Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A sűrű, sötét fellegek tökéletes álcát biztosítottak a repülőkocsinak, hogy könnyen manőverezhessen a gigantikus Grimm bálnák raján. Óvatosnak kellett lenni, hiszen elég egy rossz mozdulat, hogy az egyik bálna darabokra zúzza a kocsit és persze, a vörös villámokkal és a szárnyas Grimm-ekkel is vigyázni kellett.
Mandy finoman manőverezett, egyik bálnát a másik után kerülte ki, viszont nem segített a koncentrációjában, hogy Cinder a bal Grimm karmait végighúzta a bőrülésen. Olyan érzés volt, mintha a feje belsején húzná végig a karmait, amitől kirázta a hideg.
Adam az első ülésen ült és csak csendben bámult ki a kocsi ablakán, bár sokat nem látott a fekete felhőktől. Genna Cinder mellett ült és várakozott, hogy mikor szállnak le.
- Oda. - Végre, Cinder törte meg a csendet, miután utasította Mandy-t, hogy a legnagyobb és legijesztőbb Grimm bálna felé irányítsa a kocsit.
- Bizalom gerjesztő. - Mandy-nek, ha nem tetszett ez a helyzet, nem volt olyan pozícióban, hogy ellenkezzen.
Mandy a Grimm bálna oldalába került és meglepően vette tudomásul, hogy ennek a példánynak az oldalába szikla platformok voltak építve, ahova repülőkkel le lehetett szállni. Nem lehetett volna megállapítani, hogy ez a valami élőlény volt vagy csak egy nagyon fejlett állomás. Akárhogy is, már biztosak voltak benne, hogy ez Salem rejtekhelye.
Mandy letette a kocsit az egyik leszállóra, majd a csapat kiszállt és elindultak felfelé egy kőből faragott lépcsőn, amin egy vörös csík ívelt át. Felérve, egy elképesztően tágas csarnokban találták magukat, Mandy, Adam és Genna nem győztek csak bámulni, amerre csak a szemük ellátott, hiszen ebben a bálnában több kilométerre is ellehetett látni, de csak homályos vörös mennyezetet, szürke falakat és fekete nyúlványokat lehetett látni.
A csarnok közepén egy sziklából faragott trón helyezkedett el, háttal a csapatnak, aminek a hátán vörös fények sorakoztak és a vöröscsík, ami a lépcsőn volt, oda vezetett, több más csíkkal egyetemben.
Mandy szíve majd kiugrott a helyérő, amikor látta, hogy valaki ül abban a trónban, Adam erősen megmarkolta Wilt-et és Genna is élesítette a puskáját. A félelem nem tartotta egyiküket sem vissza, hogy Cinder mellé álljanak, aki csak rémült tekintettel letérdelt.
- Úrnőm. - Köszönt Cinder, miközben a mellkasára helyezte a jobb emberi kezét.
Az alak felállt és kiderült, hogy egy nő volt, a sötét estélyije olyan volt, mintha árnyékkal borítaná be a testét, a hátán egy fekete köpenyt hordott, ami szintén olyan volt, mintha sötétségből lenne. A fehér volt, mint a mész, a karjain vörös érszerű vonalak húzódtak, a hosszú, fehér haját egy hatalmas kontyban hordta, de abból, mintha pók lábak lennének, hat ágban nőtt ki hat, kisebb, de hosszabb konty. A szemei vörösek voltak, akár a vér, de a fehérje valójában fekete volt, a homlokában egy apró, fekete drágakő volt ágyazva és a két halántékától, egészen az álláig ugyanazok a vörös, érszerű vonalak húzódtak, mint a két karján.
Salem végigmérte a jövevényeket egyesével, a tekintetével szinte ölni lehetett volna, de csak az egyiküket szólította meg.
- Cinder. - Egy enyhe mosolyra húzta a száját, amikor oly sok idő után, végre felbukkant előtte. A csendes volt, mégis hátborzongató, mintha egy kést fennének a sötétben. - Amikor a Hajadon Erők megszerzésére jelöltelek ki, - Lassan lépdelni kezdett Cinder felé. - komoly bizalmat fektettem beléd. - Végül megállt előtte, aki még mindig lehajtott fejjel térden állt. - Szóval, bízom benne, hogy nem mernél üres kézzel visszatérni.
- A Tudás Ereklyéje. - Cinder leakasztotta a Lámpást az övéről és felajánlotta Salem-nek. - Egyenesen Ironwood orra elől csentem el.
- Azért egy kicsit... - Mandy megpróbált felszólalni, de elég volt egyetlen pillantás Salem sötét tekintetéből, hogy beléfojtsa a szót.
- Kijátszani a tábornokot nem a te észjárásodra vall. - A csarnok másik oldaláról Cinder lassú taps mellett, egy ismerős férfi hangot hallott. - Inkább az övére. - Tyrion előjött az árnyak közül egy gonosz vigyorral az arcán. - Elvégre, - Tovább körözött Cinder és a kompániája körül. - azok a kölykök előbb túljártak a te eszeden.
- A rádió adások szerint, - Cinder nem vesztette el a fejét, felállt és visszavágott Tyrion-nak. - ugyanaz a tábornok és az emberei jártak túl a te eszeden. Kár, hogy Watts és Neo nem tértek vissza.
Tyrion megállt és két társára gondolt, akikkel együtt indult el a küldetésre.
- Attól tartok, a doki szükséges áldozat volt. - Tyrion-t nem nagyon zavarta a társa elvesztése. - De kis fagylalt hölgy, - Amint Neo-ra gondolt, ökölbe szorultak a kezei, vett egy mély levegőt és az úrnője előtt uralkodott a haragján. - elárult minket, egész idő alatt. - Végignézett a csapat többi tagján. - Remélem, ők nem fognak erre a sorsra jutni.
- Bemutatnád őket? - Salem ezt inkább utasításnak szánta.
- Adam Taurus, - Cinder a faunus férfival kezdte. - ő már a múltban is sokat segített.
- Te voltál a Fehér Agyar vezére, egy ideig. - Salem emlékezett rá.
- Sajnos, a fajtám elárult, - Adam még mindig dühös volt, amiért a faunus-ok nem akarták támogatni a bosszúban. - de még így is hasznára lehetek, úrnőm. Amennyiben Atlas elpusztítása a célja, én bármiben támogatom.
- Mandy Forrester, - Folytatta Cinder. - ő és Adam egy csomagban vannak.
- Atlas tönkre tette az életemet, - Mandy-nek is egy célja volt. - ha ő ellenük harcol, akkor rám is számíthat.
- Megkapjátok a bosszútokat. - Salem biztosította a két faunus-t, majd Genna-ra nézett, aki talán a legjobban meglepte. - És benned kit tisztelhetek?
- Ő Rakétaököl Genna. - Cinder bemutatta.
- Én krat a delláért vagyok. - Szólalt meg Genna a jól megszokott beszédstílusában, amitől Salem csak elmosolyodott.
- Csak nem egy Fantom Harcoshoz van szerencsém? - Salem úgy tűnt, mintha pontosan tudná, kicsoda Genna.
- Ön... ismeri őt, úrnőm. - Cinder-t és mindenkit meglepett, nem csak az, hogy Salem megérti Genna beszédstílusát, de azt is tudja, kicsoda ő.
- Ozma egyik hagyatéka, - Válaszolt Salem. - azt hittem, már kihaltatok. 20 éve halt meg az utolsó Fantom.
- Az apám volt, - Genna levette a sisakját és a hosszú, szőke haja, a zöld szeme és a szeplős arca emlékeztette Salem-et valakire. - Duplacsövű Rex.
- Oh, - Salem-nek eszébe jutott. - ismertem őt. Jó szolgálatot tett nekem a múltban és nem is kért sokat pénzen kívül.
- Pontosan. - Bólintott Genna. - Unt én ugyanezt kamelem.
- Szóval, sem bosszú vagy becsvágy az, ami hajt téged, - Salem ismerős és kellemes helyzettel találkozott. - csak a vagyon?
- Egyszerű csaj vagyok, egyszerű vágyakkal, aki csak a megélhetésre törekszik. - Genna csak elmosolyodott. - Pontosan úgy, mint az apám.
- Nem is vártam jobb választ. - Salem Genna-val volt a legjobban megelégedve.
- A célpontom Mantle-ben van, - Folytatta Genna, meglepően, már szokatlanul normális stílusban. - Roman Torchwick, akit élve kell visszavinnem Mistral-ba.
- Az árulót?! - Tyrion jól emlékezett Roman-re, aki nem csak elárulta Salem-et, de még őt és Watts-ot is tőrbe csalta. - Ő vele én fogok végezni.
- Az ortungám, ar élve ligreljem vissza! - Genna előre szegezte a puskáját Tyrion-ra és újra az érthetetlen beszédstílusában folytatta. - Kane kereli, - Salem felé fordult. - Ms. Malachite értékes szövetséges lehet a világhódító hadjáratában.
- Ha jól szolgálsz, elintézem, hogy így legyen. - Ajánlotta Salem és a kezével jelzett Tyrion-nak, hogy vegyen vissza.
- Mint mondtam úrnőm, - Cinder mosolyogva folytatta. - Adam, Mandy és Genna nagyon hasznos képességekkel rendelkező eszközök. - Habár Mandy nem örült, hogy csak egy eszköznek tekintették, Adam-et és Genna-t nem zavarta.
- Egyértelmű, - Salem elismerte. - tehetséges vagy eszközök keresésében.
A csarnok egyik oldalán különös, cuppogó hangot hallottak, ami egy különös, vörös és sötétszürke anyagból készült ajtó volt, amit csontszerű anyag keretezett. Azon keresztül jött be Emerald, Mercury és Hazel.
- Cinder?! - Emerald, mint egy kölyökkutya, aki meglátta a gazdáját, fellelkesült. - Itt vagy! - Az örömtől alig bírt magával és oda kellett rohannia, hogy átölelje. - Tudtam, hogy...
- Csendet! - Cinder dühösen és lekezelően elhallgattatta a lányt, aki csak csalódottan csendben maradt.
- Oh, - Tyrion csak megrázta a fejét. - olyan elkötelezett és odaadó vagy egy ilyen alkalmatlan személy iránt. Hiszen, amíg a jómagam, a kedves doktor és az áruló kis fagylalt hölgy az úrnőnk kívánságát hajtottuk végre, szétzilálva ennek a királyságnak az egységét... - Gonoszul elmosolyodott. - Te csak egy múltbéli hibádért vezekeltél.
- Polendina teremtménye az utamat állta, a Tél Hajadon erejének a megszerzésében! - Emlékeztetett mindenkit Cinder. - De most már tudom, hogy nála van. És amint visszatérek Atlas-ba, nem fog sokáig tartani, hogy befejezzem, amit elkezdtem. - Cinder hajthatatlan volt. - Az az erő az enyém lesz!
- Nem adtam ilyen parancsot. - Salem felemelte a kezét, hogy csendre intse Cinder-t, megfordult és a trónja felé indult.
- De úrnőm, - Cinder értetlenül megrázta a fejét. - most lenne itt az ideje, hogy... - Mielőtt folytatta volna, Salem megérintette a kőtrónusának a hátát, aminek a hátán a vörös fények erősebben kezdtek világítani és az egész csarnokot bálnazúgás töltötte be.
Az egész csarnokban és a Grimm bálna belsejében vörös fények kezdtek lüktetni, ahogy Salem egyre több és több mágiát irányított a trónba.
- Ez a játszma nem a tiéd, hogy megnyerd, Cinder, - Figyelmeztette Salem. - hanem az enyém. - A csarnok egyik végén, ami a Grimm bálna szája lehetett, kivetült Atlas, mint egy monitoron. - Csak azért, mert értékesebb vagy számomra egy gyalognál, attól még nem leszel játékos. - Salem már biztos volt a győzelmében. - Már minden mozgásba lendült, már csak idő kérdése és a győzelem a miénk lesz. Neked csak azzal kell foglalkoznod, hogy amikor mondok neked valamit, te megcsináld.
- Természetesen. - Cinder lehajtotta a fejét. - Ön nélkül semmi sem vagyok.
Salem intett az embereinek, hogy távozzanak és ők így is tettek. Tudta jól, hogy Atlas ebben a pillanatban nem is lehetne megosztottabb, hála Ironwood tábornoknak, aki már a puszta hírétől is annyira megrémült, hogy magára hagyta Mantle-t és az embereket, akiket annyira meg akart védeni. Cinder beszámolója, hogy a Tél Hajadon Mantle-ben van és nem akar segíteni Ironwood-nak, meglékelte a tábornok tervét.
Akármit lép, Mantle vagy Atlas, Salem-nek fog segíteni végső soron.
A faunus nyomornegyedben sosem volt idegen a szegénység, a hideg és a nélkülözés. Ócska fa vagy konténer házakban éltek, gyári vagy bányászati hulladékot kellett átalakítaniuk hétköznapi használati tárgyakká és mivel a város fűtő egysége ide nem jutott el, ezért napi szinten kellett fémhordókban tüzet rakniuk, hogy ne fagyjanak halálra. A világ leggazdagabb királyságának a szegényei ilyen nehéz körülmények között éltek.
Oscar, miután lezuhant a Tél Hajadon Kamrájából és lyukat tört Atlas aljába, Ozpin rejtett varázserejét használva itt kötött ki.
Szerencsére, a helyiek jószívűek voltak és befogadták a fiút, egy idős, alacsony úr, vakond kezekkel még egy tál levest is adott neki.
- Köszönöm. - A meleg étel és a vendéglátás volt az utolsó dolog, amit Oscar itt remélt találni, főleg azután, hogy mekkora kudarcként élte meg az Ironwood-al való utolsó beszélgetését.
"Fel a fejjel.", figyelmeztette Ozpin, mire Oscar felkapta a fejét és látta, hogy egy Atlas-i repülő tart a nyomornegyed felé.
Mindenki tudta, hogy Atlas magára hagyta Mantle-t és minden ellenállást keményen megtorol a hadsereg. A lakosok, félve a legrosszabbtól, gyorsan menedéket kerestek, de Oscar csak megragadta Ozpin botját és készen állt a harcra.
- Kell egy fuvar?! - Amint kinyílt a repülő ajtaja, Ruby integetett felé.
Oscar és mindenki más megkönnyebbült, amikor baráti arcot láttak. A fiú csak beszállt a gépbe, ami aztán elhagyta a faunus nyomornegyedet és Mantle felé vette az irányt.
Mantle olyan volt, akár egy hófödte kísértet város. Teljes sötétség volt, a fűtő egységeket, a vízellátást és az elektromosságot Ironwood parancsára kikapcsolták, aki nem akart erőforrásokat pazarolni egy halott városra. Az utcák is ki lettek ürítve és sehol nem lehetett látni egy lelket sem, csupán kósza Grimm-ek portyáztak, amik a korábban visszavert horda maradéka.
- Mégis, - Roman dühösen nézett ki a városra. - mi a f*szt gondolt a tábornok?! A terve értelmetlen, Salem előbb-utóbb talál módot, hogy feljusson az atmoszférába!
- Ő szentül hiszi, - Ruby csalódottan állt mellé. - hogy ez az egyetlen módja, hogy kikerüljön Salem hatósugarából.
- Gyáván megfutamodik. - Lance sem hitte, hogy a tábornok félelmében erre vetemedne.
- Úgy néz ki, - Roman a fejében már össze rakta a dolgokat, miután Ruby beavatta a többieket a tábornok terveibe. - Salem pont ezt akarta elérni. Ráijesztett a tábornokra, aki rájátszva a blöffjére, inkább a könnyű utat választotta és hátra hagyta azokat, akiknek a védelméből nem származik haszna.
- Te előre megmondtad, hogy vigyázzunk a tábornokkal. - Weiss is alig hitte el, mi történt néhány óra leforgása alatt.
- Hülye voltam, amikor azt hittem, meghallgat a tábornok. - Oscar már ostobának érezte magát. - Minden választásom rossz volt, amit eddig hoztam, és most... - Az egyetlen dolog, ami még működött Mantle-ben, az a Grimm sziréna volt, ami megállás nélkül szólt.
- Mind azt tettük, amit a legjobbnak hittünk. - Ruby próbálta vigasztalni a fiút. - Csak örülünk, hogy jól vagy.
- Sajnos, - Lance emlékezett az utolsó csapattársára. - Mike már nincs ilyen jól.
- Lance... - Ruby a másik fiút is megpróbált a vigasztalni, de nem talált szavakat.
- Itt jó lesz. - Roman meglátta az egyik utcán Joanna-t, aki jelzett nekik.
- Jó-jó, látom! - Maria frusztráltan kezdte el letenni a repülőt.
Szerencsére, az egyik sikátor elég széles volt, hogy le tegyék a gépet és Joanna elvezette őket a Boldog Vadásznők főhadiszállására.
Mantle lakosai csak egy valaminek köszönhetik, hogy még élnek, nem másoknak, mint Robyn Boldog Vadásznőinek, akik Robyn elfogása és Roman távozása után Fiona és May együtt irányították a várost és tettek meg mindent, hogy annyi embert mentsenek meg, amennyit csak lehetséges.
- Tudom, - May a Scroll-ján keresztül beszélt. - a hármas szektornak kell a legtöbb segítség. Azonnal küldöm az erősítést. Fiona, hallasz? Fuvar kéne a hármas szektorból a Kráterbe.
- Vettem.
Sajnos, a hőseink nem tehettek sokat, csak örültek, hogy Oscar-nak nem esett komoly baja. Nora aggódva átölelte a fiút.
- Amikor meghallottuk, - Kezdte Blake. - hogy egyedül mentél Ironwood után, akkor... - Nem tudta, hogy folytathatná.
- Hogyan kerültél a nyomornegyedbe? - Weiss átvette a szót.
- Ez... - Oscar azt sem tudta, hol kéne kezdenie. - egy hosszú történet. Van egy olyan érzésem, hogy most mindenkinek van ilyennye az estére.
Felnéztek a körözési monitorra, ahol szerepelt a RWBY és a JNR csapat, Lance, Roman, Neo, Penny, Maria és Pietro.
Penny, aki felelősnek érzi magát Fria haláláért és hatalmas teher nyomja a vállát, amióta ő lett a Tél Hajadon, tudja jól, hogy ő lesz mind Salem, mind Ironwood első számú célpontja.
"Nem mondod el nekik?", Ozpin megkérdezte Oscar-t, amit csak ő hallott.
"Te és én még nem fejeztük be a beszélgetésünket.", válaszolt Oscar, fejben, de észrevette, hogy valaki hiányzik a csapatból.
- Hol van Qrow?
Mindenki szomorúan össze nézett, de végül Ruby adta meg a választ.
- Nem tudjuk. Amikor legutóbb hallottunk felőle, akkor Robyn-al volt és Clover-el, de...
- Jól van, - Joanna félbeszakította a gyászoló csapatot. - meg van a barátotok. Most már munkához láthatnánk? - Nem kapott választ, mindannyian szomorúak és letörtek voltak, Mike, Qrow és Robyn elvesztése komoly csapás volt. - Az eddig látott legnagyobb Grimm horda a tundránál kóvályog és itt egy fűtés nélküli város, tele emberekkel és az alapján, amit mondtatok nekünk, már nem számíthatnak katonai védelemre. Örömmel biztosítunk nektek menedéket, ahol meghúzhatjátok magatokat... Ideje lenne segíteni azoknak az embereknek.
- Hogyan? - Szólalt fel Ren. - Ironwood minden Atlas-ba tartó evakuációt leállított és nem vihetjük ki őket a városból, miközben Salem erői épp körbeveszik a várost.
- A Kráter. - Válaszolt Joanna. - Atlas alatt. Nem a legbiztonságosabb, de meleget biztosít és ha mindenki egy helyen lesz, akkor könnyebben meg tudjuk védeni őket. - A többiek csak értetlenül néztek a nagydarab Vadásznőre.
- Igaza van, - Lance támogatta. - nem adhatjuk fel. - Felvette a sisakját és felkészült bármire. - Amíg a város áll és az emberek élnek, addig még van remény!
- May el tud küldeni titeket oda ahol a legnagyobb szükség van rátok. - Folytatta Joanna. - Alkonyat előtt mindenkit el kell juttatnunk a kráterbe. A nyomornegyeden keresztül jó esélyünk van rá.
- Soha nem fogunk többé aludni, egyszerűen tudom. - Weiss csak csalódottan lehajtotta a fejét.
- Hé, - Jaune odament hozzá, hogy átölelje. - átvészeljük ezt is, mint eddig minden mást.
- Vagy segítetek, - Közölte Joanna a kemény tényeket. - vagy csak terhek vagytok. - Végül elhagyta a raktárat.
- Igaza van, - Yang felállt. - minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk Mantle lakosaiért.
- Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk mindenkiért. - Javította ki Ruby. - Mi a helyzet az Amity-vel? - Hirtelen eszébe jutott Ironwood eredeti célja. - És azzal, hogy mindenki tudjon Salem-ről? Egyedül már nem tudjuk megtenni. Segítségre van szükségünk.
- Ruby-nak igaza van, - Blake támogatta. - a Boldog Vadásznők jobban tudják intézni az evakuációt, mint mi.
- És van egy komolyabb probléma... - Csatlakozott Weiss, de Yang félbeszakította.
- De az Amity még nincs kész. Még építés alatt áll.
- Igaz, - Lance is letört. - Ironwood mondta, hogy legalább egy hét kellett volna a befejezéséhez. - Ruby, egy rövid időre ki fogyott a szavakból, de eszébe jutott, hogy Atlas legjobb tudósa még velük van.
- Doki, - Pietro-hoz fordult. - mi kell ahhoz, hogy most el tudjuk indítani az Amity-t?
- Hát... - A doki elgondolkodott. - az építkezés és az üzemanyagszerzés elég jól állt, ezek mind potenciálisan kezelhetők, de... - Sorolta a lehetőségeket, de aggódott egyvalami miatt. - Az Amity-t úgy lett tervezve, hogy Ironwood tábornok számítógépes engedélye nélkül ne tudjon beindulni.
- Ruby, - Yang nem támogatta ezt a tervet. - kizárt, hogy Ironwood együtt működjön velünk.
- De nem is kell. - Ruby nem fogyott ki az ötletekből. - Csak a számítógépes engedélye kell a termináljából, ugye?
- Vissza akarsz menni az akadémiára?! - Yang aggódott, hogy a húga a biztos halálba menetel.
- A múltkor is alig jutottunk ki, - Emlékeztette őket Lance. - és elvesztettük Mike-ot.
- Ami azt illeti, - Szólt közbe Pietro. - nem csak egy terminál van, ahonnan megszerezhetjük az engedélyt. Az egyik, egyértelműen az irodájában van, de van még egy az Atlas Katonai Kompozícióban, a város bázisán. Ha el tudnátok jutni a Kompozícióba, majd az operációs terembe és utána... - Már kezdett belezavarodni. - oh, jajj nekem... - Megvakarta a halántékát. - Ezt talán jobban át kéne gondolni.
- Látom, még nem fogytunk ki a lehetőségekből. - Roman támogatta a tervet és Neo is magabiztosan mosolygott, jelezve, hogy számíthatnak rá.
- Tisztázásképpen, - Oscar nem osztotta a két bűnöző optimizmusát. - ez lenne a könnyű opció?
- Azt akarja mondani, hogy nem lehetséges. - Yang sem támogatta ezt a tervet. - Ez értelmetlen. És ha ki is jutna az üzenet, semmi garancia nincs rá, hogy jön-e egyáltalán a segítség.
- Nem értelmetlen! - Ruby visszavágott a nővérének. - Egyelőre csak Atlas Salem célpontja! Többé már nem fog bújkálni és amint itt végzett Remant többi részét fogja célba venni! Figyelmeztetnünk kell őket!
- Ruby... - Yang egy rövid hallgatás után, megvetően és csalódottan nézett a húgára. - amikor idejöttünk, azt mondtuk, hogy követni fogunk téged... - Yang már nem hitt Ruby-ban. - de a dolgok nem alakultak jól. - Ruby megdöbbenve nézett a nővérére, arra az emberre, aki elsőként és a leghangosabban jelentette ki, hogy vele marad a végsőkig és örökké hinni fog benne. Most ő az első, aki a torkának ugrott és a fejére olvassa a tévedéseit. - Én csak...
- Ha volt jobb ötleted, Szöszi, - Roman és Neo védelmezőn Ruby mellé álltak. - miért nem álltál elő vele?
- Tessék... - Yang felháborodva meredt Roman-re és Neo-ra.
- És ez rátok is igaz! - Roman a csapat többi tagjára nézett, akik nem mondták ki ugyan, de hasonlóképpen érezhettek, mint Yang. - Piroskától vártok mindent, - Visszafordult Yang-hez, aki kissé elszégyellte magát. - aztán neki panaszkodtok, ha valami nem úgy sült el, ahogy szeretnétek? - A lány vállára tette a kezét, aki hálásan mosolygott rá, Roman vissza mosolygott, de Neo, kissé féltékenyen elhúzta Roman-t Ruby-tól. - Hé, nyugi!
Yang, mivel kifogyott az érvekből, dühösen és sértődötten keresztbe tette a karjait és oldalra nézett.
- Rengeteg ember van, akiknek feltétlenül segítségre van szükségük, - Csatlakozott Ren. - méghozzá most. - Ren sem támogatta Ruby tervét. - Valamit végre tehetünk.
- De ez most nem csak Atlas-ról szól! - Szólt közbe Nora. - Ruby-nak igaza van, egész Remnant forog most kockán! Tudniuk kell Vacuo-ban, Mistral-ban és Vale-ben, hogy mi vár rájuk. Hogy legalább felkészülhessenek.
- Igen, - Lance is Ruby mellé állt. - Vadászként felesküdtünk, hogy Remnant minden lakóját a végsőkig fogjuk védelmezni és szerintem, Ruby tervével tudjuk ezt a legjobban betartani.
- Oké, - Jaune a vitázó felek közé állt. - akkor csináljuk meg mindkettőt. Indítsuk be az Amity-t és evakuáljuk Mantle-t.
- De Salem pont erre törekszik! - Aggódott Ruby. - Hogy szétválasszon minket! Együtt kell maradnunk!
- Nem! - Oscar elsöpörte a lány aggodalmait. - Salem arra törekszik, hogy egymás ellen fordítson minket. Pont, mint a tábornokot.
- Csak gondolj bele, Piroska, - Roman átkarolta Neo-t. - Neo és én több száz mérföldre voltunk egymástól és mégis együtt működtünk.
- Roman és Jaune jól érvel, - Folytatta Oscar. - dolgozhatunk külön, de együtt is maradunk.
- Vagy... - Penny, aki eddig magát hibáztatva az egész káoszért, végre felszólalt. - elviszem az ereklyét Salem-nek... és talán felhagy az Atlas elleni támadással.
- Szerintem ezt a kockázatot nem vállalhatjuk. - Oscar egyből ellenezte.
- Kizárt, - Roman szintúgy. - én találkoztam vele személyesen és egy dolgot megtanultam róla. Nem alkuszik és nem kegyelmez.
- Igen, - Oscar úgy érezte, ideje felfedni, mire is képes a Bot. - amint használja a Botot, hogy valami mást teremtsen, Atlas Mantle-re fog zuhanni pár napon belül.
- Senki sem fog semmit és senkit feladni senkinek. - Szögezte le Yang. - Ez az egyetlen dolog, amiben egyetértünk.
- Oké. - Ruby még mindig csalódott volt, amiért a nővére ennyire nem bízik benne, de össze kellett szednie magát és erősnek lennie. - Akkor, én megyek Atlas-ba. Esetleg, te tudna segíteni? - Pietro felé fordult, aki a kulcsfigura ebben a tervben.
- Azt... - Pietro, ha szíve szerint vele ment volna. - valakinek segíteni kell nektek túljutni a biztonsági rendszeren... de... - Végig nézett magán, a nyomorék testén, amivel járni sem tud.
- Nem lenne jó ötlet magát is vinnünk. - Lance ellenezte, hogy Pietro velük menjen. - Ilyen helyzetekben folyton rohanni és harcolni kell és... - Nem akarta megsérteni a nyomorék tudóst. - ne vegye sértésnek, de...
- Megyek én. - Ajánlkozott Penny, ami mindenkit meglepett.
- Penny, - Pietro hallani sem akart arról, hogy veszélynek tegyék ki a lányt. - nem kockáztathatjuk, hogy...
- Én megyek! - Penny világító szemekkel söpörte el az apja kételyeit. Egyértelmű, hogy semmit sem lehetett mondani, hogy meggondolja magát.
- Tegyétek, amit kell. - Yang még mindig sértődött volt, így otthagyta a csapatot. - Én teszem, azt, ami tőlem telhető. - Végül elhagyta a raktárt, miközben Blake szomorúan és csalódottan nézett felé.
- Yang, - Pietro egy kulcsot dobott felé, amit elkapott. - menjetek a gyógyszertáramhoz. A szabadidőmben csináltam nektek némi újdonságot. Szükségetek lesz rájuk.
- Nora? - Ren, aki egyértelműen Yang-el tartott, a lány felé fordult.
- Én Ruby-val megyek. - Biztos volt az állításában.
- De mi lesz Mantle-el? - Ren kicsit furcsának tartotta, hogy a barátnője most nem tart vele.
- Oh, - Nora csak legyintett egyet. - én megmentem Mantle-t, mert én tényleg hiszem, hogy meg tudjuk ezt csinálni!
- Én melletted vagyok Ruby, - Lance a lány mellé állt. - a végsőkig.
- Hé, - Blake is Ruby-val tartott. - még mindig együtt vagyunk.
- Remélem. - Ruby kissé letört, hogy pont a nővére nem tart velük.
- Én kiviszem Pietro-t az Amity-hez, hogy bele kezdhessen a felkészítésbe, - Szólalt meg Maria a rádión keresztül. - de innen nem tud tenni semmit, hogy feljuttasson Atlas-ba.
- Nekem talán van ötletem... - Weiss nem volt valami magabiztos, de be sem fejezhette, amikor valakinek a Scroll-ja pittyegni kezdett.
Sokan elővették a Scroll-jaikat, de sem a RWBY, sem a JNR csapat, se Roman, se Neo, se Lance, sem Oscar nem pittyegett. Penny Scroll-ja volt az, aki holtsápadt lett, amikor meglátta, hogy ki keresi.
Ironwood tábornok volt az és a robot lány teljesen tanácstalan volt, hogy vajon felvegye-e egyáltalán. Lassan, reszkető kézzel, de megnyomta a hívás fogadás gombot.
- Heló, Penny. - Szólalt meg a tábornok a túloldalon. - Aggódom a biztonságodért. - Egyértelmű, hogy Ironwood csak arra akarja rávenni a lányt, hogy szerezze meg neki a Botot. - Csak mondd el, merre vagy és azonnal küldök egy gépet, hogy fölszedjen. Atlas-nak szüksége van rád, Penny. Salem itt van. - Ruby és Lance két oldalról támogatóan körbe vették a lányt. Ruby elvette a Scroll-t, amíg Penny csak átölelte Lance-t.
- Addig nem megy sehová, - Ruby határozottan kijelentette. - amíg nem változik a véleménye Mantle-ről. Még van esélye Mantle-nek, hogy...
- Mantle... - Ironwood félig nevetve, félig dühöngve szakította félbe. - Még mindig Mantle miatt aggódtok?! Remnant-nak annyi, Ruby! Ha nem megyünk el, Salem elpusztítja Atlas-t és azzal minden reményt, ami megmaradt! Gondolnunk kell a jövőre! Ha áttör a védelmünkön, - Figyelmeztette őket. - minden, ami utána történik, a ti lelketeken szárad.
Penny kibújt Lance öleléséből és látva, hogy Ruby-ra is milyen hatással volt a tábornok fenyegetése, úgy döntött, hogy megöleli a másik barátját is.
Egy szúrt seb a mellkason és több liternyi vérveszteség elegendő volt, hogy még a Szuper csapat kapitányával, Clover-el is végezzen. Atlas legkiválóbb orvostudománya sem tehetett semmit sem, hogy visszahozzák a halálból és a csapat többi tagja, Marrow, Vine, Elm és Harriet nagyon is jól tudták, ahogy a kapitányuk hideg és halott testét bámulták a kórterem ágyában.
Amíg Marrow, Elm és Vine letörtek voltak, addig Harriet dühöngött, hiszen biztos volt benne, hogy ki volt a tettes.
A szomszédos kórteremből, ahol Winter sérüléseit ápolták, Ironwood is csalódottan nézett be a terembe, a legjobb embere és az egyik legjobb barátja holtan feküdt odabent és nem tehetett semmit sem, hogy megmentse.
- Uram, - Egy női tiszt jelentette. - megérkeztek a rabok. A B cella helységbe szállítjuk őket. - Ironwood csak egy biccentéssel jelezte, hogy elmehet.
- Qrow és Robyn? - Winter, aki több helyen is be volt fáslizva, több zúzódás volt a testén és a bal szem még mindig be volt verve és két orvos kezelte a sérüléseit, amik az aurájának köszönhetően, gyógyuló félben voltak.
- Magunkra hagynának minket, kérem? - Ironwood elküldte a két orvos, akik engedelmeskedtek.
- Rendbe jövök. - Biztosította Winter, miközben megpróbálta ökölbe szorítani a kezét, de az még túlságosan is fájt.
- Köszönöm, Winter. - A tábornok számára Winter volt az egyetlen lelki támasz, akiben megbízhatott és személyesen is a barátjának. - Nem tudom, mi lenne velem nélküled. - Hirtelen eszébe jutott Glynda Goodwitch és az is, hogy mennyire hasonlít rá Winter és talán a zavarodottság miatt, de egy pillanatra, Glynda-t látta Winter helyett. - Én sosem... - A következő pillanatban, újra Winter volt előtte, gyorsan megrázta a fejét, megfordult és zavarában a szakállát kezdte simogatni. - Úgy értem, sosem láttam még ekkora Grimm hordát! - Újra a jelenben volt és Atlas városának a védelme lebegett a szeme előtt. - A város erőterei kitartanak, de nem örökké.
- Mit fog tenni... uram? - Winter előre félt a választól.
- Várjanak, nem jöhetnek be ide! - A folyosóról a két orvos próbálta feltartani a Sleet és Camilla Tanácsnokot, akik felháborodottan jöttek az akadémia gyengélkedőjébe.
- Ez abszurd! - Sleet Tanácsnok nem hagyta magát feltartóztatni. - Engedjenek át!
- Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, - Ironwood hátrakulcsolt kezekkel ment ki a folyosóra. - hogy megvédjem ezt a királyságot.
- Az istenek nevére, - Camilla és Sleet végül utat talált magának a tábornokhoz. - mit gondolsz, mit csinálsz, James?!
- Lefújta Mantle evakuálását?! - Sleet Tanácsnok sem volt elragadtatva.
- Nem számít, mibe kerül. - Ironwood szinte nem is hallotta a két Tanácsnok kiabálását.
- És mit jelentsen ez az egész hadiállapot?! - Sleet folytatta a kérdőre vonást. - Elvesztetted az eszed?! Ennyire félsz, hogy...
Ironwood nem fárasztotta magát azzal, hogy leállt vitázni, nem kiabált vagy fenyegetőzött, egyszerűen csak elővette az egyik nagy kaliberű pisztolyát, Sleet Tanácsnokra szegezte és meghúzta a ravaszt.
Bumm
Egy lövés és egy golyó átrepült a Tanácsnok fején, amitől összeesett és vérbefagyva terült el a gyengélkedő folyosóján.
Mindenki megrémült és sokkot kapott, még Winter és a Szuper csapat tagjai is. Azt hihették, hogy a tábornok csak ijesztgetni próbálta a Tanácsnokot, de a legkisebb megbánást sem lehetett észrevenni az arcán, sokkal inkább megkönnyebbülést, mint aki egy zavaró tényezőtől szabadult volna meg.
Nem mondott semmit, csak eltette a pisztolyát és elhagyta a folyosót.
Oly sok év után, Salem végre a kezében tudhatta a Tudás Lámpását, amihez oly sok kérdése volt, csak egyetlen probléma volt.
- Kérdéseim vannak hozzád. - Szólt a Lámpáshoz, de az nem csinált semmit. - Sejtettem, - Fáradtan sóhajtott. - Ozma elfelejtette megemlíteni, hogy jelszóval működik. - Végig sétált a Grimm bálna belsejének a folyosóján, hogy az egyik legújabb emberét felkeresse.- Feladatom van a számodra.
- Pen ame kamelsz? - Kérdezte Genna, miközben a jetpack-jét töltötte fel tűz Dust-al. Sajnos, az egyetlen rakétáját elhasználta és a tartalék a repülőn maradt, amivel Atlas-ba jöttek.
- Csak kövess. - Salem, aki tökéletesen értette Genna nyelvezetét, csak elmosolyodott és megfordult. Genna a hátára vette a jetpack-et és felvette a sisakját és engedelmeskedett.
Salem csak végigsétált, egyenesen a folyosó végéig, kezében a Lámpással és Genna-val a nyomában.
- Apád nagyon jól teljesített a szolgálatom alatt és busásan megfizettem. - Salem emlékezett Duplacsövű Rex-re. - Remélem, te is hasonlóképpen szolgálsz.
- Kamlo, aber felda a benzinára. - Genna csak tudni akarta, mit akart tőle a boszorkány.
- Türelem. - Salem megállt a folyosó végénél lévő ajtónál és a túloldalán lévő sötét helységbe tért be. Egy Grimm-el az oldalán jött ki és Genna ösztönszerűen felemelte a puskáját. - Arra semmi szükség nem lesz. - Salem csak megérintette Genna puskájának a csövét, amitől az leeresztette.
- Ame adáke? - Genna nem tudta hova tenni, hiszen ilyen Grimm-et még nem látott.
Négy lábon járt, egy kutyához hasonlóan négy lába volt, vastag, de rövid karmai, masszív felső teste, amiből több fehér, csontszerű tüske állt ki, vékonyabb, de karcsú alsó teste, a hátán még több csontszerű forma volt, de a feje volt a legérdekesebb. A szája nagy és széles, amiben sorakoztak a porotvaéles, de rövid, véreb fogak, hosszú orra volt és a Grimm maszkján egyáltalán nem voltak szemek. Vak volt, de nagyon is tudatában volt a környezetének.
- Az új társad ebben a munkában. - Felelt Salem, mire Genna csak értetlenül megrázta a fejét. - Vedd le a kesztyűd és add ide a kezed.
- Mi van?! - Genna vonakdott.
- Fontos, hogy felismerjen. - Válaszolt Salem, kissé türelmelten stílusban. - A kesztyűdet és a kezed.
Genna nem látta semmi értelmét, ahogy az ellenkezésnek sem, így eltávolította a jobb kesztyűjét, majd Salem a vékony kezeit az ő vastag és kemény kezébe csúsztatta, majd megszorította és valamilyen varázslatot áramoltatott belé.
Amikor elengedte, Genna egy nagy, fekete pöttyöt látott a tenyerén.
- Szokeresz... - Genna megijedt, de Salem a vállvértjére tette a kezét.
- Semmi baj. - Újra megfogta a kezét és a szem nélküli Grimm-hez tartotta, ami aztán szaglászni kezdte, majd megnyalta. - Amíg rajtad van a pecsét, a Véreb a bajtársának fog gondolni. - Felemelte a Lámpást, majd a Véreb orrához tartotta, hogy megszagolhassa, amin rajta volt Oscar szaga. - Tudni akarom, hogyan működik és ehhez szükségem van arra, aki megmutatja nekem, hogyan. Hozzátok el nekem. - Még volt egy kikötése Genna-hoz. - Élve és nem darabokban.
- Aszar kamolja, rajni. - Genna visszavette a kesztyűjét és a Véreb is agresszívan morgott.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.