Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok. A következő zeneszámokat az adott időpontban hallgasd: (1) Rhapsody of Fire - The last winged unicorn, (2) Fate Zero ost - The battle is to the strong (epic rock cover), (3) Rhapsody of Fire - Dargor, Shadowlord of the Black Mountain.

A Hősök Csarnoka valami elképesztő látványt nyújtott. Egy hatalmas csarnok volt, aminek a túloldalán a hatalmas ablakokon beáramlott a fény, ami Sovngarde azon részéből jött, amit nem lepett el Alduin köde. A csarnok közepén egy hatalmas, kőből rakott tűzrakóhely volt, amiben óriási tűz lobogott és ami felett két jól megtermett, egész marhát sütöttek nyárson.

A tűzhely körül egy hatalmas kőasztal helyezkedett el, ami roskadásig volt mindenféle hússal, borral és mindennel, amit az éhező kívánhat.

Az asztalok körül nagy és megtermett harcosok ünnepeltek, iszogattak és volt egy asztaltársaság, ahol egy férfi hanyat feküdt, mire a többiek egy kupából mézsört öntöttek le a torkán. Több percen át, megállás nélkül, de abból a kupából egyszerűen nem fogyott el a mézsör, egy kisebb pataknyi lefolyt a férfi torkán, de a kupa továbbra sem ürült ki.

- Egy ilyet elteszek. - Marshal elvett egy másik kupát, amiben ugyanolyan mézsör volt és abból sem fogyott el az ital.

A csarnok hatalmas kőfalaiba különböző faragások és szobrok voltak vésve és legalább egy tucatnyi ilyen csarnok volt, ahol a hősök megállás nélkül csak mulattak. Ez volt az északi hitvilág legszentebb helye, ahova csak azok a hősök kerülhettek, akik arra érdemesek voltak.

- Clayton! - Egy asztal társaság megismerte és barátként köszöntötte Thrys apját.

- Hé! - A vörös szakállas férfi kezet rázott az egyikükkel, egy szőke, szakállas, nagydarab férfival, egy hatalmas csatabárddal a hátán.

- Azt hittük Alduin végzett veled!

- Még nem, - Clayton büszkén kihúzta magát. - de nem hiszitek el, kivel találkoztam! - A lánya felé nézett és közelebb húzta Thrys-t. - A lányom, Thrys és egyben a sárkányszülött!

- Na ne! - A csapat egyszerre nyelt félre, köpte ki az italát és rázta a fejét.

- Üdv. - Thrys kissé félénken intett a férfiaknak, akik közül a szőke szakállas kissé kellemetlenül mérte fel.

- De hiszen egy elf.

- Ugyan már, Ysgrammor, mondtam, hogy egy királynőtől született. - Clayton a lánya védelmére kelt.

- Látom itt is él az északiak rasszizmusa. - Marshal, aki csak a háttérben figyelte a dolgokat, csendben megjegyezte.

- Tudnék mesélni. - Potema túl jól ismerte az északiak ellenszenvét, nem csak az elfek, de minden más idegen fajéval. - Az első napon, amikor Magányvára udvarába jöttem, a férjem egyik szolgálója odasúgta nekem, hogy "Oblivion bugyraiban fogsz elégni, te tolvaj k*rva.".

- Az kemény. - Marshal-nak már volt szerencséje többet megtudni Potema múltjáról az Oblivion-válság idején, de ezt még nem hallotta.

- Ki mondd ilyet egy tizennégy éves gyereknek? - Egyértelmű volt, hogy a szellemhölgyben még mindig sok harag volt eltemetve az északi nép iránt. - Nem voltam kegyes és jól megverettem azt a vén szipirtyót.

- Csak azt mondom, - A beszélgetés ezalatt folytatódott és egyértelmű volt, hogy Clayton elérte, hogy kicsit jobban tiszteljék a lányát. - hogy ő az, aki a jóslat szerint legyőzi Alduin-t! Kérdezzétek meg Szélhívó Jürgen-t.

- Támogatom! - Egy másik asztalnál ült egy fekete hajú és szakállas férfi, a Szürkeszakállúak köpenyében és épp egy kifogyhatatlan mézsörös kupából ivott. - Ide érzem a sárkány lelkét!

- Azért jöttünk, hogy segítséget kérjünk Alduin ellen. - Thrys előre lépett és a nagy termetű északi hadúr elé állt. - Remélem, észak legnagyobb hősei nem rettennek meg a kihívás elől.

- Ez a te sorsod, sárkányszülött. - Ysgrammor látta a tüzet a lány szemében és tettre készséget, akár egy igazi, északi harcos hajadonban. - A mi megmérettetésünk már megtörtént. Most te következel.

- Micsoda?! - Thrys döbbenten rázta a fejét. - Láttátok, mekkora lett Alduin?! Én, az apám, Marshal és Potema nem tudjuk legyőzni!

- Várjunk csak! - Clayton-ba, az egyik név hallatán, villámcsapásként csapott a felismerés. - A te neved Marshal?! A Szervezetből?!

- Valami baj van? - Marshal felmutatta a kezét, amelyiken a gyűrűje is volt.

- Te vagy a... - Clayton már azon volt, hogy közé és Thrys közé álljon, amikor megérkezett a várt erősítés.

- Végre, elérkezett a mi időnk! - Egy szőke, festett arcú, páncélos harcos nő lépett ki a tömegből. - Alduin végzete, a mi sorsunk, hogy legyőzzük!

- Itt vagyunk, bajtársak! - Egy öreg, őszhajú és szakállas férfi csatlakozott hozzájuk, szürke varázsló köntösben. - Hadd csatlakozzunk hozzátok! Alduin köde sokkal veszedelmesebb, mint az sejtitek. Egy árnyas és alattomos pajzs, melyet nem lesz könnyű áttörni. De öten biztosan képesek leszünk rá.

- Felldir bölcsen beszél. - Egy vörös hajú, félszemű férfi is közéjük állt. - A Világfaló gyáván bujkál előletek, mert fél tőletek, sárkányszülöttek. El kell űznünk a ködét, egy egyesített Kiáltással, hogy esélyünk legyen belé mélyeszteni a pengéinket.

- Akkor meg van az erősítés. - Marshal büszkén nézett végig a kompánián.

- A mai napon, helyrehozzuk a régi hibánkat, - Tette hozzá az öreg. - és Alduin-t végleg legyőzzük vagy ő végez velünk és az egész világgal.

- Csak ennyi? - Thrys idegesen fújtatni kezdett. - Azt hittem nagyobb lesz a tét.

- Ti vagytok azok, akik előre küldték Alduin-t a jövőbe. - Marshal megismerte őket az Ősi Tekercs látomásából. - Félszemű Hakon, - A vörös hajú férfi. - Felldir a Vén. - Az öreg. - És Arany-Markolat Gormlaith. - A nő volt az utolsó.

- Másodszor nem fogjuk a könnyű utat választani! - Gormlaith előhúzta a kardját és felemelte a pajzsát. - Csatába, barátaim! Visszhangozzák a mezők a háború zaját és az ellenségeink rettegjék az akaraterőnket!

Az összes hős, akik összegyűltek, hogy szemtanúi legyenek ennek a végső csatának, hangosan kiáltottak, ordítva bátorították a sárkányszülött csapatot, hogy most rajtuk a világ szeme.

Marshal, Thrys, Potema, Hakon, Felldir és Gormlaith elindultak a kijárat felé, de volt valaki, aki nem tarthatott velük.

- Én is veletek megyek! - Clayton a többi hős vissza tartotta.

- Nem lehet. - Ysgrammor a vállára tette a kezét. - A te dicső csatáid már megtörténtek. - A távozó sárkányszülöttek felé nézett. - Az övéké most fog megtörténni és nekünk nincs jogunk beavatkozni, akár nyernek, akár veszítenek.

- De ő a lányom! - Clayton nem volt hajlandó engedni.

- És pont ezért nem foszthatod meg a dicsőségétől. - Ysgrammor-t nem érdekelte, akkor sem engedélyezte. - Én magam is csatlakoznék hozzájuk ebben a csatában, ami egész Nirn sorsát fogja eldönteni.

- De a férfi, aki vele van, talán az elpusztítója lesz. - Clayton-nak egyetlen porcikája sem kívánta Thrys-t elengedni Marshal-al.

- Ebbe nekünk már nincs beleszólásunk.

Elérkezett a végső csata ideje, a sárkányszülött csapat elhagyta a Csarnokot, kiment a ködös éjszakába, a fenti égbolt még mindig vörös, zöld és kék színekben ragyotott és a köd olyan magasra nem érte el.

- Shor tekintete titeket figyelnek, sárkányszülöttek. - Tsun megjegyezte, miután átkeltek a bálnacsont hídon és egyértelművé téve, hogy ő sem szándékozik csatlakozni. - Győzzétek le Alduin-t és vessetek véget a lélek rablásának.

- Mindenki, sorba! - Utasított mindenkit Marshal, hogy álljanak közvetlenül a köd határához. Marshal volt középen, tőle balra Thrys és Gormlaith helyezkedett el, míg jobb oldalt Hakon és Felldir.

- Nem harcolhatunk vele, amíg itt van a köd! - Figyelmeztetett mindenkit Felldir.

- Nem is fogunk! - Marshal megköszörülte a torkát és tudta, mit kell tennie.

- Égderítést, mindenki! - Gorlmaith kiadta az utasítást. - Egyszerre!

- LOK VAH KOOR! - Az öt sárkányszülött egyszerre Kiáltott és a fél völgy megtisztült a ködtől, felfedve a buja, zöld földjét és a közepén emelkedő kicsi, magányos hegyet.

- VEN MUL RIIK! - A völgy ködben maradt másik feléből egy hangos, félelmetes és nem e világi Kiáltás hallatszódott és a köd rohamos tempóban terjedni kezdett. Újra beborította a völgy megtisztított felét és ugyanolyan lett, mint a sárkányszülöttek Kiáltása előtt.

- Újra! - Adta ki a parancsot Gormlaith.

- Amíg egységesek vagyunk, addig nem tud megtörni minket! - Bíztatta a többieket Felldir.

- LOK VAH KOOR! - A sárkányszülöttek újra, egységesen Kiáltottak és újra eloszlatták a köd nagy részét, ezúttal a völgy két harmada felől.

- VEN MUL RIIK! - Ismét a félelmetes és hátborzongató Kiáltás után, a köd, akár az árvíz, úgy lepte el és borította be a völgyet, semmissé téve a sárkányszülöttek eddigi kísérleteit.

"Ennek van egyáltalán értelme?", Potema kissé aggódott, hogy eddig semmilyen csata nem alakult ki, csak kiabálnak egymásra.

"Amíg a köd itt van, nem harcolhatunk vele és felteszem sok erőre van szüksége a fenntartásához.", Magyarázta Marshal, természetesen, csak fejben.

- Hát végtelen lenne a hatalma? - Hakon kezdett kétségbeesni. - Az erőfeszítéseink mind hiába volnának?

- Kitartás! - Gormlaith bátorsága nem ingott meg és próbálta lelkesíteni a többieket. - Az ereje kezd fogyni! Még egyszer és talán az ereje is megtörik!

- Ezúttal mindent adjatok bele! - Tette hozzá Marshal.

- LOK VAH KOOR! - A harmadik próbálkozásba mindegyik sárkányzülött beleadta minden erejét és ezúttal az egész völgy felől eltűnt a köd.

Ez volt a könnyű rész.

(1) Amint a köd véglegesen eltűnt, halkan, de érezni lehetett, ahogy a völgy túloldalán hatalmas szárnycsapások keltette lökés hullámok söpörtek végig a völgyön, egyértelművé téve, hogy a Világfaló most kapott szárnyra és már csak másodpercek kérdése, hogy átrepülje a völgyet.

- Évszázadok óta vártunk erre a csatára! - Gormlaith már nagyon izgatott volt emiatt a csata miatt. - A mai napon Alduin vagy elpusztul vagy mi! Így vagy úgy, de véget ér! - Az egész völgy megremegett és az égbolton fekete felhők jelentek meg és tűzgolyók kezdtek aláhullani, akárcsak Helgen-ben. - Ezúttal nem menekülsz, te hitvány féreg!

Marshal felemelte a pajzsát és maga mellé húzta Thrys-t, hogy megvédje a zuhanó tűzgolyóktól. Felldir egy erőteret vont maga és Hakon köré, amíg Potema a varázserejével eltérítette a Gormlaith felé szálló csapásokat.

A fekete felhőkből megjelent Alduin, a sárkány kétszer akkora volt, mint a legnagyobb fajtársai és a hatalmas száját kinyitva, amivel talán egy lovat is letudna nyelni egészben, hatalmas tüzet okádott.

Felldir és Potema egyesített varázserővel létrehoztak egy elég erős energiapajzsot, amivel megvédték a csapatot a lángoktól, de sok mannájukba került.

Alduin elrepült felettük, megfordult, hogy újra lángba borítsa az ellenfeleit, de azok ellentámadásba lendültek.

- JOOR ZAH FRUL! - Gormlaith és Hakon egyszerre Kiáltották a Sárkányvészt, amivel kék és fehér varázsláncok tekeredtek Alduin szárnyaira, nyakára, testére és farkára, amitől még ez a gigantikus sárkány is a földre került.

Amint földet ért, hatalmasat rázkódott a föld, de a sárkányszülöttek felfegyverkezve támadtak rá. A Világfaló nem olyan volt, mint a többi sárkány, aki tehetetlenné válik, ha földre kerül és bekerítik és a szájából ismét tüzet okádott, ami akkora volt, hogy egy fél erdőt könnyedén porig égethetett volna.

- YOL TOOR SHUL! - Marshal és Thrys egyszerre okádtak tüzet és a kettejük egyesített Kiáltása elég erős volt, hogy felvegye a harcot Alduin pokoli lángjaival és a két tűz kioltotta egymást.

Hakon és Gormlaith ezalatt két oldalról és Felldir hátulról támadták meg. Gormlaith a jobb szárnyát próbálta megsebesíteni, de Alduin nem hagyta neki és az egyik szarvát fegyverként használva, kivédte a nő csapását és hátralökte. Hakon-nak a másik oldalról esélye sem volt csapást bevinni a csatabárdjával, mert őt gyorsan a földre ütötte a szárnyával. Felldir egy jeges Kiáltással próbálta hátba támadni, de ezzel csak felbőszíteni sikerült és a farkával az öreget is félre ütötte.

Marshal és Thrys szemből támadták meg a sárkányt, de mielőtt bármelyikük bevihetett volna neki egy csapást, arra készült, hogy egyben lenyelje Thrys-t, amit Marshal akadályozott meg azzal, hogy nekirontott a fejének a pajzsával, ami elég erős volt, hogy félrelökje a hatalmas sárkány fejét.

A láncok eltűntek, Alduin kitárta a hatalmas szárnyait és orkán mértékű szelet idézve minden egyes csapkodással, a levegőbe emelkedett, de nem szállt el, mert egy újabb, hatalmas tüzet készült fújni az ellenségeire.

- IIZ SLEN NUS! - A sárkányszülöttek összeálltak és mind az öten jeges Kiáltást vetettek be Alduin ellen.

A sárkányszülöttek a szabadságukért és a világ sorsáért a lelküket is beleadták ebbe a Kiáltásba, amitől a jegük úgy verte vissza Alduin lángjait, mint szikla a vizet.

Alduin, miután a Sárkányvész hatása elmúlt, sokkal erősebb tüzet volt képes okádni, de óriási megdöbbenés volt számára, hogy az öt sárkányszülött egyesített Kiáltása nem csak felveszi a versenyt a teljes erejével, de még vissza is veri azt. Ettől a haragtól újabb erőre tett szert és minden erejét kénytelen volt beleadni a tüzes Kiáltásába, amitől a sárkányszülöttek jegének az előretörését csak lelassítani sikerült és ha nem ért volna véget időben a Kiáltás, akkor el is érte volna. Tudta, hogy akár meg is halhatott vagy sebesülhetett volna, ha az egyesített Kiáltásuk betalált volna, így innentől sokkal óvatosabbnak kell lennie.

A sárkányszülöttek csak figyelték, ahogy Alduin, az egy szemével, haragtól izzva tekint le rájuk és sértésnek vette, hogy ekkora erővel rendelkeznek, ami fenyegetést jelenthet rá nézve.

Alduin elkezdett a magasba emelkedni, olyan magasra szállt, hogy nem tűnt többnek egy aprócska bogárnál az égen és a sárkányszülöttek nem értették, mit tervezhet. Túl magasan volt, hogy egy Kiáltással eltalálják, de olyan magasról ő sem tudott mit csinálni, ezért csak idegesen várták, mit lép a Világfaló.

A következő másodpercekben egyre nagyobbnak tűnt, ami azt jelentette, hogy újra feléjük száll, de valami más volt. Rohamosan közeledett, a szárnyaival nem csapkodott és egyértelmű volt, hogy zuhanórepülésbe kezdett.

- JOOR ZAH FRUL! - Felldir és Hakon egyszerre Kiáltottak, amikor elég közel volt, hogy a Sárkányvésszel eltalálják, de ez hibának minősült, mert az ellenfelük pontosan ezt akarta.

Alduin csak mosolygott, amikor a láncok ismét a teste köré tekeredtek és elkezdték húzni a föld felé, mert ezzel csak nőtt a sebessége, amivel a sárkányszülöttek felé zuhant.

- Belénk akar csapódni! - Marshal felismerte a sárkány tervét és amilyen gyorsan csak lehetett, a csapat egyik fele jobbra, a másik fele balra rohant.

Alduin becsapódása egy kisebb földrengést, hatalmas porfelhőt és szélvihart teremtve, ami fellökte az összes sárkányszülöttek. Amint elszállt a por, egy hatalmas, egy kilométer mély és két kilométer hosszú szakadék állt a két részre szakadt sárkányszülött csapat között, amivel Alduin szétválasztani akarta az ellenfeleit. (1)

- Mindenki megvan?! - Köhögte Marshal, miután felállt és a porfelhőben keresni kezdte a többieket.

- Én jól vagyok! - Felldir már öregnek érezte magát, de egészben volt.

- Semmi komoly! - Gormlaith viszont harcra készen állt.

- Valami ötlet? - Marshal aggódott, hogy ilyen ütemben nem biztos, hogy le tudják-e győzni Alduin-t.

- Nekem van egy. - Potema előbújt a gyűrűből, bár nem tűnt magabiztosnak. - Ismerek egy varázslatot, amivel képes vagyok Sovngarde tiszta energiáit megrontani és az irányításom alá vonni és amit képes lennék rázúdítani Alduin-ra, hogy elpusztítsa.

- Ezt eddig miért nem használtad?! - Gormlaith felháborodottan kérdezte.

- Mert még csak kísérleti fázisban van, sosem próbáltam ki, sok idő kell, amíg összegyűjtöm a kellő energiát és jó eséllyel, titeket is megölhet! - Potema nem győzte sorolni az indokokat.

- Szerintem, nincs más választásunk. - Marshal elég sok kalandot élt ált a szellemhölggyel és megbízott benne.

- Rendben, - Potema normális, emberi méretet öltött. - de szükségem lesz a véredre, Marshal.

- Miért pont az enyémre? - Marshal átnézett Gormlaith és Felldir felé.

- Ha kell vedd az enyémet is! - Gormlaith készen állt levenni a páncélkesztyűjét, hogy vért adjon. - A győzelemért nem nagy ár!

- A te véred nem működne, mert tiszta lélek vagy. - Potema sajnos nem használhatta a nő vérét. - Marshal ezzel szemben élő halandó, akinek meg tudom rontani a vérét.

- Ez vérmágia! - Felldir nem támogatta.

- És ki nem sz*rja le? - Marshal levette a páncélkesztyűjét és a tenyerén végighúzta a kardja pengéjét és a vére csöpögni kezdett, amit Potema a varázslatával lebegetve gyűjtött össze egy golyóba és koncentrálni kezdett.

A vér feketévé változott és a környező energiákat elkezdte magába gyűjteni, amitől lilává vált és világítani kezdett. Potema minél tovább koncentrált, az energiagömb egyre nagyobbá vált és érezni lehetett, hogy az ereje is növekszik.

Sajnos, Alduin-nak nem állt szándékában megvárni, amíg Potema feltölti a varázslatot, mert már fel is emelkedett a szakadékból, amit a teste becsapódása okozott.

- Kitartani, amíg feltöltöd. - Marshal megértette a tervet és a két másik sárkányszülöttel felé indult.

Potema, hogy Alduin nehogy észrevegye a varázslatot, az ég felé szállt, olyan magasba, hogy az ellenség nehogy észrevegye és meghiúsítsa a varázslatot.

Thrys egy ideje a földön feküdt, amikor hallotta a szárnycsapásokat és azt is, ahogy Alduin felemelkedett a szakadékból, fel a levegőbe.

- Hé, jól vagy?! - Hakon felsegítette és mindketten felkészültek, hogy folytassák a csatát.

- Vigyázz! - Thrys félrelökte Hakon-t egy hatalmas tűzsugár elől, de neki már nem volt ideje félreugrani. - FEIM ZII GRON! - De Kiáltani még volt és anyagtalanná vált, amitől túlélte a pokoli tüzet.

- JOOR ZAH FRUL! - Hakon ismét használta a Sárkányvészt, de egyedül az ő láncai nem voltak elég erősek, hogy teljesen a földre kényszerítsék Alduin-t, csupán alacsony repülésre késztette.

Alduin, miután sikeresen szétválasztotta a sárkányszülötteket, végezhet velük egyesével és a kisebb csapatot, Hakon-t és Thrys-t szemelte ki.

Miután Hakon alacsony repülésre késztette az egyetlen Sárkányvésszel, egyértelműen felé vette az irányt és arra készült, hogy őt és Thrys-t is egészben nyelje le.

A terve félig be is vált, mert Hakon a gyomrában végezte, de Thrys még mindig a szellemformában volt, így csak átrepült rajta, de legalább egy sárkányszülöttel sikerült végeznie.

Thrys alig hitt a szemének, Hakon egy szempillantás alatt eltűnt és kellett néhány másodperc, hogy megértse, Alduin volt az, aki elragadta és felfalta.

- JOOR ZAH FRUL! - A távolból Marshal és Gormlaith Kiáltotta a Sárkányvészt és Alduin-t ezúttal teljesen a földre kényszerítették.

A csapat másik felének időbe telt, mire megkerülték a szakadékot, de legalább újra egységesek voltak.

Marshal és Gormlaith ezúttal szemből támadták meg Alduin-t, amíg Felldir balról, Thrys pedig jobbról. Alduin már jól ismerte ezt a taktikát és a szárnyával félresöpörte az öreg nord-ot és a fiatal elf lányt, mielőtt megközelíthették volna, de Gormlaith és Marshal szemből támadtak, azonban, néhány kisebb sérülésen kívül nem sikerült komolyabb kárt tenniük Alduin-ban, mielőtt félre kellett volna ugraniuk a hatalmás szája elől.

A láncok eltűntek és Alduin újra szabadon emelkedhetett a magasba.

- Zu'u koraav, hi lost nid yun. - Alduin magabiztosan nézett végig a földön lévő sárkányszülötteken. - Semmi újat nem tudtok mutatni. Kedvemre való, mert most eljátsszadozhatok veletek, mielőtt végetek lenne.

- Ne legyél abban olyan biztos! - Felldir készen állt, hogy a végsőkig harcoljon.

- JOOR ZAH FRUL! - Thrys-el együtt, újra használták a Sárkányvészt, de ahelyett, hogy ismét lerohanták volna, eltávolodtak a sárkánytól.

(2) Marshal volt az egyetlen, aki közelebb lépdelt felé és Alduin kacagva fújt rá tengernyi tüzet. Amikor véget ért a Kiáltása, Marshal sértetlenül tovább lépdelt felé és látta, hogy a testét egy különös, vörös aura vette körül, az izmai elkezdtek növekedni, a magasságával együtt és a sisakja mögött két vörös fényt látott, amik egyértelműen a szemei voltak.

Marshal a berserker formáját vette fel és egy velőt rázó üvöltés után, a sárkány felé támadt.

Alduin nem értette, mit is akarhat, hiszen négyen együtt nem bírták komolyan megsebesíteni, erre Marshal egyedül ment neki.

- WULD NAH KEST!

Alduin önteltsége csak addig tartott, amíg Marshal a Szélsebes Rohanással felé száguldott és hihetetlen erővel a kardjával képes volt egy mély sebet ejteni az arcán, amitől a két hátsó lábára emelkedett.

A berserker Marshal nem állt le, újra és újra lesújtott a sárkányra, aki még mindig nem bírt elrepülni, csak hátrálni tudott, közben az egyik lábán több sebet ejtett. Alduin kétségbeesésében újabb adag tűzet fújt a tomboló sötét lovagra, de az felemelte a pajzsát, ami magában nem lett volna elég, hogy kivédje azt, de a testét körbe ölelő aurával együtt képes volt elhárítani a Világfaló tüzét.

Alduin ismét megdöbbent, micsoda erőt képes felvonultatni egyetlen halandó, de szerencséjére, a Sárkányvész hatása elmúlt és újra szárnyra kapott. Marshal, a berserker formájában nem gondolkodott, csak a pusztítás érdekelte, ezért az épségével nem törődve, miután eltette a kardját, felkapaszkodott a hatalmas sárkány egyik lábára, majd együt felemelkedtek a magasba.

- Ez most... - Felldir és a többiek csak a távolból nézték, mit művel Marshal.

- Sok őrültséget láttam és tettem, de ez... - Gormlaith-et inkább lenyűgözte.

- Már megint ez az erő. - Thrys számára nagyon rossz emléket okozott Marshal berserker változata.

- Los gor hin dez? - Alduin egyszerre találta bátornak és őrültnek a berserker Marshal-t, ahogy egyre magasabbra szállt vele. - Lássuk, meddig bírod.

Alduin elkezdett körbe repülni a volgy fölött, miközben a kéretlen utasa egyre feljebb mászott a testén. Magasan, a színpompás égbolton szállt és próbálta lerázni magáról Marshal-t, de az őrült módjára kapaszkodott és haragosan üvöltött egyet.

Az égen több manővert produkálva, Alduin egyre dühösebben próbálta lerázni Marshal-t, amikor az végre, felért a hátára és annak érdekében, hogy fájdalmat okozzon neki, elővette a kardját és nem félve attól, hogy leesik, beleszúrta a sárkánycsont kardot a sárkány acélkemény pikelyét is átszúrva.

Alduin fájdalmasan üvöltött, hiszen ez volt az első komoly sérülés, amit úgy szenvedett el, hogy nem volt a Sárkányvész hatása alatt. Egy újabb manővert hajtott végre, amivel fejjel lefelé szállt az égen, de Marshal kardja olyan mélyre hatolt, hogy beleragadt a testébe és a sötét lovag akkora erővel kapaszkodott belé, hogy nem zuhant le és egy újabb, dühös üvöltés hagyta el a torkát.

- JOOR ZAH FRUL - Marshal Kiáltása a berserker formájában elég erős volt, hogy egyedül is földre kényszerítse Alduin-t, aki nem is figyelve, milyen magasan voltak, rettentően gyors ütemben zuhant a föld felé.

Marshal, miután Alduin zuhanni kezdett, kihúzta a kardját, a hátából felmászott a nyakára és teljes erővel lesújtott a sárkány fejére, amitől letört az egyik szarva.

Alduin, még mielőtt lezuhanhatott volna, egy lendítéssel lerázta magáról Marshal-t és még egy utolsó tűzsugarat lőtt rá, amitől lángolva lezuhant a magányos hegy oldalába. (2)

Miután a Világfaló fájdalmas földet ért, kellemetlenül vette észre, hogy a másik három sárkányszülött, Thrys, Gormlaith és Felldir körbevették és három különböző Kiáltást indítottak felé.

- YOL TOOR SHUL! - Gormlaith Tűzleheletet.

- FO KRAH DIIN! - Felldir Jéglehelet.

- FUS RO DAH! - Thrys Ádáz Erőt.

A három Kiáltás egyszerre találta el Alduin-t, akinek nem volt esélye kivédeni elemeket és a hatalmas füstfelhő az egész testét beborította.

- Szerintetek, sikerült? - Gormlaith remélte, hogy végre, elpusztították a fenevadat.

- Még érezhetjük az erejét. - Felldir egyből elsöpörte ezt a reményt.

- Csak próbáltam pozitív maradni. - Gormlaith felkészült a következő összecsapásra, miközben felemelte a pajzsát.

A füstfüggönyt egyből elsöpörte Alduin, amikor már sokadszor csapkodott a hatalmas, vitorla méretű szárnyaival és újra a levegőbe emelkedett. Nem kellett sok idő, hogy a sárkányszülöttek felé vegye az irányt, akik három felé váltak, de balszerencséjére, az öreg Felldir esett áldozatul a Világfaló hatalmas szájában.

A sárkány, miután lenyelte a következő áldozatát, újra a magasba emelkedett és ismét lángoló tűzgolyók hullottak alá az égből.

Marshal, aki a lehető legfájdalmasabb földet érésben részesült, visszaváltozott, a teste újra normális méretű lett és a vörös aura is eloszlott körülötte, füstölgött és köhögve kellt fel a földről.

"Potema, hogy áll az a varázslat?", kérdezte fejben a szellem hölgyől.

"Sikerült annyi erőt összegyűjtenem, amennyit csak tudtam.", Potema kimerültnek hangzott, egyértelműen, ez a varázslat rengeteg erejét kivette.

"Akkor dobd már rá azt a sz*rt!"

"Nem lehet, Alduin a levegőben túl gyorsan mozog. Ha elkapnátok a Sárkányvésszel, akkor egy helyben maradna."

"Csak kapjuk el és futás.", Marshal megértette a tervet, megrázta magát és elindult, lefelé a hegyről, hogy a többiek segítségére siessen.

Kellemetlenül vette észre, hogy az öreg is elesett a csatában és már csak a két lány maradt, de nem adta fel. Meglapult egy szikla mögött és várt, amíg a Világfaló tiszta célpont nem lesz.

(3) - JOOR ZAH FRUL! - Amint eljött a pillanat és nem is hezitált.

Thrys és Gormlaith látták, mivel próbálkozik Marshal, ezért ők is csatlakoztak a saját Sárkányvész Kiáltásukkal, ami teljesmértékben a földre taszította Alduin-t.

- FUTÁS! - Mindenki meglepetésére, Marshal visszavonulásra utasította a lányokat.

- De most... - Gormlaith, ha kell egyedül is szembeszállt volna a hatalmas sárkánnyal, de Marshal megragadta őt is és Thrys-t is és húzni kezdte őket.

- Kész a varázslat! Itt nem marad semmi sem épen!

Megértve a helyzetet, a két lány engedelmeskedett és olyan messzire rohantak Alduin-tól, amennyire csak tudtak.

Marshal még egy utolsó pillanatra hátranézett, amikor látta, hogy az égből egy hatalmas, lila varázsgömb zuhan Alduin felé, ami remélhetőleg képes lesz végezni a fenevaddal.

Alduin nem értette, amint a három megmaradt sárkányszülött ismét a földre taszította, egyszerűen csak nyakukba kapták a lábukat és elrohantak. Egy rövid időre azt hitte, hogy megértették, mennyire esélytelen a helyzetük, de amikor meglátta, hogy az egész völgy sötétlila fényben merült, kíváncsian felnézett az égre.

Egy rövid ideig fel sem fogta, hogy ez a hatalmas mágikus energiagömb mekkora erőt képviselt, hiszen az idők kezdete óta létezett és még az Akavir-i Sárkányőrség sem volt képes ilyen hatalmas erőt felvonultatni, ami kárt tehetne benne ebben a formában.

Egy hatalmas tűzcsóvát fújt a gömb irányába, de hiába, a lángok egyszerűen nem tettek kárt a hatalmas gömbben, ami egyre csak közeledett felé, amitől aztán egyre nagyobbnak tűnt.

Kétségbeesésében megpróbált volna elrepülni, de három Sárkányvész láncai tartották a földön, így esélytelen volt a menekülés.

- NID! (3)

Nem volt mit tenni, a gömb végül elérte a testét, de az olyan erős és masszív volt, hogy képes volt ellenállni a hatalmas mennyiségű sötét mágiának, amiből a gömb is állt és visszatartani azt egy darabig. Ennek az eredménye az lett, hogy a föld meghasadt alatta és egyre mélyebbre süllyedt.

Alduin elképesztő fájdalmat élt át, mert amíg a gömb érintkezett a testével, úgy érezte, hogy a teste lángra kapott és bármelyik pillanatban darabokra szakadhat a kíntól.

Hirtelen, eszébe jutott a legelső emléke, a nap, amikor apró fiókaként kikelt a tojásból, meglátta a teremtőjét, az apját, a sárkányt, aki életet adott neki, magát Akatosh-t, a hatalmas, aranypikkelyes, fejedelmi sárkányt, aki maga volt az idő istene és az istenek közül a leghatalmasabb.

- Hát végre, kibújtál a tojásból. - Akatosh büszkén nézett az elsőszülött gyermekére.

- Apu... - Alduin csodálattal tekintett apjára, akit mindig is a legtökéletesebb teremtménynek tartott.

A következő emléke, amikor a testvéreivel először kaptak szárnyra Akavir hegyvidékein. Amikor először érezte magát a levegőben, olyan súlytalanul, mintha csak a vízben lebegne. Egyszerre volt könnyed és hatalmas egyszerre, elég volt néhány szárnycsapás és máris máshol termett, bármi, aki az útjába állt, elégethette, hogy semmi se maradjon belőle.

A fivéreivel és a nővéreivel órákig, sőt napokig csak szálltak Akavir felett, olyan magasan, hogy Akavir leghatalmasabb szörnyetegei is csak apró hangyáknak tűntek. A temérdek kincs és mágia, amit felhalmoztak és ők voltak Akavir egyeduralkodói.

A vég közeledtével nem maradt ki a szerelmének az emléke sem. Már időtlen idők óta nem látta azt a vörös, nőstény sárkányt, aki képes volt rabul ejteni a leghatalmasabb sárkány szívét. Még most is jól emlékszik a napfényben, aranyként csillogó, narancs pikkelyeire, ahogy naphosszat együtt repültek Akavir egyik szigetéről a másikra és aki olyan sok tojást rakott, melyekből mind a gyermekeik keltek ki.

Sajnos a rossz emlékek sem maradhattak ki, amiből a legrosszabb a Sárkányőrség megjelenése. Azok, akik véres háborút indítottak a sárkányok ellen, Akavir négy legerősebb faja összefogott, hogy megdöntsék az uralmukat. Egy hosszú, véres háborúban, ahol rengeteg áldozat esett mindkét oldalon, amiben az összes vörös sárkány, köztük az ő szerelme is elesett, egy végső csatában ért véget, ahol a Sárkányőrség Nagymestere, Dhalvus-Shaie legyőzte és elűzte őket Akavir-ból.

Egy egész tengert átrepülve, megérkeztek Tamriel-re és ennek a kontinensnek a meghódítása könnyebb feladat volt, hiszen annyival alsóbbrendű lények lakták, mint Akavir-t. Ez sajnos nem elégítette ki és mindenképpen bosszút akart állni a Sárkányőrségen, de Tamriel-en nem talált olyan erőt, amivel felvehette volna a harcot Dhalvus ellen.

Kétségbeesésében, elrepült Atmora-ra, ahol az ott élők istenként kezdték tisztelni és tudták, hogyan kell lelkeket elnyelni, amivel képesek voltak a saját hatalmukat növelni. Ezt a technikát megtanították Alduin-nak, aki cserébe megjutalmazta a klánt, hihetetlen hatalommal.

Az Atmora-n töltött idő alatt magányosan fejlesztette ezt a technikát és már nem érdekelte sem a bosszú, sem a világuralom, de még a testvérei és a fajtársai sem. Csak hatalmat akart és megtalálta a legnagyobb hatalom forrását, Sovngarde-ot, ahol annyi hős lelke gyűlt össze, amivel korlátlan hatalomra tehetett szert.

Ezt az erőt akarta arra használni, hogy minden hatalmat bekebelezzen Nirn-en és innentől hívták Világfalónak.

Mire visszatért Tamriel-re, a többi sárkány, de még a testvére, Phaarturnax sem ismerte fel és elítélte a világpusztító terveit.

Phaarturnax-ot sok más sárkány követte, akik elkezdték megtanítani a Kiáltást az itt élő halandóknak. Ez haraggal töltötte el, ami csak növelte az őrülete tüzét és kimondhatatlan kegyetlenséggel kezdte elsöpörni a lázadó sárkányokat. A renegát sárkányok kétségbeesésükben a Sárkányőrségtől kértek segítséget és a Nagymester, Dhalvus megtanította a halandó sárkányszülötteknek a Sárkányvész Kiáltást, amivel megfordították a háború menetét.

A lázadó sárkányok és a legerősebb sárkányszülöttek csapdát állítottak a Világ Torkánál, hogy legyőzzék, de hiába, Alduin erősebb volt náluk. A sárkányszülöttek ismét kétségbeesésből cselekedtek és használtak egy Ősi tekercset, amivel egy másik dimenzióba zárták, ahol tehetetlenül lebegett, azt sem tudva, mennyi ideje.

Amikor végre, kijutott abból a csapdából, meglepve tapasztalta, hogy egy olyan világba került, ahol nincsenek sárkányok és a halandók Tamriel-en gondtalanul élik az életüket. Ezt felettébb bosszantónak találta, hiszen ezeknek az alantas lényeknek szolgálniuk kellene.

Annak érdekében, hogy egy kicsit felrázza a világot, lerombolt egy falut, Helgen-t és hozzálátott a fajtársai felélesztéséhez.

Nem kellett volna sok, hogy feltámassza a serege legerősebb vezéreit, akikkel elpusztíthatja Nirn-t, amikor megjelent két sárkányszülött, akik keresztül húzták a számításait, azzal a Kiáltással, amivel a Sárkányőrség elűzte Akavir-ről és amit megtanítottak a korai sárkányszülötteknek.

Amikor megtudta, hogy a fivére, Phaarturnax még életben van és sárkányhoz méltatlanul feladva a hatalmát és arra használva a végtelen életét, hogy tanítsa a halandókat a Hang útjára, elfogta a gyűlölet és az undor. Tudta, hogy a két sárkányszülött, akiknek segít, még megakadályozhatják a terveit, ezért azelőtt kellett lecsapni rájuk, hogy megtanulnák azt a Kiáltást.

Sajnos, elkésett, mert megtalálták azt az Ősi tekercset, amivel őt is előre küldték a jövőbe és aminek a segítségével megtanulták a Sárkányvészt. A csata alatt elvesztette az egyik szemét és több sérülést is elszenvedett. Kénytelen volt beismerni, hogy az erő, amivel akkor rendelkezett már nem volt elég a világ bekebelezéséhez, így vissza kellett térnie Atmora-ra, ahol még mindig ott volt a térkapu, ami Sovngarde-ba vezetett.

Ő maga sem tudja, hány hős lelkét falta fel, mire kétszer akkora lett, mint azelőtt és az ereje olyan méreteket öltött, amitől bármilyen sárkánynak inába szállna a bátorság.

A jelen és a múlt sárkányszülötteit nem rémítette meg és szembemertek szállni vele.

Alduin előtt egy szempillantás alatt lepergett a végtelen és időtlen élete, amikor az energiagömb egyre mélyebbre taszította a földben és egyre több fájdalmat okozott a testében, míg végül egy hatalmas robbanás kíséretében, mindent elpusztított maga körül.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.