Halo, megérkezett a következő rész. Tudom, egy újabb rövidke fejezet, de remélem élvezni fogjátok. Kellemes olvasást kívánok.

- Gondolom, az ujjaimat nem fogja visszanöveszteni? - Miután Joross magához tért a Követség mágus szállásán, egy ágyban, ahol egy különleges rúna volt helyezve, ami folyamatosan gyógyította.

- Arra még az Alinor-i fő mágusok sem lennének képesek. - A mágus, aki a kezelését felügyelte, közölte a rossz hírt. - De a sérüléseid pár napon belül begyógyulnak.

- Tudtál szerezni abból a szerből? - Joross témát váltott és komoly arccal nézett a varázslóra.

- Természetesen. - A mágus egy kis papír csomagot adott át a gyógyuló félben lévő igazságosztónak.

- Nagyon hálás vagyok érte. - Joross az ágya mellett lévő üres teás cszészébe öntötte a papírcsomagban lévő zöld port.

A következő pillanatban kopogás hallatszódott a szoba ajtaján, majd kinyílt és Thrys dugta be rajta a fejét.

- Joross bácsi? - A lány aggódva nézett az ágyban fekvő, több helyen bekötözött nagybátyjára.

- Az igazságosztónak most pihenésre van szüksége! - A mágus rápirított a lányra, aki hátrált egy lépést.

- Semmi baj! - Joross azonban biztosította, hogy szívesen fogadja. - Örülök, hogy meglátogattál. - Az öröme leírhatatlan volt, amikor az unokahúga odament hozzá és átölelte.

- Mi lett az ujjaiddal?! - Thrys elszörnyedt, amikor meglátta a nagybátyja bal kezén hiányzó két ujját.

- Hogy ez? - Joross idegesen mutatta a megcsonkított kezét. - Egy kis háborús sérülés.

- Az én hibám, ugye? - Thrys biztos volt benne, hogy a Viharköpenyesek tették, akiknek elterelte a figyelmét róla, hogy elmenekülhessen. - Én csak bajt hozok mindenkire.

- Hé, - Joross felült az ágyból és a lány vállára tette a kezét biztatóan. - ez nem igaz!

- De igen! - Fakadt ki Thrys. - Anya is az én hibámból halt meg! - Eleredtek a könnyei és az arcába temette a fejét.

- Ugyan, - Joross elvette az ágya mellett lévő kis asztalkán lévő teáskannát és töltött két csészébe, amik közül az egyikbe töltötte a zöld port, amit korábban rendelt. - ez az én döntésem volt és ha valaki, akkor én vagyok felelős anyád halála miatt. - Odaadta azt a csészét a lánynak, amiben a por volt. - Én voltam akkor az őrség parancsnoka és én hagytam, hogy megmérgezzék.

- De ha én nem cseréltem volna ki a kupákat... - Thrys letörölte a könnyeit és még mindig magát okolta.

- Elég! - Joross ezzel szemben nem akarta látni, ahogyan sír és magát vádolja. - Thrys, te vagy a lányom, akim sose volt. Szeretlek és sosem tennék olyat, amivel ártanék neked. - Ivott a teájából. - Igyál egy kis teát, az jót fog tenni.

- Köszönöm. - Thrys-nek jól esett a forró tea, a reszkető lényét megnyugtatta és a nagybátyja szavai is visszaadták az önbizalmát.

- Most menj, fürödj meg, egyél valamit és pihenj, hogy visszanyerd az erőd. - Joross megsimogatta a lány hátát, aki engedelmeskedett neki.

Thrys tucatnyi alkalommal biztosította a mellé kirendelt szolgálólányt, hogy nem szükséges segítenie a fürdésnél, ugyanis úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, akinek még fognia kell a kezét.

Elenwen volt olyan kedves, hogy megengedje, hogy a saját fürdő helységét használja és még szolgákat is a rendelkezésére bocsájtott.

- Esetleg fürdő olajat kíván, hercegnő? - A szolgálólány egy fiolányi levendula illatú olajat ajánlott.

- Öhm... - Thrys, amíg Égkoszorú vadonjait, barlangjait és dwemer romjait járta, kicsit elszokott attól, hogy újra fürdőben legyen része. - narancs illatú van? Szívesebben használnék olyat.

- Máris hozok. - A lány már meg is fordult, hogy beszerezze, amit a hercegnő kívánt.

Thrys, ahogy lebukott a habos víz alá, hirtelen émelyegni kezdett és érezte, hogy a gyomra kavargott, de nem tulajdonított komoly jelentőséget neki. Valami más azonban megragadta a figyelmét.

- Kérdezhetnék valamit? - Thrys felvette az egyik szappant, aminek számára elég szokatlan formája volt.

- Természetesen!

- Ezek a szappanok miért p*nci formájúak? - A kérdés egyértelműen kínos volt a szolgálólánynak, de sóhajtott egyet, mielőtt válaszolt volna.

- Ezek kagyló formájúak, amiket Sziklaföldről importáltak. Pontosabban, a tengerpartvidékéről, ami kellemes, tengeri aromát biztosít.

- Hát... - Thrys csak megrázta a fejét. - engem p*ncira emlékeztetnek.

A fürdés befejeztével, Thrys még mindig émelygett, miközben a szolgálólány felsegítette rá a hivatalos, aranyszegélyes, fekete egyenruháját, mint amilyen a tiszteknek és a mágusoknak is van. Továbbra sem érezte jól magát ezekben a ruhákban, amik azt éreztették vele, hogy egy idegen, aki csak a szerencsének köszönhette, hogy itt van, de ezt kellett viselnie.

Estére Elenwen is visszatért és egy tiszt jelentette, hogy a Nagykövet mindenképpen a társaságában akar vacsorázni.

Valamiért semmi étvágya nem volt és a hasfájása, meg az émelygése egyre rosszabb lett eddigre. Egy porcikája sem kívánt egy teljes vacsorát Elenwen-el, de jelenleg nem tehetett semmit, csak engedelmeskednie kellett.

Összeszedte magát, kimászott az ágyából és elvonszolta magát az étkezőbe, ahol már meg volt terítve és Elenwen már várt rá.

- Örülök, hogy megérkeztél, ugyanis jó híreim... - Elenwen, amikor meglátta a falfehérre sápadt Thrys-t, ahogy a székébe zuhan, elállt a szava is. - Jól érzed magad?

- Csak kicsit fáradt vagyok. - Lehelte a lány, bár egyértelmű volt Elenwen számára, hogy komoly kínjai vannak. - Beszélt a tábornokkal?

- Igen, - Elenwen-t aggasztotta Thrys állapota, ami egyértelműen sokat romlott, amióta legutóbb látta. - beleegyezett, hogy elmenjen tárgyalni Ulfric-al és holnap reggel már indulhatunk is Magas Hrothgar-ba.

- Együtt? - Thrys elöntötte a forróság és a láza is elkezdett felszökni.

- Személyesen kísérlek el téged és a tábornokot, hogy biztosítsam az épséged és, hogy ez a tárgyalás nem szegi meg a Fehérarany Egyezményt. - Miközben Elenwen magyarázott, a szolgák egy-egy tál gőzölgő levest tettek eléjük, aminek a szagától Thrys még rosszabbul lett és már hányingere támadt.

- Fehérarany Egyezmény? - Egy nagyot nyelt, hogy ne hányja el magát.

- Oh, - Elenwen csak csalódottan sóhajtott. - még ezt sem tudod, hogy mi? A rövid válasz, ez a szerődés, ami békét hozott a Domínium és a Birodalom között.

- Értem... - Thrys hirtelen érezte, hogy valami folyadék szökik ki az ágyékából, mintha bevizelt volna és kínjában teljesen elvörösödött és a hajával együtt úgy nézett ki a feje, mint egy gránátalma.

- Egész biztosan jól érzed magad? - Elenwen már biztos volt benne, hogy valami nagyon nincs rendben Thrys-el.

- Én... - Thrys alig bírt mondani bármit is, mert öklendezni kezdett. - Egy vödröt...

Ahelyett, hogy az asztalra ürítette volna a gyomra tartalmát, gyorsan felállt és az egyik növény vázájába hányt.

- Egy mágust! Azonnal! - Elenwen gondolkodás nélkül ordította, ami megrémisztette a teljes személyzetet, majd az egyik őr gyorsan felment az emeletre, hogy hívja a gyógyító mágus. - Semmi baj! - Letérdelt mellé és miközben tovább hányt, a hátát kezdte simogatni, hogy megnyugtassa. - Rendbe fogsz jönni! Itt va... - Nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy a ruhája alól vér csöpögött és a széke is csurom vér lett. - HOL VAN MÁR AZ A NYAMVADT MÁGUS?! - Egyre dühösebb és rémültebb lett, tartva, hogy valaki megmérgezte Thrys-t.

- Itt vagyok! - A mágus, aki Joross sérüléseit is ellátta, gyorsan az étkezőbe rohant.

- Beathrys hercegnőt megmérgezték! - Elenwen a cserepes növényt, a nyelőcsöve tartalmával trágyázó lányra mutatott. - Csinálj valamit!

- Úrnőm, minden tisztelettel, - A mágus csak tiszteletteljesen meghajolt. - Beathrys hercegnő épp elvetél.

- Elvetél?! - Elenwen egyszerre döbbent meg és töltötte el a harag.

- Elvetélek... - Ismételte Thrys, de nem tudott többet mondani, mert tovább kellett hánynia.

- Azt jelenti, hogy a magzat... - A mágus már magyarázta volna, amikor Elenwen dühösen félbeszakította.

- Tudom mit jelent az elvetélés! Miért vetél?!

- Jorossin Igazságosztó parancsára, holdteát vittem neki, amit minden bizonnyal megitatott a hercegnővel. - Jelentette a mágus.

- És ki adott erre felhatalmazást?! - Elenwen majd felrobbant a haragtól és legszívesebben addig rázta volna ezt a féleszű varázslót, amíg a teste a felismerhetetlenségig össze nem roncsolódna.

- Mivel ön nem volt itt, ezért nem is tudtam engedélyt kérni öntől. - A mágus rémülten tett egy lépést. Ezalatt, Elenwen vett egy mély levegőt és visszafojtotta a haragját.

- Gondoskodj róla és ha meghal, darabokban küldelek vissza a Nyár-szigetekre. - Elenwen elhagyta az étkezőt és Joross szobája felé vette az irányt.

Be sem kopogott, csak beviharzott a szobába, de az igazságosztó nem volt az ágyban. Azonban, a mellékhelységben égett egy gyertya, ami arra engedte következtetni, hogy Joross épp az éjjeliedényen ül.

Amikor benyitott az illemhelységre, ott találta Joross-t, letolt nadrággal, miközben épp az "Északi tollas barátaink" című könyvet olvasta, amivel eltakarta az ágyékát.

- Elenwen?! - Az igazságosztónak a szíve is kihagyott egy verést, amikor az Nagykövet épp egy privát helyzetben zavarta meg. - Épp egy fontos dolgot intézek...

- Pont találó ez a helyzet, - Elenwen szemei szinte szikrákat szórtak a haragtól. - ugyanis, most garantáltan össze fogod magad sz*rni.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.