Halo, végre, eljött ennek is az ideje és végre elkezdődött a 4-ik évad. Kellemes olvasást kívánok.

Remnant egyik legsötétebb és ismeretlenebb mélyén rejtőznek olyan titkok, amiket az emberek fel nem lennének képesek fogni ép ésszel. Egy kietlen pusztaság, ahol még fű sem nő, ahova a nap fénye még csak el sem ér, ahol mindenfelé koromfekete tócsákat lehet találni, amikben tökéletesen tükröződik a világító, törött holdfény és amikből nap mint nap Grimm-ek százai kelnek ki, egyáltalán nem embernek való hely.

A kietlen kopár sziklákon nem nőtt más, csak sötétlila kristályok, amik ellehetetlenítik a könnyed közlekedést ezen a baljós és nehéz terepen. Hideg volt, ez a hely elszívta az ember bátorságát és nem hagyott benne mást, csak halálfélelmet és rettegést. Ha a sötétség egy érzés lenne, akkor biztos ilyen lenne.

Azoknak, akik először jártak ezen a helyen, még a környék látványától is megfagyhat a vére, ugyanis ezen a helyen volt található Salem rejtekhelye.

- Meg kell hagyni, a kilátás szép, de az ízlés egy kicsit komor. – Roman Torchwick próbálta viccelődéssel nyugtatni magát, de ő is ugyanúgy félt, mint Neo, Emerald és Mercury, akik rettegve bámulták a kietlen, Grimm-ekkel teli pusztákat. – Hé, - Neo vállára tette a kezét, aki hozzábújt és átölelte. – ne félj, nem hagyom, hogy bármi történjen. – Roman nem tudta, mennyire lesz képes ezt betartani, de az elsődleges célja Neo megnyugtatása volt, ami azért sikerült, hiszen a lány felnézett rá és gyengéden elmosolyodott.

Egy nagy teremben voltak, ami Roman-t és Neo-t egy tárgyaló teremre emlékeztette, egy nagy ovális szoba volt, falak helyet nagy és magas ablakok voltak, amiket vékony, szürke oszlopok választottak el, a termet ugyanolyan sötétlila kristályok dekorálták, mint amiket a pusztaságban is lehet látni, de a tetőjükön egy-egy viaszgyertya égett, adva egy kevéske fényt a sötét szobába, de a fényt sokkal inkább a kristályokból áradó lila fény szolgáltatta. A terem közepén egy sötét kőből faragott asztal volt, aminek az oldalán 5 szürke kőből faragott ülés volt, de az asztal belső végén egy kristály ülés volt, ami ugyanolyan fényt árasztott, mint a többi. A terem legvégén egy sötét kristály asztal volt, tele tűzdelve gyertyákkal, amiktől inkább oltárra hasonlított, mintsem asztalra és ugyanolyan kristály üléssel, mint a tárgyaló asztalnál.

A pillanatot egy csettintés szakította meg, Cinder részéről, amivel a két kölyköt, Emerald-ot és Mercury-t utasította, akik azonnal odamentek hozzá, az egyik kőszékhez, amin ült. Cinder-en még ott voltak Beacon csatájának nyomai, a fekete haja rövidebb és tépettebb volt, de elég hosszú, hogy a bal szeme hiányát eltakaró fémlapot eltakarja, de az arca bal oldalát borító seb még így is látszott és a bal karja hiányát a vörös ruhája hosszú ujjával próbálta takarni.

A kőszékeken még ült néhány alak, akiket Roman mintha látott volna már valahol, egy nem túl magas, sovány férfi, rövid, kissé őszes hajjal és egy széles bajusszal, egy sötétszürke elegáns kabátot, alatta egy bordó öltönyt, azalatt egy sárga inget és egy bordó nyakkendőt, sötét szürke nadrágot, barna cipőt és egy pár ujjatlan bordó kesztyűt. Épp a Scroll-ján nézett valamit.

Egy másik férfi, magasabb, mint az előző, de ő inkább guggolt a székben és nem ült, egy pár hosszú, fekete csizmát, fehér nadrágot, fehér mellényt, a két felkarján szürke kötéseket és egy pár, az alkarját fedő fekete kesztyűt viselt. A hosszú, fekete haját befonva hordta, a sárga szemei arról engedtek tanúskodni, hogy a férfi egy őrült és nincs ki mind a 4 kereke, ezenkívül, a hátából kinővő skorpió farok egyértelművé tette a faunus származását.

A harmadik és utolsó férfi sokkal nagyobb volt, mint az előző kettő együttvéve, legalább 2 méter magas, csupa izom volt, a közepesen hosszú haját hátra fésülve hordta, az arca alsó részét szakál keretezte, de bajsza nem volt. Egy pár fekete csizmát, fekete nadrágot, fekete pólót és egy zöld és barna hosszú kabátot hordott, amit egy nagy, csatos övvel tartott össze. A férfi épp aludt.

A két kölyök egyből Cinder-hez sietett, de Emerald félrelökte Mercury-t, hogy ő állhasson közelebb hozzá, mint valami engedelmes kutya.

Roman ezzel szemben nem állt meg Cinder-nél, ő és Neo végig sétáltak a termen és a két üresen maradt kőszék közül ahhoz mentek, ami a bajszos és a nagydarab férfi között volt. Nem akart Cinder és a faunus férfi mellé ülni, hiszen még mindig neheztelt Cinder-re, a faunus férfi mellett pedig riasztott a belső jelzője. Roman úgy ült le oda, mintha mindig is ode tartozott volna, a kezeit hátra kulcsolta a tarkóján és keresztbe téve a lábait elterült az ülésen. Neo az ölébe ült és ugyanúgy, ahogy Roman, keresztbe tette a lábait és a tarkóján összekulcsolta a kezeit.

Cinder csak szúrósan meredt rá az egyetlen megmaradt szemével, amiért ilyen tiszteletlenül bánik vele.

- Mi nem vagyunk a csicskáid. – Vetette oda egy gúnyos vigyorral és Neo is kiöltötte rá a nyelvét. – Hiszen ez a szerep már foglalt. – Elkezdte két fiatalt heccelni, mire Mercury legszívesebben beverte volna a képét, de Emerald megállította.

- Hm, - A bajszos férfi csak elmosolyodott Roman beszólásán és külön élvezte, hogy Cinder nem volt képes megszólalni. – eddig szimpatikus az új fiú és külön hálásak lehetünk annak a lánynak, aki jól helyben hagyott.

- Én a helyedben, - Az őrült kinézetű faunus férfi megjegyezte. – levadásznám, megkeresném és… - Megállt és kuncogni kezdett. – hát… elvette a szemed, ugye? – Most már hangosan vihogni kezdett, akár egy őrült. Cinder beszélni próbált, de egyszerűen nem jött hang a torkán. Dühösen összeszorította a szemét és az öklét, Emerald-hoz fordult, majd gyengén, alig hallhatóan suttogni kezdett a fülébe.

- Szánalmas. – Rázta meg a fejét a bajszos.

- Akarod, hogy Neo és én megtanítsunk jelnyelven beszélni? – Heccelte Roman, mire Cinder megint dühösen meredt rá.

- De csak egy keze van! – Szólalt meg a faunus férfi. – Ha valaki csak egy kézzel tud jelelni, az beszédhibának, vagy akcentusnak minősül?

- Miért is fáradunk… - Folytatta a bajszos, de gyorsan abbahagyta és ülve kihúzta magát, amikor egy kattanás hallatszott a terem bejárati ajtajánál. Mindenki rémülten kapta a fejét az ajtó felé, még Roman és Neo is érezték, hogy valami nagyon erős és baljós dolog van az ajtó túloldalán.

Mindenki, még a nagydarab férfi is, aki eddig aludt fel ébredt és felállt. Roman zavarodottan nézett szét a teremben lévőkön és jelzett Neo-nak, hogy ők is álljanak fel.

A terem ajtaja kinyílt, Roman és Neo azt hitték, hogy egy árnyék, vagy egy Grimm jött be rajta, de ember formája, pontosabban, egy nőé volt, de a sötét estélyije olyan volt, mintha árnyékkal borítaná be a testét, a hátán egy fekete köpenyt hordott, ami szintén olyan volt, mintha sötétségből lenne.

A nő bőre sápadt, nem is, fehér volt, mint a mész, de a karjain vörös vonalak húzódtak, mintha erek lennének, a hosszú, fehér haját egy hatalmas kontyban hordta, de abból, mintha egy pók lábai lennének, hat ágban nőtt ki hat, kisebb, de hosszabb konty. A szemei vörösek voltak, akár a vér, de a fehérje valójában fekete volt, a homlokában egy apró, fekete drágakő volt ágyazva és a két halántékától, egészen az álláig ugyanazok a vörös, érszerű vonalak húzódtak, mint a két karján.

Ahogy végig haladt a termen, mindenkiben megfagyott a vér, habár Roman és Neo most látják életükben először ezt a nőt, érzik, mekkora hatalommal rendelkezik. Nagyon óvatosnak kell vele lenniük.

- Watts, - Megszólalt, de érdekes módon, a hangja teljesen normális és emberi volt. A bajszos férfi idegesen, de magabiztosan fordult az úrnője felé. – szükségesnek találod ezt a fajta gúnyolódást? – Egy kis szünet után intett a teremben lévőknek, hogy leülhetnek, akik így is tettek, Watts kivételével.

- Elnézést, úrnőm, de nem igazán vagyok oda a kudarcért. – Watts visszaült.

- Akkor nem értem a kegyetlenségedet az ifjú Cinder iránt. – Válaszolt a nő. – Ő lett az Ősz Hajadon, elpusztította Beacon KÁR-tornyát és ami még ennél is fontosabb, - Drámai szünetet tartott és gonoszul elmosolyodott. – megölte a drága Ozpin-t. Szóval, kíváncsiságból, - Újra Watts felé fordult. – miféle kudarcra utalsz?

- Már meg bocsásson, - Vágott közbe Roman, mire a nő kíváncsian meredt rá. – öhm… ön Salem, ugye, akiről annyit hallottam?

- Úgy van. – Válaszolt Salem. – És bennetek kit tisztelhetek és ami még ennél is fontosabb, mit szeretnétek tőlem?

Nos, – Roman megemelte a kalapját, Neo felállt és tiszteletteljesen meghajolt. – az én nevem Roman Torchwick és ő a társam, Neopolitan és némi kártérítés reményében jöttünk ide.

- Kártérítés?

- Cinder felbérelt minket, de nem fizetett ki. Emellett, Bajusz bácsi mellett vagyok. Ami Beacon-ben történt, az igenis egy nagy bukta volt. Cinder gazdagságot és Vale kormányzói pozícióját ígérte nekem, amit egy gyors katonai puccsal szándékozunk volna megvalósítani. Ehelyett, egy vérfürdő lett az egész akcióból, több ezer ártatlan civil, katona, Fehér Agyar faunus és Vadász vére szárad a kezén és az önén és Vale még mindig a Vadászok kezén van. Én a maga helyében nem lennék ilyen elnéző Cinder-el.

- És ez kinek a hibája is, Torchwick? – Emerald tolmácsolta Cinder kérdését.

- Hé, én végig profiként viselkedtem és tartottam magam a tervhez! Ezzel szemben, Cinder otthagyott minket, hogy valami Hajadon erőt szerezzen meg és hagyta, hogy Piroska jól megcsonkítsa!

- A lány, aki a ti s*ggeteket is szétrúgta? – Vágott oda Mercury.

- Nekem és Neo-nak legalább megmaradt minden testrészünk. – Cinder felállt és azon volt, hogy az új erejével kivégezze Roman-t, de Salem csak felemelte a hangját, hogy rendre intse őket.

- Elég! Cinder, az erő iránti éhséged a terveink útjába állt, Roman-nek ebben igaza van. – Roman csak csendben bemutatott Cinder-nek, miközben azt hitte, Salem ő rá figyel. – És ti, - Roman és Neo felé fordult, akik egy kicsit visszakoztak. – örülhettek, hogy túléltétek az összecsapást azzal a lánnyal.

- Piroskával? – Roman tudta jól, hogy Ruby nem közönséges gyerek, de hogy ilyen veszélyes lenne, arra nem számított.

- Az, amit hallottam, hogy mire voltatok képesek Vale-ben, szívesen venném a segítségeteket a célunk elérésében. – Salem ajánlatott tett.

- Nézze, hölgyem, - Roman vonakodott az elfogadással. – Cinder már tett nekünk egy ajánlatot, amibe én és Neo majdnem belehaltunk, ezenkívül, nézzen csak rá, mi lett vele. Még csak ki sem fizetett minket. Minket nem érdekel, ha valami problémája van a Vadászokkal és az igazgatókkal, minket csak a pénz és a saját túlélésünk érdekel.

- És a hírnév. – Tette hozzá Salem egy aljas mosollyal. – Tudom, hogy az a legnagyobb vágyad, Roman, hogy az egész világ ismerje a neved és rettegjenek tőled. Az, ami Vale-ben történt egyértelművé tette, hogy vágysz a sikerre, de ennél is fontosabb, - Neo-ra sandította, aki egy kicsit félénken Roman mögé bújt. – ennek a lánynak a védelme és jólléte.

- Honnan…

- Tartsatok velünk és mindent megkaphattok amire csak vágytok. – Salem felállt és Roman elé ment, hogy kinyújtsa a kezét. – Mi a válaszotok?

- Mintha lenne választásunk. – Roman megforgatta a szemeit.

- Mindig van. Vagy elfogadjátok az ajánlatomat, vagy megpróbálhattok megszökni előlem. – Magyarázta Salem. Roman tudta jól, hogy ez egy ultimátum, amit nem utasíthat vissza. Egy olyan ultimátum, amit egyszer már feltettek neki. „Ez valahonnan nagyon is ismerős.".

- Benne vagyunk. – Roman kezet fogott Salem-el és Neo is, bár mindketten érezték, hogy ez egy rossz döntés.

- Jó. – Mosolygott Salem. – Illene bemutatkoznunk, mint azt tudod, én vagyok Salem. Cinder-t és a két növendékét, Emerald-ot és Mercury-t már ismered. Ő, - A bajszos férfira mutatott. – Dr. Arthur Watts, - A nagydarab, szakállas férfira. – Hazel, - Végül a faunus férfira. – és Tyrion. Csak keveseknek adatik meg, hogy a belső köröm tagjai legyenek.

- Megtisztelve érezzük magunkat. – Roman és Neo elmosolyodott.

- A lány az Ezüst Szemekkel… - Szólt közbe Watts.

- Igen, - A nagydarab férfi végre megszólalt, de a hangja mély és rekedtes volt. – már volt dolgunk a fajtájával. De még csak egy gyerek, hogy volt képes mindhármatokat kijátszani?

- Én is pontosan erre gondoltam! – Mondta Watts. – Még az új erőd nélkül is, nem lett volna nehézség legyőzni őt.

- A Hajadon ereje miatt. – Szólt közbe Salem, mire mindenki csendben hallgatott. – Félreértés ne essék, Cinder. Te vagy a kulcsa a végső győzelemnek, de az újdonsült erőd egy szörnyű gyengeséggel jár. Ezért is fogsz az oldalamon maradni, amíg tart a kezelésed. – Cinder dühösen és csalódottan lehajtotta a fejét. – Dr. Watts, te veszed át Cinder helyét és felveszed a kapcsolatot a Mistral-i kapcsolatunkkal.

- Nagyon jó.

- Tyrion, te folytasd a vadászatot a Tavasz Hajadon után. – Tyrion csak gonoszul kuncogott és összedörzsölte a két kezét.

- Örömmel.

- És Hazel, téged a Fehér Agyar vezéréhez küldelek. Adam Taurus szervezte meg a találkát. A fiú továbbra is hűségesnek bizonyul. Bizonyosodj meg róla, hogy Sienna Khan is hasonlóképpen álljon hozzá.

- Ahogy kívánja.

- Ellenvetés, - Roman jelentkezett, mire minden szem rá szegeződött, de ő egyáltalán nem hátrált meg. – nem hiszem, hogy jó ötlet lenne megbízni Adam Taurus-ban.

- Miért is, Roman? – Érdeklődött Salem.

- Mert egy elmebeteg vadállat. Vale-ben eldurrant az agya és féktelen ámokfutásba kezdett, ahol legalább 20 ártatlan embert megölt, ráadásul a sajátjait is.

- Adam egy veszett kutya és a gyűlölet eltorzította mind a lelkét, mind az elméjét. – Salem pontosan tudta, mit csinál. – A gyűlölete a mi malmunkra hajtja a vizet és könnyedén felhasználhatjuk, hogy megdöntsük vele Heaven-t is.

- Akkor jobb, ha valóban a nagy ember megy. – Roman hátradőlt. – Mert, ha még egyszer szembe kerül velem, azaz elmebeteg, őrült vadállat én… - Roman ökölbe szorította a kezeit haragjában. – jobb, ha nem is gondolunk bele.

- Félre kell tenned az Adam-el való ellenszenvedet, Roman.

- Nem az ellenszenvem miatt mondom ezt! – Csattant fel Roman. – Adam veszélyes és kiszámíthatatlan, ez tény!

- A célunk eléréséhez veszélyes emberekre lesz szükségünk és Adam tökéletesen meg fog felelni. – Salem mintha meg se hallotta volna Roman intelmét. Ezalatt Cinder ismét suttogott Emerald fülébe, aki aztán tolmácsolta is a szavait. – Beszélj, gyermekem.

- Tudni akarja… - Emerald kissé idegesen belekezdett – hogy mi legyen azzal a lánnyal?

- Mi legyen vele? – Watts kitárta a karjait. – Ez Cinder és Roman problémája. Nem a miénk.

- Nekem aztán nem. – Roman csak felemelte a karjait, teljesen nyugodtan. – Engem és Neo-t nem nagyon izgat, mi lesz Piroskával. – Cinder erre dühösen az asztalra csapott és szúrós szemmel meredt Watts-ra és Roman-re, akik csak gonoszul visszamosolyogtak rá.

- Elég legyen. – Salem rendre utasította őket. – Tyrion.

- Igen, - Tyrion izgatottan, akár egy kisgyermek, oldalra fordított fejjel fordult az úrnője felé. – úrnőm?

- A Tavasz még várhat. Találd meg a lányt, aki ezt tette Cinder-el. – Tyrion izgatottan tapsikolni és vihogni kezdett. – És hozd ide elém. – Erre Tyrion letörve oldalra fordult, de hamar újra jobb kedvre derült. – Élve. – Ez az utolsó szó végleg letörte a kedvét. – Hála a törekvéseiteknek, - Most mindenkihez beszélt. – Beacon elbukott és Heaven lesz a következő.

Mindenki felállt az asztaltól, hogy elhagyja a termet, de Roman hallotta, hogy Tyrion odasúgja Cinder-nek:

- Szemet-szemért. – És kuncogni, majd nevetni, végül őrült módjára röhögött, hogy majdnem leesett a székéről.

- Ennek valami agybaja van? – Roman Salem után Tyrion-tól tartott a legjobban.

Már hónapok teltek el Beacon csatája óta, a tél véget ért és beköszöntött a tavasz. Az erdők fáin újra levelek nőttek, a földön virágok és bogarak jelentek meg és az időjárás is kezdett felmelegedni.

Sajnos, a RWBY és a LLMM csapat feloszlott és mind a 4 tagja külön utakon indult el. Ruby és Lance a JNPR csapat maradékával, Jaune-al, Nora-val és Ren-el, vagyis, a JNR csapattal együtt indultak el Mistral felé, hogy kinyomozzák ki és miért támadta meg Beacon-t. Az egyetlen nyomuk, hogy Cinder, Emerald és Mercury is Mistral-ból származtak, így remélték, hogy Heaven igazgatója tud segíteni a nyomozásukban.

Sajnos, amióta a KÁR-torony Beacon-ben megsemmisült, nem volt kommunikáció más királyságokkal és a hosszútávú tömegközlekedést is megszüntették más királyságokba. Az egyetlen lehetőség, hogy beszélhessenek Heaven igazgatójával, ha személyesen, gyalog teszik meg az utat.

Sajnos, az utazás korántsem volt veszélytelen, hiszen Beacon csatája óta az emberek félnek, hogy egy újabb háború fogja kezdetét venni, így a Grimm-ek megszaporodtak a királyságokon és a nagyvárosokon kívül, a kisebb falvakat pedig védtelenül hagyták.

- Csak azt mondom, - Nora épp egy vitát igyekezett logikusan megnyerni. – több tag van a JNRR csapatban közülünk, mint a RWBY csapatból! Ezért kéne minket így hívni!

- De a JNRR nem egy szín és Lance-t ki kell hozzá hagynunk. – Javította ki Ren.

- Hányszor kell még elmondanom, - Nora nem engedett. – 4 főből áll egy csapat! Ezenkívül, J, 1, N, 2, R, 3, ezek vagyunk mi és ez több, mint egy!

- De Ruby-nak segítünk a küldetésével és Lance is közénk tartozik. – Ren sem. – RRNJL, ez nem őt teszi a vezérré? Ráadásul, Lance-t sem kell kihagynunk.

- Srácok! – Jaune egy kidőlt fa mögött bujkálva szólt rájuk. – Koncentráljatok.

- Igen, - Lance is ott volt mellette. – Ruby mindjárt itt lesz. Készen kell állnunk.

- Ezenkívül, - Jaune még hozzá tette. – a JNRR sokkal királyabb.

- Köszönöm! – Kiáltotta Nora.

- Ne már, - Lance sem értett egyet, hogyan nevezzék a csapatot. – a RRNJL talán nem a legkirályabb név, de legalább nem hagytok ki belőle.

Hirtelen dübörgést lehetett hallani, ami véget vetett a vitának. Hatalmas léptek voltak, amitől az egész erdő rengeni kezdett.

- Itt jön. – Állapította meg Jaune.

A fák közül Ruby ugrott elő, magasan a levegőben, a Semblance-ével, nyomában egy hatalmas sziklaszörnnyel. A szörny egy Szellem Grimm volt, ami képes megszállni bármilyen tárgyat, hogy azt felhasználva okozhasson nagyobb kárt. Több tonnányi sziklát megszállva egy nagy testet hozott létre, amivel hetek óta terrorizálta a környéket.

Ruby túl magasra repült és nem volt képes újra használni a Semblance-ét és Crescent Rose-t is elejtette. Szerencséje volt, hogy egy fa ágára esett.

- Rossz… - Majd még egyre. – földet… - Még egyre. - …érési… - És még egyre. – stratégia! – Végül megkapaszkodott az egyik nagyobb ágon és sikerült megállnia és elkapnia Crescent Rose-t.

Gyorsan használta a Semblance-ét, hogy elrepülhessen, mielőtt a Grimm szétzúzta a fát, majd körbe repülte, miközben eredménytelenül próbálta összezúzni.

- Szedjük le! – Utasította Jaune, mire elkezdte óvatosan, futva megközelíteni a lényt, Ren pedig a fákra ugrott fel, hogy lesből támadhasson. Lance a kardját és a pajzsát elő véve, szemből támadott a lény felé.

- Ne feledkezzetek meg rólam! – Nora a gránátvetőjét elővette és egy rózsaszín füsttel és gravitációs Dust-al fellőtte magát a levegőbe, Ren mellé.

- El kell vonnunk a figyelmét Ruby-ról! – Utasította Ren.

- Egy kis segítség kéne! – Ruby villám gyorsan elcikázott előttük, majd megtámadta a sziklaszörnyet, megvágta a kaszájával és kettőt beleeresztett a puskájából.

Nora is felemelte a gránátvetőjét és három bombát lőtt a sziklaszörny hátába, amik rózsaszín füsttel robbantak, bár komoly kárt nem okozott neki. Ren fáról-fára ugrálva nyitott tüzet a géppisztoly pengéivel, de ezzel csak felbosszantotta a szörnyet. A Grimm nagy és lassú támadásainak esélye sem volt, hogy elkapja Ren-t, aki olyan gyorsan és fürgén mozgott, hogy a szörny alig látta, merre van és csak késve kapott észbe, hogy a fiú az egyik karjára ugrott és őrült tempóban rohan felé.

Amint Ren elég magasra ért, egyenesen a Grimm arca elé, felugrott a magasba és megpördülve zuhant, egyenesen a feje irányába, de a két hatalmas karjával eltakarta az arcát, így csak a lény hátát volt képes féltucat alkalommal megvágni, de csak néhány karcolást sikerült ejtenie a kemény sziklán.

Lance, amíg Ruby és Ren elterelték a figyelmét, a lény lábait vette kezelésbe. Átalakította a pajzsát, amivel teljes erőből nekirontott a lénynek, de csak annyit ért el, hogy egy kicsit hátra tántorította. Lance nem adta fel és a kardjával teljes erőből vágni kezdte a bal lábát, de alig volt képes néhány kődarabot kivágni belőle, mielőtt a jobb lábával elrúgta onnan a bokrok közé. Szerencsére, a páncélja megóvta egy súlyos sérüléstől.

- Jól vagy?! – Jaune segített talpra állítani.

- Jól vagyok. – Lance támolyogva felállt és megrázta a fejét. – De ez a dög rohadt kemény.

- Az én pengéim sem működnek! – Ren is földet ért.

- P*csába! – Nora idegesen vette tudomásul, hogy a Grimm még csak meg sem sérült.

- Akkor mi van ezzel! – Ruby villám Dust-ot töltött Crescent Rose-ba.

Ruby a Semblance-ével a lény arca elé repült és meglőtte a jobb karját, ami szikrázott egy darabig, de nem sokat használt és egy hatalmasat ütött a földre, aminek a lökéshullámától Ruby, Jaune, Ren és Nora hátra repültek, de Lance elég erős volt, hogy állja a hullámot.

Lance erős volt, de annyira nem, hogy egymaga szálljon szembe ezzel a sziklamonstrummal. Elgondolkodott egy pillanatra, hogy használja-e a Semblance-t, hiszen messze vannak a lakott területektől és ez a lény túl erős a csapatnak. Elvetette ezt a lehetőséget és inkább visszavonult a társaihoz.

- Mindenki jól van?! – Érdeklődött a csapat egészsége iránt.

- Már bánom, hogy nem hoztam a fegyvereimet. – Szólalt meg Jaune a földön fetrengve.

A többiek újra talpon voltak és Lance-hez mentek, de Nora felkiáltott.

- Elég volt! – Bedühödve rohant a Grimm felé, miközben a gránátvetőt átalakította pöröllyé, azt megforgatta a kezében és egyre közelebb került a Grimm-hez.

A lény felé ütött a hatalmas sziklakezével, de Nora egyetlen, erős ütéssel szétverte azt, de a maradványt, ami maradt a karjából, azt még a lány felé hajította, de Ruby villámgyorsan előtte termett, hogy szétvágja a szikladarabot. A szörny a megmaradt karjával igyekezett szétzúzni a két lányt, de Ruby, használva a Semblance-ét, Nora-val együtt elmenekültek.

- Valami ötlet, Jaune? – Lance érdeklődött, tudva, hogy nem lenne sok értelme ismét nekirontani a Grimm-nek.

- Vigyázz! – Kiáltott Jaune, hiszen a lény szétvert karjának a maradványai repültek felé.

- Gyere mögém! – Lance felemelte a pajzsát, Jaune mögé bújt, és Lance három nagy szikladarabot védett ki a pajzsával.

- Szuper vagy! – Jaune hálás volt Lance-nek, hogy nem kellett sziklák elől ugrálnia.

- Még nincs vége.

A többiek továbbra is próbáltak felülkerekedni a Grimm-en, de azt egyáltalán nem hátráltatta a karja elvesztése és ugyanolyan erővel próbálta összezúzni őket. Jaune és Lance idegesen vették észre, hogy a lény sziklatestén, ahol korábban a karja volt, egy vörös pecsét jelent meg és egy hosszú, szörnyeteg kar jött elő, amit bedugott egy félig kitört fa törzsébe, amit aztán gyökerestől kitépett és az lett az új karja.

- A karja egy fa! – Ordította Jaune, miközben a Grimm felé és Lance felé támadt az új végtagjával. – A karja egy fa! – Lance a kardjával többször is visszaverte az új, fa kart és néhány gyökeret le is vágott, de még így is meghátrálásra kényszerült, ő is és Jaune is.

- Nagy hiba! – Ruby tűz Dust-ot töltött Crescent Rose-ba és tüzet nyitott a lény fa karjára.

- Ruby ne! – Kiáltotta Lance, de már késő volt, a Grimm karja lángokban állt.

- Miért? – Jaune nem értette, miért próbálta Lance megállítani Ruby-t, de amint tudomására jutott, hogy a fának idő kell amíg elég, rájött, hogy most a Grimm karja egy lángoló fa. – Nagy hiba!

- Hoppá. – Ruby is belátta, hogy ez hiba volt, de Lance, hiába az új, lángoló fa végtag, továbbra is elhárította azt és több darabot is ki tudott vágni belőle, amíg a Grimm inkább a másik, kő karját emelte fel, hogy összezúzza a Vörös Lovagot.

Lance ezt nem látta és csak a lángoló fa karra figyelt, de Ruby gyorsan kapcsolt és az utolsó pillanatban kimentette Lance-t.

Ez lehetőséget adott Ren-nek, hogy az egyik fegyverét forgó dobókésnek használja és a lény arcát vágja meg, amitől egy karcolás keletkezett a maszkszerű arcán, kibillentse az egyensúlyából és hátra essen.

- Kösz a mentést. – Lance hálás volt Ruby-nak.

- Nincs mit.

- Oké, - Jaune elkezdett gondolkodni a lény legyőzésén. – hogy csináljuk?

- A teste túl kemény, hogy a pengéink kárt tegyenek benne. – Jelentette Ren.

- Még az én vágásaimat sem érezte meg. – Lance is csalódott volt.

- De nem érdekli, mi lesz a testével. – Jaune ezt észrevette.

- Meg folyamatosan új végtagokat képes szerezni. – Nora is csalódott volt.

- De az arcát valamiért védi. – Jaune-nak már kezdett összeállni a kép.

- De nem tudjuk széttörni. – Ruby-nak sem volt ötlete.

- Ha kiütnénk az összes végtagját egyszerre és aztán… - Jaune-ba villámcsapásként csapott egy ötlet. – Srácok, van egy ötletem! Keményebben kell vernünk! – Egy kis szünet után a többiek kicsit csalódtak benne.

- Ennyi? – Ren csak lefáradtan legörnyedt.

- Nekem sem jött be. – Lance sem támogatta.

- Komolyan mondom! – Jaune biztos volt a tervében. – Folyamatosan védi az arcát! Ha leszedjük a végtagjait, esélyünk van szétverni az egészet!

- Jól van! – Ruby támogatta. – Gyerünk, csapat! Csapassuk!

- Igen! – Nora is.

- Jó. – Ren is.

- Legyen. – Lance is.

- Akkor, - Jaune már kezdte is a tervet. – Ren, te menj balról, Ruby, te jobbról, Lance, te szemből a lábai felé! Nora, készen állsz kipróbálni az új fejlesztést? – A lány csak magabiztosan mosolygott, ő és a többiek már indultak is, amerre Jaune vezette őket. – Remek, akkor én… - A lény néhány centivel csapott a földbe a lángoló fa karjával.

A csapat minden irányból támadott, Ruby és Ren a két karját foglalta le, Lance a földről a két lábat vette kezelésbe, de ezúttal gyorsabb volt és kitért a lépései elől és megpróbálta elvonni a figyelmet Nora-ról és Jaune-ról. Nora elkezdte feltölteni a pörölyét rózsaszín villámokkal és amíg a csapat többi tagja minden erejüket beleadva küzdött, hogy a szörny rájuk figyeljen, egyre több és több erőt gyűjtött.

- Mehet! – Szólt Nora.

- Adjatok bele mindent! – Utasította Jaune.

Ruby a Semblance-ével a magasból egyenesen a föld felé vette az irányt, felkapta Nora-t és együtt, vörös és rózsaszín, villámló fényként hasítottak a Grimm felé, Ruby Crescent Rose-al szétvágta a lény lángoló fa karját és Nora minden erejét beleadva egyetlen, hatalmas ütéssel szétverte a lény testét, amitől csak egy darab, végtag nélküli szikla lett belőle.

A Grimm elhagyta a sziklát és menekülőre fogta, de Ruby gyorsan kapcsolt és egyetlen, pontos lövéssel sikerül kivégeznie a tőle 250m-re lévő Grimm-et.

- Egy újabb győzelem a JNRR csapatnak! – Jaune magabiztosan kihúzta magát, mire Lance sértődötten megköszörülte a torkát. – Oh… - Egy kicsit ideges lett. – már értem, miért ragaszkodtok a RRNJL névhez.

Szerencsére, a visszaút a faluba már sokkal biztonságosabb volt, Mistral-ban a falvak sokkal szerényebbek voltak, mint Vale-ben, de a falu polgármestere nagyon hálás volt és kezet rázott Ruby-val.

- Nagyon hálásak vagyunk és tényleg nem tudjuk eléggé meghálálni, amit értünk tettetek.

- Csak a munkánkat végezzük, uram. – Ruby szerényen, de magabiztosan mondta.

- Az a Grimm már hetek óta megkeserítette az életünket. – Magyarázta a polgármester. – Már azon gondolkodtunk, hogy elköltözünk.

- Hát… - Ruby kapott az ötleten. – épp Mistral felé tartunk. Velünk jöhetnek, hogy biztonságosabb legyen.

- Heh, - A polgármester szétnézett a falun, ahol csend volt és nyugalom, nem úgy, mint a nagyvárosokban. – gondolom nem erről a vidékről származtok. Anima egy nagy kontinens és a falum népe nem élne túl egy ekkora utazást Mistral felé. Lehet, hogy biztonságosabb a királyságokon belül, de mi sokkal jobban szeretjük a saját életmódunkat. – Csalódottan lehajtotta a fejét. – Bárcsak többet fizethetnénk.

- A megállapodásunk több mint elég. – Ren biztosította, hogy nem bánják, mire a többiek, illedelmesen meghajoltak.

A csapat a kovács felé vette az irányt, hiszen a megállapodás szerint, ha megszabadítják a falut a Grimm-től, akkor a falu kovácsa feljavítja a csapat fegyvereit és páncéljait, valamit készít Jaune-nak egy teljesen új vértet és új fejlesztést a kardjához és a pajzsához.

Ideje is volt, hiszen Jaune-on kívül mindenkinek új kinézete lett. Ruby-nak egy kicsit megnőtt a haja és jobb oldalra igazította, hosszú fehér blúzt, amit barna bőr csuklópánttal szorított a karjához, egy fekete harci szoknyát, piros szegéllyel, a régi fekete fűzőjét piros gombokkal és madzagokkal, a régi piros kapucnis köpenyét, amit egy ezüst rózsaformájú brossal tűzött össze, fekete övet, amin a tölténytárolókat hordott, fekete térdzoknit, ami a szoknyája alatt egy kis részen szabadon hagyta a lábait és egy fekete és piros terepcsizmát viselt.

Ren haja is megnőtt, amit copfban hordott és egészen a derekáig ért, ujjatlan zöld kabátot, fekete és ezüst szegéllyel, azalatt egy fekete ujjatlan pulcsit, fehér nadrágot, egy hosszú, rózsaszín és fekete kesztyűt, ami a keze nagy részét szabadon hagyta, de egészen a felkarja tetejéig ért és egy magas szárú szandált hordott.

Nora haja a válláig ér, egy rövid ujjú, fekete, cipzáros pulcsit hordott, mindkét vállán két rózsaszín csíkkal, alatta egy fehér pólót, a mellkasán egy szív formájú rész volt kivágva, egy pár rózsaszín ujjatlan kesztyűt, egy rózsaszín övet, rózsaszín szoknyát, rózsaszín zoknit és fehér terepcsizmát rózsaszín fűzővel.

Lance haja is nőtt, Nora-hoz hasonlóan a válláig ért és hátra igazítva hordta, az utazásai alatt belátta, hogy a nehéz, erdei és hegyi terepen nem célszerű huzamosabb ideig nehéz fémpáncélt hordani, így ő egy fekete terepcsizmát, sötétkék farmert viselt, a bal térdén egy védőt, mert az egyiket elhagyta, ezenkívül, az ágyék és derékvédőt inkább eladta, mert csak nehezítették a hosszú menetelésben, a mellvértje a régi maradt, ahogy a sisakja, vállvértjei és a páncélkesztyűje is megmaradt. A mellvért alatt fekete pulcsit, azalatt pedig hosszú ujjú vörös pulcsit hordott.

A kovács, egy faunus férfi volt, de magabiztosan mutatta Jaune-nak az új fehér mellvértjét aranyszegéllyel.

- Itt is van, fiam! Kicsit nehezebb lesz, mint amihez hozzászoktál, de meg fogod köszönni, amikor legközelebb megvéd egy halálos csapástól.

- Hú, - Jaune alig hitte el, hogy ez a szép új páncél az övé. – én… nem tudom, mit mondhatnék.

- Nem kell mondanod semmit sem! Csak próbáld fel! Hozom a többit. – Azzal hátra ment a műhelybe.

- Igaza van. – Lance egyetértett a kováccsal. – A nehéz páncél megóvhatja az ember életét. – A páncél, amit Jaune kapott nem volt olyan nehéz, mint Lance-é, de sokkal erősebb volt, mint a régi vértje.

- Mire vársz? – Biztatta Nora. – Próbáld fel.

- Oh, igen! – Jaune már le is vette a régi, könnyű páncélját az asztalra, de egy kicsit megtántorodott, hiszen az a páncél olyan sok mindenen segítette át és most meg kell válnia tőle. Nem vihette magával, mert csak felesleges súly lett volna, inkább eladta, bár egy kicsit szomorú volt emiatt. – Azt hiszem… amúgy is kezdtem kinőni belőle.

- A fejlődés jele. – Ren vigasztalta.

- Igen, mind változunk. – Lance is.

- Változás és fejlődés. - Jaune újra magabiztos és boldog volt, mire megfordult, de Ruby észrevett valamit a mellkasán, amitől a szája elé kapta a kezeit.

- Az meg mi?! – Mutatott a mellkasára. Jaune fekete pulcsijának a mellkasán egy nyuszifej volt.

- Mi? A pulcsim? Mindig ezt viseltem. – Jaune nem értette, miért van az, hogy Ruby majd megszakad a nevetéstől, amit próbált visszafojtani, eredménytelenül.

- Egész végig egy cuki kis nyuszi volt rajtad?! – Ruby hangosabban nevetett.

- Ez a Pumpkin Pete logója! – Jaune próbált magabiztos lenni. – Tudod, a gabonapehely!

- És mit csináltál?! – Ruby egyre csak röhögött. – Beküldtél egy dobozt a nyereményért?!

- Nem, hanem 50 dobozt! – Jaune amint ezt kimondta, meg is bánta, mert Ruby még hangosabban nevetett, hogy már a földön fetrengett, de Jaune ettől már letört.

- Szerinted, - Lance a saját mellvértjén és pajzsán lévő gyalogra mutatott. – a gyalog címer annyira menő? – Jaune vállára tette a kezét, amitől egy kicsit jobb kedvre derült. – Én veled vagyok, tesó.

- A gyalog és a nyuszi! – Ruby már fuldokolva nevetett.

- Hé, ez a családom címere! – Lance próbálta védeni a magát.

- De ki választja a gyalogot címernek?!

- Ne röhögj, mert csavart kötök a cs*cseidre!

Hiába, Ruby-t semmi nem állította meg, hogy teljesen kiröhögje magát, így meg kellett várni, amíg kimerül és lenyugszik.

- Hát, - Ren, miután látta, hogy Ruby befejezte a nevetést, a két fiút támogatta. – nem kell mindenből kinőni és a családi címerre illik büszkének lenni. – Ruby még kuncogott egy kicsit, de végre tényleg leállt.

- És mit ér a Vadász a fegyvere nélkül?! – A kovács visszatért, még néhány vérttel, amit Jaune-nak készített és persze a kardjával, Crocea Mors-al egy hüvelyben, amit az asztalra állított. – Elintéztem a módosításokat, amiket kértél. – A hüvely szétnyílt és kiderült, hogy az valójában a pajzsa volt, amit összecsukva megtévesztésig olyan volt, mintha kardhüvely lenne. – Jó kihívás volt, de jó minőségű fémet hoztál nekem. Honnan szerezted?

Jaune a kardja keresztvasára nézett, ami a fegyver fehér és aranyszínétől eltérő és vöröses-sárga volt, ami-t Pyrrha törött kardjából épített bele. Ahogy nézte a keresztvasat, eszébe jutott Pyrrha, ahogy azért áldozta fel az életét, hogy megvédje azokat, akiket szeret és arra emlékeztette Jaune-t, hogy bukott el a védelmezésében.

- Egy baráttól.

Jaune magára öltötte az új vértjét és előhúzta a kardját, valamint a pajzsát is bekapcsolta, hogy megmutassa. Egy pár fekete csizmát, világoskék farmert, fekete pulcsit viselt. Egy pár fehér és arany csuklóvédőt, egy pár fekete kesztyűt, aranyszínű vérttel, a bal vállán egy vértet és az újdonsült páncélját, ami sokkal jobban védte a felső testét.

- Egész jól mutat. – A kovács büszke volt a munkájára. – Mit gondoltok?

- Tutira. – Ren-nek tetszett.

- Talán nem ártana egy gránátvető. – Javasolta Nora.

- Inkább egy sisak és egy vállvért a jobb válladra is. – Lance is adott némi tanácsot, de Jaune-nak így tetszett a kinézete, ahogy most van.

- Akkor, semmi sem állíthatja meg a RRNJL csapatot! – Ruby magabiztosan felemelte az öklét a levegőbe.

- JNRR csapat! – Nora még mindig ezen rágódott.

- Nem hagyjuk ki Lance-t! – Ruby visszavágott és Lance hálás volt érte.

- Kösz, Ruby. – És ő hálás volt érte.

- Nem számít, mi a csapat neve, - Jaune eltette a kardját és összecsukta a pajzsát. – amíg együtt vagyunk.

- Biztos nem maradtok itt, srácok? – A kovács érdeklődött. – A falu jó hasznát venné a segítségeteknek.

- Sajnáljuk, - Ruby válaszolt. – de már egy másik küldetésünk van.

- El kell jutnunk a Heaven akadémiára, - Nora elszánt volt. – bármi áron!

- Hallottuk, hogy a szomszédos falunak van egy működő reptere. – Mondta Ren.

- Hm, - A kovács megsimogatta a szakállát és elgondolkodott. – biztosat nem lehet mondani. A Scroll jelek elég gyengék voltak, már akkor is, amikor a Beacon-i KÁR-torony még működött, de azóta semmit sem hallottam Shion felől.

- Hát, - Ruby és a csapat már indult is. – csak egy módon deríthetjük ki.

A csapat útra kelt és magabiztosan folytatták az útjukat.

- Kaja? – Jaune ellenőrzést tartott.

- Meg van!

- Víz?

- Meg van!

- Lőszer?

- Csőre töltve! Hála a Schnee Dust Vállalatnak!

- A térkép?

- Ren-nél van!

- Nincs nálam.

- Várj, mi?! – Mindenki ledöbbent, mert nem volt náluk.

- Nyugi, - Lance előhalászta a táskájából. – én gondoltam rá.

- Oh, szerencse.

Hála Lance-nek, nem kellett visszarohanni a faluba térképért.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.