Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Feszült csenddel keveredett az éjszaka a Fehér Agyar Menagerie-i központjába, hiszen biztosak voltak benne, hogy ez lesz az az éjszaka, amikor az utolsó akadályt is elháríthatják maguk elől és gond nélkül háborút indíthatnak az emberiség ellen.
A sötét, gyertyákkal megvilágított folyosókon a rend két legerősebb tagja sétált végig.
- Mit gondolsz, - Ilia előre aggódott. – miért hívat minket Corsec és Fennec?
- Nem tudom, - Luna is érezte, hogy valami baljós dolog készülődik. – de félek, hogy ezután nem lesz visszaút a számunkra.
- Ez az egyetlen út, hogy az emberek ne nyomjanak el minket, - Ilia dühösen ökölbe szorította a kezet, a bőre vörössé, a haja pedig sárgává változott a haragtól. – ha visszatámadunk!
- Ha bestiáknak tartanak minket, - Morgott Luna. – akkor bestiaként csapunk le rájuk.
Amint elérték a két fivér szobájának az ajtaját, egy kicsit megtorpantak, Ilia visszaváltozott és Luna bekopogott az ajtón.
- Gyertek be! – Hallatszott az ajtó túloldalán, majd a két fiatal belépett az ajtón és ott találták a két róka faunus fivért.
- Ilia nővér és Luna nővér, - Köszönt az egyikük, amelyiknek róka fülei vannak, bár Luna meg nem mondta, melyikük Corsec és Fennec. – hogy ilyen későn idefáradtatok.
- Mintha lenne választásunk. – Luna csak gorombán megvonta a vállát, de ezzel szemben Ilia tiszteletteljesen letérdelt.
- Hogyan lehetünk a szolgálatukra?
- Kérlek, - A másik fivér, amelyiknek róka farka van jelzett Ilia-nak. – állj fel. Csodálatos híreink vannak.
- Nekem viszont rossz híreim. – Tette hozzá Luna.
- Mi lenne az? – Ilia egyszerre kérdezte Lunától és a fivérektől.
- Kezdjék önök. – Vonta meg a vállát Luna.
- Üzenetet kaptunk a Mistral-i testvériségtől. – Kezdte az, amelyiknek róka fülei vannak. – A feladat sikeres volt és Adam Taurus megszerezte a legfőbb vezér címet és ő lett a Fehér Agyar tényleges vezére.
- Jó. – Sóhajtott megkönnyebbülve Ilia. – És… - De egyértelműen aggódott. – Sienna?
- Tisztességgel eltemették. – Válaszolt az, amelyiknek róka farka van. – A szervezet másik felének azt mondtuk, önként lépett vissza.
- Nem ez volt a terv. – Emlékeztette őket Luna, de hiába, sem a fivéreket, sem Ilia-t nem tudta meghatni.
- Szükséges áldozat volt. – Ilia próbálta magát meggyőzni, hogy Sienna halála tényleg szükséges volt. – Nem fogjuk elfeledni mindazt, amit értünk tett.
- Kár érte. – Luna lehajtott a fejét.
- Valóban. – Az egyik fivér meghajolt.
- Az érettségetek és a megértésetek ezzel az üggyel kapcsolatban nagyra van értékelve. Pontosan ezért lettetek ide hívva ma este. – Folytatta a másik.
- A Fehér Agyar épp egy… - A rókafülű oldalra billentette a fejét. – átalakuló fázisban van.
- A növekedéshez változás kell.
- És a változás fájdalmas tud lenni.
- Ne rébuszokban beszéljenek, - Luna csak keresztbe tette a karjait és egyenes választ követelt. – mondják meg, mit akarnak?
- Akármit, - Ilia tisztelettudóbb volt. – ami a faunus-ok érdekében van. Addig megéri elviselni a fájdalmat. Mi a következő küldetésünk?
- Visszatartás. – Kezdte a róka farkú. – Az, hogy a KÁR-torony még működik, miénk az a luxus, hogy irányíthatjuk az információáramlást.
- A hírek Adam felemelkedéséről még nem jutottak el Menagerie-be és amint ez megtörténik, Kuokuana lakosai kétségtelenül rosszul fognak reagálni, főleg úgy, hogy a vezérük ellenünk beszélt.
- Hallottam azt a beszédet. – Válaszolt Luna. – Végeznünk kellett volna vele aznap este.
- A mi hibánk volt! – Emlékeztette Ilia arra az estére, amikor kémkedniük kellett a Belladonna kúriában és összecsaptak a lányukkal és Luna nővérével. – Hagytuk, hogy a Belladonna lány…
- Ne gyötörjétek magatokat a múlt hibáiért, Luna, Ilia! – Szólt rá a rókafarkú – Koncentráljunk a jövőre, ugyanis lehetőségünk van a megváltásra.
- Mit kell tennünk? – Ilia elhatározott volt és Luna sem fordulhatott vissza.
- A Belladonna család az utolsó fenyegetés Adam Haven elleni támadási tervére. - Folytatta a rókafülű.
- És ezért, el kell őket hallgattatni. – Erre az utasításra Ilia-nak kihagyott egyet a szívverése és lihegve hátrafelé kezdett menni.
- El… hallgattatni. – Alig fogta fel a sokktól, mit is hallott.
- Várjanak! – Luna egy dolog mellett igenis kiállt. – A nővérem és az öcsém is a kúriájukban van és eltökélt szándékuk, hogy segítsék őket.
- Ha az utunkba állnak, nekik is veszniük kell. – A rókafarkú nem tűrt ellenszegülést.
- Akárcsak Sienna. – A rókafülű próbált diplomatikusabb lenni. - Csak akadályozzák a népünk fejlődését. Azonban, - Tett egy ajánlatot. – ha meg tudod győzni őket, hogy csatlakozzanak hozzánk, vagy csak álljanak félre és megkegyelmezünk nekik. – Végignézett a két lányon. – Sosem kérnénk tőletek ilyen szörnyű dolgot ok nélkül és természetesen, mindketten kaptok segítséget a testvéreinktől. – Ilia felé fordult. – Neked a Belladonna család lányával, - Majd vissza Lunára. – neked pedig a nővéreddel lehetséges buktatója lehet a küldetésnek.
- Blake? – Ilia tudta, hogy meg kell ölnie a barátját a népe érdekében.
- Lynda… Monty… - Luna a testvéreit nem akarta bántani, de már késő volt visszafordulni.
- Tudjuk jól, hogy ők mennyit jelentenek a számotokra, - A rókafarkú Ilia-ra nézett. – de téged megnyugtatlak, ugyanis Taurus legfőbb vezér azt mondta, hogy élve akarja, de nem engedhetjük meg, hogy a családja védelme érdekében akadályozzon.
- De ha megöljük a vezérüket… - Luna nem volt biztos, hogy ez egyáltalán jó ötlet.
- Menagerie népe… - Ilia is ugyanerre gondolt.
- Meg fogják érteni, mi történik azokkal, akik a Fehér Agyar ellenségei! – A rókafarkú félbeszakította őket.
- És vezér nélkül maradnak, - Folytatta a rókafülű. - amíg a győzelmünk nem teljes.
A rókafarkú a két lány közé állt és mindkettőnek a vállára tette az egyik kezét.
- Ez egy szükséges áldozat a nagyobb jó érdekében.
Luna és Ilia összenéztek, majd határozottan bólintottak és elhagyták a termet.
- Sok sikert, - Luna remélte, hogy Ilia-nak nem kell megölnie a barátját. – remélem Blake-nek nem fog baja esni.
- Én pedig remélem, a testvéreid hallgatni fognak rád.
Raven sátra kellően tágas és kényelmes volt, hogy akár több embert is fogadjon, a földön több szőnyeg volt leterítve és elég sok értékes régiség dekorálta a helységet. Egy kis asztalhoz ült le Raven, Yang, Weiss és Mike, miközben a rövid hajú, tetovált lány teát töltött nekik.
- … és így rántottam le Qrow nadrágját az egész osztály előtt. – Raven Mike kérésére megosztott egy kínos gyerekkori történetet velük.
- Nem igazán értem, - Weiss csak megforgatta a szemeit. – ennek most mi köze a jelenlegi helyzethez?
- Ő kérdezett, - Raven a szája elé tartotta a csészét. – én válaszoltam. – A lányhoz fordult, aki a teát töltötte. – Menj ki és várj ott. Köszönöm.
- Amúgy, - Mike még szétnézett a régiségeken. – látom, hogy ön gyűjti a régiségeket.
- Oda vagyok értük. – Raven elég egyhangúan válaszolt.
- Ezeket is… rabolta? – Mike aggódva kérdezősködött.
- Némelyiket. Van, amelyiket fizetségképpen, hogy ne támadjuk meg.
- Fizettek, hogy ne támadd meg őket? – Érdeklődött Weiss.
- Igen, amikor egy falu vezére megtudja, hogy egy banditaklán akarja megtámadni őket, két lehetősége van, harcol vagy fizet.
- És aki nem tud fizetni? – Yang megvetően keresztbe tette a karjait, de Raven egy darabig hallgatott.
- Azokat előbb-utóbb vagy Grimm-ek vagy egy másik banditaklán pusztítaná el. A gyenge hullik, az erős túlél.
- Inkább beszéljünk valami másról. – Javasolta Mike.
- Akkor, - Yang visszatért az eredeti témához, amit Raven annyira el akart mondani. – mi az igazság? – Raven, mielőtt válaszolhatott volna, még ivott egy kortyot a teájából.
- Tudod, akkor az igazán jó, amikor még forró. – Egyértelmű volt, hogy csak az időt próbálja húzni, ezért is válaszolt Mike kérdéseire is.
- Tudod, - Weiss megvetően válaszolt. – eléggé ártalmas vagy. – Raven egy darabig hallgatott, de annyiban hagyta a beszólást és rájött, felesleges halogatnia.
- Az igazság, hogy az igazságot elég nehéz elfogadni. Tudjátok, egyvalaki győzelme egy másik valaki veresége. – Letette a csészét és szárazan megrázta a fejét. – Bár biztos vagyok benne, hogy Qrow rengeteg történetet mesélt Ruby-nak és a barátainak.
- Lehet, - Yang még mindig nem élvezte az anyja társaságát. – de eddig nem adott okot, hogy kételkedjek benne.
- Talán, - Raven csak kitárta az egyik karját. – de ez nem jelenti, hogy azok az okok nem léteznek. – Yang erre csak dühösen összehúzta a szemeit. – Tudod, - Yang-re nézett. – te és a csapattársaid akár a tökéletes mintapéldái vagytok a Vadász akadémiák legjobb diákjainak. A motivációtok nemes, de elavult és idejétmúlt. Megpróbáljátok a világot egy jobb hellyé tenni. – Gúnyosan mosolyogva hátradőlt és megtámasztotta magát az egyik kezével. - Aranyos.
- Ez a kötelessége a Vadászoknak és Vadásznőknek! – Yang úgy mondta, mintha ez olyan egyértelmű lenne.
- Nem mindnek. – Raven csak megrázta a fejét. – Vannak, akik csak a pénzért és a hírnévért csinálják, de több is van a világon, mintsem erősség válni. Én és Qrow bácsikád nem azért mentünk a Beacon akadémiára, hogy Vadászokká váljunk, hanem azért, hogy megtanuljuk hogyan lehet megölni a Vadászokat. – A két lány és Mike ezen teljesen megdöbbent és összenéztek. – Apu és a jó fej Qrow bácsi ezt nem említette? – Töltött magának még egy csésze teát. – A Grimm-eken kívül csak a Vadászok képesek komoly károkat okozni a klánunknak és tönkre tenni a rablóhadjáratainkat. A klánnak kellett valami, amivel ellenük harcolhatunk. – Ivott a teájából. – Qrow és én voltunk a jelöltjeik, akiket elküldtek. A felvételi vizsgák gyerekesen könnyűek voltak azokhoz képest, amiket addigra már átéltünk. – Felállt és fel-alá kezdett sétálni. – Jók voltunk. Olyan jók, hogy még Beacon igazgatójának a figyelmét is felkeltettük. Ozpin professzorét. Még miután csapatba tett folyamatosan szemmel tartott minket és kezdetben azt hittem azért, mert rájött, miért is vagyunk ott, de őt valójában az egész STRQ csapat érdekelte.
- Ezt hogyan érted? – Yang nem értette.
- Nagyobb figyelem, extra gyakorló küldetések és szemet hunyt afelett, hogy megszegtük a szabályokat, amik miatt nagyobb bajba kerültünk, mint kellett volna. – Raven a szemét forgatva sorolta és Yang-nek, Weiss-nak és Mike-nak is eszébe jutott, hogy Ozpin hasonlóképpen bánt a RWBY és a LLMM csapattal is. – Ismerősen hangzik?
- Mire célzol?! – Követelte Yang.
- Mennyit tudtok Ozpin professzorról? – Kérdezte Raven. – A múltjáról?
- Hát… - Kezdte Weiss. – tanítvány volt. A legfiatalabb igazgató, akit valaha kineveztek.
- Mert így tervezte. – Raven tudta, hogy ez nem igaz. – Mert az ember, akit „Ozpin-ként" ismertek tervezte azokat az iskolákat és az összes diák és tanár neki engedelmeskedik és senki másnak.
- Ennek nincs értelme! – Csattant fel Yang. – Hogyan… - Yang már meg is fogalmazott egy jobb kérdést. - Nem! Miért tenne valaki egyáltalán ilyesmit.
- Mert az öreg Ozpin-nak van egy nagy és rettenetes titka. – Válaszolt Raven. – Egy olyan titok, ami félelmet és káoszt teremtene egész Remnant-on. – Remnant térképére nézett, ami ki volt akasztva. - Ezt a titkot egy napon megosztotta velünk és amint megtudtam, nem volt visszaút. Többet kellett tudnom, de minden egyes új felfedezéssel, amit elértem, annál rettenetesebbnek tűnt a világ, amiben élünk.
- Oké, - Vont vállat Yang. – akkor mondd el! Mi a nagy titok? – Kitárta a karjait. – Mi az a nagy titok, amit mi többiek nem tudunk? – Raven csak becsukta a szemeit, majd egy sóhajtás után kinyitotta.
- A Grimm-eknek van egy mestere, akit Salem-nek hívnak. Nem lehet megállítani, nem lehet vele tárgyalni és nem nyugszik, amíg az emberiséget ki nem írtja. – Amint Raven ezt elmondta, rémült csend lépett életbe.
- Mi van? – Weiss volt az első, aki megszólalt, mire Raven visszafordult feléjük és a már kihűlt teájukra nézett.
- Ti hárman még csak hozzá sem nyúltatok a teátokhoz. – Raven már a második csészét fejezte be, mire Yang csak felállt, hogy az anyja szemébe nézhessen.
- Miért kéne egyáltalán hinnünk neked?
- Na, - Raven büszkén szólt és Yang felé indult, de még letette az üres csészét az asztalra. – kezded érteni! Eddig mást se csináltál, csak elfogadtad azt, amit mondanak neked! – Egyenesen a lánya elé állt, aki pont olyan magas volt, mint ő maga. – De meg kell kérdő jelezned mindent! – Yang nem válaszolt, csak dühösen nézett az anyja vörös szemeibe, aki visszafordult és a térkép elé sétált. – Különben olyan vak leszel, mint Qrow. – Yang dühösen ökölbe szorította a kezeit és vicsorogni kezdett. – És az az ostoba apád. – BUMM! Yang vöröslő szemekkel és Ember Selica-val szétlőtte az asztalt dühében.
- NE MERÉSZELJ ÍGY BESZÉLNI A CSALÁDOMRÓL! – Üvöltötte, de egy fegyver biztosítópecek kattanását hallva maga mögül, hátranézett és ugyanazt a lányt látta, aki korábban teát töltött nekik. Fegyvert fogott rá.
- Le kell nyugodnod. – Raven inkább utasításnak szánta, mintsem tanácsnak.
- Én hallgatnék rá! – Szólalt meg Mike.
- Yang, - Weiss megfogta a kezét, hogy megnyugtassa. – kérlek!
- Hallgass a barátaidra, Yang. – Javasolta Raven. – A csapattársaid és barátaid még nem hagytak cserben.
- NEM TUDSZ TE SZ*RT SEM A BARÁTAIMRÓL! – Üvöltötte Yang, a szemei még mindig vörösek voltak és egyre közelebb lépdelt Raven-het. – SE RÓLAM! SOSEM VOLTÁL OTT! ELHAGYTÁL MINKET ABBAN A PILLANATBAN, HOGY KILÉPTÉL AZ AJTÓN! – A szemei könnyesek lettek és visszaváltoztak lilává, behunyta őket és lehajtotta a fejét. – Miért? – Raven egy darabig hallgatott, mielőtt megszólalt.
- Többet tudok, mint azt gondolnád. Nem csak rólad és nem csak azt, amit elmondtam, de a dolgokat is, amiket láttam! – Teljesen biztos volt magában. - A saját szememmel! Tudom, hogy a Grimm-eknek van egy vezérük, ismerek egy embert, aki folyamatosan visszajön a halálból, tudom, hogy létezik mágia és be is tudom bizonyítani! – Weiss és Mike is felálltak és kíváncsian Yang mögé álltak.
- A "mágia" alatt pontosan... - Mike az utóbbi kijelentésen egy kicsit megakadt.
– Azt mondtad, Tai beszélt a Semblance-emről? – Raven meg nem is reagálva Mike közbeszólására, elindult a kijárat felé, mire a lány leeresztette a fegyverét. – De kétlem, hogy arról is, hogy Oz mit tett velem és az öcsémmel? – Nem válaszolt senki, de Raven kiment a sátorból
Yang, Weiss és Mike összenéztek, hogy „Most mi legyen?".
- Szerintem kövessük. – Javasolta Mike.
- Nézzétek csak meg. – Még a lány is ezt tanácsolta.
A csapat kiment a sátorból, de Raven-nek nyoma sem volt.
- Anya?! Itt vagy?! – Semmi válasz.
- Yang, - Szólalt meg Weiss aggódva. – jól vagy?
- Rendben leszek, amint elküld minket Ruby-ékhoz! – Yang csak az anyját kémlelte, arra számítva, hogy bárhonnan elő bukkanhat.
- Én megértem, - Weiss próbált beszélni vele. – ha nem vagy jól.
- Ugye ti nem hiszitek el, amit mondott, ugye?! – Yang Weiss és Mike felé fordult.
- Volt néhány meredek rész, de… - Mike nem tudta, mit higgyen.
- Persze, hogy nem… - Weiss sem mondta túl meggyőzően. – Talán nem mindent! De elég őrültség volt, létezik Dust, Semblance, de olyan, hogy mágia nem létezik!
- Néhány dolognak azért volt értelme. – Mike se tudta, hogy hinnie kéne Raven-ben, de hirtelen, egy holló károgását lehetett hallani.
A levegőben megláttak egy fekete hollót, vörös szemekkel, ahogy felettük körözött.
- Egy holló? – Állapította meg Weiss.
- Már… - Yang-be rémült felismerés csapott. – láttam ezt a madarat!
- Talán az anyádé? – Találgatott Weiss.
- Oh, - Mike ezt aranyosnak találta. – van kisállata?!
A holló zuhanó repülésbe kezdett, egyenesen feléjük, de az egyik pillanatban átváltozott és Raven jelent meg a helyében és könnyedén földet ért. Mire felállt a három fiatal csodálkozó, rémült és döbbent tekintetével találta szembe magát, mint akik szellemet láttak.
- Hogyan… - Yang jutott először szavakhoz. – csináltad ezt?
- Menő, gondolt már arra, - Mike kimondta az első dolgot, ami az eszébe jutott. - hogy cirkuszban lépjen fel?
- Hát, - Raven csak elmosolyodott. – válaszolhatok a kérdésetekre. – Elővette a vörös katanáját, a levegőbe vágott és egy sötétvörös térkapu jelent meg. – Vagy megkérdezhetitek Qrow-t. – Mindhárman csodálkozva váltogatták a tekintetüket Raven és a kapu között.
- Most elengedsz minket? – Kérdezte Yang.
- Választást adok! – Fordult vissza Raven és eltette a kardját. – Maradjatok itt, velem és minden kérdésetekre válaszolok. – Kissé szomorúan és reménykedve Yang-re nézett, remélve, hogy elfogadja az ajánlatát. – Tiszta lappal indulhatunk. – Yang csak dühösen meredt az anyjára, aki a portál felé mutatott. – Vagy, csatlakozhatsz Qrow-hoz és csatlakozhatsz Ozpin megnyerhetetlen háborújába Salem ellen, - Érezni lehetett a haragot a hangjában, mintha személyes gyűlöletet érezne Ozpin iránt, amiért elvesztett valakit, akit nagyon szeretett. – és osztozhatsz azoknak a sorsában, akik követték őt. Nos, visszamész ahhoz, aki ennyi mindent elhallgatott előletek?
Weiss és Mike idegesen össze, majd Yang-re néztek, de nem mondtak semmit sem.
- Én csak meg akarok bizonyosodni, - Meg lett Yang válasza. – hogy a húgom biztonságban van!
Raven csalódottan lehajtott a fejét, tudta, a lánya nem akar vele maradni. Fenntartotta a portált, amíg visszaszálltak Mike lakókocsijába és a kövér fiú a portál felé vezette a járművet.
- Yang! – Raven még odaszólt a lányának, aki az anyósülésen ült. Mike megállította a kocsit, hogy visszanézhessen rá. – Ha a bácsikád mellé állsz, lehet, hogy nem leszek ilyen kedves, amikor legközelebb találkozunk.
- Most sem voltál valami kedves. – Ezek voltak az utolsó szavak, amiket hozzá intézett.
Mike elindította a kocsit és átment a portálon.
- Tudom. – Raven szomorúan zárta be a kaput.
Tudta, hogy a lánya haragszik rá, de tévedett, amikor azt mondta, hogy nem ismeri. Hollóalakban sokat figyelte, ahogy felcseperedett, ahogy erőssé vált és ahogy Vadásznőnek tanult. Ez ostobaság és gyengeségnek számított, de őt ez nem érdekelte, szerette a lányát és amíg él és jól van, addig nem érdekli, ha gyűlöli.
A hotel szoba konyhájában nagy volt a sürgés-forgás, hiszen Qrow szólt a RRNJL csapatnak és Oscar-nak, hogy elindult összeszedni Mistral szabadúszó Vadászait, így érthető módon, örülnének, ha meleg étel várna rájuk.
Jaune terített, Nora zöldségeket vágott, Ren a levest kavargatta, Ruby tojást sütött és Lance húsgolyókat formázott.
- Jól van, - Ren magabiztos volt, miután megkóstolta a levest. – az első adag nemsokára kész van.
- Király! – Ruby boldog volt. – Már csak Qrow-t kell megvárnunk és mind megvagyunk!
- Gondoljátok, - Nora teli szájjal kérdezte, ugyanis csipegetett valamennyit az általa felvágott zöldségekből. – olyan sok embert fog hozni? Elég sok kaja.
- Mistral egy nagy város, - Lance betette a sütőbe a fasirtokat. – biztos sok Vadász él itt.
- Igen, - Ruby magabiztosan mozgatta a tojást a serpenyőben. – ezenkívül minden segítségre szükségünk van. Biztos vannak ismerősei.
- Megjöttem! – Az emlegetett madár, Qrow visszatért.
- Mindjárt jövünk! – Kiáltott vissza Ruby.
- Meg fog égni. – Figyelmeztette Ren.
- Dehogy! – Vágott vissza Ruby sértődötten. – Fogd be!
- Ruby! – Qrow hívta az unokahúgát.
- Mindjárt! – Ruby tojása elkezdett feketedni és kétségbeesésében Ren-hez fordult. – Jó, vedd át! - Egy tálcát vett magához, amin egy teáskanna és csészék voltak, majd elindult a kijárat felé a bácsikájához. – Nem tudtuk, hány Vadászt fogsz hozni, így gondoltuk… - Amikor meglátta, hogy a bácsikája kikkel tért vissza, a szíve is kihagyott egy verést és döbbenetében elejtette a tálcát, a kanna eltört és a forró tea szétfolyt a fapadlón, azt követték a csészék, de Ruby nem törődött vele, csak a három új jövevényt nézte.
Yang, Weiss és Mike szívét örömmel töltötte el a régi barátaik látványa, de Ruby-t, amint meglátta Yang befestett mechanikus karját, gyötörte a bűntudat, amiért elhagyta a nővérét.
- Yang… - Ruby hangja elcsuklott és eleredtek a könnyei. – annyira sajnálom! N…ne… nem kellett volna… - Annyira gyorsan próbált beszélni, hogy értelmetlen dadogásnál és makogásnál nem futotta többre. – Maradnom kellett volna és… beszélhettem volna és… - Egyre kétségbeesettebb lett. – Nem voltam biztos benne, hogy szeretnéd, ha… - Azonnal elhallgatott, amikor a nővére odament hozzá és átölelte. A bal, ember kezét a hátára, amíg a jobb, robot kezével a tarkóját ölelte meg és magához húzta, majd simogatni kezdte a tarkóját.
- Szeretlek. – Yang csak ennyit mondott, mire az ő könnyei is eleredtek.
- Én is szeretlek. – Ruby sírva, de viszonozta az ölelést.
- Kik jöttek? – Lance és a JNR csapat is kíváncsi volt a jövevényekre, de mindannyian meglepődtek, amikor ismeretlen és új arcok helyett régi barátok érkeztek hozzájuk. Elmosolyodtak a barátaik láttán és ők visszamosolyogtak rájuk.
- Mike? – Lance örült, hogy a régi csapatából legalább egy valaki visszatért.
- Lance. – A két fiú kezet fogott és barátként átölelték egymást.
- Hé. – Lance csak ennyit mondott, miután véget ért az ölelés, de ebben az aprócska szóban érezni lehetett, hogy a Vörös Lovag mennyire hiányolta a régi barátját és azt is, mennyire örült, hogy újra látja legalább az egyiket abból a négy ember közül, akikkel eredetileg egy csapatban volt.
- Hé. – A kövér fiú is éppoly szűkszavú volt, mint a barátja és az ő hangjában is benne volt a viszontlátás öröme.
- Weiss. – Ruby, miután egy kicsit felnézett a nővére öleléséből, a fehér hajú barátja felé nézett és a két nővér csak jelzett neki, hogy csatlakozzon az öleléshez.
Weiss-nak majd kiugrott a szíve az örömtől, amikor a barátai nem csak nem felejtették el, de ugyanolyan boldogok volta, mint ő maga, hogy újra látják. Az ő könnyei is elindultak és boldogan csatlakozott a csapat öleléséhez.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.