Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A felkelő nap elkezdett előbújni a horizonton, amely narancsszínre színezte Solitas fagyos tundráit, amit sajnos, a támadó Monstra Grimm-ek vihara már majdnem teljesen eltakart. Ahogy a viharfellegek eltakarták a nap narancsszínű fényét, úgy csökkent Atlas győzelmének és túlélésének az esélye.
Ironwood az irodája ablakából figyelte a csatát, ahogy a serege bátran harcol és folyamatos utánpótlást szállítanak nekik. Sajnos, a kimerültség és a Grimm-ek végtelen hada végül felülkerekedett rajtuk és nem csak visszaszorították őket a városba, de sikerült mindkét fronton ketté szakítani a soraikat.
A várost is teljesen ellepték a Grimm-ek, a lakosság egyelőre biztonságban van, de ha a két fronton lévő ketté szakadt seregek nem egyesülnek és verik vissza a Grimm-eket, Atlas számára befellegzett. Minden reménye abban a prototípus bombában van, amit a Szuper csapat felvisz az egyik Monstra-ba és felrobbantják. Ez talán lelassítaná a Grimm sereget és újra szerveződhetne az Atlas-i hadsereg.
A baj még nem ért véget, hiszen nemrég betörtek a börtönbe és több fogolynak is nyoma veszett. Két tiszt érkezett, egy férfi és egy nő, akik feszülten álltak a megrongált ajtóban, ami még a RWBY és a Szuper csapat csatájában sérült meg. Mindketten nyúzottak, fáradtak és megviseltek voltak a sok túlórátólm a szemeik alatt karikák voltak és már alig álltak a lábukon. A tábornoktól való félelem teljes mértékben kikészítette őket.
- Uram, - Az egyik női tiszt jelentette. - megerősítették, hogy Dr. Watts megszökött a katonai börtönből, Cinder Fall segítségével. - Idegesen a férfival össze néztek. - De a jó hír, hogy Jacques Schnee-t még mindig őrizetben tartjuk és...
- Magasról sz*rok Jacques Schnee-ra. - Ironwood számára a férfi neve úgy hatott, mint egy tűszúrás a feje belsejébe. - Mi van a másik kettővel?
- Uram, - A nő csak nyelt egyet félelmében, tudva, hogy nem szolgálhat semmilyen jó hírrel. - Branwen és Hill megszöktek. De minden kijáratot megfigyelés alatt tartunk, tehát még az akadémián belül kell lenniük.
- Fenébe! - Ironwood dühösen az asztalára ütött és idegesen lihegni kezdett. - Keressétek őket mindenhol! Ne térjetek vissza az irodámba, amíg Qrow Branwen nincs őrizetben!
- Igenis, uram! - A két tiszt tisztelgett, majd gyorsan elhagyták az irodát.
Ironwood-ot egyre jobban hatalmába kerítette a félelem és a kétség, de ami a legjobban bosszantotta, hogy pont azok harcolnak ellene a legjobban, akiket meg akar védeni.
- Mi a helyzet a... - Kétségbeesésében a Szuper csapatot hívta, remélve, hogy a bomba már hamarosan robbanni fog.
Bumm
Egy hatalmas villám csapás tört ki a legnagyobb Monstra Grimm-ből, ami, mint egy lufi, szétpukkadt és a belsejéből irdatlan mennyiségű, vakító sárga energia söpört végig egész Atlas-on, elpusztítva minden Grimm-et, beleértve a maradék 6 Monstra-t is.
A robbanás szerencsére nem tett kárt az emberekben, hiszen Ozpin védelmező varázslata csak a Grimm-eknek ártott. Így a Monstra-n maradt érzők sem pusztultak el, de ez nem jelentette azt, hogy nem is érezték.
Mandy-t félig betemette a homok, ami a Monstra-ból maradt, mindenfelé vakító vörösesbarna porfelhő volt és nagy nehezen sikerült felállnia és leporolnia magát. Kábán elindult, remélve, hogy talál valakit vagy valamit, ami segíthet a későbbiekben. Nagyon kellemetlenül érezte magát, hiszen minden tele volt homokkal, még a bugyija is csupa homok volt.
Hirtelen, köhögést hallott a távolból és gyorsan az irányába sietett.
- Adam?! - Megtalálta a faunus férfit, aki a földön feküdt, dühösen a földre csapott, a kezébe vette a kardját és majd felállt. - Neked is telement homokkal a...
- Igen! - Adam meg sem várta, amíg befejezi. - Már a kezemben volt! Majdnem sikerült meggyújtanom!
- Kit? - Mandy értetlenül megrázta a fejét.
- Yang-et! - Fakadt ki Adam. - Ő érte hagyott el Blake! Azt akartam, hogy szenvedjen!
- Úgy tűnik, most inkább mi szenvedünk. - Mandy feje még mindig rázkódott a robbanástól.
- Meg kell találnunk őket! - Adam elindult az egyik irányba.
- És merre? - Mandy ezt rossz ötletnek találta. - Fogalmunk sincs merre vannak, vagy arról, hogy mi pontosan hol vagyunk. A por és a füst elnyom minden más szagot. Tervre van szükségünk, Adam.
- Akkor, mit javasolsz?! - Adam türelmetlenül eltette Wilt-et.
Mandy körülnézett és egy kék fényt látott egy halom törmelék alatt, amit megközelített, majd kiásta alóla a Tudás Lámpását.
- Ez talán segíthet. - Megragadta a Lámpást. - Állítólag, még van egy kérdés.
- Akkor kérdezzük meg tőle, merre mentek és elkaphatjuk őket. - Adam nem habozott volna felhasználni az utolsó kérdést, hogy elkaphassa Yang-et és a többieket.
- Várj már! - Mandy hallani sem akart, hogy erre pocsékolják el a Lámpás hatalmát. - Ésszel kell felhasználnunk! Cinder-t elküldték, hogy keresse meg az egyik társukat, akit elfogtak.
- Mit akarsz ezzel mondani? - Adam-et bosszantotta a lány lassú taktikája.
- Azt, hogy keressük meg. - Mandy-nek sem tetszett az ötlet, hogy megint Cinder-re kellett hagyatkozniuk. - Nem ő a legeszesebb Salem bandájában, de elég agresszív és kitartó, hogy legyen terve.
- Ha nincs jobb terv, akkor legyen ez. - Adam sóhajtott egyet és elindultak a város felé.
Remélhetőleg, az Atlas-i sereg emberei eléggé kimerültek és el lesznek foglalva az újra rendeződéssel, hogy aztán könnyen ellopózhassanak mellettük.
A fronton eléggé kilátástalan volt a helyzet, a katonák kétségbeesetten próbálták visszaverni a Grimm sereget, amik egyre mélyebbre hatoltak a városban. Látva, hogy mennyi bajtársuk esett el és a tény, hogy a Grimm-ek száma egyre csak nő, elkezdte aláásni az emberek morálját.
Remény azonban még akadt, hiszen a Szuper csapat megérkezett egy nagyon erős bombával, amivel talán elpusztíthatják az egyik Monstra-t, vagy legalább kettőt. Ez új erőt adott a katonáknak, hogy egy végső rohammal utat törjenek a legnagyobb Monstra szájáig. A Szuper csapat, nem hagyva, hogy a katonák áldozata a semmiért legyen, elindultak a nagy, nehéz és minden bizonnyal, halálos bombával a Monstra felé.
Hirtelen, egy hatalmas robbanás, ami a Monstra belsejéből tört elő, elpusztította azt és az összes Grimm-et a fronton. A robbanás lökéshulláma a legtöbb katonát, de még a Szuper csapat tagjait is a földre küldte.
Amikor magukhoz tértek és felálltak, nem láttak egyetlen Grimm-et sem a közelben, csak a két Monstra-t, amik éppen párologtak és néhány percen belül, el is fognak tűnni. Ugyanez volt a levegőben lévőkkel, amik párologva és élettelenül zuhantak Solitas tundrái felé
Habár a robbanás hatalmas porfelhőt kavart fel, eltüntette a Monstra-k által hozott nem természetes vihart is és a hajnali nap fénye végre kisütött és új reményt adott a számukra.
- Mindenki jól van?! - Winter biztosra akarta tudni, hogy a robbanásban senki sem halt meg.
- Itt nincsenek sérülések. - Biztosította Vine, aki a karjait nyújtóztatta.
- Mi?! - Elm, aki félig megsüketült a robbanástól, kiáltotta, Harriet is sértetlenül állt mellette.
- Még... - Marrow is rendben volt, de kétségbeesetten nézett a legnagyobb párolgó bálnára. - Még odabent voltak! - Gyorsan a Monstra maradványához rohant, remélve, hogy megmentheti a fiatalokat.
Hiába, az életnek nyoma sem akadt a Monstra hatalmas, párolgó testében. Úgy érezte elbukott azzal, hogy nem tudták megmenteni őket. Winter csak csodálkozva mellé állt és a szavai is elálltak.
- Az összes célpont megsemmisült. - Winter rádiójában, Ironwood beszélt. - Kiváló munka. De nincs idő ünnepelni. Térjetek vissza az akadémiára, azonnal. Új problémánk akadt. - Winter akkor sem válaszolt, amikor az adás véget ért.
- De... - Marrow még mindig nem értette, mi okozhatott ekkora robbanást. - ez nem mi voltunk.
- Akkor majd személyesen elmondjuk neki. - Winter visszafordult a csapat többi tagja felé és a bombára nézett. - Vigyétek vissza, indulunk!
A Szuper csapat engedelmeskedett és visszavitték a hatalmas, henger alakú bombát a repülőbe, amivel felszálltak és az akadémia felé vették az irányt.
A robbanás a városban is megtette a hatását, a hatalmas porfelhő még ide is elhatott és a hatalmas Grimm bálnák párolgó testét is lehetett látni a falon túl. A reggeli, egyre erősödő napfény áttört a viharfellegeken és aranyló fénybe borította Atlas városát.
Cinder, miután kiszabadította Watts-ot, alig hitt a szemének, a legerősebb Grimm sereg és a leghatalmasabb teremtmény, ami Remnant-on létezett, egyszerűen elpusztult. Salem-ről tudta, hogy még vissza fog jönni, de még így is, ilyen mértékű pusztítás a Grimm-ek között egyszerűen elképzelhetetlen volt a számára.
Kénytelen volt Watts-al leszállni az egyik magas épület tetejére és hívni a többieket, akik itt maradtak.
- Válaszolt valaki? - Watts számára is felfoghatatlan volt ez a robbanás, ami elpusztította a Grimm-eket, de nem tett kárt sem az épületekben, sem az emberekben.
- Nem. - Cinder már öt perce küldte ki a hívást és még senki sem válaszolt.
- Hát, - Watts és Cinder jól ismerték Salem-et és a halhatatlanságát. - vissza fog jönni, nemsokára. - Magabiztosan zsebre tette a kezeit. - Addig is, szükségünk van egy tervre.
- Tervre? - Cinder szigorúan meredt a doktorra. - A terv nem változott. Meg fogom szerezni a Tél Hajadon erejét Penny Polendina-ból, - Magabiztosan felemelte és ökölbe szorította a Grimm kezét. - szóval, hozd ide.
- És mégis, hogyan? - Watts zavarodottan megrázta a fejét.
- Azt mondtad az üzenetedben, hogy te irányítod Penny-t! - Emlékeztette Cinder.
- Azt mondtam, hogy az irányításom alatt tartom Penny-t. - Javította ki Watts. - Nem azt, hogy telepatikusan rá tudom kényszeríteni bármire, amit akarok.
- Mi van? - Cinder-nek nem tetszett sem a férfi hozzáállása, sem az, amit mondott.
- Egy vírust ültettem belé, te nagyon hülye. - Watts megadta a választ, bár bosszantotta Cinder hozzá nem értése. - Látszik, hogy fogalmad sincs, hogyan működik az elektronika. Épp egy meghatározott programot teljesít. - Eszébe jutott Penny ellenállása, az emberi részéből, ami képes volt harcolni a vírussal. - Legalábbis, teljesítenie kéne. - Kissé bosszankodva a tető szélére sétált és lenézett a városra. - Bármennyire is utálom beismerni, de úgy fest, van benne egy olyan rész, ami képes ellenállni. Bár ettől függetlenül, - Az viszont magabiztossá tette, hogy Penny testében több a gép, mint az ember. - csak idő kérdése, hogy a mechanikus teste mikor adja meg magát a vírusnak. Kinyitja a Kamrát, majd megsemmisíti magát és a mi kis Penny problémánk meg fog szűnni.
- Hogy érted, hogy megsemmisíti magát?! - Cinder a Grimm karjával torkon ragadta Watts-ot és magához húzta. - Hogy szerezzem meg az erejét, ha már meghalt?!
- Tudod, elég meglepő, hogy még nem jöttél rá, - Watts egyáltalán nem rémült meg, miközben tehetetlenül próbálta lefeszíteni a torkáról Cinder karmait. - de nem neked dolgozom. Salem azt mondta, szerezzem meg a Botot és tüntessem el Penny-t az útból. Én csak azt tettem, amit kért.
Cinder szeme sárgán lángolt a haragtól, kinyújtotta a Grimm kezét, amivel Watts-ot is tartotta, egészen az épület tetejének a pereméig. Watts élete szó szerint a kezében volt.
- Ugyan, - Watts, habár megijedt, még mindig nem pánikolt be és inkább kapaszkodott Cinder karjába. - engem nem fenyegethetsz úgy, mint bárki mást!
- Nagyon okosnak hiszed magad, Arthur? - Cinder lassan lépdelni kezdett a doktor felé.
- Nálad biztosan okosabb vagyok! - Watts nem hagyta magát megfélemlíteni. - Salem azért küldött, hogy megments és visszavigyél! Szüksége van rám az Amity megjavításához, amit te szétbarmoltál!
- Salem most nincs itt, - Cinder nem visszakozott és egyre közelebb lépett Watts-hoz. - majd azt mondom, hogy Ironwood túl nagy kockázatnak talált és kivégzett téged, mielőtt bármit is tehettem volna. Kitalálhatunk egy tervet, amíg összeszeded magad. - Watts látta a nő szemében, hogy nem érdekli semmi, csak a Hajadon erő és egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi lesz utána. - Vagy, most végig nézem, ahogy lezuhansz a mélybe, egy jelöletlen sírba. - Ahogy egyre közeledett a doktor felé, úgy erősödött a szorítása a torkán. - Majd, egyenesen utat török a Kamrához, ahol várni fogok, hogy darabokra tépjem, - Újra kinyújtotta a karját és Watts ott lógott, több méter magasan, kiszolgáltatva az ő könyörületének. - azt a nyamvadt mágikus babát, hogy megszerezzem, ami az enyém. - Egy tűzgolyót idézett az emberi karjába, amivel Watts-ra célzott és gonoszul elmosolyodott.
Cinder mosolya lekopott, amikor a fenyegetés hallatán, Watts csak nevetett és még a tűz is kialudt a szemében.
- Oh, hát persze! - Watts még mindig nem félt Cinder-től, aki szó szerint a kezében tartotta az életét. - Hiszen te mindig ezt csinálod! - Bátran eleresztette Cinder karját és dacolva a haragjával és az erejével, a szemébe nézett. - Mondd csak, ez eddig hogyan vált be neked? Berontottál Fria szobájába, ráadásul egy nagyon kemény Fejvadásszal az oldaladon, mert azt hitted, hogy felvehetitek a harcot Ironwood legerősebb harcosával és hadigépével! - Cinder jól emlékezett a fájdalomra, amit akkor érzett, amikor Winter levágta a Grimm karját. - De nem tudtátok legyőzni őket. Majd az a gép lett a Tél Hajadon! Oh, és ne feledkezzünk meg a Raven Branwen-el kötött alkudról sem. - Cinder emlékét még mindig gyötörte, amikor Raven lefagyasztotta és legalább két hetet töltött egy tó mélyén. - Szedd össze az összes ellenségedet egy helyre, csak azért, hogy legyen esélyed bosszút állni! - Cinder egyre dühösebb lett a férfi szavaitól és a szeme újra lángolni kezdett. - Bárcsak lett volna valaki, aki figyelmeztetett volna erre a nagyon sz*r ötletre! - Folytatta, miközben a bajszát simogatta. - Várjunk csak, én megtettem! Aztán, Salem határozott parancsot adott, hogy ne csinálj semmit, de te akkor is elmentél az Amity-hez, amire Salem-nek szüksége lett volna, amit te szétbarmoltál és ezért van most szükség rám, hogy helyre hozzam a te hibádat! De te nem törődtél a paranccsal! Előre nyomultál és vesztettél, pedig nem kellett volna mást csinálnod, mint azt tenni, amit mondott neked! - Cinder már egy tűztornádót idézett maga köré a haragtól. - Azt hiszed, mindenre jogot formálhatsz, csak azért, mert szenvedtél?! De nem te vagy az egyetlen a világon, aki szenvedett! Nem elég erősnek lenni, de eszednek is lenni kéne! Látszik, hogy Beacon-ben a fél szemeddel együtt a fél eszedet is elvesztetted! Nem elég, ha megérdemled, de méltónak is kell lenned rá! DE TE NEM VAGY MÁS, CSAK EGY SZ*ROS FEJFÁJÁS!
Cinder-nek elege volt Watts szájmenéséből, dühösen ordított egyet, visszahúzta és a földhöz vágta a doktort.
Watts felnézett Cinder-re, aki körül elkezdett kialudni a tűztornádó. A nő mintha sokkot kapott volna ráébredt a sok hibára, amit a múltban elkövetett. A hibákra amik miatt annyival többet szenvedett és amik miatt annyiszor szalasztotta el a lehetőséget, hogy még több erőt szerezhessen.
- Igazad van. - Cinder szemében a tűz kialudt, nem mondott semmit sem, csak szomorú, lehajtott fejjel elsétált az épület széléhez, ahova leült. Összekulcsolt a reszkető kezeit és még egy könnycsepp is kifolyt a szeméből.
- Te most... - Watts megkönnyebbült, miután Cinder megkímélte, de alig hitte el, amit látott. - sírsz? És most sajnálnom kéne téged? - A férfi egy szikra empátiát nem érzett a nő iránt, aki az imént majdnem megölte.
Hirtelen, Cinder Scroll-ja csörögni kezdett és a félszemű nő fel is vette.
- Cinder, mondd, hogy ott vagy és nem kaptak el! - Mandy volt a túloldalon, Adam-el.
- Itt vagyok. - Válaszolt Cinder. - Mi történt?
- Azok a kölykök itt voltak, Hazel elárult minket, Genna elment és az egyikük valami varázslattal felrobbantotta Salem-et és a teljes seregét. - Jelentette Mandy és feltartotta a Lámpást. - Adam-el sikerült menedékre lelnünk és megtaláltuk a Lámpást, valamint a jelszava is meg van.
- Kiváló. - Cinder elmosolyodott. - Ugye még maradt néhány kérdés?
- Csak egy. Reméltük, hogy van valami terved Atlas elpusztítására.
- Mindig van. - Cinder számára egy új lehetőség nyílt meg. - Megadom a találkozásunk koordinátáit. Hozzátok a Lámpást és együtt kitalálunk valamit.
Emerald számára a Monstra Grimm-ből könnyű volt kijutni, még a sebesült Yang-el együtt is. Salem a kijáratnál várta őket, de a Semblance-ével sikerült ellopakodni mellette és a Grimm-ek mellett.
A front oldalán elbicegtek a Grimm-ek mellett, akik inkább az Atlas-i hadseregre koncentráltak és menedéket találtak egy lövészárokban, ahol Yang végre lepihenhetett egy kicsit.
- Tovább kell mennünk, Szöszi, - Emerald aggódott, hiszen tudta, hogy a lövészárok nem biztonságos hely. - hamar ránk találnak.
- Csak... - Yang már alig bírt ébren maradni, de tudta, hogy tovább kell menniük. - adj egy percet.
- Lehet, hogy nincs annyi időnk. - Emerald aggódva kinézett az árokból és látta, hogy egy falka Grimm elment előttük. - A barátaid kinyírnak, ha nélküled megyek hozzájuk.
- Oh, csak emiatt aggódsz? - Yang csak megvetően kérdezte a lánytól, akit még mindig nem szívlelt.
- Csak azt mondtam, hogy... - Emerald csak megforgatta a szemeit, amikor meglátott egy csapat ismerőst. - Itt vannak! - Előbújt az árokból és jelzett a társaiknak, Jaune-nak, Ren-nek és Neo-nak. - Hé, ide!
A csapat egyből oda is futott a lányok rejtekhelyéhez, ahol megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy mindketten életben maradtak.
- Hé, megvagytok! - Jaune beugrott az árokba, hogy felsegítse Yang-et.
- Még nem vagyunk biztonságban. - Állapította meg Ren.
Bumm
A hatalmas robbanás, ami végig söpört egész Atlas-on, kiirtva a Grimm-eket, most megtörtént. A hatalmas sárga fény, ami a Monstra Grimm-ből tört elő, elpusztítva az összes fajtársát, megmentette Atlas-t, egy időre.
- Ez meg mi volt? - Jaune alig hitt a szemének, a fronton az összes Grimm elpusztult, a Monstra Grimm-ek, a földön feküdtek és párologtak. A levegőben lévő Monstra-k csak zuhantak, szintén párologva.
- Biztos Oscar csinált valamit. - Találgatott Ren.
- Mi történt? - Emerald végig nézett a csapaton és észrevette, hogy ketten hiányoznak. - Hol van Oscar, Roman és Hazel?
- Hazel feláldozta magát, hogy időt nyerjen nekünk. - Oscar közelítette meg az árkot, miközben szomorúan szorongatta Ozpin botját. - Salem-et egy rövid időre sikerült elintézni, de vissza fog jönni, legfeljebb néhány óra múlva.
- És Roman? - Yang még a csapat utolsó tagját kereste, de Neo szomorú, könnyes arca elég volt, hogy tudja, valami rossz történt vele is. - Ő is...
- Nem, - Szólalt fel Jaune, hogy eloszlassa a bánatát. - őt elrabolta a Fejvadásznő, miután Salem bezárta egy kristálytömbbe. - A két lány, Emerald és Yang csak pislogtak.
- Ez...
- Igen, - Jaune rájött, hogy egy kicsit őrülten hangzott, amit mondott. - kimondva elég furán hangozhat.
- Nem, - Yang keresztbe tette a karjait. - ez egyértelműen furán hangzik.
- A lényeg, hogy Roman még él! - Jaune ebben biztos volt.
- Srácok, inkább vissza kéne mennünk a városba, - Ren látta, hogy a Grimm-ek eltűnése után, az Atlas-i sereg elkezdte összeszedni magát. - félek, hogy a tábornok még mindig minket akar.
- Jó ötlet, Ren! - Ugrott fel Jaune. - Yang, tudsz járni? - Aggódva nézett az árokban ülő, sérült lányra.
- Kis segítséggel, igen. - Yang kinyújtotta a karját, jelezve, hogy segítségre van szüksége, amit Jaune meg is adott neki.
Felállította a lányt, aki a karját a vállára tette, hogy rá támaszkodhasson. Hirtelen, Yang Scroll-ja csörögni kezdett és a lány egyből felvette.
- Blake? - A túloldalon megjelent Blake, aki aggódva, észre sem vette, hogy Yang felvette a Scroll-t.
- Yang! - Blake arca felcsillant, amikor meglátta, hogy a barátnője válaszolt, de a mosoly egyből lefagyott az arcáról, amikor meglátta Yang bedagadt és lilult jobb szemét, vérző orrát, összevert és sebhelyekkel és vágásokkal elgyötört arcát. - Mi történt veled?! Jól vagy?! Hol vagytok?!
- Semmi baj, Blake. - Yang próbált nyugtatni a barátnőjét. - Jól vagyok, ahogy a többiek is.
- Sajnos, - Jaune azonban rossz hírt közölt. - nem úsztuk meg veszteség nélkül és elvesztettük Roman-t. Odaát mindenki jól van?
- Mi... - Blake nem hangzott valami magabiztosnak. - életben vagyunk. Ez azért jelent valamit. - Hirtelen oldalra fordult, hogy szóljon a többieknek. - Srácok, jól vannak!
- Mit gondolsz, - Oscar eltette Ozpin botját és Emerald-ra nézett. - mit tegyünk vele?
- Hazel... - A lány, Emerald még mindig képtelen volt felfogni Hazel halálát. Feláldozta magát érte és a többiekért, nem hagyhatja, hogy az áldozata a semmiért legyen.
Emerald azon a napon megesküdött, hogy nem hagyja Hazel áldozatát a semmibe veszni és mindent megtesz, hogy helyrehozza a sok rosszat, amit eddig elkövetett.
- Küldök nektek egy térképet. - Weiss szállt be a beszélgetésbe. - Épp a mezőgazdasági területen vagytok. - El is küldte a koordinátákat és az irányt, hogy merre indulhatnak. - Csak menjetek erre a pontra, ahol elérhetitek a vörös metróalagutat, majd kövessétek az általam megrajzolt útvonalat.
- Meg van! - Jaune örömmel vette tudomásul a barátnője segítségét. - Nemsokára találkozunk. Szeretlek. - Búcsúzott Jaune, remélve, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy látta Weiss-t, miután Yang letette a Scroll-t.
A csapat nem vesztegette az időt, elindultak, hogy elhagyják a frontot, a városban követték Weiss utasításait, amvel eljutottak a metró hálózatba. Sötét volt, az áram elment, de a Scroll-jaikkal képesek voltak világítani.
- Ugye nem gondoljátok komolyan?! - Yang, még mindig Jaune vállára támaszkodva fordult a fiúk felé. - Azt akarjátok, hogy vele dolgozzunk?! - Egyértelműen Emerald felé nézett, aki lehajtott fejjel, fel emelt kezekkel ment előttük, miközben Neo az egyik kezével rászegezte Hush-t, miközben a másik kezében ott voltak a fegyverei, amiket a Semblance-ével eltűntetett.
- Csak azért, mert ennek van a legtöbb értelme. - Magyarázta Oscar. - Mind Salem ellenségei vagyunk, vele együtt.
- Nem, - Emerald csak megrázta a fejét. - egyetértek a Szöszivel. Nem kedveltek engem és én sem kedvellek titeket. - Nem akart több kárt okozni a világnak, amikor elértek egy kereszteződéshez, arra gondolt, hogy talán eltűnhetne, hogy ne árthasson másoknak. - Mi lenne, ha egyszerűen elválnának az útjaink és soha többé nem kéne látnunk egymást.
- Nem mész sehova! - Figyelmeztette Jaune, miközben Yang-el együtt dühösen meredt a lányra. - Azok után, amit tettél, biztosan.
- Nem hagyhatjuk, hogy minden cselekedetünket a félelem vezérelje. - Szólt közbe Ren. - Ha tud segíteni, akkor legalább meg kéne fontolnunk.
- Ő is az egyik oka, amiért erre van szükségem, - Yang a robot karját mutatta, hiszen Emerald is a részese volt Beacon bukásának, ahol elvesztette a karját. - és nézz rám! - A sérüléseire mutatott. - Neki is része volt, amiért ez történt velem! Nem fogok csak úgy megbocsájtani neki! Minden, ami Beacon-ben történt! Hazudott nekünk! Becsapott minket! Ő veszélyes!
- És mi a helyzet Neo-val? - Ren a felemás hajú lányra nézett. - Ő neki is ugyanolyan szerepe volt mindabban, amit most felsoroltál.
- Neo... - Yang is a lányra nézett, aki kevesebb megbánást mutatott a múltbeli bűnei iránt, mint Emerald, de ő benne jobban megbízott. - ő bizonyított, hogy velünk van! Megmentette az életemet!
- Ahogy Emerald is. - Emlékeztette Ren.
- Nem kell megbocsátanod neki. - Tette hozzá Oscar. - Minden jogod megvan rá, hogy így érezz. De talán... adhatnál neki egy második esélyt. Ma már elég segítséget kaptunk valakitől, - Eszébe jutott Ozpin, aki segített a varázslatban, amivel megsemmisítették Salem seregét. - akiben nem igazán bízunk.
- Ozpin-ra gondolsz? - Ren kérdése meglepte a fiút. - Volt egy ilyen érzésem.
- Várj, mi?! - Yang teljesen megdöbbent.
- Oz visszatért?! - Akárcsak Jaune és Neo is.
- Tudom, hogy éreztek iránta, - Védekezőn felemelte a kezeit. - de ő mentette meg az életemet! Amikor megkínoztak, ő vette át a helyem, hogy ne kelljen nekem elviselni. - Elővette és kinyitotta a botját. - Rám bízta ezt. És a hatalmas mennyiségű varázserőt, amit elraktározott benne. Pontosabban, a kinetikus energiát, amit több életen át gyűjtött az általa épített botban.
- Akkor így csináltad a robbanást? - Érdeklődött Jaune, miközben a botot nézte. - Felhasználtad az összes felhalmozott varázserejét?
- Nem az összeset, - Válaszolt Oscar. - de a nagyját igen. Óvatosnak kell lennünk, hogy mit csinálunk a maradékkal. - Becsukta és eltette a botot. - Megbízott az ítélőképességemben és ez mentett meg minket. És szeretném viszonozni ezt a bizalmat. Igen, sok mindent kell megmagyaráznia, de Oz tényleg velünk van és segíteni akar.
"Köszönöm, Oscar.", Ozpin hálás volt, amiért kiállt mellette.
Hirtelen, a távolból csecsemő sírást hallottak és egyből a hang irányába siettek. Ahogy tovább haladtak a metró sínjein, hallották egyre jobban a sírást és idővel, már fényt is láttak az alagútból, de ez még nem a kijárat fénye volt.
Atlas városának a teljes lakossága be volt zsúfolva egy nagy metró állomásban, ahova a gazdag város civil lakosságát evakuálták. Rengeteg gyerek és fegyvertelen civil volt itt, akik rettegve várták a csata végét. Reménykedve, hogy a hadsereg képes lesz legyőzni a Grimm sereget, amit hirtelen rájuk tört.
- Egész Atlas itt van lent. - Állapította meg Jaune, miközben eltették a Scroll-jaikat, hiszen itt legalább volt világítás.
A felszínről több robbanást lehetett hallani, amiknek a rázkódását lehetett érezni a metró alagútban is.
Emerald látva a rémült gyermekeket, akik sírva bújtak el az anyjukkal néhány doboz mögé, eszébe jutott a saját gyerekkora, amikor ő is ugyanígy rettegett. Ezeknek a gyerekek szerencsések, hiszen volt anyjuk, aki szereti őket és bármit megtenne értük. Viszont, a szíve is majd megszakadt, hogy ő is részese volt azoknak, akik miatt így rettegtek.
- Láttam, mire vagytok képes, Emerald, Neo. - Ozpin emlékezett a két lány Semblance-ére. - Akárhogy is végződik ez a harc, nagy szükségünk lenne olyan emberekre, mint ti.
Ironwood megállás nélkül adta ki a parancsait a számítógépén, a hadsereg újra szerveződésére, a sebesültek kezelésére, a gépek javítására, a szökevények felkutatására és még sok minden másra. Hatalmas kő esett le a szívéről, amikor annak a hatalmas robbanásnak a kíséretében, nem várt módon, az összes Grimm elpusztult. Jelen helyzetben a veszteségeik listáját vizsgálta.
Észre sem vette a visszatérő Szuper csapatot, csak akkor, amikor Winter megköszörülte a torkát.
- Huh?! - A tábornok meglepődve fordult a csapat felé. - Ideje volt már. Ma kemény csapást mértünk Salem-re...
- Igazából, az nem a mi bombánk volt, uram. - Winter közbeszólt. - Azt visszahoztuk.
- De akkor, ki tehette? - Ironwood szemei kitágultak a döbbenettől. Nem is mondott semmit, csak a szakállát simogatva lépdelt és gondolkodott. - Akkor még megvan. Talán még hasznos lehet. Penny még mindig nincs a Kamránál, - Végül megállt a csapat előtt és kihúzta magát. - ami azt jelenti, hogy Watts vagy hibázott, vagy elárult. Ezen a ponton, már sosem fogjuk megtudni. Cinder Fall megtámadta a parancsnokságot és elvitte. És ez még nem minden, amit elvesztettünk.
- Uram? - Winter előre aggódott, hogy mivel folytatja a tábornok.
- Qrow és Robyn is megszökött. - A tábornok hátat fordított az embereinek és újra a számítógép kijelzőjét nézte.
A haragtól, amit Harriet a férfi iránt érzett, sárga villámok kezdtek szikrázni körülötte és egy szó nélkül indult is volna, hogy levadássza a szökevényeket, de a tábornok csak intett neki, hogy maradjon, aminek Harriet engedelmeskedett.
- Salem teremtményeit elpusztítottuk, de ez nem azt jelenti, hogy megállítottuk. - Folytatta a tábornok, miután visszafordult és lépdelni kezdett feléjük. - Vissza fog térni és mindennel támadni fog, amije csak van, addig, amíg nem marad semmi sem ebből a királyságból. - Megállt a kijáratnál és aggódva lehajtott a fejét. - És félek, már veszélyesen közel vagyunk ehhez. - A lehető legkomolyabb és legszigorúbb arcát vette fel, hogy éreztesse az embereivel a helyzet súlyosságát. - Szükségem van a Tél Hajadonra, méghozzá most! - Vissza indult az íróasztalához. - Ez az egyetlen módja Atlas túlélésének! - Megállt, ismét háttal az embereinek, vett egy mély levegőt és összekulcsolta a kezeit a háta mögött. - Schnee, hozd ide Arc-ot, Ren-t, Xiao Long-ot, Torchwick-et és Politan-t.
- Mi célból, uram? - Winter egyre jobban megijedt a tábornoktól.
- Qrow a kezemben volt, - A tábornok végül megfordult és ökölbe szorította az egyetlen, megmaradt, emberi kezét. - és nem tettem meg, amit meg kellett volna. Nem követem el még egyszer ezt a hibát. - Észre sem vette a rémült döbbenetet a nő arcán, amikor mosolyogva oda lépett hozzá. - Tudom, - Mosolyogva nevetett és össze keverte a félelmet az értetlenséggel Winter arcán. - elég nagy szégyen, hogy ez nem jutott az eszembe korábban. - Még mindig mosolygott, miközben a nő vállára tette a kezét. - Ha megfenyegetjük, hogy megöljük a barátait, akkor az talán jobb belátásra bírja Penny-t.
Winter nem mondott semmit, csak rémülten bámult a férfi szemeibe és a legkisebb megbánást sem vélte felfedezni bennük.
- Uram, - Szólt közbe Harriet. - sajnálom, de nincsenek nálunk. - Egyértelműen neheztelt a nőre a korábbi döntése miatt. - Schnee ügynök elengedte őket.
- Hogy mi? - A tábornok szemei kitágultak a hír hallatán.
- Winter megengedte nekik, hogy bemenjenek az egyik lény belsejébe, hogy megmentsék a barátjukat és soha nem tértek vissza. - Folytatta Harriet.
Ironwood szeme haraggal telt meg és undorodva vette le a kezét Winter válláról és úgy nézett rá, mint egy árulóra. Winter volt az, akiben a legjobban megbízott és az ő árulása fájt eddig a legjobban. Visszafordult az íróasztalához, amin megtámaszkodott.
- Ők voltak az utolsó esélyünk. - A tábornok letörve sóhajtott és csukta be a szemeit. - Most... - A szemei kipattantak és dühösen felemelte az ökölbe szorított kezeit. - Most már nincs SEMMIM!
Egyetlen, haraggal átitatott csapással szétverte az asztalát, aminek a darabjai szerteszét szálltak a teremben. Az asztalba épített gépek szikrákat hánytak, miközben a tábornok fáradtan lihegett felettük, mielőtt kikapcsoltak volna.
- Uram! - A rádióban egy tiszt jelentkezett. - Nem katonai repülőket észleltünk a radaron, több tucatot!
- Repülők? - A tábornok egy másik, tartalék számítógéphez sietett, hogy lássa, miről van szó. - Kinek a repülői?
- Úgy tűnik, hogy a Schnee Dust Vállalat teherszállítói, uram. Egyenesen Mantle felé tartanak.
Ironwood számítógépére kapcsolták a megfigyelő rendszert és látta a felvételen, hogy több tucatnyi SDV repülő indult Mantle felé.
- Weiss, - A tábornok megértette, ki és miért indította el a Vállalat repülőit. - értem már. - Harriet megvetően nézett Winter-re, akinek a húga keze benne lehet a dologban. - Még mindig Mantle-t próbálják megmenteni. - Leült, ördögien mosolyogve összekulcsolta a kezeit maga előtt és elnevette magát. - Ez mindig is Mantle-ről szólt, nem igaz? - Egy gombnyomással eltávolította az irodája ablakáról a védő lemezeket, amitől a nappali fény megvilágította az egész irodát és kinézett az említett városra. - Egy hívást kell intéznem.
A Schnee kúriában mérhetetlenül nagy volt az öröm, amikor a két csapat újra találkozott egymással. Ruby, Weiss és Blake határtalan örömöt érezte, amikor Jaune, Ren, Oscar, Yang és Neo jelent meg az ajtó előtt.
- Yang, - Ruby elszörnyedt, amikor meglátta, hogy milyen állapotban van a nővére. - rémesen nézel ki!
- Te is hiányoztál, húgi. - Yang csak nevetett, de örült, hogy újra láthatta a húgát.
- Yang... -Blake is közelebb ment és alig bírta ki sírás nélkül, amikor látta a barátnőjét tucatnyi sebtől szenvedve és az egyik ujja hiányzott.
- Ugye még dögös vagyok? - Kacagott a lány, de egyértelmű, hogy komoly fájdalmai vannak.
- Ezt... - Blake a vágásokból pontosan tudta, ki tette ezt a barátnőjével. - Adam tette?
Yang ökölbe szorította a remegő kezeit, amikor a férfira gondolt.
- Átkozott... - Yang majdnem elsírta magát, amikor arra gondolt, amikor Adam egy hajszál híján majdnem felgyújtotta. - elmebeteg vadállat.
- Semmi baj. - Blake átölelte és a tarkóját kezdte simogatni, vígasztalóan. - Most már nem bánthat. - Suttogta a fülébe. - Vigyázunk rád. - Egy csókot lehelt az ajkára, amitől Yang reszketése alább hagyott és Blake örült, hogy egy kis nyugalmat adhatott a barátnőjének.
- Össze vert, többször megvágott, levágta az egyik ujjamat és... - Yang zokogva sorolta Adam rémtetteit. - élve akart elégetni.
- Nem kell félned. - Blake megfogta Yang robot kezét. - Most már biztonságban vagy.
Jaune és Weiss átölelték egymást és csókot váltottak.
- A hős lovagja visszatért, úrnőm. - Nevetett Jaune.
- Soha többet ne csinálj ilyet. - Weiss csak hozzá bújt és majdnem eleredtek a könnyei.
- Merre van Nora? - Ren örült, hogy láthatja a barátait, de a barátnőjét nagyon hiányolta.
- Semmi baj, csak gyere. - Weiss megértette, mit érezhet a fiú, hiszen ő is majdnem belehalt Jaune hiányába, ezért felvezette az emeletre.
Ruby kimondhatatlanul örült, hogy a barátai épségben visszatértek és remélte, hogy Yang az ujján kívül nem szenvedett maradandó sérülést, de egy valaki hiányzott.
- Mi történt Roman-el? - Ruby Neo szomorú arcára nézett, aki látva, hogy a szerelmes párok újra egymásra találtak, majd megszakadt a szíve. - Ugye nem...
- Ne aggódj, - Oscar nyugtatta. - rendben van, csak elrabolták és Mistral-ba vitték.
- Oh, - Ruby átölelte Neo-t és elképzelni sem tudta, mit érezhet. - nagyon sajnálom. Sokat segített nekünk és értékes tagja lett a csapatunknak. Megígérem, amint megmentjük Atlas-t, segíteni fogunk neki.
Neo csak kétkedve oldalra nézett, egyértelmű, hogy nem nézett ki sokat ezekből a kölykökből és nem értette, Roman miért bízott meg ennyire bennük.
- Oscar, ugye... - Ruby azon volt, hogy átölelje Oscar-t, de amint meglátta Emerald-ot, egyből a fegyveréért nyúlt.
- Ne! Várj! - Oscar egyből a lány védelmére kelt. - Velünk van! Biztosíthatlak, hogy...
Hirtelen, Ruby Scroll-ja csörögni kezdett, amit fel is vett.
- Kölykök, - May volt az és egyértelműen nagyon ideges volt. - a repülők, amiket küldtetek mindjárt ideérnek, de nincsenek egyedül!
- May, miről beszélsz? - Ruby nem értette, mi lehet a probléma. - Miről beszélsz?
- Te jó ég... - May teljesen elsápadt a túloldalon, amikor az ég felé nézett. - FUTÁS! AZONNAL! MINDENKI, A BÁNYÁBA!
Az adás megszakadt és mindenki csak találgathatott, hogy mi történhetett.
- Azok ott... - Blake, mielőtt befejezhette volna, mindenki Scroll-ja hangosan csipogni kezdett, ami már sértette a füleiket, főleg Blake-ét.
Mindannyian elővették a Scroll-jaikat és Atlas-i híradó jelképét látták rajtuk.
- Ez egy vészhelyzeti KÁR adás. - Egy gépies hang szólalt meg, majd Ruby kivetítette a felvételt a kúria bejárata elé.
Az SDV fegyvertelen repülőit vetítették ki, amiket az Atlas-i hadsereg gépei megtámadtak és lelőttek.
- Ez mégis mit jelentsen?! - Yang alig hitt a szemének.
- Azok a repülők embereket akartak megmenteni. - Weiss is rémülten kapta a kezeit a szája elé, de Jaune átkarolta, hogy megnyugtassa. - Miért tenne...
Az adásnak vége szakadt és Ironwood jelent meg a képernyőn, egy sötét teremben és csak egy reflektor lámpa világított rá a mennyezetről. Úgy állt ott, mint egy vérszomjas fenevad, ami lecsapni készül a prédájára.
- Megígértem, hogy mindig meg fogom védeni ezt a királyságot. - Kezdte a tábornok. - A technológiai jövőjét azoktól, akik el akarják pusztítani. Az ellenségünk meggyengült ugyan, - Felemelte az egyik mutató ujját, hogy nyomatékosítsa a mondandóját. - de egyetlen személy még mindig Atlas jóléte útjában áll. Mantle védelmezője. Penny, akárhol vagy, te és a barátaid, szeretném, ha meghallgatnátok. Tudom, hogy milyen sokat jelent számodra Mantle. Ezért választási lehetőséget adok neked. - Össze kulcsolta a kezeit. - Eljössz az Atlas Akadémiára és teljesíted a kötelességed, segítesz megmenteni Atlas-t, amennyire csak lehetséges és magára hagyod Mantle-t. Vagy mindannyian nézhetitek, ahogy elpusztítom. - Ez a bejelentése alapjaiban rázta meg az összes nézőt. - Van egy bombám. Ez minden, amire szükségem van. Ha nem lesz többé Mantle, akkor nem lesz rá okod, hogy ellenem dolgozz. Egyikünk sem akarja, hogy idáig fajuljon a helyzet, de egyikünknek engednie kell és biztosítalak, hogy nem én leszek az. Ha bármi mással próbálkozol, Mantle-nek vége. Egy órád van válaszolni. Remélem, méltó leszel a címre, amit adtam neked.
Az adás véget ért és mindenki számára egyértelmű volt, hogy a tábornok nem viccel. Penny vagy elhozza neki a Teremtés Botját vagy elpusztítja az egész várost. Sajnos, Penny még mindig eszméletlen volt a Vérebbel vívott harc miatt.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.