Halo, elérkezett a következő rész, kellemes olvasást kívánok. Az adott zenét hallgasd: (1) - Naruto Shippuden OST - Ritual

Nincs mesélő

A hajnal még épphogy csak elérkezett Széltetőre és Veresszem az igazak álmát aludta, kiengedett hajjal és félmeztelenül élvezve a tudatot, hogy mára szabadnapja van, amikor borzasztóan dühösen vette tudomásul, hogy valaki kopog a bejárati ajtón. Először megpróbálta ignorálni, de a kopogás nem maradt abba. A fejére húzta a párnát, hogy elfojtsa a kopogás zaját és remélte, hátha az anyja kinyitja az ajtót.

Minden reménye és lehetősége, hogy még visszaaludjon füstbe ment, amikor az anyja fülsiketítő ordítását hallotta.

- HERANOR, KOPOGNAK AZ AJTÓN! - A másik szobából az anyja tele torokból üvöltött.

- TUDOM, HOGY KOPOGNAK AZ AJTÓN! ÉN IS HALLOM! - Veresszem vissza kiabált.

- MÉGIS, KI AZ ÉS MIT AKAR ILYEN ISTENTELENÜL KORÁN?!

- NEM TUDOM! - Megdörzsölte a szemét és nagy nehezen felállt.

- KÉRDEZD MEG, KI AZ ÉS MIT AKAR ILYEN ISTENTELENÜL KORÁN?!

- HOGY KÉRDEZZEM MEG TŐLE, HA KÖZBEN VELED BESZÉLEK, ANYA?! - El sem takarva az izmos felsőtestét, idegesen kinyitotta az ajtót és meglepetésére, egy rég halottnak hitt barátja volt az.

- Anyádnak még mindig meg van a hangja? - Ralof kissé szórakozottan vette tudomásul, hogy a barátja még mindig az anyjánál lakik.

- Ralof?! Azt hittük, meghaltál Helgen-ben!

- Igen, páran hasonlóképp üdvözöltek. - Kezet fogtak. - A rövid válasz, szerencsém volt. - Mielőtt bárki mondhatott volna bármit, Veresszem anyjának a harsány ordítása betöltötte a hajnali csendet.

- HERANOR, KI KOPOGOTT?! - Veresszem idegesen lehajtotta a fejét és visszaordított.

- RALOF AZ!

- ODAKINT KELL JÁTSZANOTOK, KICSIM! NEM VAGYOK A KIS BARÁTAIDHOZ ÖLTÖZVE!

- SENKI SEM KÍVÁNCSI, HOGY VAGY ÖLTÖZVE, ANYA! - Visszafordult a barátjához és normális hangerőn folytatta. - Bocsi, még mindig csinálja. A legrosszabb, hogy ma segítenem kell beöntést csinálni neki.

- Erre nem voltan kíváncsi. - Ralof undorodva zárta össze a szemeit.

- Akkor, mi hozott az én földi poklomba, ilyen korán?

- Valami komoly dologról akarok beszélni veled és a többiekkel. - Ralof hangja megkomolyodott.

- Hű, elég ijesztő vagy, minden rendben? - Veresszem próbált nem túl komolynak tűnni, de látta a barátján, hogy nem viccel.

- Öltözz fel és a főtéren találkozzunk.

Veresszem tudta, hogy Ralof halál komolyan akar vele beszélni, ezért nem késlekedett sokat, felöltötte a Viharköpenyes páncélját és a sisakját, majd elhagyva a házát, elindult a főtérre. Most, a hajnali órákban eléggé elhagyatott volt és egy csapat Viharköpenyes katona egyáltalán nem feltűnő.

Azonban, a 4 barátjából csak ketten voltak ott.

- Sky? - Az alacsonyabb nord meglepve vette tudomásul, hogy a női társa már itt várt, de borzasztóan dühösnek tűnt. - Minden rendben?

- Nincs. - A hangjából érezni lehetett a visszafojtott haragot. - Mi folyik itt? - Ralof-hoz fordult.

- Veresszem, azt hiszem, tudom, hogyan találtak meg minket a birodalmiak a Sötétvíz-kereszteződésnél.

- Miről beszéltek? - Veresszem kezdte érteni, de nem akarta tudomásul venni.

- Egy kib*szott áruló volt köztetek és jelentett a Birodalomnak! - Sky teljesen felrázta, amitől a szíve kihagyott egy verést. - Aki most is itt van, közöttünk.

- Ez most… - Veresszem épphogy emésztgette.

- Komolyan beszélek. - Ralof eléggé csalódottnak tűnt.

- Ő miatta halt meg a bátyám! - Sky emlékeztette Veresszemet, a bajtársára, akit a szeme előtt nyakaztak le.

- De… ki…? - Veresszem alig bírta kinyögni. Ralof és Sky egymásra néztek.

- Sky látott néhány gyanús dolgot Sat-el kapcsolatban. Amikor azokat a banditákat mentetek levadászni, látta hogy elment az éjszaka közepén, amikor őrködnie kellett volna. Lehet találkozott valakivel, akivel nem kellett volna.

- Ez még nem jelent semmit! Talán csak levegőzni akart! - Veresszem nem akarta elhinni, hogy Sat árulóvá lett volna.

- Emberek haltak meg miatta és fognak is, ha nem leplezzük le! - Sky nem volt ilyen előzékeny. - Te képes lennél a társaid szemébe nézni Sovngarde-ban, tudván, hogy nem bosszultad meg a gyilkosukat?! Én biztos nem tudnék a bátyám szemébe nézni.

- De Sat-et ismerjük! Gyerekkorunk óta barátok vagyunk! Legalább van bizonyítékotok?! - Veresszem továbbra sem volt hajlandó elfogadni, Sat, Sky, Ralof és Ákos a legjobb barátai voltak gyerekkora óta.

- Sky, a haragod akármilyen mély, nem vádolhatjuk meg Sat-et bizonyíték nélkül. - Sky idegesen ökölbe szorította a kezét, de belátta, hogy Veresszemnek és Ralof-nak igaza van.

- És ha találunk bizonyítékot? - Tette fel a kérdést Sky.

- Akkor Lord Ulfric elé visszük és Sat felelni fog a tetteiért. - Magyarázta Ralof.

- Egyáltalán, hol kezdjük? - Érdeklődött Veresszem, ha mást nem is, remélve, hogy tisztázhatja a barátját.

- Talán a házánál. - Ajánlotta Ralof.

Sat háza egy emeletes, egyszerű kőház volt a Szürke-negyed bejáratánál, amitől olcsó volt a lakbér. A három Viharköpenyes egy utcasarok mögül figyelte a lakást. Csend volt és semmi szokatlant nem lehetett látni. Hirtelen, Sat jött ki rajta, a Viharköpenyes vértje rajta volt és egy zsákot vitt magával.

A félkezű nagyapja is fenn volt, de ő egy halom, női ruhával, a hóna alatt ment le a pincébe, ami a ház oldalán volt, közöttük volt egy egyszerű, de szép, fehér, esküvői ruha is. Ott eltöltött egy fél órát, majd a ruhák nélkül jött vissza.

- Volna egy kérdésem, - Tette fel a kérdést Veresszem. - mikor láttátok utoljára Oden bácsi feleségét?

- Már egy ideje nem. - Jelentette ki Sky.

- Én sem. - Ralof-nak is az eszébe jutott. - Elég gyakran veszekedtek.

- És miért viszi le a felesége ruháit a pincébe? - Érdeklődött Veresszem.

- Talán nincs itt, hogy viselje azokat a ruhákat. - Javasolta Ralof.

- Vagy nem is él, hogy viselje azokat a ruhákat. - Javította ki Sky.

- És ha csak levitte a ruhákat a pincébe, miért időzött olyan sokáig? - Mindhárman idegesen összenéztek és egy kicsit megijedtek.

Tovább figyelték a házat és Oden-t, amikor feljött a pincéből és feléjük nézett, a bevérzett, üveges tekintetével, mint aki valahol máshol van. Abban a pillanatban elrohantak. Oden becsukta a pinceajtót és lakatra zárta.

A három jó barát néhány sarokkal arrébb futott, amikor rájöttek, hogy nem követik őket. Igaz, hogy katonák voltak, de amikor meglátták az öreget, ahogy bámult rájuk és amit csinálhatott abban a pincében, teljesen megrémítette őket.

Óvatosabban, visszalopakodtak a ház közelébe. Csendben és nesztelenül figyelték, ahogy Oden egy baltát és egy halom kést vitt le a pincébe, majd hamar visszajön.

- Te jó ég, - Veresszem elképzelte a legszörnyűbb dolgot. - ez valami beteg állat!

- Szerintetek mit csinált? - Érdeklődött Sky.

- Foglaljuk össze, mit tudunk. - Javasolta Ralof.

- Oden levitt a pincébe egy halom női ruhát, köztük egy esküvőit. - Magyarázta Veresszem.

- De ronda ruhákat! - Sky, az egyetlen nő a csapatban volt aki ezt megmondhatta.

- Az most nem lényeges. - Ralof elsöpörte ezt a gondolatot.

- Egy halom éles szerszámot cipelt a pincébe! - Sky magyarázta.

- A feleségének már egy ideje semmi nyoma! - Tért a lényegre Veresszem.

- Mielőtt túl korán gondolnánk túl rosszra, - Ralof próbált egy kicsit racionálisan gondolkodni. - mi van, ha csak elváltak?

- Akkor a feleség miért nem vitte a ronda ruháit? - Sky elhessegetett minden kétséget.

- És ha homoszexuális vagy transzvesztita? - Veresszem már kétségbeesetten próbálta védeni, ami csak olaj volt Sky és Ralof fantáziája számára.

- Egy férfi, aki élete alkonyán jött rá, hogy a férfiakhoz vonzódik! - Kezdte Sky.

- Lehet, hogy a felesége rájött a titkára! - Veresszem folytatta Sky agymenését.

- Igen! Nem akarja hogy elfecsegje bárkinek, ezért leüti, leviszi a pincébe, ahol láncra veri, fogságban tartja és halálra kínozza azokkal a szerszámokkal, amiket láttunk! - Sky és Veresszem már teljesen eltértek a lényegről és a közös, fantázia szüleményüket építették.

- És ez a szadista őrült meg is fogja úszni, - Sky idegesen dobbantott egyet. - hacsak mi nem teszünk valamit!

- És ha csak lomtalanít? - Ralof egy utolsó próbát tett a két barátja észhez térítésére.

- Lomtalanításról nem volt szó! - Sky csak elhajtotta.

- Igen, maradjunk a tényeknél. - Veresszem is Sky-al értett egyet.

- Valakinek, oda kell mennie, bizonyítékot keresni. - Ralof azért kezdett aggódni.

- Majd én! - Sky hezitálás nélkül felajánlotta.

- Mit fogsz keresni? - Kérdezte Ralof.

- Nem tudom… - Sky-nak több volt a bátorsága mint az esze. - egy halott vagy megkínzott nő biztos jó lesz.

- Sok sikert! - A két férfi jó szerencsét kívánt a nőnek.

- Ne puhuljatok el!

Sky lassan lopakodott, átmászott a kerítésen és a pince felé vette az irányt. A lakat zárva volt, "Ha azt hiszi, egy lakat távolt tart az igazságszolgáltatástól, nagyot téved!", gondolta. Óvatosan benézett az ablakon, de valaki megszólította.

- Te mit csinálsz ott?! - Egy őr volt az, aki erre járőrözött.

- Én… - Sky nem mondhatta el az igazat, így sebtében kellett kigondolnia valamit. - segítek… Oden-nek a ház körül, amíg nincs itthon!

- Ma reggel láttam. - Válaszolta az őr, amitől Sky egyre jobban kezdett izzadni.

- I…gen… - Sajnos, egész életében rosszul hazudott. - megkért, hogy maradjak még egy kicsit!

- Aha, - Az őr érdektelenül megvonta a vállát és továbbállt. - értem.

"A biztonsági szolgálat a béka s*gge alatt!", Sky megkönnyebbült. Visszatért a pincéhez, mivel nem tudott zárat törni, elővette a baltáját és néhány erős csapással széttörte a zárat. A zajra egyértelműen felfigyelt az öreg Oden és kirohant a házból. Sky kinyitotta a pinceajtót, de mielőtt lemehetett volna, Oden rákiabált.

- Mit művelsz a pinceajtómmal?! - Sky nem válaszolt, csak rászegezte a baltáját. - Válaszolj, vagy hívom az őrséget!

- Igen?! Akkor nyilván arra is kíváncsiak lesznek, hogy mi van a pincéjében, te beteg állat! - Sky dühösen a pincébe mutatott.

- Mi van?! - Oden teljesen ledöbbent. - Mit akarsz a pincémben?!

- Az igazságot!

- Ne mozdulj! - Ralof és Veresszem időben léptek, Ralof egy baltával a kezében, Veresszem az íját szegezte a félkezű öregre. - Sky, menj le a pincébe, mi itt tartjuk! - Utasította.

- Ti most betörtök hozzám?! - Oden felháborodottan kérdezte. - Azt hittem az unokám barátai vagytok!

- Mi is azt hittük! - Mondta Ralof. - Sky, mit találtál?! - Lekiabált.

- Semmit! - Ez mindenkit meglepett. - Itt vannak a ruhák, cipők, egy köszörűkő és egy halom tűzifa. - Visszajött.

- Mégis, mi folyik itt?! - Oden feltett kézzel követelte a választ.

- Hol van a feleséged?! - Kérdezte Sky.

- Meghalt! - Válaszolta Oden, szemrebbenés nélkül.

- Há, tudtam! - Sky önelégülten mosolygott.

- Mindenki tudja! - Oden válasza lefagyasztotta a mosolyt Sky-ról. - Egy éve halt meg tüdőbajban!

- Mi van?! - Sky és a többiek nem tudták, mit mondhatnának.

- Azért vittem le a holmiját, mert egy könyvben azt olvastam, hogy ez segít abban hogy tovább lépjek.

- Ez… - Ralof is belátta, hogy most nagyot hibáztak. - rettenetes.

- Ajjaj. - Veresszem sem másképpen.

- A fél város eljött a temetésre, ti oda se toltátok a képetek! Annyit sem mondtatok egy év alatt, hogy "részvétem"!

- De… - Sky próbálta menteni a menthetőt, de hiába. - ott… voltunk… - A két barátjára nézett, akik idegesen rázták a fejüket.

- Mi történik itt?! - Sat visszatért onnan, ahova ment.

- A barátaid betörtek a pincénkbe! - A nagyapja idegesen elmagyarázta a helyzetet.

- Mi van?! Miért?!

- Ha ő hívja ránk az őrséget, az több mint kínos. - Súgta Veresszem.

- Van egy olyan érzésem, a Birodalmiaknak nem kell ilyen hülyeségekkel foglalkozniuk.

Sat nem tett feljelentést, mivel a barátairól van szó, de a pinceajtó zárját meg kellett javítaniuk.

A sötét tárgyaló dimenzióban, ahol a Szervezet szokta tartani a megbeszéléseit, most Marshal hívta össze a titkos rendet. Mind a kilencen megjelentek, fehér, átlátszó kísértetként. A vezér szólalt meg először.

- Marshal, látom visszaszerezted a gyűrűdet. – A megszólított nord férfi megmutatta az említett ékszert és az Ősi tekercset is. – Kijavítottad a hibád, nem foglak kivégezni. – Marshal enyhén sóhajtott. – Sikerült információkat szerezned a sárkányokról?

- Igen. A gyanú beigazolódott és a Thalmorok semmit sem tudnak a visszatérésükről. – Marshal elmagyarázott mindent, Esbernről és arról hogy talán ő az egyetlen aki fényt tud deríteni erre a rejtélyre. Nem hagyta ki az orgyilkost sem akinél a Kintyra gyűrű volt.

- Ezzel már csak két lehetséges frakció hozhatta vissza a sárkányokat. Ez a dolog egyre mélyebb mint gondolná az ember. - A Vezér témát váltott. - Ha az valóban az elveszett gyűrű volt és valóban a tengerbe dobta, nem fogja megtalálni senki sem. Ha elvégezzük a rituálét az Ősi tekercsekkel, megtalálhatjuk, de egyelőre biztos helyen van. - Nem úgy tűnt, mint aki nagyon aggódik az elveszett gyűrű miatt. - Te, Leila és Liz folytassátok amit eddig csináltatok és keressétek meg Esbernt.

- Értettem! – Leila és Marshal egyszerre vágta rá, Liz csak bólintott.

Wynns, - A törpe és rusnya breton mágushoz fordult. – elindulsz a Télvári Akadémiára, jelentkezel és kezdő növendéknek adod ki magad. Ha ez sikerül, további utasításokat fogsz kapni. – Wynns egy kicsit hörgött magában az idegességtől, de nem merte kifejezni a vezér előtt.

- Igenis.

- Mira, Junal, - A félszemű argóniai férfihoz és a Cyrodilli nőhöz fordult. – sikerült átkutatni az említett, tenger alatti kriptát?

- Az utolsó draugig lekaszaboltunk mindent. – A nő jelentette, kissé szemtelenül.

- Sikerült megtalálnunk a tekercset és nemsokára visszatérünk a rejtekhelyre, - Folytatta a félszemű gyíkember. - Marshalléval együtt, már kettő van a birtokunkban.

- Remélem, - A vezér szükségtelenül szólt. - nem kell megkérnem titeket hogy nagyon vigyázzatok rá és el ne veszítsétek.

- Természetesen.

- A tanácskozást berekesztem, távozhattok.

A Szervezet összes tagja, egymás után eltűnt és a tárgyalóhelység üresen maradt.

Marshal

Mire visszatértem a testembe, ami felgyógyult a mérgezésből és teljesen ki lett pihenve, éreztem a felkelő nap fényét az arcomon, a fagyos levegőt a tüdőmben és a nyugodt szuszogást Thrysből, miközben a mellkasomon aludt. Össze gömbölyödve bújt hozzám a rettenetes hideg miatt amihez én már hozzászoktam.

Gyengéden átöleltem és egy csókot leheltem a homlokára amitől kényelmesen elkezdett fészkelődni.

- Ideje felébredni. – Suttogtam a hegyes fülébe.

- Máris reggel van? – Válaszolt erőtlenül és még a szeme is csukva maradt.

- Igen, vissza kell vinnünk a gyűrűmet és a tekercset a többieknek.

- Most rögtön? – Egy darabig egymás szemeibe néztünk és újabb csókot adtunk a másiknak.

- Nem. Nem most rögtön. – Nem tudni mennyi ideig maradtunk a barlangban, egymás karjaiban melegedve, de egyszerűen nem akartunk elmenni, "Ha most csak álmodom és valaki fel mer ébreszteni, azt megölöm.".

Miután összeszedtük magunkat, én még mindig a véres, szakadt, de a Thalmor fekete és arany színeiben lévő elegáns ruhámban voltam, Thrys pedig abban a Thalmor katonatiszt aranyozott páncéljában volt és kéz a kézben hagytuk el a hegyoldalt, az ösvényt követve.

A főváros melletti tanyák közelében lévő erdőben megtaláltuk a többieket, Leilát, Lizt, Delphinet és Karskot akik ránk vártak. Etienne már eltűnt, de Malborn vissza talált a többiekhez.

- MARSHAL! – Karsk köszöntött azzal hogy a nyakamba ugrott mint egy kisgyerek akit rögtön lehámoztam magamról. Elkezdtem visszavenni a fekete ében páncélomat.

- Felteszem a küldetés sikeres volt? – Kérdezte Leila, ő és Delphine fagyos szoborként várták a válaszom, amint megérkeztünk. Először lecseréltem a véres rongyaimat a sötét, vastag alá öltözékemre.

- Ahogy mondod. – Felmutattam a gyűrűmet és átdobtam az Ősi tekercset neki.

- Remélem, megérte, - Malborn idegesen vágott közbe. - a Thalmor életem végéig a nyomomban lesz!

- Én… igazán sajnálom, de… - Thrys próbálta vigasztalni, mire ismét félbe szakította.

- De legalább megszabadultam Angran-tól. - Egy megkönnyebbült mosolyt eresztett magára.

- Tessék? - Thrys egy kicsit összezavarodott. - Nem kedveled a feleséged?

- Ami azt illetti…

És Malborn beavatott minket, milyen kapcsolatot is ápolt Angran-al.

Úgy fél évvel ezelőtt, Malborn kezdetben egy kis kikapcsolódás miatt ment a Kacsintó Sivítóba, ott találkozott Angran-al, aki még egyértelműen, mély gyászban volt. Mit sem sejtve, az udvariassága és a kíváncsisága által vezérelve, odament hozzá, hogy esetleg, egy kis vigaszt nyújtson a számára.

Zokogva elpanaszolta, hogyan lépett ki egy újabb férfi az életéből. Malborn csupán kedvesen próbált támogatást nyújtani, de Angran annyira ragaszkodó volt, hogy nem bírta otthagyni, ezért hazakísérte. Amikor menni próbált, Angran sírni kezdett és öngyilkossággal fenyegetőzött.

Malborn felajánlotta, hogy vele marad az estére. Másnap, amikor eljött a reggel, Angran szentül meg volt győződve, hogy ők ketten egy pár és őrülten szerelmes lett Malborn-ba. Ugyanúgy, mint annak idején, engem is bevont a hobbijaiba, a babázásba, a túrázásba, a vegetáriánus étrendbe és a hangversenybe.

Amikor megpróbált a sarkára állni és kijelenteni, hogy ő ezt nem viseli el, elkezdett mesélni a férfiakról, köztük rólam is, akik megbántották vagy elhagyták és megint sírni kezdett. Szóval, szánalomból, vele maradt egy hétig, elviselve az őrült rigolyáit.

Egy hét után, ismét megpróbálta elhagyni, de aznap, Angran leitatta, elég durván és amikor észhez tért, már házasok is voltak.

Valahányszor, akárcsak szóbahozta a válást, Angran sírni kezdett és azzal fenyegetőzött, hogy a tengerbe veti magát, ha még egy kapcsolata zátonyra fut. Így, ez egy kényszer kapcsolat volt.

- Valójában, elég hálás vagyok, - Kicsit megkönnyebbül. - amiért megszabadítottatok tőle, de el kéne hitetni vele, hogy meghaltam, hogy véletlenül se keressen.

- Miért nem mondtad meg neki, hogy nem akarsz tőle semmit sem? - Kérdezte Thrys.

- Mert annyira szánalmas volt, sírt, hisztizett és olyan sokan megbántották már előttem, hogy nem én akartam az lenni, aki hurkot köt a nyaka köré és kilöki alóla a sámlit!

- Igaz! - Nekem is beugrott. - Ez a nő egyszerre egy lábtörlő és egy ragadozó! Szánalomkeltéssel tőrbe csalja a férfiakat, majd egy kényszer kapcsolatba erőltetve őket, mindent megtesz, hogy a saját képére formálja őket!

- Ahogy mondod! - Malborn is rájött, mitől menekült meg. - Nem sok kellett volna hozzá, hogy le vessem magam egy szakadékról, vagy patkánymérget rakjak a teámba! Meghaltam volna! Komolyan! Lassan és fájdalmasan! - Delphine-re nézett. - Delphine, ha elhiteted vele, hogy meghaltam és nem is fog keresni, akkor kvittek leszünk!

- Meglátom, mit tehetünk, de nem ígérek semmit sem.

- Halottnak tetteted magad? - Érdeklődtem.

- Tőled van az ötlet.

- Visszatérve, amiért itt vagyunk, - Leila vissza tért a lényegre. - Meg van a következő célpontunk. – Delphine arca megenyhült és egy könnyebb mosoly került az arcára. Felcsatoltam a páncélcsizmámat.

- Hihetetlen hogy Esbern még életben van! – Úgy tűnt igenis ismeri.

- Mesélj róla egy kicsit. – Utasította Leila. Amíg ezt tette, a mellvértemet helyeztem fel.

- Mindig is megszállottja volt a sárkányoknak és a velük kapcsolatos dolgoknak.

- Felteszem nem csak társak voltatok. – Kérdeztem. A kesztyűm következett.

- Nem, ő volt a mentorom. Gyerekkoromban szerettem hallgatni a sárkányos történeteit, de idővel ki nőttem belőle és a többi társamhoz hasonlóan, én is szkeptikus voltam a sárkányaival kapcsolatban. Hihetetlen hogy végig igaza volt.

- Azt mondtad, Sodrásdban bújt el? – A város neve éles késként hasított a fejembe, "Vissza kell mennem Sodrásdba.", nem örültem neki, de nem hagyhattam hogy ez eltérítsen.

- Akkor a Patkányjárat kotorékban kellett elbújnia, - Szólt közbe Delphine. – a helyében én is odamentem volna. Rejtett és senki sem kérdezősködik.

- A Thalmor már a nyomában van és alig lehet pár napunk hogy eléjük kerüljünk. – Végül a pajzsomat és a sisakomat egyszerre vettem fel.

Mielőtt elindulhattunk volna, a gyűrűink ismét világítani kezdtek.

- Mit történik? – Kérdezte Delphine.

- Az hogy egy kicsit még itt maradunk. – Válaszoltam.

Lefeküdtünk, mindhárman az egykori tábortűz köré amiből már nem maradt más csak fehér hamu és aktiváltuk a gyűrűinket.

Szokás szerint, megérkeztünk a tanácsdimenzióba és vártuk az utasításokat.

- Mira és Junal visszatértek az Ősi tekerccsel és végre megtudhatjátok mire is valók a gyűrűitek.

- Már nagyon ideje volt, - Wynns, a kis rusnya stréber kezdte el. - ezek a gyűrűk semmilyen varázsereklyéhez nem hasonlítanak a világon. Ideje tényleg megtudni miért olyan rohadt fontosak.

- Mielőtt bármi is történne, fontos hogy tényleg biztonságos és kényelmes pozícióban legyetek mert 12 óráig tart a rituálé. – Ezen mind megdöbbentünk.

- 12 óra!?

- Az egy fél nap! – Néhányan fennakadtunk ezen, de a vezérünk elhallgattatott.

- Csendet! Öt percet kap mindenki hogy elhelyezkedjen!

Gramb, Mira, Junal, Sellin és Wynns még a rejtekhelyen voltak, mi hárman Lizzel és Leilával elég biztonságos helyen voltunk. Leila még egy percre visszament a testébe hogy elmagyarázza a többieknek a helyzetet, de nem mondta el hogyan fogadták.

A szertartás végre megkezdődött.

(1) A Vezér kinyitotta az Ősi tekercset és egy ismeretlen nyelven kezdett kántálni. Ahogy beszélt, a tanácsdimenzió megremegett és éreztük hogy valami hatalmas dolog van a közelben.

Az emelvények között, (körben voltunk, egyforma magasan) egy hatalmas szobor emelkedett ki és mindannyian megismertük.

Talos szobra volt az.

A Vezér abbahagyta a kántálást és a kinyitott tekercset, a varázs erejével a szobor elé lebegtette és egy varázsburok jelent meg körülötte.

- Mindenki tartsa a gyűrűs kezét a tekercs irányába! – Utasított és mi követtük.

Én és akinek a jobb kezén volt a gyűrűje, Mira, Leila, Wynns és a Vezér a jobb kezünket tartottuk ökölbe szorítva, akiknek a bal kezén, Liz, Gramb, Junal és Sellin a bal öklüket tartották fel.

Az összes gyűrűbe ágyazott drágakőbe a tekercsből hatalmas mágikus erő áramlott egyforma sebességgel és így kellett várnunk 12 órán keresztül.

Idővel mindannyiunk emelvényén a gyűrűnk drágakövének a színével megegyező színű fény kezdett el világítani.

Az enyém vörös színű és RAHGOL volt odaírva

Miráé sárga és AHKRIN

Leiláé zöld és GREIND

Wynnsé kék és BURIIS

A vezéré fehér és WAHLIIG

Selliné bordó és HRENOM

Junallé barna és UNAZOM

Grambbé lila és ZIN

Lizzé ezüst és TIRAAZOM

Az üres emelvény zöldeskék volt és FAAS volt ráírva.

- Tud valaki egy jó viccet? – Valahogy el kellett ütnünk az időt.(1)

Thrys

Érdekes volt ez az új kapcsolat Marshallal, nem terveztem hogy valaha is lesz férfi az életemben, de Marshal egészen más, néha talán elég szívtelen és olyan dolgokat csinál amivel ki tud készíteni, de hiszem hogy legbelül egy jó ember és megbízhatok benne.

Miután transzba estek, egy rövid időre, Leila visszajött és csak annyit mondott hogy:

- 12 óráig így maradunk, mi nem megyünk sehova és szerintem ti is várjatok meg minket. – Ezután rögtön visszament, mindenféle magyarázat nélkül visszatért a transzba.

- 12 óra elég sok idő. – Jegyezte meg Karsk. – Mit szólnátok ha… - Hirtelen elhallgatott.

- Ha mi? – Kérdeztem, de mintha egy komoly elmélkedésből zavartam volna fel.

- Hogy micsoda?! Ja, elfelejtettem. – Kínosan odébb állt és nem törődtem mit csinál ezek után. Komolyan nem értettem mit is keres velünk.

- Ha még itt maradunk, meggyőződnék hogy nincsenek-e a Thalmorok a nyomunkban. – Vetette fel Delphine. – Nem időzhetünk itt egy egész napot, de szerintem egy felet még várhatunk. – Azzal elment felderíteni, "Remélem igaza van.".

- RÁJÖTTEM! - Karsk hirtelen felordított. - Azt akartam mondani, hogy vicces lenne, - A három transzban lévőre mutatott, Liz-re, Leilára és Marshalra. - ha bajuszt rajzolnánk rájuk, amíg elvannak.

- Amíg ők elvannak, - Delphine-nek jobb ötlete támadt. - segíthetnénk Malborn-nak elhitetni, Angran-al hogy meghalt.

- Ezért, örök hálám. - Az erdei elf örült, hogy nem feledkeztek meg róla.

Nincs mesélő

Égkoszorú fagyos északi partvidékénél mindig is hideg szelek fújtak, de most a szokásosnál is zordabb időjárás volt arra fele. Hatalmas köd terjengett a környéken amitől az ember az orráig sem látott, erős szelek fújtak amik még a vért is megfagyaszthatták akár egy helyi északi ereiben is. A tenger sötét és nedves partjáról a jeges víz elmosott mindent ami rákerült és magával ragadta a sötét hullámok mélyére, egyre messzebb az ismeretlenbe.

Astrid, a Sötétség Testvériségének a vezére gyakran járt ki éjszakánként erre a vidékre hogy elmélkedhessen a sötét tenger látványánál és nem mellékesen most végzet egy célpontjával amiért bőkezűen megfizették. A sötét páncélja tökéletesen feszült az erős és formás testéhez ami kiválóan szigetelte a hőt. Az arcát egy ugyanolyan anyagból készült kámzsával takarta el, így egyáltalán nem fázott ebben a vérfagyasztó hidegben.

Hirtelen meglátott egy testet a parton, feltehetően halott volt. Egy fiatal lány volt, halványlilásszürke bőre, hegyes fülei és hollófekete haja volt. A test félig feküdt a sós vízben, félig a megfagyott, homokos parton feküdt. Rengeteg sérülés tarkította testét, fekete, rongyos, de mégis, praktikus öltözete szakadt és véres volt.

Hirtelen kipattant az egyik vörös szeme, a másik feldagadt és nem bírta kinyitni majd erőteljesen köhögni kezdett és egy halom sós vizet hányt ki. Astrid teljesen meglepődött, meg volt róla győződve hogy már halott volt, de annak ellenére hogy milyen súlyosan megsérült és ki tudja mióta ázott a jeges tengerben életben maradt.

- Megöllek... - A lány hangja elhaló volt ugyan, de érezni lehetett benne a mérhetetlen gyűlöletet. A szeme világa elhomályosodott és ismét elájult.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.