Halo, elérkezett a folytatás ideje. Kellemes olvasást kívánok.
Az akadémia cellájában nem lehetett sokat hallani Atlas csatájából, de a robbanások, amik inkább elfojtott mennydörgésnek hatottak, beszűrődtek, még a legbiztosabb börtönbe is. A csend szinte fojtogató volt és a tény, hogy nem lehetett megállapítani, hogy nappal van vagy este, szinte ellehetetlenítette a pihenést, de ami leginkább kikészítette a foglyokat, az a tétlenség.
Hirtelen, egy nagyobb dörgés, amiről mindannyian tudták, hogy valójában robbanás volt, felkavarta a csendet és felriasztotta Qrow-t, miközben próbált elaludni. A férfi szétnézett a fogoly társain, Watts, aki ugyanúgy malmozott az ujjaival, mielőtt lefeküdt volna és Jacques, aki keresztbe tett karokkal egyre jobban reszketett a félelemtől.
- Igen, - Robyn, aki mellette lévő cella padján ült, ugyanúgy megpróbált elaludni, de akárcsak Qrow, ő sem tudott. - én sem tudok sokat aludni. - Hirtelen valami búgást hallatszódott. - Rosszul hangzik, ami kint van.
- Várjunk csak, - Qrow számára ismerős volt a búgás, ami egyre közeledett. - ez nem úgy hangzik, mint egy... - A falat egy robbanás törte be és egy lyuk keletkezett rajta, de a tűz és a törmelék erősen nekicsapódott a cellák energia mezeinek. - FÖLDRE! - Kiabálta Qrow, miközben mindannyian a padok alá bújtak.
Hogy kikerüljön egy rá zuhanó törmeléket, villámgyorsan varjúvá változott és felrebült a magasba. Szerencsére, a robbanás tönkretette az ő és Robyn celláját, így ki tudott szabadulni.
Amikor vissza nézett Robyn cellájára, megkönnyebbülten vette észre, hogy a nőnek nem esett baja, de hangosan károgni kezdett, amikor látta, hogy egy másik szikla hamarosan rá fog dőlni.
Robyn nem értette, hogy hogyan került ide ez a madár, de érezte, hogy figyelmeztetni akarja és amikor felemelte a fejét, tudta, hogy az omladozó tetőről, ami alól gyorsan kiugrott.
- Nem esett bajod? - Amikor biztonságban volt, a madár eltűnt és Qrow jelent meg helyette és felsegítette.
- Ezt... hogyan? - Robyn alig hitt a szemének, Qrow képes madárrá változni.
- Hosszú történet. - Qrow most nem érezte ideálisnak az időt a mese délutánra. - Előbb jussunk ki innen.
Qrow és Robyn elhagyták a börtönt, hátra hagyva Watts-ot és Jacques-t és nem törődtek a robbanás okával, csak a szabadulás volt a szemük előtt.
Átjutni a fronton egy fegyvertelen légi kocsiban nem volt könnyű feladat Lance számára, de a kudarc nem volt lehetőség, Penny-t el kellett juttatnia a Schnee kúriához. Óvatosan, a felhők között manőverezve a kocsival, kikerülte a Grimm bálnákat és a legtöbb Grimm figyelmen kívül hagyta ugyan és a hadsereg is túl elfoglalt volt, hogy egy közönséges kocsival foglalkozzanak.
A gond akkor kezdődött, amikor már a városon belül volt, mert az ott garázdálkodó Grimm-ek már mindent megtámadtak ami mozgott és több Razorwing és két Nevermore támadta meg a kocsit.
Lance mindent megtett, hogy kikerülje a Grimm-ek támadásait, de legalább három Razorwing neki csapódott a páncélozatlan kocsinak, ami nem tett jót a kis gépnek, de az igazi gond akkor volt, amikor az egyik Nevermore a szárnyából kilőtte a tollait, amiknek a hegyes vége átszakította a kocsi ablakait és tetőjét.
Egy hegyes toll vég centikre állt meg az eszméletlen Penny arcától, egy Lance feje mellett, egy a műszerfalba és egy a motorba fúródott. A kocsi riadóztatott, a motor lángolni és az egész jármű süllyedni kezdett, de Lance-nek még így is sikerült, viszonylag biztonságosan letenni az egyik utcára.
Nem volt mit tenni, a kocsi már nem húzta sokáig és hamarosan robbanni fog, ki kellett juttatnia Penny-t. Lance kinyitotta a kocsit, de ekkor egyből Grimm-ek támadtak rájuk, gyorsan elővette a pisztolyát és legalább három Sabyr Grimm-el végzett.
Felállt, majd hátralépett, hogy Penny-t a hátára kapja, majd kiugorjon az egyre jobban lángoló kocsiból és rohanni kezdjen.
Bumm
A kocsi egy hatalmasat robbant, aminek a lökés ereje majdnem fellökte Lance-t, de talpon maradt és gyalog folytatta az útját a Schnee kúria felé. Sajnos, a portyázó Grimm-ek nem könnyítették meg a dolgát.
Felemelte a pisztolyát és tüzelni kezdett, lelőtt két Sabyr-t, három Razorwing-et és négy Beowolf-ot. A pisztoly kifogyott és nem volt lehetősége most újratölteni, így azt eltette és a kardját vette elő.
Lance a számát sem tudja, mennyi Grimm-et vágott le, akik többször is megsebezték őt, a páncélja több helyen behorpadt, a jobb vállvértjét elvesztette, a mellvértjén három nagy karmolás nyom lett és a keze is vérezni kezdett, akkora erővel szorította a kardját és sújtott le vele, de nem adta fel.
Felemelte a pajzsát, átalakította téglalappá és a három hegyes tüskét is bekapcsolta rajta, amivel buldózerként tört át a Grimm-eken, de egy Goliath Grimm az ormányával fejbe verte, amitől a földre esett és Penny is leesett a hátáról. Lance-nek a kardjára kellett támaszkodnia hogy felállhasson, de a Goliath ezúttal az agyarával lökte fel és gurulva esett a földre.
Lance megpróbáltatása nem ért véget, hiszen amint megállt a földön gurulással, a Goliath Grimm rátaposott a hátára és átlépett rajta, majd a hátsó lábával is újra rálépett, mire egy vörös villanás jelent meg körülötte, amitől az aurája teljesen lemerült.
A Goliath visszafordult, hogy kivégezze a földön fekvő, tehetetlen Vörös Lovagot, aki reménytelenül próbálta elérni az előtte heverő kardot, ami kiesett a kezéből.
Lance tudta, hogy már nem fogja elérni a kardot, mielőtt a Goliath agyon taposhatná és a tudat, hogy nem tudta megvédeni Penny-t csalódottsággal töltötte el.
Hirtelen, zöld fény világította meg Lance vizorját, aminek a forrása egy vastag lézersugár volt, ami kettévágta a Goliath-ot. Lance gyorsan felnézett és látta, hogy Penny felébredt, térden állt és a 7 kardját maga előtt forgatva lőtte ki a lézert, amivel megmentette.
Sajnos nem tudott sokáig eszméleténél maradni, mert a sérülése, amiből újra ömleni kezdett a zöld folyadék, felszakadt és újra elájult.
Lance körül már forgott a világ, a látása kezdett homályosulni, de megrázta a fejét, kitartott, a pajzsával felállította magát, felvette és eltette a kardját, majd a sérült robot lányhoz támolygott, akit a két kezébe vett és úgy indult.
Fájdalmasan zihált, kómáson ténfergett és egyetlen cél vezérelte, Penny biztonságba juttatása.
"Csak menj tovább.", gondolta magában. "Vidd őt biztonságba. Óvd meg. Mentsd meg."
Nem érzett sem félelmet, sem haragot, nem sok kellett, hogy összeessen, miközben végig ment az utcán és meglátta a Schnee kúriát. A Grimm-ek számára, mivel nem árasztott magából semmilyen negatív érzelmet, láthatatlan volt és zavartalanul folytatta az útját, de még így is egy kegyetlenül nehéz és embert próbáló út volt.
Végig sétálni a Schnee kúria hosszú kertjén és kocsibeállóján egy örökkévalóságnak tűnt és Lance már attól félt, hogy összeesik, mielőtt elérhetné a főbejáratot.
Ő maga sem tudta, pontosan hogyan, de sikerült eljutnia odáig és őrült módjára, hangosan kopogni kezdett az egyik kezével, miközben a másikkal, a vállára támasztotta a robot lányt.
Az ajtó lassan kinyílt és Ruby óvatosan dugta ki a fejét, de amikor meglátta a sérült lovagot, teljesen elállt a lélegzete.
- Segítsetek... - Nyögte Lance, miközben már alig állt a lábán és érezte, hogy bármelyik pillanatban összeeshet. - Segítsetek rajta... - Mutatta Penny-t, akit újra a két karjában tartott, a teste szikrázott és a zöld folyadék, ami Lance behorpadt mellvértjének a felét is beborította, nem állt el. - Mentsétek meg...
Nem bírta tovább, mindent elborított a sötétség és elájult.
Klein érkezése valóságos csoda volt a Schnee kúriában megbúvó csapat számára, hiszen a komornyik egyben képzett orvos is volt és épp időben sikerült kezelnie Nora-t, aki túl van az életveszélyen.
Sajnos, a baj még nem ért véget, a sebesült Lance és Penny felbukkanása újabb munkát adott neki.
Ruby, Weiss és Whitley együtt hozták Penny-t, miközben May és Blake Lance-t húzták maguk után és mindkettőjüket lefektették egy ágyba.
- Elvesztette az eszméletét és... - Weiss aggódva nézte a robot lányból folyó zöld folyadékot. - szivárog.
- Lance sincs sokkal jobb állapotban. - Blake aggódva nézett végig a Vörös Lovagon, akinek levette a sisakját és látta, hogy az orrából és a szájából is folyt a vér.
- Ha nem lett volna páncélja, biztos meghalt volna. - May-t lenyűgözte, mennyi mindent kibírt. - Sajnos, én már nem maradhatok. - A Vadásznő elhagyta a szobát.
- Hihetetlen, hogy így átvágott a városon, hogy idehozza Penny-t. - Ruby is elképedt a fiú erején és kitartásán, miközben letették Penny-t az ágyra, de a zöld folyadék rá, Weiss-ra és legnagyobb bosszúságára, Whitley-re is ráment. - Tudsz segíteni nekik? - Aggódva nézett Klein-ra, aki a Scroll-jával átvizsgálta mindkettőjük testét.
- A fiút nem lesz nehéz, hiszen a páncélja megvédte a komoly sérülésektől és fizikailag is nagyon erős. - Magyarázta Klein, nyugtatóan, kék szemekkel. - De lány... - Klein megrázta a fejét, a szeme vörösre váltott és bosszankodva vizsgálta Penny-t. - még az alapján is, amit elmondtatok, aligha tudom, hogy pontosan mi is ő. - Megköszörülte a torkát, a szeme sárgára váltott és próbált optimista maradni. - De az alapvető anatómiája eléggé hasonlónak tűnik. Legalább a sérülését meg tudom tisztítani és összevarrni.
Sajnos, egy újabb robbanás, ami már elég közel volt a kúriához, megzavarta a csendet és az áram is elment, amitől koromsötét lett az egész kúriában.
- Na, ez nagyon király. - Whitley bosszankodva sóhajtott.
- Mindenki jól van?! - Ruby Scroll-ján May jelentkezett be. - Épp láttam egy újabb bombázás robbanását a városban!
- Úgy tűnik, - Ruby kinézett az ablakon és látta, hogy az egész város fényei kihunytak. - a város nagyobb részében elment az áram. De mi jól vagyunk.
- Sajnálom, hogy nem maradhatok, - May bánta ugyan, hogy nem maradhat a csapattal, de tudta, hova köti a kötelessége. - de a Kráterben mindenkinek fogytán van az ideje.
- Nem, - Ruby csalódott magában. - mi sajnáljuk. Amint megtudjuk, hogy mi baja van Penny-nek, akkor majd... - Sajnos, semmi ötlete nem akadt. - teszünk valamit.
- Ne hibáztasd magad, kölyök. - May megértő volt és tudta, hogy itt már nincs segítség. - Ezen a ponton már nem tudom, mennyi időnk van még hátra. - Az adás véget ért és többet nem hallották May hangját.
Nem hibáztatták a Vadásznőt, hiszen gyakorlatilag itt a világvége és azokkal akarta tölteni a megmaradt idejét, akiket a legjobban szeret.
- Ez az egész... - Ruby már nem bírta, majdnem a sírás határán volt. Egy barátjuk meghalt, három súlyosan megsérült és Salem Grimm serege napokon belül elpusztítja Atlas seregét és magát a királyságot is és egyszerűen nincs semmi ötlete, hogyan oldhatnák meg ezt a helyzetet. - túl sok. A Grimm-ek, a Kráter, Nora, Penny, Lance. - Weiss biztatóan a vállára tette a kezét.
Klein ekkor tüsszentett egyet, majd a szeme kékre váltott.
- Egyszerre csak egy lépést, kedvesem. - Nyugtatta a lányokat, majd újra tüsszentett és a szeme vissza váltott sárgára. - Nem aggódhatsz amiatt, hogy mindent helyrehozz. Egyszerűen csak arra koncentrálj, ami előtted van. - A sérült Lance-re és Penny-re mutatott. - De ha csinálni akartok valamit, akkor elárulom, hogy gyorsabban tudnék dolgozni, ha visszakapcsolnátok az áramot.
- És azt hogyan... - Ruby már kérdezte is, de ekkor az ajtóból egy női hang megadta a választ.
- Van egy generátor a birtok szélén. - Weiss anyja volt, Willow, aki részegen, egy üveg tömény itallal a kezében kóválygott be a szobába. Mindenki csendben nézett a részeg nőre.
- Nagyon kedves tőled, hogy csatlakozol hozzánk, anya. - Whitley megvetően nézett az anyjára és keresztbe tette a karjait.
- Hiszitek vagy sem, - Willow felemelte az üveget a kezében. - én a sötétben ivás híve vagyok. - Hirtelen észrevette a szoba közepén a komornyikot, akinek a jelenléte kellemes meglepetés volt. - Helló, Klein.
- Asszonyom. - Köszönt Klein illedelmesen.
- Az SDV vezetői saját tartalék áramforrással rendelkeznek, - Weiss-nak az eszébe jutott. - arra az esetre, ha az egész városban áramszünet lenne. Ez... - Tudja jól, hogy a város többi lakója nem ilyen szerencsés és csalódottan lehajtotta a fejét, még Whitley is együttérzett azokkal, akik továbbra is sötétben, áram nélkül kénytelenek túlélni a városban. - nagyon igazságtalan, de talán most itt az ideje valami jóra is használni a céges előnyeinket.
- De nem csak előnyeink vannak! - Whitley-nek ötlete támadt, mire mindenki kíváncsian nézett rá. - Miénk a cég! Azoknak az embereknek, akik a Kráterben vannak, szükségük van evakuációra, ugye?! Az embargó miatt a teherszállító repülőink csak tétlenül állnak a hangárokban!
- És a saját, automatizált robotjaink, akik vezetik őket! - Weiss tökéletesen megértette, mire céloz az öccse. - Mint a Hócipő Szállítónál!
- Annyit rendelhetünk, amennyire szükségünk van, hogy a repülőinket a kráterhez vezessük és az embereket biztonságba helyezzük, míg a Grimm-ek és a tábornok egymással vannak elfoglalva. - Magyarázta Whitley magabiztosan.
- Meg tudjuk csinálni? - Aggódott Blake.
- Én igen. - Whitle elsöpörte az aggodalmát, majd összekulcsolta a kezeit és gondolkodott. - Csak apa számítógépére lenne szükségem.
- Akkor mindenképpen vissza kell kapcsolnunk az áramot. - Ruby önbizalma és magabiztossága is vissza tért.
A generátor a kúria kertjének a túloldalán volt, így át kellett vágni rajta. Ruby és Blake ketten indultak el, míg Weiss hátra maradt, hogy megvédje a többieket.
A kertben sötét volt, a sötét viharfellegek még mindig eltakarták az égboltot, vörös villámok villantak és hatalmas mennydörgések rázták fel a csendet, de a két lány nem rémült meg. Gyorsan átszaladtak a kerten és elérték a kis épület kapuját, amiben a generátor volt és kinyitották azt.
Szerencsére, az ajtó nyitva volt és nem is kellett sokat keresni a generátort, amin csak meg kellett húzni egy kart, hogy bekapcsoljon és fény árasszon.
- Jaj, gyerünk már! - Ruby-t idegesítette a töltési folyamat, ami a generátor monitorján jelent meg.
- Ne aggódj. - Blake próbálta türelemre inteni. - Működni fog.
- Eddig semmi sem működött. - Ruby csalódottan lehajtotta a fejét és belegondolt, hogy mennyi minden elromlott az elmúlt napon. Blake látva, hogy a töltési folyamat még csak félúton van, úgy érezte, talán nyújthatna némi vígaszt a barátnője húgának.
- Tudom, hogy nem mindig tudod, hogy mit kell tenned, de ez még sosem akadályozott meg téged, hogy tegyél valamit. - Blake mindig is tisztelte Ruby-t, mint csapatkapitányt és tudta, hogy amit tesz az helyes. - Én is ilyen voltam fiatalabb koromban, de az idő és sok más dolog eléggé megviselt engem. - Eszébe jutott az idő a Fehér Agyarban és Adam, amiket tett és kényelmetlenül összehúzta a macska füleit. - És aztán nem voltam biztos benne, hogy egy ilyen lány valóban túlélhet a világban, - A fülei újra felegyenesedtek és rámosolygott Ruby-ra. - amíg nem találkoztam veled. Először egy kicsit fura volt, mert fiatalabb vagy nálam, de mindig is felnéztem rád, Ruby, és most is felnézek rád.
- Kösz, Blake. - Ruby szemei szinte könnybe áztak a meghatottságtól és az örömtől, amit Blake szavai nyújtottak.
Egy pittyenés jelezte, hogy a generátor bekapcsolt és mind a raktárban, mind a kúriában felgyúltak a fények és remélték, hogy Whitley most már hozzáférhet az apja gépéhez.
- Mi az? - Ruby értetlenül nézett Blake-re, aki úgy nézett felé, mintha szellemet látna. A faunus lány teljesen elsápadt, a szemei kikerekedtek és még a füleit is behúzta rémülten, miközben hátrálni kezdett.
Egy mennydörgés és villámlás kíséretében, Blake a Ruby mögötti ablakban egy óriási, sötét alakot vett észre, több vörös fénnyel a fejénél.
- Hátulról! - Kiáltotta Blake, mire egy hangos csörömpölés kíséretében, a lény betörte az ablakot és Ruby-nak az utolsó pillanatban sikerült félre ugrania.
- Ruby? Blake? - Weiss hangja hallatszódott a Scroll-jukon.
- Weiss! - Blake és Ruby hátrálni kezdtek a Véreb elől, hiszen ilyen Grimm-et még ők sem láttak. - Van itt egy Grimm, ami... - A Véreb Ruby-ra készült vetni magát. - Vigyázz! - Nem volt idő csevegni, Blake egyből Ruby segítségére sietett, de félre lökte és Ruby-t is sikerült kilöknie az épületből.
A Vérebet nem érdekelte Blake, egyenesen Ruby felé indult, miközben szimatolt. Négykézlábra állt és hangosan felordított, mint egy ragadozó, ami megtalálta a prédáját.
Blake nem adta fel, elhagyta az épületet a hátsó ajtón, hogy a Véreb oldalába kerüljön, de a szörnynek, ha nem is voltak szemei, a hallása kiváló volt és meghallotta, hogy Blake felülről támad. Félre ütötte a lányt, aki a kert egyik sarkában ért földet, de talpon és készen állt, hogy folytassa a harcot.
A Véreb még mindig Ruby felé nézett és épp lesújtani készült rá, amikor a Semblance-ével kitért előle és Blake mellett termett.
- Mi ez az izé?! - Ruby is elképett a Véreb láttán.
- Csak egy újabb Grimm! - Blake nem hagyta magát megijeszteni és támadásba lendült. Tüzet nyitott Gumbo Shroud-al és a Véreb felé rohant. - Csak koncentrálj!
Ruby-nak eszébe jutott, hogy ez talán egy tökéletes alkalom lenne, hogy élesben próbálja ki az Ezüst Szemeit.
Ezalatt Blake felugrott a falra és rohanva folytatta a tüzelést a Grimm-re, majd elrugaszkodott, hogy megtámadja, de az újra félre ütötte.
- Hozd el - A Grimm hátborzongató, sötét és nem evilági hangon szólalt meg és Ruby felé fordult. - a lányt. - Ugrott, mint egy ragadozó bestia és Ruby-ra vetette magát, aki a döbbenettől alig bírt megmozdulni. Elejtette a kaszáját és egy vörös villanás jelezte, hogy az aurája kikapcsolt és elájult.
- Ruby! - Blake aggódva nézett felé, miközben a Véreb szárnyakat növesztett. Alaposan megszimatolta Ruby-t, majd megragadta és a szárnyaival csapkodni kezdett, hogy elvigye.
Blake beakasztotta a Véreb lábába Gumbo Shroud-ot, hogy megakadályozza és minden erejével húzni kezdte, majd kettészedte és a pengét beleszúrta a földbe.
Szerencsére, Weiss időben érkezett, de, akárcsak a csapattársai, úgy ő is elképedt a Véreb nem átlagos látványától.
- Klein, van itt egy Grimm! - Figyelmeztette a komornyikot. - Több is lehet a közelben! Tartsatok mindenkit együtt és hívjatok, ha baj van!
- Természetesen!
A sebesültek szobájában feszült csend uralkodott, de Weiss üzenete megrémisztette Willow-t, hogy újabb pohárral töltsön magának az alkoholos italából, de annyira reszketett a keze, hogy elejtette a poharat és az üveget is, amik ripityára törtek a padlón.
- Hölgyem, - Klein, miután végzett Penny és Lance kezelésével, Willow felé fordult. - kérem, próbáljon megnyugodni.
- Én... - Willow reszketett. - Én nem tudom megtenni! - Rémülten kirohant a szobából.
- Willow, jöjjön vissza! - Klein hiába próbált utána szólni, már messze járt. Amikor megfordult, Penny ott állt az ágy mellett. - Jó ég, próbáljon meg ne... - Penny szemei vörösek voltak és félrelökte a komornyikot.
- Ne, - Penny szemei visszaváltottak zöldre, amik aztán világítani kezdtek és egy hatalmas szélvihar kezdett kavarogni körülötte. - már megint! - Sikoltozva próbált ellenállni a belé ültetett vírusnak.
- Penny! - Lance felébredt Penny sikolya hallatán, a páncélját és a sisakját levették, hogy bekötözhessék a sebeit és nem voltak nála a fegyverei sem, de egyből odarohant a lányhoz, aki próbált küzdeni saját magával.
Ezalatt, a RWBY csapat minden erejéve a Vérebbel harcolt, Weiss rúnákat idézve, jéglövedékeket lőtt a repülő lényre, de az kikerülte őket. Szerencsére, ezt csak elterelésnek szánta, amíg megidézett egy jég Razorwing-et, ami azonnal elpusztult és elpárolgott, amikor két Centinel Grimm előbukkant és elkapták az idézett lényt.
Egy harmadik Centinel dugta elő a fejét és a Vérebet tartó Blake-et támadta meg, aki kénytelen volt elengedni Gumbo Shroud-ot, amivel a lényt tartotta vissza, hogy elugorjon a támadás elől.
- Nem! - Blake rémülten vette észre, hogy a Véreb ezt kihasználva elrepült Ruby-val, de nem tudott utána menni, mert a százlábú Grimm újabb csapását kellett kivédenie.
A Véreb felszállt a magasba és nem kellett sok, hogy Ruby-val messzire szálljon, amikor megérzett valami szokatlant és a kúria felé fordította a szem nélküli fejét. Az egyik ablakon vakító zöld fény szűrődött ki, ami Penny Hajadon ereje lehetett.
Ruby, aki ekkora már felébredt, látta, hogy a Véreb hezitál, hogy elvigye-e, eszébe jutott, hogy a lény vak és az is feltűnt neki, hogy a ruhája be van borítva azzal a zöld folyadékkal, ami Penny-ből folyt ki és rájött az igazságra.
- Nem értem van itt! Penny-t akarja! - A Véreb egyből eldobta Ruby-t és a fény irányába, Penny felé repült.
- Ruby! - Weiss-nak reagálni sem volt ideje, amikor egy fájdalmas földetérés keretében, kimerült az aurája és újra elájult.
- Segíts a többieknek! - Utasította Blake, miután levágták a Centinel-eket. - Én vigyázok rá!
Weiss-nak nem is kellett több, hogy a kúria felé siessen, a családja és a barátai segítségére.
Blake egyből megbánta, hogy elküldte Weiss-t, mert amikor az eszméletlen Ruby felé sietett, egy gusztustalan, alfa Centinel, egy Cenitaur Grimm bukkant elő a földből. Ez a Grimm sokkal nagyobb és vastagabb volt, mint a többi, kisebb százlábú társa, két karja volt, amik hegyes csontpengékben végződtek, a mellkasa, egészen a potroháig végig zöld és puffadt volt, de a hátán ott sorakoztak a rövid bogárlábak, amik hegyes tüskékben végződtek.
A Grimm hangosan ordítását az egész kúria szerte lehetett hallani.
- Penny! - Lance próbált átmenni a zöld szélpajzson, amit Penny húzott fel, de a sérülései és a páncélja hiánya ezt ellehetetlenítette és hátra lökte.
- Minden rendben van! - Klein próbálta nyugtatni, de félt, hogy a lány mindent elpusztít. - Kérem!
- Én... - Penny szemei folyamatosan a vörös és a zöld között váltakoztak, mintha valami belülről akarná átvenni felette az irányítást. - nem akarom megtenni!
- Hé. - Nora, aki eddig eszméletlenül feküdt az ágyban, gyengéden megfogta a robor lány megégett kezét, amitől a fény kialudt a szemében. - Senki sem kényszeríthet arra, hogy olyat tegyél, amit nem akarsz.
- De... - Penny még mindig nem bírt parancsolni magának és a szemei egyre gyakrabban váltottak vörösre, majd vissza zöldre. - egy részem... - Fájdalmasam megfogta a fejét. - kényszerít!
- Csak egy részed. - Emlékeztette Nora, ugyanarra, amit Blake is mondott neki, amitől a szélvihar alábbhagyott. - Ne feledkezz meg a többiről. - Magabiztosan megszorította Penny kezét, aki leguggolt mellé.
- Jól vagytok?! - Lance, aggódva és sántítva ment oda a lányokhoz.
- Azt hiszem, - Penny egyelőre megnyugodott és képes volt irányítás alatt tartani magát - köszönöm, mindkettőtöknek.
- Klein, - Weiss hangja a Scroll-on keresztül. - bejutott az épületbe! Maradjatok csendben. Már úton vagyok.
- Nagyon siessen. - A komornyik aggódott, hogy Penny mennyi ideig marad még önmaga és Lance miatt is, aki nagyon nem volt olyan állapotban, hogy Grimm-ekkel harcoljon. - Whitley és Willow még nem tértek vissza.
- Micsoda?! Hova ment anya?!
- Hol a kardom és a pajzsom? - Lance a fegyvereit kereste.
- Lance, ön nincs olyan állapotban, hogy... - Klein próbálta megállítani a sérült Lovagot, de ő hallani sem akart róla, hogy az ágyban feküdjön, amíg a lányok az életüket teszik kockára.
- Amíg élek és talpon vagyok, addig harcolok! - Lance felcsatolta Scarlet Rook-ot a bal karjára és a jobb kezébe vette Golden Sting-et. - Remélem, te is így vagy ezzel. - Penny mellé lépett, miközben üveg csörömpölést hallottak, ami annak a jele volt, hogy a Véreb bejutott.
- Természetesen. - Penny határozottan felállt.
- Jó, - Lance a kijárat felé ment és Penny követte. - akkor megkeressük Willow-t és Whitley-t.
Weiss visszatért a kúriába és az előcsarnok padlóján lévő üvegszilánkok arra engedték következtetni, hogy a Véreb megelőzte és egy kisebb tócsányi zöld folyadék, ami Penny vére akart lenni, ötletet adott neki a szörny útvonaláról.
A lány lélegzet visszafojtva indult el az otthonául szolgáló épületben, tudva, hogy a Véreb bármikor és bárhonnan előugorhat, maga elé tartotta Myrtenaster-t és lassan haladt előre.
- FÖLÖTTED! - A Scroll-ján az anyja figyelmeztette.
Weiss felnézett és ha az anyja nem figyelmeztette volna, esélye se lett volna hátra ugrani a Véreb elől, ami egy szempillantás alatt ott termett előtte, de még így is sikerült kiütnie a lányt és egy zongorához vágnia.
Weiss talpon maradt, de alig és a Véreb már készült, hogy bevigye a végső csapást, amikor hirtelen, szimatolni kezdett és a oldalra fordult. Ez lehetőséget adott Weiss-nak, hogy összeszedje magát, megidézzen két rúnát, amiből jéglövedékeket lőtt, de a Véreb kikerülte, felmászott egy márványoszlopon és egy-kettőre az emeleten is volt, majd elindult az egyik folyosón.
- Anya? - Jobb ötlet híján, remélte, hogy az anyja adhat némi útba igazítást.
Willow leküzdve az alkohol függőségét és a félelmét, sikeresen rávette magát, hogy a Scroll-jával belépjen az általa, titokban berendezett megfigyelő rendszerbe, hogy segítsen annak, akinek csak tud. A legjobbkor, mert ezzel megmentette a lánya életét, amikor figyelmeztette, de félt, mert a szörny, amivel harcolt megszökött és valahol a kúriában van.
- Én... - Willow a reszkető kezével nézte a kamerák felvételeit. - Látom. Winter régi szobájána előtt van. Ugye... - Még mindig rettegett. - meg tudjátok ölni? Ugye?
- Csak mondd el, mit csinál? - Weiss próbálta nyugtatni az anyját, de sürgette az idő.
- Én... nem tudom. - Willow, ha személyesen nem találkozott Grimm-ekkel, de sokat hallott róluk, de ilyen Grimm-ről még soha. - Furcsán viselkedik. - A pánik újra elkezdte átvenni felette az irányítást. - Miért van itt?
- Nem számít. Csak tartsd szemmel, hogy megtalálhassam.
- Rendben. - Willow elkezdett szaporán lélegezni és próbált megnyugodni. - Jó. - Egy sóhajtás keretében sikerült is. - Oké. Újra mozgolódik, egyenesen... - A szeme is kikerekedett, amikor meglátta, hol is van a Véreb. - Jaj, ne.
Hirtelen, az ajtó kinyílt, mire a nő rémülten nézett az irányába, de hatalmas megkönnyebbülést érzett, amikor csak Lance sétált be rajta.
- Jól van? - Kérdezte Lance, bár egyértelműen, sokkal rosszabb állapotban volt, mint Willow.
- Kérlek, segíts. - Könyörgött a nő.
- Ne aggódjon, - Lance kinyújtotta a kezét, hogy segítsen. - azért vagyok, hogy segítsek magán. Együtt vissza megyünk a...
- A fiamnak! - Pontosított Willow, aki a Scroll-ját mutatta, amin a felvételen a Véreb a férje dolgozószobája előtt szimatol, ott, ahol Whitley is dolgozik a számítógépen. - Mentsd meg.
- Azonnal! Gyere Pe... - Lance már meg is fordult, amikor döbbenten vette észre, hogy egyedül van, a robot lánynak nyoma veszett. - Hova...
Ki ment a szobából és szétnézett. A folyosó jobb oldalán látta, Penny-t, de csak a hátát és nem tudta megállapítani, hogy vajon újra elvesztette-e az irányítást önmaga felett és segítségre szorul. Majd balra nézett, amerre Jacques dolgozószobája is volt, ahol a gyanútlan Whitley is volt.
Választania kellett, hogy merre menjen, hogy kinek segítsen, Whitley-nek vagy Penny-nek.
Bármit is válasszon, valamelyiküket cserben fogja hagyni, de tudta, hogy nem hezitálhat és elindult az egyik irányba.
Whitley hosszú ideje, most érezte először, hogy valami helyeset csinál. Szerencsére, az apja bízott benne annyira, hogy őt nevezze meg az örökösének és teljes hozzáférést adjon a számítógépéhez. Nem volt nehéz bejutni az apja rendszerébe, hogy megírja a parancsot a cég összes robotjának, hogy evakuálják Mantle lakosait a Kráterből a céges repülőkkel.
- Oké, mindjárt meg van. - Whitley magabiztos volt és közeledett a parancs megírásának a befejezésével.
- Whitley. - A Scroll-ján meghallotta az anyja aggódó hangját.
- Te vagy az utolsó, akire most szükségem van! - Whitley hallani sem akarta az anyját és dühösen folytatta a gépelést. - Már csak annyi van hátra, hogy...
Az ajtó kinyílt és Whitley dühösen oda fordult, abban a hitben, hogy az alkoholista anyja akarja megzavarni, de amit látott, attól megfagyott a vér az ereiben is. A Véreb dugta be a fejét az ajtón és szimatolni kezdett.
Whitley, akinek az ingére került Penny zöld véréből, rémülten az asztal alá bújt és reszketve összekuporodva reménykedett, hogy a szörny majd odébb áll.
Hallotta, ahogy a Véreb lassan, nehéz, döngő léptekkel közelebb kerül hozzá, miközben egyre jobban ledermedt és a fülében érezte a szíve dobogását. A Véreb tovább szimatolt, végigszagolta az egész dolgozószobát, egyértelműen keresve valamit vagy valakit és egyre közelebb került az asztalhoz, ami alatt Whitley is megbújt.
Whitley összeszedett némi bátorságot, hogy kinézzen az asztal alól, de majdnem sokkot kapott, amikor meglátta a Vérebet, miközben szimatol.
- Hitelesítő adatok ellenőrizve. - Whitley-nek még a szíve is kihagyott egy verést, amikor a számítógép elfogadta a parancsot. - Kattintson a folytatás gombra a parancs véglegesítéséhez.
A Véreb tovább szimatolt és egyre közelebb került Whitley-hez, aki tudta, hogy csak egy gombnyomás kell ahhoz, hogy a repülők százai induljanak a Kráterhez és több ezer ártatlan életet mentsenek meg. Az egyetlen dolog, ami megakadályozta ebben, a félelem, hogy a Véreb elkapja.
- Tudom, hogy itt vagy. - A Véreb hátborzongató hangjától Whitley újra a földbe gyökerezett és nem bírt megmozdulni. A szörny arca már ott volt, közvetlenül az övé mellett és Whitley kitágult szemekkel majdnem elájult a félelemtől, amikor a Véreb egyenesen ránézett.
A segítség, szó szerint az utolsó pillanatban érkezett, amikor egy jég Boarbatusk hozzávágta a Vérebet a falhoz.
- FUSS! - Az anyja és a nővére idézett lénye siettek a segítségére.
Whitley-nek nem is kellett több, de megtorpant, hiszen még ki kellett adnia a parancsot a robotoknak. Látva, hogy a Vérebet, még Weiss jégszörnye szorítja a falhoz, erőt és bátorságot vett magán, visszament a számítógéphez, hogy megnyomja a "Folytatás" gombot.
- Köszönjük. - A parancs a számítógépről kiment és a robotok és a repülők már el is indultak, hogy megsegítsék Mantle-t.
Whitley azonnal sarkon fordult és kirohant a dolgozószobából, az anyjával az oldalán.
Sajnos, a Véreb gyorsan legyőzte Weiss jég Boarbatusk-ját és egyből a két menekülő felé indult. Whitley és Willow elérték a folyosó végét és gyorsan becsukták az ajtót. Sajnos, az ajtó nem tartott sokáig, mert a Véreb könnyedén áttört rajta és tovább üldözte őket.
Teljes erejükkel rohantak, de hiába, a Véreb gyorsabb volt, hamar beérte őket és már ugrott is, hogy elkapja a két prédát, amikor egy hatalmas jégfal termett a folyosón, elválasztva a Vérebet Willow-tól és Whitley-től.
- Nem felejtettelek el titeket. - Weiss fellélegezve lihegett, miközben tudomásul vette, hogy az anyja és az öccse is sértetlenül megúszták.
Sajnálatos módon, nem állhattak meg, mert a Véreb már elkezdte áttörni a jégfalat és egyértelmű volt, hogy nem fogja sokáig bírni.
- Menjetek! - Utasította Weiss a családját, miközben ő hátra maradt, hogy megküzdjön a lénnyel.
Blake még mindig a Cenitaur-al harcolt, aminek a karompengéinek csapásait hárította kétségbeesetten.
- Miért kell egyre undorítóbbnak lenniük?! - Blake hátra ugrott, hogy elcsalja az ocsmány, püffedt hernyószerű Grimm-et Ruby-tól.
A Cenitaur mély levegőt vett, majd a szájából zöld nyálka tört elő, ami elől Blake időben félreugrott, majd még egyszer és egyre távolabb került a lénytől. Aggódva vette észre, hogy a kilőtt nyálka savas hatású és szétmarta a földet.
- Nem tudom, hogy hallasz-e, - Blake hátra hajolt a Grimm pengéi elől, amik centikkel suhantak el az arca előtt, majd újra támadott, mire a lány a katanájával védte ki a csapást. - de szükségem van rád, Ruby! - Az eszméletlen lány felé nézett, reménykedve, hogy hallja, amit mond és felébred. - Mindannyiunknak szüksége van rád!
A Cenitaur újra savas nyálkát köpött Blake-re, aki közvetlenül előtte volt, de a lány használta a Semblance-ét és egy tűzklónt hagyva maga után, hátra ugrott és a klón egyenesen a Grimm arcába robbant.
Blake tudta, hogy ennyi nem elég egy alfa Grimm ellen, ezért újra támadott, de a Grimm a pengéivel elkapta Blake katanáját és a földhöz vágta. A Cenitaur épp a végső csapást akarta bevinni, de Blake jobbra-balra gurult, hogy elkerülje a szörny csapásait, amíg a Grimm úgy nem döntött, hogy egyszerre, mindkét pengéjével lesújt a lányra.
Blake az utolsó pillanatban egy jégklónt hagyva maga után, kiszabadult a szorításból és a Grimm pengéi beleszorultak a jégszoborba. Blake újra támadott, de a Cenitaur a saját szobrát vágta a lányhoz és a falhoz vágta. Egy lila villanás jelent meg körülötte, ami azt jelentette, hogy lemerült az aurája.
- Kérlek, - Lihegte Blake, tudva, hogy már nem tud harcolni. - kellj fel.
A Grimm elkapta az egyik karompengéivel, felemelte és arra készült, hogy leharapja a lány fejét, amikor a felső testén egy hatalmas vágás jelent meg, majd az egész Cenitaur elpárolgott.
- Hallottalak. - Ruby gyengén kacagott, miután megmentette a csapattársát és felsegítette.
Blake megkönnyebbülten felsóhajtott, majd elfogadta Ruby kezét és felállt.
Nem állhattak meg, mert hallották Penny sikolyát a kúriából és késedelem nélkül a segítségére siettek.
Penny már nem bírta sokáig, akármi is volt ez, egy vírus, ami egyre inkább átvette az irányítást a teste felett, egyre nehezebben bírt ellenállni és fogalma sem volt, hogy harcolhatna ellene. Elszakadt Lance-től és lement az előcsarnok lépcsőjén.
- Penny! - Lance, aki utána rohant, megragadta a két vállát és megrázta. - Harcolj ellene!
- Nem bírok! - Penny egyre inkább harcolt saját magával és egyre gyakrabban váltott a szeme vörösre, majd vissza zöldre, de végül letérdelt és nem mozdult. - Sajnálom.
- Mire... - Lance megrémült, amikor Penny kinyitotta a vörös szemeit és félre lökte őt, majd folytatta az útját a lépcsőn. - Most mit csinálsz?! - Kiáltott utána.
- Ki kell nyitnom a Kamrát, majd aktiválnom kell az önmegsemmisítés folyamatomat. - Penny érzelemmentesen és robotosan válaszolt.
- NEM! - Lance nem fogadta el és rávetette magát a lányra, akivel együtt lebukfenceztek a lépcsőn. - Nem hagyom... - Lance-t a sérülései még mindig gyötörték és, mivel az aurája még mindig le volt merülve, nem védte semmi sem a zuhanástól. - Nem fogom hagyni, hogy meghalj, azok után, amin keresztül mentem, hogy megmentselek!
- El kell hárítanom minden akadályt, ami ennek az útjába áll. - Penny elővette a kardjait és Lance felé irányította. Lance, mivel sérült volt, nem volt sem páncélja, sem aurája, nem tudott rendesen védekezni. A pajzsát ugyan felemelte, de nem bírt ellenállni a lány csapásának és a földön találta magát.
- Akkor sem... - Lance kétségbeesésében még megragadta Penny bokáját. - Csak azért, mert egy hülye program azt mondja?! PENNY!
Penny Lance felé fordult, hogy kivégezze, amikor megjelent a háta mögött a Véreb, hogy megragadja, de a robot lány az elképesztő erejével megállította. Penny nem csak egy szinten volt a Vérebbel, de képes is volt visszanyomni.
A szörny nem adta fel, a hátából egy harmadik kéz jött elő, ami megragadta Penny-t a fejénél, majd a padlóhoz vágta.
- Hozd! - Újra a padlóhoz vágta. - El! - Majd harmadszorra is és Penny ezután már nem mozgott. - A lányt!
A Véreb megragadta, hogy magával vigyen Penny-t és Lance tehetetlenül feküdt a földön.
- Penny! - Óriási szerencsére, Ruby, Weiss és Blake időben érkezett.
A Véreb tudva, hogy a nem kockáztatnák meg, hogy a barátjuk megsérüljön, feléjük tartotta Penny-t és az egyik karmát a torkához szegezte. Senki sem mozdult.
- Ebből elég! - Kiáltotta Ruby, behunyta a szemét.
Minden idegszálával meg akarta menteni Penny-t, aki már így is rengeteget szenvedett, rá ruházták a Hajadon erőt, amit nem akart, mind a hadsereg és Salem is őt üldözi, kis híján feláldozta magát, hogy az Amity-vel üzenhessenek a világnak feltelepítettek rá egy vírust, amivel bábként mozgathatják, majd önmegsemmisítésre kényszerítik és most még túszként használja ez az abnormális szörnyeteg.
Amint kinyitotta a szemét, vakító, fehér fény borította be az egész csarnokot, ami égette a Véreb testét, eleresztette Penny-t, fájdalmasan hátrált, majd kiesett az ablakon.
- Penny! - Lance, nagy nehezen felállt és a robot lány után sántikált, aki legurult a lépcsőn, de Ruby, Weiss és Blake előbb értek oda, hogy megnézzék, jól van-e. - Él még? - Lance félholtan, kimerülten és kétségbeesetten állt meg előttük.
- Egyelőre jól van, csak elájult. - Weiss megállapította.
- Hála az égnek. - Lance megkönnyebbülten rogyott össze, részben a kimerültségtől, részben a fájdalomtól.
- Szörnyen nézel ki. - Blake legalább annyira aggódott Lance-ért, mint Penny-ért.
- Nem kellett volna hősködnöd. - Ruby is sajnálta a Vörös Lovagot.
- Nicsak, ki beszél? - Kacagott Lance, bár az egész teste fájt, emlékezett, Ruby hányszor tette kockára, gondolkodás nélkül az életét, a jó ügyért.
Hirtelen, a kitört ablakon felkapaszkodott a Véreb, de Lance már nem bírt se harcolni, se felállni, ahogy Penny is eszméletlen volt. A három lány felkészült, hogy újra megütközzön a borzalmas szörnnyel, de amikor felkapaszkodott, valami szörnyű dolgot vettek észre a Véreben.
- Hozd... - A Véreb erőtlenül, emberi hangon beszélt, de amikor teljesen felkapaszkodott, a feje helyén, egy férfi volt, a bőre halvány szürke, rövid, barna haja volt, amiben fel lehetett fedezni egy pár barna, farkas fület, ami a férfi faunus származására utalt. Az arca jobbik oldalán fehér erek borították és eltakarták a jobb szemét, de ami a legérdekesebb volt, az a bal szeme, ugyanis, ezüst színű volt, akárcsak Ruby-nak. - el... a lányt. - A Véreb nem állt le, tovább ment a lányok felé, azzal az egy szándékkal, hogy elvigye Penny-t. - Hozd. El. A lányt. - A Grimm teste elkezdte összeszedni magát és újra erőre kapni. - Hozd el a lányt. - Senki sem mert tenni semmit, hiszen ez a Grimm egy emberi lény, de semmi emberi nem volt, sem a hangjában, sem a viselkedésében. - Hozd el a lányt. - Elsétált Lance mellett, teljesen figyelmen kívül hagyva a sérült lovagot és csak a három lányt vette célba, akik felemelték Penny-t, hogy elvigyék ettől a valamitől. - Hozd el a lányt. - Végül sarokba szorultak és felkészültek, hogy ember vagy sem, nem hagyják, hogy elvigye a barátjukat, ezért elővették a fegyvereiket, hogy végezzenek vele. - Hozd el a lányt! - A Véreb arca teljesen visszanőtt, elborítva az emberi fejét és már épp támadni készült, amikor a hatalmas lovagi szobor, ami előtt épp megállt, Whitley és Willow előre döntötték, majd ráesett a Vérebre.
A szobor kardja átszúrta a Véreb mellkasát, minden bizonnyal elpusztítva azt, hiszen csak az egyik karmos keze látszódott ki a szobor romjai közül és az is párologni kezdett, mint minden Grimm, amikor meghal.
Vége volt, a Véreb meghalt, de senki sem lett nyugodt ettől.
- Ez meg mi volt? - Weiss alig hitte el, amit látott, miután a Véreb teljesen elpárolgott.
- Egy... - Ruby maga sem volt képes felfogni, hogy miután a Véreb kilógó keze teljesen elpárolgott, egy megfeketedett, emberi csontváz kéz maradt utána. - ember volt.
A törmelék alatt, egy megfeketedett ember csontváza maradt, ami annyit jelentett, hogy ez az abnormális Grimm valamikor egy ember volt, ráadásul, egy Ezüst Szemű harcos.
Pontosan olyan, mint Ruby.
Cinder számára gyerekjáték volt átjutni a fronton, hiszen a Grimm-ek, hála a pót testrészének, egynek tekintették őt és a hadsereg túlságosan el volt foglalva a csatával. Bárkit, aki az útjába állt, az útjába mert állni, azt könyörtelenül kivégezte.
Szinte se perc alatt eljutott és lyukat robbantott a börtön falába, több cellát is megrongálva, köztük annak a fogolyét is, akit keresett.
- Tudod, - Cinder komiszul mosolyogva, végighúzta a jobb, emberi ujjait az állán, amikor látta, hogy a fogoly életben van. - talán ez az első alkalom, hogy örülök, hogy látlak.
- Cinder? - Watts alig hitte el, hogy Salem pont Cinder-t küldte a megmentésére, de nem válogatott, amikor a félszemű nő felé nyújtotta a bal, Grimm kezét, hogy felsegítse. - Mégis, mit... - Mielőtt befejezhette volna, Cinder gyorsan befogta a száját.
- Most rajtam a sor, hogy kérjek valamit. - Cinder, meglepően erősen, a vállára kapta a tudóst, de egy csapat Atlas-i katona az útját próbálta állni.
- Ez ő! - Kiáltotta az egyikük, egy rakétaököllel, kicsi rakétavetővel a kezében.
Cinder csak legyintett a szánalmas próbálkozásukon és mielőtt a katona kilőhette volna a rakétaöklöt, villámgyorsan elszállt mellettük és már hűlt helye volt a börtönben. Watts-al a hátán gyorsan és messzire szállt, hiszen tudta, hogy a férfi elvezetheti a Tél Hajadon erőhöz.
Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelölj be követésre, a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni.