Halo, úgy döntöttem, hogy Mandy trailere nem sikerült az igazira és inkább írok egy másik, jobb változatot. Remélem, ez jobban elnyeri a ti tetszéseteket is.

Fekete: Mandy Forester a Fekete Róka

Solitas kontinense élhetetlenül hideg, a süvítő szél az ember csontjáig hatol és a hó akkora sebességgel hull, hogy aki itt elesik, az percek alatt betakarja a végtelen fehérség, mégis, a Fehér Agyar katonái türelmesen és kitartóan vártak egy sziklabarlangban, hiszen tudták, hogy ígéretes zsákmány fog érkezni.

Egy kisebb csapatnyi katona húzta meg magát a vihar elől, mindannyian a Fehér Agyar egyenruháját viselve ülték körbe a barlang közepén a tüzet, egymással beszélgettek, ettek vagy épp a Scroll-jukon játszottak és volt olyan is, aki a hidegre panaszkodott.

- Meddig maradunk még ebben a jeges pokolban?! - Az egyik katona reszketve vonta kérdőre a nagydarab felettesét.

- Amint megkapjuk a jelet. - Felelte a férfi, miközben a hatalmas, kétkezes láncfűrészét ellenőrizte.

- Ez már embertelenség, Derrick! - A férfi legszívesebben itt sem lenne. - Az emberek talán agyon dolgoztatnak minket, de legalább nem a fagyhalálba küldenek!

- Hallgass már, Aaron! - Derrick rámorgott. - Azt hiszed én nem fázom! Sienna parancsa, hogy itt üssünk rajta a szállítmányon!

- És még mennyi idő?! - Aaron, ha el is fogadta, hogy tovább kell szenvednie a hidegtől, legalább tudni akarta, meddig.

- Még… - Hirtelen, Derrick Scroll-ja pittyegett, mire elővette. - Úgy fest, ennyi. - A csapat felé nézett. - Jól van, mindenki! Idő van! - Egy sarokban ülő, magányos lány felé nézett, aki eléggé tartotta a távolságot a többiektől. - Neked is, Mandy.

Mandy nem válaszolt, csak felsorakozott. A társaihoz hasonló, fekete nadrágot, fekete csizmát, fekete hosszú ujjú kapucnis pulóvert hordott, aminek a kapucniját fennhordta, egy fehér mellényt, a hátán, egy vicsorgó kardfogú tigrissel, három vörös karmolás nyommal áthúzva, egy fekete szájmaszkot és egy Grimm maszkot viselt, amik eltakarták az egész arcát.

Az oldalán két tőr lógott, a hátán egy tegez volt, telis-tele nyilakkal és egy hosszú íj.

- Többre mennél egy jófajta puskával. - Nevetett Aaron, meglátva, hogy Mandy csak egy íjjal harcolt, feltartva a saját puskáját.

- Csak lelassít, hangos és elárulja a pozíciómat. - Válaszolt Mandy és a többiekhez hasonlóan, követte Derrick-et.

20 perc menetelés után, mialatt véget ért a hóesés, elértek egy szirtre és Derrick jelzett, hogy álljanak meg és lapuljanak meg. Így is tettek.

- Mandy, - Derrick felé fordult. - tudod, mit kell tenned.

Mandy egy szó nélkül előre kúszott, le a szirtről, félig beásta magát a mély hóba, elővette az íját és egy nyilat illesztett az idegre, de mielőtt felfeszítette volna, alaposan szemügyre a célpontjait. Legalább egy kilométerre, egy halom teherautó, amik egy Schnee Dust Vállalati bányából szállítottak több tonnányi Dust-ot, ami az ő és a társai elsődleges célpontja.

Természetesen, katonai járművek, tankok és robotokat szállító teherautók kísérték a szállítmányt és Mandy számára nem volt nehéz kitalálni, hogy a legnagyobb és legjobban őrzött szállító a parancsnoké. A leghátsó és legkisebb szállítóban, ami mellé még csak kíséretet sem adtak, kuporodtak az alulfizetett faunus munkások, kimerülten, éhezve és kis híján halálra fagyva.

Mandy pontosan tudta, mit kell kilőnie, hogy megállítsa a konvojt, megfeszítette az íját és kilőtte a nyilat.

A fekete nyílvessző suhanva repült végig a jéghideg levegőben, amíg el nem találta a legelső szállító teherautó alját, amitől széttört a futóműve és meg kellett állnia. Természetesen, az egész konvoj is kényszermegállást hajtott végre, de a riadó hiánya egyértelművé tette, hogy még csak nem is sejtették, hogy támadás alatt állnak.

Amíg néhány robot kiszállt, hogy megjavítsák a járművet, addig Derrick és a többiek közelebb osontak a konvojhoz és a meglepetés erejével kompenzálva a létszámhátrányukat, lecsaptak. Robbanások, lövések és kiabálások zavarták fel a havas tundra csendjét és egy kegyetlen tűzharc vette kezdetét.

A robotok késve reagáltak a hirtelen támadásra, de a maroknyi ember katona reakciója már gyorsabb volt és képesek voltak ellentámadást végrehajtani.

Mandy a rejtekében maradt, több robottal is végzett, de az ember katonákat csak megsebesítette, annyira, hogy életben maradjanak, de ne tudjanak harcolni, volt, akinek a lábába lőtt, volt akit egy pöröly vesszővel lőtt fejbe, hogy csak elájuljon és inkább csak a gépeket szabotálta a halálpontos lövéseivel.

Amíg a társai a frontvonalon harcoltak, ő meghúzta magát és a háttérből támogatott, talán gyávának tűnhet, de mindenkinek onnan kell segítenie, ahonnan csak tud.

Sajnos, a kezdeti siker ellenére, úgy tűnt, komoly veszélybe kerültek a többiek, hiszen a konvoj parancsnoka egy hatalmas Paladin-ba szállt és úgy próbálta kiirtani a támadókat, hogy felrobbantja vele az egész szállítmányt, nem törődve, hogy ezzel nem csak a Fehér Agyar katonáit, de a saját embereit és munkásait is megöli.

Mandy nem hezitált és nyilat repített a fülke ablakába, ami félig átment ugyan, de különösebb kárt nem okozott sem a gépnek, sem a pilótájának, csak annyit ért el, hogy a gép óriás most rá figyeljen. Amíg a Paladin őt vette célba, addig Derrick és a többiek, az imént zsákmányolt Dust szállítmányokkal felerősítették a fegyvereiket és így már komolyabb tűzerővel rendelkeztek a Paladin ellen.

Az ostoba parancsnok agyon taposni akarta Mandy-t, de a lány túl gyors volt és könnyedén kitért a nagy és lomha gép csapásai elől. A parancsnok egyre idegesebb lett és úgy döntött, hogy használja a gép fegyverarzenálját és rakétazáport zúdított Mandy-re.

Mandy csodálkozva felnézett és nevetségesnek tartotta, hogy egyetlen célpont miatt egy komplett rakétacsapást indított. A rakéták becsapódtak oda, ahol Mandy épp állt és hatalmas hó és füst felhő szállt mindenfelé.

A parancsnok önelégülten vigyorgott, de csak addig, amíg a Paladin pilótafülkéjén meg nem jelent újra Mandy. Nem értve, hogyan élhette túl a rakétacsapást, eltökélte, hogy végez vele és a gép kezeivel próbálta leszedni magáról a kéretlen utast. Mandy gyorsan egyik helyről a másikra ugrált, egyre több és több kárt téve a gépben. A parancsnok egyre dühösebb és dühösebb lett, mert amikor a gép jelezte, hogy elkapta, a lány egyszerűen eltűnt és tehetetlennek érezte magát, mintha csak egy szellemmel harcolna.

Amint az energia pajzs kikapcsolt, a parancsnok teljesen kétségbeesve, a földre irányította a gépet és hemperegni kezdett a hatalmas géppel, ami már elég volt ahhoz, hogy Mandy leesen róla és elguruljon a hóban.

A Grimm maszkja leesett, a kapucnija lecsúszott és a szájmaszkját inkább levette magáról, így a rövid, nyakig érő fekete haja, aminek a tetejéből két fekete rókafül bukkant ki, sápadt bőre és smaragd zöld szeme láthatóvá vált.

A Paladin, habár már elég sok sérülést szenvedett el, még elég jó állapotban volt, hogy végezzen Mandy-vel. Egy tűzbomba azonban megakadályozta ebben, ugyanis Derrick és a Fehér Agyar katonák a Dust-al felerősített fegyvereikkel tüzet nyitottak a Paladin-ra. Derrick a láncfűrészével képes volt levágni a robot bal karját és ezzel lehetőséget adva Mandy-nek, hogy egy robbanó nyilat lőjön a robot lábába. A parancsnok dühösen megpróbálta legázolni Derrick-et, de a nagydarab férfi pontosan erre várt, mert Mandy robbanó nyila meggyengítette a robot jobb lábát annyira, hogy egy gyors pördüléssel képes legyen a láncfűrészével levágni azt és a hatalmas robot orra esett és egy tank roncsán betört a pilóta fülke.

Mandy megközelítette a hatalmas gépet, ami már nem mozgott és a betört pilótafülkénél ott látta a parancsnokot, aki csak most tért magához. Felfeszítette az íját és egy nyilat szegezett a férfira.

- Csináld csak, te mocskos állat! - A parancsnok gyűlölettel és megvetéssel nézett a lányra, aki egyre csak közelebb lépdelt hozzá.

Mandy leeresztette az íját és képen rúgta a parancsnokot, aki ettől elájult.

- Nem vagyok olyan, mint te. - Csak ennyit mondott, majd otthagyta, hogy csatlakozhasson a társaihoz.

- Ez nagy diadal volt, kölyök! - Derrick elismerően tette a lány vállára a kezét. - Épp időben. - Felnézett és több szállító repülőgép érkezett a Fehér Agyar címerével.

Mandy látta, ahogy a társai felpakolják a Dust konténereket a repülőgépekre és kiszabadítják a munkásokat a kisebb teherautóból.

- Kiváló teljesítmény. - A szállítóról lelépett egy fiatal faunus férfi, ugyanolyan Grimm maszkot viselt, mint a katonák többsége, de csuklyát azt nem, így látható volt a rövid, tüskés, vörös haja, amiből kilógott a két fekete bika szarva. Fekete blézerzakót, alatta vörös inget, fekete nadrágot és cipőt viselt, az oldalán egy hosszú, fekete kardhüvely lógott, a kezében egy vörös katanát tartott.

- Adam, - Derrick örült, hogy látja. - nem gondoltam volna, hogy Sienna pont téged küld!

- Biztos akart lenni benne, hogy minden a terv szerint alakul. - Adam végignézett a zsákmányoló katonákon. - Ezenkívül, új feladatom van a számotokra, a lánnyal, Mandy-vel.

- Velük mi lesz? - Mandy aggódva nézett a felsorakoztatott Atlas-i katonákon, akiket a Fehér Agyar emberei felsorakoztattak.

- Kérem, családunk van!

- Csak parancsot teljesítettünk!

- Kegyelmezzenek!

- Szerinted? - Adam-et nem hatotta meg a katonák könyörgése, csak ridegen válaszolt és otthagyta Mandy-t.

- Ők az ellenségeink, - Derrick mellé állt. - meg kell halniuk.

- De… - Mandy, habár gyűlölte az embereket, még sosem ölt meg senkit sem. - megadták magukat! Családjaik vannak! - Adam megtorpant és azon volt, hogy megragadja a lányt, de Derrick gyorsabb volt és a lány vállára tette a kezét.

- Nem kell neked megtenned, - Derrick sokkal barátságosabb volt Adam-nél, de még így is érezte, hogy amit tesznek az rossz. - menj, egyél valamit. A mai után megérdemelsz némi meleg ételt.

Mandy, habár már napok óta nem evett meleget és felüdülésnek kellene lennie, egyszerűen nem volt étvágya. Belegondolni is rossz volt, hogy ezeknek az embereknek, akik csak a munkájukat végzik meg kell halniuk.

Nem tehetett mást, már ez volt ő.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.