Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
- Akkor... - Marrow meglepődött, amikor Winter eltávolította a bilincseit és keresztbe tett karokkal, duzzogó arckifejezéssel szállt be mellé a liftbe. - nem tartóztatsz le?
- Nem. - Válaszolt Winter, aki még mindig dühös volt, amiért ilyen sokáig képtelen volt meglátni a tábornok igazi arcát. - Ironwood-ot meg kell állítani.
- Akkor miért ütöttél és bilincseltél meg?! - Marrow kicsit magabiztosabban és felháborodottabban kérdezte.
- Mert a tábornok gondolkodás nélkül agyon lőtt volna, ha nem lépek közbe! - Winter felemelte az ujját, hogy nyomatékosítsa a mondandóját és megértesse a férfival, hogy a szó szoros értelmében, az utolsó pillanatban mentette meg az életét.
- Miért nem mentetted meg a kölyköket a kivégzésnél? - Marrow visszább vett ugyan, de még mindig ott kísértett a fejében a FNKI csapatból Flynt arca, akit neki kellett lelőnie.
- Semmit sem tehettem! - Winter is bánta, hogy akkor tehetetlen volt. - Ahogyan te sem! Ha nem tetted volna, amit Ironwood mondott és én meg közbeléptem volna, mindketten halottak lennénk!
Marrow, mivel kifogyott az érvekből, sértődötten keresztbe tette a karjait és elfordult. A faunus hallásával hallotta, hogy Winter a Scroll-ján nyomkod néhány gombot, így kíváncsian a nő felé nézett és meglátta, hogy épp a húgát akarja felhívni.
- Mit csinálsz? - Megérdeklődte.
- Amit már sokkal korábban kellett volna. - Winter egy sóhajtás kíséretében válaszolt. - Felveszem a kapcsolatot a húgommal. Segítségre lesz szükségünk
A lift megállt és egy pittyenés kíséretében kinyílt a börtönszinten, de amikor a két Vadász szembe találta magát a két szökevénnyel, úgy érezték, a tervük akár sikerrel is járhat.
- Winter? - Qrow értetlenül nézett a két Vadászra, akikre rászegezte Harbinger-t.
- Ha már segítségnél tartunk. - Winter magabiztosan elmosolyodott és Marrow-al felemelték a kezüket.
- Mit kerestek itt? - Követelte a választ Qrow.
- Várjatok! - Marrow nyugtatni próbálta Qrow-t és Robyn-t. - Mi is a tábornok ellen vagyunk és szükségünk lenne a segítségetekre ellene!
- Végre, - Robyn leeresztette a csuklójára szerelt számszeríját. - ti is megértettétek, hogy kicsoda is valójában.
- Elég későn kaptatok észbe. - Qrow is leeresztette a kardját.
- De talán még nem túl későn. - Winter tovább nyomkodta a Scroll-ját. - A húgomnak és a barátainak talán van valami tervük erre a helyzetre.
- Ruby... - Qrow megörült a lehetőségtől, hogy végre megtudhassa, hogy mi történt az unokahúgával. Amióta elkapták, nem hallott sem felőle, sem a többiek felől.
- Valószínűleg együtt vannak. - Winter elindította a hívást.
- Srácok, - Nora az egyre jobban szenvedő Penny vállára tette a kezét és látta, hogy egyre rosszabbul van. - a Kamrához kell mennie.
- De akkor... - Lance és a többiek szomorúan néztek, tudva, hogy más lehetőség nincs Penny megmentésére.
- Ez... - Ruby-nak újabb ötlete támadt. - egy olyan kockázat, amit eddig nem is vettünk számításba.
- Miről beszélsz? - Lance zavartan megrázta a fejét.
- Annyira aggódtunk a Kamra zárva tartása miatt, - Jaune kezdte megérteni, mire célozhat Ruby. - hogy még csak nem is gondoltunk rá, hogy használjuk is, ami benne van.
- A Teremtés Botját. - Adta meg a választ Ozpin.
- Talán megmenthetnénk vele Penny-t és mindenkit biztonságba vihetnénk Atlas-ból és Mantle-ből. - Ruby magabiztosan magyarázta a tervét.
Hirtelen, valakinek csörögni kezdett a Scroll-ja és mindenki Weiss felé nézett, aki kíváncsian vette elő a kis gépet és alig akarta elhinni, hogy ki is keresi.
- Ki nem találnátok, hogy ki felől hallok most. - Weiss magabiztosan elmosolyodott, miközben fogadta a hívást. - Winter, van egy olyan érzésem, hogy jó okkal keresel.
- Weiss... - Winter megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy a húga jól van, de gyötörte a bűntudat, amiért nem hívta korábban. - én nem is tudom...
- Térj a lényegre, - Weiss tudta, hogy az idő szorítja őket. - azért hívsz, mert velünk vagy, vagy a tábornok veled akar jobb belátásra bírni?
- Veletek vagyok. - Válaszolt Winter, ráébredve, hogy most nincs idő a család egyesülésre. - Itt van velem Marrow, Robyn és Qrow.
- Qrow bácsi ott van?! - Ruby öröme kimondhatatlan volt, amikor megtudta, hogy a bácsikájának nem esett baja.
- Itt vagyok, kölyök. - Qrow intett a túloldalról.
- Kevés az időnk, - Winter a lényegre tért. - a tábornok még nem tud az én és Marrow dezertálásáról, ahogy arról sem, hogy találkoztunk Qrow-val és Robyn-al. Van bármilyen tervetek?
- Lássuk csak, - Weiss elgondolkodott és felvázolta a helyzetet. - az emberek Atlas-ban és Mantle-ben csapdába estek, akiket még csak evakuálni sem tudunk, hacsak nem használjuk a Botot, ami a Kamrában van. Amit ha kinyitunk, - Aggódva Penny felé sandított, akit Jaune ismét a Semblance-ével erősített. - Penny meghal. És ami még ennél is rosszabb, ha Ironwood tudomást szerez minderről, akkor felrobbantja Mantle-t.
- Van még valami, amit figyelembe kell venni. - Tette hozzá Ozpin. - Amint a Bottal teremtünk valamit, a város lezuhan.
- Azonnal?! - Rázta a fejét rémülten Lance. - Csak mert mi is itt vagyunk!
- Nem azonnal, - Nyugtatta Ozpin. - mert Atlas-nak vannak tartalék generátorai, azokban meg elegendő gravitációs Dust, hogy néhány óráig magától is a levegőben maradjon, de... - Nehéz volt elképzelnie, milyen lesz, amikor a város lezuhan. - jobb ha senki sem marad a közelben, amikor lezuhan.
- De ezzel feladnánk egész Atlas-t. - Lance-nek nem tetszett a feladás lehetősége.
- Atlas már elveszett. - Rázta a fejét Robyn. - Hála a tábornoknak. A nép az egyetlen, amit még megmenthetünk.
- Oké, - Jaune magyarázta a terv következő részét és abbahagyta Penny erősítését. - akkor használjuk a Botot, hogy mindenkit biztonságba teleportáljunk. Esetleg, egy másik királyságba.
- Nem úgy működik, hogy csak meglengetjük, mint egy varázspálcát, ami eltünteti a problémákat. - Figyelmeztette Ozpin. - És még csak nem is beszéltem... - Vett egy mély levegőt, mintha a legidegesítőbb és legkibírhatatlanabb egyénről beszélne. - róla.
- Kiről? - Érdeklődött Yang.
- A Bot szelleméről, - Válaszolt Ozpin. - Ambrosius-ról. Ugyanolyan, mint Jinn, csak a nevét kell kiejteni, miközben fogod a Botot és megjelenik. Csak sajnos, - Vett egy mély levegőt, amikor újra a szellemre gondolt. - neki van egy bizonyos... karaktere. Bármit meg tud építeni, de csak akkor, ha pontosan el tudod neki magyarázni, hogy hogyan. - Összekulcsolta a kezeit maga előtt. - Mint minden kézművesnek, neki is szüksége lesz tervrajzokra vagy valamilyen referenciára. Segítene, ha valós példákat tudnánk mutatni neki.
- Átnézhetem a város alaprajzait az SDV evakuáláshoz. - Whitley, aki eddig csak a kúria bejáratánál hallgatózott, felajánlotta. - Ez talán segíthet. - Weiss és Winter büszkén mosolyogtak az öccsükre.
- De még mindig ott van James és a bombája, amivel számolnunk kell. - Folytatta Ozpin.
- Oh, - Weiss magabiztosan csípőre tette a kezét. - erre van egy tervem.
- Meg is osztod velünk? - Kérdezte Winter a húgát.
- Természetesen, - Weiss el is kezdte. - Qrow, Robyn és Marrow, ti induljatok a hangár felé és állítsátok meg a bombát. Winter, add nekik az engedélyed, hogy gyorsabban haladhassanak és meglepetésszerűen támadjanak.
- És én mit csináljak? - Winter szívesebben ment volna a többiekkel, hogy megállítsa a bombát.
- Te intézd el, hogy minél kevesebb őr legyen a tábornok körül és lehetőleg, a Szuper csapat se legyen vele. - Folytatta Weiss.
- Szerintem, - Winter elkezdte megérteni. - ha a riasztó jelez, hogy Robyn és Qrow betörnek a hangárba, akkor a tábornok odaküldheti őket.
- Harriet még mindig ég a vágytól, hogy megküzdhessen velem. - Tette hozzá Qrow. - Nem hiszem, hogy őt különösebben győzködni kéne.
- Ha pedig ideérnek, - Marrow csettintett egyet. - megállítom őket a Semblance-mel és harc nélkül legyőzhetjük őket.
- Na és a tábornokkal mi lesz? - Winter továbbra is aggódott. - Én és Penny nem biztos, hogy le tudjuk győzni a tábornokot és mégha a Szuper csapatot el is küldi, csak nem lesz olyan ostoba, hogy őrizetlenül maradjon. Legalább egy tucat katona biztos az oldalán fog maradni.
- Emerald és Neo lesznek a tökéletes megoldás! - Ruby is becsatlakozott, mire a két lány zavartan néztek felé. - Neo egy alakváltó és Emerald illúziókat képes létrehozni.
- Már értem, - Weiss is átlátta a tervet. - Neo felveszi Penny alakját, miközben Emerald egy illúzióval elrejti a repülőt, amivel utána megyünk.
- Igen, - Folytatta Ruby. - ezalatt, az igazi Penny elmegy a Kamrához, némi segítséggel. - A csapattársaira nézett. - A RWBY csapat elkíséri.
- Legutóbb Oscar-al robbantottunk egy lyukat Atlas aljára, ami egyenesen a Kamrához vezet. - Emlékezett Ozpin. - Kétlem, hogy lett volna idejük megjavítani.
- Egyszerű, - Összegezte Winter. - leszerelni a tábornokot, megszerezni a bombát és eljuttatni Penny-t a Kamrához.
- Igen, - Bólintott Ozpin. - eddig ez a könnyű rész.
- Amint Penny kinyitja az ajtót, - Folytatta Ruby. - átmegyünk rajta, megragadjuk a Botot és megállítjuk az önmegsemmisítését.
- Eddig jól hangzik, - Ozpin magabiztos volt. - ne feledjétek, a neve Ambrosius.
- Oké, - Szólalt fel Yang. - és hogyan állítjuk meg Penny önmegsemmisítését?
- Hm, - Ruby elgondolkodott és a robot lány felé nézett. - Penny, át tudnád esetleg küldeni a tervrajzaidat a Scroll-omra?
- Igen. - Penny nem is várakozott sokat, mire Ruby Scroll-ja pittyent egyet, jelezve, hogy üzenetet kapott.
- És ennek mi lenne az értelme? - Yang nem nagyon értette.
- Szerintem, rá tudnánk venni Ambrosius-t, hogy távolítsa el Penny emberi lelkét és auráját a gép testétől, létrehozva egy... - Megvonta a vállát. - új, emberi testet.
- Ambrosius, amennyire szőrszálhasogató, annyira szereti az érdekes kihívásokat. - Ozpin is támogatta. - Valamint, a szabály is kötné a kezét, hogy a teremtéssel nem ölhet meg senkit sem közvetlenül és az eltüntetésével sem.
- Röviden, - Mosolygott Ruby. - megmaradna az emberi teste.
- És ezután, - Folytatta Weiss. - létrehozatunk vele egy halom ajtót, amik egyenesen Vacuo-ba vezetnek, majd átvesszük az irányítást az Atlas-i KÁR-torony felett és utasítunk mindenkit, hogy menjenek át az ajtókon.
- Ha az egész város megremeg, - Figyelmeztette őket Ozpin. - akkor az annak a jele, hogy a Botot használták és Atlas és Mantle számára alig maradt néhány óra az evakuálásig.
- Ez az egyetlen lehetőségünk. - Ruby magabiztos volt a tervben.
- Tudtam, hogy előálltok valamilyen tervvel. - Winter örült, hogy végül a húgához fordult, miközben átadta a belépő kártyáját Qrow-nak és megszakította az adást.
- Jól van, - Ruby vett egy mély levegőt. - mindenki készen áll?
Atlas serege teljes mértékben készen állt, akárcsak a tábornok is, hogy ledobják a bombát Mantle-re, arra az esetre, ha Penny nem bukkan fel az akadémián, vagy ha bármivel próbálkozna.
Egész Atlas és Mantle lélegzet visszafojtva várta a fejleményeket, hiszen nekik fogalmuk sem volt, hogy a tábornok, az ember, akinek a királyság védelmezőjének kéne lennie, miért fenyegeti a királyságot azzal, hogy elpusztítja.
Szerencsére, a terv első fázisa már meg is kezdődött, amikor Marrow, Robyn és Qrow, Winter engedélyével eljutottak a hangárba, több katonát leütve és még több robotot megsemmisítve, hogy megszerezzék a bombát.
A bombát nem távolították el a repülőről, hiszen az érkező Szuper csapatnak el kell hinniük, hogy minden rendben, amikor megérkeznek. A riasztó megszólalt és már csak idő kérdése, mikor érkezik az erősítés.
- Gyorsan, fedezékbe! - Utasította Marrow-t Robyn, miközben ő és Qrow ott maradtak, hogy még több robotot intézzenek el.
Az akadémián is feszült volt a helyzet, hiszen Ruby bejelentette a tábornoknak, hogy Penny elmegy hozzá és kinyitja a Kamrát. Azonban, Ironwood jól ismerte Ruby-t és a csapatát és tudta, hogy nem fogják harc nélkül feladni.
Annak érdekében, hogy biztosítsa Penny elfogását, kirendelte a Szuper csapat maradékát, Harriet-et, Elm-et és Vine-t, valamint két tucat fegyveres katonát és robotot és két Paladin-t az akadémia bejáratához, hogy biztosítsák Penny elfogását.
Még a tábornok is felfegyverezte magát, a két pisztolyát, amiknek a neve a Megfelelő Eljárás összecsatlakoztatta egy különleges, egyedi tervezésű lézer ágyúval, ami egyértelműen elsöprő erejű tűzerőt biztosított a tábornok számára.
- Készüljetek fel mindenre. - Utasította az embereit Ironwood az egységet és feszülten várta a robot lányt. - Nem tudjuk, hogy milyen állapotban van Penny.
- Ha valamelyik kölyöknek lesz képe vele jönni, azonnal elintézzük őket. - Harriet biztosította a tábornokot, de szigorúan végignézett a társain, jelezve, hogy nem foghatják vissza magukat. - A tábornok közölte a feltételeit. Nincs több játék. - Vine fáradt sóhajtása nagyon nem tetszett a Vadásznőnek. - Valami probléma van?
- Csak... - Vine behunyta a szemét és gondolkodni kezdett. - végiggondoltam a lépéseket, amik idáig vezettek minket.
Hirtelen, a tábornok Scroll-ja pittyent egyet, ami riasztást észlelt a hangárban.
- Mi történt, uram? - Kérdezte Harriet.
- Qrow és Robyn az akadémia hangárjában vannak. - Válaszolt a Tábornok, miközben az emberei felé fordult.
- A bombát akarják megállítani? - Érdeklődött Vine.
- Vagy csak kiutat keresnek. - Találgatott Ironwood.
- Az nem fog megtörténni! - Harriet csak erre várt. - Már régóta vártam a lehetőséget, hogy végezhessek azzal a kettővel. - Bekapcsolta a karján lévő erősítőit. - Indulás, Szuper csapat!
- De, - Habár Harriet-et nem kellett győzködni, hogy a hangárba menjenek, Elm aggódott, hogy egyedül hagyják a tábornokot, csak a katonákkal. - valakinek itt kell maradnia a tábornokkal, a katonák és a Paladin-ok nem biztos, hogy elegen lesznek, ha Penny mellett még a kölykök is megjelennek.
- Én itt maradok. - Winter, aki Marrow bebörtönzéséből jött vissza, felajánlotta. - Ha elveszítjük a bombát, akkor a befolyásunkat is.
- Igaza van. - Bólintott a tábornok. - Induljatok! Most.
Több se kellett a Szuper csapat számára és legalább 6 katonának, akik elkísérték őket, hogy elinduljanak.
- Uram, - Miután már elég messze jártak, Winter még aggódva próbált beszélni a tábornokkal. - ez a lépés...
- Nagyon remélem, hogy nem lebeszélni akarsz róla. - Ironwood nem akart kifogást hallani.
Winter a tábornok felé fordult és egyáltalán nem látott a szemében se megbánás, se hezitálás, se sajnálatot, amitől már teljesen magabiztos lett abban, hogy a helyes dolgot teszi.
- Nem, uram. - Válaszolt Winter. - Nem hiszem, hogy ez már lehetséges.
Hirtelen megjelent a horizonton Penny, a magasból lebegett a föld felé, egyenesen a tábornok és Winter elé. Ironwood és az összes Atlas-i katona és robot rászegezte a fegyvereit.
- Nem gondoltam volna, - Ironwood bekapcsolta a lézerágyúját és felkészült a tüzelésre. - hogy egyedül jössz. - Elővett egy bilincset, amit átadott Winter-nek. - Számítottam némi ellenállásra a barátaidtól. - Penny nem szólalt meg, csak dacosan nézett a tábornokra, miközben Winter megbilincselte, majd hátra lépett, elővette a kardját és rászegezte. A tábornok, amint látta, hogy Penny ott áll előtte, megbilincselve, fellélegzett és kikapcsolta a lézerágyúját, majd odalépett a lányhoz, aki még mindig nem mondott semmit sem és a vállára tette a kezét. - A helyes dolgot tetted.
Penny még mindig nem mondott semmit, csak hozzá nem illőn, sunyin elmosolyodott, de ami a legjobban meglepte a tábornokot, hogy a szemei zöldről átváltottak barnára és rózsaszínre, majd a teste körül rózsaszínén és fehér ragyogás vette körbe, amitől átváltozott Neo-vá.
Ironwood-nak meglepődni sem maradt ideje, amikor Neo elgáncsolta és kirúgta a lézerágyút a kezéből. A katonák egyből tüzet nyitottak a lányra, de amint az első golyó eltalálta, összetört az egész teste, mintha üvegből lenne és a lézerágyúval együtt eltűnt.
A levegőben megjelent egy Atlas-i szállító, amit Emerald rejtett el a Semblance-ével és kiugrott belőle Jaune, Nora, Ren, Emerald, Oscar és Lance, akik megtámadták a tábornokot és a katonákat is.
Nora, aki feltöltötte magát elektromossággal egyből szétverte az egyik Paladin-t, Ren és Lance a robotokat kezdte el lerendezni, Winter megidézte a jég Manticore-ját, amivel fellökte a másik Paladin-t, hogy Ren, Lance és Nora együtt szétverjék.
Ironwood, mire felállt, a katonái eszméletlenül és a robotjai megsemmisülve hevertek a földön, de nem volt sok ideje ezen gondolkodni, mert Jaune egyből neki támadt a kardjával. Ironwood puszta kézzel kényszerült védekezni. Habár nem volt fegyvere, korántsem volt védtelen, hiszen a bal, emberi karjával elkapta Jaune csuklóját, amiben a kard volt és a mechanikus karjával készült ütni, de Jaune elé tartotta a pajzsát, aktiválta a benne lévő gravitációs Dust-ot és hátra lökte a tábornokot, néhány lépésra.
Rögtön ezután, Oscar támadta meg a tábornokot Ozpin botjával és néhány ütést sikerült is bevinnie, de a következő csapást kivédte és akkora erővel verte gyomron, amitől hátra repült.
Ironwood-nak ezután sem volt nyugta, mert Ren a géppisztolya pengéjét beakasztotta a lábára, majd Lance rohant felé, a pajzsával fellökte és Ren húzni kezdte. A tábornok nem hagyta magát, kiszabadította a lábát és egyenesen Ren felé támadt, akinek elkapta a jobb csuklóját, a bal fegyverét félre ütötte és amikor a fiú egy újabb támadást készült bevinni, egyszerűen mellkason rúgta, amitől hátra esett.
Ezután, furcsa, de ismerős zúgást hallott maga felől, majd fel nézett a levegőbe és látta, hogy Nora, aki még mindig fel volt töltve elektromossággal, Winter rúnájának segítségével, felugrott a magasba, hogy lesújtson rá.
Ironwood-ot elöntötte a harag, amikor a legmegbízhatóbb embere volt az, aki elárulta, de sokat nem tehetett, mert Nora fejbe verte a pörölyével, amitől hátra esett, de még ezután is képes volt talpra állni. A következő, aki támadott, az Winter volt, a jég Manticore-ja hátán lovagolva, mögötte ült Oscar és úgy rontottak felé. Winter a kardját is előre szegezte, de a tábornok elkapta a jégbestia két szarvát, ami megállásra késztette azt, Winter és Oscar leugrott a hátáról és Winter a levegőben két jégszilánkot lőtt a tábornok felé. Amint földet ért, egy fekete, gravitációs rúnát idézett, amire Oscar érkezett és kilőtte onnan.
Oscar teljes sebességgel nekiment a tábornoknak és Ozpin botjával teljes erővel és gyorsasággal sorozni kezdte, amitől egyre csak fogyott az aurája, majd egy erős ütést követően, sikerült hátra löknie Ironwood-ot.
A tábornok még mindig talpon volt és a következő csapásnál elkapta Ozpin botját és arra készült, hogy egyetlen ököl csapással végezzen Oscar-al, de Winter egy váratlan pillanatban megjelent és egyetlen, gyors, erős és precíz csapással, amibe minden erejét beleadta, sikerült leterítenie a tábornokot.
Ironwood, mielőtt végleg a földre került volna, egy kobaltkék villanás jelent meg körülötte, ami azt jelentette, hogy lemerült az aurája és elájult.
Winter eltette a kardját, az újra megjelent Neo felé ment, aki átadta neki Ironwood lézerágyúját, majd eltávolította a lány csuklójáról a bilincseket.
- Gyerünk, - Winter a többiek felé nézett. - a második fázis!
A csapat nem is hezitált és egyből elindultak a KÁR-torony felé.
A hangárban megállás nélkül szólt a riasztó, mire robotok és katonák tucatjai siettek, hogy elkapják a két szökevényt, Robyn-t és Qrow-t, de képtelenek voltak bármit is tenni a két Vadász ellen.
Amíg az emberi katonákat csak kiütötték, addig a robotoknak nem kegyelmeztek, Robyn nyilai és Qrow kardja több tucattal végzett, mire megérkezett a Szuper csapat és az a maroknyi katona, akiket a tábornok küldött.
Amint meglátták a két szökevényt, egyből támadásba lendültek.
- Maradj! - Marrow, aki egy halom láda mögött rejtőzött, a Semblance-ével megdermesztette az egykori csapattársait. A maradék katonákat Robyn és Qrow intézte el.
Harriet-nek ugyan megdermedt a teste, de színtiszta gyűlölettel fordította a szemét Marrow felé, aki ugyanolyan árulónak bizonyult, mint azok, akiknek az elfogására jöttek.
- Bocs srácok, - Qrow, miután véget ért a harc, leeresztette a fegyverét. - de nem akarunk harcolni.
- Ahogy Atlas-t sem akarjuk, hogy lezuhanjon, - Robyn vissza vett egy nyilat az egyik robot fejéből. - de ma mindannyiunknak nehéz döntéseket kell hoznia.
Miközben elkezdték megbilincselni a Szuper csapat tagjait, az egész város megremegett, de egy másik robot, teljesen fegyvertelenül jött a hangárba és alaposan végigmérte a történteket. Nem mozdult, csak állt és figyelt.
A terv első része, a tábornok, a Szuper csapat és a bomba hatástalanítása volt. A második fázis, a Bot megszerzése, Penny megmentése és egész Atlas evakuálása volt soron.
A repülő, amin a csapat érkezett Atlas alá ment és megtalálták a lyukat, amit Oscar robbantott, egyenesen a Tél Hajadon Kamrájából. A tábornok legyőzésével, a hadsereg egyáltalán nem őrizte, így gond nélkül behatolhattak a Kamrába.
A repülőt Klein vezette, vitte magával a Schnee család maradékát, a RWBY csapatot és Penny-t is, aki kulcsfigura ebben a tervben.
Miután elég közel kerültek a lyukhoz, Ruby, használva a Semblance-ét, egyszerre volt képes felvinni mindenkit a Kamrába, be a hatalmas barlangba, a kék fáklyákkal megvilágított folyosóra. Ott meglátták azt a hatalmas sziklát, amin a Kamra hatalmas arany ajtaja is volt, de nem vezetett oda lépcső.
A RWBY csapat remélte, hogy Ruby feltudja vinni a lányt, ha elég közel mennek a peremhez, de amint Penny megközelítette, egy halom fekete platform lebegett a perem és az ajtó közé, egy lépcsőrendszert alkotva, amin felvitték az egyre rosszabbul lévő robot lányt.
- Csak tarts ki, Penny. - Biztatta Yang, miután odaértek az ajtóhoz. - Oké? - Remélte, hogy a lány felkészült és Penny megérintette a Kamra ajtaját.
Amint hozzáért, az ajtóba gravírozott vonalak elkezdtek kéken világítani, majd a hatalmas ajtó leereszkedett és egy hatalmas, nap világította, végtelennek tűnő füves rét jelent meg a szemük előtt.
Az ajtón túl három kör alakú kő platform helyezkedett el egy sorban és az utolsón volt az oltár, amin ott lebegett a Teremtés Botja. Egy henger formájú arany bot, a tetején egy hosszú rombusz formájú, hegyes, világoskék kristály ékesedett, míg az alján egy kisebb fajta.
Ruby nem hezitált, amint kinyílt az ajtó, ismét használta a Semblance-ét a csapatán, hátrahagyva Penny-t, remélve, hogyha őt nem viszik a Bothoz, az idő megállításával megmenthetik az életét.
- Ambrosius! - Ruby egyből megérintette a Botot és kimondta a szellem nevét, mire az idő megállt és csak ő és a csapattársai voltak azok, akik tovább tudtak mozogni.
A Bot tetején lévő kék kristály világítani kezdett és kék füstöt kezdett el kibocsájtani, ami egyre csak nőtt és egy tornádó külsejét kezdte felvenni.
A kék füstből egy hatalmas, kék bőrű, izmos, meztelen férfi bukkant elő, a két karján egy pár arany karperec, amikből arany lánc lógott, a mellkasán két aranylánc keresztezte, a két lábára vékony aranykiegészítők voltak igazítva. A hosszú, világoskék haját egy hosszú lófarokba kötötte, világoskék szemei és hegyes fülei voltak.
- Úgy tűnik, valaki végre igénybe szeretné venni a kreatív fortélyaimat! - A szellem férfi jólesően és vidám mosollyal nyújtózott, miközben végignézett a RWBY csapaton. - Nagyon remélem, ezúttal tényleg megérje. - Unottan keresztbe tette a karjait és csalódottan oldalra nézett. - Nem úgy, mint a legutóbbi munkám. Egy lebegő város? - Megvetően legyintett egyet. - Amatőr.
- Jó napot, Mr. Ambrosius? - Ruby sürgetve, de szerényen megszólította. - Uram, kérem, figyeljen, a barátunkról van szó. Ő... - Visszanézett a Kamra bejáratához, ahol az idő megállítása megmentette Penny-t, de a vírus már beindította az önmegsemmisítését és ha most nem mentik meg, örökre elveszítik. - haldoklik.
- Feltételezem, - Ambrosius a levegőben lebegve, unottan a hátára fordult. - tudod, hogy szabályellenes visszahoznom bárkit is a halálból... szóval...?
- Nem ezt akarjuk. - Tisztázta Ruby. - Ő... - Oldalra nézett. - nem egy átlagos lány.
Ambrosius szeme felcsillant, amikor meglátta Penny-t és kíváncsian odalebegett hozzá.
- Hm, - Csettintett egyet, mire egy arany szegélyes nagyító lencse jelent meg a kezébe, amivel elkezdte megvizsgálni Penny-t belülről. - és tényleg nem az! Szívesen találkoznék azzal, aki teremtette. - Amint kellően átvizsgálta, rájött, hogy mi is a baj. - Oh, értem. - Eltüntette a nagyítót és visszafordult a lányokhoz. - Valami felemészti őt. Jól sejtem, hogy azt hiszed, van valamilyen okos terved, hogy megmentsd őt. - Az ujját rászegezte Ruby-ra. - Csakhogy tudjátok, pontosan azt fogjátok kapni, amit kértetek és nem akarok reklamációt, ha mégsem az lesz az eredmény, amire gondoltatok!
- Elhoztuk a tervrajzait. - Ruby elővette a Scroll-ját és kivetítette a tervrajzokat. - Azt szeretnénk, ha különválasztanád az emberi és a robotikus részeit, az utóbbiban meghagyva a vírust és az emberi részét pedig teljesen újra teremtenéd.
- Elég furcsán fogalmaztál, kislány. - Ambrosius egy kicsit elgondolkodott.
- Szóval, a robot részében megmarad a vírus, míg az emberi része mentes lesz tőle és ami nem pusztulhat el, ha valami mást teremtünk. - Ruby abban reménykedett, hogy legalább a szabad akaratot megadhatja Penny számára.
- Ti aztán felkészültetek. - Ambrosius tudta jól, hogy nem okozhatja senkinek sem a közvetlen halálát a teremtéssel vagy annak eltüntetésével és a lányok tudták és úgy használták a hatalmát, ami jó kedvre derítette. - Oké, - Elgondolkodott és elkezdett tervezni. - de az egész teste robot. - Újabb probléma akadt. - Ha eltávolítom a lelkét a robot testéből, akkor nem marad más, mint...
- Penny. - Blake félbeszakította az elmélkedésből. - A lány, aki mindig is volt.
- Ezt kérjük, - Ruby nyomatékosította a kérést. - és tudod jól, hogy nem pusztíthatod el. Az szabályellenes. De ezzel nem pusztítod el. - Ahogy közelebb lépett a gondolkodó szellemhez, rájött, hogy Penny mindig is erre vágyott. - A lelke teszi őt azzá, aki.
- A mechanikus részek csak egy kis... - Yang felmutatta a saját robot karját. - extra.
- De egy lélek test nélkül... - Ambrosius még mindig nem tudta, mi legyen. - akkor mi maradna?
- Nem tudjuk. - Ruby csak megvonta a vállát. - Csak legyél kreatív.
- Hm, - Ambrosius egy darabig gondolkodott, majd felnevetett. - azt hiszem, tehetek egy kis... meg egy pici... meg talán... - Elkezdett ide-oda lebegni és a keze körül sárga varázslat jelent meg és különös kézmozdulatokat téve, egyre erősebbé váltak. - de ha ezt megteszem, mennyi lenne az én munkám a régi Penny-ből és mennyi lenne az övé? Csak most gondolok bele... - Egy széles mosollyal megállt a lányok előtt. - Ez nagyon izgalmas és egyben nagyon veszélyes is. - Tanácstalanul mosolyogva összekulcsolta a kezeit. - Nem tudom mi lesz az eredmény.
- Hát nincs más választásunk. - Weiss és a többiek is aggódtak. - Hiszünk benne.
- Akkor készüljetek fel, - Ambrosius belátta, hogy a lányok hajthatatlanok és inkább vállalták az ismeretlent, minthogy hagyják meghalni a barátjukat. - hogy tanúi lesztek a művészetemnek!
A keze körül lebegő sárga varázslatot egyetlen gömbbe koncentrálta, majd kékre változott és eleresztette, ami körbe vette Penny testét, mint egy tekergő felhő és a lány testét vakító, fehér fény borította be.
- Elkészült. - Ambrosius csettintett egyet, majd kacsintott a lányokra és kék füstfelhővé válva, visszatért a Botba.
Az idő újra haladni kezdett és az egész város megremegett. Azzal, hogy Penny lelkét elválasztották a robot testétől eltávolította azt a kifogyhatatlan energia forrással rendelkező generátort, ami már hosszú évek óta tartotta Atlas-t a levegőben.
A fény kialudt és az ajtóban két Penny állt. Az egyik a régi volt, a szokásos ruhájában, csizmában és kesztyűben, amiből a jobb oldali leégett, míg a másik Penny mezítláb volt és nem volt rajta kesztyű.
- Penny? - Ruby előre félt, amikor meglátta, hogy mindkét Penny csukott szemmel áll az ajtóban.
Az, amelyiknek nem volt csizmája, kinyitotta a zöld szemeit és az első dolog, amit az új, emberi látásával látott, a RWBY csapat volt, a barátai, akik annyi mindent kockáztattak csak azért, hogy őt megmentsék.
Kinyújtotta az emberi kezét, ami teljesen szokatlan volt, megmozgatta a lábujjait és megforgatta a fejét is. Egyik sem volt robotizált vagy mesterséges és nem parancsok, programok vagy chippek irányították, a teste az ő akaratát hajtotta végre. Érezte, hogy a fagyos és tépő érzés, ami belülről majdnem szétszaggatta, amit a vírus okozott, eltűnt és kellemes, megkönnyebbült érzés járta át a testét.
Hirtelen, a másik Penny, aminek a szemei vörösek voltak, a robot teste szikrázni kezdett, rángatózott és lassan a földre ereszkedett. A memóriája és a processzora kitörlődött. Teljesen elernyedt a teste, a szeme szürkévé és élettelenné vált és nem mozdult többet. Penny robot teste halott volt.
Az ember Penny számára ijesztő látvány volt, hogy a saját teste a szeme láttára pusztult el a vírustól, de amint Ruby elé lépett és a vállára tette a kezét, megnyugodott.
- Jól érzed magad? - Ruby alig hitt a szemének, Penny, aki egész életében robot volt, egy emberi lélekkel és aurával, most teljes mértékben húsvér emberré vált.
Penny kíváncsian nézett Ruby kezére, amivel a vállát fogta és kellemes, meleg érzés áradt belőle, amitől elmosolyodott, majd megölelte Ruby-t.
- Az ölelés mindig ilyen melegséggel tölt el belülről? - Ez volt az első dolog, amit Penny emberként tudni akart.
- Igen. - Ruby viszonozta az ölelést.
- Hűűűű... - Penny mindig is szeretett ölelkezni, de csak most értette meg az igazi varázsát és azt, amit ennyi időn át nélkülöznie kellett. - Még! - Eleresztette Ruby-t és Weiss-t karolta a keblére.
- Talán megk kéne győződnünk, hogy az elméletünk működik! - Weiss alig bírt kiszabadulni a lány öleléséből, aki egyből Yang-re, majd Blake-re vetette magát, hogy őket is átölelhesse. - És kezdjük az evakuálást. Ambrosius! - Megforgatta a Botot a kezében és újra megidézte a szellemet.
- Szabadon alkothatok és... - Ambrosius örült, hogy újra megidézték, de csalódottan legörnyedt, amikor újra meglátta a RWBY csapatot. - megint ti vagytok.
- Még nem végeztünk veled. - Weiss a szellemre meredt.
- Jó, rendben. - Ambrosius fáradtan keresztbe tette a karjait és oldalra nézett, mint akinek semmi kedve sem lenne az egészhez.
- Próbáljuk a gyors változatot. - Yang remélte, hogy könnyedén elintézheti a második kérést. - Képes lennél egy csomó ajtót készíteni, Atlas és Mantle szerte, amik mind egy pontra, Vacuo-ba vezetnek?
- Persze, - Ambrosius válasza kezdetben fellelkesítette a lányokat, de amiket ezután mondott, gyorsan le is törte őket. - csak koordinátákra, specifikációkra lenne szükségem minden egyes ajtóhoz, magyarázatra a tér-idő elhajlítására, hogy számításba vegyem a sokkal nagyobb forgalmat az egyik oldalon és az egyetlen kijárati pontot a másikon.
- Oké, - Weiss csak a homlokára tette a kezét a sok beszédtől. - nagyjából erre számítottunk. Tehát, - Belekezdett a magyarázatba. - először mindenkit egy központi helyre kell irányítanunk.
- Többet kell elmondanod erről a központi helyről. - Figyelmeztette Ambrosius. - Először is, hol legyen?
- Itt. - Válaszolt Yang. - Egy olyan hely, mint ezek a Kamrák. - Emlékezett rá, amikor Haven-ben bement a Tavasz Hajadon Kamrájába, ami olyan volt, mintha egy másik világba lépett volna, akárcsak most. - Bárhol is vannak, nem tartoznak Remnant-hoz. Csak akkor érhetők el, ha ismered a helyes utat. Elég biztonságosnak tűnik több ezer menekült számára.
- Ti kölykök vagy nagyon okosak vagytok, - Ambrosius elégedetten mosolyogva tette keresztbe a karjait. - vagy sokkal ostobábbak, mint gondolnátok. - A végére szigorúbb és aggasztóbb lett a hangja. - Ehhez szükségem lesz referenciára. - Végül az utolsó problémát vázolta.
- Itt is van. - Weiss a Scroll-jával kivetítette az Atlas alatti evakuációs útvonalat, amit még Whitley küldött neki.
Amrosius nem mondott semmit, csak csendben átnézte a tervrajzokat és magabiztosan elmosolyodott és a levegőben lebegve, keresztbe tette a lábait, behunyta a szemeit és koncentrálni kezdett. Végül összecsapta a két kezét, majd az ujjaival különböző mozdulatokat végzett a levegőben és hirtelen, megjelent egy kék, sárga szegélyes térkapu a Kamra ajtajában.
Ha minden a terv szerint haladt, egész Atlas és Mantle szerte jelentek meg ilyen ajtók.
- Akkor, - Weiss tisztázni akarta, miközben az ajtót mustrálta. - az emberek Atlas-ból és Mantle-ből belépnek az egyik oldalon és a túloldalon kilépnek Vacuo-ba egy egyirányú úttal.
- Hát, - Ambrosius befejezte a varázslást, majd vetett egy újabb pillantást a tervrajzokra, nehogy valami hiba csússzon be. - úgy tűnik, minden rendben van. Elég alaposak voltatok, - Megdicsérte őket, miközben a levegőben hátradőlt. - kellemesen csalódtam.
- Akkor, kész? - Weiss még egy utolsó kérdést intézett felé.
- Ja-ja. - A szellem csak unottan legyintett és a RWBY csapat és Penny elindultak a térkapu felé, elhaladva Penny halott robotteste mellett, ami már itt marad, a hamarosan lezuhanó Atlas-ban. - Oh, még egy utolsó dolog, amit tisztáznunk kell ezzel a központi helységgel kapcsolatban. - A hangja kemény, szigorú és kissé ijesztő lett. - Ne essetek le. - Ez a figyelmeztetés eléggé megrémisztette a csapatot és csendben összenéztek, de egyikük se mondott semmit sem. - Oké, - A hangja újra a régi és vidám önmaga volt. - ennyi ijesztő figyelmeztetés egyelőre elég is. - Meghajolt, majd az egész teste kék füstté vált, ami vissza szállt a Botba.
Penny volt az első, aki a térkapu elé lépett.
- Megcsináltuk. - Weiss mellé állt és átadta neki a Botot.
- Most mi lesz? - Kérdezte Penny, aki számára teljesen ismeretlen érzés volt az emberi szabad akarat.
- Vacuo-ba megyünk, - Csatlakozott Ruby. - mindannyian és reméljük, hogy mindennel számoltunk.
A tábornok elfogásával nem volt senki sem, aki irányíthatná az Atlas-i sereget, így elég nagy fejetlenség tört ki az akadémián, amit a JNR csapat, Oscar, Lance, Emerald és Neo ki is használt, hogy bejussanak a KÁR-toronyba.
Szerencsére, Winter teljes hozzáférést adott a rendszerekhez, amivel Jaune be tudott lépni a torony kommunikációjába, de egy rengés, amit az egész akadémián érezni lehetett aggodalomra adott okot.
- Azt hiszem, ez a jel. - Jaune kissé idegesen folytatta a terminál billentyűzetének a nyomkodását. - Úgy tűnik, a lányok már elérték a Kamrát.
- Remélhetőleg, Penny rendbe fog jönni. - Nora aggódott a robot lányért.
- Ha Atlas le fog zuhanni, - Figyelmeztette a többieket Oscar. - figyelmeztetnünk kell az embereket a tervünkről, nehogy pánikolni kezdjenek.
- Vagyis siess! - Emerald csak sürgette.
- Jó, jó, tudom! - Jaune csak idegesen nyomkodta tovább a termiált és megnyomott egy gombot, amitől a képernyő bal felső sarkában megjelent az "Élő" felirat. - Oké, ennek... - Sajnos, fogalma sem volt, hogy pontosan mit csinál. - csinálnia kelleme valamit?
- Élőben vagy. - Szólt Ren.
- Igen, életben vagyok. - Legyintett Jaune.
- Úgy értette, - Emerald kijavította. - mindenki lát és hall téged Atlas-ban és Mantle-ben.
- Oh, - Jaune kínosan elpirult a ténytől, hogy több ezer ember hallja és látja. Megköszörülte a torkát és elkezdte a beszédét. - Atlas és Mantle polgárai, valami nagyon fontosat kell mondanunk. Atlas le fog zuhanni, de ne aggódjanak... - Hirtelen elment a kép és a hang és csak annyit írt ki a terminál, hogy "Nincs jel". - Hé, mi volt ez?!
- Behalt! - Ren aggódva vette észre, hogy az összes terminál ugyanazt írta ki. - Az egész KÁR! Egyszerűen leállt.
- És az egész királyságra kiterjedő kommunikáció. - Nora rémülten vette észre, hogy még a Scroll-ján sem volt jel. - Hogyan?
- A nagyobb kérdés, - Tért a lényegre Oscar. - mit tegyünk most?
- Komolyan azt mondta, hogy Atlas le fog zuhanni?! - Jacques, aki még mindig a cellájába volt zárva, falfehérre sápadt, amikor meghallotta Jaune üzenetének a kezdetét Winter Scroll-ján, aki tábornokot zárta be egy másik cellába. - Ez igaz?!
- Igen. - Winter kikapcsolta a Scroll-ját és érzelemmentesen válaszolt az apjának. Az egyetlen, ami aggasztotta, hogy Jaune üzenete túl hirtelen állt le. - A Bot segítségével mindenkit biztonságba helyezünk. - Elindult a kijárat felé. - Salem megkaphatja a romokat. Mire visszatérne, mi már el fogunk tűnni.
- Te most... - Jacques kétségbeesésében a cella energiapajzsára tette a kezeit, de azok megrázták és vissza kellett lépnie. - Te most itt hagysz engem?!
- Nem. - Winter megállt az ajtóban, de nem nézett az apjára. - Amint végeztünk és a királyság lakosai biztonságba kerültek, mindkettőtöket biztonságba helyezünk.
- Oh, Winter, - Jacques megkönnyebbülten fellélegzett. - köszönöm, kislányom én...
- Ne nekem köszönd! - Winter szigorúan visszanézett az apjára. - Weiss döntése volt.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.