Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.

Rina számára nehéz volt a felkelés, hiszen az előző éjszaka megállás nélkül próbálta elsajátítani az Erő-t, de semmi eredményt nem ért el. Holt fáradtan mászott ki az ágyából, indult a mosdó irányába, igazította meg és kötötte fel a haját lófarokba és magára vette a fekete Jedi köpenyét.

Ahogy a hajó központi termébe ért, még ásított egyet és utána egy különös, de ismerős illatot érzett.

- Készítettem teát és felvágtam néhány mindor gyümölcsöt. - Bastila volt az, aki sokkal kipihentebbnek és összeszedettebbnek tűnt és ott ült az asztalnál. - Segítenek felébredni. - Öntött az egyik csészébe, majd átnyújtotta Rina-nak, aki gyanakodva összehúzta a szemeit. - Mi az?

- Beleköptél? - Rina csak ennyit kérdezett, mire Bastila szemei kitágultak.

- Mégis, hogy... - Bastila vett egy mély levegőt és megnyugodott. - Nem. Nem köptem bele. - Bizonyításképpen ivott is a csészéből és Rina csak ezután volt hajlandó elfogadni, de még így is sejtette, hogy Bastila akar valamit. - Beszélni szeretnék valamiről.

- Én is. - Rina leült a lány elé és ivott egy kortyot a teából és evett egy szeletet a gyümöcsből. Kellemes, édes ízük volt, de nem voltak túl tömények.

- Szeretnék bocsánatot kérni. - Kezdte Bastila.

- Kezd te. - Rina csak elmosolyodva hátra dőlt és újabb kortyot ivott.

- Ahogy a tegnapi nap viselkedtem, az nem volt... Jedi-hez méltó. - Bastila-nak, ha nehezére esett elismernie, a szavai őszinték voltak. - Sem egy tanárhoz. Egy baráthoz pedig még kevésbé. Szeretném, ha tudnád, innentől másképp lesz minden. Türelmesebb leszek veled, többet fogok segíteni és nem fogom a képességeimet a képedbe vágni, hogy dicsekedjek.

- Örülök, hogy ezt hallom. - Rina még evett pár szelet gyümölcsöt, mielőtt felállt.

- Te... - Bastila emlékezett, hogy Rina is beszélni akart valamiről. - akartál mondani valamit?

- Nem. - Rina csak egy mosollyal megrázta a fejét.

- Oh, értem. - Bastila egyáltalán nem a szokásos énje volt, nem volt semmilyen arrogáns megszidás vagy visszaszólás, csak csalódottságot érzett belőle.

- Várj, - Rina nem bírta ki és muszáj volt elmondania. - azt akartam mondani, hogy talán én sem voltam a legjobb tanítvány. - Bastila kihúzta magát és ő is ivott a teából. - Önfejű, beképzelt és lekezelő voltam. Tudod, az az igazság, hogy nem szoktam hozzá, hogy segítséget kérjek másoktól. A kis termetem miatt mindig lenéztek és alábecsültek és mindig meg kellett mutatnom, mennyire érdemes számolni velem. Mindig mindent egyedül kellett megoldanom és... - Rina, amikor próbált visszaemlékezni a gyerekkorára, nem ugrott be semmi, csak az ismerős, szürke köd, amin nem lát keresztül. - Nem tudom. Nem sokra emlékezem a gyerekkoromból, de... - Hiába erőltette, nem jött semmi.

- Hé, megértem. - Bastila leállította. - Én mindig is tehetségesebb voltam a tanítvány társaimnál és emiatt gyakran lekezelő és arrogáns voltam azokkal, akik gyengébben teljesítenek és ez az első alkalom, amikor tanítanom kell valakit.

- Röviden, - Rina töltött magának egy újabb adag teát. - mindketten hibáztunk.

- Azt hiszem. - Bastila is elmosolyodott, miközben töltött magának egy újabb csészével.

A reggeli után a két lány elindult, hogy újra részt vegyenek a Jedi képzéseken és ismét az enklávé melletti folyónál gyakoroltak Zhar mester felügyelete alatt.

Ami szokatlan volt, hogy ezúttal nem volt itt a többi tanítvány, csak Zhar mester várta őket.

- Mester, - Bastila, egy meghajlás kíséretében köszöntötte. - hol vannak a többiek?

- Ők már a következő gyakorlatot hajtják végra, Atris mester felügyelete alatt. - Válaszolt Zhar és Rina-ra sandított. - Remélem, elástátok a csatabárdot és hajlandóak vagytok együttműködni.

- Azt hiszem. - Vont vállat Rina.

- Akkor, - Zhar ismét egy követ rakott a partra. - lássuk, mire jutsz a segítségével.

Rina a kő felé állt, egy darabig csak figyelte, majd oldalra fordult, Bastila felé.

- Segítenél? - Végre, kimondta azt a szót, amit Zhar a kezdetektől ki akart csikarni belőle.

- Természetesen. - Bastila büszkén elmosolyodva lépett mellé. - Csak kérned kellett.

- Akkor, - Rina csak megforgatta a szemeit. - mi a trükk?

- Az, hogy trükként tekintesz rá. - Válaszolt Bastila, ami csak összezavarta Rina-t. - Amit mondani akarok, hogy ne úgy tekints az Erőre, mint valami eszközre, hanem egy mindent átható entitásként, ami segít neked, ha megkéred. Eddig az volt a baj, hogy egyből irányítani akartad és nem a segítségét kérni.

- Ezt... - Rina egyre jobban összezavarodott. - nem értem.

- Jaj, - Bastila csak megdörzsölte a homlokát. - akkor megpróbálom egyszerűbben. Mint említettem, az Erő mindenhol van. - Úgy érezte, mintha egy gyereknek kéne magyaráznia a legegyértelműbb dolgot. - Eddig érted?

- Igen, - Bólintott Rina, kissé bosszankodva, amiért Bastila már megint lekezelően beszél vele. - eddig meg van.

- Jó, - Bastila folytatta. - az, aki fogékony az Erőre, az vezetőként szolgál, hogy a környezetében lévő Erőt összegyűjtve, valamilyen más formában, ha tetszik, varázserőként használja.

- Igen? - Rina kezdte érteni.

- Nos, ezt ne úgy képzeld el, hogy bármikor, csettintésre használhatod, ugyanis, ehhez bíznod kell az Erőben, hinni benne, hogy a segítségedre siet és megvéd. - Bastila remélte, hogy Rina végre megérti, mi is az az Erő és végre megérti a használatát.

- Nem... - Sajnos, súlyosat tévedett. - lehetne még egyszerűbben?

- Nem tudom... - Bastila a kezeibe temette a fejét. - ennél egyszerűbben már képtelen vagyok elmagyarázni.

- Próbáld meg, Padawan. - Szólt rá Zhar. - Ez nem csak Rina számára, de számodra is egy próbatétel.

- Jó. - Bastila sóhajtott. - Egyszerűen csak... - És kimondta az első dolgot, ami az eszébe jutott. - higgy benne. Hogy veled van és segít.

- Ennyi? - Rina csak megrázta a fejét.

- Igen. - Vont vállat Bastila. - Én ennél többet nem tudok segíteni.

- Csak higgyek? - Kételkedett Rina. - Ez nem túl bonyolult.

- Ahogy segítséget kérni sem. - Szólt közbe Zhar, emlékeztetve Rina-t, hogy tegnap is kérhetett volna segítséget, csak a büszkesége állta az útját.

- Megcsinálom! - Rina ökölbe szorította a kezeit és elszántan a kőre nézett, majd behunyta a szemét és kinyújtotta felé az egyik kezét.

Koncentrált, hitt abban, hogy az Erő segíteni fog felemelni a követ és amikor kinyitotta a szemét, a kő ott lebegett a folyó felett és amikr átért a túlpartra, megértette, hogy itt semmilyen trükk nem volt. Csak hinnie kellett.

- Végre! - Zhar tapsolt egyet örömében. - Megértette!

- Sikerült megtenned az első lépést. - Bastila büszkén vállon veregette Rina-t.

Végre, megkezdődhetett a komoly kiképzés.

- Az utad nem lesz könnyű. - Figyelmeztette Zhar. - Rendszeres gyakorlásra lesz szükséged, hogy fizikálisan tudd tartani a lépést a többi Jedi társaddal és harcban is megálld a helyed.

Rina számára ez volt az a mérföldkő, ami segített, hogy előhozza a rejtett képességeit, még Vrook gimnasztika és kardvívó óráin is egyre jobb teljesítményt ért el.

- A meditáció segít megérteni az Erő rejtelmeit. - Folytatta Zhar. - Hogy igazán megértsd a Jediket, az elmédnek nyitottnak kell lenned a tanulásra. A tudás keresésének a kulcsa, a mestereid tanításában rejlik.

Akárcsak az Erőhasználat képessége és a tudása is egyre csak nőtt, ahogy teltek a hónapok. Egy darab kő mellett, Rina már megtanult sziklákat, székeket, asztalokat és sok minden mást lebegtetni.

- Egy Jedi sosincs egyedül. - Zhar kitért arra, milyen fontos, hogy próbáljon barátokat szerezni. - A kiképzésed során nyugodtan kérd Bastila segítségét, hiszen a köztetek lévő kötelék megerősíti mindkettőtök erejét. Ne félj tőle tanácsot kérni. Ezenkívül, más Jedi-ktől is kérhetsz segítséget.

Habár, amióta Bastila-val fegyverszünetet kötöttek és egyre jobban támogatták egymást, a többi Jedi tanonc továbbra is kerülte Rina társaságát. Az első nap csak kinevették, amiért mennyire nem képes használni az Erőt, de amióta egyre tehetségesebb, inkább féltek tőle. Továbbra is Bastila maradt az egyetlen társasága az enklávéban.

- A Jedi-k útja nehéz és sok fegyelmet igényel. - Figyelmeztette Zhar. - Habár, még csak egy tanítvány vagy, a benned rejlő Erő és potenciál szinte végtelen. A fejlődésed csodálatra méltó.

Rina kissé szokatlannak találta, hogy a Jedi-knek gyerekkoruktól kezdve, egészen felnőtt korukig kell tanulni és gyakorolnia, hogy egyáltalán eljussanak arra a szintre, amire ő.

Alig pár hónap alatt megtanulta az Erő lökés, ugrás, sebesség, bénítás és pajzs képességeket valamint több fénykard formát is elsajátított. Természetesen, csak vibro kardokat használhattak, nem igazi fénykardokat, de Rina kiválóan elsajátította a Soressu, Ataru és Makashi technikákat.

Mindhárom technika tökéletesen illett Rina stílusához, hiszen a Makashi gyors, könnyed és elegáns mozgást igényelt, a Soressu szinte tökéletes védelmet alkotott, míg az Ataru villámgyors támadásokat igényelt.

- Az éveim alatt, még sosem láttam senkit sem, aki ilyen gyorsan elsajátította volna a Jedik tudását. - Zhar le volt nyűgözve. - Te hetek alatt eljutottál oda, ahova másoknak évekig tart. - Kezet fogott Rina-val. - Megtisztelő, hogy személyesen köszönthetlek, elsőként a Jedi Rendben. Hamarosan véget ér a tanítvány időszakod és eléred a Padawan rangot, ami a Jedi Rend legalacsonyabb rangja. Addig még sokat kell bizonyítanod.

- Mi a következő próba? – Rina örült, hogy ilyen sokáig eljutott, de tudta jól, az utazása még nagyon messze van a végétől.

- Ahogy a hagyományaink megkövetelik, összesen három próbát kell kiállnod, mielőtt véglegesen a Rend tagjává válhatnál és megkaphatnád a fénykardodat.

- És milyen fajta tesztek ezek? - A fénykard hallatára Rina teljesen izgalomba jött.

- Olyanok, amik során megtudjuk, vajon tényleg elsajátítottad a Jedik tanait, mint lelkileg, mind testileg. - Zhar a kezével türelemre intette. - Amint teljesíted ezeket a teszteket, tanítványból Padawan-ná válsz. Az első ilyen a Jedi Kód felmondása.

- Azt már fejből tudom. - Rina emlékezett, hogy Bastila megtanította neki.

- Nagyon jó, - Zhar próbára is tette. - akkor folytasd, Nincs felindulás...

- Béke van.

- Nincs tudatlanság...

- Tudás van.

- Nincs nyugtalanság...

- Nyugalom van.

- Nincs káosz...

- Harmónia van.

- Nincs halál...

- Az Erő van.

- Látom, jól megtanultad a Kódot. - Zhar elégedett volt. - Ha így folytatod, estére már a kezedben tarthatod a saját fénykardod és a Rend teljes értékű tagjává válhatsz. Előtte azonban, még válaszolnod kell néhány kérdésre, amit Dorak mester fog feltenni neked az archívumban.

- Milyen kérdéseket?

- Olyanokat, amik segítenek belelátni a lelkedbe, a gondolataidba, hogy megtudjuk, miféle Jedi lesz belőled.

- Azonnal indulok, mester. - Rina egy meghajlás után sarkon fordult, hogy elhagyja az edzőtermet, de eszébe jutott valami, amit már régóta fel akart tenni a mesternek. - Mester, ön... ismerte Revan-t és Malak-ot?

- Ismertem őket. - Bólintott a mester. - Revan, Malak, Meetra és Atris, ők négyen, az ellentéteik ellenére, elválaszthatatlanok voltak.

- Atris mester? - Rina már többször is hallotta Atris nevét, de kiképzése hosszú hónapjai alatt egyszer sem találkozott az ötödik Jedi mesterrel. - Vele még nem is találkoztam.

- Valóban? - Zhar egyértelműen elhallgatott valamit. - Ez különös, - Egyértelműen témát akar váltani. - amúgy én voltam Malak mestere, amikor tanítvány volt.

- Tényleg? - Ez meglepte Rina-t.

- Igen és Revan-t is jól ismertem. - Baljósan nézett Rina-ra. - Nagyon hasonlított rád.

- Milyen értelemben?

- Tehetséges volt, kiváló tanuló, fénykardforgató, jártas az Erőben és bármilyen nehéz helyzetből ki tudta vágni magát. Ezenkívül karizmatikus és született vezető volt. De emellett elég nagy bajkeverő, ő Malak és Meetra több bajba kerültek, mint bármilyen tanonc valaha. Egyedül Atris tartotta őket féken, nehogy komoly kárt okozzanak.

- És... ki ez a Meetra? - Rina az ő nevét is hallotta, gyakran Revan és Malak mellett.

- Meetra Surik, ő volt a harmadik Jedi lovag, aki a Köztársasági erőket vezette a Mandalórik ellen és a Revan és Malak oldalán harcolt a Malachor 5 csatájában.

- Mi történt vele? Ő is Sith lett, mint Revan és Malak?

- Ez elég bonyolult, hiszen az összes Jedi közül ő volt az egyetlen, aki visszatért, hogy szembenézzen a Tanács ítéletével.

- Megbüntették? - Rina nem értette, hogyha Meetra nem követte Revan-t és visszatért, miért kellett megbüntetni.

- Pontosan nem tudom, hogy mi lett vele, - Rázta a fejét Zhar. - csak annyit, hogy száműzték. Sokan azt gondolták, hogy átállt a Sötét Oldalra, de páran mást mondanak. Akárhogy is, évekkel ezelőtt eltűnt és senki sem tudja, hogy mi lett vele. Lehet, hogy már halott.

- Értem. - Rina valamiért elszomorodott, amiért Meetra-ra gondolt, hiszen nem is ismerte és csak most szerzett tudomást a létezéséről.

- Indulj az archívumba. - Utasította Zhar. - Már így is sok időt vesztegettél.

Rina, hallva Meetra történetét, egyre jobban elgondolkodott Revan és Malak motivációján.

"Miért kellett a Sötét Oldalhoz fordulniuk? És ha Meetra olyan jó barátjuk volt, ő miért nem tartott velük? Valami komoly dolog állhat a háttérben. Az ember nem lesz csak úgy gonosz."

Gondolkodása közben meg is érkezett az archívumhoz, ami tele volt hatalmas, a mennyezetig érő adattárolókkal, tele mindenféle tudással a galaxisról. Az egyik asztalnál ült Dorak mester, egy különös, doboz formájú droid-al az asztalon.

- Áh, ifjú tanítvány, - Felnézett Rina-ra, akit nagy örömmel fogadott. - Zhar végre hozzám küldött. Nagy reményeket fűz hozzád, akárcsak én. - Kinyitotta a Droid tárolóját és egy halom alkatrész volt benne. - Ideje eldönteni, miféle fénykardot szeretnél magadnak.

- Már régóta vártam ezt a napot! - Rina izgatottan leült a mester elé.

- Minden fénykard egyedi, nincs két egyforma és mindegyik tökéletesen tükrözi a használója harcstílusát. A kristály pedig a személyiségét tükrözi.

- Akkor, - Rina kíváncsian nézett az alkatrészekre. - hogyan kezdjünk bele?

- Először is, tudnunk kell, miféle egyén vagy és milyen Jedi válhatna belőled. Védelmező, aki leginkább a csata hevében érzi igazán elemében magán és elsősorban a fénykard használatra specializálódik. Aztán, ott van az Őrszem, akik elsősorban az igazságra derítenek fényt, segítenek az eltévelyedetteknek és kevesebb időt fordítanak a fénykarddal való küzdelemre és sokkal inkább más készségeiket fejlesztik. Végezetül, a Konzulok, akik a kettő között vannak, a Jedi-k legbölcsebbjei, akik az Erő titkait hivatottak felderíteni és minden erejükkel a békét hivatottak megvédeni.

- Azt hiszem, - Rina felfogta a lényeget. - Konzul akarok lenni.

- Meglátjuk, - Dorak elővett néhány szerszámot és elkezdett néhány alkatrészt összerakni. - most felteszek néhány kérdést, amikre nagyon fontos, hogy őszintén válaszolj, ugyanis a válaszaid alapján fogom kiválasztani a fénykardod legfontosabb alkatrészeit. Egy csapat mindenre elszánt alak bekerít egy nőt és egy kisgyermeket, a fegyvereikkel fenyegetőznek, mire a nő segítségért kiált. Mit csinálsz?

- Hm, - Rina nem gondolkodott sokat, mire megadta a választ. - közbelépek és megpróbálom kideríteni, miért is akarják őket bántani és ha van békés megoldás, akkor inkább azt választom.

- Érdekes. - Dorak arckifejezése nem árult el semmit, csak egy újabb alkatrészt vett elő. - A következő kérdés, egy Sötét Jedi-vel harcolsz, aki a Sith-ek szövetségese és a küzdelemben van egy kis szünet. Mit csinálsz?

- Megpróbálom kiismerni a technikáját és annak gyengéit.

- Sejtettem. - Dorak még mindig kifejezéstelen arccal válogatott az alkatrészek között. - A következő, van előtted egy zárt ajtó és neked be kell jutnod rajta. Mit csinálsz?

- Öhm... - Rina-t kicsit megzavarta a szokatlan kérdés, de megadta a választ. - kopogok?

- Kezdek rájönni a valódi lényedre, - Dorak újabb és újabb alkatrészeket válogatott ki. - de még van egy utolsó kérdésem. Egy beékelt terület vezére vagy, de a Sötét Jedi-k behatoltak a területedre és sok nyugtalanságot okoznak. Mit teszel?

- A legokosabb az lenne, ha megtudnám ki a Sötét Jedi-k vezére, így egyeztetnék a kormánnyal, hogy azonosítsam őt, a motivációit, a képességeit és így csapdába csalhatnám.

- Kiváló. - Dorak egy utolsó alkatrészt vett ki a droid-ból. - Ahogy sejtettem, kiváló Konzul válna belőled. - Letette a szerszámot és Rina felé fordult. - Most, össze kell raknod.

- Tessék?! - Rina értetlenül rázta meg a fejét és a Dorak által kirakott alkatrészekre nézett, amikről azt sem tudta, melyik micsoda. - Mégis, hogyan... - Már nyúlt is az első alkatrészért, de a mester megállította.

- Ne a kezeddel, hanem az Erővel.

- De...

- Az Erő az, aki mindannyiunkat ismer, tudja jól, kinek mik az erősségei és gyengeségei, így az pontosan meg fogja mutatni, hogy milyen kardra is lesz szükséged. Higgy az Erőben.

Rina már megértette, hogy a Jedi-k erejét nem holmi varázslat adja vagy valamilyen trükk, amit el lehet sajátítani, hanem az Erőben való bizalmuk. Az alkatrészek felé tartotta a kezét, behunyta a szemét és hagyta, hogy az Erő vezesse és a fénykard darabok lebegni kezdtek.

Kezdetben csak egymás körül forogtak, mintha csak vízben lebegnének, majd finoman és kecsesen egyre közelebb repültek egymáshoz és azok a darabok, mintha csak élőlények lettek volna, amik tökéletesen tudták, hova kell menniük, eggyé váltak és szépen lassan megalkották a fénykardot.

Amikor Rina kinyitotta a szemét, ott lebegett előtte a saját fénykardja, egy kicsi, könnyű és kecses darab volt, ami nem csak tökéletesen illett a kezébe, de úgy érezte, mintha egy részét tartaná a markában.

Megnyomta a rajta lévő piros gombot és nem történt semmi. A fénypenge, ami a Jedi lovagok ismertetőjegyeként szolgált, nem volt sehol.

- Valamit rosszul csináltam? - Rina tanulmányozni kezdte a kardot.

- Mindent jól csináltál, csupán egy alkatrész hiányzik. - Válaszolt Dorak. - A Kyber kristály, ami az egész fénykard szíve és lelke. Anélkül nem több egy darab fémnél.

- És azt...

- Meg kell szerezned. - Dorak látta a türelmetlenséget a lány szemében. - Ha minden ezüst tálcán nyújtanánk, nem tanulnál belőle semmit sem.

- Csak mondja meg, hol találom a kristályt. - Rina vett egy mély levegőt.

- Délre az enklávétól, találni fogsz egy barlangot, ahol a tanoncok összeszedik a kristályaikat. Remélhetőleg, megtalálod te is a sajátodat.

- Akkor, nem is vesztegetem az időm! - Rina fel is pattant a helyéről. - Amúgy is, jó érzés lesz végre kimozdulni az enklávéból.

- Még Zhar mestert ne felejtsd el meglátogatni. - Szólt utána Dorak. - Ő megmondja, mi lesz a harmadik és egyben utolsó feladatod.

- Igenis. - Rina csak legyintett a mester felé, mielőtt elhagyta az archívumot.

Nem is kellett sokat keresni, mert Zhar az archívum kijáratánál már várt rá.

- Látom, - A lány félig elkészült kardjára nézett. - elkészítetted a fénykardod burkolatát és már csak a kristály hiányzik. - Rina büszkén mutatta a kardot. - Szép, ritka, hogy valaki ilyen jól megcsinálja első próbálkozásra.

- Mit mondhatnék, - Rina büszkén vállat vont. - őstehetség vagyok.

- A fénykardod mindig is annak a bizonyítéka, - Zhar sorolta a fénykard előnyeit. - hogy a Jedi Rend tagja vagy és ezzel nagy tisztelet és megbecsülés övez, amerre csak jársz. - Sajnos, a hátrányait sem hagyta ki. - Azonban, könnyen felkelti a veszélyes ellenségek figyelmét is felkeltheti. A Sith-ek és a Sötét Jedi-k az elpusztításodra törekednek és épp ezért, ha harcra kerülne a sor, be kell bizonyítanod, hogy méltó vagy a viselésére. Készen állsz az utolsó próbatételre, tanítvány?

- Készen állok az utolsó próbatételre. - Rina magabiztos volt.

- Minden tanítvány számára ott a Sötét Oldal kísértése és épp ezért válogatjuk meg, hogy kiket is veszünk be a Rendbe. Érezned kell a Sötét Oldal romlottságát, hogy megértsd, miről is beszélek. Még itt, a Dantooine-on is vannak Sötét helyek, amik képesek megrontani a Fényt, eltorzítja és romlottá teszi a természeted. A liget, melyet a Jedi-k gyakran használnak meditációra, a Sötét Oldal rontotta meg és a romlott hulláma söpört végig rajta. A környéken élő Kath-vérebek megvadultak és kegyetlenül zaklatják a telepeseket.

- Szóval, - Rina rájött valamire. - eddig nem voltak vadak? Valami biztos okozott valamit.

- Egy dolgot kitaláltál, a Kath-vérebek csupán a probléma tünetei. - Zhar igazat adott a lánynak. - De neked a probléma forrását kell megtalálnod és szembenézned az igazi Sötétséggel. Ez a feladatod.

- Jól sejtem, - Rina érezte, hogy a mester nem mondott el valamit. - hogy maga többet tud, mint amennyit elmondd?

- Többet nem mondhatok és a Rend többi tagja sem segíthet ebben a feladatban. - Zhar szigorú hangneme válasz volt a lány számára. - Egy dologra emlékeztetnélek, egy Jedi mindig megfontoltan és türelmesen jár el és tudd, hogy azok, akik a Sötétség útján járnak, nem vesztek el véglegesen.

- Értettem, mester. - Rina meghajolt és távozni készült.

- Előbb azt javaslom, - Zhar még utána szólt. - szerezd meg a kristályodat.

- Azt hiszem, ez az utolsó. - Mission, miután visszatért az Ében Héjára, T3-al és Zaalbar-al átnézték az utolsó tárolót, amit az enklávé és annak környékén lévő bazárokból szereztek.

- Már megint, mit hoztatok? - Canderous, aki a kanapén feküdt és idegesen nézte, ahogy a kis csapat visszatért a körútjukról.

Már két hónap telt el, amióta a csapat megérkezett a Dantooine-ra, Rina és Bastila megkezdték a Jedi képzést, így ők nem töltöttek sok időt a csapattal. Rina kezdetben csak éjszaka tért vissza a hajóra, de csak aludni, viszont, pár hét után, Bastila-hoz hasonlóan, már az enklávéban aludt. Másfél hónapja a színét sem látták a két Jedi lánynak.

- Bánhatod, hogy nem jöttél velünk, Canderous, - Mission egy halom édességet, játékot és más eszközt vett elő a tárolóból. - voltunk a Stemony édességüzletben, ahol vettünk Jedi sütiket, amikben egy-egy Jedi mondás található, Kyber cukorkákat, amik világítanak és úgy néznek ki, mint a fénykardokban lévő kristályok.

- Egy rakás édesség, - Canderous-t nem nyűgözte le. - nem nagy szám.

- Igen, - Mission nem adta fel. - mit szólsz ehhez? - Egy játék, kék fénykardot vett elő. - Tisztára olyan, mint az igazi. Mutasd meg a másikat. - Zaalbar-hoz fordult, aki izgatott morgással, egy csuklópántot illesztett a vastag karjára, ami egy mágneshullám kíséretében felemelt egy fémalkatrészt. - Mintha igazi Jedi Erőd lenne.

- Ha láttál már igazi fénykardot és harcoltál már igazi Jedi-vel, ezek a játékok unalmassá válnak. - Canderous továbbra sem volt lenyűgözve.

- Na, jó, - Mission feladta és a Mandalóri felé állt. - és te mit akarsz csinálni? Egész nap itt fekszel, Rina kanapéján, csak enni és WC-zni állsz fel.

Ez igaz volt, Canderous, amióta csak megjöttek, meg sem mozdult a kanapéról, ami körül megállás nélkül gyűlt a szemét, üres ételes dobozok, italos üvegek és cigaretta csikkek tömkelege halmozódott fel.

- Helyesbítés, - Canderous közbeszólt. - a WC-zést megoldom itt is. - A földről felvett egy vizelettel teli üveget és odadobta T3-nak. - Droid!

- És a nagy dolog? - Mission előre rettegett a választól.

- Ne tegyél fel olyan kérdést, amire nem akarod tudni a választ. - Előre figyelmeztette Canderous.

- Undorító vagy! - Mission dühösen nézett a férfira. - Ugye tudod, hogy ez nem a te hajód és Rina is nagyon dühös lesz, ha megtudja!

- Úgy beszélsz, mint a volt feleségem. - Canderous kinyitott egy üveg sört, amiből ivott egyet. - Ingyen dolgozom Rina-nak, a rendetlenség a legkevesebb, amit el kell viselnie.

- Nem szeretnél kimozdulni a hajóból? - Váltott témát Mission. - Rina és Bastila egész nap Jedi képzésen vesz részt és Carth teljesen bezárkózott, mintha nem is lenne itt fejben. Csak Nagy Z és T3-al tudok időt tölteni, örülnék valaki olyan társaságának, aki pittyegésen és morgáson kívül tud értelmesen is beszélni.

- És rám esett a választás? - Canderous meglepve kérdezte.

- Mint mondtam, - Mission csak a szemeit forgatta. - eléggé kifogytam a lehetőségekből.

Hirtelen, léptek zaját lehetett hallani a hajó rámpája felől, mire a csapat abba az irányba fordult, látták, hogy Rina, egy magabiztos és izgatott mosollyal lépett fel a hajóra.

- Rina, - Mission nagyon örült, hogy láthatja a barátját. - több mint egy hónapja nem láttunk!

- Keményen kellett gyakorolnom, de - Rina büszkén elővette a fénykardját. - meglett az eredmény.

- Az egy igazi... - Mission szeme kikerekedett a fegyver látványától.

- Igen, de még nem működik. - Rina megnyomta rajta a gombot és a Twi'lek lány csalódottan vette tudomásul, hogy nem történt semmi. - Feladatunk van és szükségem van a segítségetekre. - Végül az övére illesztette a kardot és eltakarta a fekete köpenyével.

- Na, végre. - Canderous örült, hogy van valami oka, hogy felálljon a kanapéról.

- Még nem is mondtam, hogy mi. - Rina kissé szokatlannak találta a Mandalóri lelkesedését.

- Tökmindegy, - Nyújtózott Canderous. - amíg veled tartok, addig biztos, hogy valami izgalmas lesz.

- Oh, - Mission sértődötten a csípőjére tette a kezét. - bezzeg Rina-val egyből elmész kalandozni.

- Rina-val szórakoztatóbb kalandokban van részem, mint édesség és játék vadászat. - Canderous a kanapé mellől felvette a nehéz puskáját, a vállára illesztette és elindult a kijárat felé.

- Jössz te is? - Rina Mission felé fordult.

- Még szép! - Mission egy dologban egyetértett Canderous-al, Rina-val a legizgalmasabb kalandokba keverednek.

- És hol az a nagy, büdös és szőrös lény, aki folyamatosan a nyomomban liheg? - Rina izgatottan dörzsölet össze a tenyerét.

- Nagy Z is biztosan jön. - Válaszolt Mission, mire Zaalbar egyetértően morgott.

- Nagy Z? - Rina értetlenül megrázta a fejét. - Én Carth-ra gondoltam.

- Oh, - Mission zavartan megvakarta a fejét. - hát az a helyzet, hogy ő...

- Itt vagyok. - Lépett be a műhelybe Carth, de olyan kifejezéstelen arcot vágott, mintha itt sem lenne fejben. - Végre, csinálunk is valamit?

- Igen, - Rina kihúzta magát magabiztosan. - megszerezzük a Kyber kristályomat, amivel végre, működésre bírjuk a fénykardomat.

- Szóval, lassan teljes értékű Jedi leszel? - Carth, mintha nem is örült volna a hírnek.

- Nincs sok hátra.

Végül mindannyian készültek, hogy elhagyják a hajót, de Mission megállította T3-at.

- Sajnálom, kicsim, - Mission leguggolt hozzá. - de most itt kell maradnod. - T3 kíváncsian pittyegett. - Egy nagy utat kell megtennünk, swoop járgányokkal egy nagy prérin, tele vadállatokkal és egy barlangba megyünk, kristályt szerezni. Nem hiszem, hogy sok hasznodat vennénk. - T3 ismét pittyegett. - Nem tudom... - Szétnézett a Canderous által felhalmozott szeméthalomra. - esetleg rendet rakhatnál itt. - T3 végül csalódottan pittyegett, amiért őt itt hagyják. - Sajnálom, kicsim.

Rina örült, hogy végre elhagyhatja az enklávé területét, hiszen két hónapja megállás nélkül csak Jedi-nek tanult és végre, ez a kiruccanás segít, hogy kiszellőztesse a fejét, de aminek még jobban örült, hogy a barátaival, Bastila nélkül mehet egy kalandra.

- Gyertek! - Mission, aki már kiismerte magát a környéken, tudta merre kell menni.

Kijutottak az enklávéból és Rina, ahogy szétnézett a hatalmas, füves prérin újabb emlékek rohanták meg. A szeme előtt terült el a hatalmas terület, tele swoop nyomokkal, ami annak a jele, hogy itt a suhanók az elsődleges közlekedési járművek.

A prérin látott két gyorsan hajtó swoop-ot, ahogy egymással versenyeztek, az egyikük ugratott egy nagyot és átvette a vezetést. Azonban, túl messze voltak, hogy lássa, kik vezetik.

- Rina, - Az elmélkedésből Mission rázta fel. - jössz?

- Hogy? - Rina megrázta a fejét, újra a jelenben volt és a két versenyző swoop eltűnt, mintha ott se lettek volna. Nem tudta, vajon csak képzelődött, vagy egyszerűen csak eltávolodtak. - Máris.

Egy Rodia-i kereskedőtől kibéreltek, öt swoop-ot, ami fejenként 100 kreditbe került és elkezdték előkészíteni, amikor egy ismeretlen férfi megszólította Rina-t.

- Elnézést, de maga egy Jedi? - A férfi egyszerre volt dühös és reménykedő. - Hogy vagytok képesek csak itt ülni és nem csinálni semmit?!

- Elnézést, - Rina értetlenül megrázta a fejét. - mi van?

- Az, hogy ti lennétek errefelé a védelmezők, - A férfi bosszúsan folytatta. - ti, akik az enklávé biztonságában csak elmélkedtek, minket Mandalóri fosztogatók zaklatnak!

- Mandalórik? - Rina alig hitt a fülének. - Dehát őket legyőzték a háborúban.

- Nem, - A férfi ellenkezett. - hónapokkal ezelőtt egy fél tucat Mandalóri és legalább 20 Duro bandita érkezett a bolygóra és éhes ragadozókként, büntetlenül fosztogatják a farmokat! Ti Jedi-k, akik csak azért nem űzitek el őket, mert titeket nem támadtak meg, de a mi életünket nagyon megkeserítik. Elrabolják a terményeinket és leölik a jószágainkat, felgyújtják az otthonainkat és megölik a gyermekeinket.

- Én azt mondom, lássuk el a bajukat! - Carth, aki most sokkal élettel telibbnek tűnt, mint egész nap, felszólalt. - Én már harcoltam Mandalórikkal és nem többek erkölcstelen űrbanditáknál.

- Azok a vadállatok meggyilkolták a feleségemet és a lányomat! - A férfi dühösen magyarázta. -

- Jobban kellett volna rájuk vigyáznod, - Canderous csak lekezelőn nézett a férfira. - és te nevezed magad férjnek és apának?

- És mit tehettem volna 3 felfegyverzett Mandalóri és egy csapat Duro ellen?! - A férfi visszavágott Canderous-nak. - Egyszerűen csak megjelentek, a javainkat követelték, de aztán, amit az én Ilsa-mmal és Elsi-mmel tettek... - A férfi szíve majd megszakadt, amikor a feleségére és a lányára gondolt. - Egyszerűen csak kiütöttek... tehetetlenül néztem, ahogy egymás után... - Már a könnyeivel küzdött. - utána egyszerűen agyonlőtték őket, mint az állatokat.

- És... - Rina kissé furcsának találta, hogy a férfi csak úgy hagyta ezt. - nem próbáltál tenni valamit?

- Már mondtam! - A férfi felháborodott. - Túl sokan voltak, mindegyiküknél fegyver volt és én nem vagyok harcos! Az egyetlen, amit tehettem, hogy miután a földre küldtek és azt hitték, hogy meghaltam. Csendben maradtam, nem mozdultam, még akkor sem, amikor hallottam a feleségem és a lányom sikolyait. Végül, amikor elég bátorságot gyűjtöttem, hogy felálljak, egyikük sem figyelt rám. Tudtam, hogy a swoop-om még a garázsban van, így odaosontam, beindítottam és elmenekültem. - A férfi az enklávé falára támaszkodva zokogott. - Csak azért menekültem meg, mert azokat az állatokat túlságosan lefoglalta a családom megerőszakolása, meggyilkolása és az otthonom felgyújtása. Az egyetlen reményem az volt, hogy megkérjem a Jedi-ket, hogy állítsák meg ezeket a szörnyeket és bosszulják meg a feleségemet és a lányomat.

A csapat csendben és együttérzőn hallgatta a férfi történetét.

- És a Jedi-k semmit sem tesznek? - Rina különösnek tartotta, hogy az állítólagos védelmezők nem védik meg az embereket. - Még megfontolom.

- Minden megmaradt vagyonom a tiéd lehet, - Könyörgött a férfi. - csak tüntesd el őket erről a bolygóról.

- Hm, - Rina elmosolyodott. - rátapintottál a gyengémre.

Rina, a többiekhez hasonlóan, felszállt a swoop-jára és gázt adva, elindultak a prérin valamelyik irányba.

- És... - A közös rádión megszólalt Mission. - hova megyünk először? - Rina előtt a swoop monitorján megjelent a környék térképe és három hely felé irányult.

- Lássuk csak, - Rina az első célpontra bökött. - itt látták legutóbb a Mandalóri fosztogatókat, - Majd a másodikra. - itt van a liget, ahol a Tanács szerint a rontás forrása található, - Végül a harmadik, legtávolabbi pontra. - és itt van a kristály barlang, ahol befejezhetem a fénykardomat.

Rina ki is választotta az első célpontot, majd teljes sebességre kapcsolva, az élre tört.

Az Urv tanya lángjai magasra szálltak a préri napsütötte táján és a meggyilkolt lakóinak a megcsonkított tetemei ott hevertek mindenfelé, ahol a gyilkosaik leölték őket. Egyszerű farmerek voltak, nők és gyerekek, akiknek esélye sem volt háborúban edzett veteránokkal szemben.

A még mindig lángoló romok mellett, egy nagy tábortűz körül ült a rablóbanda, öt páncélos Mandalóri harcos, négy férfi és egy nő, miközben egy nagyobb csapat Duro az elrabolt javakat rakta fel a szállítóra vagy épp a fegyvereket, illetve a járműveket javította.

A tábortűzön egy jókora, egész, Batuuan-t sütöttek, ami egy kétlábú tehénszerű háziállat volt, ami a farmon élt.

- Nem volt valami gazdag ez a tanya. - Az egyik férfi unottan feküdt az általuk rakott tábortűz mellett, teljes kék páncélban volt és a T vizoros sisakja a fején volt. - Alig egy maroknyi kredit jutott mindenkinek.

- Arról nem is beszélve, - Egy másik férfi, aki egy üveg sört ivott. Rajta nem volt sisak, rövid fekete haja volt és az arcán egy hosszú sebhely ékesedett. - hogy jó nők sem voltak. Csak kölykök és vénasszonyok. A kettő között egyik sem. Nem vagyok én pedo.

- Szívesebben kiraboltam volna egy nagyobb farmot, - A harmadik férfi, nagydarab és kopasz volt, a tűz mellett ült és egy nagy szelet Batuuan-t sültet evett. - mondjuk a Matale-okat. Jó nagy farm és még védelmi droid-ok is vannak. Még azt a Jedi kölyköt is, Sherruk kisajátította.

- Én örülök, hogy nem nagyon ellenálltak, - A negyedik, egyértelműen fiatalabb volt és hordta a sisakját. - legalább könnyű pénzt szereztünk.

- Persze, hogy ezt mondod, - A nagydarab, kopasz, lekezelően szólta meg a fiatal társát. - szinte bele se kóstoltál még az igazi háborúba!

- Csak nem elégedetlenek vagytok, fiúk?! - A nő komiszul szólta meg a férfiakat. - Könnyű pénz, ingyen étel és ital, valamint bármelyik farmer lányt megdughatjátok anélkül, hogy bárki is ellenkezne. - A sisakja alatt vigyorgott.

- Épp ez a baj! - A kopasz beledobta a sültet a tűzbe és a nő felé tornyosult. - Még csak nem is ellenkeznek! A háziállatokat nagyobb móka volt leölni, mint ezeket a nyüszítő parasztokat!

- Ráadásul, - A sebhelyes férfi csatlakozott. - az asszonyaik sem nagyon ellenkeznek. Elég egyszer pofán verni őket és ledermednek, mintha halottak lennének. Kicsit már nekrofilnek érzem magam.

- Hm, - A nő levette a sisakját, felfedve a sápatag bőrét, a jobb oldalt rövid, oldalt gépelt, szőke haját és kék szemeit. - nincs ellenkezés? Szeretne valamelyikőtök, - Aljasul elvigyorodott. - egy igazi, Mandalóri asszonnyal hálni? - A két férfi csak gyanakodva össze nézett. - Mi az? - Ártatlanul kitárta a kezeit. - Amelyikőtö képes, - Az ajkára mutatott. - megcsókolni, az egy vad hancúr nyertese lesz.

- Aha, - A fiatal egyértelműen nem próbálkozott. - Sherruk asszonyával?

- Sherruk nem fogja megtudni, - Kacsintott a nő. - de ha mégis, majd kikaparom az egyik szemét.

- Biztos nem. - A másik, sisakos férfi sem kísérelte meg.

- Engem a harc épp annyira érdekel, - A kopasz is hátrált. - mint maga a zsákmány. És te már másé vagy, Lia.

- Össze töröd a szívem, Cald. - Lia csak viccelődött, majd az utolsó férfira, a sebhelyesre nézett. - És te, Trem? Mondtad, hogy vágysz egy igazi nőre.

Trem egy darabig gondolkodott, valóban szeretett volna részt venni egy vad szeretkezésben, ahol a nő többet csinál, mint reszketve sír és sikoltozik, de tudta jól, hogy az előtte álló Lia, nem csak a főnöke asszonya, de tudja jól mire is képes.

- Én a helyedben nem tenném. - Figyelmeztette a Cald és még a társai is gyorsan rázták a fejüket, figyelmeztetve őt, hogy Lia biztos csak játszik vele.

Végül a vágya győzedelmeskedett a józan esze felett és elindult felé és az öklét felé lendítette, de Lia nem mozdult. Az ökle centikre állt meg az arca előtt.

- Szerencse puszit kérsz az öklödre? - Mosolygott Lia és még mindig csak egy helyben állt.

Trem az ökleit védekezőn felemelve közeledett, arra számítva, hogy kivédje Lia bármelyik támadását, de ez nem történt meg. Trem egyre közeledett és Lia még mindig csak állt és mosolygott.

Végül, Trem megragadta Lia két, páncélozott vállát és magához húzta és meglepetésére, még mindig nem csinált semmit. Egy Mandalóri mindig betartja az adott szavát és tudta, ha egy gyors csókot nyom Lia ajkára, akkor szeretkeznie kell vele, vadul, ádázul és akaratosan, pont, mint egy Mandalóri asszonynak.

Lia csókhoz csücsörített, ami meglepte Trem-et és a gondolkodást teljes mértékben mellőzve, ő is csókolni próbált, de hirtelen rettentő fájdalmat érzett az ágyékában és késve vette észre, hogy Lia hova is térdelt, de még csak reagálni sem maradt ideje a nő öklével szemben, ami gyorsan képen találta és a földre küldte.

Trem fájdalmasan, az ágyékát fájlalva, egy monoklival a bal szemén fetrengett a földön.

- Mondtam, hogy ne csináld. - Cald előre figyelmeztette.

- Mit ne csináljon? - Végre, a banda vezére, Sherruk is előkerült. Ő nagyobb volt, legalább akkora, mint Cald és neki vörös páncélja volt, aminek a hátára két nagy, hentesbárdra emlékeztető, vörös vibro kard és egy nagy kaliberű rohampuska volt illesztve. Az övén egy fénykard lógott, amit a nemrég megölt Jedi Padawan-tól szerzett.

- Csak egy kicsit szórakoztunk. - Nevetett Lia, miközben levette az ura sisakját, akinek a rövid, felálló, kócos barna haja volt, zöld szeme és szigorú tekintete és csókot lehelt az arcára.

- Megint flörtöltél valamelyikükkel?! - Sherruk mérgesen megragadta Lia-t a torkánál és fél kézzel felemelte a föld felől.

- Ugyan, - Lia alig kapott levegőt, tudta, hogy Sherruk mennyire féltékeny tud lenni és azt is, hogy haragjában simán megfojtaná. - csak leckét kaptak.

- Szóltam, hogy ezzel állj le. - Sherruk szorítása enyhült, de még nem eresztette el az asszonyát.

- Kihívást akartak. - Lia meg sem próbált szabadulni Sherruk szorításából. - Megszántam őket és adtam nekik egy próbát.

- Aki még egyszer próbálkozik az én Lia-mmal, - Sherruk eleresztette Lia-t és elővette az övéről a fénykardot, amit bekapcsolt és a többieknek, leginkább Trem-nek, inába szállt a bátorsága a zöld fény láttán. - ezzel csapom le a farkát.

- Nagyon felizgat, amikor ilyen kegyetlen vagy. - Kuncogott Lia, végig simított az ura állán és megcsókolta.

- Hé, kész vagytok?! - A távolból a banda hetedik tagja, egy másik Mandalóri nő, aki kisebb volt, Lia-nál, de ugyanolyan páncélt viselt, mint a többiek és a jetpack-jével épp leszállt a földre. - Kiszúrtam egy újabb Jedi tanoncot, aki a kristálybarlang felé tart!

- Szép fogás, Rosie! - Sherruck tekintete felcsillant és visszavette a sisakját. - Egy nap alatt két fénykardot szerzek. - Az éppen végző Duro-k felé nézett. - Hé, szedelőzködjetek! Délre megyünk a kristálybarlanghoz! - Ő is és a többiek is felszálltak a swoop-jaikra, de még visszafordult Trem felé. - Trem, te egy csapat Duro-val az északi út felé mész és elkapod az arra járó farmerereket!

- Az't miért pont én?! - Trem nem örült neki, hogy pont ő marad hátra.

- Mert egy s*ggfej vagy és azért! - Sherruk nem akart kifogást hallani és Trem, egy szó nélkül, de morogva összeszedett egy csapat Duro-t és észak felé indult.

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és ne felejts el kritikát írni.