Halo, egy újabb fejezetnek lehettek szemtanúi, tudom, egy kicsit rövidre sikerült, de elég ütős lett. (1) Attack on Titan ost - YouSeeBIGGIRL/T:T.

Thrys teljesen nyugodtan és békésen aludt, remélve, hogy nem csak álmodta, hogy Marshal visszatért hozzá. Erősen ölelte, nehogy ismét elveszítse, nem érdekelte, hogy az ellenséges oldalon állnak és az sem, mit szól hozzá a népe, vele akart maradni.

Egy kéz megrázta, ami kirángatta az álomból.

- Ideje felébredned. – Marshal volt az, teljesen magára öltötte a rozoga páncélját és keltegette. – Tovább kell mennünk.

- De… - Thrys alig bírta kidörzsölni az álmosságot a szeméből és ásított egyet. – még… sötét van.

- Ez Feketevég és a föld alatt vagyunk. Itt mindig sötét van.

Thrys erőt vett magán, felült és olyan gyorsan öltözött fel, ahogy csak bírt, hiszen teljesen meztelenül aludt és egész este Marshal testmelege fűtötte. Újra rajta volt az aranyszínű Thalmor páncélja, de nem tudta, kivel maradjon, de a nagybátyja, miután gyorsan összerakta, mi történt az este, inkább elrángatta a Szervezet embereinek a közeléből.

- Thrys, tudom, mi történt az éjjel. – Kezdte Joross, mire Thrys holtsápadt lett. – Nem örülök neki. Nem akarom, hogy közöd legyen, ezekhez az… - Érezni lehetett, hogy valami nagyon sértőt akar mondani, ahogy végignézett a Szervezet emberein, de inkább visszafogta magát. – emberekhez.

- De Joross bácsi, én…

- Elég! Velem maradsz és nem beszélsz se Marshallal, se a többiekkel!

- Jól van. – Thrys csak csalódottan lehajtotta a fejét. Elege volt, hogy mindig megmondják mit és hogyan csináljon. Érzi, hamarosan eljön az idő, amikor választania kell a családja és aközött az ember között, akit szeret.

Igaza volt Marshalnak, Feketevégen mindig sötét van, hiszen ahogy kimentek az épületből, továbbra is az enyhén világoskéken megvilágított hatalmas barlangban voltak, amik a foszforeszkáló gombák adták a fényt.

- Ideje indulni. – Marshal vezette a csoportot, egyenesen Mzark tornya felé. Teljesen elhatározott volt.

Hosszú órákig meneteltek, a szembejövő dwemer gépeket és falmer-eket gond nélkül kivégezték és semmi sem állhatta útjukat és végre, elérték Mzark tornyát.

- Végre, itt vagyunk. – Marshal felnézett a hatalmas építményre, amire egy csigalépcső vezetett.

- Nem lenne gond, ha megállnánk egy kicsit? – Érdeklődött Gramb.

- Tovább kéne mennünk. – Javasolta Leila.

- Nem, - Ilya egyből rávágta. – megállunk!

A többség, Joross, Ilya, Gramb, Cephourus és Wynns a megállás mellett döntött.

- Marshal, - Gramb megszólította, Wynns és Cephourus társaságában. – beszélhetnénk egy percet, négyszemközt.

- Na, mi van? – Marshal nem gyanítva semmit, elment velük, de ami senkinek sem tűnt fel, hogy Leila is hallotta és csendben, követni kezdte őket és hallgatózott.

- Én és Wynns vagyunk a Thalmor kémjei a Szervezetben. – Gramb felfedte magát.

- Mi a f*szról beszélsz? – Marshal egy kicsit összezavarodott.

- Elment az eszed, Gramb?! – Wynns idegesen súgott oda az orknak.

- Eredetileg, a Vezér kilétére kellett rájönnünk és folyamatosan jelenteni Elenwen nagykövet számára a Szervezet lépéseit, de most azt a parancsot kaptuk, hogy szerezzük meg az Ősi Tekercset és vigyük vissza, hogy a Thalmor, Thrys segítségével irányítása alá vonhassa a sárkányok mesterét, Alduin-t.

- Értem. – Marshal csak csendben hallgatta az ork szavait, aki így folytatta.

- Tudom, hogy szereted Thrys-t és azt is, hogy bármelyik fél szerzi meg a Tekercset, el kell válnotok és ellentétes oldalon harcolni, ami valószínűleg egyikőtök halálával fog végződni. Gondolom, ezt nem akarod? Ha mellénk állsz, együtt maradhattok és közösen megbuktathatjuk a Szervezetet.

- Ezt komolyan mondod? Azok után, hogy annyi emberüket megöltem, tárt karokkal fogadnak?

- Elenwen nem túl haragtartó ilyen téren. Ha csatlakozol hozzánk és segíted a Thalmor-t, nem kell többé félned a Vezértől és amint meghal, biztos vagyok benne, hogy megengedik, hogy együtt maradj Thrys-el. Nem ez a legfontosabb neked? – Gramb kétségbeesetten próbálta meggyőzni a nord férfit, de Wynns már kezdett aggódni, hogy a társa hatalmas hibát követett el. – Tudom, hogy ez most egy kicsit sok így hirtelen, de itt vagyunk Mzark tornyánál, az Ősi Tekercs egy karnyújtásra van és nem tudtam, mikor lenne a legalkalmasabb megkérni téged. Nos, mit mondasz? Nem rossz alku. Potema hozzád hűséges, ahogy Cephourus hozzám, Joross, Ilya és Thrys segítségével, könnyedén megölhetnénk Leilát és Delphine-t, Karsk pedig téged követ. – Marshal mélységesen elgondolkodott, hiszen Gramb-nak egy dologban igaza van, szereti Thrys-t és vele akar maradni, de a Thalmor semmit sem tud a fenyegetésről, ami Tamriel felé közeleg és ha a Szervezet elpusztul, senki sem lesz képes az útját állni.

- Mielőtt visszamentem volna, gondolkodás nélkül igent mondtam volna. – Marshal elrévedt a múltban, amikor még csak a vágyainak élt, „Istenek, mennyivel könnyebb volt.". - Úgy fogok csinálni, mintha nem mondtál volna semmit sem és nem mondom el senkinek sem. – Marshal egyértelműen hazudott, amin Gramb és Wynns is átlátott, amit a holt sápadt és rémült arckifejezésük is alátámasztott.

- Értem. – Gramb csak reszketve ennyit mondott. – Szóval, így állunk. Azt hittem, legalább te mellénk állsz. Talán megőrültem, hogy egyáltalán megkértelek rá. – Amíg Gramb csak a semmibe bámult és elmélkedett, Marshal megragadta a lehetőséget, hogy figyelmeztesse a többieket, de Cephourus az útját állta. – Rendben. Akkor így lesz. – Gramb ökölbe szorította a hatalmas kezeit és már majdnem a sírás határán volt. – Túl sokáig voltam köztetek. Ostoba módon, megpróbáltam barátságot kötni néhányatokkal, remélve, hogy átállíthatlak titeket, de mind felesleges erőfeszítés volt. 15 hosszú éve játszottam meg magam. Bárcsak… meghaltam volna a sivatagban. Akkor talán… nem váltam volna egy áruló rohadékká.

(1) Gramb gyűrűjéből lila fény kezdett áramlani és beborítani az egész bal karját.

– Elég ebből! Engem már nem érdekel, ki él és ki hal meg! Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy engedelmeskednem kell a mesteremnek és becsülettel szembenéznem a tetteim következményeivel, – Az egész testét elárasztotta a lila fény és felkészült mindenre. – és utoljára az életemben, igazi harcos legyek!

- Gramb, most ez komoly?! – Wynns eléggé bepánikolt. – Megcsináljuk végre?! Itt és most?!

- Igen! – Gramb elővette a buzogányát és megindult Marshal felé. – Itt és most lerendezzük!

Marshal felemelte a pajzsát védekezőn, de a támadásra nem került sor, mert Leila időben felbukkant, belevágott Gramb karjába, majd oldalba rúgva, a földre kényszerítette, Wynns varázsolni próbált, de Leila megsuhintotta a kardját, amitől egy vörös energianyaláb indult felé, kishíján félbevágva az egész testét. Éppen készült megadni a kegyelemdöfést Gramb-nak, amikor Cephourus hátba támadta és a pajzsával félrelökte.

Erre az összecsapásra a többiek is felfigyeltek és gyorsan a helyszínre siettek, mire végre megértették, a leszámolás ideje elérkezett.

- Joross! Ilya! – Üvöltött Gramb, jelezve a két igazságosztónak. – Nem egyezett bele!

Joross és Ilya pontosan tudták, mit kell tenni, elővették a fegyvereiket, Joross Delphine-re, Ilya Leilára támadt. A Penge és a lovagnő meglepődött a hirtelen támadástól, de a reflexeik elég gyorsak voltak, hogy kivédjék a támadásukat.

- Pedig már kezdtelek megkedvelni! – Delphine szinte elmosolyodott, amikor visszaszorította Joross kardját.

- Ez kib*szottul nem személyes! – Joross a másik kardjával megpróbálta leszúrni, de Delphine hátra ugrott és védekező pozíciót vett fel.

- Nálad semmi sem személyes, ugye?! – Delphine szarkasztikusan visszavágott.

Leila gyorsan talpra állt és sikerült időben kardot rántania és kivédeni Ilya csapását. Ilya újra támadott, tűzlabdákat lövöldözött, de Leila vagy kikerülte, vagy szétvágta a pallosával. Megpördült és egy vörös energianyalábot indított az elf nő felé, amit egy varázspajzzsal védett ki.

Ezalatt, Potema és Cephourus nézett szembe egymással. Cephourus a fekete ében kardját a gyűlölt nővére felé szegezte, aki csak kék villámokat idézett a keze és a karja körül.

- Mindig is bántam, hogy a háborúban nem ütközhettem meg veled személyesen. – Cephourus kicsit örült is, hogy megküzdhet Potema-val, de azt vette észre, hogy a nővére teljesen megváltozott Marshallal együtt. Sokkal nyugodtabbnak és letisztultabbnak tűnt és mosolygott. Nem az ismertetőjegyévé vált farkasvigyorával, hanem egy magabiztos mosoly, mint aki olyat tud, amit más nem.

- Bolond öcsém, neked fogalmad sincs róla, mi folyik itt, csak vakon engedelmeskedsz Gramb-nak.

- Soha nem szegem meg a becsületszavam! Egy férfi, a becsülete nélkül nem ér semmit sem!

- Igen, a becsületed. – Potema egy jól ismert villámdárdát indított a két ujja végéből a fivére felé, aki a pajzsával védte ki. – Mindent veszni hagynál a becsületeden kívül.

- Legalább a becsület, számomra többet jelent egy szónál! – Cephourus neki támadt Potema-nak, aki gyorsan kitért a fivére csapásai elől és egy varázspajzzsal elhárított néhány csapást. – Veled ellentétben.

- Mit tudhatsz te az én becsületemről? – Potema arcáról lefagyott a mosoly és egy tűzgyűrűt idézett maguk köré.

- Ezúttal nincs egy élőhalott sereged, ami megmenthetne. – Cephourus felkészült egy élet-halál párbajra a nővérével.

Marshal egy energiaburokban esett fogságba, amit Wynns hozott létre, miután meggyógyította magát Leila támadásától és nem tudott megmozdulni.

- Hatalmas hibát követtél el, amikor elutasítottad az ajánlatomat. – Gramb nem szívesen nézte, ahogy Marshal tehetetlenül áll Wynns csapdájában. – De a mesterem azt akarja, hogy meghalj, ha nem csatlakozol. – Megközelítette, felemelte a buzogányát, hogy kivégezze. – Sajnálom, hogy így alakult.

Hirtelen, az a valaki bukkant fel, akire senki nem számított. Karsk, elővette az újonnan szerzett, kéken világító kardját és egy suhintással, megsemmisítette Wynns energiagömbjét, kiszabadítva ezzel Marshalt. Gramb buzogánya így is centikkel suhant el a feje mellett.

- Karsk, az a kard eddig is nálad volt?! – Marshal nem se hálás, se megkönnyebbült, csak ideges, amiért a féleszű barátja nem beszélt róla.

- Nem, csak tegnap találtam.

- Őszinte leszek, Gramb, - Marshal visszafordult az ork felé. – nem gondoltam volna, hogy pont te leszel az áruló. – Gramb is Marshal felé fordult, de a sisakjától nem lehetett látni, milyen arcot vág. – A többiek folyton veled példálóztak, „Miért nem vagy olyan, mint Gramb, hasonlíthatnál kicsit jobban rá". Erre pont rólad derül ki, hogy te vagy a köpönyegforgató. A sorsnak elég érdekes humora van, bár én meg sem lepődök. – Marshal csak elmosolyodott. – Az elméletem beigazolódott, hogy akit tökéletesnek tartanak, valójában az a legnagyobb s*ggfej.

Gramb nem válaszolt, csak a lila aurával körbe véve, megindult Marshal felé.

- Wynns, majd én elintézem. – Gramb utasította a társát. – Menj és szerezd meg az Ősi Tekercset.

- Jó ötletnek tartod? – Érdeklődött Wynns. – Marshal a legerősebb közöttünk, még az új erőddel is kétséges, hogy le tudnád-e győzni.

- A küldetés a legfontosabb. – Válaszolt, mire a mágus elindult Mzark tornya felé.

- Karsk, menj utána! – Utasította Marshal a féleszű társát.

Karsk eleget tett Marshal kérésének és Wynns után ment. Wynns látta, hogy Karsk az új kardjával milyen könnyen megsemmisítette az erőterét, ezért elővigyázatos volt és egy erős tűzfalat idézett Karsk köré, ami egyre csak zsugorodott. Néhány másodperccel később, a lángok apadni kezdtek, majd teljesen eltűntek és Karsk sértetlenül állt, mert a kardjából egy erős energia pajzs védte meg.

- Mi a… - Wynns nem értette, hogy ez a féleszű, hogy élhetett túl egy ilyen erős támadást.

- Elnézést, Mágus uraság, - Karsk egyre közelebb ért Wynns-hoz. – de mindig Marshal szava lesz számomra az első! Vág, - Vágott, amivel könnyen áttörte Wynns varázspajzsát. – vág, - Egy újabb pajzs tört szét. – szúr! – Szúrt és képes volt megsebesíteni Wynns-t.

- Na, ezt még nagyon megbánod! – Wynns hagyta is a felvonót, inkább egy másik dwemer építmény felé vette az irányt, Karsk, mivel Marshal azt mondta, kövesse, így is tett. (1)

Thrys nem tudta, mit tehetne, fogalma sem volt, melyik oldalt kéne választania. Hiába vette elő a kardjait, egyszerűen nem tudta, ki ellen kéne használnia, de valami más is az eszébe jutott. Eltette a fegyvereit és Mzark tornya felé vette az irányt, ahol a toronyba vezető csigalépcsőt mászta meg.

Marshal látta, hogy az elf lány bement a toronyba és feltétlenül követni akarta, de Gramb-ot el kell távolítania az útból.

Az ork támadott, Marshal felemelte a pajzsát, felkészülve a csapásra, de eléggé meglepte az áruló társát, amikor nem kivédte, hanem kitért a csapás elől. Marshal a földbe szúrta a kardját, elővette az oldalán lévő dwemer szerkezetet, rászegezte Gramb-ra és meghúzott rajta egy ravaszt.

Bumm

A pisztoly elsült, megsebezve Gramb páncélját, de különösebben nem gyengítette meg. Marshal felhúzta a pisztolyt és újra lőtt egyet. Még egyet és még egyet. A golyók becsapódtak Gramb páncéljába, lyukakat okozva rajta, de nem lassították le az ork-ot.

- Na jó, akkor legyen ez. – Marshal visszacsúsztatta a pisztolyt az övébe és nagy levegőt vett. – FUS RO DAH!

Egy hatalmas, orkán erejű szélcsapás hátra lökte a hatalmas ork-ot, ezzel időt hagyva Marshal számára, hogy Thrys után menjen.

Joross látta, hogy Marshal az unokahúga után indult, ezért feltétlen kötelességének érezte, hogy utána menjen, de Delphine az útját állta. Óvatosan körözgettek egymás körül, mire Delphine volt az első, aki támadott, de Joross kivédte a támadásokat, a kardok pengéi szinte szikrákat szórtak minden egyes találkozásnál, de egyikük sem tudott a másik felé kerekedni, mire Joross belátta, hogy valahogy félbe kellene szakítani a párbajt. Amint meglátta Gramb-ot, ahogy épp Marshal támadásából áll fel, rögtön eszébe jutott valami.

Hátrálni kezdett és amint eléggé megközelítette Gramb-ot, hátat fordított Delphine-nek és egyenesen Mzark tornya felé vette az irányt. Delphine ebben a pillanatban meglátta a lehetősége, hogy egyetlen gyors támadással végezzen az igazságosztóval, de Gramb elkapta a lábát és hátra rántotta, amint feleszmélt, már az ork-al állt szemben, aki egy szempillantás alatt megértette Joross szándékát, hogy amíg ő Thrys és Marshal után megy, foglalja le Delphine-t.

Thrys volt az első, aki felért Mzark tornyának a tetejére, ami egy hatalmas kupola hatást adott, középen egy óriási dwemer géppel, tele kék kristályokkal, amik fényt koncentrálva bizonyos helyekre, biztosították, hogy a középső, kúp formájú kristály nyitva maradjon, amiben ott volt az Ősi Tekercs, amit annyira kerestek.

Thrys nem nagyon értett a dwemer technológiához, de tudta, hogy ez egy rejtvény, amit valaki ő előtte megoldott, de mégis, itt hagyta az Ősi Tekercset.

Nem volt ideje gondolkodni, ezért a kupola közepéhez ment, hogy magához vegye az Ősi Tekercset.

- Thrys! – Marshal ért fel következőnek. – Hozd ide az Ősi Tekercset és… - Nem tudta befejezni, mert Joross már jött is mögötte, hogy hátba támadja és fellökje.

- Ne hallgass rá, Thrys! Nekem hozd ide a Tekercset!

Marshal nem maradt sokáig a földön, belerúgott Joross térdhajlatába, amitől az elf férfi a földre rogyott és azon volt, hogy végezzen vele a kardjával, de Joross elővette a sajátját és kivédte Marshal támadását, felállt és a két férfi kardpárbaja zavarta fel a kupola csendjét.

Marshal a pajzsával könnyen előnyre tett szert, hiszen megpróbálta Joross-t a falhoz szorítani, de ő ügyesen kitért onnan, hogy hátba támadhassa Marshalt, de Marshal sokkal gyorsabb volt, mint amilyennek látszott és gyorsan megpördülve, a pajzsával védte ki a támadást.

- ELÉG LEGYEN! – Thrys telitorokból üvöltötte, mire a két férfi leállt a harccal. Úgy érezte magát, mint egy darab hús, ami felett két kutya acsarkodik. – Addig fogtok harcolni miattam, amíg szét nem szakítotok!

- Thrys, egy borzasztó veszély közeledik Tamriel felé! – Marshal úgy érezte, ideje elárulni az igazat a Szervezettel kapcsolatban. – Ha nekem adod a Tekercset, szavamat adom, hogy elmondok mindent róla!

- Ne hallgass rá, Thrys! – Joross nem hitte el a férfi szavait. – A Szervezet emberei hazug gyilkosok! Ha rá hallgatsz, biztos lehetsz benne, hogy be fog csapni!

- Inkább rád kéne hallgatnia?! – Marshal kissé felháborodott. - Riihad Rémére?! Van fogalmad, miket tett a nagybátyád a háború alatt?!

- Thrys, a Szervezet emberei gyilkolták meg az anyádat! Ez csak elárul valamit róluk! Megesküdtem, hogy megvédelek!

- Csendet! – Thrys-nek már eleredtek a könnyei, egyszerűen nem bírt dönteni. – Mindketten hazudtatok és titkolóztatok előttem!

- Figyelj rám, - Marshal közbe szólt. – emlékszel, amikor megkérdezted tőlem, együtt maradhatunk-e, miután megszerezzük az Ősi Tekercset?! Nem mondtam semmit, mert nem akartam hazudni, de ha most nekem adod, akkor igen, együtt lehetünk!

- Thrys, mi van, ha hazudik?! – Joross félt, hogy az unokahúga rossz döntést fog hozni. – Hallgass a józan eszedre! Én a családod vagyok!

- Thrys, inkább a szívedre hallgass! – Marshal is tovább próbálkozott. - Nézz a szemembe és válaszolj egy kérdésemre! Te gonosz embernek tartasz engem?!

- Joross bácsi, miért nem árultad el, hogy anyámat meggyilkolták és hogy kicsoda is az apám? – Joross erre nem tudott mit mondani, csak oldalra nézett szégyenében. – És Marshal, nem tudom, hol voltál, de válaszolj egy kérdésemre, értem jöttél vissza, vagy mert a vezéred megparancsolta? – Marshal szégyenteljes hallgatása megadta a választ a lány számára. – Jól van. Döntöttem. – Thrys becsukta a szemét, vett egy mély levegőt és meghozta élete talán legnehezebb döntését.

- Téged választalak…

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.

Hűha, itt aztán volt egy kis dráma a vége felé. Mit gondoltok, Thrys ki mellé fog állni?