Halo, hosszú idő után végre visszatértem. Tudom, hogy ez egy rövid fejezet egy igen hosszú kihagyás után, de egyelőre csak ennyi jött össze. Kellemes olvasást kívánok.

A Szervezet sötét tanácsdimenziója épp olyan sötét és titokzatos volt, mint mindig. Az egyetlen fényforrást a nagy fekete végtelenben a tíz kiálló piedesztál világította meg, amelyek tetején állt a Szervezet valamelyik tagja. Pontosabban, már csak öt piedesztálon jelent meg egy-egy szellemszerű alak, ugyanis a Szervezet fele vagy meghalt vagy eltűnt.

- Szemmel is látszik, hogy megkurtítottak minket. - Junal, a fél szemével nézett végig az üres emelvényeken.

- Az Alftand-i kiruccanás alatt megtaláltuk a két árulót, Gramb-ot és Wynns-t. - Emlékeztette őket Marshal.

- Mercer-en, Delphine-en és Cicero-n hamarosan elvégzem a szükséges beavatási rituálét, - A Vezér egyáltalán nem tűnt meghatottnak az emberei elvesztése miatt. - most a sárkányok megállítása és Alduin legyőzése az elsődleges célunk.

- Úgy tudtam, a Sárkányvésszel sikerül legyőznötök. - Emlékeztetett mindenkit Mira. - Talán hatástalan volt ellene?

- Korántsem. - Marshal magabiztosan mosolygott. - Egyértelmű volt, hogy mennyire meglepődött és felháborodott, amikor megízlelte a halandóságot. A próféciának igaza volt, ez a Kiáltás a kulcs Alduin legyőzéséhez, de önmagában nem elegendő. Legközelebb felkészültebbek leszünk.

- Legközelebb, - A Vezér óva intette. - ő is felkészültebb és erősebb lesz.

- Akkor menjünk mindannyian egyszerre és végezzünk vele! - Mira az öklével a tenyerébe csapott.

- Nem tudjuk merre van. - Emlékeztette Junal. - Akárhol elrejtőzhetett Nirn-en.

- Nem Nirn-en van és még csak nem is rejtőzködni ment. - Biztosított mindenkit a Vezér. - Jártas vagyok az Akavir-i jóslatokban és eddig egyszer sem tévedtek. Ha minden igaz, akkor Sovngarde-ba ment, hogy új erőre kapjon.

- Sovngarde? - Mira és a többiek is értetlenül rázták a fejüket. - De oda lehetetlenség eljutni.

- Úgy tűnik mégsem az. - A Vezérben feltámadt az izgatott kíváncsiság. - A sárkányok vagy legalábbis, Alduin megtalálta a módját, hogy utazhasson Oblivion különböző síkjain, köztük Sovngarde-ba. Nekünk csak meg kell találnunk a módját.

- És hogyan? - Mira kíváncsian a csípőjére tette a kezét.

- Az egyik sárkány alattvalója biztos tudja a módját. - Marshal-nak az eszébe jutott. - Csak el kell kapnunk az egyiküket?

- És hogyan? - Junal-nak nem tetszett az ötlet. - Nem tudom feltűnt-e, de a sárkányok, nagyok, repülnek, tüzet okádnak és előbb borítanak lángokba egy várost, mintsem beszéljenek.

- Igaz, - Mira lelkesedése is letört. - teljesen más élve elkapni és kikérdezni egy sárkányt, mintsem megölni.

- Azt hiszem erre tudom a megoldást. - A Vezér végig simított a megrepedt maszkján. - És az nem más, mint a Fehérvágtában található Sárkánytömlöc.

- Miért pont Fehérvágta? - Érdeklődött Marshal.

- Még a régi időkben úgy lett tervezve, hogy fogságban tartson egy sárkányt. - Magyarázta a Vezér. - A szerkezet mára talán megrozsdásodott és nem több látványosságnál, de talán még működik.

- Szerintem, meg tudom győzni Baalgruf Jarl-t, hogy segítsen, - Marshal magabiztos volt. - hiszen tartozik nekem és Thrys-nek, amiért megvédtük a városát egy másik sárkánytól.

- Ezt örömmel hallom. - A Vezér bólintott egyet. - Indulj Thrys-el Fehérvágtába, mi ott fogunk várni rátok.

- Igenis. - Marshal csak bólintott, majd a szellem teste eltűnt az emelvényéről.

Őt követte Mira, Liz, Junal és végül a Vezér is.

Thrys-nek fogalma sem volt mennyi ideje feküdhetett a kényelmetlen kőágyon amikor visszanyerte az eszméletét. Hallotta a kandalló tüzének a ropogását és eszébe jutott az utolsó emléke, amikor még Alduin-al harcoltak. Gyorsan felállt az ágyról és egyből a buzogánya után nyúlt, de kellemetlenül vette tudomásul, hogy nincsenek nála fegyverek és a páncélja sem volt rajta.

- Felébredtél? - Hallotta az ismerős férfi hangot a kandalló felől. Marshal volt az, aki a tűz előtt guggolt és csak bámult a lángokba. - Egyél valamit, hiszen már egy napja eszméletlenül feküdtél.

Thrys az ágy mellett lévő kőből faragott asztalra nézett, amin egy tálon volt kenyér, szárított hal, szalonna és alma és érezte az éhséget, ahogy gyötri, így nem kellett kétszer mondani, hogy egyen.

- Mi történ Alduin-al? - Kérdezte teli szájjal.

- Elmenekült, de vissza fog térni. - Válaszolt Marshal, miközben felállt a tűzhelytől és a lány felé fordult. - Értesítettem róla az úrnőmet és a legjobb megoldásnak azt találta, ha visszatérünk Fehérvágtába.

- Miért pont oda? - Thrys lenyelte ami a szájában volt.

- Ha minden igaz, akkor van ott egy szerkezet, amivel elkaphatunk egy sárkányt, aki elvisz minket Alduin-hoz.

- Akkor mire várunk?! - Thrys, amint befejezte az evést, magára öltötte az aranyszínű páncélját és eltette a buzogányt, amit még Gramb-tól zsákmányolt.

- Hát persze. - Marshal követte a lányt kifelé Magas Hrothgar-ból.

"Nem mondod el neki?", Marshal fejében megszólalt Potema, így csak ő hallotta.

"Amit Phaarthurnax-tól tudtunk meg Alduin-ról? Nem terhelném feleslegesen."

"Még mindig szereted és nem akarod, hogy a gyerekednek baja essen.", Potema tudta jól, hogy a férfi még mindig érzett valamit a lány iránt, mégha tudta jól, hogy többé nem lehetnek együtt.

"Csak fogd be.", Marshal nem akart ezen gondolkodni, amint elhagyták a templomot, Thrys-el felszálltak Ark-ra és levágtattak a hegyről.

A Világ Torkán sosem szűnik a hó és az örök hideg az úr, de a szél időnként békés fordultatot vesz és a nap is kisüthet. Ez most egy ilyen nap volt és a nap sugarai szikrázóan ragyogtak a friss és fehér havon.

Marshal egyedül jött fel a Tamriel legnagyobb hegyére, ugyanis válaszokat remélt.

- Visszatértél, Dovah Niirah? - Phaarthurnax már várta, mikor tér vissza és leszállt a férfi elé. - Tudni szeretnéd, hogyan kövesd Alduin-t?

- Ami azt illeti, már kitaláltuk, hogy Fehérvágtában találjuk a megoldást, Sárkánytömlöcben. Odacsaljuk Alduin egyik követőjét, csapdába ejtjük és kiszedjük belőle amit kell.

- Ezt jól kifundáltátok. - Phaarthurnax azonban előre aggódott, amiért Marshal idejött hozzá. - Nem azért jöttél, hogy erről beszélj?

- Tudod, hogy ki vagyok? - Marshal egyenesen az öreg sárkánynak szegezte a kérdést.

- Szóval, megszerezted a vahrukt-ot? Az emlékeid? - Phaarthurnax pontosan tudta, hogy miről beszél.

- Olyasmi, részt vettem az Oblivion-válságban és pontosan tudom, kik fenyegetik Tamriel-t.

- A Dovah Dein, a Sárkányőrség. Mindoraan, értsd meg, ez nem olyan dolog, amiről egy Dovah szívesen beszél.

- Muszáj lesz. - Marshal nem engedett és feltétlen tudni akarta a választ.

- A Dovah Dein jelenleg is azt tervezi, hogy megszállja Tamriel-t, hiszen a Lokoltei, a Birodalom gyenge és megosztott, Égkoszorúban hamarosan kitör a Kein, a háború. Ráadásul Alduin is arra készül, hogy megtizedelje a Joor-ok, halandók világát. Amint te és a Dovahkiin legyőzitek és véget ér a háború, számukra az lesz a jel.

- Miből gondolják, hogy legyőzzük Alduin-t?

- Alábecsülöd az Akavir-i proféták jövőbelátó képességét. Ugyanabba a csapdába esel, mint a Sahqo Dovah-k, Vörös sárkányok és mi magunk is. Nebenvah, alábecsültük őket, amiért a Dovah-kal ellentétben csak félig halhatatlanok.

- Félig halhatatlanok?

- Ők nem teljesen Vozahlaas-nak, halhatatlannak születtek, mint a Dovah-k, ugyanis tőlünk lopták el a halhatatlanságukat. Ugyanis, volt egy háború, még nagyon régen.

- A Sárkányháború Tamriel-en?

- Nid, sokkal régebben. Még azelőtt, hogy az emberek és mer-ek megtették az első lépéseiket. Sosem gondolkoztál el azon, hogy a Dovah-k miért hagyták el Akavir-t?

- Talán mert hódítani akartak? Tamriel-en könnyeb prédákat szemeltek ki? Vagy csak simán változatosságra vágytak?

- Mindegyik válasz rossz. Az igazság, hogy Kuyiz Hond, elűztek minket. A Tsaesci-k és a Dovah Dein. Először a Sahqo Dovah-kat érte el a pusztulás. Niskorah, elképzelhetetlen volt, hogy a csodálatos, Punah Dovah-k, a nőstény sárkányok mind kipusztultak.

- Nőstény sárkányok?

- Igen. Feltűnt, hogy az összes sárkány, akivel eddig találkoztál, az mind hím volt?

- Azt hittem nemtelenek vagytok.

- És hogy szaporodnánk? - Erre a kijelentésre Marshal csak megvonta a vállát. - A Ved Dovah-k, a fekete sárkányok a hímek, a vörösek a nőstények.

- Oh... - Marshal megértette. - megölték az asszonyaitokat.

- Ha még csak megölték volna! - Egészen eddig Phaarthurnax először tűnt dühösnek. - Naak, elfogyasztották őket, a húsukat ették és a vérüket itták, amivel magukénak tudhatták az erejüket, a halhatatlanságunk egy részét és a Thu'um-ot is, amivel megbecstelenítették a fajtánkat.

- Kezdem érteni.

- Alduin volt az, aki vezette a Ved Dovah-kat a Dovah Drein ellen, én is ott voltam abban a Grah-ban, csatában. Sajnos, a Pahlok-unk, az arroganciánk volt az, ami a vesztünket okozta. Shidinerah-Shaie volt a nagymesterük és párviadalban ő volt az első, aki legyőzte Alduin-t.

- Legyőzte, de nem ölte meg.

- Nem, a testével nem végzet, de azon a napon valami megváltozott Alduin-ban. Amíg a szívét elöntötte a harag és a bosszúvágy, tudta, hogyha maradnánk azzal az egész Dovah faj is kipusztulna.

- És Tamriel-re jöttetek.

- Vrah, úgy van. Egy részünk Tamriel-t kezdte felfedezni, de Alduin egy különös erőt érzett a messzi északon.

- Égkoszorúban?

- Nem, még messzebb. Atmora-n. Amíg mi Tamriel meghódításával voltunk elfoglalva, addig ő egyedül ment Atmora-ra. Mire visszatért már rá sem ismertem a testvéremre. Valami megrontotta a messzi északon, az arroganciája, a bosszúvágya és a hataloméhsége nem ismert határokat.

- Ezt hogy érted?

- Alduin már nem uralni akarta a világot, hanem magáénak tudni minden hatalmát és elfogyasztani azt.

- Innen a neve, Világfaló.

- Pontosan. Néhány sárkány belátta, hogyha követnénk Alduin-t, azzal a vesztünkbe haladnánk és egész Nirn is velünk együtt pusztulna. Nem hagyott más választást, minthogy felkeljünk ellene. Megtanítottuk a halandókat a Thu'um-ra és egy véres háború vette kezdetét, aminek a végeredményét Kel-ben, az Ősi Tekercsben láthattad. Most már tudod a Dovah-k eredetét.

- Mi történt Alduin-al Atmora-n?

- Elképzelni sem tudom. Senkinek sem beszélt róla, ami ott történt vele, az a fajunk sorsát pecsételte meg.

- És Alduin miért nem tért vissza Akavir-ra, hogy visszavegye a szülőföldjét?

- Alduin-t már nem érdekli sem a bosszú, sem a népünk sorsa. Egyedül a hatalom és a pusztítás. Ezért kell végezni vele, hogy ez a világ megmeneküljön.

- A Sárkányőrség tud Alduin visszatéréséről?

- Természetesen, ők jósolták meg, részt vettek a második háborúban és tőlük származik a Kel, amivel előre küldték Alduin-t az időben.

- Szóval... - Marshal számára érthetetlen volt, hogy Tamriel egész történelme irányítva volt. - minden, ami akkor történt és utána...

- A Tsaesci-ik a megtévesztést nagymesterei és a prófétáik látnoki képességeikkel együtt, képesek egy egész világot az általuk kívánt irányba terelni. Alduin után ők a legveszedelmesebb teremtmények Nirn-en.

- Számíthatunk a segítségedre, miután legyőztük Alduin-t?

- Sajnos nem lehet. Én már úgy kötődöm ehhez a hegyhez, mintha a testem része lenne. Nem mehetek messzire a Világ Torkától. Ez a feladat rád, a Dovahkiin-re és az úrnődre vár.

- Értem. - Marshal egy darabig hallgatott. - Azért köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. - Megfordult és elindult lefelé a hegyről.

- Ha bármikor, neked vagy a Dovahkiin-nek szüksége van a segítségemre, itt megtalálhattok.

Marshal nem válaszolt, mert már mélyebben volt a hegy csúcsától.

"Nem tudom, hogy most választ kaptunk-e a kérdéseinkre, vagy épp most lett egy halom új kérdésünk.", Potema, habár örült, hogy megtudta a sárkányok eredetét és néhány fontos dolgot az Akavir-i Sárkányőrségről, de még mindig sok kérdőjel maradt.

"Mindent nem lehet egyszerre.", válaszolt vissza Marshal fejben. "Csak annyit tudunk, hogy a Sárkánykrízis után jobban kell koncentrálnunk a Viharköpenyes felkelésre."

"Sosem elég a háborúból.", Potema csak fáradtan sóhajtott. "Elegem van már belőle. Az Oblivion-válság, a Sárkánykrízis, a Viharköpenyes felkelés és a Sárkányőrség... Már a számát sem tudom mennyi háború áll még előttünk!"

"Kezdek én is belefáradni, de nem adhatjuk fel."

- Válaszolnál? - Thrys, aki mögötte ült Ark-on és kapaszkodott belé és mit sem hallott a korábbi beszélgetésből és a leghalványabb fogalma sincs az eljövendő háborúkról, épp kérdezett valamit.

- Micsoda? - Marshal értetlenül megrázta a fejét.

- Szerinted, mit fog gondolni Baalgruf Jarl, ha meghallja a tervünket?

- Biztos vagyok benne, hogy rázni fogja a fejét az értetlenségtől, őrültnek tart és kezdetben arra fog hajlani, hogy elutasítsa. Emlékeztetjük a szívességre, hogy megvédtük a városát és elmagyarázzuk neki a helyzet súlyát.

- Akkor reméljük, hogy beválik.

Tovább vágtattak és Marshal érezte, hogy Thrys még hátulról belé karol és hozzá bújt. Egyszerre okozott örömet és bánatot a lány közelsége, hiszen érezte rajta mennyire bánja, hogy a másik oldalt kellett választania és tudta, hogy Alduin legyőzése után nem maradhatnak együtt.

Ezenkívül, kicsit féltékeny is volt rá, hiszen megmaradhatott a boldog tudatlanságban, nem aggódott az eljövendő háborúk miatt és fogalma sem volt, hogy a világ Alduin legyőzése után sem fog megmenekülni.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.