Halo, végre, elérkezett a folytatás, kellemes olvasást kívánok. A következő számot az adott időben: (1) Tales from the Borderlands ost - Bossanova theme
A csend. Ez volt, amivel jellemezni lehetett Magas-Hrothgar-t az elmúlt több száz, vagy akár ezer évben. Elvonulva a világ minden zajától, a politikai intrikától, a háborútól, a mindennapi problémáktól és mindennemű emberi társaságtól.
Most, csak egy aprócska szikrára van szükség, hogy a Thalmor és a Szervezet emberei egymást gyilkolászva, hatalmas pusztítást vigyenek végbe. A négy szerzetes minden figyelmüket a két félnek szentelte, hogy ha kell, a Hangjukkal bírják őket erőszakmentességre.
Joross árgus szemekkel figyelte a sötét rend embereit, pontosan tudta, melyikük az egyik kém, így egy kicsit nyugodtabb volt, hogy legalább a Szervezet egyik emberét maguk mellett tudhatta. Ilya figyelme inkább Leilára összpontosult, a nord nőre, a törött ében páncélban és a nagy, vörös pallossal a hátán. Már kétszer kényszerítette megfutamodásra és felkészült, hogy harmadszorra már helyt álljon ellene.
A Szervezet emberei, akár a szobrok, úgy várakoztak, mozdulatlanul, egy erőtéren belül maradtak, amit Wynns hozott létre és megóvta őket a hótól és a szélvihartól. Egészen addig nem mozdultak meg, amíg a kolostor kapui újra kinyíltak és a két sárkányszülött lépett ki rajta.
- Beszélj. – Utasította Leila Marshalt.
- Bajok vannak és… - A figyelme a Thalmor-ok felé irányult. – Nem jönnétek közelebb? – Ez meglepte őket. – Thrys-nek és nekem is ugyanazt mondták, szerintem, egy darabig dolgozhatnánk együtt.
Joross nem szívesen közösködött a Szervezet embereire, de miután látta, hogy az unokahúga csak egy bólintással jelezte, hogy igazat mondd, beadta a derekát, de továbbra is résen maradt. A Thalmor-nak és a Szervezetnek együtt kell működnie.
- Szóval, megszereztétek a Sárkányvészt? – Kérdezte Joross.
- Nem. – Válaszolta Thrys. – Paarthurnax sem ismeri azt a Kiáltást.
- Akkor most mi lesz? – Joross kissé aggódott. – Ha nincs Sárkányvész, nincs esélyünk Alduin ellen.
- Pedig kíváncsi lettem volna, hogyan működik egy olyan erő, amivel egy sárkányt is le lehet győzni. – Sanan kissé csalódott volt.
- Azt azonban tudja, - Vette át a szót Marshal. – hogy lehet megszerezni. Egy Ősi Tekercsből, ami valahol Égkoszorúban van elrejtve.
- Vagyis, - Vonta le a konzekvenciát Wynns. – sem a Birodalom, sem a Szervezet nem rendelkezik vele.
- Nem. – Rázta a fejét Marshal. Legszívesebben megkérdezte volna, hogy van-e hír a Vezérről, de nem akarta felfedni az ellenségei előtt, hogy eltűnt. – Talán valaki… - Hirtelen, a gyűrűik villogni kezdtek.
- Hívnak. – Szólt Gramb, ő és a Szervezet összes embere leült a hóba, aktiválták a gyűrűiket és transzba estek. Csak Potema, Cephourus és Delphine maradt, hogy vigyázzanak rájuk.
- Most mi történik? – Ilya kissé zavart volt a jelenet láttán.
- Mit nem adnék, ha megvizsgálhatnám az egyikük gyűrűjét. – Sanan-t már a háború óta furdalta a kíváncsiság, a Szervezet gyűrűivel kapcsolatban.
- Egyszer majdnem megölettél az egyikért! – Emlékeztette Joross, mire Sanan csak mosolyogva vállat vont.
- Még mindig ehhez a téveszmédhez ragaszkodsz? – Joross-nak komoly erőfeszítés kellett, hogy ne szúrja le az előtte álló mágust, de tűrtőztette magát és a lényegre tért.
- A Vezérük hívja őket. A gyűrűikkel kapcsolatba tudnak lépni egymással. Csak azt nem tudom, ők kicsodák? – Potema, Cephourus és Delphine felé nézett.
- Az egyikük Delphine, egy Penge ügynök. – Válaszolt Thrys.
- Igen, a katanája árulkodó. – Állapította meg Ilya. – A Szervezet a védelme alá helyezhette, másképp biztosan nem mutatkozna előttünk.
- A másik, Potema Septim, Marshal gyűrűjének a szelleme. – Folytatta Thrys, mire a nagynénje és a nagybátyja döbbenten néztek rá. – Mi az?
- Az… a Potema Septim? – Ilya döbbenten nézett Potema-ra, végig mérte a nőt, a sötét mágus öltözékben, ahogy a férfit is, a fekete ében vértben. Érezte, ahogy a testvéréből, Cephourus-ból is ugyanazt a sötét erőt. – És ő… ő is egy szellem?
- Igen… feltámasztották, de nem tudom, ki a fickó, őt még nem láttam, de meglehet, hogy egy másik szellem. – Felelte Thrys, aki egyáltalán nem fogta fel, miféle erőkkel játszadozik a Szervezet.
- Ha valóban képesek ilyen nagy hatalmú szellemeket visszahozni és a szolgálatukba állítani, abból sok jó nem sülhet ki. – Joross biztos volt a dolgában, hogy a Szervezet gonosz, akik csak pusztítást hoznak a világra. – Meg is ölhettek volna. – Ismét megszólta az unokahúgát, aki egy darabig velük kalandozott.
- Már megmondtam, hogy fogalmam sem volt róla, kik ők! Sokáig fogod még felemlegetni! – Thrys kezdetben bűntudatot érzett, amiért ekkora galibát okozott, de már nagyon unja, hogy szinte minden egyes nap emékeztetik, hogy a Thalmor esküdt ellenségével kalandozott.
- Az kicsit problémás lehet, - Sanan visszatért Cephourus-ra. – mert nem tudjuk, ő a Szervezet melyik emberének a szelleme.
A Szervezet emberei visszatértek a transzból és felálltak.
- A Vezérünk hívott, - Válaszolt Marshal. – pontosan tudja, mi kell és utasított minket, hogy induljunk egy Alftand nevű dwemer rom felé. – Ez megdöbbentette a Thalmor-okat.
- Honnan tudja a Vezéretek, hogy mi a jelenlegi problémánk? – Joross kissé vonakodott hinni neki. Marshal csak elmosolyodott a sisakja alatt.
- Találgass. Csak azért árultam el, mert megegyeztünk, hogy együttműködünk. Ha nem akartok jönni, akkor ne gyertek. – Ő és a Szervezet emberei a lovaikra pattantak, de még előtte megállt az elfek előtt és Thrys-re nézett. – Ha velünk jössz, Thrys, találkozhatsz a vezérünkkel. Erre a szavamat adom. – Ezzel elvágtatott a társaival, le a hegyről.
- Velük megyünk? – Kérdezte Thrys.
- Velük. – Válaszolt Joross.
Mindannyian lóra szálltak és követték a Szervezet embereit.
Annak ellenére, hogy a Szervezet és a Thalmor ki nem állhatják egymást, jól haladtak, megtartották a tisztes távolságot és nem provokálták egymást.
Marshal, ha magabiztosnak és önelégültnek tűnt az ellenség előtt, valójában eléggé zavarta a tudat, hogy Thrys már az ellenségeik táborát gyarapítja. Reménykedett, hogyha harcra kerül a sor, még elérheti, hogy visszatérjen hozzájuk.
Észak legfagyosabb részén, Télvára vármegyéjében volt található Alftand. A hatalmas, dwemer erődítményből, amit egyenesen a Télvárát és Keletvéget elválasztó hegység gleccserének a mélyébe építettek, nem maradt más, csak néhány hóval fedett, romost torony. Ez a város az egyik leghatalmasabb építménye volt a kihalt dwemerek-nek.
- Hol a Vezéretek? – Kérdezte Joross, mert a sötét rend úrnőjét sehol sem lehetett látni.
- Nem tudom. – Vonta meg a vállát Marshal, miután leszállt Ark-ról. – Azt mondta, itt találkozunk.
Joross-t az aggodalom fogta el, végig sejtette, hogy a Szervezet tőrbe akarja őket csalni, ezért sem szálltak le a lovaikról, a Szervezet embereivel ellentétben, akik inkább úgy tűntek, mintha várakoznának.
- Nyugodtan leszállhattok, - Szólt rájuk Marshal. – biztos késik egy kicsit.
Joross leszállt a lováról és a társai is követték a példáját.
Mindkét frakció letáborozott, a Thalmorok tüzet gyújtottak, addig a Szervezettől Wynns ismét felhúzta a védőpajzsot, ami megvédte őket a hidegtől és a széltől.
Órák teltek el, de a Vezér nem jött és mindkét fél kezdett idegeskedni a várakozástól. Thrys teljesen unta magát. Mindenhol csak hó, sziklák és régi romok voltak találhatók. Az őt védelmező Ser Laren folyamatosan strázsált mellette, amíg Joross nem utasította, hogy járőrözzön, azzal Thrys végre szabadon mozoghatott és elhagyhatta a tábort, amíg nem figyeltek.
Szerencsére, mindegyik csapat elegendő élelmet hozott magával. A Thalmor-ok hússal töltött kis lepényeket kaptak, amiket célszerű volt a hideg éghajlatban enni, hogy ne fogyjanak le túlságosan. Joross magának és az unokahúgának is akart adni.
- Thrys, gyere ebédelni. - Joross szólt neki.
- Inkább hozzánk gyere. - Marshal is magához hívta.
Thrys most azon őrlődött, melyikükkel ebédeljen. Marshal, már egy jó ideje vigyázott rá és beleszeretett, de Joross az egyetlen olyan rokona, aki tényleg szereti őt.
Végül Marshal mellé ült le.
Ez kicsit rosszul esett Joross-nak, elvégre, amikor még kislány volt, Thrys mindig olyan jókedvű volt, amikor együtt ebédeltek, mindig meg tudta nevettetni és úgy bánt vele, mintha a saját lánya lenne. Szomorúan vette tudomásul, azok az idők elmúltak.
- Jól érzed magad? - Marshal és a Szervezet emberei a magukkal hozott sült húst ették, de Marshal adott belőle Thrysnek is.
- Jól vagyok. – Felelt Thrys. – Akkor jön a vezéretek vagy sem?
- Parancsba adta, hogy várjunk rá. – Válaszolt Marshal. – Itt lesz.
- És ha nem jön?
- Akkor szólni fog. – Marshallon volt a sor, hogy kérdezzen. – Mondd csak, nem bántottak, ugye?
- Nem. Csak kikérdeztek a kalandjainkról.
- Értem, miket árultál el a Thalmor-nak rólunk?
- Tessék? – Thrys kissé zavarban volt, mert nem akart a Thalmor-al töltött időről beszélni.
- Azt mondtad, kikérdeztek. Miket mondtál?
- Hát… elmondtam, amit tudtam, de szerintem, Elenwen már tudott mindent.
- Jó. – Bólintott Marshal.
- Marshal, te… - Thrys nem tudta, jó ötlet-e feltenni ezt a kérdést, de megtette. – Mi lesz ezután?
- Thrys… - Marshal nem tudta, mit feleljen, így egy kis hallgatás után mást kérdezett. - Mire gondolsz? - Thrys Marshal felé fordult és a narancsszínű szemeiben, szomorúságot lehetett felfedezni.
- Mi lesz, ha megtaláljuk az Ősi Tekercset? És legyőzzük Alduint? Fogunk még találkozni? - Marshal borzasztóan ideges és feszült lett ettől a kérdéstől, mert pontosan tudta rá a választ. Most legszívesebben leitta volna magát, de se közel, se távol nem volt alkohol.
- Csatlakozhatok? - A kényes beszélgetést, Joross szakította félbe, a kezében egy húsos lepénnyel.
- Máshol nem tudod zavarni a levegőt? - Marshal goromba módon elhajtotta, amit Thrys nem nézett jó szemmel.
- Marshal! - A nagybátyja felé nézett. - Nyugodtan, Joross bácsi. - Joross leült Thrys mellé, így a lány a két férfi közé került.
- Miről beszélgettek? - Egyértelműen, azért lett harmadik kerék, hogy megakadályozza, Marshal rossz befolyását Thrys felé.
- Személyes dolgokról. - Marshal nem engedett.
- Akkor itt maradok, ahol szemmel tarthatom Thryst és tudok rá vigyázni. - A lány borzasztóan kínosan érezte magát, de tudta, ha most kimegy a két férfi közül, könnyen egymásnak esnének. Inkább maradt és elviselte a sok tüzet, amit ők ketten köpködtek egymásra.
- Jobb, ha óvatos leszel odabent, ezekben a romokban, sok ember lelte halálát! - Marshal figyelmeztette Jorosst.
- Ez most fenyegetés?!
- Nem, hanem figyelmeztetés! Ha nem tűnsz el innen, letépem a farkad és szajhákat riogatok vele egy bordélyban! Ez fenyegetés!
- Elég! Hagyjátok abba! - Thrys leállította őket. - Ne veszekedjetek!
- Ahogy akarod. - Marshal csak felállt és otthagyta a két elfet. Thrys szeretett volna utána menni, de tudta, a nagybátyja csak követné, amitől csak folytatódna az egész.
- Miért kellett ezt? - Thrys a Joross-t okolta, amiért Marshal megsértődött rá.
- Nem hagylak kettesben, azzal az emberrel. Egy hazug gyilkos. Csak ki akar használni. - Thrys csak dühösen felállt és otthagyta a nagybátyját. - Hova mész?
- Csak járok egyet, feltéve, ha megengeded! - Meg sem várta a választ, már el is indult.
Joross nem örült, hogy az unokahúga így megharagudott rá, de fel kellett vennie a szülő szerepét is. Amikor megígérte a nővérének, hogy vigyáz rá, tudta, nem lehet csak a vicces és kedves Joross bácsi. Rá hárult a feladat, hogy felnevelje, mert a testvérei kiközösítették és a nevelők is rosszul bántak vele.
Tudta, néha olyan szerepeket is fel kellett vállalnia, amitől haragudni fog rá, de csak az ő érdekében, ahogyan most is.
A dühös és sértett Thrys idegesen járt a havas romok között és felrúgott egy halom havat, amikor egy lila fényt látott maga előtt, ami úgy nézett ki, mint egy repedés a levegőben. A repedés szét nyílt, akár egy nyílás, aminek a közepe sötétebb lilás árnyalatot vett fel. A nyílás addig nyílt, amíg tökéletes kör alakot vett fel és elég nagy lett ahhoz, hogy egy ember átférjen rajta.
Ez nem maradt észrevétlen, a Thalmor és a Szervezet is a lila körhöz siettek, amikor kiugrott belőle Karsk.
- Szervusz, Thrys - Köszönt az elf lánynak, bár egyértelmű volt, hogy nem örül a viszontlátásnak.
- Karsk?! Mit keresel itt?! – Thrys meglepődött a féleszű barátja láttán.
- Marshalt, egyértelműen.
- Kár volt reménykednem, hogy megdöglött. – Marshal csak megrázta a fejét.
- Azt mondják, az ostobákat pártfogolja a szerencse. – Heccelte Potema.
- Ő kicsoda? – Kérdezte Joross, miután elhúzta az unokahúgát Karsk-tól.
- Jó napot kívánok, - Karsk, miután meglátta Jorros-t és a többi Thalmor-t, akiket még nem ismert. – az én nevem, Karskonail B. Dodger harmadik ezen a néven.
- Harmadik?! – Ilya kissé megdöbbent Karsk nevétől. – Nem is tudtam, hogy van egy harmadik Karsk.
- Jobb, ha észben tartjuk.
A következő, aki kijött a lila körből, az maga volt a Szervezet Vezére. Az összes Thalmor megremegett a látványától, ahogy a teljesen fekete maszkján keresztül végignézett az emberein és az ellenségein. A Thalmor-ok készen álltak, hogy azonnal védekezzenek és harcoljanak, ha úgy döntene, hogy megtámadja őket.
- Szóval, te vagy a másik sárkányszülött, Thrys? – Szólalt meg végül, mindennemű köszönést és illedelmet félretéve.
- Te pedig a Szervezet Vezére? – Thrys egyáltalán nem félt. Bátran állta a sötét varázslónő tekintetét a maszkja mögül. – Késtél. Már órák óta várunk. – Joross kicsit aggódva a vállára tette a kezét, jelezve, hogy talán nem a legokosabb ötlet szemtelenkedni Tamriel legfélelmetesebb mágusával.
- Elnézést. – Szólt végül. A hangja fáradtnak és gyengének hatott. – Feltartottak.
- Igen, - Karsk izgatottan belekezdett a mesélésbe. – a Télvári Akadémián volt egy nagy gömb, ami majdnem felrobbant és…
- Karsk, - Marshal rászólt. – senkit sem érdekel!
- Úrnőm, - Leila és a Szervezet többi embere felsorakozott. – rendelkezzen velünk.
- Megszerezzük az Ősi Tekercset. – Gramb is készenállt.
- Csak parancsoljon. – Akárcsak Wynns.
- Jó. – Ennyit mondott. – Marshal, beszélnem kell veled, négyszemközt.
- Ahogy kívánja, úrnőm. – Marshal nem hezitált engedelmeskedni. Amint elé állt, szembeötlő volt a méretkülönbség, ugyanis Marshal legalább 3-szor akkora volt a vezérénél, de mégis engedelmeskedett neki.
Thrys végig nézte, ahogy a Vezér Marshallal beszél valamit, de nem hallotta, hogy micsodát. Alaposan végig mérte a varázslónőt, tetőtől talpig feketében volt, a köpenye, a csizmái, a nadrágja, az ingje, a rajta lévő páncéldarabkák, a csuklyája és a maszkja, amin két apró lyuk volt, amin Thrys nem értette, hogyan lát ki. Ő volt az egyetlen, aki nem értette, miért tart mindenki ettől a nőtől, nem volt sem magas, bár alacsonynak sem lehetett mondani, inkább átlagos méretű volt és nem talált rajta semmit, ami különösen ijesztő lenne. Észrevette, a jobb hüvelykujján lévő gyűrűt, ami ugyanolyan narancsszínű volt, mint Marshalnak és a többieknek, de az övének egy fehér ékköve volt és „Uriel" volt beleírva.
Thrys látta, hogy Marshal befejezte a beszélgetést a Vezérrel és egyenesen hozzá jön.
- Thrys, valamit el kell mondanom neked. – A hangja komoly volt és mentes minden vicctől.
- Mit? – Még Thrys is felfogta, mennyire komoly.
- A Szervezet valójában…
(1) A levegőből, fémes csörömpöléseket lehetett hallani, a földön pedig, egy ismerős árnyék tűnt fel. A Thalmor-ok és a Szervezet egyszerre kapták fel a fejüket, ugyanis, jól tudták miféle lényt hallanak.
- Ott van! – Kiáltotta valaki.
- Sárkány!
- De ez…
Ez a sárkány más volt, mint a többi. Sárga volt, nem volt se húsa, se bőre, de még csak pikkelyei sem. Csupa fém, csavarok és lemezvértek alkották a testét, a szárnya valamilyen erős ponyvából volt, a szemei helyén két vörösen izzó alkatrész. Ahogyan felüvöltött, akár egy igazi sárkány hangja volt és egyszerre, fémes zúgás ütötte meg mindenkinek a fülét.
- Ez meg mi?! - Kérdezte Sanan.
- Egy védelmi rendszer, ami csak akkor aktiválódik, ha valaki bekapcsolja! - A Vezér adta meg a választ. – Valaki van Alftand-ban!
A sárkány nem válogatott és a két frakcióra támadt. Marshal maga mellé fogta Thrys-t és a pajzsával védte meg.
- Be a gleccserbe! – Kiabálta a Vezér, miután látta, hogy az emberei és a Thalmor inkább vennék fel vele a harcot. – Nem hat rá a mágia!
Mindenki megdöbbent, mert a Szervezet Vezérétől ez egy elég gyáva húzásnak tűnt, de az emberei engedelmeskedtek neki és megcélozták a gleccser bejáratát.
Wynns egy tűzgolyót repített a sárkány felé, remélve, hogy az azt működtető dwemer olaj felgyullad, de e több ezer éves gép be volt programozva az efféle védelemre és egy erőtérrel védte ki a támadást.
- Ez nem jó. – Állapította meg Wynns és belátta, a mágiája most nem fog működni.
- Gyere! – Gramb csak simán felkapta fék kézzel és vele együtt rohant a gleccser bejáratához.
A Thalmor hátra maradt és kénytelenek voltak belátni, hogy túl kevesen vannak egy gépsárkány legyőzéséhez, így ők, ha késve, de visszavonultak.
- Hol van Thrys?! - Marshal nem találta az elfek között, ahogy Joross sem.
- Azt hittem, itt van mögöttem! – Joross rémülten vette észre az unokahúga hiányát.
- Még kint van! - Joross és Marshal egyszerre rohantak utána, gondolkodás nélkül.
Thrys megpróbált harcolni a sárkány ellen és nem vette észre, hogy a többiek elmentek és hogy magára hagyták. A gépsárkány épp zuhanó repülésbe kezdett, hogy kivégezze Thrys-t.
- Földre! - Joross látta, a sárkány ott repül, mögöttük, alig néhány méterre a földtől, így megragadta az unokahúga tarkóját és a földre vetette magával együtt, így a gépsárkány túlment rajtuk.
Thrys, amint feleszmélt, a dwemer rom tetején látott egy embert. Tetőtől talpig, fekete ébenvértet viselt és távolról figyelte az eseményeket. Nem volt idő azon gondolkodni, hogy vajon ki lehet az, menekülni kellett.
Marshal utolérte őket, gyorsan felrángatta Thrys-t és vele együtt kezdett rohanni, Joross csak egy kicsivel maradt le tőlük. Sikerült elérniük az ajtót, Marshal ment be előbb, őt követve Thrys, majd Joross. (1)
A gépsárkány nem adta fel ennyivel, leszállt, a gleccser elé és a szájába épített lángszóróját elindította.
- Maradjatok mögöttem! - Marshal, egyértelműen Thrys miatt, a tűz útjába állt és a Varázstörőjével kivédte azt.
- Ezt nem fogod sokáig bírni! Közvetlen közelről még te sem… - Thrys megpróbálta elrángatni Marshalt a sárkánytűz útjából, de nem mozdult.
- NE VITÁZZ! - Féltérdre rogyott, de tovább tartotta fenn a védőpajzsot. - MENEKÜLJ!
- Gyere gyorsan! - Joross elvitte.
A jég olvadni kezdett a gleccserben és omladozni, Marshal körül vörös aura jelent meg, ami a gyűrűjéből terjedt. Az aura sötét erőt árasztott magából, de Marshal újra felállt és könnyebben védte ki a tüzet. Sajnos, a gépsárkánynak nem kellett levegőt vennie, így folyamatosan képes volt fújni a tüzet.
A gleccser egyre jobban rázkódott, ahogy Marshal gyűrűjéből egyre több erő szabadult ki és ő maga egyre nagyobbá és erősebbé vált.
- Marshal! - Thrys megrémült Marshal berzerker formájától, de nem akarta otthagyni. - Hagyd abba!
Marshal elvesztette a józan eszét és a sárkány nem fogyott ki a tűzből, erősebb fokozatra kapcsolt és a mennyezet elkezdett olvadozni, rázkódni és leomlani. Beljebb kellett menekülni.
Thrys még egy utolsó pillanatra visszanézett, hogy lássa, ahogy Marshalt maga alá temeti a víz és jégtörmelék sokasága.
Thrys nem tudott mit tenni, csak menekülni, hogy Marshal áldozata ne vesszen kárba, a többiekkel menekült, hogy nehogy ő is a víz alatt végezze.
Szerencsére, több áldozat nem volt, így mindenki épségben jutott el egy biztonságos pontra, ahol együtt maradtak.
- Nincs visszaút. - Állapította meg a vezér, miután kiértek az omlásveszélyes zónából. - Az egyetlen lehetőség az életben maradásra, - A sötét, ezennel már omlás biztosabb elő termet. - ha szembe nézünk Alftand sötét járataival és megszerezzük az Ősi Tekercset. Óvatosnak kell lennünk, mert a sárkányoknál sokkal veszélyesebb teremtmények vannak itt.
Mzark tornya, ahol az Ősi Tekercs található, a lehető legbonyolultabb zárral védett pont Alftand-ban. Összesen három, csúszkáló alak jutott el idáig.
- Végre, megérkeztek a gyerekek. - A fehér hajú, félig kígyó, félig emberlény, a távolból hallotta az omlást. - Jót fogunk játszani velük. - A nagy, groteszkül széles szája, gonosz vigyorrá nyúlt.
- Melyikünk menjen? - Kérdezte a szintén fehér hajú nőstény.
- Kérem, a ti erőtökre, méltatlanok ezek az undorító Shisno-k. - A fekete hajú csúszott közelebb, meglengetve a korallból készült, nehéz, kétkezes kardját, amit a jobb felső kezével olyan könnyen forgatott, mintha egykezes lenne.
- Mindannyiunkéra. - Shilixan, a fehér hajú tovább vigyorgott, kimeresztve a hatalmas, ragadozó fogait. - Nervarine és a Dovahkiin egyszerre jöttek el. - Mint akinek tökéletesen összeállt a terve, olyan önelégült volt. - Hagyjuk a Kelt. Nem megy sehova. - A nőstény ugyanúgy vigyorgott, ahogy a fekete hajú hím is.
- Legalább szórakozunk egy jót.
- Akit elkaptok, megehetitek, de Nerevarine-t és a Dovahkiin-t, élve akarom.
- Ahogy parancsolod, mester.
A három kígyóember, nesztelenül és vérszomjasan fordultak meg és lopakodva csúszkáltak az áldozataik felé. Nem volt mit tenni, a ragadozó ösztönüket ki kellett élniük. Vért akartak. A sárkányszülöttet akarták. És Nerevarine-t akarták, akárhol legyen.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.
Boldog Karácsonyt kívánok.