Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Egyetlen lövés a hasába és Mandy számára majdnem véget ért az utazás, emlékezett Beacon csatájára. Azon az éjszakán levetette az álarcát és felfedte a valódi szándékát és a Fehér Agyarral együtt kis híján elfoglalták Vale-t.
Sajnos, a csata elveszett, őt pedig hasba lőtték. Emlékezett, mennyire pánikba esett és Derrick volt az, aki mindent elkövetett, hogy megmentse az életét, de mindketten tudták, hogy orvosi segítség nélkül meg fog halni. Könyörgött Derrick-nek, hogy vigye el a kórházba, nem törődve azzal, hogy így a hatóságok elkapják és kihallgatják. Élni akart és nem állt készen a halálra.
Ekkor jött be Roman Torchwick és a barátnője, Neopolitan a gyengélkedőre. Roman valamit meg akart beszélni Derrick-el, ezért az ő javaslatára elhagyták a gyengélkedőt, őt pedig itt hagyták Neo-val. Mandy könyörgött Derrick-nek, hogy maradjon, de ő nyugtatta, hogy nemsokára visszajön.
Ez volt az utolsó alkalom, amikor Mandy látta Derrick-et, egy darabig fájlalta a sebét, de Neo ott maradt vele, hogy lelki támaszt nyújtson, kevés sikerrel és érdeklődéssel. Neo közömbös és érdektelen arca volt az utolsó, amit látott, mielőtt mindent elborított volna a sötétség.
Amikor újra kinyitotta a szemeit egy másik ágyban feküdt, egy kórteremben. Idegesen felült az ágyból és szétnézve látta, hogy sok más sebesült emberrel és faunus-al volt együtt, akik a csatában sebesültek meg. Egy fehér kórházi köntös volt rajta, amit felhúzott, hogy megnézze a hasát, amiből a legutolsó emlékei szerint ömlött a vér. Ezúttal be volt fáslizva, nem fájt és érezte, hogy gyógyuló félben van.
Derrick megtette, amit kért és kórházba vitte, de nem értette, miért a városi kórházban és nem egy börtön kórházban van. A teremben lévő többi páciens nem volt ismerős, még a faunus-ok sem, nem a Fehér Agyar emberei voltak, hanem civilek és katonák, akik ellen harcoltak.
- Felébredtél? – Egy női hang szólította meg. – Ha egy kicsit később hoztak volna be, már nem biztos, hogy meg tudtunk volna menteni. – Egy fehér ruhás nővér volt, aki egy papírral és tollal a kezében ült le Mandy ágya mellé.
- Hol vagyok és hogy kerültem ide?
- Vale városi kórházában és egy csapat Atlas-i katona talált rád és mentett meg attól az őrült vadállattól. – A nővér gyorsan a szája elé kapta a kezét, miután meglátta Mandy rókafüleit. – Oh, elnézést, nem akartalak megsérteni.
- Nem tesz semmit.
- Meg tudod mondani a neved?
- Öhm… Mandy… Forrester.
- Értem. – A nő csak írt a papírra. – Esetleg Vadásznő tanonc vagy?
- Tessék?
- Egy órával azután, hogy eltávolították a golyót belőled, a tested sokkal gyorsabban kezdett el gyógyulni. Nyilván az aurád kezdett el gyógyítani.
- Igen… - Mandy nem hazudott egészen, hiszen a Beacon diákja volt néhány hónapig. – A barátom… - Tudni akarta, mi lett Derrick-el, de nem árulhatta el, hogy ő is a Fehér Agyar tagja. – Volt velem valaki… aki… - Nem tudta, hogy önthetné szavakba.
- Sajnálom, de nem volt önnel senki, csak a támadója.
- A támadóm? – Eszébe jutott Mei, aki meglőtte, de bosszúból végzett vele.
- Az a nagydarab Fehér Agyar katona, láncűrésszel. – Mandy-nek egyből leesett, hogy ez csak Derrick lehetett. – Ne aggódj, a támadót a helyszínen kivégezték. – Ez sokként érte Mandy-t, hogy Derrick meghalt. – A haslövésnél sok minden rosszul alakulhat, a gyomorfalad átszakadt, de egy műtéttel képesek voltunk megmenteni. Nem kellett volna sok, hogy kárt tegyen a gerincedben, de néhány hét után újra egészséges leszel.
- Köszönöm. – Megpróbált felállni, de még gyengének érezte magát és amint megpróbált a lábaira állni, majdnem elesett.
- Ezzel még várnod kell. Egy teljes hétig feküdtél kómában, a lábaid elernyedtek. – Mandy érezte, miután visszafeküdt az ágyba, hogy nem bírta mozgatni a lábait és nem is érezte őket, mintha ott se lettek volna, még a lábujjait sem, hiába próbálkozott, a végtagjai nem reagáltak. – A kóma utóhatása, ne aggódj, nem bénultál le, egy nap, amíg a vér visszaáramlik a lábaidba és újra talpra állhatsz. – A nővér egy pohár vizet nyújtott felé. – Egy hétig nem ettél és ittál. – Mandy amint belekortyolt a vízbe, érezte, mennyire kiszáradt és érezte, hogy a gyomra is korog. – Tessék, egyél is valamit. – Egy műanyag tálcán átnyújtott neki egy zsömlét, némi felvágottat és egy almát. – Még visszajövök, hogy megnézzem, jól vagy-e, de addig egyél és pihenj még.
Azzal a nővér elhagyta a kórtermet, Mandy, miután befejezte az evést, ledőlt az ágyra, a párnát az arcára tette, mert nem akarta, hogy bárki meglássa, hogy sír. Derrick meghalt, Mandy gyorsan összerakta a képet, mi is történhetett. Megpróbálta elhozni a kórházba, de az emberek meg sem akarták hallgatni és ott helyben agyon lőhették.
„Az emberek szemetek.", ökölbe szorította a kezeit és az emberiség iránti gyűlölete egyre mélyebb lett.
- Remélem, nem késtem le a látogatást. – Hirtelen, egy ismerős férfihangot hallott. Gyorsan levette a párnát az arcáról, nem érdekelve, hogy meglátják a könnyes arcát.
- Adam? – Mandy alig hitt a szemének, amikor meglátta a faunus fiút. – Mit keresel itt? – Adam nem a szokásos öltözékében volt, hanem egy egyszerű farmerben, cipőben és kapucnis pulcsiban, aminek a kapucniját a fejére húzta és a bal szemét egy fekete szemkötővel takarta el, hogy elfedje a szemén lévő sebhelyet, amitől eléggé feltűnő lenne. Természetesen, a kardja sem volt nála.
- Derrick felhívott, hogy elhozott ebbe a kórházba, mielőtt meghalt volna. – Magyarázta, suttogva, nehogy valaki felismerje. – Mindketten jól szolgáltátok a Fehér Agyart, a faunus-ok Beacon csatájával közelebb kerültek, hogy átvegyék Remnant felett az uralmat.
- Tessék? – Mandy megrázta a fejét. – Nem az a célunk, hogy egyenlően kezeljenek minket az emberek?
- Nyisd ki a szemed, Mandy. – Adam elmosolyodott. – Egyetlen támadással mekkora kárt okoztunk. Roman Torchwick és Cinder segítségével kishíján elfoglaltuk Vale-t. Egyértelmű, hogy a faunus-ok Remnant domináns faja. Nem egyenlőségre kell törekednünk, hanem arra, hogy a faunus-ok uralják Remnant-ot.
- De ez… őrültség. – Mandy is gyűlölte az embereket, de hogy megdöntsék az uralmukat, az már egy kicsit sok volt.
- Egyáltalán nem az. Derrick feláldozta érted az életét. – Adam letérdelt, hogy Mandy szemébe nézhessen. – Jó barátom volt és értékes harcosa az ügyünknek, de ő azt választotta, hogy te életben maradhass és küzdhess tovább. Az egyetlen, amit megtehetsz az emlékéért, ha folytatod a harcot és az utolsó leheletedig azért küzdesz, amiben Derrick is hitt. Mit válaszolsz? Velem jössz, vissza Mistral-ba és folytatjuk a harcot?
- Én… - Mandy nem akart több ártatlan életet kioltani, de tudta, hogy az emberek nem fogják tisztelni a faunus-okat, ha nem változtatnak. 5 évvel ezelőttig a Fehér Agyar békés módszerekkel próbálkozott, de nem értek el vele semmit. Amióta Sienna Khan átvette az irányítást és radikálisabb eszközökhöz folyamodtak, többet értek el ezalatt az 5 év alatt, mint amióta a Fehér Agyar megalapult. És most, hogy megrengették Vale-t, egyre többen fogják tisztelni és félni a faunus-okat. – Nem tudok felállni. A lábaim elernyedtek. Szükségem van egy napra, hogy újra rendbe jöjjek. – Adam sóhajtott egyet és érezni lehetett a csalódottságot a hangjában.
- Értem. Holnap visszajövök, de addigra szeretném hallani a válaszod.
Adam elhagyta a kórtermet és magára hagyta Mandy-t a gondolataival.
A RRNJL csapat folytatta az útját Mistral felé egy erdei úton, amin Ruby vezette őket és nézte a térképet.
- A következő falu… - Próbálta forgatni a térképet, alaposabban szemügyre venni és kiigazodni rajta. – aha… hm… eltévedtünk. – Csalódottan lehajtotta a fejét.
- Miért is adtunk térképet a kezedbe? – Lance csak megrázta a fejét.
- Dehogy tévedtünk el! – Jaune magabiztos volt. – A következő falu Shion! A családommal gyakran látogattunk el arra nyaralni.
- Oh, igen. – Ruby erre felkapta a fejét. – 4 nővéred van, ugye?
- Öhm… hét. – Vallotta be Jaune, mire Ruby kuncogott egyet.
- Ez elég sokat megmagyaráz. – Szólt Nora.
- Miről beszélsz?
- És… - Ruby témát váltott. – mit csináltatok arra?
- Oh, - Jaune izgalomba jött és magyarázni kezdett, miközben a térképen mutogatott. – egy csomó mindent! Itt van egy túra útvonal, erre pedig táboroztunk! Én mindig saját sátrat kaptam, mert különleges voltam. – Erre nagyon büszke volt, de hamar le is tört egy kellemetlen emlék miatt. – És mert a nővéreim mindig befonták a hajam.
- Te viccelsz, ugye? – Lance is nevetett ezen.
- Szerintem aranyos lehetett. – Ruby is viccesnek találta.
- Az a helyzet, hogy mindig két copfba kötötték, de nekem sokkal jobban bejött volna egy harcias farkasfonál.
- Mármint, lófarok? – Javította ki Ruby, majd kínos csend lépett fel.
- Kiállok amellett, amit mondtam. – Jaune határozott volt.
- Öhm… srácok. – Nora, Ren és Lance, akik nem a térképet nézték, valami rettenetes látvány tárult eléjük.
- Mi az? – Ruby és Jaune, akik a térképet böngészték, most felnéztek és ők is látták azt, amin a többiek elborzadtak.
Shion falu füstölgő romjai, amik nemrégiben pusztulhattak el, mindenfelé megcsonkított holttestek és romok voltak, amik még füstölögtek. Eltették a térképet, elővették a fegyvereket és azonnal túlélők után kezdtek kutatni.
- Talán lehetnek még túlélők! – Ruby mindent megtett.
- Erre! – Ren talált is valakit, a többiek követték. Egy sebesült férfi volt, páncélban és az üres fegyvere ott hevert maga mellett. Alig volt már benne élet és nem kellett sok, hogy az a kevés is eltávozzon belőle.
- Egy Vadász. – Állapította meg Ruby.
- Mi történt? – Érdeklődött Jaune. – Ki ölte meg ezeket az embereket?
- Fegyver lövések vannak mindenfelé. – Lance látta, hogy volt néhány holttest, amivel golyó végzett. – A Grimm-ek nem használnak puskát.
- Banditák. – Köhögte a sebesült férfi. – Egy… egész törzs. Aztán… a pánik és a félelem… - Nem bírta folytatni a köhögéstől.
- Grimm-ek. – Fejezte be Ren, aki a férfi vállára tette a kezét, mire az helyeselt és lehunyta a szemét.
- Oké, - Ruby összegezte, mit kell csinálni. – el kell juttatnunk a következő faluba! – Összeszedett és határozott volt. – Ott találunk neki orvost!
- Igen, - Jaune egyetértett. – Lance és én visszük.
- Ruby, te vagy a legyorsabb, - Folytatta Lance. – menj előre felderíteni és ha találsz egy falut hívj segítséget.
- Nem tudom, hogy túléli-e. – Nora nem volt ilyen magabiztos.
- Túl fogja! – Jaune nem törődött bele.
- Minél gyorsabban cselekszünk, - Ruby támogatta. - annál nagyobb az esélye, hogy életben marad. Indulok is. – Ruby már azon volt, hogy Lance javaslatára elinduljon a Semblance-ével, de Ren még szólt.
- Srácok. - A hangja csalódott volt és rázta a fejét, mutatva, hogy a férfi már meghalt.
- El… - Nora nem tudta, mit mondhatna. – temessük?
- Menjünk. – Ren csak otthagyta és tovább indult. – Nem biztonságos.
- Ren… - Nora csalódottan követte.
- Igaza van. – Lance is belátta, tovább kell menniük. – Mennünk kell tovább.
- Minden rendben lesz. – Ruby támogatóan megfogta Jaune karját.
- Csak már… belefáradtam, hogy nem menthetünk meg mindenkit.
- Én is. – Felelt Lance. – Ezért kell tovább mennünk, hogy segítsünk azoknak, akiken tudunk.
Azzal folytatták az útjukat, maguk mögött hagyva a lerombolt falut, ahol már nem segíthettek senkinek.
Lance nem volt képes aludni az éjszaka, miután a csapat tábort vert, tüzet rakott és nyugovóra tért. Emlékezett Beacon csatájára és arra, amikor utoljára látta a csapatát. Mandy, aki a Fehér Agyar mellé állt és meg akarta ölni Lynda-t és Mike-t.
Annak érdekében, hogy segítsen nekik elmenekülni, használta a Semblance-ét és Berserker-ré változott. Ez volt az utolsó emléke Beacon csatájából és a csapata tagjairól nem tudja, hogy hol vannak, kivéve Mike-t, aki biztonságban van az anyjával. Lynda felől nem lehetett biztos, hiszen Mike elmondása szerint, haza ment Menagerie-be az öccséhez. Mandy-ről pedig semmit sem hallott, nem tudja, hogy életben van-e, vagy meghalt. Nem tudja, mit fog tenni a róka faunus lánnyal, de reméli, hogy észhez tér és a csapatával újra együtt lehet.
Hirtelen egy ismerős, gépies hangot hallott, egyértelműen Pyrrha-ét. A hang irányába ment és egy ligeten meglátta Jaune-t, ahogy a kardját és a pajzsát a kezében tartva gyakorolja a kardforgatást.
- Jól van, Jaune, ahogy gyakoroltuk. – Jaune Scroll-ja egy kidőlt fának volt támasztva és az játszott le egy felvételt, ahogy Pyrrha tanította harcolni. – Kövesd az utasításokat. Pajzsot fel, - Jaune így is tett. – a kardot szorosan fogd és ne feledd, a lábak előre nézzenek. – Mindent úgy csinált, ahogy azt a felvételen Pyrrha mondta. - Kész? Rajta! – Jaune előre tartotta a kardját és szúrt. – Még egyszer! – Jaune ezúttal vágott, de akkora erővel, hogy egy kisebb szélvihart idézett elő. – És még egyszer! – Ezúttal megpördült és egy újabbat vágott, ugyanolyan szelet kavarva, mint az előbb. – Oké, feltéve, hogy nem csaltál, pihenhetünk egy kicsit. – Jaune lihegve és szomorúan lehajtotta a fejét. – Tudom, ez egy kicsit frusztráló lehet és nagyon fárasztó és sok munkába telik akár a legkisebb fejlődés is, de szeretném, ha tudnád, hogy nagyon büszke vagyok rád. Még sosem találkoztam senkivel sem, aki ennyire jobb akart lenni és fejlődni. Nagyon sokat fejlődtél, amióta először találkoztunk és tudom, hogy ez még csak a kezdet. Jaune… - A felvételen, Pyrrha kissé zavarba jött, mintha kérdezni akart volna valamit, de nem merte volna. – Én… én… szeretném, ha tudnád, - Végül nem kérdezte meg. – hogy boldog vagyok, hogy az életed része lehetek. Mindig itt leszek számodra, Jaune. – Ezzel a felvétel visszatekerte magát automatikusan és kezdődött elölről. – Jól van, Jaune, ahogy gyakoroltuk.
Jaune elhatározottan gyakorolt minden este, Pyrrha utolsó megmaradt felvételével a Scroll-ján.
- Mi folyik itt? – Lance egy suttogást hallott maga mögül.
- Jaune. – Lance a gyakorló fiú felé bökött. Ruby a szája elé kapta a kezét, amikor meglátta, hogy Jaune, Pyrrha utolsó utasításait követve gyakorol. – Szerinted, rendben van?
- Csak idő kell neki. – Ruby, ha kissé szomorú volt, hogy így látja a barátját, elkeseredve és összetörve, de biztos volt benne, hogy idővel rendbe jön.
- Remélem, igazad van. – Lance nem tudta, mit tehetne, de Ruby-nak felcsillant a szeme.
- Mi lenne, ha te tanítanád? – Javasolta.
- Én?
- Miért ne? Neked, neki és Pyrrha-nak hasonló harcstílusa volt. Segíthetnél neki fejlődni és túltenni magát Pyrrha… - Ruby kissé letört, amikor arra gondolt, mi lett Pyrrha-val.
- Értem. Majd holnap megkérdezem. – Ruby vállára tette a kezét. – Most hagyjuk magára és menjünk vissza aludni.
Így is tettek, otthagyták a gyászolva gyakorló Jaune-t, aki egész este csak a kardforgatást gyakorolta, Pyrrha felvételével.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.