Halo, egy vadonatúj rész lett a felső irányba töltve. Kellemes olvasást kívánok. A következő számokat hallgattam: (1) Blonde Redhead - For the damaged coda.

Nincs mesélő

Thrys különös dologról álmodott, néhány csuklyás idegen, akiknek egyáltalán nem látta az arcát megkötözték és egy cellába zárták a menekülés legkisebb lehetősége nélkül. A rácsok túloldalán egy kis gyertya világított, az egyetlen fényforrás ebben a rémes és nyomasztó helyzetben. Nem tudta hol van és azt sem miért van ott ahol. Egy dolgot tudott.
Ki akart jutni onnan.

Egy nagy könyv csattanása ébresztette fel mély álmából.

- Lady Bheathrys, - Ez volt a teljes neve, a Thrys csak rövidítés volt mert az teljes nevét túl hosszúnak tartotta. - már megint elaludtál! - Thrys miután észhez tért, körülnézett és ismerős környezetben találta magát.

Az akadémián, ahol már kisgyerek kora óta tanul, de mindig is ő volt a legbutább. Végignézett a többi növendéken és mindenkit megismert.

- Hogy kerültem ide?! - A tanító teljesen felháborodott a kérdésen, őszhajú, kopaszodó vézna, több száz éves altmer férfi volt aki állandóan pikkelt Thrys-re mert úgy gondolta szándékosan nem tanul.

- Hogy érted, "hogy kerültél ide"?! Már legalább száz éve tanítom Tamriel történelmét a Domínium ifjainak, de még egy ilyen ostoba lánnyal mint veled még nem találkoztam! - Minden olyan volt amire Thrys emlékezett, a nagyképű tanítóra aki folyamatosan kiabált vele, a társaira akik mindig kinevették. Egyértelműen a Nyár-szigeteken volt, az otthonában, azon az akadémián, ahova a szülei beiratták. Az utolsó alkalom amikor itt járt egy fél éve volt mielőtt az anyja meghalt és elindult Égkoszorúba hogy megtalálja az igazi apját. Találkozott Marshallal és egy csomó érdekes emberrel, megtudta hogy egy sárkányszülött és izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokban volt része. - Figyelsz rám egyáltalán?! - Teljesen elkalandozott miközben alaposan leszidták, szokása volt nem figyelni miközben tanítják.

- Öhm... persze. - Jegyezte meg félénken. Arra gondolt hogy talán az egész csak egy álom volt, soha nem hagyta el a Nyár-szigeteket, a kalandjaira amiket átélt és eldöntötte hogy egy hosszú és intenzív álom volt, hiszen sárkányok nem is léteznek és gyűrűbe zárt szellemeket már rég kiirtották. „Vagy fordítva?", gondolta Thrys.

- Akkor lennél szíves válaszolni a kérdésre hogy ki és mikor volt Égkoszorú első királya?

- Hát... - Beletúrt a narancsszínű, kissé kócos fürtjeibe, ami teljesen eltért a testvérei hajszínétől és a megfejtésen törte a fejét. - Tiber Septim az Elsőkor első évében megalapította Égkoszorú királyságát amiért Alduin a Világfaló sárkányszülötté tette. - Mindenki némán és ledöbbenve bámulta, Thrys tanuló társai elkezdték kinevetni amíg a tanítója a kezeibe temette az arcát és elkezdett zokogni.

- Te szándékosan csinálod ezt velem vagy a dajkád a fejedre ejtett amikor kisded voltál?! - A feje már vöröslött a dühtől, Thrys szégyenében egy kis törpének érezte magát. - Én nem adom fel. Ha száz évig is fog tartani, akkor is itt marad mindenki amíg Bheathrys nem válaszol rendesen egy kérdésre! - Thrysnek már bűntudata volt a többiek miatt amiért ő tartja fel őket. - Legalább egy kérdésre tudnál válaszolni?!

- Azt... hiszem. - Felelte Thrys erőtlenül.

- Rendben, ha erre válaszolsz akkor boldogan halok meg! - Thrys összeszedte minden gondolatát, hogy helyesen válaszoljon a kérdésre. - Foglalj össze mindent, amit tudsz a Szervezetről. - A kérdés idegsokként hatot Thrysre, úgy tudja a Szervezet egy titkos rend amiről csak nagyon kevesek tudnak, kizárt hogy ezt csak úgy tanítanák. - Nehogy azt mond hogy ezt sem tudod mert én felakasztom magam! - A tanítója úgy könyörgött a válaszért mintha ez egy normális kérdés lenne

Mielőtt Thrys bármit is mondhatott volna a terem vasalt nyírfa ajtaját valaki erőteljesen berúgta. Egy hatalmas termetű, fekete ében páncélos férfi volt az. Levette a sisakját, felfedve sápadt bőrét, kócos szőke haját, ég kék szemét és enyhén borostás arcát.

- Marshal?! Hogy kerülsz ide?! - Thrys a meglepődött és azonnal felállt.

- Thrys, gyere velem! - Parancsolta a nord érzelemmentes hangon.

- Miről beszélsz? - Thrys összerezzent a hangjától.

- Nincs idő, - Odament hozzá, megragadta a karjánál az elf lányt és erősen húzni kezdte. - gyere már!

- Mit csinálsz?! - Thrys próbált ellenállni, de Marshal olyan erősen rángatta hogy nem bírt vele. Marshal a terem végéig rángatta Thrys mire a tanító megfogta a lány másik karját amivel megállásra késztette a nordot.

- Nem tudom ki maga, de Bheathrys-nek történelem órája van és ha elmegy akkor meg fog bukni! - Marshal rántott egy erőset Thrys-en amitől a tanítónak kicsúszott a kezéből a csuklója, de Thrys a földre esett.

- Őt nem érdekli! - A nord erőszakosan a talpra állította és tovább rángatta Thryst. Senki sem merte megállítani.

Marshal kirángatta a teremből, de Thrys most vesztette el a türelmét és kitépte a karját a nord szorításából.

- Marshal, elég! Magyarázd el mi folyik itt! - Követelte az elf lány és annak érdekében hogy ne tudja ismét megragadni hátrált néhány lépést.

Marshal egy darabig csendben és dühös tekintettel bámult. Megdörzsölte a homlokát és egy nagyot sóhajtott.

- Thrys, bízol bennem? - Egy egyszerű, de nagyon nehéz kérdés volt.

- Hogy érted?

- Azt kérdeztem hogy bízol-e bennem?! - Egy kicsit erőszakosabban kérdezte. Thrys becsukta a szemét, vett egy mély levegőt. Most teljesen össze volt zavarodva. Néhány perce még azt hitte hogy minden amit átélt Égkoszorún csupán egy álom volt, megpróbálta Marshalt kitörölni a fejéből, de nem ment. Most, hideg zuhanyként visszarángatták.

- Rendben megbízom benned. - Marshal megkönnyebbültem sóhajtott.

- Ezt nagyon jól esik hallani. - A hangja nyugodtabb és barátságosabb, azonban még mindig ideges volt.

- Elmagyarázod mi folyik itt?

- Vetkőzz le. - Utasította a nord, teljesen természetes hangon.

- Micsoda?! - Thrys teljesen meglepődött a különös kérésen.

- Hallottad! Vetkőzz le! - Ezúttal erőteljesebben parancsolta, miközben kicsatolta és a földre dobta a saját, fekete lemezvértjeit és teljes mértékben felfedte a meztelen testét amit annyi sebhely borított hogy Thrys egy pillanatra elborzadt, de amint meglátta a lába között lévő szerszámot azonnal eltakarta a szemét.

- Neked elment az eszed! - Az elf megrázta a fejét és továbbra is tiltakozott.

- Thrys, - A vállára tette a kezét. - szavamat adom hogy elmagyarázok mindent ha levetkőzöl. - Marshal hangja nyugodt volt és biztonságot sugárzó.

- Jól van, de ha csak megakarsz tréfálni... - Thrysnek fogalma sem volt róla most miért is engedelmeskedik, de megbízott Marshalban és tudni akarta hogy mi lelte.

- Nem foglak. Ígérem.

Thrys egy kissé vonakodva, de kigombolkozott a durva szövésű, barna tunikájából. Mindig leszidták amiért szinte sosem öltözött nemes hölgyhöz illendően, ahogy eltávolította a felsőjét, felfedte a csupasz testét és a két gömbölyű keblét amiket Marshal csak egy pillanatra meglesett, de utána azonnal elfordult. Thrys a nadrágját és a cipőjét is eltávolította majd kissé idegesen és türelmetlenül fordult a pucér nord felé aki a hátát mutatja felé.

- Kész vagyok.

- Teljesen meztelen vagy? - Marshal visszafordult, végigmérte a meztelen elf lányt aki a két karjával eltakarta a kebleit.

- Ne takarj el semmit! - Parancsolta miközben lehúzta a lány kezeit a cs*cséről. Ő maga sem takarta el az ágyékát. Thrys úgy elvörösödött a szégyentől hogy majdnem elájult. - Jól van, most van időnk! - Jelentette ki Marshal és gyorsan Thrys felé fordult aki már fészkelődve várta hogy végre magyarázatot kapjon erre az őrült napra. - Figyelj rám, Thrys, most egy illúzió csapdájában vagyunk!

- Hogyan?!

- Igen, ez itt valójában nem az otthonod, ahonnan kirángattalak az nem az osztálytermed, ők nem az osztálytársaid, nem a tanárod és még csak nem is a Nyár-szigetek! Még mindig Égkoszorúban vagyunk! - Egy kicsit sok volt egyszerre, de a lánynak még komoly kételyei voltak és egy rettenetesen fontos kérdése.

- És miért kell meztelennek lennünk?!

- Azok akik létrehozták nem bírják a meztelenséget és csak így tudunk beszélgetni.

A sötét cseppkő barlang mélyén egy renegát mágus banda búvóhelye volt akik rendszeres összetűzésbe keveredtek a Szervezettel. Mindig alulmaradtak, de sosem sikerült elkapniuk őket. Ezúttal hatalmas fogást értek el. Fogságba ejtették a Szervezet legerősebb emberét, Marshalt és egy illúzió csapdába ejtették.

Marshal egy ketrecben volt, mágia által eszméletlen állapotba helyezve és egy sötét csuhás, vézna mágus a homlokára tett kezével tartotta az illúzióban.

A többi mágus egy varázsgömbön keresztül figyelte az illúzióban történő eseményeket. Vagyis csak figyelték.

- Szentséges Julianos-ra! Ezek még mindig meztelenek! - Mindegyik mágus undorodva elfordult a gömbtől és vagy bezárták a szemüket vagy öklendeztek az undortól. Nem bírták a meztelenséget.

- Köszönjük, hogy ezt minden 15 másodpercben kijelented! - Förmedt rájuk a vezetőjük. - Csak tartsátok fenn az illúziót és csak akkor szóljatok ha ismét van rajtuk ruha!

Újra az illúzióban.

Marshal és Thrys továbbra is anyaszült meztelenül sétáltak egy elegáns, gyönyörű virágokkal teli kertben ahol több nemes úr és hölgy töltötte el a hétköznapjait, ügyet sem vetve a két pucér alakra.

- Hol vannak a többiek? Liz, Leila és Karsk? - Kérdezte Thrys, de még mindig zavarban volt a meztelenség miatt.

- Engem kihagytál a felsorolásból! - Egy ismerős női hangot lehetett hallani.

- Potema?

- Igen. - A szellemhölgy csak a hangját hallatta, Marshal gyűrűjében maradt. - Remélem nem bánjátok, de a kilenc istenre mondom hogy ki nem jövök most innen amíg pucérok vagytok.

- Csak te, én és Potema vagyunk. - Foglalta össze Marshal.

- Ez nem lehet egy illúzió, hiszen minden nagyon valóságos. - Thryst még mindig kétségek gyötörték.

- Jól van, bebizonyítom neked! Kövess! - Marshal tovább sétált a kertben, Thrys követte. - Nézz csak körül! - Több nemes töltötte a napját, volt aki magányosan olvasgatott és voltak akik kisebb csoportokba tömörülve beszélgettek, első ránézésre semmi különös nem volt Thrys számára, de jobban megnézve... - Ott egy őrült nő aki egy rühes, óriási patkányt sétáltat.

- Lady Nerusha? Neki tényleg van egy óriás patkánya amit minden nap sétáltat. Lady Nerusha vele pótolta... - Marshal elvesztette a türelmét.

- Lesz*rom Lady Nebulát! - Marshal nem adta fel. – Nézd csak, ott egy leszbikus pár, akik egy padon csókolóznak! – Egy alacsony, világosszőke bosmer nemes hölgyre mutatott, aki egy magas, tejföl szőke altmer-rel csókolózott.

- Azt egyszer én is benéztem, de az az altmer valójában egy férfi. A neve Lord… - Thrys be sem fejezhette, mert Marshal máris a következő érvet hozta fel.

- Akkor ott egy őrült, aki bogarakat mártogat a sárba és megeszi őket! - És tényleg így volt, egy cyrodiil-i nemeshölgy, aki belemártott egy halom ganajtúrót a sárba és jóízűen majszolta őket.

- Ez egy kicsit furcsa, de ez még nem feltétlen bizonyíték arra, hogy valóban egy illúzióban lennénk. Mármint, én is ettem bogarakat.

- Nem könnyíted meg a dolgunkat. - Felelte Potema egy kissé ingerülten.

- Akkor mit szólsz ahhoz? - Marshal egy fa törzsén lévő mókus odúból egy kicsi makk emberke jött ki, füttyentett egyet és egy mókus mászott fel ami illedelmesen lehajolt hogy a makk ember felrakja rá a nyergét, majd felszálljon rá, a mókus kitárta a fehér tollas szárnyait és elrepültek az ég felé.

- Rendben, ez meggyőzött. - Marshal egy darabig néma volt a döbbenettel keresztezett felháborodottság miatt majd megszólalt.

- Tényleg? Repülő mókust és sétáló makkot még nem láttál?

- Nem, hanem az, hogy a makk egy mókus odúban lakik. Nem az lenne a legfélelmetesebb hely a számára? Mint nekünk egy sárkányfészek? - Marshal erre már nem mondott semmit.

- Legalább hiszel nekem. Csak egy idióta dőlne be egy ilyen illúziónak.

Karsk

Egy kellemes, felhőtlen és napsütéses reggelre ébredtem, odahaza, Sárkányhídon. Különös álmom volt amiben találkoztam egy csomó fura alakkal.

Ez a reggel valamiért csodálatos volt és nem csak azért mert az anyukám a kedvenc sütimet készítette el hanem mert végighallgatta a barátkozásról szóló kedvenc történetemet.

Amint befejeztem, anyám néma csendben figyelt, egész végig még csak nem is mozdult meg és nem is pislogott, biztos annyira ledöbbentette hogy teljesen meghatódott.

- Tetszett? - Kérdeztem, felkészülve bármire amit mond.

- Igen. - Felelte érzelem mentes hangon.

- Tényleg?!

- Igen. - Ugyanolyan hanglejtéssel.

- Ki mehetek játszani az erdőbe?

- Igen.

- De még nem takarítottam ki a szobámat és akkor általában nem szoktad megengedni.

- Igen.

- Jól sejtettem hogy most olyan jól adtam elő a "Hogyan szerezzünk barátokat történetemet" hogy bármit elérhetek vele.

- Igen.

- EZ AZ!

Amint ki mentem a házunkból és elértem az erdő szélét egy különleges, vissza nem térő lehetőséget láttam. Egy vándor bárd járt arra.

- Fiam, a következő, teljesen normális dal, amit teljesen normálisan fogok eljátszani, neked fog szólni. - Kiugrott a szívem az izgatottságtól, amikor elkezdett játszani a lantján, de folyamatosan csak egy hangot játszott megállás nélkül órákon keresztül amiben semmi változatosság és egyediség sem volt.

Valamiért nagyon imádtam.

Nincs mesélő

A mágusok még mindig eltakarták a szemüket az varázsgömbben látott meztelenség miatt.

- Lehet hogy nem kíséreljük figyelemmel őket, de Marshal semmilyen módon nem tud kijutni. - Magyarázta az egyik mágus a főnöküknek aki csak felháborodott.

- Köszönjük, hogy elmagyarázod az egyértelműt, Swift! Mi lenne, ha kivételesen valami hasznosat is csinálnál?! És megmagyaráznád, hogy a fenébe lehetséges, hogy Marshal ilyen gyorsan átlátott az illúzión?!

- Ami azt illeti, van még valaki, akire a varázs erőnket kell koncentrálni. - Elvezette egy másik ketrechez ahol Karskot tartották ugyanolyan eszméletlen állapotban mint Marshalt.

- Ez meg ki?! - A főnök dühösen Cedrickre meredt.

- A neve Karskonail B Doger, harmadik ezen a néven, együtt utazik egy ideje Marshallal, de nem a Szervezet tagja és az agyi teljesítménye eléggé visszamaradt.

- És mit keres itt?!

- Az illúzionista csapat kerítette hatalmába. - Egy másik mágus felháborodottan szólt oda hozzá.

- Hé, Swift, nehogy már ránk kend! Te mondtad, hogy küldjünk mindenkit illúzióba, akit a beszerzők hoznak ide! - Egy harmadik mágus is felháborodott.

- Ja, persze, kend a beszerzőkre! Azt mondták, hogy fogjuk el a célpontot és mindazt aki csak a közelében van! Az átalakítók ragaszkodtak hozzá, hogy illúzió fogságba ejtsük! - Egy negyedik is beszállt.

- Csakhogy mi, átalakítók nem tudunk létrehozni olyan dolgokat, amikről azt sem tudjuk, hogy micsodák vagy kicsodák!

A barlang hamarosan megtelt a vitázó mágusok robajával, de a vezérük hangos kiáltással rendre utasította őket.

- ELÉG LEGYEN! A célpontunk Marshal! Később elintézzük azt az idiótát! Csökkenteni az illúzió valóságát Karsk-éról és adjátok a fennmaradó mágikus energiát Marshal illúziójába!

Marshal, Potema és Thrys még mindig a kiutat keresték.

- Kik raboltak el minket? - Thrys vetette fel a kérdést.

- Valami amatőr mágus banda, akik évek óta az én és a társaim nyomában vannak és megpróbálnak meglopni minket, de mindig kudarcot vallanak. - Marshal úgy magyarázta ezt mintha napi rutin lenne.

- Ha mindig kudarcot vallanak akkor miért próbálkoznak állandóan?

- Rögeszme.

- És hogy jutunk ki innen?

- Jó kérdés. Potema, van valami ötleted? - Potema továbbra sem jött elő a rejtekhelyéből mert nem akarta látni Marshalt és Thrys-t meztelenül.

- Igen, ez egy amatőr és egyszerű illúziónak tűnik. Két lehetőségünk van, az egyik, ha megvárjuk amíg valaki megöli a használóját, kiszabadítva minket. A másik, ha elérjük hogy felhasználják az összes varázs erejüket.

- Hogy érjük el az utóbbit? - Kérdezte Marshal.

- Csak intézzétek el, hogy minél több káprázatot hozzanak létre és egy-kettőre kimerülnek.

- És azt hogyan. - Aggodalmaskodott Thrys.

- Én tudom! - Marshal arcán egy gúnyos vigyor jelent meg. - Thrys, öltözz fel!

- Öltözzek, vetkőzzek, döntsd el mit akarsz!

- Tedd amit mondott! - Utasította Potema.

Marshal visszavette a páncélját, Thrys is visszavette a durva szövésű tunikáját, most hogy fel voltak öltözve, Potema is előjött és az illúzionisták is figyelték őket.

- Marshal, gondolod hogy ez a terv sikerülni fog?

- Ne aggódj, Thrys, ha eláruljuk nekik miért hoztuk vissza Potema-t akkor elengednek minket.

- Jól van, hiszek neked. - Mindhárman egy színház emelvényére álltak fel és Marshal felkészült egy nagy beszédre.

- Figyelem mindenki, különleges bejelenteni valóm van! Elárulom miért hoztuk vissza Potemát! - Néhány ember odament. - Csak akkor, ha többen jönnek! Ennyi embernek nem árulom el! - Ismét megerősítést nyert a tény, hogy egy illúzióban vannak, a semmiből arc nélküli alakok jöttek elő. - Rendben, elmondom, amit tudni akartok, amint minden csinos hölgy el kezd éljenezni! - Így történt, az arc nélküli alakokból hirtelen lányok kezdtek ujjongani. - És minden elf rángassa a kisujját, mindenki, akinek a neve R-el kezdődik ugráljon, mindenki aki 30 esztendő alatt van guggoljon le, mindenki aki szőke, tartsa vissza a lélegzetét, - Rengeteg utasítást adott és már annyi illúzió ember jelent meg hogy az álomvilág elkezdett halványulni és végül eltűnt.

- Kijutottunk, - Állapította meg Potema. - már csak végezni kell azokkal a férgekkel.

A mágus vezér tudomásul vette hogy a foglyok kiszabadultak.

- Főnök, - Swift továbbra is az egyértelműt magyarázta. - Marshal kiszabadult és vele van egy bizonyos szellem, Potema Septim.

- Igen, - A főnök csak gúnyosan elvigyorodott és összekulcsolta a kezeit maga előtt. - Pont ahogy elterveztem. Nem jutnak messzire.

Mindketten a teljes páncélzatukban, Marshal a szokásos feketében, Thrys-en egy viharvert Thalmor páncél volt.

Egy sötét cellába voltak mindketten bezárva és a mágus akinél a kulcs volt most erőtlenül térdelt előttük.

Marshal megragadta, keresztül a rácsokon, a nyakánál, de mielőtt könnyedén kitörhette volna, Thrys megállította.

- Várj, ne öld meg! - A nord és a szellemhölgy dühösen az elfre bámultak.

- Mégis miről beszélsz?

- Hagyd, Potema. Thrys ilyen kis ostoba, másokat megkímél és megpróbál mindig is a becsület mintaképe lenni. - Marshal, Thrys kedvéért csak kiütötte a mágust és bezárta a cellába.

- Helyesen cselekedtetek, mindketten. - Marshal csak köpött egyet, de Potema megpróbált beszélni vele.

- Thrys, egy napon ez a gondolkodásmód fogja a vesztedet is okozni. - Ezután visszabújt Marshal gyűrűjébe.

Marshal és Thrys halkan megpróbáltak ellopózni a többi cella előtt, de meglátták ahogy egy másik mágus ugyanúgy illúzió fogságban tartja egy ismerősüket.

- Ez Karsk. - Jelentette ki Thrys.

- Az idióta, akit legutóbb megszálltam?

- Mondja valaki hogy itt hagyjuk. - Marshal jól tudta hogy a kérése süket fülekre talál Thrys-nél, aki egy szó nélkül kinyitotta a barátja cella ajtaját, kiütötte a mágust amitől Karsk kiszabadult.

- Hol vagyok?!

- Maradj csendben, Karsk! - Suttogta Thrys és a szájára tapasztotta a páncélos kezét.

Minden nehézség nélkül kijutottak a kijáratig. Amint a nap sugarai megérintették a hőseink arcát, teljesen megnyugodtak, végig néztek Nyugatvég gyönyörű, narancs és barna színekbe öltözött hegyvidékein, itt-ott egy boróka fa nőtt az utak mentén. Erről a gyönyörű tájról valószínűleg sok festmény készülhetett hiszen bárkit hipnózisba tudott ejteni.

- A Szervezet rejtekhelye az út mentén van egy domb belsejében. - Mondta Marshal. - Ott megpihenhetünk, de előtte hívom a többieket. - Leült egy kőre, nekitámaszkodott a barlang falának és szokás szerint használta a gyűrűjét hogy elérje a társait. Nem történt semmi. - Történt valami veled, Potema?

- Nem. Miért?

- Nem érem el a többieket.

Hirtelenen az égbolt és az egész környék elkezdett halványodni és ismét egy sötét cellában találták magukat, mind a négyen.

- Mi történt?! - Egy aljas kuncogást hallottak a sötétből, majd egy mágus fény világított a sötétben.

- Drága barátom, Marshal. - A mágusok vezére volt az és nagyon önelégült volt a hangja miközben kinyitotta a cellája ajtaját.

- Ki vagy te?

- Ugyan, egy éve megpróbáltalak kifosztani, de az a kislány, Liz megóvott és üres kézzel kellett elmenekülnöm. Megesküdtem, hogy kiszedek belőled minden információt a Szervezetről és végzek mindannyiótokkal. Most, hogy tudjuk hol a rejtekhelyetek, értesíteni fogjuk a Thalmor-okat hogy végezzenek veletek! - Úgy röhögött mint egy igazi gonosztevő, de Marshal csak a homlokára csapott az idiotizmusától.

- Kivéve ha előbb visszaérek mint ahogy ti beárultok! - Marshal félrelökte és a nyitott cella ajtón kirontott, őt követte Thrys és Karsk is.

- Utánuk! - Parancsolta a mágusok vezére az embereinek akik tűzlabdákat és jéglövedékeket lőttek rájuk.

- Valakinek, van valami terve?! - Kérdezte Thrys kétségbeesetten, hiszen egyiküknél sem volt fegyver és Potema sem nyerhette vissza a teljes varázs erejét.

- Nekem van! - Jött az ötlet a szellemhölgytől. - Feltétlenül szükségem van egy alkímia laborra!

- Találtam egyet. - Thrys letért egy raktár szobába ami pontosan az volt amire Potema-nak szüksége volt.

- Nocsak, micsoda véletlen. - Marshal egy kissé szarkasztikusan, de megkönnyebbülve jelentette ki.

Karsk és Marshal becsukták az ajtót, Thrys segített Potema-nak összeszedni a megfelelő összetevőket a varázsfőzetéhez.

- Kész vagytok már?! - Marshal elég ideges volt miután a varázslók elégették az ajtót ami kint tartotta őket.

- Kész vagyunk! - Thrys kezében egy világító, zöld löttyel teli fiola volt, Potema sunyi vigyort eresztett az arcára, mintha egyetlen főzettel bármit elérhetne. - Ha ezt a főzetet a földre öntöd akkor egy hatalmas daedra harcos fog megjelenni aki minden parancsodat teljesíti.

- Gyerünk, Thrys! Öntsd ki és hadd végezzen ezekkel a nyomorultakkal. - Thrys nem öntötte ki, letette a főzetett az asztalra és gonoszul kezdett kacagni. - Mi a... - Thrys eltűnt, ahogy az egész alkímia raktár. Marshal, Potema és Karsk harmadszorra is egy cellában találták magukat. - Nem!

- De igen, Marshal. - A mágusok vezére volt az, ismét. - Egy illúzión belüli illúzióba rejtettünk téged amit egy harmadik illúzióval védtünk. - Marshal csak egy dühös tekintetet vetett a sunyi kis varázslóra, aki a cellán kívül volt és nem tudta elérni. - Miért nézel így rám? Tudtuk, hogy egy nap eljön ez a nap is. - Potema felé fordult. - Már az is elég nagy teljesítmény hogy be tudtuk csapni Marshalt, de hogy Magányvára Farkaskirálynőjét is ilyen könnyen megtévesszük, - Drámai szünetet tartott. - túltesz minden határon. - Potema csendben maradt és Marshalhoz hasonlóan csak dühösen bámult rájuk.

- Mit fogtok velünk csinálni? - Kérdezte a nord.

- Elengedünk. Megvan, amit akartunk. - Egy ugyanolyan világító zöld főzetet tartotta a kezében, mint az illúzió Thrys. - Kint lesz a lovad, Ark aki visszavisz a társaidhoz. - Marshal legszívesebben puszta kézzel darabokra szaggatta volna, de látta a főzetet a kezében. - Ha netán az jutna az eszedbe hogy megölj, egyszerűen csak kiöntöm ezt a kis szépséget és mind meghaltok. Ne aggódj, nem áruljuk el senkinek sem a rejtekhelyeteket. Főleg miután ilyen könnyen rászedtünk, mindkettőtöket. - A mágus még mindig nem hagyta abba a gúnyolódást. - Mi a baj, Marshal? Azon agyalsz, hogy vajon ez is csak egy illúzió? Nem, ez már a valóság. Vagy mégsem? Nyugi, már nincs több káprázat. Vagy mégis? - Egy darabig ezzel viccelődött, de Marshal még egy dolgot tudni akart.

- Ti… tényleg megformáltátok Thrys cs*cseit? - A mágusok ezen egyszerre nevettek fel.

- Swift kiharcolta magának azt a projektet! - Az említett Swift most holt sápadt lett.

- Azt mondtad nem árulod el senkinek!

Marshal visszafogta a haragját és dühösen elhagyta Karsk-al és Potema-val a cellát és a barlang kijáratához mentek. Megtalálták Ark-ot akit felnyergelve és megetetve tartottak a barlang bejáratánál. Felszálltak rá és legyőzött kutyaként elhagyták a barlangot.

- Ne aggódjatok, - Próbálta felvidítani a többieket Karsk. - engem is becsaptak már ezelőtt, elég sokszor. - A két útitársa először halk, majd egyre hangosabb, gonosz kacajba kezdett. Marshal a tőle megszokott őrült és alattomos röhögését hallatta amíg Potema csak egy gonosz, farkas vigyort eresztett magára. - Mi olyan vicces?

Marshal

(1)Minden a terveink szerint haladt.

Potema végig tudta hogy összesen három illúzió vesz minket körbe és azt is hogy Thrys is csak egy illúzió. Biztosan kíváncsiak vagytok rá hogyan tudta Potema anélkül elárulni nekem a tervét hogy megneszelték volna.

Beleszállt a fejembe és ott nem tudták nyomon követni és gond nélkül részletezte a tervét velem, hogy elintézzük őket. Addig nem állnak le amíg valami fontosat nem mutatunk fel nekik. Az első illúzió még gyerekesen egyszerű volt, Karsk-on kívül sem engem, sem Potema-t nem tévesztette meg.

Amint beszéltem az ál Thryssel egyértelművé vált, hogy ő is csak egy vízió, ezért úgy csináltam mintha bíznék benne. Amikor kiértünk a második illúzióból, szándékosan rossz irányt mondtam, hogy hol van a rejtekhelyünk, ha ezek a bolondok tényleg elárulnák a Thalmor-nak akkor se találják meg és az elfek elvégezhették volna helyettünk a piszkos munkát.

A harmadik illúzió már egy kicsit bonyolultabb volt. Gyorsan ki kellett találnunk valamit, amivel rászedhetjük őket, először azt javasoltam Potema-nak, gondolatban, hogy felfedem előttük hogy sárkányszülött vagyok, de neki jobb ötlete támadt, egy különleges varázsfőzet ami most még legyen meglepetés. A két legfontosabb, hogy ne áruljunk el semmit se Karsk-nak mert ha azt hiszi hogy a valóságban van akkor nagyon élethűen játssza a szerepét. A másik, hogy Thrysnek kellett összeraknia a főzetet hogy elhitessük velük hogy mennyire csalódtunk és természetesen azt is elhitettük velük hogy sikerült minket megtéveszteni.

Végül amikor a harmadik illúzióból is kijutottunk mindannyian legyőzött és dühös arcot vágtunk, de legbelül csak nevettünk az idiótákon.

Nincs mesélő

- Végre! - A rabló mágusok úgy ujjongtak mintha egy háborút nyertek volna meg. - Rengeteg kemény munka és áldozat árán, végre lehúztuk a Szervezetet és kicsaltunk tőlük egy daedra idéző főzet receptjét. - A szeméből elkezdtek folyni az örömkönnyek, mintha egy régi álma vált volna valóra. – Tudom, hogy sokat kiabáltam mindenkivel, amiért bocsánatot kérek, keresve sem találhatnék jobb barátokat. - Az ég felé emelte a Potemától kicsalt főzetet és a földre öntötte. – Végre, bebizonyítom a volt feleségemnek, hogy igenis megérte feláldoznom a házasságomat a Szervezet üldözéséért és azt is megbánja, hogy elhagyott azért a gazdag tuskóért! És a gyerekeim, végre, büszkék lehetnek az apjukra!

Amint a folyadék a földhöz ért, zöld füst lepte el az egész barlangrendszert ami lassan, de biztosan leolvasztotta a bőrt és a húst a csontjaikról. Elzárta a légútjaikat amitől elkezdtek fuldokolni. Mindannyiuk arca a felismerhetetlenségig elbomlott és eltorzult. A vérük fekete lett és elporladt. A szerveik, miután a bőr teljesen feloldódott, egy halom bűzölgő kupacként ömlött ki, de rövid idő után azokat is szétmarta a méreg felhő. Ahogy a szer egyre jobban kínozta őket, a sikolyaik egyre erőteljesebbek voltak, miután meghaltak, némaság volt, akár egy kriptában, amivé az otthonuk vált.

Az egész bandából nem maradt más csak egy halom, tiszta csont és senki sem fogja megtudni hogy mi történt.(1)

Magányvára üzleteiben minden megtalálható volt ami ahhoz kellett, hogy Hadvar, az ikrek és Gared tökéletes álcát vegyenek maguknak, amivel közönséges utazóknak adhatták ki magukat.

Hadvar egy barna, foltozott bőrvértett vett, Sammy egy lenge prémvértet, ami a fél felsőtestét csupaszon hagyta, egyértelműen, Hadvarnak akart imponálni, de a társát egyáltalán nem érdekelte.

Sam egy ócska, itt-ott rozsdafoltos vaspáncélt választott és Gared egy régi, barna kis inget.

Hátrahagyva a Birodalom címerét, megfelelő álcát húztak magukra, de még a légiós kardjuktól is meg kellett szabadulniuk. Nem hagyhatnak semmilyen árulkodó nyomot magukról és a jól kovácsolt acélkardjaikat, egyszerű vaskardokra cserélték.

Nem tűntek többnek, egy csapat utazó zsoldostól. Sammy kezdetben Hadvarral egy lovon akart menni, de Hadvar, fel sem fogva, Sammy mit akart ezzel elérni, kivédte, hogy úgy lassabban haladnának, ezért külön lovakon mentek. Mivel Gared még túl kicsi volt egy rendes lóhoz, Sam-el ment.

- Mondd csak, - Sammy, miközben lovagoltak, megpróbált közelebb kerülni Hadvarhoz. – milyen kapcsolatban voltál a barátaiddal, akik Viharköpenyesek?

- Hát… - Hadvar idegesen megvakarta a tarkóját. – egy kicsit bonyolult. – A semmibe nézett, mintha nem is lett volna ott. – Nem rossz emberek ők, csak tévednek.

- Volt valami komoly?

- Hm, azt hiszem, Ralof miatt vagyok a legidegesebb. Ő volt… - Idegesen markolta a nyerget, ha arra gondolt, hogy a legjobb barátja elárulta a Birodalmat.

- Értem! – Sammy rájött, hogy ez egy fájó emlék a számára. – Még friss a seb, a szakítás után. Régóta voltatok együtt.

- Gyerekkorunk óta. Mindketten Folyamfenyvesen nevelkedtünk és szinte mindig mindent együtt csináltunk. – Kicsit elmosolyodott és kellemes emlékekre gondolt. - És minden alatt, elég sok őrültségre gondolok.

- Hm, - Sammy behunyta a szemét és megpróbálta elképzelni Hadvart és Ralof-ot meztelenül az ágyban. – biztos jó lehetett.

- Az volt. – Hadvar egyáltalán nem értette, Sammy gondolatait. – Ő volt mindig felül.

- Mi van?! – Sam, aki eddig undorodva hallgatta az egészet, most majd kirobbant belőle ez a kérdés.

- Mindig jobb volt nálam mindenben. – Hadvar zavartan megvonta a vállát és nem értette Sam kifakadását.

- Kardozásban? – Kérdezte Sammy, kéjesen.

- Igen. – Válaszolta Hadvar gyanútlanul, de Sam úgy döntött, inkább befogja Gared füleit és átkozta magát, hogy nem a sajátját fogta be.

- Gondolom, a lovaglásban is? – Sammy folytatta.

- Igen.

- Esetleg… - Mielőtt tovább mondhatta volna, a húga idegesen megragadta a vállát és majdnem lerántotta a lóról, hogy dühösen a fülébe súghasson.

- Sammy, ne a gyerek előtt!

Sammy abbahagyta Hadvar zaklatását, aki semmit nem vett észre az egészből és gyorsabb tempóban haladtak Széltető felé.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.