2. fejezet
Minden, amiben hiszek, hamis
„Persze, hogy az én hibám volt. Senki más nincs itt, aki akármiért is felelős lehetne."
– Csak hogy tisztázzuk – mondta Harry, – ha a professzor valóban fellebegtet a levegőbe, Apa, miközben tudod, hogy nem nyúlt hozzád, az elég bizonyíték lesz. Nem fogod azt mondani, hogy egy bűvészmutatvány. Az nem lenne fair. Ha úgy gondolod, akkor most mondd, és kitalálhatunk egy másik kísérletet.
Harry apja, Michael Verres–Evans professzor megforgatta a szemét.
– Igen, Harry.
– És Anya, a te elméleted szerint a professzor erre képes, és ha nem történik meg, akkor bevallod, hogy tévedtél. Semmi olyasmi, hogy a mágia nem működik, ha nem hisznek benne az emberek.
Minerva McGalagony igazgatóhelyettes hökkenten bámulta Harry-t. Igen boszorkányosnak tűnt fekete köpönyegében és csúcsos sipkájában, de amint megszólalt, azt hivatalos modorral és skót akcentussal tette, ami sehogy nem illett ehhez a kinézethez. Első ránézésre úgy festett, mint aki kacagva ejtene üstbe csecsemőket, de ez azonnal elmúlt, ahogy kinyitotta a száját.
– Ennyi elég, Potter úr? – kérdezte. – Kezdhetjük?
– Elég? Valószínűleg nem – mondta Harry –, de legalább segíteni fog. Kezdheti, igazgatóhelyettes-nő.
– Hívhat nyugodtan professzornak – válaszolta, majd ezt mondta: – Wingardium Leviosa.
Harry rábámult apjára.
– Ha – mondta Harry
Apja visszanézett rá.
– Ha – visszhangozta fiát.
Ekkor Verres–Evans professzor McGalagony professzorhoz fordult.
– Oké, most már lerakhat.
Apja lassan leereszkedett a földre.
Harry felborzolta saját haját. Talán a korábbi meggyőződése miatt, de…
– Ez fura – mondta – Azt gondolná az ember, hogy sokkal drámaibb mentális következményekkel járna egy ilyen végtelenül kis valószínűségű esemény – Harry megállt. Anyának, a boszorkánynak, és még Apjának is az a bizonyos nézés volt az arcán. – Mármint az, hogy megtudtam, hogy minden, amiben hiszek, hamis.
De komolyan, drámaibbnak kellett volna lennie. Agyának éppen le kellene számolnia a világegyetemről szóló összes jelenlegi hipotézisével, melyek közül egyik sem engedi meg, hogy ilyesmi történjen. De ehelyett agya azt gondolta, hogy oké, láttam a roxforti professzort, hogy meglegyinti a varázspálcát és felemeli apádat, na és?
A boszorkány kedvesen mosolygott rájuk, látszólag szórakoztatta az egész.
– Igényel egy további bemutatót, Potter úr?
– Nem szükséges – mondta Harry. – Döntő kísérletet végeztünk el. De… – Harry hezitált. Nem tudta elnyomni ezt az érzést. Igazából ilyen körülmények között nem is volt elvárható tőle. Helyes volt a kíváncsiság. – Mi mást tud még?
McGalagony professzor macskává változott.
Harry meghőkölt. Olyan gyorsan indult meg hátrafelé, hogy megbotlott egy kóbor könyvkupacban és a fenekére esett. Megpróbálta maga mögé rakni a kezét, de nem időben, és fájdalmat érzett a vállában, ahogy a súlyát ráhelyezte.
A kis cirmos azonnal visszaalakult köpönyeges asszonnyá.
– Elnézést kérek, Potter úr – mondta a boszorkány. Őszintének hangzott, bár a szája sarka igyekezett felfelé görbülni. – Figyelmeztetnem kellett volna.
Harry zihált. Hangja fojtotta jött elő.
– Ezt NEM csinálhatja.
– Csak egy átváltozás – mondta McGalagony professzor. – Pontosabban egy animágus átváltozás.
– Macskává változott! Egy KICSI macskává! Megszegte az energiamegmaradást! Ez nem csak egy kitalált szabály, a kvantumfizikai Hamilton-operátor formájából következik! Ha megtagadja, megszűnik az egységes fizikai világkép és lehetséges lesz a fénysebességnél gyorsabb információtovábbítás! És a macskát BONYOLULTAK! Az emberi elme egyszerűen nem képes egy egész macska anatómiáját, és macska-biokémiáját... és mi van a neurológiával? Hogyan képes tovább gondolkodni egy macskaméretű aggyal?
McGalagony professzor szája még erősebben a mosoly felé hajlott.
– Varázslat.
– A varázslat nem elég! Ehhez istennek kellene lennie!
McGalagony professzor pislogni kezdett.
– Most először hívott valaki istennek.
Harry látása elhomályosult, ahogy agya elkezdte megérteni, hogy mi is tört meg. Az egységes világegyetem matematikailag szabályos törvényekkel, az lett lehúzva a vécén; a fizika egész fogalma. Háromezer év erőfeszítése a nagy, bonyolult dolgokat kis darabokká megoldani, a felfedezés, hogy a bolygók zenéje ugyanaz a dallam, mint egy zuhanó alma, a felfedezés, hogy az igazi törvények tökéletesen egyetemesek, és nincs rájuk kivétel sehol, és formájuk egyszerű matematika, ami a legkisebb részeket uralja, arról nem is beszélve, hogy az elme az agy és az agy neuronokból áll össze, az ember az az agy…
És aztán egy nő macskává változott, és ennyit az egészről.
Ezernyi kérdés küzdött az elsőbbségért Harry ajkán, és a nyertes kitolult:
– És miféle varázsige az, hogy Wingardium Leviosa? Ki találta ki ezeket, óvodások?
– Elég lesz, Potter úr – mondta McGalagony professzor élesen, bár szeme elnyomott szórakozással csillogott. – Hogyha mágiát kíván tanulni, azt ajánlom, hogy véglegesítsük a papírmunkát, hogy a Roxfortba járhasson.
– Igen – mondta Harry, kicsit kábultan. Összeszedte a gondolatait. Az ész menetelésének csak újra kell indulnia, ennyiről volt szó. Még mindig ott volt a kísérleti módszer, az a lényeg.
– Akkor hogy is jutok el a Roxfortba?
Kiszabadult egy fojtott nevetés McGalagony professzorból, mintha csipesszel húzták volna ki belőle.
– Várj egy kicsit, Harry – mondta apja. – Emlékszel, miért nem mentél eddig iskolába? Mi lesz a betegségeddel?
McGalagony professzor elfordult Michael felé.
– Milyen betegsége?
– Nem tudok normálisan aludni – mondta Harry. Tehetetlenül intett egyet. – Az alvási ciklusom 26 óra hosszú, minden nap két órával később alszom el. Nem tudok annál korábban elaludni, és a következő napon még két órával később alszom. Este 10, éjfél, hajnali 2, hajnali 4, és így tovább. Ha megpróbálok korábban felkelni, semmit nem változtat rajta, de egész nap kivagyok tőle. Ez az oka annak, hogy eddig nem jártam rendes iskolába.
– Az egyik oka – szólt közbe édesanyja. Harry mogorva pillantást vetett rá.
McGalagony hümmögött egy nagyot.
– Soha nem hallottam ilyen betegségről… – mondta lassan. – Megkérdezem Madam Pomfrey-t, hátha ismer gyógymódot. – Ezután az arca felvirult. – Nem, biztos nem lesz probléma, találok rá időben megoldást. Na mármost – itt összevonta a szemét –, mik ezek a további okok?
Harry szúrós pillantást küldött szüleinek.
– Lelkiismereti okokból megtagadom a gyermekek besorozását, azon az alapon, hogy ne kelljen, hogy én szenvedjem meg, hogy a bomlás alatt álló iskolarendszer elmulaszt ellátni még minimálisan adekvát minőségű tanárokkal és tananyaggal is.
Harry mindkét szülője üvöltött a nevetéstől ezen, mintha azt hinnék, hogy ez valami nagy vicc lenne.
– Ó – mondta Harry apja ragyogó szemmel –, szóval ezért haraptad meg a matematikatanárod harmadikos korodban?
– Nem tudta, mi az a logaritmus!
– Persze – adta hozzá Harry anyja. – A megharapása egy nagyon értelmes válasz volt erre.
Harry apja bólintott egyet.
– Jól megfontolt megoldás a logaritmust nem ismerő tanárok problémájára.
– Hét éves voltam! Meddig fogjátok még ezt felhozni?
– Igen – mondta anyja megértően –, egyszer megharapsz egy matematikatanárt és sosem mosod le magadról, ugye?
Harry odafordult McGalagony professzorhoz.
– Tessék! Látja, hogy mivel küszködöm?
– Elnézést – mondta Petúnia, és kimenekült a hátsó ajtón a kertbe, ahonnan nevető sikolyait remekül lehetett hallani.
– Nem, ö, nincs – McGalagony professzornak valamiért látszólag nehezére esett beszélni. – Nincs tanárharapdálás a Roxfortban, ez világos, Potter úr?
Harry rosszallóan pillantott rá.
– Rendben. Nem fogok megharapni senkit, aki nem harap meg előbb engem.
Ezt meghallva Michael Verres–Evans professzornak is el kellett hagynia a szobát egy rövid időre.
Miután Harry szülei összeszedték magukat és visszatértek, McGalagony professzor sóhajtott egyet.
– Hát, úgy gondolom, az adott körülmények között nem viszem el magát taneszközt vásárolni, csak pár nappal a tanév kezdete előtt.
– Mi? Miért? A többiek már ismerik a mágiát, nem? Rögtön el kell kezdenem behozni a lemaradásom!
– Nyugodt lehet, Potter úr – válaszolt McGalagony professzor –, a Roxfort igenis képes megtanítani az alapokat. És úgy sejtem, Potter úr, hogyha egyedül hagyom két hónapra a tankönyveivel, akár varázspálca nélkül is, mire visszatérek, csak egy lila füstöt okádó krátert találok itt egy elnéptelenedett várossal körbevéve, és egy csorda lángoló zebra terrorizálná azt, ami Angliából megmaradt.
Harry szülei egyszerre bólintottak.
– Anya! Apa!