Halo, elérkezett a folytatás ideje. (1) Turisas - Rasputin, (2) Skar Production - Dragonborn. Kellemes olvasást kívánok
Nincs mesélő
Ritka alkalom volt amikor a Szervezet összes tagja, személyesen gyűlik össze a rejtekhelyen, de nem különleges.
Amíg a vezér a két Pengével beszélgetett, Leila visszatért a szobájába, ami ugyanúgy maradt ahogy hagyta, a kandalló tüze nem égett, elforgatott egy dwemer kart amitől a kandalló tüze elkezdett égni és megvilágítani a szobáját. Most, hogy látott, levette a jobb mutató ujjáról a gyűrűjét és egy éjjeli szekrényre rakta, leszerelte magáról a sérült, mocskos és megrongálódott ében páncélját és illedelmesen felállította az üres páncél állványra. A nehéz kétkezes kardját is a helyére rakta, a kandalló fölé, egy tartóra.
Érezte a saját, füstös, izzadt bűzét és muszáj volt lefürödnie. A Szervezet összes tagjának a szobájában egy külön fürdő helység volt, egy sárga, dwemer fémkád, ami nem rozsdásodott, mellette egy vörös és egy kék színű tekerős szelep. Eleinte különös volt Leila számára, de miután megszokta, nagyon kényelmes lett a tisztálkodás.
Amíg megengedte a saját fürdővizét, megszabadult az átizzadt, fekete alá öltözékétől, felfedve a meztelen testét. Az egész testén kőkemény, kidolgozott, kockás izmok voltak, ami nem túl nőies, de sosem tekintett magára emberként, főleg nem nőként. Gyermekkora óta fegyvernek nevelték és harcosnak képezték.
A fürdő helységben volt egy dwemer fémmel keretezett, ocsmány tükör, amiben végig mérte magát, sok sérülés, hegek, zúzódások és égésnyomok tarkították a már amúgy sem túl nőies testét. Az arca azért kimondottan szép volt, kék szeme és aranysárga, rendezetlen, gubancos haja volt. Sajnos, túl sokat vágott mogorva arcot és a nagy, görbe orra sem segített rajta.
Dühös volt, Marshal-ra, amiért hagyta, hogy a személyes érzelmei a küldetésbe zavartak. Megalázottságot érzett, ahogy Karsk, mint egy darab szemetet, a saját lovára Galliard-ra kötözve vonszolta végig Sodrásdon és Keletvégen, de elfojtotta az indulatjait, látta, hogy a fürdővize megtelt, elzárta és belemártózott.
A víz nem mosta el egyik kellemetlen érzését sem, de a testét segített megtisztítani.
Liz is visszatért a szobájába, ugyanúgy mint Leilának, neki is volt egy kandallója amit csak egy kar meghúzásával be lehet kapcsolni. Az ő szobája máshogy volt berendezve, két ágy, néhány könyvespolc, kalandregények és tudományos könyvek, tökéletesen elrendezve. A szoba egyik sarkában egy alkímia laboratórium volt, tele bugyborékoló vagy palackozott főzetekkel, lombikokkal és boszorkányosabbnál boszorkányosabb hozzávalókkal, kígyómérgekkel, fagyálló, de gyúlékony trollhájjal, gyógynövényekkel és láthatatlanná tevő vámpírporral.
Kiváló méregkeverő és illuzionista volt, nem utolsósorban, vallató és gyógyító egyaránt. A varázsbotjait egy emelvényre, lecsatolta az ében tőrét és egy éjjeliszekrénybe tette, a gyűrűt a bal gyűrűs ujjáról, majd eltávolította a kesztyűket a kicsi kezeiről, a csizmáját és ő is a fürdője felé vette az irányt.
Ahogy elmerült a meleg vízben, amibe egy különleges, vörös folyadékot öntött bele, amitől a gőz elkezdte kitisztítani a tudatát és kellemes habfürdőt keletkezett, amiben a teste könnyen eltűnt és elkezdett átmelegedni. Kellemesen lebukott a víz alá és játékosan úszkálni kezdett, ahogy a teste kellemesen kezdett átmelegedni.
Marshal csuromvizesen, átázva lépett be a Szervezet rejtekhelyeként szolgáló dwemer bunkerbe. A nedves páncélcsizmája kopogott a sárga fémpadlón és ahogy a víz csurgott róla, úgy hagyta maga után a nyomokat.
Ez nem érdekelte, csak a szobájában akart lenni, hogy lepihenhessen, de egyvalaki, nem hagyta nyugton.
- Ez a rejtekhelyetek? - Tette fel a kérdést Potema. Marshal nem akart beszélni, de úgy érezte, muszáj válaszolnia a szellemhölgynek.
- A vezérünk szerint, eredetileg, egy dwemer menekült tábor volt amit világvége katasztrófákra készítettek. Rejtve van a világ szeme elől és ha van is aki tud róla, bölcsebben teszi, ha elkerüli.
- De ez a hely túl nagy 10 embernek. Ide legalább egy hadsereg is elférne. – Potema nem győzőtt nézelődni az egyforma szobák sorain, amik időtlen idők óta üresek és elhagyatottak voltak.
- Nekem is feltűnt. – Válaszolt Marshal. Potema reménykedett benne, hogy mondd még valamit, de Marshal csendben maradt.
- És?
- És mi? – Nézett felé a nord.
- És nem kérdezted meg a vezéredet, mire kell egy ekkora bunker, ha csak 10-en vagytok?
- Nem. Őszintén, nem izgat. – Csak a vállát vonva mondta. Potema egy újabb kérdéssel állt elő.
- Kik vagytok ti? Egy szekta? Valami bűnszövetkezet?
- Nem egészen. Én és a többiek is olyanok vagyunk akiket a világ kivetett magából, akikkel kegyetlenül bánt, de a vezérünk ránk talált, látta bennünk a tehetséget, a szárnyai alá vett és célt adott nekünk.
- Akkor… ti csak az ő eszközei vagytok? – Érdeklődött Potema. - Szolgák?
- Valami olyasmi. Bármelyikünk nyugodtan elmehet. Nem erővel tart itt minket.
A folyosó végéhez érve, elérték Marshal szobáját. Ahogy belépett az ajtón, elkezdte lecsatolni a vizes páncélt, rendetlenül félredobva a darabokat egy halomba, majd a fekete alá öltözéket is eltávolította, majd összegyűrve egy sarokba hajította és meztelenül kidőlt az ágyra, hogy megpróbáljon elaludni.
Potema undorodva végignézett a rendetlen szobán, ami tele volt szeméttel, szennyes ruhákkal és üres sörös vagy boros üvegekkel, majd visszabújt a gyűrűbe.
- Megmondtam már korábban. – Potema hangja a gyűrűből jött. - Ha a szeretteid kerülnek képbe, egyáltalán nem könnyű az általad kiszabott utat követned. Én is, alig egy karnyújtásnyira voltam attól hogy megszerezzem magamnak Tamrielt, de a fiam halála összetört és felhagytam mindennel. Naphosszat csak az ágyamban fetrengtem, ittam és azon gondolkodtam, hol is romlott el az életem.
- Miről f*szról beszélsz? – Marshal csak lehunyt szemmel válaszolt, nem bírt elaludni.
- Arról, hogy Thrys komoly nyomot hagyott benned és ez a belső érzés, akár egy féreg, úgy gyötör belülről. Megakadályozva, hogy racionálisan gondolkodj. – Marshal nem mozdult, csak üresen bámulta a plafont.
- Azt hittem, én már túl vagyok az ilyen ostoba gyengeségeken.
- Amíg érzünk könyörületet, szeretet, felelősséget más életek iránt, addig soha nem hagyhatjuk magunk mögött ezt a gyengeséget.
Marshal felállt, felvett egy szürke nadrágot, egy világos inget és egy barna cipőt, majd elhagyta a szobát.
- Most hova mész?
- Ha tovább kell hallgatnom a sz*ros locsogásod, Potema, szükségem lesz egy italra.
A Szervezet többi tagja, már több napja várakozott a rejtekhelyen, Mira, a cyrodiilli nő, tetőtől-talpig az üvegpáncéljában gyakorolt. A kardja, egy daedrikus ereklye, Meridia Hajnaltörője, a pengéje narancsszínű, élőhalott űző, ismeretlen anyagból készült, amivel, legalább 4 gyakorló, forgó bábuval küzdött.
A jobb kezében tartva a fegyverét, kivédte 2 bábu forgását, a harmadikét a bal karjával blokkolta, az utolsót, a lábával rúgta vissza, ahogy legalább a feje magasságába emelte fel a sikeres ellentámadás érdekében.
Már órák óta csinálta, teljesen beleizzadt a páncéljába, a sötétszürke alá öltözéke, átnedvesedett, zihálva vette a levegőt, de nem állt le. A legjobb akart lenni. Ő Mira, a Szervezet harmadik legerősebb tagja. Ő szerezte meg az első Ősi tekercset amivel feltámasztották Potemát.
Nem hagyta félbe az edzést. Eldobta a kardját és pusztakézzel esett neki a forgó bábuknak. Marshal és Leila mögött elmaradt a kardforgató tudományokban, de pusztakezes harcstílusban verhetetlen volt. A jobb kisujján lévő gyűrűn, egy sárga ékkő volt és az aljára „Martin" volt írva.
Nem törődött azzal hogy a teste mennyire merült ki, ő folytatta az edzést, a kesztyűi kiszakadtak, a kezei csupa sebesek lettek a sok ütéstől és a lábait is alig érezte a temérdek mennyiségű rúgástól. Alig állt a lábán, de folytatta, egészen addig, amíg hibázott és az egyik bábu orrba verte, leesett a sisakja, felfedve a napbarnított bőrét, sötétzöld szemeit, a verejtéktől a homlokára tapadt, barna haját amit hátul összekötve, elől kiengedve hordott. Vérző orral terült el a kőpadlón.
„Legyőzőm őket!", Marshal-ra és Leilára gondolt. 13 évvel ezelőtt, ő volt a Szervezet első számú embere, a legveszélyesebb megbízásokat kapta és úgy érezte, a vezér teljes bizalmát élvezte. 1 évvel később, besorozta a nála 2 évvel idősebb Leilát, aki átvette a helyét és a második helyre taszította. A két lány között hatalmas rivalizálás vette kezdetét ami egy egészséges szintű versengéssé nőtte ki magát, de amikor a nála 3 évvel fiatalabb Marshal került képbe, Leila a második helyre kényszerült és mivel Mira még mindig Leila alatt volt, így ő csak a harmadik helyre kényszerülhetett.
Ettől a lépéstől, Mira-ban elpattant valami és megszállottan eltökélte, hogy újra ő lesz az első számú. Nap mint nap edzett, gyakorlatozott, csak akkor aludt amikor összeesett a gyakorlatok alatt és amikor kénytelen volt megállni, hogy egyen. A vezér csak azért küldte az Ősi tekercsért, hogy tartson egy kis szünetet.
Amint visszatért a rejtekhelyre, tovább folytatta a gyakorlatait, hogy legyőzhesse a legnagyobb riválisát, Leilát.
Junal, a félszemű argóniai, a Szervezet negyedik legjobbja és a legrégebbi tagja, 30 éve szolgált. Egy alapos alvással ünnepelte meg az Ősi tekercs megszerzését és mielőtt a vezér a tanács dimenzióba hívta volna őket, nyugodtan kipihente magát és jól eltársalgott Gramb-al a sárkányvadászatról.
Rendszeresen gyakorlatozott a tőrforgatásával és a pusztakezes harcstílussal. Az utóbbiban majdnem utolérte Mirát, de mindig alulmaradt ellene. A bal szemét a háborúban vesztette el, amikor a Szervezet és a Thalmor szövetségesek voltak, ezért egy sötét szemfedővel takarta el.
Az elnyűtt és elkopott Sötét Testvériséges vértje helyett, egy szürke vászoningben és nadrágban, amiből kilógott a pikkelyes farka és egyszerű cipőt viselt, a saját szobájában és egy jókora adag skooma hatása alatt azt érezte, hogy lebeg.
Az ő gyűrűjének borostyán színe volt és „Antiochus" volt az aljára vésve.
Gramb, a Szervezet 6-ik legjobbja, talán Tamriel leghatalmasabb termetű ork-ja, 1,94m magas és akkora izmai voltak, amivel fizikai összecsapásban, még Marshal fölé is kerekedett. Puszta kézzel, könnyedén meghajlította még az acélt is és legalább 1000kg-t is megbírt emelni.
A félelmetes külseje ellenére, kifejezetten műveltnek és tanultnak számított, rengeteg könyvet olvasott, szerette a romantikus költészetet, járatos volt a mágia pusztító és helyreállító művészetében és nem utolsósorban, kiválóan főzött.
Amikor a rejtekhelyen tartózkodott, élvezte amikor főzhet, rengeteg tartósított vagy lefagyasztott élelem volt a raktárban ami egy hadsereget is el tudott volna látni, huzamosabb időre. A Szervezet egyik tagja sem értette, mi szükség ennyi ételre és üres szobára, 10 embernek.
A rend összes tagjának ugyanazt a választ adta erre a kérdésre, „Nem kell még tudnotok.".
Egyedül Gramb próbált meg igazán barátkozni a többi társával, rendszeresen kisegítette őket, anélkül, hogy ellenszolgáltatást várt volna tőlük és ő és Sellin voltak az egyetlenek, akiknek semmilyen függősége nem volt.
Hallotta, hogy a Szervezet összes tagja, személyesen fog együtt lenni és ki akarta használni az alkalmat, így mindenkinek a kedvenc ételét főzte. Marshalnak sült mamut húst, hagymával, gombával és tört krumplival, 2 üveg borral, nem túl egészséges, de mindig jó kedvre derítette. Hallotta, hogy Karsk is vele tartott, ő mindig ugyanazt eszi, amit Marshal és mindig mellé ül, szóval csak többet készített belőle.
Leilának, közepesen sült csirkeszeleteket, fűszer nélkül, párolt zöldségekkel amihez rendszerint vizet ivott. Mira, ezzel szemben eszméletlenül fűszeres sertést szereti, sok savanyúsággal és csípős mártással, amitől, ahogy ő mondta, „Szeretem, ha fáj a f*ngás!".
Junal a halat szerette, bármilyen vízi élőlényt megevett, kifejezetten a lazacot, a mészároshalat és a kagylókat szerette, paradicsomos mártásban. Liz a Cyrodiil-i konyhát szerette, vagyis, bármilyen húsos tészta ételt, paradicsomos mártásban, amit nagyon meg kellett fűszerezni, mert amikor gyerekként kivágták a nyelvét, nehezen tud ízeket érezni, ezért neki különleges, Cyrodiil-i fűszerezést adott, amitől ugyanúgy élvezhette az ételt mint bárki más. Nem mellékesen, tudta, mennyire édesszájú és egy almás pitét is sütött neki, de azt elrejtette, mert ismerte a sunyi kis törpe lányt annyira hogy azonnal azzal kezdene ha tudomást szerezne róla.
Tudta, hogy Sellin nem eszik húst, ezért neki egy zöldséglevest készített, káposztából, hagymából, répából és krumpliból, megfelelő arányú fűszerek segítségével. Wynns étele volt a legbonyolultabb, middas volt, azaz, a hét első napja, ilyenkor gombás spenótos tojásrántottát evett, sárgája nélkül, ahogy ő állította, az csak felesleges szénhidrát bevitel amitől felesleges zsírokat vinne be szervezetébe, de a tojás fehérje, megfelelő mennyiségű energiával töltené fel, anélkül hogy túl sok zsírt vinne be. Fontosnak tartotta, hogy a rántotta darabkákat egyesével sózza meg, mindenféle, más fűszer hozzáadása nélkül, nehogy kiütéseket kapjon. Wynns allergiás volt az erős fűszerekre, a diókra, a tejtermékekre, a zsírokra, a káposztára és minden mástól súlyos hasmenést kapott, ami hidegebb a testhőmérsékletnél.
Gramb egy teljes napon át a konyhában robotolt, sürgött-forgott, a termete ellenére kimondottan gyorsan, hogy a társai kedvére tegyen és amikor az utolsó fogással is elkészült, összehívta a Szervezet összes tagját egy vacsorára.
A finom, meleg, gőzölgő étel illata mindenkit odacsalogatott, még a részeg Marshalt és az edzése közepén járó Mira-t is. Egy nagy, dwemer fémétkező asztalnál foglaltak helyet. Az asztalon nem volt sem terítő, sem dekoráció, csak a szükséges étkészletek, sárga fémtányérok és étkészletek.
- Csak miattunk főztél, egész nap? - Sellin volt az első, aki megérkezett, egy könnyű, barna tunikában és sötétzöld, hosszú szoknyában és helyet foglalt az asztal egyik oldalán.
- Sellin, milyen ritka, amikor a személyesen gyűlünk össze? - Felelte Gramb és máris töltötte a zöldséglevest az erdő elfnek. - 5 évente, ha egyszer. Ez egy különleges alkalom, amit ki kell használnunk.
- Ostobaságnak tartom és ostoba tradíciónak, amivel kötődni próbálsz. - Leila érkezett meg következőnek, szürke vászoningben, fekete nadrágban, kissé nyirkos, nedves hajjal és a szokásos, goromba stílusával.
- Azt mondod, nem tetszik? - Viccelődött Gramb. Leila egy kicsit elgondolkodott, emlékezett a saját családjára, elszomorodott, de újra visszavette az érzelemmentes álarcát.
- Csak zárjuk rövidre.
- Na, megy ez. - Gramb kiszedte az ő ételét is egy fém tányérra.
- Remélem nem kell senkivel sem kezet fognom, megölelnem vagy bármilyen fizikai interakciót létesítenem. - Wynns volt a következő, a szokásos, sötét, mágus öltözéke volt rajta, fekete kabát, sötét ing, fekete nadrág és csizma, de a mágus kellékeit és a varázsbotját a szobájában hagyva, egy fontos kísérlet közben hátra hagyta.
- Nem, Wynns. Megnyugodhatsz - Gramb az ő ételét is kiszedte, a fehérjéből álló gombás spenótos tojásrántottáját.
- Egyesével sóztad meg a darabkákat?
- Igen.
- Nem értek más, idegen anyaghoz?
- Nem.
- Figyeltél arra, hogy ne maradjon benn a sárgája maradványa?
- Igen. - Wynns a szájába vett egy villányit.
- Ez hideg. - Gramb elvette a tányért.
- Máris felmelegítem. - A hatalmas. tagbaszakadt ork, elvette a stréber mágus tányérját és a varázs erejével felmelegítette és visszaadta neki, újra megkóstolta.
- Mondjuk, hogy elmegy. - Ennél több dicséretet még senki sem kapott Wynns-tól.
Következőnek, Mira érkezet meg, az egész testét alig bírta mozdítani az edzések következtében, de próbálta elrejteni a kimerültségét, egy barna tunikát és sárga szoknyát vett fel a vacsorához, senkit sem kellett lenyűgöznie. Leilától egy székkel arrébb foglalt helyet.
- Imádom, amikor te főzöl, Gramb! - Ő szedett magának a kedvenc ételéből és feltette a lábait az asztalra és el is kezdte habzsolni. A többiek, idegesen pillantottak rá. - Mi van? - Kérdezte teli szájjal. - Wynns válaszolt.
- Egy ilyen, tradicionális, kötödés szülte összejövetelnél, az az illendő szokás, ha megvárjuk a vacsora összes résztvevő tagját, akik nem mások mint, Marshal, Liz és Junal.
- Említett valaki? - A félszemű argóniai jelent meg és Wynns mellett foglalt helyet.
Liz is csatlakozott a vacsorához, Mira és Leila között foglalt helyet és a két rivális, fölötte, gyilkos pillantásokat vetett a másikra.
- Hol van Marshal? - Már mindenki megérkezett, kivéve, a Szervezet első számú emberét. - Amíg ő nem érkezik meg… - Wynns azonnal elhallgatott amint egy pofont kapott a tarkójára.
- Hiányoltatok? - Marshal megérkezett, szürke vászoningeben és nadrágban, fekete cipőben jelent meg, a haja a szokásos módon kócos volt, egy üveg sörrel a kezében, enyhén ittas állapotban. Karsk izgatottan foglalt helyet a legjobb barátja másik oldalán.
- Ez de izgalmas! - Karsk nem bírt nyugton maradni, amint meghallotta hogy közösen vacsoráznak, egyből felizgatta magát és Marshalt is majdnem halálra idegesítve rángatta maga után. - Ha szerencsém lesz, akkor megetethetlek mint egy jó apa medve a kis fiókáját! Megrágom helyetted és úgy rakom bele a szádba!
- Karsk, - Marshal idegesen vett egy mély levegőt. - ha ezt megteszed, egyikünknek egyel kevesebb végtagja lesz.
- Én megnézném! - Rikkantott oda Mira, de Marshal csak a középső ujját mutatta neki.
- Úgy látom, Marshal komoly depresszióval küzd, ami egy múltkori nemi vágy iránti viszonzatlan kötődés elutasításának az eredményeképp fellépő, komoly kisebbségi komplexust kölcsönzött neki és mint minden érzését, temérdek mennyiségű alkohollal próbálja meg elfojtani. - Jegyezte meg Wynns, amitől Marshal csak lefáradtan az arcába köpött. - B*szdmeg!
- Ezzel szívességet tettem mindenkinek. – Marshal, a többiekkel együtt, belekezdett az evésbe.
Wynns, miután letörölte Marshal nyálát a ragyaverte képéről, tett egy szalvétát az ölébe, egyet a nyakába, egyet a tányérja alá és egyet a könyöke alá is, nehogy elkapjon valami bacilust.
- Hoppá. - Sellin lecsöppentette magát a levesével, a legközelebbi asztaltársához fordult, akinek van szalvétája. - Wynns, tudnál adni egy szalvétát? - A mágus úgy nézett az elf lányra mintha a egy testrészét követelték volna.
- Nem! Nincs olyan szalvétám, amit megtudnék osztani veled! - Szögezte le.
- De van egy csomó!
- Van egy szalvéta az ölemre, a mellkasomra, a könyökömre, a tányérom alá és egy tartalék, ha valamelyik elhasználódik. Nincs vendég szalvétám, Sellin. Kérj mástól. - Azzal folytatta a rántottája evését, óvatosan megvizsgálva, nehogy olyan dolgot találjon benne, amit nem szeret. Az erdő elf lefáradtan vette ki a társa könyöke alól a rongyot és törölte le az ölét. - Az a könyök szalvétám volt!
- Akkor használd a tartalékot. - Ajánlotta.
- De ha a tartalék is el lesz használva, akkor nem lesz tartalék-tartalék szalvétám és lehetséges, hogy elkapok valami járványt, amit rosszabbik esetben hosszú, fájdalmas kínhalált kapok a belőletek áradó, undorító baktériumoktól! Rosszabbik esetben, egy vírust kapok el, amitől súlyos hasmenések fognak gyötörni, amitől a fenék lyukam teljesen ki fog dörzsölődni és valamelyikőtöknek kell bekennie gyógyító balzsammal, hogy a kezem ne legyen tőle büdös! – Sellin-nek elment az étvágya a levestől és félretolta.
- Majd megkönnyítem az utad egy nyílvesszővel.
- Most gúnyolódsz, de amikor félholtan fogok fetrengeni az ágyamban, a te hibád lesz és neked is kell viselned a büntetést!
- Nem kell aggódni, - Válaszolt Karsk, izgatottan. – majd én bekenem a te hátsódat.
- Ne vedd úgy, hogy nem értékelem a kezelés felajánlását, Karskonail, de nem vagyok biztos benne hogy a mentális képességeid és a gyakorlati képesítésed elegendő lenne eme magas szakértelmet igénylő feladathoz. – Karsk-nak az egyik fülén be, a másikon kimentek a szavak.
- Értem. – Nem értette.
- Akkor egyre gondoltunk.
Marshal alig evett pár falatot a szaftos mamut sültből, mert nem volt étvágya. Thrys járt az eszébe, amiért olyan ostoba volt, hogy megnyílt előtte és hagyta, hogy eltérítse a céljától. A feladata lett volna, hogy végezzen vele vagy elhozza a Szervezet rejtekhelyére.
Az asztal másik oldalán, a két rivális, Leila és Mira gyilkosan egymásra néztek, hiába volt közöttük ütközőnek Liz, úgy csináltak mintha ott sem lenne. Leila egy megpakolt villát tömött a szájába, Mira követte a példáját. A nord nő gyorsabban kezdett enni, mire a Cyrodiill-i nő felvette a tempóját. Egy pillanattal később, Liz egy őrült evőverseny szemlélője lett. „Soha nem szabad Mira-t és Leilát egy társaságba tenni.", gondolta idegesen és megforgatta a felemás szemeit.
A két őrült evő fej-fej mellett haladt, amikor Mira-ra hirtelen rátört a fuldokoló, köhögő roham, egy falat egyértelműen félrement. Leila, amíg a riválisa fuldoklott, gyorsan behabzsolta a maradék ételét, jelezve, hogy ő nyert. Gramb csak ezután mert segíteni Mira-nak. Hátulról megragadta és egy erős nyomást fejtett ki a gyomrára, amitől kiköhögte a villáját, ami Karsk kezébe pottyant és a nyálas, hányással borított evőeszközzel kezdte enni a vacsoráját. Észre sem vette.
- Ez versengés őrület, egyikőtök halálát fogja okozni. - Figyelmeztette Gramb. Mira kapkodva vette a levegőt, még néhány másodperc és a Szervezetnek egy új tagra lett volna szüksége.
- Csak… akkor állok le, - Leilára mutatott. - ha ő meghal vagy beismeri, hogy jobb vagyok nála!
- Arra várhatsz. - Vágott oda Leila, az aggódás legkisebb jelét sem mutatva.
Liz, még a verseny vége előtt undorodva felállt az asztaltól, nem akarta, hogy fürdés után csupa ételmaradék legyen. Miután Leila és Mira jóvoltából elment az étvágya és valami szórakozást keresett.
Talált magának valamit. Miután Wynns befejezte az evést, nem volt szüksége tartalék szalvétára és elővett egy bonyolult, mágikus elméletekkel teli könyvet, majd egy papírt amire több varázsigét írt és elmélkedni kezdett a kettőn.
A papír tartalma piszkosul bonyolult volt, Liz, mágus lévén megértette, de tudta, hogy Wynns őt és a többieket is lenézi. Saját magát egy különleges zseninek tartja és az egyetlen személy, akiről elismerte, hogy okosabb nála, a Szervezet vezére. Mindenki mást lenéz és Karsk-hoz hasonló idiótának tart.
Marshal egyfolytában piszkálta, gúnyolta és pokollá tette az életét a sértéseivel és az ostoba tréfáival, de Liz is gyakran borsot tört az orra alá.
Most ellopta a pergament amin elmélkedett.
- Hogy merészeled?! - Wynns felpattant és követelte, a nála egy évvel idősebb 2cm-el magasabb Liz-től a pergamenjét. Azonnal nekirontott volna és az alig, 37kg-jával fellökni próbálta a 40kg-s breton lányt, de ő a jobb kezét a homlokára tette és így fizikai erővel tartotta távol a breton fiút, aki tehetetlenül kapálózott. - Azonnal add vissza! Egy magadfajta, alsóbbrendű életforma még csak meg sem értheti a zsenialitásom munkáját! - Liz csak tovább olvasta, egy különleges mágikus formula volt, amivel Wynns, ki tudja mire lett volna képes. Ha lett volna nyelve, kiöltötte volna rá, de csak a kezével jelelt valamit, amit Wynns megértett. - Hogy kihagytam egy összetevőt, amitől az egész nem működne?! - Teljesen felháborodott. - Nem fogok addig lealacsonyodni, hogy vitázzak veled erről! Hozzám képest ostoba vagy, mint egy darab kő! - Liz nem vette fel a sértést, csak sunyin meg rebbentette a kék és ezüst szemét, kicselezte Wynns-t és körbe-körbe rohant az asztal körül.
Hirtelen bebújt az asztal alá, Wynns követte, Megragadta a csizmáit, de későn vette tudomásul hogy kibújt belőle és mezítláb, már gyorsan kimászott a másik oldalon, Gramb mögé bújt és a hatalmas ork körül rohangáltak. Gramb elkapta Liz a felsője nyakánál olyan könnyen emelte fel, mintha egy szalmabábu lenne.
Liz nem adta fel, a csupasz lábait összekulcsolta Gramb, acél kemény és vastag karján, majd egy ügyes, akrobatikus mozdulattal, felmászott rá. Óvatosan, a meztelen kis tappancsaival egyensúlyozva lépdelt a vállán.
- Liz, nem adnád vissza Wynns kis játékát? - A ragyás képű breton fiú ezen felháborodott.
- „Kis játékát"?! Hogy merészeled a munkámat „kis játéknak" nevezni?! Egy különleges képlet arra, hogy egy ember teljes mértékben nemzőképtelenné tegyek! Ha valaki, még egyszer „kis játéknak" nevezi, vagy más, degradáló szót használ rá, annak következményei lesznek! - Wynns szája elkezdett habzani, de senki sem vette komolyan a fenyegetését, ő volt a leggyengébb a Szervezetben, a 8-ik.
- Liz, - Mira szólt oda. - add vissza Wynns, nagy játékát. - Wynns legszívesebben elmagyarázta volna a cyrodiill-i nőnek hogy miket ért lekicsinylő szavak alatt, de sokkal jobban érdekelte a képlete visszaszerzése.
Liz megmakacsolta magát és tovább olvasta és újra mutogatott Wynns-nak.
- Mondom, nem hiányzik belőle semmi sem! - A többiek jót nevettek a jeleneten, kis nyálbuborékok kezdtek megjelenni a szája sarkában, ami arra enged következtetni, hogy mindjárt idegrohamot kap. Gramb-on, Leilán, Wynns-on és Junal-on kívül senki sem értette amit Liz mondott, de élvezték ahogy piszkálja a fiú bretont. Liz újra mutogatott, Wynns idegesen ledöbbent és elgondolkodott, de nem volt hajlandó beismerni, ha tévedett. - Igen! Próbáltam azt is! - Hazudta, nem akarta megadni Liz-nek az elégtételt, hogy igaza van.
- Liz, - Gramb ajánlatot tett neki. - sütöttem neked egy almás pitét. Ha visszaadod Wynns-nak a papírt, neked adom. - A kis növésű, mezítlábas varázslólány felemás szemei felcsillantak az édesség hallatán és azonnal kötélnek állt, odaadta az ork-nak a papírt, de a nagydarab társa, a földhöz vágta és az arcára taposott. - Már megint, ugyanazt a trükköt használod? - Gramb lefáradtan sóhajtott fel. - Gyere elő, akárhol vagy! - Liz teste elpárolgott, csak egy illúzió volt, amit Gramb elkapott. Az igazi Liz az asztal alatt maradt, láthatatlanná vált, létrehozott magáról egy illúziót és azt használta csalinak, hogy szórakozhasson. Mielőtt előbújt és lefáradtan visszaadta Wynns képletét, visszavette a csizmát, hogy megtéveszthesse Wynns-t és a többieket.
- Nem lehetett volna korábban, Gramb?! - Wynns a hála legkisebb jelét sem mutatta, csak kikapta Liz kezéből a papírt, ellenőrizte és nyugtázta, hogy az ugyanaz a képlet, amit ellopott tőle.
- Igazán szívesen, Wynns.
- Nem köszöntem meg, de ha ettől jobban érzed magad, köszönöm. - Wynns otthagyta a társait, a szobája felé vette az irányt.
- A vezér parancsba adta, hogy várjuk meg itt, együtt! - Az ork rászólt. Wynns megtorpant, nem örült hogy itt kellett maradnia, de ha a vezér megparancsol nekik valamit, engedelmeskedniük kell.
- Jól van, de lehetőleg, ne szóljatok hozzám! - Visszaült, Marshal mellé.
- Rajta leszünk. - Marshal befejezte az evést, ivott egy korty sört, de kifröcskölte a szájából, egyenesen Wynns képébe.
- Próbáld keményebben! Az undorító, állatias… - A hatalmas ujjával, homlokon pöckölte, ami neki egy fejbeveréssel ért fel. - Ez most komoly?!
- Ugyan, csak játszok. - Marshal ártatlanul kitárta a karjait és elvigyorodott.
- Ami számodra játék, az én számomra… - Marshal megbökte az oldalát, amitől fájdalmasan felkiáltott. - HAGYJÁL MÁR! - Wynns egy varázslatot idézett a jobb kezébe, de Marshalnak, részegen is villámgyors reflexei voltak, megragadta a kezét, hátra törte, ráfeszítette az asztalra a fejét, fölé hajolt és egy nyúlós nyáldarabot kezdett lógatni a szájából hogy ijesztgethesse.
- Olyan szerencsés vagy! - Szólt oda Karsk. - Marshal velem csak nagyon ritkán játszik.
- Marshal, - Szólt rá Potema. - állj le! Olyan gyerekes vagy. - A nord férfi visszanyelte a nyálát és elengedte a vézna mágust.
- Jól van, na!
A Szervezet vezére már tudta is mit kell tennie.
- Holnap elindulhattok a Karth-csúcsra, az egész Szervezet kíséretében. – Válaszolta a két Pengének.
- Mi lesz a jussommal? – Kérdezte Mercer, kissé kívül állónak érezve magát.
- Megkapod, - Nyugtatta a vezér. – jelenleg, a Sárkány-krízis megoldása fontosabbak, mint elintézni Karliah-t. Amint az embereim megszerzik az információt Alduin Faláról, hárman fognak a szolgálatodra állni.
- Hárman? – Ez több mint amit Mercer remélt kialkudni.
- A türelmedért cserébe, Mercer. Szeretném, ha Esbern teljes biztonságban érne el a Karth-csúcsra. Még a Thalmor is kétszer meggondolná, hogy megtámadja az egész Szervezetet egyszerre.
- Jól van, - Mercer felállt és ki ment a helységből. – de ne tartson soká.
Hirtelen, csörömpölések, puffanások és robbanások rázták fel a Szervezet rejtekhelyének a csendjét.
Az étkezőben egy ádáz csata alakult ki, aminek a kirobbantója Karsk volt, amikor véletlenül fejbe vágta Mira-t egy almáspitével, amire Mira dühösen meg akarta verni Karsk-ot, amit Marshal nem hagyott, szembe szállt Mira-val, amibe csatlakozott Junal és Sellin is, majd Leila próbálta megállítani őket, de Liz felvéve Gramb alakját és fellökte, ezzel kirobbantva egy hatalmas kaja-csatát a Szervezet férfi és női tagjai között.
(1) Az egész folyosón visszhangzott Mira ördögi kacaja, ahogy úgy állt az étkező asztalon, csípőre tett kezekkel, mint valami uralkodó.
- Én vagyok a kastély úrnője! – Kántálta. – Én vagyok a kastély úrnője! – Leila, Sellin és Liz, úgy álltak előtte, mintha az alattvalói lennének és készek háborúba menni.
- Csak várj, te k*rva! – Marshal is, miután kirámolták a konyhát fegyverekért, felugrott az asztalra. – Majd én megdöntöm az uralkodásod! Támadás! – Egy sárga spatulát az égnek emelve uszította a Gramb-ot, Junal-t és Wynns-t a csatába.
Mira nem habozott válaszolni a kihívásra, megragadott egy maroknyi vajazókést és tökéletesen célozva, Marshal felé hajította őket, de Marshal felkapott egy fazékfedőt és pajzsként használva kivédte a késeket.
Amint elfogytak, Marshal a fazékfedőt Mira felé hajította, aki gyorsan kitért előle, majd Gramb-ot küldte előre, egy nagy sonkával a kezében, amit buzogányként használt, de Leila gyorsan kapcsolt, egy nagy nyársrudat ragadott meg, amit pallosként használva, kivédte Gramb sonkájának a csapását.
A kettejük között egy erőpárbaj alakult ki, amit Gramb nyert meg volna, de Leila gyorsabb volt, a nyársával félrelökte a sonkát, megpördült, térdhajlaton rúgta Gramb-ot, amitől az ork kicsit megrogyott, majd az öklével fejbe verte és a földre kényszerítette.
Mielőtt végezhetett volna vele, Marshal sietett a segítségére, egy másik fazékfedőt megragadva, a spatulájával kivédte Leila nyársát és meghátrálásra kényszerítenie a nord nőt. Leila nem maradt sokáig egyedül, mert Mira, habár nem kedveli, nem hagyhatta a csapattársát elesni és ketten együtt könnyen visszaverték Marshalt.
Ezalatt, Junal egy fémtálcát csúsztatva az asztalra, amira ő maga is ráugrott, hogy nagyobb sebességet érjen el, támadásba lendült Liz és Sellin felé. Egy almát és egy körtét hajított a két lány felé, amik elől könnyen félreugrottak, de ez csak elterelés volt, amíg a tálcájával elérte az asztal végét és egyenesen Sellin-re ugrott, de Liz gyorsan az elf segítségére sietett egy étkészlettel felfegyverkezve, de Junal előre számított erre, felugrott az asztalra.
Junal okkal fújt visszavonulót, mert Wynns a varázserejével, egy hordót lebegtetett, ami vörös paradicsomszósszal volt tele és az egészet a két lányra zúdította. Liz gyorsan kapcsolt, egy másik, egy savanyú uborkával teli hordót gyorsan lebegtetni kezdett és a tartalmát Wynns paradicsomszósza ellen irányította.
A paradicsomszósz sűrűbb és erősebbnek bizonyult mint a savanyú lé, ezért Liz elkezdett meghátrálni, de nem maradt sokáig egyedül, mert Sellin, egy gyakorlóíjjal tért vissza és tucatnyi vesszővel, amiknek a végére egy-egy répa volt tűzve és tüzet nyitott Wynns-ra.
Wynns elvesztve az erejét, összeesett és Junal egyedül maradt Liz-el és Sellin-el szemben, de nem adta fel. Gyorsan és fürgén kerülgetni kezdte Sellin nyilait és Liz paradicsomszószát és savanyú levét, de tudta, így nem húzza sokáig, mert két tűz közé szorult. Taktikát váltott és nyílegyenesen Sellin felé kezdett rohanni, de az elf nem vesztette el a nyugalmát, a lélegzetét visszafojtva célzott és eleresztette a nyilat.
Junal a földre vetődött a lövedék elől, ami így az pont nyakon találta Liz-t, aki elvesztette az uralmát a lebegő paradicsomszósz és savanyú lé fölött és egyenesen Sellin fejére zúdította az egészet. Liz és Sellin is kiestek.
Marshal és Gramb ez idő alatt továbbra is tartották magukat Leila és Mira ellen.
Gramb a sonkájával megpróbálta összezúzni Mira-t, de a cyrodiil-i nő egy serpenyővel védte ki, a következő csapás elől elhajolt és bevitt egy ütést az ork-nak. Gramb viszonozni kívánta a csapást, de Mira elkapta a karját, átlendítette a teste fölött és a padlóra küldte az ork-ot, a karját továbbra sem eresztette el és ahogy hátra törte azt, megadásra kényszerítette Gramb-ot.
Marshal és Leila párharca ádázabb volt, mert Marshal a spatulájával és a fazékfedőjével méltó ellenfele volt a nyársrúddal felfegyverzett Leilának. Leila egy kis távolságot szerzett, hogy belemártsa a nyársát egy hordónyi másik hordónyi paradicsomszószba, majd kivette és megpördülve lőtte ki a szószt az ellenfele felé, mintha egy vágást intézne.
Marshal felemelte a fazékfedőt és kivédte Leila szószos támadását, egyedül a cipője lett olyan. Nem örülhetett sokáig, mert Mira Marshal háta mögé került, megragadta a derekánál és kihasználva a férfi meglepettségét, gyorsan felkapta és hátra hajította.
Mielőtt Leila bevihette volna a végső csapást, egy nagy tekercsnyi kolbász csavarodott a jobb karjára, ami megakadályozta, hogy előre suhintson. Junal volt az, megmentve Marshalt. Erősen tartva a kolbászokat, amiket kötélként használt, Mira felé rohant, a cyrodiil-i nő elfogadva a kihívást, az argóniai felé vette a irányt, de kicselezte őt. Miután Junal előre bukfencezett, a kolbászok egyik végét ő tartva, a másik vége Leila karjához volt rögzítve, elgáncsolta Mira-t és a farkával elkapta a nyakát és addig szorította, amíg fel nem adta.
Sajnos, az öröme csak addig tarthatott, amíg Leila meg nem szúrta a paradicsomszószos nyársával, ezzel kiejtve őt is. (1)
(2) Marshal, amikor összeszedte magát, látta, hogy Junal összeesett és tudatosult benne, hogy már csak ő maradt, hogy megnyerje a csatát.
- WULD NAH KEST! – A sárkányszülött erejét használva, egy szélsebes rohanással elslisszolt Leila mellett, felkapta Liz-t és egy pördüléssel hozzávágta egy éléskamrának, amitől egy tucat tojás esett és tört el a lány fején.
Sellin megpróbálta lelőni a nyilaival, de Marshal kivédte őket a spatulájával és ismét egy kiáltást használt.
- ZUN HAAL VIIK! – Az íj és a nyilak egyszerűen kirepültek Sellin kezeiből és teljes döbbenet ült ki az arcára. Marshal nem volt rest ezt kihasználni, gyorsan odarohant a fegyvertelen elf íjászhoz, megragadta és odahajította Liz-re.
Sellin és Liz ismét nekicsapódtak az éléskamrának, amitől 3 kancsó tej zúdult a nyakukba.
Mira és Leila nem hagyták magukat ilyen könnyen és egyszerre támadtak a nord férfira, aki harmadszor is sárkány kiáltást használt.
- SU GRAH DUN! – Marshal eszméletlenül felgyorsult és könnyűszerrel hárította Mira és Leila egyesített támadásait és egyedül visszaszorította a két nőt. – IIZ SLEN NUS! – Jeges szélvihar tört ki Marshal szájából, ami elől időben kitértek, így csak a fémpadlót fagyasztotta meg.
A két nő visszakozott, Leila és Mira egy szempillantás alatt, némán megegyeztek valamiben és Mira előre rohant Marshal felé. Amint közelebb ért, arra készült hogy rávesse magát, de Marshal ravaszabb volt nála.
- FEIM ZII GRON! – Marshal teste teljesen anyagtalanná vált és Mira, teljesen meglepődve esett át rajta, mint egy kísérteten, egyenesen a megfagyasztott padlón érve földet, rohamos tempóban csúszva, egyenesen Liz és Sellin felé, akik ismét nekidőltek az éléskamrának, egy zsák lisztet zúdítva a nyakukra. Mivel Mira vizes volt a jégtől, Liz és Sellin a tojástól és a tejtől, a liszt ragacsos csirizzé vált rajtuk.
Már csak Leilát kellett a többi lányhoz vágnia és Marshal eltökélt volt, hogy meg is csinálja. Leila ismét a nyárssal támadott, de Marshal kivédte a spatulájával és egy újabb ádáz harc alakult ki a két nord között.
Nem tudni melyik nyert volna, mert Marshal egy újabb tisztességtelen előnyt használt.
- FUS RO DAH! – Egy hatalmas széllökés eresztett Leilára, aki tehetetlen rongybabaként, elejtve a fegyverét csapódott hátra, egyenesen a másik 3 lányra, akkora erővel, hogy az éléskamra teljes tartalma zúdult a lányok nyakába, mindenféle fűszer, por és zöldségek borították el a Szervezet női tagjait.
Marshal végignézett a katasztrófa sújtotta étkezőn, tele szétdobált ételekkel és fém étkészletekkel, a tányérok is fémből voltak, szóval, a szilánkok miatt nem kellett aggódni, de még a plafon is csupa ételmaradék volt. Ő maga is csupa szósz, zsír és mocsok volt, de felemelte a spatuláját és diadalmasan állt, mintha egy nagy csata győztese lett volna.
A fiúk büszkén gyűltek köré, mintha egy hős lenne, de az öröm csak addig tartott, amíg a Szervezet vezére be nem lépett az étkezőbe. (2)
- Gyerekek! – Mindenki azonnal felpattant az úrnő jelenlétében és lesütött fejjel, sajnálkozva bámultak a háború sújtotta övezeten. – Megkérhetnélek, - Felemelte mindkét kezét, amiben fehér varázslat jelent meg, leírt egy varázsigét a levegőbe, amitől tucatnyi felmosó, rongy, vizes vödör kezdett el magától takarítani és a földön heverő piszkos étkészleteket, tányérokat és poharakat elkezdték mosogatni. – hogy ne játszatok az étellel!? Mosakodjatok meg és készüljetek elő egy újabb rituáléra, mert a Marshal által szerzett Ősi Tekerccsel, egy újabb szellemet fogunk feléleszteni.
- Igenis! – Válaszolták egyszerre, kivéve Liz-t, aki képtelen volt rá, majd elhagyták az étkezőt, hogy lemossák magukról a sok ételmaradékot. Mondjuk, a lányok sokkal dühösebbek voltak, hogy a mai napon másodszor kell mosakodniuk.
- Olyan nehéz dolgom van, amióta egyedül irányítom őket. – Sóhajtott a Szervezet vezére és a mennyezetre nézett. – Mikor jössz már vissza?
A hóval borított utcán egy kisebb tömeg gyűlt össze, egy rettenetes látnivaló miatt, amitől egyszerre rémültek meg és lettek dühösek. Egy halott viharköpenyes katona leszúrt teteme volt, amit belepett a hó.
- Már megint azok a rohadt elfek voltak!
- Miért is tűrjük meg őket?!
A dühös és rémült nordok egyértelműen a nem kívánt szomszédjaikat hibáztatták.
- Elég legyen, - Az őr, aki a nyomozást felügyelte igyekezett távol tartani a bámészkodókat. – álljanak hátrébb, zavarják a nyomozást!
- Kit öltek meg? – A bámészkodók közül Ralof és Sky lépett ki. Az őr felismerte a feljebbvalóit és átengedte őket.
- És ki tette?! – Sky sokkal inkább dühös volt.
- Jorgen-t, - Felelte Ákos, aki épp a holttestet vizsgálta. – szegény gyerek, - A bundakesztyűs kezével letakarta a fennakadt szemeit. – még fiatal volt. Kár érte.
- Mit gondoltok, ki volt? – Ralof is végignézett a fiú testén.
- Talán azok a nyomorék dunmerek! – Csattant fel Sky.
- Sokan a Szürke-negyed elfjeit hibáztatják, de szerintem, nem így van. – Magyarázta Ákos.
- Mégis, ki más tehette volna?! – Sky-nak nem volt kedvére, hogy az általa gyűlölt elfek talán ártatlanok. – Biztosan ők voltak!
- Elég, Sky! – Ralof is Ákos mellé állt. – Ne mutogathatunk ujjal, bizonyítékok nélkül!
- Főleg úgy, hogy az áldozat ismerhette a gyilkost. – Tette hozzá Ákos.
- Hogyan?! – A két barátja egyszerre lepődött meg.
- Először is, nincs nyoma komolyabb dulakodásnak, a fegyvereit se vette elő és mielőtt azzal jönnétek, hogy hátulról vágta el a torkát, nézzétek meg jobban a sebet. Ha valóban hátulról vágták volna el, a seb nem lenne ilyen mély és sokkal szélesebb lenne. Azonban, a szúrás legalább a nyaki gerincig elért és igen, ez egy gyors és éles pengéjű kés vagy tőr nyoma, aminek a használatához értett a támadó.
- Ezzel azt akarod mondani… - Elmélkedett Ralof.
- Hogy a támadó szemből jött és nem hátulról.
- Ez még nem bizonyítja, hogy nem egy mocskos elf végzett vele! – Erősködött Sky. – Nézzétek, merre nézett, amikor eldőlt, a Szürke-negyed bejárata felé. Egyértelműen, megállt vele beszélgetni, majd előhúzta a fegyvert és nyakon szúrta vele!
- Ez is egy jó elmélet, de mi oka lenne bárkinek megölni Jorgen-t vagy bármelyik éjszakai őrt?
- Mert az elfek utálnak minket! – Csattant fel Sky.
- A haragod elvakít, Sky! – Ákos rászólt a nőre. – A két fél utálja egymást, de eddig nem gyilkolásztak és főleg nem az éjszaka közepén.
- Mire célzol? – Ralof számára egyértelmű volt, hogy Ákos célozni akar valamire.
- Szerintem, Jorgen látott valamit, amit nem kellett volna, ezért akarta a gyilkosa elvenni az életét. – A másik két társa idegesen össze nézett.
- Azt akarod mondani… - Sky ökölbe szorította a kezeit.
- Nem akarok mondani semmit sem, de elképzelhető, hogy talán egy másik Viharköpenyes volt. – Ákos hezitálva mondta ki, mintha nem akarná elhinni.
- Sat-re gondolsz? – Ralof kimondta az egyértelműt. – Ha valóban elárult minket és Jorgen látott valamit, ami bajba sodorhatja, nem hiszem, hogy sokat hezitálna, akár egy társa megölésével.
- Nagyon rosszul esik, akárcsak ezt feltételezni bármelyik barátunkról… - Ákos csalódottan oldalra nézett, de Sky a szavába vágott.
- Nem érdekel, ha a barátunk, az, hogy elárult minket, egy dolog! De most már Jorgen-t is megölte… Ő már nem tartozik közénk!
- Igaz, - Ralof is nehéz szível, de kénytelen volt elfogadni a tényt, hogy a gyerekkori barátja a tettes. – ezt már jelentenünk kell Jarl Ulfric-nak.
Nem volt mit tenni, a három Viharköpenyes egyetértett. Ákos utasította az őröket, hogy vigyék el halottak csarnokába Jorgen testét, ahol a kijelölt papnő méltóképp gondoskodni fog a testéről.
Az irányt a Királyok palotája felé vették, de alig érték el a hatalmas, szürke kőkastély bejáratát, a hatalmas fém és tölgy kapuja már nyílt is, egy másik csapat felfegyverzett Viharköpenyes katonával, élükön az a két alak, akikre végképp nem számítottak.
- Sat! – Sky idegesen a fegyveréért nyúlt, amint megpillantotta a gyilkos és árulónak hitt társát.
- Mit kerestek itt? – Kérdezte Veresszem, aki Sat mellett állt, de elég szigorúan nézett a többiekre.
- Lord Ulfric-hoz jöttünk és nem állíthatsz meg minket! – Ralof bátran előállt és az egykori barátja szemébe nézett.
- Nem szándékozlak, - Sat egy fémbilincset vett elő. – sőt, mi fogunk elé kísérni. Ugyanis, le vagy tartóztatva, gyilkosság és árulás vádjával!
- MI?! – A három nord egyszerre csattant fel, de Sat emberei félre utasították Sky-t és Ákost és Sat maga verte bilincsbe Ralof-ot.
- Ezt komolyan nem néztem volna ki belőled, Ralof. – Sat csak dühösen bámult a bilincsbe vert társára.
- Ő egy hazug! – Sky próbálta átverekedni magát a katonákon, de ketten is lefogták.
- Sky! – Veresszem rászólt a nőre, de eléggé szomorúnak tűnt, mint aki egyáltalán nem élvezi a feladatát. – Kérlek, ne nehezítsd meg.
- Veresszem, Sat hazudik! – Ralof próbálta figyelmeztetni az alacsony társát.
- Gyerekek, Ulfric adta parancsba Ralof elfogását. – Felelte Veresszem. – Nem tehetek semmit. Sajnálom.
Veresszem és Sat elvezették Ralof-ot, egyenesen Ulfric színe elé, de Ákost és Sky-t kizárták a palotából.
- Ezt nem tehetik! – Dühöngött Sky és verni kezdte a kaput. – Ralof ártatlan!
- Tudom! – Csattant fel Ákos is. – Sat valószínűleg azon van, hogy bemocskolja Ralof-ot és őt küldje a bitóra maga helyett!
- Meg kell állítanunk! Nem végezhetik ki Ralof-ot!
- Nem fogják, ha bizonyítékot szerzünk! – Ákos leállította Sky-t és maga után kezdte húzni, a város felé.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.