Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.

Mantle és Atlas tökéletesen megtervezett és kivitelezett evakuációs tervébe egy súlyos hiba csúszott. A KÁR-torony és ezzel az egész királyságra kiható kommunikáció kikapcsolt. A JNR csapat, Lance, Oscar, Emerald és Neo átvették az irányítást a torony felett, de valahogy, valaki távirányítással képes volt lekapcsolni és zárolni a rendszereket.

Jaune, pont amikor már értesíteni akarta a lakosokat a tervről, akkor ment el minden és így lehetetlenség volt figyelmeztetni az embereket.

- Mit tegyünk most? - Tette fel a jogos kérdést Oscar.

Miközben mindenki csak tanácstalanul a vállát húzta vagy a fejét rázta, megjelent az egyik térkapu, amit a RWBY csapat készített a Teremtés Botjával.

- Tartjuk magunkat a tervhez. - Válaszolt Ren.

- De hogyan? - Nora nem értette, hogyan kéne figyelmeztetni, alig néhány óra alatt két város több ezer fős lakosságát. - A KÁR nélkül nem tudjuk elmondani egész Atlas-nak, hogy lépjenek be egy halom, fura, mágikus ajtón.

- De igen. - Ren-nek ötlete támadt. - Mi magunk használjuk a porálokat és gyalogosan terjesztjük a hírt.

- A hagyományos módszerrel. - Lance egyetértett.

- És biztos, hogy ezek az izék működni is fognak? - Emerald közelebb lépett a térkapuhoz és aggódva nézte.

- Miért, - Nevetett Lance. - mi a legrosszabb, ami történhet? Valami fura, fekete, takonyszerű trutyi fog minket beborítani?

Erre a megjegyzésre, Neo hátrált egy lépést, jelezve, hogy nem szándékozik elsőként átmenni.

Mindenki egyből Jaune-ra nézett és ő is megértette, hogy a csapat őt jelölte ki az első átkelőnek.

- Majd segítünk letakarítani a forró, fekete taknyot rólad. - Bíztatta Lance, eredménytelenül, majd Jaune belépett a térkapuba.

Jaune-t abban a pillanatban beszippantotta a kapu és hihetetlen sebességgel száguldott egy távoli, fényes pontig, ami egyre csak növekedett, ahogy közeledett felé. Amint elérte és átesett rajta, egyenesen hasra esett és egy különös, nem-e világi helyen találta magát.

Az egész környék olyan volt, mintha egy nagy, éjszakai égbolt lenne, de nem voltak se csillagok, se hold, csak fekete vagy sötétkék felhők mindenfelé. Az egyetlen dolog, ami kitűnt a nagy és sötét helységből a többi kék és sárga szegélyes térkapuk és az aranyszínű, csilligó, kanyargós utak voltak, amik egyetlen, sokkal nagyobb térkapu felé vezettek, amiről biztosak voltak, hogy Vacuo-ba vezet.

Amint felállt, visszanyelte a rátörő hányingert és nem győzött csodálkozni a hely varázslatos szépségében és csak később vette észre, hogy a csapat többi tagja is átért.

- Hű, - Lance is átlépett, nyomában Neo-val. - legalább nincs fekete takony.

- Oké, - Jaune fellélegzett és magabiztosan folytatta. - meg tudjuk csinálni. Nora és én elkezdjük kivezetni az embereket a fő kapun. - A csapat felé fordult. - Mindenki más maradjon a szerepénél. Ne feledjétek, - Nyomatékosította a mondandóját. - az evakuálás az elsődleges feladatunk, nem számít, hogy mi történik.

- Biztos, hogy nem kell több segítség? - Ren aggódott, hogy Nora és Jaune ketten kevesek lesznek.

- Esetleg, én és Neo maradhatunk. - Ajánlotta Lance. - Amekkora dumás, Neo nem biztos, hogy sokat segíthet az evakuálásnál. - Erre Neo csak fáradtan megforgatta a szemeit.

- Shade hadserege állig fel van fegyverkezve, tele vannak Vadászokkal és Vadásznőkkel és amennyire tudom, még a civilek is elég kemények. - Nora magabiztos volt, de egyértelműen aggódott. - De most egy egész királyságnyi problémát és negativitást fogunk a küszöbükre zúdítani. Ha bárkinek segítségre lesz szüksége, azok ők. - Ren magabiztosan bólintott a barátnője felé, aki mindig másokra gondol előbb.

A feladat elkezdődött, Ren, Lance, Neo, Emerald és Oscar elindultak egy-egy térkapu felé, hogy figyelmeztessék Atlas és Mantle lakosait, bár Neo, mivel beszélni nem tudott, Lance-el maradt.

Atlas földalatti metró járataiban, ahol a felső város civil lakossága gyűlt össze, most rémülten bújkált a különös térkapu elől, amiről a leghalványabb fogalmuk sem volt, hogy hogyan keletkezett, hova vezet és mi jöhet át rajta.

- Az meg mi? - Az emberek meg közelíteni sem merték, de a térkapu nem mozdult és nem is jött át rajta senki és semmi.

Hosszas elmélkedés után, valaki úgy döntött, hogy összeszedi a bátorságát, hogy odalökjön valaki mást, hogy nézze meg közelebbről.

Az illető, ha dühös volt rá, de nem ment szembe a többség akaratával és lassan a kapu felé lépdelt, felvett és a megpróbált átdobni egy követ a rajta.

- Mindenki... Áu! - Jaune jött ki a térkapun és a kő egyenesen képen találta, mire mindenki rémülten visszabújt a rejtekébe. Amint a dolgok lecsendesedtek, kinéztek és alaposan szemügyre vették Jaune-t, aki a feje fájlalása után feltartotta a Vadász engedélyét. - Szükségem van a figyelmükre.

A RWBY csapat és Penny is átlépett a térkapun és örömmel látták, hogy Ambrosius jó munkát végzett. Magabiztosan néztek végig a csillogó arany utakon, amik egyetlen nagy térkapu felé vezettek.

A mellettük lévő kisebb kapun éppen Fiona lépett át, Robyn egyik Vadásznője, akik egyben tartották Mantle-t és boldogan integetett a lányoknak.

A többi kapun keresztül pedig elkezdtek seregleni a civilek, akiket a megmaradt Vadászok vagy a barátaik kísértek, de voltak dezertált katonák is, akik szembeszegülve a tábornok parancsának, inkább a családjaikat akarták védeni.

- Tudtam, hogy nem hagytok minket cserben! - Hihetetlen, de May-t is lehetett látni, ahogy boldogan mosolyog.

- Reméltem, hogy mostanra azért többen lesznek. - Weiss, habár örült, hogy az evakuáció elkezdődött, kicsit aggasztotta, hogy elég lassan vette kezdetét.

- A legfontosabb, hogy eljuttassuk Penny-t és a Botot Vacuo-ba. - Ruby céltudatos volt és a csapattal együtt a nagy térkapu felé indultak. - Addig bíznunk kell a többiekben. Biztos vagyok benne, hogy meg tudják oldani.

Amíg Jaune, Nora, Lance és Neo még a menekülteknek segít, addig Oscar, Emerald és Ren átmentek a nagy térkapun, hogy előre felderítsék a terepet.

- Elég hely lesz a menekültek számára, - Magyarázta Oscar. - de még mindig kommunikáció hatótávon belül kell, hogy legyünk.

- Rendben, - Ren tudta jól, mi lesz a feladata. - minden erőmmel az érzelmek elfedésére fogok koncentrálni, amíg csak tudok. Hívjatok segítséget, amint átértünk.

Amint átléptek a nagy térkapun egy hatalmas homokviharban találták magukat és az orrukig sem láttak.

- Ugye csak hülyéskedtek velem. - Emerald-nak a karjával el kellett takarnia a szemét, nehogy homok menjen bele.

- Merre van a város?! - Ren kétségbeesetten próbált átnézni a vastag homok leplen, de hiába, olyan sűrű volt, hogy alig látott pár méterre.

- Valahol erre kell lennie! - Oscar sem adta fel, de elkezdett kétségbe esni.

- Srácok, - Emerald aggódva vette elő a Scroll-ját, amin továbbra sem volt jel. - a homokvihar nem csak a látási viszonyokat rontja.

Mielőtt vissza mehettek volna, hogy figyelmeztessék a többieket, a civil lakosság első menekültjei már át is keltek a térkapun és ugyanúgy, mint ők, megrémültek a sűrű homokvihartól.

- Hol vagyunk?!

- Üdvözöljük önöket Vacuo-ban. - Ren próbálta csillapítani a menekültek félelmét, de félő, hogy ez édes kevés lesz.

Az evakuálás, a blokkolt kommunikációs hálózat ellenére, a terv szerint haladt és a menekültek ezrei haladtak a csillogó, aranyozott utakon, át a nagy térkapun.

Sajnos, a tervbe becsúszott súlyos hibára egy hatalmas robbanás adta meg a jelet, ami több civilt is megsebesített, a többiek pedig pánikolni kezdtek.

Mielőtt Penny és a RWBY csapat átléphetett volna a kapun, tudták, hogy vissza kellett menniük, megvédeni a civileket.

- Te menj tovább, - Utasította Blake Penny-t, akinél még ott volt a Teremtés Botja. - mi majd elintézzük!

A robbanás okozója Cinder volt, aki a lehető legváratlanabb és legrosszabb pillanatban bukkant fel, egyértelműen, még mindig a Tél Hajadon erejére áhítozva. Egyelőre kiszúrta a RWBY csapatot, akinek a vezetőjével személyes haragja volt és feléjük kezdett repülni.

Ruby nem hezitált, használta a Semblance-ét a csapatán, amivel villámgyorsan átcikáztak a pánikolva menekülő civilek tömegén, a központi platformra, de Cinder egyből ott termett előttük, két fekete üvegkarddal a kezében.

- A kis barátotoknak, Oscar-nak igaza volt! - Cinder gonoszul mosolygott, hiszen már régóta várta ezt a percet. - De a könnyű rész most ért véget! - A RWBY csapat rémülten össze nézett, hiszen Cinder pontosan azt mondta, amit Oscar a terv kidolgozásakor. - "Honnan tudtál erről?!" - Imitálta Ruby-t, aki nem is válaszolt, csak megfordította a kaszáját, majd kilőve magát egyből Cinder-re vetette magát.

Atlas utcái csendesek voltak és ez tökéletes volt, hiszen Cinder és Watts gond nélkül találkozhatott a két faunus-al, Adam-el és Mandy-vel, akik elhozták neki a Lámpást.

- Ígérem mindkettőtöknek, - Cinder ragadozó tekintettel meredt a Lámpásra, amit Mandy átnyújtott. - hogy még ma mindannyian megkapjuk, amit akarunk. - Mandy és Watts között keringett a tekintetet. - Atlas pusztulását, - Majd Adam-ra. - te megkapod Yang-et és Blake-et, én megkapom a Tél Hajadon erejét és Salem megkapja a Teremtés Botját. De ehhez fel kell tennem egy kérdést a Lámpásnak.

- Jinn. - Válaszolt Mandy. - Ez a neve.

- Mit terveznek Ruby-ék? - Kérdezte Cinder a Lámpást, de az nem csinált semmit sem. - Valamit rosszul csinálunk?

- Ki kell mondanod. - Segítette Mandy.

- Mit? - Cinder idegesen kérdezte.

- A nevét. Jinn. - Válaszolt Mandy.

- Most mondtad. - Cinder dühösen feltartotta a Lámpást.

- Csak akkor működik, ha az mondja ki a nevét, aki tartja, - Adam-nek kezdett elfogyni a türelme. - jelen helyzetben, te.

- Oh, - Cinder végre megértette. - Jinn?

Az idő megállt, a Lámpás forogni és lebegni, majd egy különös, kék füstöt kezdett árasztani magából és egyre távolabb lebegett. Amint elég messzire ért, megállt, de még mindig a levegőben volt és a kék füst, ami teljesen elárasztotta, egyre nagyobb lett, beborította a Lámpást és egy hatalmas, női alak formálódott belőle, ami megszilárdult és egy óriási, világoskék bőrű nő jelent meg, a meztelen testén csak aranyszínű láncok és törött bilincsek voltak. Hosszú, hegyes fülei és sötétkék haja hosszú volt, ami egészen a csupasz derekáig ért.

A nő a levegőben lebegve, jólesően nyújtózott, mint aki egy hosszú alvásból ébredt fel.

- Kérdésed van hozzám? - Kérdezte Jinn.

- Igen. - Válaszolt Cinder és feltette az utolsó kérdést. - Mit tervez Ruby és a csapattársai.

Jinn egy pillanatra meghökkent, tudja jól, hogyha megválaszolja ezt a kérdést, azzal a gonoszt segíti és rengeteg életet fog veszélynek kitenni. Sajnos nem tehetett mást, mert kötelessége volt bármilyen kérdésre válaszolni, függetlenül attól, hogy ki kérdezi és milyen szándék vezérli.

Elkezdett forogni a levegőben, ezzel hatalmas, kék füst függönyt idézett, ami beborította az egész utcát és az orrukig sem láttak. Cinder és a többiek megpróbáltak átjutni a füstfüggönyön, mire az elkezdett feloszlani és egyből a Schnee kúriában találták magukat.

- Annyira aggódtunk a Kamra zárva tartása miatt, - A távolban hallották valakinek a hangját. - hogy bele sem gondoltunk, hogy használjuk azt, ami benne van. - Jaune volt az, ahogy a RWBY csapattal és a többiekkel kitervelték, hogyan mentik meg Atlas lakosságát.

- A Teremtés Botját. - Válaszolt Ozpin.

- Talán megmenthetnénk vele Penny-t és mindenkit biztonságba helyezhetnénk Atlas-ból és Mantle-ből. - Javasolta Ruby.

Cinder csak széles és gonosz mosollyal nézte, mint valami mozi előadást, de amikor meglátta, hogy Emerald is közöttük van és segít Ruby-éknak, dühösen ökölbe szorította a kezeit.

- Ja, igen, - Mandy gyorsan megszólalt. - Emerald is elárult minket.

- Akkor nem kegyelmezünk neki sem. - Cinder ennyivel le is tudta. Nem kötődött egyáltalán a lányhoz, csupán bosszantó tényezőként fogta fel, mintha csak egy eszközt veszített volna. - De most csak figyeljünk.

Eltartott néhány percig az előadás, de megtudták belőle, hogy Ruby és a többiek hogyan tervezik megbuktatni Ironwood-ot, megszerezni a Teremtés Botját, amivel emberré változtatnák Penny-t és több térkaput nyitnának Atlas-ból Vacuo-ba, ráadásul, Robyn, Qrow, Marrow és Winter titokban segít nekik.

- Kis híján szétszakítottad ezt a királyságot az eszeddel és a képességeiddel. - Cinder Watts felé sandított. - Mi lenne, ha befejeznénk, amit elkezdtél, anélkül, hogy Torchwick megállítana?

Watts csak gonoszul elmosolyodott és a két faunus is támogatta Cinder-t, miután a látomás véget ért, Jinn visszabújt a Lámpásba és az idő újra haladni kezdett.

- Mire gondolsz? - Mandy kíváncsi volt a tervre.

- Arthur, - Cinder Watts felé nézett. - fel tudnád törni KÁR rendszert?

- Ha bejuthatnék az akadémia irányító központjába, akkor bármit képes lennék irányítani. - Biztosította őket a tudós.

- Kiváló. - Cinder elmosolyodott. - Akkor elintézzük, hogy bejuttassunk oda.

Mivel a város még mindig üres volt, sem a hadsereg, sem civil bámészkodók nem gátolták őket, így gond nélkül eljutottak az akadémiára, ahol az őrség nem állhatta az útjukat. Cinder, Adam, Mandy és Watts egyesült erővel berontott az akadémiára, amíg a tábornok fő erői és a Szuper csapat Penny elfogásával volt elfoglalva.

Az irányító központban csak egy maroknyi katona maradt, hiszen leginkább tudósok voltak, akik a napi rutinjukat végezték az akadémia rendszereinek a szabályos működését felügyelve.

Alig néhány másodperccel később vették észre az egyetlen kijárati ajtóban álló négy felfegyverzett egyént, akik mögött az ajtó be is záródott, ezzel megakadályozva minden be és kijutási lehetőséget.

Amint Cinder egy tűzgolyót idézett a jobb, emberi kezébe, Adam elővette Wilt-et, Mandy egy nyílvesszőt tett az íja idegére és Watts célra tartotta az útközben zsákmányolt puskáját, a tudósok pánikolva menekülni kezdtek.

Sajnos, nem volt hova futni, alig néhány perc alatt, az akadémia legszorgalmasabb és nyüzsgőbb terme egy kihalt mészárszékké változott, mindenfelé vér, tűz, elektromos szikrák és holttestek hevertek.

- Megvan minden, ami kell? - Érdeklődött Cinder, miközben az egyik számítógép asztalán ült.

- Elhiheted, - Watts a vezér tudós kártyáját vette el és az azonósítója hozzáférést adott a legnagyobb számítógéphez. - ez minden, amire valaha is vágytam.

Adam egy mániákus vigyorral leszúrt egy földön fekvő férfit, miközben Mandy inkább a tudós mögé állt.

- Én... - Mandy hezitálva nézett szét a holttesteken. - itt maradnék, ha nem gond.

- Mi a baj? - Cinder nagyon nem akarta, hogy Emerald után Mandy-t is elveszítse.

- Csak szeretném látni, ahogy Atlas elpusztul. - Válaszolt Mandy. - Itt maradok, hogy megvédjem Watts-ot, ha történne valami.

- Legyen. - Cinder nem örült, hogy egyel kevesebben lesznek. - Adam, ugye te jössz?

- Természetesen. - A faunus férfit nem kellett győzködni és már követte Cinder-t a kijárat felé.

- Megérdemlitek ezt, Arthur, Mandy. - Cinder még egy empatikus mosollyal vissza nézett feléjük, majd Adam-el elhagyták a termet. - Visszajövünk.

Watts élvezettel kezdte nyomkodni a fő terminál billentyűzetét, amikor meghallott egy érdekes, élő adást.

- Élőben vagy. - A hang a terminálból jött, de nem a számítógép volt.

- Igen, életben vagyok. - Mandy megismerte a hangokat és tudta, hogy Jaune és Ren azok.

- Úgy értette, hogy mindenki lát téged. - A harmadik hang Emerald volt és nem kellett sokat várni, mire bejött Jaune arca a képernyőn.

- Oh... - Jaune idegesen oldalra nézett, majd egy torokköszörüléssel belekezdett a beszédébe. - Atlas és Mantle polgárai, amit most mondani fogunk önöknek az nagyon fontos. Atlas le fog zuhanni, de... - Watts, miközben meglátott, magához vett és beleharapott egy almába, egyetlen gombnyomással kikapcsolta a KÁR rendszereket a királyságban, ezzel Jaune nem tudott üzenni az embereknek.

- Kérsz egy kávét? - Mandy, kicsit feleslegesnek érezve magát, meglátott egy kávé automatát.

- Egy hosszút, tejjel és két cukorral. - Válaszolt Watts, mire a faunus lány már indult is a géphez.

Watts jól emlékezett, hogy Qrow, Robyn és Marrow a hangár felé veszik az irányt, ezért gyorsan ránézett az ottani megfigyelő rendszerekre és látta, hogy már el is kapták a Szuper csapat tagjait. Hirtelen, az egész épület megrázkódott.

- Akkor most használták a Botot, igaz? - Mandy visszatért a kávéval.

- Minden bizonnyal. - Watts egy fegyvertelen robot felett vette át az irányítást, miközben belekortyolt a kávéba.

- Ezek használták a Botot?! - A megfigyelő rendszeren keresztül látni lehetett, ahogy a Szuper csapat tagjai rájöttek, hogy a Botot használták és alig néhány óra van hátra, amíg Atlas lezuhan.

- Mit gondoltok, - Robyn és Qrow megbilincselték őket. - mi egy királyság?! A népe vagy csak egy földdarab, amin élnek?!

- Akárhogy is, már vége. - Qrow is besegített és épp Vine-t kezdte megbilincselni. - Ironwood elesett. - A hír hallatára Vine kikapcsolta a keze körül lévő aurát.

Watts ezalatt odairányította a robotot, ami felett átvette az irányítást és alaposan felmérte a helyzetet. A Szuper csapat tagjait Marrow tartotta sztázisban, Elm már meg volt bilincselve, de a robot túlságosan felkeltette a figyelmüket és megfeledkeztek Harriet és Vine megbilincseléséről.

De ami a legjobban felkeltette Watts figyelmét, hogy a bomba, amivel Ironwood el akarta pusztítani Mantle-t ott van egy repülőgép rámpáján, ami csak a felszállásra vár. Tudta jól, hogy kizárt, hogy a robottal feljusson a gépre, de valaki, aki még nincs megbilincselve és a harag eléggé elködösítette az elméjét még feljuthat.

Önmegsemmisítésre kapcsolta a robotot és elindult vele, teljes sebességgel a csoport felé. Qrow és Robyn egyből tüzet nyitottak, de a robot nem lassított, még akkor sem, amikor elvesztette mindkét karját.

- Ne! - Marrow, hogy megvédje a többieket a robbanástól, közéjük és a robot közé ugrott.

Bumm

A robot felrobbant, ezzel kiütve Marrow-t és egy világoskék villanás a teste körül jelezte, hogy lemerült az aurája.

A robbanás kellően megrongálta a hangárt, hogy a talapzata lejtsen és minden, ami nem volt rögzítve elkezdett kicsúszni a kijárat felé, köztük a repülő is, amin a bomba volt.

Ahogy Watts előre kiszámította, Harriet, akin még nem volt bilincs, a Semblance-e segítségével egyből felrohant a pilóta fülkébe, bekapcsolta a gépet és beindította a motorját.

Vine, akit szintén nem tudtak időben megbilincselni, gyorsan a csapattársa után rohant, kiterjesztette a karjait és megkapaszkodott a becsukódó rámpában.

A robbanás, ami a hangárban történt, érezhető volt az akadémia börtönében is. Ironwood, miután Winter, a legmegbízhatóbb embere elárulta, kénytelen volt szembesülni a ténnyel, hogy egyedül maradt.

A szemei gyorsan kipattantak és felült a padon, amire fektették és aggódva vette tudomásul, hogy a saját börtönébe zárták.

- Látom, végre felébredtél. - Az első személy, akit meglátott, az nem volt más, mint Jacques Schnee, az a gerinctelen és kapzsi ember, aki majdnem a királyság pusztulását okozta, puszta kapzsiságból. - Atlas mindjárt lezuhan a te felügyeleted alatt. - Mivel mást nem tehetett, élvezettel emlékeztette a tábornokot a vereségére. - Milyen érzés, James?

- Ők... - Ironwood pánikolva felpattant. - megszerezték a Botot!

- Így van. - Jacques csak bólintott, bár kissé félreértette az egykori riválisa mondandóját és tovább gyötörte. - Vesztettél. - Eszébe jutott, hogy hol is van és milyen sors vár rá, amint ennek az egésznek vége. - Mindketten vesztettünk.

- Egész végig neki dolgoztak. - Ironwood-on eluralkodott a pánik és a paranoia és már az egész királyságról, amit meg akart menteni, azt gondolta, hogy a kezdetektől fogva elárulták. Tehetetlennek és gyengének érezte magát és az egész lénye azt kívánta, bárcsak kiszabadulhatna.

Hihetetlen, de a könyörgése meghallgattatott és egy kis szikrázás keretében, a cellája energiapajzsa kikapcsolt.

- Mi van?! - Jacques alig hitt a szemének, hogy már megint egyedül marad a börtönben.

Ironwood nem tudta, hogy hihet-e a szemének, lehet, hogy ez is Salem egyik ármánya, vagy a cellája egyszerűen meghibásodott és egy utolsó lehetőséget kapott, hogy megmentse ezt a királyságot.

Nem érdekelte, hogy melyik, csak kilépett a cellából és a földön heverő lézerágyújáért indult, amit Winter, tőle szokatlanul hanyag módon hagyott ott.

- Ugye az én cellámat is ki nyitod? - Könyörgött kétségbeesetten Jacques.

Ironwood nem válaszolt, csak beillesztette a két pisztolyt a szerkezetbe, amitől az újra aktiválódott, felemelte és a halálos fegyvert Jacques cellájára szegezte és megnyomta a töltés gombot, amitől az ágyú csövében erős, zöld energia koncentrálódott.

- Persze. - Ironwood a legkisebb megbánás nélkül elsütötte a fegyvert, ami egy szupererős lézersugarat lőtt Jacques-ra és a férfit még a cella energia pajzsa sem tudta megvédeni a robbanástól.

A cellában sötétzöld füst borított be mindent és világos zöld lángok gyúltak a padlóján és Jacques Schnee-ből nem maradt semmi, csak hamvak.

A tábornok egyáltalán nem érzett bűn tudatott, amiért meggyilkolta a cellatársát, csak olyan érzés volt, mintha egy szálkát húzott volna ki a testéből és megkönnyebbülten megfordult és elindult a kijárat felé.

A térkapu átjáróban a RWBY csapat felvette a harcot Cinder-el a központi platformon, de a félszemű nő könnyen tartotta magát mind a négy lány ellen, majd a két üveg kardját a földbe szúrta és egy lángtornádót idézett maga köré.

- Tudtam, hogy a tervetek merész lesz, - Cinder csak a tornádó tetején felszállt a magasba. - de azt nem tudhattam, hogy az őrület határát fogja súrolni! - Önelégült mosollyal nézett szét a RWBY csapaton, akik a fegyvereiket mind rászegezték. - Legalábbis, Jinn segítsége nélkül biztos nem. Azt hiszem, egy utolsó leckét azért köszönhetek nektek. - Senki nem támadott, csak dühösen meredtek Cinder-re. - Néha, ha nyerni akarsz, egyedül nem vagy rá képes.

Blake macska fülei megrebbentek és látta, hogy egy csuklyás alak egy ismerős, vörös katanát húzott elő a hüvelyéből, ahogy Yang felé támad. A penge világított és Blake tudta, hogy a használója hamarosan elsüti.

- YANG! - Blake nem hezitált, nem akarta, hogy a barátnőjének még több fájdalmat kelljen kiállnia, ezért gondolkodás nélkül a vörös energia sugár útjába áll.

Blake-et a csapás teljesen telibe találta, egy lila fénysugár villant körülötte, amitől az aurája lemerült és a földre esve, bukfencezve a platform széle felé gurult. Mindenki lélegzet visszafojtva figyelte.

Adam csak dühösen meredt a lányra, hiszen nem őt célozta, míg Ruby és Weiss dermedten figyelték, ahogy a faunus társuk egyre közelebb kerül a platform széléhez, de Yang nem hezitált és gondolkodás nélkül a barátnője felé rohant, hogy elkapja, de már késő volt.

Blake átbukfencezett a platform szélén és rémülten vette tudomásul, hogy zuhan, ki tudja hová. Kétségbeesetten ketté vette Gumbo Shroud-ot és feldobta a platform felé és minden erejével abban reménykedett, hogy Yang elkapja.

Sajnos már túl mélyen volt, Yang hasra feküdt és a platform széléről kinyújtotta a karját, hogy elkapja a felé szálló katanát, de alig néhány centivel megáll a keze előtt és visszazuhant.

Blake tehetetlenül zuhant a mélybe, már olyan messze és mélyen volt, hogy nem lehetett látni, csak egy sárga villanást és eltűnt a szemük elől.

- BLAKE! - Yang könnyes szemekkel üvöltött, a szíve is megszakadt, hogy képtelen volt megmenteni a barátnőjét.

- Blake... - Ruby alig hitte el, hogy Blake egy szempillantás alatt eltűnt.

Yang-nek nem maradt sok ideje gyászolni, mert ő volt Adam következő célpontja.

A lány kezdetben félt, hogy újra szembe kell néznie azzal, aki a múlt éjjel megkínozta, de tudat, hogy a barátnője miatta halt meg, elfeledtette vele a félelmet és gondolkodás nélkül a férfi felé rontott.

- Ezért megöllek! - Yang vörös szemekkel és lángoló hajjal kiabált. - Hallod amit mondok?! - Több ökölcsapást is bevitt Adam-nek, aki Wilt-el védte ki az ütéseket. - Elveszem az életed!

- Csak próbáld meg. - Adam csak hátra ugrott és megforgatta Wilt-et a kezében.

Yang nem hezitált és féltucatnyi tűzgolyót lőtt Adam felé, de a kardjával az összes lövedéket elnyelte, a kardja újra világítani kezdett.

Adam felkészült, hogy bármelyik pillanatban elsüsse Wilt-et, de várt, amíg Yang újra felé nem ront és amikor a lány már ott volt, néhány centire tőle, elővette Wilt-et, hogy elsüsse.

Yang óriási szerencséjére, Ruby, egy halom rózsasziromból átváltozva, oldalba rúgta Adam-et, aki ettől mellé lőtte a sugarat és Yang is képes volt ököllel képen verni, amitől hátra esett.

- Tudom, hogy dühös vagy! - Ruby Adam és a nővére közé állt. - De ha nem gondolkodsz, ismét veszíteni fogsz!

Yang megértette, amikor a húga könnyes arcát látta, hogy ő is ugyanúgy meg akarja bosszulni Blake-et, de vele ellentétben, ő képes volt megőrizni a nyugalmát.

- Mit mondasz, Yang? - Adam újra talpon volt és készen állt a harc folytatására. - Képes lennél elveszíteni még egy testrészt? - Kacagott, amitől Yang reszketni kezdett, amikor belegondolt, hogyan vesztette el a karját Beacon-ben és amikor a Monstra Grimm-ben összeverte és levágta az egyik ujját. - Vagy egy szerettedet? - Adam ezúttal Ruby-ra meredt, akivel Yang épp annyira törődik, mint Blake-el.

- Most véged. - Lehelte Yang, teljesen nyugodtan és újra Adam felé támadt.

Ruby készen állt, hogy csatlakozzon a nővéréhez, de látva, hogy Weiss egyedül volt kénytelen felvenni a harcot Cinder-el, komoly dilemma előtt állt.

- Hé, királynő r*bi! - Hirtelen, Lance csatlakozott a küzdelembe, Cinder ellen, miután egy másik járatról a pajzsa segítségével ejtőernyőzött. - Még mindig nem ütötted le ezt a gyalogot!

- Miért kellett visszajönnöd?! - A távolból Penny repült feléjük, hogy megsegítse őket.

Neo volt a harmadik, aki Hush-al ejtőernyőzve került Cinder mögé és amint földet ért, összecsukta a napernyőjét és Cinder-re szegezte.

- Penny, ne! - Weiss aggódva rákiabált.

- Te idehoztad a Botot?! - Lance inkább dühösen megszidta.

- Miért nem tanultad meg egyszerűen a leckét?! - Penny nem törődött a barátai mondandójával és egyenesen Cinder-re támadt és egy ököl csapással hátra lökte a levegőben.

- Oh, Penny, - Cinder csak egy hamis mosollyal egy újabb fekete üvegkardot idézett a kezébe. - Megtettem. - A lány háta mögé biccentett, mire rémülten hátra nézett.

Miután megtudta, hogy nincs semmi sem a háta mögött, gyorsan vissza fordult Cinder felé, de egy tűzcsóva már felé indult és a földre lökte, a menekülő civilek közé.

Penny számára más volt emberként harcolni, nem volt a fejében radar, ami riasztott, ha valami vagy valaki a háta mögé kerülne, a varázs ereje nélkül nem tudott repülni és sok más képessége elveszett, amióta emberré vált.

Kénytelen volt megidézni nyolc sötétzöld üvegkardot, hasonlóakat, mint Cinder, csak sokkal szabálytalanabbak és ormótlanok voltak, de tudta, hogy a célnak megfelelnek. Elindult és elrugaszkodva a platformról, Cinder felé repült.

- Van egy ötletem! - Weiss több rúnát idézett maga, Lance és Neo alá.

- Most mire... - Lance befejezni sem tudta és Neo-val együtt, a rúnák mintha húzták volna őket, Weiss felé, aki ügyesen és kecsesen, mintha csak korcsolyázna, suhant az úton, amerre a rúnái vitték.

Penny, mivel még nem tudott megfelelően bánni az emberi testével, nehezére esett tartani a lépést Cinder-el. Ennek következtében, a félszemű nő könnyen felül kerekedett rajta és egy tűzsugárral újra hátra lökte Penny-t. Mielőtt tovább üldözhette volna, Weiss a földről egy fekete, gravitációs rúnával húzta vissza.

Cinder-nek már elege volt a Schnee nővérek rúnáiból és idézett lényeiből, ezért legalább két tucat fekete üveg, hegyes szilánkot lőtt felé és a háta mögött lévő menekültek felé.

Lance átalakította a pajzsát és Neo kinyitott Hush-t, amivel több szilánkot is kivédtek, de a legtöbbet Weiss jéglovagjának a kardja védte ki, ezzel megvédve az ártatlanokat.

Sajnos, amire senki sem számított, hogy a becsapódott szilánkok felhevültek és hamar fel is robbantak. Neo gyorsan kikerülte ezt a Semblance-ével, de Lance-nek nem volt ekkora szerencséje, mert a szilánkok a pajzsába fúródtak. A robbanás ereje oldalra lökte Lance-t, le az út széléről, le, egyenesen a mélységbe.

A Vörös Lovag megpróbálta bekapcsolni a pajzsán a gravitációs Dust-ot, hogy ejtőernyőzve még ellebeghessen egy közeli platform felé, de a robbanás megrongálta a Dust átalakítót és mire észbe kapott, a mélység elnyelte és egy sárga villanás kíséretében eltűnt.

Weiss sem úszta meg olcsón a robbanást, de amíg Neo kivédte és Lance oldalra zuhant, ő a magasba repült, de elkapta magát egy fekete gravitációs rúnával, csak sajnos későn vette észre, hogy Lance már a mélybe zuhant és nem tehetett semmit sem, hogy megvédje.

- Királynő. Üt. Gyalog. - Cinder önelégülten vigyorgott, hiszen egy újabb ellenfele esett a mélybe.

Nem volt sok ideje ünnepelni, mert Penny ormótlan kardjai elsuhantak a feje mellett és csak az utolsó pillanatban tudta kikerülni és a két Hajadon csatája folytatódott.

Az átjáró másik oldalán sem volt jobb a helyzet, mert Ruby és Yang még mindig Adam-el harcoltak és a faunus férfi ügyesen tartotta magát a két nővér ellen.

Adam könnyen kivédte Ruby kaszáját Blush-al és Wilt kardgombjával fejbe verte és egy rúgással hátra lökte. Ezután következett Yang, aki erősen és agresszívan támadott és Adam az ő csapásai elől is könnyen kitért és Blush-al meglőtte, amitől hátra esett.

Yang nem adta fel, talpra ugrott és ezúttal ő kényszerült védekezni Adam csapásai elől.

Ruby a fejét fájlalva állt fel és készen állt, hogy segítsen a nővérének, de Penny távoli sikolya és a látvány, hogy Lance lezuhant a mélybe, rájött, hogy most komoly döntést kell meghoznia.

Segítsen a nővérének elintézni a fickót, aki többször is megcsonkította, lelökte a barátnőjét a mélybe, vagy segítsen inkább Penny-nek Cinder ellen.

Penny és Cinder harca elsőre kiegyensúlyozottnak tűnt, de Ruby hamar rájött, hogy az új ember testtel Penny korántsem olyan erős, mint robotként és nincs sok esélye Cinder ellen egyedül.

Még egy utolsó pillantást vetett az Adam-el viaskodó nővérére és borzasztó bűntudatot érzett, amiért hátra hagyta a nővérét és a Semblance-ével Penny segítségére sietett.

Ledobni a bombát és megsemmisíteni Mantle-t. Ez volt a parancs, amit Ironwood tábornok kiadott, arra az esetre, ha Penny és a barátai próbálkoznak valamivel.

Harriet gondolkodás nélkül követte ezt a parancsot, amint lehetősége nyílt rá, felrohant a szállító repülőre és kivezette az akadémia hangárjából és Mantle felé vette az irányt. Nem érdekelte hányan fognak meghalni, parancsot kapott és kizárt, hogy megtagadja.

Hirtelen, a repülő közelség jelzője riasztani kezdett, hogy valaki feljutott a raktérbe. Aggódott, hogy Qrow és Robyn valahogy képesek voltak követni, ezért robot pilótára kapcsolt és lekódolta a számítógépet, nehogy valaki átvegye az irányítást és elindult a raktér felé.

Miután lemászott a létrán, megkönnyebbült, hogy a társa, Vine volt az, aki megkapaszkodott a repülő raktér ajtajában és fáradtan liheg, miután sikerült behúznia magát, majd a raktér ajtó becsukódott mögötte.

- Vine, - Harriet megkönnyebbült, hogy nem az ellenség jutott fel. - örülök, hogy legalább te itt vagy. - Elindult a bomba felé, hogy aktiválja. - Figyeld a hátunkat, meg kell bizonyosodnom, hogy ez az izé még élesítve van-e. - Mielőtt aktiválhatta volna a bombát, Vine kiterjesztett aura keze megragadta az övét.

- Már nem vagyok benne biztos, hogy ez a leglogikusabb lépés. - Vine, aki mindig a logikus és racionális megoldások híve volt, most tudta jól, hogy ez nem a helyes döntés.

- Tényleg ezt akarod, Zeki? - Harriet dühösen meredt a csapattársára, egyértelműen nem volt hajlandó leállni.

- Nem. - VIne kikapcsolt az karhosszabbítását. - Nem akarom. - Megpróbált érvelni. - Harriet, a tábornok már nem parancsol és szerintem nem is gondolkodik józanul. Ruby és a többiek használták a Botot, hogy evakuálják a királyságot, Atlas le fog zuhanni, de a népe biztonságban lesz. Hacsak te, nem...

- Ez a kötelességünk, Vine! - Harriet dühösen a bombára csapott. - A hűségünk ezt diktálja! Clover megértette ezt! Clover megtette volna!

- Akkor szerintem, Clover is tévedett. - Habár Vine ugyanúgy hiányolja a kapitányukat, nem hagyta, hogy a harag és a fájdalom elvakítsa.

- Ne merészeld! - Ezzel szemben, Harriet-et pusztán a harag vezérelte. - Clover... ő...

- Fontos volt neked. - Vine pontosan megértette, épp annyira ismerte a csapattársait, mint saját magát és tudta, hogy Harriet mindig is felnézett Clover-re, de talán még ennél is többet érzett iránta.

Harriet nem akarta, hogy Vine lássa ahogy bárki miatt is sírna, ezért csak oldalra fordult, hogy ne láthassa.

- Harriet, - Vine, habár nem értett sokat az emberi érzésekhez, de azt megértette, hogy a társának most érzelmi támogatásra van szüksége, ezért közelebb ment hozzá. - nem te vagy az egyetlen, aki... - Mielőtt megérinthette volna a vállát, a gép rázkódott, ami csak egyet jelentett. Hogy megtámadták őket.

Harriet nem törődött azzal, amit a társa mondott, csak aktiválta a Semblance-ét, elrohant a bomba mellet, amit gyorsan aktivált és egy gombbal kinyitotta a raktér ajtaját, hogy Vine-t kirepítse a szél.

Vine azonban a kiterjesztett karjaival megkapaszkodott az ajtó két szélében, de Harriet ott is termett és képen rúgta, amitől kizuhant a gépből. Vine még ezután sem adta fel és a repülő egyik szárnyában megkapaszkodott.

Harriet-et nem érdekelte, hogy kin kell átgázolnia, amíg nem teljesíti a parancsot és törli el Mantle-t a föld színéről, ahogy a tábornok akarja, addig nem áll le. Újra átvette az irányítást a gép felett és egyenesen Mantle felé ment.

A gép előtt a felhők között látott egy madarat, ami egyenesen felé szállt, ami különös volt, hiszen Atlas-ban még egyetlen madarat sem látott és minden alkalommal, a repülő lények kitértek az ember alkotta gépek elől.

A madár egyre közelebb került és még mindig nem tért, de Harriet egyet pislogott és a repülő lény helyett Qrow jelent meg, ahogy a kardját előre szegezve, nyílegyenesen a pilóta fülke ablaka felé szállt.

Harriet-nek reagálni sem volt ideje, amikor Qrow áttörte a szélvédőt és rávetette magát. A két Vadász lebukfencezett a raktérbe és Qrow került felülre, a kardját Harriet feje mellé, a padlóba szúrta, a térdével az egyik kezére térdelt, míg a jobb kezével lefogta a másikat.

- Úgy fest, mégis csak megkapod azt a harcot! - Qrow tudta jól, hogy Harriet már régóta vágyott erre az összecsapásra. Azóta, hogy hamisan őt vádolta Clover haláláért.

Harriet a lábával hátra rúgta Qrow-t, így kiszabadítva magát és újra támadott az erősítőivel az öklén, amit Qrow a kardjával védett ki. Harriet elméjét elborította a harag és nem érdekelte, mit történik körülötte, csak végezni akart Qrow-val, aki gyorsan felvette a ritmust és ellentámadásba lendült át.

Sajnos, senki sem vette észre, hogy a repülő rendszerei felett, valaki átvette a vezérlést és távirányítással újra Mantle felé irányította a gépet.

Miután a tábornokot bezárták egy cellába, Atlas seregében komoly fejetlenség lett az úr, hiszen nem volt, aki irányítson és protokoll kimondja, hogy az akadémia igazgató hiányában a legmagasabb rangú katonai tiszt vegye át az irányítást. Ebben a helyzetben Winter volt az.

Winter körbejárta az akadémiát és személyesen szólított fel mindenkit, akit csak talált a megadásra.

Sajnos, amióta a KÁR rendszert blokkolták, képtelen volt a teljes hadseregnek parancsolni, hiszen, akik a városban, a flottában vagy a kolóniákon voltak, azok mit sem tudtak arról, hogy Ironwood már nem parancsol.

A hadsereg egyharmada, akik az akadémián voltak és nem is értettek egyet Ironwood parancsaival, inkább letették a fegyvert és elindultak a térkapuk felé. Sajnos, az akadémián kívüli katonákért nem tehetett semmit.

Miután háromszor is körbejárta az akadémiát, úgy döntött, lemegy a legközelebbi térkapuhoz, ami a Tél Hajadon, ezúttal üres Kamrájában volt és felkészült a távozásra.

- Ismétlem, - Megpróbálta még egyszer, utoljára elérni a hadsereg többi részét a Scroll-jával. - veszi valaki ezt az adást? - Sajnos, semmi válasz nem érkezett. - Tudna valaki jelentést tenni az evakuálás helyzetéről? - Ha már sereget nem érte el, remélte, hogy a többieket, akik már evakuálnak, elérheti. Sajnos, ezúttal sem kapott választ és elindult a kapu felé.

A padlón meglátott egy ide-oda mozgó vörös pontot, ami szép lassan a mellkasára tévedt és rémülten kapott észbe, hogy egy zöld lézer sugár tart felé.

Winter az utolsó pillanatban vette elő a kardját és idézett egy rúnát maga elé, amivel pajzsot emelt a sugár ellen. Sajnos, ez nem bizonyult elégnek, mert a lézer áttört a rúnán és hátra lökte, egyenesen a padlóra.

Winter túlélte és az aurája is megmaradt, de aggódva emelte fel a tekintetét a zöld lángokon keresztül és rémülten nézett a felvonóra, amin a Ironwood tábornok jött le, kezében a füstölgő lézerágyúval, a szeme őrületet sugárzott és az egész teste remegett a haragtól és a félelemtől.

- Sok árnyat üldöztem és sok árulással szembesültem az évek során. - A felvonó megérkezett és a tábornok lelépdelt róla. - Sok ember fordult ellenem, akikkel törődtem és sokszor feltételeztem a legrosszabbat másokról. - Újra felemelte a lézerágyút és tölteni kezdte. - De soha, egyszer sem gondoltam, hogy te is közéjük fogsz tartozni. - Végül megállt a nő előtt és rászegezte a feltöltött lézerágyút és már csak a tüzelésre várt. - Tudom, mi a legjobb Atlas-nak és mindent meg fogok tenni, hogy megszerezzem a Botot! - A tábornok már képtelen volt józanul gondolkodni, a félelem és a paranoia legyűrte az ép eszét és az egyetlen dolog, amire koncentrálni tudott, az a menekülés Salem elől. - Tekintsd ezt az utolsó parancsomnak. - A tábornok legbelül reménykedett, hogy nem kell megküzdenie Winter-el. - Állj félre.

Winter látta a tábornok tekintetén az őrületet és azt is, hogy már maga sem tudja, hogy miről beszél, miközben felállt.

- Soha nem hátráltam meg ennek a királyságnak az ellenségeitől. - Winter nem volt hajlandó átengedni ezt az őrültet a térkapun, ahol a húga és több ezer ártatlan civil van, akik egy biztonságos helyre menekülnek. Ketté vette a kardját és dacosan állta a tábornok rideg és kemény tekintetét. - És nem fogom most elkezdeni.

A tábornok arca még mindig kemény volt, csupán egy könnycseppet eresztett el, amiért kénytelen lesz megölni a legjobb emberét és talán a barátját is, hiszen csak ő áll az útjában, hogy megszerezze a Botot.

Ironwood az embersége utolsó szikráját áldozta fel, amikor felemelte és elsütötte a lézerágyút.

A kapu túloldalán is nehéz volt a helyzet, ahol egyre csak gyarapodott a seregnyi menekült, akiknek fogalmuk sem volt, hogy hol vannak. A homokvihar egyre erősebb lett és a civilek egyre csak árasztották magukból a félelmet.

Sajnos, ennyi embert, Jaune erősítése nélkül, Ren-nek esélye sem volt sokáig álcázni és egy lila villanás keretében, lemerült az aurája.

- Kifogytam.

- Hol van már Penny?! - Emerald aggódva nézett a térkapu felé, miután az utolsó menekült is kiért, de az egykori robot lány még mindig nem volt sehol. - Ő tehetne valamit ezzel a viharral.

- Várjunk csak, - Oscar rémülten észbe kapott és rájött, hogy valami nincs rendben. - Penny-nek már itt kéne lennie! Valami nincs rendben! - Visszafutott a térkapuhoz, de amint beugrott, hogy visszatérjen az átkelőhöz, egyszerűen visszapattant a földre. - Mi a... Miért nem tudok...

"Ajjaj,", hirtelen, Ozpin-nak eszébe jutott egy apróság, ami most komoly problémát okozhat, "Ambrosius."

"Miről beszélsz?", Oscar fejben kérdezte a szellemet.

""Az emberek Atlas-ból és Mantle-ből belépnek az egyik oldalon és a túloldalon kilépnek Vacuo-ba egy egyirányú úttal.""

"Egyirányú?!", Oscar is rájött, mi a hiba.

- Nem mehetünk vissza! - Figyelmeztette Ren-t és Emerald-ot. - A portál csak egyirányba működik!

- Ugye van tervetek? - Az egyik Atlas-i katona rémülten a fiatal Vadászok felé nézett és a homokvihar felé bökött a puskájával.

A távolból Grimm-ek morgását és lépteit hallották és a homokviharból szárnyas szörnyetegek jöttek elő, akik érezve a menekültek félelmét és alig három vadász és Atlas seregének a maradéka védte őket, úgy érezték, egy ünnepi lakomát találtak maguknak.

Oscar, Ren és Emerald, a megmaradt katonákkal együtt felvették a harcot a Grimm sereg ellen.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.