Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
„Miért történt ez?", ez volt az egyetlen kérdés, amit Mandy a fejében újra és újra feltett. „Miért kellett meghalnia?", akárhogy törte a fejét, egyszerűen nem talált válaszokat. „Nem ártott ő senkinek, mégis elvették tőlem.", a fájdalom majd szétszakította belülről.
Alig volt 6 éves, amikor az édesanyja meghalt. Egy kis házban laktak Atlas-ban, a faunus nyomornegyedben, ahova az olcsó munkaerőnek szánt faunus-okat terelték lakni. Habár Atlas élen járt a technológia és gazdaság terén, ezt nagy részben azzal érték el, hogy olcsó munkaerőként használták a faunus-okat.
Mandy szülei és ő maga is ebbe a korrupt rendszerbe született. Emlékezett a napra, amikor az Atlas-i rendőrség lelőtte az apját, amikor meg akart verni néhány öntelt, nagyszájú szemétládát, akik szexuálisan zaklatták az anyját, erre azok egyből rendőrt hívtak, akik a helyszínre érve, egyből az jutott eszükbe, hogy „Ezt a vadállatot ki kell nyírni!" és egy szó vagy figyelmeztetés nélkül agyonlőtték. Minden, amit ezután kaptak, csak egy bocsánat kérés és egy írásbeli részvétel nyilvánítás a Schnee vállalat fejétől, Jacque Schnee-től, akinek dolgoztak.
Ezután, az anyjának sokkal keményebben kellett dolgoznia, hogy el tudja őt tartani, de hirtelen megbetegedett és nem volt olyan orvos, aki Atlas-ban ellátna egy faunus-t csak úgy. Az egyetlen dolog, amit megtehetett, hogy illegális kölcsönt vegyen fel egy gengszter csapattól, amiből kifizethet egy rendes orvost.
Sajnos, svindlerekbe, akik bárkiből kiforgatnák az utolsó szem vagyonukat is, könnyen belefuthat az ember. Mandy anyja, még pénzzel is csak nehezen talált megfelelő orvost, aki ellátná, de balszerencséjére, pont egy szélhámossal hozta össze a sors, aki eladott neki valami szert, amitől állítólag jobban kellett volna lennie, de nem használt semmit. Az állapota olyan súlyos lett, hogy nem tudott tovább dolgozni.
A tragikus sorsa nem hatotta meg a gengsztereket, egy napon, amikor az orvosát akarta volna felkeresni, hogy szóljon az állapotáról, nem találta sehol. Az uzsorások útközben elkapták, megverték és otthagyták az utcán. Nagy nehezen, utolsó erejével, valahogyan sikerült hazabotorkálnia, csak azért, hogy a bejárati ajtó előtt, a lánya szeme láttára haljon meg.
Mandy teljesen sokkos állapotba került, alig hitte el, hogy az anyukája ott hever előtte, holtan. Tudta jól, emberek okozták ezt, az az ember szélhámos, aki kicsalta az anyja pénzét és az ember gengszterek, akiktől kölcsönt vett fel.
Okosabbnak látta, ha nem marad a családi házban, nehogy őt is keresni kezdjék.
Már este volt, az utcákon hideg volt, havazott és fújt a szél, de Mandy-nek nem volt hova mennie, semmilyen rokona vagy barátja nem volt a környéken, aki befogadta volna, vagy legalább egy tál étellel megkínálta volna.
Amikor egy sötét sikátoron haladt át, különös zúgást hallott, egyértelműen láncfűrészt, néhány kiabálást és jajveszékelést. A hangok irányába sietett, hogy megnézze a forrását. Egy nagydarab faunus férfi volt, ahogy egy csapat emberrel verekedett. A láncfűrészét olyan gyorsan és mesterien forgatta, hogy az ellenfelei alig bírták követni a mozgását és hamar elhullottak a keze által.
Amint az utolsó ember is elhunyt, a férfi kikapcsolta a láncfűrészét, térdre rogyott és megpihent. A véráztatta tekintetével Mandy-re nézett, de a kis róka faunus lány nem rémült meg a hatalmas, medve faunus-tól, inkább csak közelebb ment hozzá, hiszen nem érzékelt veszélyt, vagy csak annyira elfáradt, hogy az sem rémítette meg, ha egy hatalmas férfi egy láncfűrésszel darabokra szeli.
- Mit keresel itt? – Kérdezte a férfi, Mandy nem válaszolt, csak idegesen köröket írt le a lábával. – A szüleid nem aggódnak érted? Ilyen későn nem lenne szabad az utcán lenned. – Mandy csak szipogott egyet, amikor megemlítette a szüleit. – Mi történt? – A férfi feltápászkodott, a lány felé tornyosult és a véres kezét nyújtotta felé, amit csak utólag vett észre, hogy nézhet ki.
Mandy nem rémült meg a férfitól, annak ellenére, hogy nem nyújtott valami szép látványt. Ha a hatalmas termete nem lett volna elég ijesztő, de az, hogy úszott a vérben, a vágás és karmolás nyomok az arca jobb oldalán már okot adhattak volna, hogy bármilyen gyermek, vagy akár felnőtt is halálra rémüljön tőle.
- Hogy hívnak? – Mandy idegesen tördelni kezdte az ujjait és félénken csóválni kezdte a rókafarkát.
- Mandy. – Hebegte erőtlenül.
- Az én nevem Derrick. – Válaszolta a férfi. – Nincs hová menned? – Mandy megrázta a fejét. – Nekem sincs, de hallottam egy szervezetről, - Derrick egy kék rongyot vett elő, amin egy fehér címer volt látható, fehér körben. – Menagerie-ben. A neve Fehér Agyar. Ott gondoskodnak a faunus-okról és azon dolgoznak, hogy az emberek egyenjogúként bánjanak velünk. Ha nincs hová menned, én elkísérhetlek oda. Nem ártana egy útitárs, aki vigyáz rám. – Erre nevetett egyet, mire Mandy is mosolygott. – Mit mondasz, - Derrick kinyújtotta az egyik kezét. – csapat?
- Csapat. – Mandy megfogta a férfi hatalmas kezét, amihez képest az övé olyan pici volt, mint egy játékbabáé.
Derrick és Mandy hosszú utat tettek meg, mire elérték Menagerie-t, ahol csatlakozhattak a Fehér Agyarhoz, ahol tényleg jól bántak velük, de komoly változást a faunus-ok és az emberek közötti békéről nem sikerült elérniük. Remnant szerte, szinte mindenhol továbbra is másodrangú polgárként tekintettek rájuk.
5 évvel később, amikor a Fehér Agyar vezére, Ghira Belladonna lemondott és helyét a radikálisabb Sienna Khan vette át, aki előszeretettel alkalmazott erőszakot annak érdekében, hogy az emberek jobban tiszteljék a faunus-okat. Sienna módszere hatékonyabbnak bizonyult, Derrick és Mandy pedig magas rangú tisztek lettek a szervezetben.
Egy napon, Sienna magához hívatta őket egy különleges megbízás érdekében.
Sienna egy női, tigris faunus, sárga szemekkel, rövid, nyakig érő fekete hajjal, ami közül két narancsszínű, fekete csíkos tigris fül emelkedett ki és a sötét barna bőre tele volt fekete csíkos tetoválásokkal, amitől még inkább hasonlított egy tigrisre. Egy pár arany fülbevaló karikát, viselt az ember fülein és egy kisebb fülbevalót a bal tigris fülében. Egy testhez álló sötétszürke toppot viselt, aminek a közepén van egy kivágás, ami szabadon hagyta a mellkasát és a mellei egy részét, egy hosszú szürke szoknyát, fehér szegéllyel, ami alatt fekete, térdig érő zoknit és fekete rövid nadrágot viselt. A vállára egy vörös köpeny volt terítve és egy pár szürke szandált hordott. Az övén lógott a fegyvere, Cerberus Korbács, egy háromágú lánc korbács, amiknek a vége egy-egy pengében végződtek.
- És hogy van Tracy? – Sienna töltött egy-egy csésze teát Derrick-nek és Mandy-nek.
- Hű, - Derrick fáradtan sóhajtott egyet és elmosolyodott, ha Tracy-re gondolt. – már szakítottunk másfél éve, kedves, hogy kérdezed. – Ivott egy kortyot a teájából.
- Hogyhogy? – Sienna-nak erre kitágultak a szemei. – Azt hittem, jól elvagytok.
- El is voltunk. Mandy-vel volt legalább egy tucat küldetése, velem is jó néhány, de úgy éreztem, nem illünk össze és szakítottam vele.
- Miért?
- Hm, - Derrick leült mellé, megdörzsölte a homlokát és válaszolt. – szórakoztató volt vele együtt dolgozni, de a medve és a hiúz nagyon nem passzol össze.
- És hol van most? – Sienna is ivott egyet a teájából.
- Legjobb tudásom szerint, Vacuo-ban van és néhány ottani gengszterrel dolgozik együtt. Amikor utoljára hallottam felőle, még jól ment a sora. – Újra kortyolt a teájából. – Jó csaj és jó harcos, de teljesen őrült. - Ezen Derrick és Sienna is nevetett egyet.
- Miért hívtál ide minket? – Mandy volt az, aki a baráti társalgásukat durván félbeszakította.
- Látom, még mindig nem sikerült feloldódnod, Mandy. – Sienna csak kelletlenül odavetette a róka faunus-nak.
- Nézd el neki, a legutóbbi küldetésen megölhette volna Jacque Schnee-t, erre vissza kellett fognia magát.
- Tudom, hogy érzel aziránt a vén sz*rházi iránt, de csak bajt okozott volna, ha a kezünk által halt volna meg.
- Felfogtam. – Válaszolta Mandy tömören. – Mi a munka? – Sienna csak megrázta a fejét, de elárulta.
- Vale-ben egy nagy vonatot kellene tehermentesíteni, fegyverek, Dust-ok és robotok.
- Nem tudok senkit sem, aki most nagy számban venne fegyvereket. – Vont vállat Derrick.
- Nem eladni fogjuk, hanem használni. – Sienna csak elmosolyodott, amikor meglátta a medve faunus döbbent arcát.
- Végre, visszavágunk? – Mandy alig bírta leplezni az örömét.
- Van egy olyan érzésem, - Sienna továbbra is mosolygott. – hogy igent mondotok.
- Mennyi időnk lesz rá? – Derrick azért érdeklődött a küldetés részleteiről.
- Fél óra, de kemény fél óra, hiszen tele van biztonsági robotokkal, amik ugyan nem a legkorszerűbbek, de a puska az puska. Nem mondom, hogy veszélytelen lesz, de megfelelő embereket kapsz rá, Adam Taurust és a barátnőjét. Egy elég nagy Dust, fegyver és robot szállítmány Atlas-ból, amiket Vale hadseregének adományoz.
- Nem fogja. – Vágta rá Mandy, amitől Sienna csak nevetett egyet.
- Mekkora fogás? – Tovább érdeklődött Derrick.
- Jó nagy. – A válaszra Derric is mosolyogni kezdett, de Sienna még Mandy felé fordult. – Neked, egy másik küldetést szánok Vale-ben.
- Mi a lényeg?
- Be kell szivárognod Beacon-be, mint egy diák. Adam üzent, hogy van egy ügyfele, aki a segítségünkre lehetne elfoglalni Vale-t.
- Egy egész királyságot?! – Derrick alig hitt a fülének.
- Ideje végre egy magasabb szintre lépnünk és kiterjeszteni a befolyásunkat egy egész királyságra. A részleteket később fogom elküldeni, de amíg neked a vonatot kell tehermentesítened, addig Mandy diákosdit játszik Beacon-ben. Egyelőre ennyit kell tudnod.
Nem kellett sok, amíg Mandy és Derrick összecsomagoltak és az első hajóval Vale felé vették az irányt. Postai úton Mandy meg is kapta a jelentkezési lapját Beacon-be, így ő anélkül szivárgott be az akadémiára, hogy találkozott volna Adam-el és a barátnőjével. Derrick ezzel szemben egyenesen abba a faluba ment, ahol Adam és a Fehér Agyar tábort vert és főhadiszállásként használták.
Adam mindent elárult a vonat útvonaláról és tucatnyi alkalommal átbeszélték a tervet, hogy biztos rögzüljön. Még aznap este, egy titokzatos embernő, Cinder Fall és két fiatal, akik alig lehettek sokkal idősebbek Mandy-nél, érkezett a táborba, egy különös ajánlattal. A csapat többsége, Derrick is felvette a Grimm maszkját és Adam mögé állt, fenyegetően.
- Tisztázásképpen, - Adam-nek egyáltalán nem tetszett az ajánlata és dühösen fel-alá járkált. – bárkihez mehettetek volna, felbérelhettétek volna a helyi gengszter vezért, néhány eltévedt Vadászt, akik letértek a „helyes" útról, de helyette velem akartatok találkozni. – Megállt, mire a nő válaszolt.
- Te vagy az, akire szükségünk van. – Válaszolta Cinder, kedvesen, de csalárdsággal a hangjában, mintha valamit titkolna. – A képességeid, az adottságod, hogy vezesd azokat, akik alattad vannak. Te egy kivételes egyén vagy, Adam. És eleget tudunk rólad, hogy…
- Akkor azt is tudjátok, - Adam dühösen félbeszakította. – hogy hatalmas hiba volt idejönnötök! A Fehér Agyar nem egy zsoldos banda! Mi vagyunk a forradalom hangja! – Erre a két kölyök lefáradtan össze nézett.
- Én hiszek benne, hogy a terveink kölcsönösen előnyösek lehetnének. – Cinder-nek egy arcizma sem rándult. - Van egy… ismerősöm Vale-ben, akivel mi magunk is egyfajta forradalmon dolgozunk, de a sereged nélkül nem tudjuk megtenni. Szükségünk lenne…
- Amire szükségetek van, - Adam csak megmarkolta a katanáját, fenyegetően. - hogy távozzatok. Azt akarjátok, hogy az embereim meghaljanak az ügyetekért. Egy emberi ügyért! Ez nem egy olyan eszme, amit hajlandó lennék elfogadni.
- Megértettem. – Cinder meghajolt és elment. Adam és Derrick még figyelték, ahogy eltávolodnak.
- Ez meg mi volt? – Adam barátnője, Blake ezalatt valószínűleg hallgatózott.
- Semmi. – Felelte Adam, majd az egyik sátor felé vette az irányt. – Még be kell fejeznünk az előkészületeket. A vonat hajnalban itt lesz.
A vonat kirablása a terv szerint haladt, Adam és Blake előre ment, hogy semlegesítsék a biztonságiakat, utána Derrick és a csapat többi tagja, amint megkapja a jelet, lecsap a maradék erőkre és felmarkolja a zsákmányt. Több teherautó és szállító társaságában érkezett a helyszínre, a fegyveres erőik nem kegyelmeztek, kivégezték az egész személyzetet és alig fél óra alatt felpakolták az összes Dust-ok, fegyvert és inaktív robotot.
Egy valami siklott ki, Adam egyedül tért vissza.
- Adam, hol van Blake? – Kérdezte Derrick, de Adam, válasz helyett csak szétvágott egy zsákmányolt robotot. – Meghalt? Elfogták… - Mielőtt tovább kérdezősködhetett volna, a katanája pengéjét a torkához szegezte, ezzel elhallgattatva.
- Elárult. – Válaszolt, miután eltette a fegyverét. – Összetörte a szívem. Ezért én össze fogom törni őt. Eltörlök mindent, amivel törődik és végig fogom nézni, ahogy az őrülete és a bűntudata felemészti, hogy aztán bocsánatért könyörögjön és mást se akarjon, csak visszajönni hozzám.
- Értem. – Derrick nem akart tovább faggatózni, elég félelmetes látványt nyújtott Adam és a hangjából, ha nem is emelte fel, érezni lehetett a színtiszta haragot és gyűlöletet. – A… szállítmányt terv szerint felpakoltuk. 5 perc és itt lesznek a zsaruk. – Adam arca, amennyi csak látható volt, teljesen rezzenéstelen volt, így Derrick nem tudta kiszámítani, mire gondol, de okosabbnak látta hátrálni néhány lépést, ki a kardja hatósugarából.
- Jól van. – Ennyit mondott és fel szállt az egyik teherautó platójára, az áruk közé, miközben az egyik kezével a katanáját markolászta.
„Valami nincs rendben ezzel a fickóval."
Vale alsó negyedeiben elég szegényes volt a rendészet, hiszen a Xiong család volt az uralkodó, akik fenntartották a rendet, de csak annak köszönhetően, hogy a város kormánya nem tekintette őket különösen veszélyes ellenfélnek. Kölcsönösen megadták egymásnak a terét és nem zargatták egymást.
Sajnos, ez nem jelentette, hogy Xiong minden bűnözőt kordában tud tartani Vale-ben, legkevésbé Roman Torchwick-et, a Vale alvilág leghírhedtebb bűnözőjét. Sokan zseninek, míg egyesek látnoknak gondolták Torchwick-et, akinek hátul is van szeme, aki mindent előre lát és mindent tud, hogyan lehet megszerezni. Ő az, akinek senki sem parancsolhat.
Pontosan egy ilyen embert keresett Cinder, aki a segítségére lehet a tervében.
Későre járt, veszélyes volt már ilyenkor az utcákra merészkedni, hiszen rengeteg veszélyes bűnöző járta az alsó negyed utcáit, de pórul járt, aki bele mert kötni az utcán elhaladó csapatba, Cinder Fall-ba és a két fiatal kísérőjébe, Emerald-ba és Mercury-be, akik követték Cinder-t, egy-egy aktatáskával a kezükben.
Egy ócska kis bár felé vették az útjukat, ahol biztos megtalálják a célszemélyüket, hiszen az ilyen lebujokban szokták a bűnözők megbeszélni a találkáikat, a következő stiklijeiket és szoktak pénzt és árut cserélni.
Amint belépett a társaság, a halk, mégis zúgásként ható sustorgás abbamaradt és a vendégek zöme a jövevényekre terelődött. Se Cinder, se a két társa nem mutatta semmi jelét a félelemnek vagy az aggodalomnak, egyenesen a csaposhoz mentek, aki épp poharakat mosogatott.
- Nem fiatalok még, hogy ide jöjjenek? – Szólalt meg a pultos, flegmán Emerald-ra és Mercury-re nézve.
- Maga meg nem öreg, hogy egy ilyen lepukkant helyen dolgozzon? – Vágott vissza Mercury, mire a pultos letette az elmosott poharat és az arca megszigorodott. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Cinder csak felemelte a kezét, hogy csendre intse a fiút, de a szemét nem vette le a pultosról.
- Csupán keresünk valakit. Ha útba igazítana minket, - Egy papír lien-t rakott a pultra. - nagyon hálásak lennénk.
- Mondjátok a nevét. – A férfi eltette a pénzt.
- Roman Torchwick. – Erre a csapos meglepődött és összehúzva magát, közelebb hajolt Cinder-hez és suttogva beszélt.
- Zsaruk vagytok? A vérdíját akarjátok?
- Ellenkezőleg. Munkánk lenne a számára. – A férfi arca megenyhült, de még így is hezitált, hogy válaszoljon.
- Figyeljetek, két dolgot jobb, ha tudtok arról a fickóról. Az első, mindig megérzi, ha valami nem kerek.
- Hű, kösz a tanácsot. – Forgatta a szemét Mercury.
- Ha találkozol vele, kölyök, megérted! Mintha valami látnok lenne. Senki nem győzte még le kártyajátékban, a város túloldalán lévő bár az övé, amióta a tulaj feltette pókerben, aki szintén profi játékos, de Roman simán elnyerte minden vagyonát.
- Ez már egy kicsit aggasztó. – Jegyezte meg Emerald.
- A másik, hogy nem dolgozik olcsón. Rohadt drága a bére.
- Köszönjük a figyelmeztetést, - Cinder arcáról nem hervadt le a mosoly. – de ez legyen a mi gondunk. Csak mondja meg, merre találjuk.
- A hátsó szobában van. – A vendégtér túlsó vége felé biccentett.
- Köszönjük az útba igazítást.
Cinder, ha magabiztosnak látszott, nem vette le a szemét egyik kétes kinézetű alakról sem, akik őket mustrálták. Csak bementek a hátsó terembe, ahol sötét volt és csak egy kis lámpa égett egy asztalon, ami előtt egy kalapos férfi ült, a Scroll-jába temetkezve, miközben egy szivart szívott, akit megközelítettek Cinder-ék.
- Hallom, fel akartok bérelni. – Válaszolt a férfi, mielőtt bárki mondhatott volna akármit.
- Talán hallgatóztál? – Tette keresztbe a karjait Cinder.
- Remélem, - Roman letette a Scroll-t és szívott még egyet a szivarjából. – kitértek arra, hogy igen magas áron dolgozom. – Kifújta a füstöt, egyenesen a látogatói arca felé, amitől Emerald és Mercury köhögni kezdtek, de Cinder csak legyezni kezdte a füstöt.
- Voltak olyan kedvesek és értesítettek minket. – Cinder arca meg se rezzent. - Csak annyit remélek, a magas ár, magas minőséget is jelent.
- Úgy tisztességes. – Válaszolt Roman.
- Tisztesség egy gengszterben?! – Mercury csak felvonta a szemöldökét.
- Ami azt illeti, - Roman kitárta a kezeit, két ujja között a szivarjával. - elég tisztességes tudok lenni, hűséges, ha magas jutalommal biztatnak, viszont, ha halállal büntetnek a kudarcért, elképzelhető, hogy annyira én sem leszek tisztességes, kölyök.
- Nem ajánlom, hogy alábecsülj minket, Torchwick! – Mercury és Emerald csak közelebb léptek Roman-hez, aki továbbra is pókerarccal, mosolyogva bámult rájuk.
- Ezt én is melegen ajánlom nektek is. - Abban a pillanatban, egy éles penge szegeződött Cinder torkához, de a nő fel se vette a halálos fenyegetést, hogy a másik lány ilyen könnyen mögé osont és elkapta, „Egyértelműen magasan képzett a lopakodásban.". – Hadd mutassam be a partneremet, Neopolitan-t,. A korábbi kérdésre válaszolva, ő hallgatózott helyettem. Most áruljátok el, mit akartok tőlem, de még azelőtt, hogy mennyit lennétek hajlandók fizetni érte? – Cinder intett Emerald-nak és Mercury-nek, hogy vegyenek vissza, mire Roman is intett Neo-nak, hogy engedje el Cinder-t.
- Ennyi, - A két fiatal felé nézett, jelezve, hogy adják át a két aktatáskát, ami telis-tele volt Lien-nel. – megfelel előlegnek?
Rengeteg pénz volt, az ötszöröse, amennyiért Roman dolgozni szokott. "És ez csak az előleg lenne?", alig hitt a szemének, de ezt nem hagyta elárulni és továbbra is a pókerarcát mutatta a látogatóinak.
- Mielőtt elfogadnám, szeretném tisztázni, nem vállalok rabszolga és szervkereskedelmet, állatkínzást, prostitúciót, erőszaktevést és banánnal sem dolgozom.
- Akkor mi az, amit elvállalsz? – Kérdezte nevetve Mercury.
- Rablást, csempészést, megfigyelést, betörést, merényletet, gyerekek kizárva, szabadítást, robbantást, fenyegetést és erőszakos rábeszélést.
- És banánnal miért nem dolgozol? – Ez a dolog szöget ütött Emerald fejében.
- Utálom a banánt. Rossz a szaga, fura a tapintása, nem jön be az íze és amikor eszem, olyan érzést kelt, mintha majom lennék. – Eddig ez volt a legmagasabb érzelmi kivetülés, amit Roman eddig mutatott. Egyértelmű, hogy utálja a banánt. – Mi lenne a munka?
- Dust rablás. – Válaszolt Cinder. – A lehető legnagyobb mennyiségben.
- Ennyi pénzből sok Dust-ot vásárolhatnátok. – Roman fejében felkapcsolt a vészvillogó, „Valami nem stimmel ezzel a megbízással.".
- Nem vásárolni akarunk, hanem szerezni, méghozzá Vale-ből és a pénz, amit neked fizetünk, aprópénz ahhoz képest, ami az eredeti célunk.
- És mi az eredeti célotok? – Kíváncsiskodott Roman, tudva, hogy úgy sem kap választ.
- Ha velünk tartasz és jól teljesítesz, nem csak választ kapsz erre a kérdésre, de olyan jutalmat is, ami nem aprópénz. – A két aktatáskányi pénzre nézett. – Ennél sokkal többet tudok majd ajánlani neked, a terv második szakaszában.
Roman Neo-ra nézett, aki a két fiatal figyelése mellett, nem nagyon tudta levenni a szemét a pénzről és a mosolya elárulta, hogy ő biztos elfogadná. Roman ezzel szemben nem volt ilyen magabiztos. A munka túl könnyű volt és a fizetség pedig túl magas. A legbelső ösztöne azt súgta, utasítsa vissza a lehető leghatározottabb módon, de Neo-hoz hasonlóan, ő is akarta a pénzt és ezenkívül, kíváncsi volt, mire lenne bárkinek szüksége ennyi Dust-ra és mi a tervének az állítólagos második szakasza.
- A nagybecsű tudományom és Neo-é, - Miután elszívta és eloltotta a szivarját Belemarkolt a pénzbe és elmosolyodott. – szolgálatodra áll… - Ahogy gesztikulált, a nevét próbálta meg megtudni.
- Cinder Fall.
- Cinder Fall, - Roman kinyújtotta a kezét, amit Cinder el is fogadott. – remélem, gyümölcsöző lesz az együttműködésünk.
- Nagyon remélem. – Egy papírt csúsztatott az asztalra. – Ezen a számon elérhetsz. Emerald, Mercury, indulunk. – Utasította a két fiatalt, akiknek a társaságában elhagyta a lebujt.
Roman kissé gondolkodott, vajon jó ötlet-e összeállni velük, ahogy a pénzt bámulta, de Neo nem volt ilyen gyanakvó, annyi Lien-t markolt és ölelt magához, amennyit csak elbírt, a levegőbe dobta, mintha pénz eső lenne.
- Neo, valami nem stimmel ezzel a nővel. – Neo örömét nem rontotta el Roman gyanakvása, csak legyintett egyet.
Roman csak fogott egy másik szivart, meggyújtotta és szívott egyet belőle.
– Neo, szerinted, mit akarnak annyi Dust-al, miért bérelnek fel minket, ahelyett, hogy megvennék maguknak és miért adnak ennyi összeget? – Roman érvelései elérték, hogy Neo abbahagyja az ünneplést a pénzzel és ő is gondolkodjon. – Bizsereg a belső riasztóm. – Roman összehúzta a szemeit, ahogy belemarkolt egy köteg Lien-be, de Neo csak megforgatta a felemás szemeit, lefáradtan sóhajtott és mutogatott.
– Igen, a belső riasztóm, már megint! – Egy kicsit felemelte a hangját. – Tudd, hogy minden alkalommal, ha valami nem stimmel, vagy gyanús, riasztani kezd! Emlékszel az italboltra? A benzinkútra? Az óraboltra? Mindegyik előtt csengett a belső riasztóm, de nem hallgattam rá. – Neo újra jelelt, lefáradtan.
– Azoknál a balhéknál nem szólt a riasztóm, mert minden rendben volt, de most én mondom, bekapcsolt és nem tudom, miért, de valami nagyon rosszat érzek ezzel a melóval kapcsolatban. - Neo a pénzre mutatott, majd újra jelelni kezdett. – Igen, tudom, hogy akkor is csengett a belső riasztóm, de nem hallgattam rá és csak a rohadt pénzre gondoltam, de most igenis, hallgatni kéne rá! – Neo felháborodva mutogatott. – Igen, de csak egy hajszál híja volt, hogy megúsztuk és a szajrét is megszerezzük! – A pár egyértelműen vitatkozni kezdett, Roman megfontoltabb és óvatosabb volt, amikor balhét választott, de Neo sokkal kalandvágyóbb és magabiztosabb, főleg, ha a jutalom is magas és sunyin vigyorogva mutogatott Roman-nek.
- Igen, mint egy épeszű ember, olyan vagyok! – Neo tovább jelelt. – Na, ne gyere nekem megint ezzel! Csak egyszer fordult elő és tényleg azt hittem, meg fog ölni! A hülye elővette, hogy figyelmeztető lövést adjon le! – Neo csak magában kuncogott, majd újra jelelni kezdett. – Nem tudom, miért kukoricát választott, egy banánt, vagy az ujjait még megértettem volna, azoknak pisztoly formája van, de… ez nem csak hanyag, de még hülye is.
Neo nem győzött csendben vihogva jelelni.
- Nem, a hiba az volt, hogy valamiért, jó ötletnek tartotta, hogy megállít egy fegyveres rablót egy cső kukoricával. Ha nem tette volna, lehet még élne és a szülei más miatt lennének rá dühösek. – Neo arcáról lekopott a mosoly, miközben jelelt. – Nem, tényleg nem akartam megölni, de azt hittem, igazi fegyvere volt és egy olyan elb*szott helyzetbe kerültem, hogy vagy én, vagy ő. Én választottam.
Neo tudta, hogy Roman nem szeret ölni, ahogy ő sem. Törekednek a felesleges áldozatok elkerülésére, de ha választani kell a saját életük vagy valaki másé között, elég erősek, hogy meghozzák a döntést. Neo kíváncsian jelelt.
- Jól van, elvállaljuk. De valami így sem kerek.
Neo örült, hogy Roman végre belement, hogy elfogadják ezt a jól fizető munkát, de már ő is aggódott, Roman előérzete miatt. Finoman a kezébe csúsztatta az apró kis kezét, jelezve, hogy bízik benne, a másikkal végigsimított az arcán és megcsókolta.
- Nagyon szeretlek, Neo. – Magához ölelte és visszacsókolt. - Nem fogod mondani, ugye? – Neo csak sunyin elvigyorodott és megrázta a fejét, mire Roman csak nevetett egyet.
Már több napja, hogy Adam és Blake segítségével, Derrick és a Fehér Agyar kirabolta azt a vonatot, amit a Schnee Dust Vállalat küldött Vale-be, de Adam azóta teljesen kifordult önmagából. Blake, a barátnője eltűnt, pontosabban, elárulta és ez eltört valamit benne.
Adam dühöngött és mindenkinek határozott parancsot adott, hogy keressék, de már egy hete semmi nyomát nem találták.
- Megtaláljuk, uram! – Jelentette Derrick. - Az életemre esküszöm.
- Felejtsd el. – Adam, annyi nap megszállott kutatás után, végre feladta a keresést. – Ideje Mistral-ba utaznunk és… - Hirtelen dulakodás hangját lehetett hallani a sátoron kívül.
Derrick és Adam elővették a fegyvereiket és kimentek, hogy megnézzék, mi ez a zűrzavar és döbbenten vették tudomásul, hogy ugyanaz a vörös ruhás, fekete hajú nő, magas sarkúban jött vissza hozzájuk, de ezúttal elagyabugyálták az őrséget és erőszakosan hatoltak be a területükre. Vele volt ugyanaz a két fiatal, akik a múltkor is itt voltak vele.
- Mi folyik itt?! – Követelte a választ Adam, a katanáját készenlétben tartva, Derrick inkább maga elé tartotta a láncfűrészét.
- Mehettünk volna bárhová segítségért, - Válaszolt Cinder, két kardot tartva a kezében. – de mi inkább téged választottunk, Adam Taurus. – Eldobta a két pengét és lassan közelíteni kezdett Derrick és Adam felé. – A tervünk előnyös lehet mindkettőnk számára, - A jobb karját előre nyújtotta, narancsszínű lángok vették körbe és a két férfi előtt is tűz jelent meg. – vagy csak az egyikünk számára. - Emerald és Mercury egy-egy aktatáskát vett elő, amiket kinyitottak, Emerald-éban Dust-ok, Mercury-éban több köteg Lien volt. – Szóval, melyik legyen? – Adam eltette a katanáját és Derrick is leeresztette a láncfűrészét. – Helyes.
- Még nem árultad el, mit akarsz? – Kérdezte Adam.
- Az egyik kontaktom azon van, hogy minél több Dust-ot raboljon a városból, amiket neked továbbít, hogy legyen elegendő, ha majd megindítunk egy támadást Vale és Beacon ellen.
- Vale és Beacon ellen?! – Derrick fejében most nyert értelmet Sienna szavai. – Szóval, veled kell együtt dolgoznunk?
- Nem gondoltam volna, hogy egy ember lesz az, aki egy ember királyság megbuktatásában fog segíteni. – Adam is szkeptikus volt.
- Ugyan, nem célravezető minden ember ugyanazzal az ecsettel megfesteni. – Cinder végre elérte, amit a múlt héten nem tudott. Egyezségre jutni Adam-el. – Az igazság, hogy szükség lenne az embereidre, hogy segítsék az emberemet.
- Pontosan, mire lenne szüksége?
- Holnap ide jön és beavat a részletekbe. – Cinder ezzel kioltotta a tüzet és épp távozni készült, Mercury és Emerald csak követték, de még megállt, hogy egy utolsó jó tanácsot adjon Adam-nek. – Bármi legyen, csak tegyétek, amit ő mond.
Roman számára egy balszerencsés időszak köszöntött, alig egy napra rá, hogy elfogadta Cinder ajánlatát, Neo-t egy súlyos megfázás ledöntötte a talpáról és ágynak esett. Elvitte orvoshoz, akitől gyógyszer kapott, majd főzött neki teát és ágyba dugta egy raktárban, amit a Dust tárolására bérelt ki.
Kénytelen volt amatőr Xiong gengszterekkel dolgozni, de semmihez sem értettek, csak hogyan kell ijesztően nézni másokra. Egyáltalán nem voltak profik, „Gyűlölök amatőrökkel dolgozni.".
Cinder összehozott egy találkát a Fehér Agyar Vale-i vezérével, Adam Taurus-al, akinek az emberei remélhetőleg, nem amatőrök és jobban értenek a rabláshoz.
A városon kívül volt a találkozó, pont egy faluban, ahol az elmúlt hónapokban nagyon sok faunus élt, aminek az oka, hogy a Fehér Agyar tartotta biztonságosan ezt a helyet, így a helyi lakosok nem jelentették őket.
Roman a falu szélén meg is látott egy nagyobb sátrat, ahol a jól ismert, fehér mellényes és Grimm maszkos alakok állomásoztak.
- Hé, meghoztam a pizzát. – Viccelődött Roman, miután az őrök keményen az útját állták, de még csak el se mosolyodtak. – Adam-el van találkám, a közös melóval kapcsolatban. – Az őrök még továbbra sem mozdultak.
- Eresszétek át! – Utasította őket Derrick, miután kinézett a sátorból. – Roman Torchwick, igaz?
- Az első, az igazi, az egyetlen! – Roman úgy pózolt, mintha egy díjátadón lenne, de a faunus katonák csak fapofával bámulták. – Adam Taurust keresem. Itt van?
- Hamarosan itt lesz. – Válaszolta Derrick, tömören, erőteljesen Roman-re nézve a maszkja mögül, jelezve, hogy elég egy rossz mozdulat és egyből rávetik magukat. Roman nem mutatott félelmet, csak elővett egy szivart, a szájába tette, de mielőtt meggyújthatta volna, Derrick rászólt. – Azt ne! Érzékeny a szaglásunk és b*ssza az orrunkat. – Roman egy szemforgatás kíséretében eltette az öngyújtót és a szivart is.
- Van kávétok?
- Nincs, csak teánk. – Derrick továbbra is Roman-re meredt, aki vagy túl ostoba és nem érzékelte a veszélyt maga körül, vagy nagyon magabiztos.
- Kösz nem. A tea gondolatától pisilnem kell. Van valahol egy WC?
- Nincs.
- Akkor kimegyek, elintézni… - A kijárat felé vette az irányt, de két katona az útját állta.
- Nem hagyhatod el a sátrat, amíg meg nem egyeztél Adam-el.
- Se szivar, se kávé, se WC. – Roman kezdett kissé türelmetlenkedni. – Figyeljetek, ha Adam nem lesz itt egy percen belül, kimegyek, szivarozni, kávézni és pisilni, egyszerre!
- Kénytelen leszel várni. – Végre, a várva várt személy, Adam megérkezett.
- Na, végre, Adam Taurus, akiről annyit hallottam! – Roman tettetett örömmel kitárta a karjait a faunus vezér felé.
- Hallom, az embereim kellenének a Dust rablásokhoz?
- Mit mondhatnék, - Roman csak megvonta a vállát. - a helyi gengszterek csapnivalók. Egyáltalán nem profik és nehéz jó munkaerőt találni a piacon.
- Honnan tudjam, hogy alkalmas leszel-e arra, hogy vezesd az embereimet, Torchwick?
- Nem tudom, honnan tudjam, alkalmasak-e az embereid erre a munkára?
- Nálunk jobban nem találsz! – Derrick agresszívan közbe szólt. – A Fehér Agyar nem holmi kezdő zsebes banda! – Roman nem rémült meg, csak elmosolyodott.
- Legyél rá büszke, de szeretnék tisztázni valamit, - Kihívóan állta Derrick nézését. - nekem nem őrült vadállatokra van szükségem, akik válogatás nélkül legyilkolnak mindenkit a közelben. Minimális gyilkolás, maximális hatékonyság, ez az én mottóm, ha rablásról van szó. Bemegyünk, tisztázzuk mit akarunk és nem bántunk és nem ölünk meg senkit sem, amíg nem szükséges. – Most Adam-re meredt, szigorúan. – Nem akarom, hogy valamelyik embered bekattanjon és válogatás nélkül gyilkolászni kezdjen. Tudnom kell, hogy képesek-e követni a parancsot, féken tudják-e tartani a vadállat ösztöneiket és a feladatra koncentrálni.
- Mit szólnál, ha egy próba gyakorlatot tartanál nekik? – Javasolta Adam.
- Na, olvasol a gondolataimban! – Roman magabiztosan összedörzsölte a tenyerét. – Legalább egy tucat helyet ismerek, ahol próbára tehetem az embereidet, hogy profi gengszterek-e, vagy amatőrök.
- Mennyire lesz szükséged az első rabláshoz?
- Ötre.
- Mármint, ötvenre? – Derrick megpróbálta kijavítani.
- Nem! – Roman egyből a helyére tette. - Csak ötre! Velem együtt! Így hatan leszünk. Oh, és egy teherautó is.
- Sértésnek veszem, - Adam hangján érezni lehetett a felháborodást és a katanája markolatára markolt. – ha ilyen kevésre tartasz, hogy csak egy kis sarki boltot akarsz kiraboltatni az embereimmel.
- Erről szó sincs. – Roman gonoszul elmosolyodott. – A Hajnaltól Alkonyatig üzletre gondoltam.
- Megbolondultál?! – Derrick felháborodott, de Adam elengedte a kardja markolatát. – Az legalább 20 emberes meló lenne!
- Nem, ha profikkal dolgozol. – Roman egyáltalán nem tréfált, teljesen komolyan gondolta. – Egy teherautó, bele egy sofőr, ketten, akik figyelnek az alkalmazottakra, a vendégekre, akiket sakkban tartanak és nem engednek senkit se be se ki, ketten, akik az árut pakolják és egy valaki, aki figyel, hogy semmi meglepetés ne legyen. Ha minden olajozottan megy és az embereid pontosan azt teszik, amit mondok, 5-6 perc alatt kirámoljuk a helyet. Kérhetném, a legjobb öt emberedet? – Adam csak hallgatott egy darabig, nem fűlött hozzá a foga, hogy hagyja a katonáit egy ember parancsára ugrálni, de az üzlet, amit ki akar rabolni a Schnee Dust Vállalathoz tartozik és jó pénzt hozna a konyhára.
- Megkapod őket. – Adam biztosította.
- Örülök, hogy sikerült megegyeznünk. – Roman kinyújtotta a kezét, hogy kezet fogjanak egymással, de Adam nem fogadta el.
- Előbb lássuk, sikerül-e együtt dolgoznunk.
Roman csak egy vállvonással nyugtázta, hogy Adam nem bízik benne, de nem ez aggasztotta. A belső csengője ismét riasztott, amíg Adam-el beszélt.
Másnap Roman megkapta a Fehér Agyar öt emberét és a teherautót, amit kért Adam-től, Derrick, Mandy, Aaron, Vander és Eric, akiket nem győzött emlékeztetni, hogy kerüljék a felesleges gyilkolást.
- Pontosan, mi értelme van megkegyelmezni azoknak a mocsok embereknek?! – Érdeklődött Aaron, aki továbbra sem akarta elhinni, hogy egy embernek kell dolgoznia.
- Azért, te kis nyomoronc, - Roman Melodic Cludgel-t a torkához szegezte és odanyomta a falhoz. – mert a zsaruk komolyabban fogják venni, ha gyilkosokról van szó! – Eleresztette, mire Aaron köhögve a földre esett. - Ha csak a rablás lesz a keresztünk, nem lesz olyan súlyos. Ezenkívül, - Most végig nézett a bandán. – Adam biztosított róla, hogy többek vagytok közönséges vadállatoknál, de én csak a saját szememnek hiszek. Ugye nem akarjátok meghazudtolni Adam Taurus-t? – Habár mindannyiukon maszk volt, Roman érezte, hogy a munka társai nem szívlelik, de parancsot kaptak, hogy engedelmeskedjenek neki és neki ez is elég volt, ha értik a dolgukat.
- Akkor, vegyük át még egyszer a tervet, - Roman számonkérte a Fehér Agyar katonákat. – mikor veszi kezdetét az akció? Aaron?
- 20:00-kor, egy órával zárás előtt.
- Igen, hány alkalmazott van? Vander?
- 10 eladó és 5 csöves, dísz biztonsági őr, felfegyerezve, de komoly kiképzésük nincs.
- Helyes, Derrick, te hol leszel?
- A bejáratnál, nem engedek senkit se be, se ki.
- Vander?
- Én néhány sarokkal arrébb leparkolok a teherautóval és ha megkapom a jelet, idejövök, hogy felpakolhassátok a szajrét.
- Aaron?
- Derrick-el figyelek a vásárlókra és az alkalmazottakra.
- Mandy?
- Veled leszek és azon leszünk, hogy az üzletvezető adja át a Dust-okat és a pult kombinációját.
- Nagyon jó! – Roman összecsapta a tenyerét. - Látom, a házi feladatot mindenki megtanulta, ez már egy piros pont. Valami kérdés? – Derrick felemelte a kezét. – Igen.
- És ha bekapcsol a riasztó?
- Ha ügyesek vagyunk és gyorsan elfoglaljuk a boltot, idejük sem lesz bekapcsolni a riasztót és miután Mandy-vel kiszedjük a kombinációt az üzletvezetőből, akkor törni-zúzni nem kell, így a riasztó sem fog bekapcsolni. De ha balszerencsénk lesz és az egyik tetű mégis benyomja a riasztót, nagyon fontos, hogy ne pánikoljatok be, mert még így lesz 4-5 percünk, ami, ha nagyon gyorsak vagyunk, szorosan, elég lesz. – Mandy emelte most fel a kezét.
- És ha valaki megpróbál ellenkezni, vagy az üzletvezető nem akarja megmondani a kombinációt? – Erre Roman csak megrázta a fejét.
- Ez egy nagy vállalat cégje, ami a csillagos égig biztosítva van és ő csak az üzletvezető. Bármilyen kárt vagy veszteséget a Schnee Dust Vállalatnak kell majd állnia. Egy szó, mint száz, nem áll érdekében ellenkeznie. Ha meg kifogtok valakit, aki hősnek képzeli magát, csak verjétek jól pofán, hogy betörjön az orra, a földre essen és elkezdjen vérezni. Erre mindenki sokkot kap és nem mernek még csak megmozdulni vagy szólalni sem. A legfontosabb, hogy kussoljon és utána nézzetek szét, mintha ugyanez a sors várna mindenkire, aki ismét próbálkozik. – Aaron és Vander ezen jót kuncogtak. – Ami az üzletvezetőt illeti, az már más, őt én intézem, ugyanis, azok alapból szeretnek szemétkedni. Ha erre sor kerül és nem akar együttműködni, a legfontosabb, hogy a lehető leggyorsabban meg kell törni. A legjobb módszer, ha eltöröd az egyik ujját, a kicsit. Utána fenyegesd meg, hogy a hüvelykujja következik. Akkor még azt is elárulja, hogy női bugyit visel. – Mindent olyan rutinosan magyarázott, mintha ő már vagy száz alkalommal csinálta volna, ami egyszerre nyűgözte le és ijesztette meg a Fehér Agyar katonákat. - Világos?
- Ja, igen.
- Menni fog.
- Helyes! – Roman magabiztos volt az új csapatával. – Ki kér egy fagyit az akció előtt? A Froyo nagyon finom.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.