Halo, elérkezett a következő fejezet. Kellemes olvasást kívánok. Tudom, egy kicsit rövidre sikerült, de most csak ennyit sikerült.
A helyzet nem volt jó kilátásban, hiszen Qrow már gyakorlatilag a halálán volt, a kölykök, akiket kísért összetákoltak neki egy hordágyat, amin könnyebben tudták vinni, de ha nem kap orvosi kezelést, biztosan meg fog halni.
Habár Raven már nem igazán tekintett rá családtagként, rengeteg dolgot akarna kiszedni belőle, sajnos, múlt éjjel nem árult el eleget a tábortűznél és nem tudhatja, hogy Salem megszerezte-e a Beacon-i ereklyét, ezért a holló formájában követte őket, hátha Qrow még elárulja.
Sajnos, ebben az állapotban esélytelen, hogy még valaha kiszedje belőle, az egyetlen dolog, ami segíthet, ha ezek a kölykök, köztük Summer lánya idejében elviszik egy kórházba, Mistral-ban. Addig is, jobbnak látta, ha velük tart és vigyáz rájuk.
- Nézzétek, - Az alacsony, vörös hajú lány a pöröllyel, a neve Nora, észrevette a tábla jelzését. – Mistral! Jó úton vagyunk!
Raven nem volt biztos benne, hogy segíthetne nekik, hiszen Mistral felé át kell kelni több kilométernyi hegyvidéken, ami tele van Grimm-ekkel, Qrow biztos nem élné túl az utat.
Döbbenetére, a csapat úgy döntött, hogy szét válnak, ami egy borzasztóan ostoba döntés volt, főleg, hogy a csapat egyik fele Qrow-t Kuroyuri felé viszik, egy olyan város felé, amit évtizedekkel ezelőtt leromboltak a Grimm-ek és kifosztottak a banditák, míg a csapat másik fele Mistral felé veszi az irányt, hogy segítséget hívjanak.
„Nem fognak időben odaérni.", Raven biztos volt abban, hogy a két fiatal nem fog időben Mistral-ba érni és ha mégis, a segítség már túl későn fog érkezni és azt is tudta, hogy Kuroyuri-ban sem fognak gyógyszereket találni. De legalább tudta, hogy a csapat, ami Qrow-t viszi, ott fog maradni Kuroyuri-ban.
Raven kitárta a szárnyait és repülni kezdett a széllel, át a hegyvidéken, egyenesen Mistral felé. Elrepült Ren és Nora felett, akik figyelemre sem méltatták és folytatták az útjukat a hegyvidék felé.
„Nálatok gyorsabb leszek."
Szerencsére, Mistral valóban nem volt olyan messze, amint megközelítette a város határát, visszaváltozott az emberi alakjába és úgy lépett ki az útra. Szerencsére, a városban már volt térerő a Scroll-ján, így hívhatott segítséget.
- Halló, itt a Mistral-i Hegyimentő és Utazóvédelem szolgálat. – Szólalt meg egy hang a diszpécseren.
- Egy csapat fiatal és a egy Vadász csapdába esett, Kuroyuri romjainál gyűltek össze és az egyikük egy súlyos mérgezést szedett össze. Nagyon sürgős, kérem igyekezzenek.
- Kiküldünk két járőr repülőt, hogy nézzenek utána.
- Köszönöm.
Azzal letette a Scroll és az ég felé nézett, amerre Kuroyuri található.
„Örülhetsz, öcskös, megmentettem az életed."
Több heti rehabilitáció után, Cinder egyre erősebb és magabiztosabb az új Grimm karjával, amit egyre inkább a sajátjának érzett. A nap nagyrészét egy kerek, gyertyákkal kivilágított helységben töltötte, ahova megállás nélkül özönlöttek a Grimm-ek, de ő, a Hajadon erejével, amit az új karjával is képes volt használni, sorra pusztította el őket a tűz és üveg erejével.
A végtelenségig természetesen ő sem bírta és több óra intenzív edzés után már térdre rogyott és lihegett, de egy gorilla Grimm kihasználta a lehetőséget, hogy rávesse magát, de Cinder összeszedte minden erejét és egy nagy tűzsugárral elpusztította.
Végleg nem bírta tovább és lihegve a földre térdelt.
- Elég volt! – Salem leállította, de eléggé csalódott volt és Cinder ezt érezte is. – Azt hittem, te erőt akarsz! Talán hazudtál?! – Cinder, mivel még mindig nem tudott beszélni, csak megrázta a fejét. – Akkor ne fogd vissza magad!
- Megengedi, hogy segítsek? – Egy önelégült és magabiztos férfihang szólt közbe. Roman, aki csak forgatta Melodic Cludgel-t az egyik ujján és Neo pedig csak egy kézzel támaszkodott Hush-on.
- Mit forgatsz a fejedben, Roman? – Salem nem nézett Roman-re, még mindig Cinder-t figyelte, aki csak megvetéssel bámult a férfira és a kis barátnőjére.
- Csak arra, - Roman abbahagyta a botja forgatását és Cinder-re tartotta. – hogy egy edzőpartner segíthetne a fejlődésében. – Salem csak elmosolyodott és a két legújabb emberére nézett.
- Magadra és Neopolitan-ra gondolsz, ugye?
- Ugyan, - Roman csak előre lépett és rászegezte Melodic Cludgel-t Cinder-re. – fogjuk fel játékként.
Bumm
Meghúzta a ravaszt és egy vörös tűzbomba indult Cinder felé, aki azonnal felpattant, hogy félre ugorjon, de hirtelen, egy rúgás oldalról a bordái közé vetődve a földre küldte. Neo magabiztosan mosolyogva, Hush-t a vállára illesztve sétált fel-alá.
Emerald, aki Mercury-vel csak a háttérből figyelt, azonnal Cinder segítségére akart sietni, de Salem csak felemelte a kezét, jelezve, hogy ne merészeljen közbeavatkozni.
Cinder dühösen és lihegve próbált felállni, de Neo felé ugrott és egy újabb rúgást intézett felé, de megidézett egy üvegkardot, amivel kivédte a lány támadását és visszalökte a levegőbe, de Neo, Hush-t használta, hogy lebegve körbe repüljön a kerek teremben. Cinder számára tökéletes célpont volt a lebegő lány, de egy tűzrobbanást kapott a hátába, amitől ismét a földre rogyott.
- Mi az, Cinder? – Roman csak önelégülten járkált fel-alá, az egyre csak dühösebb és dühösebb Cinder körül, aki borzasztóan megalázta, hogy ez a képességek nélküli gengszter és barátnője, aki feleakkora volt, mint ő maga, ilyen hangon beszéljen vele. – Vale-ben sokkal erősebbnek tűntél. Azt hittem, határtalan erőknek parancsolsz, hiszen alaposan rám és Neo-ra tudtál ijeszteni. – Neo földet ért és Roman-el ellentétes irányban, együtt kezdtek körözni Cinder körül. – Most nézz magadra, - Roman megállt előtte, maga elé tartva Melodic Cludgel-t és rátámaszkodva felé hajolt. – egy szánalmas nyomorék vagy, akit megcsonkított egy kislány. – Cinder ökölbe szorította a kezeit. – Gyenge vagy. – Az egy szeme sárgán világítani kezdtek. – Tehetetlen. – Egy kivert kutya, aki segítség nélkül nem képes senkire.
Ez volt a töréspont, Cinder elméjét teljesen elöntötte a harag és a gyűlölet, hogy már nem érdekelte, mennyire van kimerülve, hatalmas szélvihar támadt fel a helységben és sikerült felállnia. Roman mosolyogva hátrálni kezdett, míg Neo csak kinyitotta Hush-t és az egyre csak erősödőt szél felemelte. Cinder mindenféle segédeszköz nélkül emelkedni kezdett, fel a magasba, a szeme még mindig világított és hatalmas erőt koncentrált a két kezébe, amivel készült lesújtani erre a szemétládára. Azzal sem törődött, ha ez lesz az utolsó dolog, amit csinálni fog az életében.
Hirtelen, egy sárga villanás jelent meg Cinder körül, ami azt jelentette, hogy elfogyott az aurája, a szemében kihunyt a fény, az erő eltűnt a kezéből, a szélvihar is abbamaradt, ő pedig fájdalmasan a földre esett.
Neo, aki kikapcsolta Hush-t, zuhanni kezdett, de kitárta a karjait és egy rövid szabadesés után, Roman elkapta a két hónalja alatt és pár centire a földtől tartotta maga előtt. Roman csak nevetett, de Neo csak vidáman rámosolygott, egy „Tudtam, hogy elkapsz" nézéssel.
- Kiváló munka és előadás, Roman, Neo. – Salem csak lassan tapsolni kezdett, miközben elégedetten, a földön fekvő, teljesen kimerült és félig ájult Cinder felé sétált. – Honnan tudtad, hogy Cinder számára a harag a kulcs, hogy elsajátítsa a Hajadon erejét?
- Hm, - Roman letette Neo-t, aki adott egy csókot az arcára, majd csak kitárta a karjait. – igazából, csak jól esett kiadni az iránta táplált haragomat. – Salem arcáról lekopott a mosoly, amitől Roman és Neo csak hátráltak egy lépést, egyértelmű volt, hogy átlátott Roman hazugságán.
- Okos ember vagy, Roman Torchwick.
- Oh, - Roman csak legyintett egyet és úgy tett, mintha zavarban lenne. – még a végén elpirulok.
- Elég! – Salem dühösnek tűnt. – Te és Neopolitan…
Hirtelen egy távoli ajtó kicsapódását lehetett hallani, majd fájdalmas és szomorú zokogásra lettek figyelmesek. Egy összegörnyedt, farkát vesztett és pityergő Tyrion jött be a terembe és reszketve a földre rogyott.
- Sajnálom… - Motyogta. – Meg fog bocsájtani. Kérem… bocsásson meg. – Szomorúan a földre térdelt és lehajtotta a fejét. – Kérem.
- Tyrion? – Salem felé sétált, amitől még jobban összehúzta magát, de végül felemelte a fejét, hogy Salem-re nézhessen. – A feladatod, sikeres volt?
- Nem hiszem, hogy Piroska a zsebedben lenne. – Állt Salem mellé Roman, de Tyrion, mint aki meg sem hallotta Roman szavait, csak Salem-re nézett, de hallgatott egy darabig, majd újra lehajtotta a fejét.
- Nem. – Hirtelen újra felkapta a fejét. – De… de a remény még nem veszett el! A farkam… a fullánkjával… - Idegesen és zavarodottan próbálta menteni magát és a hiányzó farka végére mutatott. – megmérgeztem őt! – A mosolya egyszerre volt reménnyel és őrülettel teli. – Megmérgeztem Qrow-t! – Nevetett egy kicsit. – Ő nem fog több gondot okozni önnek! Nem, többet nem, erről gondoskodtam! – Majd úgy nézett Salem-re, mint egy kisgyerek az anyjára. – Ugye… ugye jó voltam?! Elégedett vagy velem?!
Salem csak fel-alá sétált előtte, majd hátat fordított neki és megszólalt.
- Az utolsó szem is lecsukódik. – Visszafordult Tyrion felé, eléggé megvető stílusban. – Csalódást okoztál nekem.
Ez úgy hatott Tyrion-ra, mint egy idegsokk, a szája remegni kezdett, a teste, mintha elernyedt volna és hangosan sírni és ordítani kezdett, de hallani lehetett, hogy egy Grimm szörny osont a háta mögé.
- Ha gondolod… - Roman, mielőtt bármit is mondhatott volna, akkora erő gyűlt össze a saját maga iránt érzett haragból, hogy egyetlen ökölcsapással a falhoz vágta a lényt.
Elővette a pengéit és a földre zuhant szörnyre vetette magát és sírva meg ordibálva legalább egy tucat szúrást vitt be neki, amitől a sírás kacagásba, majd mániákus vihogásba ment át.
Roman, Neo és az eszméletét visszanyerő Cinder csak elszörnyedve bámulták a jelenetet.
- Oké… - Roman csak megragadta a két lány vállát és lassan húzni kezdte őket kifelé a teremből. – adjunk neki egy kis időt. – Neo és Cinder is csak némán bólogattak, de Roman még vetett egy utolsó pillantást Tyrion levágott farkára. – Nem gondoltam volna, hogy Piroska ilyen kis vérszomjas lenne.
A teremből kiérve is egyre csak visszhangzott Tyrion őrült röhögése és az összes szúrás, ami egyenesen belehasít a Grimm testébe.
Hosszú utazás volt Mike számára és még nagyobb kaland, hogy szembe mert szállni az anyja akaratával, de tudta jól, hogy meg kellett tennie, hiszen a barátainak lehet, hogy szüksége van rá és ezenkívül, csak most tudta meg, hogy az apja él és halálos beteg. Szerencsére, nem kellett gyalog mennie, hiszen a nagyapja öröksége, egy legalább száz éves lakókocsi, tele régiségekkel és mindenféle gyűjthető kegytárgyakkal a rendelkezésére állt.
Az öltözéke, egy pár barna, utazó csizma, egy rövid, combközépig érő bézs nadrág, egy fehér póló, afelett egy, a nadrágjával megegyező, sokzsebes bézsszínű dzseki és egy felfedező kalap lett.
A kocsi, ha kissé poros volt, de nagyon is jó állapotban volt és egy komplett lakást rejtett. A sofőr ülés olyan volt, mint egy komplett pilóta fülke, egy kisebb konyha és étkező helység volt benne, a fürdőszobában volt egy vécé, csap, tükör és egy kétszemélyes fürdőkád és hátul pedig egy hálószoba, egy két személyes francia ággyal.
Mike, amint beindította a motort, elindult, kifelé a városból, de előtte megállt egy Burger Queen-nél, egy Taco Hell-nél, egy Mojito pizzázónál és egy VFC-nél, hogy élelmet csomagoljon, mert a szendvicsek, amiket az anyja pakolt, már az első sarok után kifogytak.
Szerencsére, a Scroll-jába letöltötte Anima térképét, így könnyen tudott navigálni az erdei utakon és néhány hét alatt gyorsan közeledett Mistral felé. Egy útelágazáshoz ért, ahol kiszállt, hogy kinyújtóztathassa a tagjait, de észrevette, hogy két tábla mutat két különböző irányba. Az egyik jobbra mutatott, Mistral felé, míg a másik egy lehetséges falu felé, Kuroyuri felé, de az régen át volt húzva egy X-el és ezenkívül, graffitivel volt ráírva, hogy "BANDITÁK".
Motorzúgást hallott a háta mögül, idegesen megfordult és az eszébe jutott, hogy Mi a Csuda a kocsiban maradt. Szerencsére, a félelme alaptalan volt, mert egy régi barát jött vele szemben, egy szép, narancs és fekete színű motoron.
- Én számítottam mindenkire, - Yang megállt Mike mellett és levette a napszemüvegét. - de rád pont nem. - Egy teljesen új szerelésben, egy pár barna csizmát, szűk, fekete farmert, narancs topot, ami kicsit szabadon hagyta a hasát, barna bőrdzsekit, egy pár barna csuklóvédőt és egy fekete, ujjatlan kesztyűt viselt, de az utóbbit csak a bal kezén.
- Mit csinálsz itt, Yang? - Mike is meglepődött a szőke lány láttán.
- Ruby után megyek Mistral-ba? Hát te?
- Én Lance után megyek Mistral-ba. - Válaszolt Mike nevetgélve. - Esetleg, mehetnénk együtt? - Mike lenézett Yang jobb karjára és látta, hogy egy sárgára festett robot karral helyettesítette az elvesztett végtagját. - Hű, az menő.
- Köszi. - Yang ökölbe szorította a mechanikus kart és úgy pózolt vele. - Életszerűbb, mint azt gondolnád.
- Akkor, - Mike kinyitott egy reteszt a lakókocsi hátulján. - tett fel a motorod és ugorj be.
- A neve Bumblebee. - Yang és Mike együtt fel tették a motort, de a lány kíváncsian nézett a lakókocsira. - Amúgy, honnan van ez a lakókocsi? Nem tűnsz lakókocsisnak, azt hittem, az anyád pincéjében élsz? - Mike kinyitotta előtte a bejárati ajtót, amin bement, ő pedig követte a lányt.
- Úgy is volt, de az már a múlt! - Mike magabiztosan a csípőjére tette a kezeit. - A sarkamra álltam és megmondtam neki, hogy már felnőtt vagyok és képes vagyok önálló döntéseket hozni!
- Szép! - Yang még egyet öklözött vele a robot karjával, de Mike fájdalmasan rázta ettől a kezét. - Ezt még gyakorolni kell.
- Igen. - Mike még a kezét fájlalva ült a volán mögé, beindította a motort és jobbra fordult, de Yang közbeszólt.
- Ne, balra menj!
- Micsoda?! - Mike a "BANDITÁK" feliratú táblára mutatott. - Arra banditák vannak, ráadásul, az a rossz irány. Mistral-ba kell mennünk.
- És mi van, ha Ruby és Lance nem értek el Mistral-ba? - Figyelmeztette Yang, ami elbizonytalanította a kövér fiút, de mielőtt megszólalhatott volna, tovább folytatta. - Ismerek valakit, aki eljuttathat közvetlenül hozzá.
- Tényleg? - Mike megbízott Yang-ben és balra fordult. - Egy barátod?
- Nem egészen. - Yang leült az anyós ülésre.
- Egy távoli rokon? Miért nem hívod fel Scroll-on?
- Nem tudom a számát és biztos vagyok benne, hogy nem venné fel, kivéve, ha akarna valamit.
- Akkor ki ő?
- Az anyám.
- Aki elhagyott titeket?
- Igen.
- Miért lenne együtt az anyád banditákkal?
- Hosszú történet. - Yang csak rákönyökölt az ablakpárkányra és támasztva a fejét nézett ki az ablakon az erdőre.
- Hát, - Mike csak markolta a kormányt. - hosszú az út.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.
(Véget ért a 4-ik évad.)