Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.


Beacon bukása alapjaiban rázta meg egész Remnant-ot, köztük Atlas-t is. Habár a felsőváros lakóit korántsem a Vale-ben élő emberek sorsa aggasztotta, hanem az ott kötött befektetéseik vesztesége. Ami még jobban növelte az elégedetlenségüket, az Ironwood tábornok embargója volt, amivel korlátozta a kereskedelmet a többi királysággal, ezáltal még jobban csökkentve a bevételeiket és növelve az elégedetlenségeiket.

Peralta tanácsnok volt az egyetlen, aki nyíltan szembe mert szállni a tábornokkal és komoly intézkedéseket tenni az embargó ellen és az Atlas-iak benne látták a reményt, főleg az Atlas-i gazdagok.

Sajnos, a tanácsnok elutazott egy személyes ügyben Mistral-ba és csak a tragikus halálhíréről értesültek az Atlas-i tanácsban. Ez komoly fejetlenséget okozott a politikában, mert Ironwood után Peralta volt a legbefolyásosabb és rengeteg szövetségese kezdett el acsarkodni az új tanácsnoki pozícióért.

A politikai játszma alapja a pénz és a gátlástalanság, így Jacques Schnee, akinek mindkettőből kijutott, hamar ezeknek a kapzsi eliteknek az élére állt és elérte, hogy őt jelöljék a soron következő választáson, remélve, hogy Jacques eléri, hogy Ironwood feloldja az embargót és folytathassák a kereskedelmüket és ne kelljen félteni a luxus életvitelüket.

Jacques és az Atlas-i gazdagok legnagyobb bosszúságára, megjelent a riválisa, Robyn Hill személyében, aki Mantle érdekében jelöltette magát a tanácsnoki pozícióra és a köznép hőseként elnyerte a lakosság két harmadának a támogatását.

Jacques azonban nem fogyott ki a trükkökből.

- Ki tudja nekem megmondani, mi az a propaganda? – Jacques meghívta a leggazdagabb és egyben a legkapzsibb támogatóit a saját otthonába és egy tárgyalóasztalnál meg is osztotta velük a soron következő tervét, hogy hogyan szerezhetnének minél több támogatót. – Nicholas Schnee-nek volt egy öt oldalas beszéde, - Elő is vette az apósa beszédének másolatát. - amivel maga mellé állította az embereket. – Egyetlen, könnyed mozdulattal félbeszakította az öt oldalas beszédet és félredobta. – Nekünk kettő oldal is elég lesz és tudják miért? – Hatásszünetet tartott, közelebb hajolt az embereihez és félig suttogva válaszolta meg a saját kérdését. – Mert az emberek ostobák. Ha azt mondom, Ironwood meleg, azt el is fogják hinni.

- Tényleg meleg? – Az egyik politikus zavartan ráncolta a homlokát.

- Mi? – Jacques már látta is, hogy az előbbi állítása nagyon is igaz, még a sajátjaira is. – Nem! Ezt csak úgy kitaláltam! – Fáradtan sóhajtott egyet, amikor rájött, hogy mindent el kellett magyarázni nekik. – Ez a propagandához volt egy példa.

- Ezt nem értem!

- Az előbb mondta!

- Most mi az igazság!

- Jól van! – Jacques kicsit felemelte a hangját, hogy rendre utasítsa az embereit. – Hogy mindenki tisztában legyen ezzel, a propaganda egy eszköz, amivel manipulálhatjuk az emberek véleményét. – A politikusok úgy bámultak rá, mint egy csapat birka. – Személyes tapasztalatból mondom maguknak, hogy Atlas népével bármekkora ostobaságot el lehet hitetni, amíg a megfelelő ember mondja a megfelelő dolgokat. Például, amikor meggyőzöl egy faunus munkást, hogy a maradék pénzét, amit a családjára szánna, ajánlja fel a Schee Dust Vállalatnak. Elfogadod a pénzt, a vállára teszed a kezed, nagyon fontos a szemkontaktus és együttérzően meg köszönöd és azt mondod neki, hogy sokat gondolsz rá. Utána elváltok és amikor már senki sem lát, kineveted a bolondot, mert kicsaltad tőle az utolsó fityingét is. – Jacques előadásán jót nevettek a politikusok. – Jelenleg nem pénzt, hanem szavazatokat kell szereznünk. A választásokig annyi embert kell meggyőznünk, hogy szavazzon rám, amennyit csak tudunk. Mondani fognak valamit, hogy kire fog szavazni, teszem azt, Ms. Hill-re és a legfontosabb, hogy el kell hitetnünk velük, hogy akire szavazni akarnak, az rossz. A Fehér Agyarral, Ironwood nevével vagy azzal, hogy hadat akar üzenni Remnant többi részének. Engedelmükkel, szemléltetném egy példával, abból majd megtudják hogyan kell ezt csinálni.

Több se kellett Jacques-nak, hogy elővegye a Scroll-ját és felhívjon találomra egy számot. Kicsengett és amint elhangzott a tipikus „halló", Jacques már kezdte is a mondandóját.

- Jó napot kívánok és köszönöm, hogy felvette, - A legnyájasabb és behízelgős hangját vette elő. – egy kérdésem lenne, ön kire fog szavazni a választáson? Az Atlas-i Tanácsból hívom, teljesen függetlenül, ugyanis, egy felmérést készítünk.

- Hát… - Egy bamba, életunt férfihang szólalt meg a túloldalon. – Én Robyn Hill-en gondolkodom, mert a Boldog Vadásznőivel segített a családomon és nagyon szimpatikus a feje…

- Hallgassátok végig, - Jacques befogta a Scroll alját, amivel megakadályozta, hogy az illető a túloldalon ne hallja őt, de így is suttogva mondta. – nem érdekel, de végig kell hallgatni.

- …szerintem, Robyn-ra fogok szavazni.

- Köszönöm, hogy őszinte volt velem, de nemsokára ebédidő van, elárulná, hogy mit fog ebédelni?

- A családommal éppen tésztalevest ebédelünk, mert nagyon finom.

- Szóval tésztalevest esznek? – Jacques döbbenetet színlelt. – Tudta, hogy Robyn Hill szerint, mindenki, aki tésztalevest eszik, az nem több ostoba söpredéknél?

- Nem futja sokra, az embargó óta elég sokat csökkent a fizetésem.

- Persze, hogy alacsony a fizetése. Nem tudta, hogy Ironwood tábornok miatt van? Azt javaslom, inkább szavazzon Jacques Schnee-re. Tudja, mi lesz, ha ezt megteszi? Nem veszik el a munkáját az olcsó faunus-ok.

- Értem, de Robyn Hill elég meggyőző és sokat tett a Mantle-ben lévőkért.

- Talán azért szavaz Ms. Hill-re, mert faunus örökséggel rendelkezik?

- Nem vagyok faunus, ha ezt kérdezi.

- Dehogynem faunus, hallom, hogy lement kutyába. Nem kell elhinnie, de én tudom magáról. Ami viszont ennél is fontosabb, tudja, hogy mit akar Ironwood tábornok csinálni a faunus-okkal? Egyértelműen a frontvonalra fogja küldeni őket feláldozható rohamosztagként az értelmetlen, Remnant elleni háborúban. Szóval, én a helyében nem szavaznék Ms. Hill-re, aki egyértelműen összejátszik a tábornokkal.

- Azt hiszem, értem, de én akkor sem akarok Jacques Schnee-re szavazni, mert utálom őt. Miatta került a családom az utcára és rengeteget elvett tőlünk.

- Én megértem, - Jacques, már majdnem úgy tűnt, mintha tényleg sajnálná a férfit és a mellkasára tette a kezét, de a sunyi mosoly elárulta, hogy most is csak színészkedik. – de ha nem Jacques Schnee-re szavaz, hanem Robyn Hill-re és belőle lesz tanácsnok, tudja, hogy mi fog történni? Ki fog törni a háború, Ironwood tábornok vezetésével. Talán azt akarja, hogy Ironwood háborúba küldje magát és a gyermekeit is? Gondoljon a gyermekeire. Milyen életük lenne Ironwood tábornok háborújában? A háború szörnyű dolog, de ami még ennél is szörnyűbb, hogy hogyan hat a gyermekekre.

- Igaza van, Ironwood tábornok egy borzasztó ember és biztos nem fogok Robyn-ra szavazni! Köszönöm, hogy felnyitotta a szememet és segített rájönni, hogy faunus vagyok!

- Uram, nagyon szívesen. Az első lépést már megtette, hogy Atlas egy szebb jövő felé haladjon. Csak annyit szeretnék még tudni, most, hogy tudja, miféle ember Robyn Hill és Ironwood tábornok, kire adja le a szavazatát?

- Hát, most, hogy ez mind kiderült, nem maradt más választásom, mint Jacques Schnee-re szavazni. Ez a helyes döntés, köszönöm.

- Igazán nincs mit, én köszönöm, hogy ilyen objektívan tekint a világra.

- Ironwood tábornok egy borzasztó ember! Mindenkit ő irányít! Beszélek a családommal is, hogy szavazzanak Jacques Schnee-re!

- Uram, szeretném, ha tudná, hogy egy nagyon nagy embernek tartom önt, ugyanis, ezzel sokat tett Atlas-ért. Maga egy csodálatos hazafi és maga Jacques Schnee is alig várja, hogy kezet foghasson önnel.

- Ez megtisztelő és nagyon boldoggá tett ezzel.

- Köszönöm és a viszont hallásra. – Jacques ezzel kinyomta a Scroll-t és kitárva a kezeit a politikusai felé nézett. – Látják? Ilyen egyszerű. – Végignézett a támogatói zavart arcán. – Nem kell aggódni, - Az aktatáskájából elővett egy halom papírt és odaadta az egyiküknek és elkezdték szétosztani egymás között. – minden le van írva erre a papírra, maguknak csak az előadást kell gyakorolni és minél több lehetséges szavazóhoz el kell jutniuk. Maguknak és annyi embernek, akit ebbe be tudnak vonni.

Hónapokon át Jacques propaganda beszéde, poszterei és csalásai annyi emberhez jutottak el Atlas-ban, amennyihez csak lehetséges.


Solitas fagyos tundrája festői látványosságot nyújtottak, a végtelen jég és hómezők és a hegyek látványa szinte mély elmélkedésre késztette az embert. Egy szállító teherautó zötykölődött, egy kitaposott ösvényen, amin egyértelműen gyakran járnak más járművek is.

- Most ez komoly? – Roman már az ötödik propaganda reklámot nyomta ki a Scroll-ján, ami Jacques Schnee propagandáját tartalmazta. – Itt vagyunk a semmi közepén és ennek a baromnak a képe még mindig megjelenik.

Jacques nem kevés pénzt és időt áldozott a propagandák és az álhírek terjesztésére és Atlas-ban senkinek nem telt el úgy napja, hogy ne futott volna bele legalább egy tucatnyi alkalommal.

- Nekem mondod, én már Jacques Schnee-vel álmodom.

Egy másik Boldog Vadásznő, aki Roman-el együtt ült a teherautó rakterében, válaszolt. Közepes magasságú, világos bőre, unott, barnássárga szemei voltak és a sötétkék haja egy részét röviden, a nyakáig érve, míg a maradékot egy nagyon hosszú, derékig érő fonatban hordta. Világos barna hosszú kabátot, aminek a jobb mellkasán ott volt a Boldog Vadásznők brossa, alatta egy szürke inget és még azalatt egy sötétbarna toppot, sötétbarna nadrágot, csizmát és kesztyűt viselt.

- Nem telik el nap, hogy ne hívnának fel legalább hatszor, hogy kire fogok szavazni, - A nő apatikusan és idegesen magyarázta, miközben elővette a Scroll-ját, érezni lehetett, mennyire elege van Jacques túljátszott propagandájából. - akármerre nézek, Jacques posztereit látom, a TV-ben egyfolytában Jacques propaganda beszédjeit hallom, az online videók összes reklámjában az ő hülye fejét hozza fel. Már szendvicset sem merek enni, mert attól félek, hogy lenyelek a szórólapot.

- Hogyan lehet, May, hogy téged lehetetlenség megnevettetni, de te egyfolytában megtudsz minket nevettetni! – Joanna, a második Boldog Vadásznő, aki az utastérben vezette a teherautót, hátranézett a savanyú társára.

- Elhinnéd, hogy nem szándékosan csinálom. – May csak összehúzta a szemeit és hátradőlt, miközben összekulcsolta a kezeit a tarkóján. – Egyszerűen csak a véleményemet és a gondolataimat osztom meg.

- De mindig olyan viccesen csinálod!

A harmadik Boldog Vadásznő, aki Roman-el és May-el volt a raktérben, a legalacsonyabb a csapatból, egy aranyos, bárány faunus lány volt, sápadt bőre, sötétzöld szemei, rövid, bolyhos és göndör fehér haja és egy pár bárány füle, amikben egy pár fülbevalót hordott. Egy világosszürke, hosszú, térdig érő mellényt, rajta a Boldog Vadásznők brossával, zöld melegítőt, amit egy narancsszínű övvel fogott össze, sötét barna nadrágot és egy térdig érő csizmát és ujjatlan kesztyűt viselt, amiken a felkarjáig páncél lapot hordott.

- Belegondolni is durva, - Robyn, aki az utastér első ülésén ült és könyökölve a fejét támasztva nézett végig a tundrán. – hogy a sok pénzből, amit ezekbe az propagandákba és álhírekbe öltek, mennyi emberen lehetne segíteni.

- Az Atlas-i gazdag, szűk látókörű s*ggfejeket csak a hírnevük és a luxus életvitelük érdekli. – May úgy mondta, mintha pontosan tudná, miről beszél. – Amíg nincs hasznuk abból, hogy segítsenek másoknak, addig a kisujjukat sem mozdítják. – Dühösen ökölbe szorította a kezeit. – Egy pohár vizet is sajnálnának egy szomjhalál szélén álló embertől.

- Nem bántad meg, hogy elhagytad a családod? – A kis, bárány faunus lány tudta jól, hogy May egy gazdag, Atlas-i családból származott.

- Viccelsz, Fiona? – May csak felvonta az egyik szemöldökét a lány kérdésétől. – Ha még mindig a családommal lennék, napi szinten hülye, puccos ruhákban és magas sarkú cipőkben kéne pózolnom, idióta bálokra járni, az unokatestvéremmel és hallgatni a gazdag libák panaszait arról, hogy körömlakkjuk és a rúzsuk színe nem passzol egymáshoz, az idióta üzletemberek öntelt hencegését, hogy milyen flancos öltönyeik vannak és meg kellett volna tanulnom, hogy melyik villával egyem a salátát és a desszertet.

- Borzalmasan hangzik. – Joanna csak az utat nézve szólt hátra.

- Egy percre sem bántam meg, hogy elhagytam őket. – May-ben egy szemernyi hiányérzet sem volt a régi, gazdag élete iránt.

- Emlékeztetsz egy másik lányra, - Roman számára ismerős történet volt. – aki szintén boldogtalan volt a gazdag családjával és inkább elszökött.

- Bosszúálló ex! – Fiona izgatottan felrikkantott, mire mindenki kíváncsian ránézett.

- Ez a mai tipped? – Kérdezte Roman, miközben elmosolyodott.

- Miből gondolod? – May csak közömbösen fordult a faunus lány felé.

- Van értelme! – Fiona izgatottan ugrált a raktérben. – A külsőd eléggé ápolt, tisztában vagy bizonyos illemszabályokkal és ami szerintem a legfontosabb, játékból gyakran flörtölsz más nőkkel, de sosem próbálkozol komolyan, mert még érzel iránta valamit.

- Jól érvel. – Robyn is hátrafordult.

- A másik lehetőség, - Fiona játékosan tárta ki a karjait. – egyszerűen csak meleg vagy.

May-en kívül mindenki nevetni kezdett és Joanna megállította a teherautót, mire elérték a céljukat.

- Ne nevessetek, mert eltalálta. – Roman mondandójától a nevetés kicsit alábbhagyott.

- Micsoda?! – Joanna értetlenül megrázta a fejét.

- A dühös ex? – Robyn érdeklődött.

- Vagy a meleg dolgot? – Tette hozzá May.

- Mindkettőt. – Roman csak felállt és kinyitotta a raktér ajtaját és kiugrott a hóba. – Jöttök?

- Most csak viccelsz, ugye? – Fiona biztosra akart menni, hogy vajon megnyerte-e a játékot. – Hetek óta próbálom kitalálni! – Roman után ő is kiugrott a teherautóból.

- Komolyan, - May, hetek óta, pontosabban, Roman bemutatkozó vicce után először elmosolyodott. – a volt barátnőd elől bujkálsz?

- A neve Neo és ha ismernéd, ez meg sem lepne. – Roman megragadta az egyik, fém barikád végét.

- Durva szakítás volt? – Joanna a másik végét fogta meg és együtt elvitték a keskeny útra, két hegy közé.

- Volt, aki meg is halt. – Fogalmazott homályosan Roman.

- Várjunk, most nyertem?! – Fiona kissé késve értette meg, miközben May-el egy másik úttorlaszt hoztak, hogy megnyerte a játékot, amit Roman-el űzött már hetek óta.

- Igen, kis bari. – Roman egyetértően megsimogatta a lány göndör haját. – Nyertél.

Roman az elmúlt hetekben sokat dolgozott együtt a Boldog Vadásznőkkel, segített megvédeni Mantle lakosait a Grimm-ektől és több kisebb rablásban segédkezett, amiknek a hasznát a rászorulókkal osztotta meg. Kicsit furcsának érezte, hogy a jó ügyért bűnözött, de jó érzés volt feléleszteni a régi bűnözői múltját és komoly segítséget nyújtott Mantle lakosságának, de sajnos, ez sem volt elég, hogy biztonságba tudják a lakosságot.

Habár Robyn, a Semblance-ével megállapította, hogy Roman csak a saját önös érdeke miatt segít neki, azt nem tudta kideríteni, ki vagy mi elöl akar menedéket. Fiona-val volt egy fogadásuk, ami szerint, ha kitalálja, akkor elmondja, de naponta csak egyszer tippelhet.

- Már jönnek! – Figyelmeztette őket Robyn.

Nem tartott sokáig, mire teljesen lezárták az utat, elrejtették a teherautót, utána May és Joanna lementek az útról, May, a Semblance-ével létrehozott egy mezőt, amivel láthatatlanná váltak és lesben állva vártak.

Robyn, Fiona és Roman csak az úttorlasz elé álltak és csak várták, hogy az arra járó katonai teherautó elég közel kerüljön.

- Rendben, gyerekek, - Robyn felkészült, ha kell egy komolyabb katonai célpontot likvidálására is, hogy készleteket szerezzen Mantle számára. – ideje megmutatni, mit is tudunk.

- Robyn! - A teherautó megállt és Robyn csak a Szupercsapat kapitányára, Clover-re koncentrált. – Csak nem Mantle város hőse?! Van bármi okod akadályozni egy hivatalos katonai szállítmányt?

- Clover, örülök, hogy itt vagy. – Robyn üdvözölte a kapitányt. Amíg Robyn figyelmét a kapitány kötötte le, Roman két ismerős alakot.

- Piroska, nem gondoltam, hogy ilyen hamar újra látjuk egymást. – Roman örült, hogy újra láthatja Ruby-t és Qrow-t, bár amiatt aggódott, hogy a céljaik összekülönböztek.

- Mit keresel itt, Roman? – Ruby előre aggódott, hogy Roman-el újra ellenségek lesznek. – Azt ne mondd, hogy újra rossz fiú lettél!

- Igen, Clover, - Csatlakozott Robyn is és magabiztosan a csípőjére tette a kezét. – segítenél megérteni, hogy ez a teherautó miért visz egy csomó építkezési anyagot és felszerelést a semmi közepére, ahelyett, hogy Mantle külső falát javítanák meg vele? Eltévedtetek?

- Az könnyen előfordulhat, - Nevetett Clover idegesen. – itt kinn a tundrán minden tökegyforma. Kösz, hogy ránk néztél. Már megyünk is. – Megfordult, hogy visszaszálljon a teherautóba, de Robyn, egy csalódott sóhajtás után megállította.

- Remélten, hogy őszinte leszel velem. – Robyn szavai Clover-t megállásra késztette, lehajtotta a fejét és becsukta a szemét. – Mit csinál Ironwood az Amity-vel a régi SDV bányánál?

- Ja, hogy az. – Clover mosolyt erőltetett az arcára és mint akinek most jutott az eszébe, visszafordult Robyn felé. – Csak éves rutin ellenőrzés tartunk.

- A következő Vytal fesztivál nem a közeljövőben lesz. – Robyn egyértelműen átlátott Clover hazugságán. – Csak automata drónoknak és néhány Atlas-i tudósnak engedték meg, hogy itt legyenek és Amity értékes nyersanyagokat kap, amire Mantle-nek nagy szüksége van, hogy megvédhessük a Grimm-ektől. Ez többnek tűnik rutin ellenőrzésnél.

- Jogos a kérdés, - Roman csak mosolyogva támaszkodott Melodic Cludgel-re, miközben látta Ruby arcán a csalódottságot, hogy ő maga sem ért egyet azzal, amit tesznek. – most ki is a rosszfiú?

- Ezt nem értheted! – Ruby rosszul érezte magát, hiszen Roman-nek abban igaza van, hogy most nem épp az embereknek segít.

- Nem? – Roman csak kitárta a kezeit. – A Vadászoknak és Vadásznőknek nem az embereket kellene védelmezniük, a végsőkig? – Emlékeztette a saját szavaira. – Vagy ez megváltozott, amióta elváltak az útjaink?

- Ezt jól kifundáltátok. – Clover keresztbe tette a kezeit, miután rájött, felesleges hazudnia.

- Nem tudjuk megjavítani a falat a teherautón lévő ellátmány nélkül. – Robyn a lényegre tért. – Szerintem, a Mantle-iek megérdemlik, hogy tudják, mire használják fel. – Közelebb lépett Clover-hez. – Nem kell bonyolultnak lennie. Csak mondd el. – Megállt és kinyújtotta a jobb kezét Clover-nek, jelezve, hogy használni akarja a Semblance-ét, amivel Clover nagyon is tisztában volt.

- Ezt ki kell hagynom. – Clover elutasította és Robyn csalódottan eresztette le a kezét.

- Nem mesélnél nekünk, Piroska? – Roman újra Ruby-hoz fordult. – Nem avatnád be az öreg barátodat, Torchwick-ot, hogy miért cserélődtek fel a szerepeink?

- Elárulná valaki, - Robyn egyre agresszívabban követelte a választ. – hogy miért veszélyeztetitek Mantle-t Ironwood nyavalyás projektje miatt?

Ruby, akinél elszakadt a cérna, kifakadva próbálta elmagyarázni a dolgokat.

- Próbálunk segíteni Mantle-nek! Éppen… - Mielőtt folytathatta volna, Clover gyorsan leállította, nehogy valami fontos titkot áruljon el.

- Elég, Robyn! – Clover próbált diplomatikus maradni, de ahogy szigorodott a hangja, egyértelművé vált, hogy nem riad vissza az erőszaktól. – Mint egy Tanácstag jelölt, talán a választásra kellene koncentrálnod, ahelyett, hogy a hadsereget zaklatnád. Most, ideje, hogy át engedj minket.

- Úgy tűnik, rosszul ítéled meg a helyzetet. – Robyn arca megkeményedett és ő is készenállt harcba szállni. – Így vagy úgy, de ez a szállítmány odakerül, ahol a legnagyobb szükség van rá. Mantle-be.

- Akkor azt javaslom, - Clover még egy utolsó, kétségbeesett próbálkozást tett, hogy békésen oldja meg a konfliktust. – próbálkozz jogi csatornákon, Tanácsnokként. Ha megválasztanak.

Robyn és Clover egy darabig farkasszemet néztek, majd Robyn magabiztosan elmosolyodott.

- És abban mi a móka? – Robyn jelzett May-nek és Joanna-nak, hogy készüljenek a támadásra.

- Nem akartam, hogy idáig fajuljon. – Roman felemelte Melodic Cludgel-t és mindenki egyből a fegyveréért nyúlt, amikor az utolsó pillanatban, a teherautó rakterének ajtaja kipattant és Penny repült ki rajta.

- Robyn Hill, - A robotlány leszállt a teherautó vezető fülkéjére és elővett hat lebegő kardot, amiket készenállt használni. – udvariasan megkérlek, hogy hívd vissza a Vadásznőket, akik a teherautó hátsó részéhez közelednek!

Ruby, Qrow és Clover döbbenten fordultak meg, de nem láttak senkit sem.

- Hm – Robyn csak nevetett egyet. – rendben. Joanna, May! – May kikapcsolta a láthatatlan mezőt, ezzel felfedve magukat. – Mantle Védelmezője, mi? – Nevetségesnek tartotta Penny kinevezését, hiszen semmit sem tesz Mantle védelme érdekében.

- Engedj át minket. – Penny szerette volna mindenképp elkerülni a harcot. – Kérlek.

Joanna és May felemelték a harci botjaikat, Fiona is felkészült, hogy harcolni fog és Roman, habár nem volt semmi kedve újra megküzdeni Penny-vel, felkészült, hogy elfajulnak a dolgok és inkább menekülési stratégián dolgozott.

- Jó. – Robyn belátta, hogy nem lenne sok értelme összeverekedni a Szupercsapat kapitányával és Atlas csodafegyverével egyszerre, hiába a túlerő.

Fiona kinyitotta az barikádot és Robyn jelezte, hogy átengedi őket. Penny leszállt a földre és a többiekkel együtt vissza szállt a teherautóba.

- Robyn. – Clover még utoljára visszafordult. – Sok szerencsét a választáson.

Amint Clover is beszállt, elindították a teherautót és folytatták az útjukat.

- Most mi legyen? – Fiona, habár örült, hogy nem került sor harcra, csalódott volt, hogy üres kézzel távoznak.

- Tudni akarom, hogy az Amity Kolosszeum miért lett hirtelen ilyen fontos. – Robyn a csapata legújabb tagja felé sandított.

- Fogalmam sincs. – Roman kinyújtotta a kezét, hogy felajánlja Robyn-nak, hogy használhatja a Semblance-ét. – És nyugodtan le is ellenőrizheted.

- Nem, elhiszem. – Robyn csak sóhajtott és jelzett a többieknek, hogy hozzák vissza a saját teherautójukat és térjenek vissza a városba.


A RWBY, JNR és LLMM csapat napjai eseménydúsan teltek, korareggel 5 órakor volt ébresztő és Ruby-n kívül mindenki fáradt és nyúzott volt, de idővel mindenki megtalálta az örömöt az új, Vadász karrierjében.

- Figyelem, Vadászok! – Clover, aki mindenki előtt fel ébredt, ennek ellenére sosem látszott álmosnak, várta őket az eligazítóban. – Elérkezett az első küldetésetek! Az elsődleges feladatunk az Amity KÁR-torony építésének a felügyelete. Amit azt jelenti, hogy meg kell védenünk az ellátmány szállítmányt a Grimm-ektől és a banditáktól és persze, magát a bánya területét is meg kell védenünk. Az összes építési anyag átirányítása az Amity toronyhoz azt jelenti, hogy komoly hiányosságok lesznek a Grimm-ek elleni védelemben Mantle-ben. Szükségük lesz a segítségünkre a határon. Ezenkívül, rengeteg teendő van Mantle-ben és szerintem látni fogjátok, hogy mindenki értékeli, ha egy Vadász van a közelükben. Természetesen, a szabadidőtöket úgy tölthetitek ahogy szeretnétek, bármi, ami segít ébernek és pihentnek lenni. – Visszafordult a táblához, végig nézve a küldetéseken. – Szóval, ki lesz az első?

És elkezdődött az Atlas-i kalandos Vadász élet, habár az elsődleges feladat az Amity torony és annak szállítmányainak a védelme volt, amire először a RWBY és a Szupercsapat jelentkezett, amíg a JNR és LLMM csapat a város védelmével volt megbízva.

Jaune-t, aki a kisgyerekek kísérésével és az utcák őrzésével volt megbízva, a magányos, szingli anyukák nem győzték elhalmozni dicséretekkel, ajándékokkal és Scroll számokkal, akik szörnyen letörtek, miután megtudták, hogy már van barátnője.

- Magas, szőke, jóképű és jól bánik a gyerekekkel. – Nora számára egyértelmű volt, hogy az anyukák miért imádták ennyire Jaune-t.

A küldetések nem voltak elegek a hőseink számára, ugyanis, fejleszteni szerették volna a saját képességeiket, ezért az Amity Kolosszeumot edzőteremmé alakították át, ahol az aréna még mindig működött és még mindig a legkiválóbb gyakorlórendszernek bizonyult Remnant szerte.

A Szupercsapat pedig nem volt rest minél többet foglalkozni a RWBY, JNR és LLMM csapattal, akik rohamtempóban fejlődtek.

Annak ellenére, hogy Oscar már nem hallotta Ozpin-t, Ironwood remélte, ha közösen gyakorolnak, talán segít előcsalogatni Ozpin-t, bár erre nem volt sok esély, a tábornok számára kellemes kikapcsolódás volt és Oscar is sokat fejlődött.

Estére már mindenki holtfáradtan feküdt az ágyába, kivéve Ruby-t, aki még mindig úgy pattogott, mint a nap elején és nem győzte mesélni Penny-nek a kalandjaikat.

Így teltek a napok Atlas-ban.


- Hé, Ruby! – Egyik nap Lance egy különleges dolgot akart mutatni a lánynak.

- Mi az?

- Nézd csak, átalakítottam a sisakom. – Lance kezében ott volt a régi, kúp formájú vörös sisakja, de a T formájú kilátója ellenálló, fénysokszorozó lencsével volt lefedve, amivel jobban látott a sötétben és az alján lévő gép egy gázmaszk volt és így ellenállt a füstnek és a mérges gázoknak.

- Jól néz ki. – Ruby tetszését elnyerte a sisak.

- De van még valami. – Lance, aki a kezével eltakarta a sisak egy részét, felfedett egy aranyszínű rózsacímert, egy ugyanolyat, amilyet Ruby állandóan az övén hordott.

- Ez… az én címerem? – Ruby csillogó szemekkel nézte a címert.

- Te juttattál el minket ilyen messzire, - Lance felvette a sisakot. – gondoltam, szerencsét hoz, ha magamon viselem a címered.

- Megtisztelsz vele, Lance.


Weiss természetesen mindenképpen be akarta mutatni mindazt a tudást és fejlődést, amit a Mistral-i kalandjai alatt sajátított el a nővérének, Winter-nek és a gyakorlótéren megidézte az óriás jéglovagot a kétkezes pallosával.

Winter nem mutatta jelét annak, hogy le lenne nyűgözve, inkább megidézte a saját jég Beowolf-át, amivel párbajra hívta ki a húgát.

A jéglovag és a Beowolf összecsapott egymással és úgy tűnt, a lovag fizikailag erősebb, miután hátra rúgta a farkast, de az gyorsabb volt és kitért a nagy és nehéz pallos csapása elől, ráugrott a lovag fejére és mellkasára és egyetlen csapással lefejezte azt, amitől elpárolgott az egész teste.

- Oh, - Jaune, aki itt maradt, hogy támogassa a barátnőjét csalódott volt, amiért vesztett. – pedig majdnem sikerült.

- Majdnem? – Winter nem volt ilyen elégedett a húgával. – A technikájában őrjítően sok hanyag mozdulat van.

- Szerintem tök jól bánik a lovaggal. – Jaune felsegítette a lányt, aki csak megforgatta a szemeit a nővére kritikáján.

- Tény, hogy jól megtanulta, hogy hogyan dolgozzon velük. – Winter szájából ez már elismerés volt. – A sajátodévá tetted.

- Hű, ez már majdnem dicséret volt a te szádból. – Weiss csak rámosolygott a mindig szigorú nővérére.

- Nem annak szántam! – Szögezte le Winter.

- Akkor mindketten hibáztunk. – Winter-t és Jaune-t is meglepte, hogy milyen hangnemben beszél Weiss a nővérével, de Winter csak elmosolyodott és nevetett egy kicsit.

- Felnőttél, ugye? Már nem az a kislány vagy, aki ragaszkodik a családnevéhez.

- És ez még semmi, ahhoz képest, amit elért. – Jaune a lány vállára tette a kezét.

- Beacon óta nem igazán volt választásom. – Weiss is megfogta a fiú kezét. – Apám világnézete nem egyezett az enyémmel és arra, hogy Jaune és a barátaim sokkal többet tettek értem, mint ő valaha.

- Akármi is okozta, örömmel látom, hogy tovább léptél. – Winter büszke volt a húgára. – Eltávolodni a Schnee névtől volt a leghasznosabb dolog, amit valaha is tettem. – Közelebb lépett a pár felé. – Tovább tudunk lépni nélküle, - A húga másik vállára tette a kezét. – együtt. – Jaune felé fordult, a szúrós, szigorú tekintetével. – Benned még mindig nem vagyok biztos, - A fiú riadtan összehúzta magát. – de az elmúlt hetekben bizonyítottad, hogy Weiss igenis fontos a számodra és egyelőre, elfogadom, hogy együtt vagytok.

- Hű, - Jaune szívéről mintha egy mázsás súly esett volna le. – köszönöm, asszonyom, ígérem, méltó leszek a bizalmára.

- Biztos vagyok benne, - Winter elmosolyodott. – hogy Ironwood tábornok helyet találna mindkettőtöknek.

- Azért hálásak lennénk, - Weiss másra sem vágyott volna, hogy a saját maga által elért eredményeiért tisztelnék az emberek és lenne egy komoly helye Atlas-ban, Jaune-al az oldalán, de egyértelműen bántotta valami. – de nem vagyok benne biztos, hogy elfogadhatnám. – Lehajtott fejjel elsétált és leült egy emelvényre.

- Tényleg? – Winter nem értette a húga válaszát.

- Miért ne? – Jaune sem.

- Mert… a királyságunknak nem kéne ilyennek lennie. – Weiss tudta jól, hogy az Atlas-i embargó miatt a többi királyság kereskedelme nagyon megsínyli és sokan szenvednek emiatt. – Félelmetesnek és magába zárkózottnak. Meg kéne nyitnunk a határainkat, hogy segítsünk a világon és nem bezárkóznunk.

- Igazad van, - Jaune értette a barátnője mondandóját. – miért követnének minket, ha nem bízunk bennük és segítünk nekik?

- Fogunk! – Winter tisztázta. – Amint elült a vihar, segíteni fogunk. – Sóhajtva oldalra fordult. – Tudom, hogy a tábornok nem csinál mindent tökéletesen, de csak azt teszi, amit helyesnek tart.

- Mindenki azt gondolja, hogy a helyes dolgot teszi, - Weiss is emlékezett Roman leckéjére, amit Ruby-nak mondott. – de általában csak magukkal törődnek és ha nem áll érdekükben segíteni, onnantól már nem is fognak. És ott vannak még a titkok is.

- Ironwood nem titkolózik. – Winter magabiztosan keresztbe tette a karjait. – Előttem nem.

- Ebben biztos vagy? – Weiss nem osztotta a nővére magabiztosságát.

- Ozpin-ról is ezt hittük. – Emlékeztette őket Jaune.

Winter érezte, hogy nincs olyan szó, amivel meggyőzheti őket az igazáról, hogy Ironwood megbízható.

- Gyertek velem. – Ezért úgy döntött, a tettek jobbak lesznek a szavaknál. – Valamit meg akarok mutatni nektek.


Egy repülőgéppel visszarepültek az Atlas Akadémiára és a legszigorúbban őrzött folyosókon vezette végig a párt, ahol mindenfelé tudósok, mérnökök és katonák járta fel-alá és mindannyian egyből tisztelegtek Winter-nek, ahogy elhaladt mellettük.

Egy lépcsőn vezette le őket, amiket állandóan kamerákkal figyeltek, ami egy hosszú, üres folyosóra vezetett, amit már csak robot katonákkal őriztettek, de továbbra is kamerákkal figyeltek. Winter egy üres, sötét szobába vezette őket, ahol csak egy különös üvegablak volt.

- Ez egy detektív tükör? – Állapította meg Weiss.

- Egy micsoda? – Jaune megérintette az üveget.

- Egy olyan tükör, aminek csak az egyik oldalán lehet átlátni, de a másik oldalán semmit.

- Vagyis… - Jaune nem nagyon értette.

- Aki a túloldalon van, az nem lát minket.

- És ki van a… - Amint Jaune meglátta, a túloldalon lévő kisebb lakássá alakított kórtermet, aminek a közepén egy ágy volt, benne egy fáradt, gyenge öregasszonnyal, mindenféle gépre rákötve, elállt a szava is.

- Jó estét, jobban érzed magad? – Winter bement hozzá.

- Jó reggelt. – Köszönt az öregasszony, gyengén, alig hallgatóan.

- Este van. – Javította ki Winter.

- Igen? – Az öregasszonyt alig érdekelte. – Itt, mélyen a föld alatt könnyű elveszteni az időérzéked.

- Kérsz egy kis teát? – Winter máris feltett egy kanna vizet főni a konyhában és elővenni két csészét.

- Szeretem a forró teát egy hideg napon. Az otthonomra emlékeztet. – Winter, amint elkészült a tea, odavitte az öregasszonynak és töltött mindkettőjüknek. – Hideg van odakint?

- Igen, kedvesem. – Válaszolt Winter. – De itt mindig hideg van.

- Ő a Tél Hajadon. – Weiss megértette, miért kellett ezt a törékeny öregasszonyt ilyen szigorúan őrizni.

- És azok… - Jaune felismerte a két tartályt a szoba túloldalán. – azokkal akarják átadni az erejét valaki másnak.

Miután befejezték a teát, Winter kijött a szobából és a párhoz ment.

- Ő az, ugye? – Weiss biztosra ment és megkérdezte a nővérét.

- A Tél Hajadon és már nincs sok ideje. – Winter megadta a válasz. – Bármelyik nap meghalhat. Addig is, én vagyok az egyetlen személy, akit Fria láthat.

- Azt akarják, hogy te legyél a következő?! – Jaune megértette.

- Ironwood téged választott? – Weiss is aggódott a nővéréért.

- Ugyanúgy, mint akkor Pyrrha-t. – Jaune számára ismerős helyzet volt.

- Mióta tudod? – Weiss tudni akarta, hogy a nővére mióta a kiválasztott erre a küldetésre.

- Beacon bukása óta. – Válaszolt Winter.

- És ez nem zavar téged? – Weiss-t bosszantotta a dolog.

- Csak emiatt tartott maga mellett. – Jaune-t ugyanúgy.

- Igen, - Weiss is megértette. – gyakorlatilag, ő alakította az egész katonai karriered.

- Kezdetben, igenis zavart, – Winter beismerte. – amikor a tábornok felajánlotta. De minél többet gondolkodtam rajta annál inkább kiváltságként tekintettem rá. Egy esélyként, hogy valami igazán jót tegyek Atlas-ért. Egész Remnant-ért.

- De a sorsodat más választotta! – Tiltakozott Weiss. – Anélkül, hogy beleszólásod lett volna!

- Gyakorlatilag, belekényszerítettek! – Jaune csatlakozott.

- Talán, de a sajátommá tettem. – Tisztázta Winter és magabiztosan mosolyogva fordult feléjük. – És nagyon is büszke vagyok rá. Ennek semmi köze nincs az apánkhoz vagy a tábornokhoz. Ez csakis kizárólag hozzám tartozik.

- Azt hiszem, mindkettőnknek ugyanazt kell csinálnunk, - Weiss egy kis gondolkodás után, megértette és elfogadta a nővére döntését. – megtalálni a saját utunkat.

- Azt hiszem, igen. – Winter elismerte, de az örömteli pillanatot az ő Scroll-jának a pittyenése zavarta meg. Egy üzenet érkezett Ironwood-tól. – A család nevéről beszélve. – Egyértelműen dühös lett az üzenet láttán.

- Mi az? – Weiss és Jaune kíváncsian nézték Winter Scroll-ján, mert a tábornok egy videót küldött, amin a két lány apja legújabb bejelentését lehetett látni.

- Ha megválasztanak Tanácstagnak, - Jacques egy pódiumon állva tett bejelentést, miközben a kamerák folyamatosan őt figyelték. Ez nem a szokások propaganda beszéde volt, hanem egy komoly bejelentés. – nem titkolom, hogy ellenezni fogom Ironwood tábornokot és az értelmetlen embargóját, amivel tönkre teszi Atlas-t. Meggyőződésem, hogy ezek az intézkedések nem csak meggondolatlanok, de bűnténynek is minősülnek. Azzal, hogy nem engedi se ki se be a szállítmányokat a királyságokból tudom, hogy sokan szenvednek. És az én családom is ugyanolyan rossz helyzetben van, mint sokan maguk közül. Azonnali hatállyal kénytelen vagyok leállítani minden nélkülözhető SDV műveletet. Ha megválasztanak megteszem a szükséges változásokat, hogy helyrehozzuk, amit Ironwood tönkretett. Remélem, a szavazás előtt mindenki megkérdezi magától, bízhat bárki másban, aki képes megállítani Ironwood-ot? Robyn Hill képes lesz-e visszaadni a munkátokat? Egyértelműen összejátszanak a Fehér Agyar terrorista szervezettel és közösen akarnak háborút indítani egész Remnant ellen. Szavazzanak rám és nem csak biztonságosabbá teszem Atlas-t, de még a munkátokat is visszakapjátok.

Amint a beszéde véget ért, riporterek tucatjai emelték magasba a mikrofonjaikat, milliónyi kérdést szánva a férfinak, de ő csak egy legyintéssel elutasította és véget ért az adás.

- Attól tartok… - Winter szemei rémülten kitágultak. – apánk meggyújtotta a szikrát, ami lángba fogja borítani ezt a királyságot.

- Miről beszélsz? – Jaune nem értette.

- Az Amity projekt miatt, - Magyarázta Weiss. - nem jut építőanyag a város védelmének a javítására és Ironwood embargója miatt eléggé alacsony lett a fizetésük.

- És azzal, hogy apátok megtagadja a Dust kereskedelmet… - Jaune lassan megértette.

- Mantle-ben emiatt lázadás fog kitörni. – Fejezte be Weiss.


Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.