Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A csata folytatódott Haven-ben és mindenki, alig akarta elhinni, hogy Roman Torchwick volt az, aki megmentette Weiss-t egy üveglándzsától, amivel Cinder akarta kivégezni. Egy rövid szóváltás után, Roman magabiztosan, Melodic Cludgel-t a kezében szorítva, elindult Cinder felé.
Cinder csak egy gonosz mosollyal egy tűzlabdát a gengszter felé és egy robbanással csapódott be, de mindenkit, leginkább Cinder-t döbbentette meg a tény, hogy miután el ült a füst, Roman egy karcolás nélkül állt előtte.
Hirtelen, egy lila erőtér jelent meg körülötte és egyértelmű volt, hogy Mike tovább fejlődött Semblance-e volt az, ami megvédte Cinder tüzétől. Roman, amíg Cinder csak dühösen csodálkozott, lőtt egy tűzbombát Melodic Cludgel-el, amit Cinder egy üvegkarddal próbált kivédeni, de a bomba egyenesen a képébe robbant és hátra lökte.
- Kölyök, - Roman Jaune felé kiáltott. – gyere onnan!
Jaune nem nagyon értette, hogy mik lehetnek Roman valódi szándékai, de nem is volt ideje ezen gondolkodni, csak felé rohant.
- Akkor… - Weiss Myrtenaster-re támaszkodva felállt és kíváncsian nézett Roman-re. – most velünk vagy?
- Ne aggódj, Jégkirálynő, - Roman még mindig erőteljesen Cinder-re összpontosított. – ha te, én, Mackó és a Kölyök összefogunk, lehet esélyünk ellene.
- Álmodozzatok! – Cinder szeme újra lángolni kezdett, tüzet idézett az emberi kezébe és felkészült, hogy megízleltesse ezekkel az ostoba kölykökkel és az áruló Roman-el a Hajadon erejét, de valami sokkal érdekesebb dolog miatt félbe kellett hagynia a csatát.
- Weiss, - Jaune aggódva fordult a lány felé. – ugye jól vagy?
- Rendben vagyok. – Ezzel megnyugtatta a fiút és megfogta a kezét. – Neked pedig, - Roman-re nézett. – köszönöm, hogy megmentettél.
- Még nem úsztuk meg, - Roman a többiekre nézett, akik még mindig harcoltak. – szóval, ne kezdjük még egymás f*szát szopkodni.
- Mi történik? – Mike észrevette, hogy Weiss keze még mindig Jaune-éban volt, de ezenkívül, világítani kezdtek.
- Nem tudom. – Jaune nem értette miért világított a keze. – Sajnálom! – El akarta engedni Weiss kezét, de a lány tovább fogta, jelezve, hogy egyáltalán nem árt neki.
- Semmi baj, - A fény a kezéről átáradt az egész testére és kellemes érzés töltötte el. – mintha visszatérne az erőm.
Nora és Ren Neo-val harcoltak, aki könnyedén kijátszotta őket. Nora egyszerűen nem tudta eltalálni az alacsony lányt a pörölyével, állandóan kitért előle és amikor védtelen volt, több kisebb csapást vitt be neki. Ren ezzel szemben elég gyors volt, hogy tartsa magát Neo sebességéhez, de nem volt képes áttörni a védelmén.
Nora inkább távolról próbálkozott, átalakította a pörölyét gránátvetővé és két gránátot lőtt, amik rózsaszín füsttel száguldottak Neo felé, de ő csak kinyitotta Hush-t, háttal fordult a közeledő robbanószereknek és úgy tartotta Hush-t feléjük, így védve magát a robbanástól. Megfordult és Ren-el találta szembe magát, aki a pengéibe épített géppisztolyokkal nyitott tüzet, de Neo, továbbra is nyitva tartotta Hush-t, kivédte a lövéseket és megközelítette Ren-t, majd egy csapást akart bevinni, de Ren kivédte és sikeresen visszalökte Neo-t a levegőbe, aki az napernyőjével lassan leereszkedett.
Mielőtt földet érhetett volna, Nora nekirontott a pörölyével, remélve, hogy addig nem tud elugrani előle, de Neo felhúzta az alsótestét, kitérve Nora csapása elől és a pöröly végére állt, majd onnan fejbe rúgta a lányt.
Oscar ezalatt még mindig Leo-val hadakozott, az öreg, megfáradt igazgató egyszerűen nem bírta tartani a tempót a fiatal és elszánt fiúval. Ráadásul a tény, hogy Leo elsősorban távolsági fegyvert használt, nagyon megnehezítette a védekezést, amit Oscar, aki Ozpin botjával harcolt nem volt rest kihasználni.
Végül sikerült erősen fejbe vernie az igazgatót, aki fájdalmasan bukfencezett le a lépcsőn.
Lance még mindig Hazel-el harcolt, a nagydarab férfi a puszta, kalapács méretű ökleivel vette fel a harcot, amíg Lance a kardjával és a pajzsával. Lance sújtott le először, de Hazel elkapta a csuklóját, viszont Lance a pajzsával akarta felöklelni, azonban Hazel gyorsabb volt és a hatalmas öklével teljes erőből a pajzsát ütötte meg.
A csapás olyan erős volt, hogy még Lance-nek össze kellett szednie minden erejét, hogy talpon maradjon, de még így is meghátrálásra kényszerült.
„Ez a fickó erős.", lihegte magában, elképzelni nem tudta, hogy valaki képes lehet felvenni vele a harcot fizikai erőben.
Mielőtt a harc folytatódhatott volna, a lépcsőről leguruló Leo neki csapódott Hazel-nek, amitől egy kicsit hátra tántorodott, míg Leo egyenesen a földre került.
- Az a kölyök bolondot csinált belőled. - Hazel félkézzel felemelte a rémült és megvert igazgatót és dühösen leszidta.
- Ez nem egy közönséges gyerek! – Leo egyből védekezett. – Ez Ozpin! Máris reinkarnálódott!
Amint ezt kimondta, Hazel teljes sokkot és döbbenetet érezve, eleresztette Leo-t és Oscar felé nézett, aki aggódva futott oda az eszméletlen Ruby-hoz.
- Ozpin…?! – Hazel égtelen haragra gerjedt, dühösen lihegni kezdett és a nyugodt, csendes énjének nyoma sem maradt. – OZPIN! AZT HITTED, ELREJTŐZHETSZ ELŐLEM?!
- Hé! – Lance a pajzsával hátulról nekiment és a meglepetés erejével sikerült előre löknie a nagydarab, dühös férfit. – Én vagyok az ellenfeled! - Lance Ruby és Oscar elé állt, védekezőn.
- TŰNJ AZ UTAMBÓL! – Hazel egy sokkal erőteljesebb csapást mért Lance-re, aki tanulva a korábbiakból, inkább hátra ugrott, hogy kitérjen előle.
Hazel letépte magáról a kabátját és csak a fekete pólóját hagyta és a két kezével az oldalán lógó tasakokba nyúlt, amikből kettő-kettő, színtiszta, sárga villám Dust-ot vett elő.
- Fizetni fogsz, azért, amit tettél! – Még mindig Ozpin-ra koncentrált. – Meghalsz! Újra és újra! Megállás nélkül! – A négy villám Dust-ot beleszúrta a karjaiba, amitől az erei kidagadtak és sárgán világítani és szikrázni kezdtek. – ÁÁÁÁÁÁÁRRRRRRRRGGGGHHHHHHH! – Dühösen ordított.
- Mo… - Oscar magában motyogott rémülten, de nem hagyta ott Ruby-t, de nem volt benne biztos, hogy Lance-nek sok esélye lenne. – most is harcoljunk?
Megindult Oscar felé, de Lance ismét az útját állta, de Hazel már olyan erős volt a testébe ágyazott Dust-tól, hogy egyetlen ökölcsapással félreütötte Lance pajzsát, a kardját kiütötte a kezéből és teljes erővel képen verte. Ha Lance-t nem védte volna az aurája és nem viselt volna sisakot, biztos kitörte volna a nyakát, de csak hátra repült és a falnak csapódott.
Most, hogy senki sem állhat az útjába, Hazel végre Oscar-t vehette kezelésbe, aki rémülten, védekezőn emelte fel a botját, de tudva, hogy a férfi nem Ruby-t akarja, így okosabbnak látta, ha elcsalja tőle.
Amint elég közel ért, Hazel lesújtott rá, de Qrow, látva, hogy mekkora veszélyben van, félbehagyta a Raven-el vívott csatáját és a segítségére sietett. Időben felkapta a fiút és oldalra vitte. Újra elővette Harbinger-t és okosabbnak látta, ha inkább kaszává alakítja.
- Ozpin itt van?! – Cinder meg is feledkezett a saját csatájáról Roman-el és a többiekkel, miután meghallotta, Ozpin nevét.
- Ez baj? – Raven remélte, a terv még nem változik.
- Nem tudom. – Cinder nem tudta, mi legyen. – Jelenleg mi vagyunk előnyben, jobb lenne nem elpocsékolni. – Az igazgató felé fordult, aki épp most szedte össze magát. – Leo, nyisd ki a kamra ajtaját!
Leo engedelmeskedett, odarohant a pódiumot tartó, fehér márványszoborhoz, aminek a nyakában egy aranylánc volt, amiről egy kerek amulett lógott, amin egy foglalat volt és amibe egyértelműen tenni lehetett valamit. A belsőzsebéből elővette a zsebóráját, amit betett a foglalatba, amitől a nagymutatója villámgyorsan kezdett forogni, egészen addig, ami a kicsi mutató el nem érte a 12 órát, majd megállt.
A szobor süllyedni kezdett a pódiummal együtt, amire Cinder, Raven és Vernal is fellépett a pódiumra.
- Bizonyosodj meg, - Cinder még egy utolsó parancsot adott Leo-nak. – hogy Ruby-t életben hagyják. Ez nem fog sokáig tartani.
Ereszkedni kezdtek, de Raven még egy utolsó pillantást vetett a csatára és szánakozva megrázta a fejét.
„Ők hozták ezt a döntést.".
Yang volt az első, aki észrevette, ha senki sem megy utánuk, Salem megszerzi az ereklyét.
- Állítsd meg őket! – Kiáltotta Jaune, hiszen Yang volt az egyetlen, aki időben odaérhet.
Yang így is tett, rohanni kezdett, Ember Celica-val elrugaszkodott, de Mercury egy rúgással megállította.
- El akarsz oda jutni? – Emerald és Mercury felé álltak, egyértelművé téve, hogy nem szándékoznak elengedni őt. – Előbb mindannyiunkon kell túljutnod. – Használta a Semblance-ét és egy tucatnyi illúzió Mercury-t idézett meg, amivel azt sem tudta, hova támadjon először.
Egy rakéta és egy tűzgolyó robbanása kizökkentette őket Yang feltartásában, mire oldalra néztek, látták, hogy Roman és Mike adták le a lövést.
- Még mindig nagyon bosszantóak vagytok! – Roman csak feléjük szegezte Melodic Cludgel-t és egyértelmű volt, hogy Mike Mi a Csudával tüzelt.
- Azt hiszitek, megállíthattok?! – Emerald felkészült, hogy mindannyiukkal el kell, hogy bánjanak, de hirtelen, az épület belsejében egy hóvihar kezdett tombolni, Weiss visszanyerte az aurája egy részét
Hazel még mindig elszántan próbálta elkapni az Oscar testében megbúvó Ozpin-t, de a fiú folyamatosan kitért a csapásai elől.
- Nem! – Kiabált Oscar magában, majd újra kitért Hazel egy csapása elől. – Megmondtam, hogy nem! – Oldalra nézett, mintha ott lenne vele a beszélgető partnere, de ezzel figyelmetlen lett és Hazel bevitt egy ütést a gyomrába, amitől hátra repült és nekicsapódott egy gerendának. – Azt mondtad, - Nem vesztette el az eszméletét, de valamin összeveszett Ozpin-al. – meg kell vívnom a csatáimat! – Felállt és felkészült, hogy újra összecsapjon a férfival, de zavartan ismét oldalra nézett. – Ez mit jelent?! Mi baja van velünk?
- Nem mondta el a történetemet, - Hazel felé tornyosult. – ugye, fiú? Azt hittem, tisztában vagy, hogy a benned élő gonosz és köztem lévő történtekkel. – Összerakta az ökleit, felemelte a feje felé és felkészült, hogy kivégezze az előtte álló fiút. – A véred nem az én kezem fog száradni, hanem az övén.
Qrow gyorsan elé ugrott, hogy megvédje, de a csapás olyan erős volt, hogy a lökéshulláma mindkettőjüket hátralökte. Qrow felállt és összecsapott Hazel-el.
- Egyáltalán miről beszél?! – Oscar választ akart, miért akarja ez az őrülten dühös férfi megölni őt, Ozpin-al együtt. – Mi miatt van így kiakadva?!
- Mondd el, Ozpin! – Követelte Hazel, Oscar felé nézve, miközben a karjával védte ki Harbinger pengéjét. – Mondd el, hogyan ölted meg őt!
- Őt? – Oscar fejében Ozpin egyértelműen magyarázni kezdett és amíg ez történt, Oscar szomorúan és együttérzően lejjebb eresztette a botot és behunyta a szemét.
- Most már tudod! – Hazel félredobta Qrow-t és újra Oscar felé indult. – Szóval megérted, miért fogom azt tenni, amit fogok!
- Tisztában volt vele… - Oscar követelte a választ. – Tisztában volt vele, hogy milyen veszélyekkel jár Vadásznőnek lenni?! – Hazel egy pillanatra megállt, de dühösen megrázta a fejét és még mindig vért akart.
- Csak egy gyerek volt! Nem állt készen!
- Döntést hozott! – Oscar újra felemelte a botját. – Egy olyan döntést, amivel másokat helyez maga elé! – Felkészült, hogy a végsőkig harcolni fog, ezzel védelmezve a barátait. – Akárcsak én! – Hazel egy rövid szünet után válaszolt.
- Akkor a halált választottad!
Oscar csak várt, de zavartan megrázta a fejét.
- Mi van…? – A szeme egy pillanatra sárgán villant, majd becsukta azt, térdre rogyott, majd az arcvonásai megváltoztak és megvetően bámult Hazel felé, egyértelművé téve, hogy már nem Oscar irányít.
- OZPIN! – Hazel felismerte és sokkal elszántabban akarta megölni.
Ozpin sokkal gyorsabb és tapasztaltabb volt harcban, mint Oscar, így könnyebben ki tudott térni a csapásai elől, de Leo, aki lesből akarta lelőni Ozpin-t, nem akarta megkönnyíteni a dolgát.
Bumm
Egy oldalról érkező lövés kizökkentette Leo-t, majd a lövés hangja felé nézett, látva, hogy Qrow akadályozta meg, hogy kárt tegyen a fiúban. Qrow felé támadt, de Leo ki tudta védeni Harbinger-t és visszalökni Qrow-t, majd kisebb tűzlabdákkal kezdte sorozni, amiket sikeresen kivédett.
Ozpin zavartalanul folytathatta a harcát Hazel-el, aki megpróbálta agyon taposni, de Ozpin félreugrott és kétszer is sikerült fejbe vernie a botjával, amitől Hazel dühösen a földre csapott, de Ozpin ismét félreugrott és a lépcső felé vette az irányt.
Felugrott a falra, Hazel követte, hogy szét lapítsa, de Ozpin elugrott onnan a lépcső karfájára, bevitt még egy ütést az ellenfele fejébe és újra elugrott. Hazel újra támadt, Ozpin kitért, majd oldalról bevitt neki egy találatot, majd félszáz másik, kisebb csapást mért rá, majd egy utolsó nagyot, amivel hátra lökte, de talpon maradt, Ozpin előre bukfencezett, át Hazel lábai között és a botjával erősen térdhajlaton verte, amitől a nagydarab férfi a földre esett és dühösen a padlóba vert egy nagyot.
Yang kimondhatatlanul hálás volt Weiss, Mike és Roman segítségének, hiszen így sokkal hatékonyabban harcolhattak Emerald-al és Mercury-vel. Mercury Roman felé támadt és egy rúgást intézett a feje felé, de kivédte Melodic Cludgel-el, viszont Mercury pont erre számított és a másik lábával felugrott, hogy gyomron rúghassa vele Roman-t, de ő az öklével védte ki a fémlábának a rúgását.
- Mindig is egy kemény kis p*cs voltál. – Roman az öklét fájlalta a rúgástól.
- Te meg mindig is egy… - Mercury be se fejezhette a visszaszólást, mert Yang ökle egyenesen a képébe csapódott.
Yang, ha nem is bízott Roman-ben, muszáj volt elismernie, hogy a segítsége most nagyon jól jött.
Weiss újra megpróbálta megidézni egy jég teremtményt, de Emerald a láncos pengéjét, de Mike lila erőtere állta a fegyver útját és a lány csodálkozva vette észre, hogy a kövér fiú nem csak a pajzson kívül volt, de jóval távolabb vette célba Mi a Csudával és egy kisebb tűzbombát lőtt felé.
Emerald épphogy csak ki tudott térni a lövés elől és azon volt, hogy viszonozza a tüzet, de egy jégkampó rátekeredett a karjára és elhúzta a levegőbe és hozzávágta a falhoz. Amint feleszmélt, látta, hogy Weiss egy óriási, jégdarázs Grimm-et idézett meg, ami hatalmas, jeges vihart keltett a szárnya csapkodásával.
- Ruby, - Jaune odarohant a lányhoz, aki most nyerte vissza az eszméletét. – jól vagy?!
- Ren és Nora! – Ruby aggódva nézett Jaune háta mögé és miután ő is megfordult, ő is látta, hogy a csapattársai elég nagy bajban vannak.
Neo különösebb nehézség nélkül sarokba szorította Ren-t és Nora-t és azon volt, hogy kivégezze az egyiküket, amikor egy lövés eltalálta és a Semblance-ét használva, amivel egy klónt hagyott hátra, ami széttört a lövéstől, kitért.
Megfordult és bosszankodva vette észre, hogy az a kétbalkezes Jaune és Kis Piroska akadályozta meg. Jaune volt az, aki először támadt a kétkezes pallosával, de Neo könnyedén kitért az erős, de lassú csapásai elől és egy rúgással hátra lökte. Épp készült tovább támadni, amikor Ruby jelent meg előtte, a kaszájával erősen kezdte hátra szorítani Neo, de ő beakasztotta Hush kampóját Crescent Rose pengéjébe, majd rántott rajta egyet és a kasza kirepült Ruby kezéből.
Neo csak sunyin mosolygott, jól tudva, hogy Ruby a kaszája nélkül tehetetlen és úgy támadt rá, hogy nem számított különösebb ellenállásra a lány részéről, azonban súlyosan csalódott és meglepődött, amikor Ruby elkapta a karját, amivel Hush-t tartotta és bevitt neki egy ökölcsapást a képébe, majd egy rúgással hátra lökte.
Neo dühösen markolta Hush-t és elhatározta, hogy Ruby megfizet, amiért így kicselezte, de észre se vette, hogy Jaune oldalba támadja és Neo-nak újra használnia kellett a Semblance-ét, hogy kitérjen előle.
Ozpin még mindig Oscar erején felül teljesítve tért ki Hazel csapásai elől, de Leo-nak sikerült eltalálnia, ami lehetőséget adott a nagydarab férfi számára, hogy eltalálja, de Qrow időben félrelökte és feláldozta magát, hogy elviseli Hazel csapását.
Cinder, Raven és Vernal úton voltak a Tudás relikviának a kamrájához. Cinder egyre izgatottabb volt, Raven nem árult el semmit magáról, de Vernal, ahogy egyre mélyebbre kerültek, úgy vált egyre idegesebbé.
- Ideges vagy? – Kérdezte Cinder izgatottan, mire Vernal próbálta bátra állni a tekintetét. – Te vagy az első Hajadon… ki tudja mióta, aki kinyitja a kamrát. Szerintem, ez egy elég nagy dolog. – A hamis, mézes-mázos hangján folytatta. - Nem érzed megtisztelve magad?
- Nem. – Vernal próbált határozottnak tűnni, de érezni lehetett a félelmét. – Engem ez egyáltalán nem érdekel. Én csak a törzsem érdekel. A családom. Ez az erő egy teher és nem megtiszteltetés. – A szavai rettenetesen emlékeztette Raven-ére.
- Elég jól tanítottad, Raven. – Cinder nevetve fordult Raven felé, aki nem válaszolt.
Megérkeztek, a lift rácsos ajtaja kinyílt és meglátták a kamrát. A sötét, földalatti mélységben egy fa állt, aminek a virágai nem csak nem voltak kinyílva, de narancsszínűen világítottak, de a fa előtt egy sziklaemelvény állt, ami előtt egy kapu volt, aminek az ajtaja sárga, virág formájú, ismeretlen anyagból készült. A kapuhoz egy szürke folyosó vezetett, amin egy kék, széles csík volt a közepén, ami három, nagy kék kört szelt át.
- Hm, - Cinder tetszését elnyerte. – mutatósabb, mint a Beacon-i. Kíváncsi vagyok, vajon tud-e extra trükköket?
- Haladhatnánk? – Raven csak haladni akart.
- Csak utánatok. – Cinder hangja még mindig hamisan csengett, ahogy előre engedte Raven-t és Vernal-t.
Raven jelzett Vernal-nak, hogy ő menjen előre, majd Cinder-nek, mert nem volt hajlandó hátat fordítani neki. Cinder nem bánta, ő ment másodiknak, majd Raven, miután felvette a Grimm sisakját ment utolsónak.
Vernal ment középen, Raven a jobb oldalán, míg Cinder a bal oldalán, de amint az első kék kör közelébe ért, a közepén egy virág szimbólum erősen világítani kezdett, majd az egész kör, a másik kettővel és az őket átszelő csík is világítani kezdett. A fa világító virágai kinyíltak és a szirmaik hullani kezdtek. Az egyik Vernal kezében landolt, de elpárolgott.
- Jól mulatsz? – Tette fel a kérdést Cinder szórakozottan.
- Vernal, - Raven ezzel szemben szigorú volt. – koncentrálj!
- Jaj, ne már, Raven. – Cinder próbálta nyugtatni. – Hadd élvezze ki. Ez egy egyszeri alkalom az életben.
- Akkor, - Vernal, mire elérte az utolsó kört, ami előtt ott állt a sárga, világító, virág kapu, megállt. – hogy is működik?
- Csupán a Tavasz Hajadonnak kell rátennie a kezét az ajtóra és kinyílik. – Magyarázta Cinder. – Neked. – Hangsúlyozta. – És csakis neked. Utána én besétálok a kamrába, senki más és megszerzem az ereklyét. – Gyanakodva Raven felé nézett. - Világos?
- Igen. – Válaszolt Vernal.
- Nekünk ez nem számít. – Raven csak a csípőjére tette a kezét. – Csak essünk túl rajta.
- Rendben. – Cinder nyugtázta és a lány felé nézett. – Vernal, amint készen állsz.
Vernal elindult a kapuhoz, de a szíve a torkában dobogott és tudta, hogy nem fordulhat vissza. Raven csak a megfelelő pillanatra várt, tudta, hogy akkor kell levágnia Cinder-t, amint Vernal megérinti a kaput, ezért előre a kardja markolata felé nyúlt, mert Cinder még mindig csak előre nézett.
- Tudod, - Cinder megszólalt, de a hangja még mindig a szokásos, hamis volt. – oly sok történetet hallottam rólad, Raven. – Raven visszahúzta a karját, amikor látta, hogy Cinder félig felé fordult. – Azt mondják, ravasz vezér vagy, - Mosolyogva magyarázta. – hogy milyen erős vagy és milyen okos. – Vernal keze már csak egy centire lehetett a kaputól, amikor Cinder kissé csalódva nézett Raven-re. – Milyen kár, hogy ez tévedés. – Egy jeges lövedéket lőtt Raven lábára, ami elkezdte beborítani a testét.
- VERNAL… - Raven próbálta figyelmeztetni a lányt, de a jég teljesen beborította a testét és nem bírt mozdulni.
Vernal gyorsan megfordult, de valami a falhoz nyomta. Nem értette mi, hiszen Cinder még több méterre van tőle és képtelenség, hogy olyan messziről ideért volna. Amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy egy Grimm keze volt, ami hosszan ki lett nyújtva és az, ahonnan ez a szörnyeteg kar jött, az Cinder volt. Az ő saját bal karja.
A karmaival átszúrta a testét, vérezni kezdett és a fájdalom olyan nagy volt, hogy nem bírt mozogni, nem hogy ellenállni.
- Ez nem személyes, kedvesem. – Cinder a Grimm karjával fogságban tartva és maga felé húzva Vernal-t, közelebb lépdelt felé. – Csupán nem vagy méltó erre az erőre. – Amint odaért mellé, a fülébe súgott. – De én igen. – A szeme világítani kezdett, a karmai erősebben a lányba mélyesztette, amitől az hangosan felordított, majd a földre nyomta.
Raven minden erejét, a fizikait, az auráját és a Hajadon erejét is összeszedte, hogy ki törjön Cinder jegének a fogságából, amitől az elkezdett repedezni, azonban, amíg ezen munkálkodott, tehetetlenül hallgatta Vernal szenvedő ordibálását.
- Szóval, - Cinder folytatta Vernal gyötrését és kínzását. – elveszem azt, ami az enyém. – Vernal ordibálása kezdett alábbhagyni, ahogy az ellenállása is és a teste elernyedt és elájult. Cinder, miután a lány minden ellenállását megtörte, elkezdte volna kiszívni a Hajadon erőt a lányból, de hiába, semmi sem történt. – Mi… - Rémülten és döbbenten aludt ki a fény a szemében, mint aki nem érti, mi történhetett. – mi történt!? Hol az erő?!
Egy halom jégszilánk törését és csörrenését hallotta maga mögül, aminek Raven volt a forrása, ahogy kiszabadult a jegéből.
- Nem fogod megtalálni. – Levette a sisakját. – Mert nem Vernal a Tavasz Hajadon. – Kinyitotta a szemeit, amik ugyanúgy, mint Cinder-nek, világítani kezdtek, csak vörösen. – Én vagyok az!
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.