült és rohamosan fogy az oxigén! A jó hír, hogy Bastila egy mentőkabinnal elmenekült, a rossz hír, már csak egyetlen mentőkabin maradt! Legfeljebb 10 perc és a hajó megsemmisül! Ha nem vagy itt 10 percen belül, nélküled kell elindulnom! Igyekezz! Nem várhatok rád sokáig!

- Ott leszek! – A lány, mint aki most tűnt úgy, mintha elvesztette volna a fejét, idegesen belekiabált a komm-linkbe. - Csak várj!

Egy másik folyosóhoz érve, egy halom Sith katonát látott, ahogy gyorsan, de határozott tempóban visszavonulnak. „Nyilván evakuálnak.", gondolta magában és ismét bekapcsolta az álcázó generátorát.

A gyors evakuálás figyelmetlenné tette a Sith-eket, így nem okozott nehézséget a számára elosonni mellettük. Nyilván őket is informálták arról, hogy Bastila már nincs itt a hajón, így felesleges lenne tovább maradniuk és értelmetlenül meghalniuk, így visszavonulnak.

A lány legalább 9 percig settenkedett, nesztelenül, akár egy kisegér a hajó, holtestekkel borított folyosóin, de végre elérte a mentőkabinok termét. Kinyitotta az ajtót és egy magas, nagydarab, Köztársasági katonai egyenruhát viselő férfit talált. A többi katonáéval ellentétben, az ő, barna haja kicsit hosszabb volt, hátra fésülve, bár néhány tincs így is lógott a homlokára és enyhe borostája volt. Egy átalakított pisztoly lógott az pisztolytáskájában.

A lány végignézett a földön elterülő Sith katona holttesteken, amikből legalább 20-at látott, „Ezt mint egyedül ölte meg?!", gondolkodott, ledöbbenve.

- Épp időben érkeztél! – Idegeskedett a férfi. – Már épp nélküled akartam indulni!

- Gyorsan! – A lány nem hezitált megbízni benne és egyből beugrott az utolsó mentőkabinba, a férfi követte, majd bezárta azt és elindította.

A kabin elindult és gyorsan, akár egy puskagolyó, ki lett lőve az űrhajóból, ami másodpercekkel ezután felrobbant. A robbanás felrázta a kabint és a lány biztonsági hevederje megsérült és ha a férfi nem kapta volt el időben, biztos kitörte volna a nyakát.

Sajnos, a helyzet rosszabbodott, amikor beértek a bolygó légkörébe, mert a gravitáció megnehezítette a számára, hogy egy kézzel tartsa a lányt, de a becsapódásnál minden eldőlt, majdnem kitört a karja, hogy tartsa, de végül kicsúszott a kezéből és a lány egyenesen a padlóra csapódott és nem mozdult.

Miután megbizonyosodott, hogy a kabin biztonságosan földet ért és ő maga sem sérült meg, gyorsan kikapcsolta a hevederjét, hogy a lány segítségére siessen, aki egy vértócsában feküdt a padlón. „B*ssza meg!", idegeskedett, majd gyorsan a hátára fordította, a mellkasához szorította a fülét, megnézve, hogy él-e még, de szerencsére, lélegzett. Megvizsgálta a karjait, a lábait és a gerincét, hogy nincs-e eltörve, szerencsére épek voltak. Az egyetlen, ami aggasztotta, az a homlokán lévő sebhely, amiből erősen folyt a vér.

Egy darab ronggyal gyorsan bekötözte a sebét, felemelte, nem volt valami nehéz, kilépett a kabinból és a sebesült, eszméletlen társával, egy elhagyatott sikátor felé rohant. Körül se nézett, csak néhány bámészkodó volt, akik megnézték őket, de a kabin, amiből kijöttek, sokkal jobban érdekelte őket.

Egy elhagyatottabb apartman felé vette az irányt, ahol egy üres, poros lakást talált, amit már egy jó ideje nem használt senki sem. Letette a poros ágyra, hogy elláthassa a sérüléseit, levette a rongyot és egy elsősegély készletet használva, kitisztította a homlokán lévő sebet, majd befáslizta azt. Egy kisebb csodának tartotta, hogy él és nem tört el semmije, bár a homlokán lévő seb nagyon súlyosnak bizonyult, volt rá esély, hogy talán nem ébred fel.

Levette a lány csizmáját, a zubbonyát és levetkőztette, hogy csak a piros, alvó ruhája maradjon. Csak most vette alaposan szemügyre a lányt, aki elképesztően kicsi volt az egyenruhája alatt, de ennek ellenére, a teste kellően edzett, a keskeny csípője ellenére, dús keblei, aranyos, pisze orra és dús ajkai voltak. Egy pillanatra elöntötte a forróság és megrázta a fejét, „Nem! Akár az apja is lehetnék!".

Ezzel otthagyva az eszméletlen lányt az ágyon, okosabbnak tartotta, ha megbizonyosodik, hogy senki se keresi őket.

A lány zavartan forgolódott az ágyon, mintha rémálma lenne és idegesen ki-be fújta a levegőt és kényelmetlenül nyöszörögni kezdett.

Fénykard zúgást hallott, egy űrhajón voltak, ami teljesen máshogy nézett ki mint az Endar Csúcs.

Egy nőt látott, a barna haját hátul, két copfba fonta és egy dupla pengéjű, sárga fénykardot fogatva, egy fekete köpenyes, vörös fénykarddal harcolt ellene.

És ennyi.

A lány szemei kipattantak és egy teljesen ismeretlen környezetben találta magát. Egy régi, lelakott házban, ami 4 ágyon és néhány bútoron kívül, teljesen üres volt. A fejébe belehasított a fájdalom, megérintette a homlokát és érezte rajta a kötszert, majd döbbenve vette tudomásul, hogy csak a piros alvóruhája van rajta és idegesen maga köré fonta a takarót és idegesen összeszorította a lábujjait. Aggódott, talán a Sith-ek találták meg és arra várnak, hogy megkínozzák.

A lakás bejárata kinyílt és egy ismerős alak jött be rajta, egy zacskó élelemmel a kezében. Az a katona, akivel együtt utaztak a mentőkabinban. „Vajon ő is fogoly?", másképp volt öltözve, barna csizmában, kék farmerban és egy sárgásbarna bőrdzsekiben, aminek az oldalán továbbra is ott volt a módosított sugárpisztolya, „Fogolynak nem adnak fegyvert… kivéve, ha egy kém volt!".

A lány gyanakodva húzódott hátra a férfitól, leszállva az ágyról és hátrálni kezdett, amíg ő ügyet sem vetve rá, elkezdte kivenni a csomag tartalmát. Keresett valami fegyvert, de csak egy régi csavarkulcsot talált, amit felvett és úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta. A férfi nagyobb és erősebb volt nála, bár sok olyan ellenféllel találta már szembe magát, aki a mérete miatt könnyen alábecsülte és ő nem egyszer nem volt rest ezt ki is használni, különösen úgy, hogy gyakorlott pusztakezes harcos.

- Látom felébredtél. – A férfi kedvesen megszólította, mire a lány összerezzent és csak gyanakodva meredt rá. – Örülök neki… - Mire végre felé fordult, döbbenten vette észre, hogy egy sarokban bujkálva, egy csavarkulcsot szorongatott és gyanakodva nézi őt. – Hé, nyugodj meg! – Feltartva a kezeit, lassan közeledett felé. – Én is Köztársasági katona vagyok. – Közelebb lépett. – Én mentettelek meg a kabinból, hoztalak ide, láttam el a sérülésed és mentettem meg az életed. Tedd azt le. – A lány lejjebb eresztette a „fegyverét".

- Hol… vannak a ruháim? – Kérdezte a lány, a vékonyka hangja követelőző volt, mint aki nem tűr ellentmondást.

- Itt vannak. – A férfi kinyitotta a rozoga gardróbot és megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a tiszti egyenruhája és a fegyverei is sértetlen és hiánytalan állapotban hevernek ott. – Le kellett vetkőztesselek, hogy megnézzem, nincs-e komolyabb sérülésed, de semmi komoly. Mondjuk, elég meglepő, hogy milyen szívós vagy, ahhoz képest, hogy milyen pici tested van. – A lány idegesen szorította össze a szemeit, jelezve, hogy nem szereti, ha a magasságára és a kis termetére tesznek megjegyzéseket. Letette a csavarkulcsot és a szekrény felé vette az irányt. – Amúgy, a nevem Carth Onasi, az Endar Csúcs egyik Köztársasági katonája. Emlékszel rám?

- Igen… - A lány gondolkodott és emlékezett rá, hogy ezzel a férfival menekült el és ő volt az, aki megvárta. – A nevem Rina Spring őrnagy. – Elkezdte felvenni az egyenruháját.

- Hát… nagyon csúnyán beverted a fejed, az egész kabin padlója csupa vér volt, már azt hittem meghaltál. Összeszedtelek és idehoztalak, majd elláttam a sérüléseidet. Szerencsére, ezt a lakást senki sem használja, mert egy egész napig eszméletlen állapotban feküdtél, majd egy fél órája elkezdtél forgolódni és nyöszörögni, mintha valami rémálmod lenne.

- Akkor… te mentettél meg? – Kérdezte, bár tudta a választ és teljesen felöltötte az egyenruháját. – Köszönöm.

- Hé, - Carth továbbra is kedvesen mosolygott. – nem kell megköszönni. Soha nem hagytam hátra senkit sem bevetés alatt és nem volt kedvem most elkezdeni. Amúgy is, még szükségem lehet a segítségedre. – Folytatta komolyabb hangon. – Taris, a bolygó, ahol vagyunk, a Sith-ek megszállása alatt áll. A flottájuk blokád alá vonta a bolygót és katonai diktatúrát vezettek be és az egész bolygóra karantént rendeltek el, de nem kell pánikba esni, láttam már rosszabbat is. Láttam az aktádat is, kiváló stratéga, beszivárgó, szerelő, pusztakezes harc és vibro kard forgatás szakértelem mellett, rengeteg idegen nyelvet ismersz. Amit nem értek, hogyan lehet valaki ilyen tehetséges és magas rangban, ilyen fiatalon?

- Ilyen fiatalon?! – Rina kissé sértődötten tette fel a kérdést.

- Mennyi vagy? 18? – A lány felemás szemei egyszerre a döbbenettől és a haragtól kerekedtek ki.

- 28 vagyok! – Dobbantott egyet, miután felvette a csizmáját is.

- Mennyi?! – Carth alig hitt a fülének. – Ki nem néztem volna… Mindegy is, a képességeid jól fognak jönni, tekintettel, hogy egy idegen bolygón ragadtunk. Ugyanis, kizárt, hogy a Köztársaság elég hamar ideérjen, arra még kisebb esély, hogy a Köztársaság át is törje a blokádot. Ha meg akarjuk találni Bastila-t és eltűnni erről a bolygóról, élve, csak magunkra számíthatunk.

- Igen, Bastila és a Csatameditációja. – Vonta keresztbe a karjait, Rina. – Lenyűgöző képesség. Valamint, ő ölte meg Darth Revan-t, Malak mesterét is. Na ő lenyűgöző a korához képest.

Mindketten tisztában voltak vele, hogy a Csatameditáció egy rendkívül hasznos képesség, ami megnöveli az adott fél katonáinak a morálját és elfeledteti velük a vereség gondolatát és csökkenti a félelmüket.

- Jó tudni, hogy a fejsérülésed nem okozott problémát a memóriádban. A Sith-ek egyértelműen miatta támadtak meg. Bastila egy másik mentőkabinnal, a város alsóbb régióiban ért földet.

- Igazad van, Bastila képessége rendkívül értékes előny, ami hozzásegít minket a győzelemhez. – Rina egyetértett, eltette a pisztolyát és a kardját is. – Mit gondolsz, életben van még?

- Nem tudom. Bár fiatal, de elképesztően tehetséges az Erőhasználatban. Ha mi túléltük a zuhanást, talán ő is.

- Mit gondolsz, hol keressük?

- Amíg ki voltál ütve, körbe néztem kicsit a városban. Hallottam kósza hírekből, hogy néhány mentőkabin landolt az Alsóvárosban. Talán ott kéne kezdeni a kutatást. Bár, az Alsóváros egy veszélyes hely, tele van bandákkal és kalózokkal, talán kicsit össze kéne szednünk magunkat.

- Akkor kezdjünk hozzá, minél előbb kezdjük el keresni Bastila-t, annál előbb jutunk ki erről a bolygóról.

- Jó ötlet, ezt a lakást szerintem később is használhatjuk rejtekhelyként, az űrkutya sem jön ide. - Carth átadott Rina-nak egy penészessárga tubust és egy félig üres üveg vizet. – Nem sok, de enned kell valamit, hogy legyen erőd.

- Köszönöm. – Rina elvette a sárga tubust, kinyitotta, majd megkóstolta a benne lévő szürke valamit, de semmi íze nem volt.

- Nem valami jó, de szinte semmi pénzünk nincs, 2 ilyen tubusra és egy üveg vízre mentek el az utolsó kreditjeink. Én már megettem a sajátom.

- Öhm… jó ez.

Muszáj volt megennie, hogy megőrizze az erejét, de a fél fogára sem volt elég, valószínűleg, Carth-nak sem. Bastila megmentése előtt, feltétlen pénzt kellett szerezni és jobb felszerelést venni maguknak.

Ezekre gondolt, miközben Carth-al az oldalán elhagyta az üres, poros lakást.

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és ne felejts el kritikát írni.