Halo, elérkezett a következő rész ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Cinder már a számát sem tudja, hányszor kellett elviselnie a vereség keserű ízét, hiszen már sokadik alkalommal vesztette el a küzdelmet egy Hajadon erejéért. Az utolsó lövést, amit Penny-től elszenvedett, már azt hitte, hogy nem fogja túlélni. Érezte, hogy elfogy az ereje és képtelen volt megmozdulni, miközben szép lassan minden elsötétült.
Amíg eszméletlen volt kiszolgáltatottnak és gyengének érezte magát, pontosan úgy, ahogy gyerekként. A gonosz mostoha anyja és a nővérei jutottak az eszébe ettől az érzéstől. Amikor a Madame adoptálta az árvaházból olyan boldognak érezte magát, mint még soha.
Sajnos, ez az öröm egyből elmúlt, amikor megtudta, hogy nem a gyermekeként akarja felnevelni, hanem csak egy rabszolgát akart, akit az üzletében dolgoztathat. Az elektromos nyakörv, amit a Madame adott rá megakadályozta a szökését és büntetésként sem félt használni, hogy megfélemlítse és kiöljön belőle minden ellenállási kényszert.
Gyűlölte ezt az érzést, a tehetetlenséget, a gyengeséget és a kiszolgáltatottságot. Amióta elnyerte a szabadságát megesküdött, hogy soha nem hagyja magát újra ilyen helyzetbe kerülni és nem fogja hagyni, hogy újra csak egy tehetetlen eszköz legyen valakinek a kezében. Erőt akart, hogy az emberek féljenek tőle és ő akart a leghatalmasabb egyén lenni Remnant szerte és ehhez nem számított mit vagy kit kellett feláldoznia.
Amikor kinyitotta a szemét, egy kőágyon találta magát és felette sötétvörös mennyezetet látott, egyértelműen, nem egy Atlas-i börtön volt. Amikor felült, hogy szétnézzen és látta a vörös fényeket és faragott, csontra emlékeztető köveket, tudta jól, hogy Salem Grimm bálnájában van.
- Cinder, - A szobába Emerald érkezett és amikor meglátta, hogy felébredt, izgatottan odarohant hozzá. - ébren vagy! - Letérdelt elé és gyengéden megfogta a bal, Grimm kezét. - Annyira aggódtam. Hogy érzed magad?
- Te, - Cinder-t nem érdekelte a lány aggodalma és hűsége, csak bosszúságot és haragot érzett iránta, amiért miatta került távol a Tél Hajadon erejétől. - te visszahoztál ide?! - Kihúzta a Grimm kezét a lányéból és aggódva oldalra nézett. - Miután elbuktunk.
- Cinder, - Emerald csak értetlenül és zavarodottan nézett a félszemű nőre, aki nem csak nem volt hálás, de még haragudott is rá. - megsérültél. Csak segíteni akartam.
- Szerintem, elég segítséget kapott. - A szobába, hirtelen Mercury jött be, aki lekezelően beszélt hozzájuk. - Ráadásul, az úrnőnk ellen fordult. - A lányok felé lépdelt és önelégülten keresztbe tette a karját. - Én óvatos lennék, hogy kit támogatnék.
- Cinder megérzése helyes volt! - Emerald gondolkodás nélkül kiállt Cinder mellett. - Ha többen lettünk volna, akkor talán...
- Leállnál azzal, hogy folyamatosan védeni próbálod?! - Mercury-t már nagyon bosszantotta Emerald, aki azóta, hogy ismeri, folyamatosan körbe ugrálta Cinder-t, mint egy kölyök kutya. - Ő nem törődik veled.
- Mindketten, - Cinder szeme lángolni kezdett. - kifelé! - Emerald csak csalódottan lehajtotta a fejét. - Majd szólok, ha legközelebb szükségem lesz rátok.
- Ami azt illeti, - Mercury csak komiszul mosolygott. - Salem-nek más tervei vannak velem. Többé már nem fogadok el parancsokat tőled. - Cinder szeméből kihunyt a tűz a döbbenettől. - Mindenkit a hídon akar látni. Valami nagy dolog fog történni.
A fiú megfordult, hogy elhagyja a szobát, Emerald, egy sóhajtás kíséretében felállt és követte.
Cinder előre aggódott, hogy Salem milyen büntetést talál ki neki, amiért nem tudta megszerezni a Tél Hajadon erejét.
"Szeretném még egyszer kifejezni, hogy ez az én terhem és nem a tiéd. Velem van sérelme.", Ozpin már szörnyen érezte magát a brutális verés miatt, amiben Hazel megállás nélkül részesíti Oscar-t, aki tehetetlenül volt kénytelen tűrni a fájdalmat. A teste többi részén kék, zöld és lila foltok ékesedtek, a bal szeme bedagadt, az orrából és a szájából pedig folyt a vér.
- Ne, - Suttogta a fiú. - azzal csak még rosszabb lesz. Érzem, hogy nálam visszafogja magát.
"Megértem, tényleg, de már annyi mindent tettél. A legkevesebb, amit tehetek, hogy adok neked egy kis pihenőt és megpróbálom kijuttatni magunkat.", Ozpin remélte, hogyha mást nem is, legalább némi reményt adhat a fiúnak.
- Még nem mehetünk el. - Oscar-nak azonban egy másik ötlete támadt. - Ez a mi esélyünk.
"Hm, talán túl sok ütést kaptál.", Ozpin nem értette, mit akarhat Oscar ebben az állapotban.
- Salem tudja, - Oscar megpróbált felállni, de a fájdalom megakadályozta. - hogy nem veheti fel a harcot egyszerre az egész világgal. Ezért nem is teszi. A követőit arra használja, hogy belülről szabotáljanak minket.
- Talán nekünk is ezt kéne tennünk. - Fejezték be egyszerre. Salem saját fegyverét használják, amivel belülről szabotálják őt.
"Te és én aztán valóban hasonlítunk egymásra. Talán mégis lesz egy esélyünk."
- Várj, - Oscar zavarodottan megrázta a fejét és felháborodva beszélt. - te mennyi ideje is harcolsz Salem ellen?
"Elég sok ideje. Már az évek számát sem tudom. Lassan úgy érzem, hogy a létem másról sem szól.", Ozpin hangjában érezni lehetett a fáradtságot.
- És ezalatt, egyszer sem jutott az eszedbe, hogy esetlen kémet küldj közéjük, vagy te szabotáld őt belülről? - Tette fel a jogos kérdést Oscar. - Azt ne mondd, hogy ez nekem előbb jutott eszembe, mint neked!
"Látogatónk érkezett.", Ozpin kínosan rövidre zárta a beszélgetést, amikor a cella ajtaja kinyílt és Hazel jött be rajta.
- Remek. - Rázta meg a fejét Oscar és felkészült a következő verésre.
"Oscar, kérlek.", Ozpin remélte, hogy Oscar átadja a vezetést, miközben Hazel megragadta, felemelte és a falhoz szorította.
- Nem kell megvívnod ezt a háborút, kölyök. - Hazel hangjában már lehetett hallani a sajnálatot, amiért ennyire megverte Oscar-t. - Csak mondd el, amire szükségem van és máris megvagyunk.
- Heló, Hazel. - Oscar szeme egy pillanatra sárgán villant és a beszédstílusa is megváltozott. Egyértelmű, hogy Ozpin vette át az irányítást.
- Gyáva! - Hazel arca megkeményedett és a szánalom legkisebb szikrája nélkül, az elméjét elöntötte a harag. - Egész idő alatt te is lehettél volna, de te hagytad őt szenvedni! - A padlóhoz vágta a fiút, aki iránt már egy csepp sajnálatot sem érzett. - Most pedig mondd el, hogyan működik ez a sz*ros Lámpás! - Az ökleit ropogtatva közeledett felé. - A fiú már eleget szenvedett.
- Miért követed őt? - Kérdezte Ozpin, miközben felállt, de Hazel egy gyomron rúgással a padlóra lökte. - Tudom... - Vért köhögve felnézett a férfira. - Tudom, hogy minek tekintesz... De ő... nézd meg mit művel! Hogy lehet ő a válasz?! Miért nem állítod meg őt?!
Hazel megállt és oldalra sétált.
- Salem-et nem lehet megállítani. - Az egyik csontszikla emelvényhez ment és megérintette. - Ő egy természeti erő. Első kézből tapasztalhattam. De te, - Dühösen letörte a szikla hegyét. - te gyerekeket küldesz a halálba egy olyan ügyért, - A páncélkesztyűjének az élét megélezte a sziklával. - amiről tudod, hogy nem lehet megnyerni és sosem lesz vége! - Dühösen vissza indult Ozpin-hoz.
- Valakinek meg kell próbálnia! - Üvöltötte Ozpin, térden állva. - Salem nem egy természeti erő, mert Salem ellen lehet harcolni! Csak addig, - Csalódottan lehajtotta a fejét. - amíg össze nem gyűjti mind a négy relikviát. - A legrosszabb végeredmény jutott az eszébe. - Ha ez megtörténik...
- Ozma. - A börtön végéből hallani lehetett Salem hangját, ami megállásra késztette Hazel-t. Mindenki a boszorkány felé nézett, aki csak állt az ajtó előtt a lépcsőn, összekulcsolt kezekkel. - Tökéletesen időzítettél. - Egy széles mosollyal nézett a fiúra, akiről egyértelműen tudta, hogy az egykori szerelme és a jelenlegi legnagyobb ellenlábasa. - A műsor mindjárt kezdődik.
Csak intett egyet, mire Hazel megragadta a fiút és Salem után mentek, egyenesen a hídra, ahol Salem elfoglalta a helyét a kőtrónusán és magaköré gyűjtötte az összes követőjét, akik érte harcolnak.
Az oldalán ült a Véreb, de a többiek, Hazel, aki magával hozta Ozpin-t, Tyrion, Cinder, Genna, Mercury, Emerald, Adam és Mandy csak a trónja előtt térdeltek, lehajtott fejjel.
Salem felállt és végig sétált előttük, de megállt Cinder előtt.
- Jó híreink vannak. - Végre elégedetten megszólalt, de Cinder nem emelte fel a fejét. - Tyrion hírt kapott a kedves kollégánktól, Watts-tól. - A faunus férfi felé sétált, aki kuncogva nyújtotta át neki a Scroll-ját, de ahelyett, hogy elvette volna, inkább megsimogatta a fejét, mint egy anyuka a kisfiának, aki valami jót csinált. - Bár úgy tűnik, hogy még fogságban van, de Ironwood-al együttműködve sikerült átvennie az irányítást a bábu felett, amit a Tél Hajadonnak álcáznak. - Tyrion eltette a Scroll-ját és Salem felegyenesedett. - Azt hiszem, mégiscsak hasznos maradt. Erről beszélve, - A hangja baljóslatúra váltott és a félszemű nő felé fordult. - Cinder. - Cinder Grimm karja hirtelen párologni és fekete füstöt kezdett kibocsájtani, amitől Cinder hangosan ordítani kezdett a fájdalomtól. - Úgy döntöttél, hogy nem engedelmeskedsz az egyértelmű parancsomnak, hogy aztán ismét kudarcot vallj és szabotáld a tervem következő részét azzal, hogy tönkretetted az Amity-t. Mondanál egyetlen okot, hogy miért ne cseréljelek le, mint a Hajadon erők hordozója?
Cinder fájdalmasan lihegett, mire az égető érzés a Grimm karjából elmúlt. Megértette, Salem valóban erősebbé tette és visszaadta a karját, de ezzel egyszerre pórázt is tett rá, amivel bármikor megölhetné. Újra eszébe jutott a tehetetlenség és gyengeség érzése, amitől azt hitte, hogy megszabadult, de most újra a birtokába kerítette.
- Én... - Cinder erőtlenül próbált felállni.
- Cinder-nek sikerült tönkretennie az Amity-t! - Emerald egyből felszólalt az érdekében. - A Vadászok már nem tudnak azzal segítséget hívni és... - A Véreb, Salem jelzésére ott termett előtte és dühösen vicsorgott és morgott felé, amitől egyből elhallgatott.
- Ha Cinder védelme az elsődleges célod, lányom, - Szólt Salem fenyegetően. - akkor talán nem kéne zászlóként lobogtatnod az ostobaságát.
- Az Amity megrongálásával Atlas napjai meg vannak számlálva. - Szólalt meg Adam.
- Atlas napjai Ironwood tábornok miatt vannak megszámlálva. - Salem most felé fordult, majd elkezdett fel-alá sétálni az emberei előtt. - Tisztázni akarok egy valamit. Én nem akartam, hogy az Amity-nek baja essen. Atlas pusztulása után meg akartam szerezni, hogy át vehessem az irányítást a globális kommunikáción, hogy ultimátumot adjak a világnak.
- Ezt miért nem mondta... - Cinder kissé felháborodott, amiért Salem nem avatta be a tervébe, de a saját Grimm karja a torka köré záródott és fojtogatni kezdte és közben újra égetni kezdte.
- Megmondtam, hogy maradj itt! - Salem dühösen válaszolt, ami megrémített mindenkit a csarnokban, a hangja tüskeként szúrt mindenki fejében. - Pontosan az ellenkezőjét tetted annak, amit mondtam! Talán nem voltam egyértelmű?! Vagy egyszerűen a felfogóképességeddel van baj?!
- Úrnőm... - Cinder próbálta kimagyarázni, de Salem egy lila villámot lőtt belé, amitől fájdalmasan sikoltott.
- Tiszteletlen voltál! - Salem ezután Grimm karokat hívott elő a padlóból, amik megragadták Cinder-t, hogy mozogni se bírjon. - A parancsom ellen cselekedtél! - Cinder saját Grimm karjának a szorítása és az égetése alább hagyott, de a többi Grimm kéz nem engedett, mire Salem csak letérdelt mellé, hogy a szemébe nézhessen. - Most jól figyelj rám és a saját érdekedben ajánlom, hogy ezúttal fogd is fel, amit mondani fogok. Te, Cinder, tekintsd magad egy nagy és bonyolult gépezet egyik alkatrészének. Ez a gép csak akkor működik megfelelően, ha minden alkatrész azt csinálja amit kell. Ha te, a többi alkatrész feladata ismeretének a hiányában azt teszed, amit jónak látsz, akkor ez a gép meghibásodik és tönkremegy. - Grimm kezek engedtek, Salem felegyenesedett és jelzett Cinder-nek, hogy felállhat. - Óriási szerencséd van, hogy a Tél Hajadon kitartása elejét vette az ostobaságodnak, bejelentették a létezésemet a világnak és segítséget kértek. Sajnos, ez Atlas sorsán már nem fog változtatni.
- Köszönöm. - Cinder hálás volt, amiért Salem nem ölte meg.
- Még ne köszönj semmit! - Vágott vissza Salem. - Neked még van egy hibád, amit ki kell javítanod.
- Bármit megteszek, úrnőm. - Cinder reszketve biztosította.
- Hiszem, ha látom. - Salem ezúttal nem adott annyit Cinder szavának. - Menj Atlas-ba, szabadítsd ki és hozd vissza Watts-ot, élve. Ő elvezethet téged a lányhoz. - A Véreb odament Cinder-hez és megszagolta. - Akár te vagy a Vérebem éri el előbb, de végre, megkaphatod a Tél Hajadon erejét, én pedig a Botot.
- Igenis. - Cinder felegyenesedett és már indult volna a feladatára.
- Még valamit szeretnék tisztázni, Cinder. - Salem még egy utolsó figyelmeztetést adott neki - Ha Watts nem éli túl, te se fogod. Ő még helyrehozhatja az Amity-t, amit te tönkretettél. Megértetted?
- Igen, úrnőm. - Cinder letérdelt. - Maga nélkül én semmi vagyok.
- Jó. - Salem végre elmosolyodott.
- Csak segíteni fogsz neki, hogy mindannyiunkkal végezhessen! - Ozpin, Hazel mellett elég erőt gyűjtött, hogy felszólaljon. Hazel nem hezitált a padlóhoz vágni a fiút, majd fél kézzel felemelte és Salem elé tartotta, aki elé lépett és egyenesen az arca elé hajolt.
- Elkéstél. - Salem magabiztosan mosolygott, miközben visszaült a trónjába. Biztos volt benne, hogy az Amity megrongálódása csak a későbbi terveit hátráltatta. Atlas-nak már vége, csak még nem tudják. - Itt az idő.
Ironwood számára elérkezett az idő, Watts vírusa elérte, hogy Penny lezuhanjon a tundrán, amitől elképzelhető, hogy megsérült, de valószínűleg, még életben van. Nem bízott semmit sem a véletlenre és ezért küldte el a Szuper csapatot, hogy visszahozzák.
A Vadászok nem is vártak sokat, mire egy szállító repülőbe szálltak, ami el is vitte őket, ki a városból a tundra felé.
- A hekkelés egyszerűen nem működött? - Harriet kicsit aggódott, hogyha Watts feltörte Penny-t, akkor miért nem irányította vissza egyenesen az akadémiára. - Honnan tudjuk, hogy egyáltalán megbízhatunk Watts-ban?
- Megerősített felvételeink vannak, hogy elhagyta az Amity-t. - Vine, mint mindig, a legracionálisabb volt. - Úgy tűnt, mintha meghibásodott volna.
- Épp ezért nem bízom a technológiában! - Elm-et idegesítette a sok gép és hekkelés. - Most csak az időnket vesztegetjük annak az elromlott vackot!
- Elég! - Winter, aki a repülőt vezette és eléggé felgyógyult, hogy átvegye a Szuper csapat vezetését, hátra kiáltott. - Atlas-i elitek vagytok. Viselkedjetek is úgy.
- Asszonyom, - Marrow, aki a másodpilóta ülésben ült, figyelmeztette Winter-t. - nyílt kommunikációs adást észleltünk.
- Játszd le. - Utasította Winter és Marrow engedelmeskedett.
- ...egyenesen Mantle felé tart. - Jaune hangját hallották a rádióban. - Ismétlem, egy nagy mennyiségű Grimm egyenesen Mantle felé tart. Kérem, akárki...
- Onnan jön! - Marrow bemérte az adás pontos helyzetét és Winter abba az irányba irányította a gépet és néhány perc után, le is tette a tundrán.
- Vedd át. - Winter felállt és Marrow-ra bízta a gépet és a többiekkel együtt, a gép ajtajához ment, ami lassan kinyílt, kiugrottak a hóba, hogy találkozhassanak azokkal, akik az adást küldték.
Két motorral, legalább öten voltak.
- Nagyszerű, - Yang volt az első, aki kifejezte a nemtetszését, amikor meglátta a Szuper csapat tagjait. - már megint ti. - Jaune és Ren az ő motorján utazott, miközben Roman és Neo a másikon.
- Hallottátok az üzenetünket? - Jaune leszállt a motorról és az Atlas-iak felé ment. - Itt van! - A tundrán át vágó fekete Grimm folyó felé mutatott. - Sietnünk kell!
- Hol van Penny? - Harriet-et nem érdekelte a fiatalok mondanivalója, csak a feladattal törődött.
- Most komolyan beszélsz?! - Jaune alig hitte el, hogy ilyen vészhelyzet alatt, a Szuper csapatot csak a Tél Hajadon érdekli. - Emberek vannak veszélyben!
- Az emberek azért vannak veszélyben, mert ti, gyerekek, önzően viselkedtek és... - Harriet azon volt, hogy kiossza őket, amikor hirtelen megremegett a föld, akkora erővel, hogy egész Solitas-on érezni lehetett.
Egy újabb és újabb rengések rázták meg a földet és a fekete Grimm folyó, ami már nagyon közel jár Mantle-höz, megállt és gejzírként tört fel Atlas felé, megtámadva a város energia pajzsát.
Nem kellett sok, hogy a nagy mennyiségű Grimm túlterhelje a pajzsot és átjuttasson néhány Centinel Grimm-et, amik az Atlas-t tartó sziklán könnyen felmáztak, vagy beásták magukat. Atlas repülői megpróbálták lelőni a százlábú Grimm-eket, de hiába, nem tehettek semmit azok ellen, amik már a szikla belsejében voltak.
A Centinel-ek fő célja nem a rejtőzködés volt, hanem az, hogy tönkretegyék a város pajzsgenerátor tornyait úgy, hogy kidöntötték őket alulról.
Elég volt néhány perc és Atlas erőpajzsa kikapcsolt és a város védtelen lett egy támadás ellen.
Nem kellett sok, hogy a város közelében lévő, viharban várakozó óriás, repülő Grimm bálnák elinduljanak a lebegő város felé.
Atlas repülői nem hezitáltak és tüzet nyitottak az első bálnára és az össztűzerejük elég volt, hogy elpusztítsák. Sajnos, még legalább kilenc Grimm bálna volt hátra, amikből öt a repülőket támadta meg, a másik négy pedig Atlas-on szállt le, kettő a város délnyugati, míg a másik kettő a délkeleti síkságain ért földet.
Mind a négy bálna kinyitotta a száját, amikből ömleni kezdett a fekete Grimm folyadék, amiből mindenféle rémség kelt életre és az egyetlen céljuk, hogy elpusztítsanak minden élőt a városban.
A csata Atlas-ért megkezdődött, a riasztó megszólalt és Atlas serege azonnal csatába szállt a Grimm hordákkal. A Grimm bálnák, amik lefoglalták Atlas légi erejét, amitől képtelenek voltak támogatást nyújtani, hiszen a 13 cirkálóból 3 már lezuhant és a maradék 9 minden erejükkel küzdött az 5 Grimm bálna ellen az égen.
Az akadémiából ezrével szálltak fel a vadászrepülők és bombázók, hogy támogatást nyújtsanak a cirkálóknak az égen. Ezzel szemben, az égen lévő Grimm bálnák szájából, csak úgy, mint a síkságon lévő társaiknak, ezrével szállt ki mindenféle szárnyas rémség és a repülőket támadta.
Az égen egy elképesztő csata vette kezdetét, az Atlasi csúcstechnológiás gépek tucatjával pusztították a szárnyas Grimm-eket, de a Grimm-ek vadul ellenálltak és a túlerejük kibontakozott. Minden egyes lelőtt Grimm helyére, mintha három másik lépett volna és egyre több repülő zuhant le, füstölögve és lángolva.
A síkságokon lévő csata sem volt könnyebb, sajnos, a város szélén lévő síkságokon nem voltak természetes védvonalak és a tábornok sem számított rá, hogy Salem ilyen könnyen áttörhet Atlas védőpajzsán. Ahelyett, hogy bolond módjára kivezényelte volna őket, mindenféle védelem nélkül, a katonák a város falán belül maradtak, az épületeket, amik a fal közelében voltak, megszállták és fedezékként használták, tudva, hogy a Grimm-ek előbb-utóbb bejutnak a városba. A nehéz gépek falon kívülre lettek vezényelve, hogy nehéz tüzérségi csapást mérhessenek bizonyos területekre.
A városból robotok által vezetett, robbanószerekkel megpakolt teherautók száguldottak ki, egyenesen a közelgő Grimm sereg felé, amiket az Atlas-i tankok és Paladin-ok egy jól időzített lövés kíséretében, több Grimm-et pusztítsanak el.
A katonák igyekeztek a védelem felállításával, a falakra és azok tornyaira lövegágyúkat szereltek és támogató tüzet biztosítottak a nehéz gépeknek.
Atlas serege egyelőre jól tartotta magát Salem Grimm hordáival, de Ironwood tábornok tudta, hogy a végtelenségig nem tarthatnak ki, még akkor sem, ha ő vezeti a védelmet. A sereg derekas kitartása és a kezdeti sikerek ellenére, a tábornok egyre kétségbeesettebb lett. Érezte, hogy ez még csak az előőrse Salem végtelen Grimm seregének és tudta, ha nem szerzi meg hamarosan a Teremtés Botját, Atlas nem fogja sokáig húzni.
Egyből a rádión hívta a hadsereg tisztjeit.
- Igen, uram? - Szólalt meg az egyik a rádió túloldalán.
- Minden lakost evakuáljanak a metróba. - Adta ki a parancsot a tábornok. - Készítse elő a Manta osztagot Omega-ra és küldje őket Atlas minden részébe.
- De uram... - A tiszt a túloldalon, egyértelműen nem értett egyet a paranccsal és a hezitálása tűként szúrt Ironwood idegébe, amitől dühösen félbeszakította.
- MOST! - Ironwood nem tűrt ellenkezést és egy másik csatornát nyitott meg, amivel Atlas hangosbemondóján a város lakóihoz beszélhetett. - Atlas polgárai, a város támadás alatt áll, de kérem, őrizzék meg a hidegvérüket és kérem, menjenek a legközelebbi metróállomásra, ahol menedéket találnak.
- Nem tudjuk helyreállítani az energia pajzsokat, uram! - Egy másik tiszt kétségbeesetten jelentette. - A generátorok túl nagy kárt szenvedtek!
- Akkor ne pazarolja rájuk az erőforrásokat. - A tábornok tudta, hogy a város energia pajzsaira keresztet vethet. - Béta osztag, az óriásokat vegyék célba.
- Ezek ellen nehéz fegyverek kellenek, uram! - Jelentette a szakaszvezető.
- Flotta admirális, - Ezúttal a flottát próbálta elérni. - hogy áll a csata az égen? Képesek lennének tűz támogatást nyújtani a fronton?
- Negatív, uram. - Jelentette az admirális. - Legalább hat cirkálót, tizenkét fregattot és több száz kis gépet vesztettem, mire sikerült leszednünk még egyet azokból az óriás lényekből.
- Alfa osztag, - Feltétlenül hallania kellett a másik frontról. - hogy állnak a dolgok?
- Egyelőre jól tartjuk magunkat, uram, - A tiszt a túloldalon magabiztosnak hangzott. - jókat robbantunk és a sok ostoba Grimm a célkeresztjeinkbe sétál! Olyan mint egy lőgyakorlat!
- Ne bízza el magát és koncentráljon! - A tábornok enyhe örömmel vette a tiszt magabiztosságát, de nem akarta, hogy elbízza magát.
- Igenis!
- Uram, itt Schnee. - Winter bejelentkezett. - Penny még mindig eltűnt, de elfogtuk Torchwick-et, Politan-t, Arc-ot, Xiao-Long-ot és Ren-t.
- Várjanak további parancsokra és ne veszítsék szem elől a szökevényeket.
- Igen, uram. Természetesen.
- Szóval, még mindig csak a parancsokat követitek? - Yang egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy képesek a Vadászok és a Vadásznők a tábornok szívtelen taktikáját követve, hátrahagyni több ezer ártatlan embert.
Sajnos, kénytelenek voltak megadni magukat, hiszen Solitas fagyos tundráin hamar halálra fagytak volna és túl sokáig tartana a két motorral visszajutni a városba. Roman, Neo, Yang, Jaune és Ren fogolyként, megbilincselve várták, amíg visszaviszik őket egy Atlas-i börtönbe.
A repülő utasai majdnem sokkot kaptak, amikor visszaérve a város felé látták, hogy legalább nyolc óriás bálna Grimm támadta meg a várost és ádáz harcok dúltak mind a levegőben, mind a száraz földön, de még a városon belül is.
- Az egyik olyanba vitte Oscar-t az a Grimm. - Jaune emlékezett, hogy az a beszélő Grimm elvitte a fiút. - Nagyobbak, mint gondoltam.
- De vajon melyikben lehet? - Yang még csak találgatni sem mert és megrémült, amikor az Atlas-i flotta, komoly veszteség árán, de elintézett egy újabb bálnát.
- Ha tippelnem kéne, - Roman magabiztosan kinézett. - a legnagyobban. - Arra a bálnára mutatott, amelyik mellett még a többi is eltörpült.
- A Grimm-ek nem ejtenek foglyokat. - Vine nem tartotta valószínűnek.
- Hát ez ejtett! - Yang kiállt az igaza mellett. - Ha elengednétek minket... - Megpróbált felállni, de Vine visszatartotta.
- Tüzet szüntess! - Hallani lehetett a rádióból Ironwood hangját. - Manta osztag, koncentráljatok a másodlagos ellenségekre. A parancsnokság már dolgozik ezeknek a lényeknek az elpusztításán.
- Mire gondol, uram? - Kérdezte Winter.
- Amíg kívülről támadjuk őket, addig túl sokat vesztünk. De talán belülről sebezhetők lehetnek. A tudományos csapat előállított egy kísérleti, prototípus bombát, ami akkora erővel rendelkezik, hogy talán elpusztíthat egy olyat. Elvisszük a lehető legközelebb az egyik célponthoz, majd a csapata gyalogosan elszállítja. Elküldöm a találkozási pont koordinátáit.
- Természetesen, uram, - Winter engedelmeskedett a parancsnak. - tartjuk a pozíciót és megoldjuk.
- De Oscar az egyik ilyenben van! - Jaune aggódva vette tudomásul, hogy egy a héthez az esélye, hogy pont azt a bálnát robbantják fel, amelyikben a barátjuk van.
- Nem tehetitek! - Yang dühösen próbált felállni, de Vine és Elm visszaültették.
Winter keze remegett, nem akart feláldozni egy ártatlan életet, de a parancs egyértelmű volt. Katonaként engedelmeskednie kellett a tábornoknak, de Vadásznőként teljes szívéből elutasította volna.
Salem számára végre elérkezett az idő, tökéletes rálátása volt Atlas városára és úgy érezte magát, mint egy karmester, aki épp egy szimfonikus zenekart irányít. A puskalövések olyanok voltak, akár egy lágy, vonósnégyes kellemes, bizsergető kényeztetése, a robbanások akár egy zongora finom, de határozott simogatása és a sikolyok, mint egy édes csengő dallama, ami nyugtatóan átjárta az egész lényét.
A Grimm bálnái újabb és újabb rémségeket árasztottak és egyre közelebb kerültek a városhoz. A flotta ugyan elintézett hármat a Monstra Grimm-ekből, de súlyos vérveszteség árán voltak rá képesek és a flotta rohamos fogyatkozása lehetetlenné tette, hogy egy negyediket is elpusztítsanak.
- Nem gondoltam volna, hogy láthatom Atlas pusztulását. - Adam és Mandy elégedetten nézték az előadást a Monstra oldalában lévő leszálló platormról, ahonnan látni lehetett Atlas csatáját. - Ezek az öntelt szemetek, akik csak kihasználták, kiközösítették és megcsonkították a fajtánkat, végre azt kapják, amit érdemelnek. - A férfi levette a szemkötőjét, felfedve az SDV égetett jelet a bal szemén és egy élvezetes mosolyt eresztett az arcára.
- Nem furcsa érzés, hogy jól esik nézni, ahogy ezek az emberek meghalnak? - Mandy-nek nem tetszett a tény, hogy élvezi, hogy az elsősorban nézheti Atlas végnapjait.
- Kicsit sem. - Adam biztosítva, megfogta a lány vállát. - Azt kapják, amit érdemelnek.
- Csak... - Mandy kicsit bizonytalan volt. - tudom, hogy sok rossz ember él abban a városban, de... nem lehet mindegyik rossz.
- Ezek az emberek talán törődtek velünk? - Adam-et nem hatotta meg az ártatlan emberek halála. - Érdekelte őket a sorsunk, amikor rabszolgaként dolgoztattak és állatokként kezeltek minket? Csupán számok és olcsó munkaerő voltunk a számukra. Ha az egyikünk megsérült vagy megbetegedett, egyszerűen csak kidobtak minket.
- Ott születtem. - Mandy kinézett Mantle Kráterébe, ahol a faunus nyomornegyed volt. - A szüleimmel egy kis viskóban laktunk. - Előtört belőle a nosztalgia. - A szüleim nap mint nap hülyére dolgozták magukat és az is csak annyira volt elég, hogy megéljünk egy napot. Egy nap az apám meghalt, miközben anyámat védte és az anyám egy nap megbetegedett és egy szélhámos kicsalta az összes pénzét, amit illegálisan vett kölcsön. Amikor a behajtók jöttek és nem tudott fizetni, megverték, annyira, hogy meghalt. Féltem, hogy visszatérnek, ezért elmentem és el akartam bújni. Ha Derrick nem talált volna rám aznap... - Amikor eszébe jutott a férfi, aki már nincs többé, összeszorult a szíve.
- Megértem. - Bólintott Adam.
- El akartam pusztítani Atlas-t. - Mandy tovább emlékezett. - Azt akartam, hogy minden lakója szenvedjen, amiért ilyen körülményeket teremtettek.
- És most teljesül az álmod. - Adam tovább nézte Atlas csatáját.
Mandy a faunus hallásával meghallott valamit a folyosón. Megfordult és a hang irányába ment.
Emerald nem értette, miért kell elpusztítani egy egész királyságot, hogy megszerezzenek egy átkozott ereklyét és elkezdte megkérdőjelezni, hogy Cinder törődik-e vele egyáltalán. Hiszen, amíg ő gondolkodás nélkül áldozta volna fel az életét Cinder-ért, már nem volt benne biztos, hogy ő is ugyanezt tenné. Amikor megmentette, még csak meg csak egy szikra hálát vagy szeretetet sem mutatott az irányába. Eddig is aggódott amiatt, amit Mercury mondott, de már biztos volt benne, hogyha Cinder-nek választania kéne a Hajadon erők és az ő élete között, akkor félő, hogy nem hezitálna sokat, hogy a Hajadon erőket válassza.
Tanácstalanul sétálni kezdett a Monstra folyosóin, amikor meglátta, hogy Salem sötét, lebegő, csápos, halálfej formájú kristálygömbjét, ahogy a folyosón halad és járőrözik.
Erre a folyosóra nem szabadott mennie, hiszen a börtön felé vezet, ahol Hazel épp kihallgatja a fiút.
Emerald gyorsan használta a Semblance-ét és láthatatlanná vált, amíg a kristálygömb el nem haladt mellette.
Ahogy tovább haladt, a távolban halk puffanásokat és fájdalmas kiáltásokat hallott. A hang irányába ment és megtalálta Oscar celláját és hallotta az egyre hangosabb ütéseket és kiáltásokat. A fülét a cella ajtajára helyezte és hallgatózni kezdett.
- Az a mutatvány, amit csináltál, - Hallotta Hazel hangját. - megölt volna, ha nem bukkansz fel valahol máshol. Még mindig megkönnyítheted a dolgot, ha elmondod az igazat.
- Soha nem gondolkodtál el azon, - Ozpin erőtlen és gyenge hangja szűrődött át az ajtón. - hogy miért sorozott be téged? Pontosan téged, hogy segítsd megtalálni az ereklyéket?
- Hasonló jövőt akarunk. - Felelte Hazel. - Egy új világrendet fog létrehozni. Királyságok és Vadászakadémiák nélkül.
- "Új világrend"? - Hallani lehetett Ozpin gyenge kacagását. - Nem. Ha Salem megszerzi mind a négy ereklyét, akkor a világ elpusztul. Nem marad semmi. Nem érted? Régebb óta él, mint azt felfoghatnád. Az egyetlen dolog, amire vágyik, hogy megszabaduljon mindentől, vagyis, a halálra.
- Ne hazudj! - Hazel egy morgás kíséretében újra megütötte Ozpin-t. - Salem-et nem lehet megölni! Amikor eljött értem, én megpróbáltam! Újra és újra! A legtöbb, amit elértem, hogy néhány órára eltűnt, majd újra összerakta magát. Amikor már annyira elfáradtam, hogy mozdulni sem bírtam, ő megmutatta, hogy rajta keresztül megkaphatom a bosszút, amire vágyom.
- Hazel, hát nem érted? - Ozpin aggódó hangja jött át. - Ezért jött el érted. Mert el tudta hitetni veled, hogy erre vágysz.
- Ez az, amit megérdemelsz! - Kiáltotta Hazel.
- Igen! - Ozpin elfogadta. - Megérdemlem! Rengeteg hibát vétettem, sok gyermek halt meg miattam és megérdemlek mindent, talán többet is, amit tartogatsz nekem! De Oscar-al mi a helyzet?! És Atlas népével?! Remnant-al?! - A hangja elcsuklott. - Ne merészeld azt mondani, hogy mindezt az igazság nevében követted el. Csak magadért tetted. Mert addig manipulált téged, amíg magad is elhitted, hogy ez segíteni fog. Ugye?
A Schnee család kúriájában csend és aggodalom uralkodott. Amióta Salem elindította a támadást, az óriás Monstra Grimm-ek által hozott vihar teljes sötétségbe borította egész Atlas-t. Az embereket evakuálták a metróhálózatokba, így az egész városban csak kósza Grimm-ek és az azokra vadászó katonákkal volt teli.
Szerencsére, amíg meglapultak, csendben maradtak és lekapcsolták a fényeket, addig a Grimm-ek sem közelítették meg a kúriát.
Sajnos, Nora állapota még mindig kritikus volt, az egész testét narancsszínű erek borították és egyre gyengült a légzése. A barátai lefektették az Weiss szobájában az ágyra és Weiss bekötözte a sérüléseit, de ennél többet nem tudtak tenni.
- Most akkor... mire is vagyok jó? - Motyogta Nora álmában, miután Weiss végzett a kezelésével. Aggódva végig simított a lány haján és tehetetlennek érezte magát.
A két csapattársa, Ruby és Blake csendben bejöttek a szobába, Ruby két csésze kávét hozott magával és Blake is ivott egy csészével.
- Hogy van? - Kérdezte Ruby aggódva, miközben odaadta az egyik csészét Weiss-nak.
- Megtettem, amit tudtam, - Elvette a csészét és megfújta. - de félek, hogy ez nem lesz elég. Ide orvosra van szükség.
- Remélhetőleg, - Tette hozzá Blake. - May képes lesz elérni a többieket. Én... - Csalódottan lehajtotta a fejét. - Nagyon remélem, hogy jól vannak. - Az ablakon keresztül látni lehetett a viharban egy vörös villámlást, ami nagyon baljóslatú volt. - Salem óriás szörnyei gyorsabban teremtik a Grimm-eket, mint ahogy az Atlas-i sereg végezhetne velük. - Az ablak elé lépett és kinézett az ostromlott városra. - A városnak esélye sem lesz, ha nem állítjuk meg.
- Óriásiak. - Ruby is elképedt a Grimm bálnák méretén és erején. - Sokkal nagyobb bármilyen Grimm-nél, amit eddig láttunk. Mit tehetnénk ellene egyáltalán?
- Penny beindította az Amity-t és az üzenetünk kijutott. - Weiss leült egy székre a kandalló mellé. - Akkor... csak várjuk, hogy jöjjön valaki? - Nem hitt benne, hogy bárki képes vagy hajlandó lenne jönni. - Ha egyáltalán jönnek.
- Hogy jutott ez az egész idáig? - Ruby maga sem tudta, hogy hogyan oldhatnák meg ezt a problémát, miközben a kávéját nézte.
- Fiona azt mondta, - Hirtelen, May jött be a szobába, rossz hírt hozva. - hogy már egy jó ideje nem hallott a barátaitok felől. Sajnos, - Frusztráltan a csípőjére tette a kezeit. - az utolsó dolog, ami miatt aggódnak, az egy pár eltűnt egyén. - A lányok értékelték, hogy May legalább próbálkozott hírt szerezni a többiekről, de csalódottak voltak, amiért nem sikerült. - Gyertek, a kocsi készen áll a visszaútra és...
- Micsoda?! - Weiss felháborodottan felállt. - Nem mehetünk el!
- Elég nagy a káosz a Kráterben! - May szigorúan tisztázta. - Atlas-nak itt a hadserege, de Mantle-nek csak mi vagyunk! - Ruby és Blake felé nézett, hogy megértesse velük a helyzet súlyosságát. - Emberek fognak meghalni!
- De itt is emberek fognak meghalni! - Emlékeztette Weiss. - A te családod nem itt él Atlas-ban?!
- Nem. - May néhány másodperc hezitálás után megadta választ. Emlékezett a családjára, hogy mennyire nem illett közéjük és sosem érezte magát jól a családja környezetében, akiket csak a pénz és a hírnév érdekelt. Akik nem tekintették őt többnek, egy politikai eszöznél, hogy kihez házasíthatnák meg, hogy még több pénzt és befolyást hozzon a családnak. - Mantle-nek szüksége volt rám, amikor a tábornok elrendelte az embargót, a Boldog Vadásznők és Mantle lett az otthonom és a Marigolds család számára ez azt jelentette, hogy már nem vagyok a lányuk. - Egyértelmű, hogy egy szikra szeretetet sem érez a családja iránt. - És én gondoskodtam is róla, hogy mindenki tudja, hogy soha nem is voltam a lányuk. - Dühösen oldalra fordult. - Szóval b*szódjanak meg. Az enyéimnek ott van Henry, a tieidnek meg Whitley. - Weiss felé nézett, aki ugyanúgy egy kitagadott örökösnő, akinek a helyére egy arrogáns, nagyképű kis öcsi került. - Érted miről beszélek?
- De nem tudom, hogy... - Weiss tisztában volt vele, hogy miféle emberek az Atlas-i gazdagok, akik a pénzen és a hírnéven kívül nem törődnek, semmivel, de akkor sem akart senkit sem hátra hagyni, még az ilyen embereket sem.
- Ti kinek az oldalán álltok egyáltalán?! - May-nek elege lett a lányok hezitálásából.
- Ezt már hallottuk korábban. - Blake-et ez a helyzet kísértetiesen emlékeztette a Fehér Agyarban történtekre, amikor Adam ultimátumot ajánlott neki és a többi faunus-nak.
Ugyanúgy, ahogy most Ironwood tábornok is ultimátumot ajánlott nekik, hogy hagyják hátra Mantle-t és most May is ultimátumot akar adni nekik, hogy válasszanak, Atlas népét vagy Mantle népét mentik meg.
- Itt nincsenek oldalak! - Ruby közbelépett. - Mindenkinek segíteni akarunk! Mind együtt nézünk szembe Salem-el és csak úgy tudunk kijutni ebből, ha együtt dolgozunk!
- Szóval, - May sóhajtott egyet és megfogadta Ruby tanácsát. - pontosan hogyan jutunk ki ebből?
Sajnos, erre a kérdésre senkinek sem volt válasza.
- "Amíg ez a világ forog, addig a felszínén fogsz járni." - Ozpin elmagyarázta Salem átkát Hazel-nek. - Ez volt az átok, amit az istenek rávetettek. Ha Salem-nek sikerül javíthatatlanul megosztania az emberiséget és összegyűjtenie mind a négy ereklyét, azt hisze, hogy az átka is megtörik. Mert akkor megidézi a két istent, hogy ítéletet hozzanak az emberiség felett. Ha ellenünk döntenek, akkor elpusztítják Remnant-ot, egyszer s mindenkorra.
- Szép történet. - Hazel keresztbe tett karokkal, gyanakodva gondolkodott a hallottakon. - De ha Gretchen halála megtanított valamire, akkor az az, hogy soha ne bízzak benned. - Elindult a fiú felé, hogy tovább folytassa a kínzását.
"Kérlek, engedj vissza!", Oscar idegesen könyörgött Ozpin-nak, hogy visszaadja az irányítást.
"De Oscar...", Ozpin nem akarta, hogy a fiú többet szenvedjen.
"Azt akarod, hogy bízzon bennünk?!", Oscar-nak volt egy terve, de most nem volt ideje elmagyarázni. "Akkor bízz bennem!"
Ozpin nem tudta, mire készül a fiú, de jobb lehetőség híján, átengedte az irányítást.
- A neve Jinn. - Válaszolta Oscar.
- Hogy? - Hazel meglepődött a válaszon.
- Ha azt akarod, hogy előjöjjön a Lámpásból, akkor csak a nevét kell kimondani. - Hihetetlen, de Oscar önként átadta az információt, amiért Hazel már lassan egy egész napja kínozza. - Még van egy kérdés, amire válaszolni tud.
- Ezek után, - Hazel nem volt biztos benne, hogy a fiú az igazat mondja. - csak úgy odaadod a jelszót Salem-nek?! - Megragadta a ruhája nyakánál és biztos volt benne, hogy csak a bolondját akarja járatni vele.
- Nem, - Oscar nem rémült meg az óriás férfitól. - neked adom meg a jelszót, - Inkább sajnálta Hazel-t. Nem tűnt rossz embernek, sokkal inkább tűnt megsebzettnek és manipuláltnak, aki kiábrándult a világból és aki egyszerűen nem tudta kiben bízhat. Remélte, ha bizalmat ad neki, akkor az segíthet rajta. - és remélem, megtalálod az igazságot.
Hazel nem látott hazugságot a fiú tekintetében, inkább szánalmat és sajnálatot. Nem az volt a célja, hogy félrevezesse vagy a saját életét mentse. Egyszerűen a fájdalmán akart enyhíteni, ami azóta gyötörte, hogy a húga meghalt.
Emerald mindent hallott Hazel, Ozpin és Oscar beszélgetéséből és alig hitte el a hallottakat és megosztotta Mercury-vel. Nem kedvelte különösen a fiút, de azok után, amiken együtt keresztül mentek, úgy érezte, muszáj beavatnia.
- Ugye tudod, hogy ő egy fogoly, Em? - Mercury nem úgy tűnt, mintha hinne a lánynak, miközben a táskájába pakolta a felszerelését. - Csak azt mondja, amiről úgy gondolja, hogy segíthet neki kijutni.
- Akkor tényleg elmész Vacuo-ba, - Emerald alig hitte el, hogy a fiút még csak nem is érdekelte a története. - azok után amiket az előbb mondtam neked?
- Ezek Salem új parancsai, - Mercury-t, ha el is hitte Emerald mondandóját, nem nagyon izgatta, csak becipzározta a táskáját és a hátára kapva elindult, ki a szobájából. - és én jobban tudom, hogy jobb ha nem engedetlenkedek Salem-nek.
- De... - Emerald csalódottan vette tudomásul, hogy Mercury-t kevésbé érdekli ő, mint őt a fiú.
- Nézd, - Mercury megállt az ajtóban és visszafordult a lányhoz. - még ha igaz is, amit mondott, nem állíthatjuk meg Salem-et. - Közelebb lépett hozzá, hogy megértesse vele a dolgokat. - Te magad mondtad, Hazel megpróbálta, elbukott és beállt hozzá. - A hüvelykujjával hátra mutatott. - A nagyfiú nem fog olyan harcba, amit nem nyerhet meg és nekünk sem kellene.
- Szóval csak gyávaságból követed őt? - Emerald csak szúrósan nézett a fiúra. - Roman és Neo hamar ráeszméltek és inkább oldalt váltottak.
- Ennek semmi értelme! - Mercury csak legyintett és újra a kijárat felé ment. - Salem nem pusztítja igaziból a világot.
- Persze, hogy el fogja! - Akárcsak egy árny, úgy jelent meg Tyrion a folyosón, amint Mercury kilépett az ajtón. - Meglepődtetek? Salem maga a megtestesült pusztítás! - Úgy magyarázta, mintha Salem egyfajta megváltó lenne, akinek a szolgálata a legszentebb dolog lenne a világon. - Az úrnőnk az egész világ végét kívánja látni! - Átkarolta Mercury-t, a jobb karjával a nyakát és a mechanikus fullánkjával a derekát. - Nincs is ennél szebb eszmény. - Végül eleresztette a fiút, aki idegesen hátra lépett egyet. - Ha ezt nem láttátok már az elejétől fogva, akkor elment az eszetek. - Magyarázta, hátra kulcsolt kezekkel. - Torchwick és a kis barátnője látta és nem tetszett nekik ez az eszme és ezért bűnhődniük kell. Sajnálatos, hogy nem lehetek itt, hogy lássam a büntetésük.
- Torchwick kokova muro, tu dilo. - Genna is megjelent a folyosón, teljes páncélban és a puskáját a vállára támasztotta. - A rajnid sinávelte, ar dzsivipenül lelem meg.
- Torchwick sokat ártott az úrnőnknek, Ms. Ököl. - Kuncogott Tyrion, nem tudni, hogy mennyit értett abból, amit Genna mondott, de közelebb lépett hozzá és a Fejvadásznő állta az őrült tekintetét a sisakján keresztül. - Miatta kapták el a dokit és emiatt nagyban hátráltatta a munkáját. Remélem, hogy amit tervezel vele, az nagyon fájdalmas lesz.
- Az ortungám, hogy dzsivipenen ligreljem el Ms. Malachite-nak. - Figyelmeztette Genna, majd levette a puskát a válláról. - Hogy ő szokeresz vele, az nem rám tartozik.
- Amúgy, - Emerald kicsit szokatlannak találta a páncélos nőt, aki Cinder-el jött. - te miért is segítesz nekünk?
- Pheneltem, - Vont vállat Genna. - Torchwick a célpontom és Salem azsutel nekem.
- Értjük, - Mercury kicsit furcsának találta Genna beszédstílusát. - és emberi nyelven tudsz beszélni?
- Hm, - Genna csak elmosolyodott, miközben levette a sisakját, felfedve a hosszú, lófarokba kötött sötétszőke haját, a zöld szemeit és a szeplős, enyhén barnított arcát. - ti háborúztok, hogy elpusztítsátok a világot. - Genna most kivételesen normálisan beszélt. - Én Fejvadászkodom, hogy pénzt gyűjtsek az esküvőmre. - Mosolyogva nézett Tyrion-ra. - Jogos a kérdés, hogy melyikünk az őrült? - A két fiatalra nézett. - Mitől lesz jobb a világnak? - Vissza vette a sisakját és elindult a folyosón. - Biztos nem a háborútól.
- Jól mondja, - Tyrion csak intett a Fejvadásznőnek, majd a mechanikus farkával átkarolta Mercury-t. - jöjjön, Mr. Black. - Elindultak a folyosó másik irányába. - Neked és nekem randink van egy királyi családdal a sivatagban.
Emerald utánuk ment és látta, hogy Tyrion még mindig maga után húzta Mercury-t, miközben átkarolta a nyakát és Grimm bálnában lévő leszállóhelyre vezeti. A többi leszállóhelyen több repülő parkolt, köztük Genna Atlas-i repülője, amit nemrég szerzett vissza, de Tyrion és Mercury egy kisebb, repülő kocsiba szálltak be.
Tyrion csak belökte a fiút a hátsó ülésre, ő maga pedig a vezető ülésbe ült.
Mercury még egy utolsó pillantást vetett a lányra, akivel annyi mindenen mentek keresztül, miután Cinder besorozta őket. A lány szomorúan nézett utána, mintha bánná a dolgot, hogy jó eséllyel nem látja többé a fiút.
Mercury is egyfajta bánatot érzett, hogy talán utoljára látja a lányt, amikor a kocsi fülkéje becsukódott, felszállt, elhagyta a Monstra-t, eltávolodott és eltűnt a viharfelhők között.
- Nem robbanthatjátok fel azt az izét, Oscar még bent van! - Yang hallani sem akart róla, hogy egy újabb Monstra Grimm-et robbantsanak fel, méghozzá a legnagyobbat, amiben, Roman következtetése szerint, Oscar is ott van. Ismét megpróbált felállni, de Vine és Elm ismét visszafogta.
- Ezek a lények percről percre egyre több kárt okoznak és embert ölnek meg. - Vine próbált racionálisan érvelni. - Nem várhatunk.
- Kérlek, Winter, - Jaune is felállt. - legalább adj nekünk egy esélyt, hogy megpróbáljuk megmenteni! Mi... - Próbálta valamit kitalálni, amivel meggyőzheti Winter-t. - Mi lehetnék a felderítőid!
- Ugye nem mindannyiunk nevében beszélsz?! - Roman-nek nagyon nem volt kedve bemenni abba az óriási Grimm bálnába.
- Fogd be! - Csitította Yang.
- Nem tudhatjátok, hogy mi vár rátok odabent! - Jaune folytatta, nem is figyelve Roman ellenvetésére. - Szóval, me előre mehetnénk, hogy megnézzük mire számíthattok és talán megkeressük Oscar-t, amíg bent vagyunk! - Mindenki döbbenten nézett Jaune-ra, aki vagy nagyon bátor vagy nagyon őrült volt.
- Tényleg be akartok menni egy olyan izébe? - Marrow, aki a másodpilóta ülésben ült, értetlenül nézett rá.
- Te nem tennéd meg Elm-ért? - Yang emlékeztette a Vadászokat a bajtársiasságra. - Harriet-ért? Vine-ért?
- Nem hagyhatjuk, hogy a személyes érzelmek a helyes döntés útjába álljanak. - Emlékeztette őket Elm a katona életre és az azzal járó döntések nehézségére. - Öt életet egyért kockáztatni egyszerűen ostobaság.
- Egyetértek a Tank Arankával, - Roman biztonságosabban érezte magát a repülőn, mire Yang és Jaune dühösen nézett rá és Neo-ra. - kedvelem a Varázs Gyereket, de nem hiszem, hogy megéri kockáztatni érte az életünket.
- Pedig megéri. - Mindenki meglepetésére, Ren vette át a szót. - Ő a barátunk. Mindent megteszünk, hogy megtaláljuk őt, mert törődünk vele. - Hihetetlen, de a mindig csendes Ren, aki legfeljebb csak egy soros mondatokban beszélt és mindig a leglogikusabb döntéseket hozta, most egy hosszabb mondatban kifejtette, hogy bármit kockára tenne, a barátaival együtt, Oscar megmentéséért.
- Én tényleg azt hittem, hogy te vagy a legértelmesebb a csapatból, - Harriet átadta a gép vezetését Marrow-nak, majd felállt és megvetően nézett Ren-re. - de úgy tűnik, te is ugyanolyan naiv vagy. Az érzések nem számítanak, a küldetés igen. - Egy önelégült mosolyt eresztett az arcára. - Ha elvesztesz valakit a csapatodból, továbblépsz. Helyettesítik őket, - A faunus férfira mutatott. - ahogy Marrow helyettesítette Tortuga-t és Winter helyettesítette...
- NEM! - Ren dühösen felpattant. - Senki sem pótolható! - Ren valami különöset látott Harriet-en, aki dühösen bámult rá és vörös levelek szálltak körülötte és megértett valamit. - Te... nem is hiszel ebben. - Ren tökéletesen belelátott Harriet lelkébe és pontosan tudta, mi volt a dühe forrása. - Dühös vagy Clover elvesztése miatt és hiányzik neked.
- Nem tudsz rólam semmit! - Harriet nem volt hajlandó elismerni és dühösen kiabált Ren-re.
Ren kíváncsian nézett szét a Szuper csapat többi tagján és Marrow körül ugyanolyan, kék levelek szálltak és megértette, hogy szomorú. Elm körül narancs színű levelek szálltak, ami azt jelentette, hogy ő sem ért egyet a paranccsal és Vine körül pedig zöld levelek szálltak, ami azt jelentette, hogy ő a racionalitást helyezi előtérbe és ő sem gondolja, hogy a tábornok racionálisan gondolkodna.
Végül saját maga körül, rózsaszín levelek szálltak, ami a szeretetet jelképezte. Igen, Ren szerette a barátait és bármit megtett volna, hogy akár csak az egyiküket is megmentse.
- Ezért vesztettetek a RWBY csapat ellen. - Ren rájött. - Ti, ti megpróbáltatok harcolni az egymás iránti érzéseitek ellen és így sosem fogtok igazán egy csapatként működni.
- Fogd be! - Elm nem akarta elfogadni azt, ami Ren számára annyira egyértelmű. - Fogalmad sincs, miről beszélsz! - Egy ütést próbált mérni Ren-re, de Winter közéjük állt és megakadályozta.
- Mindenki nyugodjon meg!
- A ninja gyerek jól nyomja. - Roman-t is meglepte Ren beszéde.
Winter szétnézett a fiatalokon, Roman-en és Neo-n és megfontolta Jaune ajánlatát.
- Jól van, - Winter beleegyezett. - a lehető legközelebb viszünk a legnagyobb szörnyhöz.
- Ezt nem mondhatod komolyan! - Harriet nem értett egyet. - Ezek szökevények, árulók és bűnözők!
- A felettesed vagyok. - Winter rendre utasította Harriet-et, aki dühösen visszakozott, majd a csapatra nézett. - Ha nem értek ki időben, ledobjuk a bombát. Nem számít mi történik.
- Megértettük. - Jaune vállalta a kockázatot, akárcsak Ren és Yang is.
- Nekünk ugye nem kell mennünk? - Roman remélte, hogy ő és Neo itt maradhatnak. - Bármennyire is izgalmasan hangzik ez a Grimm bálna túra, én és Neo inkább...
- Vagy velük mentek, vagy visszaviszünk titeket Atlas börtönébe, Ironwood-hoz. - Figyelmeztette Winter a két bűnözőt. - Ha jól emlékszem, a tábornok tett neked egy ígéretet Beacon-ben.
- Rideg és kegyetlen. - Roman megrázta a fejét és felállt, jelezve, hogy a kölykökkel megy, Neo követte. - Tuti szingli maradsz még 40 évesen is.
A repülő ereszkedni kezdett és hamar elérte a frontvonalat, majd a Grimm-ek fölött átrepülve, megközelítette a legnagyobb Monstra Grimm-et, miközben a Szuper csapat eltávolította a bilincseket a csapat tagjairól. A repülő ajtaja kinyílt és tőlük alig 100 méterre volt az óriás Grimm bálna, aminek a szájából még mindig özönlöttek a Grimm-ek.
- Ez neked sem tetszik. - Ren egyértelműen kiolvasta Marrow-ból, akivel egymással szemben álltak. - Valójában, már nem is akarsz többé ennek az egésznek a részese lenni.
- Én... - Marrow tudta, hogy Ren átlát rajta és igaza volt. A dolgok, amiket tett és amiket megparancsoltak neki, hogy még tegyen, teljes mértékben elítélte és szörnyűségesnek tartotta. - Nekem feladatom van és el is fogom végezni. - Visszament a pilóta fülkébe.
Yang, Jaune, Roman és Neo előkészítették a fegyvereiket és leszálltak a gépről, hogy megmentsék a barátaikat.
- Tudom, hogy te sem. - Ren még odaszólt Winter-nek, mielőtt követte volna a barátait. Winter körül mindenféle színű levelek szálltak, ami azt jelezte, hogy tudja, mit kéne tenni, csak egyszerűen képtelen meghozni a döntést.
Nem volt mese a RWBY csapat többi tagjának, meg kellett hozni egy döntést, vagy Atlas-t vagy Mantle-t mentik meg és ez nem May ultimátuma volt, hanem tény. May meghozta a döntést, amivel a RWBY csapat nem értett egyet.
- Na és mi lesz Robyn-nal és Qrow-al?! - Sorolta Ruby, próbálva meggyőzni May-t a maradásra, miközben lementek az előcsarnok lépcsőjén. - Talán ha kihozzuk őket onnan, ahol fogva tartják, akkor...
- Nem! - May hallani sem akart róla, hogy tovább maradjon Atlas-ban, miközben az emberek Mantle-ben, az emberek, akiket az igazi népének tekint, veszélyben vannak. - Egyszerűen nem érted! - Megállt és visszafordult Ruby felé. - Ez nem egy olyan helyzet, ahol mindenki nyer! Most vagy velem jöttök, hogy segítsetek Mantle-ön, - Szigorúan felemelte az ujját és rájuk mutatott. - vagy ki teszlek titeket a fronton, - Dühösen az ajtó felé mutatott. - ha még mindig Atlas-nak akartok segíteni! A nagybátyád és Robyn nem tudnak megmenteni minket. Választanunk kell. - May végül mégis megadta az ultimátumot. - Szóval válasszatok.
Mielőtt a RWBY csapat válaszolhatott volna, kopogás hallatszott a főbejárati ajtón. Mindenki egyből elővette a fegyverét és lassan megközelítették az ajtót, amit Weiss lassan és óvatosan, résnyire kinyitott. Amikor meglátta, hogy ki érkezett egy megkönnyebbült mosoly ült ki az arcára.
- Klein! - Egy idösebb, az 50-es éveiben járó, közepes magasságú, öltönyös, kopaszodó férfi volt, nagy barna bajusszal és egy aktatáskával a kezében.
- Ms. Schnee. - Klein megemelte a kalapját Weiss előtt. - Hallottam, hogy van egy sérült, akinek szüksége lenne a segítségemre.
- Én... - Weiss bűntudatot érzett és magát okolta, amiért az apja kirúgta, mert segített neki megszökni Atlas-ból. - nagyon sajnálom, Klein. Az én hibám, hogy apa...
- Kérlek, ne aggódj, hópihém. - A férfi barna szeme, hirtelen zöldre váltott és a hangja is magasabb lett, miközben levette a kalapját. - Semmi köze nem volt hozzád, - Vissza vette a kalapját, a szeme vörösre váltott, a hangja megmélyült és dühösen bement a kúriába. - csak Jacques-hoz.
- Ő kicsoda? - Ruby kíváncsian kérdezte Weiss-t.
- Ő Klein, - Mutatta be a férfit Weiss, akivel egyértelműen jól ismerték egymást. - a családunk komornyikja... volt. - Kissé letörve fejezte be. - De számomra és Winter számára több volt, ugyanis, ő nevelt fel minket.
- Ez kedves öntől, hogy idejött. - Blake elismerte, hogy a lehető legjobbkor jött a férfi.
- Várj, - Weiss megrázta a fejét és egyvalamit tudni akart. - honnan tudtad...
- Áh, az ifjú Whiley. - Klein szeme világoskékre váltott, amikor meglátta a fiút aki lefelé lépdelt a lépcsőn. - Annyira örülök, hogy hívtál! Láthatnán a pácienst? Ha jól értesültem, sürgős eset.
- Igen, - Válaszolt Whitley. - Weiss szobájában van. Csak menj fel és...
- Nem voltam olyan sokáig távol, Whitley úrfi. - Klein jól ismerte a kúriát, ahol több mint 20 éven át szolgálta a Schnee családot és gyakorlatilag ő nevelte fel mindhárom Schnee gyereket. - Azt hiszem, meg fogom találni.
- Klein-t hívtad? - Weiss alig hitte el, amit látott. - Amikor azt mondtad, hogy hívsz valakit, nem gondoltam volna, hogy Klein-t hívod.
- Annak a lánynak orvosra van szüksége. - Whitley kínosan megvakarta a tarkóját. - Nem érted tettem. - Majd duzzogva oldalra nézett, hogy a nővére ne lássa, ahogy zavarba jött.
- Tudom. - Weiss büszkén mosolygott az öccsére, aki oly sok idő után, végre, kikerülve az apjuk mérgező környezetéből, azt tette, ami helyes. - Ezért jelent ez nekem olyan sokat. - Whitley egyszerűen képtelen volt felfogni, ugyanis, a nővére most olyan dolgot tett, amire eddig még sosem volt példa. Megölelte, amit egy kis hezitálás után viszonzott.
Weiss és Whitley között mindig is feszült és ellenséges volt a viszony és mindkét testvér előbb ugrott volna egy falka Grimm elé, minthogy megölelje a másikat, de a jég a mai napon megtört. Weiss és Whitley végre kibékült egymással és innentől kezdve büszkén nevezték egymást testvérnek.
Sajnos, az örömteli pillanaton egy őrült és hangos dübörgés szakította félbe. Valaki nagyon be akart jutni a kúriába.
- Hívtál még valakit? - Weiss aggódva kérdezte az öccsétől, miközben mindenki gyanakodva nézett az ajtóra, nem tudva, hogy jó ötlet lenne-e kinyitni.
Ezúttal Ruby volt az, aki az ajtóhoz lépett és óvatosan kinyitotta és mindenki döbbenetére, Lance volt a túloldalon.
- Segítsetek... - Lihegte a sisakján keresztül, egyértelműen teljesen kimerült, zihált és alig állt a lábán. A páncélja sérült volt, több helyen behorpadt és valami különös, zöld folyadék borította. - Segítsetek rajta... - A karjában lévő eszméletlen Penny-t tartotta, akin látszott, hogy egy komoly verést kapott, a jobb kesztyűje eltűnt, a keze megégett, szikrák villámlottak a teste körül és a hátán egy vágás ékesedett, amiből a zöld folyadék csöpögött. - Mentsétek meg...
Lance végül összeesett az ajtóban és a mindent elárasztott a sötétség. Sikerült eljutnia a Schnee kúriáig, megtalálta Ruby-t és a többieket, akik talán megmenthetik Penny-t, akit megesküdött, hogy megvéd.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.