Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.

Thrys

Eddig ideges voltam, tudtam hogy legalább egy tucatnyi őr lesz akik mellett el kell osonnom, óvatosan kell settenkednem és azt is hogy egyetlen hiba az életembe kerülhet. Amint átléptem az ajtón, a pánik hirtelen rám tört és megálltam hogy egy kicsit megnyugodjak. Lassan és csendben be és ki lélegeztem.

Folytattam az utam, megpróbáltam a lehető legnagyobb csendben haladni.

- Láttad azokat a köpenyes alakokat akik reggel érkezte? – A következő helységből, két őr beszélgetett. Odalopakodtam és hallgatóztam. – Mégis, mit keresnek itt?

– Mágusok akik Alinorról érkeztek. – Magyarázta a másik. Alinor, a Nyár-szigetek fővárosa és az egyik legszebb és leggazdagabb város, ahol én is születtem. – Úgy hallottam egy elit igazságosztó, egy háborús hős is velük jött. Állítólag egy titkos bűnszervezetet jött kivizsgálni.

- Egy elit igazságosztó? – Az elit igazságosztók a Thalmorok legjobb és legtehetségesebb katonái akiket a lehető legveszélyesebb küldetésekre osztanak be. A nagybátyám is közéjük tartozik. – Remélem nem nekünk kell ugrálni a fickó parancsainak.

- Igazából, egy nő.

- Oh.

- A mágusokat a sárkányok miatt hozta magával hogy segítsenek.

- Jó. Kíváncsi is voltam, hogyan kellene nekünk megvédeni a helyet a sárkányoktól.

- Ha egy sárkány, netán felbukkanna, talán szerencsénk lesz és a mágusokat eszi meg előbb és kapunk némi időt hogy leterítsük. – Úgy beszéltek a társaikról mintha csak feláldozható bábuk lennének.

- Háh, szívesen végig nézném azoknak a nagyképű barmoknak a tűzhalálát. Mindig is lenéztek minket, közönséges gyalogokat. – Mindketten felnevettek. Egy bizonyos szinten meg tudom érteni, a testvéreim mind tehetséges mágusok, rajtam kívül, csak a harchoz értek, ugyanúgy lenéztek engem is.

- Na, akkor igyunk még egy korsóval. – Isznak szolgálat közben, ez talán az előnyömre fordulhat.

Kinéztem az ajtó mögül, az egyik egy széken, nekem háttal ült, a másik a pult mögött állt és két korsót töltött meg valamilyen itallal, de pont abba az irányba nézett amerre el kéne haladnom, "Meg fog látni.".

Ki kellett találnom valamit amivel elterelhetem a figyelmüket, nem túl éberek, de kiszúrnak.

Hirtelen egy gong szakította félbe a gondolatom és egy pillanatra teljes némaság lett úrrá a helységen.

- Na ide gyere, te iszákos bajkeverő! - Hallottam ahogy az őrök elintézik azt aki az iménti zavart okozta és kidobják a fogadásról.

- E… egészen e… eddig r… rám… vártál? - Valaki suttogott a hátam mögött, Marshal volt az és teljesen részeg volt, ide-oda dülöngélt és az arca is kivörösödött. – Azt… visszaadod? - A fekete tőrre mutatott a kezemben.

- Persze.

- Nem te kongattál?

- N… nem, me…gkértem egy kis törpét h…hogy csi…csináljon egy kis elterelést, de… nem számított a kö… következményekre. - Magyarázta, de elfojtva röhögött közben.

- Mennyit ittál? - Elkezdett az ujjain számolni, de amint elérte a tízet, fejben folytatta.

- N… nem tudom pontosan, de… sokat. – Kicsit aggódtam a küldetés sikere miatt. – M… meg van… merre ju…tunk tovább? – Az ajtó felé böktem a fejemmel, de látta az őröket

- Csak egy. ZUL MEY GUT! – Néha teljesen elfelejtem hogy képes vagyok erre.

- Hé, féleszűek! – A hangom, pont mint Marshallé korábban, nem lehetett megállapítani honnan jött.

- Hallottad ezt! – Az őrök is meghallották, a másik irányba kezdtek el kutatni, ezzel lehetőséget adva nekünk, hogy tovább osonjunk.

- Szé… szép munka. – Érdekes, ritka volt az a pillanat amikor Marsh megdicsért. – A mes…terből tanítvány lett. Vagy fordítva? – Habár a részegség is hozzátett valamennyit. – Csak a… beszóláson kell egy kicsit dolgozni.

- Ha ez bók akart lenni, akkor köszönöm.

Amint az őrök abbahagyták a keresést, elkezdtek fel-alá járni, összesen három őr volt, három férfi, kettő páncélos katona és egy csuklyás mágus, de eljutottunk egy raktár helységbe ahova nem jártak.

- Amint a fickó e…elhalad, tudod,… akkor kell az… izét. – Hiába volt csont részeg, kiválóan felmérte a helyzetet.

- Azt hiszem, értem.

A mágus elhaladt a raktárajtó előtt és ez volt a lehetőségünk. Amint befordultunk a sarkon, Marshal ment elől, én követtem, egy negyedik páncélos katona, egy nő lépett be kintről. Marshal abban a pillanatban jól orrba verte, időt sem adva neki a megszólalásra és elájult. Mielőtt a földre esett volna, gyorsan elkapta, a karjaiba vette és visszavitte a raktárba. Óriási szerencsénk volt hogy nem láttak vagy hallottak meg.

– Hogy üthetsz meg egy nőt csak így?! – Csendben leszidtam, Egy darabig csendben bámult, mintha valami őrültséget mondtam volna.

- Thrys, - A hangja megváltozott, a részeges dadogása alábbhagyott és folyékonyan kezdett beszélni.- ha nem tűnt volna fel, megmentettem magunkat, nem érdekel mit gondolsz, de ha veszélyezteted a küldetést, abból bajok lesznek.

- De ilyet tenni?! Ez nem túl példakép!

- Renegát vagyok. Öljük meg és… - Már elővette a tőrét hogy megölje, de visszatartottam.

- Ne öld meg!

- Megőrültél?! Ha felébred riadót fúj! A legutóbb nem volt semmi bajod azzal hogy az erdőben megöltük őket!

- Az más volt! Önvédelemből öltünk!

- Nem, azért öltünk hogy elvegyünk tőlük valamit ami nekem kellett. Most is ugyanazt csináljuk, megöljük őket és elvesszük ami kell. – Újra az eszméletlen nő felé ment hogy megölje.

- Nem! – A kardom markolatára helyeztem a kezem, készen arra hogy előhúzzam.

- Ezt most nem mondod komolyan? – Nem válaszoltam, sok embert kellett megölnöm amióta Égkoszorúba jöttem, birodalmi katonákat, banditákat és a saját népem tagjait is. Ez már sok volt. Marshal arca az italtól kipirult volt, de semmilyen érzelem nem tükröződött rajta, eltette a tőrét és engem félrelökve, elkezdte levetkőztetni a nőt.

- Mit csinálsz?!

- Felveszed a páncélját, megkötözzük, betömjük a száját és a takarítók reggel megtalálják.

- Nem! Megverted és le is vetkőztetnéd?! – Abbahagyta amit csinált, csendben volt, majd hirtelen megragadott a ruhám nyakánál és a falhoz szorított.

- Két lehetőséged van. – Hangja hideg volt és érzéketlen. – Teszed amit mondok és amikor mondom, vagy osztozol a sorsába és figyelmeztetlek, én nem szoktam üresen fenyegetni. – Teljességgel halálra rémített, a szemei gyakorlatilag átszúrták a testem és nem bírtam ellenkezni. – Csak a te kedvedért hagyom életben.

- Jól van. – Beleegyeztem. – Csak… fordulj el hogy átöltözhessek. – Így is tett, de mielőtt elkezdhettem volna vetkőztetni, felébredt. Nem tudta hol van és mi történt vele, de mielőtt megtudhatta volna, ököllel jól orrba vertem amitől elájult. Az egyik orrlyuka már Marshal ütésétől is vérzett, de most hallottam hogy reccsent egy nagyot és a másik is elkezdett vérezni.

- Kész vagy?

- Igen. – Lehet nem a legerkölcsösebb megoldás megverni és elvenni egy másik nő páncélját, de így az őrökkel nem lesz akkora baj és az estélyi ruhámnál többet melegített és legalább nem mezítláb kellett haladnom.

Nagy levegőt vettem és folytattuk az utunkat a havas kerten keresztül, senki sem állta az utunkat, gond nélkül beengedtek minket Elenwen lakosztályába. Beértünk és azonnal kellemes melegség fogadott.

- De szükségem van arra a pénzre! - Egy beszélgetést hallottunk a dolgozó szobából. A hang gazdája egy kissé ideges volt és feszült. - Kiérdemeltem. Megvannak a saját elvárásaim, tudja... - Mielőtt folytathatta volna, egy szigorú férfihang elcsitította.

- Csendet! Ne tedd próbára a türelmem, Gissur. – A másik férfi hangja nyugodtabb, de szigorúbb volt és nem tűrt ellentmondást. - Te vagy a leghasznosabb, de ne provokálj. Vannak más informátoraink is akik kevésbé... kellemetlenkednek. – Egyértelműen arra célzott, ha felidegesíti, a fizetségénél többet fog veszíteni.

- De senki más nem hozott olyan értékes információkat mint én. – Az illető egy besúgó volt, egy kém aki információkkal látta el a Thalmort. - Etienne beszélt már? Tudja hol van az öregember akit kerestek, maga mondta. – Valamilyen öregembert kerestek, egyértelműen.

- Megkapod a pénzed amint a története megerősítést nyer. Ahogy ígértük.

- Szóval beszélt! Tudtam!

- A végén mindenki beszél. Jelenleg sok dolgom van, garantálom hogyha igaznak találjuk a történetet akkor kifizetünk.

- Esetleg segíthetek, ha beszélhetnék vele akkor talán többet mondana.

- Valóban, esetleg szeretnél lejönni a tömlöcökhöz és osztozni a sorsában?

Nem, nem… én… megyek már.

- Nagyon helyes.

- Tudtam hogy nem szabad megbíznom a Thalmorokban. - A besúgó elhagyta a dolgozó szobát és távozott a rezidenciáról.

Marshal még részeg volt, de megvolt ahhoz az esze hogy csendben elbújjon egy ruhásszekrényben, megbeszéltük hogy most minden rajtam áll, nekem kell megszereznem a gyűrűt, az Ősi tekercset és az információt a sárkányokról anélkül hogy lebuknék.

A csuklyás alak, aki az előbbi besúgóval beszélt, egy igazságosztó volt és ő is éppen elhagyta az irodát.

- Őrizd az irodámat, senkit se engedj be! – Parancsolta, összetévesztett valamelyik emberével. – Nagyon fontos iratokat hagytam az asztalon és bárki, aki nem hivatalos az ügyben könnyedén el tudná lopni, ezért bízlak meg téged azzal hogy ez nehogy megtörténjen.

- Igenis! – Válaszoltam, "Ekkora szerencsém nem lehet!".

Miután eleget vártam ahhoz hogy biztosra vegyem hogy senki sem figyel, bementem az irodába és elkezdtem kutatni a papírok között. Találtam is néhány érdekes dokumentumot. Az egyik, Sárkánynyomozás: Jelenlegi állás:

Legfőbb Nagykövet, Elenwen

Komoly áttörést értünk el hogy felfedjük az erőt vagy a jelenséget ami a sárkányok feltámadását okozza. Egy informátorunk említett egy bizonyos személyt akinek talán tudomása van az általunk keresett személyről. Az alanyt elfogtuk és idehoztuk teljes kihallgatásra. Eleinte együttműködő volt, de éreztem hogy bizonyos információkat elhallgat. Engedélyeztem a kihallgató osztálynak hogy bármilyen eszközt bevethetnek.

Tudom hogy szeretne jelen lenni a végső kikérdezésnél, ezért informálni fogom amint a fogoly teljes együttműködést mutat. Két nap és beszélni fog.

Addig is, ha szeretne tanúja lenni a kivallató technikáinknak, szívesen fogadjuk a jelenlétét, mint mindig.

Rulindil, harmadik számú Nagykövet

Ebből nem tudtam meg sokat, csak annyit hogy nem a Thalmorok állnak a sárkányok feltámadása mögött. A következő dosszié talán egy kicsit érdekesebb lesz. Viharköpenyes Ulfric dossziéja:

Helyzet: Hasznos (nem együttműködő), elhanyagolható

Leírás: Széltető Jarlja, a Viharköpenyes felkelés vezére, Birodalmi veterán és a Szervezet lehetséges szövetségese

Háttér:

Az első alkalom amikor felfigyeltünk Ulfric képességeire, a Birodalom ellen vívott első háborúban történt. Amikor fogságba ejtettük a Fehér-Arany Torony hadjárat alatt. A kivallatás alatt elképesztő dolgokra jöttünk rá (Széltető Jarljának a fia) és a kivallató osztály vezetőjének, Elenwennek a gondjaira lett bízva aki most már Elenwen Nagykövet. Elhitette vele hogy az információk amiknek a birtokában van életbevágóan fontosak a Birodalmi főváros bevételéhez (a város már rég elesett akkorra) és szándékosan hagyta megszökni. A háború után, kapcsolatokat létesítettünk Égkoszorú szerte és bebizonyította (tudtán kívül) hogy igenis hasznos lehet a számunkra. Az úgynevezett, Markarthi incidens egyértelműen bebizonyította hogy ő a tökéletes báb ami a segítségünkre lehet Égkoszorú elfoglalásához. Sajnos Viharköpenyes Ulfric semmilyen módon nem működne együtt velünk tudatosan és nem hajlandó tárgyalni velünk.

Műveleti megjegyzés:

Közvetlen kapcsolatot létesíteni vele csak a legvégsőbb esetben lehetséges, de az általános hasznossága igenis elhanyagolható (a hír, hogy a Szervezet kapcsolatban állna vele, nincs bizonyítva, de nem is elhanyagolható). Egyelőre semmi nyomát nem láttuk hogy a Szervezet bármilyen módon is kapcsolatba lépett volna Ulfric-al és a polgárháború kimenetele is kétesélyes, kivéve ha mi nem avatkozunk közbe. A Helgeni incidens óriási megnyugvással töltött el mindünket, mert Ulfric korai halálával ez a háború már azelőtt véget ért volna hogy elkezdődhetett volna.

(Megjegyzés: A sárkány felbukkanása Helgenben teljességgel váratlan fordulat volt, Elenwen Nagykövet és egy maroknyi katonánk éppen hogy csak ki tudott jutni. Nem tudjuk hogy ki vagy mi áll a sárkány támadás mögött, ezzel a fordulattal ugyan segített nekünk, de nincs megerősítve hogy a céljuk megegyezik a miénkkel.) A Viharköpenyesek győzelme is kerülendő, a cél a Birodalom győzelme, de a lehető, legtöbb ember és erőforrás veszteséggel. Időnként, titokban segítenünk kell a Viharköpenyeseket, mindkét fél tudta nélkül.

Egy újabb érdekesség és a tény hogy a Thalmor minél jobban el akarja húzni a háborút, merőben megrázó tény, de nekem most nem erre van szükségem.

A következő dosszié, Delphine iratait tartalmazta:

Helyzet: Aktív (elfogni vagy megölni), magas prioritás

Leírás: Nő, breton, 50-es évei felé jár

Háttér:

Delphine már a háború alatt is magas prioritású célpont volt, mind hadműveleti, mind politikai téren. Több műveletben vett részt a Birodalom és a Pengék oldalán amik komoly károkat okoztak a Domíniumnak. Már a háború megkezdése előtt elrendelték a kiiktatását, de balszerencsénkre, visszarendelték Cyrodiilba mielőtt végezhettünk volna vele. A háború alatt, három alkalommal próbáltuk megölni, de mindig kicsúszott a kezünkből, egyszer egy egész merénylő csapatot sikerült, egyedül kivégeznie. Azóta rendkívül óvatossá és megfontolttá vált ami miatt rendkívül nehéz célponttá nőtte ki magát. Nagyon veszélyes és nem ajánlott komoly túlerő és felkészültség segítsége nélkül elfogni.

Műveleti megjegyzés:

Úgy feltételezzük, továbbra is aktívan ügyködik Égkoszorúban, pontosan hol az ismeretlen. Feltehetően egyedül dolgozik mert nincs más Pengéről tudomásunk és a múltban is többször kerülte a kapcsolatot a Penge társaival (emiatt sikerült ilyen sokáig rejtőznie és elkerülnie a kivégzését). Bármilyen információ a jelenlegi tartózkodási helyéről, életbevágóan fontos megosztani a harmadik Nagykövettel.

Most egy kicsit megdöbbentem, nem tudtam hogy Delphine-t ekkora erővel keresi a Thalmor és azok után amiket átélt, nem csoda hogy olyan paranoiás és óvatos mint amilyen. Sajnos ebből sem tudtam meg sokat a sárkányokról és már csak egy dosszié maradt az asztalon.

A Szervezet.

Elyna

Bejutottam a Thalmor Nagykövetségre egy titkos menekülő úton keresztül, hallottam egy ember sikolyát akit éppen kínoztak.

- Könyörgöm! Már elmondtam amit tudtam! - A meggyötört férfi az életéért könyörgött miközben a páncélos nő egyre erőteljesebben nyúzta a karjáról a bőrt, szörnyen szenvedett. - Az öreg a Patkányjárat kotorékában van!

- És a neve? - Kérdezte az elegáns fekete Thalmor köpenyt viselő elf férfi, aki leállította a páncélos nőt. A vallatás közben az idegesség és a nyugalom legkisebb szikrájának a jele nélkül kanalazgatta a levesét.

- É... én... nem tudom.

- Az kár. Folytasd - Jelzett a nőnek hogy folytassa a kínzást.

- NE! KÉRLEK! ÁÁÁÁÁRRRRRRRGGGGGHHHHHH! - "Féleszűek, ezzel nem mennek semmire. Ha nem tudja amit tudni akarnak akkor az elméje kitalál valamit hogy mentse az életét. Szívesen megcsinálnám ugyanezt Marshallal, de ez a módszer nem a legjobb információ szerzésre. Apám sokszor mondta, a kínzás mindkét felet megváltoztatja, azt akit kínoznak és a vallatót is. Én is csak ritkán használom ezt a módszert.".

Egész életemben a rejtőzködést gyakoroltam, könnyedén elosontam az őrök mellett és bejutottam Elenwen irodájába. Valaki már volt ott előttem. Első ránézésre egy Thalmor katona volt, de olyan hivatalos iratokat kutatott amikhez eredetileg semmi köze sem lenne. Teljesen elmélyült az iratokban és észre sem vett engem.

Felismertem az arcát, ő az elf lány akivel Marshal együtt utazik. Kizárt hogy Thalmor legyen, mert akkor ő és a Szervezet ellenségek lennének. Ha szövetségesek, talán egy újonc akit Marshal be akar szervezni. Ha ez igaz, akkor talán a hasznomra válhat.

Egyértelműen az elveszett gyűrűt és az Ősi tekercset kereste, még mindig nem látott meg, olyan halkan osontam, amennyire csak tudtam. Az Ősi tekercs egy zárt, üveges vitrinben volt amit könnyű lett volna erővel betörni, de a zaj nem csak a lány figyelmét keltené fel, hanem az őrséget is a nyakamra hozná. Szerencsére értettem a zártöréshez és volt is nálam néhány tolvajkulcs.

A vitrin zárja nagyon makacs és kényes volt, de az utolsó tolvajkulcsommal sikerült kinyitnom anélkül hogy az elf lány meghallott vagy látott volna. A vitrinben, a tekercs mellett ott volt egy kis ékszeres ládika, amiben a gyűrű volt amit feltehetően keresett, a gyűrűre, "Potema" volt ráírva és egy vörös ékkő volt beleágyazva, "Ha e nélkül megy vissza, biztosan meghal.".

Kimehettem volna, hiszen a lány még mindig az iratokat böngészte, csak meg kellene fordulnom, elosonni az őrök mellett és gyakorlatilag én ölöm meg Marshalt. Jobb ötletem támadt.

- Ezt keresed? – Megszólítottam az elf lányt aki annyira megijedt tőlem hogy elejtette a dossziét amit éppen olvasni akart. Megnéztem a címét, A Szervezet. Tágra nyíltak a szemeim, minden amit a Thalmor tud a Szervezetről, csak egy karnyújtásnyira volt.

- Ki vagy te?! – Kérdezte és a kardjára tette a kezét, készen állva hogy kihúzza.

- Az nem fontos. Ezt a gyűrűt keresed, igaz? – Megmutattam neki az apró ékszert és az arcáról lelehetett olvasni hogy "igen".

- Honnan… - Jobb ötletem támadt, megmutattam neki az én gyűrűmet, a bal kisujjamon. – Te is a Szervezet tagja vagy? – Bekapta a csalit.

- Igen. – Hazudtam. – A tömlöcöknél van egy kijárat amin keresztül megmenekülhettek. Használjátok. Te és Marshal. – Átadtam neki az Ősi tekercset és a gyűrűt is, majd egy szempillantás alatt elvettem a dossziét a lába mellől amit leejtett és elhagytam a helységet.

Ha ez a tervem beválik, nem lesz senki és semmi ami megmenthetné Marshalt. Most nincs itt a többi társa, sem egy csapat Viharköpenyes katona, sem egy sárkány. Csak ő lesz és én, az elf lányt könnyen elintézem.

Marshal

Nem tudom mennyit vártam egy sötét és izzasztóan meleg szekrényben, televolt mindenféle bársonyos selyemmel és meleg bunda kabátokkal és persze a levegő sem cserélődött benne, röviden, meleg volt a helyzet.

Amikor a szekrény ajtaja kinyílt, megkönnyebbülten szippantottam be a friss levegőt, tudtam hogy Thrys az, az őrök közül egyik sem méltatta a szekrényt, ezt már azelőtt megfigyeltem hogy bebújtam oda.

- Meg van ami kellett? – Átadta a rég elveszett gyűrűmet ami ezt az egészet elindította és az Ősi tekercset is.

- Tökéletes. Esetleg információ a sárkányokról?

- Azt nem találtam, de a kijáratot megtaláltam.

- Igazán meglepő hogy ezt mind egyedül találtad meg. – Egy kicsit zavarba jött a dicséretemtől, de nem volt vesztegetni való időnk.

- A kijárat a tömlöcöknél van és ott hallgatnak ki egy foglyot aki talán tud valamit a sárkányokról.

- Ez egy jó ötletnek ígérkezik. – Érdekes hogy Thrys ezt mind egyedül oldotta meg, talán egy kicsit alábecsültem.

Az irodán volt egy ajtó ami egy lépcsőn keresztül levezetett minket a cellákhoz. Thrys ment elől, én követtem nehogy bárki gyanút fogjon. Amikor lejutottunk az alagsorba, ahol a foglyokat tartják, szörnyű kiáltásokat hallottunk.

- Mit csinálnak?! - Kérdezte tőlem suttogva Thrys.

- Valószínűleg kínoznak valakit.

- Mégis miért?! - Ő már csak ilyen, nem bírja elviselni a tudatot ha valaki szenved.

- Talán ő a fogoly, akit kihallgatnak.

Magammal húztam és halkan lejutottunk a lépcsőkön. Thrys páncélja itt már nem fog elrejteni. Halkan az ajtó mögött rejtőztünk, hallgatva a rab sikolyait.

- Mondd meg a nevét és véget vetünk a szenvedésednek? – Kérdezte az asztalnál ülő férfi aki épp befejezte a levesét.

- Ezerszer mondtam hogy nem tudom! - A fogoly hatástalanul próbálta meggyőzni a vallatóját, de az nem hallgatott rá.

- Folytasd. - Utasította a női katonát hogy kínozza tovább, a nő fogott egy kést aminek a hegyével beleszúrt a fogoly körme alá és szép lassan letépte a körmöt a bal gyűrűs ujjáról.

- Segítenünk kell neki! – Mondta Thrys.

- Természetesen segítünk. – Thrys teljesen meglepődött azon hogy csak úgy beleegyeztem. – Valószínűleg ő az a fogoly akiről korábban beszéltél, talán tud valamit ami a hasznunkra válik. – Ezzel már meg is értette a helyzetet, de nem panaszkodott miatta.

Lejutottunk a lépcsőkön és ki találtam egy jó tervet hogyan végezzünk az összes őrrel. Először megszámoltam hány személyt kell elintéznünk. Tízet számoltam, a főnökük a mágus, épp a foglyot hallgatta ki, épp befejezte a levesét, egy nő a foglyot kínozta, két férfi a cellák túloldalán járőrözött, egy nő a titkos kijáratot védte, négy másik utánunk jött miután megtudták hogy itt vagyunk, három férfi és az a nő akit kiütöttem és bezártuk a raktárba. Az orra eldeformálódott és be volt tömve a vérzés elkerülése végett. Malborn is velük volt, valószínűleg elfogták és kifaggatták.

- Jól van, – Kiáltott a nő, továbbra is Thrys sötétlila estélyi ruhája volt rajta. – tudjuk hogy itt vagytok és elkaptuk a kis barátotokat! – A hangja szinte remegett a haragtól, egyértelműen bosszúra szomjazott.

- Mégis, mi folyik itt? – A mágus felállt a székéről, a női katona abbahagyta a fogoly kínzását és a dühös nőt fogta kérdőre. – Hol az egyenruhád, kapitány? – Ilyen a mi szerencsénk, pont az őrség kapitányát kellett kiütnöm. Nincs mit tenni, értek a nőkhöz.

- Betolakodók vannak a követségen! Megtámadtak és ellopták a páncélom! Megvertek, meztelenre vetkőztettek, megkötöztek és otthagytak bezárva egy raktárban! – A tőrét Malborn torkához szorította. – Ez a kis féreg velük van, - Most egyértelműen nekünk szánja a következőket. – és ha nem akarjátok hogy megöljük, jobb ha előjöttök!

- Ne hallgassatok rájuk! – Malborn egyáltalán nem félt, tudta hogy a túlélési esélyei elég alacsonyak és ismerte a Thalmort. – Én már halott vagyok! Inkább meneküljetek!

- Fogd be vagy megöllek! Betömni a száját! – A katonák engedelmeskedtek.

Mielőtt bármit is tettünk volna, egy fontos kérdésem volt Thryshez.

- Thrys, betömted a nő száját mielőtt ott hagytuk volna? – Nem igazán kérdés volt, inkább utólagos megszidás.

- Hát… nem akartam hogy megfulladjon. Az orra vérzett és…

- És utána segítségért kiáltott majd a nyakunkra hozta az őrséget. Gratulálok Thrys. Már megint a jó szíved miatt kerültünk bajba.

- Csak helyesen akartam cselekedni. – Eléggé szégyellte magát és lehajtotta a fejét, de az őrök ránk találtak.

- Ti ott! Előjönni! – Engedelmeskedtünk.

- A mai este nem arról szól hogy helyesen cselekedj. – Súgtam oda Thrysnek

Lassan előmásztam a rejtekünkből, feltett kezekkel, Thrys követett.

- Nos, - kezdte a mágus férfi. – megkönnyítitek a dolgom, hisz máris itt vagytok a kínzó kamrában. Kezdjük azzal, kik is vagytok? – Alattomosan elvigyorodtam, a katonák megfeszültek, de erősen feltartottam a kezeim, hogy hamis biztonságérzetbe ringassam őket.

- Mielőtt válaszolnék, szeretnék egy történetet mesélni egy FUS nevű emberről, aki egy RO nevű városban lakott és a történet csattanója pedig, DAH!

A hatalmas széllökés olyan erővel söpört végig a börtönön hogy a Thalmorok felét vagy a padlóhoz vagy a falhoz vágta.

Villámgyorsan előrántottam a kardom és gyorsan lekaszaboltam két férfi katonát akik még rettentően meglepődtek az erőmtől. A harmadik, női katona már egy kicsit keményebb volt és a kardjával sikerült egy vágás bevinnie a jobb vállamra, de olyan erővel sújtottam le a kardommal a nyakára hogy a feje egyszerűen leröppent.

Thryst ez idő alatt, három férfi és az általunk megvert nő vette körbe, neki csak egy kardja volt. Egy darabig ijedt volt, de rögtön kitalált valami érdekeset.

- ZUN HAAL VIIK! – A négy katonának a fegyverei egyszerűen kiröppentek a kezükből és ez adott időt Thrysnek hogy levágjon kettőt, de a harmadik észbe kapott és a tőrét előhúzva majdnem elvágta a torkát, de időben reagált, villámgyorsan megforgatta a kardját és a harmadik férfit is levágta.

A nőnek, az estélyi ruhában volt ideje felvennie a kardját és Thrysre támadni. A nő kiváló kardforgató volt, de Thrysnek sem volt oka a panaszra. Úgy tűnt kétesélyes a küzdelmük végkimenetele. A kapitány megbotlott a szoknyája szárában és ez lehetőséget adott Thrysnek hogy kiüsse ellenfele kezéből a kardot és egy erőteljes ökölcsapást mérjen az orrnyergére amitől ismét elájult.

Én még a maradék hárommal foglalkoztam, az eddigi események már alaposan kijózanítottak, szóval az érzékeim újra élesek voltak. Már csak a mágus volt hátra, aki nem mellékesen egy igazságosztó volt, a nő, aki a fogoly kínzója volt és egy férfi katona.

A mágus néhány jégtövist lőtt felém, de a kardommal könnyedén kivédtem, de ezt csak elterelésnek szánta. A másik kettő katona egyszerre támadt nekem, a férfi egy buzogánnyal, a nő két éles tőrrel. A kardom úgy csattogott az egy fegyverről a másikra mintha harangoznának, az aranyszínű elf fegyvereik voltak az én fekete ében kardom ellen.

A férfi egyszer mellé ütött, kibillent az egyensúlyából és ez elég volt nekem hogy levágjam a karját, majd átszúrjam a szívét. A nő hátrálni kezdett, okos volt, tudta hogy egyedül nincs sok esélye ellenem, de nem volt egyedül.

A mágus egy erős villám támadást készített elő amit felém indított, de én villámgyorsan reagáltam, félreugrottam és az ében tőrömet sikerült egyenesen a jobb szemébe dobnom, de még elindított egy újabb adag villámot. Sikerült lebénítani a testemet egy időre, de ezalatt elejtettem a kardom, a nő rám vetette magát és megpróbált leszúrni. A hátamra estem a bal térdével leszorította a jobb karomat és mindkét kezével megragadta a tőrét hogy leszúrjon vele. Szerencsére, a bal kezemmel épp időben sikerült elkapnom a tőr pengéjét ami elvágta a tenyerem és súlyosan vérzett, de meggátolta a megölésemben.

Láttam hogy Thrys már végzett az ellenfeleivel és gyorsan odakiabáltam neki.

- Thrys, nem vagyok az a fajta aki szívesen mondja hogy segítségre lenne szüksége, de egy kis segítség kéne! – Thrys nem habozott, egy szempillantás alatt odadobta az első dolgot ami a keze ügyébe került.

A tudat hogy egy fegyver ott hever mellettem elég erőt adott ahhoz hogy oldalra lökjem a nőt és felvegyem amit Thrys dobott nekem.

Egy leveses kanalat. Komolyan.

Amíg a nő a földön fetrengett, jól arcba rúgtam amitől elejtette a fegyverét, én letörtem a kanál fejét, majd megragadtam a nőt a torkánál és az újdonsült, mondjuk hogy "fegyveremet", belenyomtam egyenesen a szemébe. Miközben csináltam, sikoltozott és könyörgött hogy hagyjam abba, de nem hatott meg, belenyomtam a kanalat a szemén keresztül az agyába és jól megcsavartam. Mindenem csupa vér és agyvelő lett a végére.

Mire véget ért a küzdelem, Thryshez fordultam.

- Egy kanál, b*szdmeg?! – A képébe nyomtam a véres és agyvelős evőeszközt. - Most ez komoly?!

- Sajnálom.

- EGY KIB*ASZOTT KANALAT DOBTÁL NEKEM!

- Megrémültem!

- VOLT ITT EGY CSOMÓ SZ*R! – Mutattam az asztalra ahonnan a kanalat dobta, volt rajta étkezőkés, villa, egy tőr és az egyik katona kardja is odaesett. – DE TE PONT AZ EGYETLEN OLYAN DOLGOT HAJÍTOTTAD ODA AMIVEL SENKIT SEM LEHET MEGÖLNI! – Azért nekem sikerült.

- Jól van, mit akarsz, mit mondjak?! – Csak vettem egy mély levegőt, lenyugodtam és újra a feladatra koncentráltam.

- Hé, Malborn, jól vagy. – Az elfet egyszerűen csak félrelökték és meglapult az egyik cellában.

- Azt hiszem megmaradok. De a Thalmorok mostantól életem végéig üldözni fognak. Legalább megérte?

- Derítsük ki. – Válaszoltam. – Thrys, ereszd el azt a szerencsétlent, én átnézem az irataikat.

Engedelmeskedett, mielőtt az iratokkal foglalkozhattam volna, fájdalmas nyögést hallottam a földről, a mágus volt az, a szeméből még az ében tőröm állt ki.

- Csak… - Nem volt már semmi ereje, a halálán volt. - tudd... a rendetek… el fog… – Megragadtam a szeméből kiálló tőrt.

- Te meg annyit tudj, a Szervezet az üdvözletét küldi. – Tudta kik vagyunk, de nem volt sok ideje bármilyen visszaszólásra, mert a tőrömet kihúztam a szeméből és elvágtam a torkát. A köpenyébe töröltem a vérét és eltettem.

Az asztalhoz fordultam és a papírokat néztem át.

Esbern dossziéja:

Állapot: Menekülőben (mindenképpen élve elfogni), a lehető legmagasabb prioritás.

Leírás: Férfi, nord, a 70-es éveiben

Háttér:

Esbern a Pengék egyik tanmestere aki komoly károkat okozott az Első Háborúban a Domínium számára. Nem a frontvonalon, ugyan, de több műveletben is részt vett ami hátráltatta a műveleteinket a háborúban, többek között a Falinest incidenst és a Kék Tavi Áttörésben is részt vett. Az aktája hosszú évek óta az elhanyagolható kategóriában hevert, ez hatalmas hiba ami sok emberünk vesztét okozta, habár megtévesztett minket a visszamaradt fizikuma és az előrehaladott kora. Emlékeztető, egyetlen Penge ügynököt sem szabad alábecsülni. Mindig komoly ellenségként kell őket kezelni.

Műveleti megjegyzés:

Még mindig homály fedi a sárkányok visszatértének az okát, Esbern a legjobb nyomunk a titok kiderítésére. A Pengék közül ő rendelkezik a leggazdagabb tapasztalattal a sárkányokról. Sajnos még nem jutott a kezünkbe a kutatása, azonkívül hogy a sárkányok eredetileg Akavirről származnak (ez az információ még nem bizonyított). A Pengék legnagyobb információs könyvtára, amikben a sárkányokról szóló kötetei is megsemmisültek a háború alatt. Ennek következtében, Esbern az egyetlen lehetőségünk hogy kiderítsük a sárkányok titkait. Nem zárhatjuk ki a lehetőséget hogy a Pengék állnak a sárkányok visszatérte mögött, miután a kémeink megerősítették hogy a Szervezetnek semmi köze hozzá, a Pengék az egyetlenek akik visszahozhatták a sárkányokat.

Nemrégiben megtudtuk hogy Esbern még életben van és valahol Sodrásdban rejtőzött el amit több szemtanú is megerősített. Rendkívül óvatosnak kell lennünk, nehogy felhívjuk Esbern figyelmét. Ha valóban Sodrásdban bújt el, akkor nincs lehetősége menekülésre.

Az egyik Elit Igazságosztót küldtük utána hogy mielőbb elhozza Esbernt.

Ez az akta elképesztően hasznos volt, nem csak a keresett tudást szereztük meg, de megtudtam hogy egynél több áruló van a Szervezetben.

- Marshal, - Thrys elengedte a foglyot aki meggyötörve, de élve hálát rebegett Thrysnek. – megvan ami kellett? – Adott neki egy gyógyitalt amitől rendbe jött.

- Meg. Eltűnhetünk.

Kinyitottam a titkos csapóajtót ami kivezetett a nagykövetségről. Sajnos az éjszaka legveszélyesebb része, odalent várt ránk.

Nincs mesélő

A felkelő nap savanyúan világította meg a ködös, hajnali tengert. Magányvára legunalmasabb őrtornyában, ahol a történelemben még soha nem láttak semmi figyelemre méltót és még soha nem kongatták meg először a riadó harangot ült Nehéz, Cedric és Gared a reggeli őrszem posztjukon. Nehéz és Cedric csak ültek a kő ülő helyen, miközben Gared figyelte a tengert.

- Hé. - Szólt Nehéz unottan.

- Mi az? - Cedric felfigyelt a kövér társára.

- Gondolkoztál már azon, miért is vagyunk itt?

- Nem. - Cedric csak megvonta a vállát. - Soha nem gondolkodtam, miért vagyunk itt. - Ennyivel le is tudta.

Gared, eléggé elunta magát, miközben az üres tengert figyelte, ilyen korán még hajók sem jöttek, megpróbálta kicsit felizgatni a dolgokat.

- Mi lenne, ha játszanánk valamit?!

- Jól hangzik! - Érdekes módon, Nehéz volt az első aki belement. - Mi lenne, ha egy kis fogadást kötnénk? - Egy ördögi vigyort eresztett magára.

- Mire gondolsz? - Érdeklődött Gared.

- Csak egy kis játék, amit ha megnyerek, fizettek nekem egy italt. - Kinyújtotta a kezét, de Gared és Cedric vonakodott.

- És ha mi nyerünk? - Kérdezte Cedric.

- Akkor én nekem kell fizetnetek egy italt. - Mind a ketten egyszerre húzták fel az egyik szemöldöküket, jelezve, hogy nem mennek bele. - Jó, én fizetek nektek, egy-egy italt.

- Jól hangzik! - Cedric belement.

- Én még kiskorú vagyok! - Figyelmeztette őket Gared.

- Akkor veszek neked egy édes tekercset. - Ajánlotta Nehéz, mire mind a ketten kezet fogtak a kövér katonával.

- Mit játszunk? - Kérdezte Gared, előrelépve, jelezve, hogy ő lesz az első, aki megmérkőzik Nehézzel.

- Nagyon egyszerű, letoljuk a nadrágunkat, összemérjük a farkunk méretét és akinek nagyobb, az nyer.

- Ez elég egy esélyes. - Szólt közbe Cedric.

- Már nincs visszaút! - Nehéz teljesen lelkes volt és már le is tolta a nadrágját és Gared is követte a példáját.

Öt perccel később

- Ez egy hülye játék! - Nehéz olyan csalódott volt, hogy korareggel sörbe fojtotta a bánatát, miközben Gared csak önelégülten majszolta a megérdemelt édes tekercsét.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.