Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.

Már egy nap telt el amióta Yang, Raven lánya felbukkant a Branwen törzs táborában, egy komoly eszmecserét folytattak, de végül Yang és a barátait Raven elküldte a Semblance-ével Qrow-hoz.

Raven azóta egy kicsit elszontyolodott, számított arra, hogy a lánya haragudni fog, amiért annyi évvel ezelőtt elhagyta, válaszokat követelt, amiket oly régóta akart feltenni, amit fel is ajánlott neki. Legbelül végig tudta, hogy végül elutasítja az ajánlatát, hogy kezdjenek mindent elölről, éljenek egy családként és felejtsék el Ozpin-t és a Salem ellen vívott háborúját.

Tudta jól, semmit nem mondhatna, ami Yang-et maradásra bírta volna, de akkor is, nagyon rosszul esett neki, hogy a lánya így ott hagyta. Raven-nek nem volt joga haragudni a lányára, mert lehet, hogy ő ment el, de ő volt az, aki elhagyta a családját először.

Egyedül ül a sátrában és a gondolataiban való elmélkedés mellett a vörös katanáját élezte, amikor az első számú embere, Vernal, a rövid, barnahajú, tetovált lány bejött a sátrába.

- Raven, - Vernal aggódva szólította meg a főnökét. – baj van!

- Mi az? – Raven háttal volt a lánynak és nem fordult meg, csak élezte tovább a pengéjét.

- Salem ránk talált! – Erre a hírre Raven szíve kihagyott egy verést, a szemei kitágultak és abbahagyta az élezést.

- Salem. – Csalódottan sóhajtott és lehajtotta a fejét. Felállt és vett egy nagy levegőt és erőt vett magán, mint aki egy félelmetes szörnyeteggel készül megküzdeni. – Oké.

- Hat embere jött a táborba, hogy veled beszéljen. – Jelentette Vernal.

- Jó. – Raven ökölbe szorította a kezeit, hogy bátorságot erőltessen magára. – Már számítottunk erre. – Hátrafordult a lány felé. – Hozd a sisakom.

Habár nem látszott rajta, de Raven-t aggasztotta a félelem, de nem tehetett mást, minthogy szembenézzen a világ talán leghatalmasabb teremtményének a pribékjeivel és mindent megtegyen, a klánja biztonságát. A sisakját két okkal vette fel, az egyik, hogy takarja a félelmét és ne tudjanak leolvasni semmit sem az arcvonásaiból.

A másik, hogy elrejtsen valami mást, amit biztosan keresnek.

Kiment a sátorból, fényes, napos idő volt ugyan, de a hangulat feszült volt, akár egy kitörni készülő vihar.

Ott állt a sátra előtt az a hat ember, akiket Salem küldött, Cinder, Watts, Roman, Neo, Emerald és Mercury. Magabiztosan a csípőjére tette a kezeit és alaposan szemügyre vette őket.

- Nem rémlik, hogy ennyi embert hívtam volna meg az otthonunkba! – Minden erejével azon volt, hogy minél magabiztosabbnak tűnjön. – Vagy baj van az emlékezetemmel, - Szigorúan az emberei felé fordult, hogy miért engedték be őket. – vagy kijöttetek a gyakorlatból!

- Ne légy velük túl szigorú, Raven. – A csapat vezére egyértelműen Cinder volt, aki hozzászólt. – Az embereid szimplán felismerték egy Hajadon erejét, - Az egyetlen megmaradt szeme sárgán világítani kezdett, felfedve, hogy ő az Ősz Hajadon. – amikor meglátták. – A fény kialudt. – És épp ezért, hozzád küldtek, hogy váltsunk veled néhány szót.

- Hagyjatok magunkra minket! – Parancsolta az embereinek. – Szedelőzködjetek és bontsatok tábort! Ugyanis költözünk! – A banditák és a klán tagjai úgy tettek, ahogy a vezérük parancsolta, elkezdtek szedelőzködni és felkészülni a költözésre.

- Egy kicsit már késő elfutni és elbújni, ha engem kérdezel. – Watts önelégülten simított végig a bajszán. – Az úrnőnk listáján vagy már egy ideje, szóval megérted, ha nem engedhetjük, hogy csak úgy elosonj.

- Ettől még meg fogja próbálni. – Tette hozzá Roman, de Raven nem méltatta válaszra.

- Tudok mindent az úrnőtökről, - Csak lesétált a falépcsőn, miközben Watts-ot nézte. – de nem rémlik, hogy találkoztunk volna.

- Mi vagyunk azok, akiktől félned kéne. – Mercury csak arrogánsan keresztbe tette a karjai és úgy csinált, mintha olyan erős lenne, hogy egyedül is leszámolhatna akárkivel.

- Kétlem, - Raven csak mosolygott a sisakja alatt, amikor hallotta Mercury hangján, hogy tényleg azt hitte, hogy megrémítheti. – hogy tőled bárki félne.

- Igazán?! – Mercury sértődötten elindult Raven felé. – Mondd ezt a… - De Cinder megállította.

- Csendet!

- Erre gondoltam. – Raven visszafordult Cinder felé, érezte, hogy ő a legerősebb a csapatban.

- A nevem Cinder Fall, - Mutatkozott be Cinder. - ők a társaim, Arthur Watts, Roman Torchwick és Neopolitan. Ők pedig a tanítványaim, Emerald és Mercury. – Raven alaposan végig mérte őket és nagyjából felismerte, ki kicsoda.

- Két gyerek, akiket becsaptál, hogy kövessenek, - Nem volt lenyűgözve Emerald és Mercury láttán. – egy bukott Atlas-i tudós, - Most Watts felé fordult. – egy volt gengszterfőnök, aki elvesztette a befolyását, - Roman azért lenyűgözte valahogyan. – és… - Hirtelen elakadt a szava, amikor meglátta Neo-t. – téged ismerlek! – Neo idegesen nyelt egyet és hátralépett, mert ő is felismerte Raven-t.

- Honnan ismered őt, Neo? – Érdeklődött Roman a barátnőjétől, aki csak idegesen jelelt a kezével. – Áh, értem. – Bólintott Roman, amikor Neo és Yang harcoltak a vonaton, Neo alaposan elverte Yang-et és ki akarta végezni, de Raven hirtelen megjelent, megérezte az erejét és inkább elmenekült.

- Meg akarta ölni a lányomat. – Ettől a kijelentéstől Neo-ban fagyos rémület csapott be és felkészült, hogy a Semblance-ét használva ismét elmeneküljön. – Nyugi, most nem kell elfutnod, mint a legutóbb. – Újra a társaságon nézett szét. – Most van ki mögé bújnod.

- Nagyon remélem, - Cinder Raven és Neo közé állt, hogy elejét vegye egy harcnak a két nő között. – hogy ez a kis malőr Neo részéről, nem fogja befolyásolni az üzletünket. – Neo csak dühösen keresztbe tette a karjait és Cinder-re nézett, aki úgy beszélt, mintha őt fogja tartani a felelősnek, ha nem jön össze a terv.

- Merész kijelentés, - Raven megvetően nézett Cinder-re a sisakja mögül. – egy Ősz Hajadontól, akinek Fall, azaz Ősz a vezetékneve, ami csak arra utal, hogy annyira vágysz a Hajadonok erejére, hogy tuti te magad választottad. Van egy sanda gyanúm, hogy egy enyhe egomániád van. – Hallgatott egy darabig, majd kihívóan meredt Cinder-re. – Jól sejtem? – A csapat tagjai zavartan összenéztek.

- Tetszik a stílusa. – Nevetett Roman.

- Ami azt illeti, - Watts vette át a szót. – valójában doktor vagyok, de elmondhatom, elég jól kiszúrta ezeket rólunk.

- De jó megfigyelő vagy. – Állapította meg Cinder.

- Életben tartott egy jó ideje. – Raven magabiztosan keresztbe tette a karjait.

- Pontosan tudom, milyen az. – Roman érezte, hogy Raven is hasonlóképpen kezdte, akárcsak ő. Magányosan.

- Attól tartok, - Cinder ezzel szemben tudta, mi volt Raven titka. – az egyetlen dolog, amiért életben vagy mert van valamid, amit az úrnőnk akar. – Próbált ravasz lenni és elővette a hamis, kedveskedő hangját. – Persze, ha tévednék… - Be se fejezte, a szeme újra világítani kezdett és a jobb, ember kezébe egy sárga tűzgolyót idézett fenyegetésképpen, hogy erőszakot alkalmaz, ha Raven nem mutatja meg a Tavasz Hajadont.

- Vernal! – Raven belátta, nincs értelme rejtegetni, mire a lány előjött a sátorból és mellé állt.

- Szóval, - Cinder gyanakodva bámult a lányra. – ő a régóta elveszett Tavasz Hajadon. – Raven felé biccentett. – Bizonyítsd be. – Raven csak bólintott Vernal-nak, hogy tegye, amit mondd.

A lány becsukta a szemeit, koncentrálni kezdett és előre nyújtotta a karjait. Hirtelen erős szél támadt, mennydörgés hallatszott és az ég, ami eddig tiszta és zavartalan kék volt, most hirtelen, alig néhány másodperc leforgása alatt beborult és komor, borús idő lett. Cinder-en kívül, aki tág szemekkel és vágyakozva koncentrált, minden idegszálával a lányra, mindannyian védték az arcukat a széltől és a feléjük szálló levelek rajától.

Vernal abbahagyta a koncentrálást, leengedte a karjai és kinyitotta a szemeit, mire a szél abbamaradt, a dörgések is elmúltak, de az ég nem tisztult ki, továbbra is komor maradt.

- Egy vagyont spórolhatnátok egy szélgenerátor működtetésével. – Roman csak leporolta magát. – Ez a Hajadon erő, ha olyan, mint Cinder-é, jó pénzt lehetne keresni vele.

- Sokkal többre is lehet használni. – Cinder még mindig, akár egy ragadozó, úgy tekintett a lányra.

- Vernal nagyon jól megtanulta használni az erejét az irányításom alatt. – Raven a lány vállára tette az egyik kezét. – Azt javaslom, - Raven még mindig Cinder miatt aggódott, akinek egyértelműen a feltett szándéka elvenni ezt az erőt, bármi áron. – ezt vegyétek számításba, mielőtt bármivel próbálkoztok.

- Raven, - Cinder tudta jól, hogy ez a figyelmeztetés leginkább neki szól. – én nem becsüllek alá, szóval légy szíves, ne sértegesd az intelligenciámat. Talán még van is esély, hogy te és a kis Hajadonod elslisszoljanak innen még ma. – Most Cinder fenyegetett vissza. – De ha tényleg olyan jól ismered az úrnőnket, mint ahogy állítottad, akkor tudod jól, hogy előle nincs menekvés. De egy ajánlattal jöttünk ide.

- A Hajadonok csupán apró részét képezik a tervünknek. – Folytatta Watts, miközben lassan elindult Raven és Vernal felé. – Salem elsősorban csak az ereklyéket akarja megszerezni, amik a Vadász akadémiákon egy-egy különleges kamrákba vannak bezárva. – Megállt előttük és elmondta a terveit. – Gyertek velünk, engedd, hogy Vernal kinyissa a Tudás ereklyéjének az ajtaját és minden korábbi sérelem, amit Salem ellen követtél el meg lesz bocsájtva. – Magabiztosan mosolyogva Raven sisakkal takart arca elé hajolt. – Ennél jobb ajánlatot egyikőtök sem fog kapni. – Megfordult és visszasétált a társaihoz.

- Úgy mondod, - Raven még próbálkozott ellenkezni, de tudta, ezt az ajánlatot most nem utasíthatja vissza. – mintha olyan egyszerű lenne besétálni Haven-be.

- Mert az is lesz. – Cinder egyből elseperte Raven állítólagos kételyeit. – Lionheart igazgató már Salem-hez hűséges. Nekünk csak a kamra kulcsa kell. – Raven ismerte Leonheart igazgatót, a tény, hogy elárulta Ozpin-t egy kisebb sokként érte, de az évek múlásával és Ozpin eltűnése megrémíthette annyira, hogy elárulja. – Nem te vagy az egyetlen, aki elfordult Oz-tól, Raven.

- Nem segítek Salem-nek! – Raven egy utolsó, kétségbeesett próbálkozást tett, hogy kimaradjon ebből. – Nem segítek Ozpin-nak! – A kardja markolatára tette a kezét és felkészült, hogy bármikor kihúzza. – Én nem akarok részt venni ebben az egészben!

- Ez a hajó már elment, - Sem Cinder, sem a többiek nem aggódtak, amikor Raven a kardjáért nyúlt. – amikor magadhoz vettél egy Hajadont. De ha velünk jössz Haven-be, békén hagyunk téged, a klánodat, a kis titkodat és hagyjuk, hogy életetek végéig kóboroljatok a vadonban. – Összegezte és Raven érezte az álságot és a megtévesztés mérgét Cinder hangjában. – Nekünk. Csak. Az ereklye kell. – Cinder kezdett türelmetlen lenni, egyértelműen minél előbb választ akar.

- Kell egy kis idő, hogy átgondoljam és… - Ha elkerülni nem, de halogatni még megpróbálta, de Watts félbeszakította.

- Nincs időd! Két napon belül Haven-t elpusztítja a Fehér Agyar. – Egyértelműen azon voltak, hogy két tűz közé szorítsák. – Most kell döntened.

- Sarokba szorítotok? – Raven-t egyszerre bosszantotta és mulattatta a dolog, de még mindig nem engedte el a kardját.

- Szóval, - Cinder egy végső ultimátumot adott neki. – velünk vagy, vagy ellenünk?

Raven belátta, hogy nincs értelme az ellenállásnak és semmilyen körülmények között nem akarta veszélynek kitenni a klánját. Elengedte a kardját és levette a sisakját.

- Az ilyenfajta szövetségek általában bizalomra épülnek. – Érezni lehetett a hangján és látni is lehetett az arcán, hogy egyáltalán nincs semmi kedve, hogy csatlakozzon. – És elnézést, hogy ezt mondom, de én k*rvára nem bízom egyikőtökben sem. Többet kell adnotok.

- Nagyon nem vagy olyan helyzetben, - Figyelmeztette Watts. - hogy alkudozz.

- Az öcsém halálát akarom! – Követelte Raven, mire mindenki megdöbbent.

- Qrow-ét? – Még Cinder is meglepődött.

- Pontosan! – Szögezte le Raven. – Tudja, hogy nálam van Tavasz és ha segítek nektek megszerezni az ereklyét, akkor komoly problémát fog nekem okozni. – Magabiztosan elmosolyodott. - Jelenleg elég problémám van. – De Qrow nem bízik bennem, - Ahogy magyarázott, Cinder elkezdte megérteni, mit is akar. – de megbízik Ozpin hadnagyaiban. Ha Leo tényleg hűséges hozzátok, akkor meghívhatjuk Qrow-t egyenesen a halálába. Ő gyanútlanul besétál Haven-be, kinyírjuk, ti megkapjátok az ereklyét és mind boldogan távozunk.

- Na ez, - Cinder csak kuncogott egyet Raven ajánlatára, ami egyértelműen tetszett neki. – egy olyan ajánlat, amit nem szívesen utasítanék vissza.

- Jól van, hölgyeim! – Watts a két nő közé állt, ugyanis neki nem tetszett az ajánlat. – Egy kis szünetet kérek! – Visszafordult Cinder-hez. – Egy feladatunk van, - Nyomatékosan mutatta az ujján. – megszerezni a Tudás ereklyéjét. Qrow Branwen valóban rajta van egy ideje azon személyek listáján, akiket nagyon szeretnénk holtan látni, - Most Raven-hez fordult. – de harc nélkül biztos nem fogjuk tudni elintézni és biztosan nem fog csendesen harcolni. Már meg van a tervünk, pontosan ahogy mondtad, szépen besétálunk Haven-be, ellenállás és akadály nélkül, de ha leállunk harcolni a fivéreddel, ez mind füstbe megy.

- Lehet, hogy erős, - Raven úgy magyarázta, mintha ez olyan egyszerű lenne. – de azért nem ennyire. Mindannyian, egyszerre, ellene… egy szempillantás erejéig fog tartani.

- De nem lesz egyedül! – Figyelmeztette a társait Emerald. – Vele lesznek a diákok! Vele van Ruby!

- Valóban. – Emlékezett Cinder.

- Amúgy is, - Roman csak mosolyogva a vállára támasztotta a botját. – rég láttam már Kis Piroskát. Akármennyire is szeretnék adni neki egy újabb verést, kétlem, hogy sok előnyünk származna belőle. – Roman nem támogatta a tervet, mire Neo csak mosolyogva előre lépett, végig húzta a hüvelykujját a torkán, jelezve, hogy ő igenis benne van, mire Roman-el csak szúrós pillantást vetettek egymásra.

- Roman-nek igaza van! – Figyelmeztette őket Watts. - Ha vérfürdőt rendezünk az iskolában, azzal nem kívánt feltűnést keltenénk és a hatóságok és a királyság ébersége nőne és a Fehér Agyar támadása füstbe megy!

- Akkor várunk. – Javasolta Cinder. – Várunk teliholdig, Leo meghívja Qrow-t és a kis harcosait Haven-be, ugyanazon az este, amikor Hazel, Adam és a Fehér Agyar támadást indít. Amint a harc véget ér, a Fehér Agyar felrobbantja Haven-t és minden bizonyíték, amit hozzánk köthetnének elpusztul az iskolával.

- Aztán - Tette hozzá Raven. – Salem békén hagyja a népemet. Örökre.

- Úgy fest, - Cinder kinyújtotta a jobb, ember kezét. – megegyeztünk. – Mielőtt Raven-el kezet foghattak volna, Watts megragadta az ő kezét.

- Várj! – Figyelmeztette, de Cinder csak dühösen meredt a doktorra, aki állta a tekintetét és közel hajolt hozzá. – Nehogy azt hidd, nem látom mit is akarsz. Ha az tervünk füstbe megy, csak azért, mert te megsértődtél egy gyerekre, én biztos nem vállalom a felelősséget.

- Akkor, - Cinder szemei újra világítani kezdtek. – mi miatt aggódsz? – Watts kesztyűje füstölni kezdett, mert ahogy fogta vele a kezét, Cinder használta a Semblance-ét és nem kellett sok, hogy Watts kesztyűje lángra kapjon. Watts dühösen csapkodott a nadrágjára, hogy eloltsa a tüzet. – Csak repülj szépen haza és játszadozz a kis gépjeiddel. – Előre ment és újra kinyújtotta a kezét Raven felé. – És mondd meg Salem-nek, hogy megkapja, amit akar. És annál is többet.

Raven rövid hezitálás után kénytelen volt kezet fogni Cinder-el, jelezve, hogy elfogadja az alkut.

- Gondoljátok, - Roman, ahogy kiértek a táborból és visszafelé indultak a repülők felé, rágyújtott egy szivarra. – jó ötlet lesz ekkora felhajtást kelteni?

- Ezen már késő aggódni. – Watts osztotta Roman kétségeit és megvetően Cinder felé bámult. – Úgy fest, a terv megváltozott.

- Hé, - Cinder dühösen vágott vissza a két férfinak. – a terv az volt, hogy rávegyük Raven-t, hogy segítsen nekünk! Csak annyit kér cserébe, hogy nyírjuk ki Qrow-t és a kölyköket, akik vele vannak és az a lány kinyitja a kamrát. Amint ez sikerül, - Mosolyogva ökölbe szorította a jobb kezét. – elkapom, megszerzem az erejét, ti elintézitek Raven-t és a probléma meg van oldva.

- És eddig minden terved olyan zökkenőmentesen ment. – Roman emlékeztette Cinder-t a Beacon-i malőrre, miközben szívott egyet a szivarjából.

A csapat visszatért a repülőkhöz, Watts elvitte a sajátját és elindult vele Salem rejtekhelye felé. Azonban, a másik gép, ahogy Mercury be ült a pilótafülkébe, a gép egyszerűen lefulladt és nem emelkedett a magasba.

- Mi történt?! – A fiú idegesen nyomkodta a gombokat, hátha megoldja a helyzetet.

- Mi a baj? – Cinder mellé állt.

- Ez a vacak bedöglött! – Mercury rácsapott a műszerfalra.

- Akkor itt ragadtunk?! – Aggódott Emerald.

- Mégis, mi folyik itt? – Roman magabiztosan jött a pilótafülkébe. – Nem kéne… - Tettetve elgondolkodott. – tudjátok… emelkednünk?

- Nem vagy vicces, Torchwick! – Vágott vissza Mercury és felállt a pilótaülésből. – Biztos a motorral lesz valami. – Hátra ment a gépházba.

- Sokáig fog tartani? – Kérdezte Roman. – Csak mert akkor kimegyek elszívni még egy szivart.

- A fenébe! – Lehetett hallani Mercury szitkozódását a motorházból. – Az egyik kábel elszakadt! Ki kell szerelnem és egy másikat rakni a helyére! Órákig fog tartani!

- Akkor mielőbb kezdj hozzá. – Utasította Cinder és Roman-hez fordult fenyegetően. – Te pedig, ne merészeld zavarni.

- Nyugalom. – Roman csak felemelte a kezeit. – Kimegyek a természet lágy ölére, levegőzni, szivarozni, amíg megjavul a gép. – Ennek mindenki örült a fedélzeten, Roman kezdett egyre népszerűtlenebb lenni a csapatban. – Csak aztán itt ne hagyjatok.

- Megpróbálunk nem elfelejteni. – Tette hozzá Emerald.

Roman kilépett a repülőből, a friss erdei levegő kellemes érzéssel töltötte el, de elővett egy újabb szivart, amit a szájába vett és meggyújtotta. Amint szívott egyet, sokkal jobban érezte magát, elindult a tisztás széléhez, vissza Raven tábora felé és amint elég messzire került a repülőtől, hogy senki se hallja, megállt.

- Tudom, hogy itt vagy! – Kiáltott, érezte, hogy figyelik, de nem jött válasz. – Udvariatlanság bujkálni mások elől! – Még mindig semmi válasz. – Na jó. – Szívott még egyet a szivarjából. – Ha nem jössz elő, - Felemelte Melodic Cludgel-t, a fák közé célzott, a célkereszt felemelkedett és elsütötte. – kifüstöllek! - Egy hatalmas tűzgolyó jött ki a bot végéből, ami egy nagy robbanással ért földet, valahol bentebb az erdőben.

A füstből az a lány esett ki, aki állandóan ott volt Raven oldalán, Vernal volt a neve és állítólag, ő volt a Tavasz hajadon. Köhögve felállt és dühösen Roman-re meredt.

- Megtiszteltető, hogy a Tavasz Hajadon személyesen követett engem. – Roman csak forgatta az ujján Melodic Cludgel-t, míg a másik kezével eldobta a szivarja csikkét.

- Honnan tudtad, - Vernal a fegyvereit Roman-re szegezte, aki csak támaszkodott a botján. – hogy követlek titeket?

- Megérzés. – Mosolygott Roman, nem árulva el semmit sem magáról vagy a szándékairól. – Én a helyében biztosan küldtem volna valakit utánunk.

- Mégis, - Vernal egy percre sem vette le a szemét Roman-ről és felkészült, hogy Salem többi embere is előjön valahonnan. – mit akarsz? A Hajadon erejét?

- Talán. – Roman lőtt még egyet, ami elől Vernal kitért és Roman felé támadott. – Gyors vagy! – Roman kivédte a pengéit Melodic Cludgel-el, elgáncsolta, de Vernal a kezeivel megtámasztotta magát és sikerült arcba rúgnia Roman-t egy pörgőrúgással. – Szép. – Roman csak az arcát simogatta, de állva maradt.

- Édesen hízelegsz. – Vernal újból talpon volt, de furcsának tartotta, miért nem támadtak a társai.

- A mozdulatodra mondtam, - Tette hozzá Roman. – nem rád. – Újból tüzet nyitott, amire Vernal már számított és könnyen kitért a lövés elől, ismét.

- Csak ennyire futja?! – Mosolygott Vernal és igyekezett Roman háta mögé kerülni, de ő pontosan erre számított.

- Mit szólsz ehhez?! – Amint Vernal a háta felé közeledett, Roman Melodic Cludgel másik végét tartotta a kezében és a kampós végével elkapta Vernal bokáját, rántott rajta egyet, amitől hátra esett, de Roman rúgott rajta egyet, amitől hátra szállt és még lőtt is, ami eltalálta és Vernal egy fának csapódott és elejtette a fegyvereit.

- Még… - Vernal próbált felállni, de amint felnézett, Roman állt felette, egyenesen rászegezte Melodic Cludgel-t.

- Mire vársz? – Roman még nem lőtt. – Miért nem használod a Hajadon erődet?

- Tessék?! – Vernal egy pillanatra sokkot kapott.

- Simán lerobbanthatnám a fejed, - Roman ujja viszketett, hogy meghúzhassa a ravaszt. – az erőd megmenthetne.

- Ne legyél olyan biztos! – Vernal félre ütötte a bot végét, oldalra bukfencezett és felugrott egy fára, hogy elmeneküljön.

- Ne olyan hevesen! – Roman ismét megfordította Melodic Cludgel-t és kilőtte a kampós markolatját, ami beleakadt Vernal mellényének a gallérjába, rántott rajta egyet, amitől a lány lezuhant a földre, Roman belerúgott, amitől a hátára fordult, rátaposott az egyik kezére és ezúttal egyenesen az arcába nyomta Melodic Cludgelt csövét. – Nem te vagy a Tavasz Hajadon. – Roman biztos volt a dolgában, mire a lány szemei kitágultak, de nem bírt mozogni. – Ha te lennél, nem próbálnál menekülni előlem és simán végezhettél volna velem.

- Mégis…

- Mielőtt bármit kérdeznél, - Roman meg sem hallgatta, mit akar a lány mondani. – nem, a többiek még csak nem is gyanítják. Egyedül én tudom, hogy valószínűleg, Raven az igazi Tavasz Hajadon.

- Mit akarsz?! – Követelte a választ Vernal, mire Roman leeresztette Melodic Cludgelt, levette a lábát a kezéről és kezet nyújtott, hogy felsegítse.

- Kevés időnk van. - Roman a repülő felé nézett, szerencsére, Mercury még egy darabig nem fogja befejezni a szerelést. – Vissza kell vinned Raven-hez.

- Micsoda?! – Vernal nem értette. – Most beszéltetek vele, mit akarnál…

- Csak engem! – Csitította Roman. – Van számára egy ajánlatom, ami neki is és nekem is előnyös lenne. Ha még mindig nem értenéd, - Tisztázta. – épp elhagyni készülöm Salem-et és az embereit. - Vernal nem nagyon értette és nem is volt biztos benne, hogy jó ötlet lenne-e visszavinni Roman-t a táborba

Vernal gyanakodva bámulta Roman-t, nem bízott benne, de nem lenne semmi értelme egyedül visszaküldeni Roman-t Raven-hez miután megegyeztek, ami csak egy dolgot jelenthetett, Roman igazat mondd és tényleg el akarja hagyni Salem rendjét. Ezesetben, értékes információkkal rendelkezhet, amit Raven könnyen kiszedhetne belőle.

- Kövess.

Nem kis meglepetést okozott a bandita klán tagjainak, hogy Roman visszatért Vernal-al az oldalán.

- Rég láttuk egymást! – Roman megemelte a kalapját a banditák előtt, akik épp nagyban a költözésre készültek és forgatta Melodic Cludgel-t az ujján, miközben Vernal oldalán közeledtek újra Raven sátra felé.

- Lehetne, hogy befogod? – Vernal csak megforgatta a szemeit. – Itt is vagyunk, de figyelmeztetlek, - Még szúrósan a gengszter felé nézett. – Raven nem szereti, ha a bolondját járatják vele.

- Akkor engem szeretni fog. – Roman csak a vállára támasztotta a botját, elhaladva Vernal mellett, bement a sátorba.

- Vernal, - Raven csak idegesen, a gondolataiban elmerülve elmélkedett, észre sem véve, hogy ki is jött a sátrába. – te vagy az?

- Majdnem. – Amint meglátta, hogy Roman jött vissza, az oldalán Vernal-al, a legrosszabbra gondolva felpattant és a katanájáért nyúlt. – Arra nem lesz semmi szükség!

- Minek hoztad vissza?! – Követelte a választ Vernal-tól.

- Azt mondja, van egy ajánlata. – Emlékeztette Vernal. – Ezenkívül… - Idegesen körbenézett, nehogy legyen valaki a közelben, aki meghallhatná. – rájött. – Több se kellett Raven-nek és előhúzta a kardját.

- Én a helyedben nem tenném. – Mosolygott Roman.

- Én viszont simán megtenném. – Raven egy szempillantás alatt Roman felé vágott, aki nem védekezett, a szeme se rebbent és továbbra is csak mosolygott, amikor Raven pengéje csak egy fél centire állt meg Roman nyaka mellett.

- Szerencsejátékos vagyok. – Roman még mindig nem vesztette el a hidegvérét és még mindig csak mosolygott.

- Beszélj! – Utasította Raven.

- Tudom hogyan kell jó pókerarcot vágni. – Nevetett Roman, mire Raven egy kicsit közelebb nyomta a pengét a torkához, jelezve, hogy térjen a lényegre. – Jól van, jól van! Tudom, hogy az a célod, hogy kimaradj ebből az egészből, ahogy nekem és Neo-nak is! Volt szerencsém megismerni Salem-et, az embereit is és azt is, mi a végső célja.

- Szóval? – Raven még mindig nem eresztette le az éberségét.

- Te és én egyformák vagyunk. – Folytatta Roman, két ujjával félre nyomva Raven kardját. – Gazemberek vagyunk, akik a gyengékből élnek. Szeretjük a pénzt, az italt és a szórakozást. – Raven dühösen szorította a kard markolatát, hiszen ez mind igaz volt. – Azonban, Salem elakarja pusztítani a világot, hogy ne legyen több pénz, ital és szórakozás, amivel nem értünk egyet.

- És mit tudnál felajánlani? – Raven lejjebb eresztette a kardját, de a gyanakvását azt biztos nem.

- Amint kinyitod a kamrát, - Roman csak mosolygott, jelezve, hogy rájött Raven titkára, hogy ő az igazi Tavasz Hajadon. – Cinder és a többiek egyből ellenetek fordulnak és megölnek a Hajadon erejéért.

- Ezt én is gyanítottam. Salem csak addig tart valakit maga mellet, amíg haszna van belőle. – Raven nem volt elégedett Roman ajánlatával.

- Akkor erre is rájöttél. – Roman elismerően bólintott.

- Soha nem fognak minket békén hagyni. – Tette hozzá Raven.

- És ha mellette maradnánk, csak idő kérdése, mire feláldoz vagy félredob minket. – Fejezte be Roman.

- Egy szó, mint száz, - Raven rájött, mit is akar Roman. – félsz és kiutat keresel. – Roman csak hallgatott egy darabig és olyan komoly arcot vágott, amilyenek Raven még nem látta.

- Igen. – Ismerte be végül. – Félek tőle. Ő nem olyan, mint bármilyen másik bűnöző vagy hadúr, aki csak pénzt és hatalmat akar. Ez a… - Roman azt se tudta, minek tartsa Salem-et, mert embernek biztos nem nevezné. – valami… el akarja pusztítani a világot. Amikor ránéz az ember… - Megvakarta a tarkóját. – az olyan…

- Hátborzongató? – Találta ki Raven. – Természetfeletti?

- Az. – Roman csak leült az egyik ülésre, miután Raven leeresztette a védelmét. – Te vagy az egyetlen esélyem. – Dörzsölte meg a homlokát. – Ugye neked van valami terved?

- Honnan tudjam, - Raven-ben még egy utolsó gyanú merült fel. – hogy ez nem valami trükk, amivel félre próbálsz vezetni?

- Ne nézz engem Vacuo-inak, - Vágott vissza Roman. – én garanciát is adok. – Raven kíváncsian felvonta a szemöldökét. – Rájöttem egy olyan titkodra, amit, ha Salem valamelyik embere megtudna, akkor komoly veszélybe kerülne az életed.

- Egyre csak azt sulykolod belém, hogy okosabb lenne, ha inkább megölnélek.

- Mi lenne, - Ajánlotta Roman. – ha némi bizalom elnyerése érdekében, én is elárulnék valami kellemetlent magamról?

- Mégis mit? – Nevetett Raven. – Az első erekciódat?

- Nem. – Roman ezzel szemben nem nevetett, csak az egyik ujjával jelzett neki, hogy hajoljon közelebb hozzá, hogy a fülébe suttoghasson. – A helyzet az… - Roman magyarázott, komolyan és amit mondott, annak Raven-nek kikerekedtek a szemei és alig hitt a fülének. – Ha ezt Salem egyik embere csak megneszelné, - Rázta meg a fejét Roman. – nekem végem lenne.

- Roman, - Raven fogott egy teáscsészét és egy kannából öntött neki némi forró italt. – te tényleg szerencsejátékos vagy. Az egyetlen lehetőségünk a túlélésre, - Többesszámban beszélt, ugyanis hajlott Roman ajánlata felé. – ha megszerezzük az ereklyét Haven-ből. Jobban bízok benned, mint bárki másban, mint akivel idejöttél.

- El se hiszem, - Roman-t egy dolog zavarta. – hogy tényleg a testvéred halálát akarod. – Felemelte a csészét és inni kezdte. - Félre ne érts, nekem sosem volt testvérem, de elég sokat hallani erről a kötelék izéről.

- Csak azért mondtam, - Raven megrázta a fejét. - hogy bolonddá tegyem azt az ostoba Hajadont, Cinder-t. Való igaz, hogy nem kedveljük egymást, de a halálát nem akarom, se a lányomét és azzal, hogy itt vagy és felajánlod a segítséged, talán nem is kell.

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy figyelmeztesd Qrow-t és a kölyköket Leo árulásáról, a csapdáról, a Fehér Agyarról és mindenről. Így felkészültebbek lesznek és nagyobb eséllyel maradnak életben.

- Ezzel csak egy a bökkenő. – Figyelmeztette Roman. – A kölykökkel, akik vele vannak… - Roman megdörzsölte az állát. – nem vagyunk épp puszipajtások. Eléggé népszerűtlen vagyok a körükben.

- Ha engem megtudtál győzni, - Mosolygott Raven, miközben a kijárat felé ment. – hogy ne öljelek meg. – Kinyitotta a sátor ajtaját. – Az öcsémet gyerekjáték lesz. Kettőnk közül ő a kedvesebb.

Roman egy mosollyal és egy fejrázással hagyta el a sátrat, remélve, hogy a Raven-el kötött titkos szövetsége kihúzza a bajból és Melodic Cludgel-t forgatva az ujján elhagyta a tábort. Út közben rágyújtott egy szivarra és elindult a repülő felé.

Amit nem vett észre, amikor elhaladt az egyik alacsony, női bandita mellett, hogy a lány figyelte őt, a felemás, rózsaszín és barna szemeivel és gonoszul elmosolyodott.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.