Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok az eddigi leghosszabb fejezethez.


Atlas csatája tovább folytatódott, de a hadsereg egyre elkeseredettebb helyzetben találta magát. Kezdetben 10 óriás Grimm bálna támadta meg a várost, amiből 3-at a flotta nagy áldozat árán, de elpusztított, sajnos a földi egységek nem voltak ilyen szerencsések.

A csata napnyugtakor kezdődött el és már éjfél körül volt, bár nehéz volt megállapítani a fekete viharfelők miatt, amik az egész eget eltakarták. A katonák kezdetben jól tartották magukat a Grimm-ek ellen, hiszen alaposan beásták magukat a város szélén lévő civil épületekbe, a falra, ahonnan tökéletes fedezékből tudtak támogató tüzet biztosítani a nehéz egységeknek.

Az elején olyan jól ment a csata, hogy sikerült kitörniük a város falán kívülre, ahol a munkás robotok, alig egy óra alatt több lövész árkot is ástak, amibe a katonák egyből bebújtak. Sajnos, ez a kezdeti siker rövid életű volt, amikor a Grimm-ek száma, ami egyre gyorsabban növekedett, elkezdték bekeríteni a falon kívül lévő katonákat, elvágva a visszavonulás lehetőségétől.

Amíg a földön lévő két bálna szájából százával özönlöttek a lábas Grimm-ek, addig a másik két bálna szájából szárnyas szörnyek repültek ki és gondolkodás nélkül a katonákra támadtak vagy elkezdték bekeríteni a lövészárkokat.

Az óriás Monstra Grimm-ek rémisztő látványt nyújtottak kívülről, de belül sokkal félelmetesebbek voltak, hiszen sötét, végeláthatatlan félig kő félig valamilyen ismeretlen anyagból készült folyosók halma volt, amiket alig világított meg némi homályos vörös fény és a padlón több kisebb tócsányi fekete Grimm folyadék is volt.

A csapat, Yang, Jaune, Ren, Roman és Neo egy ilyen folyosón rohantak végig, remélve, hogy megtalálják az elveszett barátjukat Oscar-t. Vagyis, Roman és Neo csak azért csatlakoztak, mert nem akartak Atlas börtönébe kerülni.

- Na ez, megrázó volt. - Yang lihegve állapította meg, miután egy útkereszteződésnél megálltak.

- Még nem vagyunk biztos helyen. - Jaune biztos volt benne, hogy még korántsem értek olyan helyre, ahol nem érhetik el őket a Grimm-ek, túl közel volt még a front.

- Mert itt talán van bármilyen biztos hely? - Roman elégedetlenül mustrálta a sötét folyosók falait.

- Akárhogy is, - Jaune nem törődve Roman megjegyzésével, elgondolkodott, hogy melyik irányba menjenek. - még át kell kutatnunk ezt az egész lényt és meg kell találnunk Oscar-t, mielőtt a Szuper csapat darabokra robbant minket.

- És ha nem ebben a bálnában van? - Aggódott Roman. - Van még legalább hat másik bálna!

- És ha itt is van, hogyan találjuk meg? - Yang sem volt valami magabiztos. - Olyan, mintha tűt keresnénk egy... - Szétnézett és úgy érezte, a szénakazal elég nem ideillő mondás lenne. - óriási bálnában. Miért is gondoltuk, hogy ez egy jó ötlet?

- Jó reggelt, - Integetett Roman felháborodottan. - én ezt kérdezgettem egész idő alatt!

- Oh, igen, - Yang keresztbe tette a karjait és a két bűnözőre nézett. - ha ez ekkora őrültség, akkor ti miért jöttetek egyáltalán?

- Vagy ez, - Roman Neo vállára tette a kezét. - vagy engem és Neo-t Atlas börtönébe dugnak. És hidd el, nagyon nincs kedvem újra a tábornok vendégszeretetéhez.

- Szóval, inkább Salem vendégszeretetéhez van nagyobb kedved? - Viccelődött Jaune.

- Ismered a mondást, - Roman megigazította a kalapját. - ha mindenképp el kell buknod, legalább bukj nagyot.

- Én... - Ren, hirtelen bekapcsolódott a beszélgetésbe. - Azt hiszem tudok segíteni.

- Mi van? - Roman és a többiek is kíváncsian néztek rá.

- Azt hiszem, - Ren behunyta a szemét és az előre vezető út felé fordult. - érzem az emberek érzelmeit. Még Winter repülőjén történt. Ha összpontosítom az aurámat fennt tudom tartani.

- Oké, - Yang és a csapat is csak értetlenül néztek felé. - ez új.

- Akkor, a Varázs kölyök itt van? - Érdeklődött Roman, akit szintén meglepett Ren új képessége. - Ez a Ninja gyerek mindig meg tud lepni.

- Azt tudom megmondani, hogy hol vannak, - Ren tovább koncentrált. - de azt nem, hogy ki kicsoda. Nagyjából ugyanazon a területen vannak. - Kinyitotta a szemét és az útra nézett. - Tovább, mélyebben. Tudom merre.

- Hé, - Jaune megfogta a csapattársa vállát és megállította. - nem kell túlhajtanod magad. Én is tudok segíteni.

- Igen, - Ren egy rövid hallgatás után megszólalt. - jó gondolat. Köszi.

- Hát, - Jaune csak megvonta a vállát és magabiztosan elmosolyodott. - akkor mutasd az utat.


Oscar végre kapott egy kis pihenőt a sok verés után. Fáradtan elterült a cella padlóján és épp Ozpin-nak idézte a kedven meséjének az idézetét.

- Lesöpörte magáról a horzsolásokat és zúzódásokat, mert semmi sem fájt jobban, mint a mellkasában érzett magány. - Oscar szerette ezt az idézetet, egy lányról szólt, aki több sérülést is elszenvedett, de a magány az, ami jobban fájt neki bárminél.

"Ismerem ezt," Ozpin pontosan tudta, melyik mese ez, "A lány, aki átesett a világon."

- Nem kéne meglepődnöm, - Oscar az oldalára fordult. - hogy ennyire ismered a meséket.

"Én át is éltem a zömüket. Hogy bírod?", Ozpin aggódott a fiú miatt.

- Izgalmasnak találtam az ötletet, - Oscar azonban még mindig a mesére gondolt. - hogy Remnant-on keresztül egy új világba zuhanjunk. Soha nem értettem, miért volt olyan szomorú, amikor végre hazatért. - Felemelte a kezét és megpróbálta, reménytelenül elérni a plafont. - De most már több értelme van.

"Már nem volt ugyanaz a lány többé."

- Ja. - Oscar leeresztette a kezét a mellkasára és lehunyta a szemét.

"Azt hiszem, ez a megosztási terved füstbe ment. Ideje azon gondolkodni, hogy hogyan jussunk ki innen.", Ozpin nem bízott és nem is értett egyet Oscar tervével, hogy Hazel-t maguk mellé állítsák, ezalatt Oscar fájdalmasan a másik oldalára fordult. "Az, hogy nincs nálunk a botunk, bizonyára korlátozza a lehetőségeinket."

- Nem, - Oscar kinyitotta a szemét és rosszul érezte magát, ha csak Ozpin botjára vagy a varázserejére gondolt. - nem szeretem, ami akkor történik amikor varázslatot használunk. Minden alkalommal, amikor azt csináljuk, úgy érzem, hogy gyorsabban olvadunk egybe. Erre még nem állok készen.

"Emiatt nem hibáztatlak.", Ozpin megértette a fiú félelmét. "Őszintén, szerintem jobban is boldogulsz egyedül."

Oscar már meg akarta köszönni a szellem dicsérő szavait, amikor a börtön ajtaja kinyílt és Hazel jött be rajta. A fiú a hátára feküdt, behunyta a szemét és felkészült a legrosszabbra, amikor a nagydarab férfi megragadta a ruhája nyakánál.

Ami meglepte Oscar-t, hogy nem azért emelte fel, hogy megverje, hanem azért, hogy kivigye a cellából, végig egy folyosón, egészen egy kamrába, aminek a közepén egy emelvényen volt a Tudás Lámpása. A férfi az emelvény elé dobta Oscar-t, majd körözni kezdett a Lámpás körül.

- Miért hoztál ide? - Oscar felemelte a fejét, hogy a férfira nézzen.

- Gondolkoztam azon, amit mondtál. - Hazel nem nézett rá, csak megállt és a Lámpásra koncentrált. - Ha csak a bolondját járatod velem és én csak egy hazugságot viszek Salem-nek, akkor engem előbb érne el a büntetés a kudarcért, mintsem téged a hazugságért. - Visszafordult a fiúhoz, bizalmatlanul, Ozpin-tól egyértelműen hazugságra számított. Viszont, amit Oscar mondott, hogy megbízott benne és tényleg elárulta neki a jelszót, amivel tényleg megtudhatja az igazságot a húgáról, új reményt adott neki. Azonban, olyan sokat szenvedett a hazugságok és hamis remények miatt, hogy már a számát sem tudja. - Ha igaz, amit mondtál és én magam használnám a jelszót, - Újra körözni kezdett az ereklye körül. - fogalmam sincs, hogy mi történik, ha ez az izé aktiválódik. - Megállt és szigorúan a fiúra meredt. - Lássuk, hogy vajon csak blöffölsz-e.

- Azt... - Oscar lassan megértette, mit akar a férfi. - akarod, hogy megidézzem?

- Akármi is fog történni, - Hazel tudta, hogy most biztosra kell mennie. Ha Oscar csak blöffölt a Lámpással kapcsolatban, akkor legalább elejét veszi, hogy egy újabb hazugság áldozata legyen. Már oly régóta nem kereste az igazságot, hogy már el is felejtette. De most, ez a fiú lehetőséget adott a számára, nem csak az igazságot, de egyúttal a választás lehetőségét is. - tudni fogom, amit kell.

- Mit csináltok? - Hirtelen, a kamrába belépett Emerald, de egyszerre ijedt és döbbent meg attól, amit látott.

- Hm, - Hazel-t nem ijesztette meg a lány jelenléte, hiszen tudta, hogy csak egy gyerek, akinek fogalma sem volt róla, mibe keveredett az elején. Csak Cinder-t követte vakon, aki egy nagyon sötét útra vezette és most, hogy megtudta, miféle alak is a nő, akit a legjobban szeretett és nem akart mást, csak eltűnni innen. - derítsük ki.

Oscar megértette, hogy most nem csak a saját és Hazel sorsa a tét, de még Emerald-é is. Felállt, vett egy mély levegőt és kimondta a jelszót.

- Jinn.

Ekkor az idő, Oscar, Hazel és Emerald számára megállt, a Lámpás világítani kezdett és kék füstöt eresztett magából, ami a fél kamrát elárasztotta, majd megjelent az óriás, meztelen, arany láncokkal borított, hegyes fülű, kék bőrű és hajú nő, aki jólesően nyújtózott a levegőben.

- Nahát, - Jinn öreg barátként üdvözölte Oscar-t, akiről tudta, hogy Ozpin házigazdája. - üdv újra, öregfiú. Kérdésed van hozzám? - Még mindig a levegőben lebegett, majd közelebb hajolt Oscar-hoz és a fejét a kezeire támasztotta, de a fiú csak integetett neki.

- Ami azt illeti, - Hazel csak döbbent arccal nézte az óriás nőt, aki a Lámpásból jött elő. Oscar igazat mondott és segíteni akar neki. - azzal, hogy előjöttél, választ is kaptam az összes kérdésemre.

- Mit fogsz most tenni? - Oscar még mindig várt Hazel válaszára, ő megmutatta neki az igazságot, hogy bízhat benne. Most amiatt aggódott, hogy Hazel viszonozza-e ezt a bizalmat.

- Amit Gretchen is tett volna. - Hazel elhatározta magát. - És azzal kezdem, hogy kiviszlek innen. - A lány felé nézett, akiről tudta, hogy csak egy félrevezetett gyerek, akinek semmi keresnivalója nincs itt. - Mindkettőtöket.

- Még szükségem lenne valamire, mielőtt megyek. - Oscar örült és közelebb lépett a nagydarab férfihoz, de egy valamire még feltétlen szüksége volt a távozás előtt.

- Akkor tisztázzuk, - Jinn, aki még mindig a levegőben lebegett, várva a kérdésre, amiért megidézték. - egyikőtöknek sincs kérdése hozzám?

- Nincs, - Oscar kínosan, összekulcsolva a kezeit, mosolygott a szellemnőre. - de magunkkal viszünk téged is.

- Amint megmozdítjuk azt az izét, - Figyelmeztette Hazel. - ez a hely riasztani fog. Előbb kiviszlek titeket.

- De... - Oscar kicsit aggódott, hiszen nem lenne jó ötlet itt hagyni a Lámpást Salem-nek.

- Majd visszajövök érte. - Hazel hajthatatlan volt. - Nem mintha tudná a jelszót.

A csapat elhagyta a kamrát, de mielőtt Jinn még eltűnhetett volna, az árnyak közé nézett, ahol tökéletesen látott egy negyedik személyt.

- És neked, van kérdésed? - Kérdezte azt, aki a sötétben megbújt és mindent hallott.


A mentő csapat már legalább 20 perce sétált a folyosókon, Ren a Semblance-ével elrejtette a csapat tagjait és érzékelte a bálnában lévő személyek jelenlétét, miközben Jaune a vállát fogta és folyamatosan erősítette az auráját.

- Áu! - Jaune körül egy világossárga villanás jelent meg, ami annak volt a jele, hogy kezd merülni az aurája és lihegve megállt. - Sajnálom.

- Tovább kell mennünk. - Utasította őket Roman. - Bírod még?

- Hé, nem az ő hibája! - Ren a csapattársa védelmére kelt. - Egyszerre álcázom magunkat és követem a nyomot.

- Talán megállhatnánk egy percre. - Javasolta Yang.

- Nem jó ötlet, - Roman a fejét rázta és visszafojtott félelemmel magyarázta. - bármelyik pillanatban megjelenhet itt egy halom Grimm, Salem egyik embere vagy maga Salem.

- Roman-nek igaza van, - Jaune kitartott. - nem tudjuk mennyi időnk van még hátra. - Ren felé fordult. - Miért nem pihenteted egy kicsit a Semblance-ed? Adj útba igazítást és előre megyek felderíteni.

- Kösz, - Ren megkönnyebbülten sóhajtott. - egy darabig menj egyenesen.

Több se kellett Jaune-nak, már előre is futott és Ren büszkén mosolygott rá.

- Vagy nagyon jól álcázza, hogy fél vagy nagyon ostoba. - Roman csak Jaune után nézett, aki egyre távolabb került.

- Hogy ő? - Ren kíváncsian nézett Roman-re. - Ő egyáltalán nem fél. Látom rajta, hogy hisz benne, hogy sikerülni fog.

- Akkor én is. - Yang Ren mellé állt és elmosolyodott.

- Akkor ostoba. - Nevetett Roman, először mutatva félelmet. Neo bele karolt a karjába és az arcát a mellkasához nyomta. - Talán valamelyikünk haldoklik, Neo? - Csak nevetett és Neo is elmosolyodott.

- Nem kell viccelődéssel lepleznetek a félelmeteket. - Szólt közbe Ren, miközben a két bűnöző csak kíváncsian nézett rá. - Természetes dolog most félni. Én is félek, ahogy Yang is. De amíg együtt vagyunk és vigyázunk egymásra, addig jó esélyünk van a sikerre.

- Különös érzés. - Roman csak megkönnyebbülten oldalra nézett.

- Hogy vannak barátaid, akikre támaszkodhatsz? - Érdeklődött Yang.

- Nem, - Roman csak megrázta a fejét. - hogy a Ninja kölyök ennyit dumál.

A többiek csak megforgatták a szemüket, de aggódva vették észre, hogy Jaune rohan feléjük, az arcán rémület volt és némán jelzett, hogy bújjanak el az egyik folyosó sarkában.

- Rejts el minket, Ren! - Utasította Jaune, miközben mindannyian elbújtak, Ren használta az érzelemálcázó képességét és mind az öten szürkévé váltak.

Roman és Neo felismerték Salem lebegő, halálfej formájú, csápos kristálygömbjét, ami elhaladt a folyosón. Ren aurája már kezdett kifogyni és az álca, félő volt, hogy lehull, mielőtt a kristálygömb elhaladna. A többiek ezt észrevették és előkészítették a fegyvereiket, arra az esetre, ha Ren idő előtt merülne ki.

Sajnos, megtörtént a legrosszabb és Ren körül egy lila villanás jelezte az aurája kimerülését. A kristálygömb megállt és vörösen villogni kezdett, mint egy riasztó, de nem hallottak belőle semmit sem.


A terv egyszerű volt, de Emerald és Oscar inkább a kivitelezés miatt aggódott. Hazel ugyan felajánlotta, hogy kiviszi őket és visszajön a Lámpásért, de azzal nagyobb veszélybe sodorná magát, mint kéne.

Oscar újra elnyerte a férfi bizalmát azzal, hogy egy olyan tervvel állt elő, amivel Hazel biztonságosabban kijuttathatja a Lámpást. Emerald-al ketten indultak el a hangár platformok felé, hogy elkössenek egy repülőt és együtt elhagyják a Grimm bálnát.

Hogy ez a terv jobban működjön, Emerald használta a Semblance-ét Oscar-on, hogy Hazel alakját vegye fel és így próbáltak kijutni.

- Szerinted, egyedül is boldogulni fog? - Kérdezte Oscar, Hazel alakjában.

- Nem tudom, - Emerald kételkedve megrázta a fejét. - csak szereznünk kell egy... várj! - Hirtelen meglátott egy csapatot a folyosó túloldalán, amitől megrémültek mindketten.

Salem volt az, aki Adam-el, Mandy-vel és Genna-val az oldalán haladt feléjük. Emerald gyorsan megragadta Oscar kezét és a falhoz álltak, mindketten, hogy utat engedjenek Salem-nek.

- Áh, Hazel, - Salem megszólította Oscar-t, aki még Hazel álcáját viselte, mire ijedten felkapta a fejét. - megszerezted már a Lámpás jelszavát Ozma-tól?

- Én... - Oscar idegesen fészkelődni kezdett, nem tudta, mit mondhatna. - Én...

- Vagy szólítsalak, Oscar-nak? - Salem ezen szavai megrémítették a két fiatalt, Oscar álcája lehullt, majd egy tucatnyi Grimm kar jött nőtt ki a falakból, amivel megragadták Oscar-t és Emerald-ot és a falhoz szorították.

- Honnan... - Oscar próbálta kérdőre vonni Salem-et, de az egyik kéz a szájára tapadt.

- Egy ravasz kis rókának köszönhetően. - Salem Mandy-re nézett, akinek megrebbentek a róka fülei.

- Hallgatóztam egy kicsit. - Mandy egyértelművé tette, hogy végighallgatta Oscar és Hazel beszélgetését a Lámpásnál.

- Ennél többet is tett. - Salem gonoszul elmosolyodott. - Jinn. - Ettől az egy szótól jeges rémület költözött a szívükbe. - A Lámpás jelszava. Amint megbüntettelek titeket és Hazel-t... - Hirtelen elállt a szava és megérzett valamit. - A Látók... - Visszafordult a két fiatalhoz és tovább mosolygott. - vendégeink vannak. Úgy fest, a barátaid nem akarnak le mondani rólad, fiú. - Az emberei felé fordult. - Gondoskodjatok a vendégekről.

- Igenis. - Adam meghajolt, majd Mandy-vel és Genna-val megfordultak és elindultak.

- Én addig az árulókat veszem kezelésbe. - Salem tovább haladt, mire a falból előjött Grimm karok, mintha csak vízben úsznának, úgy követték a falakon, magukkal hozva Emerald-ot és Oscar-t.


A kristálygömb riasztása után Grimm-ek tucatjai támadott a csapatra és kénytelen voltak felvenni a harcot.

- Most mi legyen? - Ren aggódva lihegett, hiszen egyértelmű, hogy Salem már tud a jelenlétükről.

- Tegyük azt, amiben a legjobbak vagyunk. - Yang magabiztosan nézett a társaira. - Rohanjunk vakon a veszélybe.

- Nagy ötlet. - Roman csak megrázta a fejét, de Neo magabiztosan ugrált izgatottságában.

- Én a tovább haladás mellett döntöttem volna, - Jaune kissé idegesen megvakarta a tarkóját. - de persze. Ren?

- Előre, - Ren teljesen elhatározott volt. - nem számít mi legyen. - A csapat egységes volt, nem számított a veszély és készen álltak, hogy szembeszálljanak bármivel a barátjuk megmentéséért.

- Mi lenne, ha a rohanást megspórolnátok? - A soron következő akadály nem is volt messze, hiszen Adam lépett elő az egyik folyosóból, őt követte Mandy a jobbján és Genna a balján.

- Te?! - Yang egyből felismert a faunus fiút, aki levágta a bal karját és újra előtört belőle a régi félelem.

- Van némi befejezetlen ügyünk, - Adam csak mosolygott a lányra, aki miatt elhagyta a barátnője. - Yang. - Yang nem hezitált és Ember Celica-val tüzet nyitott rá, de Adam Wilt-el elnyelte a lövés erejét. - Nocsak, te fogytál? Könnyebb lehetsz két-három... - Kíváncsian Mandy felé fordult. - Mennyit is nyom egy kar?

- Nagyjából annyit. - Bólintott Mandy.

- Igen. - Adam megforgatta Wilt-et a kezében.

- Ne hagyd, hogy provokáljon. - Roman megragadta Yang vállát hátulról és a fülébe súgott. - Ez egy elmebeteg vadállat.

- Ne szólj bele, Torchwick! - Adam Blush-al tüzet nyitott Roman felé, de a lövést Neo kivédte Hush-al.

Adam nem törődött a zavaró tényezőkkel és Yang felé rontott, aki kikerülte az első csapást, majd a következőt Ember Celica-val, de a harmadikkal Adam képes volt hátra lökni a lányt. Yang nem adta fel, és egy lövést intézett felé, amit Adam a kardjával nyelt el és felé dobta a kardot, de Yang kivédte és visszaütötte, de Adam felugrott a levegőbe és visszarúgta Wilt-et Yang irányába, de ismét kivédte, de ezúttal inkább félreütötte, hogy belefúródjon a földbe.

Adam gyorsan felkapta a kardját és újra Yang felé támadt, aki egy hátra szaltó kíséretében elkerülte a támadást, de Adam nem hagyott egy perc nyugtot sem a lánynak és folyamatosan sorozta a kardja csapásaival, egészen addig, amíg újra hátra lökte Yang-et.

Yang még mindig nem adta fel, felállt és ezúttal ő támadott, Adam több vágását is kivédte, majd mellkason verte és több ütést is bevitt neki, egyet az állába és egyet a képébe, amitől hátra lökte.

Adam újra felállt és a kardjával újra Yang-et vette célba, de a lány elkapta a csuklóját, felemelte és oldalba ütötte a fiút, majd gyomron térdelte és végül képen verte. Ez még mindig nem volt elég, hogy kiüsse Adam-et, aki védekezni kényszerült a lánnyal szemben, de a kardjával folyamatosan elnyelte az ütések erejét. Yang tudta jól, hogy Adam mire képes, ezért, mielőtt használhatta volna a Semblance-ét, gyorsan fejbe rúgta, amitől oldalra esett és Ember Celica-val tüzelni kezdett rá.

Adam gyorsan megpördült és elképesztő sebességgel védte ki a lövéseket. Yang alig bírta szemmel követni Adam-et, amikor hihetetlen gyorsasággal elkezdte körbe futni és olyan érzése támadt, mintha egyszerre több Adam venné körbe.

Mire Yang teljesen összezavarodott, Adam szemből ugrott felé és egy vörös energia sugarat lőtt a lányra, akinek minden erejére szüksége volt, hogy kivédje.

Yang tovább harcolt, Ember Celica-val hátra lőtt, hogy lendületet vegyen és Adam felé szálljon. Adam számára ismerős volt a felállás, ugyanúgy ugrott felé, mint Beacon-ben, Wilt markolatára tette a kezét és felkészült, hogy levágja Yang másik karját. Amikor a vágásra került a sor, Yang az utolsó pillanatban oldalra lőtt, amivel egy szempillantás alatt kitért Adam csapása elől és a levegőben újra fejbe rúgta. Adam talpon maradt és ismét Yang felé suhintott, de a lány kitért előle, majd a soron következő támadás elől is félre ugrott.

Yang még mindig nem adta fel, a sörétes csuklópántjaival újabb lökést adott magának és újra Adam felé támadt, akinek egy lövése elől is sikerült kitérnie, majd bevinni neki egy ütést és több rúgást is, de a következő ütését Wilt-el védte ki és hátra lökte és a földre esett.

- Az igazság pillanata, Yang! - Adam rámarkolt Wilt markolatára, miközben a lány felállt. - Gondolod, hogy gyorsabb vagy, mint Beacon-ben?! - Adam szavai jeges tőrként szúrtak Yang szívébe, hiszen emlékezett erre a felállásra és arra is, hogyan vesztette el a karját. Adam tisztában volt ezzel és csak jót nevetett. - Gondoltam.

Adam elővette Wilt-et és Yang felé csapott, de a lány kikerülte az első támadást, a másodikat kivédte és utána folyamatosan kerülgette Adam kardját, de a fiú képes volt bevinni egy ütést a kardgombbal és újra a földön találta magát.

- Az aurád a folyamatos harcoktól már így is megcsappant és ne akard bemesélni nekem, hogy a kis összecsapásunk után még sok maradt. - Adam tisztában volt vele, hogy Yang már nem bírja sokáig, hiszen már zihált, miközben újra felállt. - Gyerünk, üss meg! - Adam támadott, de Yang újra kitért. - Mit lát egyáltalán benned?! - Újra Yang felé dobta a kardját, aki visszaütötte, de Adam elkapta, a saját auráját töltötte Wilt-be, amit egy suhintással Yang felé lőtt ki, amitől a lány a földre került. - Csak egy gyáva vagy, akárcsak ő! - Egy újabb energia sugarat lőtt felé, de Yang-nél betelt a pohár, a szemei vörösre váltottak és a haja lángolni kezdett, amikor kivédte Adam csapását.

Yang a falhoz csapódott, egy sárga villanás kíséretében és az aurája teljesen lemerült. Adam eltette Wilt-et és felé lépdelt.

- Tudod, - Adam látta, hogy Yang még eszméleténél van és haragosan néz vissza rá, de tudta, hogy már nem tehet semmit. - ő tett nekem egy ígéretet, még régen. Megígérte, hogy mellettem marad. - Adam csak elmosolyodott, miközben lehajolt a lányhoz. - És látod, hogy milyen jól be is tartotta ezt az ígéretet.

- Neked tette azt az ígéretet, - Yang állta Adam tekintetét. - vagy annak, akinek tettetted magad?

- Hm, - Adam csak elmosolyodott. - szóval, egyszerűen csak nem voltam elég jó neki? - Csak leütötte a lányt, hogy elvigye Salem-hez.


Amíg Yang és Adam küzdelme elhúzódott visszafelé a folyosón, Mandy Jaune-t és Ren-t vette kezelésbe egy másik folyosón. A fiúk aurája már eléggé megcsappant, Ren-nek a kutatástól és az álcázástól és Jaune-nak a folyamatos erősítéstől, de ennek ellenére nem adták fel és harcoltak a faunus lány ellen.

- Miért csinálod ezt?! - Jaune próbált beszélni a lányhoz. - Miért segítesz Salem-nek elpusztítani egy királyságot.

- Mert tele van haraggal. - Válaszolt Ren, aki látta Mandy körül a vörös leveleket, amik a haragját jelképezték, de a vörösek mellett akadt némi kék is, ami a megbánását jelezte. - De nem vagy benne biztos, hogy ez a helyes döntés-e.

- Elmeséljem, hogyan alakult ki a Semblance-em? - Szólalt meg Mandy. - Tudjátok, hogy mi az a nyulazás? - A kérdése csak összezavarta a két fiút. - Mistral-ban ez egy elég népszerű játék. Fognak egy nyulat, berakják egy pályára és ráuszítanak két kiéhezett kutyát és az emberek arra fogadnak, hogy melyik kutya kapja el először.

- Most miről... - Jaune csak megrázta a fejét értetlenül, de Mandy folytatta.

- Itt Atlas-ban van egy hasonló játék, csak nyulak helyett árva faunus gyerekeket használnak.

- Oh, ez rettenetes... - Jaune kezdte érteni, mire akar kilyukadni.

- Sok barátomat hallottam sikoltozni, - Mandy folytatta a történetet. - miközban azt láttam, hogy a kutyák széttépik őket és a tudat, hogy rám is hasonló sors vár, elég félelmet ad, hogy legyűrje az értelmet és minden esély ellenére megpróbáljak elmenekülni. Ha a Semblance-em nem pont akkor alakult volna ki, akkor lehet, hogy ott pusztultam volna el abban a nyamvadt arénában az Atlas-i gazdagok szórakoztatására.

- Megkeseredtél. - Állapította meg Ren. - Sok rossz ember él Atlas-ban, de rengeteg ártatlan is, akik nem tettek semmi rosszat.

- Nem érdekel. - Mandy tudta, hogy amit tesz az rossz és egyáltalán nem törődött vele. - Ahogy az Atlas-iakat sem érdekelte a barátaim és a szüleim megölése sem.

- Akkor meghoztad a döntésed! - Jaune a kardjával támadott Mandy-nek, de ő teleportált, a háta mögöt jelent meg és fejbe rúgta, amitől a földre esett.

A lány elővette a tőreit, hogy kivégezze, de Ren az útját állta és kivédte a támadását a saját géppisztolyának a pengéivel és visszalökte Mandy-t.

Ren hátrált és gyorsan felsegítette Jaune, aki azonnal felemelte a pajzsát, hogy kivédjen egy nyílvesszőt, amit Mandy lőtt feléjük. A lány újabb nyílvesszőt illesztett az idegre, felhúzta, célzott és lőtt. Ezúttal Ren védte ki a lövést és mindkét fiú a lány felé rohant.

Mandy nem vesztegette az időt, hogy újabb nyilat vegyen elő, gyorsan eltette az íját és újra a tőreit vette elő, hogy azzal védekezzen a két fiú ellen. Ren támadott először a baljáról, amit kivédett, hátralökte, majd Jaune csapását jobbról védte ki, de Ren újra támadott és Mandy-nek egy-egy tőrrel kellett tartania a két fiú támadását, ami túl sok volt neki, így kénytelen volt hátra ugrani.

Mandy nem adta magát ilyen könnyen, újra teleportált és rögtön a két fiú között termett és egyszerre szúrt mindkét tőrével mindkettőjük felé. Ren és Jaune kivédték Mandy támadását és egy elképesztő párbaj alakult ki hármójuk között, de Mandy egyenlőnek bizonyult a két fiúval.

Mandy-nek először Jaune-t sikerült hátra löknie egy rúgással, majd Ren-el harcolt, aki mellett elbukfencezett és hátba rúgta. Jaune újra talpon volt és ismét Mandy-re támadt, de a lány gyorsan és pontosan védekezett, egészen addig, amíg Jaune nem használta a pajzsát és egy gravitációs lökéssel hátra lökte Mandy-t.

Ren kapva az alkalmon, most hátba támadhatta Mandy-t, aki újra teleportált, a háta mögé, de Ren-nek gyors reflexei voltak és az utolsó pillanatban ki tudta védeni a rúgást a két karjával. Mielőtt ellentámadhatott volna, Mandy megint teleportált, Ren fürkészte az összes irányt, ahol felbukkanhat a lány, kivéve egyet.

Mandy a fiú orra előtt jelent meg és egyenesen képen verte, amitől a Ren megtántorodott, de talpon maradt és ellentámadásba lendült át. Jaune is újra csatlakozott és Ren-el együtt két oldalról támadták Mandy-t, aki kitartóan védekezett mindkettőjük támadásai ellen, de Jaune-nak sikerült fellöknie a lányt, aki egy hátra bukfenc kíséretében, egy szempillantás alatt talpon volt és ezúttal meghátrálásra kényszerült a két fiú elől.

Ren és Jaune újra egyszerre támadták Mandy-t, ezúttal szemből és a lány egy darabig meg is hátrált, de újra teleportált, ezúttal a két fiú közé és mindkettőjüket fejbe rúgta. Mandy Ren-el folytatta a harcot, akit sikerült elgáncsolnia, de mielőtt bármit tehetett volna vele, Jaune a háta mögül támadt és ellene kellett védekeznie, majd ellentámadásba lendülnie.

Jaune újra használta a pajzsa gravitációs lökését, de Mandy ezúttal tisztában volt, mire képes és egy teleportálással hátrébb, a pajzs hatósugarán kívül jelent meg.

Ren és Jaune egymás mellé álltak és készek voltak folytatni a harcot, miközben Mandy csak állt előttük és miközben várakozott, megforgatta a két tőrt a kezeiben.

Ren tüzet nyitott a géppisztolyával, miközben Jaune elé állt, egy erőteret kapcsolt be a pajzsán, amit Ren-el fedezékként használtak. Mandy teleportálással tért ki a golyók elől és a két fiú mögött jelent meg.

Ren és Jaune már számítottak erre, ezért villámgyorsan megfordultak és ők támadtak először a lányra, aki újra meghátrálásra kényszerült. Ren-nek megragadta a lány tarkóján a haját és beakasztotta a lábát Mandy lábai elé, hogy elgáncsolja, de Mandy egy rövid kézen állás kíséretében átlendítette a testét a levegőben és talppal érkezett a földre.

A harc folytatódott, Mandy először Ren-t verte vissza, majd Jaune próbálkozott, végül egyszerre újra meghátrálásra kényszerítették a lányt, végül sikerül sarokba szorítaniuk. Ren és Jaune egyszerre támadtak, amikor Mandy teleportált, Crocoa Mors és Viharvirág összecsapódott és a két fiú hátra fordult, ahol a lány jelent meg.

Nem volt idejük reagálni, mert egy nyílvessző fúródott Ren jobb mellkasába, amitől a földre esett és egy lila villanás jelezte, hogy lemerült az aurája. Nem halt meg, de már nem tudta folytatni a harcot.

Jaune rájött, hogy most már csak ő maradt, aki legyőzheti a lányt, ezért erősen megmarkolta a kardját, beletette a pajzsába, amivel kombinálta a kettőt egy nagyobb pallossá és úgy rontott Mandy felé.

Mandy könnyedén elkerülte vagy kivédte Jaune csapásait, de a fiú kitartása nem fogyott el és egy figyelmetlen pillanatban, sikerült hátra löknie Mandy-t, de a lány újabb bukfenc kíséretében talpra is állt és komolyabban véve a harcot, visszaverte Jaune következő csapását.

Mandy és Jaune megálltak és egy kicsit körözni kezdtek egymással szemben, de Jaune újra támadott, felülről sújtott le a kétkezes kardjával, amit Mandy a keresztbe tett tőreivel védett ki, elsuhant a kard alatt és elgáncsolta Jaune-t.

Jaune oldalra gurult Mandy tőre elől, minél inkább növelni akarta a távolságot és amikor már elég messze volt, gyorsan felállt. A megkönnyebbülés nem tartott sokáig, mert amint talpra állt, egy nyílvessző fúródott a mellvértjébe, ami nem törte át a páncélt, de egy pittyenés aggodalomra adott okot.

Bumm

Egy robbanó nyílvessző volt, ami a falhoz vágta Jaune-t, majd a földre esett és egy sárga villanás jelent meg körülötte.

Mandy az első szúrás után, miután Jaune gurulva próbált távolodni tőle, nem követte a fiút, inkább eltette a tőreit és újra az íját vette elő, hogy egy robbanó nyíllal terítse le.

- Még... - Ren próbált felállni és kihúzta a nyílvesszőt a mellkasából. - van visszaút, Mandy.

- Ren, - Mandy hangjában most először lehetett megbánást hallani. - 27 embert öltem már meg. Nekem már késő.

Ren össze esett és elájult, így Mandy gond nélkül elvihette őket Salem-hez.


A harmadik folyosón inkább lövések és robbanások hallatszódtak, mintsem ütések és penge csilingelések. Genna a puskájával vette célba Roman-t, aki inkább fedezékbe vonult

- Muro szan Torchwick! - Figyelmeztette Genna, miközben közelebb lépdelt, előreszegezett puskával ahhoz a járathoz, ahova Roman bújt.

- Valaki rohadt sokat fizethetett, ha egy Mistral-i Fejvadászt küldött utánunk, Neo! - Roman megismerte Genna nyelvezetét és jelzett Neo-nak.

Neo előugrott az árnyak közül, hogy oldalba támadja Genna-t, de a Fejvadásznő gyorsan reagált és a puskája tusával Neo felé ütött, de ő is gyors volt, hátra hajolt, olyan hajlékony volt, hogy a feje majdnem elérte a földet, és térdhajlaton rúgta a tőle háromszor nagyobb és erősebb nőt.

Genna talpon maradt, eleresztette a puskáját a jobb kezével, amit ökölbe szorítva Neo felé tartott és aktiválta a lángszóróját, de Neo kinyitotta Hush-t, amit a hátára támaszott, háttal állt Genna-nak és kivédte a lángokat.

Roman, aki figyelte, ahogy a barátnője magára vonja a Fejvadásznő figyelmét, előbújt a fedezékből és tüzet nyitott Melodic Cludgel-el.

Bumm

A tűzgolyó oldalba kapta Genna-t és Roman egy jót nevetett a robbanáson, de amikor elszállt a füst, a mosoly gyorsan lefagyott az arcáról. Genna ott állt és úgy tűnt, nem szenvedett komoly kárt.

A Fejvadásznő ezúttal újra Roman-t vette célba, aki hátrálni kezdett, de Neo ezúttal hátba támadta. Genna, aki a hátára támasztotta a puskáját, elsütötte, hiszen tisztában volt vele, hogy Neo biztos nem szándékozik szemtől-szembe harcolni vele.

Neo kénytelen volt használni a Semblance-ét, hogy kivédje Genna lövését, de Roman egyből a segítségére sietett és a botjával fejbe, pontosabban, sisakon verte a Fejvadásznőt, amitől egy kicsit meghátrált, de Roman egy ököl csapással akarta folytatni, amit Genna a karjával védett ki.

Genna-nak nem volt sok lehetősége ellentámadást végrehajtani, hiszen Neo bekapcsolta Hush hegyét, hogy oldalba szúrja vele. A Fejvadásznő aktiválta a jobb csuklópántján a recés pengéket, amivel kivédte az napernyő hegyét.

Roman, látva, hogy Genna ismét más felé figyel, újra támadott Melodic Cludgel-el, de Genna ezúttal számított erre és a bal kezében lévő puskával védte ki az ütést, majd egykézzel tartva azt, tüzet nyitott Roman-re. Roman gyorsan reagált és időben félreütötte a puskát, ami célt tévesztett.

Neo ezalatt tovább támadta Genna-t Hush-al , gyors, kecses és pontos csapásokat mért rá, amik elől a Fejvadásznő kénytelen volt hátrálni. Amikor elég messzire került, Roman újra tüzelt Melodic Cludgel-el, ami megint nem használt Genna ellen, de ahhoz elég volt, hogy a földre essen.

Neo kapott az alkalmon, hogy végezzen a földre került Fejvadásznővel, de Genna felült, a bal kezét ökölbe szorítva a lány felé tartott. Neo gyorsan reagált, arra számítva, hogy az ellenfele újra a lángszóróját akarja használni, kinyitotta Hush-t és a jobb kezével maga elé tartott. Nagyon meglepődött, amikor Genna csuklópántjából nem lángok, hanem drótkötél jött elő, ami rátekeredett a derekára, a bal kezét is magához szorítva.

Genna nagyot rántott a tőle sokkal kisebb lányon, aki olyan könnyű volt, hogy egyenesen felé szállt, de gyorsan szaltózott és bevitt neki egy rúgást a sisakjába. Genna hátrált egy lépést, majd bekapcsolta a jetpack-jét, amivel felemelkedett a levegőbe és elszállt vele, mélyen a folyosó felé, magával húzva Neo-t.

- Neo! - Roman a lány után kiáltott, aki után kilőtte Melodic Cludgel markolatát.

Neo ezt látta, és mivel csak az egyik keze volt szabad, amiben Hush-t tartotta, kénytelen volt eldobni a napernyőt, ami számára olyan sokat jelentett, hogy elkaphassa a bot markolatát.

Elkapta, Roman erőset húzott rajta és Genna, a nem várt erőhatástól, hirtelen oldalra repült, neki, egyenesen a falnak és a földre esett.

Roman odafutott a lányhoz, de még előtte felvette a földről Hush-t, bekapcsolta a pengéjét és elvágta a drótkötelet Neo körült.

- Így bánsz az ajándékommal? - Roman visszaadta Hush-t Neo-nak, miután felsegítette.


Genna csak megrázta a fejét, miközben újra talpra állt és rájött, hogy Roman és Neo együtt elég komoly kihívást jelent. A két bűnözőre nézett, akik készen álltak, hogy felvegyék vele a harcot.

A Fejvadásznő terpeszbe állt, előre hajolt és kilőtte a jetpack-jén lévő rakétát, egyenesen a két ellenfele feletti plafonra, amitől az elkezdett omladozni. Genna gyorsan bekapcsolta a jetpack-jét, amivel se perc alatt előre száguldott, egyenesen Roman felé, akire rávetette magát és mindketten, bukfencezve értek földet.

Mire feleszméltek, a folyosó már beomlott.

- Neo! - Roman szétnézett, de sehol sem látta a barátnőjét.

- Krat dui szanunk. - Genna csak nevetett, miközben felállt. - A rakli amalicád nem fog megmenteni.

- Szóval féltél megküzdeni kettőnkel. - Roman nem mutatott félelmet, csak megforgatta az ujján Melodic Cludgel-t.

- Godzolon harcolok, - Genna csak célra tartotta a puskáját. - nem krat zoralon.

Genna tüzet nyitott, de Roman kivédte a lövést Melodic Cludgel-el és egyre közelebb került Genna-hoz, aki inkább leeresztette a puskáját és a bozótvágó kését vette elő, amivel megpróbálta leszúrni Roman-t.

Roman kiütötte a kést a kezéből és a következő csapással Genna fejét vette célba, de a Fejvadásznő a puskájával védte ki az ütést. Genna két kézzel tartva, botként harcolva a puskájával, míg Roman egy kézzel tartva harcolt Melodic Cludgel-el. A két fél egyenlőnek bizonyult, ha Genna erős volt, akkor Roman kitért és akkor csapott le, amikor gyengepontot talált.

Hiába vitt be több csapást a nőnek, az a páncélja, az aurája és erős fizikuma miatt nem sok sérülést szenvedett el. Roman-nek új ötlete támadt, amikor Genna a puska tusával ütött felé, lehajolt, beakasztotta Melodic Cludgel markolatát a Fejvadásznő bokájába és nagyot rántott rajta.

Genna a hirtelen erőkifejéstől a padlóra esett, Roman rászegezte Melodic Cludgel-t és tüzet nyitott. A robbanás hátralökte Genna-t és gurult a padlón. Roman újra tüzelt, majd még egyszer, amiktől Genna az imént lehullott törmelékeknek csapódott, de Roman még mindig nem állt le.

Megállás nélkül tüzelt a Fejvadásznőre és akkora füstfehlhő keletkezett, hogy már nem látott semmit sem. Csak akkor hagyta abba, amikor kifogyott a Dust-ból és már nem volt több a zsebében.

Aggódva a legrosszabbtól, hogy Genna talán túlélte, inkább hátrálni kezdett, de nem mert megfordulni, nehogy a Fejvadásznő kövesse.

Hirtelen egy zöld villanást látott a jobb szeme sarkából és a füstből Genna vetette rá magát. Habár az aurája lemerült, még így is elég erős volt, hogy a földre terítse Roman-t, aki magas és szikár volt, de Genna erősebbnek bizonyult nála.

A Fejvadásznőn azért látszott a sok robbanás nyoma, a sisakja leesett, a páncélja, amin a zöld festék eddig is kopott volt, most úgy nézett ki, mintha a poklot is megjárta volna, tele volt égési nyomokkal, korommal, de magában a fémben nem keletkezett komoly kár.

Genna Roman-en térdelt és az ökleivel verte a férfi arcát, egészen addig, amíg egy szürke villanás nem jelent meg körülötte, ami annyit jelentett, hogy az ő aurája is lemerült.

A Fejvadásznő megkönnyebbülten szállt le a férfiról, aki már nem tudott tovább harcolni, felvette a sisakját, a kését és a puskáját.

- Muro szan, Torchwick. - Mosolygott Genna, mielőtt visszavette volna a sisakját. - Előre pheneltem. - Rászegezte a puskáját, jelezve neki, hogy álljon fel.

- Van más módja is, hogy felállíts egy pasit. - Roman, habár nem tehetett semmit, csak engedelmeskedett, de továbbra is viccelődött.

- Jobban kamelem a zojbar módszerem. - Genna felvette Melodic Cludgel-t, ami az övére illesztett, majd biccentett Roman-nek, hogy induljon előre.


Hazel-nek már arról sem volt fogalma, mióta, de ez az első alkalom, hogy újra érzi, hogy van remény. A része, amiről azt hitte, a húga halála óta vele halt, most visszatért és a bosszú helyett, a jó ügyért és a világ megmentéséért cselekedett. Ehhez nem kellett más, mint egy kis őszinteség és őszinteség egy fiútól, akiben az az ember lakozik, akitől ezt sosem kapta meg.

Salem ereklyéi között megtalálta Ozpin botját, majd a kamrához ment, ahol a Tudás Lámpása volt és várta a Scroll hívást Oscar-tól és Emerald-tól, hogy mikor érnek ki. Tudta, hogy az egész hely riasztani fog, ha most veszi el a Lámpást, amivel veszélybe sodorná őket.

- Hazel. - A férfi meglepődött, amikor meghallotta Salem hangját a háta mögül, de még inkább, amikor meglátta az oldalán lévő falakon Emerald-ot és Oscar-t, ahogy egy halom, Grimm kéz tartja őket fogságban.

- Mit... - Hazel-nek nem volt sok lehetősége beszélni, mert egy tucat Grimm kéz előjött a padlóból, amik lefogták és a földre kényszerítették.

- Mélységesen nagyot csalódtam benned, - Salem arca megszigorodott a férfi árulása miatt. - hogy nem akarsz többé bosszút állni a húgodért. Azt hittem, legalább annyira gyűlölöd Ozpin-t, mint én magam.

- Ebben nem tévedsz... - Nyögte Hazel, miközben még több Grimm kéz szorította le. - Ozpin valóban egy gonosz tevő, akinek nagyon régóta el kellett volna távoznia. De Oscar ráébresztett valamire, amit régóta elfelejtettem. - Megpróbált egy kétségbeesett szabadulási kísérletet, de hiába, mozdulni sem tudott. - Arra, hogy te még gonoszabb vagy és Gretchen biztos tovább harcolna ellened.

Mielőtt Salem bármit mondhatott volna, a folyosó végén az emberei, Adam, Mandy és Genna visszatértek, méghozzá a foglyokkal. Genna egy puskát szegezett Roman-re, aki feltett kezekkel ment előtte, Adam ugyanígy kényszerítette Yang-et a haladásra és Mandy előtt is feltett kezekkel sétált Jaune és Ren.

- Elfogtuk őket. - Jelentette Adam, büszkén.

- Kíváló munkát végeztetek. - Salem elégedetten mosolygott rájuk, majd vett egy mély levegőt, mint aki a haragját próbálja visszafojtani és lassan Oscar felé lépdelt. - Nézd, mennyire lealacsonyodtál. - Csalódottan beszélt a fiúhoz, pontosabban, Ozpin-hoz. - Milyen mélyre süllyedtél, és miért? - Kitárta a kezeit és a foglyokra nézett. - Ezekért a gyermekekért? Ezért a szánalmas világért? - Csendben közelebb lépett Oscar-hoz, de villámgyorsan és dühösen fejét a két kezébe fogta. - Miért? Jössz? Állandóan? Vissza?

- Te miért?! - Yang előre lépett egyet, de Adam lefogta és a hátához nyomta Blush-t. Salem elfordult Oscar-tól és a lány felé nézett. - Ez a sok, végtelen halál, - A lány felháborodottan folytatta. - csak azért, mert egyszer régen valami rossz történt veled?! - Salem elengedte a fiút és a lány felé lépdelt, aki nem rémült meg tőle. - Senki sem kap tündérmesébe illő véget! Minden, amit elvesztettem és minden ember, akit szerettem és elvesztettem, miattad történt!

- És kit vesztettél el én miattam, lányom? - Salem megállt Yang előtt, aki bátran állta a tekintetét.

- Summer Rose-t! - Kiáltotta Yang teljes haraggal és bánattal. - Az anyámat!

- Hm, - Salem elmosolyodott és a kezével végig simított a lány arcán. - emlékszem rá. Ha ez megnyugtat, elárulom, hogy rengeteg ember anyja, apja, fia, lánya, fivére, nővére, unokatestvére és szerelme halt meg én miattam. Ne érezd magad különlegesnek.

- Salem, - Adam szólt közbe. - mik a terveid Yang-el? - A lány felé bökött.

- Gondolom, neked már terveid vannak vele? - Salem Adam arcán látta a haragot és a gyűlöletet Yang iránt és minden vágya, hogy kiélhesse a beteges fantáziáját a lányon. - Tégy vele, amit akarsz.

- Hálásan köszönöm. - Adam gonosz és őrült vigyort eresztett Yang-re. - Mi ketten most elmegyünk, hogy kettesben... - Az alattomos kuncogása aggodalommal töltötte el a többieket. - szórakozni. Indulj! - Egy másik folyosón vezette el.

- Yang! - Jaune próbált utánuk menni, de Mandy nem eresztette.

- Én a helyedben, most inkább magam miatt aggódnék. - Javasolta Mandy, mire Jaune belátta, hogy a helyzetük most reménytelen, így kénytelen volt visszavenni.

- Te és én, - Salem még megállt Roman előtt, aki próbálta magabiztossággal leplezni a félelmét. - most megyünk beszélgetni.

- Gondolom, késő már újra oldalt váltani. - Nevetgélt Roman.

- Mire végzünk, - Salem egyáltalán nem tartotta viccesnek, megidézett két Ursa Grimm-et, amik megragadták Roman-t a karjainál. - lekopik a vigyor az arcodról. - A két Ursa berángatta Roman-t a kamrába, ahol a Lámpás volt. - Ti ketten, - Genna és Mandy felé fordult, majd legalább egy újabb tucat Grimm-et idézett meg. - vigyétek őket a fogdába.

- Rajni, - Genna még odaszólt Salem-hez. - ha merel, atuncs nem lesz hasznomra.

- Ne aggódj, - Salem megfordult, miután belépett a kamrába és biztosította Genna-t. - nem szenved maradandó kárt. Amint végeztem vele, magaddal viheted.

A kamra ajtaja bezárult, mire Mandy és Genna a Grimm-ekkel együtt elvezették a foglyokat, akik tehetetlenül tűrték. Néhány másodperccel később, a kamrából Roman fájdalam üvöltései hallatszódtak, amitől a többiek csak összerezzentek és aggódva egymásra néztek.

Mandy megállt és aggódva nézett a kamra felé.

- Ne paxunolj. - Genna csak maga után húzta és a puskájával a foglyok felé bökött.


Adam számára élvezetes volt a mai nap, végre láthatja Atlas pusztulását, annak a királyságét, ami annyi szenvedést okozott neki és a fajtájának és kínozhatja meg Yang-et, a lányt, aki miatt elhagyta a barátnője.

Most itt volt előtte, aura nélkül, kiszolgáltatva, miután belökte egy üres szobába, majd leesett a földre.

- Szóval, - Yang megvetően nézett Adam-re. - itt akarsz megölni?

- Akár még meg is történhet. - Adam még magán tartotta a szadista vigyorát. - De az még egy kicsit odébb lesz.

- Akkor, mit akarsz tőlem? - Yang nem rémült meg, bátran nézett a faunus férfira.

- Először is, - Kezdte Adam, egy kis szünettel. - hogy állj fel. - Yang összehúzta a szemeit és úgy méregette Adam-et és dacolt a kérésével. - Azt mondtam, állj fel. - Követelte, sokkal agresszívabban, mire Yang engedelmeskedett. - Jó. - Adam elégedetten bólogatott. - Most vedd le a csuklópántjaidat.

- Nem. - Yang ökölbe szorította a kezeit és próbált lehetőséget találni, hogy megtámadja Adam-et.

- Vedd le a csuklópántjaid vagy levágom a másik karodat! - Adam dühösen, mint egy felbőszült bika, fújtatni kezdett. Yang, mivel még mindig nem volt aurája és Adam egyszerre szegezte rá Wilt-et és Blush-t, nem látta értelmét, hogy ellenkezzen. Lecsatolta mind az emberi, mind a robot kezéről Ember Celica-t és a földre dobta, Adam lábai elé. - Tovább. - Adam a lány mechanikus karjára mutatott Wilt hegyével. Yang gyűlölte a tehetetlenség érzését, kicsinek és gyengének érezte magát ennek az őrültnek a társaságában, aki rákényszerítette, hogy lefegyverezze magát, még a robot karját is le kellett csatolnia. - Jó. - Leeresztette a kardját és eltette, mire Yang elérkezettnek látta az időt, hogy megtámadja, akár fegyvertelenül és félkézzel.

Sajnos, az aurájának a hiánya nagyon lecsökkentette a védelmét, mert Adam-től elég volt egy orrba verés, hogy hátra essen, neki a falnak, ahonnan egy halom Grimm kéz jött elő, hogy fogva tartsák a lányt.

- Most mit akarsz csinálni?! - Követelte Yang, miközben reménytelenül próbált kiszabadulni a Grimm kezek szorításából, miközben Adam csak felvette a robot kezét, hogy alaposan szemügyre vegye. - Mit akar az úrnőd?!

- A mim? - Adam levette a tekintetét a robot karról és szigorúan meredt Yang-re.

- Az úrnőd! - Ismételte Yang.

- Ide figyelj, - Adam eldobta a kart, felpofozta Yang-et és megragadta a ruhája nyakánál, hogy szemtől szembe figyelmeztesse. - nekem nincs se úrnőm, se főnököm! Azért dolgozom vele, mert közösek a céljaink! Megértetted?!

- Mondogasd csak, - Yang nem ijedt meg, csak bátran és megvetően nézett rá. - attól még nem lesz kevésbé igaz.

- Hm, - Adam csak elmosolyodva elengedte Yang-et és a tenyerét nézte, amivel az imént felpofozta. - fúj, emberes lett a kezem. - Beletörölte a kezét a lány kabátjába.

- Ha most csak információt akarsz tőlem szerezni, akkor... - Yang rendíthetetlen volt, miközben Adam elővett egy köteg szikszalagot a zsebéből és a szájára tapasztotta.

- Jól figyelj rám, Yang. - Adam, miután betapasztotta Yang száját, eldobta a szikszalag köteget. - Tudom, hogy nem te vagy a csapatodban az ész, ezért tisztáznom kell valamit. - A két kezébe fogta a lány kezét és egyenesen a szemébe nézett. - Nem érdekel, hogy mit tudsz és mit nem. Mindenképpen meg foglak kínozni. Nem akarok megtudni semmit sem. Egyszerűen csak élvezetet okoz, ha megkínozhatlak. Azt akarom, hogy Blake lássa a megcsonkított tested, - Blake neve hallatára, Yang bedühödött, a szemei vörösre váltottak, de még mindig tehetetlen volt az őt fogvatartó Grimm kezek miatt. - hogy tudja, hogy ő az oka annak, hogy szenvedtél, mielőtt meghaltál volna és azt akarom, hogy összetörjön belülről, amint meglátja mit történt veled miatta. - Egy szempillantás alatt elővette Wilt-et és a pengéjét centikre tartotta Yang torkától. A lány még mindig csak haragosan, vörös szemekkel nézett rá, egyáltalán nem rémült meg. - A végére elintézem, hogy halljam a sikításod.

Adam csak mosolyogva elengedte Yang fejét, visszavette Wilt-et és hátrált néhány lépést. Megfogta Yang robot karját, aminek az ujjait ökölbe hajtotta, kivéve a mutatóujját, amivel elkezdte bökdösni és piszkálni Yang orrát, aki kellemetlenül próbálta rázni a fejét. Adam tovább piszkálta az orrát, majd beledugta a robot ujjat a lány orrába, amitől nevetett egyet.

- Blake tudja, hogy túrod az orrod? - Kacagott Adam, mire ököllel képen verte a lányt, akit teljesen váratlanul ért az ütés.

Adam csak elterelésnek és provokálásnak szánta az orra piszkálását, hogy teljesen készületlenül érje a lányt az ütés, majd eldobta a robot kart és ezüttal a lány gyomrába ütött és a kardjával egy vágást ejtett az arcán.

- Jó mulatság lesz. - Adam talán most érezte a legboldogabban magát, nem szándékozott megkönnyíteni Yang-nek, többször megverte, megvágta és megalázta. Nem fog egyhamar véget vetni a szórakozásnak.


Az Atlas-i sereg kitartott, még a legkönyörtelenebb helyzetben és a moráljuk is megnőtt a Szuper csapat érkezésétől. Amint megérkezett a prototípus bomba, Winter-t és Marrow-t visszarendelték a falakon belülre.

Egy egész szakasz kísérte vissza, akik felsorakozva, vigyázban állva várták a parancsot. A repülőről, ami a bombát szállította, egy katona jött le és egy Scroll-t nyújtott át a nőnek, aki szinte meg sem nézte a tartalmát, csak hátrakulcsolta a kezeit és szigorúan a katonák felé fordult.

- Figyelem, mindenki, meg kell tisztítanunk az utat, a legnagyobb szörnyetegig. - Összegezte a feladatukat. - Felvisszük a bombát a fedélzetre, beállítjuk az időzítőt és visszafordulunk. - Amint befejezte a beszédet, a katonák csak tisztelegve jelezték, hogy engedelmeskednek, majd jelzett nekik, hogy oszolhatnak.

- De még életben lehetnek odabent! - Marrow, aki még mindig nem értett egyet a paranccsal, megpróbálta lebeszélni Winter-t.

- Megmondtam nekik, hogy nincs sok idejük. - Winter felé sem nézett, csak az imént kapott Scroll-t nyomkodta, hogy beállítsa a bombát. - Nem várhatunk tovább.

- Ugyanezt mondanád, ha a húgod lenne odabent?! - Marrow nem törődött a ranggal vagy a tiszteletmutatással, egyszerűen megkérdezte a felettesét. - Meg fogod neki mondani, hogy mit tettél a barátaival? A sráccal, akit szeret? - Winter számára nagyon nehéz volt, hiszen tudta, hogy a fiatalok, akik bementek a bálnába, a barátjukért mentek be és elképzelte, mi lenne, ha Weiss is velük ment volna. Tudta, hogyha megteszi, amire készül, a húga talán örökre gyűlölni fogja érte.

- Igen, Marrow, - Winter megfordult, hogy a faunus férfira nézhessen. - mert ez a kötelességem. - Felé lépett és a vállára tette a kezét és könyörgően nézett rá. - Csináld te is a tiédet.

Marrow, mivel látta Winter szemén a megbánást, de egyben az elhatározást, csak egy sóhaj kíséretében engedelmeskedett.


Neo álmaiban sem gondolta volna, hogy a Fejvadásznő megkockáztatja, hogy rájuk robbantsa a mennyezetet, de úgy fest, Roman-hez hasonlóan, Genna is szeret szerencsejátékozni. A lány megvizsgálva a törmelék halmot, amivel Genna elválasztotta őt és Roman-t, látta, hogy kizárt, hogy átjusson rajta.

Megfordult és elindult a folyosón, remélve, hogy időben megtalálja Roman-t és segíthet neki. A Semblance-ével Hush, a ruhái, a bőre és még a haja színét is a fekete és a sötét vörös keverékére változtatta, hogy Salem Látói, vagyis, a halálfej formájú kristálygömjei elől elrejtsék és nagyon halkan, nesztelenül haladt a végtelennel tűnő folyosókon.

Fogalma sem volt róla, mennyi ideig lopakodott, akár egy kisegér, miközben Roman-t kereste, amikor kiért a hídra, ahol megtalálta Salem-et, Genna-t, egy halom Grimm-et és Roman-t, ahogy ott áll a csarnok közepén, több helyen látszott a verés és a kínzás nyoma.

Neo egyből ki akart rontani a fedezékéből, hogy a segítségére siessen, de okosabbnak tartotta, ha inkább hallgatózik.

- Kane nem éli túl, akkor elvesztem a vérdíjam. - Genna aggódva figyelmeztette Salem-et.

- Ha nem éli túl, akkor bőkezűen kárpótollak téged és Ms. Malachite-ot is. - Biztosította Salem.

- Szóval, Ms. Malachite küldött? - Roman, habár gyenge és tehetetlen állapotban volt, még mindig nem vesztette el a hidegvérét és Genna-ra nézett. - Még mindig neheztel rám?

- Csupán ko va, - Genna megvonta a vállát. - nem zseno.

Salem hat Látó gömböt irányitott Roman köré, mire Genna okosabbnak látta, ha inkább kilép a körből. A gömbök forogni kezdtek Roman körül és Salem lila villámot lőtt az egyikbe, ami aztán átterjedt a többire is, teljesen körbezárva Roman-t.

Mielőtt folytathatta volna a szertartást, Neo előugrott a fedezékéből, levágott legalább három Grimm-et és az egyik gömböt is félre rúgta.

- Neo! - Roman aggódva kiáltott a barátnője után. - Állj le! - Próbálta megállítani a lányt, de az meg sem hallotta. Genna felemelte a puskáját, hogy lelője a lányt, de Salem csak a puska csövére tette a kezét, jelezve, hogy leeresztheti azt. - Most nem segíthetsz!

Neo meglepődött azon, amit Roman mondott, de megrázta a fejét és egyre több Grimm-et vágott le. Salem és Genna ezalatt nem csináltak semmit sem, csak nézték ahogy a lány kétségbeesetten és reménytelenül harcol az egyre csak gyarapodó Grimm-ek ellen.

- Ne pazarold az erőd, Neo! Kérlek! - Roman próbált közelebb menni a lányhoz, de a Látók az útját állták. - Állj le!

A gömbök hirtelen félreálltak, utat engedve Roman-nek és a Neo-val harcoló Grimm-ek is abbahagyták a harcot. Roman hátra nézett Salem és Genna felé és Salem egy bólintással jelezte, hogy kap egy esélyt, hogy beszélhessen a lánnyal.

Neo nem hezitált és egyből odarohant Roman-hez és átölelték egymást.

- Most nem segíthetsz rajtam, - Roman simogatta, majd beleszagolt a lány rózsaszín és barna hajába, hogy talán utoljára érezhesse a csoki és eper illatét. - most ők nyertek. - Neo csak szorosan belenyomta az arcát Roman mellkasába és olyan erővel szorította a kabátját, mintha soha nem lenne hajlandó elengedni. - Ha ki is juttatnál, ezek ketten utánunk jönnének és amilyen állapotban vagyok, semmi esélyünk nem lenne. Neked még van esélyed, a Semblance-eddel kijátszhatod őket és segíthetsz a többieknek. Fogságban vannak és te vagy az egyetlen, aki kijuttathatja őket. - A kezébe vette a lány bájos, szívformájú arcát és látta, hogy a felemás, rózsaszín és barna szemeiből folyni kezdtek a könnyek. - Hé, ne sírj. - Letörölte a könnyeket a lány arcáról és elmosolyodott. - Ha meg akarnának ölni, már megtették volna. Egyelőre rendben leszek. - Neo végig simított a férfi arcán és szomorúan nézett rá. - Tudom, de a többiek számára te vagy az utolsó remény. Meg kell őket mentened.

Neo csak bámult Roman szemeibe, a szája remegett, szaporán kezdte venni a levegőt és olyat tett, amire egész életében nem volt példa.

- Sz... szeretlek. - Hihetetlen, de Neo életében először megszólalt. Amióta együtt voltak Roman-nel számtalanszor mondta neki ezt a szót, de a saját hangjával még soha. Roman számára is felejthetetlen élmény volt Neo édes, muzikális, légies és ragyogó hangját, ami olyan kellemes volt a fülének, mint egy fuvola dallama.

- Kimondtad. - Roman, aki mindig nagy dumás volt és mindig tudta, hogy mikor mit kell mondani, most teljesen elakadtak a szavai, miután hallotta a barátnője hangját. Nem kellettek szavak, hogy Neo megértse, hiszen a férfi arcára volt írva, hogy mennyit jelentett ez a számára.

Egy utolsó, búcsú csókot leheltek egymás ajkára, Roman még megpróbálta bedugni a nyelvét Neo szájába, de sajnos, a csóknak hamar vége szakadt, amikor Roman körül az egyik Látó, tüskés csápja tekeredett és visszahúzta a kör közepébe.

- Meg volt a búcsú, gyermekeim. - Salem, miután látta, hogy Roman meggyőzte Neo-t, hogy leálljon, folytatni készült a rituálét.

A Neo által leütött Látót hamar helyettesítette és a gömbök újra forogni kezdtek Roman körül. Salem ismét lila villámot lőtt az egyikbe, ami aztán a többire is átterjedt, majd egy lila energia gömböt idézett a kezébe, ami aztán felszállt Roman felé. A Látókban lévő villám, aminek az ereje megsokszorozódott, teljes erővel a Roman feletti lila energia gömbbe összpontosultak, egyre nagyobbá téve azt. Amikor az energia gömb megfelelő méretűre nőtt, három fehér sugarat lőtt Roman köré, háromszög alakzatban, amitől a padlóból tökéletesen átlátszó kristályok nőttek ki, beborították Roman testét, egészen addig, amíg egy nagy, tükörsima háromszögben fogságba nem ejtették.

Az energia gömb eltűnt, a Látók abbahagyták a forgást és Salem elégedetten mosolygott a végeredménytől. Roman-t egy átlátszó kristály háromszögbe zárta.

Genna nem volt ennyire elégedett, a karjára szerelt számítógépével megvizsgálta a férfi életjeleit.

- Dziben van és tökéletesen hibernálódott. - Genna szavai megnyugtatták Neo-t annyira, hogy a félelme elmúljon, de a haragos tekintete, amivel Salem-re és Genna-ra nézett nem enyhült és megesküdött magában, hogy még megbánják, amit tettek.

- Most már azt csinálsz vele, amit akarsz. - Salem csak átengedte Roman-t Genna-nak.

- Kaphatok egy slakát ani comunit, aszoval ligrelelhetem?

- Természetesen. - Salem két Beringel Grimm-et idézett, amik megragadták és felemelték a kristálytömböt, amibe Roman is volt és elindultak a hangár felé. - Add át üdvözletem Ms. Malachite-nak és üzenem neki, hogy a jövőben is szándékozom együttműködni vele.

- Átadom, rajni. - Genna meghajolt és követte a két gorilla Grimm-et.

Salem tudta jól, hogy nincs sok értelme üldözni Neo-t, akinek már hűlt helye volt a hídon. Tudta jól, hogy a többieket akarja kiszabadítani, ezért ő elé megy és a kijáratnál fogja várni őket.


Kellemetlen helyzet volt a fogdában, Jaune, Ren, Oscar, Emerald és Hazel fogságba esett, Roman és Neo eltűnt, Yang-et pedig Adam elvitte.

- Valahogy ki kell jutnunk innen! - Jaune próbálta kinyitni a cella ajtaját. Egyáltalán nem törődött azzal, hogy Hazel volt az, aki megkínozta Oscar-t és Emerald is részt vett Beacon bukásában. Egyszerűen bajtársiasságot érzett irántuk, amiért segítenek. A kardjával ütögetni kezdte az ajtót, de az meg sem mozdult.

- Annak nem sok értelme van. - Hazel rászólt, majd elővette Ozpin botját a zsebéből és átnyújtotta Oscar-nak. - Ne legyen több Gretchen, fiú.

- Most mi... - Mielőtt Ren befejezhette volna, Hazel letépte a felsőjét, majd az övén lógó zsákokba nyúlt és elővett egy jég Dust-ot, amit a vállába szúrt, majd fehér erek jelentek meg rajta.

Ezt követően egy tűz Dust-ot, amitől vörös erek csatlakoztak a már meglévő fehérekhez, egy villám Dust-ot, amitől aztán még több sárga ér jelent meg rajta és végül egy szikla Dust-ot, amitől lila erek borították be a teljes testét.

Hazel most akkora erővel rendelkezett, hogy képes volt kitörni a cella vastag ajtaját egyetlen ütéssel, ezzel kiszabadítva magukat.

- Hazel... - Emerald hálásan felnézett a férfira.

- Gyerünk! - Utasította őket Hazel.

Szerencsére, Salem nem gondolt arra, hogy elvegye a fegyvereiket, így azoknak a keresésével már nem kellett vesződniük. Hazel egyenesen a kijárat felé vezette a gyerekeket.

- Ti! - Az útjukat Mandy állta el, de amint meglátta a teljesen felerősített Hazel-t, Jaune-t, Ren-t, Emerald-ot és Oscar-t, akik rá szegezték a fegyvereiket, kénytelen volt belátni, hogy ezt a harcot nem nyerheti meg és egyből elteleportált.

A többiek zavartalanul folytathatták az útjukat a kijárat felé.


Yang nem bírta már sokáig, Adam folyamatos verései, amitől folyt a vér az orrából, a jobb szeme bedagadt és legalább egy tucatnyi kék és zöld folt jelent meg a testén, elkezdte megtenni a hatását és már egy kisebb vértócsa gyűlt össze a lába előtt. Az arca bal oldalán és a jobb szemén ékesedett egy-egy vágás, a jobb lábán hármat, míg a balon kettőt és a bal emberi karját pedig négyet ejtett, de ami a legkegyetlenebb volt, hogy az emberi kezéről levágta a gyűrűsujját.

- Ugyen még nem ájultál el? - Adam visszatért a szobába egy Dust tároló hengerrel, aminek kinyitotta a tetejét és a tartalmát Yang-re szórta.

Vörös tűz Dust por volt, amitől Yang fulladozni és köhögni kezdett, mert a száján lévő szikszalag, az orrából folyó vér és a Dust, amit Adam rászórt, szinte ellehetetlenítette a légzést. Adam újabb adagot szórt a lányra, amitől újra fuldokolva kezdett köhögni, de még a szemébe is belement, ami borzasztóan csípte.

Adam látta, hogy Yang mindjárt elájul a levegő hiánytól, ezért letépte a szikszalagot a szájáról.

- Mégis, mit művelsz?! - Yang hálás volt, hogy újra tudott lélegezni, de már megrémült attól, amit Adam csinált. - Te beteg állat!

- Minek tűnik? - Adam rászórta az utolsó adagnyi Dust-ot Yang fejére, amitől az egész testét beborította. - Beszórlak tűz Dust-al. - Amint a tároló kiürült, Adam félre dobta és elővette Wilt-et, majd egy vágást ejtett a szoba kőfalán, amitől szikrázott egyet. - Hogy lángolhass.

- Neked teljesen elment az eszed?! - Yang, aki eddig bátran állta a férfi kínzását, most tényleg inába szállt a bátorság, elsápadt és reszketni kezdett. - Ne csináld ezt! Kérlek! Várj! Hagyd abba!

- Végeztél? - Adam számára Yang rémült könyörgése kellemes előjáték volt, mielőtt hallhatta volna a fájdalmas sikolyait, mielőtt meggyújtja a Dust-ot.

- Nem kell ezt csinálnod! - Yang halálra rémülten és kétségbeesetten próbált kiszabadulni, de a Grimm karok nem eresztették. - Kérlek! Hagyd abba! Ne gyújtsd meg!

Adam megforgatta Wilt-et a kezében és a szemei előtt lebegett Yang lángoló holtteste, de mielőtt lesújtott volna a padlóra, hogy meggyújtsa vele a Dust-ot, egy rózsaszín és fehér villanás kíséretében, megjelent Neo és Hush-al kivédte Wilt csapását.

Adam, mint akit egy nagyszerű szórakozásban zavartak volna meg, morgott és felbőszült bikakén rontott a lányra, aki gyorsan és könnyedén kerülte és védte ki a csapásait. Adam újra támadott, de Neo kitért előle, elkapta a karját és elgáncsolta, amitől a férfi a földre esett.

Adam nem adta fel, újra talpon volt és készen állt, hogy végezzen Neo-val, de nem látta sehol sem a lányt. Hirtelen, a faunus hallásával egy halk, fémes súrlódást hallott és gyorsan a háta mögé nézett.

Neo a Semblance-ével elrejtette magát, elővette Hush pengéjét és villámgyorsan Adam felé támadt, akinek reagálni sem volt ideje, nem hogy védekezni. Egyetlen gyors, erős és precíz csapás elég volt, hogy Adam a földre essen és egy sötét vörös villanás kíséretében, lemerüljön az aurája.

A férfi még mindig nem adta fel, a kardjára támaszkodva megpróbált felállni, de Neo lassú, kecses és kimért léptekkel sétált felé és fejberúgta, amitől elájult.

Neo a megkönnyebbült, de súlyosan sérült Yang-hez ment, látva az elgyötört arcát, a sérüléseit, a kis vértócsát a lába előtt és a sok tűz Dust-ot, amivel Adam beszórta, megértette, miért zokogott. Elvágta a Grimm karokat, amik fogságban tartották, de Yang előre esett és ha Neo nem kapta volna el időben, akkor arccal a földnek esett volna.

- Te... - Yang megkönnyebbült, amikor látta, hogy Neo mentette meg. - meg... mentettél... - Neo húzni kezdte, amivel azt akarta, hogy álljon fel. - Várj... - A kezével megtámasztotta magát a földön, tudta, hogy Neo nem lenne képes kicipelni. - A karom... - Oldalra nézett, a robotkar felé, amitől Adam megfosztotta. Neo érte ment és segített visszacsatolni Yang csonkjára, amivel már képes volt felállni. - Beteg állat! - Yang csak dühösen nézett az eszméletlen Adam-re, aki megkínozta és másodszor is megcsonkította.

Neo húzni kezdte Yang emberi karját, amivel azt akarta, hogy induljanak. Yang lassan, Neo-ra támaszkodva, de képes volt haladni.

- Meg vagytok! - Óriási szerencséjükre, épp összefutottak a többiekkel. - Yang, - Jaune rémülten nézett végig a lányon, akiben szinte már alig volt élet.

- Adam... - Nyögte Yang erőtlenül. - egy rohadt vadállat!

- Ki kell vinnünk őt. - Figyelmeztette a többieket Hazel, aki most átvette a csapat irányítását és a hátára vette a sérült Yang-et.

Neo azonban az útjukat állta és kitárta a kezeit, jelezve, hogy nem mehetnek el.

- Mi az? - Jaune kíváncsian kérdezte és Neo, tudva, hogy itt senki sem beszél jelnyelven, elővette a Scroll-ját és gépelni kezdett.

"A Fejvadásznő elvitte Roman-t. Meg kell mentenünk."

- Ki kell szabadítanunk! - Vágta rá Jaune.

- Természetesen! - Csatlakozott Ren.

- Nem tudom, hogy vagytok vele, - Emerald-nak már kevésbé tetszett a terv. - de a Szöszi nem fogja sokáig húzni.

- Épp ezért, neked kell kivinned. - Csatlakozott Oscar.

- Hogyan? - Emerald értetlenül megrázta a fejét.

- Tudod merre van a kiút, - Magyarázta Oscar. - a Semblance-eddel képes leszel kijuttatni őt és biztonságos helyre vinni.

- Rád bízzuk. - Hazel levette Yang-et a hátáról és Emerald-ra támasztotta.

Yang nem kedvelte Emerald társaságát, de most nem volt olyan állapotban, hogy ellenkezzen, ezért rá támaszkodva, együtt elindultak a kijárat felé.

- Induljunk! - Utasított mindenkit Jaune, majd Neo nyomába eredtek, aki már előre ment.


A szél erősen süvített a leszállótéren, miközben a két Beringel Grimm kicipelte a kristályba zárt Roman-t. Genna örült, hogy végre letudhatja ezt a megbízást és visszatérhet a családjához, méghozzá győztesen.

- Kereljétek Torchwick-ot a brukára. - Utasította a két Grimm-et Genna, aki a repülője előtt várt.

Genna észrevette a kompániát, akik Roman megmentésére érkeztek, Neo, Hazel, Oscar, Jaune és Ren és nem hezitált tüzet nyitni. Neo Hush-al és Jaune a pajzsával védte ki a lövéseket, Ren bebújt mögéjük és úgy viszonozta a tüzet.

Hazel előre rontott, hogy kézitusával vehesse kezelésbe a Fejvadásznőt, de Genna egy gránátot dobott a férfi felé, amit kikerült és képes volt ököllel képen, vagyis, sisakon verni, amitől oldalra esett, de talpon maradt.

Hogy kikerülje Hazel következő ütését, Genna bekapcsolta a jetpack-jét és a levegőbe szállt. Mielőtt Hazel elkaphatta volna a lábát, a két Beringel Grimm kiugrott a repülőből és Hazelre vetették magukat.

Amíg a férfi a két Grimm-el viaskodott, addig Genna a fiatalokat vehette kezelésbe, pontosabban Neo-t, akit Jaune kilőtt a pajzsával a levegőbe, egyenesen Genna felé. Genna a páncélozott karjaival védte ki Neo csapásait, amik képtelenek voltak áttörni a fémen és gyorsan lerázta magáról a lányt, aki a napernyőjével ejtőernyőzve szállt a föld felé.

Genna leszállhatott a földre, célba vette Neo-t a puskájával, de Jaune nekiment a pajzsával, amitől hátra lépett egyet. A Fejvadásznő egy újabb gránátot vett elő, amit a földhöz vágott. Ren és Jaune, mivel az aurájuk még mindig le volt merülve, vissza kellett vonulniuk és Neo-t, mivel még mindig Hush-al ejtőernyőzött, a robbanás hatósugara is hátra lökte.

Genna kihasználva a lehetőséget, gyorsan felszállt a repülőre, becsukta a rámpáját és a fedélzetre érve elindította a gépet, ami felszállt és elhagyta a Monstra Grimm-et és eltűnt a felhők között.

Hazel most végzett a két Beringel Grimm-el és csalódottan vette tudomásul, hogy elkéstek.

- Sajnálom. - Jaune Neo vállára tette a kezét, a csak az ég felé bámult, ahol Genna repülője eltűnt. Szinte sokkot kapott, amikor tudatosult benne, hogy Roman elment és nem tehet semmit sem, hogy megmentse.

- Még ki kell jutnunk innen. - Emlékeztette őket Ren.

- Erre. - Mutatta az utat Hazel.


Szerencsére, több akadállyal már nem találkoztak és eljutottak a Monstra szájáig, ami nyitva volt és a front vonal sem volt túl messze. Ha kijutnak a lény szájából, könnyen elosonhatnak a horda mellett és már féllábbal otthon vannak.

- Készültök valahová, gyerekek? - Sajnos, pont a célegyenesnél bukkant fel Salem, aki már várt rájuk.

- Salem. - Hazel, mivel ő volt az egyetlen, akinek komoly esélye volt a boszorkány ellen, előre lépett. - Menjetek, én feltartom.

- Hazel... - Jaune tudta, hogyha valaki kiáll Salem ellen, aki halhatatlan és könyörtelen, az biztos nem éli túl.

- Nincs idő vitázni. - Hazel hallani sem akart róla, de Neo mellé állt és a boszorkányra szegezte Hush-t. - Ez rád is vonatkozik. - Hazel fél kézzel felemelte Neo-t és a fiúkhoz rakta vissza. - Ezt a harcot nem nyerhetjük meg, de én nyerhetek nektek időt.

Neo dühösen, de kénytelen volt elfogadni, hogy a férfinak igaza van és ha maradna, azzal csak eldobná az életét.

- Köszönjük, - Ren hálás volt. - végül, a helyes döntést hoztad.

A fiúk és Neo elindultak a szörny szája felé, de Salem ezt nem hagyta annyiban és egy lila villámot akart lőni feléjük. Hazel, azonban kombinálta az auráját a testébe ágyazott Dust-okkal és egy szempillantás Salem előtt termett, akit képen vert és a falhoz vágott.

- Most pontosan, miben is reménykedsz? - Salem, mint akinek meg sem kottyant az ütés, úgy állt fel és egy sötét aurát idézett maga köré.

- Azt teszem, amit Gretchen is tett volna! - Hazel bátran kiállt egymaga a boszorkány ellen, míg a többiek elmenekülnek.

- Eldobod az életed egy veszett ügyért?! - Salem újra lila villámokat lőtt, ezúttal a férfi felé, aki félre ugrott és egyenesen a boszorkány felé rohant.

A villám Dust a testében felgyorsította annyira, hogy előre lássa, hogy a villámok hova fognak becsapódni, így nem okozott különösebb nehézséget kikerülni őket, majd az egyik öklével előre ütött és három tűzgolyót lőtt Salem felé. Salem egy kisebb tornádót idézett, amivel a levegőbe emelkedett és kikerülte a tűzgolyókat és több lila energia gömböt küldött a levegőbe, amikből találomra lila villámok törtek elő és találom helyre csapódtak be.

Hazel megállt az egyik szirten, egy újabb tűz Dust-ot vett elő, amit beledugott a földbe, amitől felrobbant és a robbanás hatósugara fellőtte őt a magasba, egyenesen Salem felé. Elővett még három Dust-ot, egy tüzet, egy villámot és egy sziklát, amiket kombinált és egy hatalmas, tüskés, elektromos magma kőbe, amit hozzávágott Salem-hez és ami összezúzta a padlón. A szikla hamar elpárolgott, de Salem ott volt alatta és még mindig nem szenvedett komoly sérülést.

Hazel még mindig nem állt le, a boszorkány felé tornyosult és verni kezdte az ökleivel, teljes erőből és minden egyes ütéstől Salem-ből fekete Grimm folyadék fröccsent ki a padlóra. Salem megérintette a padlót, amitől egy vörös rúna jelent meg és egy halom Grimm kar elkapta Hazel-t és felemelték a magasba.


Ezalatt, Jaune, Ren és Neo elérték a kijáratot és már kint is voltak a Monstra-ból, amikor Jaune észrevette, hogy eggyel kevesebben vannak.

- Várjunk, Oscar?! - Hátra fordult és meglátta a fiút, kezében Ozpin botjával, aki arra készült, hogy visszaforduljon.

- Csak utánunk fog jönni. - Oscar aktiválta Ozpin botját és visszament a Monstra-ba.


Salem elkapta Hazel-t és a levegőben tartotta addig, amíg az összevert és betört arca helyre nem jött.

- Tudod, - Salem csak megdörzsölte az állát, miután újra a régi lett. - "amit Gretchen is tett volna", elég gyengének hat, mint utolsó szavak, de őszintén megmondom, - Elmolyosodott és újra lila villámokat lőtt a férfi felé. - messze elmarad a ma hozott legrosszabb döntéseid mögött.

- Akkor b*szódj meg, vén banya! - Hazel egy jég pajzzsal kivédte a villámokat.

- Na, tudsz te ha akarsz. - Salem büszkén elmosolyodott és a Grimm karokkal eldobta a férfit és hozzávágta a falhoz.

Salem nem tétlenkedett, odarohant a földön fekvő férfihoz, megragadta a tarkóját és a földhöz vágta, majd újra és újra. Csak akkor hagyta abba, amikor valamilyen narancs fényt látott a szeme sarkából és észrevette, hogy Oscar visszatért, kezében Ozpin botjával, amivel varázsolni készül.

Oscar és Salem egy darabig csak farkasszemet néztek egymással, de Salem lépett először, gyorsan a fiú felé lebegett, meg akarta akadályozni, hogy feltöltse a varázslatát, de mielőtt elérhette volna, Hazel elkapta hátulról és visszatartotta.

Salem újra egy vörös rúnát idézett meg a férfi alatt, amitől újabb Grimm karok kapták el, három a lábaira és egy a torkára tekeredett.

Hazel-nek azonban volt egy tűz Dust a szájában, amire ráharapott és felrobbant, majd ő maga és vele együtt Salem is lángra kapott, amitől sikoltozni kezdett.

Oscar-nak ez elegendő időt adott, hogy a zöld és narancsszínű varázslatot feltöltse a botjába, de Salem sikolyai, amiket tűz okozott, nem könnyítették meg a koncentrálást.

A Grimm kar Hazel torkán egyre szorosabb volt, a lángok égették a testét, de a férfi azért sem eresztette Salem-et.

- Csináld! - Kiáltotta Oscar-nak.

Oscar tudta, hogy Hazel készen a halálra, hiszen ezzel időt nyer, nem csak neki és a barátainak, de egyben esélyt is ad Atlas-nak a túlélésre. Sajnálta, hogy a férfi, aki oly sok év után, végre a jó útra tért, már most véget ér az élete.

Nem tehetett mást teljesen feltöltötte a varázslatot a botba, amin aranyszínű fényben ragyogott, majd az elsütéshez megnyomta a rajta lévő kart. Egy zöld energia pajzs jelent meg a fiú körül, amiből vakító fehér energia robbanás tört elő, elpusztítva mindent maga körül.


Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.