Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Közelgett a Vytal bajnokság előtti bál, aminek az előkészületével a RWBY csapat lett megbízva, így ők dekorálták ki a tornatermet, színes szalagokkal, léggömbökkel, rengeteg asztalt hoztak be, amire majd ételeket és italokat fognak tálalni és még sok más kiegészítőt, ami ahhoz kell, hogy egy emlékezetes este legyen.
Az egész iskola báli-lázban égett, a fiúk azon fáradoztak, hogy elhívják szívük hölgyét a bálba, amíg a lányok sokkal inkább a megjelenésükön dolgoztak és az egész iskola olyan volt, akár egy nyüzsgő méhkas.
Egyvalaki volt, akit egyáltalán nem izgatott az ünnepség, méghozzá Blake-t. A macska faunus lány két dolognak lett a teljes megszállottja, a Roman Torchwick utáni nyomozásnak és a legújabb őrülete, hogy a Fehér Agyar egyik embere az iskolában van.
Tudta, több faunus diák is jár az iskolába, így ez egy tű a szénakazalban, de néhány napja talált egy nyomot, ami elvezetheti őt a megoldáshoz.
3 fehér vágásnyom a LLMM csapat egyik tagjának, Lynda-nak kombinációs szekrényén. Ugyanaz a szimbólum, ami azt a gyűlést jelezte, ahol a Fehér Agyar emberei újoncokat toboroztak és találkoztak Roman Torchwick-el.
Ez persze, még kevés volt, hogy riassza a csapatát és a hatóságokat, nyomoznia kellett Lynda után, akinek köze lehet a Fehér Agyarhoz.
Szerencsére, Blake ügyesen tudott lopakodni, így nem jelentett különösebb kihívást Lynda nyomon követése. Egy teljes hétig volt a kutya faunus nyomában, de semmi gyanusat nem látott. Csak egy dolog van, amiben biztos volt, hogy egy hónappal ezelőtt, ő lehetett az, aki megtámadta a kikötőben, hiszen ugyanolyan fegyvere van, mint annak a nőnek.
- Mégis mit csinálsz?! – Lynda hangosan ráugatott a háta mögül, amikor megpróbálta feltörni a szekrényét. Blake gyorsan felpattant és megfordult, hogy a másik faunus szemébe nézhessen. A két lány sárga szemei találkoztak egymással, de egyáltalán nem hunyászkodtak meg egymástól.
- Tudom a titkodat. – Felelte Blake, hűvösen, mire Lynda egyik szemöldöke felhúzódott döbbenetében.
- Mike beszélt az öcsémről? – Lynda ökölbe szorította az egyik kezét, amivel legszívesebben a kövér fiút verte volna képen.
- Az öcsédről? – Erre Blake figyelt fel. – Nem, arról, hogy a Fehér Agyar embere vagy!
- Heh? A Fehér Agyar embere? – Lynda kicsit oldalra nézett, hogy megszemlélhesse a saját, fehér haját és megmozgatta a saját kutyafüleit. – Illenék oda, igaz? – Egy kicsit nevetgélt. – Mintha rólam szedték volna a nevüket.
- Ez neked egy vicc?! – Blake meglökte Lynda-t, aki ettől hátratántorodott és morogni kezdett. – Rengeteg ember haláláért vagytok felelősek!
- Mi a f*szról beszélsz, te borza-macska!
A veszekedésükre néhányan felfigyeltek.
- Mi folyik itt?! – A RWBY csapat másik tagja, Yang volt az első, aki közbeavatkozott, bár inkább Blake védelme volt az első, amire gondolt.
- A csapattársad megpróbálja feltörni a szekrényemet és azzal vádol, hogy a Fehér Agyar tagja vagyok! – Lynda dühösen magyarázta a történteket, kissé sértődve, amiért egyből őt gyanúsítgatják.
- Micsoda?! – Yang döbbenten fordult a csapattársa felé.
- Csak nézz a szekrényére! – Mindenki Lynda szekrényére nézett, de nem találtak ott semmi különöset. – De… az előbb…
- Blake, - Yang aggódott a csapattársáért. - az utóbbi időben egy kicsit nagyon megszállottja vagy Roman Torchwick-nak és a Fehér Agyarnak. Talán csak hallucináltál és…
- Tudom, mit láttam! – Csattant fel Blake. – Nem vagyok őrült!
- Pedig most nagyon őrülten hangzol. – Tette hozzá Lynda.
- Nem segítesz! – Szólt rá Yang.
- Mi ez a hangzavar? – A LLMM csapat másik tagja, Mandy is közbelépett.
- Blake-nek az a rögeszméje, hogy a Fehér Agyar embere vagyok! – Lynda kezdett belefáradni a vádaskodásba.
- Van egyáltalán bizonyítékod? – Mandy a csapattársa védelmére kelt, mire Blake újra vetett egy pillantást Lynda szekrényére, ahol néhány perce még tisztán látta a 3 fehér karmolásnyomot, de most semmit.
- Nincs. – Blake meghunyászkodott.
- Akkor hagyj is engem békén, ha jót akarsz magadnak! – Lynda még mindig nem bocsájtott meg Blake-nek, amit Yang sem honorált mással, mint egy dühös, vöröslő nézéssel.
- Hé, azt ajánlom, vegyél vissza, ha nem akarsz egy kivert kutya lenni!
A két lány dühösen vicsorgott egymásra, Lynda már morgott, Yang ropogtatni kezdte az ökölbe szorított ujjait és ha nem szólt volna közbe egy újabb szemlélődő, biztos egymásnak estek volna.
- Jó látni, milyen kellemes a hangulat a Beacon-i diákok között. – Emerald volt az a CMEE csapatból.
- Lynda, ül! – Kiabált rá Mandy.
- Yang, elég lesz! – Blake is visszafogta a csapattársát.
A két dühös lány lenyugodott, egy utolsó, megvető nézést váltottak, mire sarkon fordultak és az egymással ellentétes irányba mentek.
Blake egy utolsó pillantást vetett Lynda-ra, akinek a hátsó zsebéből kilógott egy fehér anyag, amin a Fehér Agyar címere volt. Megrázta a fejét és Lynda már nem volt sehol. Nem akart újabb jelenetet rendezni.
Mandy ottmaradt, miután a csetepaté alábbhagyott és a legtöbb diák ment a dolgára. Nagyon rosszul érezte magát attól, amit tenni készül és amit már tett, de nem volt választása.
- Eddig jól csináltad. – Dicsérte meg Emerald.
- Ha érdekel, én se csináltam volna jobban. – Mercury kissé egósan, de elismerte.
- Attól még nem volt könnyű. – Mandy egyáltalán nem volt büszke magára.
- Csak nem elkezdtél kötődni a csapattársaidhoz? – Mercury egy gúnyos mosollyal tette fel a kérdést, mire Mandy csak ökölbe szorította a kezeit.
– Ugye tudod, hogy ők is az ellenségeink? – Emerald is csatlakozott. – Ki kell ismernünk őket és felhasználni a képességeiket, hogy…
- Tudom, mi a dolgom! – Csattant fel Mandy. – A Fehér Agyarért teszem ezt és nem értetek!
- Csak nehogy túl érzelmes legyél. – Figyelmeztette Mercury, mire a két ember otthagyta a faunus-t.
Mandy lehajtott fejjel kullogott el a helyszínről és gondolatok sokasága kavargott a fejében.
Lance örült, hogy végre kiengedték a gyengélkedőből, szerencsére, a bál miatt elmaradtak az órák, így nem kellett egyenruhát öltenie, nyugodtan felvehette a kék farmerját és a piros pólóját. Miután elhagyta a gyengélkedőt, 5 másodperc sem telt el, mire Mike megjelent előtte.
- Beszélnünk kell! – A kövér fiú megragadta a karját és húzni kezdte.
- Miről? – Lance nem nagyon értette, mi folyik itt.
- Anyám nem tudja elküldeni az öltönyömet! – Ideges volt és feszült és ilyenkor ismét izzadni kezdett.
- És?
- A bálon ki kell öltözni!
- Akkor menj le a városba és vegyél egy újat magadnak.
- Anyám is ezt mondta, de egy, félek egyedül lemenni a városba, kettő, nem merek nyilvános helyen ruhát venni és három, nem nagyon vannak olyan helyek, ahol a méretemben árulnak öltönyt! Mindig az interneten szoktam ruhákat rendelni!
- Azt gondoltam, azért néz ki rajtad az összes ruhád, mint egy cirkuszi sátor. Ha ez megnyugtat, én sem tudtam öltönyt szerezni.
- Nem érted?! Ha nincs öltönyünk, akkor nem vehetünk részt a bálon!
A két fiú beszélgetése eléggé meddő volt megoldások területén, mire Jaune, letörve, a kezében egy gitárral kullogott feléjük a folyosón.
- Azt hiszem, én tudom a megoldást a problémátokra! – Amint meghallott egy lehetőséget, hogy segítsen a barátain, egyből felderült.
- Való… - Mielőtt Lance rákérdezhetett volna a Jaune által javasolt megoldásra, muszáj volt kiderítenie, miért volt nála egy gitár. – A gitár meg honnan van és miért?
- Hát… azt találtam, de… megpróbáltam szerenádot adni Weiss-nak, hogy elhívhassam a bálba, de lerázott.
- Azt megnéztem volna! – Nevetett Lance.
- Pontosan, milyen megoldásra gondoltál, Jaune? – Mike visszatért az eredeti beszédtémához.
- Oh, - Jaune gyorsan kapcsolt. – az öltönyre gondoltam!
- Hogy?
- Tudjátok, az egyik nővéremnek van egy különleges ruhaboltja, ami csakis kizárólag nagy termetű emberekre specializálódott.
- Komolyan?
- Igen, az Arc Nagy és Magas szabászat! – Magyarázta büszkén. - Akár még ma el is mehetünk, öltönyt nézni!
- Te egy igazi, hős lovag vagy, Jaune! – Mike teljes mértékben megkönnyebbült.
- Egy próbát megér. – Lance, ha nem is volt olyan fellélegzett, mint a kövér barátja, örült, hogy megmenekült egy kínos helyzettől.
A három fiú még aznap fel szállt egy buszra, hogy elutazzanak az említett ruhaboltba. Egy fehér táblára nagybetűkkel volt kiírva, hogy „Arc Nagy és Magas ruhabolt". Első ránézésre olyan volt, mint egy normális ruhabolt, de minden sokkal nagyobb volt. Tele volt minden X-ekkel és a legkisebb méret is legalább 3 XL volt. Egyaránt voltak férfi és női ruhadarabok, amik szintén nagy termetű emberekre voltak szabva, jókora próbababákon.
- Jó nagy próbababák. – Lance járt már párszor Vale utcáin, de ebben a boltban még sosem járt.
- És még nagyobb gatyaméretek. – Mike is csak csodálkozott.
- Elképzelni nem tudnátok, mekkora sikere lett a nővéremnek ezzel az ötlettel. – Jaune csak büszkén magyarázta. – Sok elhízott ember van Remnant szerte, akik mindig külön rendelésre készítenek maguknak olyan ruhákat, amik megfelelő méretűek. A nővérem, Blanc egy igazi úttörő volt ezen a téren.
Egy darabig még bámulták a kirakatot, de Jaune magabiztosan bevezette a két barátját az üzletbe.
- Hé, csak nem az én kisöcsém?! – Egy idősebb nő, Jaune-hoz hasonló, hosszú, szőke haja volt, amit egy fekete masnival kötött meg egy lófarokba és ugyanolyan kék szeme, akárcsak az öccsének. Fekete magas sarkú cipőt, fekete harisnyát, fekete szoknyát, fehér blúzt és fekete mellényt viselt. – Mi járatban erre, Jaunie? – Gúnyolódva megcsípte az öccse arcát, aki dühösen lerázta magáról a nővére ujjait.
- Elég legyen, Blanc! Vevőket hoztam! – Visszafordult a barátaihoz, hogy bemutassa őket. – Mike és Lance, ő a nővérem, Blanc, az Arc Nagy és Magas tulaja.
- És a Nagy és Magas Remnant-é! – Viccelődött Blanc. – Miben segíthetek?
- Iskola bál lesz és egyiküknek sincs öltönye. – Magyarázta Jaune a nővérének. – Segíteni kell nekik, hogy jól feszítsenek.
- Rajtam minden ruha jól feszül. – Tette hozzá Mike, mire az Arc testvérek és Lance is nevetett egyet.
- Van bármilyen elképzelésetek? – Blanc, mielőtt belekezdett volna, szerette volna meghallgatni a vevői véleményét. – Anyag, szín, bármi?
- Nekem jó lesz egy hagyományos, fekete zakó, nadrág, fehér ing, tudod… a szokásos.
- Megoldható. És neked, húsos táska? – Blanc Mike felé fordult.
- Lehetne, hogy én bőrnadrágot kapjak? – Érdeklődött Mike.
- NEM! – Mindhárman kapásból rávágták.
- De miért?! – Mike csak értetlenül pislogott.
- Mert neked olyan kell, ami átereszti a fingást. – Mondta Lance.
- Jól sejtem, hogy izzadós? – Blanc egy kicsit finomabban próbált rátérni a lényegre.
- Igen.
- Higgy nekem, - Blanc csak rázta a fejét és a kövér fiú vállára tette a kezét. – a bőr nem barátja a magadfajtának. Már megfordult itt sok termetes fickó, akik nem fogadták meg a tanácsomat és ennek ellenére, forró, nyári napokon bőrbe csomagolták magukat. Egyszer, előfordult, hogy az egyik hájas-babának egy nadrághoz legalább 3 tubus hintőpor és fél óra kellett, hogy felmenjen rá. A levétel volt az igazi kihívás, ugyanis, le kellett róla vágni. – Mike, ha eddig nem is, de már teljes mértékben meg lett győzve, hogy a bőr rossz választás. - Ha szeretnél időt és pénzt spórolni, akkor hallgatsz rám.
- Meggyőztél. – Mike-nak egy újabb ötlete támadt. – Sokan mondták, hogy a magas nyakú ing jól állna nekem. – A barátai és Blanc ismét csak a fejüket rázták.
- Nagyon sajnálom, - Blanc ismét a kövér fiú vállára tette a kezét és ugyanazzal az édes mosollyal folytatta. – az anyukád hazudott neked. – Mike-nak nem maradt több ötlete.
- Figyelj, - Jaune segíteni akart neki. – inkább bízd magad rá. Adj neki esélyt!
- Már rengeteg nagydarab fickót csíptem ki! – Blanc büszke volt magára.
- Komolyan, - Jaune nem győzött egyetérteni a nővérével. – a 200kg-s bácsikánkból is egy húsos Voronin Ivanovics Volkov-ot csinált!
- Ő egy jóképű színész. – Mike magabiztossága visszatért. – Jól van, de kerüljük a nagyon rikító színeket és a vízszintes csíkokat is. – Blanc arcáról lekopott a mosoly és zavartan felvonta az egyik szemöldökét.
- Vízszintes csíkok? – Lefáradtan összegörnyedt. - Most komoly? Nem győzöm ismételni magam, hogy ide jó sok termetes fickó jár. Innen csak a legjobb kinézeteddel távozhatsz. – Újra elmosolyodott. – Ezenkívül, 30 napos garancia van mindenre, feltéve, ha nem izzadsz bele, eszed le, vagy szakítod el.
- Jól sejtem, - Lance-nek megakadt a figyelme ezen a természetellenesen hosszú garancián. – hogy nem nagyon élnek ezzel?
- 3 év alatt eddig egyszer sem. Hozok pár próbadarabot, - Elindult az öltönyök felé, de félúton megállt egy süteményekkel teli asztal előtt. – addig vegyetek nyugodtan, van csokis torta, tökpite és pudingos táska. Az ikertestvérem, Bleue készítette őket a szemközti cukrászdából.
- Látjátok? – Jaune izgatottan biztatta a barátait. – A nővérem egy üzleti zseni.
Meglepő módon, mindkét fiúnak megfelelő méretű és anyagú öltönyt sikerült szereznie, még Mike-nak is, az izzadós és termetes alkata ellenére is. Egyértelműen, jól fognak kinézni a bálon.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.