Halo, elérkezett a folytatás ideje, kellemes olvasást kívánok.
A Tél Hajadon Kamrájában került sor Atlas utolsó csatájára, ahol a már józan eszét vesztett, téveszmés és paranoiás Ironwood tábornok elhatározta magát, hogy átmegy a térkapun, hogy vissza szerezze a Teremtés Botját, hogy ezzel mentse meg Atlas-t.
Az útját a leghűségesebb katonája, Winter állta, aki már megértette, hogy ez az ember már nem az a tábornok, akit egykor tisztelt és szeretett. Nem több csupán egy félőrült, beteg embernél, aki magával rántaná egész Atlas-t, ha most átengedné a térkapun.
Winter számára nem volt más lehetőség, mint felvenni a harcot az egykori felettesével, aki a csapását a jobb, mechanikus karjával védte ki. Winter ketté vette a kardját és a vékony pengét a tábornok feje felé szúrta, de az ellenfele hátra ugrott és kitért a csapás elől.
Ironwood tudta, hogy nincs ideje újra feltölteni a lézerágyút, ezért a nagy és nehéz gépet közelharci, tompa fegyverként használva csapott a nő felé, aki fel ugrott a magasba előle.
- Winter, nem merészelj engem hibáztatni! - Miután Winter felugrott egy magas oszlopra, a tábornok elég időt nyert, hogy feltöltse a lézerágyút és rá lőjjön.
Winter félre ugrott a lézersugár elől, ami elpusztította az oszlop tetejét, ahol az imént volt és legalább öt rúnát idézett meg a levegőben, amikből ugyanennyi, nagyobb jégtüske száll a tábornok felé.
- Már feláldoztam mindent, amit lehetett! - Ironwood félre ugrott a lövedékek elől és újra tüzelt a föld felé érkező Winter-re.
- Nem, - Winter egy fekete gravitációs rúnát idézett a földre, ami időben félrelökte a lézersugár útjából és újra a tábornok felé támadt. - maga feláldozott mindenki mást, akit csak lehetett! - Ironwood kivédte a nő csapásait a lézerágyúval és a mechanikus karjával és vissza támadott, de Winter gyorsabb volt nála és hátra ugrott, majd újra támadott. - Maga záratta le a határokat, maga szorongatta Mantle-t, amíg majd bele nem roppant és maga hagyta volna hátra a királyságot, amit meg kellett volna védenie!
Ironwood-nak elege volt, hogy Winter, a katonája úgy beszél vele, mintha minden az ő hibája lett és amikor lehetőséget kapott rá, újra tüzelt a lézerágyúval, de Winter ismét félre ugrott. Ironwood nem hagyott sok nyugtot neki, mert a lézerágyút újra közelharci fegyverként használva rontott a nőre, aki egy fekete gravitációs rúna segítségével tért ki előle és oldalba támadta.
A tábornok azonban kivédte a csapást és ellentámadásba lendült át. Az első csapás elől Winter elhajolt, a másodikat kivédte a kardjaival, de a harmadikat már képes volt megállítani, úgy, hogy a két kardját keresztbe tette és dühösen a tábornok szemébe nézett, de nem látott mást, csak őrületet és felháborodottságot.
- Én csak azt tettem, ami Remnant számára a legjobb! - Ironwood tovább nyomta lefelé a lézerágyút és Winter későn vette észre, hogy a csöve a feje elé került és a zöld fény jelezte, hogy a tábornok nemsokára el fogja sütni. - És senki sem hálás érte!
Winter félre lökte az ágyút, amitől az a mennyezet felé lőtt egy sugarat, de ő oldalra vetődött.
A tábornok kivette az egyik pisztolyt a lézerágyúból és az aljával fejbe verte Winter-t, majd a tetejével arcon vágta.
Az átjáróban sem volt fényes a helyzet, hiszen Cinder és Adam váratlan megjelenése komoly problémákat okozott. Blake és Lance lezuhantak a mélybe és Penny, ostoba módjára, nem csak felvette a harcot Cinder-el, aki ellen emberként korántsem olyan erős, mint régen, de még a Teremtés Botját is magánál felejtette.
Cinder két jól kialakított, fekete üvegkarddal harcolt, amíg Penny, sokkal ormótlanabb, zöld üvegkardokat használt. Penny egy darabig képes volt tartani magát Cinder ellen, de egyértelmű, hogy az emberré válás nagyon legyengítette és nem rendelkezik ugyanolyan erővel, mint robotként.
Penny, hogy időt nyerjen az evakuálásnak, kénytelen volt körbe repülni az átjárón, ezzel lefoglalva Cinder-t, aki úgy üldözte, mint egy ragadozó a prédáját. Sajnos, az átváltozás nem csak az erejét, de a gyorsasága és a mozgékonysága rovására is ment és nem tudott olyan jól manőverezni, mint régen. Ennek következtében, Cinder hamar utolérte és egy tűzgolyóval el is találta.
Cinder látta, hogy Penny elkábult a levegőben és meghosszabbította a Grimm karját, hogy elkapja a lányt, de egy jég Lancer, amit Weiss idézett és irányított, megelőzte és a hátára kapva a lányt, elszállt a közeléből.
Sajnos, a JNR csapat többi tagja, Jaune és Nora nem tudtak segíteni és minden erejükkel a civileket kellett kimenteniük.
- Weiss, - Penny aggódva nézett a lányra, aki megmentette, félve, hogy most ő is célpont lett. - őt nem érdekli más, csak a Hajadon ereje. Épp időt próbálok nyerni, mindannyiótoknak.
- De, Penny... - Weiss megdöbbent, hogy a lány mennyire nem törődik a saját életével és minden erejével csak másoknak próbál segíteni.
Sajnos, nem volt idő vitázni, mert Cinder egy tűzgolyóval hátba támadta a Lancer-t, ami el is párolgott, majd a két lány zuhanni kezdett és fájdalmas földet érésben volt részük a nagy térkapu előtt álló embertömeg mögött.
Cinder a civil tömeg és a két lány között ért földet és az egy szemét levette Penny-ről és inkább Weiss-ra nézett egy gonosz és szadista mosollyal.
- Itt vagyok! - Penny Cinder és Weiss közé állt, hogy megvédje a barátját. - Én vagyok az, akit akarsz!
- Én mindent akarok. - Cinder nem hátrált és a két kezéből egy-egy tűzsugarat lőtt maga mögé és teljes sebességgel a két lány felé szállt és mielőtt elérte volna őket, egy rózsaszín és fehér csillogás kíséretében megjelent Neo és teljes erővel fejbe rúgta, amitől oldalra esett.
A néma lány a földön bukfencező Cinder-re szegezte Hush-t és felkészült az össze csapásra.
Ezalatt Weiss felállt és magához vette a Teremtés Botját, amit Penny elejtett.
- Kell segítség?! - Egy halom arra szálló rózsasziromból megjelent Ruby.
Neo, Ruby és Penny együtt felkészültek, hogy felveszik a harcot Cinder-el, aki komoly hátrányban érezte magát.
Atlas légterében két szállító repülő űzött egy halálos fogócskát, ugyanis, az egyik repülő egy hatalmas bombát szállított, amit Harriet vezetett el, hogy ledobja Mantle-re, de Qrow időben rajta ütött és a két Vadász között egy elképesztő harc alakult ki.
A másik repülőt Robyn vezette, aki meggyőzte Elm-et, hogy Atlas-nak már vége és ha nem állítják meg Harriet-et időben, akkor mindennek vége. A két nő magával vitte az eszméletlen Marrow-t fel a gépre és egyből Harriet gépét vették üldözőbe.
Qrow és Harriet folytatták a párviadalukat, de Harriet sokkal jobb volt közelharcban, mint Qrow, ezért átvette a harc dominálását és neki lökte a férfit a bombához, majd a levegőbe ugrott és egy mellkason rúgással a falhoz lökte.
- Nagy hibát követsz el, Harriet! - Qrow próbálta meggyőzni, hiszen most pontosan azt teszik, amit Salem akar. - Nagyon sajnálom, ami Clover-el történt...
- Fogd már be! - Harriet hallani sem akarta és a Semblance-ét használva elvágta a bombát tartó szíjakat és egy erős ütést intézett a gép hátuljába, amitől az felemelkedett.
A hirtelen lejtéstől és a biztonsági szíjak eltávolításával a bomba elkezdett kicsúszni, egyenesen ki a raktérből.
Qrow egyből elé ugrott és megpróbálta a legalább 200kg-s bombát pusztakézzel megállítani, de csak lassítani tudta.
- Tűnj az útból! - Harriet dühösen ordította.
Nem volt sok idő, mert a gép megrázkódott és a másik gép megjelent mögöttük, de ott volt a tetején Vine, aki a két kiterjesztett karjával elkapta a gép két oldalán, őt pedig Elm tartotta, aki a két lábából gyökeret eresztett a gépbe, hogy így tartsa egyensúlyban magát, Vine-t és az egész gépet.
- Hare, kérlek, ne tedd ezt! - Elm, miután Robyn elmagyarázta neki a tervét, inkább megállítani próbálta a társát. - Még mindig evakuálnak Mantle-ben!
- Van tervük, amikkel megmenthetnek mindenkit! - Tette hozzá Vine.
- Miért nem hagyjátok, hogy tegyem a dolgom! - Harriet-et egyre jobban dühítette, hogy már senki sem képes követni a parancsokat és katonaként viselkedni, még a saját csapattársai sem.
- Mert a barátunk vagy! - Elm végül kifakadt, hiszen nem katonaként próbálta a bajtársát eltántorítani a parancs követésétől, hanem Vadásznőként próbálta megvédeni a barátját egy súlyos hibától. - Nem fogjuk hagyni, hogy ezt csináld!
Qrow végül nem bírta tovább, a gép rázkódott egyet és a bomba egyre gyorsabban és erősebben csúszott a raktér felé.
- Ne! - Qrow, miután félre ugrott a bomba útjából, tehetetlenül nyúlt utána.
Hirtelen, eszébe jutott elővenni Clover lóherés kitűzőjét és életében először olyan dolgot csinált, amit még soha.
"Könyörgöm, csak egy hangyaf*sznyi szerencsét!", magához szorította a kitűzőt és reménykedni kezdett a szerencsében.
Mindenki lélegzet visszafojtva figyelte a raktér felé csúszó bombát, amit már lehetetlenség lett volna megállítani. Másodpercek kellettek, hogy a bomba féli kilógjon a raktérből és mindenki szíve kihagyott egy verést, amikor a robbanószer elfordult és megakadt a raktér korlátjában.
Végül mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a bomba megállt és nem zuhant le.
Sajnos, a szerencse csak eddig tartott, mert valaki távirányítással aktiválta a bombát, hogy robbanjon fel ott helyben és alig maradt 30 másodperc a robbanásig.
Az átjáróban Yang még mindig Adam-el volt kénytelen harcolni, a férfival, aki legjobb tudása szerint, a barátnője halálát okozta. A lány elkeseredetten, egyik ütést a másik után próbálta bevinni, de a faunus férfi vagy kikerülte vagy kivédte őket.
Az ütések erejét Wilt-el nyeltte el és vörös energia sugarakként tudta vissza lőni, de Yang egyre erősebb és keményebb csapásokkal sorozta, amik elől Adam inkább kitért.
Idővel Adam került fölénybe és ezúttal ő vette át az irányítást és egy újabb energia sugárral eltaláta Yang-et, aki a padlóra bukfencezett.
Adam elmosolyodott és felkészült, hogy bevigye a végső csapást Yang-nek.
- Hagyd őt békén! - Hirtelen Weiss hangját hallotta maga mögülm aki egy halom rúna segítségével, a levegőben korcsolyázva sietett a csapattársa segítségére.
Adam Wilt-el kivédte Weiss kardját, de amire a faunus férfi nem számított, hogy a Teremtés Botjával sikerül fejbe vernie és belöknie az egyik térkapuba.
Cinder ezalatt egyszerre vette fel a harcot Penny-vel, Neo-val és Ruby-val. Annak érdekében, hogy Ruby ne tudja használni az Ezüst Szemét, egy hatalmas tűzsugarat lőtt a lányok irányába. Ez sikeresnek bizonyult, ugyanis Ruby alig látott valamit a sok tűztől és egy szempillantás elég volt, hogy Cinder ott teremjen előtte és a kardjával megtámadja Ruby-t és hátra lökje.
- Ruby! - Penny felszállt a magasba, át a tűzkarikán és a barátja segítségére sietett.
Az átjáró helység másik oldalán Yang kimondhatatlanul hálás volt, amiért Weiss megmentette.
- Gyerünk, - Weiss felsegítette Yang-et. - ezt meg kell tennünk Blake-ért!
Hirtelen egy narancsszínű fény jelent meg a lábuk alatt, ami kísértetiesen hasonlított Cinder lángjaira.
Weiss gyorsan kapcsolt, eszébe jutott Yang Semblance-e és tudta, hogy a szőke lány erősebb nála, ezért átadta neki a Botot és hátra lökte, hogy minél messzebb kerüljön a robbanás hatósugarától.
Bumm
Cinder robbanó tűzbombája elsült és Weiss fájdalmas ordítással, egy fehér villanással a teste körül reppült a magasba és le a padlóra.
- Weiss! - Yang-nek nem volt sok ideje gondolkodni, mert a térkapun Adam visszatért és újra Yang felé rontott.
Yang ezúttal a Teremtés Botjával védte ki Wilt-et, de Adam tüzet nyitott Blush-al, ami hátra lökte Yang-et és elejtve a Botot lezuhant a platform széléről.
Adam magához vette a Botot és lenézett a platform szélén és látta, hogy Yang-nek szerencséje volt és Ember Celica lövésével képes volt átlöknie magát az egyik útra. A férfi dühösen morgott egyet és kénytelen volt kitérőt tenni, hogy utolérje.
- A robotpilóta lezárva! - Qrow nem hezitált és egyből felment a pilótafülkébe, hogy elvezesse innen a gépet a bombával, de hiába, akárki is vette át az irányítást, teljesen lezárt bármilyen hozzáférést.- Mennünk kell!
- Nincs idő, hogy kijussunk a hatósugarából. - Harriet-et a csapattársai, a barátai, erőfeszítése végre meggyőzte, hogy amit tesz az tévedés. Sajnos, túl későn jött rá, hiszen alig fél percük van, amíg a bomba felrobban. - Én... megölettem mindannyiunkat. - Beismerte, hogy ő maga, a tábornok és még Clover is tévedett, amikor Mantle elhagyását tervezték. - Sajnálom.
Vine nem hezitált, eleresztette a gép két oldalát és a két lába körül nyújtotta meg az auráját, amivel átlendült a másik gépre. Megragadta Harriet-et és átrakta a másik gépre és Elm elkapta. A férfi ránézett a bombára, ami már 15 másodpercnél járt és tudta, mit kell tennie.
- Ne! - Elm is megértette, mire készül. - Nem teheted!
- De igen. - Vine ezúttal nem a logikus és a racionális megoldást próbálta szem előtt tartani, hanem valami sokkal fontosabbat. - ha ezzel megmenthetem a barátaimat.
- NE! - Harriet megpróbált utána ugrani, hogy megállítsa, hiszen az ő lelkén szárad Vine élete, ha megteszi, de Elm erősen tartotta és visszahúzta a gépbe.
- Bátor dolog, amit teszel. - Qrow a vállára tette a kezét és egyértelműen sajnálta, hogy valaki mást érte a balszerencse, hogy feláldozza az életét. Végül kiugrott a gépből, madárrá változott és a távolodó repülő felé szállt.
Vine vett egy mély levegőt, utoljára a barátai felé nézett, akik egyre csak távolodtak, de összeszedte minden erejét, a két kezét összeillesztette és a két karja sárga fényben világított, amiknek a fénye egyre erősebb lett, minél jobban koncentrált.
Végül kinyújtotta a két, teljesen felerősített karját a gépből és legalább nyolc, hatalmas részre osztotta az auráját, amik egyre csak nőttek és teljesen körbe ölelték az egész gépet, egy nagy energia pajzsként.
Bumm
Amint elég távol kerültek, a bomba felrobbant és Vine energia pajzsa olyan volt, mint egy hatalmas légzsák, ami egy szempillantás alatt óriásira nőtt, de nem szakadt ki, kitartott és amint a robbanás véget ért, a sárga energia mező eltűnt és nem maradt semmi utána, csak egy nagy halom szürke füst, ami mögött az eloszlása után nem maradt semmi. A repülő és Vine is eltűnt és semmi nyomuk sem volt sehol.
Elm és Harriet a gépből látták a barátjuk végső áldozatát, amivel megmentette az ő és még ki tudja hány ezer ember életét Mantle-ben.
Nem volt mit tenni, Robyn egyszerűen csak elfordította a gépet és vissza irányította az akadémiára, hogy ők is átmenjenek egy térkapun.
- Ne is reménykedjek, hogy csak úgy átengedsz, ugye? - Yang felkészült a végső csatára Adam-el.
- Nem az első és talán nem is a legnagyobb hibád lenne, Yang. - Adam rámarkolt Wilt markolatára és felkészült a végső összecsapásra.
Yang szeme vörösre váltott és kilőtte magát Ember Celica-val, miközben Adam minden erejét Wilt-be koncentrálta és felkészült, hogy egyetlen csapással végezzen a lánnyal.
Yang azonban ismét ravaszabbnak bizonyult és egy újabb lökéssel félreugrott a vörös energiasugár elől és villámgyorsan képen verte Adam-et, aki elejtette Wilt-et és lebukfencezett az út széléről, de időben megkapaszkodott.
Yang felé állt és mielőtt bármit is tehetett volna, egy tűzsugárral eltalálták a hátát, amitől lezuhant, Adam mögött a mélybe és pár másodperc zuhanás után egy sárga villanás kíséretében eltűnt.
- Megkaptad a bosszúdat, Adam. - Cinder leszállt az útra és felsegítette a faunus férfit, aki magához vette a kardját. - Remélem, - Majd egy gonosz tekintettel meredt a többiekre, Ruby-ra, Weiss-ra, Neo-ra és Penny-re. - segítesz a maradékkal is.
- Van terved? - Adam készen állt, hogy a RWBY csapat másik felét is a mélybe küldje.
- Csak foglald le Ruby-t. - Cinder tudta, hogyha meg akarja szerezni a Hajadon erőt, akkor Ruby Ezüst szemével nagyon kell vigyáznia.
- Melyik Ruby? - Adam, habár nagyon örült, hogy a RWBY csapatot nagyjából ő intézte el, hiszen Blake, a barátnője volt, aki elhagyta, Yang pedig az, akiért elhagyta és Weiss-t is szívesen elintézné, hiszen az ő családja az, aki rengeteg szenvedést okozott neki és a fajtájának. De a RWBY csapat kapitányával semmi baja nem volt.
- A vörös köpenyes. - Forgatta a szemét Cinder.
Cinder és Adam különváltak.
Adam-nek nem kellett sokat keresnie, hiszen megtalálta Ruby-t, ahogy az aurája nélkül maradt Weiss-t próbálja kivinni a nagy térkapun.
Ruby nem hezitált megforgatni Crescent Rose-t a kezében és megtámadni a faunus férfit, aki két csapattársa, köztük a nővére halálát okozta. Adam kivédte Ruby csapásait és villámgyorsan mögé került és hátbarúgta.
- Csak nem egy Schnee-hez van szerencsém? - Adam csak rámutatott a bal szemén lévő SDV formájú égési sebre, amitől a két lány, leginkább Weiss szörnyedt el, hiszen a családja neve van a férfi bőrébe égetve. - Igen, sokszor kapom ezt a reakciót.
- Neki ahhoz semmi köze nem volt! - Ruby a barátja védelmére kelt, miután felállt.
- Személyesen talán nem. - Adam csak megrázta a fejét. - De van fogalmatok róla, hány faunus-ba égették ezt a logót? - Egyáltalán nem szándékozott visszafordulni. - Sokba. - A dühös tekintetével Weiss-ra meredt.
Mielőtt bármi történhetett volna, Ruby újra Adam-re támadt, aki kivédte a kaszáját a katanájával és gyorsan az oldalába került. Ruby gyorsabb volt a nővérénél, tanult az előző hibájából és Crescent Rose-al újra kivédte Wilt-et.
Crescent Rose és Wilt többször összecsaptak és szikrákat hánytak, ahányszor csak találkoztak és Adam kénytelen volt belátni, hogy Ruby-val sokkal nehezebb dolga van, mint a nővérével, így kénytelen volt más taktikát alkalmazni.
- Hm, - Adam csak elmosolyodott, miközben Weiss-ra nézett, aki az aurája hiánya miatt nem tudott csatlakozni a harcba. - látom, a Schnee-knek szokása hátra dőlni és hagyni, hogy mások végezzék el a piszkos munkát.
- Te... - Weiss nem tűrte el, hogy ez az ember sértegesse, hiszen Ruby azért harcol, hogy ő megmenekülhessen.
- Weiss, ne... - Ruby hiába próbálta megállítani a barátját, aki felemelte Myrtenaster-t és megpróbálta megidézni a jéglovagját.
Adam csak erre várt, ugyanis, amíg Weiss idézett, Wilt-be koncentrálta minden erejét és egy vörös energia sugarat, amivel lefejezte a megjelenő lovagot, ami el is párolgott, majd Weiss-t találta el, aki lezuhant a mélybe.
- Weiss! - Ruby hiába próbált utána kapni, hiába, Weiss-t, akárcsak a csapattársait, elnyelte a mélység és egy sárga villanás keretében eltűnt.
Ruby már nem fogta vissza magát és teljes haraggal rontott a faunus férfinak, aki ügyesen és gyorsan védte ki a csapásait. Ruby gyors volt ugyan, de Adam gyorsabb, annyira, hogy olyan gyorsan körözött Ruby körül, hogy a lány azt se tudta megmondani, merre van Adam.
Végül a háta mögött jelent meg és Wilt-el újra egy energia sugarat készült lőni, amit Ruby Crescent Rose-al kivédett ugyan, de kiesett a kezéből, lepattant az út szélére és lezuhant a mélybe.
- NE! - Ruby holtsápadt lett, amikor a barátja után a fegyvere is elveszett és rémülten nézett Adam felé, aki megforgatva Wilt-et a kezében közeledett felé.
Miután Ruby már nem volt a képben, Cinder sokkal magabiztosabban nézett szembe Penny-vel.
- Csak te és én, ki... - Cinder szeme a vágytól égett, amikor végre kettesben maradhatott Penny-vel, de Neo megjelent fölötte és egy rúgást intézett a feje felé, amit Cinder ezúttal kivédett az egyik kardjával és Neo darabokra tört, mintha üvegből lett volna. - Még mindig itt... - Cinder-t a következő csapást jobb oldalról kapta be és oldalra csúszott, de talpon maradt és látta, hogy Neo egy hátra szaltóval távolodott és amint földet ért, egy magabiztos mosollyal a vállára támasztotta a kinyitott Hush-t és újra felé támadt. - Azt hiszed, hogy... - Cinder, mielőtt befejezhette volna, Neo összecsukta Hush-t és úgy támadt felé. Többször volt kénytelen félre hajolni a szúrásai elől és hátra ugrott az egyik rúgása elől. - Hagynál legalább egy mondatot... - Cinder-t már bosszantotta ez a lány, aki nem csak akadályozza, hogy megszerezze a Tél Hajadon erejét, de még a mondandóját sem hagyja befejezni és egy tűzsugarat lőtt felé.
Neo kinyitotta Hush-t és kivédte a tűzsugarat, de ez hátra nyomta valamennyire.
A földbe, Cinder köré több ormótlan, zöld üvegkard fúródott be és Penny aggódva vette tudomásul, hogy emberként még a célzása is leromlott, amikor gondolkodás nélkül próbált segíteni Neo-nak.
Cinder-nek eszébe jutott, hogy van egy előnye Neo-val szemben, mégpedig a repülés. Mielőtt Neo egy újabb csapást intézhetett volna felé, felemelkedett a magasba és egyből Penny-t vette célba.
Penny ezt látva, úgy döntött, inkább a földön maradt és leszállt a földre, de Neo-t sehol sem találta. Cinder ezzel szemben a nyomában volt és a figyelmetlenségét kihasználva rávetette magát, hogy elszívja az erejét.
Szerencsére, Neo nem hagyta cserben Penny-t és eltávolítva az álcáját, hátba támadta Cinder-t, aki ezúttal már számított rá és elengedve Penny-t, újra a magasba szállt és egy halom fekete üvegszilánkot lőtt a két lány köré.
Penny a kardjait forgatva, míg Neo Hush kinyitásával védte ki az üvegzáport, de Cinder csak magabiztosan elmosolyodott és amint csetintett, a földre esett szilánkok villogni kezdtek.
Bumm
Majd fel is robbantak, de Penny időben felszállt a magasba, azonban Neo-nak nem volt ilyen szerencséje, a robbanás lemerítette az auráját, elejtette Hush-t és lezuhant a mélybe.
- Nem! - Penny tehetetlenül nézte, ahogy Neo-t elnyelte a sötétség és egy sárga villanás után, a RWBY csapat tagjaihoz hasonlóan, ő is eltűnt.
Az evakuálás már majdnem teljes volt és Atlas teljes lakossága hamarosan biztonságban megérkezik Vacuo-ba. Jaune viszont látta, milyen veszteséget szenvedtek a barátai a Cinder-el és Adam-el vívott harcba, ezért a pajzsával gyorsan át ejtőernyőzött ahhoz a térkapuhoz, ahol Nora terelte a civileket.
- May, Joanna és minden Vadász, aki átment a kapun, hozzátok őket vissza! - Jaune tudta, hogy Cinder ellen feltétlenül erősítésre van szükség.
Nora nem mondott semmit, csak magabiztosan megfogta Jaune kezét és ő is átment a térkapun.
- A barátaid azért haltak meg, hogy megvédjenek? - Cinder hamis empátiával mosolygott Penny-re, miközben egy tűzsugarat lőtt rá, amit Penny a kardjaival védett ki.
- Te semmit sem tudsz a barátságról! - Penny számára sok minden volt érthetetlen az emberi érzésekkel kapcsolatban, de ezt az egy dolgot biztos tudta.
Mielőtt Cinder újra támadhatott volna, oldalról, a levegőből Jaune száguldott felé, a pajzsával ejtőernyőzve és amint közvetlenül elé ért, a pajzsot Cinder elé tartotta és egy gravitációs lövéssel hátra lökte. Miután földet ért elővette a kardját és eltökélte, hogy ezúttal végez Cinder-el.
Penny magabiztosan forgatta a levegőben a kardjait és ő is készen állt, hogy felvegye a harcot Cinder ellen.
- Hol vannak a többiek?! - Jaune egyből a RWBY csapatot, Lance-t és Neo-t kereste, de aki iránt a legjobban aggódott az Weiss volt.
- Ők... - Penny szomorú tekintete mindent elárult a fiú számára.
- Nem... - Jaune szíve majd megszakadt, hogy egy csomó barátja odaveszett és ezúttal a második barátnőjét hagyta cserben.
- Már megint kísérted a sorsot?! - Cinder jól emlékezett Jaune-ra. - Ezúttal nem leszek olyan kíméletes, mint... ÁRGH! - Hirtelen, a Grimm karja égetni kezdte az egész testét, de amilyen gyorsan jött a fájdalom, olyan gyorsan el is múlt. - Visszatért! - Pontosan tudta mit jelent és fenyegetően mosolygott az ellenfeleire, akik eléggé megremegtek Salem visszatértétől.
Cinder csak egy tűzcsóvát lőtt a földre, amitől az egész padlón egy nagy lánggyűrű suhant végig, de Penny elrepült fölötte és Jaune kivédte a pajzsával.
Cinder nem állt le, két lángoló üvegkardot idézett a két kezébe és feléjük dobta, de Penny a saját üvegkardjaival védte ki azt, amit felé és Jaune felé is hajított és egyenesen Cinder felé támadt. A félszemű nő nem hagyta annyiban és a lábával a földbe rúgott, amitől egy nagy tűzcsóva lövelt ki a padlóból és elválasztotta Jaune-tól.
Penny aggódva nézett a tűzoszlop túloldalán lévő Jaune felé, de Cinder újra kihasználta a figyelmetlenségét, kinyújtotta a Grimm karját és a karmaival öt helyen is átszúrta a testét. Egyszer a gyomrát, mindkét tüdejét és a máját is átszúrta, de a szívét csak centikkel vétette el.
A fizikai fájdalom új érzés volt Penny számára, főleg ilyen mértékben és nagyon rossz, mert teljes mértékben megbénította az egész testét. Cinder lángoló szemmel és mániákus vigyorral kezdte el szívni a Hajadon erőt a lányból, aki a kiterjedt fájdalomtól mozdulni sem bírt.
Penny körül a világ elkezdett homályosodni, egyre gyengébbnek érezte magát és borzalmas fájdalmat érzett, amikor levegőt próbált venni, majd végül összeesett.
Mielőtt az erő egyáltalán eljutott volna Cinder-hez, Jaune átugrott a tűzfalon és levágta Cinder Grimm karját, amitől elképesztő fájdalmat érzett és fájdalmasan ordítani kezdett.
- Penny! - Jaune látva, hogy Cinder mekkora kínokat él át, remélte, hogy meggyógyíthatja a lányt, amíg összeszedi magát. - Tarts ki! A Semblance-em...
- Nem... - Lehelte Penny fájdalmasan. - Nincs elég idő, hogy meggyógyíts... - Vér kezdett folyni a szájából és pontosan tudta, mit beszél. Három belső szerve is súlyosan megsérült, amit túl sokáig tartana Jaune-nak meggyógyítani. - Nem szerezheti meg... a Botot és az erőmet is... - Finoman a fiú kezére tette a kezét, felkészülve arra, ami hamarosan meg fog történni. - de van valami... amit te is megtehetsz.
- Nem! - Jaune megrázta a fejét a rémülettől és nem akarta elfogadni, hogy ez az egyetlen megoldás. - Ezt nem kérheted tőlem!
- Hadd válasszam... - Penny egyre gyengébb és a hangja egyre halványabb lett, érezte, hogy a halál már közel van. - legalább... ezt az egy dolgot. - Gyengén a fiú kardjáért nyúlt, biztosítva, hogy ő akarja ezt. - Bízz bennem.
Jaune remegő kézzel vette elő a kardját, Crocea Mors-t, ami még a nagyapjáé volt, aki egy igazi hős volt és arra használta, hogy másokat védjen vele. Ő most arra fogja használni, hogy kioltsa egy ártatlan lány, a barátja életét. Amint maga elé tartotta a pengét, látta rajta a saját tükörképét és a fájdalmas felismerést az arcán, ami egyértelművé tette, hogy nincs más megoldás. Látta a mellkasa baloldalán lévő sebet, amit Cinder ejtett, közvetlenül a szíve mellett, mert nem akarta, hogy meghaljon. Ha ott szúrja Penny-be a kardot, akkor egyből meghal.
Cinder, amint a karja visszanőtt és fájdalmasan zihálni kezdett, látta, hogy Jaune, aki már megint az útjába állt, ott térdel Penny mellett és ismerve a Semblance-ét, biztosan gyógyítja. Nem hagyhatta, hogy az az átkozott fiú már megint keresztbe tegyen neki, ezért gyorsan, lángoló szemmel, két karddal a kezében rontott felé és egyetlen csapás elég volt, hogy félre lökje a fiút, majd a Grimm karjával újra megragadta Penny-t és elkezdte elszívni a Hajadon erőt.
Cinder legnagyobb döbbenete akkor volt, amitől még a tűz is kialudt a szeméből, amikor semmilyen erőt nem tudott elszívni Penny-ből. A lány nem mozdult és nem lélegzett. Jaune távoli sírása és a Penny mellkasán lévő szúrt seb, ami egyenesen a szívén ment át, mindenre választ adott.
Jaune megölte Penny-t, hogy Cinder ne szerezhesse meg az erejét.
Jaune ezt a borzalmas tettet nem tudta megbocsájtani magának. Miután Cinder félre lökte, elgurult a platform szélére és zokogva nézett az egykor csillogó és fényes kardjára, amit most Penny vére áztatott.
A Kamrában Winter egyre inkább sarokba szorult, hiszen Ironwood egyáltalán nem hagyott neki szünetet és megállás nélkül sorozta vagy a lézerágyúja sugarával, vagy magával az ágyúval, amikor közelharci fegyverként használta.
Egy cseles pillanatban, a tábornok kivette az egyik pisztolyt az ágyúból és feldobta a magasba.
Winter minden figyelmét a levegőben lévő fegyver kötötte le és váratlanul érte, amikor a tábornok alulról az ágyúval állba verte, amitől a levegőbe emelkedett, majd egy újabb ütéssel hátra lökte, egyenesen a lépcsőre, ami a térkapu felé vezetett.
Amint Winter a földre került és egy fehér villanás jelezte, hogy lemerült az aurája, a tábornok elkapta a pisztolyt, ami leérkezett, betöltötte az ágyúba és tölteni kezdte.
Penny egy üres fehér térben találta magát, aminek nem volt se eleje, se vége. Habár tudta, hogy számára ez az út vége, egyáltalán nem félt és nem bánt semmit, csak izgatottan hintáztatta magát a lábaival és várta azt a személyt, akinek el kell jönnie.
- Üdvözletem! - Izgatottan integetett Winter-nek, aki Penny-vel ellentétben, teljesen zavarodott volt és nem tudta, hogy hol van. - Eljutottál ide!
- Hol... - Winter alig értette, hogy hova kerülhetett, hiszen az előbb még a tábornokkal harcolt. - Mi ez?
- Rád gondoltam. - Válaszolt Penny egyértelműen. - És most itt vagyunk.
Winter-be egyből belecsapott a felismerés, hogy Penny minden bizonnyal halálos sérülést szenvedhetett és el kellett döntenie, hogy kire bízza a Tél Hajadon erejét.
És ő rá gondolt.
- Oh, Penny... - Winter szíve majd megszakadt, ha arra gondolt, hogy a lánynak meg kell halnia és neki kell tovább vinnie ezt az erőt.
- Úgy tűnt a legokosabbnak, ha téged választalak. - Penny emlékezett, hogy az erőt kezdetben Winter-nek szánták. - Hiszen, eredetileg is a te erőd volt.
- Nem, Penny. - Winter a könnyeivel küszködve rázta meg a fejét, ahogy a lány közelebb jött hozzá. - A szíved mélyén mindig is te voltál az igazi Hajadon. - Önmagára dühösen oldalra fordult és csak magát tudta hibáztatni a történtekért. - Amíg én inkább csak egy gép. Csak... parancsokat teljesítettem, nem törődve, hogy a helyes dolgot teszem-e vagy sem.
- Hé, - Penny megfogta Winter két kezét és biztatóan mosolygott rá. - a barátom voltál.
Penny kezét egy sárga fény borította be, ami átterjedt Winter-re.
- Köszönöm, - Winter elmosolyodott és hálásan bólintott. - hogy ezt rám bíztad. Amikor... elmész... - Nem akart belegondolni, de tudta, hogy egy olyan dolog, ami most meg fog történni.
- Nem megyek el végleg. - Penny magabiztosan megvonta a vállát. - A részeddé válok.
- Jó... - Winter csak szipogott és eleredtek a könnyei. - ennek örülök.
Penny egy boldog mosolyt eresztett az arcára, vidáman behunyta a szemeit és a teste elhalványodott, majd véglelg eltűnt és a sárga fény, ami Winter egész testét átjárta, teljesen elvakította.
- Szóval, végre elérkezett a sors, amit választottam neked.
Winter a földön feküdt, újra a Kamrában találta magát és a tábornok ott állt előtte, pontosan, mielőtt ez a különös élménye lett volna.
- Nem választott nekem semmit. - Winter érezte, hogy a Hajadon erejével az aurája is visszatért, miközben felállt a földről. Felemelkedett a levegőben és egy havas tornádó alakult ki körülötte, ami nem csak őt, de még a kardjait is felemelte. - Ez egy ajándék volt. - Kinyitotta a szemeit, amik világoskéken lángoltak és dühösen meredt a tábornokra.
Ironwood tüzet nyitott a lézerágyújával, de Winter egy jégtükör falat idézett, amiről visszapattant a lézersugár és egyenesen telibe találta a tábornokot.
Winter meg sem várta, amíg eloszlik a zöld füst, csak megfordult és átrepült a térkapun.
Egyszerűen felháborító volt Cinder számára, hogy már harmadszor orozták el előle a Tél Hajadon erejét és ami még rosszabb, hogy pont Jaune volt érte a felelős. Ez a fiú, amikor megismerte Beacon-ben csak egy vesztes volt, aki szerencsével jutott el a Vytal bajnokságig és Haven-ben nem tartotta többnek egy játékszernél, akivel szórakozhat és csak a szerencsének köszönhetően tudott bevinni neki egy ütést.
Most komolyan haragudott rá és nem érdekelte, hogy nem nyer semmit sem a megölésével, de akkor is, jól esett volna a számára, ha végleg megszabadulhatna tőle.
Cinder gondolkodás nélkül Jaune felé száguldott, aki felemelte a pajzsát, de Cinder rávetette magát és Jaune egy újabb gravitációs lökéssel hátra lökte, de Cinder csak egy hátra bukfenc kíséretében újra talpon volt és a Grimm kezébe egy üvegkardot idézett, majd újra támadt.
Cinder üvegkardja és Crocea Mors össze csaptak, de Jaune kardja egyből ketté tört és a rémült döbbenet teljesen megbénította annyira, hogy Cinder bevitt neki egy újabb csapást, amitől a földre esett.
- Hová tűnt... - Cinder már készült bevinni a végső csapást, amikor egy jeges lövedék eltalálta hátulról és a földre esett.
- Engem keresel?! - Winter jelent meg az átjáróban, a levegőben, repülve és kéken lángoló szemekkel.
Cinder számára egyértelmű volt, hogy ő lett az új Tél Hajadon és a lángoló szemével meredt a nőre, majd gondolkodás nélkül a levegőbe ugrott és felé suhant.
Winter készen állt a visszavágóra Cinder ellen és a két Hajadon között megkezdődött az összecsapás.
Winter körül kék és jeges aura jelent meg, míg Cinder körül narancs és tüzes és a két Hajadon összeütközése egy robbanásban csúcsosodott ki. Winter a kardjával védte ki Cinder üvegkardját és elegánsan folytatta a védekezést a levegőben, majd Cinder gyorsan felrepült, de Winter egy jeges lövedéket lőtt felé, amit Cinder kikerült és újra, vadul támadt felé.
Winter kivédte ezt a csapást is és ezúttal átment ellentámadásba és a két Hajadon egyenlőnek bizonyult, egészen addig, amíg Winter egy rúnát nem idézett maga fölé, amivel villámgyorsan kitért Cinder támadása elől és egy jeges lövedékkel telibe nem találta.
Cinder nem adta fel és még mindig a levegőben volt, de Winter egy újabb rúnát vetett, amiből egy seregnyi jégmadár jött elő és mind Cinder-t támadták. Cinder-nek meg is volt az ellenszere és egy halom, fekete üvegkardot idézett a levegőbe, amikkel elkezdte leszedegetni a jégmadarakat, de hiába, Winter több madarat idézett, mint ahány kardot ő és a túlélők elérték és körbevették.
Cinder ellen még ez is kevésnek bizonyult, mert haragjában egy tüzes kitöréssel elpusztította az összes madarat és újra Winter felé támadt, akikkel folyamatosan, egymás után, újra és újra egymásnak estek, de egyikük sem tudott felülkerekedni.
Cinder, jól emlékezett, amikor összecsapott Raven-el, a Tavasz Hajadonnal, aki nem csak az erőben, de ravaszságban is felülmúlta. Úgy döntött, most itt az ideje egy másik taktikának. Egy hatalmas tűzgolyót idézett maga köré, ami egy robbanással egy még nagyobb füst függönyt teremtett, aminek köszönhetően el tudott surranni egy rövid időre a csatából.
Ruby, miután elvesztette Crescent Rose-t nem mert megkockáztatni egy újabb frontális támadást Adam ellen, ezért kénytelen volt folyamatosan menekülőre fogni és új taktikákat kieszelni.
Egyelőre kénytelen volt folyamatosan tartani a távolságot és erre a Semblance-e tökéletesen alkalmas volt, de sokkal többet nem tehetett.
- Te lennél az a vezér, akit Blake követ és akire felnéz?! - Adam egy vörös energia sugarat lőtt Ruby felé, amit a Semblance-ével került ki. - Egy gyáva vezér, aki egy csapat gyávát vezet! Nem vagyok meglepődve.
Ruby nem vette fel a sértegetést és tovább kerülgette Adam csapásait vagy épp növelte a távolságot. Már ki tudja, mennyi ideje menekült, de Adam nem fáradt és nem adta fel az üldözést.
- Tudsz mást is csinálni a menekülésen kívül? - Adam már kezdte unni, hogy Ruby nem csinál mást csak kerülgeti. Halvány fogalma sem volt, hogy Cinder miért fél tőle ennyire. - Blake is csak menekülni tudott és láttad hogyan végezte!
- Ruby! - A válaszra nem is kellett sokat várni, mert amint Ruby leért az egyik platformra, nyomában Adam-el, Jaune jelent meg mögötte és hozzávágta a pajzsát, ami egy gravitációs lökéssel lelökte Adam-et a platform széléről, de a pajzs is leesett.
Adam gyorsan eldobta Wilt-et, ami a platform szélére esett, de elkapta Ruby-t a köpenyénél és magával rántotta a mélybe, de Ruby időben megkapaszkodott, de képtelen volt Adam-el együtt felmászni.
Jaune egyből odarohant, hogy segítsen neki, de egy tűzgolyó eltalálta a hátát, átrepült felettük és lezuhant a mélybe.
- Jaune! - Ruby alig hitte el, hogy az egész csapata és még Jaune is odaveszett.
Pillanatnyilag nem volt ideje ezen gondolkodni, mert minden erejével kapaszkodnia kellett, mert egyszerűen képtelen volt felhúzni magát, miközben Adam kapaszkodik belé.
Sajnos, nem volt sok ideje ezen gondolkodni, mert ott állt felette Cinder.
- Egy kis segítség kéne! - Adam egyből kinyújtotta a kezét, de Cinder csak a Grimm karjával levette a hátáról a Teremtés Botját.
- Megkaptad a bosszúd és elvégezted a feladatod. - Cinder csak lelökte a mélybe Adam kardját. - És te, - Lenézett Ruby-ra, aki felkészült, hogy használja az Ezüst szemét. - jobban tetted volna, ha meg se születsz.
Rátaposott Ruby kezeire, amitől a lány lezuhant, Adam-el együtt a mélybe, majd végignézte, a saját szemével, hogy mindketten eltűntek egy sárga villanás kíséretében.
- NEM! - Winter késve vette észre, hogy Cinder lelökte Jaune-t és Ruby-t is és már hiába repült utánuk, mert Ruby-t is elnyelte a mélység.
Kétségbeesetten és kellemetlenül érezte magát, amikor szétnézett az átjárón, ami üres volt. Egyedül maradt és nem tudta megvédeni, sem a húgát, sem a barátait.
Felszállt az egyik útra és térdre esve eleredtek a könnyei. Rajta kívül csak egyvalaki maradt az átjáróban és az a valaki felelős mindannyijuk haláláért.
Winter elhatározta, ha addig él is, de végezni fog Cinder-el, aki megszerezte a Teremtés Botját is.
Sajnos, a bosszút egy távoli, de elég erős, nem e-világi üvöltés szakította félbe, amitől az egész átjáró megremegett. Tudta jól, hogy ez Salem és ha most bejön az egyik térkapun, akkor az erő, amit Penny adott neki el fog veszni.
- Te... - Winter a haragtól reszketve nézett Cinder-re és megesküdött neki. - Minderért fizetni fogsz mindenért, amit valaha elkövettél és nem lesz olyan erő, ami megvédhetne téged a sorsodtól! - Felszállt és a nagy térkapu felé repült, Vacuo felé.
Cinder, habár pont a Tél Hajadon erejét nem kapta meg, amire annyira vágyott, eredményes napnak tartotta a mait, mert végzett a RWBY csapattal és megszerezte a Teremtés Botját. Tudta jól, hogy nem üldözheti Winter-t, mert a kapu túloldalán ott várnának rá, több száz Vadász, akik örömmel vennék a fejét a bűnei miett, ezért kénytelen volt visszamenni az egyik térkapun keresztül.
- Ambrosius. - Végül teremtett valamit a Bottal, amitől az átjáró eltűnt, akárcsak a térkapuk.
A kapu túloldalán egyre súlyosabb volt a helyzet, mert a menekültek átértek ugyan, de ott voltak a semmi közepén, egy hatalmas homokviharban, miközben egy seregnyi Grimm. A Vadászok és a hadsereg maradéka mindent elkövetett, hogy megvédjék a lakosokat, de egy egész városnyi félelem és felháborodás egy jelzőfény volt a Grimm-ek számára.
- Nem! - Nora minden erejével döngette a térkaput, de hiába, nem lehetett vissza menni. - Megígértem Jaune-nak, hogy segítek neki!
- Nora, már késő! - Ren megragadta a lány karját.
- Sajnos a kapu nem működik visszafelé! - Csatlakozott Oscar. - Az egyetlen, amit megtehetünk, ha megvédjük az embereket!
- Egy halálcsapdába vezettetek minket! - May, a Boldog Vadásznők közül volt az első, aki hangot adott a felháborodásának.
- Atlas-ban biztos meghaltatok volna! - Nora a barátai védelmére kelt.
- Mert itt mi fog történni?! - May hajthatatlan volt.
- Elég legyen, May! - Fiona rászólt a társára. - Minél több negativitást árasztunk, annál több Grimm fog jönni!
- Majd később találunk felelőst! - Joanna is inkább a Grimm-eket irtotta volna, mint bűnbakot keressen.
- Rendben, - May visszavett és folytatta a Grimm-ekkel való harcot. - de ezért még valakit nagyon megverek!
A kapuból hirtelen egy hatalmas széllökés lökte hátra a Grimm-eket és mindenki megkönnyebbült, amikor Winter szállt ki belőle, körülötte kék varázs aurával, majd a kapu eltűnt, véglegesen.
- Winter? - A családja, az anyja, az öccse és Klein aggódva néztek felé. Sajnos, a húgát nem találta közöttük és neki kellett közölnie a fájó tényt, hogy elveszett.
Nem volt idő gyászolni, mert egy újabb horda Grimm közeledett az emberek felé és Winter, mint a Tél Hajadon, az ő kötelessége volt megvédeni Atlas népét.
Elővette a kardját és egy hatalmas jéghullámot lőtt a szörnyek felé, amik pont tökéletesek voltak, hogy kiadja a sok haragját.
"Minden elromlott, amennyire csak lehetett.", gondolta magában Ironwood, miután magához tért a saját fegyverének lövésétől. Alig egy karnyújtásnyira volt, hogy megszerezze a Teremtés Botját Salem-től, de Winter az útját állt és a lehető legrosszabbkor szerezte meg a Tél Hajadon erejét.
- Ambrosius. - Felnézett a lépcsősoron és látta, hogy a térkapu eltűnt és Cinder sétál le rajta, kezében a Bottal, de a mosoly, amit eddig az arcára eresztett egyből lefagyott, amikor egy sötét árny lebegett be a Kamrába. - Én... - Egyértelmű volt ,hogy ez az árny Salem volt és Cinder borzasztóan megrémült - Én... ismét kudarcot vallottam, úrnőm. Arra használták a Botot, hogy ezreket mentsenek meg, elvesztettük Adam-et, de legalább a RWBY csapatot véglegesen kiiktattuk. - Hirtelen eszébe jutott a Lámpás és kétségbeesésében kitalált egy hazugságot. - De Ruby és a csapattársai használták a Lámpás utolsó kérdését és... nem tudtam megállítani őket. - Miközben magyarázott, Salem újra alakot öltött és kifejezéstelen arccal bámulta Cinder-t. - Még a Hajadon szökését sem tudtam megakadályozni, mert túlságosan lefoglalt a Bot visszaszerzése. Én... - Cinder szíve a torkában dobogott és a sajnálatát kifejezve, még le is térdelt és a fejét is lehajtotta. - sajnálom.
Hallotta, hogy Salem közelebb lépdel hozzá, de nem emelte fel a fejét, csak átnyújtotta a Botot.
- Te teljesen hülyének nézel engem? - Salem elvette a Botot. - Hol van a Lámpás?
- Arthur-nál és Mandy-nél hagytam. - Válaszolt Cinder remegve. - Gondoltam okosabb lenne nem kockáztatni és magammal vinni.
- És... - Salem csak egy nagyot sóhajtott. - hol van Arthur és Mandy?
- Az akadémia irányítóközpontjában hagytam őket. - Felelt Cinder, miközben felállt.
- Akkor menjünk érte. - Salem már el is indult, Cinder a nyomában volt. - Gondolom, neked is használnod kellett a Botot, hogy eltüntesd a teremtésüket. - Ironwood a földön fekve hallgatta a két nő beszélgetését, akik ügyet sem vetettek rá és erőtlenül próbált a pisztolyáért nyúlni, ami kiesett a lézerágyújából. - Mit teremtettél?
- Én csupán még több lángot adtam Atlas tüzéhez. - Cinder csak büszkén megvonta a vállát, de Salem egyből megállt és szigorúan nézett felé.
- Az akadémiára is?! - Salem-et idegesítette Cinder ostobasága.
- Gondolom. - Cinder csak rémülten nyelt egyet.
- Miközben Arthur és a Lámpás is ott van?! - Salem tartott tőle, hogy Cinder ezt az apró részletet nem vette figyelembe.
- Hát... - Cinder kínjában megvakarta a tarkóját és fogalma sem volt, hogy mit mondhatna.
- Öt perced van kihozni Arthur-t és a Lámpást, - Salem fenyegetően meredt Cinder-re, aki rémülten összehúzta magát. - különben tényleg lecseréllek!
Cinder csak nyelt egyet, mire egyből a levegőbe emelkedett, felrepült a felvonón, aminek kirobbantotta a kijáratát és elindult az irányítóközpont felé, ahol Mandy-t és Watts-ot hagyta.
- Nehéz jó személyzetet találni, - Salem visszanézett Ironwood-ra, aki kétségbeesetten rászegezte a pisztolyát, de tudta, hogy semmi értelme nem lenne lőni. - de gondolom, ezt te is jól tudod. - Egy mosolyt eresztett a tábornokra. - Köszönöm, hogy megkönnyítetted a dolgom, James.
Egy árnnyá vált és elhagyta a Kamrát.
Ironwood leeresztette a pisztolyát és kénytelen volt belátni, hogy vesztett. Mindent feláldozott és az általa helyesnek vélt döntéseket hozta és azok ide vezettek. Talán ha hallgatott volna Ruby-ra és a barátaira, máshogy alakultak volna a dolgok.
Sajnos, még mindig úgy érezte, hogy az egész Ruby hibája és azoké, akik képtelenek voltak logikusan gondolkodni. Szenttül hitte, ha felemelte volna Atlas-t a légkörbe, akkor Salem biztos nem bánthatott volna senkit sem. Ehelyett, széthúzást teremtettek, a helyes döntés útjába álltak és ez a megosztottság vezetett Atlas bukásához.
Ironwood fejében gondolatok ezrei cikáztak, miközben érezte, hogy az egész város süllyed a mélybe, de egy valakin megakadt a gondolata.
Glynda Goodwitch-en. Vajon ő támogatta volna? Vajon a Beacon-i professzor, az egyetlen nő, aki iránt érzett valamit, vajon segítette volna, vagy ugyanúgy csak egy szörnyetegnek tartotta volna, mint mindenki más?
Ironwood sok nehéz döntést hozott az életében, amik egészen a haláláig kísértették, de amit a legjobban bánt, amit nem tett meg és nem mondta el Glynda-nak, hogy hogyan érzett iránta.
Sajnos, már késő, Atlas hamarosan lezuhan és ő is itt leli a halálát, anélkül, hogy elmondta volna neki, hogy mennyire szereti.
Glynda volt az utolsó, aki a tábornok gondolataiban szerepelt. Behunyta a szemét és várta a halált, ami hamarosan eljön.
Miután Winter evakuálta az akadémiát, Mandy számára nem jelentett különösebb nehézséget feltérképezni a területet, amíg Watts az irányítóközpontban szabotálja Ruby-ék tervét.
A feladata, hogy szerezzen egy repülőt, amivel Watts-al elhagyhatják az akadémiát, arra az esetre, ha Cinder és Adam elbuknának és menekülniük kéne.
Ránézett a Scroll-jára, hogy megnézze az időt és izgatottan vette tudomásul, hogy még egy óra, amíg Atlas lezuhan. Végre, a királyság, ami annyi szenvedést okozott neki és rengeteg fajtársának, végre megszűnik létezni.
Belegondolni is rossz volt, hogy Atlas bányái mennyi halott faunus, jelöletlen tömegsírja lett. A mai naptól kezdve, a Dust vállalatok nem zsákmányolhatják ki a faunus-okat.
Elégedettség töltötte el, amikor átsétált a gyengélkedőn. Az egész folyosó üres volt, a neon fények itt-ott pislákoltak, a felszerelések és papírok többsége a földre volt hajigálva és nagy volt a felfordulás, egyértelműen sietve távoztak.
Az egyik kórterem előtt elhaladt és látta, hogy az egyik ágyon ott feküdt egy sebesült, a teljes teste be volt fáslizva, egy nagyobb gépre volt rákötve és mélyen aludt. Nyilvánvalóan, a nagy igyekezet közepette, itt felejtették és hátrahagyták.
Mandy maga sem tudta miért, de bement a kórterembe, talán csak azért, hogy gyorsan végezzen a szerencsétlennel, de amikor meglátta, hogy ki is rejlik a sok fásli alatt, a szíve is kihagyott egy verést.
Mike volt az, a teste súlyosan összeroncsolódott, több csontja is eltört, komoly égési sérülések borították a testét és egy lélegeztetőgépre kellett kötni.
A lánynak eszébe jutottak a régi idők Beacon-ben, amikor a LLMM csapat még egységeg volt és egy rövid időre úgy érezte, megnyugvást talált a barátai között. Azelőtt úgy érezte, hogy minden ember gonosz és örömmel vett részt Beacon szabotázsában, de ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz, úgy nőtt a kétsége afelől, hogy a helyes dolgot teszi-e.
A legvégén, úgy döntött, hogy a fajtájához lesz hűséges és inkább a Fehér Agyart segítette, ezzel elárulva a barátait, remélve, hogy a fajtája ezzel kivívja az emberek félelmét és tiszteletét.
Haven-ben lehetősége lett volna megadni magát a hatóságoknak és ahogy az Új Fehér Agyarnak is, talán neki is adtak volna egy második lehetőséget. Akkor nem érzett mást csak haragot és bosszúságot, amiért a fajtája árulta el. Innentől már nem érdekelte a faunus-ok sorsa és kétségbeesésében csatlakozott Cinder-hez, remélve, hogy elpusztíthatja ezt a romlott királyságot.
Cinder teljesítette a reményeit, Atlas hamarosan elpusztul, de a lakossága megmenekül. Kicsit félgyőzelemnek érzi ezt, hiszen csak az épületek pusztulnak el, kapzsi gazdagok, akik kizsákmányolták, életben maradnak, persze több ezer ártatlannal együtt is.
Az elmélkedésből az áram eltűnése zavarta meg, a fények lekapcsoltak és a lélegeztető is, amire Mike rá volt kötve. Mandy első gondolata, hogy a lélegeztetőgép lekapcsolása megölte az egykori csapattársát, hogy biztosra menjen, odahajolt a mellkasához és a rókafülével a szívverését vizsgálta.
Mike szíve még vert, hiába kapcsolt le a gép, ezért Mandy, miután felemelte a fejét, leválaszotta a kikacsolt gépről, levette a maszkát és látta, hogy a fiú képes volt, ráadásul, könnyebben, magától lélegezni.
Szerencsére, az ágynak voltak kerekei, így könnyen ki tudta tolni a kórteremből a folyosóra. Miután kiértek a folyosóra, Mandy a faunus szaglásával füstöt érzett és hirtelen, a semmiből tűz ütött ki, mindenfelé az akadémián és érezte, hogy Atlas elkezdett süllyedni.
Szerencsére, a hangár nem volt messze és talált is egy szállítót, amire feltolta Mike ágyát, de mielőtt ő is felszállhatott volna, vissza kellett mennie Watts-ért.
- Nemsokára visszajövök. - Ígérte a lány, majd megfordult és visszarohant az irányítóközpont felé.
A lángok egyre gyorsabban terjedtek és az egész folyosót elárasztották, így Mandy kénytelen volt a Semblance-ét használni, hogy teleportáljon és még így is nagyon nehéz volt, hiszen a lángok terjedésével a füst is egyre csak gyarapodott és alig kapott levegőt.
A gyengélkedőn átvágva, eszébe jutott valami, amit Mike kimentésekor látott, ami nem volt más, mint egy vészhelyzető mentő csomag, amiben egy légző maszk és poroltó. A tűzoltó készülékkel felfegyverkezve sietett utat törni magának a lángokon keresztül, de ahogy eloltott egy sornyi tüzet és előre lépett, egyből újra termett.
"Ez nem természetes vagy elektromos tűz.", Mandy tudta, hogy ez a tűz csak azt jelentheti, hogy Cinder megszerezte a Teremtés Botját és annak érdekében, hogy eltűntesse az átjárót, amit Ruby-ék teremtettek, tűzbe borította Atlas-t, vele és Watts-al együtt.
- Segítség! Valaki! - A távolból hallotta Watts kétségbeesett és rémült kiáltásait és köhögését és egyből a hang irányába ment.
Több csóva tűzön kellett átjutnia vagy teleportálnia, mire elérte annak a teremnek az ablakát, amit Watts kétségbeesetten püfölt egy székkel.
- Itt vagyok! - Mandy kopogott az ablakon.
- Segíts! - Watts könyörögve kiabált a túloldalon.
- Földre! - Mandy elővette az íját és felfeszítette, hogy belelőjön az üvegbe.
Watts, amint ezt látta, egyből összekuporodott a földön és a fejét védte.
Bumm
A robbanó nyílvessző áttörte az üveget és a milliónyi szilánk a túloldalra pergett. Miután az üvegszilánkokk már nem jelentettek veszélyt, Watts átmászott az ablakon.
- Az istenekre... - Köhögött Watts. - de örülök, hogy látlak!
- Még nem menekültünk meg! - Mandy átnyújtott a tudósnak egy másik légzőmaszkot.
- Ezért Cinder-el még számolni fogunk! - Watts tudta jól, hogy csak Cinder gyújthatta a tüzet, amivel képes lett volna őt és Mandy-t is feláldozni.
- Később keressünk bűnbakot, - Mandy felemelte a tűzoltókészüléket és elkezdte oltani a tüzet az útból. - most ki kell jutnunk.
- Ugye sikerült találnod egy gépet? - Watts ebben reménykedett.
- Igen, de sietnünk kell. - Mandy megragadta a tudóst és egy nagy tűzön átteleportáltak.
- Nem tudnál egyszerűen csak a géphez teleportálni? - Watts nem értette, minek fáradoznak a tűz eloltásával és az akadályok kerülgetésével.
- Nem tudok olyan messzire teleportálni, át kell... ajjaj! - Mandy rémülten vette észre, hogy kifogyott a tűzoltó készülék, ezért kénytelen volt messzire dobni, amitől rövidesen egy nagy durranással felrobbant. - Még legalább három folyosó van, ennyi tűzon nem tudok átteleportálni!
- Talán nem is kell! - Watts-nak ötlete támadt. - A tűzoltó rendszer külön árammal működik! - A falon meglátott egy kis terminált, amin gyorsan nyomkodni kezdett néhány gombot és a mennyezetről peregni kezdett a sok víz.
- Zseniális! - Mandy megkönnyebbült, amikor a lángok elkezdtek kialudni, de hamarosan újra teremtek.
- Mi a...
- Nem normális tűz ez. - Mandy tudta jól, hogy a tűzoltó rendszer csak ideiglenes megoldás. - Siessünk!
Habár a tűzoltó rendszer megkönnyítette a dolgukat, még így sem volt könnyű eljutni a hangárig. A gép körül, amire Mandy felvitte Mike-ot, minden tele volt tűzzel és ha nem jutnak fel időben, akkor megsemmisül és az egyetlen remény is, hogy kijussanak.
- Ott! - Watts egy halom Dust konténer felé mutatott, amiben rengeteg fajta kristály volt.
- Kiváló! - Mandy egy maroknyi jég Dust-ot markolt fel, amiket a robbanó nyilaiba illesztett és a gép felé lőtte őket. A jégbombák eltűntették a tüzet a gép elől, de oda is fagyasztották a padlóra. - Gyorsan, a gépre!
- De a jég... - Watts nem volt benne biztos, hogy a megfagyott gép fel tud-e szállni, de amint a tűz elkezdett visszatérni, a jég megrepedt, olvadozott és hamar eleresztette a gépet. - Semmi.
Nem volt más hátra, mindketten felszálltak a gépre, Watts elindította a gépet és gyorsan kihajtott vele a hangárból, nem sokkal, mielőtt Atlas becsapódott volna Mantle-be.
- Eddig túl sok volt a jég, - Mandy megkönnyebbülten ült a másodpilóta ülésbe, miután levette a légző maszkját. - most meg a tűzből lett elegem.
- Szerinted, - Watts a lány övén lógó Lámpásra nézett. - Cinder számításba vette, hogyha elveszíti azt, Salem nagyon megtorolja rajta?
- Watts, Mandy, könyörgöm, mondjátok, hogy megvagytok! - A rádión Cinder kétségbeesett hangja jött be.
- Íme a válaszod. - Mandy tudta, hogy Cinder-re egy alapos fejmosás vár, miután hagyta őket majdnem meghalni.
Egyszerre volt elképesztő és rettenetes látvány Atlas zuhanása. Atlas, a legerősebb és technológiailag a legfejlettebb város, ami Solitas ékköveként szolgált, zuhanni kezdett Mantle felé.
A hatalmas szikla, amit egykor egy végtelen energiával rendelkező generátor tartott a levegőben és amire Remnant legcsodásabb városát építették, most lezuhant az alsó városra, mindenfelé port, törmeléket hagyva és az elektromos berenezések, valamint városban kitört tűz alig néhány perc alatt elintézték, hogy Atlas-ból ne maradjon semmi, csak romok.
A Szuper csapat, Robyn és Qrow a repülő rakteréből figyelték, ahogy Atlas lezuhant Mantle-re. Egyszerűen képtelenek voltak ép ésszel felfogni, hogy az otthonuk ebben a pillanatban semmisült meg.
- Ruby, ott vagy?! - Qrow pánikolva próbálta hívni az unokahúgát, de hiába, a KÁR-torony pusztulásával nem volt kommunikáció az egész királyságban. - Válaszolj!
- Hiába, - Robyn bíztatva a vállára tette a kezét. - a komunikációnak annyi.
- De hát... még legalább egy óra volt, amíg... - Qrow teljesen elsápadt, amikor Atlas zuhanása után, a hegyekben keletkezett rengéstől, a folyó megáradt és elárasztotta az egész Krátert és Atlas romjai a jeges víz alá kerültek.
- Biztos vagyok benne, hogy sikerrel jártak. - Robyn is csak találgatni tudott, hiszen a terv az volt, hogy mindenki átmegy a térkapukon.
Atlas idő előtt lezuhanása és a kommunikáció megsemmisülése kérdésessé tették, hogy vajon kinek sikerült egyáltalán eljutniuk Vacuo-ba. Sajnos, Qrow, hogy megbizonyosodjon, hogy az unokahúga él, a hagyományos módszerrel kell eljutnia a világ másik oldalára.
- A gép még elvihet minket Argus-ba. - Szól Marrow, miközben felment a pilóta fülkébe. - Ott van még egy Atlas-i helyőrség.
- Az egyetlen lehetőségünk, hogy élve kijussunk innen. - Robyn egyetértett.
- Induljunk. - Bólintott Qrow, miközben leült és neki támaszkodott a raktér falának.
Az egyetlen dolog, ami tartotta benne a reményt, hogy az unokahúga minden bizonnyal átjutott a térkapun.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.
(Véget ért a 8-ik évad.)