Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
- Ha bármi mással próbálkozol, Mantle-nek vége. Egy órád van válaszolni. Remélem, méltó leszel a címre, amit adtam neked.
Nagy volt a baj, amit nem Salem és nem is Grimm-ek okoztak, hanem egyetlen kegyetlen ember döntése, aki hagyta, hogy a félelem vezérelje. Salem seregét legyőzték és az emberei szétszóródtak Atlas-ban, de ami legnagyobb fenyegetést jelentette a királyságra, az nem volt más, mint az uralkodója, Ironwood tábornok.
A tábornok hajlandó lett volna egy hatalmas, várospusztító bombát ledobni Mantle-re, hogy ezzel késztesse Penny-t engedelmességre.
Mindkét városban eluralkodott a félelem, Atlas-ban, akik rettenetesnek tartották, hogy a biztonságuk több ezer ártatlan ember halálával lesz biztosítva, de túlságosan féltek szembe szállni a tábornokkal.
Mantle lakosai pedig teljesen pánikba estek, nem volt elég, hogy hónapokig szorongatta őket az embargóval, majd a Grimm támadás után hátra hagyta őket, kikapcsolta az áramot és a fűtést, de most azzal fenyegeti őket, hogy elpusztítja az egész várost. A lakosok, de még a Boldog Vadásznők is tehetetlenek voltak a tábornok ellen, a Krátert nem hagyhatták el, hiszen Salem seregének a maradéka és Solitas élhetetlenül hideg éghajlata az est leszállta előtt végezne mindenkivel.
Az akadémián is nagyon feszült volt a helyzet, a letartóztatások és a kivégzések megnövekedtek, amióta Ironwood bejelentette a hadi állapotot. Viszont, az elmúlt percekben több katona és tiszt jutott erre a sorsra, amiért ellenezni merték Mantle elpusztítását.
A tábornoknak össze kellett állítania egy kivégző osztagot, akik az elmúlt öt percben harminchat kivégzést hajtottak végre. Ezeknek a katonáknak az egyetlen bűnük az volt, hogy fel mertek szólalni a tábornok ellen.
Az összes katona, de még magas rangú tiszt is feszülten kihúzta magát és tisztelgett, amikor a tábornok elhaladt előttük, hiszen épp egy újabb kivégzésre indult.
- Uram, biztos, hogy ezt kell tennünk? - Winter már nem volt biztos benne, hogy a tábornok már józanul gondolkodik.
- Elárultak minket és veszélyeztetik a királyságot, Winter! - A tábornok nem tűrt sem kifogást, sem ellenszegülést.
Megérkeztek a kiképző térre, ahol a leendő Vadászok és Vadásznők minden nap azért edzettek és gyakorlatozzanak, hogy erősebbé váljanak, ezáltal jobban tudják védelmezni az embereket, akiknek a védelmére esküdtek.
Amióta a tábornok bejelentette, hogy ledobja a bombát Mantle-re, rohamosan megnőttek az ellenszegülések és a parancsszegések a katonák és néhány Vadász sorai között, emiatt a tábornok átalakította ezt a helységet kivégző helységgé.
Egy csapat felfegyverzett katona és robot várta a tábornokot, akik egy csapat fegyvertelen, megbilincselt katonát és Vadászt őriztek, akik a kivégzésükre vártak.
- A parancsot végre kell hajtani, - Utasította a tábornok a szakasz parancsnokot. - kifogás nincs! Megértették?
- Igen, uram! - Válaszolta a férfi tiszt, hezitálás nélkül és tisztelgett, majd jelzett a katonáknak, hogy sorakozzanak fel.
- Hogy tehetnek ilyet? - Marrow és a Szuper csapat, akik figyelték, hogyan sorakoztatják fel a katonákat, akiknek a többségét megismerték, hiszen nemrég, még a fronton harcoltak és az életüket kockáztatták, hogy időt nyerjenek nekik.
- Elárultak minket. - Harriet egyáltalán nem mutatott sajnálatot.
- Nekem sem tetszik, de ez a parancs. - Elm viszont több megbánást mutatott.
- A félelem keltés alapvető módszer, hogy engedelmességre bírjuk az embereket. - Vine még mindig próbált racionálisan gondolkodni.
- Figyelmet kérek! - A tábornok felszólalt, hogy beszédet tartson, miután az utolsó foglyot is felsorakoztatták. - Ezek a férfiak és nők egytől egyig Salem kémjei, akik azon munkálkodtak, hogy elpusztítsák a királyságunkat! Az egyetlen dolog, amit megérdemelnek, ha azonnal agyon lőjük őket! Végrehajtani!
A fegyencek arcán egyértelműen rémület és felháborodás lehetett észrevenni, de még a kivégző katonák között is inkább értetlenség és bánat volt, hiszen nem értették, miért kellett kivégezniük a saját bajtársaikat.
- Méghogy kémek, - Marrow egyszerűen képtelen volt elfogadni és legszívesebben közbeavatkozott volna. - egyszerűen csak megtagadták a tábornok őrült parancsát.
- Fogd be vagy téged is odaállítanak. - Csitította Harriet.
- Marrow, - A tábornok, mielőtt kiadhatta volna a parancsot, meghallva a megjegyzését, a faunus férfira nézett. - te sosem rejtetted el, hogy mennyire megveted a módszereimet.
- Tábornok úr, - Marrow észrevette a foglyok között FNKI csapatot, akikkel együtt harcoltak. - az a fiatal Vadász csapat velünk harcolt a fronton.
- Csak Salem parancsait teljesítették. - Ironwood elméjét már annyira uralma alá hajtotta a paranoia, hogy bárkiből kinézte a legrosszabbat. - Nincs kifogás!
- Nem mentheted meg őket, Marrow. - Winter-en látszott a megbánás.
- Most szeretnék megbizonyosodni, hogy valóban hűséges vagy hozzám és méltó vagy az egyenruhádra. - A tábornok elővette a pisztolyát és Marrow felé tartotta, hogy elvegye.
- Mi a parancsa, uram? - Marrow előre tudta, hogy mit vár el tőle a felettese, de nem vette el a pisztolyt.
- Te is részt veszel a kivégzésben. - Magyarázta a tábornok, mintha olyan egyszerű lenne.
- Tábornok, felelősséget vállalok a FNKI csapatért, - Marrow próbálta megvédeni a két fiatalt. - a csapatommal képeztük ki őket és az oldalunkon harcoltak.
- Állj vigyázzban, ha hozzám beszélsz! - Parancsolta a tábornok. - Vedd el a fegyvert! - Marrow nem mondott semmit, csak megvetően nézett a felettesére. - Talán parancsot akarsz megtagadni?
- Tábornok, - Marrow nehéz szívvel, de elvette a pisztolyt. - legalább a kölyköket...
- Nem egy Vacuo-i piacon vagyunk! - Irownood nem tűrt ellenszegülést. - Elegem van, hogy itt senki sem érti, mi is a tét! - Megragadta Marrow egyenruhájának a gallérját, magához húzta, hogy a fülébe súgjon. - Ha mellé mersz lőni, te leszel a következő.
Marrow nem tehetett semmit, csak egyvalamiben reménykedett, amikor elhaladt Winter mellett.
- Te vagy a tiszt, csinálj valamit. - Sajnos, Marrow szavai süket fülekre találtak Winter-nél, aki éppoly tehetetlen volt, mint ő.
- Winter, - A tábornok Winter kétségét is megérezte. - szeretnéd te kiadni a parancsot? - Winter annyira megrémült, hogy a szava is elállt, amikor a tábornok felajánlotta neki a lehetőséget. - Ne kelljen még egyszer csalódnom benned. - Végül eleresztette és a kivégző szakaszhoz ment, akik közé már Marrow is beállt. - Célra! - A katonák felemelték a puskáikat. Marrow kénytelen volt Flynt-re célozni, akinek látta a félelmet és a haragot a fiú szemében, hiszen ő és a csapata egyszerűen csodálta őt és a Szuper csapatot. Ők voltak a példaképeik és most az egyikük arra készül, hogy kivégezze, amiért azt merte tenni, ami helyes, míg ők, gépek módjára csak engedelmeskednek egy őrült, paranoiás ember parancsainak. - Tűz!
Bumm
Fegyverek tucatjai dördültek el és a foglyok rongybabaként estek össze. A katonák puskái füstölögtek és egy darabig nem mozdultak, hiszen a tábornok jelzett, hogy tartsák fent a puskáikat. Végig sétált közöttük, hogy megnézze, hogy mindegyik füstölög-e a puska csöve és akinek biccentett, az le ereszthette a fegyverét.
Elért a sor végéhez, ahol Marrow még mindig feltartotta a tábornoktól kapott pisztolyt és Ironwood elégedetten vette észre, hogy a pisztoly csöve füstölgött. Kinyújtotta a kezét, jelezve, hogy vissza kéri a pisztolyát, amit Marrow lehajtott fejjel, csalódva magában, vissza is adott.
Marrow, ha rá is kényszerítették, hogy részt vegyen a kivégzésben, élete végéig kísérteni fogja Flynt arca, aki épp akkorát csalódott benne, mint ő saját magában. Kijöttek a kiképző teremből a folyosóra, hogy összeszedjék a gondolataikat.
- Meg kell állítani. - Suttogta magában, miután a Szuper csapattal együtt elhagyták a kivégző helységet.
- Tessék? - Harriet ingerülten fordult felé.
- Nem hagyhatjuk, hogy a tábornok ledobja a bombát. - Marrow ezúttal hangosabban mondta.
- Nem fogja megtenni. - Reménykedett Elm.
- És akkor mi van? - Marrow nem volt ennyire optimista. - Talán blöfföl? Egy egész várossal? Eddig talán azt a benyomást keltette, mintha csak blöffölne?!
- Ez talán észhez téríti azokat a kölyköket. - Vine még mindig próbálta logikusan nézni a dolgokat.
- Kit érdekel? - Harriet-et egyáltalán nem hatotta meg a foglyok kivégzése és nem törődött Mantle-el sem.
Hirtelen, a tábornok újra eljött, Winter-el az oldalán.
- Jó, itt vagytok. - Ironwood ezúttal csak végig sétált a folyosón és megállt előttük, mire a Szuper csapat csak vigyázzban állt. - Szükségem van egy csapatnyi robotra, hogy ledobják a bombát.
- De uram, miért? - Winter ismét csak megrémült a tábornok parancsától.
- Azt hiszem, világosan fogalmaztam az adásban. - Ironwood úgy mondta, mintha ez annyira egyértelmű lenne. - Ha okot adnak rá, akkor kivonom Mantle-t a képletből. Pontosan úgy, mint az árulókat. Így mentjük meg Atlas-t. - A tábornok csak sarkon fordult és elindult a folyosón.
- Elég volt! - Marrow-ból végre előtört, amit oly régóta magában tartott és amire Flynt halála ébresztette rá. - Kivégzi a hűséges katonáit?! Egy bombát dob le egy városra, tele ártatlanokkal?! Így akarja megmenteni Atlas-t?! Elvégzi Salem munkáját helyette?!
- Már megint te? - A tábornok megállt, de nem fordult meg. - Adtam neked egy második esélyt, Marrow. Ne reménykedj harmadikban.
- Én hittem magában! - Marrow már megértette, hogy ő és a társai már nem vadászok, hanem katonák, akik csak vakon követik a vak vezérük parancsát. - Azt hittem, valami jó ügyért dolgozhatunk! De most eldob mindent.
- Ha nem fogod be a szád, én fogom be helyetted! - Harriet megragadta a vállánál, hogy rendre utasítsa.
- Ha ez az, ami ráveszi a gyerekeket az együttműködésre, akkor megéri. - Vine értelmet próbált találni a tábornok taktikájában.
- Nekem sem tetszik, - Elm sem akarta, hogy ártatlanok vére tapadjon a kezükhöz. - de a legfőbb prioritás...
- Maga egyáltalán hisz is abban, amit mondd?! - Marrow újra a tábornok felé nézett, aki időközben megfordult, majd visszafordult a csapatához. - Ti hisztek benne egyáltalán?! Én régen büszkén viseltem ezt az egyenruhát és a rangot. - Jól emlékezett rá, mennyire büszke volt, amikor ő lett az első faunus az Atlas-i Szuper csapatban, de ez a büszkeség Flynt halálával szállt a sírba. - De már jól tudom, hogy mik is ezek valójában. - Dühösen nézett a tábornokra, aki a státuszát és a rangbeli fölényét használta arra, hogy olyan szörnyűségekre kényszerítse rá, amiket elképzelni sem tudott. - Bilincsek és egy nyakörv.
Marrow már nem szándékozott többé sem a Szuper csapat, sem az Atlas-i sereg részese lenni, ezért dühösen elindult a folyosó másik irányába, de megtorpant, amikor egy kattanást hallott.
- Bilincseket és nyakörvet akarsz?! - Winter képen verte és a padlóra küldte. Elvette a fegyverét és megbilincselte. - Rendben. - Felállította a férfit és maga után kezdte húzni. - Bedobom ezt az árulót egy cellába, ahová való.
A tábornok nem mondott semmit, csak elégedetten biccentett, kezében a kibiztosított pisztolyával, amit eltett, miután Winter berángatta Marrow-t egy liftbe. Folytatta az útját a folyosón, mire a Szuper csapat maradék tagja csak félre állt az útjából.
Elképesztően kis híja volt, hogy nem lőtte agyon ott helyben Marrow-t.
A Schnee család kúriájában kétségbeejtő volt a helyzet, hiszen a csapat nagyobb része kimerült vagy súlyosan megsérült. Yang, Penny, Nora és Lance a sérültek voltak, Ren az emeleten volt, hogy meglátogassa Nora-t, Blake pedig Yang mellett maradt és Jaune a Semblance-ével a sérülteket vette kezelésbe.
A maradék harcra fogható csapattag, Ruby, Weiss, Neo, Oscar és Emerald volt és az étkezőben gyűltek össze, hogy megbeszéljék, hogy hogyan tovább.
- Oké, - Weiss tisztázta a helyzetet. - Ironwood Penny-t akarja, különben elpusztítja Mantle-t. Hogyan állítsuk meg? - Kíváncsian nézett Ruby-ra.
- A gond, hogy Qrow bácsi és Robyn még mindig fogságban vannak. - Emlékeztette őket Ruby.
Neo jelzett, hogy ő is mondana valamit, ezért a Scroll-jára gépelt.
"A biztonsági robotok figyelik a Krátert és Mantle lakosait, akik így csapdába estek."
- És nincs sok idő, max néhány óránk, amíg Salem visszajön. - Tette hozzá Oscar.
- Akkor ez egy lehetetlen helyzet. - Ruby törte a fejét, hogy mitévők lehetnének.
- Látjátok? - Emerald, aki eddig csak a sarokban állt és hallgatta a többieket, csak megvonta a vállát. - Ha Ms. Hős, akinek általában mindenre van válasza, sem tudja a választ, akkor meg is van a miénk?
- Jaj, fogd be! - Csitította Weiss.
"Ha nincs terved, akkor miért szólaltál meg?", Neo újra a Scroll-jába írt, amit Emerald csak bosszankodva olvasott.
- Nézzétek, - Oscar próbált előállni valamivel. - valamit biztos lehet tenni. Ozpin visszatért és talán segíthet. - Végig nézett a lányokon, de Neo és Emerald hitetlenül és Weiss gyanakodva nézett rá, de Ruby csak tanácstalanul nyomta a fejét az étkező asztalra. - Ez a sok kétség, aggodalom és bizalmatlanság nem vezet sehová.
- AKKOR SEMMI SEM VÁLTOZOTT! - Csattant fel Ruby és az asztalra csapott. - Pontosan ugyanott vagyunk, mint tegnap! Arról vitázunk, hogy mitévők legyünk, miközben a királyság a halálra vár! A csapatból többen is megsérültek, Roman-t elrabolták és csak találgathatunk, ki fogja előbb elpusztítani Atlas-t, Salem vagy Ironwood!
Ruby teljesen kétségbeesett és kiviharzott az étkezőből.
A sebesültek számára jó hír volt Jaune visszatérése, hiszen a Semblance-ével elkezdhette meggyógyítani őket, így hamarosan újra harcképesek lesznek.
Természetesen, a csapattársa, Nora volt az első, aki sorra kerülhetett, hiszen az egész testét sötét narancs érszerű hegek borították, amiknek a nagyját bekötözték. Jaune mindent megtett, legalább tíz perce erősítette a lány auráját, aki körül rózsaszín fény világított, újra visszanyerte az eszméletét és az aurája egyre jobb munkát végzet a gyógyításban.
- Én... - Ren, aki a lány mellett ült, eleinten megrémült, amikor meglátta, hogy milyen állapotban van a barátnője, de miután Jaune kezelésbe vette és jobban lett, megkönnyebbült. Sajnos, nem volt a szavak embere, így képtelen volt kifejezni, mit is érez valójában. - örülök, hogy jól vagy. - Nora arca még csak meg sem rezzent, hiszen tudta, hogy Ren nem fogja folytatni.
- Sajnálom. - Jaune fújt egyet, miután abbahagyta az erősítést. - Nem számít mennyire erősítelek, a hegek nem fognak elmúlni.
- Ne kérj bocsánatot. - Nora csak közönyösen felült és sértődötten oldalra nézett. - Megsérültem, mert azt csináltam, amit mindig is szoktam. - Maga elé tartotta a hegekkel borított karját. - Csak egy újabb ostoba húzás Nora-tól.
- Ez... - Ren képtelen volt hallgatni a lány önostorozását és felpattant. - nem igaz!
- Honnan tudhatnád? - Nora sértődötten fordult a fiú felé, aki eltaszította őt és a csapatát. - Egy csapatnak kellett volna lennünk, de ez nem számított neked! Amikor a dolgok elromlottak, eltaszítottál minket magadtól! Azért lökdösöd el a közeledben lévő embereket, hogy ne kelljen fájdalmas dolgokat érezned! - Miután végzett, fáradtan lihegve feküdt vissza az ágyra és elfordult Ren-től.
- Igazad van. - Ren beismerően válaszolt. - Bocsánatot kell kérnem mindkettőtöktől. Amikor elvesztettük a Lámpást és a dolgok nehézzé váltak, - Jól emlékezett, hogy mennyire próbált jobbá és erősebbé válni, ami miatt eltaszította a legfontosabb barátait, így szégyenében visszaült az ágyra. - szörnyű dolgokat mondtam. Annyira... - Próbálta keresni a megfelelő szavakat. - dühös voltam magamra. Amiért nem voltam olyan jó, mint a Szuper csapat, amiatt, ami Robyn gyűlésén történt és amiért elvesztettem a Lámpást. Azt hittem, ha csak arra koncentrálok, hogy keményebben dolgozzak, erősebbé váljak, akkor mi... - Felnézett a csapattársaira, Jaune csak döbbenten nézett rá, mire Nora arca dühösből szomorúra váltott. - én nem fogok elbukni. De a legnagyobb kudarcot csapattársként és... - Nora-ra nézett, a lányra, akivel olyan régóta együtt volt, de mégsem alkottak igazán egy párt. - párként.
A lány felnézett a fiúra, aki végre, elkezdte körül írni mindazt, amit ő már oly régóta próbált sugallni felé. Végre, elkezdte megérteni az iránta táplált érzéseit.
- Öhm... - Jaune észrevette, hogy épp egy romantikus jelenet kellős közepébe csöppent és ő itt csak zavaró tényező lehet. - Hát akkor... - Idegesen felállt. - minden a múlté, haver! - Kínosan a kijárat felé lépdelt. - Én, öhm... megyek megnézem, hogy Klein-nek kell-e segítség Yang-el, Lance-el vagy Penny-vel! - Gyorsan kislisszolt az ajtón, hogy magára hagyja a szerelmes párt.
- Ren, bárcsak... - Nora, miután Jaune kiment, sokkal felszabadultabban tudott beszélni a fiúhoz, bár így sem volt könnyű. - Úgy értem... miért nem mondtál semmit sem? Talán csapatként elbuktunk talán, de azért sikereket is elértünk.
- Én voltam az, aki visszatartott minket! - Tisztázta Ren. - Nem Jaune, nem te, hanem én.
- Hát ebben tévedsz. - Nora szomorúan megvonta a vállát. - Én csak hülye vicceket mesélek és dolgokat verek szét egy kalapáccsal.
- Micsoda?! - Ren gyorsan felállt és közelebb ment a lányhoz. - Ez nem igaz! - Nora kételkedve sóhajtott és becsukta a szemét. - Mindent beleadsz abba, amit csinálsz! Mindenkit támogatsz magad körül és segítesz nekik, anélkül, hogy aggódnál amiatt, hogy megsérülsz. És ez az, amit szeretek... - Hirtelen elakadtak a szavai, amikor észrevette, hogy épp a lány kezét fogja, akinek a döbbenettől kipattantak a szemei. - Ezért... - Ren-t nem érdekelte mi lesz ezután, nem törődött sem a logikával, sem az észérvekkel, ki kellett mondania. - ezért szeretlek téged.
Sajnos, a válasz nem az lett a lány részéről, amiben reménykedett. Nora mindig is arra vágyott, hogy Ren ezeket a szavakat mondja neki, de most nem tudta, hogy képes lenne-e viszonozni azt, ahogyan érez.
- Amikor az anyám elmenekült a Grimm-ek elől és otthagyott engem, te találtál rám. - Magyarázta Nora és elmosolyodott. - Mi lettünk Ren és Nora. - Tetszett neki, ahogy a párosukat hívták, de eszébe jutott valami, ami elrontotta az örömét. - De ezen a küldetésen rájöttem, hogy fogalmam sincs, ki az a "csak Nora". És ha valaha ki akarom deríteni, - Idegesen dörzsölni kezdte az egyik hüvelykujját a másik kezén. - akkor azt egyedül kell megtennem. - A ténytől, hogy nem tudta viszonozni a fiú érzéseit, akit gyakorlatilag ő erőltetett bele a párkapcsolatba, eleredtek a könnyei. - Mert mindig is szerettelek, Lie Ren és az a csinos fejed a válladon úgy tűnik, sokkal jobban van. - A fiú elmosolyodott a lány dicséretétől, de el is szomorodott attól, amit még mondott. - De az enyémet még rendbe kell hoznom, mielőtt az a barátnőd lehetek, akire szükséged van. - A lány is letört, amitől remegve keresztbe tette a kezeit és elfordult, hogy a fiú ne lássa, ahogy sír. - Ez... rendben van?
Ren a Semblance-ével látta, hogy Nora körül repkednek a rózsaszín levelek, ami azt jelentette, hogy a szerelme iránta soha nem ingott meg, épp úgy érez iránta, mint eddig, csak saját magában kételkedik, hogy képes lesz-e méltó párja lenni. Pontosan úgy, mint ő maga eddig.
- Teljesen rendben van. - Ren végig simított a lány arcán, megigazította a vörös haját és letörölte a könnyeket a szeméből. Közelebb hajolt, hogy egy gyengéd csókot nyomjon a szájára, majd egy váratlan pillanatban megbökte az orrát, úgy, ahogy a lány is tette Beacon-ben az első napon. - Bup.
Jaune megkönnyebbült, amikor kikerült a képből, hiszen a két legjobb barátja és csapattársa épp egy meghitt beszélgetést folytattak egymással. A kúria egy másik szobája felé vette az irányt, ahol legjobb tudása szerint Yang volt, aki nagyon csúnyán megsérült, amikor visszahozták.
- Itt a Healer, hadd lássam a sérültet! - Jaune próbált pozitív maradni, de eléggé elsápadt, amikor azt látta, hogy az ágyban a két lány épp egymást öleli. Blake az ágy szélén ült és gyengéden és vigasztalóan simogatta Yang hátát és haját, aki még mindig reszketett a múlt félelmei miatt.
- Jaune? - Blake elfordította a fejét a barátnőjétől, hogy a fiúra nézhessen, aki megint kínosan érezte magát, amiért egy második szerelmi jelenetbe sétált be.
- Öhm... - Jaune elpirulva megfordult, hogy távozzon. - visszajöhetek később is...
- Várj, - Blake felállt, hogy megállítsa. - maradj! Yang-nek szüksége van az erősítésre.
- Oh, rendben. - Jaune megkönnyebbülve ment közelebb a sebesült lányhoz ment és kinyújtotta az egyik kezét. - Jól vagy? - Kérdezte, hiszen Yang elkezdte kinyújtani a remegő kezét, de megtorpant.
- Semmi baj, Yang. - Bíztatta Blake. - Tudod, hogy Jaune segíteni fog.
- Köszönöm. - Suttogta Yang, mire az emberi kezével megfogta a fiú kezét, majd sárga fény jelent meg körülötte és a sebei gyógyulni kezdtek.
- A sebeit be tudom gyógyítani, - Jaune érezte, hogy Yang sérülései a testén meg sem közelítik a lelkék okozott sebeket. - de az érzelmi traumával nem tudok mit kezdeni.
- Semmi baj. - Blake visszaült Yang mellé, akinek a lila folt a szeme körül kezdett eltűnni. - Idővel minden rendben lesz.
- Semmi sincs rendben. - Rázta a fejét Yang. - Ugyanaz történt, mint amikor legutóbb harcoltam Adam-el! Legyőzött és... - Érezte a gyűrűsujja hiányát, ahogy Jaune fogta a kezét. - egy újabb részem lett oda. - A szíve őrületes tempóban kezdett verni, folyni kezdett róla a verejték és az egész teste reszketett. - És, ha Neo nem jelent volna meg időben...
- Hé! - Blake ott volt mellette, megfogta a robot kezét és a vállára tette a saját kezét, hogy megnyugtassa. - Itt vagyok. Most nem futottam el. És soha nem is fogok.
- Ezt... - Yang-en a vágások is elkezdtek begyógyulni, bár a hegek megmaradtak. - nagyra értékelem.
- Bárcsak tehettünk volna Ren-el valamit. - Jaune kissé hibásnak érezte magát Yang sérülései miatt.
- Te és Ren eléggé ki voltatok merülve és alig bírtatok el Mandy-vel. - Yang egyáltalán nem hibáztatta egyiküket sem. - Ha én nem foglaltam volna le Adam-et, biztos nem éltétek volna túl.
- Igen, - Blake, aki nem volt ott, büszke volt a barátnőjére, aki nagyon bátran viselkedett. - hiszen ez vagy te. Egy bátor védelmező, aki elsősorban mindig másokra gondol, még akkor is, ha félsz.
- Oh, - Yang Blake szavaitól egy kicsit elvörösödött és megnyugodott. - én... örülök, hogy sosem ijedtél meg tőlem, még akkor sem, amikor nem kedveltél annyira.
- Akkor tájt... - Blake emlékezett a régi időkre, amikor mindig elzárkózott mások előtt és hamar ítélte meg az embereket. - zavarodott voltam az emberekkel kapcsolatban.
- De sosem adtad fel őket. - Tette hozzá Yang, miután a testén lévő zúzódások is rendbe jöttek. - Annak ellenére sem, hogy bántottak téged. - Kihúzta a kezét Jaune kezéből, hogy átölelhesse Blake-et. - Soha nem adtad fel, nem számít, mennyire nehéz.
- Öhm... - Jaune-nak ismét feltűnt, hogy már megint egy romantikus jelenetbe keveredett, ahol ő ismét csak a harmadik kerék. - Azt hiszem, Yang innen már rendben lesz! - Gyorsan megfordult és a kijárat felé araszolt. - Ránézek Lance-re és Penny-re! Ha kell valami, csak szóljatok! - Elért a kijárathoz. - Kettőből kettő.
Elhagyta a szobát, magára hagyva a két lányt, akik épp olyan dolgokat vallottak be egymásnak, amit eddig még soha és a távozásával, sokkal bátrabbak lettek.
- Blake... - Yang teljesen elvörösödött és félt kimondani, amit gondolt. - én... - Úgy érezte, mintha egy szikla peremén állna, ahonnan épp elugrani készül, de nem látja azt, ami maga előtt van, mert ködbe burkolózik és félt, hogy le fog zuhanni.
- Csak... - Blake, aki szintén lángvörös volt, biztatni próbálta, hiszen egyértelműen, ugyanarra gondol, mint ő. - mondd ki, Yang.
- Én... - Yang vett egy mély levegőt és úgy érezte, utána a vízözön. - azt hiszem, szeretlek.
- Én is szeretlek! - Vágta rá Blake, mosolyogva.
Yang kitágult szemekkel nézett a faunus lány sárga szemeibe, aki az ő lila szemeiben révedt el és a karjaiba ugrott. Átölelték egymást, mint oly sokszor korábban és egy szenvedélyes csókot váltottak, ami az első volt, miután őszintén szerelmet vallottak.
Jaune csak kínosan rázta a fejét, majd elindult ahhoz a szobához, ahol Penny és Lance voltak és imádkozott, hogy legalább ők ketten ne romantikázzanak. Nem biztos, hogy kibírna egy harmadik kínos romantikus pillanatot.
- Jaune? - Hirtelen meghallotta a barátnője aggódó hangját maga mögül.
- Weiss? - Jaune nem tudta, mit mondhatna, amikor a lány aggódó tekintetével találkozott.
- Aggódtam értetek. - A lány maga előtt tördelte az ujjait és a padlót nézte, majd felemelte a világoskék tekintetét, hogy a fiú mélykék szemeibe nézhessen. - Főleg érted.
- Nem hagyhattuk hátra Oscar-t. - Jaune válaszolt. - A nővéred, Winter elfogott minket, de elengedett, hogy bemenjünk abba a Grimm bálnába és kihozzuk onnan.
- Értem... - Weiss csak közelebb lépett a fiúhoz, majd átölelte, olyan erővel, mintha soha nem akarná elengedni. - Úgy örülök, hogy nem haltál meg. - Suttogta a fülébe, majd a könnyei is elkezdtek folyni.
- Hé, - Jaune csak finoman viszonozta az ölelést és gyengéden simogatni kezdte a lány hátát, aki miatta sírt. - semmi baj. Itt vagyok és jól vagyok.
Cinder betörése az akadémia börtönébe pont kapóra jött Robyn és Qrow számára, hiszen megrongálta a cellák szerkezetét és az energiapajzsok kikapcsoltak. Habár a fegyvereik nem voltak kéznél, ez korántsem jelentette, hogy tehetetlenek lennének.
Habár Cinder már messze járt Watts-al a hátán, maga mögött hagyva a megrongált börtönt, ahol több helyen is kiütött a tűz, több Atlas-i katona érkezett, hogy biztosítsa a helyszínt és újra elfogják a rabokat.
Szerencsére, Qrow ismét használta a madár formáját, lecsapott az egyik katonára, akinek a háta mögé került, a karját a nyaka köré tekerte és szorítani kezdte, amíg a levegő hiánytól elájult.
- Felállni! - Egy másik katona, aki a földön fekvő és az eszméletét visszanyerő Robyn-ra szegezte a fegyverét. - Átviszünk egy másik...
Hirtelen Qrow támadta hátba és leütötte a puska tusával, amit a társától szerzett.
- Hé, - Qrow a kezét nyújtotta, hogy felsegítse Robyn-t. - jól vagy?
- Persze. - Robyn még mindig félkómás volt, amikor elfogadta a férfi segítségét. - Csak még nem találkoztam olyan emberrel, aki képes madárrá változni.
- Hát, - Qrow csak megvakarta a tarkóját és kínosan oldalra nézett. - nem sok embernek szoktam megmutatni, - Azon kapta magát, hogy sokkal többet beszél zavarában, mint azt megszokta. - és alapvetően, nem szeretem, ha elhíresztelik és...
- Nyugi, - Robyn csak elmosolyodott és a csípőjére tette a kezét. - megőrzöm a titkod. - Lehajolt, hogy felvegye a leütött katona pisztolyát. - Most, inkább azzal foglalkozzunk, hogy hogyan jutunk ki innen.
- Hát... - Qrow a Cinder által robbantott lyukra nézett, ahonnan jó rálátás volt Atlas-ra. - én el tudnék repülni, de téged nem hagynálak itt.
- Milyen lovagias. - Robyn a biztonsági ajtó felé ment, ami egyértelműen zárva volt.
- Az egyiküknek talán van engedélye. - Qrow átkutatta a katonákat és az egyiknél talált egy kártyát, amit az ajtó termináljához érintett, mire az ajtó kinyílt.
A két Vadász előtt egy lépcsősor állt, amin felrohantak, de hallották, hogy megszólalt a riasztó, ami egyértelműen a szökésüket jelezte. A lépcsőn felérve, jobbra fordultak és egy nagy, de üres, számítógép szobában találták magukat. Érezték, hogy nincsenek egyedül, de ez az egyetlen út, ami a fegyver tárolóhoz, ahol visszaszerezhetik Harbinger-t és Robyn számszeríját.
- Megállni! - Egy csapat Atlas-i katona és robot ütött rajtuk, mindenféle puskával, kézi fegyverrel és mi egymással.
Mindkét Vadász lebukott egy-egy íróasztal mögé és Qrow volt az első, aki tüzet nyitott.
- Hé! - Robyn egyből megragadta és visszahúzta az íróasztal mögé.
- Mit csinálsz?! - Qrow nem értette, miért állította le.
- Vadászok vagyunk és nincs jogunk elvenni az életüket! - Emlékeztette Robyn, hogy a katonák csak parancsokat teljesítenek.
- Nem érdekel! - Qrow hallani sem akarta, hogy megkegyelmezzen a katonáknak. - Az utunkba állnak, szóval megölöm őket, amíg el nem érem a tábornokot!
- Az a lány, a vörös köpenyben, - Robyn jól emlékezett Ruby-ra. - a te lányod?
- Ő... - Qrow belegondolt mindabba, amit ő és Summer tanítottak Ruby-nak és amire nevelték őt és bele sem gondolt, hogyan nézne rá a lány, ha ártatlanok vére tapadna a kezéhez. - az unokahúgom.
- Oh, - Robyn kicsit oldalra nézett. - mindegy, eléggé felnéz rád. Milyen példát mutatsz így neki. A Vadászoknak és Vadásznőknek védeniük kell az embereket, még ha rossz döntést is hoznak.
Robyn ismét olyat mondott, amitől Qrow-t újra Summer-re emlékeztette és belátta, hogyha itt lenne, ő is ugyanezt mondaná.
- Akkor, mit javasolsz? - Qrow végül beadta a derekát és várta, mivel rukkol elő Robyn.
- Hm. - Robyn szétnézett az irodán, hogy feltérképezze a helyet. A hely tele volt íróasztalokkal, amik mögé elbújhatnak és amik mögött ide-oda tudnak bujkálni. A katonák a helység végén voltak és tartották őket tűz alatt, de a plafon tele volt füstérzékelőkkel és tűzoltó berendezésekkel. - Képes vagy újra madárrá változni?
- Igen? - Qrow kíváncsi volt, milyen taktikát eszelt ki Robyn.
Robyn előbújt a fedezékből és lelőtt két robotot, egyenes fejbe lőtte őket, mire a katonák és a többi robot viszonozták a tüzet. Visszabújt az íróasztalok mögé, új pozíciót vett fel és mire a katonák elérték a régi helyét, neki már hűlt helye volt. Olyan volt, mintha egy amőba játékot játszanának.
Újra kibújt és egy teljesen másik helyről lőtt le még három robotot és megin vissza bújt, mielőtt az ellenfelei tüzelhettek volna.
Így ment ez egy darabig, egészen addig, míg Robyn az összes robotot lelőtte és amíg nem szerzett egy gránátot az egyik lelőtt robotról, amit aktivált és eldobott.
Bumm
A sok íróasztal, papír és számítógép eszköz magasra repült a levegőben és a katonák azt se tudták merre kapják a fejüket, amikor megjelent Qrow, aki eddig madár alakban rejtőzött, várva a jelre, amit Robyn megadott.
Qrow a meglepetés erejét kihasználva, a puszta kezével ütötte le az első katonát, a másodikat elgáncsolta és a harmadiknak Robyn vágott a fejéhez egy monitort.
- Csak az időnket vesztegettük. - Qrow nem nagyon érzett elégedettséget, amiért úgy jutottak tovább, hogy nem öltek meg senkit sem.
Egy másik szobába vezetett az útjuk, ami tele volt szekrényekkel és egy nagy számítógép is volt. Egy katona és egy robot is volt a teremben, amiket gyorsan semlegesítettek, a robotot agyon lőtték és a katonát kiütötték, mielőtt riadót fújhatott volna.
Egy másik kártya is volt a katonán, amivel Qrow ki tudta nyitni a szekrényeket.
- A folyosó kamerái folyamatosan mennek? - Kérdezte Qrow, mire az egyik szekrényben megtalálta Harbinger-t.
Robyn nem válaszolt csak döbbenten és sokkos állapotban nézte a számítógép monitorát, amin hallotta Ironwood ultimátumát.
- Tényleg... - Alig jutott szavakhoz, hiszen a szikráját sem látta a tábornok szemében a megbánásnak vagy a hezitálásnak. - meg fogja tenni. - Ehhez még az is hozzá tett, hogy sikerült bejutnia a rendszerbe, ahol a robotok felrakták a bombát egy repülőre és csak a parancsra várnak, hogy ledobhassák Mantle-re.
- Nem, ha mi állítjuk meg őt. - Qrow odament Robyn mellé és átadta neki a számszeríját.
Robyn rossz szájízzel, de elvette a fegyverét és tudta, hogy harc vagy vérontás nélkül már nem fogják sokáig húzni.
Miután visszaszerezték a fegyvereiket, könnyebb dolguk volt a katonák ártalmatlanításával a megölésük nélkül. Robyn a robbanó nyilait átállította kábításra és Qrow Harbinger-nek a tompa végével sújtott le, mindkettő fájdalmas volt, de nem halt meg senki és maradandó sérülést sem szenvedtek.
Szerencsére, senkit nem kellett megölniük, mire elérték a fő felvonót, amivel az akadémia bármelyik emeletére eljuthatnak. Akár a kijárathoz, vagy valahova máshova.
- Várj! - Robyn elkapta a férfi kezét, mielőtt megnyomhatta volna a hívó gombot. - Talán van valami más módja. - Látta Qrow tekintetén a haragot és a gyűlöletet, amit egyértelműen egy bizonyos személy iránt érez és félt, hogy ez a harag rossz irányba tereli.
- Hát k*rvára mondom, hogy nincs! - Qrow hajlandó volt megkegyelmezni a katonáknak, hiszen csak egy őrült ember parancsát követik, de hallani sem akart róla, hogy Ironwood-nak megkegyelmezzenek.
- Ez nem csak rólad szól, - Robyn nem engedett. - hanem mindenkiről!
- Éppen egészen Atlas-ért teszem, ha nem tűnt volna fel! - Qrow még mindig eltökélt volt.
- És hogyan? - Robyn nem talált logikát abban, amit a férfi mondott.
- Felmegyek, - Felfelé mutatott. - egyenesen az akadémia igazgatói irodájába és kinyírom azt a rohadékot!
- De hogyan?! - Robyn nyomatékosította az előző kérdését. - A tábornokot őrök veszik körbe! Legalább 30-40 katona és robot, Vadászok és még a Szuper csapat is ott van! Az iroda ajtajának a kilincsét nem tudnád megérinteni, mielőtt megölnének! Használd már az eszed!
- DE MEGÉRDEMLI! - Qrow-nál elszakadt a cérna és kifakadt, mire Robyn gyorsan befogta a száját és a falhoz nyomta, hogy elhallgattassa. Szerencsére, nem volt senki sem a közelben.
- Figyelj, - Robyn megkönnyebbülten sóhajtott. - én megértelek. - Amikor Qrow felé fordult a sok harag mellett látta a fájdalmat és a szomorúságot a férfi szemében, ami már akkor is ott volt, amikor először látta a tundrán. - Fájdalmat érzel. Méghozzá elég régóta. - Habár sajnálta Qrow-t, de nem hagyhatta, hogy a sajnálata a helyes döntés útjába álljon. - De ne tegyünk úgy, mintha az, amire készülsz, azt másért tennéd, mintsem magadért.
Qrow legbelül tudta, hogy amit Robyn mondd az igaz, de a harag és a fájdalom, amit Clover elvesztése okozott, még túl mély volt és egyszerűen képtelen volt elengedni. Nem tudta elfogadni, hogy az ember, aki miatt a legjobb barátja meghalt, aki több ezer ártatlan ember életét lenne képes feláldozni, hogy gyáván a saját bőrét mentse, itt van, elég lenne pár gombnyomás, hogy megpróbálhasson végezni vele, egyszerűen csak elengedje.
- Clover sok minden volt. - Robyn pontosan megértette, hogy Qrow most min megy keresztül. - Tisztelted őt, de meg kell mondjam, hogy te vagy a jobb Vadász. - Ezt a lehető legőszintébben mondta és Qrow már megértette. Robyn látja benne, ugyanazt a valamit, amit Summer oly régóta. Valamit, aminek a keresésével már régóta nem foglalkozott. - Nem csak azért, mert te vagy az, aki életben maradt, hanem azért, mert te vagy az, aki azért harcol, amit helyesnek tart.
Qrow lenyugodott és lehajtott a fejét, hiszen kénytelen volt belátni, hogy kizárt, hogy ketten képesek lennének, akárcsak Ironwood közelébe férkőzni.
- Kérlek, ne mondd, - Robyn közelebb lépett a férfihoz és végig simított a borostás arcán. - hogy ez megváltozott. - Qrow felnézett a nő lila szemeibe, ami nem szigorú, nem követelőző, hanem aggódó volt, ahogy ő bámul a fakó vörös és bánatos szemeibe.
A beszélgetés alatt észre se vették, hogy valaki épp érkezett a lifttel. Mivel nem volt idő elbújni, ezért előkészítették a fegyvereiket és a lift felé szegezték, de amikor meglátták, hogy kik vannak benne, a szavuk is elállt.
A Schnee kúria nagytermében, ahol nagy volt a rendetlenség, hiszen nemrég győzték le és ölték meg a Vérebet, még a ledöntött lovag szobrának a törmelékei sem lettek eltüntetve. Sajnos, amikor Ruby újra meglátta az emberi csontváz kart a törmelékek alatt, mindazt, ami maradt a rettenetes Grimm-ből, ami majdnem végzett Penny-vel és valamennyiükkel és eszébe jutott, mi volt a Grimm mélyén.
Egy Ezüst Szemű ember, akit Salem elkapott és ki tudja mit tett vele, amitől ilyenné változott. Eszébe jutott valaki, akinek ugyanolyan szemei voltak, mint neki és annak az embernek és a hiánya olyan fájdalmat okozott a szívében, hogy le kellett ülnie a lépcső aljára.
Ruby észre se vette, amikor Neo megközelítette a törmeléket és ő is meglátta a kilógó csontváz kezet, a lány olyan halkan sétált.
Neo-nak elmesélték a többiek, hogy a Véreb megtámadta a kúriát és Penny-t akarta elvinni, de Ruby képes volt végezni vele az Ezüst Szemével.
Elképzelhetetlennek tartotta, hiszen ő, Roman és a többiek alig bírtak el a fenevaddal, erre Ruby egyetlen szemvillanás alatt képes volt kivégezni. Roman egy üzenetben említette, hogy Ruby rendelkezik valamilyen különleges képességgel, amivel képes bármilyen erős Grimm-et elpusztítani.
Neo számára hihetetlen volt, hogy ilyen erő létezhet, de a Salem mellett töltött idő alatt rájött, hogy sok olyasmi létezik, amiről eddig sem neki, sem Roman-nek nem volt fogalma. Ruby szemei is ilyenek lehetnek.
- Elmondták neked, hogy mi is volt valójában? - Lehelte Ruby Neo-nak, aki kíváncsian meredt a szomorú lányra. - Ugyanolyan szeme volt, mint nekem... - Ruby-nak a nyelve hegyén voltak a szavak, de amikor arra került a sor, hogy kimondja, majd megszakadt a szíve. - és... az anyámnak.
Neo, mivel beszélni nem tudott, ezért a Scroll-jára gépelt.
"Roman mesélt a szemed erejéről és arról is, hogy elvesztetted az anyádat."
- Igen. - Válaszolt Ruby. - Neki is ugyanilyen szemei voltak. - Újra a törmelék felé nézett és a még mindig nem bírta kiverni az ember arcát, akit a Véreb testében látott. - És valami ilyesmi történhetett vele.
"Közel álltál az anyádhoz?", pötyögte Neo, emlékezve a saját anyjára, aki egy életen át hazudott neki és érzelmileg manipulálta.
- Ő volt a hősöm. - Ruby csak belemarkolt a lépcső márvány korlátjába. - És Yang-nek is. Ő volt az, akivé mindketten válni akartunk. Kedves volt, megértő, bátor és mindig tudta, hogy mi a helyes. De egy napon... - Ruby vett egy mély levegőt, hogy enyhítsen a fájdalmán. - egyszerűen nem jött vissza. Nem tudjuk, hogy mi történt vele.
"Szerencséd van, hogy legalább egy kedves anyukád volt."
- A te anyád is elhagyott, akárcsak Roman-t? - Ruby kicsit szomorúnak találta, hogy sem
Roman-nek, sem Neo-nak nem volt édesanyja.
"Nem egészen. Szigorú volt, hazudott és érzelmileg manipulált. De ami a legjobban fájt, hogy a szüleim szégyelltek engem és egész gyerekkoromban a szobámba zártak."
- Ez rémes. - Ruby számára elképzelhetetlen volt, hogy egy anyuka így bánhat a lányával. - Most hol van?
"Meghalt és az apám is. Én öltem meg őket.", Neo szája egy kicsit remegett és oldalra fordult, amikor a szüleire gondolt. Nem számított, mennyire szégyellték, mennyit manipulálták vagy próbálták irányításuk alatt tartani vagy sodorták veszélybe, akkor is a szülei voltak és szerette őket.
- Ez... - Ruby nem tudott mit mondani.
"A saját hibájuk volt. A kapzsiság lett a vesztük, bár nekem is részem volt a halálukban."
- Bánod? - Ruby látta Neo-n, hogy őt is ugyanúgy gyötri a szülei elvesztése okozta fájdalom és a lány csak bólintott egyet. - Amikor megláttam a szemét... - Visszanézett a törmelékre. - tudtam. Salem Ezüst Szemű emberekre vadászott, mint Maria. Engem is élve akart és most már tudom, miért. - A könnyek elkezdtek folyni a szemeiből. - Amikor találkozott anyával és a többi Ezüst Szeművel, rájött, hogy teremthet valamilyen új borzalmat. - Letörölte a könnyeket és összeszedte magát. - Nem szabad hazudnunk magunknak! Arra vesztegettem az időnket, hogy felemeljem az Amity-t, azt hittem, hogy jön majd a segítség, de nem jött össze és az Amity elesett. - Ruby letörve hajtotta le a fejét és észre se vette, hogy Neo felé állt és elé tartotta a Scroll-ját.
"Roman feláldozta magát, hogy én elmenekülhessek és megmenthessem a többieket. Ha nem tette volna, Salem engem is elkapott volna, a nővéredet élve égették volna el és ki tudja, mi lett volna a többiekkel.", Ruby felemelte a fejét és látta, hogy Neo is elsírta magát, amikor Roman-re gondolt. "Akárcsak te, Roman optimista volt és összejött a terve. Egy valamiben hasonlítasz Roman-re.", Ruby alig akarta elhinni, amiket olvasott. "Akárcsak ő, te is mindig reménykedsz, nem számít milyen alacsonyak az esélyeid. És pontosan ez az, ami olyan jó vezetővé tesz téged."
- Roman pontosan ezt mondta, - Ruby megrázta a fejét. - de látod, milyen jól bevált.
"Mindenki hibázik. Senki sem tudja, hogy mi a helyes és aki azt állítja, hogy tudja, az valójában hazudik.", Ruby pontosan ezeket a szavakat hallotta Roman-től, akit a mentorának tekintett. "Ha feladod egyetlen kudarc miatt, akkor mindennek vége."
- Miért mondod ezt? - Ruby alig akarta elhinni, hogy Neo az, aki a legjobban próbálja bátorítani.
"Roman hitt benned. Azt mondta, hogy mindenét feltenné a te győzelmedre. És én hiszek neki. Szedd össze magad Piroska, mert a világnak szüksége van rád."
Ruby egy kicsit jobban érezte magát, felállt és átölelte Neo-t, aki kicsit kellemetlenül érezte magát ettől.
Egy üvegcsörömpölés félbe szakította a meghitt pillanatot és látták, hogy Jaune rohan le a lépcsőn.
- Gyorsan! - A fiú a kúria kijáratához rohant, majd a két lány követte.
Odakint a kúria bejárata előtt volt Penny, aki felett a vírus egyre jobban átvette az irányítást.
- Nem késlekedhetek tovább. - Penny robotiasan ment tovább és bekapcsolta a rakéta csizmáit.
- Penny, állj! - Ruby a Semblance-ével előtte termett és megragadta.
- Nekem... - Penny egy rövid időre újra kitört a vírus hatása alól, de komoly erőfeszítésébe került és a szemei újra átváltottak vörösről zöldre. - ki kell... nyitnom a Kamrát! - A kezébe vette a fejét, de hiába, a vírus egyre inkább átvette felette az irányítást. - Én... nem... akarom...
- Penny! - Lance, aki Jaune-nak köszönhetően meggyógyult, kirohant a kúriából, a robot lány megsegítésére.
- Ruby... Lance... - Penny már nem bírt sokáig harcolni. - állítsatok meg!
- Penny! - Ruby átölelte Penny-t és Lance is megpróbálta lefogni.
- Ki kell nyitnom a Kamrát, - Penny szemei végül vörössé váltak és a vírus újra átvette felette az irányítást. - és megsemmisíteni magamat. - Megfordult és újra bekapcsolta a rakéta csizmáit.
- Nem! - Lance és Ruby olyan erővel fogták, amekkorával csak bírták, de hiába, Penny mindkettőjükkel együtt felrepült a magasba.
- Itt vagyok! - Blake utánuk dobta Gumbo Shroud-ot, aminek a végét beakasztotta Penny csuklójába, nehogy elrepüljön, majd Neo-val és Yang-el együtt húzták.
- Foglak! - Ren a géppisztolya pengéit Penny másik csuklója köré tekerte, majd Oscar-al Nora-val együtt tartották.
- Fogom! - Weiss egy fekete gravitációs rúnát idézett Penny alá, amivel a földhöz szorította.
- De mit csináljunk?! - Nora tanácstalan volt.
Sajnos nem tudták sokáig tartani, mert Penny vörös szemei zölden kezdtek lángolni és egy hatalmas szélvihart idézett, amivel félre lökte a többieket, de nem eresztették.
- Ki kell nyitnom a Kamrát és megsemmisítenem magam! - Penny-ben a vírus egyre nagyobb méreteket öltött és már a Hajadon erejének is képes volt parancsolni és a levegőbe emelkedni
Emerald a két láncos csákányát beakasztotta a két vállába, hogy segítsen a többieknek a földön tartani a robot lányt.
- Valaki csináljon valamit! - Kiabálta Emerald.
Jaune egyből a barátnőjéhez ment, akit átölelt és a Semblance-ével felerősítette Weiss-ét, amivel képes volt újra a földre kényszeríteni.
- Penny, kérlek! - Ruby tovább rázta a lányt.
- Ne hagyd, hogy egy hülye program irányítson! - Lance is próbált lelket önteni belé.
- Csak mondd meg, hogyan segíthetünk! - Ruby átölelte Penny-t.
- Öljetek meg. - Penny szemei újra zöldek lettek és megadta a választ, ami mindenkit megrémített. - Öljetek meg és biztosíthatom, hogy a Hajadon erő hozzád kerüljön, Ruby. - Ruby és mindenki más sokkos állapotban nézett a robot lányra, aki inkább halt volna meg szabadon, minthogy alávesse magát egy vírusnak, ami arra kényszerítené, hogy ártson másoknak. - Kérlek. Kérlek! - Penny egyre kétségbeesettebben kiabált és a szemei újra a vörös és a zöld között vívódtak. - Nem tudok küzdeni ellene!
- De igen! - Penny egyre erősebben szorította.
- Csak egy részed, emlékszel?! - Emlékeztette Nora a korábbi beszélgetésükre. - Ha csak gép lennél, akkor nem is lennél képes harcolni ellene!
- Neked lelked van, Penny! - Lance is emlékeztette Penny-t az emberi részére.
- Igazatok van! - Ruby-nak ötlete támadt. - Jaune, erősítsd fel az auráját!
Jaune egy szó nélkül eleresztette Weiss-t, hogy Penny-hez rohanjon, rátette a kezét és a fehér fény már áramlott is a robot lányba, amitől zöld fény vette körbe a testét.
Penny kinyitotta a zöld szemeit és megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy mennyivel könnyebben képes visszaverni a vírust.
- Siker? - Lance is megnyugodott, amikor látta, hogy Penny mennyivel jobban érzi magát Jaune erősítése után.
- Azt hiszem. - Penny is megkönnyebbülten sóhajtott, majd Ruby átölelte, őt követte Lance, Jaune és sorban mindenki más odarohant, hogy átöleljék a robot lányt.
- Akkor... - Reménykedett Jaune. - megállítottam a vírust?
- Nem. - Penny, habár örült, hogy újra képes irányítani önmagát, de érezte, hogy még nincs vége. - Még mindig itt van.
- De neked van aurád, Penny, - Emlékeztette Ruby egy régi beszélgetésükre, még Beacon-ben. - és lelked. Ezért vagy te a barátunk és nem csak egy gép. - Ruby újra átölelte, majd Nora és Lance is.
- Szerintem, tévedsz. - Hirtelen, Emerald szólt közbe, aki csak távolabb, keresztbe tett lábakkal ült és eltette a láncos csákányait. - Erősen kétlem, hogy most ott tartanátok, ahonnan kezdtétek. - A többiek kicsit szúrósan néztek rá és kínosan folytatta. - Mármint, igen, eléggé szétrúgták a s*ggetek, szereztetek pár sérülést, embereket vesztettetek és... részben az én hibámból, de most háborúban álltok. Lesznek még veszteségek és sérülések. - Vett egy mély levegőt és kimondta azt, ami már egy ideje a szívét nyomta. - Nézzétek, k*rva dühös leszek, ha most döntötök úgy, hogy feladjátok, amikor épp oldalt váltok!
- Oldalt váltasz? - Oscar nevetve nézett a lányra, aki már tűkön ülve várta a választ.
- Jaj. - Mindenki csak kuncogott Emerald reakcióján, amikor elsöpörték a kétségét.
- Vagy... - Emerald kínosan elpirulva oldalra nézett. - valami hasonló. - Oscar odament hozzá és a kezét nyújtotta, jelezve, hogy elfogadják és szívesen látják a soraik között, amit elfogadott.
- Ha nem bánjátok, - Folytatta Oscar, miközben a csapat felé fordult. - azt hiszem, Ozpin szeretne mondani valamit.
- Rajta. - Ruby biccentett felé, mire Oscar szemei sárgán villantak egyet, ami azt jelezte, hogy Ozpin vette át az irányítást felette.
- Nemrégiben eszembe jutott egy régi mese. - Ozpin a botjára támaszkodva sétált és szomorúan mondani kezdte a magáét. - Egy fiatal lányról, aki a döntése következményei elől egy varázslatos helyre menekült. De mivel sosem tanult a kezdeti hibájából, nem sikerült elérnie semmit, csak azt, hogy terjessze azt. - Megállt, mindkét kezével a botjára támaszkodott, majd csalódottan sóhajtott egyet, ahogy végignézett a fiatalok arcán, akik egykor hittek benne és minden bizalmukat belé vetették. - Cserben hagytalak mindannyiótokat. - Az egyik ujjával idegesen dobolni kezdett a boton, ami annak a jele volt, hogy most teljesen őszintén beszél és előre fél, hogy mi lesz a csapat reakciója. - Rátok kellett volna bíznom az igazságot és nem lett volna szabad elfutnom aznap, amikor rájöttetek.
- Az kemény volt, de... - Yang megértően felemelte a bal, emberi kezét, amiről hiányzott az egyik ujja.
- Azt hiszem, mindazok után, ami itt történt, megértjük. - Blake sem volt dühös. - Bízni...
- Bízni kockázatos. - Weiss is megértette Ozpin tettét és a csapatával együtt, most értette meg, milyen veszéllyel is járhat a bizalom.
Eddig bele sem gondoltak, hogy mekkora szerencséjük van, hogy együtt, a RWBY, a JNR, a LLMM csapat és a többiekben feltétlenül megbízhatnak.
- Akkor remélem, - Ozpin könyörgően nézett rájuk. - hogy ezt a kockázatot hajlandóak lesztek újra vállalni velem.
Senki nem mondott semmit sem, hiszen mindannyian arra gondoltak, hogy Ozpin hibázott, amikor nem bízta rájuk az igazságot és még nagyobbat, amikor elfutott. Viszont, számításba vették Roman, Neo és Emerald oldal váltását és arra a következtetésre jutottak, hogy Ozpin is megérdemel egy második esélyt.
- Még mindig érzem, - Penny fájdalmasan a mellkasához kapott. - hogy harcol ellenem.
- Örökké nem tudom erősíteni őt. - Jaune csalódottan rázta a fejét.
- És Ironwood-ot sem várakoztathatjuk sokáig. - Emlékeztette a többieket Ren a tábornok ultimátumára.
- Srácok, - Nora az egyre jobban szenvedő Penny vállára tette a kezét és látta, hogy egyre rosszabbul van. - a Kamrához kell mennie.
- De akkor... - Lance és a többiek szomorúan néztek, tudva, hogy más lehetőség nincs Penny megmentésére.
- Ez... - Ruby-nak újabb ötlete támadt. - egy olyan kockázat, amit eddig nem is vettünk számításba.
- Miről beszélsz? - Lance zavartan megrázta a fejét.
Miután a hadsereg eléggé meggyengült Salem Grimm hordájától, így Adam és Mandy számára nem jelentett különösebb nehézséget besurranni a városba, ahol a lakosok még mindig az óvóhelyeken voltak. Cinder megadta számukra a találkozási pontot, ahol találkozzanak és ahol már várták őket.
Watts épp egy sérült robot kommunikátorát hekkelte meg, amivel kihallgatta Ironwood és a renegát Vadászok beszélgetését, amiben Ruby beszélt a tábornokkal.
- Megteszi. - Lehetett hallani Ruby hangját a kommunikátoron keresztül.
- Penny egyedül jöjjön, fegyvertelenül. - Parancsolta Ironwood.
- Megjöttetek? - Cinder a szeme sarkából észrevette a két faunus-t.
- Akkor, - Mandy levette a Lámpást az övéről és átnyújtotta Cinder-nek. - van terved?
- Attól függ, - Cinder csak magabiztosan átvette. - mi is a jelszó?
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.