Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A harc Haven-ben még nem dőlt el, Hazel-nek kérlelhetetlenül is egy cél lebegett a szeme előtt, méghozzá Ozpin elpusztítása és ebben Leo is a segítségére volt. Amíg Ozpin-nak minden erejét és figyelmét elvonta, hogy kitérjen Hazel csapásai elől, addig Leo hátulról tudta lőni, ami rettenetesen megnehezítette a dolgát.
Kénytelen volt megállni és a botjával kivédeni Leo lövését, de ez lehetőséget adott Hazel-nek, hogy egy ökölcsapással a padlóra küldje.
- Egy gyermek arca mögé rejtőzni?! – Hazel nem könyörült meg, még akkor sem, ha Ozpin-al együtt egy olyan fiatal fiú életét veszi is el, mint Oscar-ét. – Egy ilyen szörnyet, mint te, mindenképpen meg kell állítani!
Hirtelen, oldalról egy erős pajzsfal támadta oldalba. Lance volt az, aki visszanyerte az eszméletét, felállt és Ozpin segítségére sietett. Képes volt eltolni Hazel-t néhány méterrel, de amint összeszedte magát megállította Lance-t, az öklével fentről sújtott le a pajzsára, de Lance az utolsó pillanatban átalakította a pajzsot egy nagy, szögletessé, így annak az alja csak belefúródott a padlóba.
Mielőtt feleszmélhetett volna, Hazel felé három nagy tüske fúródott ki a földbeszúrt pajzsból, amik elől csak az utolsó pillanatban tudott kitérni, Lance bal oldala felé. Sajnos a pajzs még mindig a padlóba volt szúrva, ami Lance karjához volt szíjazva, így nem tudta megmozdítani és a bal oldala, ahonnan Hazel támadt, védtelenül maradt.
Hazel ököllel verte képen Lance-t, de hála a pajzsnak, amin tartotta, képes volt talpon maradni, de a következő pillanatban, Hazel eltépte a szíjakat a karját, a jobb öklével gyomron verte, a bal karjával megragadta a sisakját, elektromosságot vezetett bele, amit Lance fémpáncélja az egész testén át vezetett és végül a padlóra nyomta.
- Hány gyermeknek kell még meghalnia miattad?! – Követelte a választ Ozpin-tól, miközben még mindig áramot vezetett Lance testébe, aki fájdalmasan kiabált közben.
A kiabálás abbamaradt és Lance testét vörös fény kezdte körbe venni, a teste és az izmai növekedésnek indultak, kinyitotta a szemeit, amik vörösen kezdtek világítani. Megragadta Hazel karját, amivel a villámokat vezette belé és egyetlen rántással a padlóra küldte.
- Valaki meg fog! – Lance csak ennyit válaszolt, mielőtt dühösen felordított és a felálló Hazel-re morgott a sisakja alatt, akinél a Berzerker formájában nagyobb lett.
Mindketten dühösen rontottak egymásnak és egyetlen ökölcsapással akarták elintézni a másikat. Habár Lance eszét teljesen elvette a harag, Hazel volt az, aki jobban meglepődött, mert a fiú, ebben az új formában sokkal erősebb volt, mint korábban és egyetlen ökölcsapással képes volt akkora erővel képen verni, hogy egyenesen a kijárati kapu felé repült, átszakította a falat és kizuhant az udvarra, ahol a Fehér Agyar katonák gyülekeztek.
- Mi folyik itt? – Kérdezte az egyik katona, kíváncsian Adam-re nézve.
- Nem a ti dolgotok! – Hazel dühösen felállt és leporolta magát.
- Nem kéne segítenünk? – Érdeklődött Mandy, de Hazel nem méltatta válaszra, csak elővett két tűz Dust-ot a zsebeiből és beleszúrta őket a karjaiba, amitől az erei, sárga helyett vörösen kezdtek világítani és a szikrák mellett még egy kis tűz is kezdett égni. – Az nem tűnik valami egészségesnek.
- Koncentráljatok! – Adam rendre utasította az embereit. – A barátaink mindjárt végeznek!
- Adam! – Egy ismerős hang kiáltott felé, mire Adam és a többiek is Haven egyik tornyának a tetejére néztek.
- Blake?
- Ő meg ki? – Hazel egyértelműen látta, hogy Adam ismeri a lányt.
- Nem a te dolgod! – Vetette oda Adam gorombán.
- Álljatok le! – Utasította őket Blake, mire a Fehér Agyar katonák és Mandy is rászegezték a fegyvereiket.
- Várjatok! – Adam megállította őket, felnézett Blake-re és nevetni kezdett. – Belegondolva, hogy mennyi mindenen mentem keresztül, hogy megtaláljalak… erre te adod fel saját magadat?
- Amit tesztek, - Blake szóra sem méltatta Adam-et. – az nem a faunus-ok érdekeit szolgálja! Hagyjátok abba, tegyétek le a fegyvert és megoldhatjuk ezt békésen!
- Tévedsz, Blake. – Adam csak magabiztosan előre lépett. – És nem állíthatsz meg minket.
- Nem! – Blake Adam állítását támasztotta alá. – Egyedül biztos nem!
- Épp ezért, nem egyedül jött! – Haven bejárata felől valaki más hangját lehetett hallani, mire Adam és a Fehér Agyar katonák a hang irányába fordultak.
Sun volt az és egy egész sereg, felfegyverzett faunus menetelt be az akadémia udvarába. Habár civil ruhát viseltek, a fegyvereiken és a pajzsaikon a Fehér Agyar régi címere, egy fehér párduc fej, egy fehér kör volt.
- Micsoda?! – Adam nem értette, szenttül meg volt győződve, hogy Remnan-t összes faunus-a őt támogatja, erre egy másik csapatnyi felfegyverzett faunus jött az akadémia másik bejárata felől. – Kik vagytok?! – Követelte a választ.
- A fivéreitek és nővéreitek! – A másik csapat élén Ghira állt.
- Manta?! – Az egyik katona leeresztette a fegyverét, ahogy megismerte a barátját a milícia soraiban.
- Kérlek, - A kos faunus fiú nem akart harcolni a barátjával. – álljatok le.
A Fehér Agyar katonák leeresztették a fegyvereiket, egyértelműen nem akartak harcolni a saját fajtájukkal.
- Adam, - Mandy is leeresztette az íját. – talán…
- Ne hagyjátok, hogy megtévesszenek minket! – Adam volt az egyetlen, aki még mindig a harcot kereste. – Ők az ellenségeink és nem hagyhatjuk, hogy tönkre tegyék…
Egy pittyenést lehetett hallani az iskola mögül, majd reflektorfények jelentek meg és repülő zúgása csatlakozott hozzá.
- Adam Taurus, - Egy női hang szólalt meg hangosbemondóval. – itt a Mistral-i rendőrség! Tegyétek le a fegyvereiteket és adjátok meg magatokat békésen! – Több repülő jelent meg az égen és körbevették az akadémiát.
- Már tönkre is tették. – Tette hozzá Mandy szarkasztikusan.
- Hogy?! – Adam dühös volt és a haragja minden forrása Blake volt, aki leugrott a tetőről. – Hogy csináltad ezt?!
- Adam, - Blake csak néhány méterre volt tőle, de nem érzett félelmet, se semmi mást. – vége van.
Adam körbenézett, látva, hogy az akadémia udvara teljesen megtelt a Fehér Agyar milícia tagjaival és Mistral-i rendőrökkel. A csatát elvesztették, nem lettek volna képesek kiverekedni magukat ebből a helyzetből.
- Adam, - Mandy felfeszítette az íját és célpontot keresett. – mi a terv?!
- Akkor, - Adam elővette a detonátort a zsebéből. – mindannyiunknak vége. – Megnyomta a gombot.
- Várj! – A többi katona, Mandy kivételével megrémült és összehúzták magukat, reménytelenül felkészülve a robbanásra.
- Mit művelsz?! – Az egyik katona, miután nem történt semmi, dühösen kérdőre vonta a vezérét. – Meg akarsz öletni minket?! – Adam csak megragadta a katona gallérját és teli tüdőből ordítani kezdett.
- AZ EMBERISÉGNEK MEG KELL FIZETNIE AZÉRT, AMIT VELÜNK TETT!
- Drasztikus! – Mandy sem örült, hogy Adam ilyen könnyen feláldozta volna a többiekkel együtt. – De legalább magunkkal vittük volna őket! – A katonák közül ő volt az egyetlen, aki még Adam mellett volt.
- Mellénk állt néhány korábbi embered, - Folytatta Blake, mire Luna lépett előre, akiről Adam már tudta, hogy oldalt váltott és pontosan tudta, mik a tervei. - akik tudták, hogy több robbanószered is van, amikkel az akadémiát akartad felrobbantani. És amint ideértünk, az egyikük hatástalanította is őket.
A KÁR-torony bejárata mellől Ilia jött elő, a bőrét sötétlilára változtatva, de amint a tömeg rá figyelt, kikapcsolta az álcáját és felemelte a hatástalanított bombák vezetékeit.
- Vesztettünk, Adam. – Mandy belátta, hogy értelmetlen lenne tovább harcolni. – Menekülnünk kell.
- Grrr, - Adam dühösen eldobta a detonátort és Hazel felé fordult. – mit csináljunk?!
- Ez, - Hazel csak mosta kezeit és egyértelműen kijelentette, hogy nem fog segíteni Adam-nek és Mandy-nek. – a ti dolgotok és nem az enyém. Oldjátok meg.
- Megmondtam, Adam. – Blake szólt hozzá, mire Adam haragosan fordult felé. – Vége van.
Adam nem fogadta el ezt a sértést, akár egy feldühödött bika, Blake-re rontott és a kardja, Wilt egyetlen vágásával akarta kivégezni, de Blake a Semblance-ével kitért a csapás elől, az oldalánál jelent meg, egy szempillantás alatt összekulcsolta a kezeit a feje felett és így verte képen Adam-et, aki az ütéstől a földre esett.
- Megölni őket! – Adta ki a parancsot, mire feleszmélt.
A megmaradt Fehér Agyar katonák tüzet nyitottak, mire a milícia és a rendőrség is viszonozta a tüzet, amitől egy komoly tűzharc alakult ki az akadémia udvarán.
Hazel felkészült, hogy csatlakozzon a harchoz, de hirtelen egy hatalmas, jégfullánk szórta át a testét, ami egy jégkötél végét képezte, majd visszarántotta őt az akadémiára. Amint feleszmélt, látta, hogy Weiss hatalmas, jég Lancer-e még mindig aktív volt és azzal keserítette meg az ő és Emerald napját.
Jaune és Ruby még mindig Neo-val hadakoztak, de amin Nora és Ren visszanyerte az eszméletüket, már 4-en voltak egy ellen, de Neo-t ez egyáltalán nem zavarta. Készen állt akár mind a 4-ükkel megküzdeni, de az ablakokon át beszűrődött a rendőrségi repülők reflektor fénye, ami egyértelművé tette, hogy kifutottak az időből.
Lance a berzerker módjában féktelen tombolásra készült az akadémián belül, de szerencsére Qrow-nak sikerült összeszednie magát, elővette a távirányítót, amit még Chad adott neki Beacon-ben és megnyomta rajta a gombot, ami aktiválta a chipet Lance fejében, ami elektromos sugárzást bocsájtott ki, ezáltal olyan fájdalmat okozott neki, amit még berzerker formában sem tudott elviselni, térdre rogyott, a teste elkezdett összemenni és a vörös fény, ami körbe vette a testét kialudt és a szemei is visszaváltoztak kékké, mielőtt elájulhatott volna.
Emerald, Mercury és Neo Hazel-hez vonultak vissza a csatából és észrevették, hogy komoly a túlerő veszélye.
A RWBY csapat teljesen megszeppent, amikor az akadémia betört ajtajában meglátták a régóta elveszett társukat, Blake-et.
- Yang? – A szőke lány volt a legmeglepettebb és talán a legboldogabb, hogy újra láthatja a macska faunus társát.
- Yang, - Nem volt idő az újra egyesülésre, mert Ruby, látva, hogy Salem emberei őrizetlenül hagyták a kamra bejáratát, itt volt a lehetőség, hogy egyikük, Yang, mivel csak neki volt elég ereje hozzá, hogy lejusson. – menj!
Yang nem hezitált és rohanni kezdett.
- Nem! – Emerald megpróbálta elkapni, de egy lila erőtér, amit Mike idézett csapdába ejtette és nem tudta áttörni.
- Azt már… - Mercury már majdnem elkapta Yang mechanikus karját, de hirtelen, Roman kilőtte Melodic Cludgel kampóját, beakadt a karjába és hátra rántotta.
A következő, aki az útját állta az Neo volt, aki jól emlékezett, milyen könnyedén elverte a vonaton és örült, hogy újra megteheti. Előre szegezte Hush-t, de egy lövést hallott a távolból és kénytelen volt használni a Semblance-ét, hogy kitérjen Ruby lövése elől, de ezzel még nem adta fel, mert ezúttal Yang felett jelent meg, de Weiss Lancer királynője elkapta és oldalra lökte.
Yang előtt szabad volt az út a kamráig és leugrott a felvonó alagútjába, majd Weiss egy jégfallal zárta le a járatot.
Cinder egyszerre érzett haragot és csodálatot Raven iránt, aki tökéletesen képes volt kijátszani őt és a társait, de emiatt nem tudta megszerezni a Tavasz Hajadon erejét, miután a Grimm karjával súlyosan megsebesítette Vernal-t, de egyszerűen nem találta benne az erőt.
- Vernal csak egy csali volt egész végig. – Állapította meg Cinder és a sárgán lángoló szemét meresztette Raven-re. – Az utolsó Tavasz Hajadon biztos nagyon bízott benned, mielőtt meghalt. – A hangja tele volt megvetéssel és gyűlölettel. – Ami szerintem hiba volt.
Raven megnyomott egy gombot a kardhüvelyén, ami kilőtte a pengét Cinder felé, ő maga pedig olyan gyorsan előre ugrott, hogy utolérte azt és elkapta, majd így rontott az ellenfele irányába.
Cinder leguggolt és az erejével kilőtte magát a levegőbe, de Raven felugrott a magasba, hogy kövesse. Cinder megidézett egy fekete üvegkardot, amivel kivédte Raven katanáját, de még így is neki csapódtak az egyik kiálló sziklának, ami darabokra tört az erejüktől. Raven a katanájával falhoz nyomta Cinder-t, aki az üvegkardjával próbálta visszanyomni az ellenfelét, de egy robbantással sikerült ellöknie Raven-t, aki bukfencezve ért földet, Cinder pedig a talpára esett.
Nem kellett sok, mire egy elképesztő kardpárbaj alakult ki közöttük, Raven katanája és Cinder üvegkardja szikrázott, ahányszor csak találkoztak, de Raven egy hátra szaltóval kitért a következő csapás elől, megidézett maga mögött egy jégoszlopot, amiről elég lendületet vett, Cinder mögé került és lesújtott, rá, de Cinder kivédte, de Raven nem állt le, egy gyors ugrással újra Cinder mögé került és egy szúrást próbált bevinni, de az ellenfele újra elhárította a támadást.
A kardpárbaj folytatódott, de ezúttal Cinder-nek kellett hátra ugrania és Raven folyamatosan nyomás alatt tartotta és a két Hajadon kardforgató képessége annyira egyenlőnek bizonyult, hogy a két penge szilánkokra tört.
- Árgh! – Cinder fájdalmasan ordított egyet, amikor a saját kardjának az üvegszilánkja belefúródott a Grimm karjába.
- Az aurád nem védi azt a karod, – Állapította meg Raven és lenézően nézett Cinder-re. – mert Grimm. – Cinder csak dühösen kihúzta a töredéket a karjából és elhajította. – Szörnyeteggé változtattad magad a hatalomért. – Cinder csak egy újabb kardot idézett meg és felkészült a harc folytatására.
- Te beszélsz?
Cinder újra támadott, de Raven, egy új, sárga pengét helyezett a kardja markolatába és azzal védekezett, majd elsuhant az ellenfele mellett, de Cinder követte és a két Hajadon egyre hevesebben és gyorsabban folytatta az összecsapást. Cinder üvegkardja és Raven katanája legalább két tucat alkalommal, szikrázva csapott össze és egyszerűen egyik sem tudott a másik felé emelkedni ezért a sokadik csapást követően a két penge megint széttört és egy tűz és egy jég energia gömb szabadult fel, amik becsapódtak a barlang mennyezetébe.
A két Hajadon csak farkasszemet nézett egymással, próbálták kielemezni a másikat, majd Cinder egy újabb üvegkardot idézett meg, majd egy másikat is, így két karddal támadt Raven felé. Raven egy újabb, vörös pengét tett a markolatba és úgy lendült ellentámadásba.
Az első csapásnál, egy üvegkard és egy katana penge tört el, de abban a pillanatban pótolva lettek és a harc úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. Újabb csapás, újabb törés és a harc egy új szintre emelkedett, a két Hajadon a repülési képességüket használva, már a levegőben folytatták a küzdelmet. Újabb kardok és pengék törtek el, de a két fél ereje és harci kedve egyáltalán nem tört meg.
Egyik pillanatban a két fegyver gazdát cserélt, mert Raven elejtette a katanáját, amit Cinder azon nyomban elkapott, de ezért el kellett dobnia az üvegkardját, amit Raven gyorsan felkapott és a harc egyre intenzívebben folytatódott. Minden alkalommal, amikor a két penge találkozott egymással, annál több mágikus erő szabadult fel a két Hajadonból, egészen addig, amíg Raven körül jeges hullámok, míg Cinder körül tűzgyűrűk jelentek meg és már nem a kardforgatásról volt szó, hanem a varázserők koncentrálástól, mert a sok felszabadult energia találkozott egymással és szikrákat szórva mindenfelé, megpróbálták legyőzni egymást.
Amint bebizonyosodott, hogy a két hatalom egyformán erős, Cinder magához hívta a belőle felszabadult erőket és a kezébe koncentrálva egy hatalmas, feketeüveg pallost hozott létre, ami kétszer akkora volt, mint ő maga. Raven ugyanígy tett a saját erejével és egy hatalmas, tőle kétszer akkora jégkatanát teremtett, amit kézbe vett.
A két kard összecsapott, amitől az egész barlang megremegett és talán még az akadémiában harcolók is megérezték, de mellékhatásként a barlang tetejéből hatalmas sziklák hullottak alá, ami miatt a párbajt félbe kellett hagyniuk és kitérni a zuhanó sziklák útjából.
Raven csúszva, de talpon ért földet és felkészült rá, hogy Cinder, a zuhanó sziklák ellenére, megkísérel egy újabb támadást. Meg is történt és annak ellenére, hogy számított rá, Raven-t mégis váratlanul érte, amikor a Grimm karját, a lezuhant sziklák keltette porából kinyújtotta, megragadta a nyakát és hozzászorította a kamra felvonójának a kapujához.
Cinder egy újabb üvegkardot idézett meg és elkezdte kiszívni Raven-ből a Hajadon erőt és a vörös fény elkezdett áramlani a Grimm karjába. Raven nem adta magát olcsón, felnézett és egy ötlettől vezérelve, jeges erőt idézett a kezébe és Cinder-re lőtt. Cinder látva ezt, védekezőn maga elé tartotta az üvegkardját, de Raven nem a felső testét célozta, hanem a lábait és odafagyasztotta a padlóhoz. Cinder elsőre nem értette, mi értelme volt megfagyasztani a lábait, amikor a karja már ott volt Raven torkán és másodpercekre van attól, hogy megszerezze az erejét, de amikor meglátta, hogy Raven nem őt, hanem valami mást néz, a fejük felett, ő is felnézett és az egyetlen szeme döbbenten kikerekedett és megértette, miért csak a lábát fagyasztotta meg. Meg akarta akadályozni, hogy elmenekülhessen a felé zuhanó hatalmas szikla elől, ami sikerült is, mert az óriási kőtömb maga alá temette Cinder-t.
Raven, miután kiszabadult, az erejét használva egy hatalmas ugrással egy másik, hatalmas, zuhanó szikla tetején találta magát és várt Cinder-re, tudta, hogy ennél több kell, hogy meghaljon.
Nem is kellett sokat várnia, mert Cinder, mindkét kezében tüzet koncentrálva repült felé, megidézett egy újabb kardot, amivel egy szaltó kíséretében Raven felé támadott, amit ő a katanájával védett ki, majd lebukfencezett a hátáról, a szikla szélére, de újra támadott és Raven újra kivédte a csapást.
A két Hajadon szikláról-sziklára ugrálva harcolt egymással és a pengéik tucatnyi alkalommal, szikrázva találkoztak, de Cinder összeszedte a varázserejét és egy elképesztően erős csapással széttörte a sziklát, amin Raven állt, de ő gyorsan elugrott és egy másik szikláról elrugaszkodva Cinder felé támadt, akinek egyetlen vásással két üvegkardját törte el, de az ő katanájának a pengéje is eltört, de gyorsan helyettesítette egy sárgával.
Cinder menekülőre fogta, de Raven erősen a nyomában maradt és ugyanarra a sziklára érve, Cinder megfordult, hátrálni kezdett, de egy másik szikla nekicsapódott annak, amin állnak, ezzel kizökkentette az egyensúlyából és kénytelen volt hátra ugrani, egy másikra és a kezével egy tűzgolyót lőtt, ami elől Raven kitért és sikerült egy rúgást bevinnie Cinder mellkasába, amitől Cinder-nek hátra kellett szaltóznia egyet, de egy másik szikla kettőjük közé esett, így Cinder-nek volt ideje két újabb üvegkardot idéznie, de felkészülni nem maradt sok ideje, mert Raven egy szempillantás alatt ketté vágta az őket szétválasztó sziklát és Cinder felé támadt.
Raven egy másik, kék pengét illesztett a katana markolatába, amivel oldalra suhintott, egy keskeny, jégvonalat idézve Cinder mellé, amin végigcsúszott és villámgyorsan Cinder mögé került, akinek csak az utolsó pillanatban sikerült kivédenie a csapást és minden egyes támadás hátrébb kényszerítette. Ismét eltört a két üvegkardja, ami miatt újra menekülőre fogta, egy másik sziklára ugrott, Raven továbbra is üldözte, ő is szikláról-sziklára ugrált, de idővel Cinder ellentámadásba csapott át, Raven egy mereven álló sziklára ugrott és úgy csinált, mintha menekülne, de a katanát betette a hüvelybe, kilőtte azt, hogy belefúródjon a szikla végébe és az utolsó pillanatban elkapta azt és egyetlen lendülettel, villámgyorsan megfordult és ellentámadást intézett Cinder felé és hátra lökte egy erős rúgással a mellkasába, amitől Cinder többször is vetődve, egy másik sziklára esett.
Végül mindkét szikla, amin álltak lezuhant a földre és mindketten a padlón találták magukat.
Cinder térdre rogyva lihegett, egy narancsszínű fény villant körülötte, ami azt jelezte, hogy lemerült az aurája.
Raven féltérdre ereszkedett, ő is a kimerültségtől lihegett és körülötte is egy vörös fény villant, vagyis az ő aurája is lemerült, de magabiztosan felállt és kihúzta magát.
- Elég volt? – Kérdezte gúnyosan és próbált olyan magabiztosnak tűnni, amennyire csak lehetséges.
- Fogd be! – Cinder csak dühösen nézett az ellenfelére.
- Ha csak feleolyan okos lennél, mint amilyen erős, - Raven csak elmosolyodott és a csípőjére tette a kezét. – talán nem feledkeztél volna meg arról, hogy figyeld a hátad.
Cinder egy kattanást hallott, gyorsan hátra nézett és látta, hogy Vernal, akiben még volt egy kis élet, felé szegezte a fegyverét és lőtt. Cinder egyetlen suhintással kivédte a lövést, de ez lehetőséget adott Raven-nek, hogy a háta mögé kerüljön és egy kék, jeges varázslatot idézve a kezébe, megérintette Cinder bal szemét eltakaró fémlemezt, majd minden erejét beleadva, hátra lökte, le a szakadék mélyére.
Raven megtalálta a fémlemezen azt a karcolást, amit Jaune ejtett korábban és abból kiindulva már könnyebb dolga volt, hogy a fémlemez apró szilánkokra törjön, felfedve az égési nyomokat, amit eltakart Cinder arcának a bal oldalán és a lyukat, ahol a szemének kellett volna lennie. Raven még lenézett a zuhanó Cinder felé, kék varázslatot idézett a kezébe, amitől Cinder megmaradt, jobb szemében kialudt a sárga fény, majd abban a pillanatban egy megfagyott jégszoborként nyelte el a sötét mélység.
- Köszönöm, Vernal. – Raven szeméből is kihunyt a vörös fény, majd becsukva őket, megkönnyebbülten sóhajtott.
A halott lány felé nézett, akinek a győzelmét köszönhette és észrevette, hogy fennakadtak a szemei. Próbálta elkerülni a felesleges áldozatokat, de Vernal segítsége nélkül biztos nem tudta volna legyőzni Cinder-t. Együttérzően lehajtotta a lány fennakadt szemeit, majd átlépve fölötte, a virágformájú kapu felé vette az irányt, amiért eredetileg jött.
Ahogy végig lépdelt a hulló és világító virágszirmok raján, a kapu elé ért és csak akkor vette észre, milyen nagy, amikor ott állt, közvetlenül előtte. A szemei újra világítani kezdtek és kissé hezitálva, de a kezével megérintette, de nem történt semmi. Kíváncsian és gyanakodva felnézett, majd halk nyikorgást hallott és a kapun, kék színű cserje szimbólumok jelentek meg amik beborították az egész kaput.
A fények kihunytak a szeméből és eleresztette a kaput, de az még mindig nem nyílt ki. Kíváncsian odahajolt, hátha talál egy gombot, kart vagy valamit, amivel ki lehet nyitni, de egy villanás megijesztett, hátra lépett és a kardjáért nyúlt, de csak az derült ki, hogy várni kellett egy kicsit, mert a kapualján lévő virágformájú akadályok, lassan, emelkedve, de kitárták magát a kaput.
Elképesztő látvány tárult elé. Napfényt látott, több mérfölddel a föld alatt és tikkasztó meleg csapta meg az arcát ebben a hideg, sötét és mély barlangban. Egy sivatag tárult fel előtte, végtelen homokkal és buckákkal, ameddig a szem csak ellát. Az egyetlen dolog, ami megtörte a végtelen sivatag látványát, az három beton kör volt, egy nagy, ami közvetlenül a lába előtt helyezkedett el, egy közepes a nagy után és egy kicsit, amin egy kőemelvényen ott lebegett egy sárga és kék színű, körte formájú lámpás. Egyértelműen az volt a relikvia, amit annyira kerestek és egy sóhajtást követően elindult felé.
Hirtelen, egy lövést és egy becsapódást hallott a háta mögül.
A lánya volt az, Yang, aki egészen eddig eljött, hogy megállítsa őt, hogy Salem-nek adhassa az ereklyét és csak a dühös és megvető arcával találta szemben magát.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.