Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.

- A Jarl parancsára, ki kell üríteni a várost! - A városi őrség kapitányának, Caius, bejelentésére egész Fehérvágta lakossága egyszerre döbbent meg és háborodott fel. - Hamarosan egy sárkány fog érkezni és a Jarl nem akarja, hogy az életetek veszélybe kerüljön!

- Ez felháborító!

- Honnan tudná a Jarl, hogy egy sárkány fog támadni?!

A tömeg nem győzött elégedetlenkedni, hiszen olyan hirtelen jött a bejelentés, mint a villámcsapás. Egyik pillanatban még a mindennapi gondjaikat és munkájukat intézték, a következőben, a városi őrség emberei jelentek meg, akik vagy lerendezték az ellenkezőket vagy segítettek a pakolásban.

- Ne aggódjanak, - Folytatta Caius. - ha minden a terv szerint meg, akkor néhány napon belül visszatérhetnek az otthonaikba! Ne hurcoljatok felesleges bútorokat, szerszámokat vagy kincseket, csak élelmet, ruhákat és ami nélkülözhetetlen! Az újraépített nyugati őrtoronynál az őrség egy része felállított egy ideiglenes menedéket, ahol meghúzhatjuk magunkat!

A nép belátta, hogy felesleges ellenkezni és panaszkodás helyett inkább elkezdték összepakolni az ingóságaikat és a családjaikat a szekerekre, amikkel rendezett sorokban, az őrség kíséretében, elkezdték elhagyni a várost. Érezni lehetett a félelmüket, családok, akik generációk óta éltek itt, gyerekek, akik nem értették, miért kell elhagyni az otthonaikat és mindenki, akinek ebben a városban van a megélhetése, rettegett, hogy talán a sárkányok mindent elpusztítanak.

- Éjszakára mindenki az őrtoronynál lesz. - Jelentette Irileth a Jarl-nak, aki csak a vár kapujából figyelte az evakuálást. - Csak én, egy maroknyi katonánk, a Thalmor-ok, a Szervezet emberei és a két sárkányszülött marad, hogy elkapjuk azt a sárkányt.

- Jól van. - Balgruuf vett egy mély levegőt. Egyetlen porcikája sem kívánta, hogy a várát használják sárkányfogásra, de egyedül Sárkánytömlöcben volt az egyetlen olyan szerkezet, amivel bizonyítottan fogtak egy sárkányt, aminek a koponyája már nemzedékek óta díszítette a Jarl trónja felett a falat. - Hamarosan itt az idő.

- Azt meg kell mondanom, - Irileth a Jarl mellé lépett. - hogy ez a terv teljesen őrült anélkül is, hogy a Thalmor-okat beengedted a várba, hogy tanulmányozzák a csapdát.

- Szükségünk van rájuk, ahogyan nekik is ránk. - Balgruuf tudta, hiszen Elenwen-t egy csapat mágus kísérte, akik egyből elkezdték tanulmányozni a szerkezetet. - És tudod jól, hogy nem tenném ezt, ha nem lenne elkerülhetetlen.

- Tudom. - A sötét elf nő csodálta a nord nemest, aki megérdemelten lett Fehérvágta ura. - Fehérvágta még csak nem is kívánhatna nálad jobb urat. A sok gazdag ficsúr, akik beleszületnek egy nemes házba, de egy szikra nemesség sincs bennük, igazán példát vehetne rólad.

- Azt gondolod? - Balgruuf idegesen nevetett egyet. - Fogalmam sincs, hogy mi a helyes döntés. Tudom, hogy sok olyan dolgot tettem, amivel mások meggyűlöltek.

- Egy olyan úr sem létezett, akit mindenki szeretett. - Biztosította Irileth. - De te sosem a saját dicsőségedért küzdöttél. Sosem az aranyért vagy a hatalomért. Te mindig a néped javát nézted és nem számított milyen nehéz döntést kellett meghoznod. És azt is tudom, hogy nem azért maradsz itt, mert dicsőséget akarsz szerezni vagy mert nem akartál gyávának tűnni, hanem mert biztos akarsz lenni benne, hogy sikerülni fog.

- Megparancsolhatnám, hogy legalább te menj biztonságos helyre. - Balgruuf érezte, hogy a nő kisebb, de éppoly erős keze belecsúszik az övébe, majd belenézett a ferde, vörös szemeibe, amik mindig szigort és meg nem bocsátást sugalltak, de most gyengédség és szeretet áradt belőlük.

- Megtagadnám. - Az elf nő csak ennyit mondott, mielőtt megcsókolta volna a férfit, aki beletúrt a vörös hajába és magához ölelte.

- Ha bármi történne velem, - Balgruuf-nak egy utolsó kérése volt. - ne hagyd, hogy Hrongar háborúba taszítsa Fehérvágtát.

- Mindent megteszek. - Ígérte Irileth, mielőtt odabújt volna Balgruuf mellkasához és átölelte volna. - Te pedig ígérd meg, hogy nem hagysz el.

A várakozás volt az, ami a legtöbb feszültséget keltette a Thalmor és a Szervezet emberei között, akik Sárkánytömlöc csarnokában. A két, hatalmas asztalsoroknál ültek, a Thalmor az egyik oldalon, amíg a Szervezet a másik oldalon. Közöttük Fehérvágta őrsége állt, hogy elhatárolja a két csapatot és megakadályozzanak mindenféle szükségtelen konfliktust. A vár személyzete, akik maradtak és biztonságban lesznek a katakombákban, vacsorát készítettek, amit felszolgáltak a két csapatnak, hogy oldják a feszültséget.

- Nem értem ezt a várakozást.

- Csak amiatt várunk, hogy ezek a büdös parasztok biztonságban legyenek.

- Feláldozhatnánk őket, hogy könnyebben elkapjuk a sárkányt.

- A nép van az uraikért és nem fordítva.

Egyértelmű, hogy a Thalmor-ok jobban gyűlölték a várakozást, hiszen a Szervezet emberei sokkal csendesebbek voltak.

- Azt hittem, végre odavesztél. - Kacagott Mira az asztalnál és a könyökével megbökte Leila-t. - Reméltem, hogy nem kell többet elviselnem az idegesítő és unott képed és lecserélhetünk egy izgalmasabb valakire.

- Még mindig sokat locsogsz, Mira. - Leila kifejezéstelen arccal válaszolt, miközben a vacsoráját fogyasztotta.

- Mit gondolsz, - Mira csak vigyorogva támasztotta a fejét, miközben az asztalra könyökölt. - a Vezér feljebb rakná valamelyikünket a ranglétrán, ha az egyikünk kapná el a sárkányt? - Leila hirtelen megragadta a páncélja nyakánál és magához húzta, hogy szigorúan a sárga szemeibe nézzen.

- Ha az a sárkány a te ostobaságod miatt szökik meg, akkor nagyon mérges leszek!

- Nyugi, - Mira mindig megrémült Leila hirtelen kitörésein. - jó kislány leszek.

Az asztal másik oldalán Junal és Liz társalogtak egymással, pontosabban, csak Junal beszélt, Liz pedig hallgatott, miközben jóízűen majszolt egy tál karamellát.

- Tudod, nem számítottam rá, hogy Gramb elárul minket. - Kezdte az argóniai, miközben Liz csak a kezével jelelve kommunikált vele. - Tudom, hogy bármelyikünk helyettesíthető, de pont belőle nem néztem volna ki. - Liz újra mutogatott. - Sellin? Dareus lánya ölte meg. Eléggé meglepett, hogy még él és a gyűrűje is aktiválódott. Az öcsémről kiderült, hogy él, de mire bármit is kezdhettem volna ezzel, már meghalt. Különös, amikor gyűlölsz valakit és éveken át halottnak hiszed, majd kiderül, hogy él, majd ténylegesen meghalt. - Ezután Liz kérdőn mutogatott. - A bohócot? Mármint Cicero-t? Képes volt majdnem végezni az öcsémmel, megszökött a Sötétség Testvérisége elől és súlyos sebet ejteni egy vérfarkason. Ha én és Sellin nem jelentünk volna meg, az a lány, Elyna végzett volna vele. Gondoltam, hasznos lehet a későbbiekben, főleg, hogy Sellin meghalt. - Liz vigyorogva jelelt. - Igen, Karsk-nak legalább lesz egy játszótársa.

- Neked milyen volt Mira-val és Mercer-el? - Junal úgy döntött, érdeklődik a néma lány kalandjai után, aki lefáradtan fújt egyet, majd folytatta a jelelést. - Szóval, Karliah visszatért? Mercer nem csak az erejét és a Koponyakulcsot vesztette el, de a Céh is kirúgta? Igen, Mira hajlamos az ilyesmire, de neki már csak ilyen a vérmérséklete. A pikkelyes s*ggemre mondom, hogy ez nincs rendben. Legalább mindannyian életben maradtatok, én kib*szottul meg vagyok átkozva és folyamatosan fiatalok halálát kell végignéznem.

A nagy tornác egy hatalmas hátsó csarnokméretű kilátó, ahonnan be lehetett látni egész Fehérvágta keleti tartományát arról a magas hegytetőről, ahova Sárkánytömlöc is épült. A széles, szürke kővel kirakott falak mentén, ami egy félkör alakú boltívben végződtek, mentén két emelet is volt, ahova egy halom íjász sorakozott fel, az egyik feljárón fehérvágtai, míg a másikon Thalmor íjászok voltak. Ez volt volt az a hely, ahol a terv kulcsszerepében játszódó sárkánycsapda is megtalálható volt.

Egy kimondottan egyszerű, de nagyon ötletes eszköz volt, egy nagy és nehéz, acéllal kirakott gerenda, ami középen felemelkedett, amit kemény, vastag láncok tartottak a mennyezeten. Elég súlyos volt ahhoz, hogy egy sárkányt is a földön tartson. A tornác bejáratánál volt két csörlő, amikre egy-egy fehérvágtai katona felügyelt, ezekkel lehetett fel és le húzni a csapdát.

Természetesen, ez az ősi szerkezet, ami az elmúlt évezredekben nem szolgált más célt, csak látványosságként hevert, porosodott és rozsdásodott. A vár személyzete nem kímélve magát, két napnyi munkával megtisztították, megolajozták és eltávolították róla a rozsdát, amitől újra a régi pompájában volt látható.

- Szóval, ez lenne az a híres sárkánycsapda? - Elenwen egyszerre volt izgatott és csalódott a szerkezet látványától. Egy bonyolult és jól összetett szerkezetre számított és nem egy nagy és nehéz gerendára, amit egyszerűen csak rá kell hajítani a sárkány nyakára. Másrészt, izgatott volt, mert az egyszerűsége ellenére, biztos volt benne, hogy működni fog.

- Ezzel sikerült csapdába ejteni Numinex-et, - Magyarázta Farengar, a Jarl udvari mágusa, aki még mindig lelkesedett a sárkányokért. - az ő koponyáját láthatta az előcsarnokban! Ha sikerül becsalogatnunk egy bestiát, a többit rá bízhatjuk.

- Merész terv, - Elenwen még mindig a csapdát nézte. - de aki nem mer kockázatot vállalni, ne reménykedjen, hogy nagy eredményt érhet el. - Meglátta Marshal-t és a Szervezet Vezérét, ahogy a terven dolgoznak, ő pedig nem akart kimaradni, így utánuk ment. - Sikerült már kitalálni, hogy mi legyen, ha az a sárkány megjelenik?

- Már meg is van. - Marshal magabiztosan belekezdett. - A tornác szélére íjászokat állítunk, a bejárathoz pedig a maga mágusai fognak kelleni, akik pajzsot emelnek, amíg az íjászok megállás nélkül lövik a sárkányt.

- Néhány nyílvessző nem lesz elég, hogy komoly sebet ejtsenek egy sárkányon. - Elenwen nem volt ilyen bizakodó.

- Nem is kell, - Marshal annál inkább. - a lényeg, hogy felbosszantsák annyira, hogy megálljon itt és a tüzével áttörje a mágusok pajzsát. Ekkor jövök én és Thrys, hogy a Sárkányvésszel a földre kényszerítsük a dögöt. Ha ez megvan, akkor nem tud elszállni és sebezhetőbb lesz. Ezután úgy teszünk, mintha visszavonulnánk, becsalogatjuk a várba, miközben az emeleten lévő íjászok folyamatosan sorozzák a nyilaikkal és a Szervezet emberei lesznek az utolsó védvonal, akik úgy csinálnak, mintha le akarnák rohanni, aminek nem fog tudni ellenállni. Mielőtt bármilyen küzdelem elkezdődhetne, a csapda rázuhan a bestia nyakára és csapdába esik.

- Hm, - Elenwen csendben hallgatta a tervet. - elég vakmerő taktika. - Majd a Szervezet Vezéréhez fordult. - Maga nem mondd semmit?

- Megbízom Marshal-ban. - Csak ennyit mondott, ami meglepte Elenwen-t, hiszen az alapján, amit hallott a Vezérről, biztos volt benne, hogy ő lesz az, aki mindent kitalál, de most mást sem csinál, csak áll és hallgat.

- Talán probléma? - Marshal zavarta meg az elmélkedésben.

- Ugyan, - Elenwen csak magán tartotta a kedves mosolyát, miközben a Vezért bámulta. - csak azt hittem, a Szervezet rettegett Vezére kicsit több szerepet akarna játszani.

- Tudom mit csinálsz, Elenwen, - A Vezér átlátott Elenwen ármánykodásán. - és nem fog működni. Nyugodtan magadon tarthatod az álarcod, amíg együttműködsz. Ha nincs semmi, amivel segíthetnél a tervvel, akkor inkább menj vissza és gondoskodj arról, hogy az embereid tudják, hogy mi a dolguk.

- Ahogy óhajtja. - Elenwen, belátva, hogy semmit sem fog kiszedni sem a Vezérből, sem Marshal-ból, inkább visszatért, hogy a Vezér javaslatára, rendezze az embereit.

Thrys az étkezőben, a többi Thalmor katonával, mágussal és a nagybátyjával várt, de ez idő alatt teljesen feleslegesnek érezte magát és egyre türelmetlenebbül várta, hogy Marshal félrehívja beszélni, úgy döntött, ő teszi meg a kezdő lépést.

- Marshal! - Thrys, átfurakodva a fehérvágtai katonákon, odament Marshal-hoz és a Vezérhez, akik a Szervezet többi emberével ismertette a tervet. - Beszélhetnénk négyszemközt?

- Thrys, - Marshal csak bosszúsan fordult felé, egyértelműen nem szándékozott vele beszélni. - most épp fontos dolgot csinálok!

- Mikor akarsz róla beszélni?! - Thrys-nek elfogyott a türelme.

- Miről? - Kérdezte Marshal, teljesen értetlenül, ami egyre jobban bosszantotta a lányt.

- Párkapcsolati gondok? - Vágta rá Mira, ördögi mosollya, mire Liz is csak gonoszul kuncogott.

- Fogd meg, Mira! - Marshal csak ráordított a társára, majd visszafordult Thrys-hez. - Miről akarsz beszélni?

- Ami a gyerekünkkel történt! - Thrys végül nem bírta tovább visszafogni magát, amire nem csak Marshal, de a Szervezet többi embere is felkapta a fejét.

- Oh, - Marshal-nak végül eszébe jutott és már látszott némi bánat az arcán, de igazán bűnbánó nem volt. - akkor beszéljünk valahol máshol.

Megfogta Thrys kezét, de a lány csak dühösen kihúzta és előre ment, Farengar laboratóriumába, ahol egy kis raktárszobában tudtak beszélni maguk között.

- A nagybátyám megitatott velem egy főzetet, ami kihajtott a hasamból! - Magyarázta Thrys, felháborodva. - Anélkül, hogy megbeszélte volna velem!

- Ez... - Marshal próbált bánatot színlelni, de az elf lány nem végzett.

- És azt mondta, hogy te beszélted meg vele! Igaz ez?! - Thrys eddig még sosem nézett Marshal-ra ilyen dühösen.

- Igen. - Marshal megadta a választ és már meg sem próbálta tettetni a megbánást.

Erre az egy szavára, Thrys ököllel képen verte Marshal-t, aki hátrált egy lépést, majd még egyszer és még egyszer, amíg Marshal bal orcáján egy vörös folt nem jelent meg és nem vérzett az orra, de továbbra sem mutatott semmi megbánást.

- Marshal, - Miután Thrys végre eleget verte a férfit, ezt szűrte ki a fogai közül. - sok őrültséget és szörnyű dolgot tettél, de ez volt a leggonoszabb dolog mind közül.

- Megmentettelek, ugye tudod? - Marshal csak ennyit mondott.

- Mégis mitől?! - Thrys megragadta Marshal-t a két vállánál és egy szekrényhez szorította. - Megölted a gyermekünket! Ennyire gyűlölted?! Vagy velem van valami bajod?!

- A k*rva családoddal. - Válaszolt Marshal, ami meglepte Thrys-t. - Szerinted, mit fognak tenni a gyerekeddel, ha megszületik? Egész életében egy kísérleti egér lesz belőle. Kitépik a karodból és bezárják valami intézetbe, hogy egy fegyvert csináljanak belőle. És mi a helyzet veled? Megköveznének, amiért az ellenséggel feküdtél le és gyereket szültél neki. - Thrys döbbenten fogta fel a hallottakat, miközben eleresztette Marshal-t.

- Marshal... - Thrys könnyei eleredtek, miközben sokkos állapotban hátrálni kezdett, amíg neki nem ment a falnak, majd lassan leereszkedett, hogy a földre ülhessen.

- Azt tettem, amit kellett. - Marshal kinyitotta az ajtót, de még vissza nézett a lányra. - Érted és a gyermekedért.

Marshal több óra várakozás után visszatért a tornácra, már ott találta az egész Szervezetet, a Thalmor embereit és természetesen, magát Balgruuf-ot is. Az éjszaka leszállt, a felhőtlen, csillagos égen megjelent az északi fény, ami zöld, kék és vörös színekbe öltöztette Égkoszorú egét és ezenkívül, a két hold Secunda és Masser is tökéletesen látható volt.

- Az evakuáció befejeződött. - Jelentette Balgruuf, Irileth-el az oldalán. - A sárkányfogó működő képes és a fehérvágtai őrség készen áll.

- A mágusaink felkészültek a pajzs felvonására és az íjászaink is a helyükön vannak. - Biztosította Elenwen.

- A Szervezet is csak a jelre vár. - A Vezér is felkészült, ahogy a társai is.

- Mire várunk még? - Marshal csak összedörzsölte a kezeit.

- A másik sárkányszülöttre. - Elenwen-nek feltűnt Thrys hiánya. - Hol van?

- Megkeresem. - Joross és Marshal egyszerre jelentkeztek a feladatra és egyszerre is indultak el.

Habár Joross ki nem állhatta Marshal-t, jobban aggódott az unokahúga miatt és mivel Marshal pontosan tudta, hogy merre van, okosabbnak látta, ha őt követi.

- Még mindig itt vagy? - Marshal csak lekezelően nézett a még mindig a varázsló raktárjában kuporgó, sokkos állapotban lévő Thrys-re. - Egy sárkány várja a hívásunk. Jössz végre?

Thrys nem válaszolt, csak némán bámult maga elé.

- Thrys, - Joross leguggolt az unokahúga mellé. - ami a gyermekeddel történt, az egy tragédia, de most szükségünk van rád. Segítened kell. - Thrys még mindig nem mondott semmit sem.

- Oké, a kedves szavak nem váltak be. - Marshal Thrys felé tornyosult, megragadta a lányt és felállította, majd rázni kezdte. - Ide figyelj, a többiek odakint várnak, hogy megidézzük azt a k*rva sárkányt, aki elvezethet minket Alduin-hoz! Amint ez a sárkány mizéria befejeződött, kibőgheted magad, ahogy azt szeretnéd, de most szedd össze magad és koncentrálj arra, ami fontos!

Marshal szavai megtették a hatását és Thrys-be visszatért az élet. Megállt a saját lábán, bár a szíve még mindig nagyon fájt.

- Menni fog, Thrys? - Joross aggódva nézett az unokahúgára.

- Igen. - Válaszolt végül és követte a két férfit a tornácra.

Már mindenki türelmetlenül és feszengve várta, hogy történjen valami, amikor Marshal és Joross, Thrys-el az oldalukon visszajöttek a tornácra.

- Az elveszett hercegnő visszatért. - Jelentette be Marshal.

- Akkor jön az a sárkány vagy nem? - Mira is feszengve várta, hogy haladjanak.

- Csak adj egy percet. - Marshal, Thrys-el együtt kimentek a tornác szélére, végig néztek Fehérvágta, a holdak és az északi fény által megvilágított tundráin és vettek egy nagy levegőt.

- OD!

- AH

- VIING!

Egy szél roham suhant végig az éjszakai szeleken, egészen a messzi hegyvidékekig, majd a Kiáltás elhalt. Nem történt semmi. Eltelt öt perc és továbbra sem történt semmi. Marshal és Thrys visszamentek, hogy elrejtőzzenek és várjanak, amíg el nem kaphatják a sárkányt.

- Talán egy hibás Kiáltás? - Érdeklődött az egyik fehérvágtai katona.

- Ott jön... - Marshal már ki is szúrta a távoli, sötét égbolton közeledő lényt, de valami rettenetes dolgot vett tudomásul. - ...nek

Az égbolton nem egy, de nem is kettő, hanem három sárkány jelent meg és egyre csak közeledtek Fehérvágta felé.

- Csak egy sárkányról volt szó!

- Miért jönnek ennyien?!

- Mit csináljunk?!

Egyértelműen, a pánik kezdett úrrá lenni a katonákon.

- Csendet! - Irileth volt az, aki rendre utasította őket. - Már szembeszálltunk egy sárkánnyak! Az csak bemelegítő volt! Három sárkány talán meg is izzaszt minket! Nem számít mi történik, tartani fogjátok az állást!

Irileth szigorú beszédére, a fehérvágtai katonák összeszedték a bátorságukat.

- A mágusok álljanak készen! - Kiáltotta Elenwen a Thalmor mágusainak, akik fehér és világoskék mágiát idéztek a kezükbe, mire a sárkányok már jól kivehetők voltak, egy világosszürke, egy sötétkék egy sötétszürke. - Pajzsot fel!

Az elf mágusok egy emberként emelték fel a mágikus erőteret, mielőtt a három sárkány a levegőből elszállva, egymás után, két tüzes és egy jeges lehelettel lőtték a pajzsot, ami nagyon kimerítette a mágusokat, de a pajzs kitartott és a fehérvágtai íjászok tüzelni kezdtek a sárkányokra.

Ahogy a sárkányok ide-oda röpködtek, sok nyíl célt tévesztett, de ami be is talált meg sem sebezte a sárkányok acél kemény pikkelyét. Egy újabb támadásra készültek és újra, az egyik jeget, a másik kettő tüzet okádott a pajzsra.

A jeges csapás után, a mágusok ereje annyira kimerült, hogy már nem bírtak ki még egy támadást és a pajzs egyre halványabbá vált. A következő két tüzes csapással nem vártak sokáig a sárkányok, de amikor elült a füst, a pajzs nem csak még állt, de erősebb volt, mint korábban.

A Thalmor mágusok mannája teljesen kimerült, de a Szervezet Vezére időben lépett és emelt fel egymaga egy sokkal erősebb pajzsot, mint korábban.

- Mire vártok még?! - Elenwen szigorúan ráüvöltött a mágusokra, akik csak csodálkozva nézték, hogy milyen erős varázslattal és mennyi mannával rendelkezhet a Szervezet Vezére, hogy egymaga képes fenntartani egy ilyen erős pajzsot. - Töltsetek újra! - A mágusok, mindannyian egy-egy kék varázsfőzetet vettek elő a kabátjuk zsebéből és gyorsan inni kezdték. - Maga, - A Vezér felé fordult. - meddig tudja tartani pajzsot?!

- Kitartok ameddig kell. - A Vezér csak nyugodtan tudatta, hogy nem kell érte aggódni, de amikor a három sárkány, ezúttal egyszerre csapott le a pajzsra, féltérdre rogyott és a pajzs is meginogott egy kicsit. - Vagy mégsem.

- Jól van, - Elenwen hallotta, ahogy a három sárkány haragosan felüvölt, ami jó jel, hiszen minél dühösebbek, annál könnyebb túljárni az eszükön. - Marshal, Thrys, készüljetek!

A Szervezet Vezére leeresztette a pajzsot és a fehérvágtai katonák visszahúzódtak a fedezékbe, majd a két sárkányszülött kilépett a rejtekükből, de Thrys túl korán Kiáltott.

- JOOR ZAH FRUL!

Sajnos, a Kiáltás mellé ment és egy sárkányt sem talált el. A sárkányok reakciója egyértelmű volt, hogy megrémültek a szavaktól, amikor a sötétszürke sárkány, a legnagyobb a három közül üvöltött valamit, amire a világosszürke és a sötétkék szétszéledtek és eltűntek.

- JOOR ZAH FRUL!

Ezúttal Marshal Kiáltott és eltalálta a sötétszürkét, aminek a szárnyai köré sötétkék mágikus láncok tekeredtek és lehúzták a tornácra.

A sárkány dühösen üvöltött és megalázva érezte magát, amiért nem tudott szárnyra kapni és a nyilak, amikkel sorozták, képesek voltak sebet ejteni a testén, nem komolyakat, de fájdalmat azt okoztak.

Vett egy mély levegőt és egy hatalmas tűzsugarat okádott a tornácon lévőkre, de a Thalmor mágusok, akik visszanyerték a varázserejüket egy újabb energiapajzsot emeltek, amin úgy tört meg a sárkány tűz, mint a tengervíz a sziklán.

A sárkány egyre frusztráltabb és óvatlanabb lett, hiszen egy ilyen hatalmas lény és mégis, ezek a halandó lények kifognak rajta, de úgy, hogy nevetségtárgyának érezte magát. Tudta, hogy a pajzs csak a mágikus és energia támadások ellen hatásos, a fizikai támadások ellen nem fog működni.

Habár a varázs láncok már rég eloldották, a büszkesége miatt nem repült el, hanem beljebb ment a tornácon, ahol már tető volt a feje felett. A Thalmor mágusok és a két sárkányszülött is egyre csak hátrálni kezdtek, a felbőszült lény, a haragjától elvakítva, azt hitte, hogy félelemből.

Amint beljebb mászott a tornác tetővel fedett részébe, a lesben álló, emeleten lévő íjászok egyből tüzet nyitottak, ami felhergelte a lényt annyira, hogy kitárja a szárnyit és egy velőtráző üvöltéssel, akkora szélvihart keltett a kisebb helységben, hogy sokan a földre estek.

- Nid! - A sárkány egyre beljebb ment és felkészült egy újabb tűz okádásra, amikor a két csörlő zörgése hallatszódott és csak későn vette észre a hatalmas, vaskos gerendát, ami a feje, pontosabban, a nyaka felé zuhan.

Amint a súlyos fa ráesett a nyakára, a hullámos részből egy másik, vékonyabb, de elég erős faszerkezet jött ki, ami odaszegezte a nyakát a gerendához és a fejét alig bírta mozdítani, ráadásul a szárnyai is beszorultak.

Csapdába esett és nem tudott mozogni.

Miután a sárkány dühösen morgott egyet, de képtelen volt megmozdulni, a jelenlévők tudomásul vették, hogy sikerrel jártak és hangos ünneplésbe kezdtek.

- Sikerült!

- Ráadásul, emberveszteség nélkül!

Marshal ezzel szemben nem gyarapította az ünneplők táborát, csak odament a sárkányhoz.

- Odahviing, ha jól sejtem? - Marshal csak ennyit mondott neki.

- Zu'u bonaar! - Mérgelődött a sárkány, Odahviing. - Elég sok minden kellhetett ahhoz, hogy egy ilyen... megalázó helyzetbe hozz engem. Hind siiv Alduin, hm? Alduin-t keresed, semmi kétség.

- Ahogy mondod. - Marshal nem vesztegette az időt és egyből rákérdezett. - Merre van?

- Rinik vazah. An apt phrase. Alduin bovul. - Odahviing látva, hogy senki sem érti a sárkánybeszédet, kénytelen volt emberi nyelven beszélni. - Egy oka volt, hogy válaszoltam a hívásotokra, hogy magam tegyem próbára a Thu'um-otokat. Sokan megkérdőjeleztük Alduin uralmát és a terveinek értelmét, miután visszatért Atmora-ról.

- Csak mondd el, hol van, - Marshal elővette a kardját és a sárkány szeme elé szegezte. - vagy elbúcsúzhatsz a szemed világától.

- Ha legyőztök, akkor elmondom. - Odahviing csak ennyit válaszolt.

- Ahonnan én állok, eléggé legyőzöttnek tűnsz. - Marshal végignézett a mozgásképtelen sárkányon.

- Ni nunon zey. Nem csak engem, - Odahviing baljósan meredt Marshal-ra. - Dinnok és Biwahl, ők még a város körül repülnek és mindent megtesznek, hogy elpusztítsák azt.

Hirtelen, ekkor rohant be egy fehérvágtai katona, hogy jelentést tegyen Balgruuf-nak.

- Jarl Balgruuf, a másik két sárkány megtámadta a várost!

- Hogy is volt, az az emberveszteség nélküli rész? - Odahviing-et, a kilátástalan helyzete ellenére, szórakoztatta a dolog.

- Azonnal meg kell állítanunk őket! - Balgruuf nem hezitált és kiadta a parancsot, mire a fehérvágtai katonák egyből fegyvert ragadtak és az urukat követték, aki nem volt rest az életét kockáztatni, hogy megvédje a városát.

- Jövünk mi is! - Marshal hátat fordított a sárkánynak, majd a Vezérre nézett.

- Meg kell védenünk a várost. - Utasította az embereit a Vezér.

- Végre, egy komolyabb akció! - Mira izgatott volt, hogy újra megküzdhet egy sárkánnyal és a Szervezet többi embere is csatlakozott Balgruuf-hoz.

- Rátok számíthatunk? - A Vezér Elenwen felé fordult, aki egyáltalán nem szándékozott kiküldeni az embereit egy ember város megmentésére.

- Nem. - Elenwen csak megrázta a fejét. - Mi el leszünk itt, - Kíváncsian Odahviing-re nézett. - a sárkánnyal.

- Ugye tudod, - Figyelmeztette a Vezér. - hogyha elbukunk, a sárkányok porig rombolják a várat és ti is itt pusztultok. - Elenwen néhány pislogás után csak intett az embereinek, hogy csatlakozzanak a város védőihez. - Te nem jössz? - A Vezér keresztbe tette a karjait.

- Nem hagynám itt a sárkányt ezzel a kontár mágussal. - Elenwen Farengar felé nézett, aki úgy bámulta Odahviing-et, mint egy ámuldozó kisgyerek.

- Lenyűgöző! - Farengar köpni-nyelni nem tudott, a sárkány látványától. - Öhm... sárkány uram, magának fogalma sincs róla, hogy mióta várok egy ilyen lehetőségre! Igazán nagyra értékelném, ha megengedné, ha elvégezhetnék magán... öhm, néhány kísérletet. Mindezt csupán a kutatásaim előre lendítése érdekében.

- Távozz, mágus! - Parancsolta Odahviing, akit nagyon irritált a mágus. - Ne tedd próbára a Dovahkiin-nek iránti tiszteletemet!

- Biztos vagyok benne, hogy nem fogja zavarni. - Farengar nem bírt ellenállni a kíváncsiságának és elsétált a sárkány szárnya mellett. - A többsége alig lehet, akárcsak fájdalmas egy olyan hatalmas teremtménynek, mint maga. - A hátsó testéhez érve, nem bírt a kísértéssel, hogy megragadjon egy pikkelyt, ami olyan kemény volt, mintha acélból lenne. - Biztos vagyok benne, hogy egy pár darab pikkely... vagy egy kis vér... - Elkezdte húzni a pikkelyt, ami nem engedett, így húzott rajta egy nagyot.

- Joor mey! Mit művelsz ott hátul?! - Odahviing-nek nagyon nem tetszett, amit a varázsló csinált. - YOL TOOR SHUL!

Egy hatalmas tűz sugarat lőtt Elenwen és a Vezér felé, de a Vezér újra felhúzta, a kisebb, energia pajzsát, hogy megvédje magukat.

- Látja? - Elenwen-t egyáltalán nem zavarta, hogy a sárkánytűz centikkel az arca előtt állt meg, csak megigazította a hosszú, aranyhaját és a Vezér felé fordult. - Igazán hálás vagyok a védelemért.

- Csak gyere távolabb tőle. - A vezér csak hátrált néhány lépést a sárkánytól.

- Tudja, mire jöttem rá ebből a sárkányfogásból? - Elenwen csak egy könnyed mosollyal követte, mire a Vezér csak felé fordította a fejét, de nem mondott semmit sem. - Ez csupán egy elmélet, de lehet, hogy maga talán nem is a Szervezet igazi Vezére. Így hívatja magát, de az, hogy Marshal ennyivel karizmatikusabb és jobb tervet eszelt ki, mint maga, felmerül, hogy maga talán csak egyfajta helytartó volt és várt valakire.

- Érdekes elmélet, Elenwen. - A Vezér közelebb lépett a tőle jóval magasabb elf nőhöz és nagyon fel kellett emelnie a fejét, hogy a maszkján keresztül a szemébe nézhessen.

- A háború alatt olyan tanácsokat és utasításokat adott Cerommo királynak, mintha előre begyakorolta volna őket és tudta előre, mi és hogyan fog történni. - Elenwen tovább folytatta az elmélete megosztását. - Vagy látta a jövőt vagy valaki magát is utasította, hogy mit tegyen.

- Te magad mondtad, hogy elképesztő varázs erővel rendelkezem. - A Vezér próbálta magát kimagyarázni és hiába volt eltakarva az arca, Elenwen a hangjából és a testbeszédéből megállapította, hogy ideges.

- Hm, - Elenwen tudta, hogy nyert ügye van. - elismerem, talán nincs a világon magához fogható mágus. Hihetetlen az a manna mennyiség, amivel ön rendelkezik és olyan varázslatokat is ismer, amikről a Domínium legnagyobb fő mágusai sem hallottak. De a vezetői képességei és a haditervek kidolgozásában nem tűnik kiemelkedőnek és az emberei is csak azért engedelmeskednek magának, mert ön erősebb náluk és nagy jutalomban részesíti őket. A háború alatt egyszer sem hallottam, hogy felemelné a hangját vagy egy értelmes taktikát dolgozna ki. Mindig az emberei végezték ezt a feladatot.

- Senki sem képes mindenre egyedül. - A Vezér próbálta kimagyarázni, de egyértelmű volt, hogy sarokba szorult és Elenwen egyre közelebb került az igazsághoz.

- A következő, - Elenwen egyre izgatottabban folytatta az elméletét. - hogy magát teljesen meglepte, hogy a háborúban három embere, ezúttal két embere árulta el, ami annyit jelent, hogy nem lát a jövőbe. Valaki mástól kapott utasításokat.

- Ha ennyire magabiztos vagy ebben az elméletben, akkor miért nem osztottad meg Cerommo-val? - A Vezér utolsó mentsvárként még ezt játszotta ki.

- Nem voltam benne teljesen biztos, egészen idáig. - Elenwen könnyűszerrel elsöpörte az utolsó akadályt is. - Szóval, - Előre hajolt, hogy egyenesen a Vezér maszkjába nézhessen. - ki az igazi Szervezet Vezére?

- Okos vagy, Elenwen. - A Vezér csak ennyit mondott. - Találd ki magad.

- Ugyan, - Elenwen újra felegyenesedett és kitárta a karjait. - legalább egy tippet adjon.

- Maguk szerint, lesz rá idő, hogy lerajzoljam? - Farengar ezalatt még mindig Odahviing-et tanulmányozta és teljesen figyelmen kívül hagyta a két nő beszélgetése.

- Te fogd be! - Elenwen és a Vezér egyszerre pirítottak rá.

Amíg a Thalmor gyalogos katonái épp a következő csatájukra készültek az egyik sárkánnyal, addig a mágusok panaszáradatával volt tele Sárkánytömlöc csarnoka.

- Csak egy sárkányról volt szó, nem kettőről! - Panaszkodott a mágusok vezetője.

- Én panaszt fogok tenni és az áthelyezésemet kérni. - Csatlakozott egy másik, női mágus.

- Piszkoljátok már be ti is a kezeteket! - A katonák parancsnoka csak felvette a sisakját és megelégelte a mágusok nyavajgását. - Főleg te, Aslan! - A fő mágus felé bökött.

- Hogy merészeled, te paraszt fia! - Aslan feldühödött, hiszen a parancsnok alacsony sorból származott. - Ha az apám ezt megtudja...

- Ez a parancsunk, herceg kisasszony! - A parancsnok csak legyintett egyet a fő mágus fenyegetésére. - Ha Elenwen megtudja, akkor vajon melyikünket nyakazzák le előbb?

- Tyan, készen álltok? - Joross, mielőtt a vita eldurvulhatott volna, közbe lépett.

- Az én fiaim és lányaim készen állnak, igazságosztó! - Tyan, a parancsnok egy karlendítéssel tisztelgett.

- Hát a mágusok, Aslan? - A fő mágus felé nézett.

- Ez az extra küldetés eléggé felháborított minket. - Ő csak panaszkodott.

- Nem a lelkivilágotokra vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy készen állnak-e kinyírni azt a dögöt?! - Joross szigorúan lépett a fő mágus elé, tipikus fiatal suhanc volt, aki a családja befolyásának köszönhette a rangját és a pozícióját és soha nem látott még igazi csatát.

- A varázserőnknek nem lesz képes ellenállni a bestia! - Aslan, habár még mindig sértődött volt, egy karlendítéssel tisztelgett az igazságosztónak.

- Ezt akartam hallani!

- Igazságosztó, - Egy másik katona, egy karlendítéssel tisztelgett. - az egyik sárkány megközelítette a várat és egyre közelebb kerül!

- Akkor készüljetek! - Joross utasította az embereit. - Thrys, itt vagy?!

- Igen! - Thrys előjött az arany páncélos katonák közül, akik közül ő volt a legalacsonyabb.

- Mindenki emlékszik a tervre?!

- Igenis!

- Kiváló, akkor tudjátok mi a dolga mindenkinek!

Ahogy a Thalmor alakulat elhagyta a várat, egyből négy felé váltak, az első három csapat mindegyike öt főből állt, akik közül három katona és két mágus volt. A negyedik csapatban volt Joross, Thrys, egy mágus és három katona.

A mágusok egyből álcát bocsájtottak a csapataikra és úgy kezdték el bekeríteni a sárkányt, ami egy lángoló épületen állt és újabb adag tüzet bocsájtott a városra.

- Egyes csapat, kerüljetek mögé! - Adta a parancsot Joross.

- Igenis! - Tyan egyből lement a várból levezető lépcsőn.

- A másik két csapat kerüljön az oldalába! - Folytatta Joross.

- Azonnal! - Aslan és a másik csapat vezetője egyszerre válaszolt és indult útnak.

- A többiek velem jönnek! - Joross elővette a két kardját és ők is elindultak.

Joross csapata volt az, amelyik szemből készülte megtámadni a sárkányt, de eszük ágában sem volt ész nélkül lerohanni. Joross egy kézjellel jelzett az egyik katonának, hogy váltson át íjra és rejtőzzön el az egyik épületben. A mágusnak pedig azért jelzett, hogy álljon lesben Kynareth temploma mögött.

Két katonára és Thrys-re fogyatkozott a csapata, de tudta, hogy mit csinál, amikor megközelítették a sárkányt és amint a bestia észrevette a felé rohamozó kis Thalmor csapatot, egyből megálltak.

Mielőtt a sárkány tüzet fújhatott volna, amivel kormos csontvázakká változtatta volna az elfeket, Thrys lépett elő egy már jól ismert Kiáltással.

- JOOR ZAH FRUL!

Ugyanazok a fehér és kék láncok tekeredtek a sárkány szárnyaira, mellkasára és nyakára, mint Odahviing-nek és nem tudott elszállni a tetőről.

Egyértelműen ez volt a jel és Thalmor csapatok, amik eddig tökéletesen elrejtőztek, hogy még a sárkány sem vette észre őket, minden oldalról elő ugrottak és körbevéve a fenevadat, tüzelni kezdtek, nyilakkal és mindenféle varázs csapással.

A sárkányt Thrys Kiáltása nem csak repképtelenné tette, de még a teste is gyengébb lett, amitől a Thalmor-ok nyilai sebeket ejtettek, a varázs csapások pedig komoly fájdalmat okoztak neki.

Haragjában a sárkány vaktában fújta a tüzet, Joross gyorsan és némán jelzett az embereinek, hogy oszoljanak, Thrys-t, aki nem reagált időben, maga rángatta el, de még így is, az egyik katona a lángok martaléka lett.

Sajnos, a láncok, amik a tetőn tartották a sárkányt eltűntek és a lény a két mellső végtagját mozgatva készült szárnyra kapni. Még ez előtt, az íjász, aki Joross parancsára az egyik házban rejtőzött el és csak várt, most kapott a lehetőségen és belelőtt egy nyilat a sárkány szemébe, félig megvakítva azt.

A sárkány a fél szeme világa elvesztése után megvadult, nem látta merre száll és lezuhant, pont arra házra, amelyikben az íjász is rejtőzött, összetörve azt és végezve a katonával.

Joross újra jelzett a katonáknak, hogy váltsanak át közelharci fegyverre és kiadta a támadás parancsot, mire a gyalogos katonák kardokkak, bárdokkal, buzogányokkal és lándzsákkal rohantak a földön heverő sárkány felé.

Tyan volt az, aki felmászott a sárkány hátára és amíg két társát megölte a fenevad, addig ő a fejszéjével elkezdte verni a koponyáját.

- Akatosh! - Egy újabb csapást mért a fejére, mire a sárkány, ami nem bírta felemelni a jobb szárnyát, mert a Thalmor katonák vagy rátapostak, vagy átlyukasztották több helyen, de még így is képes volt tüzet okádni és végezni két mágussal. - Mara! Kynareth! Dibella! - Folyamatosan sorolta az istenek nevét és minden egyes isten neve után egy újabb csapást mért a lény koponyájára, ami már kezdett vérezni és gőzölögni. - Zenithar! Julianos! Stendarr! - A sárkányt már nem érdekelte az őt körbevevő katonák, akik egyre több sebet ejtettek a testén, csak Tyan-t próbálta lerázni, de ő erősen kapaszkodott az egyik szarvába és nem érdekelte, hogy a forró vér több helyen égette. - ARKAY! - Az utolsó csapás a halál istenének a neve után történt és ezután, a finoman megmunkált fejsze, ami gőzölgött a kiömlött forró vértől, beleállt a sárkány agyába, amitől az összegörnyedt és nem mozdult többet.

A sárkány halott volt, de Tyan nem úszta meg égési sérülések nélkül és mintha csak a harc után vette volna tudomásul a sérüléseit, fájdalmasan esett le a sárkány nyakáról, de a túlélő társai elkapták.

- Elképesztő voltál! - Nem győzték dicsérni és csodálni a bátorságát.

- Sárkányölő Tyan! - Meg is lett a beceneve.

- Gyorsan, egy mágust! - Az ünnepléssel várni kellett, mert az újonnan hősnek titulált Tyan elvesztette az eszméletét és kétséges, hogy egyáltalán felébred.

Aslan volt az, aki elsőként odarohant, hogy meggyógyítsa a parancsnokot, amikor mindenki megtorpant, amikor a sárkány holttestét elkezdték elemészteni a lángok, egészen addig, amíg nem maradt más belőle csak a csontváza. Ezután, valamilyen természetfeletti erő elhagyta a testét és beleszállt Thrys-be.

- A sárkány hivatalosan is halott. - Joross büszkén nézett végig az emberein, akik jócskán megfogyatkoztak. - Jó és értékes embereket vesztettünk, de a haláluk nem volt hiába.

A fehérvágtai katonák szíve hevesen dobogott, hiszen az otthonukat kellett védelmezniük egy jeget fújó sárkánytól. Nem volt köztük olyan férfi vagy asszony, aki inkább elbújt volna a harc helyett.

A bátorságukra még az is rá tett egy lapáttal, hogy a Jarl-juk, Balgruuf is csatlakozott hozzájuk, ráadásul páncél nélkül. Csak a családi örökségül szolgáló kétkezes kardját ragadta magához, hogy vezesse az embereit.

- Legalább a páncélodat vedd fel! - Irileth hallani sem akart róla, hogy az ura és a szerelme védtelenül menjen sárkánnyal harcolni.

- Arra nincs idő, Irileth! - A Jarl hallani sem akart róla, hogy késlekedjen a csatából. - Minden perc számít! - A Szervezet embereihez fordult, akik egyértelműen segíteni jöttek. - Számíthatok rá, hogy még egy sárkánnyal végeztek?

- Amíg mi itt vagyunk, az a sárkány nem fog gondot okozni. - Marshal büszkén előre lépett, miközben a sárkány elrepült felettük és leszállt a taverna tetejére. - Ha megadom a jelet, frontálisan támadjátok meg, gyorsan és könyörtelenül!

- És mi a jel? - Érdeklődött Irileth.

- Tudni fogjátok. - Marshal csak előre ment, egyenesen a sárkány felé, ami épp egy házat fagyasztott meg. Nem sokkal utána csapkodni kezdett a szárnyaival és amint pár méterre került a levegőbe, tudta mit kell tennie. - JOOR ZAH FRUL! - A fehér és kék láncok tekeredtek a sárkány szárnyaira, nyakára és testére, amik a piactér közepére taszították. A fehérvágtai katonák és a Szervezet emberei már készültek, hogy lerohanják a földre kényszerített sárkányt, de Marshal csak felemelte a jobb kezét, jelezve, hogy még várjanak. A sárkány egy jeges vihart indított a szájából, egyenesen Marshal-ra, de a férfi csak felemelte a Varázstörő pajzsát és sértetlenül megúszta. - Most!

Amint a jeges hullám elmúlt, Marshal biztos volt benne, hogy sokkal kevesebb ember áldozat lesz, ha azután rohanják le a sárkányt, ha már a földön van és Kiáltott egyet.

A fehérvágtai katonák kardokkal, buzogányokkal és fejszékkel rohantak a sárkány felé, ami még a jelenlegi vert helyzetében is félelmetes ellenfélnek bizonyult. Egy katonát a szárnyával fejezett le, egyet a farkával csapott agyon és egy harmadikat a szájával harapta ketté.

A Szervezettől Leila a kardjával egy energia sugarat lőtt amivel levágta a sárkány egyik szárnyát, Mira a lény gyomrába szúrta a Hajnaltörőt, Liz tűzrúnákat idézett a lábai alá és Junal felmászott a farkán, végig rohant a hátán, megkapaszkodott a nyakába és beleszúrta Mehrunes beretváját, amitől a sárkány gyorsan összecsuklott és elterült a földön.

- Hű, - Junal egy bukfencezés kíséretében ugrott le. - nem gondoltam volna, hogy sárkányon is működik.

- Nem volt valami vészes. - Mira csalódottan tette el a Hajnaltörőt.

- Amióta meg van a Sárkányvész kiáltás, - Marshal, miközben elnyelte a sárkány lelkét, büszkén lépdelt előre. - a sárkányok már nem jelentenek komoly fenyegetést.

Fehérvágta ünnepelt, elfogtak egy sárkányt és két másikkal végeztek.

- Legalább, - Balgruuf is megkönnyebbült, hogy minimális károkkal sikerült végrehajtani a küldetést. - Numinex-nek lesz pár pajtása. - A kijelentésén az emberek jót nevettek és örültek, hogy olcsón megúszták.

- Nézzük, - Marshal elindult, vissza a vár felé. - az elf barátaink sikerrel jártak-e.

- El se hiszem, - Balgruuf, Irileth és a Szervezet emberei követték. - hogy a városom biztonságát azoknak a sárgáknak a kezébe adtam.

- Nekik is érdekük megállítani Alduin-t. - Nyugtatta Marshal. - Egyelőre szövetségesek vagyunk.

- És utána? - Balgruuf ezen kérdése sokakat aggasztott, hiszen a közös ellenség valóban összehozza azokat, akik gyűlölik egymást, de amint meghal, a gyűlölködés folytatódni fog.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.