Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Mantle városa elsötétedett, az utcákon egykor narancs fényt árasztó fűtő egységek egyik pillanatról a másikra kikapcsoltak és a városban lévő hőmérséklet drasztikusan csökkenni kezdett.
Az emberek kezdetben fel sem fogták, hogy pontosan mi is történt, kezdetben a Dust fejlesztőbe mentek panaszkodni, de az ottani robotok és munkások sem tudtak semmit sem csinálni, hiszen a fűtőrendszernek nem volt semmi baja és nem is a Dust hiány volt a baj. Egyszerűen csak egy parancs Atlas-ból, hogy kikapcsoljon és a megfelelő engedély nélkül nem volt lehetséges a bekapcsolása. Semmit sem tehettek.
- Mégis, mi történt?! - Roman, aki a fal építését felügyelte Robyn Boldog Vadásznőivel, kiszállt a dzsipből és a felháborodott tömegen átvágva haladt a fűtőrendszerhez.
- Kapcsolják vissza a fűtést! - Kiabálta Joanna az Atlas-i robotoknak, akik azért jöttek, hogy fenntartsák a rendet.
- Elment az eszük! - Még May is felemelte a hangját.
- Ezt tervezi, ugye? - Fiona, aki végig nézett a dühös tömegen, akik készen álltak, hogy fellázadjanak, ráébredt valamire. - Az a Salem, akiről beszéltél?
- Igen. - Roman számára is gyorsan összeállt a kép. - Össze akarja ugrasztani Mantle-t és Atlas-t. Attól tartok, nagyon is jól csinálja.
- Ennek semmi értelme! - Joanna alig hitte el.
- Ha el akarja foglalni Atlas-t, akkor miért ölne meg mindenkit Mantle-ben? - May próbált logikázni.
- Ez az, amit félreértetek. - Roman kijavította a Vadásznőket, miközben félre húzódtak egy sikátorba, hogy senki se hallhassa őket. - Salem nem elfoglalni akarja Atlas-t, hanem elpusztítani.
- De ez... - A Vadásznők zavartan összenéztek.
- Őrültség? - Roman pontosan tudta, mire gondolnak. - Én is ezt mondtam volna, mielőtt találkoztam vele. - Fagyos és rémült csend uralkodott a Vadásznőknél, de nem a növekvő hideg miatt. - Nem érdekli sem a pénz, sem a hatalom, de még az emberek sem. Ennek a teremtménynek egy célja van. A világ elpusztítása.
- Valamit tennünk kell! - Joanna nem akart tétlenül ülni.
- És mi a helyzet a kémeddel? - May megpróbált kigondolni valamit.
- Csak annyit mondott, hogy az egyikük egy profi hekker, aki kitervelte az egészet. - Roman is tehetetlennek érezte magát. - Biztos vagyok benne, hogy ő bundázta meg a választást, ő küldte azt az őrült fickót és Neo-t, hogy megöljék Robyn-t és biztos vagyok benne, hogy ő felel a fűtés kikapcsolásáért.
- És hol van most?! - Joanna sok mindent adott volna, ha a kezei közé kaphatná ezt a hekkert.
- Nem tudom. - Roman lehajtotta a kalapját szégyenében. - Amióta össze álltam veletek folyamatosan kerestem, de mintha elnyelte volna a föld.
- Miért nem mondtad el az igazat? - Amíg Joanna és May csak dühösen meredtek Roman-re, addig Fiona próbált megértő maradni.
- Ez nem olyasmi, amit csak úgy elmondhat az ember. - Magyarázta Roman. - Aggódtam, hogy nem hinnétek nekem vagy elutasítanátok.
- Nem bíztál bennünk. - May keresztbe tette a karjait.
- Nem. - Roman felszegte a fejét. - Senkiben sem bízok, mert egész életemben senkiben sem bízhattam. Egyedül lettem az, aki. Salem miatt mindent elvesztettem és csak azért jöttem Atlas-ba, nehogy levadásszon. - A Vadásznők csak közömbösen néztek rá. - Sajnálom, ha szemétnek tűnök, de ez az igazság. Csak saját magam miatt segítettem és még mindig csak saját magam miatt dolgozom veletek.
- Szerintem, - Fiona látta, hogy a társai azon vannak, hogy elhagyják Roman-t, de ő közéjük állt. - ezt most felejtsük el és koncentráljunk Mantle védelmére. - May és Joanna nem voltak ilyen bizakodók a férfival és nem úgy tűnt, mintha hajlandók lennének együtt dolgozni vele. - Mit gondoltok, Robyn mit tenne?
- Bármit Mantle védelméért. - Adta meg a választ May.
- Ja. - Bólintott Joanna.
- Akkor tudhatnátok, hogy Roman sokat segíthet. - Magyarázta Fiona. - Ő még megmentheti Mantle-t Robyn hiányában.
- Van egy ötletem, - Biztosította őket Roman, amikor hirtelen kapott egy új üzenetet a Scroll-jára. - de segítenetek kell és azt tennetek, amit mondok. - Joanna és May újra összenéztek és, mivel egyiküknek sem volt ötlete, a válaszuk egyértelmű volt.
- Hallgatunk. - Felelt May.
- Tábornok, - Camilla Tanácsnok és az egész Tanács elvesztette az Ironwood-ba vetett bizalmát. - amióta kineveztük magát igazgatónak voltak Atlas-iak, akik szkeptikusak voltak önnel kapcsolatban, ugyanis, a módszerei kimondottan kegyetlenek.
- Igen, - Ironwood mindent megtett, hogy megőrizze a pozícióját. - de mindig hatékonyak voltak! Most is ugyanez a helyzet! Atlas veszélyben van Salem miatt és ezért...
- És mikor avatott volna be minket?! - Vette át a szólt Sleet Tanácsnok. - Átgázolt mindenkin és egyoldalú döntéseket hozott nélkülünk!
- Tanácsnok, - Ironwood egyre jobban sarokba szorult. - soha nem állt szándékomban...
- Mit szándékozik és mit cselekszik egy ember, nem mindig ugyanaz, tábornok!
A vita közben egy pocok faunus férfi pincér bejött a terembe és súgott valamit Jacques fülébe, ami teljesen megdöbbentette.
- Mi?! Mióta? - Jacques egyből tudni akarta a választ, mire a faunus férfi újra suttogni kezdett a fülébe. - Az én felhatalmazásommal?! Ellenőrizzétek újra! - A faunus pincér meghajolt és elhagyta az étkezőt.
- Schnee Tanácsnok? - Sleet Tanácsnok figyelmét nem kerülte el a jelenet.
- Öhm... - Jacques kicsit össze zavarodva fordult vissza az asztalhoz. - Bármi is a problémájuk, Ironwood hibája! Örülök, hogy belátták és egyetértenek velem!
- Én még nem végeztem. - Robyn nem volt megelégedve és dühösen felállt. - És amíg Mantle nem kapja meg a szükséges Dust ellátmányt, addig senki sem végzett.
- Ms. Hill, kérem... - Ironwood próbálta nyugtatni, de hiába.
- Nem! - Robyn az asztalra csapott. - Az embargót csak Atlas igazgatója oldhatja fel! És ha maga nem hajlandó rá, akkor magát le kell váltani! Itt és most! - Ironwood végig nézett Robyn dühös, Sleet és Camilla szigorú tekintetén és látva Jacques sunyi vigyorgását, tudta, hogy ebből nem vághatja ki magát. A Tanács még ma elveszi az igazgatói pozícióját és eltávolítják a hadsereg éléről.
- Várjanak! - Az étkező ajtaja kicsapódott és Weiss rohant be rajta. - Rossz embert faggatnak! Tudom, ki keverte gyanúba Ironwood-ot! - Végig sétált az asztal mellett és megállt az apja mellett. - Hogy ki csalt a választáson és az apám is nagyon jól tudja! - Szigorúan meredt az apjára, aki dühösen kihúzta magát a sérelem miatt. - Ugyanis, együtt dolgozik vele. - Letette a Scroll-ját és kivetített egy felvételt, amin Jacques és Watts együtt beszélgettek.
- Ez... - Camilla és Sleet Tanácsnok falfehérek lettek Watts láttán. - Arthur Watts?!
- Ez lehetetlen! - Sleet felháborodásában felállt az asztaltól. - Dr. Watts meghalt a Paladin incidensben évekkel ezelőtt!
- Ez mit jelentsen?! - Jacques kétségbeesetten megpróbálta elvenni a lánya Scroll-ját az asztalról, de Ironwood, aki teljes szigorral és haraggal meredt rá felállt és egyetlen mondattal rendre utasított mindenkit.
- Játszd le.
Weiss elindította a felvételt.
- Pf, azok ketten rengeteg pénzembe kerülnek, nap mint nap! Ironwood az ostoba embargóval és Robyn a képmutató igazságtevékenységeivel!- Jacques, a felvételt hallgatva idegesen fészkelődni kezdett, az arcát dörzsölte és a bajszát simogatta kínjában. - Még egy évig hajlandó lennék tisztes fizetést és egészségbiztosítást nyújtani a Mantle-ben lévő összes munkásomnak, még a faunus-oknak is, ha megszerezhetném a szavazataikat! Hiába minden fenyegetés és vesztegetési kísérletem, még mindig sokan húznak Robyn felé és jó esély van rá, hogy elveszítem a választást!
- Mi lenne, ha azt mondanám, megkaphatod a tortát és meg is eheted.
- Mi jár a fejedben?
- James Ironwood soha nem ismerte el a zsenialitásomat. Miután annyi mindent adtam neki, ennek ellenére megszégyenített és nincstelenné tett. Egyszerűen csak a szívességet viszonzom.
- És nekem mi hasznom belőle?
- Egy szék a Tanácsban. Nekem csak a bejelentkezési adataidra van szükségem Atlas hálózatába. Megígéred, hogy Ironwood életét rémálommá teszed és én garantálom a győzelmedet a választáson. A Mantle-i lakosoktól egy kis... digitális nyomással, ha érted. - Robyn is rájött, hogy ki miatt vesztette el a szavazást.
- Mindig is tudtam, hogy jó tudós vagy, Arthur, de azt nem, hogy ilyen jó eladó is.
A két férfi csak jót nevetett, Jacques töltött Watts-nak és magának egy pohár italt és koccintottak a megállapodásukra.
- Elég. - Ironwood jelzett és Weiss kikapcsolta a felvételt.
- Ez... ezt... - Jacques teljesen elsápadt, felpattant a helyéről, kapkodta a levegőt és csak dadogni tudott a félelemtől. - Megtudom magyarázni! - Megköszörülte a torkát és megigazította a nyakkendőjét és a leghivatalosabb hangját igyekezett elő venni. - Ez... Ironwood hibája. - Nem jutott az eszébe semmi, csak a hivatalos propagandájának a mottója.
- Jacques, - Sleet elvesztette a hidegvérét és ráförmedt a csaló Tanácsnokra. - foglaljon helyet!
Jacques érezte, hogy sarokba szorult, így sarkon fordult és a kijárat felé futott, de amint kinyitotta az étkező dupla ajtaját, Weiss óriás jéglovagja állta az útját.
- Weiss... - Jacques utolsó kétségbeesett próbálkozásként elővette a szomorú, csalódott arcát, hátha hatással lesz a lányára.
- Jacques Schnee, - Weiss-t azonban nem hatotta meg, elege volt az apja manipulációiból és hazugságaiból és csak feltartotta a Vadász engedélyét. - le van tartóztatva! - Egy pillanatra eszébe jutott, hogy talán a legújabb Vadásznőnek nincs is rá engedélye. - Megtehetem, ugye? - Minden kétségét elsöpörte Ironwood és a nővére magabiztos mosolya.
Watts nem győzött gyönyörködni az egyre sikeresebb tervében, ami már olyan egyszerű volt, hogy már majdnem sajnálta a Mantle-i lakosokat. A szél és a hó egyre erősebben süvített, egyre több hideget hozva magukkal, amitől Mantle lakosai egyre dühösebbek lettek.
Haragjukban és kétségbeesésükben nem riadtak vissza attól, hogy betörjék a Dust üzletek ablakait és annyi tűz Dust-ot zsákmányoltak, amennyit csak bírtak.
- Atlas szándékosan kapcsolta ki a fűtést! - Üvöltötte az egyik lázadó, miközben az utca közepén gyújtott tűzbe hajította a tűz Dust-okat.
- Bármit megtesznek, hogy irányítsanak minket! - Egy másik lázadó, aki egy széket és még több fabútort hajított a tűzbe.
Az emberek haragja, akárcsak az utca közepén lángoló tűz, egyre csak nőtt.
- Az itteni helyzetet nem tudjuk ellenőrzés alatt tartani! - Az egyik katona jelentette a rádiójába. - Tanácsot kérek!
A katonák tehetetlensége és az emberek növekvő gyűlelete mind Watts tervét segítette elő, aki csak egy sikátorból figyelte az eseményeket. Egy halk puffanás kíséretében, Tyrion földet ért a sikátor végében és egy rózsaszín és fehér fény kíséretében, Neo is megjelent a doktor mögött.
- Kiváló munka. - Watts elégedett volt a társai teljesítményével.
- Az úrnőnk több, mint elégedett lesz. - Vihogott Tyrion, aki, mint egy kisgyerek, úgy várta a soron következő vérontást.
Neo csak magabiztosan, a csípőjére tett kézzel mosolygott.
- Sajnos, az úrnőtök csalódni fog! - Roman, Melodic Cludgel-t forgatva az ujján lépett a sikátor elé.
- Te! - Tyrion izgatott öröme őrült haragba ment át és aktiválta a pengéket a csuklóján. - Elárultad az úrnőnket!
- Ha tudnád hány nőnek törtem össze a szívét. - Roman csak legyintett és magabiztosan mosolygott.
- Balgaság volt idejönnöd, Torchwick. - Figyelmeztette Watts és elővett a kabát zsebéből egy cikornyás, több lövetű revolver pisztolyt, arany markolattal, világosszürke csővel és tárral, amik világoskéken világítottak és Roman-re szegezte.
Neo felemelte Hush-t és Roman-re szegezte.
- Balgaság nem a hátad mögé nézni. - Roman csak csettintett, mire három kattanás hallatszódott a sikátor hátuljából.
Tyrion figyelmét elterelte a Roman iránt érzett haragja, a faunus hallása és a szaglása jelezte a háta mögött lévő veszélyt. Háromy nyílvessző repült egyenesen Watts felé, de a faunus férfi gyors volt, kettő nyilat a pengéivel, a harmadikat a mechanikus skorpió fullánkjával védett ki.
- Négyen három ellen, - Watts nem vesztette el a hidegvérét, amikor meglátta, hogy a sikátor hátsó végén leeresztett láthatatlan burok mögül megjelentek Robyn Vadásznői és mindannyian számszeríjat szegeztek rá. - nem a legrosszabb arány.
- Azt hittem, egy tudós vagy, Bajuszka. - Roman csak Melodic Cludgel-en támaszkodott és hajolt előre. - Még számolni sem tudsz?
- Miről... - Mielőtt Watts folytathatta volna, egy kéz ragadta meg a vállát és egy hegyes penge állt meg a torka előtt néhány centivel. Hush hegye volt, ahogy Neo elkapta. - Te kis...
- Mit gondolsz, - Roman önelégülten válaszolt és jelzett Watts-nak, hogy tegye le a pisztolyt. - kitől tudtam meg, hogy hol vagytok? - Watts gyorsan rájött, hogy Neo volt az, aki állandóan információkat adhatott Roman-nek. - Nem te vagy az egyetlen bűnöző lángelme ebben a városban.
- Újabb áruló! - Tyrion őrült és dühös tekintete ide-oda vándorolt Roman és Neo között. - Megfizettek! - Gyorsan lihegni kezdett és csak a fene tudja, mire készül.
- Tyrion, - Watts próbálta figyelmeztetni az őrült társát. - csak ésszel! Én is itt vagyok!
- Légy bölcs és add meg magad. - Roman felemelte és a faunus férfira szegezte Melodic Cludgel-t.
Tyrion nem fogadta el a vereséget és egyből Roman-re rontott, aki megvárta, hogy elég közel kerüljön és tüzet nyitott a botjával, amitől egy tűzbomba telibe találta és hátra lökte. A három Vadásznő újabb nyilakat lőttek a férfira, de az egyiket kikerülte, a másik kettőt kivédte.
Haragjában neki rontott a hozzá legközelebb álló Vadásznőnek, de May gyorsabb volt, átalakította a számszeríját harci bottá és kivédte a csapást, Joanna pedig ököllel képen verte, amitől a falnak csapódott. Fiona és Roman egyszerre szegezték rá a fegyvereiket, de Tyrion dühösen felordított.
Fiona lőtt és a nyílvessző, megkarcolva Tyrion bal arcát, a falba fúródott és ez elég volt, hogy az őrült faunus rájöjjön, ezt a csatát nem nyerheti meg.
Egy nagyot ugrott, megkapaszkodott és felhúzta magát egy ablakpárkányon, majd egy hátraszaltó kíséretében a szemben lévő falon lévő erkélyre ugrott és onnan egy tűzlétrára ugrott át.
A Vadásznők folyamatosan lőtték rá a nyílvesszőket, de Tyrion mindet kivédte a robot skorpió fullánkjával. Roman megfordította Melodic Cludgel-t és kilőtte a kampóját, de Tyrion ezt is kivédte és hátralökte.
- Nem akadályozhatjátok meg az úrnő akaratát! - Tyrion még egy utolsó figyelmeztetést kiabált, miután feljutott a tetőre és elrohant.
- Elkapni! - Kiáltotta Joanna, mire May és Fiona már készek voltak a nyomába eredni.
- Hagyjátok! - Roman megállította őket, miközben egy gombnyomással visszahúzta Melodic Cludgel kampóját. - Meg van a fő kolompos. - Visszafordult Watts felé, akit Neo még mindig fogságban tartott.
- Már késő. - Watts csak nevetett egyet. - A Grimm-ek, amiket a Mantle-iek haragja ide vonzott nemsokára elpusztítják ezt a várost.
- Akkor mindent megteszünk, hogy megmentsük, - Roman elkezdett mindent kiszedni Watts zsebeiből, a Scroll-ját, a pénztárcáját és Neo figyelmeztetésére, a tech-gyűrűit is eltávolította. - és ha meg akarod tartani a szánalmas életed, visszakapcsolod a fűtést a városban. - Joanna már ropogtatta az ökleit, hogy készen áll agyon verni.
- Hm, - Watts még mindig csak mosolygott, mire Roman visszaadta neki a Scroll-ját. - a fűtés már nem számít. - Nyomkodni kezdte a gombokat, mire a város fényei újra felerősödtek és a fűtés is bekapcsolt.
Hirtelen sikolyokat és fegyver ropogást hallottak a közelből. Kinéztek az utcára és látták, ahogy egy csapat katona és robot egy nagyobb falka Grimm-et próbált visszaszorítani, eredménytelenül.
Jacques Schnee, aki bizonyítottan eladta Atlas biztonságát, hogy megnyerjen egy politikai választást, de most elérkezett az idő, hogy szembesítsék a tettei következményeivel. Úgy érezte, a vagyona és a politikai befolyása mindig is védelmet és fölényességet nyújt életében, de most elérkezett az a pont, amikor sem a pénz sem a befolyása nem ér egy fabatkát sem. Tehetetlennek és gyengének érezte magát.
- Tudtam, hogy bármit megtennél, hogy megszerezd, amit akarsz, Jacques. - Ironwood legszívesebben ott helyben agyonverte volna. - De ez?
- Azért ez nem túlzás, James? - Jacques próbálta játszani az áldozatot és egyszerűen nem vállalta a felelősséget.
- Nem, - Ironwood-ot azonban nem hatotta meg. - ez nagyon egyszerű. - A fejében már össze is álltak a dolgok. - Most, hogy tudom, hogy Arthur Watts él és együtt dolgozik egy olyan őrülttel, mint Tyrion Callows, egyértelmű, hogy ő könnyedén megtervezett és koordinált egy ilyen bonyolult és elképzelhetetlenül szörnyű eseményt, mint ami a raktárban történt. - A többiek felé fordult magyarázón. - Watts tervezte Mantle teljes biztonsági hálózatát és felhasználta a régi hozzáférését, hogy meghekkelje a térfigyelő rendszert és bemártson valaki mást. - Penny felé fordult, aki még mindig rosszul érezte magát, amiért az emberek ilyen hamar elhitték a róla szóló pletykákat, de Ruby támogatón a vállára tette a kezét. - Miközben elcsalta a választást. - Lassan és fenyegetőn lépdelt Jacques felé, aki minden egyes lépés után egyre jobban összehúzta magát. - És amint Tanácsnok lettél az újonnan megadott engedélyed hátsó kaput adott neki Atlas biztonsági rendszereihez! - Dühösen a szék két karfájára támaszkodott és egyenesen Jacques arca előtt volt és megvetően nézett a szemeibe. - De te nem is gondoltál erre, ugye?
- Azon az estén meghalt emberek vére a te kezeden száradnak. - Robyn undorodott a férfitól.
- Jacques Schnee-t el kell ítélni, - Sleet Tanácsnok is fel volt háborodva. - nem csak választási csalásért és árulásért, hanem gyilkosságban való bűnrészesség miatt!
- Ez felháborító! - Jacques most védekezésbe ment át. - Én csupán a választást akartam megnyerni! Nem volt semmi közöm...
- CSUPÁN?! - Robyn-nál elszakadt a cérna és dühében a földhöz vágott egy széket és alig bírta tűrtőztetni magát, hogy ne verje agyon ott helyben Jacques-t, aki olyan volt, mint egy gyerek, aki nem fogta fel a tetteinek a súlyát.
- Mi mást tud még csinálni a belépéssel, amit Jacques adott neki? - Camilla Tanácsnok inkább témát váltott és a lényegre tért.
- Idővel... - Ironwood kénytelen volt kimondani a fájó igazságot. - bármit, amit akar.
Hirtelen Jacques, Sleet, Camilla és Ironwood Scroll-ja egyszerre kezdett csörögni.
- Várjon... - Sleet alig hitte el, amit hallott. - várjon, mi?! Hogy érti, hogy a fűtés kikapcsolt?!
- Hinniük kell nekem! - Jacques még mindig mentegetőzni próbált, de már kezdte felfogni, hogy mekkora bajt okozott. - Nem tudtam, hogy ezt tervezi!
- Te most be fogod a szádat, - Winter, akiben már régóta érett a harag az apja iránt, dühösen a szék karfájára csapott és az apja arcára meredt. - és kapcsold vissza a fűtést, hogy működjön!
- Engem... - Jacques kifogyott a szavakból és a hazugságokból. - tájékoztattak, hogy nem tudunk bejutni a rendszerbe. Az... le lett zárva.
- Fűtés nélkül... - Sleet tudta jól, mit jelent, ha a fűtést le kapcsolják Mantle-ben. - az emberek meg fognak halni odalent.
- Ironwood tábornok? - Ruby, aki remélte, hogy a tábornoknak van valami terve, kérdőn nézett felé. - Mennyire rossz a helyzet? - A tábornok egy darabig gondolkodott, majd elővette a Scroll-ját és pötyögni kezdett.
- Jacques hitelesítő adatait használja. Tudjuk az aktivitását követni a rendszeren keresztül. - Egy pillanatra bepánikolt. - Ha megtalálta az utat az Amity rendszerben... - Mindenki feszült csendben figyelte és várta a tábornok eredményeit, hiszen az Amity Projekt a titkos eszköz, ami a reményt jelenti a Salem elleni háborúban. - Nem, - A tábornok és mindenki más fellélegzett. - a titok biztonságban van. Egyelőre. - Gondolkodva elkezdett fel-alá sétálni. - De ha megtudja, hogy mi is az Amity, akkor Salem is tudomást szerez róla.
- Nem lehetne kizárni a rendszerből? - Weiss felvetette ezt az ötletet.
- Túl késő. - A tábornok el is söpörte ezt a lehetőséget. - Ő már kizárt minket.
- Nem tudnánk nyomon követni? - Találgatott Blake. - Esetleg, kitalálni, hogy hol rejtőzik?
- Folyamatosan mozgásban van. - Ironwood erre sem volt képes. - A belépő pontjára lenne szükségünk. Ki kell vonnunk a forgalomból.
- És hogyan tervezitek? - Hirtelen Robyn szólalt meg, aki eddig csendben hallgatott. - Igen, képzeljétek, még itt vagyok. Ha ez a Salem az, aki miatt egy kegyvesztett tudós és egy őrült sorozat gyilkos együtt dolgozik és magát vették célba, akkor talán elmondhatná az embereknek, ugyanúgy, ahogy az Amity Kommunikációs Toronyról is beszélhetne!
- Te... - Ironwood most teljesen megdöbbent. - tudod? Honnan? És Salem-ről is...
A lázadás Mantle-ben szerencsére alább hagyott, miután Roman, Neo és a Boldog Vadásznők nyomására, Watts visszakapcsolta a fűtést, de a baj már megtörtént. A riasztók megszólaltak, a vörös vészvilágítás bekapcsolt, ami azt jelentette, hogy egy nagyobb horda Grimm közeledik a város felé.
- Atlas, Manta Delta csapat, első csapást megkezdeni. - A hadsereg több vadászgépet és bombázót küldött ki, hogy visszaverjék a hordát. Több rakétával, gépágyúval és bombával tüzeltek és, habár sok Grimm-et elpusztítottak, szinte nem ért semmit a túlerejük miatt.
A sötét, vörös szemű Megoliath Grimm-ek mit sem törődtek az emberek fegyvereivel és a társaik halálával, a városban olyan magas szinten volt a negativitás, hogy gond nélkül átgázoltak a füstölgő kisebb krátereken, egyenesen Mantle felé.
Mantle fala korántsem volt olyan állapotban, hogy egy ilyen szintű támadást kibírjon, hiszen még mindig tele volt lyukakkal, az energia pajzs nem működött és a katonák, akik mindent meg tettek, amit csak tudtak, hogy megvédjék a várost, kevesen voltak és a felszerelésük sem volt a legjobb.
A Sabyr Grimm-ek, amik a horda előfutárai voltak, úgy törtek utat a robot katonák sorain, mint kés a vajon és akadály nélkül rohantak, egyre mélyebbre a városban. A levegőben Razorwing Grimm-ek szálltak, amiket leginkább szárnyas szörnyszülöttként lehet leírni és hébe-hóba elragadtak egy-egy katonát a falakról.
Miután letartóztatták és kivitték Jacues Schnee-t az étkezőből, Robyn és a tábornok lenyugodott annyira, hogy őszintén beszéljenek egymással.
- Tábornok, - Robyn megértette, hogy Ironwood egész Remnant érdekében cselekszik. - már értem, maga azért titkolózott annyit, mert meg akarja védeni a világot Salem-től. Az utóbbi napok, de főleg a mai nap ráébresztett, hogy sokkal nagyobb dolog van a háttérben, mint Mantle és Atlas. Most már értem, hogy maga megvédeni akar minket. Nem csak Atlas-t, de talán egész Remnant-ot és fél, hogy mi történhet, ha elmondja az igazat.
Ironwood alig hitt a fülének, az egyik ember, akitől a legjobban félt, hogy megtudja az igazat a legféltettebb titkáról, valójában megértette és elfogadta mindazt, amit a nagyobb jóért tett.
- Tábornok, - Hirtelen, Clover jött be az étkezőbe, méghozzá rossz hírrel. - a Grimm-ek ellepték egész Mantle-t! - Robyn teljesen megrémült, aggódott a barátai miatt. - A légi flotta mindent megtesz, amit csak tud, de a városban lévő Grimm-ek ellen nem tehetnek semmit, civil áldozatok nélkül.
- Ez... - A tábornok ökölbe szorította a kezeit. - Ez az, amitől féltem, hogy megtörténhet. - Végig simított a szakállán és újra fel-alá járkálva kezdett gondolkodni.
- Uram, feltétlenül szárazföldi támogatásra van szükségünk! - Figyelmeztette Clover.
- Nem, - Robyn tudta, hogy Mantle városa már menthetetlen. - evakuálni kell a várost! Ha már teljesen ellepték, akkor már nem biztonságos! Használja a flottát, hogy...
- Ha elmozdítom a flottát, Atlas védtelenül marad! - Ironwood rájött, hogy Salem pont ezt akarja. - Én... én próbáltam biztonságban tartani a királyságot. - A homlokát dörzsölte és csalódottan neki támaszkodott egy falnak és lehajtotta a fejét. - És most mindent elveszítünk.
- Tábornok. - Oscar lassan odasétált Ironwood mellé. - Korábban a tanácsomat kérte.
- Ozpin tanácsát akartam.
- És szerintem, a tanácsa ugyanaz lenne, hogy tartsa meg a titkot. Amikor először ideértünk, már akkor tudta, ez nem a helyes döntés. Magának új terve volt.
- Ideje feladni azt a tervet. - Ironwood felegyenesedett és elsétált a fiú mellett. - Minden szétesett.
- A pánik miatt aggódott? - Oscar próbált lelket önteni a tábornokba. - Épp most történik. A titkok, amiket úgy őrzött már kiderültek. Itt az idő, - Ironwood a fiú felé fordult. - hogy elmondja az igazat.
- Nincs egyedül. - Csatlakozott Ruby. - Együtt meg tudjuk csinálni.
- Hm, - Ironwood elmosolyodott a fiatalok bátorságán és magabiztosságán, amitől ő maga is új erőre kapott. - köszönöm. Oscar, te menj vissza az akadémiára.
- Azt hiszem, igaza van. - Oscar egyetértett.
- Ms. Hill, - Ironwood úgy érezte ideje beavatni mindenkit Salem létezésébe. - Sleet Tanácsnok, Camilla Tanácsnok, ideje, hogy elmagyarázzam, hogy kicsoda Salem. Találjuk ki, hogyan segíthetünk Mantle-en... együtt.
- Már hívtam a szállítót. - Winter szólalt meg, kezében a Scroll-jával.
- Mi legyen Watts-al, Tyrion-al és Neo-val? - Yang Salem emberei miatt aggódott.
- Őket bízzátok rám. - Biztosította őket Ironwood. - Rátok most lent van szükség.
- Rendben, mindenki, - Ruby felszólította a többieket és szinte mindannyian vezérként tekintettek a lányra. - ideje azt tenni, ami a kötelességünk! - Végig nézett a csapatás és Penny-n. - Mindannyiunknak.
- Ahogy mondja. - Clover is támogatta. - Végezzük el a dolgunkat, mint igaz Vadászok!
A RWBY csapat, Penny és Clover elhagyták az étkezőt, hogy összeszedjék a LLMM csapatot, a JNR csapatot és a Szupercsapatot, hogy egyesült erővel induljanak Mantle megsegítésére.
Hogy azt tegyék, amire felesküdtek.
Ruby és Oscar még gyorsan váltani akartak néhány szót, mielőtt elválnak az útjaik.
- Oscar. - Ruby izgatottan szólította meg a fiút, aki örült a lány társaságának.
- Oh, bocsi!
- Előbb te!
Egyszerre beszéltek, akaratlanul egymás szavába vágva.
- Nem akartam közbeszólni...
- Nem tetted...
- Csak azt akartam...
- Arra gondoltam...
Egyszerűen nem tudtak leállni és folyamatosan közbe szóltak.
- El kellene mondanunk Ironwood-nak az igazat! - Végül egyszerre fejezték be és idegesen nevetgéltek.
- Akkor, - Ruby idegesen keresztbe tette a karjait. - egyre gondoltunk?
- Azt hiszem. - Oscar büszke volt, nem csak magukra, de még a tábornokra is. - Végre, az igazságot választotta a félelem helyett. Nekünk is ezt kell tennünk.
- Elmondom neki. - Ígérte Ruby. - Eredetileg, én döntöttem úgy, hogy titokban tartsuk előle.
- Hékás, - Lance megjelent Ruby mögött és húzni kezdte. - a Grimm-ek túl boldogok, szóval, nem fogják megölni magukat!
- Persze, - Oscar megértette. - rátok máshol van szükség.
- Nem lesz gond? - Aggódott Ruby.
- Ne aggódj, - Oscar magabiztos volt. - elintézem.
- Gyere! - Lance csak tolni kezdte a lányt, de ő még visszanézett Oscar felé.
- Sok szerencsét! - Ruby és Oscar egyszerre szóltak egymáshoz.
- A csőrözést későbbre! - Nevetett Lance. - Miről volt szó?
- Elmondja Ironwood-nak az igazat. - Válaszolt Ruby.
- Akkor, most már megbízunk benne?
- Azt hiszem.
Nem késlekedtek tovább, csak beszálltak a csapatszállítóba, ami felszállt és elindult Mantle felé, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
A gép ablakából, a felhőkön át látni lehetett Mantle városában a vörös vészfényeket, amik azt jelezték, hogy Grimm-ek lepték el a várost és minden egyes másodperccel egyre több ember hal meg.
- Jól van, mindenki, - Clover felállt és beszédet tartott. - hangsúlyoznom kell az új Vadászoknak és Vadásznőknek, hogy az elsődleges célunk a városlakók védelme és nem a Grimm-ek megölése. - Fontos volt ezt tisztáznia, hiszen ismerve a RWBY és a JNR csapatot, akik kedvüket lelték a Grimm-ek kivégzésében, ugyanis, az emberek védelme volt az elsődleges. - Világos?
Senki sem válaszolt, néhányan biccentettek ugyan, de mindenki felfogta Clover mondandóját és a jelenlegi helyzet súlyát.
Feszült csend volt, mindenki izgult és aggódott az elkövetkező csata miatt, de a többség egymásból próbált erőt meríteni. Nora gyengéden megfogta Ren kezét, aki még mindig bizonytalan volt, hogy át merje-e lépni a határt Nora-nál és többek legyenek-e, mint legjobb barátok.
Barátnak lenni egyszerűbb volt, mint egy párnak, de Ren, ahogy ő is finoman megszorította a lány kezét, érezte, hogy sokkal kellemesebb érzés a szerelem, mint a sima barátság. Akarta, hogy Nora ott legyen vele, fogni akarta a kezét és bármit megtett volna a védelméért.
Yang látva ezt a jelenetet, Blake felé fordult, akit átölelt és a faunus lány viszonozva a gesztust, vissza ölelt és hozzá bújt. Yang beleszagolt Blake fekete hajába, majd megcsókolta a feje búbját és végig simított az egyik macska fülén.
Weiss is komoly stresszként élte meg a jelenlegi helyzetet, Atlas az otthona és a lakói most szenvednek az apja miatt. Kötelességének érezte, hogy akár az életét is feláldozva, de megvédje az otthonát.
Hirtelen érezte, hogy valaki gyengéden a vállára teszi a kezét, oldalra fordult és Jaune kedves mosolyával és nyugtató, mélykék szemeivel találta szembe magát. Eszébe jutottak az anyja szavai, hogy számára mennyire egyértelmű, hogy Jaune tényleg törődik vele. A lány csak átölelte a fiút és csókot váltottak egymással.
- Oké, - Lance volt az, aki izgatottan lihegve megtörte a csendet. - ki az, aki izgul egy kicsit?
- Mondjuk, én. - Mike felemelte a kezét.
- Oh, - Lance meglepettségett színlelt. - csak egy kicsit? Mert én nagyon. - A többiek nevettek egy kicsit, ami oldotta a feszültséget.
- Ugyan már, fiúk, - Ruby csak legyintett, ő volt az egyetlen, aki nem volt ideges. - csináltunk már ilyet. Grimm inváziót Beaconben, csak most egy kicsit többen vannak.
- A te kedvedet semmi sem töri le, ugye? - Lance csak rázta a fejét a lány örök optimizmusán és magabiztosságán.
Hirtelen az egész gép rázkódni kezdett, mintha karamboloztak volna. Amint megfordultak a pilótafülke ablakát egy Razorwing Grimm takarta el, ami beléjük ütközött és megtámadta a gépet.
- Ő azért esélyes rá. - Ruby tette hozzá csendben.
- Kapaszkodjatok! - Clover kiáltotta a csapatnak, miközben ő, Qrow és Vine egyszerre kapaszkodtak Elm-be, aki a Semblance-ét használva, energia gyökeret eresztett a lábából a gép padlójába.
Harriet, aki a gépet vezette, mindent megtett, hogy lerázza a rémet a gép orráról. A levegőben egy pörgő bal kanyarral, hirtelen magasba emelkedéssel és sok más őrült mutatvánnyal próbálta lerázni a kellemetlen potyautast, de a Razorwing egyszerűen nem adta fel és nem hagyta el a gépet.
Az utasok körében érezni lehetett, hogy nagyon megviseli őket ez a sok száguldozás. Jaune minden erejét összeszedte, hogy visszanyelje a hányást, ugyanis, nem akarta az őt átölelő szíve hölgyére üríteni a gyomra tartalmát.
Hirtelen, a Razorwing hátracsúszott a gép törzsére és a karmával átszúrt a fém falon, majdnem elkapva Yang-et és Blake-et.
- Nem tudom lerázni! - Üvöltötte Harriet, akit már nagyon bosszantott ez a kitartó Grimm.
A magasból egy második Razorwing száguldott a repülő felé, zuhanó repülésben és egyenesen neki csapódott a gép jobb szárnyának, amitől az megsérült, a rajta lévő motor lángolni kezdett és az egész gép süllyedni kezdett.
- Nem hiszem, hogy sokáig a levegőben tudnánk maradni! - Marrow, aki a másodpilóta ülésben ült, érezte, hogy nagy a baj.
- Ideje mennünk! - Qrow sem volt derülátó.
- Akkor megvan, mit kell tenni! - Clover nem tűnt rémültnek, csak végig simított a csillogó kitűzőjén és az ajtó felé vette az irányt, ami mögött háttal állt meg. - Gyerünk! - Ököllel rácsapott az ajtóra, amitől az kinyílt, de a Razorwing feje ott volt mögötte és rá üvöltött, de ő, mintha meg sem hallotta volna, ugyanis, szerencséjére, a lángoló motor, ami leszakadt a gép szárnyáról, pont fejbe találta és üvöltve a mélybe zuhant. Amint tiszta volt az út, jelzett a többieknek, hogy ideje ugrani.
- Harriet, - Elm még egy utolsó tanácsot adott a pilótának. - ne maradj túl sokáig.
- Hű, - Harriet csak megforgatta a szemeit. - kösz a tippet.
A teljes legénység a kijárat felé vette az irányt és egyesével mindannyian kiugrottak a gépből. Elm és Clover még bajtársiasan kezet fogtak, majd Elm is kiugrott, követve a többieket.
A pilótafülke ablaka kitört, Clover még gyorsan oda nézett és látta, hogy Harriet maga törte ki, aki inkább egy alternatív úton akarta elhagyni a zuhanó repülőt.
- Próbálj lépést tartani, kölyök. - Harriet csak magabiztosan mosolyogva nézett Ruby-ra, aki csillogót szemekkel, mosolyogva nézte a Vadásznőt.
Harriet a sebesség Semblance-ét használva felugrott és végig rohant a repülő testén, egészen a végéig, majd leugrott onnan. Ruby a Semblance-ével követte, egy halom, rózsaszirommá válva, repülve követte Harriet-et, miközben többször is megkerülte a gépet.
Már csak Clover és Qrow maradt az egyre gyorsabban zuhanó gépben, ami már veszélyesen közel járt a felszínhez.
Clover csak magabiztosan a halántékára tette két ujját és háttal kiugrott a gépből.
- Felvágós. - Qrow csak mosolyogva megrázta a fejét, majd követte.
A Schnee kúriában véget ért a fogadás, de a hadsereg, ami a rendőrség feladatát is ellátta, épp most érkezett, hogy a távozó vendégek szeme láttára, a házigazdát, Jacques Schnee-t kirángassák a saját otthonából, megbilincseljék és elszállítsák.
- Hogy merészelik?! - Jacques, aki még mindig ártatlannak vallotta magát, ellenkezni próbált, de hiába, amikor két páncélos katona erőszakosan taszigálva hurcolták a rabszállító felé. - Ez szükségtelen!
Whitley, aki zavarodottan és félve ült a hatalmas, sötétkék szőnyeggel letakart fehér márvány lépcsősor alján, miközben végig nézte, ahogy az apját, az embert, akit a legjobban tisztelt és próbált büszkévé tenni, most bilincsre verve rángatják ki az otthonukból, mint egy közönséges bűnözőt.
Az apja jelentett mindent a számára, hiszen az alkoholista anyja sosem volt vele, majdnem minden nap eszméletlenre itta magát és egyáltalán nem vett részt a nvelésében. A két nővére, Winter és Weiss, amint lehetőséget láttak rá, elhagyták Atlas-t és Beacon-be mentek.
Amikor Winter elment, akkor még túl fiatal volt és alig ismerte az idősebb nővérét és csak arra tudott támaszkodni, amit az apja mondott róla.
Viszont, amikor Weiss is követte Winter példáját, az már komolyabb gondot okozott. Annak ellenére, hogy Weiss-al sosem jöttek ki, nem volt más rokona, akihez fordulhatott volna az apján kívül.
Mivel mind Winter és Weiss is eldobták maguktól a Schnee örökös címet, az apjuk Whitley-t mételyezte meg és mindent elkövetett, hogy a nővérei ellen hangolja a fiút. Whitley úgy érezte, büszkévé teheti az apját, mint méltó örökös és minden egyes alkalom, amikor az apja megdicsérte, úgy érezte, sikerrel járt ott, ahol a nővérei kudarcot vallottak és cserben hagyták a családot.
Ez az álomkép egy szempillantás alatt darabokra tört, amikor a fiú látta, ahogy az apját a katonai rendőrség elrángatta és letartóztatta. Zavarodottságában és frusztráltságában nem tudott mást tenni, mint a szobájába rohanni.
Mandy számára külön élvezet volt a látvány, ahogy azt a mocsok Jacques Schnee-t. Az az ember rengeteg faunus életét keserítette meg vagy tette tönkre, köztük az övét is. Szívesen átlőtt volna egy nyílvesszőt a mellkasán, de beérte azzal is, hogy leleplezték, letartóztatták és ha Cinder terve beválik, akkor ő és egész Atlas is elveszít mindent, ami kedves a számára.
Lement a személyzeti helységbe a többi faunus munkással, akik között könnyedén elvegyült, majd elszakadva tőlük, a hulladék tárolóba, ahol a ruháját és a fegyvereit rejtette el egy szemetes zsákban. Okosabbnak látta, ha magán hagyja a pincérnő egyenruháját és a zsákot, amiben a felszerelése volt, magával vitte, mintha csak a szemetet vinné ki.
A személyzeti kijáraton az összes többi faunus előtt ment ki, a női katonának a holtteste, aki az ajtót őrizte, még mindig abban a sarokban hevert, ahova rejtette. Senki sem vette észre és senki sem kereste.
Gond nélkül kijutott a Schnee kúria területéről, hiszen az összes katonát és robotot Mantle-be vezényelték, hogy visszaverjék a Grimm inváziót.
Visszajutott az Üveg Unikornis területére, ahol jelzett, a felső emelet egyik ablakából figyelő őrszemnek, hogy visszatért. Genna volt az őrszem, aki, amint meglátott közeledni valamit, a távcsöves rohamkarabélyával egyből célba vette, de amint meglátta, hogy csak Mandy tért vissza, leeresztette a puskát és szólt a csapat többi tagjának.
- Elég hamar visszatértél. - Cinder üdvözölte, amint belépett.
- Látom, épp vacsoráztok. - Mandy az egyik étkező asztalnál ülő Adam-re nézett, aki épp a teáját itta és a gyors ételét ette. Az asztal többi részén egy félig megevett pizza, néhány becsomagolt hamburger és több üdítő ital volt. - Ugye nekem is rendeltetek.
- Természetesen. - Cinder csak mosolyogva biztosította. - De előbb, ugye megtaláltad, amit keresünk?
- A Tudás ereklyéje? - Kezdte Mandy. - Egy sárga és kék világító lámpás, ami annak a parasztfiú oldalán lógott? Azt hiszem, megtaláltam.
- Még valami? - Cinder további eredményeket várt.
- Ironwood Amity Projektje abból áll, hogy az arénát átalakítja egy kommunikációs toronnyá, amivel nem csak beavatja az egész világot Salem létezéséről, hanem egyesíti is azt ellene.
- Hm, - Cinder arcára enyhe aggodalom ült ki. - látom, a kis bádogember elkezdte használni az eszét.
- És kivezényli a teljes hadseregét Mantle-be. - Fejezte be a jelentést Mandy, remélve, hogy most már leülhet az étkező asztalhoz és vacsorázhat.
- Kiváló munkát végeztél, Mandy. - Cinder gonoszul elmosolyodott, egy ablakból kinézett, ahol látta, hogy Atlas teljes flottája elhagyja az akadémiát, akár egy madárraj és Mantle felé veszi az irányt. - A mi időnk is hamarosan elérkezik.
- Őt... - Ironwood szinte sokkot kapott az Oscar-tól kapott információtól. - nem lehet megölni? - Csak ő és Oscar maradt az étkezőben és a fiú beavatta a titokba, amit a Tudás ereklyéje mutatott neki. - Ezt Jinn mondta?
- Megmutatta nekünk, amikor Oz titkáról kérdeztük. - Biztosította Oscar.
- Miért? - Ironwood csalódottan lehajtotta a fejét, úgy érezte magát, mint akit elárultak. - Miért titkolta ezt előlünk Oz? - Egyszerre tombolt benne a bánat és a harag. - Azoktól, akik bíztak benne?
- Aggódott, hogy elvesztenék a reményt. - Oscar próbálta kimagyarázni és vigasztalni a tábornokot, aki a kezébe temette az arcát. - Sajnáljuk, hogy eltitkoltuk maga elől is. Nem tudtuk, kiben bízhatunk. Úgy gondoltam, tudnia kell róla, mielőtt bármilyen... áldozatot hozna. - Ironwood még mindig a kezébe temette az arcát, nem mozdult és nem szólalt meg, ami egy kicsit aggasztotta Oscar-t. - Uram? Mit fog csinálni?
- Én... - Ironwood tanácstalanul érezve magát, felemelte a fejét. - Minden, amit tehetünk, hogy megmentjük Mantle-t. - Újra összeszedett és céltudatos volt. - Ezt fogjuk tenni.
- Büszke lenne magára. - Oscar megnyugodott és elmosolyodott, hogy a tábornok a helyes dolgot teszi. - Elhozza a reményt, amit Atlas ihletett. Egy város az égben, idilli élettel.
- Úgy mondod, - Ironwood úgy érezte, mintha Ozpin-al beszélne. - mintha ott lettél volna... - Hirtelen a Scroll-ja pittyent egyet. - A transzportunk megérkezett. Mennünk kell. - Oscar csak bólintott, felállt és a kijárat felé vette az irányt. - Oscar. - A tábornok még utána szólt és a fiú kíváncsian visszafordult. - Több meglepetést már ne. - Fáradtan sóhajtott. - Nem biztos, hogy kibírnám.
- Egyikünk sem.
Elhagyták az étkezőt és kijutottak a folyosóra, ahol a két Tanácsnok és Robyn várta őket.
- Most már belekezdhetnénk? - Robyn, aki idegesen, fel-alá sétált, égve a vágytól, hogy segíthessen Mantle-nek, türelmetlenül várta a tábornok tervét.
- Ms. Hill, - Ironwood a kezeit a háta mögött kulcsolta össze. - azt hiszem ideje lenne közösen beszédet tartanunk.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.