Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A heteken át tartó ásás, fúrás, rakodás és a Fehér Agyar katonák utasítása teljesen lefárasztotta Roman-t és az sem volt kis munka, hogy egy komplett, fegyver és robot szállítmányt szállító vonatot állítsanak az újonnan helyrehozott sínekre, amiket szintén a Fehér Agyar embereivel kellett megcsináltatnia.
A Dust, amit megszerzett, annak egy részét ezekre a munkálatokra fordította, a maradékkal a fegyvereket és a robotokat kellett működtetni.
A feladata, hogy a Fehér Agyar segítségével, a Glenn-hegység alatti romvárost foglalják el a Grimm-ektől, állítsanak fel egy bázist és a félbemaradt alagutakon keresztül jussanak el Vale határáig. Ezalatt, egy szállítóvonatra annyi fegyvert, Dust-ot és támadó Paladin robotot pakolt fel, ami elegendő lesz egy hirtelen támadáshoz Vale ellen.
Az üres vagonokba bombát helyeztek, amiket szépen, lassan lecsatolnak, lyukakat robbantanak az alagútba, amin keresztül Grimm-ek hadai jutnak be, támogatásként a támadó Fehér Agyar háta mögött.
A terv első része, hogy elfoglalják a romvárost, könnyedény sikerült, a fölényes tűzerejük és Roman vezetésével gond nélkül kiűzték az utolsó bestiát is, de azért kénytelen voltak járőröket állítani, arra az esetre, ha a tevékenységük nem maradna észrevétlen és Grimm-eken kívül másokat is idevonzanának.
A második rész, az ásás már sokkal lassabban és unalmasabban telt.
- Perry, még mennyi idő kell, hogy eljussunk a kívánt részig? – Kérdezte Roman a Fehér Agyar egyik mérnökét, egy alacsonyabb, szemüveges férfit, de ugyanolyan egyenruhában volt, mint a többi katona. A számításokért ő volt a felelős.
- Oh, - Perry idegesen nyomkodta a Scroll-ját, ellenőrizve a számításait. – még nagyjából egy hét és a vonattal képesek leszünk áttörni a falat. Meg leszünk a határidőre.
- Ajánlom is, vagy megnézheted magad. – Fenyegetőzött Roman, mire Perry majdnem összecsinálta magát. Félt Roman-től és nem akarta felidegesíteni.
- Mindent megteszünk, Mr. Torchwick! – Idegesen odébb állt.
„Még ijesztgetni sem szórakoztató.", gondolta Roman. A következő, amit ellenőrzött, a fegyverek voltak.
- Itt hogyan állunk? – Roman ezúttal a nagydarab, Fehér Agyar hadnagyot kérdezte, aki ott volt vele a raktárban a megzavart beszéde alatt. Ő és Neo küzdött meg a LLMM csapattal.
- A fegyverek töltve és készen lesznek, mire elérkezik az idő. – Válaszolta röviden.
- Nem ajánlom, hogy akár csak egy apró hiba is becsússzon. – Roman nála is próbált szigorúnak tűnni, de a nagydarab férfi nem vette fel a fenyegetést és nem rémült meg.
- Én rajtam nem fog múlni. – Ismét egy hűvös választ adott, mire Roman egy kicsit elmosolyodott.
„Benne van spiritusz.", Roman számára szimpatikus volt. Végezetül egy női katonát ellenőrzött le, aki a Paladin-okat szerelte és festette át.
- Szeretném azt hallani, hogy minden jól megy, drágám. – Vonta kérdőre Roman a nőt, aki csak felnézett rá.
- Még legalább két tucat Paladin-t be kell állítanom és átfestenem, de olyan gyorsan csinálom, ahogy csak tudom.
- Olyan gyorsan csináld, ahogy kell! – Szólt rá Roman. – Ha segítség kell, akkor szólj! Küldök valakit, hogy segítsen. – A Scroll-ját kezdte nyomkodni, mire három Fehér Agyar katona jött, hogy segítsen a nőnek.
- Köszönöm, Mr. Torchwick. – A nő hálás volt.
„Nyissák már ki a szájukat, ha segítség kell.", Dörzsölte a homlokát Roman. Annyi problémával kellett foglalkoznia, mások helyett is gondolkodnia és állandóan valami kis egyenetlenséget kellett kijavítania.
Kissé fáradt és frusztrált volt. Még legalább egy hetet kellett ebben a földalatti romhalmazban töltenie, Internet, napfény és rendes kikapcsolódás nélkül. Nem volt könnyű, de a végső cél volt az, ami lebegett a szeme előtt. Minden fárasztó Dust rablás, itt az építkezés és minden egyes küzdelem a Vale-i Vadász növendékekkel, mind megéri, amint megkapja a végső jutalmát.
- Öhm… Mr. Torchick? – Perry bátortalanul ment oda Roman-hez.
- Jó vagy rossz dolog, Perry? – Roman csak lefáradtan sóhajtott, „Már megint valami, amihez fogni kell a kezét.".
- Hát… - Perry érezte a főnöke hangján, hogy nincs jó kedvében, de összeszedte a bátorságát. – valaki, egy lány, önt keresi.
Roman kijött a vagonból, hogy szemügyre vegye a látogatóját és alig hitt a szemének, hogy a felemás, barna és rózsaszínhajú barátnőjét, Neo-t látta.
- Neo? Perry, hosszú idő után, ez a legjobb hír, amit hallottam. – Perry otthagyta őket és folytatta a munkáját, mire Neo azonnal Roman-hez futott, hogy átölelje, aki viszonozta az ölelést. – Mit keresel itt? – Tette fel a kérdést Roman, miután véget ért az ölelés. – Beacon-ben kéne lenned, Cinder-el és a kölykeivel diákost játszva. – Neo csak jelelni kezdett a kezével, amit Roman megértett. – Értem. Mennyien jönnek? – Neo újra jelet. – Csak egy csapat? Nos, - Roman magabiztosan kitárta a karjait. – még ha meg is találnának minket, amit erősen kétlek, mérföldekkel a föld alatt, akkor is elegen vagyunk, hogy leszereljünk egy Vadászt és egy csapatnyi kölyköt. – Neo jelelt. – Az jó lenne. Körbe vezesselek? – Neo csak boldogan bólogatott.
Roman és Neo kéz a kézben körbejárták az építkezési területet és barangoltak egy kicsit a földalatti romvárosban. Egy eléggé épen maradt épület lépcsőjén baktattak fel, aminek eljutottak a tetejére és onnan megfelelő kilátás nyílt az elhagyatott szellemvárosra. Az omladozó épületek régi csendjét csak a bázisról jövő munkálatok rázták fel. Pár kilométerre néhány falka Grimm-et lehetett látni, de amelyik túl közel merészkedett volna, azt azon nyomban lelőtték.
- Tudom, nem a legromantikusabb kilátás, de ennél jobbra nem futja. – Roman leült az épület tetejének a szegélyére, jelezve Neo-nak, hogy üljön le mellé. A lány így is tett, majd Roman átkarolta, mire ő hozzábújt. – Mi a helyzet az akadémián? – Neo erre csak megforgatta a felemás szemeit és jelelt. – Részvétem. Ha ez segít, nekem sem egy leányálom. Neked legalább van Interneted, láthatod a napot és normális kaját ehetsz. Itt csak konzerv cuccot érdemes tárolni.
Neo csak Roman fáradt és feszült arcára tette az egyik kesztyűs kezét és gyengéden simogatni kezdte azt, amitől a férfi megenyhült és megkönnyebbülve sóhajtott egyet.
- Olyan jó, hogy most itt vagy. – Roman is megfogta Neo apró kis kezét, a szája elé emelte és csókot nyomott rá. – Ezeknek az ostoba állatoknak mindenhez fogni kell a kezüket és… - Neo csak Roman ajkára tette a mutatóujját, hogy elhallgattassa, mire ő csak kíváncsian nézett a lányra. Neo levette Roman kalapját, félretette, átölelte a tarkóját, magához húzta és megcsókolta. Roman visszacsókolt és magához ölelte a lányt. – Csak el akartál hallgattatni, ugye? – Kérdezte Roman, miközben Neo gyönyörű, mély, barna és rózsaszín szemeibe nézett. Neo csak megvonta a vállát, kibújt Roman öleléséből, Hush-al felemelte a kalapját, felállt és a tető másik vége felé tipegett.
- Na, - Roman Melodic Cludgel segítségével felállt és a lány után ment. – a kalapomat kérem vissza! – Roman kalapja csak Hush hegyén fityegett, ahogy Neo ide-oda libegtette. – Tudod a szabályt, én vagyok a főnök, mert nekem van kalapom! – Neo csak felvonta az egyik szemöldökét és a fejére tette Roman kalapját, majd úgy pózolt neki. – Mindketten tudjuk, hogy nekem áll jobban. – Roman csak a csípőjére tette a kezét, miközben Melodic Cludgel-re támaszkodott. – Most add szépen vissza.
Ahelyett, hogy visszaadta volna, Neo csak leugrott az épületről, Roman utána nézett és látta, hogy Neo kinyitotta Hush-t, amitől szép lassan leejtőernyőzött, hiszen Neo maga olyan kicsi és könnyű volt.
- Ez a csaj… - Roman csak megrázta a fejét, beakasztotta Melodic Cludgel-t a tető szegélyébe és leugrott Neo után.
A drót, ami Melodic Cludgel-ben volt elég hosszúnak bizonyult, hogy Roman biztonságosan leereszkedhessen a talajra és visszahúzza a drótot, de Neo is ekkortájt ért földet, Roman kalapjával a fején és a vonat egy vagonja felé vette az irányt, Roman követte.
Neo átmászott egy csapat Fehér Agyar katona alatt, akik valami nagy és nehéz bombát cipeltek. Bement az egyik vagonba, ahol egy beszerelt bombát talált. Hirtelen, elkapták hátulról és felemelték, majd a fülébe súgtak.
- Ha úgy viselkedsz, mint egy gonosz kis r*bi, ne csodálkozz, ha megkívánlak. – Roman volt az, aki bekapta az egyik fülét, mire Neo kellemes bizsergést érzett, majd azt, ahogy a kalapot leveszik a fejéről. – Hiányzott apuci? – Roman a kalapjához beszélt, mire Neo csak némán kuncogott, majd mutogatott. – Tőled kaptam, persze, hogy nagy becsben tartom. – Roman Neo álla alá tette a kezét, hogy rá emelje a tekintetét. – Akárcsak téged. – Most ő csókolta meg Neo-t, mire véget ért, Roman feltette az első kérdést, ami az eszébe jutott. – Akarsz dugni egy bombán? – Neo erre felkapta a fejét, maga mögé nézett, majd vissza Roman-re, elmosolyodott és már csatolta is ki a frakkjának a gombjait.
Roman a kabátját kezdte kigombolni, már nem is emlékezett az utolsó aktusára Neo-val, nem sokkal azelőtt volt, hogy Cinder és a bandája felbérelte őket, vagyis, már több hónapja. Örült, hogy végre kiengedheti a sok feszültséget. Neo levette a frakkját és a kesztyűit, a fűzője volt rajta, amitől a vállai csupaszok voltak, akárcsak a karjai is és kellemes látványt nyújtott a méretéhez képest dús keblei, levette a magas sarkú csizmáit is és csupasz lábbal feküdt a bombán és pózolt a férfinak.
- Ezt igennek veszem. – Roman is elkezdte levenni a kabátját, végigsimított Neo vállán, de mielőtt bármi is történhetett volna…
- Hé, főnök! – Az egyik Perry szólt kintről, amitől mind Neo, mind Roman hangulata is lehervadt. – Ezt látnia kéne! – Roman dühösen ökölbe szorította a kezeit, de Neo csak maga felé húzta az arcát, csábosan mosolyogva megrázta a fejét, hogy „Ne menj.".
- Egy fél pillanat és csak a tiéd vagyok. – Roman dühösen gombolta vissza a kabátját, vette magához Melodic Cludgelt és rágyújtott egy szivarra, hogy lenyugtassa. - Jó vagy rossz dolog, Perry?! – Kérdezte ingerülten, hiszen épp most készült szeretkezni a barátnőjével. – Ajánlom, fontos legyen, mert épp valami nagyon komoly dologban szakítottál félbe!
- Öhm… - Perry most nagyon megbánta és előre félt, mit tesz vele Roman, ha valami ostobasággal zavarja. – Egy tinilány, akit elkaptunk.
Roman végül kinézett a vagonból és látta, ahogy azt a lányt, Piroskát kapták el az emberei.
- Az elég rossz. – Szívott még egyet a szivarjából, majd eldobta. A két katona, akik elkapták, Roman elé dobták. – Nahát, a túlméretezett kaszád nélkül sokkal kezelhetőbb vagy. – Ruby állta Roman nézését, majd bedühödve felállt, hogy rárontson, de Roman csak kitért előle és rásuhintott Melodic Cludgel-el, amitől elesett és nevetett rajta egyet.
- Tudod mit, Perry, ez majdnem olyan jó, amiben félbeszakítottál. – Újra nevetett egyet. – De most komolyan, - Elindult felé, térdre ereszkedett, hogy Ruby ezüst szemébe nézhessen és rászegezte Melodic Cludgel-t. – hogy találtad meg ezt a helyet, Piroska? – Ruby nem válaszolt, csak morgott egyet és a Semblance-t használva, eltűnt. Roman csodálkozva kapta fel a fejét és nézett a háta mögé, látva, hogy megpróbál elmenekülni.
- Hű! - Roman nem hagyta annyiban, megfordította Melodic Cludgelt és kilőtte a markolatát, amivel aztán elkapta Ruby kapucniját, rántott rajta egyet és a lány máris hátra esett. – Látom, van egy-két trükk a tarsolyodban, - Elkezdte visszahúzni. - de ebben közösek vagyunk! – Visszahúzta Ruby-t magához. – Tisztázzunk valamit, innen nem mész sehova. – Végül visszahúzta a markolat fejét és újra megfordította. Egy robbanást hallottak a távolban.
- Na, most mi van?! – Ingerülten a katonákra nézett. – Perry, ha te és a srácok elintéznétek, - Megrázta a kezeit előttük. – épp valami közepén vagyok. - A katonák már indultak is, mire egy nagyobb robbanás rázta meg a földalatti helységet. – MI A F*SZ FOLYIK ITT?! – Roman kezdte elveszteni a türelmét, mire Neo is kijött a vagonból, ezúttal felöltözve és ingerülten, hogy megnézze, mit vacakol annyit Roman. – Mint látod, egy régi ismerős! – Roman Ruby-ra bökött a botjával, erre Neo dühösen a csípőjére tette a kezét és a vállára támasztotta Hush-t.
Egy újabb, nagyobb robbanást lehetett, ezúttal látni, ami egyre csak közelebb ért hozzájuk és egy csapat Fehér Agyar katona menekült. Roman alaposan szemügyre vette, kik elől is menekülnek és ugyanazok a lányok voltak, akikkel az autópálya alatt harcolt, a RWBY csapat többi tagja. Roman dühösen morgott egyet, de mielőtt bármit is tett, Ruby a vállára ugrott, de ő ledobta magáról, aki vetődve ért földet és elrohant.
Neo bekapcsolta Hush pengéjét, hogy a nyomába eredjen, de Roman megragadta a karját, hogy megállítsa.
- Ő az enyém! – Célra tartotta Melodic Cludgel-t, a célkeresztje felemelkedett és lőtt, egy erős tűz Dust lövedéket, ami csak centikkel suhant el Ruby feje mellett és csapódott a földbe. A Fehér Agyar katonák is tüzet nyitottak, de hiába, Ruby túl messze volt és ügyesen cikk-cakkozva kerülgette a lövedékeket.
Roman dühösen szorította és csavarta Melodic Cludgel-t és látta, ahogy Neo sunyin vigyorogva mutogat valamit.
- Ne most, Neo! – Majd Perry felé fordult. – Indítsátok a kocsit és szólj a többieknek!
- De még túl korai! – Perry ellenkezésére, Roman erősen rászegezte Melodic Cludgel-t és odaszorította a vagon falához.
- Tedd, amit mondtam, vagy neked lesz késő! – Végül leeresztette, ami után fuldokolva kapkodott levegőért.
Ő és Neo is felszálltak a vonatra, egy csomó Fehér Agyar katonával egyetemben. Roman a sofőr fülke felé vette az irányt, hogy elindítsa a vonatot, majd bekapcsolta a hangos bemondót.
- Mindenki a helyére! Indulunk! – A vonat elindult, eleinte kissé lassan, de idővel felgyorsult.
- Mit művelsz?! – A nagydarab Fehér Agyar hadnagy választ követelt. – Még túl korán van!
- Ránk találtak! – Vágott vissza Roman. – Vagy most vagy most! Ha tovább várunk, egy sereggel fognak visszajönni! – Neo is aggódva mutogatott valamit. – Legalább majd elhitetjük velük, hogy ők nyertek. Most, - Roman újra a szigorú arcát vette elő. – menjetek a helyetekre és akadályozzátok meg, hogy azok a kölykök több kárt okozzanak.
Neo azonnal engedelmeskedett, de a férfi még egy darabig csak csendben nézte Roman-t, aki nem tűrt ellentmondást.
- Jó, de ezért még felelni fogsz. – Fogta a kétkezes láncfűrészét, megfordult és elhagyta a sofőr fülkét.
Neo és a Fehér Agyar hadnagy elkezdték bekapcsolni a vonat védelmét.
- Feljutottak a… - Az adás hirtelen félbeszakadt, de egyértelmű volt, hogy az ellenség feljutott a vonatra.
- Paladin-ba, mindenki! – Utasította az embereit a hadnagy, a rádión keresztül, majd Neo felé nézett. – Aktiváld az első bombát. – Neo megnyomott egy gombot, mire a férfi csak lekapcsolta a leghátsó vagont. – Most! – Szólt, mire Neo megnyomta a detonátort és a levált vagon felrobbant.
Így ment tovább Neo aktiválta és robbantotta fel a bombákat, mire a hadnagy leválasztotta és szólt, mikor robbantsa. A robbanások lyukakat ütöttek a mennyezetbe, amik a felszínre vezettek és aztán beözönlöttek a Grimm-ek és követték a vonatot.
- Áttörnek rajtunk! Erősítést… - Ismét félbeszakadt az adás.
- Most komolyan, - A hadnagy csak megrázta a fejét és szólt a rádióba. – sokkal többen vagytok, nagyobbak és erősebbek, mint ők! Ez történik, ha nem jártok eleget kondizni! Paladin-ok, harckészültségbe! – Kikapcsolta a rádiót és Neo-ra nézett. – Szerintem, ideje nekünk is csatlakozni a harchoz. – A hadnagy a láncfűrészét, míg Neo Hush-t emelte fel.
Neo, amilyen dühös volt, amiért félbeszakították az aktusát Roman-el, annál izgatottabb volt, hogy végre, harcolhat egy jót. A hadnagy megállt az egyik vagonban, de Neo tovább ment.
- Okosabb lenne együtt maradnunk. – Szólt az alacsony lányra, de Neo csak egy közömbös pillantást vetett rá és otthagyta. – Aztán meg ne üsd a bokád, abban a 10 centis tűsarkúban.
Neo meg sem hallotta a tiszt szavait, csak a következő vagonba ment, ő akarta megállítani a behatolókat, minél előbb.
Meg is találta őket. Megismerte őket az Akadémiáról, Weiss Schnee, Blake Belladonna és Yang Xiao Long. Ismerte mindegyikük képességeit, fegyvereit és persze a harcstílusukat. Neo magabiztosan állta az útját a három lánynak, jelezve, hogy itt nem engedi át őket.
- Menjetek előre. – Yang lépett előre. – Én majd elintézem.
Blake és Weiss felé kezdtek futni, de Yang egy tűzlövedéket lőtt felé, amit Hush-al kellett kivédenie, miközben a másik két lány elrohant mellette. Neo nem üldözte őket, inkább Yang-el szállt szembe. Nem bánta, hiszen Yang volt a legnagyobb és a legerősebb a RWBY csapatban, így örömmel tanítja móresre, ha már ostoba módon alábecsüli és ki mer állni ellene egyedül.
Yang majdnem egy jó 40 centivel volt magasabb és jóval megtermettebb és keményebb kötésű volt, mint Neo, de ő magabiztosan, sőt, izgatottan várta a küzdelmet és egyáltalán nem rémült meg, ahogy Yang felé tornyosult.
A két lány csak csendben farkasszemet nézett egymással, Yang dühösen koncentrált Neo-ra, de Neo csak magabiztosan elmosolyodott, jelezve, hogy nem sikerült megijesztenie.
Yang ütött először, de Neo villámgyorsan kitért előre és bevitt egy ütést Hush-al, amitől Yang hátra tántorodott, de dühösen hörgött egyet és készen állt rá, hogy folytassa a harcot. Neo egy darabig rászegezte Hush-t, majd a vállára tette azt, miközben kinyitotta és várta, hogy az ellenfele rátámadjon.
Nem kellett sokat várnia, mert Yang teljes erejével és haragjával rárontott a kisebbik lányra, de az minden nehézség nélkül kerülgette az ütéseit. Miután megunta, összecsukta Hush-t és vele védte az ütéseket és a rúgásokat, de végül látott egy orbitális gyenge pontot Yang stílusában és egy gyors, erős és pontos rúgást intézett a gyomrába, amitől a nagyobb lány a földre került.
Egy következő rúgással akarta leteríteni, de Yang kitért előle, felpattant és újra Neo-ra támadt, aki elkapta a karját, arcon rúgta, amitől egy kicsit elkábult, majd eleresztve a karját, egy második rúgást küldött a gyomrába, amitől aztán megint a földre esett és akár egy kísértet, a háta mögé került.
Yang-nek csak egy másodperce volt reagálni, amikor meglátta, hogy Neo kinyitotta Hush-t és felé intéz egy újabb támadást, de az elég volt, hogy kettőt lőjön Ember Celica-val, de Hush-on nem tudott áttörni és a saját lövedékének a robbanása egy kicsit megtántorította, amit Neo nem volt rest kihasználni.
Yang nem akarta átadni a dominálást Neo-nak, ezért egy elkeseredett ütést intézett felé, de Neo Hush-al félrelökte a karját, majd képen verte vele Yang-et. Yang nem adta fel, ismét tüzet nyitott, de Neo ismét kivédte Hush-al és Yang képébe nyomta a kinyitott ernyőjét.
Yang egyre dühösebb lett és egy erős lövedéket lőtt a kisebbik lányra, de az hátra cigány-kerekezve kitért előle, majd leült egy dobozra, keresztbe tette a lábait, Hush-t kinyitva a vállára támasztotta és várta, hogy az ellenfele támadjon.
Yang ezúttal lassabban és óvatosabban közelítette meg Neo-t, érzékelve, hogy talán nem túl bölcs dolog alábecsülni, de továbbra is idegesítette Neo sunyi kis vigyora, ezért ismét támadott, de Neo Hush-al ismét kivédte, hátra bukfencezett, majd kézre állt, de csak az egyikkel, míg a másikkal Hush-t tartotta és forogva ért földet, majd egy, kettő és három szaltó kíséretében támadott Yang felé, aki meghátrálásra kényszerült, de a negyedik alatt Neo harmadszor is gyomron rúgta.
Yang hátra ugrott és egy újabb lövedéket lőtt Neo felé, aki csak a hátát mutatva védte ki a lövedéket, ismét Hush-al, de Yang újra rárontott és egyre agresszívabban támadott, de Neo ezeket a támadásokat is játszi könnyedséggel kerülgette és védte ki. Yang lőtt egy újabbat, de Neo felütötte a karját, így a lövedék a mennyezet felé suhant.
Neo egy újabb rúgást intézett, de Yang nem hagyta neki, hogy negyedszerre is gyomron rúgja, ezért elkapta a lábát és megpróbálta a falhoz vágni és kétszer megforgatta a levegőben és elhajította, de hiába, mert Neo kinyitotta Hush-t, ami eléggé tompította a lendületet, miután Yang elhajította, így egy szaltó kíséretében talpra esett és újra támadásba lendült.
Kitért egy újabb ütés elől és Yang karjába kapaszkodva felhúzta magát a vállára, amit az ellenfele nem akart hagyni, ezért megpróbálta elkapni, de Neo pont erre számított, mert csak belekapaszkodott a másik kezébe, hogy azzal húzza fel magát és az egyik kezével, Yang fején egyensúlyozva állt, aki tehetetlenül forgolódott és szédelgett. Miután megállt, megpróbálta leszedni Neo-t a fejéről, de kisebb lány elrugaszkodott a nagyobbik fejéről és az egyik lábát a vállára tette, majd akár egy gumibaba, olyan hajlékony volt, leereszkedett a föld felé, a lábait Yang karja köré kulcsolta és akkora lendületet vett magán, hogy sikerült hozzávágnia a plafonhoz, majd fájdalmasan földet ért.
Neo csak büszkén fordult a padlón fekvő lány felé, aki már nem mozgott, egyértelműen, elájult.
Lassan, kimért léptekkel közelítette meg, miközben elővette a pengét Hush-ból, hogy kivégezze az ellenfelét. Nem maradhatott életben, hiszen tudja a tervük egy részét, ismerte a rejtekhelyet és nem is nagyon kedvelte. Nem okozott különösebb nehézséget Neo-nak, hogy megölje. Ő és Roman öltek már korábban, így nem kellett sokat győzködnie magát, hogy megtegye.
Sajnos, mielőtt bevihette volna a végső csapást, egy idegen jelent meg, aki megtámadta. Csak egy vörös és fekete, homályos foltot látott, ami egy vörös pengével támadta meg és alig volt ideje kivédeni.
Neo hátra ugrott, hogy jobban szemügyre vehesse az új ellenfelét. Egy nő volt az, hosszú, fekete hajjal, egy torz Grimm maszkkal takarta el az arcát, de egy vörös és fekete dzsekit, fekete harci szoknyát, fekete magas sarkú, csizmát és combközépig érő harisnyát viselt. Az oldalán egy kard lógott, aminek a hüvelyén egy hadseregre elegendő Dust volt beágyazva és előhúzta a hosszú, vörös pengéjű katanáját, amit egyenesen Neo-ra szegezett.
Neo nem ismerte ezt az idegent, de érezte, hogy nagyon erős és biztos nem tudta volna legyőzni, így a Semblance-ét használva, azonnal láthatatlanná vált és elhúzta a csíkot.
Ezalatt, a Fehér Agyar hadnagy is felkészült a ráváró összecsapásra, bekapcsolta a láncfűrészét, amit fenyegetően húzott maga után a földön. Alaposan szemügyre vette a két lányt, akik felé tartanak, de amint meglátta Weisst, féktelen haragra gerjedt.
- Te menj előre! – Utasította Weiss Blake-t.
- Vettem! – Blake egyetértett.
A hadnagyban mély nyomott hagyott a Schnee család és egyszerre érzett haragot és örömöt Weiss láttán. Gonoszul nevetni kezdett és lecsapott Weiss-ra, de Blake védte ki a csapást helyett és Weiss támadt utána, ezzel félrelökve a láncfűrészt, de Weiss egy hátra szaltó kíséretében ért földet. A hadnagy támadott, de Weiss Myrtenaster-el, a vékony párbajkardjával kivédte a hatalmas láncfűrészt és ő vette át a kezdeményezést.
Egyre több és több csapást intézett a hadnagy felé, aki védekezésre kényszerült, de egy precíz és villámgyors csapás után a földre került. Blake arra gondolva, hogy a csapattársa elbír a hadnaggyal, egyedül ment tovább.
A hadnagy nem adta fel és újra felállt.
- Végre, - Nevetett. – kinyírhatok egy Schnee-t. – Újra felemelte a láncfűrészét, de Weiss ugyanezt csinálta Myrtenaster-el és a nézésével csak annyit üzent, „Nem lesz könnyű dolgod.".
A hadnagy támadásba lendült, de Weiss csak egy kört írt le Myrtenaster-el és amint a tiszt lesújtott a láncfűrészével, egy világoskék erőtér jelent meg, ami kivédte a csapását és lehetőséget adott Weiss számára, hogy támadjon, amivel hátra tántorította a hadnagyot.
A tiszt nem adta fel és egy újabb csapást intézett a Schnee lány felé, de az a kardját védekező állásba téve, centikre az arcától, de sikeresen eltérítette a láncfűrészt és egy újabb csapást vitt be a férfi mellkasába, aki újra hátra tántorodott.
A lány szaltózott egyet és a kardjával megütötte a férfi maszkját és akár egy balerina, olyan kecsesen ért földet. A férfi megint támadott, Weiss egy cigánykerék vetés keretében, újra kikerülte azt, de a borotvaéles pengék így is csak centikkel haladtak el a hasa előtt. Amint lehetősége volt rá, több kisebb csapást is bevitt a férfi arcába, amitől csak a maszkja védte meg. Egy rúgás már sokkal erőteljesebb volt és a földre küldte a férfit.
A hadnagy egyre dühösebb lett, vadul és gyorsan támadott a láncfűrészével, amit Weiss gyorsan és kecsesen került ki, majd az utolsó csapást egyenesen Myrtenaster-el védte ki, de épphogy, mert ha a láncfűrészt megállította ugyan, a férfi fizikai ereje sok volt neki és térdre rogyott és az ellenfele megrúgta ugyan, de ez nem tántorította el Weisst.
A levegőbe ugrott, egyenesen a plafonig, majd onnan elegendő lendületet véve, egy gyors és pontos csapást intézett a férfi felé, de az időben kitért előle, Weiss bukfencezve ért földet és újra a hadnagyra támadott. A hadnagy ismét védekezésre kényszerült, de Weiss csapásai olyan gyorsak voltak, hogy nem tudott ellene mit tenni és egy rúgással a padlóra küldte.
A férfi még mindig bírta és újra talpra állt, felkészülve egy újabb támadásra. Weiss maga elé tartotta Myrtenaster-t és egy fehér rúnát idézett maga köré, de amilyen gyorsan forgott, olyan gyorsan eltűnt és önmagát felgyorsítva, a férfira támadt, aki látva, hogy a lány mennyivel gyorsabb lett, inkább védekező pozíciót vett fel és minden idegszálával rá összpontosított.
Vékony zúgások zavarták meg a figyelmét, szétnézett maga körül és látta, hogy egy tucatnyi rúna vette körbe. Arra számítva, hogy valamit lőni fog belőlük, továbbra is védekezett, de Weiss testét fehér fény takarta el és a szemben lévő rúnából megjelent, elsuhant a férfi mellett, a mögötte lévő rúnába, majd arról visszapattant egy másikra, onnan egy fent lévőre, egy erős ütést közben bevitt az ellenfelének, majd egy másikra, onnan egy szempillantás alatt a következőbe és így tovább és így tovább, legalább egy tucatnyi csapást véve be a hadnagynak.
- Gyere csak ide, hercegnő! – Weiss óvatlan volt és amikor már a végső csapást akarta bevinni, az ellenfele ismét felállt, elkapta az arcát és a földhöz vágta. Feldobta a levegőbe és a láncfűrészével egyenesen ketté akarta szelni.
Weiss időben védte ki Myrtenaster-el, de kikapcsolt az aurája és a férfi egy rúgással a padlóra küldte és nem kelt már fel.
Roman visszament, hogy ellenőrizze a harc menetét, de Blake-el találta szembe magát. Blake dühösen meredt a férfira, akivel már másodszor ütközhetett meg. Ezúttal erősebb és felkészültebb volt, mint a kikötőben.
- Üdv, cicamica, - Roman megforgatta Melodic Cludgelt az ujján. – hiányoztam? – Végül a vállára támasztotta és a csípőjére tette a kezét. – Nem kéne ennyit találkoznunk, az emberek beszélni fognak és a barátnőm féltékeny lesz.
Blake egy árva szót szem vesztegetett és egyenesen a férfira rontott, de Roman csak egy lefáradt sóhaj kíséretében sújtott le a lányra, aki a Semblance-ét használva, egy klónt hozott létre magáról és egyből Roman mögött termett. A klón nem a szokásos árnyék volt, hanem egy tűzbomba és amint Roman megütötte, fel is robbant, ezzel a levegőbe küldve őt.
Blake nem hagyta ennyiben, a levegőbe ugrott és három csapást bevitt az ellenfelének, akinek ettől fájdalmas földet érésben volt része. Roman feltápászkodott és tüzet nyitott Melodic Cludgel-el, de Blake ezúttal egy sziklaklónt hagyott maga mögött, ami kivédte ugyan Roman lövését, de össze is zúzta azt.
Blake ismét támadt, a levegőbe felugorva, de Roman ezúttal óvatosabban védte ki, de ezúttal egy szélklónba csapott bele, mire Blake a földön jelent meg és úgy rontott Roman-re. Roman időben reagált és egy elképesztő vívó párbaj alakult ki a két fél között, Melodic Cludgel és Gumbo Shroud szikrázott minden egyes találkozásnál, végül Roman képes volt bevinni egy csapást, de Blake ismét egy klónnal tért ki előle. Mi több, egy jég klónnal, amibe belefagyott Melodic Cludgel.
Blake látva, hogy az ellenfele nem tud elmozdulni, egy energiacsapást intézett felé, ami széttörte ugyan a jégklónt, de Roman-t is a falhoz vágta és a padlóra küldte. Melodic Cludgel kiesett a kezéből és ő szédelegve próbált felállni, de Blake a lábát erősen a mellkasára nyomta, hogy a földön tartsa és egyenesen a torkának szegezte Gumbo Shroud-ot.
- Miért harcolunk? – Roman nem tűnt sem rémültnek, sem idegesnek. Csak nevetgélve feltette a kezeit, jelezve, hogy megadja magát. – A sajátjaid ellen küzdesz. Egy oldalon kéne állnunk, te is tudod. – Blake csak közelebb szegezte Gumbo Shroud hegyét Roman torkához. – Látom, még mindig tüzes vagy. Szóval, - Roman csak elmosolyodott. – mi lesz most? Tényleg azt hiszed, hogy egy nyamvadt kis masnival elfeledtetheted az emberekkel, hogy mi is vagy valójában? – A hangja szigorúbb tónust vett fel. – Vagy hogy mit tettél?
Hirtelen kinyílt az ajtó és Weiss esett be rajta, eszméletlenül és összeverve. Őt követte a Fehér Agyar hadnagy, a kezében még mindig berregett a láncfűrésze és egyenesen a Schnee lány felé vette az irányt.
- Mit teszel most, Blake? – Kérdezte Roman, mire Blake eltette a fegyverét, képen rúgta Roman-t, aki ettől elájult és a csapattársa segítségére sietett.
A hadnagy felkészült rá, hogy mindkét lánnyal végezni, de Blake, amint megérintette Weiss-t, használta a Semblance-ét és egy árnyékklónt hagyva maguk után elmenekültek.
Nem volt sok idő gondolkodni, a lányok elszöktek és az alagút vége vészesen gyorsan közeledett. A hadnagy nem hagyhatta hátra Roman-t, felkapta a vállára és azonnal a hátsó vagonok felé vette az irányt, de már késő volt, hiszen egy hatalmas robbanás jelezte, hogy elérték a végállomást és áttörtek a falon.
A tiszt még hallotta a város szirénáit, de ő maga már nem bírt sokáig talpon maradni és elájult.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.