Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Weiss gyomrában pillangók repkedtek, amikor a repülőgép ablakából meglátta Atlas lebegő városát, de a jól ismert idegesség mellé, amit a hazatérés okozott, egy nagy adag aggodalom is tetézett, amikor meglátta a várost körbevevő hatalmas flottát.
- Az Atlas-i flotta… - Weiss-nak a szava is elállt a több tucatnyi cirkáló, hordozó és több ezer vadászgép láttán, ahogy járőröztek a levegőben. Qrow-ra nézett a kalitkában, aki, ha madár alakban volt, egyértelmű volt, hogy ugyanarra gondol amire ő is. – Mintha háborúra készülnének.
- Csodálatos, ugye? – Jobb odalépett mellé és ő inkább csodálattal bámulta a hatalmas flottát. – A legnagyobb és legerősebb flotta egész Remnant szerte. Nincs párja a világon.
- Azt tudtam, hogy visszahívták az összes hajót… - Weiss egyszerűen nem tudta átérezni azt az örömöt, amit Jobb. – de ez…
- Lélegzetelállító? – Jobb büszkén kihúzta magát. – Elképesztő? Csodálatos?
- Aggasztó. – Javította ki Weiss. – Mármint… támadásra készülnek?
- Nyilvánvalóan! Beacon bukása óta a többi ország csak a gyengeségeinket figyeli és a lehetőségre várnak, hogy támadást indítsanak, de Ironwood tábornok előrelátóan visszarendelte az egész hadsereget, hogy felkészüljön egy támadásra bármelyik ország felől! Atlas győzedelmeskedni fog!
- Atlas győzedelmeskedni fog! – Bal, aki a repülőt vezette, most hátra fordult és megismételte a társa utolsó mondatát, mire Weiss és Qrow is csak a szemüket forgatták.
A gép egyre közeledett Atlas lebegő városához, hogy leszállhassanak a katonai bázis leszállóterén.
- Bizonytalan időket élünk, - Weiss a szeme sarkából meglátott a városban egy nagy kivetítőt, amin Ironwood tartott beszédet. – és tudom, mit gondol rólunk a világ többi része, de egy dolgot biztosan elmondhatok. Atlas királysága erős marad és biztonságos lesz. Ez az én ígéretem.
- Ironwood tábornok! – Jobb, habár csak egy monitornak, de tisztelgett, még jobb is elengedte a kormányt, hogy tiszteleghessen.
- Olyan… - Amíg a két katona csodálattal bámulták a felettesüket, addig Weiss inkább aggódott érte.
- Karizmatikus? – Találgatott Jobb.
- Tiszteletet parancsoló? – Folytatta Bal.
- Erős?
- Fáradt. – Ez volt az első dolog, ami Weiss eszébe jutott, amikor meglátta a tábornokot a monitoron.
Megváltozott, amióta utoljára látta Beacon-ben, akkor még kedvesnek, felengedettnek és kissé szórakozottnak tűnt, most, azon kívül, hogy szakálla nőtt, a szemei karikásak voltak, az arca meggyötört és a tartása is másmilyen volt. Régen is mindig kihúzta magát és gyakran kulcsolta a háta mögé a kezeit, de most sokkal jobban, mint valaha, mintha valaki fegyvert szorítana a hátához. Még Qrow is aggódva károgott egyet, amint meglátta, mi lett a barátjából.
- Egyértelműen, - Jobb egyáltalán nem osztotta ezeket az aggodalmakat. – egy királyság védelme kimerítő lehet, de a tábornok erős! Ironwood tábornok győzedelmeskedni fog!
- Ironwood tábornok győzedelmeskedni fog! – Ismételte Bal, Weiss már a szemét forgatta és Qrow is legszívesebben kitört volna ebből a lebegő teknőből, csak szabaduljanak már meg ettől a két bohóctól.
a gép lassan megközelítette a katonai bázist, majd az engedély megadása után le is szállt. Weiss magához vette Qrow kalitkáját, Myrtenaster az övén lógott, de Jobb a bőröndjét vitte maga után, Jobb pedig a repülő ajtaját nyitotta ki, hogy előre engedje a lányt.
Odakint egy egész szakasznyi Atlas-i katona sorakozott, akik csak rájuk vártak.
- Weiss Schnee, - A fehérzubbonyos tiszt hátra kulcsolt karokkal várta. – nagy megtiszteltetés számomra, hogy én kísérhetem vissza az édesapjához. – Egy limuzin felé mutatott, amivel egyértelműen elszállítani akarták, előtte meg mögötte két katonai dzsip volt, amik a kíséretet voltak hivatottak betölteni.
Weiss szíve ijedten kalapálni kezdett, tudta jól, ha beszáll abba a kocsiba, nem lesz visszaút és azonnal az apjához fogják vinni. Ettől a gondolattól émelyegni kezdett, de Qrow a kalitkában károgott egyet, ami visszahozta a jelenbe.
- Ms. Schnee, - Bal aggódva nézett felé. – jól érzi magát?
- Eléggé elsápadt. – Jobb csatlakozott.
- Igen! – Weiss gyorsan kihúzta magát. – Csak… - Az első kifogást mondta, ami az eszébe jutott. – ki kell mennem a mosdóba.
- Természetesen. – A tiszt bólintott, hogy engedélyt ad és megvárja, amíg Weiss a mellékhelységre megy.
- Máris odakísérjük önt! – Bal és Jobb volt az első, akik mögötte, lassan kocogva követték.
Weiss egyszerre találta zavarónak és idegesítőnek, hogy a két férfi egy percre sem tévesztik szem elől, a viselkedésük pedig egy lapáttal rátett.
- Meg is érkeztünk! – Bal és Jobb vigyázban álltak a női mosdó előtt.
- Engedelmével, Ms. Schnee, - Jobb elvette Qrow kalitkáját a lánytól. – nyugodtan végezze el a dolgát.
- Köszönöm. – Weiss már alig várta, hogy a női mosdóba érve lerázhassa ezt a két majmot, de aggasztotta, hogy Qrow-t nem vihette magával. – Várjanak! - Odahajolt a kalitkához és beszélni kezdett Qrow-hoz, mintha tényleg csak egy állat lenne. – Most elmegyek egy pillanatra a mosdóba, te, - Észrevétlenül kioldotta a zárat a kalitkán. – addig maradj itt és ne gyere utánam. – A fejével bökött és jelzett neki, hogy szökjön meg és keresse meg, amint bement a mosdóba.
- Ne aggódjon, Ms. Schnee, - A két férfi kihúzta magát. – itt leszünk és vigyázunk a madarára, amíg vissza nem jön!
- Hálás vagyok érte. – Weiss meghajolt és bement a mosdóba.
- Oh, milyen érzékeny, - Bal csak megrázta a fejét. – sehova sem bír menni a kismadara nélkül.
- Én megértem, - Jobb maga elé tartotta a kalitkát, hogy jobban szemügyre vehesse Qrow-t. – hiszen olyan… - Amint ránézett, Jobb megdermedt, mert Qrow úgy nézett rá, mint egy ragadozó a prédájára, de ami még jobban megijesztette, hogy a kalitka ajtaja nyitva van.
Qrow végre, a több órányi színjáték és megaláztatás után kirontott a kalitka ajtaján, egyenesen Jobb képébe, amit meg is karmolt. A férfi fájdalmasan felordított és elejtette a kalitkát, mire Qrow repült a kijárat felé. Még egy utolsó pillantást vetett Jobb megkarmolt arcára, ami biztosan nyomot hagy maga után, „Legalább most már meg lehet különböztetni őket.".
Weiss egyre idegesebb lett, amint belépett a mosdóba, de tudta, hogy nem állhat meg. Egyenesen a mosdó vége felé vette az irányt és amint meglátta az ablakon beszűrődő napfényt, a szíve megörült, egészen egy másodpercig, amint meglátta az ablak aprócska méretét.
Kellemetlenül sóhajtott egyet, de minden megtett, hogy kijusson az ablakon. Először Myrtenaster-t dobta ki rajta, majd felkapaszkodott, felhúzta, majd kipréselte magát az aprócska ablakon, de sajnos, félúton megakadt.
A felsőteste és a két karja már szabadon kint volt, de az alsóteste és a lábai beszorultak és hiába erőlködött, nem sikerült kipréselnie magát, „Ilyen az én formám!". Egyre elkeseredettebben próbálta a kezeivel kiszabadítani magát, mert, ha nem jut ki időben és valaki bejön, nem csak erővel viszik vissza az apjához, de még a szégyent, hogy egy WC ablakba szorulva találtak rá, képtelen lenne elviselni.
„Itt ragadok életem végéig vagy visszamegyek apámhoz?", gondolkodott, melyik sors lenne a rosszabb, de nem volt rá sok ideje, mert valaki megjelent előtte.
- Csak nem felszedtél pár kilót, Jégkirálynő? – Weiss elképesztő megkönnyebbülésére, csak Qrow volt az, újra emberi alakban és természetesen, amint meglátta, milyen szánalmas helyzetbe került, nem bírta ki, hogy ne süssön el egy hülye viccet.
- Inkább segíts már! – Weiss dühösen kapálózott a lábaival és Qrow felé nyúlt. – Miért kellett ilyen pici ablakot iderakni?!
- Mit vársz? – Qrow megragadta a lány kezét és egyetlen erős rántással kiszabadította, miután a földre esett, de örült, hogy végre kiszabadult, magához vette a kardját és felállt. – Csak nem tesznek kirakati ablakot a WC-be.
- Ott vannak! – A sarkon jött Bal, aki még mindig Qrow-t üldözte és egy csapatnyi katona társaságában.
- Ideje mennünk! – Qrow elővette Harbinger-t és a katonák felé szegezte, hogy távoltartsa őket, amíg Weiss idéz valamit. – Bármikor, Jégkirálynő. – Próbálta kicsit sürgetni a lányt.
- Sikerült! – Weiss a földbe szúrta Myrtenaster-t, egy rúna jelent meg körülötte és idézett egy jég Lancer-t, aminek felült a hátára és elrepültek a bázisról.
A bázison megszólaltak a riasztók és a két szökevénynek már nyoma sem volt. Weiss úgy érezte igazán elemében van, most, hogy megszökött az Atlas-i katonák őrizetéből és szabadon szárnyalhatott a saját, idézett Lancer-én. Qrow pedig megnyugodott, hogy végre egyenes úton tartanak Ironwood felé és már csak egy lépés van hátra, hogy a tábornokkal találkozhassanak.
- Ugye megígéred, - Weiss egy dolgot szeretett volna tisztázni Qrow-val - hogy nem beszélsz arról, ami az ablakban történt az előbb.
- Ha te is megígéred, - Qrow magabiztosan mosolygott. – hogy nem mesélsz senkinek sem a kisállatkádról, Qorbeau-ról.
- Áll az alku.
Weiss a városban letette a Lancer-t egy sikátorban, hiszen nem mehettek egyenesen az Atlas akadémiára szökevényekként. Tartották magukat Roman tervéhez és inkább meglapultak, amíg nem kezdik el keresni őket az egész városban.
- Mit csináljunk addig? – Kérdezte Weiss.
- Gyorsítsuk fel a folyamatot, - Qrow újra elővette Harbinger-t és levágott egy villanypóznát, ami az útra dőlt ki. – egy kis rendbontással. - Több lámpát is kilőtt Harbinger puskájával, egy rendőr robotot is, aminek a fejével betörte egy üzletnek a kirakati ablakát és megszólalt a riasztó. Az egész utca pánikolva kezdett menekülni – Te jössz, hercegnő.
- Hm. - Weiss még sosem okozott kárt vagy rendetlenséget az életében, így számára ez egy embert próbáló kihívás. Belerúgott az imént lefejezett robot testébe, majd izgatottan nézett Qrow felé, mint aki eredményhirdetésre vár. Qrow csak a homlokára csapott és rázta a fejét csalódottságában.
- Persze, pont a pedáns hercegnőt kaptam, aki képtelen rendetlenséget csinálni.
- Oh igen?! – Weiss sértődötten felemelte Myrtenaster-t és egy hatalmas tűzbombát lőtt az ég felé, ami eltalált egy felettük elszálló cirkálót, amiből úgy kezdett özönleni a sok vadászgép, akár egy megbolygatott méhkasból. – Hoppá.
- Ez talán egy kicsit sok. – Qrow számára vicces volt, hogy az Atlas-i elitek mindennapjait egy kis vandalizmussal dobják fel, de miután megjelentek és körbevették őket az Atlas-i katonák, csőre töltött fegyverekkel, már nem volt olyan vicces.
- Azonnal dobják el a fegyvert kezeket a magasba! – Kiabálta az egyik tiszt egy diktafonnal.
- Tedd, amit mondanak! – Qrow eldobta Harbinger-t és felemelte a kezeit, Weiss is ugyanígy tett.
Nem kellett sok, mire Qrow és Weiss bilincsben találták magukat, berakták őket egy rabszállítóba és már vitték is őket kihallgatásra.
- Mit gondolsz, - Weiss kissé feszélyezve érezte magát, miután felszálltak. – hova visznek minket?
- Ha Roman igazat mondott, - Qrow, ha ki nem állhatta Roman-t, be kellett látnia, hogy a terve eddig tökéletesen bevált. – akkor a börtönbe.
- És aztán? – Weiss aggódott a továbbiakért.
- Aztán jön a terv legkritikusabb része. Kihallgatáskor elmondjuk kik vagyunk és azt is, hogy sürgős üzenetünk van Ironwood tábornoknak.
- Esetleg, - Weiss reménykedett valamiben. – a nővéremhez is fordulhatunk. Ő is jóban van a tábornokkal.
- Akkor reméljük, hogy valamelyikükhöz el tudunk jutni. – Qrow hátradőlt és várta, amíg megérkeznek a börtönbe.
- Nézd! – Weiss valami szokatlant vett észre az ablakból.
- Ez nem a börtön. – Qrow is kinézett.
- Ez az Atlas akadémia!
A szállító leszállt az akadémia leszállópályáján, az ajtó kinyílt és a katonák kiparancsolták a két foglyot a repülőből. Az Atlas-i akadémia elképesztő építmény volt, magas, tiszteletet parancsoló, sötétkék építmény és talán a leghatalmasabb KÁR-toronnyal Remnant-szerte. Az akadémiához egy sötétszürke lépcsősor vezetett, amin több katona járőrözött fel-alá.
Amint bevitték őket az akadémiára, egy felvonó felé vezették őket, amivel felfelé, a legmagasabb emeletre vitték őket.
Amint megérkezett a felvonó, a katonák egy szó nélkül vezették a két foglyot egy hosszú, lefelé vezető folyosón, ami egy nagyobb csarnokba vezetett, aminek a kék márvány talapzatán Atlas királyságának a címere díszelgett, fehérmárványból kirakva.
- …komolyan mondom, ha még egy tanácsnok… - A csarnokba érve mindketten egy ismerős hangot hallottak.
- Te vagy az?! – Egy más valaki, akiről Weiss azt hitte, hogy halott és soha többet nem látja. Eleinte azt hitte, csak a szeme káprázik vagy összekeveri valakivel, de ott állt előtte és őt nézte a kedves, de megdöbbent zöld szemeivel Penny. – Weiss?!
- Penny?! – Weiss, ha örült, hogy újra látja a barátját, akit oly régóta halottnak hitt ő és a csapata is, a legfontosabb, hogy beszélni tudjanak a tábornokkal.
A két lány örömteli találkozása felkeltette valakiknek a figyelmét, akik túlságosan el voltak foglalva. Ironwood tábornok és az ő jobbkeze, Winter Schnee alig hitték el, hogy Weiss és Qrow ott áll előttük.
- Winter? – Weiss nem tudta mit mondhatna a nővére láttán és az érzés kölcsönös volt.
- Tudnál segíteni, Jégkirálynő? – Qrow felemelte a két karját, mutatva, hogy mindketten meg vannak bilincselve. Winter csak szigorúan nézett a kísérő katonákon és kiadta a parancsot.
- 10 másodpercetek van, hogy eltávolítsátok a bilincseket róluk, mielőtt komolyan bántani foglak titeket. – A katonák, kissé összezavarodtak, de egyből engedelmeskedtek és a lehető leggyorsabban, annyit sajnálkozva, amennyit csak tudtak, eltávolították a bilincseket Weiss-ról és Qrow-ról.
- Kérlek, - Ironwood tábornok elmosolyodott Qrow láttán. – gyertek. – Beinvitálta őket az irodájába, ami egy kupolaszerű terem volt, nagy, üveg ablakokkal, tökéles rálátással Atlas városára. – Olyan jó barátságos arcokat látni, még ha csak a tiédet is.
- A fogadtatás nem volt valami kellemes. – Qrow még a csuklóját dörzsölte.
- Sajnálom, hogy ilyen durván bántak veletek, - Ironwood az asztalához ült. – de amikor az embereim zavargásokat jelentettek a felsővárosban a legrosszabbra gondoltunk.
- Valahogy fel kellett kelteni a figyelmedet, James. – Qrow csak elmosolyodott és Weiss vállára tette a kezét. – A tűzgolyóért a hercegnő a felelős.
- Tüzet nyitottál egy Atlas-i cirkálóra?! – Winter sokkal szigorúbb volt, mint a tábornok és leszidta a húgát, aki összehúzta magát szégyenében. – Örülhetsz, hogy nem lőttek agyon vagy sérültél meg! – Odasétált hozzá, hogy alaposan lekiabálhassa. – Ez hihetetlenül nagy felelőtlen… - Weiss csak átölelte a nővérét, aki ettől egyből elhallgatott.
- Sajnálom, hogy megijesztettelek. – Weiss örült, hogy újra láthatja és Winter is megenyhült. – De azt tettük, amit kellett.
- Én… - Winter nem tudott mit mondani, csak viszonozta az ölelést. – azt hiszem, megértem. – Ezúttal szigorúan Qrow felé fordult. - De egyszerűen nem hiszem el, hogy hagytad, hogy ez megtörténjen, Qrow!
- Heh, - Qrow csak felnevetett egyet. – ez még százszor biztonságosabb mód volt eljutni Atlas-ba, mint amit a többi kölyök kitalált. Kicsit furcsa, hogy én vagyok a felelősségteljes a csapatban. – Ironwood felé fordult, hogy végre, teljesíthesse a küldetését. – Erről jut eszembe, a többiek az Argus-i határon vannak és nagyon fontos, hogy átengedd őket, James. Amíg ideérnek, fontos dologról kell beszélnünk, amik… - Qrow, ha megbízott Winter-ben és Weiss elmondása szerint, Penny is a barátjuk, de nagyon fontosnak tartotta, hogy Salem-ről és az ereklyékről csak az igazgatókkal, négyszemközt szabad beszélni.
- Mármint a relikviákról? – Érdeklődött Penny izgatottan.
- Vagy talán a Tél Hajadonról? – Winter is csatlakozott.
- Elmondtad nekik?! – Qrow alig hitt a fülének, hogy Ironwood a világ legnagyobb titkait így megosztotta az embereivel.
- Hm, - Ironwood csak elmosolyodott. – azt hitted, hogy csak neked volt terved Beacon bukása után? Miután Ozpin eltűnt, feltétlen olyan emberekre volt szükségem, akikben megbízhatok. – Végignézett Penny-n és Winter-en, akikben megbízott. – Szóval, igen, elmondtam nekik. A Szupercsapatnak is. Ezért vagyok olyan boldog, amiért itt vagytok. Egészen eddig azt hittem, hogy lehetetlenség legyőzni Salem-et. Ozpin mindent megtett, hogy visszaszorítsa, távol tartsa a végső győzelmet tőle, de folyamatosan visszatér. Erősebben, mint azelőtt, folyamatosan. – Fáradtan sóhajtott. – Egészen addig, amíg el nem pusztítjuk őt. Most, - Végignézett Qrow-n és Weiss-on. – kik vannak a határon és miért olyan fontos, hogy ideérjenek?
- A diákok, akik részt vettek Beacon csatájában, a LLMM, JNPR és a RWBY csapat többi tagjai. Náluk van a Tudás Lámpása, de a határt valami őrült vénasszony védi, aki egy igazi vérebnek bizonyult. – Magyarázta Qrow.
- Cordovin? – Ironwood csak megdörzsölte a homlokát. – Igen, egy kicsit fanatikus tud lenni. – Megnyomott néhány gombot és már ki is adta Cordo-nak, hogy engedjék át a többieket a határon és kísérjék őket egyenesen hozzá. – Egy napon belül itt lesznek.
- Kiváló. – Qrow és Weiss fellélegeztek, miután a tervük végre bevált. – Fontos, hogy idejöjjenek, mert Ozpin máris újjá született és velük van. – Ironwood szemei felcsillantak a reménytől.
- Oz visszatért? Ez elképesztő hír!
– Igen. – Qrow nem tudta, hogy jó ötlet-e felfedni, hogy pillanatnyilag nem elérhető, de inkább hallgatott róla és témát váltott. - Mi a helyzet a ti ereklyétekkel?
- Mármint, - Penny izgatottan hintázott a lábán. – a Teremtés Botja? Biztonságban, elzárva a Tél Hajadon kamrájában.
- És a Tél Hajadon?
- Biztonságban van, - Felelt Winter. – és egyelőre stabil az állapota.
- Mit jelent, - Weiss aggódott. – hogy stabil az állapota?
- Nem egy mai csirke. – Adta meg a választ Qrow. – Most, James, - A tábornok felé fordult. – mi ez az egész? Miért hívtad vissza az egész hadsereget és miért zártad le a határt? Kétlem, hogy csak bújkálni akarsz?
- Valóban. – Ironwood felállt a székéből. – A határt azért zártam le, hogy megakadályozzam, hogy Salem emberei beszivárogjanak, a hadseregre pedig itt van szükségem, hogy megvédjék a népet. Amint a csapatotok többi tagja ideér, beavatlak a további terveimbe. Addig is, jobban teszitek, ha lepihentek.
Penny egyből előre ugrott és már alig várta, hogy beszélhessen Weiss-al.
- Gyere, megmutatom, hol fogtok aludni! – Penny már el is rángatta a lányt. – Weiss, legalább egy millió kérdésem van és rengeteg dolgot kell elmagyaráznom neked, de szerencsére, most rengeteg időnk van! De a legfontosabb, hogy van Ruby?!
- Jól van, - Weiss próbálta kiszabadítani a karját, amit Penny olyan erővel ölelte magához, hogy majdnem leszakította. - nagyon hiányzol neki és azt hiszi, hogy halott vagy!
- Tényleg?! – Penny hirtelen, döbbenten megállt és komolyan Weiss felé fordult.
- Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz, amint…
- Nem az! – Penny leállította. – Tényleg hiányoztam neki?
- Öhm… igen. Ahogyan nekem is és a többieknek is. Örülni fognak, hogy újra láthatnak.
Qrow csak nevetett, ahogy a két lány izgatottan elment, hogy Penny megmutathassa neki a szobát, ahol aludni fog.
- Qrow. - Ironwood még megszólította a Vadászt.
- Hm? – Kíváncsian megfordult, de a tábornok nem mondott semmit, csak megközelítette és az arca is megenyhült.
- Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, jó újra látni.
- Hát… - Qrow még sosem látta a tábornoknak ezt az oldalát és nem tudta, hogy reagálhatna rá, csak megdörzsölte a tarkóját. – ja. Téged is. – Amit végleg nem tudott hova tenni, az az volt, amikor a tábornok megölelte, amit ő viszonzott is.
Már csak időkérdése volt, amíg a többiek is ideérnek.
- Nem igazán értem, ettől hogyan leszek jobb vezető? – Ruby csak zavartan nézte a papírokat, amiket Roman a kezébe nyomott.
- Egy jó vezetőnek el kell hitetnie a követőivel, hogy pontosan tudja mit csinál. – Roman leült a fotelba és keresztbe tette a lábait. – Röviden, színészkednie kell.
- Mi? – Ruby csak nevetve megrázta a fejét és nevetett egyet zavarában.
- Egy profi vezérnek profi színésznek is kell lennie, ha azt akarod, hogy kövessenek. – Összegezte Roman.
- De én nem akarok senkit sem becsapni vagy átejteni. – Ruby kissé bizonytalanul tette le a papírokat.
- Gondolom, azt sem akarod, hogy Salem elpusztítsa a világot és azt, hogy ne legyen bűnözés, de a világ nem arról szól, mit is akarunk. Már ezerszer átbeszéltük, hogy teljesen mindegy, te minek tartod magad, de a többiek szemében te vagy a vezér.
- Gondolod? – Ruby bizonytalanul kérdezte.
- „Gondolom"?! – Roman kissé felháborodottan ismételte. - Tudom! Ott van benned a tehetség, ami született vezetővé tesz, de hagyod, hogy mások elnyomjanak! Qrow, Ozpin, a tanáraid, azt nevelték beléd, hogy engedelmeskedj nekik és hidd el az ő igazukat, nem akarták, hogy meglásd a sajátodat. Épp segíteni akarok előhozni belőled a vezért, hogy ne legyél ennyire bizonytalan, Piroska.
- Jó, - Ruby már kezdett egy kicsit hinni önmagában. – de még mindig nem értem, hogy a színészkedés hogyan segít jobb vezérré válni. – Feltartotta a papírokat. – Mármint… ez mi is?
- Egy vicces történet egy Dust csempészes esetről, amit, ha megfelelően adsz elő, segít fejleszteni az önbizalmad.
- De, - Ruby csak aggódva nézte a sok szöveget. – az egészet meg kell tanulnom fejből? Legalább 4 oldal süket duma!
- Csak képzeld el, hogy egy hosszú viccet mesélsz. Nem kell betűről-betűre, a lényeget tanuld meg és add elő a saját szavaiddal. Viccet azért tudsz mesélni?
- Favicceket, amiket Yang és apa tanított. – Ruby, amint ezt elmondta, Roman csak fáradtan megrázta a fejét, hogy a lány mennyire le van maradva.
- Te jó ég. Nézd, nem túl bonyolult. Egy-kettőre menni fog a holnapi előadásra.
- Előadás?! – Ruby szemei rémülten kitágultak.
- Igen, beneveztelek egy előadásra, amiben ezt a történetet kell előadnod és ha nem akarsz leégni, jobb, ha tanulsz rendesen. Csak találj ki vagy képzelj el egy karaktert, aki nagyon szimpatikus neked és próbáld meg őt utánozva előadni a történetet.
- Te is ezért viselkedsz így? – Ruby, ahogy Roman magyarázta arra gondolt, hogy egy bizonyos szinten, Roman is egy ilyen karakterként viselkedik.
- Hogy én? – Roman-t kicsit meglepte a kérdés. - Részben, de már a lényemmé vált.
- Kit képzelsz el? – Ruby kíváncsi volt.
- Hm, - Roman régóta nem gondolt a régi életére, annak a részleteit is csak Neo-val osztotta meg. – már nem emlékszem a karakter nevére, de a kedvencem volt abból a könyvből, Az Árnyék Hercegből, amit felolvastam a kisebb gyerekeknek az árvaházban.
- Tényleg?
- Igen, azt imádtam benne, hogy nem egy sablon történet volt és a főhős sem az a képmutató propaganda hős, akivé minden Vadász válni akar.
- Talán bűnöző volt?
- Hát… - Roman megvakarta a tarkóját. - néha az is volt, de néha segített másokon, természetesen jutalomért, de leginkább a személyisége fogott meg. Magabiztos, sosem vesztette el a hidegvérét, még a legszorultabb helyzetekben is csak viccelődött és úgy tett, mintha a helyzet magaslatán lenne, ezenkívül, a nők is oda voltak érte. Meglehet érteni, hogy egy nincstelen árva gyereknek eléggé inspiráló.
- Kicsit hasonlít rád. – Ruby-nak egyből leesett a hasonlat.
- Neo is ezt mondta. – Roman elrévedt az emlékeiben és egy pillanatra leeresztette az álcáját, amikor a lányra gondolt.
- Hiányzik, ugye? – Ruby ezt észrevette és azonnal rájött, hogy Roman-t sokkal jobban megviselte Neo árulása, mint azt mutatta. – Ennek az Árnyék… izének is volt barátnője vagy partnere?
- Nem. – Roman csak megdörzsölte az arcát. – Ő mindig egyedül dolgozott és minden egyedül oldott meg.
- Roman, most már a barátunk vagy és ha valamit szeretnél megosztani, nyugodtan beszélhetsz velünk. – Állította Ruby, de Roman számára ez idegen érzés volt, hogy valaki, aki egyszerűen ilyen kedves legyen hozzá, méghozzá feltétel nélkül.
- Csak… - Furcsa, de Roman-nek most elakadtak a szavai. – magolni! – Utasította Ruby. – Még egy utolsó jó tanács, - A papírokra mutatott. – fontos, hogy úgy add elő ezt az egészet, hogy ez rólad szól és amit elmesélsz, az megtörtént veled. – Hirtelen, a bejárati ajtó kinyílt és Mike jött be rajta, több zacskónyi élelmiszerrel, amiből a csapatnak készülnek vacsorát főzni, de Roman-nek más terve volt vele. – Dagadék! – Mike, amint megszólította megrémült, elejtette a zacskókat és kihúzta magát. – Segíts Ruby-nak tanulni!
- Igenis! - Roman ezzel kiment, hogy rágyújtson egy szivarra, otthagyva a két fiatalt, hogy tanuljanak. – Hé, Ruby, - Mike izgatott volt, mert ez az első alkalom, hogy ő és Ruby közösen csinálnak valamit. – nem is emlékszem, mikor csináltunk valamit közösen!
- Aha. – Ruby csak unottan bólintott.
- Mondd csak, - Mike kétségbeesetten próbált interakciót létesíteni a lánnyal. – ismered Vidáman együtt című sorozatot?! Anyámmal folyton ezt néztük. Tök jó meg minden! Maggie anyó a kedvencem benne!
- Mike! – Ruby dühösen leállította, érezni lehetett a frusztrációját, hiszen Yang és Blake együtt szórakoznak a városban, Oscar, Ren és Nora a város határán a Grimm-eket tartják távol, Lance, hogy elterelje Jaune figyelmét Weiss hiányáról, a kardforgatást gyakorolja vele. – A többiek biztos jól szórakoznak Argus-ban, a bácsikám és Weiss egyedül mentek át a határon, hogy beszéljenek Ironwood tábornokkal és nem tudom, mi van velük azóta, Roman adott egy hülye, 4 oldalas szöveget, amit meg kell tanulnom és te… idegesítesz az Anyámmal együtt sorozattal!
Roman kellemesen szívott a szivarjába, miután kiment az utcára, szétnézett Argus békés utcáin, amik emlékeztették a Vale-ben eltöltött időkre. Most nyugalom volt, türelmesen kellett várniuk és elütni az időt. Elgondolkodott azon is, hogy kiraboljon egy üzletet, de valahogy nem volt hozzá kedve, „Neo nélkül nem ugyanaz és most semmi okom nincs rá.".
Hiányzott neki a bűnözés, megkeresni a megfelelő célpontot, kifundálni egy mesteri tervet, amit Neo-val együtt hajtanak végre, ezzel is növelve a hírnevét és a vagyonát. Sajnos, ezek az idők elmúltak és a legfontosabb célpont, hogy eljusson a csapattal és a lámpással együtt Atlas-ba.
Egy másik lehetőség is az eszébe jutott, könnyen eltudná lopni a lámpást Ruby-tól, felszállhatna az első vonatra, amivel elhagyhatná Argus-t, felvenné a kapcsolatot Salem-el és felajánlva a lámpást, visszatérhetne hozzá, hogy azt a kevés időt, ami megmaradt, Neo-val együtt tölthesse, még akkor is, ha egy nap Salem úgy dönt, hogy feláldozza vagy félredobja őket.
- Azért adtad neki, hogy eltereld a figyelmét a gondokról? – Maria csendesen botorkált mellé, Roman nem is hallotta, amíg meg nem szólította.
- Túl sok mindenen jár a feje, - Együtt sétáltak az utcán. - ez segít neki kikapcsolni és az önbizalmát is növeli.
- Kellemeset a hasznossal. – Mindketten megálltak egy kereszteződésnél és Roman kinyújtotta a karját, felajánlva, hogy átkísérje Maria-t az úttesten.
- Micsoda úriember. – Maria viccelődve belekapaszkodott. – A végén még elcsábítasz.
- Nem akarlak megsérteni, de van közöttünk legalább 40 év.
- Oh, Roman, - Maria csak legyintett egyet. – nem te lennél az első fiatal férfi, aki egy ágyban ébred velem.
- Ezt megpróbálom kiverni a fejemből.
Ezalatt Ruby, Mike segítségével elkezdte megtanulni a történetet, amit Roman adott neki.
- Lássuk az első próbálkozást. – Bíztatta Mike, mire Ruby csak elkezdte felolvasni a szövegét.
- Mint azt tudjátok, a 4 királyság közül Vacuo az, ahol a legnehezebb Dust-ot szerezni, a nagy Dust hiány idején, - Ruby elkezdte csak felolvasni a szöveget. – volt egy kapcsolatom, ami kész csodának számított mert akkoriban lehetetlen volt Dust-ot szerezni jó áron Vacuo-ban. A sivatagban volt egy csapatnyi csempész cimborám, akik baráti áron adtak el nekem és erről minden ismerősöm tudott. Felhívtak Scroll-on, hogy „hé, Ruby, adnál belőle?". Mivel tudták, hogy magamnak veszek, akkor vegyek már nekik is. Így aztán amikor magamnak vettem Dust-ot vettem még 4-5 másik barátomnak is. Egy nap elegem lett, azok a csempészek meggazdagszanak rajtam, mert nekik szinte semmit sem kellett csinálniuk, én vettem meg, én szállítottam ki és én találkoztam a vevőkkel.
Ruby órákig gyakorolta a szöveget és észre sem vette, hogy a nap már elkezdett lemenni, de Roman visszatért, főzött neki is és magának is egy kávét és ezúttal arra unszolta Ruby-t, hogy most az előadásra koncentráljon, hiszen a szöveget már megtanulta.
- Aztán rájöttem, hogy így nagyon rosszul járok. – Ruby csak mosolyogva és felengedve kitárta a karjait, mintha egy színpadon lenne. – Állandóan engem hívogattak! Nem tudtam végig olvasni egy nyamvadt képregényt, anélkül, hogy ne hívnának legalább 6-an, hogy „Hé, mikor szerzel már?!", erre én, „Menj a fenébe, szeretném végigolvasni a képregényem legújabb számát! Majd szólok, ha lesz!". – Vett egy mély levegőt, hogy egy kicsit visszafogja az indulatjait. – Aztán odáig fajult a dolog, hogy ezek az idióták elkezdtek bekopogtatni hozzám! – Felemelte az egyik kezét. – Félreértés ne essék, a barátaim, akiknek nagyon kellett a Dust a mindennapokban, de azért a határokat tiszteljék már. Ami még kellemetlenebbé tette az egészet, hogy a csempész barátom csak 500 Lien-es csomagokért adott Dust-ot, de a barátaim csak 100 Lien-es csomagokat akartak. – Megfogta és megrázta a fejét. - Ebből a szétosztásból lett elegem, fogalmam sem volt, mennyi 100 Lien-nyi Dust!
Másnap reggelre már olyan jól ment, hogy a csapat többi tagja is csodálkozva nézték a normális esetben mindig bizonytalan Ruby-t, ahogy ilyen magabiztosan magyaráz.
- Nagyon hülye helyzet alakult ki. – Ruby nevetve evett egy szendvicset. – Vacuo-ban volt a legnagyobb Dust hiány, volt, hogy az emberek homokot próbáltak használni helyette. Egy barátomnak sikerült a Schnee Dust Vállalattól egy hatalmas konténerrel szereznie és megkért, hogy adjak el belőle. Erre azt mondtam, „Én nem játszom tovább a Dust Tündért, de ha nagyon akarod, egy keveset, nagyon közeli barátoknak talán.". A barátom megköszönte és a régi üzletnél maradtunk, 10 százalék a bevételből és a saját adagom. Egy hétvégén egy nagy rendelése volt, de nem akart egyedül menni a vevőhöz, így megkért, hogy menjek vele. Alapjáraton a testvérét szokta megkérni, hogy menjen vele, de valamiért letartóztatták. Először nem akartam, mert nagyon rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban, de addig könyörgött, amíg beadtam a derekam. Este, kicsit korán, de odaértünk vonatállomásra és vártunk. A Dust ott volt nálam egy dobozban, amit egy kézitáskában és természetesen, pisilnem kellett. Mondtam a barátomnak, hogy egy perc és visszajövök.
Elérkezett a nagy este Ruby számára, amikor a kávézóban kellett fellépnie, hiszen hétvégén előadó est van és ez az a hely, ahova Roman a tudta nélkül benevezte.
- Menni fog, tesó! – Yang bíztatta a húgát.
- Biztos jó lesz. – Blake is a csapattársát.
- Kicsit izgulok. – Ruby-nak, ha javult az önbizalma, nem lett más ember és idegeskedett, hogy most egy közönség előtt kell előadást tartania.
- Rosszul hazudsz, Piroska. – Roman csak magabiztosan mosolygott, de sikerült összezavarnia Ruby-t.
- Hogy… hazudok?
- Komolyan el akarod velem hitetni, hogy aki gondolkodás nélkül bármekkora Grimm-nek neki megy, nap mint nap az életét kockáztatja beijed alig 20-30 embertől, akik csak néhány f*ngós viccért ültek be?
- F*ngós vicceket én is tudok! – Lépett elő Lance.
- Te pedig egész este gyakoroltál. – Jaune is biztos volt, hogy Ruby sikert fog elérni.
Ruby vett egy mély levegőt, mielőtt elindult volna a színpad felé, ahol a reflektor őt világította meg és minden szem őrá szegeződött. Behunyta a szemét és belekezdett a mesélésbe.
Ruby egy gyors pisiszünetre ment ki, amíg várnak az ügyfélre, a Dust-ot magával vitte, arra az esetre, ha a vevő hamarabb érkezne és a barátja nélküle adna túl rajta és eltűnne az ő részével. Amint benyitott az állomás női mosdójába egy pillanatra megtorpant és alig akart hinni a szemének.
4 női Atlas-i katona és egy Vadásznő, akik egy ellopott Dust szállítmányt próbáltak visszaszerezni. Ruby egy pillanatra azt hitte, hogy ez egy csapda volt és fel lett ültetve, de a katona nők és a Vadásznő, miután felmérték, nem tulajdonítottak különösen nagy jelentőséget neki. Csak álltak és beszélgettek egymással, volt amelyik a haját igazította, a másik az egyenruháját tisztította, a harmadik a sminkjét csinálta a negyedik egy cigit szívott és a Vadásznő épp most jött ki az egyik mobil WC-ből.
Ruby egy darabig csak bámulta őket, a Vadásznő volt az egyetlen, aki gyanúsan nézte a Ruby kezében lévő táskát. Megfagyott az ereiben a vér, úgy érezte, mintha hangyák mászkálnának rajta és a legbelső ösztöne és még a józan esze is azt kiabálta, hogy rohanjon, hiszen tudta, az az átkozott Vadásznő kiszúrta és a katonák is érezték.
- A legpocsékabb WC papír Remnant szerte. – A Vadásznő csak panaszkodott.
- Nekem mondod, - Az egyik katonanő a csapra meredt lenézően. – a csapból csak hideg víz folyik.
- Hol is tartottam, - Egy másik női katona folytatta a beszélgetést, amelyiket félbeszakították Ruby miatt. – fogtam a kábítóbotomat és zacskón vertem a fickót. – A lányok mind felnevettek ezen, miközben Ruby, mintha nem is venne tudomást a létezésükről, csak bement egy másik fülkébe, hogy pisilhessen, de közben a nő folytatta a történetet. – Úgy visított miközben összeesett, mint egy nő! Elhiszitek, hogy még fizetnek is érte?!
- És utána?! – Egy másik nő kérdezte, miközben letörölte a könnyét a szeméből.
- Rákiabáltam, hogy az Atlas-i kutató osztagtól jöttem és tegye fel a kezeit, de az a hülye fickó a földön fetrengve, egyik kezével a heréit fájlalta, a másikkal a zsebébe próbált nyúlni. Rászegeztem a puskámat és figyelmeztettem, hogy ne mozduljon, erre mondogatta, hogy „Oké, oké!", de továbbra is a zsebe felé nyúlt. Ismét rákiabáltam, hogy „Nagyfiú, szét fogom lőni a tökeidet, ha nem teszed tarkóra a kezeid!". – Ruby végzett a dolgával, lehúzta a WC-t és az egyik csaphoz ment, hogy kezet mosson. – Közben a fickó haverja, annak több esze volt, ő feltette a kezeit és odakiabált neki, hogy „Mit művelsz, tedd, amit mondd!". Ezután a fickó azonnal tarkóra tette a kezeit és megbilincseltem.
- És mi volt a zsebében? – Kérdezte egy másik női katona.
- A személyigazolványát! – A mesélő nő hangosan röhögött, miközben a társai is csatlakoztak hozzá.
- Most hülyéskedsz?!
- Nem! A hülyének le sem esett, milyen kevésen múlott, hogy szétlőjem a golyóit!
Ruby végül megtörölte a kezét és elhagyta a mosdót és az 5 nőnek fogalma sem volt róla, hogy a Dust, amit keresnek valójában nála volt és ilyen kevésen múlott, hogy megtalálják.
A kávézóban mindenki tapsolt, amikor Ruby befejezte az előadást, önmagát is meglepve milyen jól elő tudta adni ezt a történetet.
- Wow, Ruby ez elképesztő volt! – Yang volt az első, aki magához ölelte a húgát.
- Mintha egy teljesen más valaki lettél volna. – Ren elismerte, milyen jól és művészin adta elő a történetet. – Mintha tényleg átélted volna.
- Oh, - Ruby csak szerényen, elpirulva legyintett egyet. – srácok, nem volt semmiség.
- Hogy érzed magad? – Roman egy szivart szívva jött hozzá.
- Jól. – Látszott a lányon, mennyire élvezte és mennyivel magabiztosabb lett. – Szórakoztató volt és segít, hogy magabiztosabb legyek.
- Ez volt a cél.
A nap hátralevő része nyugalomban telt, egészen addig, amíg egy csapat Atlas-i katona nem kopogott az ajtón és meghozták a hírt, hogy Ironwood tábornok engedélyt adott a határon való átkelésre.
Jaune elbúcsúzott a nővérétől és a csapat többi tagja is a családtól, majd elindultak a katonai bázisra, hogy egy szigorú kísérettel átvigyék őket Atlas-ba és találkozhassanak Ironwood tábornokkal, viszont lássák Qrow-t és Weiss-t.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.
Véget ért a 6-ik évad.