Halo, elérkezett a következő rész. Kellemes olvasást kívánok.
Mike számára a hazatérés egy hatalmas csalódás volt. Arra számított, hogy örülni fog a régi, kényelmes szobájának, hogy újra olvashatja a régi képregényeit, játszhat a videó játékaival, az anyukája főz rá újra és nem kell többet kemény gyakorlatokra.
Sajnos, amikor belépett a szobájába mindent olyan unalmasnak és elavultnak talált. A képregényeiben hibajavítókkal ki volt satírozva az összes erőszakos és izgalmas rész, valamint a szövegek is át voltak írva, a videó játékai régiek és 5 éves kisgyerekeknek valók voltak, amiket már százszor végigjátszott, az étel, amit az anyja főzött neki pépes és zsíros volt, amit csak nyelni kellett.
„Ez az az édes otthon, amiről annyit álmodoztam.", Mike csalódottan gondolta, miután fel ébredt és nem tudta elhinni, hogy hiányzik neki a Beacon-i élet. Főleg a barátai, gyerekesnek és ostobának tartotta, hogy régen mennyit beszélgetett a plüss állataival, azok nem szólnak vissza és nem reagálnak úgy, mint az igazi barátai.
Felöltözött, rövid, világosszürke nadrágot, drapp pólót és fehér zoknit vett magára és kiment a fürdőszobába, de elfelejtette feltenni a szemüvegét, amit az íróasztalán felejtett. A fürdőszoba tükre előtt felvette és a látása ettől csak homályosabb lett. Megrázta a fejét, levette a szemüveget és a látása kitisztult. Tisztán látta maga körül a környezetét és ellátott messzire.
Úgy döntött, leveszi és nem hordja többet, a tükör mögött egy gyógyszertárra elegendő tabletta és pirula volt, mindegyik külön tégelyben, amiket az anyja rakott felirat nélküli, műanyag dobozokba, így sem a gyógyszerek neveit, sem a hatását nem lehetett tudni, de meg volt szabva, mikor mennyit kell bevennie. A mai napon a zöld és szürke kapszulát és a fehér, pici bogyót kellett bevennie.
Különös érzése volt, miközben nézte a gyógyszereket, hiszen Beacon-ben sokszor felejtette el bevenni a megfelelőket és sokkal jobban érezte magát azok nélkül. Úgy döntött, hogy ma sem vesz be egyet sem és inkább a zsebébe tette őket, de sajnos, nem tudta, mert a nadrágjának a zsebei be voltak varrva.
„Igen, anya nem engedi, hogy bármi legyen a zsebemben.", emlékezett rá, hogy Beacon-ben vehetett magának új ruhákat Blanc Arc-tól, Jaune egyik nővérétől, amiknek nem voltak bevarrva a zsebei és teljesen hozzászokott, hogy hordhat dolgokat a zsebében.
Kiment a nappaliba, hogy tévét nézzen és bekapcsolta a híradót.
- …a Vadászok és Vadásznők mindent elkövetnek, hogy visszafoglalják a Beacon akadémiát, de a megdermedt Wyvern testéből több száz és ezer Grimm jött elő és az irdatlan túlerejükkel szemben a Vale-i hadsereg és Vadászok tehetetlenek. Az egyetlen dolog, amit megtehettek, hogy körbe zárják Beacon-t és nem engednek senkit, se ki, se be. Óriási szerencse, hogy a horda nem indult meg Vale felé.
Csatornát váltott.
- A Beacon-i KÁR-torony elvesztése súlyos kommunikációs problémákat okozott Remnant szerte, de legfőképpen Vale-nek, hiszen képtelenek vagyunk kommunikálni a többi királysággal. A Beacon-ben lévő horda ellehetetlenít minden, a KÁR-torony megjavítására tett kísérletet
- A Vale-i tanács megszavazta, hogy korlátoznak minden légi utazást a királyságból, ami nem evakuálással kapcsolatos. A tanács úgy érzi, ezzel kísérli meggátolni, hogy a lehetséges elkövetők megszökjenek Vale-ből és amíg kézre nem kerítik őket, vagy meg nem bizonyosodunk, hogy nem tartózkodnak Vale-en belül, a korlátozás fennmarad.
- Sokan csak találgatnak, hogy ki állhat a Vytal fesztiválon történtekért. Biztosat senki sem tudhat, de azt megerősítették, hogy a Fehér Agyar egy magasrangú tisztje, Adam Taurus részt vett a támadásban és rengeteg embert, köztük civileket mészárolt le brutálisan. Minden elfogására tett kísérlet véres ellenállásba ütközött és rengeteg rendfenntartó és katonai személy esett áldozatául. Rendkívül veszélyes, akinek bármilyen információja van a hollétéről, haladéktalanul értesítse a hatóságokat.
- A következő elkövető, aki szintén felelős lehet a Vytal fesztiválon történtekért, Roman Torchwick és Neopolitan. Két hírhedt Vale-i bűnöző, akikkel már korábban is meggyűlt a baja a Vale-i hatóságoknak. A Vytal fesztivál alatt megerősítették, hogy elkötöttek egy Atlas-i anyahajót, elpusztítottak két másikat és rengeteg emberrel végeztek, miközben lebombázták Beacon védelmére törekvő katonákat és robotokat. Rendkívül veszélyesek, akinek bármilyen információja van a hollétükről, haladéktalanul értesítse a hatóságokat.
- Mike, - Egy érdes és szigorú női hang szólította meg. – megmondtam, hogy a tévén csak rajzfilmeket nézhetsz! A híradó számodra tabu! – Az anyja volt az. Nem sokban tért el Mike-től, szinte ugyanúgy nézett ki, mint ő, csak női ruhában és kisminkelve. Nem lehetett megmondani, hogy Mike volt olyan, mint az anyja fiúként, vagy az anyja volt-e olyan, mint ő nőként.
- Ne haragudj, anya, - Mike csak elrévedt a gondolataiban. – csak Beacon-ben sok mindent nézhettünk és…
- Beacon csak rossz hatással volt rád! – Az anyja rengeteg ordibált vele, amióta csak visszajött. - Tudtam, hogy hiba volt elengednem téged!
- De anya, ott szereztem barátokat, rendszeresen mozogtam és…
- Barátokat?! Akik elhagytak?! Megmondtam, hogy ez lesz! Többet nem találkozhatsz velük! – Az anyja különösen a csapatára volt dühös, hiszen úgy érezte, ők terelték rossz irányba a fiát. Még a csapat képét is elvette és elzárta.
- Hát… Mandy tényleg elárult minket, de Lynda csak az öccsét akarja meglátogatni, amíg Lance Ruby-nak és a JNPR csapatnak segít.
- Nem érdekel, mit csinálnak, a lényeg, hogy többet nem beszélhetsz velük! Itt maradsz a házban és csak akkor hagyhatod el, ha én mondom! Ezenkívül, nincs se híradó, se Scroll! Most menj a szobádba!
Mike dühösen és csalódottan ballagott a szobájába, az anyja elvette a Scroll-ját, a csapatképet és Mi a Csudát és elzárta őket. Egész életében egyedül volt, barátok nélkül, de még sosem érezte magát olyan magányosan, mint most.
A RRNJL csapat folytatta az útját Mistral felé, egy erdei úton haladva, egy térképet követve.
- Gyerünk, srácok, - Ruby izgatottan próbálta motiválni a többieket. – ha sietünk, elérjük a következő falut naplemente előtt.
- Feltéve, hogy még áll. – Jaune nem volt ilyen optimista.
- Még szép, hogy ott lesz! – Ruby próbált optimista lenni. - Ez egy elég nagy.
- És mi a neve? – Kérdezte Lance, de Ruby-nak komoly nehézséget okozott kiolvasni.
- Hi… Hi…gabna.
- Higanbana. – Javította ki Ren. – Egy jól védett falu, népszerű fogadóval.
- Ami azt jelenti, - Nora boldog volt a fogadó hallatától. – nem kell az esőben táboroznunk!
- A Mistral-i nevek olyan furák. – Lance-nek is nehézséget okoztak a falvak nevei.
- Minden rendben lesz. – Ruby magabiztos volt.
- Hát, az utóbbi időkben elég sok tüzet kaptunk, - Jaune kezdett felderülni. - de a dolgok lehetnének rosszabbak is. Például, mostanában nem nagyon láttunk Grimm-eket.
- Végre, a szerencse ránk mosolygott. – Nora is örült, hogy egy kis nyugtuk van a Grimm-ektől. – Higanbana-ba!
- HIGANBANA-BA! – Mindenkire átragatt a lány izgatottsága.
Sajnos, előbb sötétedett be és kezdett el szakadni az eső, minthogy a RRNJL csapat elért volna Higanbana-ba, de még így is örültek, hogy végre egy rendes fogadóban szállhatnak meg.
- Üdvözlöm önöket, - A recepciós köszöntötte őket. – átutazó Vadászok? – Érdeklődött.
- Öhm, igen. – Ruby idegesen előre lépett. – Öten lennénk és szobákat szeretnénk bérelni.
- Szerintem, - Csatlakozott Lance. – kettő elég lesz. Te és Nora elalszotok egyben, Ren, Jaune és én egy másikban.
- Igen, ez így jó lesz. – Jaune és Ren is egyetértett.
Ha minden alkalommal kapott volna egy Lien-t, amikor előre megmondta mi fog történni, Raven Branwen már Remnant leggazdagabb embere lenne. Hiába beszélt az ostobáknak, Chad Monroe-n kívül senki sem hallgatott rá, de a Fekete Gyalog már nem tudott mit segíteni, már nem volt a régi, így egy másik úton indult el, elhagyva a családját és a barátait, hogy kitalálja, hogyan biztosíthatja a törzse túlélését.
Évek óta nem látta sem a lányát, sem a férjét, sem a testvérét. Hihetetlen, de annyi év után, most, amikor madár alakban szelte az eget, egyetlen bizonyos személyt keresve, megrohanták az emlékek, amikor a STRQ csapat még együtt volt.
Elhessegette a múlt emlékeit, nem volt ideje nosztalgiára, tudta, merre kell repülnie és néhány perc repülés után, megtalálta. Qrow Branwen-t, az öccsét, egy Mistral-i erdőben, ahogy épp végzett egy falkányi Grimm-el. Felfigyelt rá, hogy Qrow elkerüli az utat, amin az öt fős fiatal növendékek haladnak.
Egyértelmű volt, megtisztítja az utat számukra, hogy biztonságban tudja őket, különösen a lányt, a piros köpenyben, aki kiköpött Summer Rose volt, a STRQ csapat kapitánya. Qrow nem tartott a csapattal és Raven tudta jól, miért. Madár alakban leült egy fa ágára és károgott egyet, hogy felhívja az öccse figyelmét, amit észre is vett és megismerte a nővérét madár alakban, de nem szólt hozzá semmit.
Éjszakára Qrow követte a kölyköket, de nem a fogadóba, hanem a szemben lévő kocsmába. Raven a felső, nyitott ablakon szállt be és újra felvette az emberi alakját. A hosszú, hollófekete haját és a vörös szemeit, egy pár fekete csizmát, hosszú, fekete térdzoknit, fekete harci szoknyát, fekete és sötétvörös blúzt, fekete ujjatlan kesztyűt, rajta sötét vörös páncél csuklóvédőt viselt. Az arcát egy félelmetes, Grimm koponyára emlékeztető sisakkal takarta el, amit okosabbnak talált levenni.
Leült az emeleten egy asztalhoz, egy pincérnő odament hozzá, hogy felvegye az esetleges rendelését.
- Oh, észre se vettem, hogy ön itt van. Mit hozhatok?
- Egy whisky-t, jéggel, de nem magamnak. A pultnál ülő férfinak.
- Máris, - A pincérnő izgatottan írta fel a rendelését. – talán kiszemelte magának?
- Bizonyos értelemben. – Adta a nem túl egyenes, de igaz választ.
Nem kellett hozzá sok, hogy Qrow feljöjjön az emeletre, de amint meglátta a nővérét, megállt és megvetően nézett rá.
- Szervusz, öcskös. – Köszönt Raven, egy aggasztó mosollyal. A két testvér csak farkasszemet nézett egymással.
- Raven. – Qrow egyáltalán nem volt boldog a nővére látványától, de egy széket húzott az asztalhoz, de leülni nem volt hajlandó. Raven kardja a falhoz volt támasztva, úgy, hogy ne érhesse el, ha támadni akarna, de elég közel, hogy menekülés esetén gyorsan elérhesse. A Grimm koponya maszkja az asztal közepén volt és Qrow addig nem volt hajlandó leülni, amíg Raven nem biztosítja, hogy nincs alatta fegyver. Csak megforgatta a szemét, felemelte a sisakot, megmutatva a belsejét és letette a földre. – Szóval, - Qrow már hajlandó volt leülni. – mit akarsz?
- Az ember nem látogathatja meg a családját? – Raven csak viccelődve kitárta a kezeit.
- De igen, de te nem csinálod. – Qrow az itallal a kezében felé bökött és ivott. – Mi lenne, ha a lényegre térnél? – Elmosolyodott. – Hacsak nem akarod te állni a piámat ma este. – Letette a poharat.
- Megszerezte? – Raven nem kertelt, feltette a kérdést, amit mindennél fontosabb volt tudnia. Qrow nem válaszolt, csak végig húzta az ujját a pohár szélén.
- Tudtad, hogy Yang elvesztette az egyik karját? – Raven nem volt elégedett, hogy kitért a válasz elől.
- Nem ezt…
- Költői kérdés volt. Tudom, hogy tudod. Csak egy kicsit képmutató vagy, hogy így felhoztad a családot, de úgy teszel, mintha a lányod nem is létezne.
- Megmentettem az életét.
- Egyszer, azt is csak azért, mert megígérted. – Qrow csak megforgatta a szemeit. – Az év anyja. – Újra az italáért nyúlt, de Raven elkapta a kezét, felállt és az öccse szemébe nézett, Raven szemei élénk vörösek voltak, míg Qrow-é valamivel fakóbbak.
- Megmondtam. – Raven a másik kezét dühösen ökölbe szorította a másik kezét. – Előre megmondtam, hogy Beacon el fog bukni és megtörtént. Előre megmondtam, hogy Ozpin veszíteni fog és vesztett. Most mondd meg, Salem megszerezte?
- Azt hittem, nem érdekel téged ez a dolog.
- Csak tudni akarom, - Raven tekintete már nem dühös, hanem aggódó volt. – mivel állunk szemben.
- És „mi" alatt, kikre célzol? – Qrow csak lenézően elmosolyodott, mire Raven, legszívesebben beverte volna a testvére képét, de eleresztette és visszaült.
- Vissza kéne jönnöd, Raven. – Qrow végre felemelhette a poharát. – Az egyetlen esély, hogy legyőzzük őt, ha összefogunk. Mindannyian.
- Te hagytál el minket! A törzs nevelt fel minket. Te pedig hátat fordítottál nekünk.
- Gyilkosok és tolvajok voltak. – Qrow lehajtotta az italát.
- A családunk voltak.
- Elég fura az értelmezésed a családdal kapcsolatban. – Raven dühösen felállt és kihúzta magát.
- Már én vezetem a törzset! És vezérként mindent meg fogok tenni, hogy biztosítsam a túlélését.
- Igen, tudom. Shion faluja is megtudta.
- A gyenge hullik, az erős marad. Ez a természet törvénye.
- Hát, valaki nagyon erős lehet az oldaladon. Láttam a károkat. – Raven csak elfordult.
- Nem számítottunk rá, hogy a Grimm-ek ilyen gyorsan reagálnak.
- Nem a Grimm-ekről beszélek. És nem is rólad.
- Ha nem tudod, hol az ereklye, - Raven felvette a sisakját a földről és az asztalra tette, de nem engedte el. – akkor nincs miről beszélnünk. – Qrow is a sisakra tette a kezét, megakadályozva, hogy Raven elmenjen.
- Azt se tudom, hol van a Tavasz Hajadon. Ha te igen, akkor el kell mondanod.
- És - Raven a másik kezével is megragadta a sisakját és kihúzta Qrow keze alól. – miért mondanám el?
- Mert nélküle mindannyian meg fogunk halni.
- Hm, - Raven csak elmosolyodott. – és „mi" alatt, kire is célzol pontosan?
Raven felvette a sisakját, magához vette a kardját, egyetlen vágással nyitott egy vörös és fekete térkaput, amin átment. Qrow okosabbnak tartotta, ha nem követi. Egy üveg törés hangra lett figyelmes, a pincérnő, aki hozta az italokat, félelmében elejtette a tálcát, ahogy meglátta, Raven portálját becsukódni.
- Hozhat még egy ilyet.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.