Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok. (1) Jeff Williams - Die
Az órák véget értek, Jaune ismét megpróbált ráhajtani Weiss-ra, aki a rá jellemző Jég Királynő stílusában elutasította.
- Egy nap. – Yang támogatóan megpaskolta a fejét, majd az osztály elhagyta a termet.
A RWBY csapat egy gyűlést hozott össze a szobájukban, mindannyian átöltöztek és magukhoz vették a fegyvereiket.
Ruby átváltott egy fekete csizmára, vörös fűzővel, fekete cicanadrágra, egy fekete, egybe részes, kantáros ruhára, ami harci szoknyában végződött, alá egy sötétszürke hosszú ujjú pólót és természetesen, a hosszú, piros, kapucnis köpenyét.
Weiss egy combközépig érő szürke, magas sarkú csizmát és egy fehér, egybe részes, szoknyában végződő kabátot.
Blake fekete magas sarkú cipőt, fekete nadrágot, fekete övvel és egy fehér blézert, ami szabadon hagyta a hasát.
Yang egy fekete csizmát, fekete nadrágot, valamint fekete és fehér dzsekit és egy pár ujjatlan, fekete kesztyűt viselt.
- Már azt hittem, az órák sosem érnek véget. – Blake is bevégezte az öltözködést.
- Jól van, srácok, - Ruby izgatottan ücsörgött a felső ágyán. – ez lesz a nap! A nyomozás, - Leugrott az ágyról. – elkezdődött!
- Örülök, hogy ilyen komolyan veszed. – Jegyezte meg Weiss.
- Hé, van tervünk! – Yang sem volt túlságosan ideges vagy komoly. – Ez… fogjuk rá, hogy komoly.
- Igen! Emlékeztek a tervre? – Ruby egy összegzést várt.
- Igen, - Weiss kezdte. – te és én elmegyünk a KÁR-toronyba, hogy utánajárjunk a Schnee vállalat veszteség listájára, ami segíthet megállapítani, mikor lesz a következő rablás. Mivel, - Öntelten a mellkasára helyezte a kezét. – családtag vagyok, nem hiszem, hogy sokat variálnak velem.
- A Fehér Agyar rendszeresen szervez találkákat és megbeszéléseket, ami alatt sokszor soroznak be újoncokat. – Összegezte Blake. – Ha bejutok, talán rájöhetek, mit terveznek.
- Nekem van egy régi barátom a város alsó részén, - Fejezte be Yang, magabiztosan keresztbe tett karokkal. – aki szinte mindent tud, mi folyik a Vale-ben. Nem hiszem, hogy nehéz lenne információt szerezni tőle.
- Nagyszerű, - Ruby nem szenvedett hiányt magabiztosságban. – este itt találkozunk és összeadjuk, amiket találtunk. Csapjunk bele!
- Igen! – Egy 5-ik, férfihang szólalt meg az ablakból. Mindenki az ablakban, a farkával, fejjel lefelé lógó Sunra nézett.
- Sun?! – Ijedten tettek egy lépést hátra.
- Hogy jutottál ide fel? – Ez egy jogos kérdés volt, hiszen a szobájuk a második emeleten volt.
- Könnyen. – Csak megvonta a vállát. – Odahaza folyton ezt csinálom.
- Hogy mit?! – Weiss felcsattant.
- Mármint fákra! – Hátranézett a fára, ami az ablak előtt nőtt. – Akkor, - Végül a farkával eleresztette a párkányt és beugrott a szobába. – megyünk és revansot veszünk azon a Torchwick fickón?
- Mi, - Blake lépett előre. – ki fogjuk nyomozni az eseményeket. – Hatásszünetet tartott. – Csapatként. Csak mi 4-en.
- Bocsi, Sun, - Ruby hangja inkább szánakozó volt. – de nem akarjuk, hogy a barátaink belekeveredjenek.
- Pf, ez hülyeség! A haverokat mindig bele kell keverni a dolgokba! Ezért hoztam magammal Neptune-t! – Kimutatott az ablakon és mindannyian kinéztek, hogy lássák, ahogy Neptune a párkányon, óvatosan egyensúlyozva próbál nem leesni.
- Mizu'?
- Hogy kerültél oda?
- Megoldottam. – Ő is a fára nézett. – De most komolyan, bejöhetnék? Elég magasan vagyunk.
Hirtelen, puffanást lehetett hallani a szoba bejáratánál. A LLMM csapatból Mike és Lance esett be rajta, de Mandy és Lynda is követték őket.
- Végig hallgatóztunk, - Kezdte Lance, miután felállt és leporolta magát. – és hallottunk mindent.
- Mi is részt veszünk a nyomozásban! – Lynda izgalomba jött.
- Mandy észrevette, hogy titkos megbeszélést tartotok. – Mike mondta.
- Gondoltuk, el kél a segítség. – Válaszolt Mandy.
- Honnan tudtad, hogy titkos megbeszélést tartottunk? – Csodálkozott Ruby, mire Mandy róka fülei megrebbentek.
- Hallottam, - Magyarázta egy mosollyal és keresztbe tett karokkal. - ahogy azt mondod a csapattársaidnak, hogy „gyerünk a szobába, titkos megbeszélést tartunk".
- Ennyit a titkos megbeszélésről. – Weiss egyáltalán nem lepődött meg Ruby szervező képességén.
- Jól van, - Ruby átgondolta a tervet. – Sun és a LLMM csapat mehet Blake-el arra a gyűlésre. Neptune, - Elkezdte tolni a kék hajú fiút. – te mehetsz Yang-el, mivel neki nincs partnere. Jó így?
- Én inkább veletek mennék a KÁR-toronyba, ha nem gond? – Jelentkezett Lynda.
- Minek? – Vonta meg a vállát Ruby.
- Van valaki, akit fel szeretnék hívni, de ez egy távolsági hívás és csak ott lehet intézni.
- Oh, jól van, akkor gyere velünk. – Ruby jóvá hagyta.
- Akkor, nem lehetne, - Weiss is kifogásolt valamit. – hogy inkább te mész Yang-el? Végül is, ő a nővéred. – Weiss kissé zavarba jött, egyértelművé téve, hogy ő szeretett volna Neptune-al menni, aki viszont nagyon feszélyezve érezte magát Yang társaságában.
- Miért mondod ezt?
- Mármint… Neptune jöhetne inkább velem. – Erre a kijelentésre Ruby csak elnevette magát, egyáltalán nem értve, hogy a fehér hajú csapattársa bele volt zúgva Neptune-ba és Lynda segítségével húzni kezdte. – De… - Nem volt kifogás, mennie kellett.
- Ti ketten nővérek vagytok? – Ez volt Lance megjegyzése, miközben végig mérte Ruby-t és Yang-et.
- Ja.
- Csak mert nem nagyon hasonlítotok.
- Erről majd később. – Yang és a csapat többi része elhagyta a szobát és a dolgukra indultak.
A KÁR-torony, vagy más néven, a Kontinentális Átviteli Rendszer tornya egy monumentális és hatalmas építmény volt. Egy nagy, henger formájú torony, amit 4 oldalról két kisebb torony tartott egyensúlyban. A bejárat előtt egy kisebb park volt, fákkal, füves résszel, de az út egy viadukt felé vezetett, ami körül 4 kis tavacska volt, amik mellett padokra lehetett leülni.
Összesen 4 KÁR-torony létezett Remnant szerte, amik a kommunikációs technológia csúcsa, hiszen forradalmi áttörés volt, amikor Atlas-i tudósok megépítették az elsőt. A KÁR-tornyok segítségével Remnant 4 királysága képes kommunikálni egymással és a cserediákok könnyebben tudnak beszélgetni az otthon lévő rokonaikkal.
- Hű! – Ruby teljesen izgalomba jött a torony láttán. – El is felejtettem, milyen nagy a KÁR-torony közelről!
- Odahaza nem látni ilyet. – Lynda sem leplezte az izgatottságát. – Biztos sokan elférnek benne.
- Látnotok kéne az Atlas-it. – Hencegett Weiss.
- Az volt az első, igaz?
- Helyes. Atlas fejlesztette ki a Kontinentális Átviteli Rendszert, hogy a 4 királyság képes legyen kommunikálni egymással. A háború után ez egy ajándék volt a világnak.
- Unalmas! – Lynda csak megbökte a Jégkirálynőt, amin Ruby csak nevetett egyet.
- Uh, „nézzetek rám, Weiss vagyok, tudok dolgokat és gazdag vagyok." – Imitálta Weiss-t, amit nagyon nem értékelt.
- Csak irigyek vagytok. Emellett, csak azért vagyunk itt, mert Ruby annyira látni akarta a tornyot és Lynda intézni akart egy távolsági hívást. A könyvtárból is indíthattuk volna azt a hívást.
- De magából a KÁR-toronyból annyival izgalmasabb! – Ruby izgatottan elővette a Scroll-ját. – Csinálok is egy képet… - Ügyetlen volt és elejtette.
Egy lány elé esett, fekete cipőt, fekete nadrágot, zöld csíkokkal ellátva a két oldalt, egy bézs színű, egybe részes, kantáros felsőt és egy világosszürke blúzt viselt. Narancsszínű haja volt, aminek a hátulját egy rózsaszín masnival kötött meg és zöld szemei voltak. Felvette Ruby elejtett Scroll-ját és visszaadta neki.
- Ezt elejtetted.
- Penny?! – Ruby és Weiss megdöbbentek.
- Ő ki? – Lynda nem ismerte.
- Ő az a lány, aki megmentette Blake-t, Sunt és Ruby-t a kikötőnél. – Magyarázta Weiss.
- Tényleg képes lézersugarakat lőni?! – Lynda nagyon látni akarta, de Penny nagyon ideges lett.
- Hol voltál?! – Ruby inkább mérges volt, amiért hetek óta nem is hallatott magáról. – A kikötőben történtek óta nem is hallottunk felőled!
- Sajnálom, - Penny úgy csinált, mint aki nem is ismeri Ruby-t. – de azt hiszem, össze vagy zavarodva. – Csuklott egyet. – Öhm… mennem kell! – Ezzel megfordult és elfutott.
- Na ez mi volt? – Érdeklődött Weiss.
- Fura lány. – Lynda csak megrázta a fejét.
- Nem tudom, de kiderítem. – Penny után ment. – Ti intézzétek el a hívásotokat, csatlakozom hozzátok később.
- Várj! – Weiss hiába próbálta megállítani, Ruby-nak már hűlt helye volt.
- Akkor, intézzük el amiért idejöttünk. – Lynda csak a vállára tette a kezét.
A KÁR-torony belülről még nagyobbnak tűnt. Olyan volt, mint egy hatalmas kupola, tele padokkal és monitorokkal, amiknek a többségénél emberek ültek, hogy video-chat-eljenek a barátaikkal és rokonaikkal. Több tucat emelettel rendelkezett és több száz kommunikációs készülék volt található a toronyban, de Weiss és Lynda távolsági hívást mentek intézni, amikhez a nagy teljesítményű készülékeket kellett használni.
- Ez aztán jó nagy! – Lynda nem győzött csodálkozni még mindig az épület méretén.
- Egy nap, ha majd levizsgázunk, eljöhetsz és megnézheted az Atlas-it is. Az aztán tényleg nagy.
- Szavadon foglak, Jégkirálynő.
Egy felvonóval kellett felmenniük a magasabb emeletre.
- Üdvözlöm önöket a KÁR-toronyban. – Egy női hang szólalt meg a liftben lévő rádióból. – Hogyan segíthetek?
- A távolsági kommunikációs szobába szeretnénk menni, kérem. – Válaszolt Weiss.
- Természetesen. Kérem a Scroll-jukat csatlakoztassák a terminálba, hogy azonosíthassuk a személyijüket. – Weiss és Lynda így is tettek, a számítógép dolgozott. – Tökéletes, köszönöm, Ms. Schee és Ms. Dawn. – A felvonó el is indult, Weiss örült neki, de Lynda, úgy érezte, mintha egy hullámvasúton ülne.
Amint kiléptek egy relatívan kisebb, de még így is elég nagy terembe értek, ahol virtuálisan ki volt vetítve egy monitorra a 4 királyság szimbóluma. Ez a terem is tele volt terminálokkal, körbe az ablakok körül és legalább egy tucat a terem közepén. Néhányan itt is beszélgettek barátokkal és rokonokkal. Az adminisztrátor pultjához mentek, de nem volt ott senki.
- Helló? – Lynda próbált keresni egy alkalmazottszerűséget, de nem volt itt senki. Hirtelen, egy holografikus nő jelent meg.
- Üdvözlöm önöket a Beacon-i Kontinentális Átviteli Rendszer torony távolsági szobájában. Hogyan segíthetek?
- Szeretnék egy hívást intézni a Schnee Dust Vállalat felső vezetőségéhez, Atlas-ba. – Felelte Weiss, mire a nő máris pötyögni kezdett.
- Máris, a 3-mas terminálon elindíthatja a hívást.
- Köszönöm. – Weiss már ment is a termináljához, de Lynda került sorra.
- Üdvözlöm a Beacon-i Kontinentális Átviteli Rendszer torony távolsági szobájában. Hogyan segíthetek? – A nő Lynda felé fordult.
- Oh… - Kissé ideges volt, hiszen még sohasem használt távolsági kommunikációs rendszert. – igen… Öhm… tudnának intézni egy hívást Menagerie-be, - Elővette a Scroll-ját és egy azonosítót mutatott. – erre a Scroll-ra?
- Máris, a 7-es terminálon elindíthatja a hívást.
Lynda máris pásztázni kezdte a termet, remélve, hogy kiszúrja a 7-es terminált. Meg is lett az hamar a terem túloldalán, eléggé összevissza voltak a számok. Leült a terminál elé és kissé szorongva próbálta megfejteni, hogyan is működhet, vagy mit kellene megnyomnia.
„Oké, csak nem olyan nehéz.", gondolkodott, de meglátta a „Hívás indítása" gombot és megnyomta azt. Látni lehetett a monitoron, hogy a hívás elindult, néhány másodperc után fogadták is.
- Helló, ki a… Lynda?! – Egy másik lány faunus jelent meg a képernyőn, rövid, sötétlila haja volt, de kilátszott belőle a barna farkas füle, ami arra engedett következtetni, hogy nem a lila volt az eredeti hajszíne, csak festette. Kék szemei voltak, de a bal alatt egy fekete félholdas tetoválás volt látható. – Csajszi, hogy tudtál felhívni?! Azt mondtad, a nyárig nem jössz haza és hívni sem tudsz!
- Szia, Luna. Az akadémián összetalálkoztam egy gazdag csajjal, aki elhozott. – Lynda örült, hogy újra láthatja a barátnőjét. – Nem tudom, hogy mikor tudlak legközelebb hívni.
- Oh, az nem király. – Luna kissé letört, bár próbált felvidulni. – De az igen, hogy most látlak!
- Hogy van Monty? – Hirtelen, mintha Luna csak most kapott volna észbe.
- Tényleg! – Elfordult a kamerától és kiabálni kezdett. - Monty! Gyere gyorsan! A nővéred beszélni akar veled! Mindjárt itt lesz.
- Lynda! – Egy kisfiú izgatott hangját lehetett hallani a háttérből és egyre csak közeledett. – Tényleg te vagy az?! – Egy rövid, fehér hajú, 12 éves kisfiú jelent meg a képernyőn, ugyanolyan fehér kutyafülei voltak, mint Lynda-nak és a szemei is sárga színűek voltak. Egyértelműen a testvére volt.
- Hé, kicsi. Mi a helyzet odahaza?
- Sok a munka és hiányzol, tesó. – Kicsit elszontyolodott, de sikerült újra izgalomba hoznia magát. – Vadásznő vagy már, ugye?! Gondolom, kinyírtál már egy csomó Grimm-t!
- Monty, Lynda még nem Vadásznő, csak tanuló. 4 év képzés után lehet valakiből Vadász vagy Vadásznő.
- Oh ne má'! Azt mondtad, a nyáron hazajössz! Nem volt szó 4 évről!
- Monty, hazamegyek a nyáron, de majd ősszel vissza kell jönnöm, a következő évre.
- Ja, értem. Te is egy olyan csapatba kerültél, mint a Vadászok többsége?
- Igen, egy négy fős csapatba.
- Mi a csapat neve? – Érdeklődött Luna.
- Hát… - Lynda kicsit hezitált megmondani a csapata nevét. – A… LLMM csapat. – A képernyő túloldalán csak pislogtak.
- Ez elég béna. – Monty nem rejtette véka alá a véleményét.
- Nem mi választottuk. – Lynda még mindig nem szerette a csapata nevét, ezért inkább témát váltott. – Képzeljétek, épp egy nyomozás közepén járok, a Fehér Agyar és egy ember bűnöző, Roman Torchwick nyomában.
- Hű, mint valami szuper nyomozó!
- Király vagy!
- Igen. – Lynda még szívesen beszélt volna a barátnőjével és az öccsével, de látta, hogy Weiss már végzett is és integet neki, hogy ideje indulni. – Most mennem kell, de talán még képes leszek valamikor hívni.
- Vigyázz magadra.
- Majd gyere haza egy nap.
A hívás véget ért és a képernyő elsötétedett. Lynda felállt a monitor elől és Weiss-hez ment, aki eléggé zavartnak és kissé frusztráltnak tűnt.
- Minden rendben? – Érdeklődött, de Weiss csak elrévedt a gondolataiban.
- Igen, megszereztem, amit kellett, csak… - Nem tudta mit mondhatna.
- Csak?
- Semmi, csak menjünk. – Azzal belépett a felvonóba, Lynda-val együtt és elhagyták a tornyot.
Blake, Sun, Mandy, Lance és Mike a Fehér Agyar nyomában jártak a város alsóbb negyedében, ugyanis Blake ismerte a szervezet szokásait.
- Egész biztosan itt vannak? – Érdeklődött Lance.
- Ismerem a jeleket. – Válaszolta Blake magabiztosan, miközben megtapintott három, fehér karmolásnyomot a falon.
- Hogyan fogtok ti elvegyülni? – Kérdezte Mandy, Lance-re és Mike-ra nézve.
- Nem kell aggódni, - Mike magabiztos volt és a táskájában kutakodott. – elragadó és találó álcákat hoztam.
- Álcákat? – Blake nem nagyon értette a lényeget. – Csak azért, mert álcát viselsz, meg tudunk különböztetni.
- Mi talán igen, - Sun támogatta Mike tervét. – de egy nagyobb csoportban már kevésbé.
- Miket hoztál? – Lance-nek is tetszett az ötlet.
- Parancsolj, ez a tiéd, - Egy pár mű malacfület akasztott Lance hajába. – ez meg az enyém. – Magának pedig egy pár mű kutyafület.
- Miért én kaptam a malacfület?
- Mert ez volt a legolcsóbb és mert az én álcám. Nem mellékesen, az én nevem Kevin, a tiéd Ronaldo és egy boldog, meleg pár vagyunk.
- Mi van?! Ezt most miért kell?!
- A jó hazugság ismérve, a részletekben és a megfelelő előadásban rejlik. – Komolyan úgy mondta, mintha el is hinné, hogy ez az igazság. - Egy szerető pár vagyunk, akik az nehéz anyagi helyzet miatt vesszük fontolóra, hogy csatlakozzunk a Fehér Agyarhoz, ugyanis, - Elkezdett zokogni. - a nemrégiben adoptált kisfiunk, Chedric megbetegedett és szükségünk van a pénzre a kezeléséhez.
- Szerintetek, - Sun odasúgott a két lánynak. – tudja, hogy ez csak kamu?
- Persze, hogy tudom! – Csattant fel Mike. – Mondtam, az előadás is lényeg! – Visszafordult Lance-hez. – Szóval, - Kinyújtotta a kezét, hogy fogja meg, mintha tényleg egy pár lennének. – Ronaldo?
- Kevin. – Lance hosszú hallgatás után beadta a derekát.
Egy faunus állt az ajtóban, mintha őrt állna, hozzá érkezett még néhány másik, akik szintén civilben voltak és beengedte őket, egyértelművé téve, hogy Blake jó nyomon jár. A csapatot is beengedték, adtak nekik egy-egy fehér maszkot, olyat, amilyet a Fehér Agyar emberei viselnek, majd egy folyosóra érve, egy egyenruhás Fehér Agyar katonát láttak, aki eligazította az újonnan érkezőket.
- Újoncok, jobbra.
- Amúgy, azt nem értem, - Sun végig mérte a maszkot, ami emlékeztette egy Grimm-re. – ha tényleg úgy érzik, helyes, amit tesznek, minek rejtik el az arcukat?
- Ezek szimbólumok. – Magyarázta Blake. – Az emberiség szörnynek tart minket, szóval szörny maszkot viselünk.
- Grimm maszkokat? – Sunnak nem nagyon jött be. - Elég sötét.
- Akárcsak a fickó, aki elkezdte.
- Nem valami divatos. – Mike is felvette a sajátját.
- Csupa napsugár és szivárvány veled az élet. – Sun is feltette a sajátját.
- Csak tudnám, mit akarnak ezzel elérni. – Lance maszkja is fent volt.
- Változást. – Mormogta Mandy, miközben ő is felvette a maszkját.
A terembe érve, az egész hely tele volt faunus-okkal, de két csoportra voltak osztva, bal oldalt egyenruhás katonák voltak, egyértelműen, a szervezet tagjai, míg jobb oldalt civil ruhások, akik egyértelműen az újoncok.
Nagy este volt ez, mind a Fehér Agyar, mind Roman és Neo számára, hiszen Cinder végre bejelentette Roman-nek, hogy elegendő Dust-ot szerzett az elmúlt hetekben, így a tervük a második fázisba léphetett. Ehhez azonban ember erőre volt még szükség és Roman-nek a legutóbbi akciójának köszönhetően, meg is volt a terve, hogyan szerezzenek minél gyorsabban.
- Az Atlas-i hadsereg érkezése hatalmas előnyünkre vált, Neo. – Roman épp a beszédére készült és a barátnője, Neo, izgatottan és magabiztosan bámulta a hatalmas ponyva alatt lévő hatalmas csomagot. – Még mindig alig hiszem el, hogy sikerült egyet megszerezned. – Neo csak magabiztosan megvonta a vállát és keresztbe tette a karjai, mintha ez semmiség lett volna a számára.
- Persze, hencegj csak, amennyit akarsz, olyan jó, hogy meggyógyultál. A belemet is kidolgoztam ezekkel az állatokkal, hogy ennyi Dust-ot szerezzek. – A lány vállára tette a kezét és a felemás szemeibe nézett. – Köszönöm, hogy itt vagy és segítesz nekem. Nem tudnám, mihez kezdenék nélküled. – Neo csak mosolygott, megigazította Roman nyakkendőjét és egy hajszálat vett el az arcáról.
- Persze, mindig odafigyelsz rám. – Roman fogta a kölniét, fújt egy kicsit a levegőbe és átsétált rajta.
- Hé, ha befejezted a parfümözésed, kezdhetnéd végre! – Az egyik faunus tiszt, egy nagydarab férfi szólt neki.
- Ez egy kölni, te állat! – Roman eltette a kölniét és közben Neo is dühösen méregette a nagydarab férfit. – Még kell pár perc, amíg Neo és én előkészítjük a meglepetést. Valahogy húzd az időt.
- Mégis mivel?!
- Mit tudom én! Tarts egy beszédet az elnyomásról, a szenvedésről, a célotokról… satöbbi.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon szimpatizálsz az ügyünkkel.
- Magasról teszek az ügyetekre, engem csak a jutalmam érdekel, de egyelőre közösek a céljaink.
A férfi faunus csak dühösen fújt egyet, majd kiment a tömeg elé, hogy egy kicsit húzza az időt, mert mind a katonák, mind a civil támogatók elkezdtek türelmetlenkedni. Nem volt a szavak embere, de most nem volt más, amit tehetett volna, mintsem a szívéből szólva, időt nyernie ennek az ember gengszternek.
- Köszönöm mindenkinek, hogy eljött! – Elkezdett fel-alá járkálni és beszédet tartani. – Főleg azoknak, akik először jöttek el, hogy csatlakozzanak az ügyünkhöz ma este, engedjétek meg, hogy bemutassam a legújabb bajtársunkat, aki nélkül nem tartanánk ott, ahol most. – Roman lépett elő a függöny mögül. – Biztosítok mindenkit, hogy ő a kulcsa annak, hogy elérjük a célunkat, amiért már évek óta harcolunk! – Sokan felháborodtak és választ követeltek a tömegben.
- Köszönöm! Köszönöm! – Roman úgy integetett a dühös és felháborodott tömegnek, mintha csak a rajongói lennének. Neo is előlépett a függöny mögül, bár ő inkább a háttérben maradt és onnan figyelte, ahogy Roman beszédet tart ennek a csordának. – Kérem, várjanak még a konfettikkel!
- Mit keres itt egy ember?! – Egy civil nő, kis szarvasagancsokkal a fején követelte a választ.
- Örülök, hogy megkérdezted, Szarvi! – Roman meg is adta a választ. – Én vagyok az első, aki beismeri, hogy az emberek… - Csak elmosolyodott és undorodva folytatta. – a legrosszabbak. Bár kétlem, hogy ezzel nektek bármi újat mondtam volna. – Újra magabiztos stílust vett fel. – Szóval, én megértem, miért szeretnétek minket mindannyiunkat bezárni vagy netalán… megölni. Azonban, szeretnék kitérni egy aprócska, de igencsak fontos részletre, ami talán elkerülte a figyelmeteket. Azt, hogy közös ellenségeink vannak. Nem más, mint a rendszer. Akik irányítják a dolgok menetét, azok a kapzsi mocsadékok magas helyeken, akiket csak a saját jólétük érdekel! Akik kihasználnak titeket és éhbérért halálra dolgoztatnak mindannyiótokat és cserébe mit kaptok? Diszkriminációt, kiközösítést és egy bélyeget, csak azért, mert másmilyenek vagytok! A kormány, a hadsereg és még az iskolákban is! Ezek az emberek taszítottak nyomorba titeket! – Itt érezni lehetett a haragot a hangjában. - Az ilyen emberek az én ellenségeim is! Nem többek férgeknél, akiket csak ki kéne irtani! – Elmosolyodott és nyugodt hangnemben folytatta. – Szerencsétekre, én vagyok a legjobb kártevő írtó. Elnézést a rágcsáló faunus-októl. – Csettintett egyet, mire Neo jelzett a háttérben dolgozó katonáknak, hogy emeljék fel a függönyt és vegyék le a ponyvát a csomagról, amit még ő szerzett.
Egy hatalmas harci robot volt, egy pilótafülkével, ami nem más, mint az Atlas-i hadsereg legújabb nehéz gyalogsági fegyvere, az Atlas Paladin, természetesen, a Fehér Agyar címerével ellátva. Erre a faunus tömeg éljenzésbe és tapsviharba kezdett a lenyűgöző páncéllal, fegyverrel és mérettel rendelkező gép láttán.
- Mint ahogyan hallottátok már, - Roman megpaskolta a robot lábát. – ez az Atlas-i hadsereg legújabb fegyvere, amikkel meg akarják védeni a királyságokat az összes csúnya dologtól a határokon túlról. És hála a munkáltatómnak és a munkatársamnak, - Most Neo-ra kacsintott, aki csak elmosolyodott. – sikerült egyet elcsennünk és hamarosan még többet fogunk szerezni. Nos, már sok testvéreteket átvezényeltük az új helyőrségünkre délkeletre a város határain túlra. Ha maradni akartok a város biztonságában, az rendben van, - Kissé hamisan csengett a hangja, de ezt a legtöbben észre sem vették. – de ha valóban harcolni akartok az ügyért, hogy mindketten nyereségesek legyünk, - Elővett egy szivart, meggyújtotta és beleszívott egyet. – én ezt az arzenált tudom garantálni nektek. Kérdés?
Nem volt, csak tapsvihar és lelkes éljenzés.
- Jól van, újoncok, - A nagydarab Fehér Agyar tiszt szólalt meg és két emberével egyenruhákat kezdett kiosztani az újoncok között. – csak szép sorban!
Sunnak, Blake-nek, Mandy-nek, Lance-nek és Mike-nak ki kellett jutnia valahogyan feltűnés nélkül.
- Most mi legyen? – Suttogta Sun.
- Ki kell jutnunk. – Válaszolt Blake.
- Van egy ötletem! – Mike előrelépett és előre ment a tömegben, magával húzva Lance-t. – Eltereljük Torchwick figyelmét, addig ti hátul kiosonhattok.
- Van választásom? – Lance-nek egyáltalán nem volt kedve a meleg pár színjátékhoz, de most nem volt választása.
A sorban álló tömegből a két fiú megközelítette Torchwick-ot, aki még mindig a szivarját szívta.
- Mr. Torchwick, szeretném megragadni az alkalmat, hogy elsőként mondjak köszönetet azért a kemény munkáért, amit ön és a munkatársa tettek a fajtánkért.
- Mindent a közös haszonért, termetes barátom.
- Ezenkívül, meg kell mondjam, – Mike kezet fogott Roman-el. – maga nagyon cukorfalatnak tűnik. – Roman ezen elmosolyodott és nevetett egy kicsit.
- Hízelgő, - Szívott egy újabbat a szivarjából. – de a szívem már foglalt.
- Oh, az enyém is! – Mika magához húzta Lance-t és átölelte. – Ő a vőlegényem, Ronaldo! A múlt hónapban kérte meg a kezem, nagyon romantikus volt! – Roman végig mérte a furcsa párt.
- A dundik jönnek be? – Viccelődött.
- Gyakorlatilag, Kevin belekényszerített. – Válaszolta Lance, monoton hangon.
- Ugyan már! Csak tréfálkozik! Az egymás iránt érzett szerelmünk és az örökbefogadott kisfiunk Chedric az, ami miatt kitartottunk a nehéz időkben! – Mike legyezni kezdte a szemeit, nehogy elsírja magát. Mindketten csak hallgattak, de végül Lance törte meg a csendet.
- Én nem akartam gyereket, de Kevin nagyon anya akart lenni.
Ezalatt, a csapat többi tagja, Blake, Sun és Mandy megpróbáltak kiosonni a színpad mögött, de egy emberlány az útjukat állta.
Alig volt 138cm magas, magassarkú, fehér és barna magas sarkú csizmát, barna nadrágot, sötétszürke fűzőt, amiből kilátszott a csípőjének a két oldala, egy kívülről fehér, de belülről rózsaszín frakkot, aminek a háta a térdhajlatáig ért és egy pár fekete kesztyűt viselt. A haja hosszú volt, a derekáig ért, de jobb oldalt rózsaszín, míg bal oldalt barna volt, a szeme, akárcsak a haja, felemás volt, a jobb szeme rózsaszín, míg a bal szeme barna volt. Egy fehér és rózsaszín napernyőt tartott a kezében, jelezve, hogy nem tervezi átengedni őket.
- Szerintem, ő vele van. – Viccelődött Sun.
A lány, Neo valahogy figyelmeztetni akarta Roman-t, de néma lévén, nem kiáltott és Scroll-al sem tudott üzenetet küldeni, mert a nagy zsivaj elnyomta a hangját is.
Blake-nek feltűnt, hogy Neo nem faunus és rajta kívül senki sem látta még.
- Nem lát a sötétben. – Elővette Gumbo Shroud-ot, pisztolyformában és kilőtte a biztosítékot, amitől egy pillanat alatt vaksötét lett az emberek számára, de a faunus-ok ettől még jól láttak. – Sun, Mandy, az ablakon át!
- Ne hagyjátok meglógni őket! – Lehetett hallani Roman kiabálását, aki az utolsó pillanatban kiszúrta Sunt és Blake-t.
Roman azonnal beszállt a Paladin-ba és a két menekülő Faunus felé rontott, kitörve az épület falát.
Mandy, Lance és Mike hátra maradtak egy halom menekülő civil faunus-al és persze a Fehér Agyar embereivel és persze Neo-val.
Amint a tartalék generátort bekapcsolták, a LLMM csapat tagjai levették a Grimm maszkokat, Lance és Mike a faunus jelmezeket és összegyűltek, viszont a Fehér Agyar katonái körbevették őket.
- Néhány kártevő érkezett közénk. – A nagydarab férfi tiszt egy nagy láncfűrészt kapcsolt be, valamint egy tucatnyi katona szegezett fegyvert a behatolókra.
(1) A férfi támadott, de Lance a pajzsával kivédte a támadást és elkezdte visszanyomni az ellenfelét.
Mandy az íjával lelőtt néhány katonát, de csak megsebezte őket, nem ölt meg senkit sem, miközben Mike Mi a Csudával egy halom robbanó golyót zúdított az ellenfeleire. Amint volt egy szabadideje, Mike két ujját a szájába tette és egy hangosat fütyült.
Mike-t hátulról térdhajlaton rúgták, amitől a földre esett és amikor megfordult, Neo állt felette és arcon rúgta. Azon volt, hogy bevigye a kövér fiúnak a kegyelemdöfést, de egy puffanás kíséretében, Mandy termett előtte és kivédte Neo ernyőjét a két pengéjével.
Neo elmosolyodott, kinyitotta az ernyőjét, a vállára támasztotta, az egyik térdét behajlította, előrehajolt, miközben a bal karját kinyújtotta. Mandy egy puffanással eltűnt, Neo háta mögött jelent meg, de a felemás hajú és szemű lány reflexei villámgyorsak voltak, időben megfordult és kivédte Mandy tőrjeit.
Neo vette át a kezdeményezést és meghátrálásra kényszerítette Mandy-t, aki ezúttal a feje felett jelent meg, de Neo újra kinyitotta az ernyőjét és kivédte a csapást.
Lance a Fehér Agyar tiszttel küzdött és a pengéje szikrákat hányt, ahányszor csak a férfi láncfűrésze és a kardja találkoztak egymással. Lance a pajzsával félreütötte a férfi fegyverét, de ahelyett, hogy megtántorodott volna, az pördült egyet és azon volt, hogy lecsapja Lance fejét.
Egy fehér villanás kíséretében, a láncfűrész megakadt három pengében és egy fehér hajú, kutyafülű faunus lány társult hozzá, aki megmentette Lance életét.
- Lemaradtam valamiről? – Lynda megérkezésével teljes lett a LLMM csapat létszáma.
- Lynda! Nem gondoltam volna, hogy meghallod a füttyszavam. – Mike magán kívül volt.
- Amúgy is a környéken jártam. – Lynda visszalökte a férfi láncfűrészét.
- Lynda és én elintézzük az izomagyat, - Lance kiosztotta a feladatokat. – Mike és Mandy, tiétek az a lány.
A LLMM csapat harcállásba állt és felkészült egy nagy összecsapásra, mint 4 testvér, akik vált-válnak vetve harcolnak.
- Vigyázz vele, - Figyelmeztette a csapatát Mandy. – nagyon gyors és jók a reflexei.
- Az feltűnt. – Mike tudta, ezt a lányt nem szabad alábecsülniük.
Mike beindította Mi a Csudát és egy nagy bokszkesztyű repült Neo felé, aki könnyedén kitért a csapás elől, de Mandy a háta mögött jelent meg és bevitt egy rúgást a hátába, amitől előre esett, de Neo cigánykereket vetve talpra esett és kinyitva az ernyőjét, kivédte Mandy nyilait.
Mike egy darázsrajt idézett Mi a Csudával, amik támadásba lendültek, de Neo nyitva tartotta az ernyőjét, amikben a darazsak nagyja beleakadt és eltűntek, az a néhány maradékot Neo könnyen szétvágta, miután összecsukta az ernyőt és egy gombnyomással egy penge jött ki a tetejéből.
Neo olyan gyorsan és rugalmasan mozgott, mintha csak gumiból lenne a teste, Mandy nem tudta eltalálni a nyilaival és Mike sem a támadásaival.
Egyértelmű volt, Neo csak játszik velük, a célja, hogy lemerítsék az aurájukat, hogy aztán könnyen végezhessen velük.
Lance és Lynda jobban haladtak a faunus férfival, Lance a pajzsával kivédte a támadásokat, miközben Lynda, akárcsak egy ragadozó állat, kiugrott Lance háta mögül és lesújtott rá, ezzel kiütve a férfit. Azonnal siettek Mike és Mandy segítségére.
A LLMM csapat teljesen körbevette Neo-t, aki ahelyett, hogy csak pánikba esett volna, csak elmosolyodott, mint aki nagyon élvezi a jelenlegi helyzetet, ügyet sem vetve arra, hogy teljesen körbevették.
Lance támadott először, akinek könnyedén és kecsesen kitért a kardja elől és bukfencezve a háta mögé került és hátba rúgta. Lynda vad és gyors támadásai is hatástalanok voltak Neo ellen, hiszen olyan fürgén mozgott, hogy Lynda meg mert volna esküdni, hogy Neo egyszerre volt két helyet és amikor már kellően összezavarodott, elgáncsolta. Mandy harmadik kísérlete, hogy teleportálva mögé kerüljön, csúfos kudarcot vallott, miután Neo alaposan kiismerte a technikáját és gyomron rúgta, mielőtt bármivel próbálkozhatott volna. Mike fegyverarzenálja sem ért sokat ellene és egy laza, könnyed mozdulattal, ágyékon rúgta a kövér fiút, aki magzatpózban esett a földre.
Neo csak mosolyogva sétált fel-alá, miután egyedül leszerelte a LLMM csapatot.
Lance még felállt és a kardját Neo-ra szegezte, a lány csak mosolyogva megfordult, az arcára az volt írva, „Akarsz még?". Elgondolkodott, vajon használja-e a Semblance-t. Az erő, amit Berserker-ként felvonultatna, biztos elég lett volna, hogy legyőzze ezt a lányt, de itt vannak a barátai és egy város közepén vannak. Ha itt használná, félő, hogy lerombolná a fél várost és a barátait is magával rántaná.
Lance inkább védekező pozíciót vett fel és előre tartva a pajzsát, lassan közelítette meg Neo-t, aki csak színlelt egy ásítást, de hirtelen, csengett egyet a Scroll-ja. Üzenete érkezett.
Amint elolvasta, kikerekedtek a szemei a rémülettől és egy szempillantás alatt, mintha ezer darabra tört volna, eltűnt.
Lance leeresztette a pajzsát, de túl korán, ugyanis, egy vékony penge szúródott át a mellkasa jobb oldalán, ami erősen vérzett és összeesett. (1)
A Fehér Agyar megmaradt emberei inkább visszavonulót fújtak, rengeteg gépjármű és repülőgép zúgás kíséretében, elhagyták az épületet.
- Ez az… - Lynda egy nyögés kíséretében felállt. – fuss csak!
- Szerintem, ne nagyon reklámozzuk, hogy így szétrúgta a hátsónkat. – Mike is felkelt.
- Örüljünk, hogy élünk. – Mandy is felállt, de Lance-re nézett, aki egy vértócsában feküdt, mozdulatlanul. – És gyorsan vigyük egy kórházba, mielőtt még elvérezne.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.