Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
A kórteremben unott csend volt, ahogy az ablakon beszűrődő, lemenő nap fénye narancsszínűen világította meg a fehér ágyakat és ágyneműket, amik közül az ablak mellettiben ülő Adam nézett ki. Egy fehér kórházi köntöst viselt és a teste nagy részét fehér fásli borította, köztük a bal szemét is, amiről az orvosok úgy gondolták, hogy elveszíti.
- ...és aztán, a legvégén, Alyx egy utolsó kérdést hallott. Mi vagy te? - Az egyetlen lelki támasza, aki mindezek után mellette maradt, az a barátnője, Blake volt, aki mindig ott volt mellette, folyton látogatta és felolvasta az egyik kedvenc történetét, A Lány, aki átesett egy világon
- Köszönöm. - Adam hálás volt, amiért Blake folyton meglátogatta és felolvasott neki. - Nem tudom, mi lenne velem nélküled.
- Ugyan, - Blake csak elpirulva tette le a könyvet az ágy melletti kis asztalra. - ha te nem mentettél volna meg, akkor nem is lennék itt. - Elővett egy másik könyvet, ami talán elnyerné a fú tetszését. - Itt hagyok neked egy másik könyvet, ami talán tetszene. A négy Hajadon története.
- Felolvasod nekem legközelebb? - Reménykedett Adam.
- Azért hoztam, hogy ne unatkozz. - Nevetett Blake. - Olvasd el magad. - Adam csalódottan fordult el. - Mi a baj? Megígérem, hogy eljövök, ha emiatt aggódsz.
- Nem az... - Adam kínosan elpirult. - csak...
- Csak, mi? - Blake kíváncsian billentette oldalra a fejét.
- Nem tudok. - Ismerte be Adam.
- Mit? - Blake értetlenül rázta a fejét. - Olvasni?
- Igen. - Adam számára kínos volt, hiszen mindenki tud olvasni, de ő nem tudott.
- Hogyhogy? - Blake számára ez érthetetlen volt.
- A nyomornegyedben élő és a bányákban dolgozó faunus munkásokat nem tanítják. - Adam dühösen ökölbe szorította a kezeit, amikor az Atlas-i életére gondolt. - Nekik nem érző lények voltunk, csak eszközök, amiket felhasználnak, amiket eldobnak, ha megsérülnek és... a tulajdonosuk megbélyegez minket. A taníttatásunkkal nem törődtek.
Blake számára érthetetlen volt, hogy hogyan bánhatnak így az emberek a faunus-okkal. Tudta jól, hogy Remnant nagy részén a faunus-okat másodrangú polgárként kezelik, de arról fogalma sem volt, hogy Atlas-ban rabszolgaként dolgoztatják őket.
- De ez... - Blake egyszerre szörnyedt el és haragudott meg az emberekre. - ez törvénytelen! Miért nem mentetek a rendőrségre vagy a bíróságra?
- A rendőrségre?! - Nevetett Adam. - Azt hiszed, a gazdag Atlas-iakat érdekli a faunus-ok sorsa, vagy, hogy megölnek vagy megnyomorítanak minket?! - Vett egy mély levegőt. - Egy forradalomra van szükség, amivel kivívjuk a jogainkat.
- De... - Blake, amennyire lehetett, szerette volna elkerülni a fegyveres konfliktust. - apám ezért az ügyért dolgozik a Fehér Agyarral.
- Minden elismerésem az apádé, Blake... - Adam megfogta a lány kezét. - de ő túl lassan és óvatosan halad és nem is biztos, hogy a jó irányba.
- Miről beszélsz? - Blake aggódott, mert egy pillanatra látta a gyűlölet sötét árnyékát Adam tekintetében, ami csupán egy pillanatig tartott, de megrémisztette.
- Semmiről. - Adam csak megrázta a fejét és a könyv felé nézett, amit Blake az asztalra rakott. - Miről is szól a másik könyv?
- Oh, - Blake csak megrázta a fejét és mindent megtett, hogy elfelejtse, amit látott a fiú tekintetében. - négy lányról, akik találkoznak egy magányos öregemberrel, aki az erdőben él és segítenek neki.
- Érdekesen hangzik. - Adam újra a kedves mosolyát vette fel.
- Mit szólnál, ha megtanítanálak olvasni? - Ajánlotta Blake.
- Egész biztos, hogy ezt akarod? - Adam aggódott, hogy felnőttként sokkal nehezebb lesz megtanulni.
- Persze. - Biztosította Blake. - Hozok majd egy másik könyvet, ami egy kicsit egyszerűbb. - Egy csókot lehelt a fiú homlokára. - Én itt leszek veled, örökké.
- Megígéred? - Kérte Adam a lehető legőszintébb és legvágyakozóbb tekintetével.
- Megígérem. - Blake akkor komolyan is gondolta, hitt benne, hogy Adam oldalán sok mindent elérhetnek közösen.
Árulás. Egyetlen szó, de borzalmas dolgokat fed, amik a legjobb szándékú emberből is előhozhatja a legsötétebb dolgokat. Egy hamis ígéret, egy összetört szív és a világ kegyetlensége elegendő volt ahhoz, hogy Adam Taurus szívét megrontsa és elpusztítsa azt a személyt, akit egykor a legjobban szeretett.
Amikor Adam szemei kipattantak, meglepődve tapasztalta, hogy még életben van és egy tengerparton feküdt. Riadtan körbe nézett és a leghalványabb fogalma sem volt, hogy hol lehet. Egy dzsungel terült el előtte, mögötte volt a tenger és két oldalt pedig egy homokos tengerpart vezetett.
A lába előtt, a homokba szúródott bele Wilt, amit határozottan magához vett és eszébe jutott valami. Ha ő ide leesett és életben maradt, akkor Blake, Yang és a többi barátjuk is itt lehetnek és életben vannak.
Ettől a felismeréstől, Adam elméjét elöntötte a harag, nem látott mást csak vöröset és hallotta, hogy az ég dörögni kezdett és az egyik pillanatban, az égen, ami tiszta volt és hét ágra sütött a nap, most ellepték a fekete viharfelhők, amik villámokat szórtak. Adam végül minden haragját egyetlen nagy üvöltésbe adta, amit talán a fél szigeten belül is hallani lehetett és egy villám csapódott be előtte, amitől az egyik fa kigyulladt.
A következő pillanatban, Wilt rezegni kezdett a kardhüvelyben és Adam kíváncsian és aggódva vette elő a fegyverét, aminek a pengéje vörösen világított. Nem értette mi történt, hiszen Wilt-be folyamatosan nagy mennyiségű energia áramlott és készen állt egy energia sugár kilövésére. Ez érthetetlen volt, mert eddig, ha így akarta használni Wilt-et, erősen kellett koncentrálnia és sok aurát felemésztett, akár egyetlen sugár kilövése. Most, még csak nem is erőlködik, de Wilt majd felrobban, annyi energiát kapott.
Adam, hogy nehogy felrobbanjon a karda, suhintott egyet a dzsungel felé és az eddigieknél sokkal erősebb energia sugarat lőtt, amivel legalább négy vastag fát és egy jókora részt vágott ki a sűrű növényzetből.
Wilt fénye még mindig nem aludt ki, ismét elárasztotta az energia és Adam egy újabbat suhintott, ezúttal a tenger felé és egy ugyanakkora energia sugár lövellt a tenger felé, ami egy rövid időre ketté választotta.
Adam nem értette, hogy mi és hogyan történt, de akárhol is van, ez a hely elképesztő energiákkal rendelkezik, amiket Wilt-el bármikor elnyelhet és nem a saját vagy máshonnan szerzett energiát kell elnyelnie.
A Papír Imádók birtokának a határa már közeledett, legalább egy fél tucat papír lankán és dombon kellett áthaladni és már csak egy papír szoros vezetett egy papír hegyhez, amerre Jaune vezette a RWBY csapatot és Neo-t.
- Szóval, Jaune... - Yang kicsit izgult, miféle szörnyeteg őrizheti a szomszédos birtok bejáratát. - miféle lénnyel is fogunk harcolni?
- Igen, mondj valamit róla. - Csatlakozott Ruby. - Legalább kidolgozhatnánk valami stratégiát.
- Vannak gyengéi? - Blake is próbált találgatni.
- Egyáltalán, hogy néz ki? - Weiss is aggódott.
- Nehéz lenne szavakba önteni, - Kezdte Jaune. - de nem tudom, hogy ennek a lénynek van-e gyenge pontja. Amióta először láttam, nem hittem a szememnek, hogy ilyen szörnyeteg létezhet.
Egy emelkedőhöz értek, amin egy ösvény vezetett fel a hegyre és egy figyelmeztető tábla volt kirakva, "Vigyázat, ha kedves az életed, fordulj vissza!"
- Ezt te raktad ide? - Weiss megismerte a fiúja írását.
- Igen, - Bólintott Jaune, aki egyre feszültebb és rémültebb lett, ahogy az ösvényre léptek és minden kanyarban újabb és újabb figyelmeztető táblát láttak. - több figyelmeztető táblát raktam ki, hogy megvédjem azokat, akik erre bóklásznak. Rengeteg Örökkévalóságbeli lény ment a szörnyeteg barlangjába és veszett oda, mert nem tudták mi van a barlangban.
- Mi történt velük? - Blake is kezdett megrémülni, minél tovább hallgatta a szörnyetegről szóló történetet.
- A többség holttestével dekorálta ki a barlangot és a fészkét. - Válaszolt Jaune, mielőtt leszállt volna Juniper-ről. - Megjöttünk. A barlang a következő gerincen túl van.
- Akkor mire várunk?! - Yang már türelmetlenül indult is, de Jaune gyorsan megragadta a vállát, hogy megállítsa.
- Megőrültél?! Ha ész nélkül rontunk neki, mind meghalunk és a gyomrában végezzük!
- Akkor mit tegyünk?! - Yang nem akart várakozni, se lassan haladni.
- Esetleg, lopakodjunk közelebb és nézzük meg. - Ajánlotta Blake.
- Ez jól hangzik. - Ruby előkészítette Crescent Rose-t puska formába és Jaune-al együtt elől haladtak.
Elértek a hegygerinc széléhez, ahol egy lejtő vezetett egy barlangba, ami előtt legalább egy tucatnyi csont vagy másmilyen anyagból készült testrész volt szétszórva, ami maradt az erre járó Örökkévalóságbeli lényekből.
- Itt is vagyunk, - Jaune már reszketett az ismerős félelemtől és az egyik papír szikla mögé bújt. - a szörnyeteg barlangja.
- Mi a terv? - Blake Ruby felé fordult, aki Crescent Rose távcsövével figyelte a barlangot.
- Neo, esetleg... - Ruby a néma lány felé fordult, de Jaune egyből a földre nyomta a lányt.
- Fedezékbe! Itt jön! - Jelzett a többi lánynak, hogy feküdjenek a földre és lenyomta Ruby fejét is.
Ruby, miután kibújt Jaune szorításából, közelebb kúszott a lejtőhöz, hogy szemügyre vegye a szörnyet, amitől Jaune annyira fél. Nem látott semmit sem, az egyetlen, ami a barlang előtt volt és mozgott a testrészek között egy kis, zöld plüss béka volt, ami elfért volna a tenyerében is.
- Hol van? - Ruby rémülten kapkodta a fejét, felkészülve, hogy a szörnyeteg bárhonnan elő ugorhat.
- Ott! - Jaune kidugta a fejét a fedezékből és a plüss békára mutatott.
- A béka mögött? - Kérdezte Ruby suttogva.
- Nem, a béka az! - Jaune idegesen válaszolt, amiért a lány nem akarta megérteni a figyelmeztetését.
- Most ugye viccelsz? - Weiss lefáradtan tette csípőre a kezét és a többi lány is dühösen nézett Jaune-ra.
- Mi... - Jaune számára érthetetlen volt, hogy a lányok nem rémültek meg a békától
- A semmiért izgattál fel minket! - Yang is csalódott, amiért nem lehet része egy jó harcban.
- Jaune, - Blake inkább aggódott. - félek, hogy a fejeddel nincs minden rendben.
Neo harmadszorra is körözött az ujjával a halántéka előtt, jelezve, hogy szerinte Jaune megőrült.
- Nem vagyok őrült! - Csattant fel Jaune. - Ez nem egy közönséges béka! - Próbálta ismét figyelmeztetni a lányokat, akik dühösen és csalódottan ügyet sem vetettek rá. - Ennél gonoszabb, aljasabb és rosszindulatúbb kétéltűvel ti még nem találkoztatok!
- És én még rá is készültem. - Weiss a kezébe temette a fejét a szégyentől, amit a fiúja okozott.
- Azért csak vigyázzatok, - Jaune sértődötten vetette oda. - ha bekap nem lesz ekkora a szátok!
- Jól megvicceltél minket. - Yang csak a fejét rázta és megvonta a vállát. - Mit csinál, összenyálaz minket?
- Akkora szája van, hogy simán bekap egy embert egészben! - Mutatott Jaune a békára. - És akkorát ugrik, mint egy... - Jaune csak újra megrémült, amikor a plüss békára nézett. - nézd a lábát, mekkora!
- Majd én elintézem azt a csúnya békát. - Yang csak legyintett és már indult is a béka felé, miközben a többiek, Jaune kivételével, dühösen felálltak.
Yang már ropogtatta az ökleit és felkészült, hogy elintézze, de a béka kiöltötte a nyelvét a szájából, ami ráragadt Yang kabátjára és hihetetlen erővel húzta magához és egyben bekapta és lenyelte.
- Azta...! - Ruby alig hitt a szemének, hogy ez az apró, akár aranyosnak is nevezhető béka egyben bekapta a nővérét.
- Yang! - Blake rémülten nézett, miután eltűnt a barátnője.
- Látjátok?! - Jaune remélte, hogy ez már meggyőzi a lányokat. - Előre megmondtam!
- Támadjunk! - Blake nem akart várni, elővette Gumbo Shroud-ot és a béka felé rontott, hogy megmentse a barátnőjét.
A RWBY csapat és Neo követték, de Jaune inkább hátul maradt, aggódva, hogy újra szembenézzen a szörnnyel.
Blake volt az első, aki támadt, de a béka egy szempillantás alatt olyan magasra ugrott, hogy átugrott a feje felett és Weiss egy fekete gravitációs rúnával próbálta elkapni. A béka egy ragacsos nyálkát köpött az arcába, amitől a koncentrációja megszűnt, a rúna eltűnt és a béka a nyelvével ezúttal Ruby kaszáját ragadta meg és rántotta ki a kezéből és a lány ruhája alá mászott.
- Áu, ez harap! - Ruby sikoltozva próbálta kiűzni a ruhája alól a nyálkás betolakodót, ami a nyakánál mászott ki.
A béka ezután Neo-t vette célba a nyelvéve, de a lány teste összetört, mintha csak üvegből lett volna és egyből megjelent Ruby mellett és Hush-al próbálta leütni a békát. A lény azonban átmászott Hush-ra és Neo idegesen próbálta lerázni, de hiába, mert a béka már a karján volt, de a lány elkapta a másik kezével.
A béka nem maradt tétlen és Neo fél karja már a szájában volt, amikor a lány rémülten próbálta lehúzni magáról. Blake és Weiss együtt ragadták meg a béka két lábát és húzni kezdték.
A béka eleresztette Neo kezét és csak a kesztyűjét húzta le, de a béka a nyelvével megragadta Blake bokáját és kirántotta a lába alól a talajt, amitől a földre esett, de Weiss ezután elhajította és a sziklához vágta.
A lény újra felállt és egy brekegés után kiköpte Yang-et, aki nem csak ázott a nyálkában, de látszott rajta a rémület.
- Visszavonulás! - Adta ki a parancsot Ruby, miután megpróbálta felsegíteni a nővérét, de nem mozdult, csak feküdt a földön, tetőtől talpig nyálkásan és reszketett.
- Segítek! - Blake egyből odarohant, hogy felsegítse a barátnőjét és Ruby-val együtt felcipelték, vissza, ahol Jaune rejtőzött és figyelte az eseményeket.
Weiss és Neo sem mertek tovább maradni és inkább követték a többieket, szerencsére, a béka nem követte őket.
- Látjátok, én megmondtam! - Jaune legszívesebben nevetett volna. - Szóltam, hogy veszélyes, de ti, "Nem, csak egy ártatlan kis béka"!
- Jó! - Csitította Ruby. - Felfogtuk! Igazad volt!
- Yang, jól vagy?! - Blake, hogy a barátnője csak a földön fekszik és reszket.
- A büszkeségem... - Yang csak fáradtan és fájdalmasan motyogta. - Láttam... dolgokat...
- Te vagy az első, aki túlélte, hogy lenyelte. - Jaune-t ez megdöbbentette. - Szerencsés vagy.
- Nem érzem magam annak. - Yang ereje kezdett visszatérni, de a borzalmas élmény még nagyon friss volt és elkezdte letakarítani magáról a nyálkát.
- Eddig valóban ez a legdurvább teremtmény, amivel valaha találkoztunk. - Weiss is megértette, miért félt Jaune ennyire a békától.
Neo-nak eszébe jutott, hogy ő meg tud idézni egy ennél is durvább lényt. Nem kellett sokat várni, elő lépett és megidézett egy szempillantás alatt legalább hat Jabberwalker-t és a béka felé küldte őket.
- Várj, - Ruby-nak eszébe jutott valami a Jabberwalker-al kapcsolatban. - ha egy ilyen öl meg, akkor az azt jelenti, hogy nem fognak felemelkedni!
- Engem jelen pillanatban ez hidegen hagy! - Yang-et egyáltalán nem érdekelte, meg akart szabadulni a békától. - Lenyelt! Ott voltam a gyomrában! Felőlem megdögölhet!
Neo Jabberwalker-jei megtették a magukét, a béka összevissza ugrált, legalább három Jabberwalker klónnal végzett, de a maradék három ellen már nem tudott mihez kezdeni és az egyik a kezébe fogta és megette.
Amint a béka eltűnt, Neo eltűntette a Jabberwalker-eket és nem maradt utánuk semmi, csak az elveszett, nyálkával átáztatott kesztyűje, amit undorodva vett fel a földről és inkább eldobta.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha is megélem ezt a napot. - Miután a béka eltűnt, Jaune úgy érezte, mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívéről
- Most már felderíthetjük ezt a birtokot. - Ruby magabiztosan indult a barlanga, míg a többiek követték.
A barlang sötét volt és nyirkos, így a lányoknak a Scroll-jaikkal kellett világítaniuk, de néhány perc gyaloglás után meglátták az alagút végét és ragyogó fény szűrődött be a barlangba.
Amikor kiértek elképesztő látvány tárult eléjük, a föld, ami elterült a lábuk előtt lila volt és a növényzet is egy világosabb árnyalatú lila színt öltött magára. A sötét kérgű, indákkal körbetekert, magas fák lombkoronája is fakó lila volt, de a rajtuk termett gyümölcsök valójában kemény, csillogó kristályból voltak. A földből több tucatnyi világító, színes kristály nőtt ki és még a hegyek is kristályból voltak.
- Azt hiszem, ezt elnevezhetjük a Kristály Erdőnek. - Yang egyből kitalálta a birtok nevét.
- Remélem, itt már megtaláljuk a kiutat. - Blake, amennyire csodálatosnak tartotta a Kristály Erdőt, annyira reménykedett.
- Azért csodálatos. - Weiss egy tiszta, áttetsző, világoskék kristályt vett a kezébe.
Neo legalább egy tucat színes kristályt rakott a kabát zsebébe, remélve, hogy érni fognak valamennyit, ha valaha visszatérnek Remnant-ra.
- Most komolyan? - Ruby alig hitte el, hogy a néma lány a pénzre gondol.
- Ugyan, - Hirtelen, megjelent a Roman klón Ruby háta mögött, ami egy kicsit megijesztette a lányt. - ha az alvilágban nősz fel, tudhatnád, hogy a pénzre mindig kell időt szánni.
- Lehetne, hogy inkább a kiutat keresd és ne kristályokat? - Ruby egy kicsit nyomatékosította a mondandóját.
- Esetleg, mindkettőt, Piroska? - A klón Roman egy rubint vörös kristályt adott Ruby-nak. - És őrült lennék, ha nem gyűjtenék ragyogó ékköveket egy ragyogó hölgynek. - Egy rózsaszín kristályt pedig Neo-nak adott, aki egy édes mosollyal bámult az általa teremtett klónra.
- Oké... - Yang nem tudta, mit szólhatna a jelenethez. - ez kezd egy kicsit ijesztő lenni.
- Valami nem tetszik, Szöszi? - A klón Roman kíváncsian meredt Yang-re.
- Ugye tudod, hogy ez nem az igazi Roman? - Weiss aggódva tette fel a kérdést a lánynak.
- Persze, hogy tudja! - A Roman klón Neo vállára tette a kezét, majd a játékos hangja, hirtelen szigorúvá és haragossá vált. - Tudja, hogy miattatok kerültem Salem fogságába.
- Hé, ez egyáltalán nem... - Yang egyből dühösen nézett a klónra, de az gyorsan visszavágott.
- Nem én mentettelek meg attól az őrülttől? - A klón szemei zöldről rózsaszínre és barnára váltottak, pont, mint Neo-é. - Roman feláldozta magát, hogy titeket menthesselek meg, mert hitte, hogy van tervetek! - Neo dühösen nézett végig a csapaton.
- Ha azt hiszed, hogy ezt elfelejtettük, akkor tévedsz, Neo. - Blake közelebb lépett a néma lányhoz, aki a klónján keresztül beszélt.
- Sokat segítettél nekünk. - Ruby is támogatta. - Ha jól emlékszem, te szivárogtál be Salem körébe és Roman-el együtt kaptátok el Watts-ot.
- És az mire is volt jó? - A klón Roman csak kitárta a kezeit. - Ironwood csak befejezte, amit elkezdett! A ti tervetek sem volt valami zseniális, hogy idekerültünk!
- Cinder rajtunk ütött! - Csatlakozott Weiss. - Használta a Lámpást, hogy kiderítse a tervünket!
- Nem fordulhatunk egymás ellen, Neo. - Ruby próbálta meggyőzni a lányt. - És végképp nem adhatjuk fel.
- Csak... - Habár a klón Roman beszélt, Neo keresztbe tette a karjait és szomorúan lehajtotta a fejét. - utálom a tényt, hogy Roman bajban van, a segítségemre van szüksége és egyszerűen tehetetlen vagyok. Itt vesztegelünk, ebben a mesevilágban, miközben ki tudja, mi van vele? - Neo felemelte a fejét és a lányokra és Jaune-ra nézett. - Ti hogyan éreznétek magatokat.
A RWBY csapat és Jaune csak szomorúan hallgattak, hiszen Weiss megértette, mit érezne, ha Jaune lenne az ellenség fogságában és Yang sem akart belegondolni, mi lenne, ha valaki elvenné tőle Blake-et.
- Szegénykém... - Yang odasétált Neo-hoz és magához ölelte. - nagyon sajnálom. - Finoman simogatta a lány hosszú, rózsaszín és barna haját. Neo kissé kellemetlenül érezte magát, hogy Yang így átölelte és simogatta, de valahogy nyugtatónak találta.
- Megígérem, - Szólalt meg Ruby. - ha kijutunk innen, akkor keresni fogjuk.
- De most a lényegre kell koncentrálnunk. - Jaune tette hozzá.
- Természetesen csinálod. - Blake-et lenyűgözte, hogy Yang milyen jól tudta, hogyan nyugtassa meg a lányt.
- Volt benne tapasztalatom. - Yang szomorúan elmosolyodott, amikor a múltra gondolt. - Amikor anya meghalt és apa érzelmileg a padlón volt, nekem kellett a felelősnek lennem és... - A húgára nézett, aki hálásan mosolygott rá.- vigyáznom Ruby-ra.
- Jól csináltad. - Ruby tudta, hogy nagy részben a nővérének köszönheti, hogy az lett, aki.
- Felismerem, ha egy lány, aki a húgom is lehetne, érzelmileg kiakad. - Yang végül eleresztette a megkönnyebbül és megnyugodott Neo-t, aki kissé morcosan vette tudomásul, hogy úgy beszél róla, mintha fiatalabb lenne.
- Ugye tudjátok, hogy Neo idősebb nálatok? - A Roman klón kelletlenül szólt oda, de senki sem törődött vele, mert a csapat folytatta az útját.
A Kristály Erdő amennyire csodálatos, annyira volt különös, hiszen mindenféle különös, kristály teremtmény mászkált, csúszott és mászott benne, amik csak kíváncsian nézték a szokatlan jövevényeket, de ők ezt már megszokták, hogy ők itt az idegenek.
- Nézzétek! - Jaune az egyik kristályhegy csúcsára mutatott, amin egy szokatlanul erős fény világított és ahova egy tükörsima, fehér, áttetsző kristályhíd vezetett. - Azt hiszem, azt tudom, hogy micsoda! A Megmérettetés Hídja!
- Az micsoda? - Ruby kíváncsian fordult a csapattársához.
- A könyvben, - Emlékezett Blake. - Alyx és a társai a Hídon túl találták meg az Igaz Szív Tükrét, ami megmutatta nekik, hogy merre van a kiút.
- Ami azt illeti, - Jaune, aki átélte a könyvet, kijavította. - a valóságban csak megpróbáltuk elérni, de a szörnyeteg az utunkat állta és...
- Ne nevezd már szörnyetegnek azt a kis békát! - Weiss még mindig nem dolgozta fel a tényt, hogy a barlang előtti béka, amivel komoly bajuk volt, szörnyeteg lenne.
- Jó, akkor a barlang őre, - Jaune, hogy elkerülje a vitát, inkább máshogy nevezte. - megnehezítette az átjutást.
- Akkor, nem is találtátok meg a tükröt? - Yang nem értette.
- Nem mindannyian. - Válaszolt Jaune. - A valóságban, én és az Izgatott Ács eltereltük a béka figyelmét, amíg Alyx, Lewis, a Pillangó Úrnő és a Macska elosontak mellette. - Fájdalmas emlék élett benne. - Az Ács nem élte túl és a béka lenyelte, úgy mint Yang-et.
- Most már tényleg szerencsésnek érzem magam. - Yang egy kicsit megborzongott, hogy milyen kevésen múlt, hogy őt nem emésztette meg a béka.
- Akkor irány a Híd! - Ruby és a többiek izgatottan elindultak előre.
- Várjatok, nem ilyen egyszerű! Jaune figyelmeztette őket és a többiek ezúttal jobbnak tartották, ha hallgatnak rá. - Előbb a Híd Őrén kell átjutnunk.
- Akkor majd jól elverjük! - Yang készen állt egy újabb összecsapásra.
- Nem fizikai küzdelemben kell legyőznünk. - Jaune aggódott, hogy Yang harcias hozzáállása csak ronthat a helyzeten. - Lewis azt mondta, hogy az Őr mindenkinek fel tesz három kérdést és aki megfelel, az átmehet a Hídon.
- És aki nem felel meg? - Ruby egy kicsit előre aggódott.
- Azt egy kristálytömbbe zárja és örökre ott marad, hogy a hegyet bővítse. - Jaune előre aggódott, hogy bármelyikükkel megtörténhet.
- Ki lesz az első? - Weiss idegesen nézett a csapatra.
- Majd én. - Jelentkezett Jaune. - Ideje kiderítenem, hogy Alyx igazat mondott-e.
Jaune félelemmel a szívében, de határozottan indult el a Híd felé, amíg a RWBY csapat és Neo hátulról követték.
Amint elérte a Hídat feltámadt a szél fekete tollakat hozott magával, ami egy kisebb tornádóként, egy fekete csuklyás és köpenyes alak jelent meg és a kezével megálljt parancsolt Jaune-nak.
- Az, ki átkelni kíván a Megmérettetés Hídján, - Kezdte egy az alak, rekettes, öreg hangon, baljósan. - három kérdésre kell feleljen, vagy a hegy gyomrába vetem.
- Halljam a három kérdést, - Jaune kihúzta magát és tudta, hogy a barátaiért nem fordulhat vissza. - nem félek tőlük!
- Mi a neved? - Kérdezte a sötét alak.
- Jaune Arc, a Rozsdás Lovag!
- Mit keresel, Jaune?
- Az utat Remnant-ba.
- És mi a kedvenc színed?
- A sárga.
- Jól van, - A sötét alak meghajolt és utat engedett a lovagnak. - átmehetsz.
Több se kellett Jaune-nak, magabiztosan mosolygott vissza a barátaira és elindult a kristályhídon.
- Ennyi?! - Yang megkönnyebbülten lépett előre és a lányok a nyomában haladtak a Híd felé.
- Állj! - A sötét alak megállította őket és, mivel Yang volt az első, ő rá szegezte a tekintetét. - Ki átkelni kíván a Megmérettetés Hídján, három kérdésre kell feleljen...
- Jó, jó! - Yang csak türelmetlenül legyintett.
- Vagy a hegy gyomrába vetem.
- Halljam a három kérdést, nem félek tőlük! - Yang magabiztosan csípőre tette a kezeit.
- Mi a neved?
- Yang Xiao Long, Vadásznő.
- És mit keresel, Vadásznő?
- Az utat Remnat-be.
- És ki a Holdkastély úrnője? - Ez a kérdés teljesen megdöbbentette Yang-et és az egész csapatot.
- Ezt honnan tudjam?! - Yang felháborodva vetette oda, de amint ezt kimondta, a földből két kristálytömb nőtt ki, körbevették és beborították a lányt.
- Yang! - Blake pánikolva vette észre, hogy a barátnőjét egy kristálytömbbe zárták és nem mozgott. - Ereszd el!
- Ki átkelni kíván a Megmérettetés Hídján, - A sötét alak csak folytatta. - három kérdésre kell felelje vagy a hegy gyomrába vetem.
- Ha megválaszolom, elengeded?! - Blake dühösen nézett az alakra, aminek még az arcát sem látta.
- Itt én kérdezek és nem te! - A sötét alak nem válaszolt, csak feltette az első kérdést. - Mi a neved?
- Blake Belladonna, Vadásznő!
- És mit keresel?
- Az utat Remnant-ba!
- És mi a kedvenc színed?
- A sárga!
- Nem, a lila!
- De... - Blake-nek reagálni sem maradt ideje, amikor két kristálytömb, ugyanúgy, mint Yang-et, magába zárta.
Ruby, Weiss és Neo idegesen néztek össze és némán egymástól kértek tanácsot, vajon melyikük menjen előre. Végül Weiss volt az első, aki előre lépett.
- Ki átkelni kíván a Megmérettetés Hídján három kérdésre kell feleljen, vagy a hegy gyomrába vetem.
- Halljam a három kérdést, nem félek tőlük! - Húzta ki magát Weiss.
- Mi a neved?
- Weiss Schnee, Vadásznő.
- És mit keresel?
- Az utat Remnant-ba.
- És az elmúlt ezer esztendőben hányszor volt szökőév, ha a valós szökőévek számát megszorozzuk harminccal és az egészből négyzetgyököt vonunk. - Weiss csak értetlenül pislogott a kérdéstől és kimondta az első dolgot, ami az eszébe jutott.
- Ez hülyeség! - Gyorsan befogta a száját és rettegett, hogy ő is kristálytömbként végzi.
- Helyes, átmehetsz! - Hihetetlen, de a Híd Őre átengedte.
Weiss csak értetlenül rázta a fejét, de nem kísértette a szerencséjét és elindult a kristály hídon.
Ruby és Neo idegesen néztek össze, mert már csak ketten maradtak, és mivel Neo nem tudott beszélni, ezért Ruby következett.
- Ki átkelni kíván a Megmérettetés Hídján három kérdésre kell feleljen, vagy a hegy gyomrába vetem.
- Nem félek, halljam a kérdéseket! - Ruby határozottan nézett az Őrre.
- Mi a neved?
- Ruby Rose, Vadásznő.
- És mit keresel?
- Az utat Remnant-be.
- És mennyi a Jabberwalker maximális sebessége?
- Attól függ, az igazi vagy a klón Jabberwalker-é?
- Azt... - Az Őr először torpant meg és teljesen tanácstalan volt. - nem tudom.
A következő pillanatban, a kristálytömbök az Őrt zárták magukba, majd Yang-el és Blake-el együtt elnyelte a föld, be a hegy mélyébe.
- Yang! Blake! - Ruby kétségbeesetten próbálta elkapni a nővére és a barátja tömbjét, de hiába, úgy süllyedtek a mélybe, mintha ott se lettek volna. Neo mellé állt és a fejével biccentett, hogy tovább kell menniük.
Ruby, mivel nem tehetett semmit sem, hallgatott a társára és együtt elindultak a kristályhídon.
A Híd túloldalán egy oltárt találtak, amire egy kristálytükör volt helyezve.
- Weiss?! Jaune?! - Ami a legjobban megdöbbentette Ruby-t, hogy sem Jaune, sem Weiss nem volt az oltárnál, pedig ők átjutottak.
Ruby kétségbeesetten elővette Crescent Rose-t és Neo is Hush-t, aggódva, hogy bármi előugorhat bárhonnan és óvatosan közelítették meg a tükröt, remélve, hogy az választ ad a kérdéseikre.
Ruby volt az első, aki megérintette, de a következő pillanatban, a tükör vakítóan világítani kezdett és a következő pillanatban, a két lányt egy halom kristálytükör fal vette körül. Egyértelmű, hogy egy tükörlabirintusba kerültek és meg kell találniuk a kiutat és a barátjaikat.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.