Halo, megérkezett a következő rész, kellemes olvasást kívánok.

Az acél kalapálása, a kohó izzása és a köszörűkövön élezett acélfegyverek zörgése mindennapinak minősült Széltető Acélutcájában. Egyértelműen, az összes kovácsüzlet teljes erővel dolgozott, hogy fegyvert és páncélt készítsen a Viharköpenyes hadseregnek.

A legjobb kovácsüzlet a Csataüllő kovácsüzlet volt, ahol Viharköpenyes Ulfric személyes kovácsa dolgozott, egyértelműen, a legtöbb megrendelés ez az üzlet kapta és szinte lehetetlenség volt időpontot kapni.

Sat ismerte a tulajdonos tanítványát, aki azonkívül, hogy nagyra tartja Ulfric-ot, rajong a kihívásokért. Hitt benne, hogy egy sárkányfog felkelti a kíváncsiságát.

A nord férfi látta, ahogy a kovácsműhelynél, egy csapzott, fekete hajú nő kovácsol egy kardot. Keménykötésű volt, de épp egy vásárlóval beszélt.

- Szóval, - Kezdte a nő, egy kétkezes, nyolcszög formájú, tüskés csatabuzogányt tartva a kezében. - mi szükséged van most erre a harci pörölyre?

- Hát… - A férfi, nagydarab, izmos, kopasz volt, egyértelműen, csupa izom, semmi agy. - mert én vagyok a Pöröly. - A nő csak értetlenül pislogott és csak késve vette tudomásul, hogy ennyi volt a férfi érvelése.

- De most, ebben a pillanatban, mi szükséged van rá? Odaadom, ha kéred, de mi szükséged van most rá? - A férfi csak nézett, mintha ez olyan egyértelmű lenne.

- Hogy az emberek tudják, hogy én vagyok a Pöröly. - A nő úgy érezte, mintha a falnak beszélne.

- Jó, - Megrázta a fejét és átnyújtotta a buzogányt. - vigyed. - A férfi, Pöröly olyan izgatott volt, mint egy kisgyerek, aki új játékot kapott. Egy kézzel elbírta a buzogányt és játszott vele, mint egy kisbaba a csörgőjével.

- Elfoglalt vagy, Hermir? - Sat csak mosolygott a jelenet láttán.

- Annyi megrendelést kapunk, hogy éjt-nappallá téve dolgozom a fegyvereken.

- A vén Oengul ilyen keményen hajt? - Sat egy társalgást kezdeményezett.

- Nem, csupán a lehető legtöbbet akarom tenni Égkoszorú felszabadításáért! - Teljesen elhatározott volt. - Tudom, a kovácsolás nem a legizgalmasabb dolog, de én szeretem és ha csak egy fegyveremmel megöltök egy Birodalmi katonát, már boldog leszek!

- Ne felejts pihenni is. - A lány csak megforgatta a szemeit.

- Minek jöttél, Satof? - Sat a zsebébe nyúlt, hogy elővegye és odaadja a kovácsnőnek a sárkányfogat.

- Ez micsoda?

- Egy igazi sárkányfog. Azé, amelyik lerombolta Helgen-t.

- Kizárt! - Hermir alig hitt a szemének, lerakta a fogat az egyik üllőre és teljes erővel rácsapott, de nem lett semmi baja. - Ez tényleg egy sárkányfog.

- Gondoltam, eladnám neked. Feltéve, ha ér valamit. - Hermir csak csalódottan megrázta a fejét.

- Sat, még mindig előbbre tartod az aranyat a becsületnél? - Sat csak dühösen ökölbe szorította a kezeit.

- A becsülettel nem lakom jól és nem tudok szerszámokat venni, hogy megjavítsam a házam tetőjét. Megveszed a fogat, vagy nem?

- Esetleg, - Hermir kitalált valamit. - készíthetnék belőle egy tőrt, ami mérföldekkel erősebb az acélnál.

- És mit kérsz cserébe?

- Oengul mester mostanság eléggé megszállottja lett Freydis hadúrnő rég elveszett kardjára. Állítólag, egyedi tervezésű és sokkal hatékonyabb, mint egy normális kard.

- Igen? - Ez felkeltette Sat érdeklődését.

- Sikerült megtudnom, hogy a Keletvég déli részén található, az Elveszett Kés rejtekhelyen. Oengul biztos örülne neki és cserébe, elkészítek neked egy sárkánytőrt. - Sat lefáradtan megdörzsölte a homlokát, mint akinek semmi kedve nincs ehhez az egészhez.

- Megkérdezem a többieket. Azért kösz.

Ezzel Sat elhagyta a kovácsműhelyt és otthagyta a sárkányfogat. Nem számított rá, hogy a barátai majd ugrani fogni, de próba-szerencse. Veresszemék háza épp a következő sarkon volt és úgy döntött, bekopog, de feleslegesnek bizonyult, mert elképesztő kiabálást lehetett hallani a házból.

- MOST MIÉRT VAGY ENNYIRE DÜHÖS, ANYA?! MAJD ÍROK LEVELET ÉS AMINT TUDOK, HAZAJÖVÖK! - Az, hogy Veresszem és az anyja így ordibál egymással, egyáltalán nem volt szokatlan.

- APÁD IS HASONLÓT MONDOTT, MIELŐTT ELHAGYOTT!

- DE APA A CSATATÉREN ESETT EL!

- TALÁN KOPORSÓBAN MENT EL, DE AKKOR IS ELHAGYOTT! EHHEZ ÉRTETEK TI FÉRFIAK! RÁADÁSUL, EGYSZER SEM ÍRT!

- JÓ, MEGÉRTEM! NEM AKAROD LÁTNI, HOGY A KISFIAD ELHAGYJA A FÉSZKET, EZ MINDENKINEK NEHÉZ!

- HOGY A „KISFIAM"?! MÁR 30 ÉVES VAGY! SOSEM FOGSZ ELMENNI!

- JÓL VAN, AKKOR MARADOK! BOLDOG VAGY?! TELJESEN MEGŐRJÍTESZ, BOLOND VÉNASSZONY!

Hallani lehetett ahogy Veresszem idegesen jön az ajtó felé és dühösen kinyitotta azt és meglátta Sat-ot.

- Oh, hallottad? - Veresszem kínosan kérdezte, hiszen nem ez lenne az első alkalom, amikor a szomszédok panaszkodnak, de az más volt, hogy egy ismerőse hallja, ahogy az anyjával veszekszik.

- Nem, - Hazudta Sat, vigyorogva. - nem minden szót. Össze vesztél anyáddal?

- Olyasmi, de ez nálunk minden napos. Mi szél hozott az én földi poklomba?

- Elfogadtam egy küldetést, Keletvég déli részén. Ki kéne pucolni egy banditatábort. Velem tartasz?

- Mérlegelem a lehetőségeim, vagy elmegyek veled, banditavadászatra és egy melegebb éghajlatú erdőben táborozva alszom. Esetleg, itt maradok Széltetőn és az utcán alszom, vagy bocsánatot kérek anyámtól. - Nem kellett sokat gondolkodnia, máris meg lett a válasz. - Veled megyek.

- Akkor jó.

- Csak mi ketten megyünk?

- Még megkérdezem Sky-t és Ákost, de nem vagyok biztos bennük.

A főtérre kiérve, szembe találták magukat a két említett nord-al, mindketten teljes harci felszerelésben voltak.

- Sat, Veresszem, ti mit kerestek? - Érdeklődött Ákos.

- Titeket, egy küldetéssel kapcsolatban.

- Mi is kerestünk titeket, egy fejvadászattal.

- Miről lenne szó?

- Az Elveszett Késhegy rejtekhely bandát kell felszámolnunk. - Magyarázta Ákos.

- Szerintem, csak időpazarlás! - Sky-nak egyértelműen nem tetszett az ötlet.

- Már megint ez?! - Ákos kissé dühös volt a nord nőre.

- Csak azért csatlakoztam hozzád, mert a vén Brunwulf megkért rá! - Sky csak keresztbe tette a karjait, kifejezve a nemtetszését.

- Mi köze van Brunwulf-nak ehhez a küldetéshez? - Kérdezte Veresszem.

- Brunwulf a nord nemesek közül az egyetlen, aki kiáll a Szürkenegyedi sötét elfek és argóniaiak mellett. - Kezdte Ákos. - A Késrejtek bandája lemészárolt egy sötét elf családot, de Ulfric a kisujját sem mozdítja! Brunwulf a saját vagyonából ajánlott vérdíjat a felszámolásukért.

- Talán te is elf imádó vagy, Ákos? - Sky nem szerette az elfeket és ezt nem is titkolja.

- Nem, de a banditák másokra is veszélyt jelenthetnek! - Sky csak dühösen dobbantott egyet, mire beletörődött, hogy ezt a vitát nem nyerheti meg. - És ti? - Sat-re és Veresszemre nézett.

- Mi is ezt a bandát akarjuk felszámolni. Akár mehetnénk együtt? - Ajánlotta Sat.

- Fantasztikus! - Ákos örült az erősítésnek. - Minél több pajzsfivér, annál jobb

Sat még összeszedte a pajzsát és a kardját, Veresszem az íját és a nyilait és teljes felszerelésben hagyták el Széltetőt.

Thrys rosszul viselte, a korábban történteket, hiszen, miatta került annak az orknak a lelke egy borzalmas helyre, ahol az örökkévalóságig szenvedni fog. Továbbra is Marshal háta mögött ült, Ark hátán, miközben Marshal irányította a csatamént.

- Ez itt Ivarfalva. - Szólt Marshal, itt a környék sokkal barátságosabb volt, sokkal sűrűbbek voltak az erdők és több folyó keresztül kasul szelte a vidéket. Az egyik folyó mentén egy kisebb falu volt, a leghatalmasabb hegy lábánál, amit Thrys valaha látott. - Itt található az egyetlen biztonságos felfelé vezető út, Tamriel legnagyobb hegyére, Magas-Hrothgar-ra.

- Tényleg? - Thrys mintha kicsit felderült volna, elnézve a hegyet. - A legnagyobb? - Olyan nagy volt, mintha magáig az égig ért volna, Thrys elég aprónak érezte magát mellette.

- Igen és a tetején élnek a Szürkeszakállú szerzetesek, akikhez épp tartunk. - Ez Thrys eszébe juttatott valamit.

– Te mit tudsz a Szürkeszakállúakról, arról hogy sárkányszülött vagyok és a sárkányok visszatértéről? – Thrys nem tudta mire számíthat és azt sem hogy egyáltalán miért kérdezte meg. Marshal elég titokzatos ezen a téren.

- A Szürkeszakállúak remeték akik a hegy tetején élnek. - Ark hátán lovagolva, átmentek egy hídon, ami egy folyó felett volt és elkezdtek felfelé ügetni a kőlépcsőkön. - Azért olyan fontos hogy sárkányszülött vagy mert a legendák szerint csak a sárkányszülött képes megölni őket. Hogy miért térnek vissza a sárkányok, azt nem tudom. – Minden kitérő nélkül válaszolt a kérdéseire. Thrys meglepődött, hogy Marshal csak így válaszolt és tovább próbálkozott.

- Gondolod, ők tudják miért jelentek meg újra a sárkányok?

- Ha ők nem is, a vezérem talán. – Thrys emlékezett rá, hogy Marshal gyakran említette ezt a bizonyos "vezért".

- Ki a vezéred?

- Nem mondhatom meg, inkább koncentrálj a kilátásra. – Próbálta terelni a témát, de látni lehetett a késő délelőtti fényben ragyogó Égkoszorú látványát és egyszerűen megbabonázta Thrys-t a szépsége. Még csak az út elején voltak, de már nagyon sokat lehetett látni, Ivarfalvától kezdve az erdőket, a folyókat, és többi hegyet amik közül mindegyik eltörpült amellett amelyikre felmásztak.

Tovább haladtak és egyre több havat fújt az arcukba a szél és a nap is már délre járt, de még csak az út felét tették meg. Thrys újra lenézett és beláthatta Égkoszorú nagyját és el lehetett látni egészen Fehérvágtáig, "Hihetetlen hogy egy éjszakán át csak egy hegyet kerültünk.", gondolta Thrys.

Ahogy feljebb és feljebb értek, egyre hidegebb lett, erősen fújt a szél, a fehér hó egyre gyakoribb és gyakoribb lett és Ark hirtelen megállt.

- Mi van veled, Ark?! - Marshal próbálta utasítani a lovát, hogy folytassa az utat, de az megmakacsolta magát. - Hé! - Ark elkezdte rázni magát, jelezve az utasainak, hogy szálljanak le róla. - Leszállás! - Szólt Marshal az elf lánynak.

- Mi történt? - Thrys így is tett és leugrott a fekete csataménről.

- Ark érzi, hogy feljebb még hidegebb van és semmi növényzet nem található. - Marshal is leszállt a lováról. - Ha tovább megy, meg fog halni. Ő nem jön velünk tovább. - Ezzel Ark elkezdett lefelé menni a hegyről.

- Ezt mégis, honnan tudja? És te honnan tudod, hogy ez a baja?

- Ark egy különleges ló. - Marshal elkezdte és tovább indult, Thrys követte - Sokkal okosabb mint gondolnád. Nem egyszer mentette meg az életem. - Érdekes témának tűnt, ami felkeltette Thrys figyelmét.

- Mióta vagytok együtt?

- Úgy 5 éve. Egy lángoló istállóból mentettem ki ezt a lovat, az előző tulajdonosa óva intett, hogy ezt a veszedelmes kancát valahol Télvára jeges pusztáin találta, félholtan, megsebesülve, de így is, két embert megsebesített, miközben befogták. Amíg meg nem gyógyult, folyamatosan be kellett zárni és a gondozója végig rettegett tőle. Miután meggyógyult, 15-en próbálták megülni, de 2 embert megölt, 6-ot megsebesített és utána azt mondták, biztos egy Daedra lova, ami nem tűri meg az evilági embereket. - Úgy tűnt, Marshal, mintha különösen kötődne a lovához. - A tulajdonosa másnap meg akarta öletni, de az éjszaka tűz ütött ki, én pont arra jártam. Eredetileg, egy bent rekedt kisgyerekért rohantam be, de a lángok elállták az utunkat, kifelé menet. A karám, ahol bezárva tartották, a tűz miatt megrongálódott, gyorsan felraktam a gyermeket a hátára, majd felugrottam rá én is és mintha egy szinkronban lettünk volna, kijutottunk a lángoló istállóból. A falusiak hősnek tartottak engem, a gyermek köhögve és sírva, de élve és komoly baj nélkül rohant az anyjához. Az istálló tulaja megkérdezte, mit szándékozok tenni a lóval. Elmondta, hogy milyen veszedelmes fenevad, de odabent a tűzbe, szinte azonnal ráébredt, hogy össze kellett fognunk. Felajánlottam, hogy megveszem, de miután megmentettem azt a gyermeket és látva, hogy engedelmeskedik nekem, inkább visszautasították az aranyat és jutalomból nekem adták.

- Hát… ez egy érdekes történet. - Thrys nem szokta meg, hogy Marshal ennyit beszéljen, de úgy tűnt, kimondottan jól esett neki.

A nap már elkezdett lenyugodni, de már olyan magasan jártak a hegyen hogy semmit sem lehetett látni csak a felhőket, olyan hideg volt hogy Thrys úgy érezte, a vér is meg fagy benne, de Marshal még csak nem is vacogott.

- Te nem fázol?! – Kérdezte idegesen.

- Egy kicsit hideg van, de én jól bírom. – Thrys még mindig nem béleltette ki a páncélját, így nem is csoda hogy vacogott. – Gyere ide. - Marshal közelebb húzta magához Thrys-t és átölelte. Az elf kissé zavarba jött, de kellemesen kezdte átmelegíteni és amint úgy érezte, kellően átmelegedett, jelzett Marshalnak és tovább mentek. - Megjöttünk.

Végre, elérték a hegy tetejét, "Ideje volt!", gondolta Thrys, remélve, hogy hamarosan 4 fal között lehet egy kis melegben. Egy nagy, szürke és elhagyatottnak tűnő erődhöz értek, aminek a bejáratához vezető lépcsősor mellett egy Talos szobor volt, "Úgy tudtam Talos imádata tilos.".

- Mire számítsak a Szürkeszakállúaktól? – Egy kicsit görcsbe rándult a gyomra, nem tudta hogyan viselkedjen velük. Vajon, elvárják, hogy "uramnak" szólítsa őket, letérdeljen előttük? Thrys sosem volt jó a nemes gesztusokban, annak ellenére, hogy kicsi kora óta tanították neki.

- Őszintén, nem tudom, még nem találkoztam velük. Azt mondják, bárki idejöhet hogy megtanulja a kiáltást, de hogy a sárkányszülöttel mit fognak kezdeni… arra én is kíváncsi vagyok. – Marshal nem nyugtatta meg.

Felmentek a lépcsősoron, kinyitották a hatalmas kolostor megfagyott fém ajtaját ami nagy nyikorgással nyílt ki. Amint beléptek, érezni lehetett, hogy sokkal melegebb van odabent és újra visszatért az élet Thrys elfagyott tagjaiba. Egy hatalmas kőcsarnokba érkeztek és négy, szürke köpenyes, vén, ősszakállas szerzetes üdvözölte őket.

- Szóval, egy sárkányszülött jelenik meg, pont egy kor fordulójakor. – Szólalt meg az egyikük, egyáltalán nem törődve a formalitásokkal és rögtön a lényegre tért. - Melyiktek a sárkányszülött. - Thrys nem tudta mit válaszoljon, Marshal lépett előre és büszkén Thrys-re mutatott.

- Ő lenne az és nélkülem már halott lenne. A hívásotokra hoztam ide. – Az öreg szinte tudomást sem vett Marshalról, aki ezt egyáltalán nem bánta. Megpróbált háttérben maradni és figyelni az eseményeket.

- Meg látjuk hogy tényleg meg van-e benne az adottság. – Végig simított az ősz szakállán. – Mutasd meg, sárkányszülött. Engedd meg hogy érezzük a hangodat. – Thrys nem értette mire gondol és zavartan Marshalra nézett, aki csak megforgatta a sisakja alatt a szemét.

- A kiáltásodra gondol. – Ezzel a rövid mondattal eloszlatta a zavarodottság ködét a lány fejében és tisztán látta, mit kell tennie.

- FUS! – Ugyanaz az erő, ami Fehérvágtában jött elő belőle, most tudatosan hívta elő, egyenesen Marshalra ami a falhoz vágta.

- DE NE RAJTAM, TE… - Az ideges kiáltása azonnal vége szakadt amint a vén szerzetes ismét megszólalt.

- Valóban sárkányszülött vagy. – Hirtelen úgy nézett Thrys-re, mint egy megváltóra. – Arngeir mester vagyok. Én beszélek a Szürkeszakállúak nevében. Mondd el, sárkányszülött, miért jöttél ide? – Marshal most csendben maradt és biccentett hogy megengedi, hogy ő beszéljek. Thrys ügyetlenül megpróbált meghajolni, ahogy a nemes hölgyek teszik, de mindig ügyetlen volt benne.

- Ki akarom deríteni, mit jelent sárkányszülöttnek lenni, nagyuram.

- Nem vagyunk mi sem urak, sem nemes születésűek. Egyszerű remeték vagyunk, akik egész életüket a Hang útjának a megértésének szentelték. Nekünk kéne előtted meghajolni. azért vagyunk hogy vezessünk téged és utat mutassunk. A mi feladatunk hogy vezessük azokat akik a sárkány vérével születtek, azokat is akik előtted érkeztek. –Thrys kissé csalódott, azt hitte hogy egyedi és valamiféle kiválasztott.

- Tehát, nem én vagyok az egyetlen?

- Nem te vagy az első. A történelem folyamán sokan voltak akik a sárkány vérével rendelkeztek, azok a halandók akiknek maga Akatosh adományozta ezt az ajándékot. Eddig te vagy az első sárkányszülött aki felfedte magát előttünk ebben a korban. Hogy vannak-e többen rajtad kívül, arról nincs tudomásunk. – Hirtelen eszembe jutott valaki aki lehet hogy sárkányszülött.

- Mi a helyzet Viharköpenyes Ulfric-kal? Ő is egy sárkányszülött?

- Tudjuk kiről beszélsz, de Ulfric csupán hosszú és kitartó munkával érte el azt ami állítólag egy igazi sárkányszülöttnek csupán gyerekjáték.

- Nem értem. - Thrys zavartan megrázta a fejét.

- A kiáltásokat bármilyen halandó képes megtanulni, de csak hosszú gyakorlás árával. A sárkányszülött, amilyen te is vagy, állítólag ennek az időnek a töredéke alatt szívja magába, de mi még sosem láttuk.

- Akkor nem is vagyok olyan különleges.

- De igen. A különbség a sárkányszülött és a többi halandó között sokkal nagyobb mint hinnéd. Te olyan halandó vagy aki egy sárkány lelkével születtél és képes vagy elnyelni a sárkányok lelkét és minél többet nyelsz el, annál erősebb lesz a kiáltásod. – Ez egy kicsit sok volt egyszerre. Thrys-t ez a helyzet rémesen emlékeztette a Domínium Akadémiáján eltöltött éveire, amikor a tanítói magyarázták a tananyagot, de az egyik fülén be, a másikon ki. – Látom most sem tudod megérteni. Elmagyarázom egyszerűbben. Vannak azok akik munkával tanulják meg a kiáltásokat, mint például Ulfric, de nem képesek elnyelni a sárkányok lelkét. A sárkányszülött, azaz te, nehézség nélkül sajátítja el a kiáltásokat és képes elnyelni a sárkányok lelkét. Ezért vagy olyan különleges.

- Azt hiszem értem. – Thrys még mindig nem értette, de inkább csak bólogatott. Nem akart ostobának tűnni. – Tehát nincs több sárkányszülött rajtam kívül?

- Nem tudom megmondani. Te vagy az egyetlen aki eddig felfedte magát előttünk.

- A hívásotokra jöttem, ura… - Thrys, ha lassan, de emlékezett, hogy a remetéket nem kell „urazni". - mester.

- Nagy megtiszteltetés egy igazi sárkányszülöttet köszönteni Magas Hrothgarban. Megteszünk mindent ami módunkban áll hogy megtanítsuk hogyan használd az ajándékodat és beteljesíthesd a sorsodat. – „Várjunk, én egy próféciában szereplő hős lennék?!", Thrys-be visszatért a lelkesedés és elhatározta, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy beteljesítse a sorsát. Thrys végül is, hálás Marshalnak hogy elrángatta.

- Mégis, mi az én sorsom? - Thrys izgatottan kérdezte, de Arngeir kiábrándította.

- Erre magadnak kell rájönnöd. Mi csak az utat mutathatjuk, de nem a végcélod. – Thrys-nek fogalma sem volt róla hogy pontosan mire vállalkozik, hogy megfelel-e az elvárásoknak, vagy hogy egyáltalán túléli-e ezt az egészet, de egy dologban teljes mértékben biztos volt.

- Készen állok a tanulásra! - Valami, a vérében arra sarkalta, hogy neki itt kell lennie és itt megtanulhat mindent, amit egy Sárkányszülöttnek kell.

- Megmutattad hogy sárkányszülött volt. Olyan ajándékkal rendelkezel ami veled született. De, meg kell bizonyosodnunk róla hogy nem csak hajlandó, de képes is vagy tanulni. Képzés nélkül máris megtetted az első lépéseket. Megnézzük képes vagy-e tovább fejleszteni a kiáltásod. – Mind a négyen körbe álltak, különböző irányból. – Amikor kiáltasz, valójában a sárkányok nyelvén beszélsz. A sárkányvéred olyan hatalommal ruház fel hogy könnyedén elsajátíthasd a szavak erejét. Minden kiáltás három hatalomszóból áll. Ahogy elsajátítasz egy szót, a kiáltás amihez tartozik, sokkal erősebb lesz. – Az egyik társa felé nézett. – Einarth mester most megtanítja neked a "Ro" kiáltást ami az imént használt kiáltásod második szava. – Ebből Thrys annyit értett mint amennyi rózsaszínt visel Marshal. – A Ro "egyensúlyt" jelent a sárkányok nyelvén. Ha kombinálod a Fus, "erő", kiáltásoddal, sokkal erőteljesebb hatást érhetsz el. – Einarth mester, Thrys alig bírta megkülönböztetni őket, hiszen, annyira egyformák, 4 szürke csuhás, szakállas vénember, a földre kiáltotta a "Ro" kiáltást és a kőpadlón megjelent néhány ismerős szimbólum, amik szinte lángoltak a kibocsájtott erőtől. Ugyanúgy mint a Sivár sírhalom kriptában, Thrys ebből a szimbólumból is elnyelt valamit ami most már a lénye egy része lett. Mind a négy öreg meglepődöttnek tűnt ezen. – Úgy tanulsz egy új hatalomszót akár egy mester. Te aztán tényleg tehetséges vagy. – Thrys szeretné a legjobban tudni pontosan honnan szerezte ezt az erőt. – Most nézzük meg, hogyan sajátítasz el egy teljesen új Thu'um-ot.

Arngeir és a többiek követték, így tett Thrys és Marshal is.

Magas Hrothgar hátsóudvara hatalmas volt, a hátuljában egy nagy, zárt fémkapuval, falak nélkül és a hegy tetejére vezető lépcsősorral ahol olyan erős szélvihar tombolt hogy lehetetlenség lenne felmenni.

A lemenő nap narancsszínbe festette a fehér hóval takart hegyoldalt amitől úgy tűnt mintha az egész hegy kigyulladt volna.

- Borri mester most megtanítja a "Wuld" szót ami forgószelet jelent. – A harmadik mester használta a kiáltást és ugyanúgy mint az előbb, most is lángoló szimbólumok jelentek meg a fehér hóban és ismét magamba szívtam a lángoló eszenciát, de a szimbólumok nyoma ezúttal benne maradt az olvadt hóba. – Most nézzük hogy tényleg sikerült-e. – Legalább 10 méterre álltak egy zárt fékapu elé. – Wulfgar mester most bemutatja a Szélsebes rohanás kiáltást, majd te meg ismétled. – A kapu felé bámult és Borri mesterre. – Borri mester. – Ennyi elég volt, egy kiáltással kinyitotta a kaput, de egy másodperc alatt be is zárta, de Wulfgar mester az imént megtanított kiáltással egy szempillantás végig suhant a kapun mielőtt bezáródhatott volna. "Erre én is képes vagyok?! Én is megakarom csinálni!", Thrys amint látta mit tud tenni sárkányszülöttként, teljesen izgalomba jött. – Most te következel. – Ugyanúgy mint az előbb az öreg szerzetes, ő is beállt az adott helyre és kinyitották a kaput.

- WULD! – Mint az előbb a mester, Thrys is, szinte átrepült az udvaron. Thrys számára csodálatos érzés volt, mintha repült volna. Mire visszatért, az öreg mesterek lenyűgözve, Marshal ledöbbenve nézett rá.

- Az, hogy ilyen gyorsan vagy képes megtanulni több Thu'um-ot egymás után már… lenyűgöző. Hallottam történeteket a sárkányszülött képességeiről, de hogy láthatom a saját szememmel… - Thrys csak zavartan nézett rá, nem tudta mitől lett lenyűgözve.

- Azt hittem ez mindenkinek ilyen könnyű. – Az öreg csak elnevette magát és megrázta a fejét.

- Nem. Ez egyáltalán nem könnyű. Van, aki éveket, sőt, évtizedeket tanul hogy egy kiáltást megtanulhasson és még akkor sem garantált a siker. Ezen a téren, te egy zseni vagy. – Ez eléggé meglepte, "Tényleg ilyen különleges lennék?". Egy kis büszkeséget érzett magában, odahaza ő volt a legostobább és olyan lassan tanult, mint egy megfagyott teknősbéka.

- Nem tudom hogy csinálom. - Teljesen zavarba jött a dicsérettől. - Egyszerűen csak megtörténik.

- Sárkányvéred van és annak köszönheted ezt az adományt. Most kezdődhet a kiképzésed. Most megtanítjuk neked az összes hatalomszót, ami csak a birtokunkban van.

- Mindet?! - Thrys kissé ideges lett.

- Mindet. Ezzel a képességeddel, hatalmas természetfeletti erőkkel fogsz rendelkezni, olyan hatalmad lesz a szavak felett, mint egy sárkánynak.

- Képes leszek tüzet okádni?!

- Igen.

- Jeget fújni?!

- Igen és még sok mindenre. - A négy szerzetes Thrys köré gyűlt, hogy taníthassák őt a többi hatalom szóra.

Marshal csak a háttérből figyelt, tudta, jó ötlet volt idehoznia Thrys-t. Egy kiképzett sárkányszülöttnek biztos örülni fog a vezére.

- Ez nagyjából, mennyi ideig fog tartani? - Érdeklődött Marshal.

- Az összes hatalomszót, ami a birtokunkban van, meg kell tanítanunk neki. - Válaszolt Arngeir. - Egy átlagos embernek 50-60 évig tartana, de a sárkányszülöttnek, talán egy hét. - Marshal elgondolkodott, „Jó, egy hetet tudok várni.".

- Rendben, akkor egy hét múlva vissza jövök. - Ez meglepte Thrys-t.

- Micsoda?! Hová mész?! - Thrys gyorsan hátra hagyta a 4 öreget és Marshalhoz rohant.

- Nyugi, csak Helgenbe megyek vissza.

- Akkor veled megyek! - Nem akart elválni a Nord-tól.

- Nem, - Parancsolta. - itt maradsz és befejezed a kiképzésed! Egy hét múlva visszajövök és… - Kicsit csendesebben kezdett beszélni. - utána bemutatlak a vezéremnek. Szavamat adom. - Érdekes volt Thrys számára, hiszen Marshal eddig hallgatott erről a bizonyos vezérről, de most bemutatná neki Thrys-t.

- Jól van. - Thrys beletörődött. - Maradok.

Marshal azon volt, hogy elhagyja a kolostort, de egy hatalmas mennydörgés teljesen felrázta az eget.

- ARNGEIR, DREH NI IL MOK LIF! - Egy szigorú, szinte nem is e-világi hang volt. - ZU'U KEND TINVAAK FIN JOOR! FIN GEIN VEIN LOS NI DOVAHKIIN! – Mind a négy szerzetes Marshalra nézett.

- A mesterünk, Paarthurnax veled akar beszélni. – Nem csak Marshal és Thrys, de még a Szürkeszakállúak is meglepettnek tűntek.

- Miért akarna velem beszélni? – Marshal egyszerre gyanakodva és nevetve kérdezte.

- Nem tudjuk. Ritkán beszél hozzánk, de soha nem tagadjuk meg a kérését. Hatalmas megtiszteltetés, hogy téged választott.

- Biztos velem akar és nem a sárkányszülöttel?

- Nem, határozottan veled akar beszélni. – Thrys-hez fordult. – Sárkányszülött, a te kiképzésedet folytatjuk, addig a barátod, elmegy a mesterünkhöz.

Ezzel ideiglenesen elváltak az útjaik, Thrys maradt hogy tanuljon, Marshal felfelé ment a hegyen, hogy találkozhasson a Szürkeszakállúak mesterével. Nem tudta miért, de Thrys-t rossz érzés fogta el, mert Marshal nélkül, nem érezte igazán biztonságba magát.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.