Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Ahogy teltek a napok, Salem végre megnyugodott és képes volt rendesen gondolkodni, de a tény, hogy Ozpin ilyen gyorsan reinkarnálódott új lépésre késztette őt is és a belső körét. Jelenleg, Hazel, Watts, Tyrion és Neo ült Salem tárgyalóasztalánál.
- Egész biztos ebben, úrnőm? – Watts nem volt biztos benne, hogy Salem terve jó ötlet. – Igaz, hogy Ozpin még rá veheti Ironwood tábornokot, hogy észhez térjen, de még túl korán van, hogy megtámadjuk Atlas-t.
- Ez az egyetlen esélyünk, - Salem ezzel szemben teljesen biztos volt a tervében. – hogy végső csapást mérhessünk az ellenségeinkre, Arthur. Olykor kockáztatni kell.
- Engedelmeskednünk kell a mindenható királynőnknek. – Vihogott Tyrion, izgatottan tapsikolva.
- Atlas napjai megvannak számlálva, úrnőm. – Hazel is biztosította a hűségéről.
- Te itt maradsz velem, Hazel. – Salem a nagydarab férfi felé fordult.
- De…
- Ozpin jelenlétében kiszámíthatatlanná válsz és ez egy bonyolult művelet lesz, ahol a legkisebb hiba is végzetes lehet. Ezenkívül, Arthur, Tyrion és Neopolitan képességei pont tökéletesek, hogy olyan káoszt szítsanak a királyságban, amitől saját maguk fogják elpusztítani egymást. – A másik három felé, Watts, Tyrion és Neo felé fordult. – A kulcs a sebesség lesz és ha sikerrel jártok, - Előbb Watts-ra, majd Neo-ra nézett. – mindketten megkaphatjátok, amire a szívetek vágyik. A bosszúra és a szabadságra.
- Úgy érti, úrnőm… - Watts örült, hogy végre bosszút állhat.
- Végre elérheted, hogy az Atlas-i elitek, akik kisemmiztek és nincstelenné tettek, ugyanezt a sorsot szenvedjék el. Letörheted végre a nagy egójukat, hogy aztán a saját arroganciájuk csapdájába esve elveszítsenek mindent, ami oly kedves a számukra.
- Igen, - Watts elmosolyodott és végig húzta az ujjait a bajszán. – azt jó lenne látni.
- És te, Neopolitan, - A lány felé fordult. – kapsz egy második lehetőséget, hogy végre megszabadulj Roman-től és végre, szabad lehess. – Felállt a székéből. - Most pedig induljatok.
A három férfi és Neo egyből felálltak és elhagyták a tárgyalótermet, Hazel, mivel nem tartott velük Atlas-ba, a szobája felé vette az irányt.
- Hova mész, Tyrion? – Watts észrevette, hogy az őrült faunus férfi egy másik irányba ment.
- Csak elbúcsúzom Cinder kölykeitől. – Válaszolt csendesen és komiszul vihogva, mint aki egy csínyre készül. – Szerinted, közbe lépjünk? – Aggódva kérdezte Neo-tól, aki elővette a Scroll-ját és villámgyorsan írni kezdett, majd megmutatta Watts-nak.
„Az igazi kérdés, érdekel-e egyáltalán minket, mi lesz velük?"
- Nem igazán, - Vont vállat Watts. – de hallottad, mit mondott Salem? Az idő most nem a barátunk.
„Inkább fogadjunk, Emerald vagy Mercury fogja tovább húzni? Mercury kemény, de Emerald azért eszesebb, én rá fogadnék."
- Hát, - Nevetett Watts. – mivel Cinder már nincs itt, a hűségük már nem olyan biztos.
„Gondolod, Salem ezért nem küldte velünk őket?"
- Nem tudom, elég nehéz kitalálni, mire gondol az a boszorkány. Néha fogalmam sincs, mit, miért és hogyan csinálja, de amíg engedelmeskedünk neki, addig megkapjuk, amit akarunk.
„Tyrion kicsit sokáig marad a két kölyökkel."
- A magasságodat számításba véve, nem hiszem, hogy jogod lenne bárkit is kölyöknek szólítani. – Neo csak kéretlenül összehúzta a szemeit és felhúzta az egyik szemöldökét. – De értem, mit mondasz, jobb, ha közbe lépek, amíg Emerald és Mercury még élnek.
Végig sétáltak a folyosón és Watts aggodalmai valóssá váltak, mert Tyrion ott állt Mercury felett és a mechanikus fullánkjának a hegye centikre volt a fiú torkától.
- Tyrion! – Szólt rá Watts, mire a faunus férfi felé és Neo felé fordult. – Idő van!
- Tegyétek, ami boldoggá tesz titeket, gyerekek. – Tyrion leszállt Mercury-ről. – Kérlek, könyörgök. - Az őrült tekintetével még mindig a két fiatalt bámulta, amitől majdnem halálra rémültek és ennek tetejében, még a skorpió fullánkját is ott lóbálta, majd háttal és hátra kulcsolt kezekkel távozott a helységből.
Watts beindította az egyik Mistral-i repülőt, amivel elhagyhatják Salem rejtekhelyét és meg sem állnak majd Atlas-ig.
- Nem lesz kicsit szokatlan, - Tyrion lépett mögé, de olyan halkan, hogy észre sem vette. – ha egy Mistral-i géppel repülünk Atlas-ba?
- Az lenne, - Watts magabiztos volt és Neo felé nézett, aki egy új külsőt idézett magára a Semblance-ével, egy pár fehér-fekete magas sarkú bokacsizmát, egy szűk, fehér bőrnadrágot, egy fehér topot, ami szabadon hagyta a hasát, egy csokiszínű kabátot, ami belül rózsaszín volt és szabadon hagyta a vállát, egy szürke sálat, egy pár fehér kesztyűt és természetesen, Roman kalapja, ami az öltözéke kihagyhatatlan eleme volt. – Neopolitan képessége nélkül.
Neo megérintette a repülőt, koncentrálni kezdett, majd az egész gépet elfedte a rózsaszín és fehér csillogás és a Mistral-i, fekete és szürke gép helyett egy Atlas-i fehér és kék gép jelent meg.
- Lenyűgöző. – Tyrion szeme csillogott az örömtől. – Ez a képességed még az úrnőnk nagy hasznára lesz, kis hölgy.
Neo fáradtan kifújta a levegőt, mire a gép visszaváltozott és magabiztosan mosolyogva csettintett egyet a két férfinak.
- Felteszem, hosszabb ideig is képes leszel fenntartani az álcát? – Kérdezte Watts, mire Neo bólintott egyet. – Nagyon jó, mert nekem nem lesz akadály megszerezni az Atlas-i belépési kódokat. Azok az öntelt majmok mindig is kiszámíthatók voltak.
Felszálltak a gépre, Watts elindította és már úton is voltak Atlas felé.
Oscar már órák óta eltűnt és a barátai már órák óta keresik rendületlenül, nem törődve, hogy az éjszaka már leszállt, a csapatok szét váltak, a RWBY csapat, a LLMM csapat és a JNR csapat is őt kereste, ezenkívül, Saph, a JNR csapattal, Maria a LLMM csapattal és még Roman is segített a RWBY csapatnak a keresésben.
- Oscar! - A JNR csapat a város főterénél kereste a fiút, eredménytelenül.
- Ez egy nagy város, - Állapította meg Ren. – akárhova mehetett.
- Ez az én hibám. – Jaune magát ostorozva, kétségbeesetten meg akarta találni Oscar-t. – Túlreagáltam.
- Még mindig nem értem, mi is történt. - Saph, akit természetesen nem avathattak be a részletekbe, mert az veszélybe sodorná őt és a családját is, próbálta megérteni. – A küldetéssel kapcsolatos?
- Hát… - Nora is szívesen beavatta volna, de mind egyetértettek, hogy erről a dologról nem szabad beszélniük. – nehéz lenne elmagyarázni.
- Értem, értem, - Saph megértette és inkább nem faggatózott. – szupertitkos. De ő tett valami rosszat?
- Nem. - Válaszolt Jaune egy féligazsággal. – Ő nem. Csak… új információt tudtunk meg a küldetésünkkel kapcsolatban és… emiatt egy kicsit nehezebb dolgunk lesz, mint azt gondoltuk.
- Ha könnyű lenne, akkor csak nem lenne olyan fontos. – Saph, aki tudta, hogy a testvére nem mondhatja el a küldetése részleteit, fel sem fogta, hogy a kisöccse milyen veszélyes és életbevágó küldetésen vesz részt a barátaival.
- Csak egy kicsit bizonytalanok vagyunk, mit kéne tennünk. – Összegezte Ren.
- Maradhatnátok Mistral-ban. – Javasolta Saph. – Haven-ben megkaphatnátok a Vadászengedélyeteket és visszajöhetnétek Argus-ba. Sok jó dolgot tehettek itt is. Tudom, hogy a küldetésetek nagyon fontos, de csak nem ti vagytok az egyetlenek, akik végrehajthatják? Sok más küldetést is csinálhatnátok ezen kívül. Mármint, - Viccelődve megvonta a vállát. – csak nem a világ sorsa forog a küldetéseteken?
- Hát… - Jaune nem tudta mit mondhatna, „De, pontosan a világ sorsa múlik azon, hogy eljussuk Atlas-ba.", gondolta magában. – ez nem olyan egyszerű.
- Én… - Saph belátta, hogy nem beszélheti le az öccsét erről a küldetésről. – el kell hoznom Adrian-t a bölcsődéből. Szólok Tara-nak és majd otthon találkozunk. Sok szerencsét. – Azzal sarkon fordult és magára hagyta a JNR csapatot.
Ren és Nora látták, hogy Jaune még mindig magát hibáztatja, de Nora megpróbálta feldobni a hangulatot.
- Hé, ott egy kávézó! Mi lenne, ha vennénk valamit, ami felmelegít?
- Én jól vagyok. – Jaune nem vágyott semmire, csak egyedül ment tovább. – Ti ketten menjetek nyugodtan. – Nem tudva, merre folytathatná a keresést, csak tanácstalanul leült egy padra.
- Biztos nem kérsz semmit? – Aggódott érte Nora és persze Ren is.
- Mindjárt visszajövünk.
Jaune nem tudta mit tehetne, úgy érezte, cserben hagyta a barátait és most Oscar az ő hibájából tűnt el. Nem rá volt dühös, hanem Ozpin-ra, amiért annyi mindent elhallgatott előlük és amiért csak úgy itt hagyta őket, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá és ezt a sok haragot igazságtalanul Oscar-ra zúdította.
Hirtelen, a havas utcán egy vörösesbarna falevelet fújt a szél, ami szokatlan ilyen messze északon, ráadásul télen. Ilyenkor már rég nincsenek falevelek, de ez az egy levél, olyan volt, mintha valami nagyobb erő küldte volna, a szél úgy játszott vele, mintha azt akarná, hogy kövesse.
Fogalma sem volt róla, hogy miért, de felállt és követni kezdte a falevelet, ami a parkba vezette, aminek a közepén egy régi ismerősének a szobra állt. A szobor láttán, Jaune-nak kihagyott egy verést a szíve és alig hitt a szemének. Pyrrha 5m magas szobra volt, ahogy dicsőségesen állt, hátán a kardjával, a pajzsát maga előtt tartotta a két kezében és olyan volt, mintha szomorúan Jaune-t nézné.
„Pyrrha Nikos emlékére, csak az egyike azoknak a diákoknak, akik hősiesen harcolva, az életüket vesztették Beacon bukásakor.", olvasta Jaune a szobor talpazatán lévő táblán.
Jaune alig bírta visszatartani a könnyeit, miközben felnézett a szoborra, „Neked kéne itt lenned.". Újra visszaemlékezett a vele töltött időkre Beacon-ben, a lányra, aki látott benne valamit, amit ő nem látott saját magában. Jaune sosem értette, hogy valaki, aki olyan híres és tehetséges, mint Pyrrha volt, mit láthatott egy olyan ügyetlen és ostoba alakban, mint ő.
- Gyönyörű, ugye? – Egy női hangot hallott maga mögül, ami kísértetiesen emlékeztette Pyrrha-éra. Megfordult és egy pillanatra, azt hitte Pyrrha-t látja, de ez a nő, ha ugyanolyan vörös haja és zöld szeme volt, mint Pyrrha-nak, idősebb volt nála, a haja rövidebb és szemüveget viselt, de egy csokor vörös virágot tartott a kezében és tiszteletteljesen nézett a szoborra, „Talán az egyik rokona?".
- Igen. – Jaune nem tudta, mit mondhatna ennek a nőnek, aki annyira hasonlít Pyrrha-ra. – Ön miért van itt?
- Ő itt tanult, a Sanctum akadémián. – Válaszolt. – Mindenki teljesen kikészült, amikor Beacon-t választotta Haven helyett. – Magához ölelte a csokrot. – Senki sem akarta, hogy elmenjen, de ő ott akart lenni. Én csak boldog vagyok, - Jaune-ra nézett, mintha pontosan tudná ki ő és mennyit jelentett számára Pyrrha és fordítva. – hogy ilyen csodálatos emberekkel volt körülvéve.
- Neki kéne itt lennie. – Jaune csak lehajtotta a fejét, magát okolva, amiért nem tett többet, hogy megmentse.
- Itt van. – A nő ezen mondatára, Jaune felkapta a fejét, de megértette, hogy csak a szoborra gondolt. – Tudta jól, az ő felelőssége, hogy megpróbálja. Nem hiszem, hogy végül megbánta a döntését, mert egy igazi Vadásznő számára, az nem opció, hogy feladja, ugyanis, ő mindig is Vadásznő akart lenni.
- Pyrrha… - Jaune most már rájött, hogy akkor semmit sem tehetett volna Pyrrha védelméért, csak vele együtt halt volna meg. Megmentette az életét, amikor bezárta és kilőtte a szekrényből. – sosem tudott hivatalosan levizsgázni, de egy igazi Vadásznő volt. – A nő szemében összegyűltek a könnyek, de hamar letörölte őket.
- Köszönöm.
Jaune vett egy mély levegőt és lehunyta egy pillanatra a szemét, de amikor kinyitotta, a nő eltűnt és sehol sem látta, csak a csokor virágot, amit itt hagyott, „Vajon tényleg itt volt, vagy csak képzelődtem?"
- Jaune? – Hirtelen, egy másik női hangot hallott maga mögül. – Mit csinálsz itt?
- Weiss? – Jaune megfordult, amikor meglátta a lányt, akinek a szél csak játszott a fehér hajával és a hóesésben egy igazi hótündérre emlékeztette. – Hol vannak a csapattársaid?
- Ruby-ék visszamentek a házhoz, én még egy forró csokit akartam venni és megláttalak. Mit csinálsz… - Weiss csak most vette észre Pyrrha szobrát és eszébe jutott, hogy mennyit jelentett Jaune számára. – Oh, sajnálom.
- Sosem értettem, mit látott bennem. – Emlékezett Jaune. – Mindig én voltam a legtehetségtelenebb mindenben, csak egy vicc voltam, egy bolond, aki hős akart lenni, de ő ennek ellenére foglalkozott velem és látott bennem valamit.
- Jaune, - Weiss-t inkább a bűntudat kerítette hatalmába. – sajnálom, hogy úgy bántam veled Beacon-ben. Ha ez vigasztal, én egy arrogáns és öntelt liba voltam, amiért olyan kegyetlen voltam hozzád.
- Ebben tudod, mi a legszomorúbb? Hogy Pyrrha folyton támogatott az ostoba csajozós trükkjeimben, miközben észre sem vettem, hogy ő milyen csodálatos volt.
- Mindketten felnőttünk azóta. – Weiss Jaune mellé állt és együtt nézték Pyrrha szobrát.
- Nem tudom, hogy ő mit látott bennem, - Jaune határozottan, de a könnyeivel küszködve ökölbe szorította a kezeit. – de mindent meg fogok tenni, hogy az a férfi legyek, akinek ő tartott.
Weiss végignézett Jaune-on, a kék szeméből kiszabadult egy könnycsepp, amit a kesztyűjével letörölt és félig próbálta eltakarna az arcát a kezével, miközben beletúrt a hajába. Rájött, hogy Jaune még mindig magát hibáztatja Pyrrha haláláért.
- Jaune, - Weiss megfogta Jaune kezét, ami azért nagyobb volt, mint a sajátja, amitől az felengedett és hagyta, hogy belecsúsztassa azt. – nem tudom, mit mondhatnék, ami segíthetne, de én örülök, hogy velünk vagy és nem haltál meg. Örökké hálás leszek Pyrrha-nak, amiért megmentett téged, sosem felejtem el a barátot, aki mindannyiunknak olyan sokat jelentett és tisztelni fogom azt a hőst, aki a végén volt.
Jaune szíve elkezdett egyre hevesebben verni, de Pyrrha emléke elég bátorsággal öntötte el, hogy magabiztosabban megszorítsa Weiss kezét, amit a lány egyáltalán nem bánt.
- Köszönöm. – Jaune Weiss felé fordult, még mindig a kezében volt a lány keze, de a másikkal maga felé fordította őt is, a vállára tette a mási kezét és látta, Weiss elvörösödött arcát, a világoskék szemeiben szinte elveszett és úgy érezte, megteszi a nagy lépést, közelebb hajolt az arcához, az ajkait vette célba, amiből hallotta a gyengéd szuszogást, behunyta a szemeit, hogy a saját ajkait összeérinthesse a lányéval.
Weiss viszonozta a csókot, átölelte Jaune-t, aki végigsimított az arcán a csók közben és olyan erővel szorította magához, mintha a világon bármitől kész lenne megvédeni. A csók végeztével, a két fiatal csak csendben bámult egymás szemébe, Weiss Jaune sötétkék, ártatlan tekintetében veszett el és Jaune sem tudott betelni Weiss világoskék szemeinek a látványával.
- EZ AZ! – Az egyik pad mögül előugrott Nora és magával húzta Ren-t, akivel egy-egy csésze forrócsokit hoztak maguknak és a csapatnak. – MEGMONDTAM, HOGY ÖSSZEJÖNNEK! – Ordibálta örömében, miközben Jaune és Weiss csak kínosan elpirultak, de nem akarták elengedni egymás kezeit.
- Akkor most már hivatalos? – Ren csak önelégülten átnyújtotta az egyik poharat Jaune-nak.
- Hát… - Jaune csak kínosan megvakarta a tarkóját.
- Tutira! – Nora pedig Weiss-nak adott egy pohár forrócsokit. – Már egy ideje itt volt a szikra köztetek!
- Talán… - Weiss csak idegesen vigyorogva szűrte ki a fogai közül. – esetleg…
- Együtt… - Jaune próbálta kisegíteni Weiss-t. – …szerűen…
- Vagyunk? – Weiss behúzta a nyakát.
- EZ CSODÁLATOS! – Nora, aki kisebb volt náluk, elképesztő erővel ölelte magához és emelte fel az újdonsült párt. – Ugye az, Ren?!
- Elképesztő. – Ren, ha csendesebb volt, nem leplezte az örömét, hogy a legjobb barátai egymás karjaiban találták meg a boldogságot. – Jobb, ha visszamegyünk a házhoz.
- Alig várom, hogy elújságolhassuk a nagy hírt! – Nora gyakorlatilag ugrált az örömtől, de Weiss és Jaune csak egymás kezét fogva, együtt követték a barátaikat, vissza a házhoz.
- Ugye tudod, hogy ez most szuper kínos lesz? – Tette fel az egyértelmű kérdést Weiss.
- Higgy nekem, - Jaune próbált magabiztosnak tűnni. – sok szuper kínos szituációt éltem már át, de egyik sem volt annyira kínos, mint amennyire ez lesz.
- Mindig öröm nézni egy profi Vadászt munka közben. – Roman kínosan rázta meg a fejét, miközben ő, Maria, a RWBY és a LLMM csapat tagjai csalódottan néztek a házba vezető lépcsőn részegen és ájultan horkoló Qrow-ra. – Ez már tényleg nem vicces.
- Sosem láttam ilyen rossz állapotban. – Tette hozzá Yang.
- Segítsük fel. – Ruby és Yang felültették a részeg nagybátyjukat, aki morogva, az arcát dörzsölve és azt sem tudva, hogy hol van, fel ébredt.
- Miért vagyok a ház előtt.
- Valószínűleg, mert senki sincs itthon, Qrow bácsi! – Már Ruby is dühös volt rá. – Elmentünk megkeresni Oscar-t!
- Ki az az Oscar? – Qrow csak a homlokát dörzsölte.
- Tudod, a barátunk, akinek a fejében él Ozpin. – Magyarázta Ruby, egyre türelmetlenebbül.
- És ki az az Ozpin?
- Oké, - Yang is megforgatta a szemeit és egyetértett Roman-el. – ez már tényleg nem vicces.
Pont ekkor jöttek vissza a többiek, akik közül senki sem találta meg Oscar-t.
- Ez biztos jól néz ki a szomszédok előtt. – Tara kínosan nézett végig a szomszédságon, akik csak találgathatnak, hogy mit keres egy holt részeg Vadász pont az ő házuk előtt, de Saph csak oldalba bökte, hogy mutasson egy kis megértést.
- Nagy hírünk van, srácok! – Nora már alig várta, hogy szétkürtölhesse a nagy hírt.
- Felkészülni. – Jaune vett egy nagy levegőt és Weiss-al együtt felkészültek, hogy most ők lesznek a középpontban.
- Jaune és Weiss összejöttek! – Nora nem bírta tovább visszatartani, most már mindenki megtudta.
- Úristen!
- Ez hihetetlen!
- Csodálatos!
- Ugye romantikus volt?!
Sok hasonló kérdéssel fogták közre az újdonsült párt, akik csak idegesen fogták egymás kezeit, erőt merítve a másikból, hogy válaszoljanak az összes kérdésre. Nem tudták, meddig bírták volna a csapat túlbuzgó nyüzsgését és kérdéseit, ha nem nyílt volna ki a ház bejárati ajtaja és nem jelenik meg az, akit annyira kerestek egész nap.
- Kíváncsi voltam, mikor jöttök vissza.
- OSCAR!
A RWBY csapat, Weiss kivételével, a JNR csapat, Jaune kivételével és a LLMM csapat tagjai egyszerre rontottak fel a lépcsőn, hogy átölelhessék a fiút, aki miatt betegre aggódták magukat.
- Örök hála Oscar-nak, amiért megmentett. – Weiss megkönnyebbülve sóhajtott.
- Nekem még valamit meg kell tennem. – Jaune elengedte Weiss kezét és követve a csapatot, felment a lépcsőn, hogy beszélhessen Oscar-al, aki végre kiszabadult az aggódó barátok öleléséből és szorításából.
- Valami fő? – Ahogy a többiek is betértek a házba, Tara észrevette, hogy a konyhában a sütő be van kapcsolva.
- Oh, - Oscar kínosan oldalra nézett. – igen, gondoltam, jól esne némi főtt étel, ha már egész nap engem kerestetek.
- Az én hibám, amiért ez történt. – Jaune előlépett. – Oscar, nagyon sajnálom, amiket mondtam. Nagyon dühös voltam és egyáltalán nem volt jogom…
- Semmi baj. – Oscar csak megbocsájtón felemelte a kezeit. – Ez az elmúlt néhány nap alatt én is éppoly rémült voltam, mint ti. – Végignézett magán és Jinn látomására emlékezve, tudta, milyen sors vár rá. – Nem tudom, én meddig leszek… én. De volt időm gondolkodni és tudom, hogy minden erőmmel segíteni akarok nektek, akármennyi időm is van még hátra.
- Jó. – Jaune szívéről egy hatalmas kő esett le. – Ez a csapat nem lenne ugyanaz nélküled, Oscar.
A meghitt pillanatot a füstjelző riasztó sípolása szakította félbe.
- A casarole! – Oscar idegesen a konyha felé rohant, de Saph és Tara leállították.
- Majd mi intézzük, séf. – Tara odaadta Adrian-t Roman-nek és Saph-al már mentek is a konyhába, hogy megmentsék az ételt, ami remélhetőleg még nem égett meg.
- Örülök, hogy nem esett bajod. – Ruby is odalépett Oscar-hoz, akinek felcsillant a szeme a lány láttán. – Te meg hova mész?! – Hirtelen a nagybátyja felé nézett, aki csak felmászott a lépcsőn a szobájába.
- Nem akarok a nagy ünneplés útjában állni. – Qrow csak megpróbálta elhajtani őket, de Ruby nem hagyta magát.
- Egész nap el voltál! Maradj velünk!
- Nézd, Ruby, - Qrow csak csalódottan sóhajtott. – örülök, hogy megoldottátok… ezt az akármit is és örülök a kölyök és a jégkirálynő románcának, de a helyzet az, hogy egy lépéssel sem kerültünk közelebb Atlas-hoz.
- Ami azt illeti, - Jaune előrelépett. – szerintem nekem van egy ötletem. – Qrow csak szigorúan nézett rá, a részleteket követelve. – De elég veszélyes és nincs eléggé visszaútféle.
- Hát, - Ruby felé biccentett. – halljuk.
- Amíg Cordo felügyeli a határt, addig csak Atlas-i repülőknek van engedélyük átkelni a határon. Szóval, - Kínosan kitárta a kezeit, érezve, hogy ez mennyire egy veszélyes és ostoba ötlet. – csak ellopunk egy Atlas-i repülőt. – Erre a kijelentésre, Adrian, Roman karjaiban nevetett egyet.
- A babával értek egyet, - Roman csak játékosan rázta az ujjait Adrian előtt. – ez egy hülye ötlet.
- Ráadásul, a törvény megszegése! - Weiss, ha szerette Jaune-t, nem volt magabiztos a tervével kapcsolatban.
- És hogyan jutnánk el a reptérre? – Yang sem támogatta.
- Ezt… - Jaune sem volt olyan biztos ebben a tervben. – a részt még nem találtam ki, de…
- Oké, állj! – Qrow leállította a terv további részleteinek a felsorolását. – Csak hagyd abba! Nézzétek, ha ez a helyzet elb*szódik, ami szerintem be is következik, nem oldhatjuk meg azzal, hogy kiverekedjük az utunkat! Az Atlas-i hadseregről beszélünk! – Csalódottan sóhajtott egyet. – A ti érdeketekben, csak felejtsétek el.
- Qrow-val vagyok, - Meglepő módon, Roman Qrow-t támogatta. – ez egy rossz terv.
- Neked talán van jobb ötleted? – Kérdezte Ruby szigorúan.
- Ami azt illeti, - Roman hangjában érezni lehetett a felháborodottságot. – van!
- Mióta? – Érdeklődött Qrow.
- Amióta Cordo a képünkbe vágta a kaput. – Tisztázta Roman, mire mindenki döbbenten felkapta a fejét és egymásra néztek.
- Micsoda?! – Yang volt az első, aki felháborodva kérdezett. – Miért nem szóltál eddig?!
- Mert állandóan lehurrogtatok, - Roman-ből a sok elfojtott harag most tört elő. - belém fojtottátok a szót és minden alkalommal, amikor megosztottam veletek a terveimet, csak elhajtottatok! Most kíváncsiak vagytok arra, amit mondani akarok?! – Mindenki sajnálkozva nézett a gengszterre, akit a múltja miatt elítéltek és eddig meg sem akarták hallgatni.
- Szó se lehet róla! – Qrow volt az egyetlen, aki nem akarta tudni Roman tervének a részleteit. – Megbízhatatlan vagy és csak bajt okozol! – Roman és Qrow között újra fellángolt a régi veszekedés és a két férfi készen állt, hogy ízekre szedjék egymást.
- Én hallani akarom, amit mondani akar. – A feszült légkört Ruby törte meg, neki volt egyedül bátorsága, hogy szembe szálljon a nagybátyjával és Roman mellé álljon.
- Ruby, nem akarom, hogy… - Qrow csak dühösen nézett az unokahúgára és nem akarta Roman közelében tudni, legkevésbé, hogy az ő tervét hajtsák végre.
- Hallani akarom, amit mondani akar! – Ruby-t nem érdekelte, hogy a nagybátyja nem engedi vagy rossz ötletnek tartotta, de Roman terve volt az egyetlen lehetőségük, hogy tovább jussanak. – Tudom, hogy csak védeni akarsz minket és félsz, hogy nem tudjuk végig csinálni ezt az egészet, de most nem érdekel, hogy mit gondolsz! – Qrow egyszerre volt döbbent és csalódott, hogy az unokahúga így szembe mert vele szállni és annak az embernek a tervét támogatja, aki annyira gyűlöl. – Csak azért, mert neked nincs semmi ötleted, az nem jelenti, hogy kifogytunk a lehetőségekből! Őszintén, amióta Roman csatlakozott hozzánk, csak segített nekünk, ami nem mondható el Oz-ról vagy épp rólad, az utóbbi időben! Te és Ozpin ostoba döntéseket hoztatok, amik bajba sodortak minket és másokat! Roman próbált figyelmeztetni és utólag belegondolva, hallgatnunk kellett volna rá! – Ruby Roman-re nézett, akinek eléggé szokatlan érzés volt, hogy most tőle függ a csapat sorsa. – Szóval, most hallgatni fogunk ő rá!
- Hű, - Roman nem tudta hova tenni a többiek kissé szégyenkező, de Ruby reményteli tekintetét, hogy most neki van esélye hősnek lenni. – elképesztő beszéd, Piroska.
- Remélem, a terved is van ilyen jó. – Ajánlotta Ruby.
- Nahát, - Maria csak nevetett, miközben átvette Adrian-t Roman-től. – megmondtam, hogy hallgatnotok kell erre az emberre.
- Szóval, Roman, - Ruby csak bámult Roman-re, egyértelműen megadva a lehetőséget, hogy megossza a tervét. – mi a terv?
- Hm, - Roman csak kitárta a kezeit és elkezdte magyarázni a tervét. – mint azt hallottátok, - Weiss felé nézett. - Cordo hajlandó lenne a jégkirálynőt. – Weiss erre összerezzent és odabújt Jaune-hoz.
- Nem fogjuk Weiss-t egyedül átküldeni a határon! – Szögezte le Jaune.
- Igen, - Ruby csatlakozott hozzá. – megígértük, hogy nem hagyjuk magára!
- Egy szóval sem mondtam, hogy egyedül fog menni. - Roman csak felemelte a kezeit védekezőn és Qrow-ra mutatott. – Az egzotikus kis állatkája fogja elkísérni.
- Hogy én? – Qrow csak megrázta a fejét.
- Persze, - Roman lelkesen folytatta. – madárrá változol, beteszünk egy kalitkába és Cordo remélhetőleg megengedi, hogy Weiss magával vigyen az útra, mint az egzotikus házi állatkáját.
- Nem is tudom, - Weiss egy kicsit magabiztosabb kezdett lenni, bár nem épp Qrow volt a legideálisabb útitárs, akit elképzelt. – ennek a tervnek talán van értelme.
- Weiss, - Ruby egy dolgot akart tudni. – ha Qrow bácsi veled megy, az jó lesz?
- Azt hiszem. A lényeg, hogy egyedül nem mernék vissza menni Atlas-ba.
- És utána? – Qrow még mindig nem akarta támogatni Roman tervét. – Átjutunk a határon, de aztán egyből a Schnee kúriához visznek, Weiss családjához.
- Igen, - Weiss újra aggódni kezdett. – az apám biztos nem fog elengedni onnan minket.
- Nem, - Roman továbbra is magabiztos volt. – mert útközben megszöktök. Kikéredzkedsz mosdóba, ami egy egyszerű, de hihetetlenül hatékony módszer, majd megszöktök a kíséret elől.
- Utána az egész Atlas-i sereg üldözni fog minket! – Qrow érezte, hogy most sikerült megakasztania Roman zseniális tervét, de a gengsztert nem ez bosszantotta, hanem az, hogy az egyértelműt is el kell magyaráznia.
- Hagyjátok magatokat elkapni! Elvisznek egy börtönbe, ahol egy tiszt kihallgat titeket, te bemutatkozol és közlöd, hogy Weiss kib*szott Schnee veled van és azt is, hogy sürgős üzeneted van Ironwood tábornoknak! Mondtad, hogy a tábornok a személyes barátod, ha megtudja, hogy fogságba ejtettek, valakit csak küldeni fog érted! Amint a tábornokhoz visznek, elmagyarázol neki mindent, ő szól Cordo-nak, hogy engedjen át minket a határon és egyenesen hozzátok kísérnek. Kérdés?
- Hát… - Ruby fejben összerakta. – ez egy egész jó és épkézláb ötlet.
- Nekem is volt egy tök jó, – Jaune felháborodva a saját terve mellé állt. – szükségtelenül túlbonyolított tervem, amiben harcolhattunk volna egy csomót, ráadásul feleslegesen veszélybe sodortunk volna egy halom ártatlan embert, akiket úgyis megmentettünk volna, hogy aztán hősnek tartottak volna! – Keresztbe tette a karjait, sértődötten felbiggyesztette az ajkát és mérgesen nézett előre.
- Igen… - Ruby nagyon nem akarta megbántani a barátját. – de ezt inkább ne csináljuk.
- Egyértelmű, - Blake sem rajongott Jaune ötletéért. – elég nagy őrültség és felelőtlenség lenne a részünkről.
- Ahogy mondtam, - Csatlakozott Maria. – a Vadászoknak és a Vadásznőknek védelmezniük kell az embereket a végsőkig és nem veszélybe sodorni őket, hogy aztán csilloghassanak.
- Mégis, - Ren alig hitte el, hogy a csapatkapitánya mekkora őrültséget talált ki. – mi járt a fejedben, Jaune?
- Nem neked kéne az eszesnek lenned közülünk? – Nora is leszidta.
- JÓL VAN! – Jaune-nak elege lett abból, hogy mindenki őt szidja. - Sajnálom! Csak egy ötlet volt!
- Még szerencse, - Lance is rájött, milyen kevésen múlott, hogy Jaune tervét hajtsák végre. – hogy Roman előállt egy értelmes ötlettel.
- Belegondolni is rossz, - Mike csak bólogatott. – mennyi kárt, balesetet és halált okozhattunk volna az ő tervével.
- Szóval, - Roman összedörzsölte a kezeit. – az én tervemnél maradunk?
- Természetesen! – Ruby Roman mellé állt. – Qrow bácsi, - Majd szigorúan fordult a nagybátyjához. - te pedig legyél egy elképesztően aranyos és imádni való kismadár, amíg átértek a határon! – Qrow-nak semmi kedve nem volt egy kalitkában, megalázkodni, ráadásul, Roman tervében, de belátta, hogy ez az egyetlen lehetőség, hogy elvigyék a relikviát Ironwood-hoz.
- Jó, de luxus kalitkát kérek az útra.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.