Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A gyalog: A sakkjátszma leggyengébb és legszámosabb bábuja. A gyalogok alacsony mozgásterű és korlátozott ütés erejű bábuk, ami miatt nem kapnak sok figyelmet és elég sokan meghalnak közülük egy sakkjátszmában. Azonban, a gyalog nem elhanyagolható, ugyanis kombinálva a többi tiszt képességeivel és a megfelelő stratégiai pontok elfoglalásával egyetlen gyalog is képes elhozni a győzelmet.
"Egyetlen sakkjátszmát sem lehet megnyerni gyalogok nélkül és higgy nekem, ez a játszma nagyon hosszú lesz." - Darth Traya - Star Wars
A rémséges Grimm hamar a földre került, miután Lance a pajzsával fejbe verte, fellökte és kivégezte a kardjával. Lance ezúttal felöltötte a teljes páncélját, a térdeire, a könyökére a vállára és az ágyékára külön, vörös színű védőket szerelt, felöltötte a vörös és aranyszínű mellvértjét és a kúp formájú, T-t kilátós sisakját is. Az oldalán lógott a pisztolytáskája, amiben egy nagy kaliberű pisztoly helyezkedett el, a bal karjára volt felszerelve a vörös pajzsa, amin egy aranyszínű gyalog díszelgett.
Lance nehézség nélkül vette az első akadályt és könnyedén leszámolt az őt megtámadó Grimm-ekkel. A bokrokban mozgást hallott, felemelte a pajzsát és a kardját, hogy a hang irányába szegezze őket. Várt.
Két óriás kígyó Grimm bukkant fel a bokrok közül. Az egyik támadásba lendült, de Lance könnyen kivédte a pajzsával, viszont, a Grimm ráharapott a pajzsra és megpróbálta elvenni azt. Lance meglepődött, de amikor felemelte a kardját, a másik kígyó hátulról támadt és nem lett volna képes kivédeni a támadást.
Legalább 3 nyílvessző fúródott a kígyó fejébe, mire összeesett. Egy villanás keretében, egy Faunus lány jelent meg a másik kígyó fején és a két tőrét beleszúrta a szörnybe, amitől az hamar elpusztult.
- Klassz volt. - Lance, miután kiszabadította a pajzsát, felnézett a megmentőjére, egy rövid, fekete hajú, rókafülű és farkú Faunus lány volt az. Érdektelenül nézett Lance-re. - Leszünk társak? - A lány csak megvonta a vállát, hogy őt nem érdekli. - Akkor jó! - Együtt indultak tovább. - A nevem Lance.
- Az enyém Mandy. - Mandy nem úgy tűnt, mintha nagyon örülne, hogy társaságban utazik, egyértelműen, magányos típus volt.
- Mit gondolsz, messze van még az a templom rom? - Lance próbált beszélgetni, de Mandy egyáltalán nem kereste a társaságot.
- Remélem nem. - Mandy egyszerűen sehogy sem akart feloldódni.
- Elég sok kellemetlen meglepetés van az erdőben, ugye? - Lance tovább próbálkozott.
- Igen, - Mandy még mindig nem mutatott semmilyen érdeklődést a beszélgetés iránt. - mint amikor Schnee Dust Vállalat ki rendel egy szakaszni robotot, hogy elfoglalják és átalakítsák az otthonodat egy gyárrá és egy öltönyös szemétláda bejelenti, hogy fel vagy véve és holnap reggel kezdesz. - Végig monoton és egysíkú stílusban magyarázott, de a legvégén egy mosolyt erőltetett az arcára. - Meglepetés.
- Most... - Lance nem tudta megállapítani, hogy Mandy vajon viccelődik vagy komolyan beszél.
Valahol máshol az erdőben.
Lynda zörgést hallott az egyik bokorból, mire előhúzta a hármas pengéit és védekező állásba állt. Mike ezzel szemben…
- Édes istenem! Egy Grimm! - Teljesen bepánikolt. - Én élni akarok! - Egyből egy követ vett fel és a bokor felé dobta, de miután nem akadt más a kezébe, odadobta a zacskó chipsét és azokat, amik a táskájában voltak, egy fél zacskó gumicukrot, egy tábla csokit és egy marok karamellát.
- Szerintem, leállhatsz. - Lynda a kövér fiú vállára tette a kezét, amitől lenyugodott és előjött ami a bokorban volt. - Megérzi a félelmet. - Egy barna bundájú kis nyuszi volt, aki kíváncsian ugrált és csavargatta az orrát.
- Úristen! - Mike ezúttal szörnyű bűntudatot érzett. - Szegény, kicsi nyuszi! Majdnem megöltem! - Majdnem elsírta magát.
- Hogyan? - Lynda szétnézett a szétdobált édességek között. - Cukorbetegséggel?
- Huh, - Mike megkönnyebbülten fellélegzett és az egyik cukrot bontotta ki. - mit mondhatnék, a halálfélelem, meghozza az étvágyat a karamellás cukorhoz.
- A picsogó, idegesítő kövér emberek meg az ölésvágyamat hozzák meg.
Ismét zajt lehetett hallani a bokrok közül és ezúttal tényleg Grimmek jelentek meg. Egy kisebb falka Beowolf.
- Ezek is megteszik. - Lynda előhúzta a fémkarmait és felkészült az összecsapásra.
Egyből a szörnyekre támadt, kettőt le is vágott közülük, de mielőtt neki mehetett volna a harmadiknak, egy erőteljes ütés egy bokszkesztyűtől elkapta az arca jobb oldalát és hozzávágta egy fának.
- Hoppá. - Mike fegyvere nem tűnt többnek egy hordozható édességautomatánál, de amikor megnyomja a gombot, az aurájával bármilyen tárgyat létre tud hozni vele, a neve, Mi a Csuda. Sajnos, célozni nem nagyon tudott és elkapta Lyndát.
- Ha ezt túléljük, - Idegesen felállt és az arcát fájlalta. - esküszöm, megöllek.
Mike megnyomta a gombot még egyszer, amitől a fegyveréből egy halom szürke golyó kezdett hullani, majd elkezdtek füstölögni, ami lehetőséget adott, hogy menekülőre fogják.
- Mi a f*sz volt ez?! - Miután elég messzire jutottak, Lynda kiakadt Mike-ra.
- Pont célkeresztbe álltál, nem gondoltam volna, hogy pont annak akarsz neki menni!
- Én meg arra nem számítottam, hogy te komolyan harcolni is fogsz!
- Ez meg mit jelentsen?! - Mike kiakadt.
- Azt hogy nem vagy több mint egy rakás szerencsétlenség! Hogy a f*szba kerültél egyáltalán ide?! Beacon-be csak valamire való Vadászok kerülhetnek és te még egy nyuszitól össze f*stad magad!
- Nem ismersz engem. - Mike csendben motyogta, de Lynda egyértelműen hallotta.
- Nem is szeretnélek. - Ennyivel lerázta és elindult. - De veled leszek összezárva. - Dühösen visszanézett, amitől Mike megrémült. - Ne merészelj az utamba állni.
- Te miért akarsz Vadásznő lenni? - Mike szeretett volna jobban megismerkedni Lynda-val. Biztos volt benne, hogy nem olyan rossz, mint amilyennek mutatja magát.
- Tudni akarod? - Lynda megállt. - Az öcsém miatt. - Vissza fordult Mike felé, teljesen komoly arccal. - Jobb életet akarok biztosítani a számára. Azt akarom, hogy fel nézzen rám és jó sora legyen. Ne kelljen nélkülöznünk és... - Ahogy mondta, egy könnycsepp folyt ki a szeméből, amit gyorsan letörölt. - Ezért ilyen fontos ez nekem.
- Oh, Lynda, én nagyon... - Mike próbált empatikusan közeledni a lány felé, aki hirtelen nevetni kezdett.
- Hű, te bevetted?! - Lynda csak mosolygott és megrázta a fejét. - Remélem, Ozpin is ilyen hiszékeny lesz. - Lynda újra elindult, Mike pedig csak döbbenten követte.
Lance és Mandy sikeresen elérték az erdei templomot. Lance próbált néha beszélgetést kezdeményezni Mandy-vel, de ő egyértelműen nem vágyott társaságra.
- Ez lesz az. - Állapította meg Lance, Mandy nem mondott semmit sem. - Mi történt itt?
- Miért engem kérdezel? - Mandy csak megvonta a vállát és tovább ment.
- Hát... - Lance nem tudott mit mondani, csak követte a lányt.
A templom romjai körül hatalmas pusztítás nyomait lehetett felfedezni, többek között óriási tollakat, amik a földbe lettek fúródva, de az egyiken egy darab, vörös ruhaanyag volt.
- Ezek Nevermore tollak, - Mandy megismerte, de a földre nézett. - és Death Stalker nyomok. A legveszedelmesebb Grimmek közé tartoznak.
- Ez Ruby köpenyének a darabja. - Lance a vörös ruhaanyagot nézte. - Remélem, nem esett baja.
Lépteket lehetett hallani a bokrok mögül, de egyből leeresztették a fegyvereiket, amint meglátták az ismerős arcokat. Mike és Lynda volt az.
- Megérkeztetek? - Tette fel a költői kérdést a Vörös Lovag.
- Nem Izz-Atkának köszönhetően! - Lynda eléggé irritálva volt a társától, Mike-tól, aki úgy izzadt és zihált, mint aki mérföldeket futott volna.
- Csak mert nem bírom az erdei túrákat, az nem jelenti, hogy haszontalan vagyok!
- Akkor miben vagy hasznos?! - A fehér és a sárga erőteljesen összekaptak
- Ezek ketten, mint a tej meg a szőlőlé, - Lance csak megdörzsölte a sisakja homlokát. - nem jó páros.
- Meg kell szereznünk az ereklyét! - Figyelmeztette a többieket Mandy és elindult a templom felé.
- Elég legyen! - Lance rendet parancsolt, mire Mike és Lynda abbahagyták a civakodást. - Ha nem szerezzük meg az ereklyét, kizárnak minket! Gyertek!
Körülnéztek a templomban, de az összes talpazat üres volt.
- Elkéstünk! - Lynda idegesen vette tudomásul, hogy már egyetlen ereklye sem maradt. - Mindet elvitték! - Teljesen kétségbeesett.
- Nem bukhatok ki! - Mandy teljesen kiakadt, ami azért volt ijesztő, mert eddig mindig is nyugodt és összeszedett volt, most dühös és kétségbeesett. - Egyszerűen… NEM!
- Nyugalom, - Mike próbált pozitív lenni. - biztos van itt még valami.
- Itt is vannak! - Lance két ereklyét is talált. - A csatában, ami nemrég itt zajlott, leeshettek a talpazatról.
- De ezek… - Lynda alig hitt a szemének. - sakk bábuk?
- Gyalogok? - Mike csalódva nézte a két arany gyalogot. - Elég béna.
- Nincs más. - Lance eltette az egyiket, a másikat Mike-nak adta. - Vissza kell térnünk, mielőtt lejárna az idő.
- Talán van egy levágás. - Javasolta Mike.
- A levágás egy rossz ötlet! - Vetette fel Mandy. - Menjünk vissza, amerről jöttünk.
- Az túl sokáig tartana! - Figyelmeztette a többieket Lynda.
- Merre vágjuk le egyáltalán? - Mandy beadva a derekát, Mike-hoz fordult.
- A barlang, ahonnan a Death Stalker jött, biztos vezet valahová.
- Megőrültél?! - Lynda rászólt. - Ki tudja, miféle szörnyek vannak odabent!
- A Death Stalker még nem ért vissza, - Lance kiállt a kövér társa mellett. - szóval, biztos nem lesz gond.
A három vadász növendék leszavazva a Faunus lányt, elindult a sötét barlang felé. Ahogy beszéltek, hallani lehetett a mély visszhangot, a cseppkövekről lefolyó vízcseppek csöpögését.
- Ez egy cseppkőbarlang. - Állapította meg Mike. - Ezek nagyon mélyre nyúlhatnak be a föld alá.
- Biztos fel van térképezve. - Mandy optimista volt. - Mármint, ez egy gyakorlótér, biztos lezárták volna, vagy kiraktak volna egy táblát, ha veszélyes lenne.
- Mondasz valamit. - Lynda egyetértett. - Mármint, borzasztóan nagy felelőtlenség lenne, ha még csak figyelmeztető jelzést sem raknának kit.
Ahogy egyre mélyebbre értek a barlangban, egyre sötétebb lett és egyre kevésbé láttak. A két ember fiúnak meg kellett állnia.
- Mi az? Mire vártok? - Érdeklődött Lynda, hiszen ő és Mandy tökéletesen láttak a sötétben is.
- Vaksötét van! - Lance idegeskedett és elővette a Scroll-ját, bekapcsolta a zseblámpa alkalmazást és ráakasztotta a mellvértjére, Mike is ugyanígy csinált. - Ti talán láttok valamit?!
- Ami azt illeti, igen. - Válaszolt Mandy. - Tudod, Faunus-ok vagyunk.
- És? - Lance nem értette, de Mike annál inkább.
- Ők jobban látnak a sötétben.
- Tényleg? - Lance döbbenten elmosolyodott. - Minden nap tanul valamit az ember. - A két lány felé biccentett. - Akkor ti mentek elől.
Tovább haladtak, mire a két lány állati fülei megrebbentek és elkezdtek szaglászni.
- Valami… - Lynda nem tudta eldönteni, mit érez. Egyszerre érezte a megnyugtató, hűvös, cseppkőbarlang illatot, Lance dezodorját és Mike izzadtságát, de volt, valami negyedik, halovány szag, amit nem tudott hova tenni.
- Egy halvány szag, amiről nem tudod megállapítani, micsoda? - Mandy is érezte.
- Mi az? - Lance kérdezte. - Éreztek valamit?
- Igen… - Lynda összezárta a szemeit és erősen arra az egy szagra összpontosított. - De nem tudom, mi ez! - Megfordult és visszafelé ment, a szag irányába.
- MEG NE MOZDULJ! - Mandy kiabálta, az egész barlang zúgott a hangjától, mire Lynda gyorsan megtorpant.
- Mi ez? - Valami fehér, ragacsos izét látott maga előtt. Ennek volt olyan furcsa szaga.
- Hozzá ne nyúlj! - Figyelmeztette Mike, de késő volt.
- Fúj! - Az izé rá ragadt Lynda kezére és alig bírta letörölni. A feje felől, valami rácsöppent a vállára és érezte a szagot rajta, ami nagyon erős volt. Felnézett, hogy megnézze a forrását. - Mi a… - Egy rémisztő, 8 darab, óriás, vörös szempár nézett le rá. - Futás! - Egy hatalmas Grimm pók volt, ami már egy jó ideje követte őket, a hálójával lezárta a kijáratot, így az egyetlen út csak befelé vezetett.
A pók Grimm lecsapni kényszerült, egyenesen Mike felé, de Lance megragadta a vállát, hátra húzta és a pajzsával kivédte a támadást.
- Lelőni! - Lynda bekapcsolt a csuklójára szerelt lövegágyúkat és lőni kezdett. Mandy az íját vette elő és egy nyílvesszőt lőtt a fenevad egyik szemébe, amitől fülsiketítőn visítani kezdett. Lance a pisztolyát vette elől és lőni kezdett. Mandy egy újabb nyílvesszőt lőtt, ismét az egyik szemébe, de ezúttal kivédte azt. Dühösen közelebb jött és hátrébb szorított a diákokat. - Ezzel nem megyünk sokra! Menjünk beljebb!
Hátat fordítottak a szörnynek és menekülőre fogták. Időről időre hátra fordultak, hogy lőjenek, de a pók nem lassított. Így folytatták, egészen addig, amíg egy hatalmas kőfalhoz nem értek és az egyetlen kiút, legalább 20m magasban van, egy szirten.
- Most mi lesz?! - Kérdezte Mike.
- Harcolunk! - Lynda teljesen elszánt volt. - A végsőkig! - Előhúzta a pengéket a karján és a pók felé rohant.
- De… - Mike nem volt benne biztos.
- Igaza van! - Lance a kardját vette elő és követte Lyndát.
- Van jobb ötleted? - Mandy is a társai után ment.
Lynda használta a Semblance-t és villámgyorsan cikázott a pók 8 lába között és egy gyors vágást ejtett mindegyiken. Lance átalakította a kardját lándzsává és a pajzsát is megnövesztette, így a pók támadásait könnyen kivédte és a lándzsáját a testébe szúrta.
Mandy kihasználva a társai által okozott zűrzavart és lesből nyilazni kezdett. A pókot Lynda és Lance teljesen lefoglalta, így nem tudott elmozdulni, de nem is kellett, mert egy jó adag, zöld mérget lőtt a Faunus lány felé, de Mandy villámgyorsan el teleportált egy másik helyre és onnan lőtt tovább.
Mike felismerve a sarokba szorított helyzetet, elővette a fegyverét, Mi a Csudát, első ránézésre, nem tűnik többnek egy ócska, édesség automatánál, de sokkal több van benne. Megnyomta a rajta lévő piros gombot, amitől egy hatalmas boksz kesztyű jött ki és egyenesen a pók fejét találta el, amitől megtántorodott.
A pók bedühödött és Mike felé rontott. Mike is aktiválta a Semblance-t, a lila energiapajzsát, amin a pók nem tudott áttörni.
Lynda levágta három, Lance két lábát, amit erőteljesen megérzett és Lance még a lándzsáját beleszúrta a lény egyik szemébe, Mandy még két szemét kilőtte és Lynda agyba-főve kaszabolni kezdte. Mike az automatájába rakott némi tűz Dust-ot és egy rakétát lőtt a pók egyik nyílt sebébe, amit Lynda okozott és a teste nagy része felrobban, a maradék meg kigyulladt.
- Na, - Lance büszke volt a csapatra. - ezt hívják csapatmunkának. - Sajnos, nem volt idő ünnepelni, mert még nem volt vége. A pók nagy potroha mozogni kezdett és amint kiszakadt, ezer kis méretű Grimm pók mászott ki belőle.
- A gyerekei! - Mike rémülten vette tudomásul. - Felzabálnak mindent, amit csak találnak!
Mint egy félelmetes tengernyi Grimm, úgy támadtak a vadászokra.
- Mit tegyünk?! - Lynda folyamatosan lőtte őket a gépfegyverével, de hiába, amint megölt egy pókot, kettő jött a helyére.
- Van egy ötletem! - Mike kiabálta. - Gyertek körém! - Így tettek és Mike ismét bekapcsolta az energia pajzsát, feltöltött némi föld Dust-ot és ismét megnyomta Mi a Csuda gombját. - Kapaszkodjatok! - Belekapaszkodtak, mire egy hatalmas rugó jött ki belőle, ami felrepítette őket a szirt tetejére.
Mike a hasára esett, Lance bukfencezve ért földet, Lynda és Mandy a talpukra estek. Nem volt idő pihenni, mert a tengernyi pók elképesztő sebességgel mászott felfelé. A kicsik gyorsabbnak bizonyultak az anyjuknál és hamar bekerítették a vadászokat. Mike bekapcsolta az energiapajzsát, ami távol tartotta őket.
- Nem tudom, sokáig fenntartani! - Sajnos Mike aurája fogyóban volt, mire a többiek rémülten, kétségbeesve, felkészültek, hogy a végsőkig harcolva essenek el.
- Örültem, hogy ismertelek titeket. - Mandy egy szarkasztikus megjegyzést tesz, tudva, hogy most meg fog halni.
Hirtelen, egy hatalmas morgást lehetett hallani valahonnan, mire az összes pók leállt és a hang irányába nézett.
A morgás egyre közelebbről jött, amitől a pókok, egyértelműen megrémülve, azonnal menekülőre fogták. Mike körül egy pillanatra sárga fény jelent meg, majd hamar eltűnt és az energia pajzsa leeresztett. Kimerült az aurája.
A vadászok nem értették, mi ijesztette el a pókokat.
- Mi ez az újabb szörnyeteg? - Lance is a hang irányába nézett. Nem látott ugyan semmit sem, de tudta, a sötétben ott van valami és mint egy ragadozó, figyeli őket és csak az alkalomra vár. Lynda és Mandy teljesen kikerekedett szemekkel bámultak a sötétbe, hiszen ők jól látták, mi néz vissza rájuk.
- Egy dragonoid Grimm. - Suttogta Mandy. - Egy ősi Grimm. - Mind a négyen összerezzentek. - Ez erősebb, mindannyiunknál.
- Akkor…
- Futás!
Menekülőre fogták, mire hátulról, a sötétből lila tüzet lőtt a rettegett bestia. Lance megfordult, felemelte a pajzsát és semlegesítette a tüzet.
- Menjetek előre! - Lance hátra maradt, amíg a társai elmenekülnek.
A lányok és Mike megértette a helyzetet és úgy tettek, ahogy a Vörös Lovag parancsolta.
„Most az én Semblance-m következik.", gondolta.
Lance koncentrálni kezdett, mire vörös aura kezdte körül lengeni, egyre szaporábban vette a levegőt, ökölbe szorította a kezeit. Az izmai elkezdtek dagadni és a mérete is növekedésnek indult. Kinyitotta a szemeit, amik vörösen kezdtek izzani és olyan haragot árasztott magából, ami egy igazi lakoma lehetett a Grimmek számára, azonban, a Dragonoid Grimm miatt nem mertek közel merészkedni.
- RRRRRRRRRROOOOOOOOOOOOOOAAAAAAAAAAAAAARRRRRRRRRRRRR! - Lance felordított és a Grimm felé rontott.
A vörös aurája fáklyaként világította meg a sötét barlangot és benne mindent, ami körülötte volt, köztük a Dragonoidot, egy két lábon álló, fekete szörnyetek, sárkányszárnyakkal, arccal, tüskés farokkal és éles karmokkal rendelkező mellső végtagokkal. Újabb lila tüzet okádott, de Lance ismét maga elé tartva a pajzsát előre rontott és a kardjával akkora erővel sújtott le, hogy sikerült megsebesítenie a Grimmet.
A Dragonoid döbbenten felkiáltott, nem számított rá, hogy egy ember így neki mer menni, de a harag, amit Lance árasztott túl vonzónak tűnt neki. Visszatámadott a karmaival, de Lance a kardjával elképesztő sebességgel kivédte a támadásokat, átalakította a kardját lándzsává és a Dragonoid mellkasába szúrta, amitől visszább kényszerítette.
A Grimm ezúttal a farkával próbálta meg elsöpörni a tomboló lovagot, de az felugrott, a pajzsát is átalakítva, beleszúrta a farkába, akkora erővel, hogy sikerült levágnia. A Dragonoid ismét felordított, majd a barlang szélébe csapott, hogy a szikla törmelékek lezuhanva, összezúzzák az ellenfelét.
Lance, egy tomboló őrült módjára kikerült néhány sziklát, de egyet összezúzott helyben és a lándzsáját ismét a lény mellkasába hajította, elég mélyen, hogy fájjon neki. Lance maga elé tartva a pajzsát, a félelem legkisebb szikrája nélkül, nekirontott az ellenfelének, a pajzsa háromszög formájú tüskéit egyenesen a lábába.
A lény megragadta Lance-t, felemelte, de ő visszaváltoztatta a pajzsát és azzal csapkodta a lény kezét, amíg az el nem eresztette, megkapaszkodott a mellkasába fúródott lándzsájában, amit vissza alakított karddá, leugrott a földre. Egy gyors hátra pördüléssel megfordult és levágta a lény bal lábát.
A Grimm összeesett és ez lehetőséget adott Lance számára, hogy levágja a fejét.
A Dragonoid ezután nem mozdult többet és elpárolgott az egész teste, mintha sosem létezett volna. Lance vörös aurája kezdett halványodni, a teste zsugorodni és az izmai leereszteni. Végül, egy vörös villanás következtében, az aurája eltűnt, a kardját a földbe szúrva térdelt le, jelezve, hogy elfogyott minden ereje.
Nem látott semmit, csak korom sötétséget, hiszen a barlang mélyén nem volt semmi fény. Az aurájával együtt az is kihunyt és végül összeesett.
Mikor kinyitotta a szemét, vakítót fény látott, érezte, hogy a sisakját levették, a szél fújását és a friss, felszíni levegőt. Egy ismerős valakit látott meg, Mandy-t, ahogy ott várakozik, egy fának támaszkodva, keresztbe tett karokkal. Hirtelen, a bal róka füle megmoccant és Lance felé nézett.
- Felébredtél? - Ennyit kérdezett, eléggé aggódónak tűnt. - Már azt hittem, elvesztettünk.
- Élek. A többiek? - Lance sokkal inkább a társaiért aggódott.
- Itt vannak ők is. - Lance maga mögé nézett és látta, ahogy Mike elterülve fekszik egy másik fa alatt, Lynda mellette ül és pihen.
- Nem volt semmi, amit ott lent tettél! - Lynda csak lenyűgözve nézett a vörös lovagra. - Mi volt az a vörös aura izé, amit előhívtál?
- A Semblance-m. Általában meg van tiltva, hogy használjam.
- Miért? Hiszen legyőztél vele egy ősi Grimmet! - Lynda csak a fejét rázta zavarodottságában, de Lance csak fáradtan nézett a faunus lányra.
- Az az igazság, hogy a Semblance-m borzasztóan veszélyes. Eluralkodik rajtam a harag, ilyenkor az erőm, a sebességem és a kitartásom is a 10-szeresére is megnőhet, de cserébe elvesztem az eszem, megtámadok mindenkit, barátot és ellenséget egyaránt. Ha ez nem lenne elég, mágnesként vonzom a Grimmeket.
- Oh, így már értem, a negatív érzések közül, a harag vonzza legjobban a Grimmeket. - Lynda megértette.
- Megígéritek, hogy nem mondjátok el senkinek? - Lance a saját Semblance-ét mindennél jobban gyűlölte. - Mindenki félt tőlem és szörnyetegnek tartott miatta. Nem szeretném ezt újra Beacon-ben is átélni.
- Nem kell aggódnod, - Lynda biztosította. - én nem mondok semmit sem.
- Szintúgy. - Mandy csak biccentett.
- A titkod jó helyen van nálunk. - Mike is megígérte.
- Kösz. - Lance megkönnyebbült. - És azt is, hogy visszajöttetek értem. - És örült, hogy a csapata nem hagyta hátra.
- Mandy-nek köszönd. - Ez meglepő volt. - Ő erősködött, hogy visszamenjünk.
- Tényleg?! - Lance Mandy-re nézett, aki kicsit zavarba jött és hogy ne láthassák. A szokásos, mogorva arcát felvéve elfordult.
- Csak mert nálad van a másik arany gyalog. - Próbálta kimenteni magát, de egyértelmű volt, hogy aggódott érte. - Nálam meg a másik.
- Hát persze.
- Indulhatnánk már?! - Mandy teljesen zavarban volt és inkább sürgette a csapatát. - Még halottnak hisznek minket és kizárnak! - Lance csak mosolyogva bámulta a faunus lányt, aki csak idegesen és zavartan csóválta a fekete róka farkát.
Az akadémiára visszaérve, épp időben, az utolsó másodpercben, Ozpin elkezdte a csapatok kiválasztását.
- Russel Wratch, Cardin Winchester, Don Bronzling és Nile Locke, - Ozpin az egyik csapatot sorolta. - ti szereztétek vissza a fekete futókat. Mostantól ti lesztek, a CRDN csapat, a vezéretek, Cardin Winchester. - A közönség tapsolt, de máris jött a következő csapat. - Jaune Arc, Lie Ren, Pyrrha Nikos és Nora Valkyre. Ti szereztétek vissza az arany bástya bábukat. Ezennel ti vagytok, a JNPR csapat, a vezéretek pedig, Jaune Arc lesz. - Jaune eléggé megdöbbent ezen, de a társai egyértelműnek találták. - Gratulálok, fiatalember. - A soron következő csapat következett. - Ruby Rose, Weiss Schnee, Blake Belladonna és Yang Xiao Long, akik az arany huszárokat szerezték meg. Mostantól ti vagytok a RWBY csapat. A vezéretek, Ruby Rose lesz.
- Olyan büszke vagyok rád! - Yang átölelte a kishúgát, Blake-t kevésbé érdekelte, de Weiss arcán, mintha csalódottság ült volna ki.
- És végezetül, az utolsó csapat, - Ozpin bejelentette. - Lance Monroe, Lynda Dawn, Mandy Forester és Mike Birmingh, ti szereztétek meg az arany gyalogokat. Ezennel ti lesztek, a LLMM csapat. - Néhányan felnevettek a név hallatán. - A vezéretek pedig, Lance Monroe lesz. - Mindenki tapsolt és ezzel meg volt a csapatosztás. - Meg is vagyunk, a szobáitok az emeleten lesznek és a tanárok eligazítanak. Távozhattok.
A ceremónia egy tapsviharral véget ért, de a diákoknak az új élete csak most kezdődik.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.