Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Clover egykoron fényesen ragyogó, lóherés kitűzője, amire annyira büszke volt és minden bevetés előtt megdörzsölte, most megfakult és beborította a rászáradt vér, beszennyezve mind a kitűző tisztaságát, mind a jelentését.
Qrow, egy cellában ülve, még mindig sokkos állapotban szorongatta a kezében lévő kitűzőt, az egyetlen emléktárgyat, ami legjobb barátjából maradt, akivel alig ismerték pár hónapja egymást, de ezalatt a rövid idő alatt úgy tekintett rá, mint a testvérére.
Sokat gondolkodott, hogy tehetett-e volna valamit, de tudta jól a választ, magát próbálta hibáztatni, de Clover maga hozta a döntést, ami a vesztét okozta.
- Ez a te hibád. - Robyn haragtól terhes szavai ütötték meg a fülét, a homlokán egy sebtapasz volt a fejsérülése miatt. - Ennyit azért felfogsz, ugye? - Elkezdett fel-alá járkálni. - Én csak össze akartam hozni az embereket Mantle-ben. Hogy esélyük legyen egy jobb életre. - Megállt és egy pillanatra arra gondolt, hogy miért is kezdett el harcolni, majd megvetően a szomszédos cella lakójára meredt. - De te...
- Én?! - Jacques, akivel egy börtönbe zárták, sértődötten és ártatlanul a mellkasára tette a kezét. - Ugyanúgy áldozat vagyok. - Robyn legszívesebben köpött volna egyet a férfi álszent hazugságai hallatán. - Beismerem, hogy becsaptak és kihasználtak! És talán nem vagyok teljesen ártatlan, - Megvetően Qrow felé nézett. - legalább nem vagyok gyilkos!
Qrow nem reagált, még mindig csak a kezében lévő kitűzőt nézte. Robyn a férfi felé fordult, hogy alaposan szemügyre vegye. Qrow és Clover küzdelme alatt ki volt ugyan ütve, de amikor magához tért, azt látta, hogy egy Atlas-i mentő repülő ágyán van megbilincselve és a sérülését is ellátták.
Amit a Szuper csapat beszélgetéséből hallott, az alapján megtudta, hogy Qrow is fogságba esett és Clover meggyilkolásával vádolják.
Robyn nem ismerte olyan jól Qrow-t, de tudta jól, hogy a két férfi mennyire szereti és tiszteli egymást és látva Qrow sokkos és bánatos tekintetét, kizártnak tartotta, hogy maga végzett volna egy védtelen emberrel, aki a barátja lett volna.
- Ő nem ölt meg senkit sem. - Robyn átlátott Qrow durva természetén és tudta jól, hogy mennyire törődik a környezetében élőkkel, főleg a barátaival. Teljesen biztos volt az ártatlanságában. - És nem fogok itt ácsorogni, - Dühösen Jacques felé fordult. - hogy kioktasson egy bajszos s*ggfej, aki segített annak a bajszos s*ggfejnek tönkre tenni mindent! - Végül Watts-ra nézett, aki úgy tűnt, kényelembe helyezte magát a cellájában.
- Igen, nos... - Watts büszkén, de fáradtan fekve a cella padján, emelte fel a kezét. - Most már mind egy hajóban evezünk és mindannyian itt ragadtunk.
- Beszélj a magad nevében. - Jacques még mindig magabiztos és önelégült volt. - Nekem megvannak az embereim. Biztos vagyok benne, hogy Whitley már tájékoztatta az ügyvéd csapatomat, akik kivisznek engem innen, mielőtt annyit mondhatnátok, hogy...
- POFA BE! - Robyn-nak elege lett Jacques szánalmas ömlengéséből és teljes erejéből a cella energia pajzsába ütött, amitől Jacques elhallgatott.
Rögtön ezútán egy zúgást hallottak, ami a cellasor bejáratának a nyílását jelezte. Qrow gyorsan eltette a kitűzőt, nehogy elvegyék tőle, majd a többiekhez hasonlóan, az ajtón belépő három fegyveres katonára nézett, akik kinyitották Watts celláját.
- Ugye tudjátok, hogy elkaptatok és egyáltalán nem ellenálltam? - Watts felült a padról és kicsit aggódva nézett szét a fegyveres katonákon, akiknek a vezére egy puskatus veréssel az arcába honorálta a beszólást.
A másik két katona megragadta és kiráncigálta a börtönből, otthagyva a másik három foglyot.
- Utálom, hogy semmit sem tudok tenni. - Robyn kénytelen volt rájönni, hogy semmit sem tehet a cellában. Úgy érezte magát, mint egy kalitkába zárt madár és elvesztve a reményt, leült a padjára.
- Még tehetünk valamit. - Qrow ökölbe zárta a kezeit, a szívét elöntötte a harag, ahogy felemelte a fejét. - Megölhetjük azt a rohadékot, aki bezárt minket.
- Megmondtam, - Tette hozzá Jacques. - az egész Ironwood hibája.
- Még most sem hallunk Ironwood tábornok felől és Mantle polgárai rémültek és zavarodottak a katonaság hirtelen visszavonulása miatt, - A híradó Atlas szerte még működött és egy riporter Mantle-ben épp interjút készített az utcákon a Kráter felé menetelő civilek között. - különösen, ha figyelembe vesszük a királyságot körülvevő masszív Grimm hordát. Még sosem láttam ehhez hasonlót. Valóban világvége érzetet ad. De az Atlas Eye elkötelezett, hogy tájékoztassa a közönséget, amíg a halál... - Hirtelen, Joanna kivette a mikrofont a riporter kezéből. - Hé, várjon... - Reménytelenül próbálta visszaszerezni, mire Joanna csak fenyegetően a földbe szúrta a harci botját.
- Mantle polgárai! - Ő vette át a szót. - Ironwood tábornok magatokra hagyott, de mi nem! Ha halljátok ezt, gyűjtsetek össze annyi élelmiszert és felszerelést, ami segít melegen tartani titeket és induljatok a Mantle Kráter felé. A Grimm-ek hamarosan visszatérnek a városba, napnyugtára itt lesznek, de ki tudunk tartani, ha összegyűlünk. Ha pedig nem... nos... láttátok, hogy mi vár ránk odakint a viharban. Ideje megmutatni, mire vagy képes, Mantle.
Visszaadta a mikrofont a riporternek, majd folytatta az evakuálást.
A Mantle-t védő csapat, Yang, Jaune, Ren, Oscar, Roman és Neo, több Grimm és robot kiiktatása után, sikeresen eljutottak Pietro gyógyszertárához és a raktárban, ahova a doki irányította őket, valami elképesztő dolgot fedeztek fel.
- Cuki! - Roman csak elmosolyodott.
- A többiek csak bánhatják, hogy kimaradnak a jóból. - Yang szeme is felcsillant, akárcsak Neo-nak.
Négy csúcskategóriás suhanó motor volt, amit Pietro meglepetésnek szánt a csapatnak, de most feltétlenül nagy hasznát vették a város védelmében. Yang és Oscar elfoglaltak egyet, Ren és Roman a másodikat, Neo és Jaune pedig egyet-egyet.
Nem is vártak sokat, hogy kipróbálják az új lebegő motorjaikat, amikkel végig cirkáltak Mantle utcáin.
Yang élvezte a legjobban, hosszú ideje eszébe sem jutott a motorja, Bumblebee, amit még Argus-ban hagyott, Jaune nővérénél, de most döbbent rá, hogy mennyire hiányzott neki a száguldás. Eszébe jutott, amikor megkapta Bumblebee-t a 18-ik születésnapjára, miután felvették Beacon-be.
Hosszú órákat töltött azon a motoron, azzal járta a környező falvak útjait, volt, hogy az erdőben is barangolt vele, majd Beacon utcáin is hűséges társa maradt, miközben Roman és a Fehér Agyar nyomában nyomoztak, majd Mistral-on is átsegítette, hogy megtalálja az anyját, Raven-t, aki eljuttatta Ruby-hoz.
Egészen Argus-ig vitte az öreg barátja, akit nem hozhatott Atlas-ba, ezért kénytelen volt Jaune nővére családjánál hagynia. Egy napon talán visszatér hozzá.
Most élvezte ezt a légsiklót, amivel újra száguldozhatott és amikor meglátott egy feldőlt kocsit, amit rámpaként használhatott, nem is hezitált.
- Yang! - Oscar, aki már megbánta, hogy a sebességmániás szőkéhez ült, rémülten könyörgött a lánynak, hogy vegyen vissza. - Yang ne!
Yang meg sem hallotta a fiú kiabálását, csak ugratott egyet a feldőlt kocsin, oldalra fordult, majd lőtt egyet Ember Celica-val, hogy teljesen megpördüljenek, mielőtt földet értek volna.
Jaune-t lenyűgözte a mutatvány, de emiatt figyelmetlen lett, ráhajtott egy kátyúra, amitől majdnem leesett.
- Amúgy, - Ren kíváncsian nézett hátra Roman-hez. - te miért Neo-val utazol?
- Csak ezért. - Roman az előttük haladó Neo-ra mutatott, aki Yang mutatványán felbátorodva, egy tönkrement Paladin-t célzott meg.
Neo a Paladin karját, majd a fejét használta rámpaként, ahonnan magasabbra ugrajtott, mint Yang az előbb és amikor már elég magasan volt, kinyitotta Hush-t, majd hátrahúzta a gépet, amitől a motorral együtt egy hátra szaltót produkált a levegőben, mielőtt Yang mellett ért földet.
- Király voltál! - Yang az öklét ajánlotta az alacsony lánynak, aki viszonozta a gesztust.
- Szeretem Neo-t, - Folytatta Roman. - de azt nem, ahogy vezet.
A csapat folytatta az útját, Grimm-eket és robotokat irtott, köztük a megfigyelő rendszer kameráit is és annyi civilt szedtek össze, amennyit csak tudtak, hogy biztonságba irányítsák és kísérjék őket.
Roman-nek és Jaune-nak nagyon jól ment, hiszen őket ismerték a városban. Jaune, aki a gyermekeiket kísérte az iskolába és Roman-t, aki sokat segített a Boldog Vadásznőknek.
- Csak azt vigyék, amire feltétlenül szükséges. - Emlékeztetett mindenkit Jaune.
- Tudják, élelem, ruhák és Dust-ok. - Roman egyértelművé is tette. - És persze, önvédelmi fegyvert, ha van.
- A hólapát annak számít? - Az egyik anyuka, akinek Jaune kísérte a gyerekét, kérdezte.
- Amíg tudja használni, azt hiszem, igen. - Válaszolt Jaune.
- Csak induljanak, minél előbb a Mantle Kráterbe. - Utasította őket Yang.
- A Kráterbe? - A nő zavartan rázta a fejét. - Egész biztos, hogy itt biztonságos.
- Teljes mértékben, asszonyom. - Biztosította Yang, mire civilek rémült hada rohant feléjük az utcán, akik Grimm-ek elől menekültek.
Jaune nem hezitált, egy kis, kerek fémkorongon megnyomott egy gombot, majd eldobta a Grimm-ek felé.
- Vigyázat!
A korong, amint feltöltött és a Grimm-ek is a megfelelő helyen voltak, egy erőtér jelent meg előttük, amin nem tudtak áttörni, majd Ren ugrott rájuk, hogy egyetlen csapással kivégezze őket. Amint a korong kikapcsolta az erőteret, Ren visszarúgta Jaune-nak.
- Sokkal menőbb, mint a sikló. - Jaune eltette a korongot.
- Máris ilyen mélyen benyomultak a Grimm-ek? - Oscar-t aggasztotta az a két Grimm.
- Nem hiszem, - Yang-et annyira még nem. - szerintem, ezek még tegnapról maradtak itt. Akkor is... - Aggódott, hogy az emberek félelme miatt egyre több Grimm fog megjelenni. - Ren! - A távolból odakiabált a fiúnak. - Ha Jaune felerősíti az aurád, el tudnál fedni mindenkit?!
- Megpróbálhatjuk, - Ren benne volt. - de hosszú az út Mantle-n keresztül!
Sajnos, nem csak felnőttek voltak, hanem gyerekek is, akik nem értették a helyzetet, miért kellett elhagyniuk az otthonaikat, miért nem segít Atlas és miért támadnak rájuk ilyen hirtelen a Grimm-ek. Ők voltak a legnagyobb félelem forrásai.
- Ne aggódjanak! - Jaune megpróbált bátorságot önteni az emberekbe. - Ez egy jó ötlet! Grimm mentes utat biztosítunk önöknek, egészen a Kráterig!
- Tényleg egy helyen kell osztoznunk azokkal az állatokkal a nyomornegyedben? - Egy mogorva öregasszony előlépett a tömegből, aki egyértelműen nem kedvelte a faunus-okat. - Odafent Atlas-ban sokkal nagyobb biztonságban érezném magam.
Mielőtt Yang beolvashatott volna az öregasszonynak, Roman leállította.
- Jó, majd küldjön képeslapot, ha valahogy feljut oda. - Felelt Roman. - A Kráter az egyetlen biztonságos hely, ahol életben maradhatnak, ne panaszkodjanak rá, hogy kivel és hol. Vagy jönnek és életben maradhatnak vagy itt maradnak és meghalnak.
- A fentiek úgy döntöttek, hogy maguk nem érik meg a fáradtságot. - Yang hozzá tette. - A faunus-ok ezzel szemben, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítség magukat. Függetlenül attól, hogy ki érdemli meg.
- Akkor... - A hólapátos nő kínosan felszólalt. - én most össze pakolom a cuccainkat.
Fél órán belül a civilek össze pakolták a legfontosabb holmijaikat, az ingóságaik többségét és az otthonaikat hátra hagyva elindultak, miután Ren, Jaune erősítése után a Semblance-ével elrejtett mindenkit a Grimm-ek szeme elől.
Lassan kellett haladniuk, mert öregek és gyerekek is voltak közöttük, ráadásul, Ren-nek minden erejével koncentrálnia kellett, nehogy megtörjön az álca.
- Nem akarok a nyomornegyedbe menni. - Hiába Ren álcája, az emberek többsége továbbra is félt és felháborodott maradt.
- Anya!
- Ironwood tábornok azt mondta, hogy Atlas-ba mehetünk.
- Rossz példát mutatsz.
Roman, aki időközben átült Neo-hoz, bízva, hogy amíg a civileket kísérik, nem fog újabb őrült mutatványt produkálni.
- Hé, Neo, hogy bírod? - Roman örült, hogy végre, van egy kis idejük kettesben lenni. Neo csak mérgesen nézett vissza Roman-re. - Mi a baj? Nem tetszik a motor? - Neo az egyik kezével elengedte a kormányt és jelelt. - Hogyhogy miért? Ha a város elesik, mi is meghalunk. - Neo haragosan összehúzta a szemeit és újra jelelt. - Mármint Piroskáéknak? Nézd, amit a tábornok csinált, azt senki sem láthatta előre és félek, már késő visszatérni Salem-hez.
- Igen, - Roman még mindig a barátnőjével vitázott. - de azt ugye te is tudod, hogy Salem nem uralni akarja a világot, hanem elpusztítani azt. Ha túl is élnénk mindent, amivel megbízna, akkor sem lenne garantált a túlélésünk. - Neo egy kicsit megenyhült, de még mindig nem volt biztos, hogy Roman a megfelelő döntést hozta, ezért újra jelelt. - Hova és hogyan? Kizárt, hogy tudnánk repülőt szerezni, ezenkívül, Salem Grimm seregén sem jutnánk át, plusz, Solitas élhetetlenül hideg éghajlata megpecsételné a sorsunkat. - Neo végül kifogyott az érvekből, majd még egyet jelelt. - Igen, hiszek benne. Amióta velük utaztam volt szerencsém megismerni őket és biztos vagyok benne, hogy ők az egyetlenek, akik képesek megállítani Salem-et. - Neo lehajtotta a fejét, megragadta a motor kormányát a másik kezével és előre nézett. - Nem lesz semmi baj, - Roman átölelte hátulról a lányt, aki kellemesen mosolyogva nézett hátra. - minket biztos nem kapnak el.
Neo-t ez az egy dolog nyugtatta a jelenlegi helyzetben. Senki sem fogja elkapni őket.
Oscar, aki magányosan, a csoport mögött utazott, ügyelve, nehogy bárki is lemaradjon. Még mindig nem tudta hova tenni, hogy az útitársa visszatért.
- Nem kéne ilyen nehézkesen mennie az együttműködésnek. - Oscar végignézett a dühös, felháborodott tömegen, akiknek a többsége sértődött volt, amiért ilyen hirtelen kellett elhagyniuk az otthonaikat és a nyomornegyedbe menniük.
"És mégis,", Ozpin válaszolt, "ez olyasvalami, ami egyre inkább kezd aggasztóvá válni."
- Tudod, - Oscar csendben beszélt, nem akarta, hogy bárki is őrültnek higgye, hogy magában beszél. - most igazán nincs szükségem a kommentjeidre.
"Minden jogotok megvan rá, hogy dühösek legyetek, különösen neked, Oscar. Sajnálom, hogy elhagytalak."
- Nem azért vagyok dühös, amiért elmentél, - Oscar-nak még mindig nem tetszett a tudat, hogy egy másik emberrel kell osztoznia az elméjén. - hanem azért, mert visszajöttél. Végre kezdtem önmagam lenni. Nem ugyanaz, aki ezelőtt voltam, hanem az, akivé mindig is válni akartam. Úgy éreztem, hogy végre a csapat tagja vagyok.
"Megértem. De mégha nem is tűnt úgy, hogy veled vagyok, sosem tűntem el igazán. Lassan irányításod alá kerül a megmaradt varázserőm, felidézve a legrégebbi emlékeimet.", Ahogy Ozpin magyarázott, Oscar elő vette a botját, ami mindig is megnyugvással töltötte el, "Ami azt jelenti, hogy egyre közeledik a lelkeink eggyé válása."
- De... - Hiába a bot, még ez sem tudta teljesen megnyugtatni Oscar-t az elkerülhetetlennek tűnő sorsa miatt. - ezt nem akarom.
"Én sem. De meg kell találnunk a módját, hogy együttműködjünk és nem csak kettőnknek, hanem mindannyiunknak."
A tömegre intézet érzés álcázó kezdett egy kicsit meginogni.
- Hé, jól vagy? - Jaune aggódva nézett a vállát fogó Ren-re.
- Csak koncentrálnom kell. - Ren csukott szemmel koncetrált.
- Menni fog, Ren. - Jaune próbálta bíztatni. - Mindjárt ott vagyunk a Kráter...
- Nem kell beszélgetés! - Ennyivel csendre intette. - Csak koncentrálnom kell!
- Oké.
A besurranó csapat, Ruby, Penny, Weiss, Blake, Penny, Nora, Lance és May Mantle gyárnegyede felé vették az irányt, hogy feljussanak Atlas-ba, de közben elkerülhetetlen volt, hogy ne találkozzanak a seregnyi menekülttel, akiknek el kellett hagynia az otthonát.
- Jól van, gyertek. - May mutatta az utat, az egyik épület kerítésén keresztül.
- Kösz, még egyszer, hogy eljöttél. - Nora hálás volt May-nek.
- Szóra sem érdemes, - Legyintett May. - amint Robyn és Roman tudomást szereztek az Amity Toronyról, be nem állt a szájuk róla. Akárhol is van Robyn, biztos, hogy azt akarná, hogy mindent megtegyünk, hogy beindítsuk, hogy a világ újra kommunikálni tudjon. - Amint mindenki átlépte a kerítés kapuját, becsukta maguk mögött. - Egyébként is, Fiona majd segít helyettem a barátaitokon.
- Igen. - Nora ebben a pillanatban Ren-re gondolt, akivel nemrégiben lettek egy pár.
- Biztos vagy benne, hogy ez biztonságos? - Ruby kicsit aggódott, amikor egyre közelebb kerültek az épület bejárata felé.
Az épület belsejében egy nagy csarnok volt, mindenféle konténerekkel, csövekkel, amik Atlas-ba vezettek és több terminál is volt, amivel irányították őket. Ezek a robotok másmilyenek voltak, mint amit a hadsereg használt. Régebbi modellek voltak és nem támadták meg a Vadászokat.
- A Hócipő Szállító az SDV leányvállalata, - Magyarázta Weiss. - ami azt jelenti, hogy az ittlévő robotok a Vállalatnak adnak jelentést és nem a tábornoknak. - Végignéztek a csöveken, amikbe a robotok csomagokat pakoltak és a terminálok segítségével felküldték őket a városba és nagyjából meg volt, hogy Weiss mit is akar elérni. - A pneumatikus csövek lehetővé teszik a kifinomult Dust szállítást a Kráterből egyenesen Atlas-ba. Csak meg kell találnunk azt, amelyik a katonai bázisba megy.
- Van olyan épület Atlas-ban, ami nem áll a családod tulajdonában? - Blake csak nevetett, amikor megtudta, mennyi mindent birtokol Weiss családja.
- Ez... - Weiss kissé zavarba jött. - most nem lényeges.
- Én megértem, - May csak vállat vont. - az én családomat is csak a pénz és a hírnév érdekelte.
- Tényleg? - Lance meglepőnek találta, hogy May, aki minden erejével az alsóváros lakosain próbált segíteni, valójában egy gazdag Atlas-i családból származik.
- Melyik család? - Weiss is csatlakozott.
- A Marigold család. - Forgatta a szemét May. - Esküszöm, ha végig kellene ülnöm még egy puccos vacsorát vagy kibírnom még egy ünnepséget, miközben egy szűk estélyit és magas sarkú cipőt kell viselnem, leszúrnám magam egy törött borosüveggel! - Ahogy a régi életére gondolt, csak idegesség és bosszúság jutott az eszébe. - Meghalnék, méghozzá lassan és kínkeservesen!
- Hű... - Blake egy kicsit aggódott a lány kirohanása miatt.
- Emlékeztetsz egy barátomra, aki mindig is csendes volt, de a kirohanásai mindig ijesztőek voltak. - Lance, ahogy elnézte May-t, rájött, hogy mennyire hasonlít Mandy-re, mindketten csendesek, de gyakran közlik a véleményüket szarkasztikusan és képtelenség megmondani, mikor beszélnek komolyan és mikor viccelődnek.
Amíg a többiek beszéltek, addig Penny az egyik csőhöz ment, aminek a terminálja egyértelművé tette, hogy az akadémiára vinné.
- Hé. - Ruby volt az, aki mellé állt.
- Nem szeretem, amikor a barátok veszekednek. - Penny szomorúan nézett a terminálra és nem tudta, mit tegyen.
- Tudom. - Ruby sóhajtott. - Yang és én talán nem egészen értünk egyet, hogy hogyan mentsük meg Mantle-t...
- Nem. - Penny félbeszakította. - Winter-re gondoltam és a tábornokra. A barátaink voltak. De utána a Szuper csapat megtámadott titeket és a tábornok azt mondta, hogy emberek fognak meghalni. - Megfordult és tördelni kezdte az ujjait idegességében. - Miattam.
- Az egy hazugság volt! - Ruby maga felé fordította a lányt. - És csak azért mondta, hogy manipuláljon!
- Mantle Védelmezője voltam, - Penny egy rövid hallgatás után megszólalt. - de most már sokkal több vagyok annál. És azt kívánom, bár ne lennék az.
- De... - Ruby megfogta Penny kezeit. - attól még önmagad vagy, Penny. Azzal, hogy a Tél Hajadonná váltál, megmentetted Mantle-t.
- Köszönöm, Ruby. - Penny hálás volt a barátja szavaiért és öleléséért. Eddig nem volt benne biztos, hogy megérdemelten kapta meg azt az erőt, amit eredetileg Winter-nek szántak, de már rájött, hogyha minden úgy ment volna, ahogy a tábornok eltervezte, akkor Atlas már az atmoszférában lenne és Mantle teljes mértékben magára maradt volna, minden esély nélkül, hogy megvédjék magukat.
- Megtaláltam! - Szólt Weiss, Nora-val az oldalán az egyik cső mellett.
- Akkor, - Blake volt az, aki kimondta a fájó igazságot. - innen már nincs visszaút?
- A titkos fegyverünkkel, - May Penny-re nézett, majd láthatatlanná vált. - és a Semblance-emmel nem is lehetnétek jobb kezekben.
- Akkor, - Nora kíváncsian Weiss-ra nézett. - hogyan működik ez az izé?
- Egyszerűnek kell lennie. - Weiss megközelítette és beült a csőbe. - Ha befekszel a csőbe és megnyomod az indítás... Árgh! - Nora nem várt, megnyomta és Weiss-t felküldte a csövön keresztül a bázisra.
Nora izgatott volt és ő feküdt be következőnek a csőbe.
A Kráterbe egyre több és több menekült érkezett, a túlélés reményében, azonban a nyomornegyedben élő faunus-ok és a Mantle-ben élő emberek között egyre gyakoribbak lettek az összetűzések.
- Nem, Crimson, - Fiona, Robyn és Roman távollétében, átvette az irányítást, nem csak a Boldog Vadásznők között, de még az egész város irányítása is az ő vállátt nyomta. - rád és a csapatodra a 11-es szektorban van szükség. - Órák óta Mantle térképe felett görnyedt és megállás nélkül osztotta a parancsokat és az utasításokat és már majd megfulladt a sok kárjelentésben és segélykérésben. - A rendőrség segít kiüríteni a kórházat, de erősítés kell nekik. - A mai napon először tehette le a Scroll-ját, anélkül, hogy ne robbant volna fel a sok hívástól és az egész teste hálás volt, hogy végre, leülhetett.
- Jól csinálod, Fi. - Joanna, miközben egy adag tűz Dust-al fűtött, büszkén nézett a bárány faunus lányra, aki tökéletesen megállta a helyét vezérként. - Robyn büszke lenne rád.
- Úgy érzem, neked kéne ezt csinálni, - Fiona eltüntette a térképet a Semblance-ével. - főleg a nagy szereplésed után a hírekben.
- Hogy máshogy kellett volna tudatni az emberekkel, hogy mi történik? - Joanna nevetve tette le a maradék tűz Dust-ot az asztalra. - Amúgy is, - Kinézett a sátorból az egyre csak gyülekező menekültekre, akik hoznak magukkal élelmet és Dust-ot. - úgy fest, kezd működni. - Fiona-val együtt kimentek a sátorból, az újonnan érkezettek közé. - Honnan jött ez a csoport?
- Ez a 7-es szektor lenne. - Yang és a többiek büszkén tértek vissza.
- Már ki is ürítettétek a 7-es szekort?! - Fiona-t meglepte, de örömmel töltötte el a hír. - Ez nagyszerű! Őszintén, nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog-e a csapattársaitok nélkül. Roman biztos sokat segített. - Habár Fiona-nak nem állt szándékában megsérteni Yang-et és a fiúkat, Yang eléggé magára vette.
- Ahogy azt látod, - Vetette oda Yang, sértődötten. - remekül megoldjuk, akár Roman nélkül is.
- Most mi bajod van? - Fiona nem értette Yang kifakadását.
- Hova külditek őket? - Oscar, hogy elejét vegye egy vitának, inkább témát váltott.
Fiona és Joanna össze néztek és Fiona elkezdte.
- Azon vagyunk, hogy a legtöbbjük házakban vagy más búvóhelyekben húzhassa meg magát. - Szétnézett a nyomornegyedben, ahol a régi, szakadt házak már dugig voltak és más, rögtönzött helyeket húztak fel, de azok is már a zsúfolás határán voltak. - A közösség nagyobb része még a régi, kimerült bánya aknákat próbálja élhető állapotúvá alakítani, de...
- Sok embert kell melegen tartanunk és etetnünk. - Fejezte be Joanna, ahogy az emberek Dust konténereket és élelemmel teli csomagokat szállítottak. - Szerencsére, az SDV finomítók és a boltok fosztogatása a legjobb Dust és élelem forrás. - Dühösen felnézett Atlas-ra. - Szerencsére, senkit sem tartóztatnak le az apokalipszis alatt. De a tény, hogy a Grimm-ek csak köröznek körülöttünk, nem túl jó érzés. - A tény, hogy az óriás Grimm bálna had még nem támadott csak aggodalommal töltötte el őt és a többieket is. - Mire várnak?
- Fi! - Az öreg, vakondkezű öreg, aki segítette Oscar-t, gyorsan rohant hozzájuk. - Már megint egy verekedés van kitörőben!
- B*sszus! - Fiona fáradtan sóhajtott. - Köszi, bácsikám. - Már a számát se tudja, hány alkalommal kellett elejét venni a nyomornegyed faunus-ai és a Mantle-i emberek közötti csetepatéinak. Az emberek, akik lenézték a faunus-okat, úgy érezték, joggal követelnek lakhelyet és élelmet tőlük, míg a faunus-ok csak betolakodónak látják az embereket, akik eddig lenézték őket, erre ide jöttek védelem reményében. - Intézzük.
- Majd én intézem. - Joanna látta, hogy Fiona már mennyire kimerült, inkább levett némi terhet a válláról. - Neked így is elég aggódni valód van.
- Fiona, - A füles, Fiona fülében megszólalt. - itt Crimson. Kelet felől kiszúrtunk egy nagyobb csoport Grimm-et. - Fiona a Semblance-ével elővette a térképet. - Nem tudjuk egyszerre visszaverni őket és a civileket is megvédeni.
- Oh, hogy az a jó... - Fiona már majd belebolondul, hogy egy perc nyugta sincs anélkül, hogy valaki ne jelentene rossz hírt vagy vészhelyzetet.
- Keletet mondott? - Yang és a csapat készen állt egy újabb küldetésre.
Mindannyian motorra szálltak és már úton is voltak kelet felé, ahol több kisebb Grimm levadászása után, két Razorwing maradt a végére, amik a fő probléma okozói.
Yang, Oscar, Jaune és Ren az egyiket vették célba. Egyértelműen, Yang volt a csali, akit a Razorwing üldözőbe vett a levegőből. Végigsuhant Mantle üres utcáin, elcsalva a civilektől a Grimm-et, miközben a fiúk előkészítik a csapdát.
- Mehet?! - Oscar egy gránátot tartott a kezében, miközben Ren motorján utazott.
- Most! - Jelzett Yang, aki lőtt néhányat Ember Celica-val.
Yang teljes gázt adott, átment egy híd alatt ment át, a Grimm követte, a testével széttörve a hidat és nem láthatta, hogy Oscar és Ren megjelentek, Oscar felé dobta a gránátot, amiben gravitációs Dust volt és hozzávágta a Grimm-et a híd megmaradt részéhez. Amint feleszmélt, nem volt ideje reagálni Jaune ellen, aki automatikus irányításra kapcsolta a motorját, miközben felállt, a pajzsát, miközben bekapcsolta rajta az energia pajzsot, előre szegezte és teljes gázzal hajtott felé. Egy ugrajtás kíséretében, egyetlen, erős vágással lecsapta a fejét, amitől a Grimm teste párologni kezdett, majd rövid időn belül, el is tűnt.
Jaune ezután majdnem elvesztette az egyensúlyát és gyorsan visszaült a motorra.
Roman és Neo ketten is elegek voltak, hogy a másik Razorwing-et elintézzék. Ezúttal Roman vezette a motort és úgy keltette fel a Grimm figyelmét, hogy rá lőtt Melodic Cludgel-el, majd gyorsan gázt adott, hogy a megfelelő helyre csalja a bestiát.
Neo egy tetőn várt Roman-re, nyomában a szörnnyel, majd leugrott, egyenesen a Grimm hátára, majd Hush pengéjét bekapcsolta és több vágást ejtett rajta, miközben kecsesen és kimérten lépdelt a hátán.
A Grimm, hogy lerázza a kéretlen utasát, fejjel lefelé fordult a levegőben, majd Neo leesett, de nem ijedt meg, mert kinyitotta Hush-t, amitől lassan ejtőernyőzni kezdett a levegőben. A Grimm látva, hogy a lány védtelen, megindult felé, de egy tűzgolyó telibe találta, amit Roman lőtt, aki visszafordult a motorral.
Neo összecsukta Hush-t és a motorra esett, Roman mögé.
- Nem gondoltam, hogy ma még egy zuhanó angyalt is elkapok. - Viccelődött Roman, miközben Neo csak játékosan megforgatta a szemeit.
Roman pontosan tudta, hova csalogassa a Grimm-et, amit az eddigi támadások már kellően felbőszítettek. Egy parkolóházat vett célba, ahol az áramellátás megszüntetése miatt sötét volt, de még a Razorwing képtelen volt repülni és ennek ellenére, mégis követte a duót.
Roman tudta, hogy a Grimm-ek, amennyire hajtja őket az emberek negatív érzelmei, addig ők sem mentesek alóluk. A Grimm eléggé dühös volt, hogy elfelejtsen gondolkodni és fel sem tűnt, hogy egy olyan helyre csalogatták, ahol rendkívül nagy hátrányban van.
A Grimm mindenképpen el akarta kapni Roman-t és Neo-t, akik ott álltak előtte, Neo Hush-on támaszkodott és Roman csak integetett felé. Tovább ment, alig pár lépésre voltak tőle, de a két bűnöző nem mozdult, Neo fenn tartotta a gúnyos mosolyát és Roman még mindig integetett.
Végre, elérte őket és a szárnyával lefejezte Neo-t, Roman-nek pedig leharapta a fejét, de mindketten szilánkokra törtek, mintha csak üvegből lettek volna.
A Grimm zavartan szét nézett és jobb oldalról Roman lőtt rá egy tűzgolyót Melodic Cludgel-el, majd, mielőtt bármit is tehetett volna, Neo a sötétségből ugrott elő és bevitt egy vágást Hush-al.
Mielőtt a Grimm ellentámadást intézhetett volna, Neo felugrott a hátára, levágta a két szárnyát, majd Roman egy tűzgolyóval lerobbantotta a lény fejét és mielőtt annak a megmaradt teste elpárolgott volna, Neo egy hátra szaltó kíséretében leugrott, de nem nyitotta ki Hush-t, mert teljes mértékben biztos volt, hogy Roman elkapja.
Így is történt, Roman a két hónalja alatt kapta el és tartotta a levegőben a barátnőjét, aki édesen és büszkén mosolygott rá, majd ő is nevetett.
- Ha lenne közönség, most tombolna. - Kacagott Roman, majd letette Neo-t.
Felszálltak a motorra, ezúttal Neo vezetett és elhagyták a parkolóházat, ahol a csapat többi tagja várta őket.
- Sikerült? - Kérdezte Yang.
- Látnotok kellett volna. - Roman büszkén megpaskolta Neo vállát.
- Oké, Fiona. - Yang bekapcsolta a rádióját. - Egy gonddal kevesebb.
- Jó, mert nyugatról még több Grimm-ről kaptunk jelentést. - Fiona ezzel az egy mondattal letörte a csapat újonnan szerzett lelkesedését. - Az ottani Vadászoknak nagyon kéne a segítség.
- Soha egy nyugott perc. - Roman megrázta a fejét és Neo is idegesnek tűnt.
- Oké, - Válaszolt Yang. - úton vagyunk.
- A sok negativitás. - Oscar tudta, mi okozza a Grimm-ek egyre gyakoribb megjelenését. - Salem fő erői nem mozdulnak, de elég ahhoz, hogy a leszakadókat ide csalja.
- Srácok, - Ren fáradtan nézett az utca végére. - még nincs vége.
Egy kisebb csapat Sabyr Grimm tartott feléjük.
- Jól van. - Yang egy sóhajtás kíséretében, gyújtást adott a motorjára. - Gyorsan rendezzük le és...
Hirtelen, a Sabyr-ok megálltak, oldalra néztek és rémülten elfutottak.
- Mi... - Ren-t aggasztotta, ami történt. - volt ez?
- Elfutottak? - Jaune sem értette. - Ilyet még sosem csináltak.
- Aggódnunk kéne? - Roman, amennyire próbált pozitív maradni, a belső riasztója jelzett, hogy baj készül.
- Mi elől menekülnek? - Oscar sem értette.
Rögtön ezután, egy Grimm ugrott le az egyik tetőről és a szájával elkapta Oscar-t a karjánál és cipálni kezdte, akkora erővel, hogy képes volt felemelni és a földhöz vágni.
- Oscar! - Ren riadtan vette tudomásul, hogy a fiú bajban van.
A Véreb újra megtámadta Oscar-t és átgázolt rajta, aki kétségbeesetten próbálta rúgni a lábaival, de hiába, az túl masszív volt és csak annyit ért el vele, hogy ráharapott a lábára, felemelte és újra a földhöz vágta. Egy zöld villanás és Oscar aurája kifogyott és elájult, majd a Véreb diadalittasan üvöltött.
- Mi a f... Roman, Neo és a többiek alig hittek a szemüknek, amikor a Véreb átalakult, a kutyaszerű mellső lábai megnyúltak, emberszerűvé váltak, majd a hátsó, két lábára állt, mint egy ember. A jobb kezével felemelte az eszméletlen Oscar-t.
- Oscar! - Yang nem gondolkodott és a fiút segítségére sietett, de a lény maga elé tartotta Oscar-t, mint egy pajzsot, ezért Yang nem mert támadni, ami miatt a Véreb kapta el és vágta a falhoz.
Ren tüzet nyitott rá és a géppisztolya pengéit bele lőtte a szörny mellkasába, majd a drótok segítségével felé lendült, de a Véreb könnyűszerrel félre ütötte.
Jaune elővette a kardját és arra készült, hogy a motorral neki menjen és levágja a rémet, de az ismét maga elé tartotta Oscar-t.
- Várj! - Yang leállította. - Oscar-t használja pajzsnak!
- De a Grimm-ek nem ilyen okosak! - Jaune és a többiek is alig hittek a szemüknek.
Ren felállt, felvette a géppisztolyait és célra tartotta, de ezúttal a Véreb most felé tartotta a fiút, ami miatt nem lőhetett.
- Mutasd azt a rusnya pofád! - Kiabált rá Roman és rászegezte Melodic Cludgel-t, de emiatt a Grimm felé tartotta Oscar-t.
- Miért pont őt használja?! - Roman tudta, hogy Oscar a csapat leggyengébb tagja, bármelyiküket elkaphatta volna ez a Grimm, de mégis Oscar-t akarta. - Kell neki valamire. - Roman közelebb lépett a szörnyhöz.
- Mit akarsz ezzel... - Yang aggódott, hogy Roman nem eresztette le a fegyverét.
Bumm
Meg sem várta, amíg befejezi és Roman egy tűzgolyót lőtt, Oscar-ra.
- OSCAR! - Mindenki megdermedt a félelmében, de az mégjobban meglepett mindenkit, amikor a Véreb hátrahúzta Oscar-t és a testével védte meg, majd Neo az oldalába került és beleszúrta Hush-t, de az gyorsan reagált és vissza támadott, de Neo a Semblance-ével elkerülte a csapást.
- Ahogy sejtettem. - Roman rájött egy nagyon fontos dologra. - Kell neki valamire és nem meri megkockáztatni, hogy meghaljon.
- Honnan tudtad, hogy meg fogja védeni? - Yang kíváncsian nézett Roman-re.
- Nem tudtam, - Roman újra töltötte Melodic Cludgel-t. - ez inkább szerencsejáték volt.
- Elment az eszed?! - Jaune rákiabált.
- Jaj, menj, már, ti hányszor csináltatok már ilyet?! - Roman csak legyintett és újra célra tartotta a fegyverét, megjelent mellette Neo és ő is lényre szegezte Hush-t.
- Add vissza! - Ren rákiabált a Grimm-re.
A Grimm egy darabig morgott, a szem nélküli arcát Ren felé fordította és kinyitotta a száját.
- Nem. - Mindenki meglepetésére, a Grimm válaszolt, de mély, sötét és félelmetes hangja volt.
- Ez most... - Jaune-t és a többieket jobban megrémisztette a Grimm hangja, mint az ereje vagy a kinézete.
A Véreb megfordult, lassan lépdelt az utcán, majd négykézlábra ereszkedett és és a hátából valami, mintha megpróbált volna kitörni. Mindenki csendben és sokkos állapotban bámulta a különös, eddig még nem látott rémet, ahogy kiszakadt a háta és fekete Grimm folyadék fröccsent mindenfelé, miközben szárnyai nőttek. Két hatalmas szárnya lett, aminek a belseje fakó vörösen világított és még csöpögött róla a fekete Grimm folyadék.
A szörny a szájába vette Oscar-t és futni, majd repülni kezdett vele.
- Srácok, mi a helyzet? - A sokkból Fiona hangja rázta fel őket a rádión keresztül. - Kezd gyengülni a nyugati oldal.
- Mi legyen?! - Kérdezte Ren.
- Srácok, mi a helyzet?! - Fiona kezdett aggódni.
Nem törődtek sem Fiona-val, sem azzal, ami történhetett, csak motorra szálltak és a Véreb után indultak.
- Vészhelyzet történt! - Jelentette Yang. - Nem tudunk odamenni!
- Mi? Miféle vészhelyzet? - Fiona aggódott.
- Nem hinnéd el, ha elmondanám. - Yang ebben az egyben biztos volt.
- Ilyet se látni mindennap. - Roman és a többiek is aggódva néztek a repülő Véreb felé, akinek a nyomába szegődtek.
Sajnos, arról nem volt fogalmuk, hogy valaki más már az ő nyomukban is volt.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.