Halo, elérkezett a folytatás ideje, kellemes olvasást kívánok. A következő dalokat hallgattam: (1) Rhapsody of Fire - Lux Triumphans, (2) Rhapsody of Fire - Flames of Revenge, (3) Fate/Zero ost - The Battle is to the strong Epic Rock cover, (4) Jonathan Young - Day of Fate
A hatalmas robbanás, amihez hasonlót még nem láttak, egész Sovngarde-ot megrázta és egy akkora krátert hagyott a völgyben, ami örök emlékeztető lesz arra a dicső csatára, amiben Alduin-t véglegesen legyőzték.
- Életben vagytok még? - Marshal a felszállt porfelhőt legyezve és köhögve próbálta megkeresni a lányokat.
- Assz'em lenyeltem egy követ. - Thrys szédülten kóvályogva állt fel a földről. - Gondoljátok, hogy meghalt?
- Hakon és Felldir, - A kardját a földbe szúrta, hogy az elesett társai iránti tiszteletből és letérdelt. - az áldozatotok nem volt hiába. Alduin-t végre legyőztük és a világ ezennel megszabadult a zsarnokságától.
- Nyertünk, röviden. - Szólalt meg Marshal. - Potema, itt vagy még. - Aggódva vette észre, hogy a gyűrűjébe ágyazott vörös ékkő szikrázott és megrepedt.
- Igen... - Potema meggyötörve és fáradtan jött elő a gyűrűből, de ahogy kinézett, megrémisztette Gormlaith-et és Thrys-t.
- Mi történt veled?! - Thrys aggódva nézte a szellem hölgyet.
- Ez történik, ha túl sok energiát próbálok kierőszakolni magamból. - Potema arcán pókhálószerű ráncok jelentek meg, a gesztenyebarna hajában megsokasodtak az őszhajszálak és a háta is meghajlott. - Nem kell aggódnotok, csak egy kicsit pihennem kell. Már nem vagyok olyan fiatal. - Visszabújt a gyűrűbe, hogy visszanyerje az erejét.
- Bátran harcoltatok, - Gormlaith hálásan nézett a két sárkányszülöttre. - mindannyian. Még itt, Sovngarde-ban, ahol mindenhol csak hősökkel találkozhattok, elképesztő tett volt. Micsoda dicsőség! - Izgatottan ökölbe szorította a fáradt kezeit és a kimerültsége ellenére, a magasba emelte azt. - Még az istenek is csak irigykedhetnek, hiszen ez elképesztő diadal volt!
- Megmentettük a világot. - Marshal elégedetten nézett a hatalmas kráter felé, ami Alduin sírja lett. - Ez nem kis tett.
- Akkor most... - Thrys már alig várta a hazautat, de egy hatalmas széllökéstől, ami elsöpörte a sok felkavart port, és egy nagyon is ismerős szárnycsapás sorozattól, borzalmas félelem lett úrrá rajta.
- Mi a... - Gormlaith látta, hogy a kráterből egy hatalmas valami szállt fel és épp leszállt az épen maradt, magányos hegyre, a völgy közepén.
- Ez lehetetlen... - Marshal sem tudott se köpni vagy nyelni, amikor az ismerős, a gyűlölettől vörösen izzó szembe nézett, ami úgy tekintett rájuk, hogy végezni fog mindannyiukkal.
Alduin életben maradt, bár a teste több helyen is megégett, több szarva és foga is letört, a szárnyain több lyuk is égett és a hátán, ahova még Marshal szórta a kardját, egy hatalmas, nyílt seb tátongott.
A hatalmas sárkányon egyértelműen nyomot hagyott a robbanás és nem csak a sérülései miatt, hanem nagyon hosszú idő után, most először érzett halálfélelmet. Az egész élete, ami az idők kezdetén vette kezdetét, lepergett előtte és azt hitte, itt ért véget az utazása.
Gyűlölte ezt az érzést, a félelmet és a halál szorítását, amit a halandók okoztak neki. Már az is kellő haraggal töltötte el, hogy az egyik szemére megvakították, de ezek a sérülései okozta fájdalom folyamatosan arra emlékeztette, hogy halandók voltak azok, akik képesek voltak eredménnyel felvenni ellene a harcot és mennyire tehetetlen volt abban a pillanatban, amikor szerezte őket.
- Hi lost vreyviis zey, Dovahkiin. - A mérhetetlen harag és gyűlölet mellett, egy szikra tiszteletet is lehetett érezni Alduin hangjában. - Még soha, egyetlen egyszer sem éreztem a Dinok, a halál szorítását.
- Nyomorult féreg! - Gormlaith-et, a kimerültsége nem zavarta abban, hogy talpra álljon és előhúzza a kardját.
- Kemény rohadék. - Marshal is így tett.
- Ugye van még valami tervetek? - Thrys inkább aggódott.
- A varázserőm nagyja lemerült. - Potema még mindig gyenge volt az előző varázs csapástól.
- Harcolunk a végsőkig! - Gormlaith-et nem érdekelte semmi, csak Alduin legyőzése és a barátai megbosszulása. - Vagy legyőzzük, vagy csatlakozunk Hakon-hoz és Felldir-hez!
A fáradt és megviselt sárkányszülöttek nem adták fel, tudták, hogy nehéz küzdelem lesz és azt is, hogy nincs joguk meghátrálni.
(1) Alduin-nak több szárnycsapásra volt szüksége, hogy a levegőbe emelkedjen és az égen is lomhábban és nehezebben tudott mozogni a sérülései miatt, de ez nem gátolta meg, hogy újra Kiáltson, amitől a fekete felhők ismét megjelentek Sovngarde egén és tűzgolyók kezdtek aláhullani.
Marshal egyből felemelte a Varázstörőt, Potema pedig arra használta a megmaradt varázserejét, hogy felerősítse a pajzsot, majd a két nő, Thrys és Gormlaith bebújtak a férfi mögé és kivárták, amíg végetér a tűzeső.
Alduin nem várta erre, ezért, felvállalva, hogy a saját tűzgolyói megsebesítik, csak azért, hogy szemből támadhassa meg az ellenségeit.
A sárkányszülöttek számítottak erre és Gormlaith és Thrys egyszerre használták a Sárkányvészt.
- JOOR ZAH FRUL!
Már a számát se lehetett tudni, hanyadszor tekeredtek a mágikus láncok Alduin teste köré, amitől a földre lett kényszerülve. A sárkányszülöttek nem hezitáltak és három oldalról egyből megtámadták a hatalmas sárkányt, aki szintén sérült volt és kimerült, ami miatt már nem volt olyan gyors, mint korábban.
Alduin hatalmas tűzet fújt, hogy végezzen Marshal-al, de a nord férfi gyorsabb volt.
- WULD NAH KEST! - Egy Szélsebes Rohanás Kiáltással elsuhant a tűz mellett, bár a hője még így is égető volt, és a kardját beleszúrta a sárkány mellkasába, amitől fájdalmasan ordított.
- SU GRAH DUN! - Thrys a Kiáltásával felgyorsította magát és a kardjával és a bárdjával megállás nélkül csapta, vágta a sárkány farkát, hogy annak a forró vére is kiömlött.
- TIID KLO UL! - Gormlaith a körülötte lévő időt lassította le, aminek hála sikerült kitérnie a sárkány szárnycsapása elől, bukfencezve bejutni alá és a kardját a szárnyának a tövébe szúrnia.
Három komoly sérüléssel a testén és több liternyi forró vér vesztesége után, Alduin még mindig talpon volt és a velőt rázó üvöltése megrázta egész Sovngarde-ot. A hátán és a mellkasán is tátongott egy nyílt seb, a farkát félig levágták és a bal szárnya tövében egy súlyos szúrt sebet ejtettek.
Amint a láncok eltűntek a testéről, senki sem értette, hogy volt képes még ilyen sérülésekkel is a levegőbe emelkedni, majd egy hatalmas tűzsugarat fújni. A sárkányszülötteknek szét kellett szóródniuk, hogy kikerüljék a tüzes poklot, amit Alduin zúdított rájuk.
Alduin komoly kínokat élt át minden egyes szárnycsapásnál, hogy a levegőben maradhasson, de képes volt elrepülni a völgy túloldalára, ahol leszállhatott és összeszedhette magát valamennyire.
Hihetetlen volt, hogy ezek a halandók milyen sebeket ejtettek rajta és képesek voltak ideiglenes megfutamodásra kényszeríteni, méghozzá a legerősebb formájában. Habár tudta, de a büszkesége miatt tagadta a tényt, hogy puszta erővel nem lesz képes végezni velük. Valamilyen más megoldást kell kitalálnia. (1)
- Gondoljátok, hogy feladta? - Thrys próbált optimista lenni, miközben az eget figyelte, várva, mikor tér vissza Alduin.
- Egy kemény f*sz, aki nem dobja be olyan könnyen. - Marshal biztos volt, hogy még nincs vége a harcnak.
- A Világfaló hatalma sokak számára végtelennek tűnhet, de az elméje cseles. - Gormlaith jól ismerte Alduin-t. - Igaz, sokáig nem kellett használnia.
- Eddig mindig az erejében bízott és sosem kellett taktikáznia az ellenfeleivel. - Potema megértette, hogy Alduin legnagyobb gyengesége a komoly tapasztalat hiánya, amikor egy kemény ellenféllel néz szembe és ki kell találnia, hogyan győzhetné le.
Most bizony, rákényszerült, hogy az eszét is használja.
Nem kellett sokat várni, amikor az égen újra feltűnt a Világfaló egyenesen feléjük szállt, nem is próbált cselezgetni.
(2) A sárkányszülöttek tudták, hogy valamire készül, csak azt nem, hogy mire, ezért egy kicsit szétszóródtak és védekező állást vettek fel, miközben készültek a Sárkányvész alkalmazására.
- TIID KLO UL! - Alduin a szokásos Pokoli Tűzlehelet helyett, az időlassítás Kiáltást használt, amivel a sárkányszülöttek számára elképzelhetetlenül gyorsnak tűnt.
Úgy álltak a földön, mintha csak bábuk lennének, mozgásra képtelenül és Alduin-nak csak ki kellett választania, melyik sárkányszülöttel végezzen.
A célpontja, a lelassított idő ellenére megértette, hogy a sárkány őt szemelte ki, ezért megpróbált kétségbeesésében félreugrani, de hiába. Gormlaith bal karját, a pajzsával együtt, bekapta és a nővel együtt szállt tovább, fel a levegőbe.
Gormlaith üvöltött, de nem az elképzelhetetlen fájdalomtól vagy a félelemtől, hanem a haragtól és nem törődve azzal, hogy a Világfaló belemélyesztette a hatalmas fogát a karjába, ami egyértelműen szilánkosra tört, még így is elég ereje volt, hogy a jobb, megmaradt karjával csapkodni kezdje a szörny arcát, ahol csak érte.
- Te korcs! - Üvöltötte Gormlaith, teljes gyűlölettel és haraggal a hangjában. - Megmondtam, hogy nem rettegve fogok meghalni!
- Ruz, hi dir kril. - Alduin csak ennyit, mondott, miközben eleresztette a nőt, aki több kilométer magasból zuhanni kezdett.
- WULD NAH KEST! - Gormlaith még mindig nem adta fel és egy utolsó Kiáltással, amibe beleadta és üstökösként száguldott a hatalmas, gyanútlan sárkány felé, aki úgy tartotta, hogy már darabokra tört a földet éréskor.
Óriási meglepetésként érte, amikor a nő, a fél karjával nyílegyenesen száguldott felé, hogy a kardját, legalább utoljára belemélyessze a testébe. Alduin-nak az utolsó pillanatban sikerült kikerülnie a mindenre elszánt nőt, aki kimerítve minden lehetőségét, magatehetetlenül zuhanni kezdett a mélybe.
Gormlaith szemében továbbra sem volt félelem, zuhanás közben vett egy mély levegőt, behunyta a szemét és várta a halált. Ő és a többiek megtettek mindent, amit csak lehetett és nem volt elég Alduin legyőzéséhez.
A zuhanás azonban elmaradt, amikor Alduin megjelent mellette és egyetlen harapással bekapta és lenyelte őt.
Miután végzett az összes régi időből származó sárkányszülöttel, a két mai felé vette az irányt. Újra magabiztosnak érezte magát, hiszen Gormlaith lelkének elnyelésével, a sebei valamennyire begyógyultak és könnyebben tudott repülni. (2)
- Thrys, - Marshal belátta, hogy a helyzet mennyire súlyos. - kényszerítsük még egyszer a földre, aztán menekülj.
- Hogy micsoda?! - Thrys felháborodott ezen a kijelentésen.
- Használni fogom ismét a berserker formámat és akkor talán legyőzhetem Alduin-t. - Marshal úgy magyarázta, mintha most beszélne vele utoljára. - De ha nem, akkor menj a Hősök Csarnokába és éld le az életed a hősökkel és az apáddal. - Levette a sisakját és végig simított a lány arcán.
- Kizárt! - Thrys csak félreütötte a férfi kezét. - Én nem fogok gyáván megfutamodni! Itt maradok és együtt csináljuk végig, akár nyerünk, akár veszítünk!
- Ha berserker formában vagyok, akkor mindent megtámadok magam körül, akár téged is! - Marshal csak biztonságban akarta tudni a lányt, akit szeret.
- Akkor majd távol maradok, de akkor sem futok el! - Thrys narancs szemeiben égett a harci vágy és egy szikráját sem lehetett látni félelemnek.
- Legyen, - Marshal belátta, hogy nincs értelme lebeszélni a lányt, mert az hajthatatlan. Csak visszavette a sisakját és felkészült a harc folytatására. - csak légy óvatos.
- Marshal, nemrég változtál át, - Potema figyelmeztette. - tudod, mi történhet, ha kétszer változol át egymás után.
- Tudom, mit történik, ha nem változom át. - Marshal sem rémült meg a haláltól.
- Velem persze nem is törődsz. - Potema aggódva nézett Marshal megrepedt ékkövű gyűrűjére, amiben ő létezett és ami már így is sok megterhelést állt ki.
- Itt jön! - Figyelmeztette őket Thrys, miután meglátta Alduin-t közeledni feléjük.
- A Dovahkiin társaitok lelke mind a hasamban van! - Alduin újra feléjük szállt.
- JOOR ZAH FRUL!
(3) Marshal és Thrys egyszerre Kiáltottak és Alduin ismét a földre kényszerült. Marshal volt az, aki felé rohant, de Alduin egyből egy hatalmas tűzcsóvát fújt felé, ami miatt felemelte a pajzsát.
Marshal-t a lángok ezúttal sem sebesítették meg, hiszen a Varázstörő pajzsa és az teste körül ismét megjelenő vörös aura megvédte. A sisakja mögül látni lehetett, hogy a szemei vörösen világítanak, az izmai megdagadtak és a teste is megnőtt.
Őrülten üvöltött egyet, mielőtt nekirontott volna Alduin-nak, akinek a fejét össze-vissza kezdte el kaszabolni, majd kitért a harapása elől és sikerült oldalba vágnia a kardjával.
Alduin a szárnyával próbálta elsöpörni Marshal-t, de a férfi a berserker formájában sokkal erősebb volt, mint valaha, ezért talpon maradt és sikeresen a sárkány mögé került. A Sárkányvész láncai eltűntek a testéről, így minden erejével azon volt, hogy újra szárnyra kapjon, de az ellenfele, Marshal ráugrott a szárnyára és vele együtt emelkedett fel a levegőbe.
Alduin ezúttal egy erőset lendített a farkával és mivel Marshal-nak nem volt ideje megkapaszkodni, ezért felrepült a magasba.
- WULD NAH KEST! - Egy jól időzített Szélsebes Rohanás Kiáltás kíséretében, Marshal lefelé száguldott, a pajzsát előre szegezve, egyenesen a sárkány teste felé.
Alduin a nem várt becsapódástól a földre zuhant, szégyenére, ezúttal a Sárkányvész nélkül.
Amíg Marshal Alduin hátán, a nyílt sebét megtalálva okozott komoly fájdalmat a sárkánynak, addig Thrys a földön közelítette meg. Hozzávágta az üveg bárdját Alduin fejéhez, de az darabokra tört, amikor a szárnyával félre lökte, de ez nem akadályozta az elf lányt, hogy a kardjával neki rontson.
Thrys gyorsan rohant, hiszen a bárdja eltörésével, Alduin felemelte a szárnyait és túlságosan elfoglalt volt Marshal-al, hogy észrevegye, hogy alá kerül és kardjával több vágást is bevigyen. Sajnálatos módon, Thrys elfeledkezett arról a tényről, hogy a Sárkányvész nem csak a földre kényszeríti, de le is gyengíti Alduin-t, így a kardja alig ejtett rajta néhány karcolást, amik eltörpültek a Marshal által okozott sérülések mellett.
Belátva, hogy amíg a Sárkányvészt nem használja Alduin-on, nincs sok esélye. Belegondolt, hogy használja, de látva, hogy a sárkány hatalmas lába arra készül, hogy összezúzza, bepánikolt és egy másik Kiáltást használt. (3)
- WULD NAH KEST! - Thrys a Szélsebes Rohanás Kiáltással gyorsan elsuhant a sárkány lába alól, messze el tőle, az egyik kráter pereméhez.
Az elf lány pánikolva eldobta a kardját és a karjaival kalimálva próbált a kráter szélén hátrafelé dőlni, de ezzel csak késleltetni sikerült azt, hogy lezuhanjon. Szerencsére, egy kiálló gyökérben még időben meg tudott kapaszkodni és felmászni a szakadék földes falán.
Amikor sikerült felérnie a peremre, látta a levegőben, hogy Marshal még mindig a berserker formájában, a levegőben küzd Alduin-al, aki minden erejével azon van, hogy megszabaduljon az utasától.
Túl gyorsan és magasan mozgott a levegőben, hogy Thrys eltalálhassa a Sárkányvésszel, így csak tehetetlenül bámulta, ahogy a férfi valószínűleg az utolsó, elkeseredett próbálkozásával próbál végezni a sárkánnyal.
Habár az egész küzdelem alig tartott öt percig, Thrys úgy érezte, mintha öt napja bámulta volna az eget, amikor meglátta, egy vörös fénysugár kíséretében lezuhanni Marshal-t a földre, egy hatalmas becsapódás keretében.
A lány nem hezitált és egyből a férfi felé rohant, de érezve, hogy a sárkány a nyomában van, egy szempillantás alatt megfordult, hogy Kiáltson.
- JOOR ZAH FRUL!
Mivel Alduin alacsonyan repült, hiszen elkapni akarta a lányt, így egy Sárkányvész is elég volt, hogy a földre kerüljön.
Thrys komoly dilemma előtt állt, most megtámadhatná Alduin-t, hiszen a Sárkányvész legyengítette annyira, hogy a kardjával megsebesítse, de lehet, hogy Marshal súlyosan megsebesült és ő az egyetlen aki segíthet neki. A tény, hogy elvesztette a kardját, megkönnyítette a döntést, hiszen fegyvertelenül nem lenne sok esélye, ezért inkább a férfihoz sietett.
- Marshal! - Thrys aggódva rohant arra a helyre, ahol látta becsapódni a férfit.
Ahogy átlépdelt a sziklás terepen, a lélegzete is elállt, amikor meglátta a földön fekvő férfit és ahogy nem mozgott, a legrosszabbtól tartott. Gyorsan odasietett hozzá, megrázta és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy még lélegzik, de komoly fájdalmai vannak.
Nem Alduin miatt került ebbe az állapotba, hanem az az átkozott gyűrű, amiben Potema is élt, mintha az életerőt szívta volna ki belőle. Marshal remélte, hogy ezzel az áldozattal legyőzheti Alduin-t, de tévedett.
- Thrys... - Marshal erőtlenül nyögte, miközben végigsimított a lány aggódó arcán.
- Gyere. - Thrys óvatosan felültette a férfit és levette a sisakját.
Marshal arca beesett volt és lefogyott és olyan hideg volt, mint egy holttest és reszketett a vérveszteségtől.
- Figyelmeztettem, hogy kétszer egymás után ez veszélyes. - Potema szellem formája is megjelent, de Thrys elszörnyedt, amikor meglátta, hogy még jobban megöregedett. - Rá is és rám is.
- Mi történt veled? - Thrys aggódva nézte a ráncos vénasszonnyá vált Potema-t.
- A gyűrű. - Potema a Marshal jobb gyűrűs ujján lévő gyűrűre nézett, amin a világító vörös ékkő egyre jobban szikrázott és egyre több repedés keletkezett. - Nem bírja sokáig, ahogy én sem.
- Vál... - Marshal megpróbált felállni, de csak térdelnie sikerült. - Változtass át még egyszer!
- Nem! - Thrys hevesen ellenkezett. - Nem hallottad, mit mondott Potema?!
- Ha még egyszer átváltoztatlak, azt egyikünk sem fogja túlélni. - Figyelmeztette Potema.
- Szerinted... - Marshal látta, hogy a Sárkányvész elmúlt Alduin-on és feléjük szállt. - van választásunk?
- Ne, Marshal! - Thrys akkor sem akarta hagyni, hogy a férfi átváltozzon, de hiába.
Marshal felállt és a vörös aura ismét megjelent körülötte, amitől a szeme megint vörösre váltott és teste újra megnőtt. Felemelte a pajzsát, hogy kivédje a hatalmas lángcsóvát, amit Alduin már olyan sokszor zúdított rájuk, de ennyi volt.
A gyűrűben lévő ékkő végül megadta magát és szilákosra tört, ezzel Potema szellem teste is szertefoszlott és végleg eltűnt.
Marshal testén több helyen is felszakadt a bőr és a vére párologva hagyta el a testét, majd térdre rogyott és a földre esett.
Thrys gyorsan mellé térdelt, hogy felsegítse, de hiába, Marshal nem mozgott és nem is lélegzett. A férfi, akivel először találkozott Égkoszorúban, aki olyan sokszor védte meg és akibe beleszeretett, most itt hevert mellette élettelenül.
Észre sem vette, hogy a könnyek elkezdtek patakokban folyni az arcán, amikor ő is levette a sisakját, amitől a szél belekapott a vörös hajába. Megfogta a férfi kezét, aki mindig letörölte a könnyeit amikor látta, hogy sír, de ezúttal nem nyúlt érte.
- Daar oblaan. - Alduin önelégülten vette tudomásul, hogy a legveszélyesebb ellenfelét is sikerült kivégeznie. - Úgy tűnik, a jóslat a Dovahkiin-ről nem jött be.
(4) Thrys ökölbe szorította a kezeit, Marshal elvesztésétől valami legbelül vagy eltört vagy megjavult benne, de teljesen elöntötte a harag és a sárkány iránt érzett gyűlölet.
Felállt és a velőtrázó üvöltése nem csak Alduin-t döbbentette meg, hogy az övével egyenrangú, de még egész Sovngarde-ot is megrázta. A sárkány az egy szemével, csodálkozva nézte a lány körül megjelenő, aranyszínű aurát, ami egyre csak növekedett és végül akkorára nőtt, mint ő maga.
Thrys a hatalmas mennyiségű, aranyszínű aura közepén állt, ami akkora szélvihart kavart, hogy még az arcán lévő könnyeket is elfújta. Az arany aura idővel elkezdett alakot ölteni és az ragyogó arany fényhez narancs színű is társult. Thrys felemelkedett a földről és az aura közepében állt meg.
Akármi is volt ez az erő, két oldalt hatalmas szárnyat növesztett, tüskés farkat növesztett és feje is nőtt, ami egy újabb velőtrázó Kiáltással rengették meg egész Sovngarde-ot.
Alduin alig akart hinni a szemének, amikor a sárkány formájú aura közepén lebegő lányra nézett, ami egy az egyben olyan volt, mintha egy vörös sárkány tekintene fel rá.
Thrys kitárta a karjait, amitől a körülötte lévő mágikus sárkányformájú aura ugyanígy tett és néhány szárnycsapás kíséretében a levegőbe emelkedett és felkészült a végső csatára Alduin-al. (4)
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.