Halo, majdnem egy év telt el az utolsó fejezet feltöltése óta, de végre, itt a folytatás. Kellemes olvasást kívánok. (1) Jeff Williams - I May Fall
- VED YOL DAAN! – Amint Alduin kiejtette az átkos szavakat a Világ Torka körül fekete felhők kezdtek gyülekezni és a hatalmas hegy felé hamarosan lángoló tűzgolyók sokasága kezdett aláhullani.
- Pont mint Helgen-ben! – Thrys riadtan vette tudomásul, hogy ugyanaz a sárkány, aki néhány hete támadta meg Helgen-t és amelyikkel Kyneberek-ben találkoztak, most újra megmutatta magát.
- Igen. – Marshal felemelte a pajzsát és kivédett egy tűzgolyót. – Ő Alduin.
- A Sárkányvészt! – Paarthurnax kiáltotta, megpróbálta elharapni a levegőben Alduin torkát, de ő gyorsabb volt és könnyedén kitért az idősebb sárkány elől. – Használjátok!
- Hogy ezek ketten Dovahkiin-nek legyenek?! – Alduin gyorsan megpördült a levegőben. – Arrogáns halandók! Bahloki nahkip sillesejoor! – Tüzet okádott Paarthurnax felé, akinek alig volt ideje kikerülni a tüzet, de Alduin ezt csak elterelésnek szánta, amíg a földön lévő két sárkányszülött felé szállt, zuhanó repüléssel. – A lelketekből fogok lakmározni Sovngarde-ban! – Marshal és Thrys tudomásul vették, hogy a fekete sárkány őket szemelte ki, így menekülőre fogták, de hiába, nem tudták lefutni Alduin-t, ezért, amikor már centikre volt tőlük, megálltak és két felé ugrottak, majd a sárkány el szállt felettük.
– Nem vagytok méltók ellenem, joor-ok! – Alduin felé egy tűzsugár indult a feje felől, de ő gyorsan viszonozta a tüzet, a saját, erősebb lángjaival, amik annak ellenére, hogy az ellenfele volt előnyösebb helyzetben, nehézség nélkül visszaverte a másik sárkány tüzét. – Paarthurnax, borzasztóan meggyengült az erőd! – Alduin ördögien kacagva vette tudomásul, mennyivel gyengébb a másik sárkány, mint amire emlékezett. – Az enyém viszont a többszörösére nőtt! Az időm újra elérkezett!
Amíg a fekete sárkány a saját erejétől megrészegülve vette tudomásul, hogy Paarthurnax, aki utána a legerősebb sárkány volt, egykor, mennyivel gyengébb lett nála, Marshal és Thrys észrevették, hogy Alduin egyhelyben lebeg és az arroganciájától elvakulva hátat fordított nekik.
- JOOR! – Marshal elkezdte.
- ZAH! – Thrys folytatta.
- FRUL! – Együtt fejezték
A két sárkányszülött egy különleges, kék energia sugarat kiáltott, amik telibe találták a későn reagáló Alduin-t, de nem történt semmi, azon kívül, hogy egy kicsit meglökte és felbosszantotta.
- Megfizettek az arcátlanságotokért! – Újra támadásba lendült.
- Na?! – Thrys rémülten vette tudomásul, hogy az új Kiáltása, ráadásul Marshal-éval kombinálva nem működött. – Ennek nem kéne…
(1) Mielőtt Alduin újra egy lángtengert zúdíthatott volna a két sárkányszülöttre, egy kék energia vette közre, láncok tekeredtek a szárnyaira, a nyakára, a mellkasára, a lábaira és a farkára, amiknek a vége aztán belefúródtak a havas sziklába, hihetetlen erővel húzva le a sárkányt a földre.
- Fogam a nyakatokba, Dovahkiin-ek! – Egy hatalmas puffanással, ami aztán egy kisebb hóvihart keltett, Alduin a földre került és meg sem bírt
- Most! – Kiáltott a levegőből Paarthrunax. – Támadjátok meg, amíg sebezhető!
Több se kellett, Marshal a kardját, Thrys a buzogányát vette elő, amíg Potema aki közben előjött a gyűrűből, két ujjával egy villámdárdát lőtt a sárkány felé. Marshal kardja megsebesítette és a forró, lángoló vére még az örök havat is megolvasztotta, Thrys buzogánya eltalálta a fejét, amit egyértelműen megérzett és Potema villámdárdája képes volt egy pikkelyt leválasztani a rettenetes, eddig sebezhetetlennek tűnő sárkányról.
- Igen! – Paarthurnax látta, habár súlyos sérülést még mindig nem okoztak Alduin-nak, egyértelmű volt, hogy a Sárkányvész igenis működött és életében először látta Alduin-t megsebesülni. – Működött!
- Meyz mul Dovahkiin! Erősebbek vagytok, mint gondoltam! – Alduin a haragtól felerősödve, aminek az oka, hogy halandók képesek voltak sebet ejteni rajta, elszakította az összes láncát. – De én vagyok Al-Du-In! Akatosh elsőszülöttje! – Kitárta a szárnyait és elég volt néhány villámgyors csapás és már újra a levegőben volt. – Engem nem győzhettek le! Se ti! Se senki más! Nem győzhettek le!
Újra tüzet okádott, de Marshal felemelte Varázstörőt, Thrys mögé bújt és a pajzs semlegesítette a sárkány tüzét. Miután a tűzhullám véget ért, Marshal féltérdre ereszkedett, egyértelműen, Alduin tüze sok volt neki egyszerre, így Potema lebegett előre és villámcsapásokat indított a sárkány felé, aki meg sem érezte azokat és tovább körözött felettük.
Egyértelmű volt, hogy Alduin már fenyegetésnek látja a két sárkányszülöttet, így nem vesztegette az idejét Paarthurnax-ra és inkább Marshal és Thrys lettek a fő célpontjai. Thrys, mivel még nem töltött fel a kiáltása, de látta, hogy Marshal még mindig féltérden van és nem tudott volna kitérni Alduin következő támadása elől, közé és a sárkány közé állt, hogy megvédje a férfit. Alduin, ahogy egyre közelebb ért a sárkányszülöttekhez, kinyitotta a száját, hogy egyetlen harapással végezzen velük, de Thrys az utolsó pillanatban kitért előle és fejbe verte a halálfejes buzogányával.
Habár sérülést nem ejtett rajta, a daedrikus buzogánynak elég ereje volt, hogy eltérítse a sárkányt a célpontjától és újra a magasba kelljen emelkednie.
- JOOR ZAH FRUL! – Marshal, amint újra erőre kapott újra használta a Sárkányvészt és eltalálta Alduin-t, akinek a két szárnyára és a nyakára újra rátekeredtek a kék energia láncok és a földre kényszerítették.
Nem vesztegették az időt és újra támadásba lendültek, ezúttal a sárkány háta mögött, ami hibának minősült, mert a hatalmas teremtmény a farkával mért elsöprő csapást a támadóira. Marshal és Thrys újra két irányba ugrott a csapás elől, de ez nem hátráltatta őket sokáig, mert újabb támadást mértek Alduin két lába felé, Potema pedig a farkára. Egy dühös üvöltés Alduin részéről jelezte, hogy igenis megérezte.
Alduin a láncokat újra eltörte, a szárnycsapásaival egy újabb szélvihart kavarva újra a magasba emelkedett és újra körözni kezdett a Világ Torka fölött.
- VED YOL DAAN! – Újra Kiáltott és a fekete felhők közül újra tűzgolyók hulltak alá. Potema egy erőteret húzott fel, ami megvédte a sárkányszülötteket Alduin zuhanó tűzgolyóitól.
Alduin a fekete felhők közül előbukkant, de Thrys gyorsan reagált.
- JOOR ZAH FRUL! – Újra használta a Sárkányvészt, de Alduin számított erre és kitért a Kiáltás elől és zuhanórepülésben egyenesen a két sárkányszülöttet vette célba, akik ki voltak szolgáltatva a számukra.
Szerencsére, a segítség időben érkezett, mert Paarthurnax a saját testével teljes erővel neki csapódott Alduin-nak, ezzel a kiálló hegynek csapódott a két sárkány, majd a földre zuhantak, ahol véreb módjára tépték, marták és harapták egymást. Alduin volt az erősebb és a gyorsabb, aki aztán hamar felülkerekedett Paarthurnax-on és a fogaival darabokat tépett ki az idős sárkány nyakából, mellkasából és az egyik szárnyát a karmaival felszakította, mire teljesen a földre kényszerítette.
- JOOR ZAH FRUL! – Marshal Kiáltása újra töltött és nem hezitált Paarthurnax segítségére sietni. A kék láncok már harmadszor tekeredtek Alduin köré, ezzel újra legyengítve őt, amit az idős sárkány kihasznált, hogy kiszabaduljon és tüzet okádjon Alduin-ra.
Egy dühös üvöltés volt a jele, hogy Alduin-t égették a lángok, ezenkívül újra érezte Potema villámait, Marshal kardját és Thrys buzogányát, ahogy újabb sebeket ejtenek rajta, amiket már annyira megalázónak tartott, hogy újra erőt vett magán és elszakította a láncait, de ezúttal nem emelkedett a magasba, hanem egyenesem Marshal-ra vetette magát és egy sziklához vágta, majd felkészült, hogy bevigye a végső csapást.
- MARSHAL! – Kiálott Thrys rémülten, majd Alduin egy tűzsugarat bocsájtott a férfira és gonoszul felkacagott.
A sárkány öröme csak addig tartott, amig a füst mögül meg nem látott egy pár vörös szempárt, amik teljes gyilkolási és pusztítási vággyal meredtek rá. Marshal-hoz tartoztak, aki sértetlenül állt előtte, a teste, az izmai és a magassága is növekedni kezdett és majdnem szétfeszítette a már így is rozoga, szebb napokat látott ében páncélját.
Marshal teljes haraggal felordított, mint egy vadállat és úgy támadt Alduin-ra.
- Megint ez. – Thrys már egyszer látta Marshal-t ilyennek, de most már jobban látta, hogy a férfi, akit szeret és akinek a gyermekét hordja, mivé változott. Egy dühöngő bestiává, aki csak pusztítani akar, nem számít barátot vagy ellenséget.
- Ne aggódj. – Potema megjelent mellette és magabiztosan mosolygott. – Amíg a múltban voltunk megtanultam irányításom alatt tartani. Nem fog bántani.
Marshal teljes erejével Alduin-ra összpontosított és mindenki meglepetésére, a Berserker formája képes volt sebet ejteni rajta, a Sárkányvész nélkül is. Több vágást ejtett a sárkányon, aki elképzelni sem tudta, hogy Marshal miféle erőre tehetett szert, hiszen az ereje a többszörösére nőtt, de sokkal kiszámíthatóbb lett és Alduin-nak nem kellett sok, hogy újra a magasba emelkedjen.
- JOOR ZAH FRUL! – Azonban, Thrys megakadályozta és a láncok negyedszer tekeredtek a sárkány köré, mire Marshal újra támadásba lendült, kivágta két fogát, az egyik szarvát és egy súlyos sebet ejtett a nyakán, mire a sárkány elkapta a férfit a lábánál, többször ide-oda rángatta, majd félredobta, amitől elejtette a kardját.
Thrys eldobta a buzogányt, ami csak lassította és inkább Marshal kardját vette magához, amivel Alduin felé rontott. A sárkány tudott reagálni, amikor az elf lány felé rohant és a kardját bele állította, egyenesen a bal szemébe, mindenfelé vért spriccelve, a fejét rángatva a fájdalomtól és akkora erővel felordítva, amibe az egész hegy beleremegett. A szárnyával félig vakon és dühösen lecsapott Thrys-re, akit egy sziklafalhoz vágott és nem mozdult. (1)
- Elég! – Alduin ismét eltörte a láncait, de kimerülve lihegett, egyértelműen nem szokott hozzá a hosszan elhúzódó harcokhoz, ráadásul, az egyik szemét is elvesztette. – Ezért még megfizettek, halandók! Még visszatérek! Sokszorosan megerősödve és miután végeztem veletek, beteljesíthetem a bosszúmat a Dovahdein-en!
Alduin újra a levegőbe emelkedett és elrepült a végtelen hóviharban.
Marshal, aki visszaváltozott, újra a sajátja volt a tudata, lassan, bicegve lépdelt az eszméletlen elf lány felé.
- Thrys, - Letérdelt hozzá, végigsimított az arcán, a narancsszínű fürtjein és a nyakához tette a két ujját. – még élsz. – Megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Elég őrült manővert hajtott végre. – Potema is csak büszkén mosolygott az elf lányra.
- Esze sosem volt sok, de bátorsága annál inkább. – Marshal csak nevetett egyet, mire végig simított a lány arcán, majd felemelte, az egyik karját átlendítette a vállán és úgy kezdte vonszolni.
- Lot krongrah! – Paarthurnax, aki első ránézésre halottnak tűnt, most büszkén meredt a két sárkányszülöttre. A szárnya súlyosan megsérült és rengeteg harapásnyom tarkította a testét, de még életben volt, bár az, hogy képes lesz-e egyáltalán repülni már kérdéses volt. – Ti aztán tényleg hordozzátok a Dovah-k hangját! Alduin alattvalói ezúttal kétszer is meggondolják, hogy megtámadjanak-e titeket!
- Miről beszélsz? – Marshal csak átölelte az eszméletlen Thrys-t, aki majdnem elesett. – Nem győztük le. Elmenekült. – Végül úgy döntött, átlendíti a nagydarab elf lányt a vállán és úgy viszi.
- Ni liivrah hin mere. Igaz, ez csupán fél krongah volt, de még a régi idők hősei sem voltak képesek egyenrangú ellenfélként harcolni Alduin ellen, nemhogy megsebesíteni és kivágni az egyik szemét. – Marshal kétsége nem tompította Paarthurnax büszkeségét. – Alduin mindig is… - Kereste a szavakat, amik nem jutottak eszébe. – Pahlok… öntelt volt a saját ereje miatt. Emellett, a bosszú is eltorzította az elméjét.
- A bosszú? – Marshal fejébe szöget ütött ez a szó.
- Valóban, keveset tudtok Alduin-ról és a Dovah-k eredetéről. – Paarthurnax megpróbált a levegőbe emelkedni, de a sérülései túl súlyosak voltak. – Ruth…
- Jól vagy? – Marshal kissé aggódva nézett végig a sárkány sebein, hiszen a testéből darabok hiányoztak és az egyik szárnya is szörnyű állapotban volt. – Életben maradsz?
- Nahlass maradok… - Egyértelműen nem bírt már úgy mozogni, mint régen. – de viing-re egy darabig nem kapok.
- Visszaviszem Thrys-t Magas Hrothgar-ba, - Marshal elindult a lánnyal a vállán. – visszajövök még néhány kérdéssel.
- Megérdemlitek a praan-t, a pihenést. – Az öreg sárkány, mivel repülni már nem tudott, csak összehúzta magát és úgy tűnt, mintha eggyé vált volna a havas sziklákkal. – Gyertek vissza, amint tudtok és sok választ kaphattok.
Marshal csak intett a sárkánynak köszönésképp, de nem mondott semmit, csak cipelte az elf lányt, akivel együtt űzték el a rettenetes ellenfelüket.
A testén ejtett sérülések, de még a fél szeme világának az elvesztése sem volt olyan sértő Alduin számára, minthogy két halandó lélek képes volt megküzdeni vele és visszavonulásra kényszeríteni. A korai Merethic kor óta nem szenvedett vereséget, de akkor sem halandó lelkek keze által.
A két sárkányszülött, ők lehetnek az egyetlen akadály, akik az új sárkánybirodalom felemelkedésének az útjába állhatnak, de szégyenszemre, képesek voltak egyenrangú ellenfélként felvenni vele a versenyt. És az az átkozott Kiáltás, amit a halandók hoztak létre, egyszerűen undorodott azoktól a szavaktól és soha nem akarja újra hallani őket.
Egy hely volt, ahol az eddigi, isteninek tartott hatalmát még tovább növelheti, így egyenesen abba az irányba szárnyalt, de több kilométer magasan, az erős hóviharban és a vastag köd ellenére, érzett valamit a földről, amit hosszú évezredek óta nem érzett.
Egy erő, ami a saját fajtájának egy eltorzított változata volt. Az egyik sárkányszülöttből ugyanezt érezte, de akkor azt hitte, csak a képzelete játszott vele, hiszen az igazi sárkányszülött ereje beárnyékolta, de most tisztán érezte, a megrontott sárkány erőt és ki akarta deríteni, ki merészelte a fajtája erejét önző módon kisajátítani.
Zuhanórepülésbe kezdett, nyílegyenesen az erőforrás irányába, amíg ki nem ért a felhők közül és egy kopár, jeges pusztaságot nem látott, egy sziklán állt egy alak, akiből a megrontott sárkányerő aurája áradt.
Egy magas férfi volt az, világos szürke, sárkánycsont vértet, csizmát és kesztyűt, ami alatt egy bézs színű, a testéhez simuló aláöltözetet hordott. Az oldalán egy vékony katana lógott a hüvelyben, amit egy sárkánybőr övvel csatolt az oldalához. Az arcát egy nagy, sárkánycsontból készült sisak fedett el, aminek a tetejéből két nagy szarv nőtt ki, de a mögül két világító, sárga szempár meredt a sárkányra és egy hosszú, kígyószerű villás nyelv lógott ki, amit hamar visszahúzott.
- Alduin! – A férfi sárkány nyelven beszélt, feltartotta a jobb kezét, hogy üdvözölje a sárkányt és Alduin számára egy ismerős, narancsszínű gyűrű volt rajta, egy áltátszó ékkővel. – Az első sárkány és a következő, amelyik meghal!
- Te mégis, ki vagy és miért érzem rajtad a saját népem vérét és megrontott erejét?! – Alduin rá meresztette az egyetlen megmaradt szemét, mint egy ragadozó a prédájára.
- Oh, persze, - A férfi csak levette a sisakját felfedve a hosszú, fehér haját, a markáns szögletes állát és a világító sárga szemeit. – ebben az alakban biztos nem ismersz meg. – Egy fehér varázslatot idézett maga körül, amitől a páncélja, a ruhái és a katanája is eltűnt, teljesen meztelen lett, felfedve a halvány zöld bőrét, de a lábai össze nőttek egy nagy és vastag kígyófarokká, a teste növekedni kezdett, legalább egy méterrel lett magasabb, az alsó oldalából két másik kar nőtt ki, amiknek az ujjai éles, de rövid, karomszerű körmökben végződött. A szája groteszk módon széles lett, ragadozó fogak sorakoztak benne és a füle is hegyes lett, akár az elfeké. – A nevem Shilixan-Shaei, - Kinyújtotta a jobb felső kezét, amelyiken a gyűrűje is volt és csak ekkor lehetett észre venni, hogy a neve bele van gravírozva, de ami még érdekesebb, hogy zölden világított. – öröm újra találkozni.
- Már tudom, - Alduin egy kis gondolkodás után már tudta, ki is áll előtte. – az akavir-i Sárkányőrség fiatalabbik fia.
- Szóval, - Shilixan mosolyra meresztette a ragadozó fogsorát. – emlékszel apámra. Aki annyi ideje legyőzött és elűzött téged. – Erre Alduin dühösen felüvöltött, ami mérföldekre megrázta a földet és még Shilixan-t is meghátrálásra késztette.
- Ha azt hiszed, az apádnak ezúttal is szerencséje lesz, hát tévedsz! Végezni fogok nem csak a Sárkányőrséggel, de az egész nyamvadt fajoddal is és Akavir újra a sárkányok uralma alá kerül!
- Az előbbivel már nem kell fáradnod. – Shilixan továbbra is csak mosolygott. – Már meghalt, ahogy a bátyám és az ő fia is. Már régóta én vagyok az új Nagymester. – Összeérintette mind a négy kezét és sötétlila villámokat idézett, de a gyűrűje ékköve narancsszínűre változott. – És most elveszem az életed.– A fejedelmi hangján fejezte be és a sötétlila villámaival a sárkány felé lőtt.
Alduin gyorsan kitért a lövés elől és egy tűlehelettel viszonozta azt.
- Most véged! – Alduin biztos volt abban, hogy a mindent elemésztő lángjai, amik még a sziklát is megolvasztották, megsemmisítette Shilixan gyűrűjét.
- Na-na, - Shilixan hangját maga mögül hallotta és gyorsan megfordult, hogy egy újabb lángtengert zúdítson rá. – YOL TOOR SHUL! – Shilixan maga is Kiáltott és a saját tűzlehelete is elképesztő méretet öltött, de messze elmaradt Alduin-é mellett, amit csak lassítani tudott, de ez elég volt a kígyóembernek, hogy kitérjen a hatalmas tűzsugár elől.
- Azt hiszed, van esélyed ellenem, csak azért, mert egy kicsit meggyengültem a sárkányszülöttel vívott harcban?! – Alduin-t bosszantotta Shilixan ellenállása. – Lehet, hogy magasan ezek felett a halandók fölött állsz, de én vagyok elsőszülött teremtménye! Engem senki sem győzhet le, Sárkányőr!
- Oh, persze, - Shilixan csak legyintett egyet, mintha nem is zavarná, hogy a sárkány ereje mennyivel a sajátja fölött áll. – az elsőszülött arroganciája. Születésük pillanatában megkapják mindazt, amiért a másodszülöttnek keményen meg kell dolgoznia. – Lila rúnákat idézett meg, amikből vörösbőrű, fekete, tüskés páncélos daedrák ugrottak elő, amik aztán megtámadták a sárkányt minden irányból.
- Azt hiszed, van esélyed?! – Alduin az egyiket ketté harapta, a daedrikus páncélokat és fegyvert úgy átharapta mint az aprósüteményt, egyet a farkával csapott agyon, kettőt a szárnyaival fejezett le és az utolsó hármat egy újabb tűzhullámmal végezte ki.
- Az apámnak több volt, mint esélye. – Shilixan még mindig nem aggódott, hogy az idézett démonjait is milyen könnyen kivégezte és akkor sem rémült meg, amikor Alduin hatalmas álkapcsát centikkel tudta csak kikerülni, a gyűrűje ékköve ezúttal kékre váltott. – Fegyelmezetlen vagy. – A szárnyainak a csapásai és a harapásai elől olyan gyorsan és mozgékonyan tért ki, mintha vízből lenne a teste. – Forrófejű és ami még ennél is szánalmasabb, - Alduin egy újabb irdatlan erejű tűzsugarat lőtt, a közvetlenül előtte álló Shilixan felé. – kiszámítható!
Shilixan, mintha csak az árnyékában rejtőzött volna, a sárkány nyakát próbálta megharapni, amíg a tüzet okádja, de a sárkány egész teste egyik pillanatról a másikra lángba borult, arra kényszerítve Shilixan-t, hogy visszakozzon, de a jobb kezébe egy mágikus rúnákkal borított sárkánycsontkardot idézett.
- Elintézem, hogy bánd a napot, amikor ellen mertél szegülni!
Alduin a hatalmas fogaival ráharapott Shilixan kardjára, de a kard nem tört el, hanem vörösen kezdett világítani, akárcsak Shilixan gyűrűjének az ékköve, ahogy minden erejét bele adta és mind a négy karjával a markolatot szorította, ezután sárgává vált, a karddal együtt és egy pillanatra hátra szorította Alduin-t, majd fehérre és Shilixan, lassan, magabiztosan csúszott egyre előrébb.
- Költői, nem gondolod?! – Kacagott Shilixan, ahogy egyre hátrébb kényszerítette Alduin-t.
- MOST MEGHALSZ! – Alduin-t csak dühítette a kígyóember gúnyolódása és a haragja elég erőt adott neki, hogy darabokra törje Shilixan kardjának a pengéjét.
- Ezt hogyan… - Most először lehetett látni, hogy Shilixan egy pillanatra megrémült, ahogy a kardja törött pengéjét nézte, ami az egyik legerősebb fegyvere volt. – B*ssza meg. – Emberi nyelven csak ennyit morgott mielőtt a felsőteste Alduin szájába került volna, a fogai átszakították a bőrét és a húsát, amitől fájdalmasan felordított és vérezni kezdett, majd Alduin kiköpte és hozzávágta egy sziklához.
Shilixen, ha súlyosan vérzett és már nem tudott felállni a sérüléseitől, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki aggódik.
- Úgy tűnik… - Lihegte erőtlenül, de továbbra is mosolyogva. – nagyobbat haraptam, mint amit le tudok nyelni. – Levette a gyűrűjét, amit eltüntetett mágiával.
- Most véged! – Alduin bevitt egy újabb pusztító tűzsugarat, egyenesen Shilixan-re, aki nem tudott kitérni előle, a húsa és a csontjai másodpercek alatt hamuvá égtek és nem maradt szinte semmi sem a kígyóemberből.
- Sajnálom, hogy csalódást okozok, - Alduin a feje felett hallotta Shilixan hangját. – de még itt vagyok. – Felnézett rá és látta, hogy Shilixan, egy aprócska szellem formájában, a gyűrűje körül lebegett.
- Semmi esélyed nincs ellenem! – Alduin csak önelégülten nézett a menekülő ellenfelére. – Nem tudsz legyőzni!
- Nem. – Shilixan csak megvonta a vállát, mielőtt egyre messzebb repült volna a sárkánytól. – Tényleg nem tudlak. Szerencsére, - Az utolsó szavai voltak felé, mielőtt végleg eltűnt volna. – ez nem az én rendeltetésem.
Alduin csak egy diadalmas üvöltéssel jelezte a győzelmét és a dominanciáját a Sárkányőrség Nagymestere ellen, akit épp megfutamított. Tudta, ha Shilixan csak ennyire képes, akkor az apja nyomdokaiba sem léphet és a Sárkányőrség már korántsem olyan erős, mint az ő idejében, ami csak egy dolgot jelentett.
A sárkányszülöttek legyőzése után, már senki sem lesz, aki az útjába állhatna.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.