Halo, most egy kicsit rövid fejezetet kaptok. Tudom, nem király, de kellenek az ilyen fejezetek is. Kellemes olvasást kívánok.

Az utolsó két repülő épphogy sikeresen megmenekült annak a különös lánynak a támadásától, akárcsak Roman Torchwick és az a faunus lány, aki Blake-el harcolt. Miután elhagyták a kikötőt, csendben suhantak a felhős éjszakában.

- Hát ez nagyon nem úgy sült el, ahogy azt terveztem. – Roman fáradtan leült az egyik ülésre.

- Te tervelted ki az egészet. – A lány inkább dühös volt, mintsem fáradt. – Úgy volt, hogy simán megszerezzük azt a tonnányi Dust-ot és mire bárki feleszmél, csak a hűlt helyünket fogják találni! Ehelyett, egy csomó társunk meghalt, 3 szállítót elvesztettünk és üres kézzel jöttünk vissza!

- Sokáig ugatsz még? – Roman nem nagyon vette fel a lány kiakadását. – Vagy harapni is fogsz, kiskutya?

- Mi van? – A lány elé állt és a maszkja mögül szúrósan nézett az ember bűnözőre. - Megismételnéd? – Roman csak magabiztosan elmosolyodott.

- Süket is vagy? Azt kérdeztem, ugatsz még, vagy harapni is fogsz, kiskutya? – Roman ezúttal felállt és a lány felé tornyosult, aki ettől egy kicsit megszeppent. – Honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy az a fura kis csaj egy lézerágyúval szétlő legalább 2 hajót egy harmadikat pedig nyers erővel a földre taszít?!

- Most csak kifogásokat keresel! Nagyon kellettek azok a Dust-ok és most… - Roman csak a szavába vágott.

- Akárki vagy akármi is volt az a gyerek, tuti nem ember volt. - Elővett egy szivart és meggyújtotta. - Valami szuper-katona vagy egy emberbőrbe bújt Grimm. A kölykökkel még eltudtunk bánni, de az a valami… Ilyet még nem láttam.

- Öhm… - A pilóta kissé kínosan hátranézett. – most hova? Ha nincs meg a szajré, akkor is a találkahelyre menjünk?

- Igen. – Roman csak megdörzsölte a homlokát és újra leült. – De előtte, - A lányra nézett, aki szintén leült. – még őt vigyük vissza az akadémiára. Ha sokat késel gyanakodni fognak.

- Micsoda úriember. – Válaszolta a lány szarkasztikusan.

- Hé, te nem ölted meg azt a másik lányt! Ha megtetted volna, egyel kevesebb gondunk lett volna. – Roman ezzel a kijelentésével betalált, hiszen a lány erre nem mondott semmit sem. Megölhette volna Blake-t, de nem bírta. A bűntudata visszafogta. – Talán a barátod az akadémián?

- Csak az osztálytársam. Nem ismerem valami jól, de rendszeresen találkozom vele az órákon. Mindennap.

- Kib*szott gyorsan döntsd el, kinek az oldalán állsz.

Roman nem beszélt többet, ahogy a lány sem, csak csendben utaztak tovább. Néhány kilométerre megálltak Beacon-től, hogy kitegyék a lányt, aki miután eltávolítja a Fehér Agyar egyenruháját, visszatérhet az akadémiára.

Ő még tovább utazott, a város szélére, ahol egymás után sorakoztak a raktárak. Némelyik magántulajdon birtokában volt, de volt, amelyik elhagyatott volt már egy ideje. Az utóbbiak tökéletes rejtekhelyet biztosítottak egy magafajta bűnözőnek, hiszen ide nem nagyon jár a rendőrség, rejtve van és bámészkodókat sem igazán lehet látni.

Kimerülve tért vissza a saját raktárába, ami ideiglenes otthonként szolgált a számára. Csupán egy kis doboznyi Dust-ot sikerült zsákmányolnia, ami egy ilyen nagyszabású rablásnál elég nagy csalódás.

- Elég kiábrándító voltál ma, Roman. – Egy női hang szólalt meg a háta mögött, miután kinyílt a raktárajtó.

- Whoa! – Ijedten hátrafordult. – Nem számítottam rátok ilyen hamar.

Három alak állt az ajtóban, két nő és egy férfi. A férfi, vagyis fiú, alig lehetett 18, sápadt bőre, rövid, szürke haja, szürke szeme volt és az öltözéke is szürke és fekete volt. A fiatalabbik nő is 18 körüli lehetett, sötétbarna bőre, vörösesbarna szemei, rövid, menta zöld haja, az öltözéke pedig fehér és zöld színű volt.

A középső nő idősebb volt, 25-30 között lehetett, sápadt bőre, hosszú, fekete haja, sunyi, sárga szemei voltak és egy vörös estélyiben volt, fekete magas sarkú cipőben.

- Hé, - Nevetgélt Roman, kissé idegesen. – te javasoltad, hogy dolgozzunk össze, azokkal az ostoba állatokkal a Fehér Agyarból!

- És folytatni is fogod. – A nő az egyik kezébe sárga tüzet idézett elő, de Roman nem mutatott félelmet. – Nagy tervünk van veletek, Roman. – Közelebb sétált, de Roman nem mozdult. – Minden, amit kérek, nem több, mint együttműködés.

- Amiatt nem kell aggódnod. Nem azt mondtam, hogy kiszállok, de ami a kikötőben történt, egy kissé meg fogja nehezíteni a munkánkat, de biztosítalak, hogy néhány héten belül a raktárok csordultig lesznek Dust-al.

- Nem ajánlom, hogy csalódást okozz, Roman. – A nő kezéből kihunyt a tűz és a társaival elhagyták a raktárt. – Csak ne feledd, - Még utoljára visszafordult. – a te és a kis barátnőd élete attól függ, milyen jól teljesítetek a következő hónapokban. – Ezzel elment, magára hagyva Romant a kis ládányi Dust-al.

Roman csalódottan vette szemügyre a ládában lévő Dust-ot és a hatalmas, üres raktárat, aminek ma este tele kellett volna lennie konténerekkel.

„Csak egy rossz nap.", gondolta magában.

Fáradt volt, szerette volna álomra hajtani a fejét, hogy másnap reggel már egy másik zsákmányra vadászhasson és kárpótolhassa magát a ma esti veszteségért, de még nem mehetett aludni. Valakit meg kellett látogatnia.

Egy ajtó elé ért, amit nagyon halkan és óvatosan nyitott ki, nehogy bárki meghallja és csendben belépett. A Scroll-ján egy gyenge fénnyel világított a szobában lévő ágyra, ami üres volt, amitől a szíve is kihagyott egy verést. Amint meghallott egy WC lehúzás hangot, azonnal megnyugodott.

A szoba túloldalán egy másik ajtó volt, ami egy mosdóba vezetett és hallani lehetett, ahogy a csap folyik és valaki épp kezet mos. Az ajtó kinyílt és egy alacsony nő lépett ki belőle, sápadt bőre, hosszú a sok fekvéstől kócos haja volt, de a hajzuhatagának a bal fele sötétbarna, a jobb fele rózsaszín volt, akárcsak a szemei, a bal szeme barna, a jobb pedig rózsaszín.

Egy fehér alvós pólót viselt és egy rózsaszín, fagylalt mintás bugyit és ásítva jött vissza a szobába, amikor meglátta Roman-t. A lány elmosolyodott és megölelték egymást.

- Jobban vagy már, Neo? – Kérdezte Roman, miközben levette a kesztyűjét és Neo homlokára tette a kezét, hogy megmérje a testhőmérsékletét. Neo csak bólogatott. – Ennek örülök. Elég sz*r estém volt és kapóra jöttél volna. – Neo csak biccentett, miután befeküdt az ágyába, Roman mellé ült.

- Meséltem arról a nagy Schnee szállítmányról, amit a Fehér Agyarral kellett volna elrabolnunk? – Neo csak bólintott. – Kezdetben minden a terv szerint, ment, amikor néhány kölyök, önjelölt igazságosztót játszva, nekünk támadt. – Neo mutogatni kezdett valamit a kezével, jelnyelven. – Igen, a Kis Piroska is velük volt, de őt könnyen semlegesítettem. – Roman nevetett egyet és Neo is elmosolyodott. – Egyetlen lövéssel leterítettem. Látnod kellett volna. - Vett egy mély levegőt és folytatta. - Sajnos, ezután minden gallyra ment. Valami fura kis csaj, fura erővel és egy rohadt nagy lézerágyúval lerendezte az egész Fehér Agyar szakaszt és elpusztított 3 teherszállítót. – Neo szemei kikerekedtek a döbbenettől és megrázta a fejét, hátha rosszul hallotta.

- Én is alig hiszem. Azzal a fura gyerekkel valami nagyon nincs rendben. Időben kapcsoltam és a maradék Fehér Agyar katonával inkább leléptem és csak egy kis doboznyi Dust-ot sikerült szereznem. – Roman csak megdörzsölte a homlokát, de Neo csak aggódva vette szemügyre és a vállára tette a kezét, majd újra jelelni kezdett. – Édes vagy. – Egy csókot nyomott a homlokára. – Tudom, voltak már stiklijeink, amik rosszul sültek el, de ennyit még sosem vesztettünk. – Neo újra jelelt és magabiztosan felnézett Roman-re. – Csak nyugi, előbb gyógyulj meg, aztán jöhetsz segíteni. – Felállt és azon volt, hogy elhagyja a szobát. – Nem csókollak meg, mert nem kéne nekem is elkapni, amit neked is sikerült. – Neo még egyszer jelelt, mire Roman csak elmosolyodott. – Nyugi, amint rendben leszel és behozzuk a lemaradást, elintézek egy estét, csak kettőnknek. Jó éjt és gyógyulj meg hamar.

Azzal kiment a szobából és egy másik felé vette az irányt, hogy lefürödhessen és lefeküdhessen. Szeretett volna Neo-val egy ágyban aludni, de most nem engedheti meg magának, hogy megbetegedjen.

Ő volt Neopolitan, Roman bűntársa és barátnője, aki a világot jelentette neki. Már 5 éve ők a leghírhedtebb bűnözők Vale-ben, akik rengeteg nagy értékű rablást hajtottak végre és folyamatosan bosszantják az egész rendőrséget.

Az elmúlt hetekben, egy titokzatos és nagy hatalmú nő kereste fel, egy ellenállhatatlan ajánlattal, ami az eddigi legnagyobb akciójuk lehetne, elképesztően magas jutalommal, de elképesztően magas rizikóval is. A munka több részből állt, az első lépés, annyi Dust-ot kell szerezniük, amennyit csak lehetséges, hogy megtöltsék ezt a raktárt.

Sajnos semmit nem árultak el a terv többi részéről, mondva, hogy ő most annyit tud, amennyit kell. Roman nem szeretett vakon dolgozni, de a pénz és a végső jutalom, ami a sikerrel járhat túl magas volt. Kezdetben egyszerűen ment, kisebb Dust boltokat raboltak Neo-val, de Neo megbetegedett és ágynak esett, így Roman-nek egyedül kellett dolgoznia, amatőr bűnözőket felbérelve.

Gyűlölt amatőrökkel dolgozni, de Neo nélkül nem volt más választása. Ekkor találkozott egy lánnyal, akit csak Kis Piroskának keresztelt el, a vörös kapucnija, köpenye és kaszája miatt. Piroska megzavarta az egyik munkáját, de ez csak egy kis kellemetlenség volt a számára és a nő, aki felbérelte kimentette.

Ekkor rájött, hogy ez a nő valami félelmetes, természetfeletti erővel rendelkezik, képes repülni, tüzet és üveget idézni a semmiből. Ez a valami olyan volt, mint egy pusztító mágia. Pedig ő nem hisz a mágiában.

A nő javaslatára, Roman a Fehér Agyarral kezdett el dolgozni, akik szervezettebbek és tehetségesebbek voltak a helyi bűnözőknél, bár az ő társaságukat sem kedvelte jobban és ők sem szerették különösebben Roman-t.

Az életben először imádkozott, de csak azért, hogy Neo minél előbb felgyógyuljon.

A lány, akit kitett a teherszállító, Beacon-től 1 kilométerre rakták le Beacon-től. Gyorsan eltávolította a maszkját és a fehér mellényét, amiket a kukába dobott, nehogy megtalálják nála és gyorsan rohant az akadémia felé, mielőtt még felkelne a nap.

Nem volt nehéz dolga, hiszen elképesztően járatos volt a lopakodásban és az észrevétlen mozgásban.

Egy fekete árnyként suhant végig a folyosókon, a csuklópántjait és a fegyvereit visszatette a szekrényébe és gyorsan a szobája felé vette az irányt, hogy a LLMM csapat többi tagjával együtt aludjon.

A csapattársai, akik feltétlen megbíznak benne mit sem sejtenek, hogy a barátjuk valójában a Fehér Agyar embere és együtt dolgozott Roman Torchwick-al.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.

Na, sikerült elérnem az első évad végére. Most rámentem Roman karakterére, amire nagyon is jó okom volt. Ő és Neo a két kedvenc karakterem, akiket a Rooster csapata hamar kiírt a sztoriból, pedig az én véleményem, hogy Roman volt a legjobb negatív karakter az egész RWBY-ban. Igazán kár, hogy túl korán ölték meg.