Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Súlyos gondok akadtak a Fehér Agyar számára, miután az Atlas-i anyahajó lezuhant és felrobbant, mert az Atlas-i robotok kikapcsoltak és nem segítették őket, ahogyan Roman sem volt képes koordinálni a támadást, Cinder eltűnt, hogy megszerezzen valamit, azóta nem jelentkezik és Adam teljesen eszét vesztette, miután Blake kicsúszott a kezei közül. Lance, miután aktiválta a Semblance-ét a Grimm-ek felé és nem Beacon felé vették az irányt.
A fiatal Vadász növendékeknek már könnyebb dolguk volt, hogy csak a Fehér Agyar katonákkal kellett foglalkozniuk, akik vezér és támogatás nélkül maradtak. Megzavarodtak és nem tudták, mit kell csinálni, nem volt, aki összefogta volna őket és miután megérezték, hogy a csata elveszett, menekülni kezdtek.
Mandy, Derrick és Aaron sem volt különben, kimerült az aurájuk és esélyük nem volt a közelgő Grimm horda és Lance ellen. Beszálltak a repülőbe, amit Aaron vezetett, hogy elvigye őket Beacon-ből.
- Srácok… - Aaron homlokából folyni kezdett a vér, miután Lance hozzávágta a pajzsát. – megsérültem… - Szédült és egyre nehezebbé vált, hogy egyenesben tartsa a gépet.
- Csak egy karcolás, túléled! – Bíztatta Derrick.
- Vigyél ki minket! – Utasította Mandy.
Aaron teljes gázt adott és a gép el szállt a Grimm horda felett, de a repülő lények megtámadták őket.
- Ezek a dögök nem engednek el minket! – Idegeskedett Aaron, mire tüzet nyitott, leszedve néhány rémet.
A gép, ha füstölt ugyan, még bírta és Aaron több manővert hajtott végre, ami során a gép pördült, forgott és ide-oda repült, hogy kitérjen a repülő Grimm-ek elől.
- H… hol a… f*szban vagyunk?! – Aaron kitörölt némi vért a szeméből, de a látása elkezdett homályosodni.
- Vigyázz! – Kiabált Derrick, miután látta, hogy néhány Atlas-i katona lövegágyúval nyitott tüzet.
- Húzd félre! – Csatlakozott Mandy, mire Aaron félrehúzta a gépet és így kitért a lövedékek elől.
- Eddig is ilyen sötét volt, vagy csak… - Aaron egyre jobban szédült és egyre gyengébbnek érezte magát. – Ti nem fáztok?
- Tarts ki! – Biztatta Derrick. – Mindjárt biztonságban leszünk!
A gép is lassulni kezdett, ahogy Aaron azon küszködött, nehogy elájuljon.
- Hé, ébren vagy még?! – Kiabált rá Mandy.
- Mi?! – Aaron megrázta a fejét és kitörölt egy újabb adag vért a szeméből. – Nem látok valami jól!
- Tarts ki, - Derrick tovább bátorította. – már nincs sok hátra!
- Valami… van a szememmel, srácok! – Aaron megint letörölte a vért a szeméről, de a látása egyre csak romlott.
- Csak vér ment bele! – Mandy-t nem nagyon hatotta meg, csak a menekülésre összpontosított.
- És a fejem… nem látok sz*rt se!
- Aaron, - Derrick próbált derűlátó lenni, de látta Aaron-on, hogy mennyire rosszul van. - nyugodj meg, minden rendben van, csak koncentrálj a vezetésre! – Aaron próbált koncentrálni, de a folyamatosan romló látásától és a hányingertől egyre rosszabbul érezte magát.
- Nincs jó bőrben. – Mandy számára is egyértelmű volt, hogy valami nincs rendben Aaron-al.
- Meg… meg fogok halni, srácok… - Aaron hangjában érezni lehetett a félelmet. – Az a srác… amikor hozzám vágta a pajzsát… valamit eltörhetett a fejemben…
- Nem halsz meg, Aaron! – Derrick próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat. – Jó gyerek vagy, kijuttatsz minket, ledőlsz és rendbe jössz!
- Kösz… - Aaron hangja egyre gyengébb lett, a repülő motorja elkezdett leállni és a gép ereszkedni kezdett. – hogy… próbálsz…
- Aaron, - Erre Mandy is felfigyelt. – nem akarok kiabálni, de ereszkedünk!
- Nem… - Aaron meg egy utolsó erőfeszítéssel felhúzta a gépet és gázt adott neki, de már szinte semmit sem látott, alig volt magánál és érezte, bármelyik pillanatban elájulhat. – látok.
Néhány hangos lövés után, egy robbanás hallatszott a motorból és a gép gyorsan ereszkedni kezdett és Aaron nem tudott semmit sem tenni, hogy megállítsa. A gép kényszerleszállást hajtott végre egy utcán, Aaron próbálta felhúzni, de hiába, a gép nem szállt fel többet.
Derrick nem vesztegette az időt, tudta, hogy nem maradhatnak itt sokáig, ezért ő egyből kiszállt, hogy szétnézzen, kik is lőtték le. Mandy Aaron-al maradt, hogy segítsen neki mozogni.
- Nem látok… - Hebegte Aaron erőtlenül, de Mandy húzni kezdte, hogy álljon fel, de ő nem bírt. – megvakultam.
- Nem vakultál meg, csak vér ment a szemedbe. – Mandy egy rongyot vett elő, hogy letörölje a vért, de amint törölgetni kezdte, Aaron nem mozdult többet.
Derrick, mivel az aurája lemerült, nagyon óvatosan kezdett eljárni. Látta, hogy egy csapat Vadászkölyök közeledik a gép felé. Megismerte őket, a BRNZ csapat volt, de csak három fiú volt, a negyediket nem látta.
Ahogy a BRNZ csapat három fiú tagja, Brawnz, Roy és Nolan megközelítették a repülő roncsait, Derrick egy szikla mögé bújt és lecsapott rájuk. A fiúk megrémültek és megzavarodtak, amikor a nagydarab férfi a semmiből, egy hatalmas, berregő láncfűrésszel rontott nekik.
Az első csapás Brawnz-ra ment, aki a macskamancs formájú csuklópántjával védte ki, Roy a kör formájú fűrészeivel támadt rá, de Derrick gyorsan reagált és egy erős rúgással hátra lökte a fiút. Nolan a villám botjával próbálta kiütni a férfit, de az fürgébbnek bizonyult, mint ahogyan kinézett és kitért a csapás elől, hátra ugorva.
A három fiú elkezdte visszaszorítani a faunus férfit és már úgy tűnt, ők nyertek, amikor Mandy egy nyílvesszőt lőtt Brawnz-ra és Roy-ra, amitől a két fiúnak lemerült az aurája. Nolan-t Derrick láncfűrésze kapta el, amitől ő is búcsút inthetett az aurája védelméről.
Derrick nem állt meg és a láncfűrészét gyorsan lengetve, széttörte Roy egyik fűrészét és elválasztotta a fejét a testétől. A sokktól, hogy az egyik csapattársuk meghalt, a maradék két fiú alig bírt megmozdulni és Derrick újra lecsapott az egyikükre.
Brawnz volt a szerencsétlen, akinek beleállította a láncfűrészt a gyomrába és mindenfelé vér fröccsent. Nolan teljesen halálra rémült és menekülőre fogta.
Derrick fellélegzett és visszament a két fiatalhoz, hogy megbizonyosodjon, hogy jól vannak-e.
Mandy csak szomorúan nézett végig a két halott fiún, akik egyidősek lehettek vele. Tudta, hogy az áldozatok elkerülhetetlenek lesznek, de látva teljesen megdöbbentette, hogy az életük egyszerűen így véget ért.
- Hogy van Aaron? – A búslakodásból Derrick hangja térítette vissza. – Rendben van? – Mandy csak megrázta a fejét, de Derrick azért vetett a még mindig pilótaülésben lévő Aaron-ra, még a pulzusát is megmérte, de semmi. Arron halott volt. – Tovább kell mennünk.
A két faunus folytatta az útját, gyalogosan, de Mandy folyamatosan le-le maradt, mert még mindig a két fiú, Brawnz és Roy halálán mélázott, Derrick nem győzte folyamatosan tolni.
- Szedd a lábad vagy itt maradsz! – Mondta, miközben a vért kezdte el lepucolni a láncfűrészéről. – Ne maradj már le! – Kénytelen volt még egyszer szólni, miután Mandy megint lemaradt.
Szerencsére találtak egy autót, amiben egy halott házaspár volt, egyértelműen Grimm-ek végeztek velük nemrég. A kocsi még járt, így könnyen kijuthattak vele a városból.
- Ülj be, - Utasította Derrick, amikor kivette a férfi holttestét a sofőr ülésből. – majd én vezetek. – A nagydarab férfi a kormány elé ült, de mielőtt Mandy is beülhetett volna, miután kivette a nőt, egy lövés dörrent el és Mandy a földre esett.
A BRNZ csapat negyedik tagja, a lány, May a kocsi mögött bújt el és hasba lőtte az aura nélkül maradt Mandy-t. Derrick egyből kiszállt a kocsiból, a láncfűrészét bekapcsolta és hozzávágta a lányhoz, aki elesett és az aurája is kikapcsolt.
Mandy csak haragot és fájdalmat érzett, a földön fekve még elővette a tőrét és a menekülni próbáló lány mellkasába dobta, amitől összeesett, holtan. Amint ez megtörtént, Mandy egyből megbánta, amit tett. Nem akarta megölni May-t, de borzasztóan dühös volt rá, amiért meglőtte és látva, hogy a lány a halott szemével rá bámul, szinte sokkot kapott, hogy milyen szörnyű dolgot tett.
- Hé, élsz még?! – Derrick egyből odament, hogy segítsen neki és betette a hátsó ülésbe.
- Árgh… - Amint a sokk elmúlt, Mandy-t már a fizikai fájdalom gyötörte, hiszen egy golyót kapott a hasába, ami erősen vérzett és meggátolta, hogy bármit is tudjon csinálni. – Nagyon fáj, Derrick! – Erősen szorította a sebét és kiabálni, meg sírni kezdett.
- Ne aggódj, minden rendben lesz! – Beindította a kocsit és elkezdett kihajtani a városból. Szerencsére, már közel van a határ. – Fogd meg a kezem! – Hátra nyúlt, mire a lány erősen szorítani kezdte a kezét.
- Hogy tehette ezt?! – Mandy szeméből folyni kezdtek a könnyek. – Megölt! – Mandy sírt és sikoltozott, miközben Derrick az egyik kezével hátra nyúlt, hogy nyugtassa, a másik kezével a kocsit vezette, egy egyenes úton, ki a városból.
Elég volt egyetlen figyelmetlen pillanat, hogy egy katasztrófa történjen. Piroska egyetlen gombnyomással elérte, hogy Neo-t elrepítse a szél, miután kinyitotta Hush-t. Egy rajnyi Grimm felé sodorta a szél, méghozzá nagy sebességgel. Nem engedhette el a napernyőjét, hiszen az egyetlen dolog, ami a levegőben tartja az Hush.
Neo-t hamar észrevették a Grimm-ek és azon voltak, hogy végezzenek vele, de Neo nem adta magát olcsón. Az első próbálkozót fejbe rúgta, a második támadásánál felhúzta az egész testét és a szörny teste épp csak súrolta a fenekét. A harmadik alulról támadt, de Neo gyorsabb volt nála, összecsukta Hush-t és a zuhanásból keletkezett lendület segítségével egyenesen a Grimm fejébe rúgott, majd elugrott róla a következőre és az azt követőre.
Nem volt megállás, ki tudja mennyi ideig ugrált egyik Grimm-ről a másikra, Hush-al levágott néhányat, de hiába, nem fogytak el. Két lehetősége volt, vagy harcol, amíg le nem merül az aurája és ő maga is meghal, vagy leugrik a mélybe.
Neo ugrott, akár egy aprócska kis ágyúgolyó, úgy zuhant a föld felé, gyorsan lehagyva a Grimm-eket és miután elég messzire került tőlük, újra kinyitotta Hush-t, hogy aztán biztonságosan földet érhessen.
Kifújta magát, a hevesen dobogó szívére tette a kezét, körülnézett és látta, hogy az erdőben ért földet, a városon kívül. Néhány kilométerre van a falu, ahova a Fehér Agyar a főhadiszállását rendezte be, de az erdő még így is tele van a Grimm horda leszakadozott csellengőivel. Nem a legerősebb példányok ugyan, de sokan vannak és a terep sem a legkönnyebb.
A lány felnézett az Atlas-i anyahajóra, ami még mindig az égen volt, „Hm, Roman biztosan jól elveri Piroskát.". Elővette a Scroll-ját és üzenetet írt.
„Roman, jól vagyok, biztonságban leértem a földre. Az erdőben vagyok és megpróbálok eljutni a Fehér Agyar falujába. Ott megvárlak.".
Hosszú út volt, ami tele volt Grimm-ekkel, de Neo Semblance-e tökéletes volt, hogy elosonjon a rémek mellett. Fáról-fára ugrált, rejtőzködve, mint egy kis mókus, sikeresen elkerülve a Grimm-eket, tudta jól, hogy közeledik a falu, bár meg kellett néznie a Scroll-t, hogy biztos jó irányba tart.
Két dologban volt biztos, az egyik, hogy jó irányba tart, de a másik, hogy Roman még nem válaszolt az üzenetére, sőt, még csak nem is látta. Írt egy újabb üzenetet.
„Roman, sikerült leverned Piroskát?"
Egy darabig várt, de semmi, még csak nem is látta az üzenetet.
„Biztos elfoglalt a Fehér Agyar koordinálásával és nincs ideje válaszolni.", gondolta magában és tovább ment.
Néhány perc után, az anyahajó irányító központja felrobbant és a hajó ereszkedni kezdett. Neo már megijedt és újra a Scroll-jára nézett. Roman még mindig nem válaszolt és még mindig nem látta az üzeneteket.
„Roman, jól vagy?! Láttam a robbanást! Mi történt?!".
Neo szíve hevesen kezdett verni és egyre jobban félt, amikor az anyahajó süllyedni kezdett és belecsapódott egy hegyvidékbe és egy hatalmas robbanás kíséretében megsemmisült. A robbanás hullámát még Neo is érezte. Újra a Scroll-ját vette elő.
„Te jó ég, Roman, válaszolj! Adj jelet, hogy túlélted! Ne viccelődj!"
Semmi válasz, Neo csak aggódva bámulta a távolban lángoló hajó maradványait.
„Nyugodj meg, Roman biztos kitalált valamit, ahogy mindig. Ő mindent túlél.", nyugtatta magát, de a szíve még mindig vadul kalapált. Újra megnézte a Scroll-ját, amin még mindig nem jött üzenet Roman-től. Neo újra írt.
„Roman, ha ez most csak egy hülye vicc, nagyon mérges leszek! Válaszolj, kérlek!"
Még mindig semmi válasz, Neo reszketni kezdett, leült egy kidőlt fára és bámulta a Scroll képernyőjét, bízva, hogy Roman bármelyik pillanatban írhat neki. Eltelt 10 perc, de semmi.
„Roman… mondj valamit."
„Akármit."
„Ne hagyj egyedül."
„Könyörgöm, te vagy az egyetlen személy, akit szeretek."
„Szükségem van rád, Roman."
„Egyedül te maradtál nekem."
Neo észre se vette, ahogy a könnyei eleredtek, ahogy a képernyőn még mindig nem jelent meg egyetlen üzenet sem és zokogni kezdett.
A gyászból egy pittyenés zavarta meg, ami annak a jele, hogy üzenetet kapott a Scroll-ján.
„Csak nem hitted, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem?", végre, a várva várt üzenet Roman-től. Neo csak kitörölte a könnyeit és érezte, hogy hatalmas megkönnyebbülés volt a szívének, hogy végre üzenetet kapott.
„Nincs sok időm, egy kis géppel kijutottam ugyan, de a robbanástól megsérült és a városban zuhantam le. Jól vagyok, de ki kell jutnom, a faluba, ahol a Fehér Agyar rejtőzött el."
„Menjek érted?"
„Örülnék, ha biztonságban lennél, de ismerlek. Gyere a város keleti határához és várj rám. Ha segítség kell, szólok."
Neo egy felfelé mutató hüvelykujj emoji-t küldött és már indult is. A szíve megtelt reménnyel és megkönnyebbüléssel.
„Roman él és jól van."
A gép rázkódott és szikrákat szórt mindenfelé, néhol ki is gyulladt, de Roman minden erejével küzdött, hogy a levegőben tartsa a járművet és nehogy orral csapódjon a földbe. Tudta, ez a járat már nem húzza sokáig, de sikerült átrepülnie Vale felett, anélkül, hogy leszedték volna, vagy egy Grimm megtámadta volna.
A gép gyorsan vesztett a magasságából és nem áltathatta magát, hogy kibírja, szerencsére, egy nyílt utcát talált, ahol sikerült landolnia. Erősen rázkódva ért földet, de a gép még mindig csúszott az utcán, egyenesen egy sikátorba, majd a koppanás kíséretében végre megállt.
Roman kifújta magát, egy pillanatra megkönnyebbült, hogy már nincs a levegőben, de a megpróbáltatásai még nem értek véget, amikor a gép riadót fújt, hogy az üzemanyagként szolgáló tűz Dust lángra kapott és mindjárt felrobban.
Gyorsan felkapta Melodic Cludgel-t és a kalapját és olyan gyorsan rohant ki a roncsok közül, ahogy a lába bírta, de az ajtó nem nyílt ki, beragadt. Nem esett pánikba, felemelte Melodic Cludgel-t és kirobbantotta az ajtót és gyorsan, az utolsó pillanatban kiugrott.
A gép felrobbant és a lökéshullám miatt Roman a földre esett, érezte, hogy leesett a kalapja és elejtette Melodic Cludgel-t, de összeszedte magát, a homlokára tette a kezét és érezte, hogy vérezni kezdett. Felállt, letörölte a vért, visszatette a kalapját a megpörkölődött tollal és kézbe vette a botját.
Egy darabig sántikálva egyre távolabb baktatott a lángoló roncstól. Elindult kifelé a sikátorból, amikor egy civil menekült, aki azért jött, megnézze, tud-e segíteni a zuhanás túlélőinek, belépett a sikátorba.
Roman megragadta a tinédzser fiút, megfordította és maga elé tartotta pajzsként, Melodic Cludgel-t pedig a vele szemben lévő két katonára szegezte.
- Ne akarjátok, hogy kinyírjam a kölyköt, dobjátok el a fegyvereket! – A katonák összenéztek egy darabig, leeresztették, majd letették a fegyvert.
- Jól van, csak ne bántsd.
- Nyertél.
Roman egy darabig még maga elé tartva a fiút elindult.
- Ha megfordultok, lerobbanton a fejét! – Figyelmeztette őket Roman, miközben elment a két lefegyverzett katona mellett és amint kiért a sikátor végére, elengedte és előre lökte a fiú, hogy elengedhesse, majd elrohant.
Futott az utcán, de látta, hogy egy nagyobb csapat katona közeledik felé, egyértelműen, az előző kettő riasztotta őket. Nem volt ideje megütközni velük, ezért az egyik épületbe tört be, hogy fedezéket találhasson, ott meglapult és megvárta, amíg a katonák elmennek az épület előtt.
Előbújt és folytatta az útját kifelé a városból. Befordult az utca végén, de egy csordányi Grimm állta el az útját, amik lassan vánszorogtak. Roman egy mások épületbe ment be, amin keresztül megkerülheti a lényeket. A lépcsőn feljutott a tetőre és sikeresen kikerülte a Grimm hordát.
Közeledett a város határához, amikor egy építkezési területre ért, ami üres volt. Bement az egyik bódéba, ahol leült egy kicsit, megnyugodott, elővett egy szivart, hogy rágyújtson. Ahogy letüdőzte a füstöt, kellemesen megnyugodott és eszébe jutott, Neo.
Amint arra gondolt, hogy a barátnője valószínűleg halott, egy pittyenést hallott a Scroll-jából, elővette és látta, hogy egy tucatnyi üzenet érkezett Neo-tól.
„Roman, jól vagyok, biztonságban leértem a földre. Az erdőben vagyok és megpróbálok eljutni a Fehér Agyar falujába. Ott megvárlak.".
„Roman, sikerült leverned Piroskát?"
„Roman, jól vagy?! Láttam a robbanást! Mi történt?!".
„Te jó ég, Roman, válaszolj! Adj jelet, hogy túlélted! Ne viccelődj!"
„Roman, ha ez most csak egy hülye vicc, nagyon mérges leszek! Válaszolj, kérlek!"
„Roman… mondj valamit."
„Akármit."
„Ne hagyj egyedül."
„Könyörgöm, te vagy az egyetlen személy, akit szeretek."
„Szükségem van rád, Roman."
„Egyedül te maradtál nekem."
Roman úgy érezte, egy mázsás súly esett le a szívéről, amikor meglátta ezeket az üzeneteket, ugyanakkor, kissé szomorú volt, mert elképzelte, ahogy Neo sír. Sok mindent képes elviselni, de azt, hogy Neo sírjon, méghozzá ő miatta, az már sok volt neki.
Begépelte az első mondatot, ami az eszébe jutott.
„Csak nem hitted, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem?". Neo egyből látta, de pár másodpercig nem üzent, ezért Roman írt egy másik üzenetet.
„Nincs sok időm, egy kis géppel kijutottam ugyan, de a robbanástól megsérült és a városban zuhantam le. Jól vagyok, de ki kell jutnom, a faluba, ahol a Fehér Agyar rejtőzött el."
„Menjek érted?"
„Örülnék, ha biztonságban lennél, de ismerlek. Gyere a város keleti határához és várj rám. Ha segítség kell, szólok."
Neo még küldött egy felfelé mutató hüvelykujj emoji-t válaszként.
Roman egy sóhajtás kíséretében, megkönnyebbülve állt fel.
„Neo-nak nem esett baja.", ez volt az egyetlen dolog, ami megnyugtatta.
Fáradt volt, a feje zúgott még a robbanástól és a teste már kezdte elérni a határait, de kitartott. A város határa már csak néhány utcára van és Neo ott fog várni rá. Alig néhány utca választotta el, hogy újra átölelhesse Neo-t és ő is viszonozza a szerető ölelésével, megcsókolhassa a dús ajkait, ami most mindenféle motivációs erőnél többet ért.
Roman felállt, eldobta a szivarja csikkjét és kiment az utcára, de balszerencséjére, egy csapat Atlas-i katona pont arra járőrözött és egyből felismerték. Tüzet nyitottak és Roman egyből rohanni kezdett a másik irányba, a katonák pedig szorosan a nyomában.
Roman félrelökött egy csapat civilt, akik azonnal megrémültek, amint meglátták őt és a katonákat, akik üldözik, senki se mert az útjába állni, a katonák pedig mindenkit félre utasítottak, de nem mertek lőni, nehogy egy járókelőt találjanak el. Roman hátranézett, hogy szemügyre vegye a katonákat, akik egyre csak közeledtek, de hirtelen nekiment egy férfinak, akivel mindketten felestek, Roman-nek leesett a kalapja.
- Mi a f*sz bajod van?! – A férfi dühösen kiakadt, nem ismerve fel Roman-t.
- Kussolj, b*szdmeg! – Üvöltött vissza Roman, miután felállt és felvette a kalapját. – Kotródj az utamból! – Folytatta a menekülést.
- S*ggfej! – Kiáltott utána a férfi, de Roman-t most ennek az idegennek a beszólása izgatta a legkevésbé, miután befordult a sarkon.
Menekült, átrohant az úton, de egy éles dudaszó megütötte a fülét és csak másodpercei voltak reagálni, amikor egy kocsi, hirtelen fékezve száguldott felé. Roman felugrott, nekicsapódott a szélvédőnek, ami pókhálósra tört, majd legurult a motorháztetőről a földre és megint leesett a kalapja.
Azonnal felállt, felvette a kalapját és Melodic Cludgel-t a kocsi sofőrjére, egy rémült civil nőre szegezte, aki rémülten sikoltott egyet.
- Kiszállás! – Utasította Roman, de a nő megdermedt a félelemtől. – Azt mondtam, - Betörte a kocsi ablakát Melodic Cludgel markolatával. – kiszállás! - Megragadta a nőt a ruhája nyakánál és a törött üvegeken keresztül kirángatta a kocsiból.
A nő sikoltozott, ahogy az éles, törött ablaküveg maradványok vágták a combját, de Roman nem engedett, lehajította a földre és kinyitotta a kocsi ajtaját. Lövés dörrent, a katonák utolérték és a sarokban megbújva tüzelni kezdtek rá.
Roman a kocsit használva fedezékként, tüzet nyitott Melodic Cludgel-el, amikkel megölt két Atlas-i katonát. A nő sikoltozva kuporodott össze mögötte, miközben újra töltötte a botját egy tűz Dust-al, majd újra elsütötte, még néhány katonát megölve. Beszállt a kocsiba és gázt adott neki.
A visszapillantóban látta, hogy az egyik Atlas-i katona túlélte, majd elkeseredetten dühösen rohant utána.
- Állj meg te rohadék! – Még hallotta, hogy utána kiabál, erre ő a középső ujját mutatta felé, növelte a sebességet.
Amint meglátta a város határát fellélegzett és megnyugodott. Lassítani kezdett, megállt, hogy kiszállhasson és szétnézzen. A kijáratot nem őrizte senki, egyértelműen, a város déli részén vannak, hogy lezárják azt a részt, ahol betörtek a Grimm-ek, de kicsit gyanúsnak tartotta. Sétált egy kicsit, majd meglátott egy csapat halott katonát, akik valószínűleg, itt őrködtek.
Egy árny jelent meg a háta mögött, ami átkarolta és hozzá bújt.
- Hé, Neo. – Roman végigsimított a lány karjain, majd kibújt belőlük, hogy megfordulhasson és magához ölelhesse Neo-t, majd megcsókolta. – Mondtam, hogy rendben leszek. – Neo hozzábújt és olyan erősen ölelte, ahogy csak bírta. – Tudom, hogy megijesztettelek, de nagyon nem voltam olyan helyzetben, hogy írjak. – Neo csak beledörzsölte az arcát Roman kabátjába és Roman érezte a lány eper és csoki illatát, ami nyugtatóan hatott rá. – Menjünk a Fehér Agyar rejtekhelyére. Ott biztonságosabb lesz.
Neo végre elengedte, majd vizsgálni kezdte Roman-t és a sebeit.
- Jól vagyok, csak néhány horzsolás. – Beszálltak a kocsiba, Roman vezetett, Neo az anyós ülésre ült. Neo látta, hogy Roman kalapján a toll egy kicsit megégett, nevetett egyet és mutogatott. – Párszor majdnem elvesztettem, de sosem válnék meg tőle, - A lány combára tette a kezét. – ezt jobb, ha észbe vésed. – Levette a szemét az útról, hogy a lány felemás szemeibe nézhessen. – Szeretem, ezt a kalapot és téged is, amiért elloptad nekem. – Neo elmosolyodott és jelelt. – Még mindig nem fogod mondani? – Csak huncut módon kitárta a karjait, hogy még mindig nem szólal meg.
- Majd összejön.
Roman visszanézett az útra és hamar a faluba értek. Üres volt, akár egy szellemváros, ami nem csoda, hiszen a Fehér Agyar emberei figyelmeztették a lakókat, hogy rejtőzzenek el, nehogy a Grimm-ek őket is elkapják. Leparkolta a kocsit a Fehér Agyar főhadiszállására, kiszálltak Neo-val, de a bejáratnál vért láttak. Roman előkészítette Melodic Cludgel-t, Neo Hush-t és benyitottak.
Egy komplett vérfürdő, mindenfelé vér, belsőségek és levágott végtagok hevertek. Ez volt minden, amit Adam látott, miután lenyugodott és nem látott senkit sem maga körül. Legalább három tucatnyi emberrel végzett alig 10 perc alatt, nem csak Atlas-i katonákkal, de ártatlan civilekkel és még a saját embereivel is.
Egy irodában volt, ahonnan ki kellett jutnia, hiszen látta, ahogy a Fehér Agyar emberei visszavonulnak. Vége volt, a csatát elvesztették, a Fehér Agyar megmaradt emberei menekültek, voltak, akiket lelőttek, akiket letartóztattak, vagy csak megették a Grimm-ek. Felesleges lett volna tovább maradnia, nem a dajkájuk, tudták mire jelentkeznek és mivel járhat. Nem tervezte, hogy összehívja őket, a Scroll-járól kiadta a visszavonulási parancsot és innentől mindenki magára maradt.
- Megállni! – Két Atlas-i katona rontott be és tüzet nyitott, de Adam félreugrott és bebújt egy íróasztal alá.
Ott talált egy rémült irodai nőt, aki végig elbújt előle. A hajánál megragadta és talpra rángatta, hogy pajzsként használja.
- Kérem, ne bántson! – Könyörgő szavait meg sem hallotta, csak a két katonára nézett, akik csak rászegezték a fegyvert, de nem mertek lőni, nehogy a nőben tegyenek kárt.
- Ha nem dobjátok el, - Figyelmeztette őket Adam, miközben Wilt pengéjét a nő torkához szegezte. – kinyírom.
A két katona már azon volt, hogy letegyék a fegyvert, mire Adam elsütötte Blush-t és másodpercek alatt végzett a két katonával, a nőt pedig a katanájával vágta le.
Könnyen kijutott egy sikátorba, ahol egy egész szakasznyi Atlas katona jött a lövések hallatára. Adam egy szemetes mögé bújt, majd amint elérkezett az idő, villámgyorsan kiugrott, levágott három katonát, a negyediket Blush-al lőtte le.
Ismét rálőttek, de előhúzta Wilt egy részét és elnyelte a lövéseket, Blush-al viszonozta a lövéseket és még több katona halt meg.
Túl sok katona állta el a sikátor kijáratát, ezért belőtte az egyik épület ablakát és beugrott rajta. Tovább futott és az épületen át sikerült megkerülnie a katonák lezárását, de a ház lakójával szembe találta magát és egy szempillantás alatt lecsapta a fejét.
Kijutott az utcára és futni kezdett, de egy csorda Grimm az útját állta. Nem kellett sok, hogy nekik támadjon, Wilt-el villámgyorsan aprítani kezdte a lényeket, amik aztán hamar elpárologtak és az út tiszta volt.
Egy másik sikátorba futott be, ahol még néhány katona állomásozott. Adam nem gondolkodott, csak rájuk rontott, egynek levágta a fejét, a harmadikat leszúrta, mire a harmadikat csak ketté vágta.
Átvágott a sikátoron és folytatta a menekülést, egyenesen a város határa felé, de a főúton találta magát az Atlas-i erők egyik nagyobb csoportjával szemben, akik elállták az útját. Adam nem csak nem rémült meg, de ő lőtt először, Wilt-el, mire az Atlas-iak viszonozni kezdték a tüzet, de Adam vagy kitért, vagy elnyelte a lövedékek erejét a katanájával.
Legalább 30 katona lőtt rá, mind rohamkarabélyokkal és lövegágyúkkal, de Adam mindnek elnyelte a támadását. Wilt vörösen kezdett világítani, majd Adam a levegőbe vágott vele, mire egy nagyon erős vörös energia hullám söpört végig az egész utcán, legalább két tucat Atlas-i katonával végezve.
Habár erőteljesen megfogyatkoztak az Atlas-iak, elfogyni nem fogytak és elszántan, bosszúszomjasan tovább tüzeltek Adam-re, aki, miután még több katona érkezett, hogy itt bizony nem tud áttörni. Az aggodalmát még két repülőgép is növelte, akik csak ő miatta jöttek ide, hogy megállítsák.
A két gép tüzet nyitott rá, így neki menekülnie kellett, de visszafelé már nem mehetett, hiszen egy újabb horda Grimm érkezett, szemből egyre több és több katona jött, amíg fentről a két repülőgép vadászott rá, akár egy állatra, jobbról magas épületek falai zárták el az utat, de bal oldalt egy kiutat látott.
Egy pláza földalatti parkolójának a bejárata. Nem gondolkodott sokat, azonnal elindult.
A parkolóház olyan volt, mint valami szellemtanya, egy mukkanást sem lehetett hallani, egészen addig, amíg a bejárat felől nem jöttek utána a katonák. Szerencsére, a sok üres kocsi között könnyedén el tudott rejtőzni és osonni a katonák mellett.
Sikerült elérnie egy biztonsági szobához, amiben egy generátort talált. Blush-al többször is rálőtt, amitől a parkolóház világítása és energia ellátása kikapcsolt és vaksötét lett az egész épületben.
Ez hatalmas előny volt számára, hiszen faunus-ként tökéletesen lát a sötétben, kifinomult hallása és kiváló szaglása volt, ezzel szemben az ember katonák kénytelenek voltak zseblámpákat használni és majd felbotlottak egymásban, hogy haladni tudjanak. Ha faunus-ok elől kellett volna menekülnie, biztosan nehéz dolga lett volna.
Adam lassan és csendesen lopakodva kezdte el levadászni az üldözőit, vagy elvágta a torkukat, vagy leszúrta őket hátulról Wilt-el, de jól esett neki, hogy kihasználva a faunus lét nyújtotta előnyeit, legyilkolhat néhány öntelt ember katonát.
Tudta, nem maradhat sokáig, ezért a pláza lépcsőháza felé vette az irányt, hogy feljusson a földszintre. Miután felért, szétnézett, látta, hogy egy csapat menekült civil bújt meg a földszinten és mindannyian rémült csendben néztek rá, amint megpillantották. Ha a Fehér Agyar címeres blézer zakója és a Grimm-szerű maszkja nem lett volna elég, a ruháján és az arcán lévő vérfoltok elegendő okot adtak az embereknek a félelemre.
- Megállni! – Egy Atlas-i katona, aki a civileket védelmezte megpróbálta megállítani, de Adam egy szempillantás alatt levágta.
- Mindenki, el az útjából! – Figyelmeztette a többieket egy férfi, mire a civilek serege csak rémülten, akár egy hangyaboly, utat engedett neki és elbújtak.
Néhány katona még megpróbálta megállítani, de nem jelentettek komoly kihívást a számára, hamar Wilt áldozatául estek. Adam úgy járkált a pláza folyosóin, mintha csak egy szimpla vásárló volna, bement egy kávézó pultja mögé, ahol fényt látott, mert külön generátorral működött, elővett egy teáskannát, öntött bele vizet, begyújtotta az egyik tűzhelyet és felrakta forrni. Talált némi teafiltert és egy kellemes illatú, zöld teát, citromlevet és cukrot rakott a vízbe.
Kinézett a pult mögül, néhány civil rémülten utána jött és benézett a boltba, de amíg Adam várt, Blush-al a levegőbe lőtt, hogy elijessze őket. Meglátott egy kenyérpirítót, amibe belerakott két szelet kenyeret és bekapcsolta.
5 perc várakozás után, a két kenyér megsült, megkente őket vajjal és fokhagymával, majd a tea is felforrt.
Öntött magának egy csészébe, leült, beleszippantott és kellemesen felsóhajtott. A mai nap után kellett neki egy forró csésze tea, ami megnyugtatja az idegeit és néhány falat, ami erőt ad. Megitta a teát és megette az egyik pirítóst, mire töltött magának egy újabb csészét.
Blake elszökött előle, de ő megesküdött, hogy a világ végéig is üldözni fogja és elpusztít mindent, amit szeret és végezni fog mindenkivel, akivel törődik. A szőke lány, akinek levágta a karját azok közé tartozik, amikor megsérült, ugyanolyan szemekkel bámult rá, ahogy őrá is nagyon régen. Szerette őt.
Keserűen elmosolyodott, mielőtt hozzá látott volna a másik pirítóshoz.
„Vajon neki is tett egy ígéretet, hogy örökké vele marad?"
Blake ígérete, amit megszegett, olyannyira dühítette, hogy elhajította a teáscsészét, ami darabokra tört a falon, akárcsak az ő szíve az árulásától.
Kiment az üzletből és egyenesen a pláza emelete felé vette az irányt, senki nem mert az útjába állni és nehézség nélkül eljutott a tűzlépcsőre, ami a tetőre vezetett, de az ajtó zárva volt. Blush-al kilőtte a lakatot és kirúgta az ajtót.
Még néhány katona támadt rá a tetőn, de ők sem jártak különben, mint a többi, aki eddig az útját állta. A tetőn meglátott egy repülőt, amit a pilóta, miután látta, hogy végez a társaival, megpróbálta beindítani, de Adam gyorsabban ért oda, betörte a pilótafülke ablakát a kezével, a torkánál megragadta a nőt és lehajította a pláza tetejéről az utcára.
Beszállt a gépbe, beindította és már repült is, ki a városból, a falu felé, amit a Fehér Agyar használ bázisnak.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.