Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Az akadémián erősen szólt a riasztó, a katonák és a személyzet sürgött-forgott a nagy igyekezetben, olyannyira, hogy az egyik folyosón, hamarosan kialakuló küzdelemről szinte tudomást sem vettek.
- Add fel, - Jaune figyelmeztette Adam-et, aki úgy állt előttük, mint egy szobor, ami alaposan szemügyre veszi őket. - túlerőben vagyunk!
- Nem, - Adam csak elmosolyodott és a katanájáért nyúlt. - így pont jó. - Rámarkolt a kardja markolatára, de nem húzta elő, nem támadt és nem mozdult.
Ren és Nora csak értetlenül összenéztek, mire Nora átalakította a pörölyét gránátvetővé és egyből tüzet nyitott, miközben Ren a fegyvere pengéit kilőtte és beakasztotta a két falba, hogy a rájuk kötött dróttal lendületet véve, Adam felé rugaszkodhasson.
Adam csak akkor húzta elő a kardját, Wilt-et, egy szempillantás alatt, amikor Nora, rózsaszín füstöt árasztó, szívecskés gránátja már az orra előtt volt és amint a penge és a gránát találkozott, az utóbbi felrobbant és a kard elnyelte a robbanás erejét.
Adam felemelte a kardja hüvelyét, Blush-t, a felé száguldó Ren-re szegezte és lőtt. Ren a lövés hatására a földre esett, de Nora már ott is volt, visszaalakította a pörölyét és Adam-re rontott.
Adam a kardjával és a korábbi robbanás elnyelt erejével felerősödve, elég erős volt, hogy vissza verje Nora pörölyét, de Ren már talpon is volt, hogy harcoljon, de Adam a katanájával kivédte a csapásait és Blush-al újra tüzelt, amitől ismét hátra esett.
Következőnek, Lance csatlakozott, a kardja, Golden Sting és Wilt találkozott egymással és Lance került fölénybe, meghátrálásra kényszerítette Adam-et, aki, hiába a kitartása és az ereje, nem tudott áttörni Lance védelmén és egyre hátrább kényszerült.
Oscar, kapva az alkalmon, amíg Adam figyelmét teljesen a harc köti le, megpróbált oda lopakodni, hogy megszerezze a Lámpást. Ahogy a két penge megállás nélkül csattogott, olyan hevesen vert Oscar szíve, szinte a lélegzet vételét is vissza tartotta. A Lámpás, ami ott lógott Adam övén, csak egy karnyújtásnyira volt, de elég volt egyetlen gyors és határozott mozdulat, hogy elkapja és leakassza.
- Hé! - Adam későn vette észre és elég volt ez a másodpercnyi figyelmetlenség, hogy Lance a pajzsával fejbe verje és megtántorítsa.
- Fussatok! - Fordult vissza Lance. - Én feltartom!
Adam haragjában megpróbált ismét áttörni Lance védelmén, de sem a pajzsán, a kardján és még kevésbé, a páncélján sem tudott áttörni. Látva, hogy a többiek, a Lámpással együtt egyre idegesebb lett.
Lance egy újabb csapást mért rá, ami elől elhajolt és átbukfencezett a pajzsa alatt, vissza fordult felé, hogy egy lövést még bevigyen neki Blush-al, ami sok kárt nem okozott neki, de jó érzéssel töltötte el és tovább rohant a többiek felé.
A JNR csapat, Mike és Oscar a Lámpással siettek a kijárat felé, de egy halom nyílvessző hirtelen az útjukba fúródott be. Amint felnéztek a mennyezetre, ahol nem láttak semmit, egy puffanást hallottak maguk között és egy hatodik személy jelent meg.
- Mandy...! - Mike csak ennyit tudott mondani, amikor a róka faunus lány a két tőrével lesújtott Ren-re és Nora-ra egyszerre, amitől a földre estek, de Jaune gyorsan reagált és a kardjával felé vágott, de egy villanás kíséretében, a lány eltűnt, viszont, egy szempillantással később Jaune mögött jelent meg és tarkón rúgta.
Amikor Oscar-t vette célba, egy lila erőtér jelent meg körülötte és egy lángoló boksz kesztyű suhant felé, ami elől csak az utolsó másodpercben tudott kitérni.
- Reméltem, hogy beszélhetünk. - Mike megpróbált beszélni a régi barátjával.
- Már nincs miről beszélnünk! - Mandy elhatározta magát, amikor ismét teleportált.
Mike ismerte Mandy taktikáját, ezért pontosan tudta, hogy hol fog megjelenni, így Mi a Csudába gravitációs Dust-ot töltött és egy újabb boksz kesztyűt lőtt maga elé, pontosabban, Mandy-re, ami több méterre hátra lökte.
- Szép volt! - Jaune és a JNR csapat többi tagja is elismerte Mike teljesítményét, de az örömük csak addig tartott, amíg a folyosó végén meg nem jelent Adam, aki teljes erejével feléjük rohant.
Nora volt az első, aki a pörölyével támadott, de Adam félre hajolt előle és elrohant mellette, Jaune következett, aki a pajzsát előre szegezve készült egy gravitációs Dust lövéssel, de Adam csak bukfencezve tért ki a hatósugarából, majd talpra állt és úgy folytatta az útját. Ren volt a következő, aki a fegyvere géppisztolyaival lőtt rá, de ő elnyelte a lövéseket Wilt-el, elgáncsolta és futott tovább Oscar felé és amikor lesújtott rá, egy lila erőtér védte meg.
Adam oldalra nézett és egy elektromos lövedék szállt felé, amit villámgyorsan elnyelt Wilt-el és egy kisebb vörös energia sugárral vissza lőtte Mike-ra, amitől ő is a földre esett és Oscar körül kikapcsolt az erőtér.
Adam Oscar felé tornyosult, viszont a fiú nem adta magát harc nélkül, elővette Ozpin botját és felkészült az összecsapásra.
- Megállni! - Az egyik folyosóról egy csapat Atlas-i katona jelent meg és szegezett fegyvert, majd nyitott tüzet Adam-re, aki kivédte a lövéseket Wilt-el.
Oscar, kapva az alkalmon, inkább elosont és egy másik, üres folyosó felé vette az irányt, Mike, aki újra talpon volt követte.
A JNR csapat sem állt jobban, hiszen rájuk is fegyvert szegezett egy másik csapat katona.
- Mennünk kell! - Jaune adta ki a parancsot, mire a JNR egy újabb folyosó felé rohant.
Lance rohant, hogy utolérje Adam-et, aki sokkal gyorsabbnak bizonyult és könnyedén lehagyta, de meglepetésére, Mandy-vel találkozott, akivel csak egy szúrós pillantást váltottak.
- Te! - Lance régóta elfeledett haragja az egykori csapattársa iránt most előtört.
Sajnos, nem volt lehetőségük sem egy komoly párharcra, sem egy beszélgetésre, mert Mandy hamar elteleportált és egy újabb szakasz Atlas-i katona jelent meg Lance mögött, amitől neki is menekülőre kellett fognia.
Az idő szorította a RWBY csapatot és a többieket. Minden egyes másodperccel, a tábornok közelebb kerül, hogy megszerezze a Teremtés Botját, amivel itt hagyhatja Mantle-t.
- Még mindig nem hiszem el, hogy a tábornok ezt teszi! - Yang épp szét vert két robotot.
- Jobb lesz, ha elhiszed, mert én előre megmondtam! - Roman kirobbantott egy ajtót Melodic Cludgel-el. - Amint nem áll érdekében segíteni másokon, nem fogja megtenni.
- Jól tetted, hogy nem bíztál benne. - Ruby csalódott volt, amiért egy újabb példaképe hagyta cserben.
- A legfontosabb, hogy összeszedjük a többieket és eltűnjünk innen! - Blake a jelenre koncentrált.
- Igaz, - Ruby is visszazökkent. - én és Weiss megyünk a Tél Hajadonért, addig ti keressetek valami kiutat.
- Jól hangzik, - Roman magabiztosan bólintott, de a barátnőjére sandított. - Neo, menj velük és segítsd őket. Neo csak bólintott, mire Ruby-ék mellé állt. - Ne aggódj, Piroska, találunk kiutat.
A harc a Tél Hajadonért megkezdődött, Genna eldobott egy füstgránátot, aminek a tartalma hamar beterítette a szobát, de hála a sisakjának, ez nem rontotta a látó viszonyát.
Penny, akit szintén nem zavart a füst, egyből Cinder-re támadt, de ő csak erre várt, a bal Grimm kezével elkapta a robot lány kezét és hozzá vágta a falhoz.
Winter, hogy megszabaduljon a füsttől, egy rúnát idézett, ami kihajította a még mindig füstölgő gránátot a folyosóra és egy halom jégmadarat idézett, amik a szárny csapásaival elfújták a füstöt és nagy szélvihart kavartak.
Genna kihasználva a nő figyelmetlenségét, tüzet nyitott rá, de Winter számított erre és egy jégfalat idézett maga elé, ami megvédte Genna lövéseitől.
Winter a szeme sarkából egy tűzgolyót látott, ami elől félre kellett hajolnia, de Genna már ott is termett mögötte, mire Winter elővette a kardját és a fejvadásznő felé vágott, aki kivédte a csuklójára szerelt páncéllal, majd elővette a bozótvágó kését és azzal folytatta a harcot.
Cinder is megidézte a fekete üvegkardjait, hogy Genna-val együtt győzze le Winter-t, de a nő erősen tartotta magát mindkét ellenféllel.
- Ti Atlas-i elitek mind egyformák vagytok! - Cinder szeme világított, mind a haragtól, mind a mágiától, de Winter ketté vette a kardját és amíg az egyikkel Genna kését tartotta, addig a másikkal Cinder felé csapott, amit aztán ki is védett.
Winter hátrálni kezdett és látva, hogy Cinder mennyire élvezi a harcot, Genna úgy döntött, hogy hátra marad.
- Azt hiszitek, hogy a hatalom megszerzése azt jelenti, hogy örökre a tiétek lesz?! - Cinder vadul és agresszívan szorította egyre hátrébb Winter-t. - De ettől a többiek csak éhesebbek lesznek! - Végül Cinder kerekedett felül és a falhoz vágta Winter-t.
Genna, aki látta, hogy egy kard repül Cinder felé, a puskájával villámgyorsan tüzet nyitott, félrelökve azt és a földre esett. Penny-től jött a kard, akire Genna rászegezte a fegyverét.
- És nekem elegem van az éhezésből. - Cinder magabiztosan vette tudomásul, hogy Genna felvette a harcot Penny-vel és tüzet nyitott rá.
Penny a golyózáport a kardjaival védte ki, de kettőt eltávolított a halomból és Genna felé irányította. A fejvadásznő, mint aki előre tudta, eldobta a puskáját, a földre vetődött a kardok elől és bukfencezve átgurult a többi kard alatt és rögtön ezután felnézett, a jobb öklét Penny felé tartotta, míg a jobb kezével megnyomott a karlemezén egy gombot, amitől egy lángszoró jött elő és tüzet fújt Penny arcába, amitől a lány sikoltott, hátra esett és a kardok is a földre estek.
Genna nem hagyta annyiban, a lány felé rohant, kétszer képen verte ököllel, majd gyomron térdelte, de következő ütésnél elkapta a kezét és egy ütéssel hátra lökte, de Genna talpon maradt.
Penny újra összeszedte a kardjait, ezúttal alacsonyabban forgatta, hogy Genna nehogy még egyszer átjusson alattuk és legalább négyet indított felé.
A fejvadásznő gyorsan tért ki előlük, de amikor ez nem sikerült, a páncélja megvédte és egy gránátot gurított a lány felé, aki csak félre ugrott a robbanószer elől, de Genna megint csak erre várt, mert újra felvette a puskáját és a plafonra lőtt, pontosabban, a lámpára, ami Penny felé esett.
Hogy megvédje magát a zuhanó lámpától, Penny a kardjai maga felé emelte, de ezzel védtelenül hagyta magát Genna lövéseitől és a földre esett.
- Hm, - Cinder elégedett volt Genna teljesítményével. - nem rossz.
- Nox náj fajn. - Genna válaszolt, amit Cinder nem értett, de azzal, hogy a mögötte lévő Winter felé biccentett, sejtett valamit.
Winter újra talpon volt és készen állt harcolni Cinder-el, aki örömmel vette fel újra a harcot az Atlas-i elittel. Winter gyorsan és fürgén mozgott, míg Cinder vadul és agresszívan támadott. Cinder kitért egy csapás elől és sikerült arcon rúgnia Winter-t, aki hátra tántorodott, de egy ellentámadással válaszolt, ami elől Cinder a magasba ugrott.
Winter hátrált és a Hajadon szobája elé állt, miközben Penny is felállt, nem zavarva a sok golyó ejtette sérülés és Winter mellé állt, jelezve, hogy együtt védik a Hajadont.
Genna készen állt, hogy Cinder-el együtt, lassan, de biztosan elintézzék a két őrt, de Cinder-nek elfogyott a türelme. Dühösen felordított, a megmaradt szeme gyakorlatilag lángra kapott és akkora erővel lőtte ki magát Winter és Penny felé, hogy esélyük sem volt reagálni, amikor mindkettőjüket elkapta a ruhájuk nyakánál és egyenesen a fal felé rontott velük, áttörve azt.
- Muidikkal a duvarának. - Genna csak a fejét rázta, amikor a kabinban lévő öregasszonyhoz lépett. - Ami emligo bari teme?
Cinder, miután áttört a falon az akadémián kívül, több kilométer magasan repült és tartotta a kezében Winter-t és Penny-t, akik nem hagyták magukat és az ellenállásuktól, Cinder-el együtt forogva csökkent a magasságuk. Az egyik pillanatban, Cinder eleresztette Winter-t, aki zuhanni kezdett.
Idegesen Penny-re meredt, aki az utolsó akadály volt közte és a régóta áhított ereje között és őt is dühösen elhajította, majd idézett egy lángoló, fekete üvegkardot, amit a robot lány felé lőtt.
Penny, aki időközben bekapcsolta a rakéta csizmáit, amivel képes volt repülni, elkapta a lángoló kardot, de az egyenesen az arcába robbant, amitől zuhanni kezdett, de egy szaltó kíséretében újra bekapcsolta a rakéta csizmáit és újra Cinder felé vette az irányt és megállt előtte.
- Túl messzire jutottam, hogy egy ostoba játékszer állítson meg! - Cinder dühöngött, a szeméből, mindkét kezéből és lábából sugárzott a tűz, de egy jeges lövedék oldalba kapta és zuhanni kezdett, de megőrizte az erejét és újra repült.
Winter volt az, aki egy jég Manticore hátán lovagolva támadt felé és Cinder egy tüzes csapást indított, de Winter kitért előle és egy újabb jeges csapást lőtt felé, amit Cinder tüzes lövéssel viszonzott.
Ezalatt, Penny, Cinder mögül összenézett Winter-el és mindketten tudták, hogy egy közös csapást vigyenek be a Hajadonnak. Winter a Manticore-jával neki ment, majd Penny a kardjaival támadta, majd Winter a Manticore-ja jeges lövésével úgy tűnt, végleg lelőtte.
Genna, aki csak a kitört falon nézett ki és élvezte a műsort, látta, hogy Cinder szénája rosszul áll, ezért a puskájával célba vette Winter fejét, de mielőtt meghúzta volna a ravaszt, hallotta Cinder dühös üvöltését és le is eresztette a puskáját, amikor látta, hogy Cinder, egy lángoló ágyúgolyóként ront Winter felé, aki felé irányította a Manticore-ját és felkészült, hogy egy újabb jéglövést vigyen be neki.
Cinder ravasz volt, az utolsó pillanatban kitért a Manticore elől és levágta a fejét, amitől az elpárolgott, az utasa, Winter pedig zuhanni kezdett a mélybe és annak érdekében, hogy biztos ne élje túl, Cinder még egy tűzgolyót is lőtt rá, ami eltalálta és egy fehér villanás jelent meg körülötte.
Penny tudta jól, hogy Winter-nek lemerült az aurája, nem tud idézni és ha így zuhan le a földre, akkor biztosan meghal. Komoly dilemma előtt állt, hiszen Cinder már repült is, hogy megszerezze a Tél Hajadon erejét és az ő feladata, hogy ezt megakadályozza, de emellett Winter élete is az ő kezében van és nem hagyhatta, hogy miatta haljon meg.
Nem gondolkodott sokat és Winter után repült, teljes sebességre kapcsolva, az utolsó pillanatban kapta el a zuhanó nőt és ezután újra a Hajadon szobája felé vette az irányt.
- Mit csinálsz?! - Winter dühösen rászólt Penny-re. - Az én életem nem számít!
- Ezzel nem értek egyet. - Penny ellenkezett.
Atlas-ban a halálos fogócska folytatódott, Mike és Oscar, akinél ott volt a Lámpás, Adam elől menekültek.
- Egy végeláthatatlan labirintusban menekülünk, miközben egy elmebeteg üldöz minket! - Mike rémülten hátra nézett Adam-re, aki nem szakadt le tőlük. - Ez volt az egyik rémálmom!
- Csak ne nézz vissza! - Oscar minden erejét bele adta a futásba, de hiába, Adam sokkal gyorsabb volt és mint egy árny, úgy suhant el mellettük és, akár egy sziklafal, úgy állt eléjük.
Mindketten megálltak, Oscar előre szegezve Ozpin botját és Mike is felkészülve, hogy használja Mi a Csudát, hátrálni kezdtek.
Oscar támadott először, az utóbbi hónapokban sokat fejlődött, de Adam ellen nem volt sok esélye, három-négy csapás és máris a földre került. Mike hiába lőtt bármit is Mi a Csudával, azt Adam Wilt-el nyelte el és ő is hamar a földön találta magát.
Adam föléjük állt, az arcán egy kegyetlen és szadista vigyor ült ki, aki már nagyon régóta vágyott arra, hogy Wilt-et emberek húsába márthassa.
- Ezt akarod?! - Mike elvette a Lámpást Oscar-tól és felállt, hogy elrohanjon, elcsalva ezt az őrültet legalább a fiútól. - Akkor gyere és... - BUMM, egy robbanó nyíl találta el, amitől hátra esett és egy sárga villanás jelent meg körülötte, elejtette a Lámpást, ami Adam lábához gurult, amit fel is vett.
- Igazán nagy örömmel. - Adam újra az övére akasztotta Lámpást és visszafordult Oscar-hoz. - Most...
- Adam! - Mandy szólt Adam-nek, aki, mint akit szórakozás közben zavartak meg, felnézett. - Sietnünk kell!
Adam dühösen tette el a katanáját, megfogta Mandy vállát, akivel egy villanás keretében el is tűntek.
A JNR csapat és Lance még mindig a katonákat próbálták lerázni, de sokkal kitartóbbak voltak, mint azt gondolták.
- Siessetek! - Szólt Jaune. - Le kell ráznunk őket!
Sajnos, az egyik folyosó olyan volt, mint a másik és lehetetlenség lett volna megmondani, melyik a helyes út, némelyiken még több katona jött, így a csapatnak gyorsan kellett irányt változtatnia.
- Oscar, Mike! - Végre, hosszú percek után, amik óráknak tűntek, végre megtalálták a két elveszett barátjukat.
- Jól vagytok?! - Lance gyorsan ellenőrizte.
- Én igen, - Oscar felállt. - de Mike-nak segítség kell.
- Gyere! - Lance felsegítette Mike-ot, aki rá támaszkodva tudott csak menni.
- Elvették... - Lehelte erőtlenül Mike.
- Huh? - Lance a csapattársa felé fordult.
- A Lámpást... - Nyögte Mike.
- Adam és az a lány megjelent. - Oscar is szégyellte magát, amiért hagyta, hogy elvegyék tőlük az ereklyét. - Próbáltunk harcolni, de erősebbek voltak.
- Annyi baj legyen. - Jaune és a többiek nem haragudtak rá. - Csak jussunk ki innen.
Néhány perc rohanás után sikerült menedékre lelniük az egyik kiképző teremben.
- Nem álltunk készen, hogy Vadászok legyünk. - Búslakodott Ren.
- Ez nem igaz! - Ellenkezett Nora.
- Akkor miért nincs nálunk a relikvia?! - Ren kételkedett mind magában és a társaiban.
- Hé, - Lance próbálta felvidítani. - ha hibáztatni akarsz valakit ezért, akkor az Ironwood tábornok! Ő az, aki nem áll készen ennek a királyságnak a védelmére!
- Ennek ellenére, - Sajnos, ez nem sikerült és Ren dühösen sorolni kezdte. - nála van a Bot, Salem-nél a Lámpás és mi itt vagyunk, üres kézzel!
- Ren, nyugodj meg! - Jaune felállt, hogy lenyugtassa a csapattársát.
- Még mindig ki kell jutnunk innen. - Váltott témát Mike.
- Helló, hall engem valaki? - Jaune Scroll-ján át hallani lehetett Pietro hangját.
- Scroll-jaink?! - Jaune csodálkozott, hogy a Scroll-ok újra működnek. - Doki?
- A legzseniálisabb elme Atlas-ban! - Maria hangosan nevetett.
- Maria, mit csinálsz?! - Nora is alig értette, mi folyik itt.
- Szereztünk egy menekülő repülőt. Ki kell jutnunk innen. Hol vagytok?
- A kiképző téren. - Magyarázta Nora. - Sikerült elmenekülnünk néhány katona elől, de bármikor... - És pont ekkor fegyverropogás szakította félbe a beszélgetést.
- Itt vannak! - A katonák rájuk találtak, így a csapatnak menekülnie kellett.
- Úton vagyunk, - Yang szólalt meg a Scroll-on keresztül. - csak tartsatok ki!
Lance átalakította a pajzsát, hogy az egész testét védje a golyóktól és Mike mögé állt. Jaune is bekapcsolta az erőteret a pajzsán és a csapatával mögé bújt és úgy viszonozták a tüzet.
- Oscar?! - Jaune volt az első, aki észrevette, hogy eggyel kevesebben vannak. - Oscar?!
- Sajnálom, - Oscar csatlakozott be a beszélgetésbe a Scroll-on keresztül. - de nélkülem kell mennetek!
- Megőrültél?! - Lance inkább dühös volt, mintsem aggódó. - Ha a Lámpást akarod visszaszerezni...
- Nem a Lámpásért megyek. - Szakította félbe Oscar.
- Akkor miről van szó?! - Kérdezte Jaune, egyre hátrébb szorulva.
- Valamit meg kell tennem, egyedül! Ha sikerrel járok, akkor még lesz remény, de ha elbukok... - Oscar hajthatatlan volt és kikapcsolta a Scroll-ját.
Oscar-nak fogalma sem volt, hogy jó ötlet-e megtenni, amit tervez, mégkevésbé a túlélésének az esélyéről, de annyit tudott, ha nem teszi meg, akkor örök életében bánni fogja, hogy lett volna lehetősége megmenteni Atlas-t és Mantle-t, de nem tette.
Amint belépett a felvonóba és megnyomta a gombot, amitől az bezáródott és elindult lefelé, tudta, hogy már nincs visszaút.
Beszélnie kellett a tábornokkal.
Amint a felvonó leért a Tél Hajadon Kamrájához, ott találta Ironwood-ot, aki csak csendben állt és a Kamra ajtaját bámulta és gondolkodott a döntésének helyességén.
- Winter, - Sóhajtotta a tábornok, de még nem nézett Oscar felé és egyértelműen, az új Tél Hajadonra számított. - köszönöm. Tudom, hogy nehéz lehetett... hiszen Fria... - Amint megfordult és látta, hogy nem Winter, hanem Oscar jön le a felvonón, megkeményedett az arca. Oscar olyan szigorú és csalódott arcot vágott, hogy a tábornok képtelen volt megmondani, vajon Oscar az vagy Ozpin, aki visszatért. - És... kivel van szerencsém beszélni?
- Még mindig csak velem. - Felelte Oscar, aki Ozpin botjára támaszkodva indult a tábornok felé.
- Okos döntés volt, hogy nem hoztad ide a Lámpást. - Ironwood elismerte. - Most én sem bíznék magamban.
- A bizalom az, amit remélem, hogy még helyre hozatok. - Oscar megállt a tábornok előtt. - Hiszem, hogy még megoldhatjuk ezt az egészet, de csak együtt. - Szünetet tartott és úgy nézett Ironwood-ra, mint egy barátra. - Kérem.
- Harcolni akarsz velem? - Ironwood a lényegre tért.
- Nem. - Rázta a fejét Oscar. - Ez az, amit ő akar. - Felemelte a botját és alaposan szemügyre vette. - Lehet, hogy Oz miatt, de ennek a tartása megnyugtat, amikor félek. - Összecsukta és rá igazította az öve hátuljára.
- Még mindig azt hiszed, hogy félek? - Ironwood nem volt hajlandó elismerni, hogy fél. Erősnek akarta mutatni magát, aki pontosan tudja, hogy mit csinál.
- Mindannyian félünk. - Oscar átlátott rajta. - De amit akkor teszünk, amikor előtör belőlünk a félelem...
- Ezt könnyű mondani! - Ironwood dühösen félbe szakította és körözni kezdett a fiú körül. - Azt gondolhatsz rólam, amit csak akarsz, de tény, hogy végig igazam volt! Akárcsak Beacon-ben, de Ozpin nem hallgatott rám! Ha a teljes erőnkkel Salem embereit kerestük volna, akkor talán Beacon még most is a miénk lenne! És most újra megtörténik! Abban a pillanatban, hogy megenyhültem és lankadt a figyelmem, akkor jelent meg Salem! - Végül megállt és még mindig szigorúan nézett a fiúra.
- Ha most elhagyja Mantle-t, - Oscar állta a tábornok tekintetét. - azzal eldobja a legjobb esélyünket is arra, hogy egyesítsük a világot. Feladja Remnant-ot, milliókat hagyva magára, hogy magukat védjék, csak azért, hogy páran túlélhessék?! Miféle...
- A filozófiai és morális diadal mit sem ér, ha Salem nyer! - Ironwood-nak kezdett elfogyni a türelme.
- Hallgasson meg! - Oscar nem adta fel.
- Nem, te hallgas én rám! - Ironwood hallani sem akarta és lassan lépdelni kezdett felé, mire Oscar félelmében hátrálni kezdett. - Elegem van abból, hogy mások nem képesek átlátni az egészet és csak a helyes döntés útjában állnak! Robyn, a Tanács, a királyság és még ti is! - Oscar elérte a kamra peremét és amikor lenézett végtelen sötétséget látott maga alatt.
- Akkor ugyanolyan veszélyes vagy, mit ő, James. - Oscar már rájött, hogy a tábornok már nem hallgat senkire és semmit sem tud mondani, amivel meggyőzheti.
- James. - Ironwood hosszasan hallgatott, a földre nézett, majd vissza Oscar-ra. - A barátaim hívnak így. Neked, - Elővette az egyik pisztolyát és rá szegezte. - csak tábornok.
Bumm
A pisztoly lövése hangosan visszhangzott a Kamrában és a tábornok látta, hogy Oscar körül egy zöld villanás jelent meg, mielőtt lezuhant volna a végtelen sötétségbe.
Tudta jól, hogy már nem fordulhat vissza, tudta, hogy a lelke innentől már örökre elkárhozott és tudta, hogy ezt az áldozatot képes meghozni.
- Dilo mutatvány volt az előbb. - Genna nem leplezte a meglepettségét, hiszen Cinder egymaga győzte le Atlas egyik legerősebb Vadásznőjét és küzdött meg a csodafegyverrel. - A tiéd.
- Úgy van. Az enyém. - Cinder mániákus vigyorral és ragadozó tekintettel indult a kabin felé, amiben a Tél Hajadon volt. Kinyitották a kabint és meglátták az öregasszonyt, aki épp felébredt. - Meg volt az időd a jóból, de attól tartok, az időd most lejárt.
- Igen, - Fria, azt sem tudva, hogy most ébren van vagy csak az idős és fáradt elméje képzelete játszik vele, rá se nézett Cinder-re. - itt vártam. Azt se tudom mióta. De mégis... mire is vártam?
- Rám. - Cinder szeme lángolni kezdett a vágytól és a Grimm karjával Fria felé nyúlt, de ő elkapta azt és meglepően erősen tartotta.
- Nem. - Fria, mint aki tökéletesen tudatában van azzal, ami történik, nem engedte, hogy Cinder hozzá nyúljon.
- Kell azsutipé? - Genna nevetett, hogy miután Cinder legyőzte Winter-t és Penny-t, gondja akadt egy törékeny öregasszonnyal.
- Fogd be! - Cinder hallani sem akarta Genna kárörvendését.
- Van egy feladatom, amit még el kell végeznem. - Fria szemei kéken világítottak, mire Cinder kihúzta a Grimm karját a kezéből és egy üvegtőrt idézet bele, amivel végezni akart az öregasszonnyal, de az egy jeges lövedékkel hátra lökte.
- Majd én... - Genna-t is hátralökte, Cinder mellé és egyikük sem értette, hogy lehet még ebben a vénasszonyban ennyi erő.
Amikor feleszméltek, egy hatalmas jégtornádó jelent meg a szoba közepén, ami egyre csak növekedett, megfagyasztva mindent, amihez csak hozzá ér, ezenkívül, több bútort és tárgyat repített feléjük, amiket kerülgetniük kellett.
A tornádó már akkora méretet öltött, hogy nem bírt megmaradni a szobában, ezért széttörte a mennyezetet és az ablakokat is.
- Te tudsz ilyen?! - Genna Cinder mellé állt, nem mozdult és várt. - Na? - Megbökte Cinder-t.
- Mi van?! - Cinder dühösen nézett rá.
- Akának ame tavesz? - Kérdezte Genna, de Cinder-nek már nagyon elege volt Genna érthetetlen beszédéből.
- Beszélj már értelmesen! - A szeme is lángolt a dühtől. - Egy k*rva szavadat sem értem! Az őrületbe kergetsz!
- Azt kérdeztem, hogy most mi legyen?! - Genna ezúttal értelmesen válaszolt.
- Honnan tudjam?!
- Te vagy a nagy Hajadon szakértő! - Érdekes, de Genna innentől normálisan beszélt.
- Én csak annyit tudok hogyan kell elnyelni az erejüket!
- Akkor nyeld már el az övét!
- Ahhoz meg kell érintenem!
- Kifogások. - Genna csak megrázta a fejét.
- Hé, az a varázserő az enyém lesz! - Szögezte le Cinder.
- Varázserő, azt mondod? - Genna végig simított a sisakján és a mellvértjén.
- Most mit... - Cinder be sem fejezhette, mire Genna letette a hátizsákra hasonlító tartályokat és be is ment a jégtornádóba és meglepetésére, a páncélja megvédte jégtől.
- Nem. - Winter, amint meglátta a hatalmas jégtornádót tudta, hogy Fria számára már nincs sok hátra.
- Az meg mi?! - Penny alig hitt a szemének.
- Ez a teljes ereje egy tökéletesen kifejlett Hajadonnak. - Winter már nem is emlékszik, hogy mikor látta utoljára. Gyorsan a tornádó felé vette az irányt, de amint hozzáért, leégette a kesztyűjét és az ujjai is majdnem lefagytak. - Áu, túl hideg! Csinálnunk kell valamit!
Penny tudta jól, hogy robotként rá nincs olyan hatással a hideg, ezért ő, nem törődve a testi épségével, beugrott a tornádóba.
- Penny! - Winter hiába próbált utána kiabálni.
Habár a szél, hó és a jég erősen fújtak, ez nem állította meg Penny-t, hogy Fria-hoz menjen, az egyik lába ugyan megfagyott, de a rakétacsizmájával kitört belőle és megtalálta Fria-t. Mielőtt megérinthette volna, oldalról egy árny lepte el és Genna ugrott rá, hogy a földre terítse.
Penny, mivel a hátára esett, nem tudta előhívni a kardjait és tehetetlenül erőlködött, hogy lefejtse magáról a fejvadásznőt, aki az egyik lábával mindkét lábát leszorította, így a rakéta csizmáit nem tudta bekapcsolni, a másik térdével a hasára állt, a jobb kezével a bal vállát nyomta a földre és Penny teljes mértékben tehetetlen volt.
Genna pontosan tudta, hogyan kellett lefegyverezni Penny-t és a bal, páncélkesztyűs karján megjelent egy rövid penge, amivel ki akarta végezni, de hátulról egy jeges lövedék lelökte a robot lányról és ki a jég tornádóból.
Genna vetődve esett ki, a páncélja, annak ellenére, hogy csupa víz volt a hirtelen megfagyott párától, nem lett semmi baja.
- Hol a Hajadon? - Cinder elégedetlenül mustrálta a fejvadásznőt, aki egyértelműen üres kézzel tért vissza.
- Be mehetsz te is, ha szeretnél! - Genna nem értékelte a lekezelő hangnemét. Az már nem volt opció, hogy bárki is behatoljon a tornádóba, ugyanis, egy jégfal emelkedett köré. - Ezen aztán nem...
- AZ ENYÉM! - Cinder őrült módjára, egy hatalmas tűzgolyót koncentrált a két kezébe, hogy áttörje a jégfalat.
- ...törünk át.
A JNR és a LLMM csapat kijutottak a leszállótérre, ahol a többiek már vártak rájuk egy repülőben. Ott volt Yang, Blake és Roman, akik épp a robotoktól és a katonáktól tartották tisztán a terepet, Maria a pilótafülkében ült, Pietro pedig mellette.
Egy hosszú, egyenes úton kellett végigrohanni, amin katonák voltak és repülőgépek tartották felügyelet alatt.
Nora nyitotta az útat a gránátvetőjével és kellő zűrzavart okozott, hogy Jaune, Ren és Lance meglepetésszerűen utat törjenek a katonákon és a robotokon keresztül.
Mike hátul maradt, mert a Mandy-vel és az Adam-el való harc során lemerült az aurája, de így is képes volt támogatást nyújtani, ugyanis Mi a Csudába helyezett egy maroknyi tűz Dust-ot, amivel tűzbombákkal lelőtt egy repülőgépet, majd követte a többieket.
Nora is lelőtt még két gépet a gránátvetőjével és a csapat már félúton volt a többiek felé, amikor az égből három Paladin hullott alá. Egy elállta a csapat útját, kettő pedig hátulról közeledett.
Yang és Roman tüzet nyitottak a legközelebbi Paladin-ra, de idegesen vették tudomásul, hogy ezek fejlettebb modellek, mint amivel Beacon-ben harcoltak és még energia pajzzsal is rendelkeznek.
- Nora! - Jaune észrevette a pajzsgenerátort a Paladin oldalán.
- Látom! - Nora felugrott Jaune pajzsára, aki a benne lévő gravitációs Dust segítségével kilőtte őt a Paladin felé, hogy egyetlen, erős ütéssel széttörje a pajzsgenerátorát.
Ezután Jaune, Lance és Ren együtt támadták meg az óriás robotot. Lance és Jaune két oldalról, felszegett pajzzsal közelítették meg a robotot, így fedezékben voltak a lövegágyújától és a kardjaikkal erőteljesen vágták, csapták és meghátrálásra késztették.
Ezalatt, Ren a géppisztolyának a pengéit kilőtte és beakasztotta a gép oldalába és odarántotta magát a gépre, kinyitotta a pilótafülkét, leütötte a katonát és kidobta a földre, majd leugrott a gépről.
Amíg harcoltak, Mike a távolban villám Dust-ot töltött Mi a Csudába és kilőtte Nora-ra, aki ettől felerősödött és a pörölyével simán szétverte az üres Paladin-t, ezzel utat nyitva a repülőhöz.
- Vigyázz! - Kiáltott Mike-nak, akit veszélyesen megközelített a másik két Paladin.
Mike próbált menekülni, de a Paladin-ok rakétákat lőttek a levegőbe és aztán becsapódtak a földbe, közvetlenül Mike köré. A hatalmas robbanás hátra lökte a többieket és nem láttak semmit. Mike-nak nyoma sem volt, csak Mi a Csuda összetört, megperzselődött maradványa gurult ki a füstfelhőből.
- MIKE! - Lance egyből vissza akart rohanni a barátjáért, de Ren és Jaune lefogták és húzni kezdték a géphez.
- Már késő! - Ren biztos volt benne, hogy Mike meghalt. - Nincs mit tenni!
- Sajnálom. - Nora szomorú volt Mike miatt, hiszen egy barátot vesztettek el.
- Mi történt?! - Yang látta, hogy a fiúk alig bírják vissza húzni Lance-t a géphez.
- Mike! - Lance lehajtotta a fejét és végül felszállt a gépre, amit aztán el is indítottak.
- Mi történt Mike-al? - Blake észrevette, hogy kettővel kevesebben vannak. - És Oscar-al?
- Oscar hátra maradt, hogy beszéljen a tábornokkal. - Magyarázta Jaune. - Azt mondta, ne várjunk rá.
- Mike-ot... - Lance levette a sisakját és látni lehetett a könnyes arcát.
- Eltalálta egy halom rakéta. - Fejezte be Ren, mire döbbent és rémült csend lépett életbe a repülőn.
- A fiatalok odavesznek, - Maria is szomorú volt a hír hallatán és Pietro megfogta a kezét. - az öregeknek tovább kell élniük.
Penny hatalmas megkönnyebbülést érzett, miután Fria lelökte róla Genna-t. Valami zavarta őt a fejvadásznőben, hiszen a küzdelem során többször is előre tudta, hogyan kell őt legyőzni. Most azonban nem volt idő Genna miatt aggódni, el kellett érnie Fria-t, mielőtt túl hajtja magát az erejével.
Eljutott a tornádó közepéig, ahol Fria lebegett, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy minél erősebb védelmet húzzon fel maga köré. Penny megérintette a lábát, amitől szinte egyből magához tért.
- Jól érzi magát? - Penny aggódva nézett fel Fria-ra, aki már arra is alig emlékezett, hogy hogyan került ide.
- Van egy feladat, amit el kell végeznem. - Válaszolta Fria. - Az volt a dolgom, hogy megvédjem a Tél Hajadon erejét, amíg fel nem készülök. Félek, kifutottam az időből, - Megkönnyebbülten elmosolyodott. - de elmondhatod James-nek, hogy készen állok.
- Hölgyem, ha ezt megteszi... - Penny aggódva belekezdett, de Fria félbeszakította.
- Meghalok. - Fria vett egy mély levegőt és rámosolygott Penny-re. - Tudom, hogy komoly baj van az emlékezetemmel, de erre emlékezni fogok. - Penny nem mondott semmit, csak szomorúan bámult rá, ahogy a szél és a hóvihar kezdett alább hagyni és Fria is leereszkedett a földre, de Penny elkapta és megtartotta. Szétnézett a jégbarlanggá alakított szobán és nem volt ott senki, csend volt és béke. - Mi is a neved?
- Penny, asszonyom.
- Penny... - Fria gyengéden elmosolyodott a lányra. - te vagy a kiválasztott? - Penny aggódva körülnézett, egyértelmű, hogy Fria neki akarja adni ezt az erőt, de a feladata, hogy Winter-nek kell megszereznie.
- Én...
- Hasonlítasz a húgomra, Sylvi-re. Nem tudom, említettem-e már.
- Igen, asszonyom, említette.
Hirtelen, a jégfal áttört és Cinder ugrott be rajta, a tekintetén ellepte a hatalomőrület és a harag.
- Ő AZ ENYÉM! - Kinyújtotta a Grimm karját, hogy megragadja Fria-t, de egy vágás elporlasztotta és Cinder fájdalmasan üvöltött.
- Nem... - Winter volt az, aki az utolsó pillanatban jelent meg és szomorúan vette tudomásul, hogy elkésett, Fria ott feküdt, Penny karjaiban, holtan.
Nem volt sok ideje gondolkodni, mert egy golyó repült el az arca mellett és felkapva a fejét látta, hogy Genna is bemászott a Cinder által tört lyukon és tüzet nyitott rá. Winter, tudva, hogy nem maradt aurája, ami megvédhetné, minden erejét a védekezésbe adta, hogy félre üsse Genna lövéseit.
Ezalatt, Cinder, aki komoly kínt élt át, miután Winter levágta a Grimm karját, ami visszanőtt ugyan, de iszonyatos fájdalommal járt. Dühösen meredt Winter-re, aki egyre hátrébb szorult Genna lövésinek hála, de a fejvadásznő kifogyott a lőszerből és Winter, kapva az alkalmon, megpróbált most lecsapni rá, de Cinder gyorsabb volt, megidézett egy kardot, amit Winter felé hajított, de ő ezt is kivédte.
Cinder nem adta fel, újabb és újabb kardokat idézett és mindet Winter-hez vágta, aki újra hátrálni kényszerült és több találatot is elszenvedett. Mivel Winter-nek már nem volt aurája, ezért a ruhája több helyen is elszakadt, vérezni kezdett és minden egyes ütést komoly kínként élt meg, de kitartott és minden erejével próbálta visszaverni Cinder-t.
Sajnos nem húzta sokáig, Winter egy tucatnyi sebtől vérzett, a bal szeme belilult, a hosszú, fehér haja kibomlott a kontyából és erőtlenül a földre esett.
- Ezt kicsit jobban fogod élvezni, mint kéne. - Genna újra töltötte a puskáját, miközben Cinder, önelégülten, egy fekete üvegtőrrel állt Winter felé, hogy kivégezze.
Hirtelen, néhány hópehely szállt feléjük és mindketten abba az irányba néztek, ahonnan jött, majd kelletlenül vették tudomásul, hogy egy újabb hóvihar kelt életre a szobában, aminek a forrása nem Fria, hanem Penny volt, aki kinyitotta a zöld, világító szemeit, egyértelmű jele volt, hogy ő lett a Tél Hajadon.
Cinder szeme dühtől és féltékenységtől lángolt és úgy nézett Penny-re, mint egy tolvajra, aki elvette, ami az övé volt.
- Együtt elintézzük. - Genna magabiztos volt és Penny-re szegezte a puskáját, hiszen pontosan tudta, hogyan kell vele harcolni. Nem félt Penny-től, még az új erejével sem.
- Winter! - Hirtelen, a szobába érkezett Weiss, akinek még a szíve is kihagyott, miután látta, milyen állapotban van a nővére.
- Nézd, - Genna csak nevetett, Weiss, Ruby és Neo láttán. - egy csapat gyereket... - Genna szava elakadt, amikor látta, hogy Cinder arcára teljes rémület ült ki.
Genna tüzet nyitott, de Neo megvédte a lányokat Hush-al, majd Cinder kétségbeesésében két tűzgolyót idézett a kezeibe, de Ruby Ezüst Szeme megcsillant, amitől eluralkodott rajta a pánik és fülét farkát behúzva, szégyenszemre kirohant az általa robbantott lyukon.
- Mit csinálsz?! - Genna dühösen vette tudomásul, hogy Cinder ilyen gyáván elmenekült. - Maradj és harcolj! Maradj és harcolj!
Hiába, Cinder minden idegszálával arra koncentrált, hogy az életét mentse, hiszen jól emlékezett mi történt vele Beacon-ben és Haven-ben, amikor el kellett viselni Ruby Ezüst Szemének az erejét. Nem akart még több végtagot és testrészt veszíteni.
Genna magára maradt Penny, Ruby, Weiss és Neo ellen. Ő nem pánikolt be, erősen markolta és célra tartotta a puskáját, hogy tüzet nyisson Penny-re, aki egy hatalmas szélviharral védte ki a golyókat.
A szeme sarkából látta, hogy Ruby felé szállt és a kaszájával készült lesújtani, de Genna a puskájával kivédte és a tusával próbált bevinni a lánynak egy ütést, de Ruby gyorsabb volt és mögé került.
- Szigalo szan, Rózsabimbó, de zoralonak is lenned kell.
- Minek a micsodáját?! - Ruby csak értetlenül rázta a fejét, hiszen egy szót sem értett abból, amit Genna mondott, de nem volt sok ideje gondolkodni rajta, mert egy újabb ütése elől tért ki, amikor Weiss, aki ezalatt megidézte az óriás jéglovagját, felé irányította és a pallosával a falhoz vágta Genna-t.
A fejvadásznő talpon maradt, de nem volt sok ideje összeszednie magát, mert megjelent Neo, aki oldalba rúgta, amitől hátra tántorodott, majd Neo Hush-al bevitt még néhány ütést, Ruby Crescent Rose-al csapott le, Penny a kardjaival szorongatta meg a fejvadásznőt.
Genna hamar a földön találta magát és tudta, ezek a kölykök veszélyesek és talán a legnagyobb hiba volt, hogy alábecsülte őket. Menekülnie kellett, de a hátán lévő tartályok, amiket levett, most a szoba túloldalán voltak.
Felállt, védekező állásba helyezkedett és meglátott valamit, ami a kiútja lehet. Oldalra vetődött, megragadta a földön fekvő, félholt Winter-t, térdre állította és a puskája csövét a tarkójához szegezte.
- Ne mozduljatok vagy kinyírom! - Figyelmeztette a többieket.
- Az életem jelentéktelen... - Nyögte ki Winter. - csak kapjátok el...
- Pofa be! - Genna gyorsan leteremtette.
Senki sem mozdult, a négy lány és az óriás lovag öt oldalról vette körbe a fejvadásznőt, aki lassan, Winter-t magával húzva a szoba másik vége felé lépdelt, egészen a hátizsákjáig, ami három tartályból állt. Lassan a vállára akasztotta a puskáját a szíjával, majd a szabaddá vált kezével a hátára kapta a táskáját.
Végül eleresztette Winter-t és Cinder után, a falon lévő lyuk felé rohant. Penny utána irányította a kardjait, de Genna vagy kitért előlük, vagy kivédte őket vagy a puskájával vagy a késével.
Weiss óriás jéglovagja próbált lesújtani rá, de Genna egy bukfenccel kitért előle, majd leakasztott két gránátot az övéről, megnyomott mindkettőn egy gombot és elhajította őket. Az egyiket a lovag pallosához vágta, amitől felrobbant és ketté törte a kardját, míg a másikat a fejéhez vágta, amitől lerobbant a feje.
Genna tovább futott, de két oldalról Ruby és Neo támadott és tudta, nem fogja tudni időben elérni a lyukat, ezért Ruby felé fordult, célra tartotta a puskáját és tüzet nyitott, de Ruby használta a Semblance-ét és egy halom, anyagtalan rózsaszirommá válva elrepült Genna felett, akit ezalatt Neo hátba támadott és majdnem sikerült fellöknie.
Genna újra tüzelt, ezúttal Neo-ra, aki kinyitotta Hush-t, hogy kivédje a lövéseit és nem vette észre, hogy Ruby, aki felrepült a mennyezetig, most felé zuhant és bevitt egy vágást a kaszájával, egyenesen a sisakjába, aminek megmaradt a nyoma és amitől a földre esett.
Oldalra bukfencezett és úgy próbált meg eljutni a lyukhoz, de egy jég fal zárta el az útját, amit Weiss idézett, de Genna-t ez nem állította meg, felemelte a karjára szerelt lángszórót és gyorsan elolvasztotta vele a jeget, majd kiugrott a lyukon, le a mélybe.
A többiek csak kinéztek és látták, hogy a Genna hátán lévő három tartály közül a két szélső tüzet fújt és felemelte a levegőbe, hogy aztán repülve menekülhessen el.
Penny utána repült, hogy elkapja, de Genna ezt meglátta, megállt, Penny felé fordult, majd lenézett a lyukra, ahonnan kiszabadult és tudta, hogy a többi lány még ott van. Előre hajolt és a hátán lévő középső tartályt kilőtte és gyorsan a lyuk felé száguldott.
Penny rájött, hogy az egy rakéta volt, aminek a kilövése után Genna menekülőre fogta. Penny ismét lehetetlen helyzetbe került, vagy megvédi a barátait vagy Genna után megy.
Ezúttal sem gondolkodott sokat, hogy az új erejével akkora szélvihart kavart, ami eltérítette a rakétát a páyájáról és a sziklába csapódott be, egy hatalmas robbanás kíséretében. Mire vissza fordult, Genna már eltűnt, így a barátaihoz ment.
- Winter! - Weiss oda futott a súlyosan sérült nővéréhez, aki egyáltalán nem volt megelégedve.
- Mit... - Winter megpróbált felállni, de a sérülései túlságosan súlyosak voltak és csak dühösen meredt a húgára. - tettél?
- Megmentettünk. - Lépett előre Ruby, Neo-val az oldalán, aki nagyon elégedetlen volt Winter hálátlanságával. - Vele mi lesz? - Ruby közben a vissza térő Penny-re nézett, aki csak Fria-hoz sietett, de hiába, az öregasszony meghalt.
Ez volt az első alkalom, amikor Penny elvesztett valakit az életéből, nem bírta ki sírás nélkül. Ruby oda sietett hozzá.
- Jól vagy? - Ruby aggódva a vállára tette a kezét. - Penny, mi történt?
- Ő... - Penny, habár megértette mi történt, nehezére esett szavakba önteni. - meghalt.
- Nem... - Nyögte Winter. - A részeddé vált. - A sérüléseitől nem tudott felállni, csak felülni és neki támaszkodni a falnak. - Azt javaslom, mindannyian adjátok meg magatokat és teljesítsétek a tábornok utasításait.
A lányok egy darabig hallgattak és össze néztek.
- Azt nem tehetjük! - Weiss hallani sem akart róla, hogy támogassák Ironwood tervét, ahogyan a többiek sem.
- Akkor... - Winter csalódott volt. - azt javaslom, fussatok.
- Nem, megsérültél! - Weiss segíteni akart a nővérének. - Nem hagyunk itt!
- Nem hagytok itt! - Winter dühösen kiáltotta. - Hanem én adok nektek előnyt! - A fülében lévő rádióhoz nyúlt. - Itt Schnee különleges ügynök, azonnali orvoi ellátásra van szükségem. Küldjenek erősítést, vége.
- Mindannyiunknak a saját utunkat kell járni. -Weiss megértette, amíg ő nem hajlandó támogatni a tábornokot Mantle elhagyásában, addig a nővérét igenis köti az esküje és a kötelesség. Félt, ha legközelebb találkoznak, akkor ellenségként kell egymásra tekinteniük.
Hirtelen egy repülőt lehetett hallani a lyukon keresztül, amin Genna és Cinder az imént megszöktek.
- Srácok, gyertek gyorsan... - Yang volt rajta, akinek gyorsan elcsuklott a hangja, amikor meglátta a súlyosan sérült Winter-t, a halott Fria-t és a szomorú tekinteteket a többiek arcán.
- Mennünk kell! - Adta ki az utasítást Ruby, aki magával húzta Penny-t.
Neo-nak nem kellett sok, hogy kövesse őket, de Weiss még egy utolsó pillantást vetett a nővérére, mielőtt követte volna a barátait.
Winter is sajnálta, amiért a húga egy másik utat választott, de legbelül tisztelte érte, amiért van bátorsága azt tenni, amit helyesnek vélt.
Oscar úgy érezte elbukott. Megpróbálta rábeszélni a tábornokot, hogy vonja vissza a döntését, de hiába. Már elhatározta, hogy végig megy azon a sötét úton, amiről figyelmeztette és semmit sem lehetett tenni vagy mondani, amitől meggondolná magát.
Zuhant a sötét ürességbe és várta, mikor éri el a Kamra alját, ahol, aura híjján össze fog törni, mint egy tojás.
"Oscar!", hirtelen Ozpin hangját hallotta a fejében és érezte, hogy visszatért. Látta maga mellett a botját és utolsó reményében utána nyúlt, elkapta és megnyomta a rajta lévő fogantyút, amitől előjött a többi része.
Ismét megnyomta a fogantyút, erősen koncentrálni kezdett és a rajta lévő fogaskerekek forogni kezdtek és világítani. Ahogy nőtt a fogaskerekek sebessége, a fény annál erősebben kezdett világítani és hihetetlen mennyiségű mágikus erőt sugározni.
Érezte, hogy ez az erő még megmentheti, amikor a fény megvilágította a Kamra alját és erősen a földnek szegezte, amivel átrobbantotta a padlót. Oscar füstön és poron át még mindig zuhant, de fényt látott. Már nem a Kamrában volt, hanem Atlas alatt és látta, hogy a reggeli nap már kezdett felkelni.
Egy lyukat robbantott Atlas alá, amin keresztül átesett és Mantle felé kezdett zuhanni.
"Az egyetlen közös tulajdonság a bolygó minden élőlényében az a félelem.", magyarázta Ozpin a fejében, miközben zuhantak. "Vicces, hogy ami olyan gyakori, mint a félelem, milyen könnyen alábecsüljük az erejét. A félelem, hogy közel kerülünk valakihez, az a veszteségtől való félelmet leplezi. A kudarctól. És ahogy egyre több ember függ tőled, ezek a félelmek egyre nagyobb erőt kapnak. De a félelem miatt önmagában nem érdemes aggódni, hanem amiatt, akivé válunk a hatására. Vajon büszke leszel arra a személyre? Meg tudsz bocsájtani neki? Meg fogod érteni, hogy miért érezte szükségesnek, hogy megtegye, amit tett? Fel fogod egyáltalán ismerni? Vagy az a személy, aki visszanéz rád a tükörből, valójában az a dolog, akitől a kezdetek óta rettegtél? Azt hiszem, előbb-utóbb mindannyian megtudjuk."
Oscar egyre közelebb került a földhöz és összeszedte minden megmaradt erejét és a félelem hatására egy zöld, gömbölyű erőteret vont magaköré, ami megóvta a zuhanástól és egy hatalmas puffanás kíséretében, egy hatalmas szélvihart kavarva ért földet.
- Ez az erő... - Ahogy felállt, végignézet magán és az őt körbevevő zöld szikrákon, amik kezdtek kihunyi. - Ezek az emlékek... Visszatértél? Megmentettél?
"Igazából, te mentettél meg mindkettőnket.", Oscar felnézett Atlas-ra és nem fogadta el a vereséget. Felkészült, hogy tovább harcoljon és mindent megtegyen a királyság védelméért. "Oscar, én...".
- Elég! - Oscar nem akart se mentegetőzést, se kifogásokat hallani Ozpin-tól. - Csak annyit akarok tudni, mit tehetünk, hogy megmentsük Atlas-t.
Ruby Ezüst Szemének a villanása előhívta a legnagyobb félelmet, amit Cinder el tudott képzelni, a tehetetlenség és a gyengeség érzését. Kevés személyt ismert, aki akkora erővel rendelkezik, mint ő maga és mégis, az a lány képes lenne egy pillantással elpusztítani őt, minden hatalommal, amit eddig megszerzett és a magáénak tudhat.
Ott volt az orra előtt, egy karnyújtásnyira a Tél Hajadon ereje, a hatalom, amire mindennél jobban vágyott és az az átkozott robot egyszerűen elhalászta előle.
Penny és Ruby volt minden haragjának a forrása és Atlas felett repülve egy őrült és dühös üvöltést hallatott magából, majd leszállt az egyik épületre, ahol Mandy és Adam már várt rá.
- Ha befejezted a hisztizést, - Mandy egy magabiztos mosollyal kitárta a karjait és az Adam övén lógó Lámpás felé biccentett. - haladhatnánk tovább. Adam-el szereztünk egy repülő kocsit, amivel... - Cinder se szó, se beszéd, csak elvette a Lámpást. - Oh, nagyon szívesen. - Mandy nem örült, hogy Cinder csak úgy elvette a Lámpást.
- Mi lett Genna-val? - Adam inkább a fejvadásznő hollétére volt kíváncsi.
- Ő... - Mielőtt Cinder kitalálhatott volna valami hazugságot, látott valamit a levegőben, amiről először azt hitte, hogy Penny, de valójában Genna volt, aki a hátrakétájával követte. - Ott van.
- Ott hagytál! - Genna leszállt közéjük, látszott a páncélján, hogy kapott némi verést és még a sisakján is ékesedett egy karcolás. Egyértelműen dühös volt és levette a sisakját. - Azt patyeltem, ar kameled azt a Hajadon erőt! - Cinder dühösen ökölbe szorította a kezeit és szúrós szemmel meredt a fejvadásznőre.
- Fogd be. - Szűrte ki Cinder a fogai közül.
- Nem! - Genna nem engedett, nagyon felháborodott. - Zsanav kamelem, miért natchaváltál el egy csapat kislány elől?!
- Mégis, - Mandy zavartan nézett a két nőre. - mi történt? Megszereztétek a Hajadon erejét?
- Ez a blindo l*bni darelt rakli módjára prasztelt el egy csapat puja elől - Cinder és a többiek nem nagyon értették, amit Genna mondott, de egyértelműen sértésnek szánta.
- Azt mondtam, - Cinder szeme lángolni kezdett és a kezébe idézett egy fekete üvegkardot, amit Genna-ra szegezett. - pofa be! - Genna a pisztolyát vette elő és Cinder-re szegezte és a két nő csendben farkasszemet nézett egymással.
- Diviósan harcoltál azzal a kettővel, - Kezdte Genna, miközben még mindig egymásra szegezték a fegyvereiket. - de amint megjelentek a kölykök, megrémültél. A lolo köpenyes, a baro farkiával.
- Mármint, Ruby? - Találgatott Mandy.
- Mi darelni valód van tőle? - Folytatta Genna, mire Cinder csak hallgatott, leeresztette, majd eltüntette a kardot és a kocsihoz indult. - Nem kell elmondanod, - Genna is eltette a pisztolyát. - csak astelj valamit, - Cinder megállt, de nem fordult vissza. - ha még egyszer kh*lban hagysz, rugyijelj, hogy mereljek, mert akkor attól a lánytól kell a legkevésbé darelned.
- Ezt te is tartsd észben. - Szólt vissza Cinder, miközben beszállt a repülő kocsiba.
Mandy a sofőr ülésbe, Adam az anyós ülésre és Genna pedig hátra, Cinder mellé ült és amint, mindannyian bent voltak, Mandy beindította a kocsit, ami felemelkedett és elhajtott vele.
Nehéz éjszaka volt ez a RWBY, JNR és a LLMM csapatnak és a többieknek is és már rájuk férne a pihenés, de sajnos, az még nagyon messze van, hiszen a repülő rádió adásán keresztül, amit Pietro fel tudott törni, egy baljós üzenet jött be.
- Számos ellenséget érzékelünk a radaron. Látja ezt más is?
- Ezek az értékek nem lehetnek valódiak.
A hőseinknek csak elég volt kinézniük a repülő szélvédőjén keresztül, hogy lássák, a reggeli felkelő napot eltakaró és Atlas felé egyre csak közeledő fekete viharfelhőket, amiken belül vörös villámokat lehetett látni.
A sötét felhők között narancsos fényeket lehetett látni, mintha kis napok lebegnének a viharban, de ahogy egyre közelebb értek és az első megközelítette a vihar szélét, látni lehetett, hogy a narancs fénygömb alatt hatalmas fogak sorakoztak fel, amik egy óriás Grimm bálnához tartoztak.
A bálnák hátán fekete sziklahegyek sorakoztak, az oldalaikon egy-egy pár vörös, tüskés szárny, amivel repültek és körülöttük annyi repülő Grimm volt, hogyha magasabban lennének, az eget is el tudnák takarni.
A legelső bálna feje tetején ott állt Salem, ördögi mosollyal az arcán és úgy tekintett az előtte lebegő városra, mint egy ragadozó a prédájára. Tudta jól, hogy Atlas-on belül most teljes széthúzás uralkodott, amit a tábornoknak köszönhet és azt is tudta, hogy ez a lehető legtökéletesebb alkalom a támadásra.
Amíg a tábornok és a renegát vadászok egymással viaskodnak, addig neki csak ki kell várnia és lecsapni a meggyengült győztesre. Pontosan úgy ment minden, ahogy megjósolta Ironwood-nak.
Az idő az ő oldalán van.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.
Véget ért a 7-ik évad.
(Megtörtént a második tragédia, Mike elment és többet nem jön vissza.)