Halo, elérkezett ennek a résznek is az ideje. Kellemes olvasást kívánok. (1) Star Wars ost - The Clones Theme.
Egy elképesztően fontos hét volt ez a Beacon Akadémián, ugyanis, ezen a héten zajlottak a féléves vizsgák. Az egész akadémián csend volt, hiszen a nebulók állandóan a vizsgákra magoltak vagy épp a fegyvereiket tartották karban.
A RWBY, JNPR és a LLMM csapat könnyedén vett minden akadályt és átmentek szinte minden vizsgán, van, ahol jobb, van, ahol gyengébb teljesítménnyel, de sikerrel zárták a félévet. Egy tantárgyat kivéve, ami nem volt más, mint a Csapat tréning. A LLMM csapat keresztje.
Az összes vizsgázó csapat összegyűlt az edzőteremben, ahol Goodwitch professzor, Port professzor, Oobleck professzor és Ozpin igazgató várta a diákokat.
- Érdekel, hogy megvan-e önökben az, amitől igazi Vadászokká és Vadásznőkké válhatnak? – Kezdte Goodwitch.
- Még szép!
- Tuti!
- Naná!
Az összes csapat izgatottan lelkendezett.
- Ahhoz előbb sikeresen le kell vizsgázniuk mindenből. – Folytatta Goodwitch. - Az idei félévi vizsgák utolsó részéhez értek, a Csapat tréninghez. Az a három csapat, akik itt a legjobb időt érik el, ők fogják képviselni a mi iskolánkat a nagy Vytal fesztiválon. Port professzor, kérem magyarázza el a diákoknak, miért is olyan fontos a csapatmunka a mi szakmánkban.
- Köszönöm, Glynda. – Port professzor előlépett, hogy egy újabb beszédet tarthasson a diákoknak. – Gyermekeim, - Elkezdett fel-alá járkálni és miközben beszélt, a bozontos bajsza ide-oda mocorgott. - egy dolgot jól jegyezzenek meg Vadász és Vadásznőként, az igazi csatában egyként, testvérként kell harcolni. Persze, megeshet, hogy néha összebalhézunk, de soha nem szabad elfelejteni, hogy egységben az erő, harcban egyek vagyunk és feltétlenül bíznunk kell a csapattársainkban és vigyázni egymásra. Melyik csapat lesz az első? – Az összes csapat lelkesen jelentkezett, de Oobleck közbe szólt.
- Én azt javaslom, - Ugyanúgy, mint minden órán, a kávéját iszogatta. - legyen az a csapat, amelyik a legjobb rekordot állította fel.
- Szerintetek, ránk céloz? – Viccelődött Lance, tudva, hogy az ő teljesítményük volt a legrosszabb.
- A RWBY csapat. – Fejezte be Oobleck, mire a RWBY csapat tagjai megörültek, hogy ők lehetnek az elsők.
- RWBY csapat, helyezkedjenek el az akadály pályán. – Utasította őket Goodwitch.
- Talán tőlük tanulhatnánk valamit? – Súgta Mike.
- Fogd be, husi! – Lynda csak leteremtette.
A RWBY csapat bement az akadály pályára, a tanárok pedig el is indították a gyakorlatot és a mechanikus Grimm-ek már el is indultak. A csapat tökéletesen dolgozott együtt, ahhoz képest, kezdetben mennyi ellenségeskedés volt Ruby és Weiss között, de most úgy tűnt, megtalálták a közös hangot és egyként harcoltak.
Együtt maradtak, könnyedén eljutottak a pálya feléig, de a Grimm-ek körbevették őket.
- Katica! – Kiáltotta Ruby a támadási tervet, mire Blake odadobta Gumbo Shroud-ot neki, a derekára kötözte a drótot, mire Blake elrántotta és lekaszált egy halom Grimm-et. – Tüzes Jég! – A következő parancsszó Yang-nek és Weiss-nek szólt, Weiss megfagyasztotta a padlót és Yang a tüzes öklével belevert, amitől azonnal elpárolgott, ezzel csökkentve a Grimm-ek látóviszonyát. – Dongó és Fehér Rózsa! – Két parancsszó volt, az egyik Ruby-nak és Weiss-nek szólt, Weiss egy rúnát idézett Ruby elé, ami aztán felerősítette a már így is elég nagy kaliberű puskáját, hogy azonnal megfagyassza az ellenfeleit, minden egyes találattal, miközben a második parancsszót meghallva, Yang és Blake együtt működve, Yang megfogta Blake fegyverének az egyik felét, miközben Blake többet rántott rajta, így mozgatva Yang-et, hogy neki csak az erejét kelljen koncentrálnia és szétverhesse a megfagyott Grimm-eket. – Epres Napsütés és Sakk-Matt! – Az utolsó parancsszónál társat cseréltek, bármilyen zavarodás vagy hezitálás nélkül. Blake és Weiss a Semblance-üket használták, Weiss rúnákat idézett, hogy Blake az árnyékklónjaival egy helyre terelhesse a Grimm-eket, miközben Ruby és Yang a fegyvereiket használva könnyen irtották őket, amíg át nem törtek rajtuk és elindultak a fal felé, amit vagy a fegyvereik vagy a Semblance-ük segítségével megmásztak és egyszerre értek a célba.
- Pf, - Lynda csak megvonta a vállát. – mi jobbak vagyunk náluk.
- Egy rubint díj a RWBY csapatnak. – Lance ismét viccelődött, de csak mert feszült volt, örült neki, hogy átmentek.
- Szép volt. – Port professzor nem győzte dicsérni őket. – Kiváló csapat és kiváló csapatmunka. Ez egy csillagos ötös teljesítmény.
- A következő, - Goodwitch nem akarta vesztegetni az időt és egy újabb csapatot hívott be. – A LLMM csapat.
- Hűha, - Lance idegesen felvette a sisakját és elővette a kardját. – mi jövünk.
- Csak maradjatok mögöttem és nyitom az utat. – Lynda magabiztosabb volt.
- Mandy, ezúttal velünk maradsz, ugye? – Kérdezte Lance, a róka faunus lánytól.
- Megnyugodhattok, együtt jutunk be a célba. – Mandy-t kissé bosszantotta a csapata bizalmatlansága.
- Csak maradjunk együtt és nem lesz baj. – Mike nagyon ideges volt, de mindenre készen állt, hogy segítse a csapatát, de ahogy a RWBY csapat tagjai elsétáltak mellettük, rátört az idegesség. – Ők sokkal jobbak nálunk!
- Kussolj már! – Lynda dühösen rávicsorgott Mike-ra.
Az akadálypálya újra indult és a robot Grimm-ek ismét akcióba léptek, de a LLMM csapat sem adta olcsón magát. Meglepő módon, sikerült együtt maradniuk, még Mike-nak sem kellett segítség és eljutottak a pálya feléig, habár a csapat munka kissé hiányosabb volt, mint a RWBY csapatnál, de legalább haladtak.
- Mandy, - Lance és Mandy különváltak a csapattól. – újra össze kell állnunk! Mike és Lynda nem tudnak majd kitörni!
- Nem kell aggódnod! – Mandy mérgesen visszavágott, de azt tette, amit Lance mondott, bár egyáltalán nem tetszett neki, hogy vissza kell fordulnia.
Lynda keményen aprította az ellenséget, maga mögött hagyva Mike-ot, akit körbevettek a Grimm-ek.
- Lynda, Mandy, Mike bajban van! – Kiabált Lance, de Lynda visszaszólt.
- Hagyjuk itt! Csak lelassít!
Mandy nem hezitált sokat, hogy hátra hagyja a csapattársát, Lance, habár dilemmázott rajta, de ő is tovább állt.
- Most sikerülnie kell! – Lance, ha rosszul is érezte magát, amiért hátra hagyta Mike-ot, örült, hogy a lányokkal elérték a falat, amit csak meg kellett mászniuk. Amint az aljához értek, a Grimm-ek lekapcsoltak és a gyakorlatnak vége szakadt. – Vagy mégsem.
- LLMM csapat, - Goodwitch professzor és a másik két tanár is lejött az akadálypályára. – ez a teljesítmény borzalmas volt!
- Hallottak valamit abból, amit a vizsga előtt mondtam? – Port professzor csalódottnak tűnt.
- Alakzatbontás, - Oobleck felsorolta a hibákat, először Mandy-re nézett. – meggondolatlanság, - Most Lynda-ra. – és hátra hagytátok a csapattársatokat. – Végül Lance-re, a csapat vezérére, akinek össze kellett volna tartani a csapatot.
- Ezek valóban súlyos hibák. – Goodwitch a Scroll-jába küldte be az eredményeket. – A teljesítményük elégtelen.
Ez egy rettenetes hír volt, hiszen aki itt megbukik, annak évet kell ismételnie. Lynda dühösen a földhöz vágta a fegyvereit és egy szó nélkül elhagyta az edzőtermet. Mandy is dühösen ökölbe szorította az ökleit és a falat verte. Lance csalódva önmagában visszament Mike-ért, akit otthagyott.
- Sajnáljuk, hogy nem sikerült. – Ruby és a csapata, valamint, a JNPR is együtt érzett a LLMM-el.
- Hogy csináljátok ti? – Lance csak leült egy padra. – Hogy tudtok ilyen jól együtt dolgozni? – A RWBY csapat csak össze nézett egymással
- Egyszerűen, csak bízunk egymásban. – Weiss megvonta a vállát.
- Emlékezzetek, mit mondott Port professzor, - Emlékeztette őket Blake. – csatában egyként, testvérként kell harcolni.
- Igen, félre kell tenni a személyes érzelmeket és vigyázni egymásra. – Fejezte be Yang.
- Talán csak én vagyok sz*r vezető. – Lance erre gondolt, mielőtt felállt és a csapatával elhagyta az edzőtermet, mire a többi csapat folytatta a vizsgákat.
A hangosbemondó megszólalt és Ozpin hangját lehetett hallani.
- A LLMM csapatot várom az igazgatóiban.
Habár örülni nem örültek neki, de a csapat összes tagja engedelmeskedett.
- Fasza, - Lynda volt a legmorcosabb. – Oz nyilván személyesen akar elbocsátani minket.
- Egy újabb évet kell várni, mire letehetjük a végső vizsgát. – Lance inkább csalódott volt. Mandy is dühösnek tűnt, de egy szót sem szólt.
- Azért jó móka volt. – Mike próbálta felvidítani őket, de rögtön meggondolta magát, amint a csapata dühös nézésével találkozott. – Vagy mégsem.
Az igazgató, Ozpin irodájához értek, ahonnan be lehetett látni az egész Akadémiát, maga Ozpin egy nagy, fekete asztal mögött ült, miközben egy számítógépen gépelt.
- Hivatott minket, igazgató úr? – Lance volt a csapat élén.
- Igen, kérem, - Az előre kikészített 4 székre mutatott. – foglaljanak helyet. – Így is tettek, a LLMM csapat leült egymás mellé, miközben Ozpin befejezte a kávéját és a diákok felé nézett. – Mi a baj magukkal? Egyenként kiváló teljesítményt nyújtanak, de csapatban egyszerűen rémesek. – Ez igaz volt, minden más tantárgyban tehetségesek voltak, még Mike harci tudása és állóképessége is sokat fejlődött az elmúlt fél évben.
- Inkompetens csapattársak! – Szólalt fel Lynda, egyértelműen, Mike-ra célozva. – Ki kéne szórni a koloncot.
- A kommunikáció és a csapatmunka hiánya. – Tette hozzá Lance.
- Lehetne, - Javasolta Mandy. – hogy áthelyezne minket egy másik csapatba?
- Gyerekek, - Ozpin arcáról semmit nem lehetett leolvasni. – a Vadászok és Vadásznők között egységre és feltétlen bizalomra van szükség.
- Igen, - Jelentkezett Lance. – ezért kérjük egységesen, hogy egy másik csapatba rakjon minket!
- Egyénenként akarják és nem egységként. – Ozpin elmosolyodott. – Ott vannak, ahol lenniük kell, de félre kell tenniük a rövidlátó önzésüket és csapatként kell megoldaniuk a problémákat és ne egyenként.
- Ez mit jelentsen? – Lynda egy szót sem értett belőle.
- Azt, hogy engedélyezem, hogy holnap újra vizsgázzanak. – Erre a hírre a LLMM csapat teljesen felderült, egy valakit kivéve.
Aznap este, a három csapatkapitány a folyosókon találkozott, Ruby, Jaune és Lance. Jaune épp arról panaszkodott, hogy valamit nagyon elrontott, ami miatt a CRDN csapat kapitánya, Cardin zsarolja és Pyrrha megharagudott rá.
- A te csapatod legalább átment minden vizsgán. – Lance sem volt boldogabb és ő is leült Jaune mellé. – Ozpin engedélyezte, hogy holnap újra vizsgázzunk, így mi nem mehetünk az Örök Ősz erdőbe veletek.
- Ez nagyszerű hír! – Ruby jobban örült ennek a hírnek, mint ahogy Lance-nek kellett volna. – Nem örülsz neki?
- Félek, csak halogatjuk az elkerülhetetlent és holnap ismét el fogunk bukni. Jaune és én versenyezhetnénk, melyikünk a nagyobb csalódás vezérként.
- Nem. – Vágta rá Ruby.
- Mi van? – A két fiú felnézett a lányra.
- Nem. Lance, Jaune, most már vezérek vagytok. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy elbukjatok.
- De… - Jaune egy kicsit hezitált, de végül feltette a kérdését. – mi van, ha elbukok vezérként?
- Igen, én sem vagyok a legjobb vezér.
- Hm, - Ruby elgondolkodott. – nem.
- Heh, - Jaune kicsit felnevetett, miközben Ruby leült a két fiú közé, olyan látványt nyújtott, mint egy kis katica két nagy kő között. - veled aztán nem könnyű az ilyen dolgokról beszélni.
- Nem.
- Jaune, Lance, talán kudarcot vallottatok a múltban, de nem vallhattok kudarcot a jövőben. Tudjátok miért?
- Mert?
- Mert ez már nem csak önmagatokról szól. Mindkettőtöknek egy csapatot kell vezetnie, akik számítanak rátok, vezérként. Akárcsak nekem és ha mi elbukunk, a csapataink is követni fognak. A csapattársainknak kell az elsőnek lennie és önmagunk csak másodszorra. – Ruby felállt és felsegítette Lance-t.
- Kösz, Ruby. – Lance-be visszatért némi önbizalom.
- A csapatotoknak szüksége van egy jó vezérre. Mindkettőtökének. És én biztos vagyok benne, hogy tökéletesen meg fogtok felelni. – Visszament a szobájába. – Jó éjt, fiúk.
- Hát akkor, - Lance felsegítette Jaune-t. – ideje, hogy mi is menjünk. Érezzétek jól magatokat az Ősz erdőben.
- Nektek meg, sok sikert a vizsgán.
Lance is visszatért a szobájába, ahol a csapattársai már aludtak. Ruby szavai reményt és elhatározottságot adtak neki ahhoz, hogy a végsőkig küzdjön és megtegyen mindent, amit csak lehetséges, hogy átmenjenek a vizsgán.
Az éjszaka, amikor már az akadémián mindenki aludt, Lynda fel ébredt, felöltözött, fogta a holmiját, a ruháit, a könyveit, majd a csomagjait és elhagyta a csapata szobáját. Elment a szekrényéhez, ahonnan kivette a csuklópántjait és a lőszereit, majd a táskájába rakta őket.
- Lynda, - Egy ismerős hang szólította meg. – hova mész?
- Mike?! – A faunus lány megdöbbent, hogy még csak nem is hallotta vagy érezte a szagát. – Hogy lopakodtál mögém?
- A nyuszis mamuszom elfed minden zajt és egy doboznyi hintőport kentem magamra, hogy elfedje a szagomat. Olyan illatom van, mint egy kisbabának. – Büszkén magyarázta, de a mosolya azonnal lefagyott az arcáról, amikor azt látta, hogy Lynda kiürítette a szekrényét. - De most, mit csinálsz?
- Elmegyek. – Felelte dühösen. Ez megdöbbentette Mike-ot.
- Micsoda?! Ezt… nem teheted!
- Dehogynem! – Becsapta a szekrényajtót, nem törődve, hogy meghallják. - Ez az én dolgom!
- Hogy… - Mike félénken megközelítette. – tehetsz ilyet a csapatoddal?
- A csapatommal?! Mármint a LLMM-el?! A neve is arra utal, hogy ez a csapat vesztesekből áll! Veled az élen! – Elővett egy szórólapot, amin a Fehér Agyar címere volt. – Talán beállok Fehér Agyarba. Illenék közéjük. – Kicsit nevetett. - Én lehetnék a bajnokuk.
- Bűnöző akarsz lenni?!
- Nem arról van szó, hogy én mit akarok! – Lynda szeméből kifolyt egy könny és nagyon erőlködött, hogy visszatartsa a többit. – Az öcsémről van szó. – A hangja gyengébb és reszketegebb lett. – Azért akartam Vadásznő lenni, hogy jobb életet biztosítsak neki. A Fehér Agyarral talán nagyobb szerencsém lesz.
- Az öcséd? – Mike emlékezett, mit is mondott neki Lynda a Smaragd erdőben. – Akkor, amit az erdőben mondtál… az igaz volt?
- Igen. megígértem neki, hogy nagy Vadásznő leszek és jobb életet biztosítok neki. Egyszerűen, elb*sztam.
- De… holnap még megpróbálhatjuk. Még sikerülhet.
- K*rvára nem fog sikerülni! Én nem maradok itt még egy napot, hogy hülyét csináljak magamból! Maradj itt a többi vesztessel, ha akarsz! Én lelépek!
- Lynda… milyen jogon nevezel engem vesztesnek, miközben te eldobod magadtól a győzelem utolsó esélyét? – Lynda csak felkapta a táskáját és elindult a kijárat felé. – Lynda, azt hiszem értem, egész életedben neked kellett megoldanod mindent és ugyanezt akarod most is. Egyedül akarsz mindent megoldani és… sosem gondolsz rá, hogy vannak barátaid, akik segíthetnek. Nekem sem voltak barátaim gyerekként. Ezért örülök, hogy a részese lehetek ennek. Kérlek, Lynda, szükségünk van rád, ahogyan neked is ránk. – Mike követte Lynda-t, le a lépcsőn. – Nem kell neked cipelned minden terhet. Nem kell mindent neked megoldanod. Nyugodtan megoszthatod a problémát velünk, de neked is segítened kell nekünk. Egy csapat vagyunk, Lynda. Ozpin azt mondta, így vagyunk jól.
- Ozpin tévedett! – Lynda, miután kiért az Akadémia főterére, visszafordult és dühösen visszavágott. – Véletlenszerűen, találomra rakták össze a csapatunkat! Mi voltunk az utolsók, szóval, érthető, hogy Ozpin csak nem akart több papírmunkát!
- Ezt biztos te magad sem hiszed el! Ozpin hisz bennünk! Ahogyan benned is! Kérlek, Lynda, ne menj. Ha most elmész, azt életed végéig bánni fogod.
- Csak… - Lynda ökölbe szorította az ökleit, szipogott és próbálta nem elsírni magát. – fogd be és hagyj békén. – Azzal sarkon fordult és elment.
Mike csalódottan tért vissza a szobájába, miután egy utolsó pillantást vetett a faunus lányra.
A LLMM csapat megmaradt tagjai számára álmatlan éjszaka volt, az idegesség, hogy minden azon dől el, hogyan teljesítenek a vizsgán.
Újra összegyűltek az edzőteremben, bár egyvalaki hiányzott.
- Hol van Lynda? – Lance idegeskedett. – 2 perc múlva kezdődik a vizsga!
- Ha nincs meg a teljes csapat, automatikusan megbukunk! – Mandy sem volt valami nyugodt.
- Srácok… - Mike még remélte, hogy Lynda még meggondolja magát, de látva, hogy a vizsga időpontjára sem jött vissza, kénytelen volt beletörődni a gondolatba, hogy Lynda elment. – Lynda…
- Azt k*rvára nem fogom hagyni! – A folyosó végén, egy ismerős, fehér hajú, kutyafülű lány sétált vissza egy határozott, komoly nézéssel. – Ma átmegyünk ezen a kib*szott vizsgán és megmutatjuk, hogy nem mi vagyunk a legbénább csapat!
Mike megkönnyebbülten elmosolyodott, de Mandy és Lance csak zavartan összenéztek. Valami más volt Lynda-ban.
Mivel Goodwitch professzor épp egy osztálykirándulást vezetett az Örök Ősz erdőjében, így Port professzor és Oobleck professzor vették át a helyét.
(1) A LLMM csapat egy szót sem szólt, tudták mi a tét és azt is, hogy ez az utolsó esélyük átmenni a vizsgán. Az akadálypályát bekapcsolták és a robot Grimm-ek is támadásba lendültek. Az egész csapatot kellemes meglepetésként érte, hogy Lynda-t, mintha kicserélték volna.
Ahelyett, hogy ész nélkül a csatába rontott volna, hogy ő ölhesse meg a legtöbb Grimm-et, Mike-al maradt, hogy megvédje és lehetőséget adjon Lance-nek és Mandy-nek, hogy utat nyissanak, miközben Mike az erőterével megvédi a csapatot a nagyobb Grimm-ektől. Olyanok voltak, akár egy lándzsa, ami egy egyenes utat tört előre a Grimm-ek között.
- Szép volt! – Lance nyugodtan vette tudomásul, hogy elértek a pálya közepére és még senkit sem vesztettek el. – Együtt maradunk! Mandy, balról! – Mandy az íjával azonnal kivégzett egy Beowolf-t, ami majdnem elkapta Miket-t.
- Köszi, Mandy! – Mike hálás volt a faunus lánynak.
- Egy csapat vagyunk! – Mandy egy enyhe mosollyal válaszolt.
A csapat folytatta az utat, de a Grimm-ek körbevették őket. Ismét együtt maradtak, Mike volt középen és minden erejével az erőtér fenntartására tudott összpontosítani, miközben a csapattársai könnyen mészárolhatták a Grimm-eket.
- Oké, eddig jók vagyunk! – Lance még mindig boldog volt, amiért ilyen jól haladtak.
- Vajon… ezúttal tényleg sikerül? – Mike alig hitte el.
- A pajzsra koncentrálj! – Szólt rá Lynda és folytatta a harcot. – Még fel kell jutnunk a falra!
Gyors és stabil tempóban haladtak, együtt a fal felé, viszont, ahogy elérték a falat, egy kis gond adódott.
- Mike, használd a fegyvered és juttass fel minket! – Utasította Lance.
- Nem tudom megtenni, amíg fenntartom a pajzsot!
- Mi van?!
- Ha leereszti a pajzsot, elözönlenek minket! – Figyelmeztette őket Mandy.
- Csak néhány másodpercünk lesz. – Szólt Lance.
- Ilyen a mi formánk, - Mandy idegeskedett. – egyszer jutunk el egyszerre a győzelem küszöbéig és megrekedtünk.
- Nem egészen! – Lynda kivette Mike kezéből Mi a Csudát. – Mike, ha szólok, ereszd le a pajzsot és kapaszkodjatok belém!
- De akkor…
- Bízzatok bennem! – Lynda nyomkodta a gombjait és a földre szegezte. – Most! Gyorsan!
Mike leeresztette a pajzsot és a Grimm-ek özönleni kezdtek a LLMM csapat felé, de mindannyian belemarkoltak Lynda-ba, majd Mi a Csudából egy hatalmas rugó jött elő, ami az utolsó pillanatban fellőtte őket a fal tetejére, ezzel az egész csapat beért a célba. (1)
A Grimm-ek lekapcsoltak és az akadálypálya is kikapcsolt, majd a tanárok jöttek be a pályára.
- Gratulálok. – Port professzor, a bajsza miatt nem lehetett látni, de biztosan mosolygott. – Ez egy igazi Vadászcsapat szintje volt. Meg lett a csillagos ötös. – A LLMM tagjai gratuláltak egymásnak.
- Kiváló csapatmunka, leleményesség és kreativitás egyszerre! – Felelte Ooblack.
- Látjátok, - Ozpin is eljött, hogy megnézze a vizsgát. – mondtam, hogy ott vagytok, ahol lennetek kell. Bízom benne, hogy kiváló Vadászok és Vadásznők lesztek, akiktől nagy dolgokat várhatunk el a jövőben. Büszkék lehettek magatokra.
- Köszönjük igazgató, hogy adott még egy esélyt. – Lance hálás volt Ozpin-nak.
Miközben kivonultak, Mike és Lynda hátra maradt, hogy beszélgessenek.
- Neked volt igazad, Mike. – Lynda most jött rá valami nagyon fontosra. – Ha megosztom a terhet, ha együtt oldjuk meg a problémákat, sokkal könnyebb.
- Büszke vagyok arra, amit elértünk. – Mike még mindig extázisban volt és még mindig nem hitte el, hogy neki is sikerült a vizsga.
- Én pedig büszke vagyok, hogy ilyen nagyszerű barátom van, mint te. – Ez talán még a sikernél is jobban esett Mike számára. Lynda, az első naptól kezdve sok néven illette Mike-t, de egyvalami volt, aminek eddig még sosem nevezte. Barátnak.
- Mit csinálsz? – Mike észrevette, hogy Lynda az egyik belső zsebében kotorászik.
- Ezt… - Lynda kissé szomorkásan, de mégis, boldogan vett elő egy ezüstszínű, hold formájú amulettet. – egy nagyon fontos valakitől kaptam, aki már nem él. Nagyon sokat jelent nekem és… amilyen forrófejű és hülye vagyok a csatában… félek elveszteném. Megtennéd, hogy vigyázol rá?
- Oh, - Mike felfogta, mit jelent ez. Lynda tényleg megbízik benne és a barátjának tartja. – ígérem, hogy nagyon fogok rá vigyázni!
- Köszönöm. Na, menjünk és hencegjünk el a sikerrel!
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.