Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Lance és Ruby csak egy darabig farkasszemet néztek Mercury-val, aki továbbra sem szándékozta elengedni a két csapatkapitányt.
- Mercury, - Ruby alig értve feltette az első kérdést, ami az eszébe jutott. – mit csinálsz itt? Te megsérültél. Hogy… mi folyik itt? – Mercury nem válaszolt, csak gonoszul mosolygott, Lance-nek ez nem tetszett. – Jó. Ha nem mondod el… - Megpróbálta kikerülni, de a fiú folyamatosan az útját állta.
- Mercury, mondanál valamit? – Kérdezte Lance, nyomatékosabban.
- Műsoridő. – Ennyit mondott, mire megpróbálta elkapni Ruby-t, de Lance nekiment és a földre döntötte.
- Menj! – Kiáltotta, de Mercury gyomron rúgta és könnye a falhoz vágta Lance-t.
- Nem ajánlom! – Mercury rúgott egyet a levegőbe, mire egy léglövedék csapódott be Ruby elé. Ruby használta a Semblance-t, hogy elmenekülhessen, de a folyosó végéből valaki bejött és egy rúgással hátra lökte.
- Te… - Mire Ruby feleszmélt, azt hitte, hallucinál. – Mandy? – A róka faunus lány rászegezte az íját, amibe beillesztett és felfeszített egy nyilat.
- Csak nem mozdulj. – Ennyit mondott.
- Mandy… - Lance feltápászkodott. – mit művelsz? Mercury minket támadott meg… erre ránk szegezel fegyvert?
- Ezt te nem értheted. – Mandy továbbra is sakkban tartotta Ruby-t, mire Mercury inkább Lance-t vette kezelésbe.
- Fegyver és páncél nélkül nem vagytok valami nagy szám, ugye? – Mercury egy léglövedékkel kilőtte Lance kezéből a Scroll-t, ahogy Ruby kezéből Mandy egy nyíllal. – Mi lenne, ha ez az egész csak közöttünk maradna?
Lance megpróbálta ismét fellökni Mercury-t, de a másik fiú, ha kisebb volt nála, sokkal járatosabb a pusztakezes harcban, így könnyen képen rúgta Lance-t, majd egy pörgőrúgással a földre terítette. Mandy-nek sem volt különösen nehéz dolga a fegyvertelen Ruby leszerelésével és mindkét kapitány a földre került, Lance arcra, Ruby fenékre esett.
Nem adták fel és újra talpra álltak, Ruby Mandy-vel, míg Lance Mercury-vel nézett újra szembe. Lance egy pillanatra Ruby felé biccentett, aki tökéletesen megértette, mit is tervezett a Vörös Lovag. Egy szempillantás alatt helyett cseréltek és Lance abban a pillanatban elkapta Mandy-t, aki nem teleportálhatott, hiszen akkor Lance-t is vinnie kellett volna magával, és Mercury felé hajította.
Ruby gyorsan bekapcsolta a Semblance-t, felkapta Lance-t és a folyosó vége felé vették így az irányt, elképesztő sebességgel. Ruby gyorsan kinyitotta az ajtót, de amint a küzdőtér felé nézett, sokkot kapott és térdre rogyott.
- Penny… - Alig jutott szavakhoz.
- Mit történt, Ruby?! Megsérülték?! – Lance gyorsan odarohant és letérdelt mellé, hogy lehetséges sérüléseket keressen, de nem talált egyet sem. Amint észrevette, hogy Ruby sokkolva néz valamit, ő is a küzdőtér felé irányította a tekintetét és az ő szavai is elakadtak.
- Azt a rohadt…
- A munkánk véget ért. – Szólt Mandy, mire ő és Mercury el is hagyták a terepet.
Lance és Ruby elrohantak valamerre, otthagyva Mike-t, egy halom nassolni és ropogtatni valóval, meg 5l kólával. Mivel nem tudta, mi járhat a fejükben és nem is volt kedve átmászni a fél arénán, inkább leült, hogy nézze a soron következő meccset.
- És a következő küzdelem résztvevői, - Jelentette be Port professzor. – Penny Pollendina Atlas-ból és Pyrrha Nikos Vale-ből.
A két vörös hajú lány nem vesztegette az időt és belépett a küzdőtérre. Penny lelkes és izgatott volt, de Pyrrha-t ezzel szemben, mintha aggasztotta volna valami.
- Üdvözöllek, Pyrrha Nikos. – Köszönt Penny kedvesen. – Megtiszteltetés, hogy végre találkozhatok veled. – Pyrrha nem válaszolt, csak komoran lehajtotta a fejét. – Ez egy igazán szórakoztató küzdelemnek ígérkezik.
- Nézők, készenálltok egy elképesztő küzdelem látványára?! - Tette fel az egyértelmű kérdést Oobleck, mire a közönség vadul tapsolni kezdett, bíztatva a két ringben lévő lányt. Penny összedörzsölte a két tenyerét, alig várva, hogy végre, elkezdődhessen a harc, mire Pyrrha elsöpörte a zavaró gondolatot és ő is a küzdelemre összpontosított. – 3! 2! 1! Harc!
Penny nem vesztegette az időt és mind a 8 kardját előhívta az acél kemény drótok segítségével, amiket egy-egy beépített chip segítségével irányított, elegánsan és gyorsan forgatva maga körül és egyenesen az ellenfele ellen irányította őket.
Pyrrha gyorsan és leleményesen tért ki előlük vagy védte ki őket a kardjával és a pajzsával, de ennyi nem volt elég, hogy eltérítsék Penny kardjait, irányt váltottak és egységesen, mintha katonák lennének, újra, tökéletes alakzatban, Pyrrha felé indultak.
Pyrrha ezzel szemben gyorsabb volt és elérte Penny-t, még a kardok előtt, de Penny sem maradt tétlen, hátra ugrott és a kardjait már nem támadásra, hanem védekezésre használta és ahogy előtte forogtak, Pyrrha-nak esélye sem nyílt akár egyetlen ütést is bevinni. Amint Pyrrha csak egy pillanatra engedett, Penny ellentámadásba lendült és meghátrálásra kényszerítette Pyrrha-t
- Elképesztő ellentámadást láthattunk, Ms. Pollendina részéről! – Port nem győzte dicsérni.
Penny újra a magasba irányította a kardjait és Pyrrha felé indította őket, de Pyrrha ellentámadásba lendült át és ahelyett, hogy kivédte vagy kikerülte volna a kardokat, inkább felugrott rájuk, meglepődve, hogy elbírja a súlyát és egyikről a másikra ugrálva közeledett Penny felé, aki tanulva az előző hibájából, a kardok felét most magánál hagyta, arra az esetre, ha Pyrrha meg tudná ismét közelíteni és kivédte Pyrrha csapását, újra meghátrálásra kényszerítve.
Penny támadott, Pyrrha védekezett, a kardját, Lance-hez hasonlóan, dárdává alakítva, de Penny sebessége és ereje magasabb volt, mint amire számított, így bekapott néhány ütést, amik hátra tántorították. Pyrrha már teljesen komolyan vette ezt a harcot és újra a kezébe vette a pajzsát, de hirtelen megijed valamitől és erőteljesen koncentrálni kezdett.
Pyrrha sokkal hevesebben és elszántabban támadt Penny felé, aki minden támadását kivédte a kardjaival és alig egyetlen ütést volt képes bevinni neki, de ez nem tántorította el a lányt, hogy tovább folytassa a harcot és egyre jobban szórakozott a küzdelemben. Penny továbbra is elegánsan irányítva a kardjait, mint valami vadászgép szakaszt, ezúttal 4-4 kardot egymás körül kezdett lebegtetni és két lézerágyúval lőtt Pyrrha felé.
Pyrrha meglepve tapasztalta, mi mindenre képes ez a lány, ösztönösen kerülgette a lövedékeket és a hébe-hóba felé irányuló kardokat is, az ellenfele már jogosan érezhette, hogy mindenféle ellentámadási lehetőségtől meg lett fosztva, elbízta magát és emiatt volt képes egy újabb csapást bevinni Pennynek, ami egyenesen hátra lökte. A közönség egy elképesztő tapsviharral jutalmazta, hogy egy ilyen szorult helyzetből is képes volt ellentámadást intézni, de ez nem állította meg Pennyt, hogy újra támadjon, hátra lökte Pyrrha-t és egy ágyúgolyóként becsapódott a küzdőtérbe.
Kiütötte Pyrrha kezéből a kardot és a pajzsot, de ő a mágneses képességével visszahúzta őket, de Penny ezt a tervét a kardjaival próbálta meghiúsítani, méghozzá sikeresen. Penny mind a 8 kardjával egyszerre célozta meg Pyrrha-t, aki teljesen pánikba esett, nem a harc közbeni adrenalin vagy izgatottság szabadult fel benne, hanem egyenesen halálfélelem. Elsápadt, hátrálni kezdett, mintha egy olyan fenevad ellen harcolna, ami könnyedén megölhetné, minden gond nélkül.
Penny ismét felé irányította a kardjait, amitől Pyrrha, érthetetlen okból kifolyólag bepánikolt és minden erejével egy akkora mágneses sugarat lőtt a kardok felé, hogy azok akkora erővel pattantak vissza, mintha sziklába csapódtak volna. A mágneses sugárzás miatt, a chipek megzavarodtak és Penny elvesztette felettük az irányítást, amitől egyenesen felé szálltak a saját kardjai.
Szerencsére, egyik sem találta el, de a drót madzagok, amik még az acélnál is erősebbek voltak, rátekeredtek a karjára, a derekára és a nyakára. A lökéshullám még tartott és a drótok a lány egész testét úgy szelték darabokra, mint kés a vajat.
Vége volt.
Penny ott hevert a földön, darabokban és holtan.
A kardjai leestek a földre és többet nem mozdultak.
Vér és belsőség helyett azonban fekete olaj folyt ki belőle és szikrázó vezetékek lógtak ki a testéből, ami egyértelművé tette, hogy a lány csak egy robot volt, de még így is, Pyrrha sokkot kapott és a nézők döbbent és rémült csendben bámulták a látottakat.
Mike szájából is kiesett a sok popcorn a döbbenettől, alig hitt a saját szemének, voltak, akik sírtak, akik elundorodva elhajtották a tekintetüket, de volt, aki dühösen, káromkodva szidta Pyrrha-t, hogy merészelt ilyet tenni, de Mike csak csendben bámult. Még az étvágya is elment a látottaktól.
Hirtelen az összes monitor vörösre váltott, amitől az egész aréna és a nézőtér is vörös fényben úszott. A vörös monitorok közepén egy-egy fekete sakk királynő szimbólum díszelgett és a hangosbemondón egy fenyegető női hang szólalt meg.
- Ez nem egy tragédia volt és nem baleset volt.
„Ez most a műsor része?", Mike töprengett magában, próbálva választ találni a jelenlegi helyzetre.
- Ez történik, amikor átadjátok a bizalmatokat, a biztonságotokat és a gyermekeiteket olyanok kezébe, akik elméletileg az őrzőink lennének. De a valóságban, nem többek embereknél.
Lynda döbbenten, a cellájában lévő TV-ből hallgatta, ahogy ez a nő a beszédét tartja.
- Az iskoláink igazgatói sokkal nagyobb hatalmat tudhatnak magukénak, mint a legtöbb hadsereg és az egyikük elég balga volt, hogy egyszerre kettőt irányítson. Azt mondják, a béke nevében birtokolnak ekkora hatalmat, de lássuk, mi is történt itt. Az egyik királyság egy robothadsereget küld, mire a másik sztárdiákja kegyetlenül darabokra tépte azét. Mégis, mi a fene jár az Atlas-iak eszében, hogy a szuper katonájukat egy ártatlan kislánynak álcázzák? Nem hiszem, hogy a Grimm-ek képesek lennének megmondani a különbséget.
Mandy és Mercury csak arra vártak, hogy Cinder befejezze a beszédét és a terv következő fázisa a kezdetét veszi.
- És kérdem én, mi a fenét tanít Ozpin a diákjainak? Előbb az egyik diák megnyomorított egy másikat, most meg ez? A Vadászoknak és Vadásznőknek gondoskodnia kéne egymásról, dicsőségesen és kegyesen, de én semmi ilyesmit nem láttam. Talán Ozpin arra gondolt, hogyha legyőzik Atlas-t a bajnokságon, talán a nép elfeledkezik a kolosszálisan nagy bukásáról, hogy megvédje Vale-t, amikor Grimm-ek törtek be az utcákra fényes nappal. Vagy talán, ez volt az üzenete a zsarnoki megszállásnak, amit Atlas tanúsított Vale felé.
Neo egy Atlas-i fehér és kék tiszti uniformist magára öltve, a haját rövidre és barnára változtatta, amit egy aranyos kis lófarokban hordott, majd beolvadt a többi katona közé, akik a rutin váltás lennének. Felszálltak egy repülőre és várták, hogy felvigye őket az anyahajóra.
- Őszintén, a leghalványabb ötletem sincs, kinek van igaza és kinek nincs. De azt tudom, hogy az állítólagos béke mindig is törékeny volt és a nemzetünk vezetői vaskézzel ragaszkodtak hozzá. Mint egy Mistral-i lakos, biztosíthatom önöket, hogy az ottani helyzet, hasonlóan nem kívánatos.
Adam és a Fehér Agyar katonái, a pillanatban, hogy meghallották Cinder beszédét, egyből elindultak Beacon felé a csapatszállítóikkal. Ő és Derrick is régóta várták ezt a pillanatot, hogy végre megfizethessenek az embereknek a sok sérelemért.
- A királyságaink a háború küszöbén állnak, mégis, minket, a lakosait teljesen megtévesztettek. Felteszem a mindent eldöntő kérdést, amint elindítják az első csapást, mit gondoltok, kiben bízhattok?
A monitorokról eltűnt a sötétvörös fény és a fekete királynő szimbóluma és a döbbent csend nem maradt abba.
- Mi a… - Mike alig tért magához, amikor hirtelen megszólalt a sziréna, ami a város megtámadását jelezte. „Most már tuti, ez nem a műsor része."
- Riadó, - Egy másik, gépies női hang szólalt meg. – Grimm támadás észlelve. Fenyegetési szint, 9-es. Kérem, nyugodt és rendezett sorokban hagyják el az arénát.
A nézők kivonulása volt minden, csak nem nyugodt és a legkevésbé rendezett. Bepánikoltak és mindent megtettek, hogy mentsék az életüket.
- Hölgyeim és uraim, - Ironwood szólalt meg a hangosbemondón. – nincs ok a pánikra…
Sajnos, ezzel nem ért el semmit sem, mert a nagy ember tömeg félelme csak idecsalta a Grimm-eket és egy Nevermore, egy nagy, szárnyas madár Grimm megtámadta az aréna tetején lévő energia pajzsot.
- Most már lehet pánikolni? – Mike végre erőt vett magán, hogy a menekülő tömegen keresztül eljusson a JNPR és a többi csapat tagjaiig.
- Egy Nevermore?! – Sun alig hitt a szemének.
- Hogyan jutott át a város védőin?! – Coco sem különben.
- Nem volt egyedül. – Ren megértette, Grimm-ek támadták meg a várost. Egy egész seregnyi.
Chad, amint visszatért a Monroe család kúriájába, tudta, hogy Ozpin nem fogja tudni megvédeni a várost, ami a feladata lenne. Tudta, hogy neki kell kézbe vennie az ügyet. Rengeteg hívást intézett a rendőrség és a hadsereg irányába a fokozott készültség érdekében. Azonban, ami most történt, arra lehetetlenség lett volna felkészülni. A város riasztója megszólalt és Grimm-ek özönlötték el a várost.
Egyből a Scroll-ját vette fel és dühösen tárcsázni kezdte Ozpin-t. Nem kellett sokat várnia, mire felvette a túloldalt.
- Ozpin, idefigyelj… - Az nem volt kifejezés, hogy Chad mennyire dühös volt az igazgatóra, de az azonnal közbe szólt.
- Chad! Egy bolond voltam! – Kezdte Ozpin, ökölbe szorítva a kezeit, mint aki most jött rá mekkorát hibázott. – Nem tudom, hogy magamat vagy az embereket akartam hitegetni, hogy tudom, mit csinálok, de ez most nem lényeg. A lényeg az, hogy a város veszélyben van. Kérlek, tégy meg mindent, hogy megvédd őket.
- Oz… - Chad még sosem hallotta az igazgatót ilyen bűnbánóan beszélni.
- Neked volt igazad és ha ennek vége, a képembe vághatod és elmondhatsz mindennek, aminek akarsz, de most az a legfontosabb, hogy az embereket védjük meg. Teljes szabadságot kapsz, hogyan intézed.
Ezzel letette a Scroll-t és Chad csak egy darabig meredt a lángoló város látképére. A Scroll-járól egy tucatnyi üzenetet küldött a rendőrség és a hadsereg embereinek, akik neki engedelmeskedtek, hogy minden erejük bevetésére engedélyt kaptak.
Azonban érezte, hogy neki is tennie kell valamit. Az iroda asztala alján volt egy aprócska gomb, amit megnyomott és az iroda túloldalán lévő falon megnyílt egy titkos ajtó, amin egy páncél állvány jött be, rajta egy fekete és ezüst fém páncélzat, mellette egy fegyvertartó, rajta egy fekete pengéjű kétkezes keresztvasas kard volt, aminek a markolata egy sötétszürke gyalogot ábrázolt.
Mielőtt magára öltötte a páncélt, egy adagot vett be a szívgyógyszeréből.
„Lehet, mégis gyalogként kell meghalnom. Rohadt családi átok."
A Fehér Agyar szállítói megérkeztek Beacon-be, amikből tucatjával özönlöttek ki a fegyveres Faunus férfiak és nők, akik nem hezitáltak előre nyomulni és megtámadni az Atlas-i katonákat.
- Törjétek meg őket! – Adam is kiszállt az egyik szállítóból.
- Gyorsan és tisztán, - Derrick bekapcsolta a láncfűrészét. – ahogy szeretem.
Néhány szállító az Atlas-iak vonalai felett állt meg és az ember katonák meg voltak győződve róla, hogy újabb fegyveres faunus-ok fognak kiugrani belőlük, felkészülve a fedezék mögé bújtak. Sajnos, hatalmasat csalódtak, amikor a szállítókból Grimm-ek ugrottak elő és beugorva a fedezékek mögé, egyből harapni, karmolni és tépni kezdtek.
Az Atlas-i anyahajókon is érezhető volt a feszültség és több jelentést is kaptak a Grimm invázióról, de a tábornok jóváhagyása nélkül nem tehettek semmit sem. Hirtelen, egy szokatlan jelzést kaptak az egyik repülőről, ami épp a váltást hozta.
- Mégis, mi történt a váltással? – Kérdezte a hajó kapitánya.
- Egy ellenséges egyén megtámadta és megölte őket! – Jelentette az egyik tiszt.
- Azonnal küldjenek oda egy csapatot!
- Igenis!
Egy 5 fős csapat, élükön egy tiszttel és 4 páncélos katona indult, hogy ellenőrizzék a repülőt. Legalább 6 katona holttestét találták a gépben, de az egyik tiszt, még életben volt.
- Hé, jól érzi magát?! – Az egyik katona letérdelt hozzá. – Látta a behatolót? – Kérdezte a nőt, de az csak elájult a karjaiban. – Sürgősen a gyengélkedőre kell szállítanunk, uram! – Jelentette a szakaszvezetőnek.
- Vidd! Mi megkeressük a behatolót.
A katona már vitte is a sérült női tisztet a gyengélkedőbe, amíg a többiek elkezdték átkutatni a hajót. Amint befordultak a sarkon, Neo eltüntette az álcát Hush-ról és a katona gyomrába szúrta, amitől az döbbenten és élettelenül, kiáltani képtelenül esett össze. Neo a szája elé tette a mutatóujját, hogy csendre intse a katonát, aki csendben elvérzett a folyosón, tehetetlenül a rádiója után nyúlva és teljesen elsötétedett a világ számára.
Neo nem vesztegette az időt, egy másik álcát öltött magára, ezúttal egy páncélos katona kinézetét, elvette a halott puskáját és gránátjait, majd a kommunikációs hálózat felé ment.
- Mit keres itt? – Érdeklődött az egyik kommunikációs tiszt, mire Neo fogta a gépfegyvert és azonnal tüzet nyitott, nem kímélve senkit sem.
A lövöldözésre egyértelműen idecsődül az erősítés, ezért gyorsan elhelyezte a gránátokat a terminálokra, hogy erről a hajóról ne lehessen segítséget hívni és amint megérkezett az őrjárat, robbantott, egy tucatnyi katonával végezve.
Neo lassan és fokozatosan elkezdte kivégezni azokat az őrjáratokat, akikkel találkozott, amíg eljutott a hídra. A katonák egyből tüzet nyitottak rá, de Hush-t kinyitotta, ami egy védőpajzsként védte meg őt a golyóktól, de néhány katonának sikerült mögé kerülnie és golyót ereszteni belé, de az illúzióját használva azonnal kimenekült onnan és a másik csapat sorai között bukkant fel. Némelyiket kézi tusával ütötte ki, volt, akit Hush hegyes pengéjével, míg a többieket zsákmányolt fegyverekkel végzett ki.
Alig egy fél óra alatt kivégezte az anyahajó teljes legénységét.
- Itt Kék-4-es! – Szólalt meg a rádióból az admirális, mire Neo megfordult és látta, hogy az egyik sebesült katona még életben van és próbál eljutni a rádióhoz, mert azzal még figyelmeztetheti a másik két anyahajót. – Kék-3-as és 2-es, megkaptuk az engedélyt Ironwood tábornoktól! Mindenki harckészültségbe!
- Vettem! – Egy női hang szólalt meg egy másik frekvencián. – Kék-3-as készenlétben!
- Kék-2-es, mi a helyzetetek? – Kérdezte az admirális. Neo fogta Hush-t, a hegyes pengéjét végig húzta a fém padlón, fenyegetően csikorogva közeledett a katona felé, aki már majdnem megragadta a rádiót, de az utolsó pillanatban, Hush pengéje átszúrta a szívét, megakadályozva, hogy bármit is tegyen. – Kék-2-es, válaszoljon! Valaki, vegye már fel!
Neo elégedetten mosolyogva nézett szét a hullarakáson, ami az ő műve volt. Kellemesen kinyitotta Hush-t és a cellák felé vette az irányt, de még előtte megállt az elkobzott tárgyak előtt, hogy kivegyen közülük egy jól ismert fekete kalapot, piros tollal, majd Melodic Cludgel-t, aminek a hegyére ráakasztotta a kalapot, majd elindult egy bizonyos cella irányába.
Nemrégiben elvett az egyik tiszttől egy kártyát, aminek a segítségével könnyedén kinyitotta a cella ajtaját, hogy kiszabadítsa Roman-t. Neo, miközben kinyílt az ajtó, magabiztosan mosolygott és fityegtette a kalapot Melodic Cludgel-en.
- Nem vagy kicsit alacsony Atlas-i katonának? – Ezek volt Roman első szavai, miután meglátta szíve hölgyét, aki kiszabadította, ráadásul egy Atlas-i tiszti egyenruhában. Gonoszul elmosolyodott, mert tudta, a terv nem változott és a következő szakaszba lépett. – Ideje volt már.
Felállt a székéről, elvette, majd feltette a kalapját és Melodic Cludgel-t is.
- Hiányoztatok apucinak. – Elmosolyodott, mire Neo sértődést színlelve, a csípőjére tette a kezét, elismerést várva. – És persze te is. – Kacagva átölelte Neo-t és megcsókolta. – Te még a kalapomnál is jobban hiányoztál. – Neo mosolygott, nem érdekelte kikkel vagy mikkel kell megküzdenie, amíg ott lehet Roman oldalán és mindketten boldogok lehetnek.
- Mindig is ki akartam próbálni egy ilyen hajót. – Elindultak a híd felé, de Roman nem tudta levenni a szemeit a hulla rakásról. – Hű, jól lerendezted őket. – Roman el volt ámulva, hogy az aprócska kis barátnője, milyen jól helyben hagyott egy egész Atlas-i helyőrséget, mire Neo csak büszkén keresztbe tette a karjait. – Na, ne szállj el magadtól, még sok a teendőnk.
Egyből az irányítópult felé állt és irányítani kezdte a hatalmas gépet. Elfordult, a másik két anyahajó felé és tüzet nyitott a legközelebbi hajóra.
- Eltaláltak! Zuhanunk! – Szólalt meg az admirális a rádión.
- Mi folyik… - A másik hajó kapitány már nem tudta befejezni, mert az adás megszakadt, miután az első hajó rázuhant a másikra, lerántva a mélybe mindkettőt és megsemmisítve azokat. Atlas élen jár a technológia és a hadsereg szintjén, de nincs az a technológia vagy kiképzés, ami megfelelő védelmet biztosít a meglepetés és az árulás ellen.
- Huhú! – Roman teljesen izgalomba jött és nevetett, hogy egyetlen lövéssel két anyahajót szedett le. – De jó érzés visszatérni!
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.